144. A feladat - A templom árnyékában...

Ahogy behatoltok az átjárón melyen a Csontváz felderítők jöttek ki egy hatalmas növényektől és fűtől kipusztult terület tárul a szemetek elé.
A terület a kupola miatt kör alakú.  Fura anyagból ki rakott út szövi keresztül a terültetett.
Ahonnan álltok bonyolult s átláthatatlannak tűnik, ám felülről nézve egy egyszerű mintázatot rajzol ki.
5 csomópont van a sarkoknál. Mindegyik csomópont 1 kőből épült ám elhalt növényzettel borított épület.
Egyik előtt sincs őr, ám az ajtókat hatalmas kőlapok borítják.
Középen egy hatalmas kör alakú kőlap helyezkedik el. Első ránézésre értelme nincs de fél perc múlva megértitek, hogy mire való.
Egy fénysugár jelenik meg rajta ami az égből jött. Ahogy a fény kihuny csontvázharcosok jelennek meg s indulnak meg a másik  irányba.
Ha a szemetek követi a sugár irányát az égbe akkor egy hatalmas repülő piramist vehettek észre. ( Könnyebben értelmezve olyan kb. mint a Warcaftban Naxxramas. )
Onnan érkeznek a halálon túli harcosok.
A megérkezett lények rögtön elindulnak jobbra és balra is. Abból az irányból csatazaj hallatszik. A jobb szemmel rendelkezők kivehetik, hogy a bennszülött népek kezdtek harcolni a csontvázakkal.
Mivel a kupola álcázása megszűnt a közelben lévő társaikat kereső falusi harcosok megjelentek és behatoltak a kupolába és felvették a harcot a szörnyekkel a társaik megkeresése és megmentése érdekében.
 
Az ellenség még nem vett észre titeket, lefoglalják őket a bennszülöttek.
 
( Megnézhetitek az épületeket, hátha abba őrzik a foglyokat.
Esetleg, hagyjátok a épületeket, s a középen lévő kőlaphoz mentek amint valószínűleg feljuthattok a lebegő támaszpontra.
Vagy megpróbálhattok segíteni a harcoló népeken csatlakozva a csetepatéba.... Ami ki tudja mennyi ideig tarthat, hiszen az ellenség létszáma végtelen lehet. )
 
Ahogy a beléptetek a kupolába Tia rögtön megérzi a jelenléteteket, hiszen nincs már mi  leárnyékolja a képességeit.

Ahogy belépek a kupolán túlra, teljesen kipusztult terület fogad minket. 
*Őszintén szólva, nem is csodálom, hogy ilyen pocsék a környezet, hiszen ezek körül minden elkorhad.* Gondolom, majd meghallom az egyik Daevát. 
~NA ÉN KÉPES VAGYOK ILYEN PUSZTULÁST OKOZNI!~ Mondja, majd elkezd kacagni. Körbenézek a lehetséges helyen, de a tekintetemet vonzza a középen álló kőlap, amire először azt hiszem, hogy valamiféle feláldozó oltár szerűség lenne, de mire kimondanám, addigra egy fénysugár süt rá, ami amilyen gyorsasággal jelenik meg, olyan gyorsan el is tűnik. De ekkor dobban meg a szívem, a kezem elkezd remegni, amikor meglátom, hogy egy csontváz harcos tűnik fel, és indul az ellenkező irányba. A kezemet remegve felemelem, jelezvén a többieknek, hogy ne nagyon csapjanak zajt, hacsak nem akarnak még egy újabb csatát a nyakunkba akasztani. 
Csatazajt hallok, valószínűleg a helybéliek rontottak be, és az égből jövő csontik szerencsére nem vettek észre eddig minket. 
- Előbb jobb lenne Tiát megkeresni, kiszabadítani, és utána felnézni ezeknek a mocskoknak a támaszpontjára körbenézni. Jobb lenne kompletten elpusztítani valahogyan, nem gondoljátok? - szólalok meg halkan a többiek felé fordulva, felvetve a gondolataimat. - Nem kellene ketté válnunk olyan szempontból, hogy az egyik fele Tiát keresi, a másik meg felmegy az égbe. 

Miután meghaltak a csontikvégre bemehettünk a kupolába. Ott full lepusztult környezetben találtuk magunkat.
~Ez mégis hogy a fenében történhetett.
Mivel Helen mellett állok elég halkan de mégis hallom amit a medálja mond
~Na azt el is hiszem, de ezt biztos hogy nem Daevák okozták
Körbenéztem és meglátom egy fura kőlapot. Ez valami kínzópad lehet. Legalábbis ez volt az első gondolatom de meglátom megcsillanni rajta a fényt. A fény sugarát végigtekintve meglátom egy piramist ahonnan folyamatosan zuhannak le a csontvázak
- Mi a ?!... Ez biztos hogy nem normális..- mondom suttogva.
- Igen, szerintem is mindenképp el kell pusztítani a támaszpontot.
- Kettéválni?.. Végülis egész jó ötlet. Ha nem kapnak a csontok utánpótlást akkor lehet hogy Tiát is egyszerűbb lesz kiszabadítani. Én szivesen megyek a tamaszpontra. Csak még azt kéne kitalálni hogy ott milyen módszerrel okozunk pusztítást

Nem sokkal később Lara megszólal, kicsit furcsán nézek rá. Azt hiszem, rosszul hallotta, amit mondok, megrázom a fejemet. 
- Én azt mondtam, hogy NE váljunk szét. - magyarázom a lánynak, miközben rázom a fejemet. - Előbb nézzük át szerintem ezeket a helyeket, és ha nincs itt, akkor menjünk fel oda. 
Lehet, hogy én beszélek halkan, de azért ennyire nem érthetetlenül, pedig tisztán és érthetően mondtam el. Kissé felmegy bennem a pumpa, hogy a lány ennyire érthetetlen, de inkább legyintek egyet. Ha menni akar, én nem fogom őt hátráltatni, és ha kell, akkor egyedül nézem át az összes épületet. 
Úgy döntök, hogy a bal kezemhez közelebb álló épület felé indulok el, igyekszem úgy közlekedni, hogy ne essek hasra, vagy esetleg akadjak fenn valamiféle növényzeten, ezzel magamra felhívva a figyelmet. Nem törődök azzal, hogy jön-e egyáltalán valaki utánam vagy sem, szokás szerint megyek a saját fejem után. Ahogy közel érek az épülethez, kissé furcsállom, hogy nem őrzik őket, pedig ha foglyok vannak itt bennt, akkor őrizniük kellene őket. 
- Finite Incantatem! - suttogom, remélve, hogy az esetleges csapdákat vagy varázslatokat megszüntetem vele, amit meg se várok, lépek is be az épületbe. - Hűha, ez itt eléggé érdekesen néz ki. Gyertek, nézzétek. 

10 HP
Elégtétellel néztem, ahogy a csontváz szétporlad. Nekiláttam átkutatni őket, de akkor hirtelen a burok belsejéből, azaz már nincs burok de ahol volt annak a belsejéből, csata hangját hallottuk.
Riadtan felrántottam az egyik bőrpáncélt és próbáltam magamra húzni miközben futni kezdtem. A kard még mindig a kezemben volt.
- Gyertek, Siessünk! Nem tudom mi ez a csata, de ha a foglyok kereszttűzbe kerülnek, nagy baj lesz!

Ahogy elmúlt a harc újra bekúszott az agyamba és a szívembe is a félelem. Nagyon reméltem, hogy nem késtünk el.
Beérve a táborba hat dolgot láttunk meg. ÖtKőrakást eltorlaszolt ajtóval, meg középen egy valamit, ahová fénysugár lő le az égből és csontvázak teremnek. Már emelném a kardom, amikor a csontvázak elrohannak a zaj irányába.
A szeme visszatéved a sugárra és felnézek honnan jön.
- Asztarohadtbüdös!
Egy piramis volt. Ami lebegett. és a jelek szerint tele volt csontvázammal. Támadt egy szörnyű gyanúm, hogy mire kellenek a falusiak. És Tia.

Úgy remegett a kezem, hogy kiejtettem belőle a kardot. Helen hangosan gondolkodására Lara felvetette, hogy válljunk szét meg pusztítsuk el a támaszpontot. Még csak azt kéne.
- Nem nem nem nem nem - rohanok hozzá hevesen gesztikulálva, mintha a kezemmel akarnám félresöpörni az ötleteit. Amikor elég közel értem hozzá, a kezem pont az arca előtt integetett, szóval rá is nyomtam a szájára, hogy  véletlenül se mondhasson több ilyet.
- Amikor legutóbb szétválltunk, Tiát elrabolták. Elég volt a veszteségekből, mindenki a látüszögünkben marad. A piramist meg nem verjük szét, amíg nem tudjuk, hogy Tia fönt van-e. Nézzük meg egyessével a kőépületeket, aztán ha egyikben sincs, akkor megnézzük hogyan mehetünk fel!

Közben Helen elindult, szóval mentem utána.

"Tia, hol vagy? már itt vagyunk a táborukban. Ha hallod a gondolataimat, jelezz valamit"
Végül utolértem Helent, aki az egyik kőépületbe próbált bejutni.
- Érdekesnek érdekes, de útban van a kő. Várj, megpróbálok valamit. Wingardium Leviosa!

(Mondjuk emelkedjen fel, ha párost dobok a Luckyval. A siker vagy a balsiker mértékét és hatását a KM-re bízom)

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

17

- Pff hát ez nem mozdul - legyintek csalódottan a kőre. - Daniel, ide adnád a felét annak a békának? Hátha van valami varázsfokozó ereje.

Várunk. Várunk és várunk. Én lassan kifogytam a mesékből a gyerekek pedig már sírni sem tudnak. Gyengék és éhesek. 

Csend van. A kis résen odaföntről beáramló gyenge fényben csak annyit tudok, hogy még nappal van. A levegő is áporodott, mondjuk legalább ez nem zavar. 

Felkelve a helyemről végigindulok a fal mentén. Egyenes sima kő lapokat érintek. Még mindig semmi jele ajtónak. A falak semmilyen hangot nem engednek át. De ami igazán ijesztő számomra, hogy nem érzem a társaim jelenlétét. Hibá keresem őket a medál segítségével, vagy az elmémmel. Soha nem fordult elő, hogy ne érezzem őket, mióta megvan ez a medál. Hiányzik az a megnyugtató melegség, ami árad belőle, de még az a tüzes perzselés is, ami azt jelzi veszélyben vannak. Egyszerűen semmi.

Érzem ahogy a vámpírom idegesen keresi a párját. Mióta megtaláltam Darmant soha egy pillanatra nem vesztettem el őt. Mindig éreztem őt, mégha nem is volt a közvetlen közelemben. Érzem hogy egyre erősödik bennem a késztetés, hogy tegyek végre valamit, hogy kijussak innen, hogy kivigyem innen ezeket az embereket. De ki tudja mi vár ránk a kőfalon túl? És mivel harcolnak a többiek? Mert az biztos hogy keresnek. Olyan nincs, hogy ne keressenek. Ők a barátaim és a társam. Valószínűleg valami varázslat gátolja meg hogy érezzem őket. 
Próbálok kideríteni hogy hol lehet az ajtó. Ha nálam lenne a pálcám.... 
Ekkor azonban egy jól ismert érzés jár át. A medálom felmelegszik. És érzem. Érzem őket, itt vannak. 
- Itt vannak! -kiáltok fel. 
*Halihó! Minden rendben van? Én jól vagyok, csak be vagyok zárva. Nem tudunk kijutni. Gyerekek vannak velem. Sok kisgyerek.És még néhány férfi* - küldeném a választ, aztán rájövök, hogy a telepátiához még sokat kell gyakorolnom. 
A medálomat megragadva felmelegszik. Talán a többiek is érzik ezt. 
De nem hívom őket. Azzal nem vagyunk előrébb, ha ők jutnak be a börtönbe. Max ha náluk van a pálcám. Vagyis... 
Próbálok Darman nyakláncára koncentrálni. Soha nem hívtam még csak így egy embert, így fogalmam sincs hogy mi történik. 
Darman ki tud vinni innen. És nem csak engem. Tud emberekkel hoppanálni. Gyerekekből akár 2-őt 3-at is elvihet egyszerre. 
De addig itt biztonságban vannak. 
Félrenézek, és látom ahogy a falusiak furcsán méregetnek, amint boldog mosollyal a kezemben szorongatom a nyakláncomat a börtön közepén állva. 
Látom a szemükben az iszonyatot. "Ez totál megbuggyant"

Fásultan nézek a mozdulatlan kődarabra, amikor furcsa melegséget kezdek érezni a magamban.
"Mi a franc ez? A fordító izét Darmannak adtam. Akkor ez...."
- Tia! Keressétek meg a medálotokat és nézzétek meg ti is! Felmelegedett. Tia megfogta a medált!
Olyan boldog voltam, mintha egy családi karácsonyon vettem volna részt.
- Még él, eszméleténél van, és ha a nyakához tud nyúlni, akkor esélyes, hogy nincs megkötözve. Nem tudom hol van pontosan és nem elég a medál a teleportáláshoz, de biztos itt van a közelben. Darman be tudsz hoppanálni a kőlapok mögé? Lehet pont itt van.
Izgatottan kezdtem fel-alá járni a kőépület előtt. Meg fogjuk menteni Tiát, és minden rendben lesz.
"Tia, itt vagyunk! Nem tudom elég közel vagyunk-e hogy halld a gondolataimat, de itt vagyunk és keresünk. Ha fülelsz, talán a hangunkat is hallod. Az ajtók el vannak zárva, de Darman talán át tud nézni rajtuk. Nála van a pálcád egyébként. Ki fog szabadítani."
Belesajdult a szívem, hogy nem tudok többet tenni érte. Még egy hülye követ se tudok felemelni. De ha itt lesz velünk épen és egészségesen, akkor az a lényeg.

Ahogy véget ért a csata vagyis legalábbis a kinti része a csapatunk behatolt a kupolába.
Ahogy beléptünk kiderült, hogy a csata tényleg csak kint ért véget mert odabent gőzerővel folyik.
A hely lepusztult.
- Nekromancia vagy a holtak általi kipárolgás okozhatta ezen terület elpusztulását. - gondolkozok félhangosan.
- Fiúk, az elhelyezkedés nekem gyanús. Innen nem látom jól. De ha magasról lenéznénk tuti egy pentagrammát látnánk. Ki fogad velem? - kérdezem mosolyogva.
De ebben a pillanatban mintha jelzőfény érkezne a középen lévő kőtáblára, mely miután megszűnik csontváz harcosok jelennek meg s indulnak csatlakozni társaik mellé.
- Azt a jó büdös..... - kezdek bele de végül elnémulok mert nem is tudom, hogy fejezzem ki meglepetésemet a látottakon.
Látom, hogy a többiek is észre vették azt amit a vak is kiszúrna.
Helen magyaráz valamit, hogy nem kellene szétválni erre Lara azt magyarázza, hogy váljunk szét.
* Legalább az egyetértés megvan köztünk. *éljenzek gondolatban.
- Én Tiát keresném meg, tuti valamelyik kőbunkerben van. - jelentem ki s megindulok Helen után.
Nem mondanám ki de aggódok a nőm miatt. Persze nem túl felhőtlen a kapcsolatunk de mégiscsak ővele volt meg a ding-em.
S tudjuk egy szörny életében egyszer van csak ding.
Wangon látom, hogy próbálkozik vissza tartani magát ám kis sikerrel, hogy kiabálva rohanjon körbe. “Tia merre vagy????? “
Látom magam előtt a képet, amin majdnem el is nevetem magam.
A legközelebbi bunker kőajtaját próbálja varázslattal felemelni de sajnos nem sikerül neki.
Ekkor érzem meg, hogy a medálom felmelegedik.
Ebből rögtön tudom, hogy a lány életben van s eszméletnél is nem mellékesen.
Érzem a húzást a medálon keresztül. De mégse tudom megmondani, hogy melyik épületbe van....
 
(Ha párosat dobok akkor a húzás elég erős ahhoz, hogy be teleportáljon maga mellé. Ha páratlan akkor sajnos nem elég erős a sok halálmágia miatt. )

Dragneel Darman carried out 1 launched of one Lucky :

18

Ahogy nézegetem az épületeket egy hatalmas rántást érzek a húzás helyet.
Ezt követően minden elsötétül, vagyis nem a gyér fénybe ki tudok venni, hogy valamilyen épületbe kerültem. S nem vagyok itt egyedül.
- Tia remélem te vagy az! - kezdek bele.
De folytatni nem tudom mert szinte azonnal megcsap az orrom Tia utánozhatatlanul finom illata. Amit nem is igazán értek hiszen a hely telis tele van a halál, rothadás, s egyéb más szagokkal.
- Hát megvagy végre. - hagyja el a számat a mondat amit már régóta ki szerettem volna mondani.
S úgy magamoz ölelem a alányt, hoyg szinte a csoontja bele roppan.
- Jól vagy? Bántottak? - kérdezem tőle.
Ekkor veszem észre, hogy tiszta könny az arcom a megkönnyebbüléstől.

Darman bejutott Tia mellé. Ám ti még mindig nem tudjátok melyik épületben vannak ők az 5 közül.
Nagy valószínűséggel foglyok vannak az összesben “elszállásolva”.
( Két ember dobjon luckyval ha az egyik 10 vagy fölé dob a másik 5 vagy fölé dobja a kocka értékét keten képesek vagytok kiemelni az ajtónak szánt kőlapokat a helyükről ezzel kinyitva az adott kőketrecet.
Ezzel segítve a foglyok kimenekítését majd. Persze csak ha akarjátok. )
 
Ez idő alatt újabb és újabb csontvázharosok érkeztek a fenti repülő templomból.
Ha feltekintettek a templom felett az egén a felhők furcsa mód kavarogni kezdenek.
Jelezve ezzel, hogy valami nem biztonságos dologra készülnek a fent lévők.
 
Az újonnan érkező harcosok csatlakoztak a csatához és az utánpótlás okán ki is szorították a kupolán kívülre a helyieket.
Ennek okán a hely úgymond “tiszta” nem kell félnetek attól, hogy valaki észre nem vesz per pillanat.
( Így bármelyik épülethez mehettek. Csak majd adjatok számot neki. )
 
Érzitek a zsigereitekben, hogy az idő ellenetek dolgozik. Igaz a csata kívül folyik már, de az igazi probléma odafent az égen van.
Nagy dilemmába ütköztök, mivel a feladat a foglyok kiszabadítása és biztonságba juttatása...
( Dönthettek, úgy hogyha megvan mindenki akkor távoztok.... )

Hátrafordulok Darman felé, de a srác már nincs ott.
- Hát basszus! Remélem Tiáért megy.
"Tia, Darman megy érted. Kihozunk mindenkit"

Ahogy felnézek az égre látom kavarogni a felhőket a piramis fölött.
- Óh a francba! Ez nem jelent jót. Mindenkit ki kell menteni innen, mielőtt valami nagyon durvát csinálnak. Próbáljuk meg még egyszer a kőlapot!

Piszkosul irigyeltem Darmant, hogy tud csak úgy hoppanálni.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

12

- Akkor együtt, háromra! Egy...két....há...Wingardium Leviosa!

Erősen markolom a medálomat. Az sem érdekel hogy annyira felmelegszik, hogy már világítani kezd. Folyamatosan a társamat hívom gondolatban, remélve, hogy a medál ereje idehozza. 
Aztán egy pukkanó hang és azonnal érzem megérkezett akire vártam. Azonnal a karjaiba vesz és én úgy szorítom, ahogy csak tudom. 
De még nem engedhetem el magam. 
-Annyira szeretlek. Bíztam benne hogy valahogy rám találtok, de a medálom nem működött, valami leárnyékolta. 
Auch- kiáltok föl, ahogy a medál, amit még mindig szorítottam, elválik a kezemtől. A nyoma szépen beleégett a tenyerembe. 
- Ne aggódj. Semmi bajom nincs. Nem bántottak, de ezek nem tudom mik. A legyengült és halott emberek folyamatosan tűntek el mellőlünk. És én valami szörnyűséget sejtek. 
Sokáig tudnék maradni Darman ölelésében, de ekkor megmozdul a fal és a gyerekek felsikîtanak félelmükben. 
Azonnal visszakapcsolok védelmi funkcióba.
- El kell vinni innen a gyerekeket, amilyen gyorsan csak lehet. Ha visszaadod a pálcámat én tudok harcolni, de mondd el kerlek, hogy mivel harcolnak a többiek. Érzem hogy itt vannak ők is. 
Aztán kérlek vidd biztonságba a gyerekeket. - szorítom még egyszer magamhoz a társamat, mintha soha nem akarnám elengedni. És valóban, ez így is van. Mégis elengedem őt, és a visszakapott pálcámmal a mozgó fal felé mutatok, felkészülve arra, ami be akar jönni.

A kupola belseje teljesen más képet láttat, mint amit remélt. A romlott disztópikus hangulatú épülethalmaz kifejezetten nyomasztó hatással van a társaságra. A rossz, a gonosz a zsigeréig hatol, minden porcikájában érzi a jelenlétét. 
~ Ez így nem lesz jó! Tekintetével a csatázó csontvázakat és embereket figyeli, s közben az eget fürkészi szárnyas gyilkosok után kutatva. Amit viszont helyette lát, lenyűgözi. Egy Zikkurat lebeg felettük, s az felett egy kavargó valami... valami ami elég vészjósló ahhoz, hogy óvatosságra intse és megsürgesse a dolgukat. Ingerülten Wang felé fordul!
Hagyd a hisztit! Inkább csináljunk valami hasznosat. Gyere! Feszüljünk neki a legközelebbi kőlapnak!  Megismétli Wanggal együtt a lebegtető bűbájt, bízva abban, hogy kettejük varázslata elég lesz ahhoz, hogy felnyissák az épület ajtaját.
1. épület

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

13

Az ajtó nyikordul és a kőlapok engednek. 
- Srácok! Nincs idő mindet kinyitogatni! Azok ott fent készülnek valamire és nem tudjuk mennyi időnk van! A másik meg az, hogy attól még mert kiengedjük a rabokat, mi gátolja meg őket, hogy újra megtámadják a falusiakat? El kell pusztítanunk ezt az erődöt valahogy!

Ahogy kimondtam a varázsigét, Alric szájából is hallottam. Egy örökkévalóságnak tartó pillanatig vártam. Szinte láttam, ahogy lelassul az idő és megáll. Kínzó lassúsággal teltek az idők, amíg megláthatom Schrödinger Tiáját. Sőt, ez rosszabb annál. A macskáról legalább tudjuk, hogy ott van.
Aztán az idő homokja újra peregni kezdett és a kőlap felemelkedett az ajtó elől feltárva a kőépület belsejét.

Először Darmant láttam meg. Ott állt könnyáztatta arccal. Jeges rémület markolt a szívembe, de aztán megláttam, hogy mosolyog. Nem úgy mint egy tébojult elme, hanem boldogan. Ez meg csak egyet jelenthet.
- TIAAA!
És aznap először nekem is jó kedvem lett, ahogy rohantam a lányhoz és szorosan magamhoz öleltem. Biztos voltam benne, hogy Darman meg fog ütni ezért is, de akkor nem érdekelt. Csak boldog voltam, hogy újra láthattam.
- Jaj, Tia! Annyira sajnálom a tegnap estét. Láttam, hogy nem vagy velünk és keresni akartalak, de már nem volt erőm. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani, hogy cserben hagytalak. Te viszont zseniális voltál. Azokat a nyomokat követtük idáig, amiket te hagytál. Végig hívtunk szóban és gondolatban. Gondolom a varázskupola árnyékolt be, amit Darman nyitott meg. Itt bent meg ez a rohadt barlang. Most viszont sietnünk kell. Van fölöttünk egy lebegő piramis, és valami nagyon csúnyára készül. Ki kell szabadítanunk a falusiakat minél hamarabb. Te jól vagy? Tudsz járni? Kérsz vért?

Csak úgy öntöttem a szavakat szegény lányra. De mit csináljak, ha annyira boldog voltam, hogy újra látom. Borzalmas volt a gondolat, hogy elveszítettem. De ő visszajött. Anya, Apa, Lisa, Faira és még nagyon sokan magamra hagytak, de Tia nem. Ő újra itt van. A gyógyítása, a gondoskodása, a higgadtsága, az ereje.
Vele újra az oldalunkon már nem is tűnt annyira legyőzhetetlennek az a piramis.

Az ölelés közben érzem, hogy Tia keze a fenekem felé mozdul. Már a fejembe cikáztak a gondolatok, hogy ugyan mit akarhat.
Majd mikor rámarkolt a farzsebembe lévő botra rögtön tudtam is, hogy mi jót kereset.
- A faluba megtalálták s átadták nekünk. Én meg magammal hoztam, mert ha megtalálunk szükséged lesz rá. - magyarázom a lánynak.
- Majd Wangot nyugtasd meg mert idegileg kész van s idegállapotba is jött mellé. - tanácsolom a lánynak.
Persze jól esett fel fel pofozni a fiút. De nem mindig volt kedvem szívem hozzá, így jobbnak láttam ha nálam kellemesebb társaság nyugtatja meg más módon a srácot.
De ahogy ezt kimondtam Tia kérdései záporoznak felém.
Mire szóra nyitnám a szám megremeg az épület.
Azonnal magamhoz ölelem a lányt, felkészülve rá, hogy ki hopponáljak.
Mivel septibe kell tennem a dolgot mást nem is tudnék magammal vinni.
A legfontosabbat kell mentenem s még ha fáj akkor is feláldoznám érte az összes itt lévő gyereket. Lehet sosem bocsátaná meg nekem ezt de inkább vállalom ezt az áldozatot minthogy hagyjam, hogy maga alá temessen minket a kőhalom.
De szerencsére nem az épület kezdet összedőlni hanem a kőlap kezdet el felemelkedni.
- Na látom, csak megtaláltatok min... -hagyná el a számat a mondat, de már Wang mint a villám szalad el mellettem ős öleli magához társamat.
Kérdésekkel információkkal bombázza őt.
Úgy döntök, hogy ezt most hagyom még ha nem is tetszik nekem.
 
Kilépek a fényre, s szólok a bent lévőknek, hogy jöjjenek közelebb.
- Vissza viszlek titeket  a faluba, vagyis az egyik közelebbi faluba ahonnan mi is indultunk. - kezdek bele ékesszólóan.
* Nagyon remélem ezek a falusiak nem gyűlölik egymást mert fogalmam sincs melyik melyikbe való s én meg csak egyet ismerek a környező települések közül. * fut át az agyamon.
A medál teszi a fordítást, de csak lassan kezdenek ezek összegyűlni addig van időm a barátaim felé pillantani.
- Ti menjetek vhogy fel a lebegő piramisba. S állítsátok meg azt amit éppen tenni készülnek. - kezdek bele a magyarázatba.
- Én megpróbálom kivinni ezeket a gyerekeket majd felnyitni a többi épületet s onnan is kimenekíteni mindenkit. - tapogatom meg közben a zsebemet amiben két energia töltő bájital van.
Tudom, hogy mocskos módon le fog szívni a sok hopponálás így szükségem lesz ezekre.
- Ha végeztem a kimenekítéssel, csatlakozom hozzátok odafent. - fejezem be egyszerűen.
Míg a többeik össze gyűlnek én Wnaghoz lépek, arcom a füléhez tolva oda suttogok neki.
- Vigyázz rá, el ne veszítsd s véd meg! - mondom neki.
- Bízok benned! - teszem hozzá.
Tudom, hogy felesleges volt mondani neki, de így legalább egy picit a feszkó leülhet köztünk ha rábízom a bnőmet. Vagyis remélem.
Mivel mindenki összegyűlt már az ajtóban. Egy gyors számolás után jó 2-3 tucatnak számolom a létszámot.
* Fasza, ez húzós lesz. * dünnyögöm magamban.
Megfogok 4 gyereket.
- Kapaszkodjatok belem s el ne engedjetek! - mondom nekik.
S a következő pillanatban el is tűnök egy gyors hopponálással....

( Darman kiírta most magát a játékból egy időre. Míg ő menti a falusi foglyokat addig felfedeztek, hacoltok... stb  Darman majd jelez, hogy mikor érkezik vissza addig is írjon majd 1-2 hszt hogy menti az embereket! )
 
Ahogy Darman elviszi az első csapat gyereket a többiek össze rezzennek és kérdő tekintettel figyelnek titeket. Mivel a medál nincs nálatok hiába beszéltek egy szavatok sem értik.
Szerencsére nem futnak szanaszét, ez csakis annak köszönhető, hogy Tia jól bánt velük s nagyon örült nektek. Így Bíznak a lányban s miatta is bennetek annyira, hogy ne széledjenek szanaszét.
 
Miután Darman elhopponált egy újabb sugárral nagyobb csapat csontváz harcos érkezik.  Alig huny ki a fény, már rohannak is zörgő léptekkel a kupolán kívülre. Úgy tűnik eddig még a szerencse veletek van, nem fedeztek fel titeket.
Mivel a csatazaj egyre távolodik, ez a helyzet nemsokára változni látszik. Az őrök ki tudja mikor jönnek. S akkor rátok zúdul a Piramis teljes hadserege...
 
A kőlap nagysága 3×3méter. Felülete össze vissza kopottas a sok lépéstől rajta. Felületén egy pentagrammát égettek bele mely a kopásokkal sem kopott le róla.
 
( Feladat adott vhogy üzemeljétek be s jussatok fel. Ezt rátok bízom kíváncsi vagyok a fantáziátokra! )
 
Feljutva egy központi teremben találjátok magatokat. A terem hatalmas, szinte egy egész hadsereg elférne bent. A falakon fákylák égnek pár méterenként vannak elhelyezve. A fényük kék így egészen “egyedi” hangulatot kölcsönöz a helyiségnek.
Körülnézve 4 utat  láttok.
Az egyik jobb oldali falon helyezkedik el. Hatalmas boltíves kapu melyen átlépve csigalépcső vezet felfelé.
A bal oldali falon ugyan olyan kinézető kapu helyezkedik el, de a lépcső itt lefelé vezet.
Egyik járat sem tűnik barátságosnak.
A másik két út is ugyan ilyen kapuval kezdődik de azok a másik két falon helyezkednek el.
( Kocka “szoba” 4 fal  4 átjáró. Egymással szemben van a fel s a lefelé vezető lépcső. )
A két járat egyenesen vezet. De a járat sötétségbe burkolózik. Ami okán még hátborzongatóbb az egész.
( Annyit segítek, hogy a piramis also negyedében vagytok! )
( Döntsetek merre indultok! Kitudja milyen hátborzongató varázslatokat, rituálékat végeznek s mikor érnek a végére! )

Kivont pálcával várom hogy ahogy felemelkedik a kőlap. Fokozatosan tör be a fény a börtöncellába, így hunyorognom kell, a betörő fény miatt. Most nem túl előnyös a vámpírságom. Be húnynom a szeleimet egy pillanatra. Egy hozzám vágódó testre kissé megijedek, de felismerem benne Wang illatát, így visszölelem őt, remélve, hogy ezzel nem szerzek neki egy hatalmas pofont a páromtól. 

Legnagyobb meglepetésemre azonban verés helyett feladatot ad neki. Mégpedig azt hogy vigyázzon rám. Fel kell jutnunk valami lebegő piramisba. 

-Micsoda? - kérdezek vissza.- Lebegő piramis? Oké, ezt megnézem. - indulok el kifelé, amint Darman elindul a gyerekekkel. Még visszanézek az ott maradt gyerekekre, és biztatóan mosolygok rájuk. Intek nekik, hogy maradjanak nyugodtak, biztonságba lesznek hamarosan. Nem tudom mennyit értettek meg belőle, de szerencsére nyugodtak maradnak. 

Amint kiérek még éppen látok egy fénycsíkot a fenti lebegő épületből kicsapódni egy alatta lévő kőlapra, majd csontvázak érkeznek a fénycsövön át, és indulnak meg kifelé a táborból. 

- Csontik? - fordulok Wang felé. - Erről nem volt szó eddig. Nem tehetsz róla, hogy elraboltak. erről én tehetek, nem figyeltem eléggé, és sokan is voltak. Próbáltam legalább nyomokat hagyni. És éppen te voltál az, aki segített nekem. Hallottam, ahogy hozzám szólsz, bár válaszolni nem tudtam. És hívni sem benneteket. De tudtam, hogy itt vagytok. Köszönöm szépen - mondom neki, miközben a kőlapot kezdem vizsgálni. 

- Hé ezen van valami jel. Egy pentagram. Talán ezzel feljuthatunk, nem? De vajon mit kell vele csinálni? - Gondolkodok el, majd egy ötlet jut az eszembe. 
- Gyertek ide! - mondom mindenkinek. -  Álljatok be ide a pentagon közepébe ti is. Kipróbálok valamit. 

A pálcámat veszem elő. - Pirocus - mondom, majd végigviszem a jelet a pentagram körvonala fölött. 

(Ha sikerül a varázslatom ( páros dobással) , a pentagon közepében állunk, körülöttünk pedig a pentagon vonala világítani kezd. )

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

10

Hirtelen a körvonal oszloppá emelkedik körülöttünk, és érzem, ahogy a kőlap alattunk megmozdulva, mint egy lift felfelé visz bennünket.

Ahogy felérünk egy hatalmas terem vesz körbe minket. Szerencsére csontik sehol, de 4 utat látok a teremből kifelé vezetni. Halvány kék derengés van az egész teremben, a fáklyák miatt. 
- Na merre induljunk? - kérdezem a többiektől.

Döbbenten hallgattam Darman szavait.
"Hogy én? Vigyázzak Tiára? Megőrült ez a srác?"
Persze boldogan leszek a pajzs előtte, de ez annyira nem rá vall. Ahogy indul a többi fogoly felé, megfogom a vállát.
- Darman, légy óvatos. Nem akarok több veszteséget az életembe, és Tia is visszavár. Mi mindannyian. Szívesen maradtam volna én hátra, mert úgy se vagyok annyira harc képes állapotban, de a te képességeiddel te tényleg gyorsabb vagy. Csak gyere vissza hozzánk egy darabban.
Aztán néztem, hogy egyszerre négy gyereket ölel magához, és egy pukkanással eltűnik.
"Hát persze."
Néha elfelejtem, hogy Tia mennyire szerelmes belé. És ha nem lenne képes és hajlandó Tiára emlékezető manőverekre, akkor ez nem lenne így.
Elindultunk kifelé a barlangból a többiekhez. Tia bőre szokatlanul hűvös volt, de éreztem így is benne az élet melegét. Most nem volt jéghideg, mint amikor krémet kent a hátamra. Ahogy haladtunk rá-rá néztem mosolyogva. Olyan jó volt, hogy újra itt van velünk.
"Gyerünk, csókold meg" - suttogta egy hang a fülemben, amitől elfordítottam a tekintetem, mintha rettentően izgalmas lenne a barlang teteje.

Kiérve Tia magafelé fordít és a szavaitól folyni kezdenek szemeimből a hála könnyei.
"Hallott. Hallotta a gondolataimat és megyugtatta. Ennél szebb nem is lehet."
"De igen, te majom. Ha végre megcsókolod"

Megráztam magam és igyekeztem nem az ajkai mozgására figyelni. szinte megváltás volt, ahogy a középső kőlapra kezdett figyelni. Én is közelebb léptem, hátha tanulok valami hasznosat. És megint igazam lett. Tia egy pillanat alatt megoldotta hogyan jussunk fel a piramisba.
"Ő a csapat szíve, lelke, és agya. Aki mást mond, az hazudik"
Sötét, kékes fáklyákkal megvilágított terembe érkeztünk négy járattal. Kettő le és kettő fel.
 - Lumos - mormolom, mire kigyúl a fény a pálcám hegyén.
Így sem tűnt éppenséggel barátságosnak, de legalább láttam az orrom hegyéig.
- Hát ha én lennék egy piramisban lakó gonosz feketemágus, akkor a csúcsán laknék, hogy az összes szolgámon meg csapdámon át kelljen menni. Ahh, kellenének ide is a pókok, hogy rajtuk tudjunk ütni. A meglepetés ereje jó dolog. Én a jobb fölsőt javaslom. Meg azt, hogy ne osszuk szét a csapatot.
Az ujjaim megtalálták Tia ujjait és rászorítottam, jelezve, hogy be kívánom tartani Darman kérését. Nélküle sehova se megyek.

Sikeresen félreértettem amit Helen mondott így elég kínos szituba keveredtem.
- Jaah öhm izé bocs. Vedd úgy hogy nem szóltam
Ezt követően Wang elkezdett hadonászni előttem. mintha meg akarná akadályozni hogy ilyen ötleteket mondjak még
- Jó oké! Nyugi csak félreértettem. Amúgy van logika abban amit mondasz szóval először Tia aztán piramis..
A kövi pillanatokban én inkább háttérben maradtam és nem nagyon szóltam bele a történésekbe
~mindenki számára jobb ez így
Egyszercsak Darman megjelent Tiával aminek persze én is nagyon örülök meg minden. Wanggal ellentétben nem mentem oda üdvözölni és kiselőadást tartani neki. Eközben Alriknak es Wangnak sikerül elmozdítani a kőlapot és Alrik megjegyzi h el kéne  a piramist
~Na legalább ő egyetért velem
Nemsokára Tia közreműködésével feljutottunk a piramisba ahol különböző folyosók és járatok találhatóak
~Azert megissak így teljes a csapat
Wangra pillantok
- Igen, szerintem is valahogy fel kéne jutni a piramis tetejére- aztán amikor kijelenti hogy ne osszuk szét a csapatot enyhén elmosolyodok
- Jó ötlet, amúgy nekem is a jobb felfelé vezető járat a szimpi

Arra leszek figyelmes, hogy Wang eléggé hevesen gesztikulál Larának, hogy finoman szólva hessegesse el azt a gondolatot, hogy szétváljunk, majd nem sokkal később a fiú jött utánam. Elmosolyodom, amikor a varázslata nem igen akar elsülni. 
- Nem vagy te ehhez egy kicsit fáradt, Wang? - kérdezem tőle nevetve. - És ne haragudj, hogy leordítottam a fejedet, de tényleg szükségünk van mindenkinek az erejére, és épelméjűségére, hogy megtaláljuk Tiát. Utána azt csináltok Darmannal, amit akartok. Jót akarok mindenkinek, de nem igen megy, és már úgy vagyok vele, hogy nincs semmi értelme. 
Éppenhogy befejeztem a mondandómat, Wang megszólal, hogy érzi a medálját, és biztos benne, hogy Tia az, aki jelez nekünk, amit én is érzek. Úgy tűnik, nem csak Wang jött utánam, hanem Darman is. 
*Mintha attól félnének, hogy megint öngyilkossági hajlamaim vannak az egyedüli kujtorgással.* Gondolom, miközben a farkasoktól szenvedett sérüléseimre gondolok. Mire észbekapok, Darman eltűnt mellőlünk, úgy tűnik, sikerült bemérnie Tiát, de pechünkre mi még mostanáig nem tudjuk, hogy egyáltalán melyikbe vannak. Alric és Wang elkezdik a kőlapot kiemelni, amikor a piromán megszólal, hogy mégiscsak szét kellene válnunk, mert az időt pocsékoljuk el a kiemeléssel. 
- Tényleg, hogy neked mennyire igazad van! Akkor menj nyugodtan Larával fel a főhadiszállásukra, aztán kutassatok nyugodtan. - mondom lekezelően a fiúnak. Ekkor Wang nagyba rohan Tia felé, így legalább megnyugodhatnak mind a ketten. - Örülök Tia, hogy legalább egyben vagy. Hallanod kellett volna, hogy ezek hogy őrjöngtek a faluban, miután megtudták, hogy eltűntél. 
A lány ötletével felkerültünk a piramisba, majd kissé kiráz a hideg. Valamiért abszolút nem tetszik ez nekem. Főképp, hogy mehetünk 4 felé is, de Wang kijelentésére bólintok, miszerint nem kellene szétválnunk. 
- Egyetértek. De mindenképp induljunk, és járjunk a végére az esetnek, mert kezd kicsit elegem lenni ezekből a zörgő csontikból, meg a pókjaidból. - jelentem ki, majd elindulok a Wang által jelzett út felé, vagyis jobb oldalra a csigalépcsőn. Erősen markolom a pálcámat, felkészülve a legrosszabbakra. Fülelek a csönd ellenére is, ami voltaképpen vegyes érzelmeket kelt bennem: egyrészt örülök, hogy nincs körülöttünk senki, másrészt kevésbé repkedek a boldogságtól, hiszen lehetetlen, hogy egy ekkora piramisból az összes csontvázat leküldték a földre, plusz ki tudja, milyen csapdákat rejt magában ez a nagy kolosszum. 
*Őszintén szólva, kezd a hócipőm kicsit tele lenni az miatt, hogyha hirtelen Tia eltűnik, akkor azonnal meg van mindenki bolondulva, meg körbeugrálja, mert különleges, és ő mer tenni mindent a csapat végett. Bezzeg ha én tűnnék el, vagy a kétballábasságom miatt "találnánk" meg valamit, abban biztos, hogy nem lenne köszönet. Ha meghalnék is, pluszba megölnének, mintha én tehetnék mindenről. És ez kissé frusztráló, hogy az olyan embert, aki jelentéktelen, észre sem veszik. De az, aki félig vámpír, oda vannak nem is kicsit. Jobb is inkább az, hogy magamra maradok, és teszem a dolgomat egyedül, főképp, hogy Daniel sincs mindig a közelemben, akire egyáltalán tudnék támaszkodni.* Gondolom, mit sem érdekelve az, hogy egyáltalán Tia meghallja a gondolataimat. 
Felérve a lépcsőn egy szűkebb folyosó fogad, majd mintha kicsit messzebb elkezdene kiszélesedni. Beljebb merészkedek, végülis mi a fene történhet ezen az elátkozott helyen? Lépéseim szinte visszahallatszódnak, pedig a padlónak a szerkezete sem olyan, ami egyáltalán ezt okozhatná, így meghúzom a vállamat, és lassacskán lépdelek előre, figyelve a környezetemet.

Úgy tűnt megvan az irány de az aggasztott, hogy Helen türelmetlenül előre rohant. Mondjuk a történtek után nem csoda, hogy zaklatott, de veszélyes, amit csinál.
Amennyire csak képes voltam rá Tiába karolva, siettem utána és intettem a többieknek, hogy kövessenek. Végül a lépcső tetején egy széles folyosón értem utol a lányt.
- Helen, ne siess annyira, légyszi - lihegtem. - Igen jól láttad lent. Fáradt vagyok és sebesült. Nem tudom tartani veled a tempót. De szeretném ha együtt maradnánk. Nagyon veszélyes hely ez.
Higgadt szerettem volna lenni, de hallottam, ahogy a hangom könyörgőre csap át.
- Annyi embert veszítettem el. A szüleimet, a régi barátaimat, Lisát, Fairát. Tiát visszakaptuk igen, de attól nem félek kevésbé. Darmant is csak azért mertem elengedni, mert ha nem teszem, akkor megüt. Kérlek, maradj velünk. Ha hazaértünk majd nyugodtan nevess ki érte, de nem bírná el a lelkem, ha nélküled mennénk haza. És biztos vagyok benne, hogy Danielé se.
Reméltem, hogy végre együtt maradhatunk tényleg. Az üres piramis jobban megrémített, mint ha tele lett volna csontvázakkal.
"Ahogy a régi mondás tartja, nem az a baj, ha látsz egy bazinagy pókot, hanem ha már nem."

A folyosó igen széles. Akár 3 ember is elfér egymás mellett rajta.
A feljáró közelében fáklyák égnek ugyan olyan csalóka s nyugtalanító fénnyel mint  az előző teremben.
A fény nem hatol messzire s a folyosó “vége” sötétbe zárkózik.
Amikor befejezitek a beszédet fületeket egy kövön súrlódó valami hangja csapja meg.
Valaki közelít gondoltok egyszerre mindannyian erre.
Ahogy a sötétség felé hunyorogtok sikerül kiszúrnotok 2 ajtót.
Egyet a jobb oldali falon másikat a bal oldalin. Nem pont szembe egymással, kicsit eltolódva.
 
( Mit tesztek?
Bevárjátok a hang gazdáját vagy gazdákat... ?
Jobb oldali esetleg bal oldali ajtón próbáltok bemenni ezzel megpróbálva elkerülni a folyosón járkáló/lók figyelmét ? )

Ahogy felérünk a templombaszerű piramisba hagyom hogy a többiek döntsenek merre is menjünk. A lényeg, hogy együtt maradjunk.
Helen kedves szavai, hogy megtaláltak, valahogy hamisnak tűnnek. Megérzem ha valaki nem mond igazat. Vagy legalábbis nem teljesen. Aztán a gondolatai meg is erősítik mindezt. 
*Féltékeny? Éppen rám? Érdekes. Hiszen én semmit nem csinálok. Folyton engem kellett védeni, mert még pálcám sem volt, hogy megvédjem magam. Sokszor pont ő volt az, aki segített.* - gondolom magamban, de most nem éppen aktuális az időpont ezen gondolkodni.
A gondolataim közben én is felléptem a csigalépcsőre, Wanggal együtt ahol Helen eltűnt.  
*Szegény Wang. Nem elég, hogy én rá lettem bízva, Helenért is aggódik, és tudom, hogy Darmanért is. Hogy fér bele ennyi aggodalom egyetlen emberbe? Próbálok mindig mellette maradni, döntöm el, hogylegalább miattam ne aggódjon.  * - megszorítom Wang kezét, hogy tudja, mellette vagyok.
Elhatároztam, hogy ha visszaérünk egyszer végre a kastélyba, felkeresem Majrygold gyógyítót. Valahogy meg kell tanulnom minél előbb az elmemágiát, hogy segíteni tudjak a társaimon. 
Hát a türelem még nem az erősségem, jövök rá, amikor eszembe jut Vlad egyik bölcsessége. "Ne rohanj Tia. Lesz elég időd mindent megtanulni. Ha nem 1 év, akkor egy - két évszázad, de mit is számít az idő?"

Gondolataimból valamiféle súrlódás hangja ráz fel. 

- Jön valami! - figyelmeztetem azonnal a többieket. - Ott van 2 ajtó, szerintem ne várjuk meg őket! 
Azzal megyek és be is nyitok a bali oldali ajtón. Nincs időnk kupaktanácsra, hogy merre is menjünk, így valamiért az tűnt a legvonzóbbnak.

Ahogy remegve vártam, hogy Helen mondjon valamit, egy puha kéz szorítását éreztem az ujjaimon.
"Tia. Hát persze, ki más? Mindig tudja mire van szükségem. Bárcsak tudnám viszonozni"
Hirtelen Tia szól, hogy jön valaki. Kicsit figyelve én is meghallom a kövön súrlódó hangot. Nem gondolkozok sokat, csak követem Tiát, aki kinyit egy ajtót és behúzódik mögé. Nem akartam magára hagyni. Gyorsan húztam be a többieket is, majd én is az ajtó mögé bújtam.
"Akármi is jön, nem kellene találkozni vele"
Egy szinte tátogott Nox-szal eloltottam a pálcámat és úgy vártam a résnyire nyitott ajtón kinézve. A pálcámat is elraktam, hogy mindkét kezem szabad legyen azokra, akik túl hangosan veszik a levegőt. 
Bár lehet én magam leszek az, mert a szálló por kezdte nagyon csiklandozni az orromat.
"Pont a legjobbkor. Ez olyan mint, hogy a himnusz éneklése közben kezd viszketni az orrom."

Ahogy bevágódtok a terembe sötétség száll rátok. A résnyire nyitott ajtón keresztül szinte semmi fény nem jön be. Ami be is jutna azt Wang leárnyékolja számotokra.
A csoszogó hang oly lassan közeledik, hogy a pillanatok szinte óráknak tűnnek.
Vártok s vártok ám valahogy mégse tűnik fel...
(Mit tesztek? Vártok még vagy körül néztek a szobában? )
 
( Ha sikerül fény gyújtanotok. )
 
A szoba egy hatalmas raktár. Tele van fa polcokkal melyek roskadásig pakolva mindenféle dologgal.
Többnyire fegyverek, páncélok vannak ott.
Hátul észre vehettek egy kisebb polcot a sarokba melyek 3 db bájital található.
Az üveg átláthatatlan így színről esélytelen a felismerés. Fény felé fordítva  (Ha csináltok fényt ) akkor látható, hogy folyadék van benne kb a feléig tele.
( Ha kinyitjátok. )
Az illata kellemes s emiatt furcsa is. Nem biztos, hogy méreg, de mégse tudja Tia se megállapítani, hogy segít vagy árt....
( Mit tesztek vele? Megisszátok, elteszitek, ott hagyjátok és vissza mentek a folyosóra? )

Miközben haladtunk felfelé Helen mintha megsértődött volna. Van egy sejtésem mi az oka, de nem nagyon vagyok jóban a lánnyal és látom hogy már Wang odament hozzá így úgy döntök inkább nem csinálok semmit. Eléggé fura volt hogy szinte üres volt az egész. Majd en hogy megnyugtató ez a csend.
- Mégis mi a fene van ezzel a rohadt pálcával?.. Megpróbálja valaki más?- suttogom idegesen

Vártunk, de a hangnak a gazdája csak nem jelent meg. Még az a képtelen ötlet is eszembe jutott, hogy egy láthatatlan valamit hallottunk meg. A kopogó szellemek képesek erre például.
Lara megunta a várakozást és úgy döntött, hogy felfedező útra indul. Be kellett látnom, hogy igaza lehet. Egyrészt minél többet várunk mozdulatlanul annál kevesebb időnk lesz megállítani a csontvázak vezérét. Másrészt simán lehet fegyver is a szobában.
A pálcája nem gyúlt ki, talán a piramis hatása miatt. Kész csoda, hogy kint nem hallottak meg minket.
- Lumos - suttogtam szinte hangtalanul.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

19

Próbálkoztam, de nekem se ment. Egyre biztosabb voltam, hogy a piramis gyengíti a mágiánkat valahogy. A kőlap lebegtetése se ment egyedül.
"Tia? Akarsz tenni egy próbát?"
Küldtem felé a gondolatot, hogy biztos ne csapjak zajt.

A szobában töksötét van. Valóban sötét. olyan hogy még én is hiába meresztgetem a szemem semmit sem látok. 
Valószínűnek tartom, hogy ez valamiféle mágikus sötétség lehet. Egyre inkább helyesnek bizonyul a gondolatom, amikor se Lara, se Wang nem képes használni a fényt előídéző bűbájt. 

Aztán eszembe jut valami. *Egy próbát megér, talán erre nem gondoltak* - azzal a zsebembe nyúlok. Kitapogatom a bájitalos dobozkámat, majd számolni kezdek. Első rekesz, 4 sor. 5. bájital. kiveszem, és a biztonság kedvéért beleszagolok a bájitalgömbben lévő folyadékba. 

- Álljatok meg egy pillanatra! - suttogom a többieknek, majd a lábammal körülhatárolok egy területet, ami üresnek tűnik, majd földhöz vágom a bájitalgömböt, amely a sötétben látás elixírjét tartalmazza. 
Mivel elég kis helyen állunk, nagy valószínűséggel mindenkire jut a szétfröcccsenő löttyből.

A bájital szinte azonnal hatni kezd. Érdekes a hatása. Nem úgy látunk, mint a nappali fényben, sokkal inkább, mintha egy éjjellátó készüléket használnánk. Tompák a színek, de legalább jól kivehető minden tárgy a szobában. 

Ahogy körbenézek, egy raktárt vélek felfedezni. Renget polc, fegyverek, tárgyak. Aztán valahol hátul egy kisebb polcon 3 db bájitalos üvegcsét fedezek fel. Az üveg átlátszatlan, de ha meglötyögtetem, érződik, hogy kb. félig lehet. Kinyitom az egyiket és beleszagolok. Kellemes illata van, de nem tudom belőni, mi is lehet ez. De valami azt súgja, nem méreg. 

- Skacok! Szerintem ez valami erősítő bájital lehet. De ne igyatok belőle. Tesztelem, nekem úgysem árthat igazán. - Azzal egy cseppet cseppentek a nyelvemre. Amint megérzem az ízét, azonnal tudom, hogy esélytelen hogy méreg legyen. Enyhén édeskés íze, és a kellemes illatában zsályát vélek felfedezni, aminek élénkítő hatása van. Minden gyógyító, erősítő, élénkítő bájital egyik fő alapanyaga. 

Ugyanígy tesztelem a többi üvegcse tartalmát is, de mindegyikben ugyanaz van. 

-Tessék! Megihatjátok. talán visszanyertek az erőtökből valamennyit. - jelentem ki. Az egyik üvegcsét Wangnak adom, aki a legramatyabbul néz ki. A többit Larának, hogy ossza szét.

Tia figyelmeztetésére megálltam és vártam, hogy mit csinál. Valami azt súgja, hogy nem egy sima Lumos.
A gyanúm beigazolódott, amikor egy csörrenést hallok, mint amikor eltörik egy üveg, aztán valami nedveset érzek az arcomon és a kezemen.
Ekkor hirtelen világosodni kezd minden. Nem nappali fénnyel, de látni kezdek. Így már sokkal jobban kivehető a szoba.
Először a fegyvereket veszem szemügyre.
"Egy kardot elveszek, a régit úgyis elejtettem."
- Szerintem vegyen el mindenki egy kardot vagy valamit. Ha továbbra is blokkolják a varázslatokat, akkor szükségünk lesz B tervre.
A páncélokat kezdem vizsgálni, hátha találok egy könnyű láncinget, amikor Tia magához vesz egy bájitalos üveget.
- Ne, tedd vissza!
De elkéstem és beleivott.
A legrosszabb rémálmaim pörögtek végig a szemeim előtt, ahogy rémülten figyeltem Tiát, de szerencsére alaptalan volt az aggodalmam. Megkönnyebbültem sóhajtottam fel, majd a kezeim közé fogtam az arcát és magam felé fordítottam.
- Tia, imádom, hogy ennyire segítő és gondoskodó vagy, de ez veszélyes volt. Még nem vagy halott vámpír, ha jól tudom. Megígértem Darmannak, hogy épen és egészségesen visszajuttatlak hozzá. Te vagy élete szerelme és a szíve szakadna meg, ha valami bajod esne. És én se tudnám megbocsátani magamnak. Mostantól, csak ezen a kalandon, engedd meg, hogy mi vállaljunk veszélyt. Oké?
Adta, neki egy bátortalan mosolyt, majd elvettem a nekem kínált üveg erősítőnek mondott bájitalt és felhajtottam az egészet.
"Ha túléltem, keresek még egy láncinget"

Ki gondolta volna, hogy Wang lesz az első, aki utánam rohan? Tudom, nem képes arra, hogy egyáltalán az embereket egyedül hagyja, de azzal sem jutunk előrébb, hogyha csak egy helyben álldigálunk, és beszélgetünk ahelyett, hogy a dolgunkat tennéd. Hirtelen megfordulok a fiú felé, ránézek. 
- Tudom nagyon jól, hogy nem vagy épp a helyzet magaslatán, de semmi kedvem sincs lenn állni és tétlenkedni, és várni arra, hogy a megoldás az ölünkbe hulljon. Igyekszem legalább tenni valamit is, még annak ellenére, hogy rengetegszer saját magamat kevertem bajba, aminek ti is megittátok a levét. - hangom átvált kissé idegessé. - Ezt akarom elkerülni, hogy nektek további bajotok essen, és az, hogy mi történik velem, az hadd legyen épp az én dolgom! 
Kezd ez az egész rosszabb lenni, mint egy komédia. Ekkor az ijedségtől összerázódok, amikor valami a kövön súrlódik, erőteljesen szorítom a kezemben lévő pálcát, majd lépek a többiek elé már már élő pajzsként. Hallom, hogy Tia benyit bal oldalra, majd érzem, hogy valaki behúz a helyiségbe, és olyan szögben állok, hogy az ajtón bejövőt le is tudjam támadni a pálcámmal. A szívem a torkomban dobok, ahogy hallom a csoszogó hangot, közben Wang és Lara próbál fényt idézni a helyiségben, ami nem igen akar sikerülni, de Tia abban a pillanatban egy bájital segítségével megoldja a problémát: kicsit megrázom a fejemet, mert eléggé frusztrál és zavar az az érzés, ami van "mellékhatásnak", igyekszem hamar hozzászokni az érzéshez. A pálcámat elteszem, helyette keresek egy csúzlit némi munícióval: legalább kicsi, és fürge, ami kompenzál engem, mint kétballábast, majd a Tiától adott bájitalt felhörpintem. *Végülis mi bajom lehetne?*
- Azért kíváncsi lennék, hogy mégis mi a fene csúszkál ott kinn, vagy súrlódik? De ha tippelnem kellene, biztos vagyok benne, hogy valami hatalmas csiga szerűség lehet, mert nem mozog túl gyorsan. Vagy csak szimplán járőrözik. Két lehetőségünk van: keresünk itt valami titkos rejtekhelyet, ami esetleg visz is minket valahová, vagy kimegyünk, és szembeszállunk azzal a valamivel, ami ott van kinn? 

A csontvázaok után a nagy helyszín és a piramis kicsit túlságosan is lefoglal, és még nem is beszélve a tisztán látható sötétmágia,valószínűleg nekromancia okozta élet hiányt. KIssé a belső tudatomba váltok, csupán követve a többieket a valóéletben. A belső tudatomban az emlékeimet igyekszem fürkészni,hogy mit tudok az ilyen effektusról. Átlapozom az emlékemben egy pár egzotikusabb könyvet amit láttam,Ars Goetia,Solomon Kulcsa. De nem akarnak feljönni komolyabb dolgok erről az effektusról. Viszont logikusan gondolkodva valószínűleg a soka használt nekromancia és sötétmágia egyre inkább ellopta az itteni életet csupán a jelenlétével. 

Nem meglepő őszintén,nagyon sok dolog itt egyszerűen természetellenes. Tia visszatértére már kissé újra előjövök a tudatomból,nincsen ott több hasznos infó erről amire visszatudok most emlékezni. Csak csendben és egy kis mosolyal figyelem az öleléseket és én is hagyok magamnak egy megkönnyebbült sóhajt.Szivesen ölelkeznék én is viszont most sajna nem az az idő van. Amikor ismét feleszmélek már megint máshol vagyunk és tia éppen egy bájitalgömbel adott nekünk sötétlátást. 

*Szedd össze magadat te elvetemült bolond.Itt táncolsz az ellenség területének teljes közepén,nincsen értelme elmélyedni a gondolataidban ha csak nem akarsz egy halálos ítéletet* 

Azzal megrázom a fejemet és gyorsan nézek körbe,ebben a térben amiben vagyunk aztán van fegyver.Egy pár lándzsára esik a tekintetem és az eggyiket felvéve igyekszem megítélni,hogy jól tudnám-e használni most,majd visszarakom,megítélve,hogy az eggyensúlya nem jó nekem. Egy kicsit tovább csinálom ezt majd végre találok egyet ami végre legalább használható számomra. Választhattam volna kardot is,viszont abban nem kaptam annyi kiképzést mint lándzsában,és íjban,az íjazás pedig itt nem éppen a legjobb ötlet. 

Most hogy végre kicsit magamhoz térek Helenhez lépek és megölelm gyorsan,egy kis puszit adva a nyakára majd mintha semmi sem történt volna újrahátrébb lépek és nézek körbe,Igyekszem a falakon valamiféle jelet vagy akármit keresni amit felismerek. 
(Azt,hogy mit találok,ha találok valamit a Km diszkréciójára adom)

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

17

Az első adag “menekültet” jó pár követte. Nem teljesen számoltam mert a 3.kört követően össze zavarodtam.
Mire a 2.épületből is elvittem az embereket már eléggé kilógott a nyelvem a kimerültségtől.
* Remélem a többiek jól vannak s rendbe haladnak előre. * fut át a gondolat az agyamon ahogy éppen megérkezek a faluba egy újabb csapat gyerekkel.
Nem szólnak semmit csak rohannak a többiekhez s sírnak.
Ám nem a félelem vagy fájdalom okán inkább a megkönnyebbülés miatt.
Ezt meg is tudom érteni.
Ahogy megfordultam, hogy hopponáljak is vissza a szokásos hopponálás érzése helyett egy nagyadag szédülés kapott el.
Féltedre rogytam...
- Ez meg mégis mi a fene volt? - kérdeztem magamtól,
De rögtön rá is jöttem, hogy a túlhajtás egyik eredménye.
Úgy hessegettem el a falusiakat magam mellől mert a legtöbbje körém gyűlt.
Remegő kezekkel vettem elő az egyik bájitalt a kettő közül melyek a zsebembe voltak s erőt adnak kimerültségembe.
Vagy 2-3 percet vártam míg a folyadék teszi a hatását s elmúlik a kimerültség s a remegés.
S gyors vissza hopponáltam a kupolába.
A 3.épületben sajnos senki élőt nem találtam, s a holtak sem voltak ott. Pont a szemem előtt lettek ki “teleportálva”.
* Ezek meg mégis hova a fenébe kerülnek? * teszem fel gondolatba a kérdést.
Sajnos időm nincs, hogy tovább nézzem az üres szobát. Így gyorsan megindultam a 4.felé.
Egy hetyke  mozdulattal emelem fel a kőlapot. Szinre semmi ellenállással nem találkozom közben.
* Nem tudom a többieknek miért ment nehezen. Lehet odafentre összpontosul minden mágia. *  gondolkozok el egy pillanatra.
Ahogy a fény bevetül a bunkerba azt tapasztalom, hogy alig másfél tucat élő van bent akik éppen, hogy csak pihegnek.
- Gyertek, kiviszlek titeket. - szólok oda nekik.
- Ne féljetek veletek vagyok. - teszem hozzá.
Lassan gyűlnek körém. Először az idősebbek, aminek az okát nem értem de nem firtatom.
S így szépen neki látok kimenekíteni őket. Ami hosszadalmas, hogy képességem ereje csak egy felnőttet bír el rajtam kívül...

( Wang és Helen gyógyulnak 15 HP-t az elfogyasztott életégésszeg bájital okán. )
Ahogy Wang és Helen mitta a feléjük nyújtott bájitalt abban a pillanatban érezni kezdték, hogy valamifajta erő járja át őket. Mint aki egy igazi jó alvást követően kisimultan ébred fel. Kipihent s teli van energiával.
( Van még 1 bájital amit Tia szorongat s nem itta meg senki sem. )
Ahogy Daniel a tekintetét végig futtatja a falakon a szeme megakad egy pici ékszeres dobozon az egyik fali melletti szekrény tetején. Igencsak belepte a por és a pókháló ennek okán elég régóta lehet oda feltéve.
( Ha leveszitek ebbe egy lezárt üvegcsét találtok. Megmozgatva a súlya szinte jelentéktelen mintha üres lenne. Fény felé tartva ugyan ez az érzésetek támad. Így emiatt fogalmatok sincs mi lehet benne... ) 
Miután Daniel ésszre vette a kis ládikót egy hatalmas remegés rázza meg az egész piramist s mintha dörgés és villámlás hangját hallanátok tompán....
Ha a templom közepén is hallottátok akkor igencsak közel volt hozzátok s nem jelenthet túl sok jót.
A járat míg a raktárba “néződtetek” kitisztult. Aki jött az tova ment.

A keresésem valami eredményt is hozott mert megakad a szemem egy kis ékszeres dobozon,valamiért érdekes érzés fog el a láttán.Ekkor viszont egy nagy remegés jön és egy kicsit stabilizálnom kell magamat,mintha tompa dörgés és villámlás hallatszódna,ez kicsit sem jó,de még annyit sem. Gyorsan lépek oda a kis ékszeres dobozhoz,és egy gyors tisztító igével már nem is annyira poros és pókhálós. 

Ahogyan kinyitom egy lezárt üvegcse van benne,ahogyan kiveszem teljesen üresnek érződik. A lándzsámat egy kicsit a falnak támasztom és a pálcámat veszem kicsit igénybe és igyekszek végre egy kis fényt csinálni.Hogy úgy is megnézzem az üvegcsét. 

-Lumos 

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

16

Végre egy kis fény is van,viszont az üvegcse nem mutatja annak jelét,hogy lenne benne akármi fénynél se. Viszont valamiért inkább úgy érzem,hogy jobb félni mint megijdeni tehát visszarakoma ládikába és mindkettőt elrakom a táskámba. A pálcámon megszűntetem a fényt és elrakom vissza a csuklótartóba,és a lándzsámat pedig ismét felveszem. 

-Szerintem ez a dörgés volt a jele,hogy irányuljunk végre még ameddig van időnk.

Azzal a járat felé intek a lándzsámmal és el is indulok arra lehetőleg halkan.

Nemhogy túléltem, de azt éreztem, hogy valami kellemes melegség jár át. A sajgás eltűnt a tagjaimból, nem volt száraz a torkom, nem égett a szemem, és mintha energikusabb is lettem tőle.

(10 HP volt, 22 a maximum, szóval azon vagyunk)

- Ahh ez egy nagyon jó gyógyító ital. Én legszívesebben veled itatnám meg, Tia. Biztos megviselt a börtön. De ismerlek, tudom, hogy nem fosztanál meg másokat tőle. Úgyhogy legyen nálad, és ha valaki megsérül, akkor adjuk oda.
Ekkor Daniel talál egy ékszeres dobozt, benne egy furcsa üvegcsét.
- Egyre kevésbé értem, hogy mi van itt és mi ez a hely. Egy biztos, a csontvázaknál élőbb ellenfeleik is lesznek. Nekik nem kell gyógyital, hiszen gyomruk sincs.
Ekkor olyan hang járja be a szobát, mintha megdördült volna az ég. Úgy kapaszkodtam a falba, mintha földrengsére számítanék
"Itt a magasban, földrenség. Jól van, okos fiú vagy Wang"
- Egyet értek Daniellel, húzzunk a fenébe. Akár kint van Helen óriás csigája akár nem, kezdünk kifutni az időből. Tia, maradj szorosan mögöttem!
Azzal magamra kaptam egy láncinget, kezembe vettem egy kardot, majd kitártam az ajtót és elindultam. Az a valami nem volt sehol, így zavartalanul haladhattunk tovább. Ahogy elértem egy kanyart, a falhoz lapultam és onnan néztem, hogy látok-e valamit.
- Van itt valami - suttogtam. - Elég fura, mert nagyon finom illata van. Nem illik ehhez a helyhez. Virágos és gyümölcsös kicsit Olyan mintha.......
Beleszimatoltam jobban a levegőbe, amikor rájöttem, hogy az illat mögülem jön. Hátrafordultam és Tia nyakát láttam meg.
- Oh. Rejtély megoldva, azt hiszem - nevetek, majd befordulok a járaton.
Itt végre találok egy lépcsősort felfelé. Intek a többieknek, aztán elindulok felfele.

A felfelé vezető lépcsősor elég hosszan tart. Lassan már azt hiszitek, hogy sosem ér véget s felvezet titeket a tetőre.
Sajnos ez nem így történt. Egy hatalmas nagy csarnokba vezet titeket.
Egy több mint 5 méter magas boltíves bejáraton léptek be.
A helyiség belmagassága legalább 7 méter magas s a szélességét megállapítani se igazán tudjátok.
Egy csomó oszlop van ami a stabilitást biztosítja. A fáklyák arra vannak felhelyezve. Oszloponként legalább kettő. Ezek az eddigi megszokott zöld fénnyel égnek.
Sok fényt  nem ad sajnálatotokra.
A padló kövekből van kirakva csak úgy mint az oszlopok is.
A terem közepe tájáról hangokat hallotok.
 
- Éledjetek, hű szolgáim. Betolakodók járnak köztünk, terveinket akarják megakasztani.... - hallatszik.
A hangja mély s nem túl barátságos. Tia orrát a hullák hoz hasonló szag csapja meg. Az illető egy nekromanta így a szag a testébe ivódott a hosszú évek alatt.
- Gyertek csak ide! Tudom, hogy itt vagytok. Érzem az élők illatát! - kiállt oda nektek.
Így nincs mese lebuktatok, nem tudtok rajtaütni.....
( Ha okosak vagytok van egy kiskapu!! )
- Gyertek, hiába is menekülnétek Gyertek s csatlakozzatok a kis seregemhez. Mindig jól jön 1-2 újabb szolga. - magyarázza nektek.
Ahogy közelebb mentek egy embert láttok. Ő volt ki beszélt hozzátok.
Arcot nem látjátok a fekete kapucni s a maszk miatt amit visel.
Körülötte csontváz harcosok sokasága. Legalább 10 db-os számoltok de sokan vannak így előfordulhat, hogy többen vannak.
A varázslót 5 db védelmezi a többi előttük áll sarló alakzatba és rohamra készen várnak.
Ezeken már páncéling van pajzs s kard. Erősebbek és védettebbek a Felderítőknél.
A varázslóról nem túl sokat véltek felledezni és meglátni.
Ahogy írtam a ruházata fekete köpeny, az arcát egy ezüstös maszk fedi. A maszki díszítetlen. Célját nem igazán tudjátok megmondani az arc kitakarásán kívül...
 
( Mit tesztek? Ha harcba bonyolódtok akkor megadom az ellenfél statjait. De előbb kíváncsi vagyok a lépéseitekre! )

Sokan mondják, hogy vigyázzunk mit kívánunk, mert a végén pont azt kapjuk, amit kérünk.
Nem értettem igazán, hogy mit értettek ez alatt. Vagy pontosabban, eddig nem értettem.
De most, hogy ott voltunk a teremben, majdnem egy tucat csontvázzal meg a vezérükkel, azt kívántam. bár ne siettettük volna ezt a pillanatot.
Megfagyott az ereimben a vér, mozdulni se tudtam egy pillanatig. Csak egy valamire tudtam gondolni.
"Meg kell védenem Tiát bármi áron"
A többiekhez fordultam és kérdőn néztem rájuk. Először Helen medáljára mutattam, majd Daniel zsebére, ahol kidudorodott a furcsa bájitalos üveg, majd magamra és megpróbáltam leutánozni a beszélő mágus köpenyét és álarcát.

(Ha páros, sikerült, ha páratlan, akkor ügyetlen utánzat csak)

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

2

Végighúztam magamon a pálcát és a ruhám átváltozott a mágusé pontos másává. Egy kérdőjelet rajzoltam a levegőbe nekik, és vártam a reakciót.
"A francba, miért nem vagyunk mind elmemágusok?"

Elindulunk felfelé a járaton. A zöldes fény még mindig nem ad elég világítást, hogy mindent rendesen lássunk, de elérünk egy hatalmas terem bejáratához.
Ha jól számolom a piramis közepéhez értünk. 
Az orromat azonnal megcsapja a halál illata. Az iszonyú bűz forrása pedig a terem közepén, egy fekete csuklyás alak, akit csontvázat vesznek körbe. 
Sajnos szinte azonnal lebukunk. Wang valamit varázsol és a ruhája átváltozik pontosan ugyanolyanra, mint a mágusé, bár nem értem ezzel pontosan mit is akart elérni. 
Az ösztöneim azt súgják, valahogy át kellene jutnom a nekromanta másik oldalára. 
Teszek pár lépést előre, és meglepő módon a mágus nem követ a tekintetével. Mintha nem látna engem. 
Egy idézet jut eszembe valamelyik könyvből, amelyikbe a könytárba futottam bele. 
"A nekromanta főkent megérzi az élőket, de a holtak szaga nem jut el hozzá... A nekromanta képes parancsolni a holtaknak, képes mozgatni őket, de valódi életet nem adhat nekik"
Halkan odasúgom a többieknek:
-Figyu! Úgy tűnik, hogy a vámpírságom miatt a nekromanta nem igazán képes megkülönböztetni a többi hullától. Ez az előnyünkre válhat. A kérdés csak az, hogy nem lesz e képes ugyanezen okból engem is az irányítása alá vonni. 
Megpróbálok a háta mögé kerülni es onnan támadni. 
Fontos! Ha én is a nekromanta hatása alá kerülök, azonnal öljetek meg. Ne aggódjatok, nem fogok meghalni. Majd megyek utánatok. * Legalábbis remélem* - teszem hozzá gondolatban. 
Nem várom meg, mit mondanak. Tuti le akarnak beszélni, de egyszerűen nem hagyhatjuk ki a meglepetés erejét. 
Néhány pillanat és már a szemközti oszlopok rejtekében figyelem mi is történik, várva a legjobb pillanatot a támadásra.

Tia szavaira meghül az ereimben a vér.
"Megölni? Őt? Soha! Inkább halok meg én"
Utána kapnék, hogy visszarántsam, de elkések.
Állok ott mint egy sóbálvány, nem tudva, hogy mi tévő legyek.
"Igaza van, a rohadt életbe! Tényleg előnye van, ráadásul ő a legerősebb. De akkor se kellene ennyi kockázatot vállalnia. A faluban nem védtem meg, itt már nem akarok kudarcot vallani. És mit fog gondolni Darman? Ő is épen akarja visszakapni Tiát."
Haragudnom kellett volna rá a makacssága miatt, de nem tudtam. Az esze, a találékonysága, a bátorsága annyira csodálatos, hogy nem tudok dühös lenni rá, még akkor is, ha legszívesebben felpofoznám, amiért ezt teszi velünk.
- Ha Tiát megbűvöli, bízzátok rám! - suttogom a többieknek. - Nem fogjuk megölni. Csak azt a barmot ott, a terem közepén. Az ő mágiája tartja életben a csontvázakat, szóval őt kell kiiktatni. Csináljunk akkora balhét, amekkorát lehet, hogy ne tudjon Tiára figyelni. Gyerünk, háromra!

15 HP

A folyosón indulva nemsokára elérünk egy nagy terembe,valami átkozottul nagy lehet ez a piramis. De nincs idő gondolatra,nemsokára egy nekromanta szólal fel,tudja,hogy itt vagyunk. Az isztambuli dolgok után semmi nem húzott fel mint most ez. Részben magamat láttam benne ahogyan a halált használja és a holtak testét csak úgy használja,megszakítva az örök nyugalmukat. 

Wang nemtudom mit csinál,viszont azt akarja,hogy használjam a fiolát,és Helennek is a medáljára mutat. A táskámba nyúlok ahogyan hallgatom tiát is,a gondolattól magától érzem a kezeimen az isztambuli vért. Viszont most nem szabad azzal foglalkoznom,itt az alkalom,hogy elkezdjek a bűneimért gyónni,úgy hogy megölöm ezt a természetellenes nekromantát.Ismét körbevesz a gyilkos nyugalom,viszont most igazságosabb mint isztambulban volt. 

A kezem végre megtalálja az utolsó gyorsító főzetemet amit gyorsan húzok le. A zsebemből előveszem az üvegcsét is,amit erősen megszorítok,szinte érzem ahogyan kissé repedez,majd Wangot követve egyenesen sietek a nekromantának a védelmi csontijaihoz,a főzet miatt felgyorsulva.A fiolát teljes erőmmel a nekromanta alá célozva csapom a földre és a kölcsönvett lándzsával a főzet miatt felgyosult mozdulatokkal egyenesen igyekszem a csontik fejét eltávolítani a nyakukról. 

Támadás 

Daniel Cards carried out 1 launched of one D9 :

22 HP

Daniel megindította a támadást, így már nem volt értelme rejtőzködni. Már megvették az olajat, vagy valami ilyesmi.
- itt vagyok, ha már hívtál - kiáltom és kiugrok a fedezék mögül, pálcámat a Nekromantára szegezve. - Obscuro!
[A mesélőre bízom, hogy erre dobni kell-e, és micsodát]

A másik kezemben meglengettem a kardot És a legközelebbi csontvázra csapok. Nincs túl közel, de a kezét eltaláltam. Ha azt letöröm, már jobb a helyzet.
"Kérlek, Tia, ne csinálj semmi veszélyesed! Nagyon szeretem, hogy ilyen vagy, de veled együtt, akarok hazamenni."
A vágyamat, hogy megvédjem Tiát a kardcsapásba öszpontosítottam.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+2

A mérgességemből és dühömből, valamint a gondolkodásomból szerencsére megint Daniel rángat ki az ölelésével, amit el gyengéd csókkal viszonzok,
- Megint a lehetp legjobbkor jelensz meg, Daniel. - mosolyodom el, miközben érzem azt, hogy a bájital, amit Tia adott, teljesen feltölt energiával, és élettel, így biztos vagyok abban, hogy a lány nem tévedett és valóban életerő "töltő" volt. De ekkor remegést érzem, majd dörgés és villámlás tompa hangját érzékelem. 
*Na most jól jönne a vihar. Kifejezetten tudnék belőle táplálkozni.* Gondolom, miközben Wang a kijutást emlegeti. Igaza van, nem maradhatunk itt huzamosabb ideig, így kilépve Wang után, elindulok felfelé, közben Danielt húzom magam után, nem akarom egyedül hagyni magára. Felérve kiráz a hideg, amint meghallom, hogy lebuktunk, érzem, hogy feláll a szőr a karjaimon, már már olyan szinten, hogy remegek miatta. Wang a medálomra mutat, egy pillanatig nem értem, hogy mire gondol. Lehet, hogy azért, mert meg vagyok ijedve. 
*Ha jól gondolom, azt várja, hogy használjam az Ahriman medált? Végülis nagy eséllyel az előn lehet, hogy jobban hat, mint a holtakon.* 
~Használj minket! Mi majd elintézzük a mocskot!!!!!!~

Végülis, miért is ne? Megszorítom a medált, és kieresztem a Daevák egyikét. 

Helen Green carried out 1 launched of one D12 :

Na végre. És ideje a finomságokat kiereszteni, így kajánul elvigyorodom. 

Helen Green carried out 1 launched of one Ahrimann medálok :

Talizmán szintje: 2/15

A sötét szoba után beértünk egy hatalmas csarnokba. Nagyon utalom az ilyen helyeket. Üresen is. De itt hullák vannak és egy varázsló álarcban. Ugy tűnik a többiek tudjak mi ez, de én nem és kockázatos lenne rákérdezni. De valahogy mintha fura lenne az aurája. Tia full hirtelen felindulásból magánakcióba kezd. Valami olyasmit mond hogy őt nem érzékeli ez az izé. Wang kért egy kis drámát amit többnyire meg is kapott. Daniel nekidobta annak az izének a bájitalt Wang pedig kardozni kezdett. 
~ÉS TE CSAK ÁLLDOGÁLNI AKARSZ?! ENGEDJ KI MINKET ÉS INTÉZZÜK A NEKROMANTÁT!
~nem is rossz ötlet. Csináljuk!

(Dobok D12vel a medál működésére)

Lara Lestrange carried out 1 launched of one D12 :

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Ahrimann medálok :

(Talizmán szintje 3/15)

A nekromanta érdeklődve figyeli, hogy Wang a ruházatát átalakítja az övéhez hasonlóra.
- Nem sok értelme volt ennek fiú. - jegyzi meg gúnyos hangsúllyal a hangjában.
- Az élőholtak csak nekem engedelmeskednek. Ez a próbálkozás ne téveszti meg őket. - feleli nevetve.
Daniel álltal megivott gyorsítófőzetnek hála szerzett gyorsasággal meglepte a Nekromantát. Aki így nem tudta elhárítani a felé érkező bájitalos üveget.
Az üvegcse széttört ahogy a földdel érintkezett s így kiszállt belőle a tartalma.
A nekromanta érdeklődve figyeli a törött üveget.
- Ezt benézeted fiú.... - kezd bele kárörvendő hangon.
Ám a következő pillanatban megszédül, fél térdre ereszkedik s köhögni kezd.
Maszk alatt vércsíkok jelennek meg ahogy a mérgező gáz marni kezdi a nyelőcsövét.
Ennek hatására a csontvázak össze zavarodnak s így Daniel sikerül két ellenséget lefejeznie. Ezek mint a rongykupac csörögve csuklanak össze. S nem mozdulnak többet.
Wang varázslat támadása sajnos célt téveszt, hiszen az áldozata térdepel fájdalmak közepette ő meg álló célpontra célzot.
Ennek következtében a varázslat tova repül.
( Tia dobjon Luckyval 1-14 nem találja el, 15-20 “szerencsés” napja van s acélt tévesztet varázslat őt találja el. )
A csontváz kezét ért támadás leszakítva annak karját így pajzzsal együtt hatalmasat csörrenve érkezik meg a padlóra.
A másik támadással össze zúz egy újabb lényt....
Helen és Lara Akriman medál támadása a csontvázakra nincs hatással így a célpontjuk a Nekromanta lett.
A félelem érzése mellé harag társul aminek következtében vérben forgó szemekkel egyenesedik fel s néz rátok.
- Halál rátok! Itt fogtok meghalni, nem engedlek tovább titeket! - kiálltja méreggel csöpögő hangon.
De mégis a 2. mondatában félelem lakozott. Fél az urától, tudja, hogyha tovább juttok neki a halálnál is rosszabb sors jut.
- Éledjetek harcosaim! - kiálltja egy pálca mozdulattal karöltve.
Az eddig legyőzött 3 csontváz maradványai újból összeálltak. De csak egy harcossá.
 
( 12 db csontváz volt ebből 3-at megöltettek  és felélesztett 1-et. Így az ellenfeleitek száma 10db plusz a nekromanta. )
 
( Csontváz harcosok Karddal és Pajzzsal vannak felszerelve. Támadásuk és védekezésük D6+2 és a HP  15.
A Nekromanta már nehezebb dió D9+1 a védekezés és támadási értéke, a HP 35/25 a fiola okozta károk miatt.
Ti kezdtek 4 ember támadhat s mindenki két alkalommal!
A nekromantát célba nem tudjátok venni mert 4 harcos védi őt így előbb rajtuk kell áthatolnotok. )
 
Eközben megint megremeg a templom s komoly por hull alá a  mennyezet felől.
( Ezt kihasználva tudtok ti elsőnek támadni. )
A rengés most sokkal erőteljesebb s azt ezt követő villámlás és égzengés oly közelről érkezik, hogy szinte a azt hihetnétek pár centire mellettetek csapódik a földbe....

"Tovább? Nem enged tovább? Van tovább is? Akkor..."
- Szóval így állunk! Nem te vagy a főnök! - Kiáltok fel diadalmasan.
Elégedetten nézem, hogy a bájital meg az Ahriman medálok teszik a dolgukat.
Amikor a csontváz összeáll a három széttörtből, megrettenek. Végtelen mennyiségű csontvázat nem tudunk legyőzni.
"De megpróbálom, mert egy makacs idióta vagyok"
A Nekromantát túl szorosan védték a harcosai. Nem láttam rá teljesen. Utat kellett vágnom oda. Ha nem is magamnak, de Tiának.
Odaugrottam az újrahasznosított harcoshoz és a lábára csaptam, hátha öszedől

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+2
Egy kézzel persze rém ügyetlen voltam, de legalább lefoglaltam.
Eközben a másik kezemben lendült a pálca és megcéloztam az egyiket a négy "őrző" közül.
- Depulso!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+2

- Gyertek, adjunk ennek a pojácának egy szégyenletes verességet, hogy a parancsollója kiköpjön!

Ahogy sikerül a 4. épületet is kitisztítanom s vissza érkezek a kupolába összerogyok.
* Ne csak most ne. * küszködöm magamban.
Nagy nehezen előhúzom a 2.bájitalomat s nagy kortyokkal lehúzom.
Sajnos az azonnali hatásra várnom kell. Valószínűleg a fáradtság s kimerültség az oka ennek.
Talán 1-2 perc telik el mire a kimerültség elszáll a testemből s van már elég erőm felkelni és a feladatomat tovább csinálni.
Oda megyek az utolsó épülethez.
Nagy meglepetésemre az ajtó nincs a helyén.  
Pálcával a kezembe lopakodok oda mert ez nekem nagyon gyanús.
Belesve a nyíláson szörnyű látvány tárul a szemem elé.
3 vagy 4 csontvázharcos van bent 2 karddal felszerelve. S sorra gyilkolják le a bent lévőket. Akik amint kiszáll belőlük az élet utolsó csepje is egyszerűen elteleportálódnak...
* Neeeeeeee.... * kiáltanám hangosan, de tudom hogy esélyem sincs ekkora túlerővel szemben.
Na meg sajnos csak egyetlen egy túlélő van már csak hátra.
Egy fiatal lány, oldalát markolássza mert egy seb éktelenkedik rajta.
Így gyorsan oda hopponálok és mielőtt az egyik harcosnak sikerülne lecsapnia a agy fegyverével vissza hopponálok a lánnyal a faluba.
- Gyorsan orvost ide! Valaki lássa el a sebét! - kiáltom.
A fordító nyakláncnak hála a falusiak gyorsan oda rohannak s már viszik is a lányt.
Igencsak zavar, hogy hátra hagytam a társaimat így sietnem kell vissza hozzájuk...
Vissza hopponálok a kupolába s pont akkor tűnnek el a harcosok a kőlapon keresztül vissza az égi templomba.
Pár percet várok és én is megpróbálom működésre bírni a varázslatot és ezzel felkerülni az épületbe.
Sietnem kell mert az időjárás ne csak hogy elromlott hanem szinte tombol.
* Fogalmam sincs mi történik odafent. De baromi gyorsan utol kell érnem a többieket. Remélem Wang tatja magát ahhoz amit kértem s életbe tartja Tiát. * futkosnak a gondolataim.

HP 24

Sikerül a terem szemközit oldalára eljutnom, és látom, ahogya többiek próbálják harcképtelenné tenni a mágust. 
Éppen azon gondolkodom mi lenne a megfelelő időpont a támadásra, amikor a varázsló összeesik Daniel bájitalától.

*Itt a idő* - gondolom és kilépek az oszlop takarásából. Elindulok, hogy közelebb kerüljek az ellenfélhez, amikor egy fénynyaláb érkezik felém.

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

16

Kb ez is az utolsó dolog, amit látok, mert a fénynyaláb nekem csapódik, és hirtelen semmit sem látok. 

- Szembekötőcske bűbáj? Ez komoly? Baszki, harcolunk, vagy bújócskázunk? - sóhajtok egy nagyot, és ezúttal kénytelen vagyok a többi érzékszervemet használni. 
Ahogy behúnyom a szememet, a szaglásom lép előtérbe, valamint egy gondolat száll felém. 

"A mesterem élve megnyúz..". Azonnal tudom, hogy a nekromanta gondolatait hallom. 

Remélve, hogy még mindig nem vesznek észre újra a bálitalaimhoz fordulok segítségért. A kiváló rendszerezésnek hála, vakon is megtalálom a kellő bájitalt és a mágus orrfacsaró bűze felé irányítom azt. 

Egy elmét bolondító főzet van a bájitalgömbben (5. szintű) , amely hatására a mágus gondolatai teljes mértékben összezavarodnak, így nem képes irányítani egy pár pillanatig a harcosait. 

(Instant 5 sebzés)

Ez mellé, egy varázslatot lövök ki a pálcámból, egyenesen oda, ahol a csontvázak legsűrűbbjét sejtem. 

Brahium Ermando! - kiáltom

Tiara Prince carried out 1 launched of one D9 :

+1

( Az utolsó 4 harcos védik a Nekromantát. A 7-8-9-10 számúak. ) 
1.Csontvázharcos védekezése Wang ellen: 15/15 D+2
 

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+2
( Wang támadása 3 volt, így nem talált. )

A csontvázharcos laza mozdulattal emeli meg a lábát szédítő magasságig ezzel Wang pengéje csak a levegőt szabja át. Nem okozva semmilyen kárt a lénynek.

Majd nemes egyszerűséggel a  pajzsával akarja a srácot orrba nyomni.
1.Csontvázharcos Támadás Wang ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+2
( Wang támadása 7 volt, így nem talált. )

A kardcsapás után indított varázslat sajnos a stabil helyzet híján mellé ment. Igaz csak 2cm híja volt de ártalmatlanul csapódik bele a harcos melletti oszlopba.
Mivel a lénynek egy dolga van, hogy a gazdáját óvja nem mozdul a harcot ráhagyja társaira.

10.Csontvázharcos védekezése Wang ellen: 15/15 D+2

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+2
 
Nekromanta séról Tia bályitalgömbjétől.  35/20 HP D9+1
- Te élőholt söpredék, szégyen vagy a hallottak szemében! - kiálltja a lányra majd pillanatokkal később hatni kezd a bájital és a Nekromanta a fejéhez kap. Féltérdre roskad s fejét két kézzel szorítva próbál rendet rakni a gondolatai közt.
Ahogy a gondolatai megbomlanak a következő pillanatban feláll a pálcáját a levegőbe emeli s egy varázslatot enged szabadjára ami nem más mint egy Rémdenevér rontás.
(1-4 Tia, 5-8 Daniel, 9-12 Wang, 13-16 Helen, 17-20 Lara a célpontja. ) 

Mesélő carried out 1 launched of one Lucky :

15

Támadás:
 

Mesélő carried out 1 launched of one D9 :

+1

2.Csontvázharcos védekezése Tia ellen: 15/15 D+2

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+2
( Tia támadása 10 volt, így talált. )
( 2.Csontvázharcos védekezése Tia ellen: 15/12 D6+2 )
Mivel a Nekromanta per pillanat nem képes normális módon irányítani a harcosait Tia által támadott harcos
lábfeje eltűnik a varázslat hatására. Ennek következtében megborul picit míg vissza nem szerzi az egyensúlyát a csonkon támaszkodva.
Ám a billenés okán arrébb lök 2 harcos akik így nem támadnak rátok mert éppen azon vannak, hogy ne boruljanak össze mint a rozoga ólajtó.
(3-4 harcos most nem támad. )

5.Csontvázharcos Tia irányába indul s csapásra emeli a kardját: 15/15 D6+2
Támadás Tia ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+2

6.Csontvázharcos Daniel irányába indul s csapásra emeli a kardját: 15/15 D6+2
Támadás Daniel ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+2

HP 24

Néhány pillanat, és szerencsére kitisztul a látásom. Éppen jókor, mert az egyik csontváz éppen felém suhintja a kardját.

Védekezés: 

Tiara Prince carried out 1 launched of one D9 :

+1

Simán kitérek előle, de a kardba belekapaszkodva megpróbálom azt kirántani a kezéből. 

(Páros sikerül, páratlan nem sikerül.) 

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

18

A kardot kirántom a kezéből és az nagyot csörömpölve messzire elrepül. 

Az immár fegyvertelen csontharcosra küldöm a legelső varázslatot, ami eszembe jut. 

- Bombarda! 

Támadás: 

Tiara Prince carried out 1 launched of one D9 :

+1

A támadásaim nem értek semmit. Vagy legalábbis sebezni nem sebeztek, de arra jók voltak, hogy magamra vonzzam a figyelmet kicsit. Így Tia észrevétlenül támadhatott.
Nem voltam biztos benne, hogy mi lenne most a helyes döntés. Menjek közelebb Tiához, hogy ha őt támadják, elé tudjak ugorni, vagy harcoljak tőle minél messzebb tőle, hogy ő ne érje támadás?
A karddal megtámadott csontváz harcos hozta meg a döntést helyettem, ahogy felém lendítette a pajzsát.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+2
Bár az ütés nagyrészét felfogtam a kardommal, így is maradt annyi lendület a pajzsban, hogy orrba verjen.
- 3 HP
 - Csak ennyi? Ennél még az unokatesóm is nagyobbat üt, pedig ő lány - vágok vissza, mintha értene ebből bármit is a csontváz. Kihasználva az alkalmat, hogy előre lendült a karja, megpróbálok lecsapni a pajzsot tartó kezére.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+2

19 HP maradt

15HP

Sikeresen bántotta az üvegcsében lévő gáz a nekromantát és a csontvázakból kettőt is sikerült lefejeznem. És a többiek is nagy erőkkel támadnak,nemsokára engem is nagy erőve rohamoz az eggyik csontváz. 

Védekezés a 6. csontváz ellen: 

Daniel Cards carried out 1 launched of one D9 :

-3 HP 
12 HP 


Sikeresen tudom blokkolni a kardját viszont maga a csapás ereje még így is sebzett rajtam egy kicsit. Viszont nem sok időt vesztegetek és már támadok is vissza a lándzsámmal a csont kollekció ellen,a tanult teknikák eggyikével igyekezve eltávolítani ennek is a fejét. 

Támadás a 6. csontváz ellen 

Daniel Cards carried out 1 launched of one D9 :

 

Daniel Cards carried out 1 launched of one D9 :

 



A támadás után ismét védelmi helyzetben igyekszem tartani magamat a következő támadást várva, habár egy pár pillantást a többiekre is intézek mielőtt újra az ellenfelemre fókuszálok.

12 HP