137 A feladat - A falu

Ahogy közeledtek a falu fénye felé Tia egyszer csak nagyon közeli növénysusogás hangját hallja. Ám mire a többieket riaszthatná, már közbe vettek titeket. Íjak, lándzsák figyelnek felétek. Harcolni nem a legszerencsésebb, de akár szerencse folytán nyerhettek is. Ahogy megfigyelitek az állítólagos ellenséget. Észreveszitek, hogy többnyire nők és van 1-2 férfi, de ők mintha sérültek lennének.

(Mit tesztek?)

Ahogy közeledünk a falu felé egyszer csak azt veszem észre, hogy a csapat megáll.
- Hé, mitaláltatoooooobasszus

Egy egész csapat vett körbe minket. Mindannyian íjakkal meg lándzsákkal voltak felszerelkezve.
"Na, a jó hír, hogy ők biztos nem a feketemágusok" gondoltam magamban. A rossz hír az volt viszont, hogy a fegyvereinket ránk szegezték.
Ha ők félnek a démonoktól, akkor talán nem szerencsés, hogy van nálunk egy vámpír, több Ahriman medál, meg...bármi is van Darmanban, amitől be tud pirosodni a szeme.
Feltűnt, hogy a támadóink nagyrészt hölgyek. Eszembe jutott, hogy azért ennyire mérgesek, mert a mi lányaink csinosabbak, de még én se gondoltam, hogy ebben az esetben vicceket kellene mesélni. Így megtartottam a gondolataimat magamnak.
Idegesen próbáltam végiggondolni, hogy mi menthetne meg minket, amikor hirtelen beugrott.
"Én kaptam egy fordító medált!"
Ahogy a nyakamhoz kaptam, hirtelen több íj és lándzsa is rám szegezedett.
"Na legalább nem a többieket döfik le." Gondoltam, ahogy felemeltem a medált és feléjük tartottam.
- Ne bántsatok! Mi barátok vagyunk. Azért küldtek minket, hogy segítsünk nektek.

Nagyon reméltem, hogy beválik, és nem most öltem meg mindenkit.

A mocsár, vagy víz leküzdése után, már több váratlan meglepetés nem éri őket. Szépen lépdel a társai után, és közben árgus szemekkel figyeli a környezetét. Mindenhol buja zöld növények. Amit furcsának tart, hogy nincs eső. Feltételezhetően a növényzet alapján esőerdőben vannak a különféle növányek felületét vastag viaszos réteg borítja és a végükön hegyes csepegtetőket növesztettek...és mégis. egy csepp eső nem esett. Ahogy közelednek a falu felé, hirtelen megtorpan. A nagy nézelődésben, pont azt nem vette észre, hogy felfegyverzett bushmanok körbevették őket. 
A lógó keblű nők elég harciasnak tűnnek, férfiak meg sehol. Hirtelen nem tudja, hogy a lengő bőrdudákat, vagy a gigájára szegeződő lándzsát figyelje. A pálcáját előre szegezi ugyan, de még a föld felé mutat vele.
-Öhm... Wang... Szerintem próbáld meggyőzni őket!
Ahogy a fiú beszélni kezd, hevesen bólogat mellé és egy eléggé erőltetett vigyort virít a nők felé.
Remélem bejön, mert nincs kedvem rostonsültként végezni.

Ugy tűnik az utunk a mocsártól csendesen telik. Hamarosan járható ösvényre lelünk, igy a falu sem lehet messze. Annál inkább átkozom magam, amikor halk növénysuhogást hallok. Nem kell nagy ész hozzá, hogy körülfogtak bennünket.
-Vigyázzatok - kiáltom, de már későn.
A növényzetből sötét bőrű félmeztelen, felfegyverkezett nők jönnek elő, és ami igazán fura, ferfiak sehol.
- Ki ne essen a szemed! - sandítok Alrikra, akit nem hagy hidegen a csüngő csöcsű matriarchák látványa.
Szerencsére Wangnak nem ment az agyára a tesztoszteron, és eszébe jut, hogy van nála egy fordító medál.
- Nagyon remélem hogy működik. És a miheztartás végett közöld velük, hogy én nem veszem át ezt a fajta divatirányzatot. - teszem még hozzá.

A pálca megjelenésére Alric kezében még feszültebbé válnak. Úgy néznek ki, hogy bármelyik pillanatban támadhatnak elég egy rossz mozdulat. De szemük mélyén félelem is lakozik mely mélyebbre kúszik és jobban előtör ahogy a pálcát vizslatják.
Ahogy a medált meglátják egy pillanatra mintha meg enyhülnek ám az egész egy pillanatig tart.
- Ti, nem mozdul! - parancsolják amit mind értetek.
A medál egy láthatatlan kopulát hoz létre pár méteres körzetben. Ennek okán értitek meg a szavaikat és ők is a tieiteket.
Így legalább nem csak egy ember beszélhet.

Hátul két nő összenéz s elzavar egy gyereket. A gyerek egy öregebbnek tűnő ám sérült férfival tér vissza.
45-50-es korba saccolható az illető. Ahogy közeledik mindenki mintha tisztelettel nézne rá s utat engednek neki.
Ahogy elétek ér végig néz rajtatok, végig mér mielőtt megszólal.
- Nem gondoltam volna, hogy tényleg gyerekeket küldenek. De mivel eljutottatok ide bebizonyítottátok azt, hogy nem sima varázslók vagytok. Gyertek velem! – utasít titeket, majd hátat fordít nektek s megindul a falu irányába.
 
Ahogy beléptek a faluba azonnal feltűnik, hogy igencsak kevesen vannak a sok házhoz képest s a legtöbbjük is inkább nő meg gyermek. Jó néhány ház is igencsak viseltes. Ha jobban megnézitek őket dulakodás és harc nyomait és ebből adódó rombolásokat láttok. Szinte mindenhol fáklyák égnek próbálva elűzni a sötétséget vagy legalábbis minél kijjebb szorítani azt.
A falu népe nem igazán mutatkozik, bár elkaptok 1-2 szempárt. Főleg a gyerekek, akik kíváncsiak rátok.

Beérve a törzsfő házába egy asztalhoz vezet titeket. Ami nem magas és ennek okán a földre, vagyis a szőnyegre kell leülnötök köré.
- Foglaljatok helyet, mindjárt vissza térek s elmesélek mindent. - mondja majd magatokra hagy titeket.

Feszülten vártam, hogy történik-e valami, egészen addig, amíg Tia poénja meg nem töri a feszültséget.
"Még ebben is zseniális, az eszem megáll"
De mit mondjak? Szerintem nem lehet divatirányzatnak nevezni, hogy elfelejtettek felöltözni, vagy fogatmosni, de ha ezt kimondom hangosan és lefordítja a medál, akkor kapok egy nyílvesszőt a torkomba.
- Nyugi, ha kérdezik, megmondom nekik, hogy szerintünk így vagy tökéletes, ahogy most vagy.

Ahogy most volt, az nem éppen a szokásos Tiara Prince. Izzadt volt, itt ott vágások borították a karját az éles levelektől, a haja kócos volt és néhol kis gajjak álltak ki belőle.
"istenem, de gyönyörű" sóhajtottam fel magamban.
Nem értettem igazán honnan kerülnek Darman fejébe való gondolatok a saját agyamba, de azt a megnyugotató választ találtam, hogy Lisára emlékeztet. Ő is hasonló volt a temetőben, amikor sárcsíkok úsztak a hajában.
Ezzel megelégedve a többiekhez fordultam.
- Nektek valami kívánság? Hány cukorral kéritek a kávét?
- Ti, nem mozdul! - reccsent rám Lara egyik riválisa, Alric tekintete alapján.
- Oké, befejeztem, csak ne lőjetek.

Végül nem lőttek, hanem elküldték egyiküket az irányba, ahol a falut reméltem. Már éppen kezdtem aggódni, hogy valami történt a kis küldönccel, amikor visszatért egy idősebb férfival. Nem tűnt többnek 50-nél, de a vadászok úgy kezelték, mintha ő lenne az öreg sámán. Lehet az is.
Jól esik, amikor megdícsér, de eszembe jut, hogy az igazat megvallva nem sokat tettem. A negatív ördöghurokkal Tia bánt el, ahogy a mocsárral is. Közben Hellennel lenyomott egy zombi krokodilt, míg mi együtt alig bírtuk elkergetni a yeti. Na ő tényleg nem sima boszorkány.
Ahogy haladtunk befelé, tényleg a faluhoz értünk. Elég lepusztult volt, mintha megtámadták volna őket. Az a kezem, amelyik nem a botot markolta, közelebb intette Lolát, hogy átkarolhassam a vállát.
- Na, hogy tetszik az első küldetésed? Jól vagy?

Aggódtam érte, mert eddig tényleg nem volt hasonlón. És azért egy ilyen gyilkos erdő beavatásnak kicsit durva.
Közben a kísérőnk bevezet és hejjel kínál. Mivel mind magasabbak vagyunk nála, ez a hely a padló lesz. De a szőnyege meglepően kényelmes, szóval nem bánom annyira.
Amint magunkra hagy minket, a többiekhez fordulok.
- Oké, most van időnk magunk között beszélni. Mi a véleményetek eddig? Az biztos, hogy bajban vannak, de nekem az se egyértelmű a nyomokból, hogy mi támadta meg őket.
"Ahh mit nem adnék, ha az elhoppanált török tahó lenne az isztambulból. Személyesen akarom neki 'megköszönni' azt a három Cruciatus átkot. Mondjuk ha bele akarok rugni, akkor lehet sietnem kell. Tia, Darman, Alric és Daniel is valószínűleg a bőrére hajt."

Szerencsére az utunk “unalmassá” válik a mocsár után. Amit nem bánok mert kezd sötétedni. S mocskos módon nincs kedvem kint alukálni a zöldesbe.
- Ha nem érünk oda a végén kint alukálunk. - jegyzem meg séta közben.
De mintha szavam az Istenek hallgatták volna meg. Megjelentek az itteni népek.
Sajnálatos módon nem igazán úgy ahogy elképzeltem.
Mindkét kezemet a magasba emeltem, hogy jelezzem nem szándékozom használni.
- Na ez a szép fogadtatás. - jegyzem meg  a többieknek.
Tekintettem egy pillanatra elidőztettem a félruhátlan nőkön.
* Szép szép, de Tiának biztos szebb. Plusz az jobban érdekel. * döntöm el.
Majd jobban körülnézve tapasztalom, hogy ezek gyerekek és nők.
A nyaklánc Wang-nál van s próbára is teszi.
* Remélem megértik, mert nem sok kedvem van sündisznóvá válni. * jegyzem meg csak szigorúan magamban.
Az esélyeket latolgatom, hogy a több tucat “ellenfelet” le tudnék e szedni össze vissza hopponálgatva. Vagy ezzel csak a társaimnak tennék rosszat.
Valószínűleg nekik okoznék gyors s fájdalmas halált hiába szedek le 1-2 nőt.
Észre se veszem a háttérben történteket. Már csak azt veszem észre, hogy egy öreg jön felénk.
* Furcsa bók ez vagy inkább sértés? * gondolkodok de mivel a többiek követik én is így teszek. Bár nem mintha más lehetőségem lenne.
Talán eltudnék hopponálni, de nem kockáztatom a támadás lehetőségét.
 
A falu igencsak leharcolt. Szebb napokat is megélt “otthon”.
* Itt tényleg van valami. Nem hiába kell nekik a segítségünk. * gondolom ahogy végig nézek a lepusztult épületeken.
Az egyiknél egy kislány játszik valami babafélével. De ahogy jobban megnézem nem is játszik hanem ölelgeti azt s sír.
Egy fiatal fiú ment oda hozzá s ölelte meg majd vitte arrébb mikor meglátta, hogy nézem őket.
Egy anya feltehetőleg meg a gyermekét ölelgette s szorította magához. Ám a gyerek mellkasa éppen, hogy emelkedett.
-  Oh. - sóhajtom.
* Haldoklik. * gondolom magamban.
Nem merek leszakadni s megnézni mi van vele. Lehet tudtunk volna segíteni neki egy bájitallal. De valószínűsítem, hogy inkább nem.
 
Beérve a sámán vagy törzsfőnök otthonába hellyel kínál minket majd magunkra hagy.
- Hát szebb napot is ért már meg ez a település abba biztos vagyok. - mondom Wangnak.
Majd elemsélem a látottakat.
- Én se igazán tudom, mi támadhatott rájuk, de közelharcok folytak abba biztos vagyok. Ezen népem nem hinném, hogy tudnak varázsolni. Maximum a sámán ért valamicskét a dolgokhoz. De ebbe se vagyok biztos. Állatok nem lehetnek, akkor már réges régóta ilyen helyzetbe lennének. - magyarázom.
- Ti észre vettetek valamit? - kérdezem én is.

A Darmantól hallottak elgondolkodtad.
- Közel harc? De annak semmi értelme? Mi a francért lett volna közelharc, ha sötét varázslók támadták meg őket? Még én is tudom hogy kell egy ilyen kis fakunyhót felgyújtani, ők meg aztán pláne. Legfeljebb animágus támadna közelharcban. Olvastam, hogy régen, még a jelenglegi rendszer előtt működött Afrikában a Uagadou iskola, ahol rengeteg animágust neveltek, akik már a mi korunkban elefánttá meg hasonló nagy állatokká alakultak. Mást nem tudok elképzelni, mert őszintén nem hiszem, hogy tényleg démonok támadták meg a falut. Hacsak.

Lehalkítottam a hangomat, mintha magam se hinném el, hogy erre gondolok és félnék kimondani.
- Szerintetek mennyi az esélye, hogy az új barátainknak vérfarkas problémája van?

Ha igazam van, akkor a feladatunk nem a fenyegetést legyőzni, hanem segíteni. Reméltem Darman vagy Tia tudja, hogyan kell farkasölőfű főzetet készíteni. Én nem voltam egy nagy vírtuóz bájitaltanból, az meg az egyik legnehezebb főzet volt.

- Igen, én inkább közelharci nyomokat láttam. Az épületeken mintha vágások lettek volna. Meg törések, bár azt Flippendo vagy Difindo is okozhatta. Mivel semmi nem éget le így nem gondolom, hogy sötét varázslók lehettek. Sőt ha bele gondolsz ha leégetik a kunyhókat nem jönnek vissza az elszaladt lakosok. Vagy rosszul gondolom? - kérdezem mert lehet tévedek.
Majd Wang lehallkítja a szavát s szinte suttogva kérdezi, hogy vérfarkasok lehetnek e.
- Nem tudom, az eget nem néztem, hogy a Hold, hogy áll. De ha a probléma farkas formájában támadt volna rájuk szerintem senki sem élne. Nem?  - újabb kérdésem teszem fel a többiek felé.
Nagyon remélem, hogy Wang-nak nincs igaza. Mert nem tudom mit kell kezdeni egy vérfarkassal. Tudom, hogy van ellenük egy bájital de nem tudom, hogy kell elkészíteni plusz van e esetleg valami hozzávaló itt a környéken. Megölni vagy legyőzni egy olyan fenevadat esetleg falkát nem ilyen gyerekeknek kellene. Még képzett Auroroknak is meggyűlne  a baj úgy gondolom.
Míg a gondolataim rendezem s  a többiek válaszára várok tekintetem körül hordozom a helyiségen.
Eléggé puritán egy “nappali”. Ez az asztal van bent ami körül ülünk meg van még az ajtó és egy ablak amiben nincs üveg. Persze ezen nem lepődök meg, a modern ember vívmánya az üveg itt a senki háta mögött nem ismerik ezt.

Nemsoká érkezik valami törzsfőnök féleség, legalábbis az asszonynép által tiszteletnek örvendő személy, és int hogy kövessük. 
Kissé lemaradok a többiektől, bár nagyon nem, mert még mindig lándzsákkal kísérnek bennünket. Ám a falu maradványain áthaladva képtelen vagyok elmenni a súlyos sérültek mellett. Győzködöm magam, hogy mindenkin nem segíthetek, de amikor meglátom az anya ölében az alig pihegő kisgyermeket, képtelen vagyok továbbmenni. 
Jelzem a fegyveres követőimnek, hogy jöjjenek utánam nyugodtan, majd az asszonyhoz sétálok. Fogalmam sincs, hogy vajon értik e amit mondok, de azért elmondom, hogy segíteni szeretnék. 
Az anya könnyekkel küzdve int a fejével, hogy esélyem sincs. A kisbaba testén egy vágás éktelenkedik. Meglepő módon a vér szaga most nem éhséggel tölt el. Valami savanyú illatot érzek felőle, és egyáltalán nem kívánom. 
Leguggolok az asszony mellé. 
- Ha azt akarod éljen, add át nekem! - mondom határozottan. Meglepetésemre azonnal leteszi elém a kisfiút, aki a vérveszteségtől ájultan és a kezdődő vérmérgezéstől lázasan fekszik. Rosszabbnak néz ki amilyen. Minden van nálam, ami kellhet.
Egy sebtisztító bájitalt öntök a sebre, majd a sebzáró kenőccsel kenem be, amíg szépen összeforr. Végül egy valag vérpótló bájitalt öntök a kicsit szájába, amit szépen le is nyel. A kicsi érezhetően jobban van, és a lázas eszméletlenségből immáron nyugodt alvásba kezd. Visszaadom az anyjának, majd felállok. Körülöttem mindenki tátott szájjal bámul, majd valamit karattyolni kezdenek. 
*Eskü, ha most hajlongani kezdenek előttem nagyon morcos leszek.* - Elkírésnétek a társaimhoz? - kérdezem nyugodt hangon. Hogy értették e vagy sem, nem derül ki, mindenesetre most már nem fogják rám a fegyverüket, sokkal inkább kedélyes mosollal mutatják az utat egy sátorhoz. Már messziről hallom a halk beszélgetést. 
Belépve látom a többieket, amint eg asztal körbeülve a földön üldögélve tanácskoznak.
 
- Hali, bocsi a késésért, eltévedtem. - jelentem be. Valamiért nem szeretném ha tudnák, hogy vérszomjas vámpírként gyerekeket mentek, plusz nem tudok mindenkit megmenteni. Erősen megcsappantak a készleteim. Egy kisgyerekre elég volt, de egy felnőttre...   - Nem tudom mi támadt erre a falura. De nem vérfarkas volt. A vérfarkas nemcsak megkarmolja az áldozatot, hanem meg is kóstolja. Mégis a testeken csak karmolásnyomok vannak. Én arra tipppelnék, hogy akik ezt tették direkt szerettek volna démoni hatást kelteni. Lehet, hogy valóban animágusok, vagy azok is voltak köztük. 

A faluhoz közeledve eléggé érdekes látvány fogad minket, és hirtelenjében azon kapom fel a fejemet, hogy körbevesznek minket, és a legtöbbjük nő. Ekkor Wang megpróbálkozik a fordító medáljával, hátha sikerült neki. 
*Vajon amazonok lehetnek?* Kérdezem saját magamtól, és egy érzés kap el engem. 
~ERESSZ KI MINKET, MAJD MI HELYRE TESSZÜK ŐKET!!!!~
- Kuss legyen, eljön majd az időtök. - motyogom, majd meghallom Alric mondandóját, amire gúnyosan elhúzom a számat, és odabököm neki. - Pont te mondod, hogy nem szeretnél megpörkölődni, de másokat meg szívesen pörkölsz? 
Ekkor jön a meglepetés, hogy mégsem támadnak meg minket, hanem egy kicsivel idősebb ember szól nekünk, hogy kövessük, meg nem vagyunk hagyományos varázslók, és hogy kövessük őket egészen a faluig, ahová belépve csodálkozom, hogy tényleg a hely javarésze nő. 
- Ez érdekes, hogy férfit nem igen látni sehol sem. - jegyzem meg halkan a többieknek, és belépünk a a törzsfőnök épületébe, ahol hellyel kínálnak minket, majd Tia is belép. - Őszintén szólva, nem éppen a legjobb helyzetbe vannak tényleg. Pont ezt akartam mondani, hogy nem esetleg animágusok voltak. Lehet, hogy egy hülye felvetés, és ötlet, de nem volt véletlenül telihold, és az illető netalántán saját akaratán kívül változott át vérfarkassá, és támadta meg a falut? 
Körbenézek a helyiségben, hogy találok-e véletlenül valami arra utaló jelet, hátha a törzsfőnök tudhat valamit, amit a későbbiek folyamán el akar előlünk titkolni. A többiek arcát figyelem közben, de valahogy nem tudok rájönni arra, hogy mire gondolhatnak. A szemeim megakadnak egy eléggé furcsa tárgyon. 
- Nézzétek, ez valami furcsaság. Igaz, lehet, hogy itt megszokott lehet, de ezelőtt sose láttam ilyet. - mondom, miközben a helyemről felállva egy furcsa berakásokkal díszített szobrot látok, amihez jobbnak látok nem hozzányúlni. - Láttatok már valaha ilyet? 

"Tia titkol valami" - fut át az agyamon. Ő nem téved el, nem az a fajta. Sebaj, gondoltam. Nálam a fordító medál, ki tudom deríteni.

Közben a többiekkel megvitattuk az egész animágus vagy vérfarkas dolgot. Megkönnyebbültem Tia érvein. Nem szívesen csaptam volna össze vérfarkassal. De akkoris maradt a Maledictus meg az Animágus. 

Ahogy Helen felhívja rá a figyelmet, én is megnézem jobban a szobrot.
- Hát hasonlót láttam múzeumban, de nem pont ilyet. Talán az egyik istenüket ábrázolja. Ha én alakváltó lennék, és kínozni akarná, a falut, biztos valamelyik istenük képében jelennék meg, amikor pusztítok. A kérdés, hogy mi a cél mindezzel? Ez nem öncélú öldöklés, abban biztos vagyok. Ez egy jól előkészített terv része. És a terv része a férfiak hiánya is. A varázslók lehet valami succubus szerűségnek akarják eladni magukat.

Az észrevételeim után Wang is megosztja az elméleteit, amire bólintok egyet. 
- Gondolod, hogy ez valami hasonló istenítő bálvány lehet? Vagyis inkább olyasmire gondolsz, hogy ez a bálvány vagy szoborszerűség, ami itt van, a falubeliek ebbe szentelhették a reményeiket, mielőtt tőlünk kértek volna segítséget? - kérdezem egy levegő szusszal Wangtól. - Akkor ezek szerint nem hathatott annyira, mint szerették volna. De ezek csak találgatások részeinkről. Nem mellesleg, jobban vagy valamivel? 
A fiú válaszára várva elkezdek fel, és alá járkálni a helyiségben, de a szememet nem tudom levenni a szoborról, ami valamilyen oknál fogva kezd a rabjává ejteni. 
- Valami itt nagyon nem stimmel. 

Miután megérkeztünk a faluba hirtelen harcias  nőszemélyek állnak körül minket. Ahogy Alrikra nézek látom ahogy az egyik kedves "Támadónkat" bámulja
~Na, remek..
Legalább Wang nem csak bameszkodik hanem használja a medált. 
Ezt követően beinvitalnak minket amit viszonylag jó jelnek tekinthetünk. Végignézek a társaságon és látom hogy mindenki elindul befelé, kivéve Tiát. Nemtudom mit akar csinálni, de erre mindenképp kíváncsi vagyok. Beállok az egyik ház sarkához ahonnan ralátok az eseményekre. Meglepetten látom hogy Tia egy látszólag vérmérgezéssel küzdő gyereken segít. Hirtelen rohadt nagyot csalódtam magamban. Teljes mértékben azt hittem hogy vadászni akar. ~Ezt jobb ha nem közlöm vele.
Mielőtt a lány belépne a többiekhez, egy határozott lépéssel mellélépek. 
- Ez elképesztő volt.. Valahogy másnak képzeltelek- mondom mosolyogva és picit bűnbánóan
Aztán én is bemegyek utana. A tobbiek épp egy verfarkasos teóriával állnak elő.
- Ez abszurd... 
Ennel nem is mondok többet mivel Tia már elkezdte magyarázni hogy miert.
Aztán Helenre nézek, aki egy szobrot fedezett fel
- Nem.. Sajnos én még ezt nem láttam
- De szerintem nagyon is elképzelhető amit mondtok
Valamiért szinte reflexből én is elkezdem megszállottsággal bámulni a szobrot
-Ömm, ugye ez nem lehet elátkozva?

Ahogy követi a társaságot, valami kellemetlen keríti hatalmába. Mintha valaki figyelné őket. Mármint a falu lakóin kívül, akik szemmel láthatóan, nem láttak még fehér embert. Ugyanakkor az is látszik, hogy rettegnek.
- Félnek... A szemükön látszik... Nyugtalanul a falu melletti  tisztás fái felé pillant, A fák lombjából, számos madár rebben fel. A lombokban, mintha egy sötét alak mozgolódna. ~ Lehet hogy csak egy majom. De mi van ha... - És okkal teszik! Sehol egy férfi, sehol egy harcos. Öregek nők, gyerekek. Egy sem harcosnak termett...
- Tudják, hogy itt vagyunk. Szólal meg halkan mélyen Darman szemébe nézve.
Ahogy a többiek bemennek, kicsit lemarad, Lara Tia után oson, őt figyeli. Odalép mögé.
-Ne maradj le! Tia, tud magára vigyázni de te... Légy óvatos. Azzal magára hagyja és ő is bemegy.
A vérfarkas teóriát érdekesnek tartja, de nincs meggyőzve afelől, hogy azzal állnak szemben. . -Vajon a vérfarkasok tudnak fára mászni? Teszi fel a költői kérdést. Igazából nem vár rá választ.
Míg a törzsfőnökre vár, a  berendezést kezdi el vizslatni. Abban bízik, hogy talál valami hasznosat, de igazából semmi nem köti le a figyelmét, így a kis bálványt kezdi el tanulmányozni.

Hálásan néztem Helenre a kérdése miatt, de sajnos biztatót nem tudtam válaszolni.
- Köszönöm, nem. Ahhoz hosszabb pihenés kellene, hogy harcra kész legyek. Na és te? Téged se kímélt a dzsungel. Jól vagy?

Lara kérdésére megborzongtam.
- ironikus lenne, de nem kizárt. Van köztetek olyan, aki képes átkokat érezni? Vagy valahogy felmérni, hog mi átkozott és mi nem?

Várakozó tekintettel néztem a többiekre azt kívánva, hogy bár lenne egy tanár velünk. Nekik biztosan menne. De értettem azt is, hogy ez nekünk egy próba, hogy képesek vagyunk-e rá.
- Mindensetre ne érjünk hozzá. Öööö Hahóó! Lányok!

Mivel nem ragáltak, ezért próbáltam Helennek és Larának eltakarni a szemét úgy, hogy közben nem néztem a bálványra. Nehéz volt, és szerintem egyszer-kétszer a szemükbe böktem, de végül sikerült.
- Jobban vagytok? Hé, Alric. Te se bámuld sokat - szólok a srácnak. - Ez meg fog voodoozni.

A bambulás közepette megfeledkezik magáról. Wang szavai rángatják vissza a jelenbe. -Mi? Hogyan?... Ja minden ok. Nem hiszem hogy gáz lenne vele, csak elkalandoztam. ~ Ti mit gondoltok? Teszi fel a kérdést a medállakóknak? A válasz ezúttal elmarad. ~ Azaz nehogy mondjatok valami hasznosat...
-Passz nem tudom. Gondolom, ha átkozott lenne, nem lenne a főnök sátrában olyan helyen, ahol bárki bármikor hozzáférhet. De ez csak az én véleményem.

Pont amikor Alricnak sikerül elszakítani a tekintetét a szoborról lép be az ajtóként funkcionáló faliszőnyegen a törzsfőnök.
- Hoztam egy kis ételt. - magyarázza majd elétek tesz az asztalra egy fatálcát.
A tálcában kis hús van sülve. Ahogy megakarjátok fogni érzitek, hogy meleg.
Még van benne néhány fehér “pondró”. Méreteik a földimogyoró méretével vetekednek. Egy másik tálcán poharat hozott valamilyen zöld vízzel amiből egy fűszál lóg ki. Mintha az színezné meg az vizet.
Kissé elmosolyodik ahogy bamba tekintetek látja.
- Megbabonázza az embert, ugye? - kérdezi, ám hangjában mosoly hallatszik és mulattatja a dolog.
- Veszélyes egy tárgy. Azt mondják képes az ember lelkét kiszakítani a testéből és magával ragadni ha képes vagy elég ideig nézni. - meséli fülig érő szájjal.
- Bocsássatok meg nekem amiért ilyen szomorú helyzetben viccelődök. - magyarázkodik az öreg s leemeli a szobort a helyéről.
 
A szobor  egy ember és egy Jaguár  keverékét alkotja. Emberi test ám a fej az állaté a kezek is  karmokba és a lábak is abba végződnek.  A kidolgozottsága modern művészt megszégyenítő. Agyagból készült ám mindenhol látható az izom. A karmok kövek. Szín s kinézet okán gyémántnak tűnik. A szemek topázból készültek.
 
Ahogy a kezébe veszi a szobrot s nézegetni kezdi a vonásai megváltoznak. A jókedv eltűnik belőle s helyét fáradtság, szomorúság veszi át. Vállai megzuhannak s mintha az egész ember össze ment volna legalább 10cm-et.
- A fiam készítette ezt a szobrot. Egy igazán tehetséges kézműves volt. Ez a mesterműve, szívét lelkét beleadta s megannyi veszéllyel dacolt, hogy ezen köveket beszerezze. - mutatja a drágaköveket.
- Rabul ejti az embert valahogy s nem bírja elvonni tőle a tekintetét. - teszi hozzá majd vissza teszi a szobrot a helyére ahonnan elvette.
- Ahogy látjátok a falu a lerombolás szélén áll. De nem csak ez az egy hanem a többi fali is a környéken hasonló helyzetbe van mint ez itt. A probléma hónapokkal ezelőtt kezdődött. De akkor csak 1-2 kisebb magában a dzsungelben történt támadás. Majd egyre közelebb a faluhoz. A férfiak és harcosok egyre jobban sérültté váltak és később... - itt elcsuklik  a hangja ahogy felidézi az elmúlt idő történéseit.
- Halottá. S előbb utóbb ilyenné vált a falu. Nem mindenkit öltek meg, sokakat elhurcoltak, raboltak. - magyarázza nektek s közben könnyeivel harcol.
- Az elraboltakat nem találtuk meg de biztos vagyok benne, hogy még élnek. A többi faluban is ugyan ez történt. - folytatja nehézkes hangon.
- Arra szeretnélek titeket kérni, hogy nézzetek körül a dzsungelben és keressétek meg elrabolt társainkat, gyerekeinket...

Amint betért hozzánk az öreg a.....kifogásolható frissességű étellel, két kérdés fogalmazódott meg bennem.
"Melyik a kaja? A férgek, vagy a hús, amiben másznak?" Illetve az, hogy "Megharagszik ránk, ha nem fogadjuk el"
Mivel úgy is a halálomon voltam, ezért gondoltam, mindegy. Óvatosan kivettem egynem mozgó cafat hús, és udvariasan rágni kezdtem.
Akkor volt csak hasonlóan pocsék íze a számnak, amikor öklendezni kezdtem a Repülő Seprű mosdójában. És a hányingerem is akkora lett.
Még szerencse, hogy Lola Budapest óta nem mutatott szándékot, hogy hozzám bújjon. Nem tudok romantikusan okádni.
De bent tartottam. Le még nem nyeltem, de bent tartottam. Szerencsére az öreg históriája elég szomorú volt, szóval nem volt probléma, hogy nem mosolyogtam evés közben. Mire végzett, nagy nehezen lenyeltem a falatot és megfogadtam, hogy addig nem eszek, amíg vissza nem érek a Magnetarionba.
- Borzasztó - mármint a kaja, nem a helyzetük. Na jó, az is. - Láttuk a csata nyomait. Hogy néztek ki a támadók? Tudom fájdalmas emlék, de kérem meséljen el mindent, amit tud. Ez nagyon nagy segítség lehet abban, hogy minél hamarabb legyőzzük őket és kiszabadítsuk a foglyokat.

Megy a beszélgetés tanakodás nagyba. Én csak hallgatom s próbálom megjegyezni a sok hallott dolgot. Hátha jó lesz valamire.
Ám az öreg betoppan valamiféle elemózsiával.
Mivel tudom, hogy a gyomrom nem hiszem, hogy magába fogadná a lárvát a húsból veszek el.
Nem tudom Wangnak mi baja vele, friss és jó ízű. Miközben egy kisebb húszon rágódok hallgatom az öreg meséjét.
* Hát nem hangzik egyszerűen. Ez lehet nagyobb feladat mint valami szellemet elűzni és társai. * gondolom egy kisebb lélegzetvétel közepette.
Inkább nem emeltem szóra a számat. Valahogy nem éreztem helyesnek, hogyha ellenkezni kezdünk. De biztosra veszem ez nagyobb feladat mint amire minket küldtek.
Bár nem első lenne, hogy a feladat nagyobb mint mi.
Míg a válaszra várunk én már azon gondolkozom, hogy ki kellee aludnunk magunkat az este s holnap, hogy megindulni.
* Nem szeretnék szétválni de a terület nagy repülni nem tudunk s talán a zöldellő növényzet okán nem is lenne értelme. * jártatom a fogaskerekeket.
* Vagyok én , Tia, Alric, Wang, Daniel, Helen, Lara s Lola. Ez összesen 8 fő. Vagyis 2 négyfős csapat pont kijön. Ha a többiek is benne vannak. Na de majd megvitatjuk később. * zárom le magamban, s remélem lassan pihenni tudunk...

Az öreg érkezése után, már a szobor sem volt annyira vonzó.
-Csak egy darab családi ereklye, semmi több...
Tekintetét inkább az elé rakott húsos tálra fordítja. A beltartalma annyira nem mozgatja meg, ezért inkább udvariasan eltolja magától. -Köszönöm...Kezdi udvariasan. -Bevetés előtt sosem eszem... Eltompít! Hogy oldja a feszültséget, fölemeli a karjait. - Fürgének kell lennem, mint egy olyan nindzsa izé! Khhh...tyáá. Őőő izé khm. Mindegy.
Leereszti a kezeit. -Szóval a támadók... Vág ismét komoly képet. Ha elrabolták a lakosokat, akkor a közelben kell lennie a szállásuknak. Nem lehet rabokat több tíz kilométeren át hurcolni, sivatagokon át. Tehát biztos itt van. És a jelekből ítélve, a falut is megtámadták már?
Darmanékhoz fordul de kicsit közelebb hajol, hogy az öreg ne hallja.
-Ma itt kéne éjszakáznunk, és bevárni a támadókat ha akár egyet is el tudunk csípni, már tudjuk, mivel állunk szemben. Alvást színlelünk, és amikor az éj leple alatt támadnak, egy kis meglepetéssel szolgálunk. Mit szóltok?

Jót nevettem Alric ninja utánzásán. Örültem, hogy képes volt hülyülni az isztambuli események után.
A javaslatára, kicsit elszégyeltem magam. Nekem ez eszembe se jutott volna, pedig zseniális terv.
- Hát ennyi dzsungeltúra után én remekül tudok alvást színlelni, de azért a biztonság kedvéért valaki adjon egy jóreggelt puszit, ha itt vannak a rossz fiúk - súgtam a többieknek.

A szemem sarkából Lolát figyeltem, de arcizma se rándult az ötlettől. Valahogy azt reméltem, hogy az a csók neki is jelent valamit. De ha nem akkor miért csinálta? Tia biztos nem tenne ilyet csak úgy. Pláne akárkivel. A Darman iránti megingathatatlan hűsége tényleg csodálatos. A Fenébe, csak tudnám kiverni a fejemből.
Akárhogy is, a lefekvés tűnt most a legjobb taktikának. Ha begyógyulnak a sebeim, én is harcra kész leszek.

 

- Sajnálom, de nem tudom s senki sem tudja azt , hogy kik vagy mik voltak a támadók. Akik látták őket s harcoltak velük mind halottak vagy éppen halálukon vannak. Egyik harcosunk fiam párjának a testvére Jack. Lázasan halála előtt motyogott pár szót. - válaszolja az öreg Wang kérdésére.
- Sötét kámzsát viselő alakok, fegyver találat nem fáj nekik. Kardot használtak nyél után kicsivel ívelt a penge. - idéri fel a szavakat.
- Az elraboltak holttestét nem találtuk meg emiatt gondoljuk, hogy még életbe vannak. Ki tudja miért kellenek számukra ők.
- Kérlek mentsétek meg őket s űzzétek el eme gonoszt, hogy újra békében élhessünk! - kérlel titeket.
- Az este megpihenhettek itt s használhassátok a nagyszobát ahol mindnyájan elfértek. - mondja de már áll fel az öreg s indul meg arra nemrég jött.
Az ajtó egy pici folyosóra visz. Mint a panellakásoknál. Pár lépéssel később egy ugyan olyan ajtón lép be s egy hatalmas szobába invitál titeket.
- Ezt a szobát a vendégeknek tartjuk fen. Használjátok. Pihenjetek, biztos hosszú utatok volt. - magyarázza az öreg.
- Támadás sajnos tegnap volt. - mondja elcsukló hangon.
- Így nem hiszem, hogy a napokban vissza jönnek. - nyögi ki végül a mondandóját.
Ezt követően vissza engedi a szövetet az ajtóra s léptei egy idő után eltűnnek.
Vagy elhagyta az épületet vagy ő is lepihent....
 
(Itt válthattok még 1-2 szót de szombat estig döntsétek el, hogy lepihentek s lefeküdtök aludni ezzel fel gyógyítva magatokat teljesen. Vagy őrséget álltok s vártok, de akkor nem pihentek s annyi HP-tok marad amennyi most van!)

"Jack? Jack?! Miféle afrikai törzs az, ahol Jacknek hívják a busmanokat?"
Ez járt a fejemben, ahogy követtük az öreget a vendégszobába.
Ahogy egyedül maradtunk, levetettem magam a földre.
 - Oké, én itt fogok aludni az ajtóban. Szerintem egy perc alatt kis is dőlök, mert már nagy szükségem van a pihenésre. Ha meghalljátok a halálhörgéseimet, akkor ledöftek a csuklyás alakok, az ívelt pengéikkel. A leírás alapján én olyasmire számítok, mint a kopesh.

Elgondolkozva előálltam egy őrült teóriával.
- Szerintetek lehet, hogy múmiák? Egy tradicionális egyiptomi kardot használnak, és talán azért van csuklyájuk, hogy ne lássák a vécépapírba csomagolt rohadozó arcukat. Valami gonosz varázslat vagy ereklye felélesztette őket. És ha így van, arra is van ötletem, hogy az elraboltakkal mi a tervük.

Olyan, remélem nincs igazam arckifejezéssel folytattam.
- A múmiáknak jellemzően elveszik és bedobozolják a belsőszerveiket. Lehet nem találták meg az eredetiket, és most donorokat keresnek.

Nem akartam kimondani, hogy Jack barátainak kitépték az agyát, hogy valami fáraó fejébe tehessék bele. Tényleg őszintén reméltem, hogy ostabaságokat beszélek.

Nem tudják mikor voltak a támadók.. Hát ez felettéb szuper. Nemertem miert nem neztek meg őket. De mind1 is. Aztán az öreg mond valamit valami Jack nevű személyről
~Jack?!.. Ez nem amerikai név lehet?.. Biztos nem afrikai...
Ezt követően átmentünk a vendégszobaba.
-Srácok, nem mintha nem bíznék abban az öregben, de szerintem van rá valamennyi esély hogy vissza jönnek.
-Szerintem valakinek örködnie kéne mindig.... Ha nektek is megfelel vállalnám az első kört
Miután ezt elmondtam Wang előállt egy elég érdekes eshetőséggel
- Amúúgy, előfordulhat. Sőt szerintem elég valószínű
- És még nem harcoltunk múmiák ellen- teszem hozzá lelkesen
Végighallgatom Wang ötletét a szervektől
- Uhh..jobban belegondolva, remélem nincs igazad

Ahogyan a faluhoz érünk a többiekkel együtt kicsit gyorsan mennek az események,most valamiért nincsen különösebb kedvem megpróbálni a diplomáciát tehát csak hallgatok és nézegetek körbe.Nemsokára csak meghallom,hogy mit mond a vezető.Nemtudják mik támadtak,* Démonokat és sötét varázslókat mondtak nekünk ha jól emlékszem,na de most akkor melyik? Mert az eggyik rosszabb mint a másik.Ezt is fel kell majd jegyeznem* azzal nemsokára távozik a vezető és itt hagy minket pihenni.Nemsokára előjön az őrködés és alvás.És egy kis megrángást igyekszek álcázni azzal,hogy azt tettetem csak egy hirtelen dolog jutott eszembe,és a táskámba kapva előveszem a pennámat és a noteszomat majd elkezdem részletesebben jegyzetelni az eddig  történteket. 

-Vállalom én az első őrséget,nem hiszem,hogy most még tudnék eggyáltalán aludni. Nem a legjobb az alvásom manapság. 


*Ez egy akkora nagy enyhítés volt,hogy csak na* Valójában már egy idelye rémálmaim vannak isztambul miadt,és felköltenek az éjszakában vagy csak fáaradtan tudok felkelni.Jobb ha inkább várok még,persze! majd alszok bájital segítségével,hogy rendben tudjak aludni,de az a jövő zenéje.Ahogyan lassacskán befejezem az írást körbenézek és a szerintem legjobb helyben helyezkedek el és pálcával a kézközelségben kezdek el figyelni.

Az öreg lassan válaszol Wang kérdésére. Majd átvezet minket egy nagyobb szobába.
* Elég tágas ahhoz képest, hogy  milyen kicsi az épület.Biztos járt erre valami varázsló aki tértágítóval látta el a házat s annak szobáit. * gondolkodom ahogy a nagy szobát vizslatom.
Miután elmondta, hogy szerinte pihenjünk mert 1-2 napja volt támadás így valószínűleg nyugodt esténk lesz.
Ahogy kinézek az ablakon azt tapasztalom s látom, hogy mindenhol fáklyák fénye világít. A falutól távol tartva a sötétséget ami megnehezíti a belopakodást.
Lara vállalja az első őrséget, majd erre rá licitál Daniel. Wang kijelenti, hogy ő alszik mert neki szüksége van a pihenésre.
Amit meg is értek eléggé ramaty állapotban van a srác. Igaz mind fáradtak vagyunk.
- Nem tudom mennyire j ötlet valakit ébren hagyni. Én bízok a vezetőben. Szerintem aludnunk  kellene. Ki tudja mivel kell megküzdenünk holnap. S ha nem tudunk eleget pihenni minden gyenge láncszem veszélyes a csapat egészére. - fejezem ki véleményem.
- Bár megértem, ha nem bíztok az öregben.  De én nem vállalom az első őrséget. Hulla vagyok, mocskos hosszú volt a nap. Persze ha váltásra kerül a sor harmadiknak keltsetek fel s őrködök egy ideig. - teszem hozzá.
-  Akkor most Daniel vagy Lara kezdi? S mennyi időnként váltjátok egymást? - kérdezem s míg a választ várom addig a földön fekvő kis lepedőt igazítom meg.
Tisztára mint japánban a földön fekszenek egy lepedőn majd egy másikkal takaróznak.
Állítólag jobb a hátnak földön fekvés. De abba biztos vagyok, hogy mocskos merev leszek reggelre ha ezen alszok.
- Spongify. - mutatok rá a lepedőre.
* Na így már nem lesz olyan kemény. * mosolyodok el a tettemen.
Még nem fekszek le egy picit nézem a falut.
Most még jobban kihalt. A fáklyákon kívül nem ég tűz s nem világít semmi sem.
Mintha mindenki nyugovóra tért volna. Bár nem látok be a házakba így nem tudom ki mit csinál. De síri csend ereszkedett a helyre. Csak a állatok hangja s a tűz ropogása adja az éjszakai koncertet.
* Tetszik, megható, kellemes. * jutok döntésre ahogy hallgatom a “szonátát”.
- Tempus. - nézem meg az időt.
- Bakker már 23:00 van. - lepődök meg.
- Na én elmentem pihenni. Jó éjt. - köszönök el s lefekszem az “ágyamba”.
A varázslatnak okán puha és szinte rögtön el is alszok...

A pasas érve érthető, de az is biztos, hogy bárkik is a támadók, látták azt hogy megérkeztek. ~ Én a helyükben, biztos idejönnék körbeszimatolni hogy kik az új érkezők. 
Wang szavait hallva azonban elröhögi magát. 
-Az agyad helyére kéne donor cimbora! Tör ki belőle a röhögés... -Múmiák? Itt? Azoknak szárazság kell meg jó kis meleg. Itt pillanatok alatt szétbomlanának! Feltűnt volna az erdei vadaknak is pár bomló test. 
Amilyen gyorsan jött ez a vidám kitörés olyan gyorsan arca elkomorodik. Az öreg átkíséri őket a szomszéd szobába. A szoba tágas, a célnak megfelel. Ismét a többiekhez fordul.
- Szerintem ezek nagyon is élnek. Pár sivatagi fosztogató lehet, akik terrorizálják a helyieket és elviszik őket rabszolgának. A hajlított penge pedig bármely nációhoz tartozhat. A sivatagi nomádokon át, az arab-perzsa harcosok, a török janicsárok handzsárja a hun szablyák, mind-mind görbe pengéjű kardok voltak. Ez alapján elég nehéz megmondani. Az hogy nem fogja őket a fegyver, simán lehet hogy valami páncélt viselnek. Az itteniek fegyvereit elnézve egy sima bőrpáncél is röhögve felfogja a találataikat.
Figyelemmel kíséri Darman ténykedését és elmosolyodik az ügyes megoldást látva.
-Szép! Zseni vagy öregem!
Azzal a bejárattal szemben elhelyezi a pokrócát és lehever rá. Majd azonnal el is nyomja az álom.

Nem tudja meddig aludt. Egy gyors idő ellenőrzést követően megtudja, hogy 0:17. Csendben ellenőrzi az őrséget. Nem mozdul, nem adja jelét, hogy ébren lenne, inkább úgy dönt csak csendben figyel.

Darman felvetésére legyintek.
- Én nem bízok az öregben. Az a fura bálvány nem kóser. És az se, hogy egyiküket Jacknek hívják. Ez nem egy igazi bennszülött törsz. Ettől függetlenül segítenünk kell nekik, de jobb ha nyitva tartjuk a szemünket. Szerintem legyenek őrök, legalább kettő egyszerre. Ha valaki bajba kerül, legyen segítsége. Támogatom Alric ötletét, hogy alvást színleljünk, szóval nyugodtan feküdhetnek is az őrök.

A tanácskozást így lezártnak tekintettem és szépen összekuporodtam a földön amilyen kényelmesen csak tudtam. Már éppen készültem fel rá, hogy elaludjak és tegyek egy újabb sétát a sírköves erdőben, amikor feltűnt, hogy valami nincs rendjén.
- Tia hol a fenében van megint? - Ültem fel. - El ne veszítsük. Ő a legfontosabb nek...ünk. A dzsungelen se jutottuk volna át nélküle. Én vagy háromszor meghaltam volna. Ha neki baja esik, végünk.

Utánam Daniel is jelentkezett az első örségre. És erre Darman is rákerdezett.
-Támogatom Wang ötletét. Menjünk egyszerre ketten. De ne ugyanoda, mivel ha jol láttam a másik oldalon van egy rejtett bejárat is. -
Most mindenképp egyedül szeretnék lenni, mégha ez nem is teljesen megvalósítható. Kívülállónak érzem magam, semmiképp nem tudnék most lefeküdni és aludni.
Darmanhoz fordulok
- Szerintem 2 órát simán tud egy páros őrködni.
Miután Alrik kifejtette véleményét a múmiákról roppant naivnak és hülyének éreztem magam. 
- Utólag belegondolva logikus amit mondasz, viszont ezek szerintem nem egyszerű fosztogatók

Őrködés közben csendben ültem az egyik bejáratnál  a gondolataim a mélyedve, de azert figyeltem a környezetemben. Kb 1 órával később úgy éreztem hogy valaki figyel, ezert a pálcámmal és a minitőrömmel a kezemben hátrafordultam. Először csak az alakot láttam és egyből a nyakához szorítottam a "tőrt". Amikor odaléptem és egymással szemben álltunk, és egyből felismerték Alrikot és egy ügyetlen mozdulattal tettem el a fegyvereimet.
-Oooo... Bocsánat.  Mit szeretnel? 

Mindenki Darmant követően szépen el aludt. Daniel és Lara őrködik.
Ahogy Alric hajnal tájt megébred s megközelíti Larát s az kést szegez a torkának kisebb meglepetés alakul ki.
(Lara egyébként Alric nem ment oda hozzád sőt meg se igazán mozdult ha jól értettem amit írt. De ez maradjon már így nem kell javítani.)
 
Ahogy a kés a toroknak szegeződik Alric dobjon Lucky kockával.
Ha Páros akkor meglepődött a kés gyors mozdulatán és az azon megvillanó Hold fényén. Mivel Lara se bánik profin a késsel ( Nincs beleírva a karakterlapba s sosem volt említve a tudás. ). Így mindketten hibáznak. Ahogy Alric próbál a kés ellen védekezni bele kap és az sebet ejt rajta.
Ha a Lucky kocka páros volt akkor dobjon egy D6 kockával ez fogja megmutatni, hogy mennyit sérült.
 
Ha a Lucky kocka páratlan értékű. Alric utcai tapasztalatai megmentik a kezét attól, hogy belenyúljon a késbe.
 
Ezt követően a páros kicsit beszélget.
 
( Ha lement a kocka dobálás Alric részéről akkor az azt követő játékos dobjon ismételten Lucky kockával. )
 
A dobás 1-10 közti:
Az őrszemek is bealudtak  a fáradtságtól bármennyire is szerettek volna ébren maradni. Ennek okán  nem keltettek fel senkit, hogy őrködjön helyettük.  Így a falut ért támadást mely hangtalanul történt észre se vették...
 
A dobás 11-15 közti:
Lara-Alric-Daniel akik ébren vannak és őrködnek. Valami furcsaságot vesznek észre a fáklyák fényénél kint az téren.
( Itt döntsék el, hogy felkeltik a többieket és együtt mennek ki. Ám ha így cselekednek időt veszítenek ami most igencsak fontos tényező...  )
 
A dobás 16-20 közti:
Lara-Alric-Daniel trió akik ébren vannak s őrködnek sajnos a behatolást nem vették észre a faluba. Ám ahogy a behatolók pont távoznak a faluból lebuknak. A trió valamelyik tagja pillantja meg a csuklyás személyeket akiknek a vállukon zsákok vannak. Az egész nem tart tovább egy pillanatnál mert a támadók bevetik magukat az erdőbe a zsákmánnyal.
( Itt döntsék el, hogy felkeltik a többieket és együtt mennek ki. Ám ha így cselekednek időt veszítenek ami most igencsak fontos tényező...  )
 
Ha senkit nem keltenek fel az őrszemek akkor a többiek még vígan alszanak.
 
(Mivel senki sem gyógyult még fel kérem mindenki írja ki, hogy mennyi a HP-ja!! Így kifejezve, hogy 20/20... )

21Hp

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

20

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

Ahogy A tébláboló Lara felé közeledik, elmereng az eddig átélteken.
A régi mentora, kegyetlenkedései, a sok csalizás, az öreg lemészárlása és az, ahogy a kihűlő teste védelmében lapul, míg a fosztogatók átkutatják a szobát.
Az utazás az iskoláig, a furkász és a.... ~ Lara kése? Egyáltalán honnan van ennek kése?
-Há vigyázz! Üvölt a lányra, ám ahogy eltolná a pengét, az szerencsésen elvágja a tenyerét.
Még szerencse, hogy nem a pálcát forgató keze az.
-Mit csinálsz féleszű?! Minek neked az, ha nem tudsz bánni vele?
Egy gyors mozdulattal kicsavarja a lány kezéből a bökőt.

HP 19

Amint felismertem Alrikot, egyből lefagytam. Ő persze egyből üvöltözni kezdett. Majd sikeresen ráfogott a pengére. 
~iiii .. Ez fájhatott
Pár másodperc után folytatta a lecseszésemet. máskor  szégyeltem volna magam, de most arra a legkevésbé sem vagyok képes. Kifejezetten kedvelem őt, de a jelenlegi lelkiállapotom és a helyzet abszurditása miatt,  nem tudok lehajtott fejjel állni és szomorúnak látszani.
- Te voltál az aki mögém osont!!! Remélem nem felejtetted el. Azt hittem valami idióta vadállat vagy támadó lehet az. Vágod, ismeretlenek támadtak meg a falut és amiatt őrködünk!- mondom határozottan, de enyhe csalódottsággal a hangomban
-amúgy nagyon sajnálom... De gondolj bele máshogy nem igazán tudnám közelharcban megvédeni magam... -enyhén bekönnyezek és úgy nézek a szemébe
Aztán lepillantok a kezére amiből szinte ömlik a vér
- Ohh basszus... Ha nem üvöltözöl velem akkor szívesen kitisztítom
Eléggé bűntudatom volt a kialakult szitu miatt mivel végsősoron ez az én hibám volt.
Aztán mivel még volt idő az őrködésből visszaültem a "helyemre" immár Alrikkal

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

3

Egy idő után azt veszem észre hogy Alrik vállára hajtom a fejem és nem is ellenkezek ezzel kapcsolatban. Majd elalszok a vállán.

( A kocka nincs veletek  )
 
Alric megérzése helyes volt mikor a faluba érkeztetek. Akkor látott valamit vagy valakit. Az egy megfigyelő volt aki a falut figyelte.
Ő adta le az információt az érkezésetekről. S ezért támadtak ma.
A támadó csapatott egy varázshasználó kísérte és segítette.
Mielőtt behatoltak volna, a falu széléről a varázsló egy nagy területre ható altató varázslatot használt. Ennek következtében aludtak el az őrszemeitek.
Így tudták feltűnésmentesen végrehajtva a terveiket.
 
Mivel Tia nem tartott veletek a szobába vele történt egy kisebb incidens.
Tia a szoba helyet kiment a szabadba a falut körüljárni.  Ám rajta ütöttek. A jó hallása s emberfeletti reflekszei nem mentették meg őt a több felől érkező támadástól ami  hangtalanul történt.
Ennek okán Tiát és a falu összes megmaradt gyermekét elrabolták.
 
Nagy sikításra és kiabálásra ébredtek, s egyet követ még jó pár.
Sikítást hangos sírás zokogás váltja fel és tölti meg a ház előtti teret.
A megmaradt nők gyűltek össze és adták meg magukat a fájdalomnak, s tehetetlenségnek.
A faluvezető jár körbe s az ablakból látszik, hogy beszélget az emberekkel s mintha nyugtatni próbálná őket.
Majd bejön hozzátok.
- Az éjjel újabb támadás volt. - jelenti ki nyersen ám fájdalommal teli hangon.
- Összes fiatalt, gyereket elraboltál. - teszi hozzá a kijelentéshez.
- Ám ami még szörnyűségesebbé teszi a dolgot, egy társatok is eltűnt. A fekete hajú lány. - emel fel egy botnak tűnő tárgyat.
Ez ne más mint Tia varázspálcája melyet akkor ejtett el amikor elkapták őt és meglepetés szerűen támadtak rá.
Az elkábításakor esett ki a kezéből.
 
Eközben Tia egy sötét szobába tér magához.
Hangokat hall amik nyöszörgések, szuszogások....
 
A hely kőből készült egyetlen egy ajtaja van mely kőből készült. Feltehetőleg ugyan abból amiből a fal is. Kis szellőző nyílások biztosítsák a tiszta levegőt vagyis azt, hogy levegő van a helyiségben. Mert tisztának nem tiszta.
A levegőt áporodott büdös szag lengi körül. Mint amikor a helyiségben sok olyan személy tartózkodik kik hosszú ideje nem mosakodtak és nincs igazán szellőztetésre lehetőség.
Az ajtó mozdíthatatlan, valamilyen mechanika által lehet kinyitni de csak kívülről.
Ha Tia körül néz a többi elrabolt gyereket és embert találja maga körül. Egyik másik igencsak rossz állapotban halálközeliben van. Másik sebei elfertőződtek, mások meg csak annyira alultápláltak, hogy mozogni nem bírnak.

El akartam indulni Tiát keresni, de a hirtelen felüléstől szédülni kezdtem. Fájt mindenem és fáradt voltam. Reménykedve, hogy csak az álmosságtól nem vettem észre, a padlóra dőltem és szinte azonnal el is nyomott az álom. Bár ne úgy lett volna.
Megint az erdőben voltam. Körbe se kellett néznem, ezer közül is felismerném. Fekete mint egy gyászruha, és csendes mint a sír. Görcsbe ránduló gyomorral futottam, de valahogy mintha lassítva haladtam volna.
Az erdő könyörtelen volt, mint mindig. Nem adott feloldozást, nem mutatta meg rögtön a sírokat. Hagyott rettegve futni, várni a pillanatot, amikor meglátom a neveket és végre gyászolhatok. 
Már elvesztettem az időérzékemet, amikor végre megláttam. Ott voltak a sírok. És ott állt késsel a kezében, a Jack nevű. Nem mondott semmit, de éreztem, hogy rám várt. El akartam futni, védekezni akartam. De akkor megláttam a legközelebbi síron a nevet.

Tiara Dragneel


Ez hazugság! - Üvöltöttem, de nem jött válasz.  - Odamentem a második sírhoz, de ott is Tia neve volt. Rohanni kezdtem, remélve, hogy találok mást is, de Tia volt mindegyiken.
Visszafordultam és akkor láttam meg, hogy a Jack nevű nem mozdult.
"Tudja"
Megadtam magam és visszasétáltam hozzá. Mielőtt behunytam a szemem még láttam, hogy megemeli a kését.
Aztán felébredtem.
Döbbenten láttam, hogy világos van.
- Átaludtuk az éjszakát? És a támadás?

A kintről szűrődö zajok alapján úgy sejtettem, hogy baj van.
"A fenébe. Ezt elszúrtuk"
Az álomtól kicsit remegve elindultam kifelé. Elhatároztam, hogy nem mutatok bizonytalanságot a törzsfőnök felé. Ő a reményt várja tőlünk.
Elszorult torokkal hallgatom a beszámolóját.
"Minden gyereket elvittek? Ez borasztó. Remélem a többiek láttak valamit. Voltak őreink is."
Körbenéztem, de nem láttam mindenkit.
- Neem!
Amint kimondta, hogy fekete hajú lány, egy világ omlott össze bennem.
"Az álom. Ugye csak véletlen? Tia nem tűnhetett el."
Néztem a törzsfőnököt, várva, hogy elneveti magát és közli, hogy viccelt. De nem történt semmi ilyesmi.
Halálsápadtan hátráltam tőle, amíg egy kunyhó fala meg nem állított. Úgy kapaszkodtam belé, mintha attól várnék segítséget.
"Ez nem történhet meg. Ez csak valami rossz álom. Ez nem lehet más, csak egy rossz álom"
A vállamba csíptem remélve, hogy felébreszt, de semmi nem történt. Egyre dühösen csípkedtem magam, de nem változtatott semmit. Tia eltűnt.
"A rohadt életbe! Pedig észrevettem, hogy nincs meg. Ha kicsit, csak egy kicsit erősebb lettem volna, utána mehettem volna. Annyiszor megmentett, de én megint cserben hagtam, mint Isztambulban. Az én hibám, hogy eltűnt."

Szinte kábultan levettem a tolmács medált és odaadtam Darmannak.
- Tessék, legyen nálad. Te vagy a rangidős. Mondj valami biztatót a törzsfőnöknek, és kérd el tőle Tia pálcáját. Szerintem azt szeretné, hogy te vigyázz rá. Én most....nekem most egyedül kell lennem.

A falu széléig futottam, ahol a rosszullét erőt vett rajtam és térdre rogyva hányni kezdtem. Kijött az előző napi férges hús, és ki tudja még mi.
- Sajnálom, Tia! Kérlek, légy épségben, amikor megtalálunk. Nem egy sírkőhöz akarok beszélni.
Ahogy a könnyeimmel küzködve felálltam, észre vettem valamit a fákon. Egyértelmű dulakodás nyoma.
"Erre embereket hurcoltak el."
A földet nézve lábnyomokat is láttam. Friss lábnyomokat. És egy tüskés indán pár hosszú fekete hajtincset. Nem volt világos, hogy küzdelem volt, vagy csak egy elhurcolt ember akadt bele, de akkor is haj volt.
"Ismerem ezt a hajat. Túrtam már bele. Nem adtad olcsón magad ugye, Tia. Téged nem olyan fából faragtak. Te erősebb vagy nálunk. Nálam meg aztán főleg. De most mi fogunk bizonyítani neked."

Rohantam vissza a többiekhez.
- Találtam nyomokat! Friss nyomokat, amik elvezetnek hozzájuk. Gyertek, nincs sok időnk!
Húzni és tolni kezdtem az embereket a nyomok irányába. Nem értettem, hogy lehetnek ennyire lassúak.
"Nem fogják fel, hogy Tiát elrabolták?"
- Siessetek, az ég szerelmére! Tiának szüksége van ránk. Amilyen gyorsan csak tudunk, utol kell érjük őket! Koncentráljatok, hátha meghallja a gondolatainkat. Az legalább megnyugtatja.
"Mintha neki lenne szüksége rá. Ugyan, Tiáról beszélünk. Ő nem veszti el a fejét ilyen könnyen. Lehet már ki is szabadította a foglyokat. Az olyan Tiás lenne."
Visszafordultam a többiekhez azt remélve, hogy szorosan a nyomomban látom őket, de lemaradtak.
- Mi a franc bajotok van?! Gyertek már! Hogy éreznétek, ha titeket raboltak volna el, és ilyen tempóban sietnénk a segítségetekre?!

Elegem volt a csiga tempóból. Rohanni kezdtem amennyire csak tudtam, a nyomok figyelése közben. Nem akartam elveszíteni a helyes utat.
"Kérlek Tia, ne essen bajod! Bármit megadok, csak könyörgök, könyörgök, térj vissza hozzánk! Nem tudnám elviselni, ha elveszítenénk"

Az őrködés közben valami történik,nemtudom mi de érzem,hogy nem jó,egyszerűen mintha a bábról levágnák a madzagokat összerogyok és elalszok,pálca szorosan a kezemben.Ismét rémálmot látok, szemek csak figyelnek,a vér csak folyik mint egy folyó,és egy puffanásra akarok oda fordulni,hiába tudom mi az,de hirtelen csak felugrok a helyemről ahol feküdtem. Nemokára azután,hogy lenyugodtam hallom a híreket,elraboltak minden fitalat és gyereket,és még tiát is. Hirtelen minden tiszta.Wang csak egyszerűen elszalad.Majd nemsokára visszatér,hogy siessünk mert nyomokat talált,gyorsan készítem össze magamat majd ahogyan ismét kezd elfutni én is utánna futok.Miután egy pár pillantással jeleztem,hogy megyek Wang után még mielőtt a szerelmes idióta bajba hozza magát,plussz még be iszok egy gyorsító főzetet is. 

-WANG! AZ ISTEN SZERELMÉRE LASSÍTS MÉG MIELŐTT TE IS MEGÖLÖD MAGADAT,ÉRTEM,HOGY AGGÓDSZ TIA MIADT VISZONT ÚGY,HOGY ELSZALADSZ ESETLEG EGY CSAPDÁBA CSAK ELRONTOD A HELYZETET,EGYEDÜL SOK EMBER ELLEN TE SEM ÉRSZ TÖBBET MINT TIA,DARMAN VAGY AKÁRKI MÁS.TEHÁT LASSÍTS ÉS NÉZZ RENDESEN KÖRBE ÉS NE CSAK AZT A GONDOLKODÁS NÉLKÜLI ÖNFEJEDET KÖVESD! 


Végre utolértem Wangot és a karján fogva hirtelen stoppra igyekszem kötelezni. 

-A szentséges fenébe már Wang! TIát elrabolták és láthatólag nem megölték,tehát szükségük van rá,egy módon vagy másikon.Tehát ha már nem halott akármennyire is fáj mondani akkor él és mindkét esetben is úgy marad addig ameddig mi megtaláljuk! Ha mást nem akkor mi ketten,viszont esküszöm neked ha mégegyszer hirtelen rohamba kezdesz akármi nélkül akkor én magam kötözlek meg! 

Amikor a többiek elvonultak be a hátsó szobába tudtam, itt az ideje egy kicsit körbenéznem. Kisétáltam hát a faluba, és a közeli erdőbe. Mélyen bemenni nem mertem, de itt a szélén is rengeteg hasznos bájitalhozzávalót találtam.  Úgy döntöttem főzök néhány egyszerűbb gyógyító bájitalt a falusiaknak. A falu mellett egy kis füves területen állítottam fel az üstöt. Főztem vérzéscsillapítót, vérpótlót, sebzáró kenőcsöt, energetizáló főzetet, fájdalomcsillapítót, és tápláló bájitalt is. Az egész nem volt több 4-5 óránál. Törhetetlen üvegcsékbe elraktam a bájitaldobozomba a főzeteket, és elpakoltam magam után mindent. Visszafelé igyekeztem, amikor hangokat hallottam. Halk lépteket, majd egy bűbájt. Egy sötét alak előttem állt, és altató bűbájt bocsátott a falura. Közben egyre többen jöttek, és mentek be a kunyhókba, alvó gyerekeket cipelve onnn kifelé. Elővettem a pálcámat, hogy hátulról csapjak le a sötét alakra, amikor egy erős kar ragadott meg hátulról. Nem hagytam magam, de a pálcám kiesett a kezemből. Vámpír fogaimmal belemartam a fogva tartóm kezébe, aki felszisszent, és egy alapos ütést éreztem a fejeme. Egy pillanatra elájultam, de éreztem, hogy felemelnek. Képtelen voltam tovább harcolni, de tudtam, valamit tennem kell, hogy a nyomomra leljenek. Apró tincseket téptem ki a hajamból az utat jelezve. Aztán egy pillantra egy vastag ágat láttam szembe jönni. Bumm! Elsötétült a világ. 

Amikor újra felébredtem sajgott mindenem. Egy áporodott levegőjű kőkamrát fedeztem fel magam körül, ahol sötét volt, de az apró ablakok engedtek be annyi fént, ami nekem tökéletesen elég volt. Körülöttem szuszogások, nyögések zaja. Körülnézve több tucat embert láttam. Alvó gyerekeket, akiket velem együtt raboltak el, de voltak ott sérült férfiak, teljesen erőtlenül fekve szanaszét. Azonnal a zsebemhez kaptam, és meglepődtem, amikor a kis dobozkát megtaláltam. *A bájitalaim*
Próbáltam felmérni a helyzetet. 
Először azt én mennyire sérültem. A fejemen lévő dudor már kezdett szépen feldagadni, így tudtam, kb. 2-3 órája volt, hogy beütöttem a fába. De nem ez volt a legnagyobb gondom. Legnagyobb rémületemre a szobában átható vérszagot érezve rájöttem, hogy éhes vagyok. *Hurrá Tia, gratulálok* - veregetem meg a vállam gondolatban, aztán feltápászkodok, és elindulok körbe megnézni mit is tehetnék ezekért az emberekért. Azonnal látom, hogy vannak, akiken esélytelen segítenem. *De ők még segíthetnek rajtad* - szólal meg egy hangocska a fejemben. *Nem fogom kiszívni őket* - válaszolok gondolatban. *Aztán miért nem? Nekik már mindegy, de ha éhes leszel, olyanokat is bánthatsz, akiken még segíthetnél. * - erősködik a hang tovább. *Nem, nem és kész* - tiltakozom tovább. Aztán leülök a fal mellé. Hirtelen egy testet érzek a vállamra dőlni. Egy férfi az. Lélegzik, de nyitott szemeiből már tűnik el az élet fénye. A szemébe nézek, és mintha a fejembe látna, engedélyt adna, bólint egyet. Nem tudom eldönteni mindez az elmém furcsa játéka e, vagy a valóság, de úgy döntö, az utóbbit választom, és az ölembe engedve a testet ráhajolok. Körbenézve figyelem, hogy a testemmel eltakarjam mit is teszek, nehogy felesleges pánikot okozzak, ha valaki esetleg figyel engem, bár a sötétség mely körülvesz bennünkt nem gondolom, hogy rajtam kívül bárkinek is engedné a látást. A férfi bőrét áttörve fogaimmal, mély kortyokban nyelem az éltető nedűt. Még érzem a halvány pumpálást, mely a testből származik, aztán elhal. A múltkori esetből tanulva nem iszom többet a kelletténél. Egy hiperaktív részeg vámpír nem hiányzik ebbe az egyenletbe. Lassan engedem el a testet, néma köszönetet mondva neki, majd remegő kézzel csukom le az immár élettelen szemeket. *Nem én öltem meg. Mindenképpen meghalt volna, és engedélyt adott* - próbálom tettem helyességéről meggyőzni magam, de valamiképpen mégis sántít a dolog. muszáj valamivel lefoglalnom magam. Kezd egy kicsivel kevésbé sötét lenni, és rájövök, hogy a nap kel fel. Hajnalodik. Felállok, és kis híján felsikoltok, amikor egy szempárral találkozik a tekintetem. A férfi csak néz rám. Nem szól de úgy érzem a tekintete vádló. * Nem tudhatja. Nem láthatta. Vagy mégis? * - kavarognak a gondolatok a fejemben. 
- Jó reggelt! - szólalok meg, de láthatóan a férfi nem érti amit mondok. Mellkasán egy seb tátong, amely a fertőzés jeleit mutatja, de nem túl mély. Még menthető. 
- Segíteni szeretnék, ha hagyja! - mondom, majd előveszek néhány bájitalt. Egy fájdalomcsillapítóval kezdem. A férfi kissé bizonytalanul, de lenyeli a pár cseppet. A bájital érezteti hatását, mert megkönnyebbülten sóhajt egyet, és már sokkal nagyobb bizalommal engedi, hogy kitisztítsam, és begyógyítsam a sebeit. Aztán megyek tovább. Akit lehet próbálok jobb bőrbe hozni. Tudom, hogy a társaim keresni fognak, és meg is találnak. Próbálom az elmémmel keresni őket, de sajnos ennyire még nem fejlett a mágiám. Végül csak leülök, és a hálás tekintetek gyűrűjében lehúnyom a szemem. De csupán egyetlen arc az, amelyet a lecsukott szemhéjamon keresztül is látok. Egy üres tekintet. Azé az emberé, akit megöltem.

Rohantam végig a fák között remélve, hogy elég gyors tudok lenni.
"Tarts ki, Tia! Mindjárt ott vagyunk. Ki fogunk vinni erről a rémes helyről. Csak kérlek, könyörgök, legyél életben, amikor rád találunk"
Ekkor megrántotta valami hülye inda a karomat.
"Pont most?"
- Diffi... - kezdek bele, ahogy előre szegezett pálcával megfordulok, de nem lövöm el az átkot.

Nem egy inda állított meg, hanem Daniel karja. Olyan könnyeden beszél, hogy kedvem támad kiverni a fogát.
- Neked meg mi a franc bajod van? Fogd már fel, hogy elrabolták egy barátodat és nem azért, hogy teázzanak vele. Bármit is terveznek Tiával, az nem jelent jót. És én egy percig se vagyok hajlandó tűrni, hogy bajban legyen. Azok után nem, hogy miattam vitték el. Ha segíteni akarsz, akkor a többieket siettesd. Ha nem, akkor meg állj félre!

Kirántottam a kezem a szorításából és indultam tovább.
"Nincs megállás, nincs alvás, nincs pisiszünet, amíg nem biztos, hogy Tia jól van."
Csúsztatom be a pálcát a zsebembe, de úgy döntök, inkább nem rakom el. Kevésbé remeg a kezem, ha fogok valamit.
"Miért, miért vagyok ilyen béna? Gyenge vagyok és lassú. Senkit sem tudok megvédeni. Több erőre van szükségem, sokkal többre"
Egyre ziláltabban szedtem a levegőt, de nem törődtem vele. Én nem fogom cserbenhagyni a barátaimat. Ha ők igen, akkor szerencséjük, hogy utánuk is én futnék.

Lara hangját hallom, aki kérdezi, hogy nem-e lehet elátkozva, amire megvonom a vállamat, majd Alric teszi fel a költői kérdését. 
- Ha elég ügyes. Bár én nem lennék rá annyira kíváncsi. - jelentem ki neki, majd Wang felé fordulok, és elmosolyodok, majd odalépek hozzá, és leülök. - Köszönöm, szerencsére jól vagyok. Az  a szerencse, hogy a krokival nem lett akkora összetűzésünk, és nem esett bajom. 
Majd ekkor hallom, hogy a szoborról beszél a törzsfőnök, aki elmondja a történetét. Végighallgatom én is, hogy mire kér minket a törzsfő. *Hát miért is ne, sejthettem, hogy erre kérnek minket, hogy segítsünk az elrabolt embereken.* Elveszek egy pár falatot az ételből, mert az illatától akkorát kordul, hogy az egész bungit megtölti. 
- Bocsánat. - mondom. Mire megkérdezhettem volna, hogy kik vagy mik lehettek a támadók, a választ meg is kapom rá, így szokás szerint ki kell derítenünk. De várjunk csak, még leírást is kapunk róluk? Legalább ennyivel is előrébb vagyunk, de ki tudja, hogy egyáltalán hol rejtőzködnek. 
Eléggé későre jár, Darman jelzi is azt, hogy ő elmegy aludni, így úgy döntök, hogy én is megpróbálok egy kicsit pihenni, amit tudok. De egyszerűen nem tudom rendesen kialudni magamat. Reggel sikoltozásra ébredek fel, a törzsfőnök meg szól nekünk, hogy a fekete hajú társunk eltűnt. Kicsit elkerekedik a szemem, amikor a személyleírást adjak. *Ez a lány meg mit csinált? Remélem semmi őrültséget.* Ekkor Wang ront be, hogy menjünk, siessünk, ameddig frissek a nyomok, majd felpattanva egy fél pillanatra megszédülök, és indulok a fiú után. Előttem Daniel fut szélsebesen, hamarabb utolérve Wangot. 
- Nyugodjatok le mind a ketten. Tia ügyes lány, tud vigyázni magára. De persze bennem is bennem van az, hogy féltem őt, de ne ugorjatok egymásnak kérlek, lesz még rá alkalom. Főképp, hogy ki tudja, hogy kik voltak azok az idegenek, és hogy nem-e az a céljuk, hogy összeugrasszanak minket. Próbáljatok meg egy kicsit lehiggadni, jó? - igyekszem a fiúkat kicsit lenyugtatni. - Elhiszitek nekem, hogy Tia biztos, hogy hagyott maga után nyomot? Nézzétek! Tudtam én.
Mutatom a fiúknak, hogy mintha valaki tüzet gyújtott volna, illetve mintha maradék növények lettek volna ott, vagyis a fel nem használt részek. *Na erről beszéltem.* 
- Ez akár lehet egy kiindulási pont. - mondom, és körbenézek további nyomok után. Próbálok úgy forgolódni, hogy a lehetséges nyomokat ne tüntessem el sehonnan se, ami Tia nyomára vezethetne. - Szerintem kizárt dolog, hogy egyedül ment el innen, főképp, ha össze találkozott azokkal, akik elvitték a gyerekeket. 

- Ha? Ha?! - visszhangoztam hisztérikusan. - Kétlem, hogy elszórta a pálcáját, aztán csomókban kitépte a saját haját, miközben vécét keresett.

Válaszoltam Helennek, és odanyújtottam a talált hajat.
- Tiát igenis elrabolták. És tudod mi a legrosszabb? Hogy nekem feltűnt az este, hogy nincs velünk. Utána is akartam menni megkeresni, de túl fáradt voltam. Itt a dzsungelben többször is megmentette az életemet, de én túl gyenge voltam, hogy figyeljek rá. És mi itt a házban mind túléltük az éjszakát. Ha lefekvés előtt megtalálom és visszakísérem a hálóba, akkor most velünk lenne. Miattam veszítettük el. Ezért nem állhatok most meg. Tartozom neki, Helen.

Szinte rimánkodva néztem a lányra, hátha ő megérti, hogy ez nekem mennyire fontos.
- De örülök, hogy te is itt vagy elől. Neked jobb a szemed, mint nekem. Szükségem lesz rád, hogy ne veszítsem el a nyomot.

Az éjjel nyugtalanul alszok. Ennek oka reggel rögtön ki is derül.
* Itt valami nem kóser, nem aludhatott el az egész falu csak pikk pakk...* zakatol az agyam.
Majd felmutatják a pálcát mely tudom kihez tartozik.
* Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem. * üvölteném hangosan de csak gondolatban teszem.
Feltűnt, hogy eltűnt de biztos voltam benne, hogy nemsokára csatlakozik hozzánk de a dzsungel híres a növényéről s szed belőle.
Agyam egy sörtét hátsó szegletéből gonosz kacaj s gúny áramlik kifelé jelezvén, hogy ezt is elbaszarintottad kis Darmanka.
A következő pillanatban Wang tűnik el majd megjelenik zihálva s rángatva minket.
Szerencse felöltözve vagyok így könnyen utána megyek.
- Azonnal nekilátunk a keresésnek. - jelentem ki a falufőnöknek majd megindulok a fiú után.
Daniel próbálja kordába tartani, majd Helen próbálkozik ész érvekkel.
A hajat látom s ismerem.
* Tuti ki fogom csúfolni a kopasz foltja miatt, vérét szívom majd mielőtt ő az enyém. * teszem el a gondolatot későbbre.
Helen növény és tűzrakási helyet talál.
Ám a srác még mindig készen van.
Így oda lépek elé, s nemes egyszerűséggel lekeverek neki egy jó nagy füles a jobb oldalról. Ám ahogy felemelkedik jön a balos is vissza kézből.
- Ha nem fejezed be a hisztériát ennél többet is kapsz! - ripakodok rá a srácra.
- Oké fogtuk, hogy szerelmes vagy a barátnőmbe. De képezld mindenki hót ideg. - folytatom a mondandómat.
De ebben a pillanatban a remegő kezeimre pillantok.
* Hogy ne lennék idegbe eltűnt a szívem. * gondolom magamban.
- Ha csak vergődni tudsz azzal nem segítesz sem a keresésben sem a lopakodásban. Olyan hanggal vagy mint egy csörtető vaddisznófalka. Mindenki ideges, de azzal semmire se megyünk ha nem gondolkodunk racionálisan. - állok meg egy pillanatra s felkészülök egy újabb felképelésre ha kell.
Bár eldöntöttem, hogy ha kell meg is átkozom ezt a hülyét.
Nem is értem mit gondol, szerinte én nem vagyok halálosan kiakadva.
Magára hagyom a fiú hadd eméssze a hallottakat, de kezembe a pálcámmal fél szemem rajta tartom. Ha szögni akarna ....
- A tűzhelyet sztem a mi kis vérszívónk állította. Biztosra veszem főzőcskézett. A kérdés, hogy magának vagy nekünk esetleg a falusaiknak. Úgy gondolom emiatt nem is jött be aludni még olyan korán mint mi. - jelentem ki a tűznyomokat figyelve.
- A haj viszont jó nyom. Nézzük meg merre vezet az irány. Bár nem hinném, hogy végig jelezte az utat, megkopaszodna tőle.

Na ki jött oda még jobban felhúzni? Na ki? Darman Dragneel személyesen. Valami nem változik. Az ég kék, a fű zőld, Darman meg akar állítani.
Mondjuk ő legalább siet és komolyan veszi a fenyegetést. nem csak sétálgat azt mondogatva, hogy Tia biztos azért tűnt el, mert elment a boltba kenyér. Csak ne találna ki ostoba teóriákat, hogy én pont a példaképem barátnőjébe vagyok szerelmes, amikor ráadásul megígértem Tiának, hogy ez nem fog megtörténni.
- Amíg a többiek megtalálják a nyomot, válthatnánk pár szót, négyfülközt? - Nézek a srácra az ütés helyét simogatva, és a fák közé intek.

Odaérve rögtön bele is fogok.
- Igazad van, nem tudok nyugton maradni. Én ilyen vagyok, sajnálom. Nem akartam mindenki előtt mondani, mert szégyellem, de igazából hatéves korom óta rémálmok gyötörnek. Amióta elárvultam, nagyon rosszul viselem, ha elveszítek valakit, legyen az a barátaim az árvaházból, Lisa, vagy bárki. Az évekkel egyre gyakoribbak lettek a rémálmok. Egy erdőben vagyok tele sírkövekkel, rajtuk csupa ismerős névvel. A tiéddel, Alricével, mindenkivel. A tegnap estin az volt, hogy Tiara Dragneel.
Szeretnék olyan erős és higgadt lenni mint te, de nem tudok. Én túl gyenge vagyok, Darman. Már az is eszembe jutott, hogy itt hagyom a sulit, mert nem az én idegeimhez való ez az egész.

Próbáltam mély levegőket venni, hogy lenyugodjak. Nem akartam még egy púpot a fejemre.
- Azt a baromságot viszont nem tudom honnan szedted, hogy szerelmes vagyok Tiába. Tény, hogy nagyon szép lány, akinek nagyra tartom a tehetségét, a kedvességét és..mi az a szó? Integritását. De csak egy barát. Akkor is ideges lennék, ha te tűntél volna el, vagy bárki más. Lehet nem ennyire, elismerem. De csak azért mert bűntudatom van. Már itt az erdőben is kétszer megmentette az életemet, Egyszer attól a növénytől, egyszer meg a mocsártól. Én viszont nem mentem utána, amikor láttam este, hogy nincs velünk. Ezt jóvá szeretném tenni azzal, hogy megtalálom és kiszabadítom. Ennyi. Nélkületek nem megy, ezt tudom. Ha Tiát el tudták kapni, akkor nekem nincs esélyem egyedül. De van egy tervem, hogy hogyan jussunk be a bázisukra, ha már megtaláltuk. Oké, ennyit akartam. Köszönöm, hogy meghallgattál.

Ahogy fordultam vissza, valamit megláttam a földön.
- Hé, gyertek ide! Azt hiszem Darmannal találtunk valamit.
Felemeltem a valamit a földről, hogy megmutassam a csapatnak.
- ilyen karkötőt láttam a falusiakon. Biztos beleakadt valamibe és leesett. Erre cipelhették el őket. Segítsetek megnézni, hogy hol vannak lábnyomok!

Tia a sötét helyiségben
 
Segítségével a legtöbb rab fellélegzik a gyógyulás és erősödés okán amit tapasztal.
Ám sajnos akadnak olyanok akiken már nem tud segíteni.
Ha jobban szemügyre veszi magát vagy a többieket a kezükön észre vehetett volna egy jelet.
Ami a fény hatására működésbe lép és a hallottakat és a halálukon lévőeket kiviszi egy teleportálással a helyiségből el valahová....
Mozgolódást hall kintről de látni nem láthat semmit sem a kis lyukakon amin a fény beszűrődik.
Csak bízhat benne, hogy társai hamarosan rátalálnak....
 
Falu melletti kis tisztás:
 
Az ékszert követően még találtok két másikat is. Amik remekül jelzik az irányt , hogy merre kell tartanotok.
Az út hosszadalmas több órás és egy nyom se utal arra hogy jó úton jártok e vagy sem.
Ám ahogy haladtok előre egy furcsa érzés kerít hatalmába titeket.  A z érzés a mágikus érzékeiteket birizgálja.
 
(Dobjatok Lucky kockával csak az első személy.
1-7 sikeres és észre vesztek egy varázskupolát ami egy igencsak hatalmas területet lefed.
Megközelítve nem tudtok egyszerűen behatolni mert égetni kezdi a kezeteket ha megpróbáljátok.
8-20 sikertelen és igaz érzitek a furcsaságot de nem találjátok meg a forrását.)

Reggel hirtelen és rémülten keltem
~Ooooo.. Basszus nem hiszem el... Képes voltam elaludni
Nagyon remelem hogy nem történt újabb támadás.  Amint bejön az öreg és közli a rossz hírt valamint megmutatja a számára ismeretlen pálcát. Természetesen én is egyből fel ismerem a pálcát. Elkezdem kapkodni a levegőt és bekönnyezek, de úgy hogy a többiek ne nagyon lássák.
~Ez teljes mértékben az en hibám.. Hogy tehettem?!
Látom hogy Wang és Darman egy kisebb jelenetet rendez de Wang belátta hogy mit cseszett el es amiután abbahagyta a drámát, észrevett valamit a fűben. Én is láttam hasonló karkötőket a falusiakon es ez lehet hogy segíthet megtalálni Tiat is.
Meg találtunk még 2 ékszert. Elindultunk a nyomok után és egy idő után éreztem valami felettéb furcsa dolgot. Nemtudom mi ez de biztos hogy mágikus eredetű

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

3

- Úristen, srácok ugye ti is látjátok?- mutatok a távolban lévő kupola felé
- Vajon mi lehet az? Lehet hogy ott tartják fogva őket.. Nézzük meg szerintem Mondom izgatottan

Követem az egyre vörösödő képű Wangot a fák közé.
- Elsőnek is, ha itt hagyod a sulit magam kereslek meg és öllek meg! - mondom jéghideg tekintettel.
- Szerinted én nyugodt vagyok? - kérdezem, de közben felemelem a kezem mely most hogy csak kettesben vagyunk kontrollálatlanul remeg az idegtől.
Ahogy sikerül jobban megnéznie vissza engedem magam mellé s próbálom az akaratomat rábírni a kezem remegésének abbahagyására.
- Látom rajtad, hogy szerelmes vagy bele, csak onnan tudom. - válaszolom úgy mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Megfogjuk találni és meg fogjuk keresni na meg menteni. - válaszolom nyugtatóslagosan.
Wang múltjával kapcsolatban meg megjegyzem a dolgot s egy másik alkalommal tea mellett beszélhetünk róla de nem egy küldetés alatt.
Vissza érve a többiekhez Wang észre vesz egy karkötőt melyet egy másik követ így mondhatni utat mutat nekünk.
- Igen,én is látom és érzem is. - válaszolom a lánynak.
S kezdek örülni mert ez a több órás séta az idegeimmel  egészen szépen eljátszotta a Négy évszakot.
- Mivel varázslat így gondolom a falusiak ezért nem vették észre. - gondolkozok félhangosan miközben közelebb megyek.
Ahogy közelebb érek a mégis érzete mintha minden szőrszálamat húzná. Mint mikor hidegrázást kap az ember.
Nem tudom mi lehet ez így elkezdek felé nyúlni. Bízva abba hogy mivel mágia van bennem is így  a kezem áthatol a bűbájon.
Ám rosszul hittem
- Azt a kurvaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! - szitkozódok ahogy vissza kapom éget ujjamat.
Még szerencse, hogy csak bal kezemmel nyúltam s nem a pálcással.
- Daniel egy kis jeget ha kérhetek? - mutatom szépen megégett ujjamat.
Miközben egy kis szövetett tépek a ruhámból, hogy a jeget azzal fogassam az ujjamra.
- Na itt nem jutunk át egykönnyen. - jelentem kis mérgesen s könnyekkel teli szemmel.

Ha nem izgultam volna annyira Tia miatt, felröhögtem volna Darman fenyegetését. Egy idegbajos csődtömeg vagyok, aki nem képes megvédeni a barátait.
"Tényleg azt hiszi, hogy a halál nekem fenyegetés? Persze holtan nem segíthetek Tián, de a jelek szerint élve se, szóval mindegy."
Abban viszont hálistennek egyet értettünk, hogy a karkötő nyomát kell követni. És szerencsére többet is találtunk.
Végre haladt mindenki. Egy ponton úgy tűnt, hogy elvesztettük a nyomot, de akkor Lara kiszúrt valamit a távolban.
"Megérkeztünk végre?"
A jelek szerint, igen. Egy hatalmas mágikus kupola állt előttünk. Óvatosan felemeltem egy követ, hogy megnézzem mi történik ha megdobom azt a valamit, de Darman megelőzött és bele dugta a kezét.
"Na végre nem csak én csinálok meggondolatlan hülyeségeket. Tia, nagyon hiányzik most a higgadtságod és a józan eszed. Kérlek halld meg a gondolataimat és adj életjelet. Bármit A maradék hajadat, akár".
Egy mágikus erőtér nem volt része a tervemnek, de kénytelen voltam improvizálni.
- Alig hiszem el, hogy ezt mondom, de várnunk kellene - fordulok a többiekhez. meg kell várnunk, hogy a csuklyások előjöjjenek, hogy megtudjuk, hogyan kell átjutni ezen az erőteren. Lehet van erre valami talizmán, vagy bűbáj, esetleg egy olyan tetoválás, mint a sötét jegy. Ha már be tudunk menni, akkor van egy tervem. Múltkor átváltoztatástanon Tia megoldotta a professzor fejtörőjét, ezért cserébe megtanított nekünk egy bűbájt, amivel a ruhánkat változtathatjuk.
"Elképesztő, hogy milyen látszólag csak simán érdekes varázslatok dönthetnek élet és halál között"
- Ha már mi is láttuk ezeket az alakokat, akkor ketten vagy hárman lemásolják a jelmezüket és behurcolják a többieket mint új foglyok. Ők szépen oda terelnek minket, ahol a túszok vannak, Darman visszaadja Tiának a pálcáját és akkor a meglepetés erejével támadunk. Tud valaki kiábrándító bűbájt vagy hasonlót? Álcáznunk kellene magunkat, amíg itt vagyunk az ajtajuk előtt.

Az éjszakai incidens után, kótyagosan ébred. ~ Ébredek? Kapja fel a fejét... -Elaludtunk! Ahogy felpattan, már a zsigereiben érzi, hogy baj van. Az emberek rohangálnak, sírnak, Wang üvöltözik, a főni pipa mert eltűntek a falusiak, Wang üvöltözik...
- Ez szopó... mormolja maga elé, miközben gémberedett nyakát masszírozva megközelíti a kupaktanácsot. 
Wang hisztijével nem tud mit kezdeni, nem is akar  nagyon belefolyni.
Darman akciója azonban felkelti az érdeklődését. Fegyvertársa heves reakciója szokatlan számára. megjegyzésére lelkesen csak annyit mond. -Én nem aggódok. Tia Vámpír. Ha minden kötél szakad, és ténylegesen az élete múlik rajta, meghozza a döntést beáldoz egy vérzsákot, hogy erőre kapjon és megmentse a foglyokat. Mindenesetre ezt ne várjuk meg. Megérinti Darman vállát, majd bizalmasabban hozzáteszi. -Kiszabadítjuk! 
Míg a fiúk elvonulnak, ő a többiekkel marad, és a kezén ejtett vágást veszi szemügyre.
~ Ha itt lenne a kis vérszipoly, biztos kikotyvasztana rá valamit....
Szerencsére hamar változás áll be, tanácstalan állapotukba, mivel néhány ékszer megmutatja a helyes utat.
A hosszú séta közben nemigazán tud mit tenni az útra koncentrál. Az útra és... valami furcsára. Lara szólal meg először.
- Érzem... látom. Nézzük meg közelebbről!
Darman hibájából okulva, nem próbálkozik manuálisan áttörni a burkot. 
- Mágikus akadály de akárkik is voltak, tuti nem számítottak igazi varázslókra. Mi van ha kényelmesek voltak az urak és nem mentek bele komoly védőbűbájokba?
A pálcáját a mágikus akadályra szegezi.
-Finite incantatem!

Már kezd felmenni bennem a pumpa, hogy Darman és Wang veszekednek. 
-FEJEZZÉTEK MÁR BE!!!!! - ordítok rá a két fiúra. - Komolyan mondom, mint két hisztis nőszemély, akik nem bírnak magukkal, és összevesznek mindenen!!! Elég legyen már ebből!!!! Ameddig TI itt veszekedtek, ki tudja, hogy Tiával mit csinálnak. Ennyire nem érdekel ez titeket, hogy inkább egymásnak estek? Akkor hajrá, tessék, de minket, aki meg akarja találni a lányt, hagyjátok érvényesülni. Kellene nektek egy jéghideg zuhany Danieltől, hogy egy kicsit lehiggadjatok. 
~EZAZ KISLÁNY, ADD CSAK KI AZT A DÜHÖT MAGADBÓL!!!!~ Szólal meg az egyik Daeva. 
Remegek az idegtől. Egyszerűen hihetetlen, hogy idáig fajult a dolog, ez rosszabb, mint egy dráma szakkör. Lara felhívása, és észrevétele zökkent ki az idegességemből, aki valami érdekeset talált. 
- Ügyes vagy, Lara. - dícsérem meg a lányt. - Rettenet jó szemed van. 
Ekkor Darman megszólal, hogy nem jutunk át egykönnyen az akadályon, ami előttünk terem. 
- Vigyázzatok, megpróbálok valamit. - közlöm a többiekkel, és Alricot megvárva a kezeimmel levegőt kezdek irányítani a mágikus védelem felé. 

Képességre dobott Lucky kocka: 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

17

( Darman dobjon D6-os kockával  s annyit vonjon le a HP-jából amennyit dob az gési seb okán. )
 
Alric varázslata semmilyen hatással nem bír a kupolára. Az mintha magába szívta volna a varázslatot és pulzál egyet mintha jóllakot volna.
 
Helen levegő támadása sem jár szerencsével. Az mintha érezné, hogy nem sima légmozgásról van szó hanem támadásról. Ennek okán  a levegő felfelé indul meg rajta az ég irányába.
Egy csomó ágat letörve s a nyakatokba zúdítva...
 
(Mindenki dobjon Luckyval.
1-10  sikeresen elugrik a lehulló “áldástól”.
11-20  sikertelen, igaz időben mozdul de túl sok a fa ami hullik és párnak sikerül megsebeznie.
Aki sikertelent dob az 4 HP-t sérül.)
 
A kupola nem túl hatalmas területet fed le, de lehet ez csak egy álca s kicsinyítést végeztek rajta. Ezt maximum belülről tudjátok csak megállapítani.
 
( Kis segtíség. Egy ilyen varázslat állandó fent tartásához kell egy katalizátor. )