137 A feladat - A falu

First topic message reminder :

Ahogy közeledtek a falu fénye felé Tia egyszer csak nagyon közeli növénysusogás hangját hallja. Ám mire a többieket riaszthatná, már közbe vettek titeket. Íjak, lándzsák figyelnek felétek. Harcolni nem a legszerencsésebb, de akár szerencse folytán nyerhettek is. Ahogy megfigyelitek az állítólagos ellenséget. Észreveszitek, hogy többnyire nők és van 1-2 férfi, de ők mintha sérültek lennének.

(Mit tesztek?)

Az észrevételem utan sikeresen közelebb mentünk a kupolához amit valamilyen mágikus dolog vesz körbe. Darman a lehető legrosszabb módot választotta a tesztelésre. Képes volt belenyúlni abba kupolaszerű cuccba. Ez elég meggondolatlan volt részéről. 
~Elég érdekesen fejezi ki aggódását Tia iránt
Aztán Alrik felé fordulok aki azon töpreng hatha szerencsénk van a védőbűbájokat tekintve. 
- Háát, nemtudom. De mindenesetre egy próbát megér
Kipróbált egy egyszerű finite incantatem-et ami nem nagyon vált be sőt szinte semmi nem történt. Vagyis de, mintha magaba szívta volna a bűbájt
-Ez szürreális- Mondom halkan
Helen is kipróbált valamit a gravitációs mágiájával de ennek köszönhetően rengetegnél is több gally zúdúlt ránk 
-Neeeee

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

9

Én szerencsére időben elugrok a növényzet elől és reménykedek benne hogy a többieknek is sikerül
-Mindenki egyben van?
Körülnézek aztán elkezdek agyalni a megoldáson
- Az ilyen bűbájoknál nem kell lennie valaminek ami fenttartja a mágiát? Egy hely vagy egy személy vagy nemtudom..

Nem tudtam eldönteni, hogy bosszankodjak, vagy örüljek. Láthatóan senki sem akar az őrült idegebeteg Wang Blackthornra figyelni. De legalább mindenki azon dolgozik, hogy átjussunk azon a nyamvadt kupolán és végre láthassam Tiát. Úgy értem, láthassuk.
Alric kicsit túlbecsülte az erőnket, Helen meg...
"Ó a rohadt életbe"

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

11

14 - 4=10 HP

Ugrottam, de az egyik lehulló ág pont eltalálta a bokámat és elestem.
"Jól van, hülyegyerek. Ki akarod szabadítani a hercegnőt, de egy faág elintéz"
- Nem ér röhögni - nyögök a többiek felé, miközben felállok.
"Mindegy, annyira nem vészes" - gondolom, ahogy próbálgatom, hogy rá tudom-e helyezni a testsúlyomat a sérült tagra.
"De azért szép lett volna, ha azok a tetvek nem az egyetlen gyógyítónkat rabolták volna el. Miért nem engem, én úgy is hasznavehetetlen vagyok?"
- Befejeztétek? Ez tisztára olyan, mint a növényfal, hogy mindennek ellenáll. Lehet ennek is van valami fura toteme, de ha meg akarjuk lepni ezt a bandát, akkor én nem javaslom hirtelen kikapcsolni a pajzsukat, mert akkor tudni fogják, hogy jövünk. Még az is lehet, hogy messzebbre viszik a foglyokat. Én még mindig arra szavazok, hogy várjunk valami biztos helyen és figyeljük, hogy ők mivel jutnak át ezen az izén.

19 HP

A többieket követem és egy jó idelyű séta után Lara felkiált,hogy érez és lát valamit,Darman pedig ahogyan megpróbál rajta túl nyúlni megégeti magát.Egy gyors aguamenti és vízmágiával már adom is neki a jeget amit kért.Majd a kupolát vizsgálom legugolva,halványan de látom a hatáskörének a vonalát. Nem minden mágikus védelem hagy maga után ilyen nyomot,tehát ez valószínűleg nem valami szofisztikált kupola.Láthatólag csak alap védelemre vonhatták fel,ha relytekre tervezték akkor valami nagyon hülye tervezhette,hogy lehet érezni és látni.Tehát ha védelemre csinálták,gondolom a falusiak ellen akkor valahol kell lennie egy katalizátornak,vagy nem tartana eddig a védelem.Meg kellene nézni a közelét,lehet,hogy megtalálhatjuk a katalizátort vagy egy gyenge pontot benne. Ekkor Ahogyan állok fel Helen széllökést küld a pajzsra,nem rossz próba de nem túl jó se,mert kapjuk az áldást a nyakunkba.

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

13

19 - 4 
15 HP

Hiába ugrok időben még így is elkap egy pár ág,legalább nem vágtak meg,de lehet,hogy kicsit bekékülök majd. Azzal felszólalok. 

-Van egy kis tapasztalatom a védelmi igék alapjával,ez nem éppen a legszofiszitkáltabb és ha nincsen egy katalizátor vagy egy folyamatos újítás rajta akkor nem tart valami sok idelyig.Azt kéne megnézni,hogy a közelben van-e a katalizátor,vagy látunk-e a kupolán gyengepontot.

Hiába kezdett el pirkadni, csupán kevés fény szűrődött de a börtön picinyke ablakain. Mitha valami mozgást hallanék kintről. Eindulok a fal mellett, ahonnan hallom a hangot. Ahogyan már megállapítottam minden rideg kő. Esélytelen átütni, kirúgni. Egy pillanatra valamit érzek a karomon. Eddig nem tűn fel, de mintha egy jel, valami rúna lenne rajta. Néhány pillanat múlva a holttestek, és azok, akiken már nem tudtam segíteni, hirtelen eltűntek. Egy dolog biztos. A fogvatartóink varázstudók. Bárhogy is próbálom érzékelni a többieket a medálon keresztül, nem történik semmi. Még csak fel sem melegedik, ahogy szokott. Mintha le lenne árnyékolva. 
Nem érek rá hosszan töprengeni, halk nyögéseket, majd egyre hangosabb sírást hallok. Ébredeznek a gyerekek. A legkisebb éppen az a kisfiú, akit a táborba való érkezésemkor gyógyítottam meg. Odamegyek hozzájuk, é a karomba fogom az apróságot. Fogalmam sincs mihez kezdjek vele. A gyerekek felém kezdenek mutogatni , majd valamit mondanak, mire a felnőttek egyetértően bólogatnak. Valószínűeg felismertek. Letelepedek közéjük, a gyerekek pedig körbevesznek. Biztos vagyok benne, hogy éhesek, és szomjasak. A kisebbek sírdogálnak, a nagyobbakon is látom a félelmet. Nem tudhatják mi lesz velük. 
*Találj ki valamit Tia, mielőtt kitör a totális pánik* - gondolom magamban. Végül egyetlen épkézláb ötletem támad. 
A lehető legmegnyugtatóbb bársonyos hangomat veszem elő, majd egy mesét kezdek el mondani. Tudom, hogy nem értik amit mondok, ráadásul csak varázsló meséket ismerek, de bízom benne, hogy a mesélős hangszín elég lesz ahhoz, hogy arra figyeljenek, és ne a sötétségre és a félelmeikre. 


        Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi országban élt egy esztelen király, aki elhatározta, hogy birodalmában ő lesz az egyetlen ember, aki ért a varázslás művészetéhez. Hogy célját elérje, meghagyta hadvezérének, hogy állítson fel egy boszorkányvadász sereget, akik mellé egy falka vérszomjas, fekete kopót is rendelt. Egyszersmind parancsba adta, hogy birodalma minden falvában és városában tegyék közhírré: a király varázslást kíván tanulni, és oktatót keres. A feladatra egyetlen igazi boszorkány vagy varázsló sem mert jelentkezni; inkább elbujdokoltak, nehogy rájuk találjon a boszorkányvadászok serege.
       Akadt azonban egy ravasz sarlatán, aki varázstalan volt ugyan, de úgy okoskodott, ha ügyes, most gyorsan meggazdagodhat. Jelentkezett hát a királynál, kivételes képességű mágusnak adva ki magát. Bemutatott néhány egyszerű bűvészmutatványt, amelyekkel sikerült is meggyőznie az esztelen királyt, aki nyomban megtette őt udvari főmágusnak és királyi magántanárnak. A sarlatán először is kért egy erszény aranyat, hogy, mint mondta, pálcákat és varázsszereket vásárolhasson. Igényelt továbbá számos jókora rubintkövet gyógyító bűbájok szórásához, valamint ezüstserlegeket bájitalok érlelésére és tárolására. Mindezen kincseket meg is kapta az esztelen királytól. A sarlatán gondosan elrejtette szerzeményeit a házában, majd visszatért a királyi palota kertjébe. Nem sejtette, hogy gyanakvó szemek figyelik: jövés-menése feltűnt egy öregasszonynak, aki a palotakert szélén, egy kunyhóban lakott. Ez az asszony, akit mindenki csak Nyiszi néven ismert, mosónő volt; ő gondoskodott róla, hogy a palota-belieknek mindig legyen puha, fehér és illatos ágyneműjük. Nyiszi a száradó lepedők mögül kilesve látta, amint a sarlatán letör két ágat a királyi kert egyik fájáról, majd besiet a palotába. A sarlatán átadta a királynak az egyik ágat, bámulatos erejű varázspálcának nevezve azt.
 - De csak akkor fog működni a kezedben -figyelmeztette a királyt -, ha méltó vagy rá.

 A sarlatán és az esztelen király minden reggel kivonultak a palotakertbe, ahol aztán hadonásztak az ágakkal, és badarságokat harsogtak az ég felé. A sarlatán ravasz volt: további bűvészmutatványokkal elejét vette, hogy a király kételkedni kezdjen udvari főmágusa képességeiben, vagy akár a pálcákban, melyekért oly sok aranyat fizetett. Egyik reggel, mikor a sarlatán és a király szokás szerint faágaikat lengették, köröket róva szökdécseltek, és értelmetlen rigmusokat kántáltak, hangos kacagás ütötte meg a király fülét. Nyiszi, a mosónő, kunyhója ablakából nézte a királyt és a sarlatánt, s úgy rázta őt a nevetés, hogy hamarosan el is tűnt az ablakból, mert már a lábán sem bírt megállni. A király abbahagyta a szökdécselést meg a hadonászást, és bosszúság ült ki az arcára.
 - Uralkodóhoz méltatlan látványt nyújthatok, ha az öreg mosónő így nevet rajtam - szólt. -Ráuntam már a gyakorlásra! Halljam, mágus, mikor állhatok végre alattvalóim elé, hogy bemutassam nekik varázslótudományomat?
 A ravasz oktató igyekezett megnyugtatni tanítványát, bizonygatta neki, hogy nemsokára lélegzetelállító mágusmutatványok tudója lesz, de Nyiszi kacagása mélyebb sebet ejtett az esztelen király lelkén, mint azt a sarlatán képzelte.
 - Holnap összehívjuk az udvart - jelentette ki a király -, hogy megcsodálják felséges uruk varázslóművészetét!
 A sarlatán most már belátta, hogy itt az ideje fogni a zsákmányt és kereket oldani.
 - Jaj, felség, az semmiképp sem jó! Elfelejtettem szólni felségednek, hogy holnap hosszú utazásra kell indulnom …
- Ha az engedélyem nélkül el mered hagyni a palotát, boszorkányvadászaimat és kopóikat küldöm utánad! Holnap reggel segítesz nekem varázslatokkal elkápráztatni az urakat és hölgyeket, s ha bárki kinevet engem, a fejeddel fizetsz!
 E szavakkal a haragvó király visszacsörtetett a palotába, s a megrettent sarlatán magára maradt a kertben. Hiába minden ravaszság, gondolta, most nincs menekvés, hisz el nem futhat, segíteni meg nem tud a királynak, hisz ő sem ért a varázsláshoz. Hogy félelmét s dühét levezesse, elindult Nyiszi, a mosónő kunyhója felé. Belesett az ablakon, s látta, hogy az öregasszony az asztalánál ül, és egy pálcát fényesít, míg a sarokban a király lepedői önmagukat mossák egy dézsában. A sarlatán ebből rögtön tudta, hogy Nyiszi igazi boszorkány, s így a veszedelemből, amibe taszította, ki is mentheti őt. - Banya! - rivallt rá az öregasszonyra. - A kacagásod az életembe kerülhet! Ha nem segítesz rajtam, bevádollak, hogy boszorka vagy, s akkor a király ebei téged fognak széttépni, nem engem!
 A vén Nyiszi rámosolygott a sarlatánra, és megígérte neki, hogy mindent megtesz érte, ami a hatalmában áll. A sarlatán utasította őt, hogy a másnapi bemutatón bújjon el egy bokorban, s a király tudta nélkül hajtsa végre helyette a varázslatokat. Nyiszi rábólintott a tervre, de volt egy kérdése: - Mi lesz, uram, ha a király olyan varázslattal próbálkozik, amit én sem tudok végrehajtani?
 A sarlatán gúnyosan felhorkant.
 - Varázserőd messze meghaladja annak az ostoba királynak a képzeletét - jelentette ki, azzal sarkon fordult, s furfangos eszét áldva visszatért a palotába.
 Másnap reggel a birodalom nemes urai és hölgyei mind a palotakertbe gyűltek. A király, oldalán a sarlatánnal, a felállított emelvényre lépett.
- Először is eltüntetem e hölgy fejfedőjét! - harsogta, s a sarlatántól kapott ággal az egyik nemes hölgyre mutatott. A közeli bokorban megbúvó Nyiszi rászegezte pálcáját a hölgy fejfedőjére, és eltüntette azt. A nézősereg az álmélkodás és csodálat hangjait hallatta, s tapssal dicsérte a büszke uralkodót. 
- Most pedig röptetni fogom azt a lovat! - kiáltotta a király, saját paripája felé suhintva az ággal. Nyiszi rászegezte pálcáját a lóra, s az a levegőbe emelkedett. A sokaság még jobban elámult, s ujjongva éltette a máguskirályt.
 -Most pedig … A király újabb ötletet keresve körülnézett. Ekkor előlépett a boszorkányvadászok seregének főkapitánya. 
-  Felség - szólt -, Szablya kutyád mérges varangyot evett, és ma reggelre megdöglött. Kérlek, támaszd fel, felség, pálcád erejével! 
 Azzal a főkapitány az emelvényre helyezte a legnagyobb boszorkányvadász kopó tetemét. Az esztelen király a döglött kutya felé suhintott az ággal. A bokorban megbúvó Nyiszi azonban csak mosolygott. Meg se mozdította pálcáját, hisz nincs oly varázs, ami a holtaknak életet adhat. A kutya nem mozdult, és a nézősereg előbb sugdolózni, majd kuncogni kezdett. Immár gyanították, hogy a király első két mutatványa is szemfényvesztés volt csupán. 
-  Miért nem sikerül?! - rivallt rá a király a sarlatánra, aki félelmében utolsó kibúvójához folyamodott. - Nézd, felség, nézd! - kiáltotta arra a bokorra mutatva, amelyikben Nyiszi kuporgott. - Ott a tettes! Egy alattomos boszorkány, aki saját gonosz ártásával elveszi varázsod erejét! Kapjátok el! Ejtsétek foglyul! 
 Nyiszi menekülüre fogta a dolgot. A boszorkányvadászok egész serege a nyomába eredt, s a varázslóvérre szomjazó kopókat is ráuszították. Egy alacsony sövényhez érve azonban a kis öregasszony eltűnt, s a király, a sarlatán és az udvaroncok odaérve azt látták, hogy az ebek egy hajlott törzsű vén fa körül ugatnak és kaparnak. 
-  Fává változott! - harsogta a sarlatán, s attól tartva, hogy Nyiszi visszaváltozik emberré, és elárulja őt, hozzátette: - Vágasd ki a fát, felség! Nem érdemel jobbat a gonosz boszorkány! 
Nyomban fejszét kerítettek, s a vén fát a főurak és a sarlatán ujjongása közepette kidöntötték. Hanem mikor az udvar népe elindult vissza a palota felé, egy felharsanó kacaj megtorpanásra késztette őket. 
-  Bolondok! - hallatszott Nyiszi hangja a fatönkből. - Se boszorkányt, se varázslót nem tudtok megölni úgy, hogy kettévágjátok! Fogjátok a fejszét, s ha nem hisztek nekem, hasítsátok kétfelé az udvari főmágust! 
A boszorkányvadászok seregének főkapitánya már emelte is a fejszét, hogy elvégezze a kísérletet, de a sarlatán ekkor térdre roskadt, irgalomért könyörgött, és bevallotta minden álnokságát. Mikor elhurcolták, hogy tömlöcbe vessék, a fatönk az előbbinél is harsányabb kacajra fakadt. 
-  Kettévágtál egy boszorkányt, s ezzel szörnyű átkot szabadítottál birodalmadra! - kiáltott rá a megrettent királyra. - Mától minden gazságot, amit a többi boszorkány és varázsló ellen elkövetsz, fejszecsapásként érzel majd az oldaladban, mígnem azt kívánod majd, bár belehalhatnál! 
 Erre a király is térdre rogyott, és megígérte a fatönknek, hogy nyomban rendeletet ad ki birodalma minden boszorkányának és varázslójának védelmére, s biztosítja nekik a mágia szabad gyakorlásának jogát. 
 - Nagyon helyes - mondta a fatönk -, de még Nyiszit is ki kell engesztelned. 
- Bármire kész vagyok, bármire! - fogadkozott az esztelen király, kezét tördelve a fatönk előtt. 
 - Helyezd el rajtam Nyiszi szobrát - parancsolta a fatönk -, így állíts emléket szegény mosónődnek, és emlékeztetőt magadnak, hogy sose feledd esztelenségedet! 
 A király ebbe is beleegyezett; megígérte, hogy birodalma legjobb szobrászát bízza meg, és aranyból készítteti el a szobrot. Ezek után a megszégyenült király a fatönk kacagásától kísérve a nemes urakkal és hölgyekkel együtt visszatért a palotába. Mikor a kert elnéptelenedett, a fatönk gyökerei közti üregből kikászálódott egy hosszú bajszú, szívós, öreg nyúl, foga között egy varázspálcával.        Nyiszi nyuszi kiugrált a palotakertből, messzi vidékre vándorolt, a fatönkön pedig máig ott áll a mosónő aranyszobra, és azóta egyetlen boszorkány vagy varázsló sem szenvedett üldöztetést a birodalomban."

A gyerekek csillogó szemmel figyelték a mesét, mintha csak értették volna. 

*Igyekezzetek, kérlek. Nem tudok enni adni ezeknek az apróságoknak.* - gondolom magamban, és kezemmel folymatosan a medált markolászom, hátha történik valami.

HP-m 24/20 (ez 23/19 volt de időközben nőt eggyel az HP-m a “szintlépés” okán.)
 
Danieltől megkapom a kért jeget s gyorsan rá is teszem a rongyra majd azt ráteszem azt a kezemre.
De sajnos hiába is hűsíti a kezem s hat rá nyugtatótagosan a bal kéz most kb használhatatlan ezáltal.
* Igazán ügyes vagy... te marharépa. * szidom magam.

Égési sérülés sebzése:

Dragneel Darman carried out 1 launched of one D6 :

HP-m 24/17.
 
De sajnos a helyzet tovább fokozódik ahogy Helen szelet küld a kupolára s az “lepattan” róla s a nyakunkba zúdítva a fák ágait.
Fájó kezemről rögtön meg is feledkezek s mint a felhúzott rugó  gurulok el a ránk zúduló áldás elől.

Zuhanó ágak elkérülése:

Dragneel Darman carried out 1 launched of one Lucky :

19

De sajnos  nem igazán jött össze ez sem. S gurulás közben egy nagyobb darab ág pont a hátamat kapta el.
- Hogy az a ... . -  kiálltom el magam.
Ám a fájdalom győz s pillanatokra el is ájjulok.
 
Sötétben vagyok, ahogy fordulódom mintha egy víztükrön állnák. Miután vissza fordultam abba az állapotomba ahol voltam magamat látom magam előtt.
- Üdv újra Darmanka. - üdvözöl engem saját magam.
- Üdv neked is Sötétke. - válaszolok.
- Mi hozott elő a sarokból? A tetsem kellene? Nem adom. - jelentem ki ellenekzést nem tűrö hangon,
- Ááááá, most nem ez annál mulatságosabb. - válaszolja nevetve.
- Jól szórakozom rajtad. Több emberöltőt láttam már mint amit te elképzelni tudnál de eddig te vagy a legnagyobb pancser...  Akihez szerencsém volt. Pedig a hatalom egyedül eddig benned kiemelkedő. Igaz volt 1-2 személy akiben volt 1-1 képesség de egyik sem tudta használni vagy éppen észre se vette. - magyarázza nekem.
- Ahogy mondtam, nem kell most az irányítás inkább nézem ahogy szenvedsz míg el nem jössz hozzám s adod önként át, hogy tegyem meg azt amit kellene s neked nincs hozzá elég “erőd”. - feleli röhögve.
- Ez soha nem fog előfordulni. Többé nem kerülsz a volán mögé s nem gyilkolsz.... - vágom hozzá mérgesen.
Még mindig kísért az a véres jelenet Rómániából...
 
Ekkor hangokat kezdek hallani amik nem az enyémek és nem is Sötétké-é.
Ekkor jövök rá, hogy ez Danielhez tartozik.
Itt térek magamhoz s kezdek el mozgolódni.
Mivel senki sem rohant hozzám, hogy éberre pofozzon valószínűleg nem lehettem sokáig eszméletlen. Talán 10-15 másodperc.
Ahogy próbálok felállni felszisszenek a fájdalom miatt ami a hátamból sugárzik ki.
 
HP-m 24/13.
 
Szerencsére Daniel mondanivalója érdekesebb volt mint a hátam fájdalma így nem szalasztottam el egyetlen szavát sem.
De előtte Wangnak válaszolok az ő gondolatára.
 - Jó lenne megvárni az ellent. De úgy gondolom, hogy mi van ha ezzel pont magunkat szívatjuk meg? Ha erősebb az ellenség s falkában mozog akkor, hogy bánsz el velük? - kérdezem a sráctól.
- Viszont tegyük fel sikerül leverni őket lemásolni a ruhájukat és stb... Hogyan adod elő magad mint társuk miközben azt se tudod, hogyan kommunikálnak? Azonnal lebukunk. - folytatom tovább.
- Nem a terved ellen vagyok, de nagyobb a kockázat benne most még azt hiszem. Nem beszélve arról, hogy honnan tudod merről jönnek mennek be a kupolába? Várhatjuk mi itt őket egész nap ha a túloldalon járnak s kelnek! -
- Én azt se látom mekkora ez a szarnak az átmérője. Azt látom, hogy nem km nagyságú de nem is olyan picike. - mondom miközben a láthatárt vizsgálom, hogy észre veszek e valamit jobbra vagy balra.
- Daniellel értek egyet, hogy nézzünk körül járjuk kőrbe a kupolát s környékét.  Ennek a szarnak. - mutatok a védelemre. - Kell lennie valami gyenge pontjának. Ami valószínűleg egy katalizátornak kell lennie. Egy totem vagy valami ilyesmi.
- Én azt mondom nem vesztünk semmit sem, plusz legalább telik az idő is. Opcionális megoldásnak marad Wang ötlete. - teszek terv ajánlatot a többieknek.
Jómagam a keresés mellett voksolok, a francnak van kedve várakozni itt. Plusz akkor jobban fájna a kezem mert lenne időm foglalkozni vele.
Ám ha keresünk,kutatunk akkor terelni tudom a figyelmemet még ha nem is 100%-osan.

A varázslat persze nem válik be. ~ Miért is működött volna? Kérdezi magától. Természetesen a legalapvetőbb bűbájok azért ne szüntessék meg... Helen akciója zajos sikert arat

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

4

A lehulló ágak szerencsére olyan akadályokba ütköznek, amik elég időt adnak ahhoz, hogy kitérjen a lehulló áldás elől.
Undorodva belerúg az egyik vastag ágba, ami alig 20 centire mellette ért földet.
- Micsoda pazarlás... Nem volt mindenki ennyire szerencsés. Darmant telibe kapja egy ág, pont ahogy Wangot is. Oda is megy hozzájuk hátha segítségre van szükségük. Wangnak nincs komoly baja, Darman viszont K.O. Az ellátása már megkezdődött így úgy dönt távolról figyeli az eseményeket. Miután a srác magához tér, úgy dönt inkább kis teret ad neki és nem rohanja le a többiekkel együtt. Nem marad más választás az akadályra fókuszál.
- Elképzelhető hogy van valami, igen. Meg kéne találnunk. A foglyokat, gyalog hurcolták magukkal. És az elmúlt időszak alatt sokat szedtek össze. Szerintem, attól nem kell tartanunk, hogy meglógnak velük. Ha meg tudták volna tenni, nem vonszolták volna végig őket a fél erdőn, s barikádozták volna el magukat egy kupola mögé, hanem rögtön hopponáltak volna velük oda, ahova el akarták őket vinni.
Én attól nem tartok, hogy tovább állnak. A másik meg, szerintem úgyis tudják, hogy eljövünk a társunkért. Tudták, hogy kit raboltak el, naívak lettek volna, ha azt képzelik, hogy nem indulunk a keresésére. Szinte biztosan tudják hogy eljövünk.
A kupola felé fordul. Szinte biztos benne, hogy belülről hallani és látni is kiválóan lehet kifelé így elordítja magát.
-Hé! Ti anyaszomorítók! Azonnal gyerünk kifelé! Tárgyalni akarunk veletek!

Igyekeztem nem mutatni, hogy a tegnapi sérüléseim is megvannak és jó képet vágni. A jelek szerint ez sikerült. Szegény Darman rosszabbul bírta. Rám is jött a pánik még jobban, amikor elájult
"Basszameg, ha se Tia se Darman, akkor mehetünk is haza"
De szerencsére a srác felépült. És mi több.....
Nem érdekelt, ha hülyének néz érte, odamentem és megöleltem.
- Köszönöm. Olyan sokszor érzem magam haszontalannak meg tehernek, hogy ez nagyon jól esik. Még ha vész esetére marad meg, nekem ez akkor is sokat jelent - szipogtam.

Ekkor Alric elkiáltja magát az emberrablók vélt bázisa felé. Hááát, ez is egy megoldás.
- Oké, hátha bejön - mondom, elengedve Darmant. - Húzódjunk fedezékbe arra az esetre, ha tényleg jönnek. Ha nem, akkor meg hátha megtaláljuk a totemet.

El is indultam a egy kellemes helyre, ahonnan jól lehetett látni a helyet ahol megálltunk, de védve van. Ahogy próbáltam bebújni egy fa mögé, valami furcsa zajt hallottam.
- Mi a fene ez?
Egy ilyen helyen jobb nem követni a furcsa zajokat, de nem volt türelmet várni. Tiát akartam. Épen, egészségesen, a karjaimban. Vagy Darmanéban, úgy is jó azt hiszem, de egy ölelést neki is adni akarok.
Követve a hangot egy furcsa szobrocskát láttam meg. Olyasmi volt mint a totem, de valahogy sötétebb és gonoszabb, Csupa éles vonal meg tüske. A hang nem abból áradt, hanem a lényekből, melyeket oda vonzott. Sok sok pók. Aggasztóan nagy pók.
Egy pillanatra ledermentem.
"Miért pont pókok? A kígyó még oké, de miért pókok? Ráadásul ennyi pókot nehéz lenne szétátkozni. Ez még....."
És akkor beugrott.
Úgy rohantam vissza a többiekhez, mint akit kergetnek.
- Srácok! Meg van minden. A totem is, meg hogy hogyan mentjük meg Tiáékat. Figyeljetek!
Visszafordultam arra, amerről jöttem és oda mutattam a fák közé.
- Ott megtaláltam a totemet. Vagyis egy totemet. Ha nem jönnnek Alric hívására, akkor azt szétlőhetnénk. De ami mégfontosabb, körégyűlt egy rakás pók. A sima madárpóktól a nagyjából macska méretűig. Mi mind ismerünk olyan varázslatot, amitől menekülnek a pókok. Bekergetjük őket a gonoszok bázisára. Őket az lefoglalja, kifárasztja, és talán meg is sebzi. Így nekünk sokkal könnyebb dolgunk lesz. Az szinte biztos, hogy ha simán letámadjuk őket, akkor túlerőben lesznek. Lehet még akkor is, ha kiegészülünk Tiával. De így talán nem.

Én se voltam benne biztos, hogy ez a legrosszabb ötletem valaha, vagy a legzseniálisabb, de nekem tetszett. És a totem mindenképp meglett.

Wang ölelése igencsak meglepett. Néhanapján nem tudom eldönteni, hogy mi van a sráccal. Nem igazán vagyok hozzá szokva, hogy ölelgetnek. Tia sem igazán az a bújós típus. Igaz valahol azt érzem én ahhoz közelebb állok. De még nem gazán állunk úgy.
Az meg, hogy egy pasi ölelget érdekes. Szerencsére nem szeremből teszi, hogy kellemesebben fogadom a dolgot s nem jobb egyenessel.
Legalább ő örül, hogy élek.
- Jól vagyok. Köszönöm az aggodalmat. - mondom Wangnak.
Majd felkapom a fejem ahogy Alric kiabálni kezd.
- Normális vagy? Ezt minek kellett? - kiabálom le a srácot.
De eljut a tudatomig a gondolat menete.
- Nem biztos, hogy ez volt a jó megoldás. Mi van ha túl sokan jönnek ki? - kérdezem tőle.
- Igaz ha itt jönnek ki én be tudok hopponálni ha belátok a túloldalra. S akár egy embert be is tudok magammal vinni. - tezsem hozzá.
- Így nem is biztos, hogy rossz gondolat. Annyira. - szúrom a végére.
Eközben Wang kicsit arrébb megy. Nem tudom mit látott vagy talált de úgy jött vissza mintha meglett volna a heti lottó nyerőszáma. Ami nem mellesleg engem is érdekelne. Tuti faszán élnék annyi pénzből a muglik közt.
- Szép volt. Ügyes vagy. - dicsérem meg s teszem a kezem a vállára biztatás ként.
Ahogy ezt megcselekedtem eljut a tudatomig, hogy pontosan mik is vették körül a totemet.
Mintha megint a kupola mellett lennék s az készülne nekem jönni úgy ugrok hátra. Érzetre km-tereket de csak 1-2 métert.
- Komolyan miért pont pókok. Hooooooogy mondod, mekkkkorák? - dadogom.
Nem titkolt infó senki elől, hogy rühellem a pókokat a kicsiktől a nagyokig. NEm bántom őket. De tisztes  távolságból kerüljük egymást s az a biztos. Élve hagyom ő meg ne közeledjen.
-  A terv jó. - válaszolom Wangnak.
- Viszont ha nem bánod én megpróbálom körbe járni a kupolát. Ha van valami jelezzetek nekem egy Lumossal vagy valamivel s vissza hopponálok. Nem akarok abba a hibába esni, hogy azt hisszük egy totem elég. Ezt ki szeretném zárni ha lehetséges. Egy valaki velem tarthat, ahogy mondtam egy valakit magammal tudok vinni hoponálás/teleport közben. - mondom a gondolatomat.
- Körülbelül meddig akartok várni a szétlövéssel? - kérdezem.
- Tempus. - nézem meg az időt mely 14:30 körült mutat.
* Na ez szépen telik. S enni is kellene valamit mert eddig ment az adrenalin és társai de  a végső ütközetben ki hullunk energia nélkül. * gondolkozom, hogy tapogatom a zsebeimet.
Még szerencse van nálam egy picike szárított hús.
* A semminél ez is több. * vonom meg a vállam, mert vizet Daniel segítségével bármikor szerzünk főleg hideget.

Többiek nem voltak olyan szerencsések mint én és Alrik. Darman el is ájult a rázuhanó gallyakról.
~uhh.. Basszus. Remélem nem lesz komolyabb baja..
Hirtelen Alrik elkezdtem ordibálni
-Mi a?! Ez mire volt jó?
Amint ezt kimondtam egyből rájöttem, de Darman is elkezdte magyarázni
- Hát akar meg működhet is..
Aztán Wang talált egy totemet és pókokat.
- Ne már.. A pókoknál csak a kígyók rosszabbak..
Logikus ötlet lehet körbejárni a kupolát, mivel van rá esely hogy több totem is van. Az pedig hogy szabadítsunk a fogvatartókra pókokat kifejezetten tetszik de elég necces lenne erre alapozni a sikert..
Odafordulok Darmanhoz
-Ha nem bánod, szívesen megyek veled.
Jobban belegondolva az akciózas es/vagy felderítés előtt lehet enni kellene.. De szerintem senkinek nincs ertelmesnek mondható kaja. Mielőtt elindulnánk én eszek a zabkekszemből, ami finomnak egyáltalán nem mondható de legalább annyira már nem éhezek.

- Ezek szerint te sem bírod a pókokat? - kérdezem Larától.
- Oké, akkor gyere s tarts velem. Úgyse igazán bandáztunk egyszer sem mióta ismerjük egymást. - teszem hozzá.
* Kíváncsi vagyok Tia mennyire találná ezt kellemetlen vagy éppen lenne picit féltékeny hogy másik lánnyal megyek kettesben el. * teszem hozzá gondolatban.
Hiszen én mindig szóvá tettem ha Wanggal volt....
Azt a szárított húst szépen kezdem el rágcsálni úgy indulunk meg a lánnyal.
 
Ahogy hallótávolságon kívülre értem a lánnyal a többiektől oda fordulok hozzá.
- Hogy vagy? - kérdezem tőle, hogy vhogy meginduljon a beszélgetés.
Igazából most döbbenek rá, hogy nem is igazán voltam sosem kettesbe a lánnyal.
- Mit gondolsz erről az egész helyzetről? - kérdezem tőle.
Szépen haladunk, az út egészen járható.
( Ha a lucky kockával párosat dobok találunk egy másik totemet ami körül meg csak kisebb s nagyobb kígyók vannak.
Ha páratlant akkor nem találunk.)

Dragneel Darman carried out 1 launched of one Lucky :

19

Darman kérdésére azt hiszem egész egyszerűen tudok választ adni.
- a legkevésbé sem, főleg ha sokan vannak- mondom félig nevetve félig megborzongva
A megjegyzéséhez hogy még nem nagyon bandáztunk, nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. 
Nem kell elmemágusnak lennem hogy tudjam min gondolkozik ezt követően Darman
- Szerintem nem zavarná.. Tekintve hogy épp azon vagyunk hogy őt kiszabadítsuk
Amíg távolodtunk a többiektől azon gondolkoztam hogy ők mit terveznek művelni amíg mi szétnézunk 
- Hát végülis egész jól. Bár azt őszintén csodálom hogy nem akarsz kinyírni miutan részben miattam rabolták el a barátnődet..
Aztán a helyzetről kérdez.
- nekem nem áll össze ez az egész, nem értem hogy a falusiak miert nem próbáltak egyáltalán információkat szerezni a támadókról. És am neked mi a véleményed erről?
(Ha a lucky kockával párosat dobok találunk egy másik totemet ami körül meg csak kisebb s nagyobb kígyók vannak.
Ha páratlant akkor nem találunk.)

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

3

Ha nem kellett volna Tia miatt aggódni, most akár még jól is éreztem volna magam. Darman nem lökött el az ölelésért és most ezt az új ötletet is megdícsérte. Néha iszonyat barom tud lenni, de akkor is ő a vezérünk. Tőle az elismerés ezerszer annyit ér.
Azzal egyet kellett értenem, hogy talán van még más totem. Ez egy elég nagynak tűnő kupola.
Utána nyúltam a távozó párosnak és mindkettejük kezét megfogtam.
- Vigyázzatok magatokra, és ha veszélyt éreztek, gyertek vissza hozzánk! Túl sok veszteség ért, többet már nem viselnék el.

Ahogy egyedül maradtunk, Alrichoz fordultam.
- Szerinted mennyi esélye van, hogy jelentkeznek a hívásodra? - kérdeztem kényszeredett mosollyal.
Nem akartam szóba hozni Isztambult, de az tény, hogy azóta valahogy megváltozott. Reméltem nem okolja magát. Senki se láthatta előre, ami történni fog vele.

A kupola lakói, egyenlőre váratnak magukra, ami viszont pozitívum, hogy Wang, talán megtalálta a kupola energiaforrását. Legalábbis egyet valószínű. Már csak meg kéne semmisíteni. Ha nem jön be a terv, és nem jön ki senki, még mindig el tudják pusztítani. Pár ízeltlábúval elbánik. Lara és Darman távoznak a kis privát felderítőútjukra így rá hárul a feladat, hogy hátvéd maradjon.
Wang kérdése azonban komolyan váratlanul éri. A fiú hangjára kicsit összerezzen, majd hidegen a szemeibe fúrja a pillantását. - Még ha nem is értik, amit mondok, kezdi kimérten - Arra biztosan kíváncsiak lesznek, hogy ki óbégat a kupolájuk előtt. És ha egyszer leengedik a pajzsukat, tudni fogjuk kivel állunk szemben. Amit viszont biztos javasolni tudok; Az üt először, aki igazán nagyot üt...és először... Ne várjuk meg amíg kérdezősködni kezdenek. A többiek nincsenek szem előtt, ez akár még előnyünkre is válhat.
Egy hirtelen jött gondolat által vezérelve, ravaszan összeszűkült szemei közt folytatja. -Amit Isztambulban mondtam... Tesz egy lépést Wang felé.Tisztában van vele, hogy ezzel a fiú lelkét kitépi megrágja majd visszahelyezi, de nem érdekli. Igazából már semmi. Isztambul óta nem. Komoly lecke volt az az életében.  Szedd össze magad! Tia eltűnt. Elrabolták. És te tehetsz róla! Kicsit elmosolyodik, és kíméletlenül folytatja. -Én tehetek róla. Mind tehetünk róla. És tudod miért? Mert gyengék vagyunk! Nincs sors! A történések, különféle körülmények kombinációi, amibe csak mi lehetünk képesek beleszólni. Az hogy így alakultak a dolgok, csak a Te gyengeségeid miatt alakultak így! Ha nem sérülsz meg annyiszor, nem vagy ennyire puhány és nem merülsz ki ennyire, talán te vállalod az őrséget és leleplezed a támadókat. 
Nem engedhetjük meg a gyengeséget Wang! Nem engedhetjük meg a könyörületet, a figyelmetlenséget, mert az ellen nem hibázik! Ha mi gyengék vagyunk, a csapatunk is gyenge. És ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak. Gondolkozz el ezen kicsit! 
Azzal faképnél hagyja a srácot, és féloldalas takarásban belép az egyik fa takarásába.
- Vonszoljátok ki a hátsótokat rohadékok!
Pálcáját a fa mellől a kupola felé szegezi.

Alric szavai arculcsapásként értek. Vagyis inkább gyomrosként.
A legjobban az fájt bennük, hogy igaza volt. Pont azokat hallottam vissza, mint amiket én is gondolok.
- És mégis mi a büdös francot csináljak? - Kérdezem vissza. - Mi a szart csináljak, he? Én vagyok leghétköznapibb varázsló az egész csapatban. Nem vagyok vámpír mint Tia, nincs szupererős gonosz énem mint Darmannak, nincs Ahriman medálom, és szerintem egy Dévával se tudnék olyan ügyesen megbírkózni mint te Isztambulban. Hozzátok képest én egy nyamvadt kvibli vagyok. Egy hülye vérző gyerek egy rohadt bottal.
Szinte kiköptem az utolsó szót, aztán az említett botot meglendítettem egy fa felé és egy átokkal ledöntöttem.
- Oké, ez most kellett - fújtam ki a levegőt. - De valami nagyobb fegyver is kéne. Egy tank, vagy valami. Akkor talán meg tudnám védeni azokat, akiket meg akarok. Amíg várjuk a többieket, mesélsz a medálokról? Tudom, ott az óra, hogy tanuljunk. De viselni egyet mégiscsak más.

- Ennyire az arcomra van írva mit gondolok? - kérdezem a lánytól mikor megválaszolja a gondolatomat.
- Vagy te is elmemágus vagy... Pedig úgy tudtam s emlékeztem rá, hogy  a vízzel bánsz jól. - teszem hozzá
A következő mondata kissé meglep engem, mert nem gondoltam bele igazából.
- Ezt az elalvás fiaskót meg majd küldetés után leszámoljuk egymáson. Nem csak Tia miatt, hanem mert akár halottak is lehetnénk ennek okán. - válaszolom neki.
Bár, hogy mégis mi a fenét csinálunk majd ezzel az egésszel jó kérdés.
- Szerintem mivel nem varázslónépség ezért nem szúrták ki ezt a kupolát. - mutatok a megnevezett dologra.
- Az, hogy az ellenséget elkapni s kivallatni vagy egyáltalán kilesni, hogy kik s mik ezek. Ez mind arra utal szerintem, hogy sokkal de sokkal erősebbek mint a falusiak. Vagy ha ez nem is igaz akkor varázshasználókkal van dolgunk esetleg a soraikban van olyan személy. - válaszolom a lány kérdésére.
S mire befejeztem a mondandómat addigra vissza is értünk a többiekhez.
- Van egy jó és rossz hírem. - kezdek bele ahogy oda érünk a többiekhez.
- Nincs másik totem, ez a jó. A rossz meg, hogy gyenge pontot se igazán láttunk.
- Wang veled mi van? Úgy nézel ki mint akit megrágtak kiköptek s mellé meg is tapostak! - írom le igen szépen a srác kinézetét.
- Akkor nincs más hátra csak várni. Asszem. - fújom ki a levegőt s leülök egy közeli fa tövébe.

Figyeli Wang kiborulását és felettébb jól szórakozik. Arcán gonosz vigyor terül el, ugyanakkor valahol sajnálja is a srácot. ~ Micsoda önbizalomhiány... Megcsóválja a fejét, és ismét megszólal.
- Wang, Wang, látod most is a kibúvókat keresed. Erősödj! Fejlődj! Törd át a korlátaidat! Mégis mi mást tehetnél? 
Amikor a medálokra terelődik a szó, kicsit elkomorodik.
- Elég csalafinta jószágok... Szimbiózisban élnek a hordozóval. Erőt adnak, de nagy árat fizetünk érte.
Még nem tudom pontosan hogyan, s miképp, de érzem... A zsigereimben érzem.
Hét van belőlük. És mindenféle gonosz dolgot lehet csinálni velük. De néha kifejezetten hasznos.
Elgondolkodva szemeit a kupolán legelteti. Úgy tűnik, nem is mond semmit, aztán ismét megszólal.
- Az uralásukhoz el kell érni egy szintet. Addig, teljesen orosz rulett, hogy a hétből kinek az ereje érvényesül. Eszébe jut Isztambul. 
- Módosítok... hat, mivel a török pasas már lefoglalt egyet. Harag csak őt szolgálja

Alric nagyrészt azt mondta el, amit eddig is tudtam, de a vége annyira meglepett, hogy dühöngeni is elfelejtettem.
- Csak ő uralja a medált? Akkor te meg Helen se? Pedig ti elég régóta használjátok. Amikor ide kerültem és mindenki új volt, akkor úgy jegyeztelek meg, hogy te vagy a medálos srác, aki szereti a morbid fekete humort. Téged jegyeztelek meg először, hogy ki vagy. Meg a csinos vámpírt. Nem jár pont azért, hogy az kicsoda.

Keserűen felnevetek, aztán hozzáteszem.
- Először ezt az előttünk lévő korlátot szeretném áttörni. Kíváncsi vagyok Darmanék találtak-e valamit.

Az említésére meg is jelent Darman és Lara kettőse. Nincs más totem.
- Hát tudod a majom nagyjából ezt csinálta velem tegnap este. És nem tudtam gyógyulni, mert nem valami pihentető az alvás nekem mostanság - magyaráztam a srác kérdésére válaszul. - Én nem vicceltem, amikor a rémálmaimról meséltem, Darman. Alig alszok már nagyon régóta. A Tia Dragneel feliratú sírkő csak a legfrissebb. És ezért is szerentém a pókokat használni, mert nem érzem magam eléggé erősnek ahhoz, hogy letámadjak olyanokat, akik még Tiát is legyőzik.

Felsóhajtok és leülök egy pókmentes kőre.
- Oké, meddig várunk, hogy Alric hívására jönnek-e? Mikor lőhetem szét a totemet?

Miután Darman és Lara vissza érnek a kis “sétájukról” mely eredménytelenül zajlott jó negyed óra telik el semmittevéssel.
Majd egyszer csak tőletek úgy jó - méterre a kupola változásba kezd.
Egy kupola alakul benne s nyílik meg egy átjáró.
Bentről 3-4 alak jön elő. A létszámukat nem látjátok teljesen jól mert pont arról süt a nap a szemetekbe.
 
(Mit tesztek?
Rájuk eresztitek a pókokat vagy nekik estek esetleg megpróbáljátok megkerülni őket vagy elcsalni ha lehetséges?)
 
Előzőekben a kupolán belül....
Egy köpönyeges alak kezében kézkezes pálcával rohan fel egy lépcsőn.
Felérve az épület tetejére beszalad az oszlopokkal “díszített” csarnok közelébe. Majd ahogy az oszlopok mellé ér gyors letérdel.
- Sajnálom, hogy megzavarom a rituálét főpap. - kezdi a magyarázkodást az illető.
- Valaki vagy valakik megtaláltak minket. Úgy néz ki varázshasználók. - folytatja igen gyorsan pörgő nyelvvel.
Nincs meleg a helyiségben sőt amiatt, hogy nincs tető még inkább hideg van. Ám az illetőről szakad a víz. Kezét a ruhájába törli, hogy szabaduljon a nedvességtől mely miatt nem tudja rendesen markolni a botot. S ha elejti akkor neki itt befellegzik. Ugyan arra a sorsa jut mint a falusiak sokasága.
Egy lesz az áldozatok közül.
 - Kiküldök egy kisebb csapatott, hogy letesztelje őket. Biztosíthatom, hogy semmi nem fogja megzavarni a rituálét s a küldetésünk sikeres lesz a Barna elbukik varázslatunk és fegyvereink által. - ahogy ezt kimondta felemeli köpenyes fejét majd kezét a szívéhez üti. Ezzel jelezve teljes odaadását az üggyel kapcsoltban.
Választ nem várva gyorsan leszalad a lépcsőn vissza az épület szívébe, hogy kiadja a parancsot a felderítők kiküldésére.
 
 
( Tia majd akkor kerül jobban elő vagy indul be nála a történet ha a ti cselekedetiek ezt előremozdítják. Addig hűsöl.)
 
Apropó, ahogy a döntést próbáljátok meghozni, hogy mit tegyetek egy apró brekegő hangot hallotok és a melegedő csokoládé illatát kezditek érezni.
Egy kissé megmelegedett csokibéka aki a napon kezdett sziesztázni próbál elugrálni a napról.
 
( A következő játékos dobjon Luckyt ha páros elkapja ha szeretné, ha páratlan a következő dobjon ennek megfelelően és így tovább míg 4 játékos nem dobot. Ha addig nem kapja el senki sem a béka eltűnik. )

Neem, általában nincs az "arcodra írva" amit gondolsz, de ez a szitu valahogy más- válaszolok Darmannak
- És nem, nem vagyok elmemágus- teszem hozzá mosolyogva
Aztán egy számomra eleg kínos témára váltott
- Ohh, rendben
Majd szóba hozza a kupokaszerűséget
- háát, de akkor is fel kellett volna tűnni nekik hogy erre hozzák a foglyokat.
Eközben lassan visszaérünk a többiekhez. Látszólag Alrik és Wang kellemesen társalognak.
- És az is jó hír hogy nemtaláltunk további pókokat és/vagy csúszómászókat- teszem hozzá Darman helyzet jelentéshez.
Aztán következhetett az idegölő várakozás. Kis idő múlva megpillantok par embert a kupolából kijönni.
- Srácok, nézzétek-mondom suttogva
- jöjjön a pókos terv vagy átkozzuk meg őket?
Közben valamiféle brekegő hangot hallok és csokiillatot erzek
~lehet kezdek megőrülni
Amint odafordulok meglátom egy csokibékát és megpróbálom elkapni

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

17

Sajnos a béka gyorsabb volt nalam es elugrott

Ahogy ott vártunk és ültünk, egyszer csak hallom Larát felkiáltani.
Nézem merre mutat, és látom, hogy egy ösvény nyílik a kupolán.
"Beszarok, Alric terve működött. Én meg megint túlkombináltam, mint egy idióta"
Jöttek is felénk a maszkosok, de nem láttam hányan.
- Nem tudom, Lara. Nem tudom megbecsülni, hogy hányan jönnek. Lehet ketten, lehet huszonketten. Én harcolnék, és ha nem bírunk velük, akkor pókok.

Ahogy az esélyeinket latolgatom, meglátok egy békát a fűben. Ez nem lenne fura, de egy csokibékát látok.
"Mi az ördögöt keres itt egy csokibéka? Ez valami szemfényvesztés."

Lara utánakap, de elvéti. Mivel pont mellém ér földet, megpróbálom felmarkolni.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

19

De sajnos túl lassú voltam.
- Valaki kapja el! Ez biztos különleges béka, ha csak úgy megjelent az erdőben.

Igyekszem a tudásomat felkapni a védelmi bűbájok alapjairól,ekkor hallom,hogy megtaláltak egy totemet, ami eléggé lehetséges katalizátor.kicsit elnézek a totemhez óvatosan és látom is a pókok sokaságát körülötte,ez nem lehet normális. Ekkor visszatérek a többiekhez és elkezdek beszélni .

-Én az őszintét megmondva nem hiszem,hogy azok a pókok annyira természetes okokból lennének ott,a normális pókok nem maradnak annyira tiszta helyen,nem is igazán tudnánk,hogy ott vannak,max pókhálókról.Nem hiszem,hogy annyira ajánlatos azokat használni,főleg,hogy nemtudjuk,hogy bűbájzat alatt állnak-e és a totem védelme miadt vannak ott,mert ha igen akkor nagyobb kárt csinálunk magunknak. 


Ekkor feltűnik egy csokibéka amit csak úgy félkedvből igyekszek gyorsan elkapni. 

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

4

Gyorsan elkapom és a fejét le tépem,hogy ne mozogjon,nem bízok ebben a csokoládéban tehát,csak egy kis megmaradt ruha darabba bele csomagolom,és elrakom.Ekkor látom a kis irreguláris alakot a kupolában. És suttogásba kezdek. 

-Gyorsan és efektíven tegyük őket harcképtelenné,és kutassuk át őket ha tudjuk.Minél kevesebb zajjal jutunk be annál jobb. 


Azzal gyorsan igyekszem eltűnni a környezetben és,a pálcámat egyenesen tartani,ha nem akarnak közelebb jönni akkor baj lehet mondjuk.

Megrázza a fejét. -Nem... Sem Helen, sem én nem tudjuk még irányítani a sajátunkat. Néhányszor már átkeltem, állítólag valami mentális próba lesz, amit a szellemi síkon kell kiállni, de magáig a megmérettetésig még nem értem el. Ezen felül...
Nem fejezi be a mondatot, tekintetét először Darmanék megjelenése, majd szinte ezzel egy időben a kupola változása  vonja magára. 
-Azt hiszem dolgunk akad! Halkítja le a hangját.
- Figyeljetek! Fordul a többiek felé! - Amikor jelt adok, indítsátok a pókokat. Én tudok vigyázni magamra, addig lefoglalom őket. Titeket talán még nem vettek észre. Ha kitör a káosz, jöhetnek a kábító átkok! Ne sajnáljátok őket. De... emeli fel az ujját, - Öldökölni, nem öldökölünk! Add azt ide! Odakap Wang nyakához és leszedi a fordító medált. - Megértettétek? Wang, megmutatom még egyszer hogy működnek a daevák.
Azzal kilép a fák közül és szélesre tárt kézzel üdvözli őket!
Na végre! Csak hogy valaki kijött. felemelt pálcás kézzel közelít a delegáció felé. - Idefigyeljen jóember! Egy fekete hajú leányzóval érkeztem tegnap, nagyjából ekkora helyes kis pofikával! Próbálja előkeríteni! Megáll a tagok előtt, próbálja az időt húzni, míg társai felhajtják a pókokat.
- Apropó! Van itt néhány bennszülött, akik eléggé zabosak a betöréseik miatt. A fekete rabszolgák már nemigazán divatosak manapság. Mit akarnak velük?
Tisztában van azzal, hogy hogy is fest a dolog. akárhogy is nézzük, még gyerek, és egy gyerek nekiáll izmozni néhány felnőttnek. Szíve szinte a torkában dobog, de nem mutathatja gyengeség jelét, meg kell játszania asszerepét. 
~ Pajtások készenálltok? Nektek is szánok egy kis szerepet. Ha jelzek, okoznátok egy kis zűrzavart?
- MÁR AZT HITTÜK, MEG SEM KÉRDEZED! Szólal meg az egyikük némi izgatottsággal a hangjában.

Végül a békát Daniel kapta el, aki nem gondolkozott azon, hogy mit kereshet egy kósza csokibéka az dzsungel közepén, hanem nemes egyszerűséggel lefejezte.
Ekkor Alric veszi át a parancsnokságot.
"Még hogy semmi ölés. Ha Tiának egy haja szála is meggörbül, a Jóisten irgalmazzon a lelkemnek. Vissza akarom kapni, és nem fogadok el erre nemleges választ."
Ahogy elhaladok Alric mellett a pókok felé menet, megérintem a vállát és odasúgok neki.
- Akármit is tervezel, nélküled se megyek el innen. Vagy mindketten túléljük, vagy egyikünk se. Ni mingbai ma?
Ahogy elérek a totemhez, már hallom is a hangját, ahogy tárgyalni kezd. Nem beszéltük meg, hogy mi a jel, de volt egy olyan érzésem, hogy tudni fogom.
A pókok mintha csak többen lettek volna a legutóbbi ittlétem óta.  Viszonyogva megremegtem a gondolattól, hogy közelebb kell menni.
De megacáloztam magam amikor képzeletemben felsejlett Tia, csont soványan, véresre verve, leláncolva betömöt szájjal, valami koszos cellában.
"Ez érte van. Érte bármit"
Megráztam magam és beálltam úgy a totemhez, hogy könnyen a kupolában keletkezett járat felé tudjam terelni a pókokat.
"És most várunk"

Mi a fészkes franc történt, hogy nem működik a képességem? De ez valami teljesen más dolog lehet, mert nem mindennapos. De pont pechemre sikerült egy jópár ágat a nyakunkba zúdítani. 

Dobok Luckyval a letört ágakra: 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

1

Szerencsére volt annyi időm, hogy a saját csapdámtól eltérjek, és a többiekre nézek. 
- Hoppáááááááá, ezt nem így akartam. - sajnálkozó tekintettel nézek körbe, miközben Wang, Daniel, Darman pechemre - az utolsót szinte kis ütötte a leeső ág - megsérült, Larának és Alricnak szerencsére sikerült kitérnie a lezúduló faágaktól. Wangra méginkább sajnálkozva nézek: ígyis szerencsétlen rettenetesen peches, hát még én is sérülést okoztam neki. - Higyjétek el, hogy ezt nem így akartam, csak ez a szar sokkal erősebb, mint én. Amúgy nem gondoljátok, hogy a kupola másik felén lehet Tia? Vagy akár a többi elrabolt? 
Felvetődik a dolog, hogy váljunk ketté, és úgy nézzünk körbe. Valami rettenetesen piszkálja az orromat, hogy ez abszolút nem lesz jó, mármint olyan szempontból, hogy a fele társaság szinte rottyon van. Majd elnevetem magamat, amikor Wang megy megölelni Darmant. *Ezek megőrültek, vagy van valami a levegőbe. Egyszer megeszik egymást reggelire, utána meg ölelkeznek, mintha mi sem történt volna.* 
- Valaki kígyókat és pókokat emlegetett?? Bleeeeeh, ki nem állhatom egyiket sem. - borzongok meg, miközben a többiek ötletelését hallgatom. Ekkor Darman és Lara felfedezik a környéket, én jobbnak látom azt, hogy a többiekkel maradok. Ekkor Alric neki esik Wangnak. - Alric, hagyd békén! Elég lesz már tényleg ebből a folyamatos civakodásból! Biztos vagyok benne, hogy ezt akarják a támadóink elérni, hogy minden szaron összevesszünk, szétszéledjünk, és elraboljanak minket. Legalább ameddig Tiát ki nem szabadítjuk, vegyen már vissza mindenki magából egy kicsit. És különben is, nem kell minden miatt csak és kizárólag Wangot hibáztatni. Igen, mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai. És akkor mi van? Legközelebb téged is cikizzünk, vagy akárki mást, mert nem úgy sülnek el a dolgai, mint ahogy kellene? És akkor én mi vagy, ez szaros, kétballábas, mindenlébenkanál kisasszony, aki a saját cipőfűzőjébe is képes elesni? Igen, ez vagyok én. Attól, hogy TE baromira fenn hordod az orrodat, még te is járhatsz szarul. 
Baromi mérges vagyok. Amióta Tia eltűnt, tényleg semmi más nincs, mint a folyamatos civakodás, ami nem normális. Nem sokkal később a Darman-Lara páros visszaérkezik. És azon csodálkozom, hogy Alricnak a kiabálása bevált, és előjöttek mégiscsak. Én inkább nem teszek semmit, megvárom, ameddig elmennek. Felfigyelek egy brekegő hangra, és egy csokibéka ugrál arra felé, amit Danielnek sikerül elkapnia. *Szép mozdulat volt.* 
- Mindenképp kellene sürgősen tennünk valamit, mert minél tovább állunk itt, annál rosszabb lesz a helyzet. - közlöm a többiekkel. - mondom, majd Alric akcióba lép. Remélem tényleg történik valami, ami egyáltalán esélyt ad neknk arra, hogy történjen is valami. A hangomat kicsit lejjebb veszem. - Azt hiszem, és elindulok arra felé, a susnyáson keresztül, hátha Alricnak el kellene a segítség. Te meg Wang maradj Darmannal hátrébb, mert rátok eléggé rá járt a rúd. 
El indulok Alric után, és szinte a fiú mögött guggolva megállok a susnyásban, kezemet a pálcámra teszem, várva a támadásra.

Larával való visszaérkezésemet követően pihenni kezdtem. Szerencsére pár percet tudtam szusszanni.
A pihenésemet egy furcsa érzés törte meg. Oldalra pillantva rögtön feltűnt, hogy egy “bejárat” nyílt a Kupolába.
- Mi a f@sz? - teszem fel értetlenül a kérdést.
- Beszarok, a primitív gondolatod bejött fegyvertársam. - szólok Alricnak.
Mire megszólalnék, hogy mégis mi legyen a haditerv Alric akciózni s parancsokat kezd el osztogatni.
* Menjen* hagyom rá a dolgokat, bár mocskos mód nem örülök a pókoknak. De nem vagyok túl stabil egy nagy harchoz. Bár nem tudom mire számít.
A pókok közelébe várom, hogy Wang szétlője a totemet de Helen nem bír a vérével s oda lopakodik Alric közelébe.
* Na fasza, eskü lebuktatja mindjárt... * gondolom magamban.
Eközben minden idegszálam megfeszül, hogy nekiinduljak segíteni a többieknek ha szükség lesz rá.

Ahogy Alric közelít a felderítők közelébe nem tudja kivenni a számukat.
 
( Dojon Luckyval.
1-8=2 felderítő, 9-15=3 felderítő, 16-20=4 felderítő. )
 
A felderítők fekete kámzsával takarják magukat. Testükből és arcukból semmi nem látszik.  Mozgásuk lassú és stabil. De mintha nem néznék hova lépnek csak mennek egyenesen.
A fiatal személy megjelenése úgymond meglepi őket.
Telepatikus úton továbbítják az információt a feletteseiknek és kérnek tanácsot, hogy bevigyék e vagy öljék meg az illetőt.
Ezt nem láthatja vagy érezheti Alric csak annyit vesz észre, hogy ahogy a fiú eléjük lép, ők megállnak s nézik a srácot.
 
( Eközben Helen aki Alric mögé próbál a zöld növényzetben lopakodni
Dobjon Luckyval. 1-13 nem veszik észre. 14-20 észre veszik a lányt.
Ha Helen rejtve tud maradni akkor az ő támadása maximális értékű lesz. Modnhatni kritikus. )
 
( Most míg várják a további információt addig van időtök esetleg támadni.... De meg is várhatjátok azt, hogy milyen választ kapnak. KM megjelgyzés... ne biztos bölcs dolog. )
 
Ahogy a felderítők várnak, Alric észre veheti, hogy a növényzet a talpuk alatt mintha elhalna. S a kámzsa alól 100lábúak másznának elő. Ejelzvén, hogy ezek nem csupán egyszerű személyek.

Alrichoz közel állva figyelem az ellenfeleinket, és megpróbálom őket felmérni, hogy van-e egyáltalán esélyünk ellenük. 
*Gyerünk, te lány, próbálj meg ügyes lenni, és nem a bajt hozni magadra és a társaidra.* 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

6

*Bakker, hogy lehet ekkora mákom, hogy nem vettek észre? Kivételesen mákod volt, te szőke.* Kérdezem magamtól csodálkozva, amíg mozdulatlan vagyok. Rettenetesen kattog az agyam, hogy most jelen esetben mi a fenét csináljak. Nem akarom elrontani a rejtőzésemet, így inkább ott maradok, biztosra menve, hogy a támadásom meglepetésszerű lesz, és maximális. 
*Vajon ezek is mire várnak? A parancsra, hogy mit tegyenek Alriccal? Biztos, hogy a többiek után is felfedezést is csinálnának, azt meg nem szeretném.* 
~ERESSZ KI MINKET!!!! MI MAJD ELINTÉZZÜK ŐKET, CSAK ENGEDJ EL MINKET!!!!!!!!!!~ Szólnak meg a Daevák. *Nyugodjatok meg, a megfelelő időben kiengedlek titeket.* Gondolom, és várom, hogy egyáltalán mi a fenét tesz az ellenség. Az ujjaim már már görcsben vannak, ahogy fogom a kezemben a pálcámat, amit szeretnék végre használni is. Elmozdulni nem szeretnék, mert rettenetesen jó helyen vagyok itt, főképp, hogy rájuk is látok. De miért is ne, egy próbát megér, nem? 
- Everte Statum! - suttogom, és az Alrichoz közelebbi támadó felé irányítom a pálcámat. (És ha jól értettem, akkor erre nem kell dobnom, mert automatikusan betalál.)

Talán említettem már, de nem szeretem a pókokat, és ami azt illeti, ők se szeretnek engem. Próbáltak a lehető legfenyegetőbben beállni velem szemben, de teljesen felesleges volt. Már az a tény is eléggé fenyegetővé tette legtöbbjüket, hogy francia bulldog méretűek voltak.
"Gyerünk már, Alric, mikor támadunk?"
Legszívesebben elrohantam volna vissza a faluba de tudtam, ha megteszem, akkor Tiát a sorsára hagyom és ezt nem tudtam elfogadni.
"Légy erős, Wang! Légy erős a lányért akit szer...szer...szerinted ki kellene tüntetni. Ő is az lenne most, Higgadt lenne, céltudatos és megmentene mindenkit. Most rajtunk, rajtad van a sor."
Először Helen hangját hallottam meg, aztán Alricét. Elkezdődött  a harc. A pókhalom kellős közepére szegeztem a pálcám, hogy a legtöbb és legnagyobb pókot kergessem bele az érkező csuklyások tömegébe.
- Arania Exumai!
Megindultam én is a pók menet mögött megismételve az átkot párszor, hogy biztos célba érjünk.
- Arania Exumai! Arania Exumai! Arania Exumai!

A három felderítő némán s mozdulatlanul áll. Várják a felső vezetés parancsait, mit sem törődnek Alric meg gágyúlt viselkedésével. Alric erről semmit nem vesz észre csak annyit, hogy nem mozdulnak.
Egyik pillanatról a másikra mozdulnak s tökéletesen egyszerre.
Bal kezükkel kicsit félre húzzák a rajtuk lévő fekete kámzsa ruhát felfedve ezzel a bőrpáncélruhát amit visel és a kardot az övükön.
Majd jobb kézzel kardot rántanak.
Helentől ekkor érkezik meg az ő varázslata. Az telibe kapja a legelöl állót s jó 2-3 méterrel repíti hátra a levegőben miközben még egyszer meg is fordul a tengelye körül.
Hangos recsenéssel ér földet. A keze még szorítsa a kardot majd ernyedten elengedi s az kihullik belőle.
A ruha enged a fizikai behatásnak s felfedve ezzel az ellenséget.
Ezek bőrpáncélt viselő csontvázak.  Nem eszesek, és nem is erősek. Ám egy sima embernél közelharcban valamivel jobbak. S mivel fájdalmat nem ismernek nehéz őket legyőzni ha nem ismered az ellenséget.
Mivel a falusiak sosem látták az ellenség arcát így nem tudták mivel állnak szemben így legyőzni sem tudták őket, tetsre támadtak ami itt ebben az esetben teljes mértékben felesleges.
A bőrpáncél megvédi a csontvázakat a nagyobb támadás okozta csonttöréstől. A köpeny is valószínűleg elvarázsolt s fizikai védelemmel van felerősítve.
A két csontváz felderítő mit sem törődve társuk halálával Helen ellen emelik kardjukat, hogy egyként sújtsanak le a lányra.
Ám az egyik karja megfagy a levegőben s nem mozdul. Alric  varázslata ekkor találja el a karját. Ez csak egy pillanatig hat de éppen elég ideig, hogy az együttes támadás felbomoljon és esélyt adjon a lánynak a támadás elkerülésére.
( Alric kicsit dobot de az ellenség nem figyelt rá... még. )
 
A kardok már félúton járnak amikor egy hatalmas póksereg érkezik meg s lepi el az ellenséges harcosokat. De mivel nincs húsok vagy belsőszervük semmilyen kárt nem tudnak okozni.
Helenen még így is segítenek, akinek a nagy zűrzavar okán van esélye arrébb menni ezzel elkerülve az őfelé indított első támadásokat.
Ahogy a pókok rájönnek, hogy itt semmit sem tehetnek tovább rohannak az őket kergető Wang elől.....
 
1. Csontvázfelderítő. 15HP, védekezés/ támadás=D6-2.
2. Csontvázfelderítő. 15HP, védekezés/ támadás=D6-2.


( Gyengék de a fizikális támadások ellen nagyobb kockával fognak védekezni!! )
 
( A totem még mindig sértetlen, mert Wang csak a pókokat zavarta el! Van két ellenségetek akiket le kell győzni minél hamarabb. A kapu nyitva van amerről a ellenség jött!
Most ti támadtok, 2 ember támadhat 1-1 varázslattal vagy bájitalgömbbel ami azonnal talál s kifejti a hatását ám többet nem használhat fel az illető!
Ha ezt a csatát megnyertétek jön az utolsó etap.
Mindenkit kérnék, hogy jelezze mennyi a HP-ja! )

10 HP

Nem tudom megmagyarázni, de ahogy meneteltem a sereg mögött, igazán Blackthornnak éreztem magam. Hadba indultam a harcosaimmal az elveimért és akik fontosak nekem.
"Anya, apa, látjátok?"
Hogy látták-e azt nem tudom. De én láttam valamit, amitől megfagyott az ereimben a vér. A kámzsás figurák ruhája alól felsejlett az arcuk. Vagyis, ami volt nekik arc fölött.
Csontvázak voltak. Mozgó, harcoló csontvázak.
"Ezek nem egyszerű sötét varázslók. És Tia egy ilyen banda rabja? Na azt már nem."
Az elszántság leküzdötte a félelmemet és az egyik csontvázra emeltem a pálcám. A pókok sikeresen megzavarták őket, de mivel nem volt mit enni rajtuk, mentek tovább be az alagútba. Elgondolkoztam, és arra jutottam, hogy csontvázakat csikizni felesleges.
- Depulso!

(Támadás az 1-es Csontvázfelderítő ellen)

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+2

Remegett a kezem így nem céloztam a legjobban, de a találat az találat. Szerencsére a pókok miatt lépéselőnyben voltunk. Na meg Alric irányítása miatt.

21 HP-val kezdem a hsz-t

Utánam Alric is úgy dönt, hogy valamilyen úton módon megpróbálja kizökkenteni a várakozókat, majd támad, aztán Wang kezdi el a pókokat küldeni felénk. Megborzongok, és a hátamon feláll a szőr tőlük. De kizökkenek a csata végett: aki felé irányítottam a támadásomat, az eléggé hamar feladja a harcot. Ekkor baromira megborzongok, amikor látom azt, hogy nem is éppen élő személyekről van szó, hanem csontvázakról. *Akkor a falusiak ezért nem tudtak ellenük végezni, mert nem tudták, hogy mivel állnak szemben.* Gondolom, miközben a másik két támadóra fókuszálok, akik mit sem törődve a harmadikkal, elindulnak felém. A szívem a torkomban dobog, amikor az egyik karja a levegőben megáll Alric támadásának köszönhetően, így igyekszem a guggolásból félig görnyedve elindulni. Ekkor több esélyt látok abban, hogy támadásba lendüljek Wang pókjainak köszönhetően. Mivel a fiú lefoglalja az első támadót, én megcélzom a másikat. 

Támadás a 2. számú csontváz ellen: 

- Flipendo! - szegezem a pálcámat a csuklyás felé. Kissé rémisztőnek látom ezeket a valamiket, amikkel szemben most harcolnunk kell, sőt, eddig talán számomra a leggusztustalanabbak. Bár ki tudja, hogy ezekhez képest még mi lehet az undorítóbb még ebben a világban. 

Helen Green carried out 1 launched of one D9 :

+1

A gondolatom, hogy Helen közelsége Alricnál csak gondot fog okozni a fiú számára butaságnak tűnt így vissza tekintve 2-3 pillanattal ezelőttre.
A támadók egyszerre mozdultak s indítottak támadást.
Nagy szerencse volt, hogy a kis szőkénk ott volt s kivételesen nem tette magát tönkre pl egy gyökérben.
Mert így azonnal likvidálta az első ellenséget.
- Ezaz, ügyes vagy! - drukkolok a lánynak ki nem is hallja az egészet a távolság miatt plusz én se kiabáltam inkább csak az orrom alatt jeleztem boldogságomat a siker irányába.
Ekkor Wang hangját veszem észre amint megindítja a seregét.
- Hogy az a .... - káromkodom el magam s fel hopponálok az egyik fa ágára.
- De rühellem én ezeket a nyolclábú kis bár ebben az esetben hatalmas dögöket. - dörmögöm az orrom alatt.
A csatára pillantok amibe éppen most vágódik be a “nehéz lovasság”. De sok hasznát nem vettük ahogy látom. Már abba bíznék, hogy halálra csípik őket de akkor észre veszem, hogy ezek nem emberek. Vagyis már nem azok réges régóta.
* Mikor halcoltunk utoljára élőholtakkal? * kezdek el gondolkodni, mert emlékszem, hogy beléjük futottunk már legalább egyszer.
Nem érek rá sokáig emlékek közt kutakodni.
Ahogy  látom Wang s Helen támadásba lendült úgy gondolom nem kellek már oda egy harmadik támadónak.
Bízok eme kettő erejében így inkább a totem felé tekintek.
- Még mindig egybe van. - jegyzem meg.
* Wang miért nem lőtte szét? * kérdezem magamtól miközben a pálcámat ráirányítóm.
- Diffindo. - engedem szabadjára a varázslatot.

Hp19

Az események felgyorsulnak, de szerencsére, talán kedvezően. Csontvázakkal már korábban is kerültek már szembe. A porló csontpofák nem lehetnek komoly ellenfelek. Mágikus eredetű teremtmények, így csak le kell dönteni őket, vagy meg kell merevíteni arra pedig nem kell más mint a...
- Descendo!  Üvölti 

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

+2
Az igazat megvallva ami komolyabban zavarja, az a pókok jelenléte. Bízik benne, hogy nem dönt úgy az egyik, hogy a rosszcsontok helyett inkább élő falatok után néz. Akárhogy is, nem árt az óvatosság. Igyekszik kardtávolságon kívül maradni a támadóitól.

2. Csontvázfelderítő. 15HP, védekezés/ támadás=D6-2
Védekezés Helen ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

( A védekezés 5-2=3 Helen támadása meg 10. A különbség 7. 2. Csontvázfelderítő 15/8 HP )

Ahogy Helen Flipendo varázslata telibe találja a Csontváz-felderítőt annak a bal karja elrepül messzire. A varázslat erősebbre sikeredett mint a csontvázat összetartó erő. 

1. Csontvázfelderítő. 15HP, védekezés/ támadás=D6-2.
Védekezés Wang ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

( A védekezés 6-2=4 Wang támadása meg 6. A különbség 2. 1. Csontvázfelderítő 15/13 HP )

Wang Depulso varázslata nem fejtett ki túl nagy hatást az ellenségen. Mondhatni gyengére sikeredet. de mégis elért annyit, hogy a Csontváz-felderítőt hátrálásra kényszerítette. Aki ahogy hátrált rálépet egy nagyobb pókra s ennek következtében elvesztette egy pillanatra az egyensúlyát.

Ahogy az 1. Csontvázfelderítő visszanyeri a stabilitását megindul az őt támadó ellenfél ellen. Csapásra emeli hatalmas ívelt kardját. 

Támadás Wang ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

Alric indította támadás sajnos célt téveszt s az 2. Csontvázfelderítő előtt csapódik a földbe.
(Ez azért történt mert 2 támadás volt engedélyezve, ha csak sorozzátok őket hamar kidőlnek abba nincs móka. )
A Csontvázfelderítő a srácra emeli sötét szemgolyótól mentes tekintetét majd csatakiáltásra nyitja állkapcsát. De abból hangszálak híján nem jön ki hang. Hiányzó bal karja nem gátolja a mozgásban, sőt a hiányzó súly okán gyorsabban mozog s pillanatok alatt a fiú előtt terem s ő is csapásra emeli ívelt kardját.

Támadás Alric ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

Eközben Darman varázslata telibe találja a totemet. Ami mintha meg se érezte volna a támadást.
De pillanatokkal később furcsa remegésbe kezd s az egész totemen repedések jelennek meg. S egy hatalmas robbanással szétpukkan.
Ennek következtében a kupolán lévő varázslat ami megakadályozza azt, hogy bejussatok megszűnt és most már mindenki számára láthatóvá válik nem csak a mágusok számára.

( Ti jöttök újfent. 3 ember támadhat! )

10 HP

Én éppenhogy csak megkarcoltam a csontvázamat, míg mellettem Helen átka rémisztő erővel csapódott a másikba le is szakítva a karját.
"Hát hiába, a felsőbb évesek. Össze kell szednem magam"
Felkészülök a védekezésre, ahogy felém tart a csontváz kivont karddal. Közben remegést hallok a hátunk mögül aztán látom a kupolát eltűnni.
- Oda a meglepetés azt hiszem. Tudni fogják, hogy jövünk. Gyorsan főzzünk ezekből csontlevest aztán rohanjunk be mielőtt még eszükbe jut messzebb vinni a fogjokat!

Mire ezt kimondom, már meg is érkezett az ellenfelem és suhintott is a kardjával.

- Protego!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+2

A pajzsbűbáj kivétte a csapást. Ahogy kell. Kihasználtam a visszapattanó fegyverét és a karjára szegeztem a pálcám, hátha el tudom választani a csontokat.
- Diffindo!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+2

Nem akartam sokat húzni az időt. Tiát akartam, de azonnal.

A 2 csontváz megjelenése után felgyorsultak az események. A leghorrorisztikusabb történés az volt hogy Wang full hirtelen elkezdte üldözni a pókokat. Csak az a gond hogy gyakorlatilag felénk
- Waaang!! Azert szólhattál volna.
Darman persze egyből felhopponált egy faágra. 
~Jellemző
A legnagyobb szerencsémre a következő pillanatban a pókok továbbmentek a csontik felé. 
Helen, Wang és Alrik eyből támadásba lendult és a három lövésből kettő elég szépen betalált.
Az első csontváz épp meg akarta támadni Alrikot, amikor rászegezem a pálcámat.
- Everte statum

Lara Lestrange carried out 1 launched of one D6 :

+1

Miután szétlőttem a totemet az annak rendje s módja szerint szétrobbant.
- Végre egy kis siker. - jegyzem meg magamnak örülve a történésnek.
A kupola még megvan ám változás történt benne, rajta. Mintha a láthatatlanná tevő mezője eltűnt volna.
Bízok benne, hogy a többi környéken lévő törzs emberei meglátják ezt a valamit s más oldalról behatolnak. Ezzel oszd meg s uralkodj lesz az ellenség soraiban.
Igaz tudtam, hogy hiú remény az egész. De jobb mint a semmi.
Ez egy támaszpont ha nem így lesz esélyünk sincs egy hordányi, seregnyi, légiónyi csontváz ellen. S ki tudja mik vannak még bent.
A csata zaja vonja magára  a figyelmemet.
Egy kiütve kettő talpon, amiből egy megint csak sérült a hiányzó karját tekintve.
Wang elég hülye helyzetbe van s az ő csontija egészségesebb mint a másik félkarú. Így inkább neki segítek úgy döntök.
Mellé hopponálok s azonnal a csontváz mellkasán lévő bőrpáncélra irányítom a pálcámat.
- Hello, jöttem segíteni ha nem bánod. - szólok a fiúnak, hogy meg ne ijedjen tőlem.
- Depulso! - engedem el a taszító varázslatot.
Bízva abban, hogy van benne elég kakó s neki vágja a mögötte lévő fának.

Támadás az 1. Csontvázfelderítő ellen.

Dragneel Darman carried out 1 launched of one D9 :

+1

HP-m 24/13.

1. Csontvázfelderítő 15/13 HP 
Védekezés Wang támadása ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

( A védekezés 5-2=3 Wang támadása meg 6. A különbség 3. 1. Csontvázfelderítő 15/10 HP )

Wang támadása a csontváz kezére hatással volt ám leszakítani nem tudta azt. Így most élettelenül lóg a felderítő balján ezzel megnehezítve az eggyensúlyozásban.

 1. Csontvázfelderítő 15/10 HP 
Védekezés Darman támadása ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

( A védekezés 4-2=2 Darman támadása meg 6. A különbség 4. 1. Csontvázfelderítő 15/6 HP )

Darman nagyszerűen kihasználja Wang által megzavart felderítőt s a Depulso hatására a harcos jó pár métert repül  hátrafelé. A Csontvázt egy szép nagy széles akácfa fogja meg hatalmas csonttörések kíséretében.
Ám ez sem akasztja meg a halálon túli harcost s pillanatokkal később felugrik és Darman irányába dobja a kardját.

 1. Csontvázfelderítő 15/6 HP 
Támadás Darman ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2


 2. Csontvázfelderítő 15/8 HP 
Támadás Lara ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

Lara Everte Statum varázslata még pont azelőtt kapja el a felderítő kardját mielőtt az sikeresen lecsapna Alricra. A varázslat hatására az kirepül a lény kezéből s pont a másik felderítő mellé érkezik a földbe.
Gonosz sötét szemgödrét a lány felé fordítja, csontokból álló kezét ökölbe szorítja s embereket megszégyenítő gyorsasággal a lány irányába veti magát. Öklével gyomorra célozva!

( Alric nem védekezett még, de Lara támadása megvédte a fiút. Így a támadás egy védekezésnek ért fel. Remélem ez érthető. Ez a továbbiakban is megfog történni, ha az illető nem tud dobni s mások pont azt a lényt támadják!
Újabb kör, ti vagytok. 3 ember támadhat! )

10 HP
Nem pont azt a hatást érte el az átkom amit vártam, de legalább megszédült. Ekkor hirtelen pukkant valami mellettem. Hirtelen megijedtem, de aztán láttam, hogy csak Darman az. Volt kedves megmutatni, hogy hogyan kell igazából átkokat szórni.
"El kell ismerni, nagyon tud a srác."
A gond az, hogy ettől most őt vette célba a csontváz. Nemes egyszerűséggel fogta a kardját és nekidobta a srácnak. Bíztam benne, hogy egy Darman kaliberű mágusnak ez nem nagy falat, viszont így fegyver nélkül maradt az ellenfél. Ezt ki kell használni.
Futottam oda hozzá, hogy jobb helyről tudjak célozni, amikor becsapódott mellém egy kard, majdnem a lábamba fúródva a talaj helyett.
- Ez közel volt.
Gondoltam egy nagy merészet és felvettem a kardot. Nem voltam egy vívóbajnok, de reméltem elég annyi, hogy teli erőből lesújtok a nyakára.
- Csupán egy maradhat!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+2

21hp
A tamadásom hatására a csontváz kezéből kirepült a szabja.
- Ezaaz- kiáltok fel naívan
A következő pillanatban elkezdett felém rohanni. Szürreális látványt nyújtottak az üres szemgödrei.
~Groteszk.. Vagy elment az eszem vagy tenyleg egy csontváz rohan felém. Ez biztos hogy nem teljesen oké
- Protego

Lara Lestrange carried out 1 launched of one D6 :

+1
Aztán körbenézek hogy a többiek hogy állnak a másik csontival. Wang kalóznak képzeli magát es közelharcban nekiront a csontvázfelügyelőnek, de egész szépen eltalálta.
- Ez szép volt. Habár igazan széteshetnének már. Elég idegesítőek.
Aztán vissza fordulok a másik csontváz felé.
A csontváz nyakára célzok
- Diffindo

Lara Lestrange carried out 1 launched of one D6 :

+1

Védekezés az 1. csontvázfelderítő támadása ellen (1 pont érték):

Dragneel Darman carried out 1 launched of one D9 :

+1

Látom, hogy sikerült felbőszíteni a kis ellenfelemet s az mérgében felém hajítja a fegyverét.
Két dolog fogalmazódik meg bennem. 
Én vagyok az ilyen gyors vagy ez tényleg ilyen lassan repül felém.
Hiszen neme egyszerűséggel fél lépést teszek jobbra. Ennek következtében a fegyver ártalmatlanul suhan el mellettem s áll bele a mögöttünk lévő fában vagy 2 m-re.

Látom, hogy Wang közelharcba kezdett az ellenfelünkkel én Larát támadóra szegeztem a pálcámat.
Az jobban ramatyabb állapotba van így bízok benne, hogy kettőnk ereje képes lesz szétszedni.
Észre veszek egy szép nagy követ a csontváz mögött.
- Invoto. - szólítom magamhoz a kőmonstrumot s bízva abban, hogy az telibe kapja a csontvázat s az szétesik emiatt.

Támadás a 2.csontvázfelderítő  ellen:

Dragneel Darman carried out 1 launched of one D9 :

+1

Amint Wang rohamozni kezd a pókokkal indulok utánna én is,nagyrészt igyekezve relytve maradni. A többiek látom nagy erőkkel harcolnak a csontvázok ellen.Én most jelenleg csak hagyom menni a harcot viszont nemsokára a kupola kipukkan.    *Akkor valaki csak szétlőtte a totemot. Mindeggy, hogyha a csontik már tudták,hogy itt vagyunk akkor valószínűleg a többi is tudja*     Azzal tovább folytatom a lopakodást. És az a célom,hogy a csontvázakat megkerülve vagy egy jobb pozícióból lőni rájuk vagy pedig meglátni,hogy a kupola mégis mit relytett.   *Vagy sietve rakták fel ezt a pajzsot, vagy nem kellet nekik sokáig,vagy pedig a varázserejük és tudásuk nem a legjobb.*  
Gondolom Magamban ahogyan tényleg jobban a közelébe érek a csatának,és igyekszem elrejtve maradni.

2. Csontvázfelderítő 15/8 HP
Védekezés Lara támadása ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

( A védekezés 2-2=0 Lara támadása meg 6. A különbség 6. 2. Csontvázfelderítő 15/2 HP )

Lara nyakra irányzott Difindoja elkapja a lény nyakát. Ám éppen nem sikerült lenyakaznia az ellenségét. De a csont olyan szinten repedt, hogy nem sok híja van annak, hogy megadja magát.

2. Csontvázfelderítő 15/8 HP
Védekezés Darman támadása ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

( A védekezés 4-2=2 Darman támadása meg 6. A különbség 4. 2. Csontvázfelderítő 15/0 HP )

Ahogy Darman magához rántja a szikla darabot az ripityára töri a csontvázat. A csontok életlenül hullanak a földre s nem mozdulnak többé.

1. Csontvázfelderítő 15/6 HP
Védekezés Wang támadása ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

( A védekezés 5-2=3 Wang támadása meg 7. A különbség 4. 2. Csontvázfelderítő 15/2 HP )

Wang kardcsapása a nyakra irányul de a csontváz éppen jó pillanatban lép hátra így a csapás nem a nyakat éri hanem a mellkasát. A bőrpáncél teljes mértékben szét szakad és a csontok is berepednek. Jóformán csak a jóakarat tartja egybe a lényt.

1. Csontvázfelderítő 15/2 HP
Támadás Wang ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

A halálon túli lény nem vár egy pillanatig sem. Felemeli jobb lábát s célba veszi az előtte lévő srác gyomorszáját.

( Lehet támadni de csak 2 személynek! )

10 HP
Meglátszott a járatlanságom nem tudtam megölni. Már ha egy csontváz esetében megölésnek számít ez. Kardja már nincs mert eldobta a bénája, de a kezeivel felém csap.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+2

Annyira gyenge volt, hogy sértés volt védekezni is ellene. De én meg akartam sérteni.
A karddal lazán félrepofoztam a kezét, majd lesújtottam a fejére.
- Azt mondtam, hogy megdögölsz. Jacktől és Tiától sok szeretettel!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+2

19 hp
Lara az utolsó pillanatban szedi le a támadóját, így ezúttal megmenekül. És ezzel egy gyűrűk urába illő epikus csatajelenet kerekedik kis kalandjukból. Biccent a lány felé köszönetképp és gyorsan felméri a harc jelenlegi állását alapvetően nem állnak rosszul, személyi sérülések nemigazán történtek így ideje lezárni a meccset. Célba veszi a megmaradt csontvázat.
-Lacarnium inflamare!

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

+2
Reményei szerint a tűz emésztő ereje megteszi amit meg kell tenni, és zavartalanul továbbhaladhatnak

21 HP-val kezdem a HSZ-t 

Elismerően bólintok, hogy a támadásom betalált a csontvázba, és kajánul elvigyorodom. Reménykedem abba, hogy a kövezkező támadásom, amit intézni akarok, ugyanilyen precízen be fog találni. A nagy kavarodásba hagytam a többieket érvényesülni, miközben nem akarom tovább rejtegetni magamat. 
*Ügyesek nagyon.* Gondolom, és bólintok egyet. Amikor az utolsó csonti áll a lábán, Wang és Alric veszi célba, így elhúzódok onnan, nehogy a támadásuknak útba legyek, vagy netalántán engem támadjon be az utolsó csapásaival.
*Nyugi Tia, nem sokára ott vagyunk. Remélem itt vagy benn a különleges átjárón túl. Remélem jól vagy.* Reménykedem benne, hogy előbb vagy utóbb utolérjük, és kiszabadítjuk. Tényleg meg kellene találnunk a lányt, ki tudja, mit művelnek vele, és még mielőtt a fiúk félholtra verik egymást előbb vagy utóbb. Bár ismerve őt, eléggé könnyen ki tudja vágni magát a helyzetekből. 
Ameddig a csata zajlik, felmérem a terepet: megnézem azt a helyet, ahonnan a ropi csontik jöttek ki: valahogy az az átjáró teljesen más, vagyis inkább erőteljesebb, mint kellene lennie. Furcsaságot érzékelek felőle. Kellene nekem valaki, aki segít felderíteni, ami itt van, igaz, a fél szemem a csatán van.

Wang csapására ketté nyílik a csontvázfelderítő koponyája s két oldalra hullik le. Pillanatokon belül maga a csontváz is össze esik. Elszáll belőle az az energia ami életre hívta.
Alric támadása már a levegőn vág keresztül s csapódik bele az egyik fába.
 
Az ellenségek holtan fekszenek a lábaitok előtt, nincs ki zargassa a kupolába való belépéseteket.
Ahogy tekintetetek a bejárat felé irányítjátok fületek csata zaja csapja meg mely belülről érkezik....

( Folytatása következik, pontozás a héten megtörténik attól függően mennyire fáradtak az Adminok. )