144. A feladat - A templom árnyékában...

First topic message reminder :

Ahogy behatoltok az átjárón melyen a Csontváz felderítők jöttek ki egy hatalmas növényektől és fűtől kipusztult terület tárul a szemetek elé.
A terület a kupola miatt kör alakú.  Fura anyagból ki rakott út szövi keresztül a terültetett.
Ahonnan álltok bonyolult s átláthatatlannak tűnik, ám felülről nézve egy egyszerű mintázatot rajzol ki.
5 csomópont van a sarkoknál. Mindegyik csomópont 1 kőből épült ám elhalt növényzettel borított épület.
Egyik előtt sincs őr, ám az ajtókat hatalmas kőlapok borítják.
Középen egy hatalmas kör alakú kőlap helyezkedik el. Első ránézésre értelme nincs de fél perc múlva megértitek, hogy mire való.
Egy fénysugár jelenik meg rajta ami az égből jött. Ahogy a fény kihuny csontvázharcosok jelennek meg s indulnak meg a másik  irányba.
Ha a szemetek követi a sugár irányát az égbe akkor egy hatalmas repülő piramist vehettek észre. ( Könnyebben értelmezve olyan kb. mint a Warcaftban Naxxramas. )
Onnan érkeznek a halálon túli harcosok.
A megérkezett lények rögtön elindulnak jobbra és balra is. Abból az irányból csatazaj hallatszik. A jobb szemmel rendelkezők kivehetik, hogy a bennszülött népek kezdtek harcolni a csontvázakkal.
Mivel a kupola álcázása megszűnt a közelben lévő társaikat kereső falusi harcosok megjelentek és behatoltak a kupolába és felvették a harcot a szörnyekkel a társaik megkeresése és megmentése érdekében.
 
Az ellenség még nem vett észre titeket, lefoglalják őket a bennszülöttek.
 
( Megnézhetitek az épületeket, hátha abba őrzik a foglyokat.
Esetleg, hagyjátok a épületeket, s a középen lévő kőlaphoz mentek amint valószínűleg feljuthattok a lebegő támaszpontra.
Vagy megpróbálhattok segíteni a harcoló népeken csatlakozva a csetepatéba.... Ami ki tudja mennyi ideig tarthat, hiszen az ellenség létszáma végtelen lehet. )
 
Ahogy a beléptetek a kupolába Tia rögtön megérzi a jelenléteteket, hiszen nincs már mi  leárnyékolja a képességeit.

Egész szépen püföljük a pajzsot, de még mindig nem elég gyorsan. 
A főpap újra Alrik felé indul a késsel, miközben rajtunk gúnyolódik. Felemelem a pálcámat, és mintegy megtorlásként lendítem a főpap irányába a pajzsra. 

 - Bombarda !

Tiara Prince carried out 1 launched of one D9 :

+1

A varázslat nekicsapódik a pajzsnak, ami megremeg. 

Nem várok tovább! Azonnal küldök egy másik varázslatot, egyenesen a pap felé.

 - Alarte Ascendare! - kiáltom, megpróbálva felemelni és a földhöz vágni őt. 

Tiara Prince carried out 1 launched of one D9 :

+1

Miközben szememmel követen a kés útját fejben lepereg előttem az Alriccal töltött kis idő. Nem voltunk nagy barátok sőt talán még barátok se talán csak haverok vagy két idegen egy oldalon. S kezdtem bánni, hogy ennyire nem kezdtem vele ismerkedni.
Tudtam jól, hogy nem egy szívélyes ember, inkább bunkó s tapló meg nyers, de akkor is egy suliba járunk, egy küldetésen osztozunk mindig.
A kés mozdul s megannyi emlék jut eszembe. Jók s rosszak egyaránt.
Az emlékezést egy üvöltés szakítja meg melyet egy árnyék követ.
Sajna nem tudom kivenni a formáját olyan gyorsan mozog. De a pap az valahogy furcsán kezd viselni.
- Ti is látjátok? - kérdezem a többieket, hogy nem csak az én szemem csal e meg.
A pap most nem törődik Alriccal s a többiek gyorsabban kapcsolnak mint én.
Ennek okán mire a pálcámat felemeltem addigra több varázslat is a meggyengült védelemnek csapódott.
A társaim megtették amit tudtak igaz Tia varázslata omlasztotta vagy törte át a pajzsot. De szüksége volt az egész csapatra ehhez.
Egy pillanatnyi öröm szalad át az arcomon s bensőmön.
* Van esély, meg tudjuk menteni. * csak erre tudok gondolni.
* Nem, meg KELL mentenünk. * javítom ki magam végül.
Egy fél másodperces gondolkodásba esek, hogy oda rohanjak vagy próbáljak meg hopponálni...
Amikor is felém fordul a főpap. Szemünk egy század másodperc elejéig találkozik.
A hangja a fejemben szólal meg s a világ megszűnik vagy éppen megállna forogni. Csak a mi ketten létezünk minden más áll.
- Te! - szegezi nekem szavait.
- Nem velük kellene lenned! Nem egy magadfajta féregnek... - szinte köpi a szót, mintha rossz szájízt hagyna maga után. - Kellene hordoznia azt az ajándékot. - mutat rám s nekem fogalmam sincs mire gondolhat. Még válaszolni sincs időm s már újra beszélni kezd.
- Elkapunk s kiszedjük belőled, AZ hozzánk tartozik. Hozzánk kik az emberek mellett állnak s nem a gyíkokkal szövetkeznek. Te aljas mocsok. - magyarázkodik s újfent rám mutat.
S ekkor megszakad a kapcsolat ami köztünk volt.
Az egész egy pislantási idő lehetett mégis sokkal de sokkal többnek érződött.
Megannyi kérdés böffen fel gyomromból amelytől egy pillanat elejéig majdnem elhányom magam. De választ nem tehetek fel.  
Hisz minek is válaszolna. Ahhoz el kell kapni s meg kell vhogy kínozni, vagy vallatni, s akkor talán felfedi mocskos titkát rólam. Mert úgy érzem, ez ennek nagyon is köze van a családomhoz. A családi nevemhez amiről eddig azt hittem, hogy semmi jelentőséggel nem bír.
A pajzs ebben a szent minutumban törik szét s hatol be egy újabb átok a pap felé.
- Élve kell elkapnunk, kérdéseim vannak felé......!!! - kiáltom a többieknek.
De félek ezzel elkéstem, s Tia átka esetleg meg is öli őt én meg “bután” s tudatlanul halok meg.
 

( KM-től engedélyt kaptam erre a "kis beszélgetésre", erre szükségem van Darman eredet storyjának felgöngyölítéséhez. )

Ahogy az árnyék elhalad az oltár felett a főpap szemmel követi rettegő szemmel követi azt. Így találkozik a tekintette Darmannal. Egy furcsa érzés keletkezik benne ahogy a fiút nézi. Ismerősnek találja a kisugárzását. Ennek okán felveszi vele a kapcsolatot.
A rémülete tovább fokozódik mikor a pajzsot áttörik a diákok.
Egy varázslat tart felé melyet a fiatal nem élő hanem élőhalott lány küldött.
Nincs ideje pálcát emelni s védekezni ahhoz túlságosan is elbambult s a gondolataiba feledkezett.
Szerencséjére s szerencsétlenségetekre az egyik imádkozó pap reagált gyorsabban. Nincs náluk pálca így varázsolni nem tudnak ennek okán saját testét használta pajzsnak.
Mellkasán kapja a varázslat az illetőt, s a következő pillanatban felemelkedik. Tia nem számolt azzal a tényezővel, hogy az éjsötét felhők igazán közel vannak. Így a felemelkedett illető eltűnt benne.
A varázslatot mind ismeritek, tudjátok mire képes. Ám a visszafelé zuhanó test mégis elmarad. Helyette egy állati üvöltés hangja tölti be az eget ismét ezt követően egy már emberi sikoly következik. Hangos és rövid. De pont elég, hogy minden jelenlévő gerincén végig fusson a félelem és a borzongás.
A test nem esik vissza se vér se semmi.... Eltűnt valami “elnyelte”.
A többi imádkozónak nem kell több biztatás, csak annyit láttok belőlük, hogy szaladnak el mögöttetek lefelé a lépcsőn s mentik az életüket ... ha tudják.
A főpap még mindig az eget kémleli, majd a tekintetét a menekülő társaira szegezi. Kész gyilkos átkokat rájuk szórni ám azok éppen eltűnnek a lépcső fordulóban.
A pajzs megszűnésével a Rend Medálja már nincs gátolva s Alricot azonnal el is tünteti az Ispotály megfelelő szintjére. ( Már nem jöhet vissza! )
A pap csak nézi az oltáron lévő áldozat hűlt helyét.
Egy újabb üvöltés rázza meg az eget s ennek a kiadója igen közel van.
- Ennek nem így kellett volna történnie! - szavalja inkább magának mintsem nektek.
- Akkor sem teszitek tönkre a tervet. - jelenti ki miközben felemeli a kést.
- Talán ennek így kellett lennie. Én leszek az utolsó áldozat, ezzel bizonyítom elköteleződésemet a Mester iránt. -szavalja.
Beszéde közben felemeli a kést és nemes egyszerűséggel félelem nélkül szíven szúrja magát.
Esélyetek sincs meggátolni őt tettében. A hogy a kés áthalad a szöveteken és egyenesen a szívbe hatol a piramist védő bűbáj mely a vihartól védte megszűnik és mintha a magasság is csökkenni kezdene.
A vihar elemi erővel csap le rátok majdnem feldöntve titeket....
A főpap holtan esik össze az oltár mellett. S ahogy földet ér a vér meg a pentagramma felizzik. Baljóslatú, idegeket borzoló és szőrt felállító energiák gyűlnek össze majd lőnek az égbe és mennek el valahova messzire szemmel nem látható távolságba a Szahara irányába...
Egy újabb üvöltés rázza meg az eget s most felbukkan annak gazdája is. Egy barna sárkány az. Pikkelyeinek színe olyan gyönyörű mint a Szahara homokja. Ránézve azt hihetnétek homokból van s mindjárt elfújja a tomboló szél.
Ahogy kibukkan a felhők közül azonnal tüzet kezd okádni az oltárra. Megsemmisítve azt. Olyan hővel rendelkezik ez a tűz, hogy szinte a követ is megolvassza. Mágus sosem képes ilyet megidézni. Egy pillantást vett csak rátok a gyík majd tova szál miután mindent is szénné vagy még annál is tovább égetett.
Ti zuhantok lefelé a templommal. Menekülésre esélyetek sincs. Már pánikolni kezdenétek amikor fehér fényes tiszta energia vesz körül titeket.
Ismerős érzés, egyszer volt részetek ebben. Akkor is a Fény sárkánya használta az erejét rajtatok és hívott magához titeket.
A következő pillanatban már a falu mellett találjátok magatok azon a kis tisztáson ahol Tia főzött...

( A játék véget ért, beszéljétek át a történéseket, majd hozok egy zárót, hogy mindenki haza jutott. Ez szerda környékén fog bekövetkezni. )

Ahogy Tia átszakította a védőpajzsot, diadalittas öröm járt át. Főleg, amikor láttam, hogy Alric medálja felizzik, és a fiú elteleportál.
- Megcsináltad, Tia! Alric megmenekült!
De az öröm nem tartott sokáig, mert teljesen elszabadult a pokol. Nem szó szerint, de majdnem. Az egyik papot szó szerint megették a felhők.
És akkor megláttam. Egy hatalmas, talán homokból álló sárkány tűnt elő. Nem olyan volt, mint a fáradt vízsárkány. Büszke volt, gyönörű és félelmetes. Csak álltam ott megbabonázva, mint egy sóbálvány. Csak akkor tértem magamhoz, amikor a piramis oszlani kezdett a lángok között.
- Nem akarok meghalniiii!!!!!!!!!!!!!!! - visítottam, de azonnal belém hasított a kétely.
"Biztos nem? Olyan nehéz mostanában bírni az életet. Vagy akár önmagam lenni. Talán a halál lenne a jó megoldás. Tia úgyis biztonságban van. Ott van mellette Darman, aki jobban megtudja védeni, mint én valaha is."
El is ért egy fehér fény. De az nem a végítéletet hozta, hanem a megmenekülést.
Hirtelen a tisztáson találtam magam, ahol Tia nyomait találtam meg.
Körbenézve ott láttam mindenkit, a valószínűleg az ispotályban lévő Alricon kívül.
"Tényleg! Az ispotály! Ott talán tudnak segíteni rajtam."
- Sikerült! Megmenekültünk - nevettem fel ujjongva. Már nyílt volna egy nagy csoportos ölelésre a karom, de jeges tőrként hasított belém Isztambul emléke, ezért inkább leengedtem a karom.
Tétován odasétáltam Darmanhoz és Tiához, majd megköszörültem a torkomat.
- Darman, te juttattál be minket a bázisukra, te találtad meg Tiát és megmentetted a falusiakat. Tia, te vezettél nyomra minket, te törted át a pajzsot és állítottad meg azt a gonosz rituálét. Ha számolnom kellene, azt mondanám, hogy a találékonyságod és a gyógyító képességed négyszer mentette meg az életem csak itt. Nem véletlenül ti vagytok a vezetőink.
A fejemmel a falu felé böktem, ahonnan kezdtek előjönni a fáradt elgyötört bennszülöttek.
- Megérdemlitek, hogy learassátok a babérokat. Mi majd megyünk utánatok.
Egy halvány mosollyal odasétáltam az egyik fához és nekidőltem.
"Jó csapat vagyunk. Vagyis ők jó csapat. Én viszont, egyre biztosabban érzem, hogy nem tartozok ide. Egy kívülálló vagyok, akit senki se szeret. Vagyis senki olyan, aki még ide jár."

Az átkom, bár a pajzsot lomlasztotta, mégsem a főpapot találta el. Az egyik imádkozósáska eléje ugrik, aztán már repül is fel a felhőkbe, és elfelejt visszaesni. 
*Hát ez a mennyekbe jutott* - gondolom, aztán elégedetten látom, ahogy Alric teste eltűnik. A medál felmelegszik, így újra érzem hatalmát.

A főpap mintegy utolsó próbálkozásként önmagát áldozza fel, amelynek valamiért Darman nem örül annyira. Ekkor azonban megremeg az egész piramis, és megjelenik egy fenséges sárkány. Az oltár egy hatalmas lángcsóva következtében szénné égett, én mégsem éreztem a tűz égetését, pedig közvetlen közelében voltam. 
A medál a nyakamban vöröses fényt bocsát ki. 

-  Earessztrassza - suttogom elámulva, ahogy a Föld Sárkánykirály egy pillanatra megáll és rámnéz. 
Meghajtom magam előtte, amit egy bólintással nyugtáz, majd oly hirtelen tűnik el, mintha itt sem lett volna, maga mögött hagyva a szénné égett termet, amelyben csupán mi maradtunk érintetlenek. 


"Jó csapat vagyunk. Vagyis ők jó csapat. Én viszont, egyre biztosabban érzem, hogy nem tartozok ide. Egy kívülálló vagyok, akit senki se szeret. Vagyis senki olyan, aki még ide jár."

Automatikusan indulok a hang forrása felé, és érkezem meg Wang mellé. 
- Butus vagy. - közlöm vele nemes egyszerűséggel. Hangom tompán cseng, és bár Wangnak mondom, mégis mindannyian tisztán érthetitek. - Hát nem érted, hogy ez az egész közös munka volt? Nem érted, hogy itt mindannyiunknak szüksége van rád? Nekem pedig különösen. A legjobb barátom vagy. És eszemben sincs elveszíteni téged. Itt mindenki kedvel téged, ahogy engem, Darmant, Helen, Danielt, és Alricot is, és mindenkit mást, aki ebbe a csapatba valaha tartozott, és még tartozni fog. Bármelyikünkkel történik valami, a többiek azonnal ott vannak. A medál szövetsége összeköt bennünket, a rengeteg küldetés, és viszontagság pedig a barátság szövetségét törhetetlenné tette közöttünk. Ez volt a cél. Az egyik legfontosabb cél, amelyet el kellett érnünk. Ezért van ez az egész. A küldetések, a felhívások, a segítségkérések. Mind egyetlen célt szolgál. - folytatom valami tompa, átszellemült hangon, mintha nem is én mondanám, hanem valami rajtunk kívülálló, felsőbb hatalom mondatná ezt velem. Talán így is van. - A cél pedig, hogy mi együtt, képesek legyünk visszahozni a mágiát e földre. az ősi, tiszta mágiát, mely a sárkánykirályok könnyeiből származik. Csak így, együtt, szövetségben leszünk erre képesek. - fejezem be a mondandómat, majd nemes egyszerűséggel összecsuklom Wang lábai előtt.

Tia sikeresen átszakítja a védőpajzsot végre,és Alric sikeresen el teleportál,viszont az öröm rövid életű.Mivel egyre inkább kezd minden a pokolba menni egy fonott kosárban. Az egész kóceráj mintha esne lefele. Érzem ahogyan a pánik a csontjaimban találja meg otthonát. Csak valami utat keresek ahol a többiek megmenekülhetnének,a szemeim csak úgy ugrálva a területen. Ekkor érkezik meg az újabb sárkány aki az oltárt pusztítja el,a Föld sárkány.Viszont gyorsan ránk néz és el is hagyja a terepet.


*Fenébe,fenébe,fenébe....Kell lennie itt valaminek amin kijuthatnak a többiek.Valami... Gyerünk..* 


Éppen kezdeném már a teljes józanságomat is elveszteni amikor felvillan a fehérség körülöttünk és csak fáradtan tudok sóhajtani ahogyan kikerülünk a szituációból.Igyekszem mély levegőket venni,hogy lenyugtassam magamat,viszont nem megy annyira könnyen. Ekkor hallom Wangot és Tiát,és végre a szituáció valósága rám vetül. És ahogyan Wangékhoz lépek szinte teljesen ledobom magam mellé. 

-Hallgass Tiára Wang. Lehet,hogy úgy érezzük sokszor mindketten,hogy nem itt van a helyünk. Addig mindenki más nem így gondolja. És ha nem magunk miatt akkor miattuk kell itt maradnunk. Lehetünk magunk szemében akármennyire haszontalanok is. Itt van a helyünk,ha nem így lenne akkor sosem találtunk volna ide. 


Ahogyan egy kis szüntet tartok előhúzom a jogart,ami jelképet engem mint a víz sárkány Waldter főpapjaként. 

-Nekem már ez is jele annak,hogy itt a helyem. Ez a jelképe,hogy a víz sárkány,Waldter engem jelölt meg mint főpap. Még nemtudom,hogy pontosan mit is jelent ez a címer.Ahogyan azt sem, hogy miért pont engem,és miért nem Tiát,Darmant,Helent vagy akárki mást. Még van időnk rájönni,hogy mégis miért mi vagyunk itt.De addig is biztos,hogy nem véletlen kerülünk ide.  


A Jogart csak tartom a kezemben ahogyan visszaemlékszem Atlantiszra.És csak fáradtan dőlök jobban neki a fának.Majd utánna kell járnom,hogy mégis mi ez a jogar,és a főpapi címer.

Már épp Tiltakozni akartam, hogy Tia már megint félrebeszél, de akkor egyszer csak összecsuklik.
- Nee!
Lehajoltam hozzá, majd gondolkodás nélkül döntöttem. A fölrdre ültem, a lányt meg az ölembe ültettem. Kinyitottam a száját, de amikor beledugtam a karom, meggondoltam magam.
- Nem, nem csinálhatom. Ez a következő lépés már Darmané - motyogtam. - Ez az ő kiváltsága.
Ehelyett megint mágiával téptem fel a karomat és onnan csurgattam a szájába a vért.

Támadás saját magam ellen:

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+2

- Ahh ez fáj minta  rohadtélet!! - A többiekhez fordultam. - Valahogy úgy menjetek a falusiakhoz, hogy ne lássanak minket! Talán nem kellene ilyesmit látniuk az átélt traumák után.
"Gyerünk Tia, igyál! Ettől jobban leszel. Pont erről beszéltem az előbb. Erőn felül segítettél mindenkinek. Ismerd el végre ellenkezés nélkül, hogy csodás vagy! De mindenek előtt igyál! Szükséged van rá."
Az utóbbi időben semmit se sikerült úgy megcsinálni rendesen, ahogy akartam volna. Reméltem, hogy ezzel már nem vallok kudarcot.

Utánam gyors támadással Darman viszi be a következő támadást, ami következtében a pajzson szépen lassan elkezd repedés lenni. Szúrós szemmel figyelem a fő papot, aki a kántáló "követői" körébe lép megint, és Alricot veszi újra célba. Tehetetlennek érzem magamat, és bosszant, hogy megint semmibe vesznek, nem is kicsit. *Bárcsak itt tudnám hagyni az egész kócerájt, hiszen mi a fenének vagyok itt, ha kb meg se hallja soha senki sem azt, amit mondok, vagy megjegyzek? Nem érek én itt semmit sem, nem tudom azt elérni, amit szeretnék* Teszem fel magamnak a kérdéseket, miközben figyelem az eseményeket. Kezdek rettenetesen pánikba esni, keresem a megoldást, hogy Alricot hogy tudnánk megmenteni a főpap kezeitől, amikor az égbolton egy üvöltés hallatszódik. *Talán van még esélyünk megmenteni ezt a piromániást.* Szerencsémre Wang, Daniel, Lara és Tia gyors mozdulatokkal elintézik a rituálé körülötti pajzsot, így most már szabad a pálya. 
- Nesze neked, és még mi vagyunk a kis halak, mi? Hogyha te azt tudnád, hogy mi nem csak egyszerű diákok és gyerekek vagyunk, nem beszélnél ennyire lekezelően. - kiáltom a főpap felé. - De ennek most már vége! 
Kicsit meglepődök, amikor a Tia által kibocsájtott varázslat következtében az eltalált személy eltűnik a felettünk lévő felhőbe, velőt rázó sikolya azonnal megszűnik, és nincs többé. Se vér, se test, se egy hang. A főpap kivételével elmenekülnek a kántáló papok, és még szerencsésebb, hogy Alricot a medál visszaküldte az iskolába. *Legalább biztos helyen van.* Ekkor a főpap Alric helyett magát áldozza fel, ezzel meghiúsítva azt, amit Darman szeretett volna, hogy élve akarja őt megkaparintani. Ekkor egy hatalmas üvöltést hallok, és egy barna sárkány jelenik meg előttem. *Ez gyönyörű. Szebb, mint amilyennek elképzeltem.* Ekkor fény vesz körül minket, és mire pánikba esnék, a falu mellett találjuk magunkat. Fáradságomba egyszerűen csak leülök, nem akarok onnan sehogyan se felkelni. Egy kalandunk során sem fáradtam el ennyire, mint a mostani alkalmával. Csak hallgatom a többieket némán, és kissé dühösen. *Persze, minden Tián és Darmanon múlott. Köszi Wang, ez így jól esett, hogy mindenki más is le van tojva. Persze, süket duma az egész, hogyha valaki eltűnik, vagy történik valami, akkor a többiek ott vannak. Egyszer tényleg akkora bajba sodrom magamat, hogy kíváncsi leszek, ki fog a keresésemre indulni, vagy egyáltalán visszahozni a halál közeli élményből.* Dühös vagyok, nem is kicsit. Tényleg ennyit ért az, hogy más is itt volt a pároson kívül, és segítséget nyújtott? Felállok a földről, majd úgy döntök, hogy a többiektől kicsit távolabb megyek, majd az egyik fának neki támaszkodok. Lelkileg teljesen elfáradtam, érzem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon, majd a sós ízt érzem az ajkaimon. Különösen az sem érdekelne az sem, hogy meglátnak. *Gyenge vagyok, és rettentő irigy. Minden egyes alkalommal mindig ugyanaz a személy aratja csak le a babérokat, mindig csak az az egy vagy két személy van felemelve. És tényleg így legyen az embernek önbecsülése, hogy sose hallja azt, hogy: Te Helen, ma te voltál kivételesen a legjobb. Nem, ezt sose fogom hallani. Tényleg mindig a sok sok süket dumából kezd elegem lenni. Hiába akarok bármit tenni, bármit segíteni, egyik sem hallja meg. Szinte minden alkalommal ÉN áldozom fel magamat azzal, hogy a többiek elé lépek, hogy engem találjon el akármelyik ellenfél, vagy támadás, amire egy egyszerű dolog mindegyiknek a megoldás: fogják magukat, észre sem veszik és félrelök az összes kivétel nélkül.*

Nem tudom Lara nyugtatni vagy feldühíteni akart, de inkább az utóbbit érte el.
- Könnyen beszélsz, csezdmeg! Nem te bénázol el mindent! Nem te hagyod cserben a példaképedet! Nem te forgatsz fel tök jól működő kapcsolatokat!
Ahogy az idegességtől megfeszítettem a karomat, nagyobb sugárban folyt a vér a karomból.
- Végre egyszer én is azt akarom érezni, hogy nem vagyok haszontalan. Mi olyan rohadt nehéz ezen megérteni?
Döntöttem. Ha Tia felépült és hazamentünk, a lehető leghamarabb meglátogatom az ispotályt. Jelenleg nem vagyok olyan állapotban, hogy hosszabb útra induljak. De amint összeszedtem magam, itt hagyom én is ezt a nyomorult sulit, ahol mindenki szemében vagy egy naív hülyegyerek vagyok, vagy egy parazita.
"Ha meg Darman annyira dühös lesz, tehet egy szívességet."

Minden ismét túl gyorsan történik vagy csak én lettem le lassító igézve... Ezt eldönteni nem tudom de azt igen, hogy miután a búra áttört  a főpap önmagát áldozta fel Alric helyett.
Fel szerettem volna kiáltani, mert így a terveim beborultak sőt mint a részeg ember összeszakadtak.
De a következő pillanatban egy barna sárkányt tűnt fel. Tia szólította valamilyen számom ismerős néven. Ám szólni nem tudtam vagy kérdezni mert a lény tovaszállt mialattunk meg össze szakadt a templom. Csak úgy mint az én terveim.
Nem sokkal később meleg fényt éreztem magam körül s újfent a faluban voltunk.
* Végre valami ami segített is minket. * jegyzem meg magamnak.
A helyzet újfent alakulni látszik ahogy Wang oda jön s ismét Isteníteni kezd minket.
Majd arrébb vonul duzzogni, melyet Tia oda sétálása s egy inspiráló szöveg előadása követ.
Furcsa volt nekem a lány. Nem is kicsit. Mintha nem ő beszélne hanem rajta keresztül más.
Wang szövegére egyébként Helen is behisztizett bár látszott Larának se igazán tetszik a srác gondolkozása.
Mire bármilyen szót is ejthettem volna, Tia végez az inspirációval majd nemes egyszerűséggel össze csuklik mint egy széthajtott mugli konyhai létra.
Wang ismét hősieskedni kezd s magát tépi szét, hogy vért adjon az asszonyomnak.
S ezt a pillanatot unom meg, de Lara is.
- TE IDIÓTA NAGY BAROM ÁLLATKERTJE AZ ORSZÁGNAK. - kezdek bele feldúltan.
- Mégis mi a lótúrót csinálsz? - kérdezem tőle s kérdésem végére melléje érek.
- Anapneo. - szegezem Tiára a pálcám s ejtem ki a varázslatot.
- MAJDNEM MEGÖLTED ŐT! - kiálltok vele szinte lángoló szemekkel.
Majd látom, hogy a varázslatom hatására a légcsöve kitisztul s újra megemelkedik Tia mellkasa s vissza zuhan majd újra emelkedik.....
Hosszan  s mélyen kifújom a levegőt. Majd a fiúra nézek.
A ruhám már így is kissé darabokba van így letépek róla egy darabot s oda dobom neki.
- Tessék kösd be magad mielőtt elvérzel. - teszem hozzá.
- Sajnos nincs nálam bájital amivel tudnék segíteni neked.  Skacok van nálatok valami amivel eltudja látni magát ez a díszpinty? - szólíto meg a többieket.
- Elnézésedet kérem az előbbi kirohanásom miatt. De mielőtt cselekszel nézd meg mit csinálsz. Szimplán elájult azért mert valami lény használta őt, hogy beszélgessen velünk vagyis üzenjen. Ez kiütötte. S nem kimerült amit a vér pik pakk rendbe hoz. Ha haza értünk menj el vagy esküszöm az Istenekre magam foglak elráncigálni az Ispotályba. - mondom Wangnak.
- Helen ne duzzogj már. Az, hogy ez a hülye. . mutatok Wangra. - Minket Istenít ti többet tesztek a csapatért. Bár itt nincs gyenge láncszem. Na jó kivéve Alricot most ő nyomja az ágyat. - próbálom viccel elnyomni a feszült hangulatot.

Hirtelen eszmélek fel, mégpedig arra, hogy vér kerül a számba. Valahogy fel sem tűnt, de így utólag érzem, hogy valami nem stimmel. 
Érzem a vér ízét a számban, de képtelen vagyok nyelni, inkább valami hörgésféle jön ki a torkomon halk bugyborékplással. Aztán hirtelen újra szabad lesz a légcsövem, és ezt egy nagy sóhajjal nyugtázom. 
Körülöttem veszekedés hangját hallom, valahol tudatalatt tudom, hogy Darman kiabál valakivel, de a hangok nem állnak össze szavakká. 
Még mindig csukott szemmel próbálom összerakni a dolgokat, de sehogy sem sikerül. Az utolsó emlékem, hogy forróság vesz körül, és egy sárkány távolodó alakját látom. Valami zuhanásfélére is emlékszem, de itt teljes a képszakadás.
Kinyitom a szemem, és meglepetten tapasztaltalom, hogy ujra a falunál vagyunk. 
-Mi? Hogy? Hogy kerültünk ide? - kérdezem meglepetten. Valahogy nem rémlik semmi.
-Darman! Miért kiabálsz szerencsétlen Wanggal? - kérdezem kedvesemet, majd rájövök hogy az ismert fémes íz a számban Wang vére. 
- Te megint megvágtad magad? - nézek a fiú karjára. Eskü legközelebb megharaplak, ha ilyesmi vágyad támad. Jó? - ingatom a fejemet. 
-Óh, jönnek a falusiak. Azt hiszem ünneplés lesz. Es tudjátok mit? Szerintem erre most alaposan rászolgáltunk mindannyian. Eszméletlenek voltatok, és én tényleg nagyon örülök neki, hogy éppen ti vagytok a társaim. Eg,től egyik nagy mágusok vagytok. És van egy jó hírem. Határozottan sült hús illatát érzem a falu felől. Végre eszünk egy jót, pihenünk, aztán kitaláljuk hogy jutunk haza. Mit szóltok? - állok fel, aztán feltápászkodom a földről. 
Helenhez és Larához indulok. -Gyertek csajszik! Tudtátok, hogy a törzs asszonyai egy különleges italt föznek? Nem túl erős, de isteni illata van. Idáig érzem, és bizony én szeretnék abból egy pohárkával. Hagyjuk a pasikra a magyarázkodást, és engedjük ki a gőzt, mit gondoltok?

Miután mindenki szépen neki állt ünnepelni s a fiúk is félre tették a sérelmeiket egymás irányába.
Az ünneplés egész éjszaka zajlott. Sikerült mindenkinek elengednie magát s még ha egy röpke időre is kikapcsolt szellemileg.
Másnap reggel egy Magnetarionos manó érkezett furcsa pólóban.
A póló anyag zsákvászon volt de ami érdekez a szöveg rajta.
- Az igazgatónő küldött engem utánatok. - szólít meg tuteket.
- Azt szeretné, hogyha haza térnétek. Úgy tudja a küldetést megcsináltátok. - folytatja, de közben már tördeli a kezét ahogy minden manó szokta csinálni.
Nem sokáig teketóriázik s nem várja, hogy könnyes búcsőt vegyetek a helyiektől esetleg elbúcsúzzatok az új barátoktól.
Csettint egyett s ezzel haza is teleportál titeket. Mindenkit a saját szobájába....

Játékban résztvevők:
 
Helen Green: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=27KP
Lara Lestrange: 5+2+2+2+2+2+2+2+2=21KP
Wang Blackthorn: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=61KP
Tiara Prince: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=39KP
Dragneel Darman: 5+2+2+2+2+2+2+2+2=21KP
Alric Maggot: 5+2+2=9KP
Daniel Cards: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=31KP
 
Házpontok:
 
Auctoritas: 10pont
Khimeras: 10pont
Favoritus: 15pont
 
Minden résztvevő dobhat egy csokibékát!