133 A feladat - A dzsungel

"Oké elismerem, ezért tényleg érdemes volt ilyen korán indulni" fut át az agyamon, ahogy körbenézek a jádezöld természetben és figyelem, ahogy a távolban a sivatag keskeny sávja felett felkel a nap. Az persze látszik, hogy nem érintetlen a természet, táborok nyomait látjuk, nyilván nem véletlenül ide vitt a medál.
A növények fűszeres illata és az állatok halk morgása eszembe juttatta azt a régi jó viccet, hogy:
"A dzsungelben minden ehető. Te is."
Egyelőre persze semmi nem akar megkóstolni minket, de ez azért változhat. Szerencsére nem Ausztráliában vagyunk.A
A meleget viszont rögtön megéreztem, és szerintem nem voltam egyedül ezzel. Mindenkire tapadt az átnedvesedett fölsője.
- Induljunk el minél hamarabb, hogy kaphassunk ehelyett egy tengerparti küldetést! Kinél van a bozótvágó? Ő menjen elől szerintem.

Jól nézünk ki. Már most olyan a csapat, mintha egy nagy csatát éltünk volna át, pedig csak ide teleportáltunk.

Éppen egy nagyon jó álomban voltam benne mikor hangos kopogás keltett fel. Kibotorkáltam az ajtóhoz kinyitottam és egy házimanót találtam ott. Azt mondta hogy le kell menni a nagyterembe. Körülnéztem hogy csak nekem vagy mindenkinek. Örömmel vettem tudomásul hogy minden diáknak mennie kell. Kb 5 perc alatt el is készültem és már rohantam is.
~De jó hogy mindig elkések~
Mikor beértem amennyire csak tudtam halkan leültem egy lány mellé. Még szerencse hogy pont hallottam mit kell csinálnunk.
-Szia- köszöntem a lánynak.
Nagyon kedvesen visszaköszönt és bemutatkozott (Larának hívták)miközben mentünk a zsupskulcshoz.Én most próbáltam ezt először. Miután átértünk elképesztően szép táj tárult elénk, de ugyancsak rettentően meleg volt. Én inkább hátul maradtam mert még nem csináltam ilyet, megvártam míg a többiek eldöntik merre menjünk.

Miután megérkezünk az úgynevezett dzsungelbe, rá kellett jönnöm, hogy megérte korán indulni. Ahoz képest hogy bármikor meghalhatunk, na jo azert nem.. Egész kellemes itt. A fű gyönyörű, szinte szürreálisan zöld.
Még az eligazítason egy  furcsán ismerős de szimpatikus új lany köszönt rám. De nagyobb beszélgetésbe nem elegyedtünk, így a helyszínre érkezés és gyors terepszemle után őt keresem a tekintetemmel. Elég elveszetten és zaklatottan sétálgatott fel alá.
- Szia! Minden oké? Most utaztál először zsupszkulccsal?-kérdezem mosolyogva
- egyébként Lara Lestrange vagyok, nagyon ismerős vagy.. Lehetseges hogy már találkoztunk?- kérdezem érdeklődve
Aztán hirtelen belém hasított a felismerés, és az emlékek. 
-Lola...- mondom halkan, de szinte kicsattanó örömmel
~úristen ez nem lehet ő
Még mielőtt az ő apja meghalt osztalytársak voltunk.. Sőt legjobb baratok. De már több mint 2 éve nem beszéltünk.
A gondolatmenetemből Wang hangja józanított ki
~Igaz! A küldetés.. Nem beszélgetni és nosztalgiázni vagyok itt!
- Figyelj, még mindenképp beszéljünk majd, de most menjünk segíteni
Közelebb lépek Wanghoz és a csapathoz
-Uhh, itt aztan van aljnövényzet.. Ide machete kell
-Daniel?? Merre vagy?

A zsupszkulcsos utazást már teljes mértékben megszoktam. Nagyon ritkán jön rám rosszullét. Szerencsére most nem azon ritka alkalmak egyike volt.
Ahova érkezünk valami tábor lehet.
- Talán mindenki innen indul a dzsungelbe? – szalad ki a számon a gondolatom ahogy a környéket nézem.
A táj mondjuk úgy, hogy meseszép.  Eltudnám képzelni egy igazán hosszú ideig húzódó táborozást.
A többiek beszéde ránt vissza a jelenbe. Pedig már elképzeltem, hogy hol állítanám fel a sátrat, hogy jönnék ki belőle reggelente s este hogyan ülnék a tábortűz körül miközben gyönyörködök a z égben.
Egy új lány csatlakozott hozzánk kit eddig még nem igazán láttam.
- Szia, Darman vagyok. – mutatkozok be neki.
- Te ki vagy? – kérdezem, hogy a csend s az idő teljen.
választ még nem kapok de Lara Danielt keresi, akinél ezek szerint a vágóeszközünk van.
- Szerintem még nem olyan erős itt a növényzet ahhoz, hogy szükségünk legyen rá. Bár nem rossz hogyha kéznél van. – beszélek a lánynak.
- De csak egy kérdés, szerintettek merre induljunk? – kérdezem.
- A Szahara felé oké, hogy nem. De a többi irányba is mehetünk bármikor.

Elég furcsán éreztem magam mikor mindenki azt tervelte hogy ezután mit csinaljunk de én nem tudtam beleszólni a beszélgetésekbe. Majd odajött hozzám Lara akivel az imént találkoztam. Miután kimondta a nevem felismertem, tudtam hogy ő lesz az senki más. Nagyon megörültem neki hogy van itt egy ismerős arc is.
-Te vagy az a Lara akivel egy osztályba jártunk?- kérdeztem tőle, mert nem voltam biztos benne hogy ő az. De szerencsére ő volt. Ezután elment egy fiuhoz akit most láttam először. Majd hozzám is odajött egy srác akiről már hallottam mielőtt ideérkeztem de nem hittem volna hogy velem is leállna beszélgetni. 
-Szia én Lola vagyok- köszönök neki.
~Ez legalább jo alkalom arra hogy barátokat szerezzek és ismerkedjek~ Elmélkedek magamba.
-Igazából még mindig nem tudom mi folyik itt- sugom oda Darmannak.

Ahogy az irányon tanakodtunk, becsatlakozott a beszélgetésbe egy feltűnően szép arcú lány, akit nem igazán láttam korábban, de ha elküldték velünk, akkor biztos nem zöldfülű.
- Szia, Lola. Nyugi, még mi sem tudjuk, hogy mi folyik itt. Azért küldtek minket, hogy kiderítsük. Wang Blackthorn, szolgálatodra - nyújtok kezet, majd amikor meglátom, hogy mennyire izzadt, gyorsan megtörlöm és kinyújtom újra.
- Az ilyen törzsek általában a dzsungel legmélyén vannak - fordulok Darmanhoz. - Szóval én azt az irányt lőném be, ami a leginkább elvezet a Szaharától. Az pedig....- bökök a fák közé. - Ez lenne itt. Ha tévedek és mind meghalunk, akkor majd utólag kárpótolok mindenkit.

Mire felocsúdok már az esőerdő szélén, egy hatalmas fa előtt állok. Az erdő illata itt teljesen más, mint az otthonié, és kétlem, hogy tele lenne kóborló furmáncokkal, tesztrálokkal, és egyszarvúakkal. A többivel meg azért elbánok. 
- Igen, én is ellennék itt egy darabig - válaszolok lazán Darmannak, amikor rájövök, hogy nem is szólalt meg valójában. Mellénk érkezik Lara, és egy ismeretlen leányzó is. Darman kissé túl kedvesen is mutatkozik be a lánynak. Bár lehet ez csak az én szememben látszik annak, mindenesetre jó lesz tisztázni az erőviszonyokat. 
- Hali Lola! Én Tia vagyok. - mutatkozom be a lánynak, majd egy szempillantás alatt veszem fel vámpír alakomat. - és akivel itt kacérkodsz az nem, más mint a társam. - morgok szemfogaimat megmutatva. 
- Amúgy tényleg arra kell mennünk - szagolok a levegőbe, majd mintha mi sem történt volna visszaváltozom. 
- Igazad van Wang. A törzs mélyen a dzsungel mélyén él. Itt még nem lesz szükség a machetére. De el kéne indulnunk, mert nem hinném, hogy pár óra alatt odaérnénk, és még én sem szeretnék a dzsungel közepén táborozni. Szóval hajrá! - indulok meg, és még egy jelentőségteljes pillantást szegezve Lola irnyába, határozottan megfogom Darman karját.

Ahogy megérkezünk, elámulok a hatalmas fán. Ez aztán pazar, és nem is egyedi fa az is biztos. Majd meghallom Wangot, aki bozótvágót említett. 
- Azt hiszem, valakinél volt bozótvágó. Csak már nem igen emlékszem, hogy kinél lehetett. - közlöm a fiúval, majd közben feltűnik egy új lány is. - Téged még nem láttalak. Biztos új lehetsz itt. Helen vagyok. És menjünk előre, kedves Darman.
Majd Darman kérdezi, hogy merrefelé induljunk, de valamiért a fülem megakad azon, hogy Lara Danielt keresi, felé fordulva szikrákat szórok a szememmel a lány felé. Mégis ez mit képzel magáról, nem elég neki Alric, még Daniel is kell neki? Kicsit közelebb lépek Larához. 
- Örülnék neki, hogyha nem másznál rá Danielre. Értetted? - suttogom oda a lánynak, majd előveszem a pálcámat. - Tájolj! 
A pálcám észak felé fordul, de valahogy érzem, hogy ez így nem oké. 
- Azt hiszem, valami nem oké. Nem tudom megmagyarázni a dolgot, de mintha kicsit furcsább lenne ez a hely, meg mintja a tájolj nem úgy működne. - mondom, miközben a pálcámat mozgatom, ami szintén kicsit furcsa lenne. - De én szerintem induljunk el arra, ahol kisebb az aljnövényzet, ne álldigáljunk itt egy helyben. 
Úgy döntök, hogy elindulok észak felé, de hátranézve intek a többieknek, hogy jöjjenek, hadd ne kelljen megint egyedül kószálnom szokás szerint.

Odajött hozzám egy nagyon jóképű srác, majd bemutatkozott.
-Szia én Lola vagyok és nagyon örvendek a találkozásnak.- Köszöntem neki én is. Eddig úgy voltam vele hogy nem akarok szerelmes lenni de ez a fiu...
Ezután odajött hozzám Tia aki egy kissé megilyesztett, és elrántotta Darmant. Igazából nem értettem hogy miért, de ő tudja. Utánamentem és leszólítottam.
-Szia Tia figyelj én nem akarok rosszat és nem is szeretnék bekavarni semmibe. Sajnálom ha esetleg olyat tettem volna amit nem kellene.- vallottam be neki amit éreztem. Ezután Helen is megérkezett. Mint ahogy láttam Larával nem nagyon jöttek ki jól. A lány intett nekünk hogy menjünk utána ezért követtem majd odaléptem Wang mellé. Egy ideig csak sétáltunk egymás mellett szótlanul majd megtörtem a csendet.
-Szia újra. Te amúgy mióta vagy itt és hány éves vagy?- kérdeztem tőle. Bevallom kissé féltem a reakciójától a beszélgetés kezdeményezésemre. De hirtelen megálltunk mert valami elállta az utunkat.

Nagy örömömre szolgál hogy Lola tök jól beilleszkedett már most de nézelődés közben Helen odalépp mellém és picit odébb lep velem mintha ez csak valami baráti csevej lenne. De eleg fura volt szoval valószínűleg többről van szó.
-Helen.... Nem akarok rámászni Danielre! Csak azt a rohadt machetet kerestem mert ha figyeltél volna láttad volna hogy elteszi. Fogalmam sincs hogy mi bajod van velem, de en azt hittem jóban vagyunk- beszéd közben picit bekönnyezek mert tényleg azt gondoltam hogy barátok vagyunk
Veszek egy mély levegőt és ismét felveszem szokásos baratságosnak tűnő mosolyomat.
- Igen.. Induljunk el. Szerintem a vadállatok miatt veszélyes lehet itt állni
A jobb kezembe a pálcámat tartom a bal kezemet pedig az oldalamra teszem, oda ahova a késem van.
Máskor nem szoktam elől menni hanem hátul beszélgetek de most csendesen és fejemet lehajtva indulok el arra ahol a legkisebb az aljnövényzet.

Egyre jobban feszengve néztem, ahogy a lányok egymásnak ugranak. Nem mondom, hogy nem szexi az iszapbirkózás, de talán jobb lenne végrehajtani a küldetést, mielőtt a csapatot megtépjük. Közben visszatért mellém a szép arcú lány. Lola, azt hiszem.
- Szia megint. Igazából csak pár hónapja vagyok itt. És nemsokára tizenhat leszek. Na és te? Gondolom nem régóta, mert ha láttalak volna, arra emlékeznék - válaszolom széles mosollyal, majd a többiek felé sandítok és hozzáteszem. - Amúgy nyugi, általában mindenki szereti itt egymást. Szerintem csak a koránkelés miatt harapósak. Én amúgy se aludtam, szóval nekem mindegy.

Noss a zsupszkulcsokat nem kedvelem annyi biztos, a machete szépen biztonságosan van nálam. A szituáción pedig csak belül sóhajtok eggyet majd Helent csak hátulról megölelem.Nem mondok semmit csak megölelem majd pedig kicsit visszább lépek. 

-A machete nálam ván és most kérem mindenkit, hogy legalább addig hanyagoljuk egymás kinyírását ameddig oda érünk ahova kell. Jelenleg nem akarunk időt vesztegetni. Megyek előre ha már nálam van a machete. Szerintem is a dzsungelben lesznek a törzsek, semmint a sivatagban. 


Azzal odébb állok az említett út felé, várva, hogy a többiek is most jönnek-e majd vagy nem. Addig is elkezdem vizsgálni a machetet és egy kicsit ritkítani a növényeket a lehetséges útvonalnál.

Valami lehet a levegőben, mert Helen is nekiesik, csak ő éppen Larának. Én is érzem, hogy valami nincs rendben körülöttünk. Az erdő mágiával van átitatva, ami valahogy rossz érzéssel tölt el. Ahogy Daniel elindul előre es nekiáll a machetevel vagdalkozni, valami történik.
Mintha megborzongana a vadon. A fák suhogni kezdenek, és pillanatok alatt az addig még talajszinten kúszó növények egyre magasabb sűrű bozóttá alakulnak. 
Minden egyes suhintassal a fal egyre sűrűbb, egyre magasabb lesz, míg a végén egy szinte áthatolhatatlan és megkerülhetetlen szúrós tövises fal húzódik előttünk.
- Azt hiszem Daniel,abba kellene hagynod a csapkodást - szólalok meg. 
-De most már biztos, hogy erre kell mennünk. Nem véletlenül védekezik az erdő. Valamiféle védövarázslatba futottunk bele. Már csak az a kérdés, mi légyen? 

Ahogy Tia szólt, hogy a csapkodás nem jó ötlet, én is észrevettem, hogy a növények maguktól sűrűbbek lettek. Ettől még Garrgantis is elismerősen füttyentene.
- Az már biztos, hogy jó irányba megyünk. Erre mágia van. A kérdés, hogy a törzs csinálja-e? A természeti mágia passzolna hozzájuk. Másfelől viszont nem tudnak különbséget tenni démonok és egyszerű sötét varázslók között, szóval még az is lehet, hogy a rossz fiúkat hamarabb találjuk meg.

Ezt nem mondtam ki hangosan de az is eszembe jutott, hogy maga a dzsungel csinálja magától. Hogy a közepén van egy nagy fa vagy gomba, ősibb az itt élő embereknél. ami most ki akarja zárni a betolakodókat.
- Tényleg, ha mégis a törzset találjuk meg először, hogy mondjuk meg nekik, hogy segíteni jöttünk?

A csapkodást be is fejezem miután a növények csak egyre serkennek elő, így kissé rosszul érzem magam tehát csak egy suttogott bocsánatot mondok magamnak meg az erdőnek majd a machetet megint biztonságosabb pozícióban tartom, hogy senkinek se legyenek szuicid hajlamai.

-Igen biztos, hogy ez lessz a jó irány, és remélem ezzel nem csináltam magunknak gondot. Az lett mondva, hogy majd ha odaérünk tartsuk fel a medált ami éppen wang nyakában van ami majd engedi, hogy ő beszéljen velük, vagy gondolom azt aki éppen van. Na de akkor valószínűleg erre kellene elindulni vagy a falu vagy  a rossz fiúk felé. Szerintem most induljunk mielődt vagy ők vagy valami állat talál ránk. 

A zsupszkulcs meglehetősen érdekes helyre volt belőve. A környék kifejezetten szép, de mégis... van valami a levegőben. Valami amitől az emberek haragosak lesznek.
~ Ehhez semmi közötök mi? Teszi fel a kérdést a Daeváknak.
-KIVÉTELESEN EZT MOST NEM MI CSINÁLTUK. 
~ Akkor jó. Nem kéne most egy dzsungelben egymásnak ugrasztani minket.
Azzal tovább figyeli az eseményeket. Majd amikor Helen a tájolóval bohóckodik, tesz egy lépést előrébb, hogy lássa az eredményt.
-A déli félgömbön vagyunk. De akkor ez nem lehet a Szahara. Ha viszont tévedek, akkor a tájolj van eltájolva, megzavarva. és nem északra mutat. ugyanis a Szahara az északi félgömbön van. Akárhogy is szerintem erre most nem támaszkodhatunk. Wang ötletét támogatom! Menjünk egyenesen a dzsungel felé és pont. Már csak azért is, mert itt egyre melegebb lesz, minél tovább maradunk itt, annál valószínűbb, hogy pecsenye lesz belőlünk. Ha az ott a trópusi esőerdő, akkor vízzel nem lesz gondunk. Most viszont előbb előttünk még a szavanna ahol ha úgy alakul, szembe kell néznünk a ragadozókkal is, A magasfüves szavannánál főleg. Ott érhetnek meglepetések.
Menet közben, elhalad az újonnan érkező leányzó mellett. Végigméri, majd mogorván biccent felé és Lara mellé lép.
- Minden rendben? Megvárja a lány válaszát, majd Darmanhoz siet.
-Mit gondolsz bírni fogják? Aggódva az új lányra meg a csapat többi tagján pásztáz végig a tekintete. - Wanggal szerintem nem lesz gond, de a többiek?
Akárhogy is, ki kell lépnünk, mert ha itt ér a forróság, odakozmálunk.

Imádok az erdőben sétálni és ez mindig megnyugtat akarmi is tortenik eppen. Így volt ez most is. Akárhogy egy küldetésben és lehet hogy veszélyben vagyunk a dzsungel vibe-ja most is csodálatos. Az sem zavar hogy Daniel előttem ingerülten csapkodott. Bár nem közvetlen mögötte mentem, inkább lemaradozva Tia és Lola mellett. A kalandokon általában szólóban sétálok valahol vagy random csapódok valahova. Az esetek többségében nem igénylem a beszélgetéseket és elvagyok az elmémben de ez most másképp van. Kifejezetten örülnék ha valaki megszólítana vagy beszélgetést kezdeményezne. Helen szavai valamit elindítottak bennem. Tudom hogy nem ez volt a lényege, de ha nem kezdek el normális barátságokat kialakítani egyedül maradok. Eddig nem éreztem magányosnak magam de most valamiert igen.
Es kisebb csoda lévén Alrik odalépett mellém.
- Hogy minden rendben van-e... Hát végülis igen
- Csak kicsit elveszve érzem magam-mondom csendesen
-Szerintem fogják bírni. De kisebb hisztik lehet lesznek.
Miközben mi beszélgetünk páran elkezdtek az iranyról meg a dzsungelről beszélni
- igen, szerintem is biztos ez a jó út és a csapkodással csak magunk ellen melózunk. Valami átvitt értelmű megoldás kell. 
Ezen elkezdek gondolkodni..
- Srácok, olvastam egy olyan esetről amikor vért kellett a falhoz adni és ez volt a "kulcs"
-Ez annyira primitív hogy még működhetne is nem?
-Ti mit gondoltok, vagy lehet erdemes lenne meg megpróbálni a Wangnal lévő medált is.

Amikor a növényzet már olyan sűrű lett, mint az elkészült zabkása felmutatom azt a medált, ha már Daniel szerint fordít. Hátha tud növényül is. És a jelek szerint Larának is ez jutott az eszébe. Lássuk.
- Kedves erdő! Bármennyire hihetetlen is, mi segíteni jöttünk. Engedd, hogy eljussunk a törzs falujába, hogy elvégezhessük a küldetést. Kétlem, hogy a sötét varázslók tisztelettel bánnának a dzsungel fáival. Engedd, hogy eltávolítsuk őket.

Most vagy valami zseniálisat alkottam, vagy egy totális idiótát csináltam magamból. A kettő végülis nagyon hasonlít egymásra. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mi fog történni.

Daniel növényzet ritkításának következtében egy áthatolhatatlan fal alakult előttetek. A növényzet gyorsabban nőt s erősödött mint ahogy keresztül lett vágva.
A fal legalább 3m magas s szélessége belevész az erőd láthatárába jobb és bal oldalon.
Így nem látni, hogy esetleg 10-15 méter múlva megkerülhető e vagy sem.


(Tehettek egy próbát ezzel. Lucky kocka 17-18-19-20 sikert jelent s megkerülhető. Ha kevesebb akkor csak az időtöket töltöttétek ezzel a sétával. Egy dobásra van lehetőségetek csak!)
 
(Ha nem indultok el s itt maradtok vagy ha elindultok és sikertelent dobtok.)
A növényzet furcsa mód reagál a jelenlétetekre. Ám ennek nem a medál “fordítónak” hitt tulajdonsága az oka. Hane a mágikus kisugárzása. A falból két tüskés növényszár csap ki pontosan Wang kezében lévő medálra. Meg másik kettő Danielnél lévő mágikus machatéra.
Egyikőtök se igazán vette észre de a machate is elvan bűvölve. Éle sose megy ki és sose rozsdásodik be.

(Wang és Daniel dobjon védekezésre. Saját szintjének megfelelően. Ha páros az érték sikeresen elkerülték a támadást ha páratlan akkor bekapták a támadást. S a Machatét mega medált is “lenyúlta” a fal.. Plusz mind a ketten zsebződnek  2 pontot a tüskék miatt....

Valahogy át kell jutnotok a növényfalon.)

Kis segítség, hogy a növényfal mögött az egyik nagyobb fa törzsén egy totem áll. Mely egy furcsa mágikus kisugárzást kellt. Valószínűleg ez okozza a növényzet ilyen fajta ellenállását.

(Ezt nem vettétek észre miközben a növényt ritkítottátok, de valahogy oldjátok meg, hogy meglássátok s akkor talán át tudtok jutni rajta!!)

Wang sikeresen idiótát csinált magából azzal a beszédével. Nemhiszem hogy a fal egy érző élőlény...
-Figyelj, további szép szónoklatok helyett inkább próbáljuk meg megkerülni a falat
-Induljunk el jobbra, az biztos Jobb lesz- a helyzet furcsasága ellenére nem hagyhattam ki ezt a szörnyű szóviccet.

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

18

Miután elindultunk, kb 15 méter séta után végre látni lehetett a fal végét
- Asszem sikerült és minden szupi... Egyelőre
-De amugy innentől mit fogunk kezdeni az aljnövényzettel?
Na mindegy... Legalább már nem kell azt a hülye falat nézni tovább.
Körbesétálom a helyszínt és próbálok valami furcsát, vagy sokatlant keresni. Azert mégsem normális hogy random keletkezett egy mágiskus fal egy kis csapkodás hatására.
Kicsivel később a távolban Megcsillan valamin a fém. Nem tűnik természetesnek és lehet veszéjes... Meg kéne nézni.
Elindulok a szokatlan tárgy irányába és es totem szerű cuccot látok, de nemtudom eldönteni mi ez es mire való
-Srácok, ezt meg kellene néznetek. Talán emiatt lett az a fal. Valahogy pusztítsuk el

A beszédemnek semmi hatása nem volt. Pedig szerintem tényleg nagyon szépre sikeredett. Szerencsére volt olyan a csapatban, akinek még nem forrt fel az agya. Lara fogta magát és szépen megkerülte a falat.
Sőt, az is kiderült, hogy nem csak esze van, hanem szeme is. A nagy növényfalban kiszúrt egy totemet.
- Hát nem tudom, Lara. Én nem szívesen lőnék egy ismeretlen eredetű és funkciójú totemre. Nagyon nagy bajt is csinálhatunk akár. Mondjuk ha belegondolok, idáig is miattad jutottunk el. Ha rajtam múlna, még verset szavalnánk ennek a sok zöldségnek. Szóval persze, lőjed. Én innen szurkolok.

Fáradt voltam és szomjas. A kulacsomban hugymeleg volt a víz, de így is jól esett, mert hűvösebb volt a torkomnál.

Daniel csapkodása pont az ellenkezőjét váltja ki annak, amit szeretett volna elérni. Az aljnövényzet nemhogy csökkenne, rohamos ütemben nőni kezd, mígnem egy nagy tövises fal áll előttünk.
Kezd baromi melegem lenni, plusz egész éjjel bájitalokat főztem, szóval nem vagyok túl kipihent sem. 
Egyre türelmetlenebbnek érzem magam. 
Wang a kapott medált emeli fel és elkezd beszélni a falhoz??? *Na, ennek is agyára ment a meleg*- gondolom magamban, de szerencsére Larának még nem sült ki teljesen az agya. Elindul és szépen megkerüli a falat. 
-Azért ez nekem gyanús! - jegyzem meg, majd a lány talál egy kis totemet is. 
Ahogy a totemre vézek, azonnal bevillan, hogy ezt már láttam egy könyvben valamikor. 
Kell néhány perc, mire előhívom az elmémben gondosan elraktározott információt. 
"Törzsi mágia" ez volt a könyv címe. 
Elmémben lapozgatni kezdem a könyvet, amíg ott nincs a totem teljes valójában. Aztán, mintha felolvasát tartanék, hangosan mondom az információt a többieknek.
- "Az ősi varázsló törzsek rég elfeledett védelmi mágiát alkalmaztak dzsungelbeli táboraik védelmére. Bár egyes törzsekből azóta eltűnt a mágia, a védelemhez használt totemek még mindig védik a dzsungelt a behatolóktól. Nem véletlenül jelenik meg az "elnyelte a dzsungel" kifejezés a mugli szóhasználatban. 
Ha a totemet sikerül megtalálni, és likvidálni, a varázslat megszűnik. " - fejezem be. 
- Larának igaza van. Likvidálni kell a totemet. Bár nem hinném hogy hagyja magát csak ugy. - jelzem, ahogy Daniel és Wang felé is támadás indul.
-Reducto! - kiáltom a pálcámmal a szoborra célozva.

Tiara Prince carried out 1 launched of one D9 :

Kérdésemre, hogy merre menjünk többen is válaszolnak. Majd Jobbára Daniel indul meg a dzsungel belseje felé.
A helyzet kissé kaotikus ahogy érzékelem, a lányok mintha egymásnak esnének.
Tia az új lánynak. Picit dagasztja a mellem az, hogy a társam mintha féltékeny lenne. Ennek okán ahogy magával húz jobban belé karolok magamhoz húzom adok neki egy nagy puszit pont az arca és a szája találkozására. Ez pont egy se puszi se csók inkább a kettő keveréke. Majd a fülébe súgom, hogy szeretlek kis vérszívóm.
Nem nézek rá, de reménykedek benne, hogy ettől picit lefő mint a kávé vagy elpirul. De mivel élőhalott nem hinném, hogy lehetséges.
Egy pillanatig elgondolkozok rajta, hogy milyen cuki lehet ha sikerül zavarba hoznom.
Ám gondolataimat Daniel vagdosásának hangja zavarja meg.
A haver elég szépen mint egy díjnyertes növény kaszaboló halad előre. Vagyis csak haladna, mert a levágott zöld azonnal visszanő s sűrűbben nagyobban.
- Várj, állj le! - kiálltok oda mire már igazából mindegy is.
Egy hatalmas sűrű növényfal áll előttünk.
- Asszem kezdődnek az akadályok. - jelentem ki s megtörlöm a homlokom.
Alig hogy fél órája lehetünk itt de már kezd melegedni a helyzet.
* Persze nem bánom, így hátha a lányról lejjebb kerül a ruha. * gondolatom meg se próbálom elfojtani, úgyis tudom, hogy társam “meghallja”. Biztos tudja, hogy rágondolok ....
Ahogy nézem a zöldellő falat olyan sűrűnek tűnik, hogy a pengével nem hinném, hogy megyünk valamire is.
- Talán gyújtogatnánk, kis bájitallal megspékelve... - de mire kimondom a gondolatomat Lara kijelenti, hogy próbáljuk megkerülni.
- Édes f@szom..... - csapok a homlokomra.
- Eszembe se jutott volna... - válaszolom a csattanást követően.
Majd megindulok a többiek után.
Társamon látszik, hogy kezd előjönni rajta valami türelmetlenség. Ha tippelnem kellene, nem igazán aludt. Vagy vadászott vagy főzött....
- Mit csináltál este? - kérdezem tőle míg a növényfal mellett sétálunk.
- Látom, hogy fáradt vagy, van nálad energia bájital? - tudakolom, de közbe már a zsebembe kutakodok.
Egyet eltettem a készletemből. A szobába a szekrényembe van pár bájitalom konzerváló tárolóban. Mivel a sok hopponálás kifáraszt egy idő után szeretek egy ilyen italt magamnál tudni. Ám most készen vagyok társamnak átadni ha nincs nála.
Bár ő mégsem hallja mit mondok neki, ezért a szemébe nézek. De tekintete nem néz vissza rám hanem a távolba réved vagyis valamit néz a távolba jó 15-16 méterre.
- Mit szúrtatok ki? - kérdezem mert hallom Lara beszél valami totemről.
Én a sok zöldtől nem igazán látom. De a csaj elindul feléje.
- Én nem mennék arra! - jelentem ki erőteljesen.
- Eddig nem mászott ránk a növényfal s sikerült megkerülnünk úgymond. Ennek okán arra gondolok, hogy területre ható a varázslat ami élteti.... - magyarázom a gondolatomat.
Ám a lányok hajthatatlanok s Tia is megindul mellette.
Tekintetem rá szegezem miközben ő felemeli a pálcáját s elindít egy Reductót valami felé.
Tippem szerint a totemre céloz mely egy fa törzsén van. Sikerült végre kiszúrnom ezt a nyamvadt szart.
Kinézetre furcsa... Egy maszk  ami egy botra van valamilyen módon rögzítve. A maszkra mintha valami írva lenne. Amit nem tudok kinézni mert ahhoz nagyon messze van de amit látok belőle az az, hogy világít. Ennek okán aktiválva van.

(A szobor D6-al védekezne ám Tia dobása alapból több mint 6 így nem dobok neki.)
 
Tia által alkalmazott Reducto varázslat ahogy elhagyja a pálcát a színes energia nyaláb félre löki az útjába kerülő növényzet leveleit majd belecsapódik a totem maszkjának közepébe. Kb. az orra környékén.
Fél lélegzetvételnyi idő után a Totemen lévő írások “világítása” megszűnik és egy reccsenéssel ketté válik a faragott maszk. Két félként hullik alá a fa tövébe ahova be volt ékelve.
Ennek következtében a zöld növényfal is azonnal sorvadásnak indul és pillanatok alatt lebomlik. Helyét egy elszáradt futónövény szárainak maradványai  jelzi.
Az idő kissé másként telik így nem veszitek észre de egy órát eltöltöttetek mindezzel.
Ahogy többen írtátok az hőmérséklet szökik felfelé ahogy telik az idő....
 
Két útféleség áll előtettek az egyik egy kevésbé benőtt de láthatóan használt ösvény vagy egy másik de nehezebben járható ösvény van.

Jobb oldali a könnyebben járható, míg balra vezet a nehezebben járható....

(Merre mentek? Ti döntötök Akinek kedve van hozhatja saját gondolatát, hogy milyen az út. De tartogatok számotokra valamit  )

- Hát a jelek szerint mégis hagyta magát - jegyzem meg nevetve. - Vagy csak te vagy túl menő. A kérdés, hogy merre menjünk tovább? Van a könnyebb, kitaposottnak tűnő út. Én azt tippelném, hogy arra laknak. Másrészt viszont a nehezebb út jobb rejtekhely. Ti mit gondoltok?

Amíg a többiek válaszát várom, keresek egy pók mentes követ és leülök rá inni. Kibírhatatlan meleg van. Ha ez így folytatódik akkor úgy ki fogunk száradni, hogy Tia se fog tudni inni belőlünk.
"Nem mehetnénk valami kellemes helyre a következő küldetésre? Már ha túléljük ezt. Watashi ga Kyoto he ikitaaaai" 
Azt észrevettem magamon, hogy mindig külföldiül beszélek, ha nagyon szenvedek. Vagy nagyon mérges vagyok. Vagy úgy egyáltalán szélsőségesen valamilyen vagyok.

Úgy tűnik a társaság nem mozdul arrafelé. De pont, amikor én nekiestem Larának, Tia pont előttem szúrta le az új lányt, aki meg éppen Darmanra "mászott" volna rá. 
*Ez így nem lesz jó, tuti, hogy valami hatalmas szar fog a nyakunkba zúdulni* Ám ekkor egy ölelés nyugtat meg, tudom, hogy Daniel az, de időm nincs a fiút visszaölelni, mert ellép mellőlem, majd elkezdi csapkodni a növényeket. 
- Egyet kell értenem Tiával. Csak mert ki tudja, milyen gázok vannak kieresztve ezzel. - mondom, majd a társaság helyeslését követően elindulok utánuk arra, amerre jónak vélik az utat. 
Elmosolyodom, amikor hallom Alric egyik Daeváját, hogy ezt nem ők csinálták, majd a fiú mellé lépve halkan megjegyzem. 
- Hát persze, hogy nem ők csinálják, ugye? - kérdezem halkan Alrictól. Ám ekkor az aljnövényzet elkezd egyre sűrűbb, és sűrűbb lenni, majd Lara megkerüli, és egy totemet van a fal mögött, amit Tia egy gyors Reductoval el is intéz. Két választási lehetőségünk van, jobbra vagy balra, majd az elágazáshoz beállva elgondolkodom. 
- Két lehetőség van: ha a sűrűbb felé megyünk, lehet, hogy arra van a könnyebbik választás, ha meg a könnyebb felé megyünk, előfordulhat, hogy ott fogjuk hagyni a fogunkat. - jelentem ki, és hátrafordulok. - Én azt mondom, hogy menjünk a sűrűbb rész felé. Leülök én is majd belekortyolok a kulacsomba, amiben kissé felmelegedett a víz, de mivel nem akarok pazarolni, így kínkeserves arccal megiszom, majd felállok, és elindulok a sűrűbb bozótos felé. 
Még az első pár lépésnél nem volt gondom, de egyre nehezebb lépni is a hatalmas dzsindzsától, de hátha egy kis szélfuvallattal le tudom annyira fektetni őket, hogy egyáltalán rá tudjak lépni, így a kezeimmel elkezdek legyezni, de a hatás nem úgy sikerült, mint ahogy elképzeltem: kicsit laposabb lett az aljnövényzet, de nem sokat segített. 
*Egye fene, jó lesz ez így is. Nincs más hátra, mint előre.* Majd az utamon mintha lelógó indák is akadályoznának valamennyire, amikbe már már bele is akadok, de előttem mintha valami lenne. 
- Nézzétek, látok ott valamit? - szólok magam mögé, várva a választ. Nem tudom, hogy mennyit jöhettem egyáltalán, hogy mennyire vagyok leszakadva a többiektől, de kezd kissé aggasztó lenni a dolog.

A lányok a szavamat meg sem hallják úgy indulnak meg a totem felé.
De szerencsére egy ügyes mozdulat és elég erős igét követően a maszk széttörik.
Körülnézve feltűnik a két útlehetőség. Ám hagyom, hogy más döntsön inkább oda megyek Wang mellé.
- Hogy vagy haver? - kérdezem tőle.
Látszik rajta, hogy igencsak szenved. Persze a meleget én is nehezen bírom de most még azon a szinten vagyok hogy elmegy egynek.
Fél füllel hallom, hogy Helen magyaráz valamit. De mivel éppen társalgok nem figyelek rá. Na meg vagyunk páran. S mint tudjuk jól, hogy szegény szőkénkre igencsak oda kell figyelni....
Szemem sarkából mozgásra leszek figyelmes oda tekintve látom, hogy a lány bevette magát a zöldesbe.
A legrosszabb, hogy senki se megy utána.
- Bocsáss meg nekem. - szabadkozok s megindulok a lány után.
- Gyere te is ne maradj le. - szólok oda Wangnak. Bár ezt mindenkinek szánom olya hangmagasságba is mondom.
A nehezen járható út nem is olyan nehezen járható.
- Ez biztos Helen műve. - jegyzem meg magamnak inkább.
Előről mintha a lány hangját hallanám s kiabál valamit.
Ennek okán lépteim felgyorsítom s pillanatokon belül utol is érem őt.
- Állj ne mozdulj! - kiálltok rá.
- Ez a sz@r a nyakad köré tekeredett, s a lábad alatt meg csúszós a növényzet. Egy mozdulat és kitöri a nyakad vagy éppen megfolyt. - magyarázom a lánynak ki szépen betekerte magát indákkal a nagy előrehaladás közben.

Ahogy a többiek mesterkedését figyeli, szeme megakad Larán, aki nemes egyszerűséggel úgy dönt, megkerüli a falat. 
~ Persze... azért nőtt ide a fal, hogy csak úgy megkerülhessük.
Helen kérdésére kicsit összerezzen. -Hogy mi? Jaaa nem... Hallhattad, nem ők csinálják.
Miután a lány továbbáll, ő is beáll a sorba és elindul a többiek után. ~ Mi baj lehet? Legnagyobb meglepetésére azonban a lányok, megtalálják a növényzet titkát és el is hárítják a bajt.
Ahogy figyeli a sorvadó növényzetet, valami feltűnő lesz számára. Éspedig az, hogy egyáltalán nem zavarja a hőmérséklet. ~ Ez a tűzmágia miatt lehet... Immunis vagyok egy bizonyos szintig, a melegre. Elégedetten figyeli, ahogy Wang és Darman szenvednek a melegben, majd ismét Helenre siklik a tekintete. Úgy tűnik Darmannal egy rugóra jár az agyuk, mert mintha egy pillanatra összenéztek volna, és egyszerre indulnak Helen után.
- Amilyen szerencsecsomag, megint bajba keveredik! Szól oda a fegyvertársának.
Ahogy haladnak előre, balsejtelme beigazolódik. Darman szerencsére gyorsan reagál. Alric pillantása a liánok felső részére siklik.
-Pi@&#ába! Ne mozdulj! Piroinitio! Szegezi rá a pálcáját a csihatagra, a lány feje fölött ami a perzselés hatására, szépen lassan lobbotvet és zöld füsttel sisteregve vékonyodni és üszkösödni kezd. -Valami nincs rendben! Mintha regenerálódna. Darman! Itt a táskámban a sárkányarany ereklye tőr! Vágd el azzal! Addig pörkölgetem még!

Amikor Darman leült mellém megkérdezni, hogy jól vagyok-e, szívesen válaszoltam volna őszintén, de inkább csak vettem egy nagy levegőt és annyit mondtam, hogy:
- Persze, remekül. Csak nehezen bírom a meleget. Fázós sose voltam, de a meleg kikészít.

Egy kicsit hűtöttem még a homlokomat a kulaccsal, aztán felálltam és indultam tovább. Egy darabig még hallottuk Helen kiabálását a fákon túl, aztán hirtelen abbamarad, mintha befogták volna a száját. Darman és Alric már rohannak is utána.
- Nyugi, ez is normális - kacsintok Lolára és én is felgyorsítom a lépteimet.
Nemsokára meg is látok egy zöld múmia szerűséget, amit valószínűleg még Helen volt nemrég. Róla próbálják leszedni a fiúk a liánokat. Én is előveszem a pálcám.
- Diffindo, Piroinitio, Diffindo! Ez a cucc kicsit olyan mint az ördöghurok, csak szereti a meleget - mondom, miközben átkozom le az indákat. - És a jelek szerint nem segít a nem mozgás. Hé, húzz a fenébe!
Kiáltok rá a növényre, ami most engem is célba vesz.
- Vigyázzatok, ez titeket is meg akar szívammff - letépem az indát az arcomról. - Szivatni.

Odalépek Wang és Darman közelébe de nem feltűnően. látszólag az időjárásról beszélgetnek. De mintha Wang valahogy feszültnek tűnne. Sosem voltunk nagyon szoros kapcsolatban így nemhiszem hogy elmondaná.De nagyon remélem hogy nem lesz gáz és bármi is az túlteszi magát rajta. Sajnos elkezdtem őket túlságosan is feltűnően bámulni így egy határozott lépéssel beülök közéjük.
-Egyet kell hogy értsek.. Szörnyű ez a meleg-mondom mosolyogva annak ellenére hogy mindenféle érzés kavarog bennem kivéve öröm
Aztán ittam a kulacsomból ami a szeremcsémnek hála hőálló és így nem melegedett fel a vizem. Kifejezetten jó érzés volt a hideg víz
Aztán Helen kiabálását halljuk és Darman és Alric egyből rohan utána. A tekintetem találkozik Wangéval és én is elkezdek futni. Ő még váltott egy szót Lolával aztán ő is jött.
Amint meglátom a növényszerűségen enyhén szólva meglepődök és felkiálltok.
-Ez mi a franc?! 
Mielőtt valaszt kapnék pálcát kapok és a lényre szegezem ami éppen Wangot támadta meg.
- DIFFINDO!! 
- Takarodj már innen rohadt növény!!!
Nemtudom hogy a növény megértette-e amit mondok de elkezdett engem is zaklatni
- Ezzel kezdeni kéne valamit!.. - közben tépkedem a kezemről és a nyakamból az indát

Amint eltalálom a totemet, a növényfal sorvadni kezd, majd eltűnik. Két út közül tudunk választani a továbbhaladáshoz. Az egyiken magasabb aljnövényzet van, a másikon alacsonyabb. 
Lassan előrelépek, és néhány lépést teszek a kevésbé dús aljnövényzet felé. Halk csobogást hallok nem olyan messziről. Találok is egy kis patakot, ami a távolban folyóvá szélesedik. Megtöltöm friss vízzel a nálam lévő üvegeket, majd visszafordulok. 
- Víz! - kiáltok fel. Ám mire visszeérek a kiindulási ponthoz a többieknek csak hűlt helyét találom. 
*Ahol víz van, arra lesz a törzs táborhelye is. Vagyis tuti az a helyes irány* - gondolom, de először a többieket meg kellene találnom. 
Elindulok hát, és már messziről küzdelem hangjait hallom. Annyiféle átok repked jobbra balra, hogy nem igazán merek sokkal közelebb menni, nehogy egy kóbor átok eltaláljon, vagy éppen a növény hatósugarába essek. 
Végül ahelyett, hogy én is hozzátenném a magam varázslatát a többiekéhez, egy bájitalgömböt veszek elő. 
A gömbben egy halványkék színű bájital van.

- Hali skacok! Látom kicsit forró lett erre a levegő. Mit szólnátok ha lehűteném egy kicsit? Úgy látszik ez a gaz jól bírja a hőséget. - jegyzem meg. - De lássuk, mit kezd egy kis jéggel! - teszem hozzá, majd hozzávágom a bájitalgömböt, amely széttörve a növény tövénél folyik szét. 
A jégfuvallat bájital nem egyszer tett már jó szolgálatot, mellesleg kicsit lehűti az egyre perzselő meleget is.

A zöldellő fojtó inda egy pillanatra megremeg az őt ér jeges támadás következtében.
Wangon, Helenen és Laran lévő indák szorítása egyre erőteljesebb. Már már ott jár, hogy megfolytja az áldozatait a növény.  
Ám szerencséjükre a jeges támadás hatással volt a növényre mely nem igazán bírja azt. Fagyot gyökere  és szára hangos reccsenéssel  adja meg magát.
Ebben a pillanatban a szorítás gyengül és levegő jut be a fuldoklók tüdejébe.
Mivel a növény elpusztult az út már szabad és folytathatjátok utatokat.
Nem messze tőletek egy kisebb folyó folyik. Ezt Tia fülei hallják többiek nem!

(Wang, Helen, Lara a fojtogatás okán sérülnek 2-őt)

Ahogy törtök át a buja zöld növényzet keltette akadályokon egy furcsa majomhangra lesztek figyelmesek. A hang egyenesen az előtettek lévő útszakasz irányából érkezik. Pár métert követően meg is látjátok a lényt helyhez a hang tartozik.
Kb 2-2,5m magas, szélesebb egy átlagos férfinál. Alkatra vékony, bundája rövid szőrű és szürke színű. A rövid szőr miatt a jobb szemmel rendelkezők kiszúrhatják a megannyi seb okozta heg helyét a lény bőrén.
A lény titeket figyel, de ami rémisztő, hogy két lábon áll. S látszik, hogy így szokott közeledni.
Ahogy látja, hogy őt figyelitek felétek ordít majd kétszer a mellkasára csap a tenyerével. Az ütés messze visszhangzik a környéken.
 
(Mit tesztek? Közelebb mentek bízva abba, hogy sikerül elijesztenetek vagy inkább megpróbáljatok megkerülni a lényt?) 
 
(Zöldellő fojtó inda:
Lágy földbe gyökerezik nem túl mélyen de szerteágazón. Szára fás úgy 50cm magasságik.  Indái onnan indulnak ki. Hossza lehet akár 10-15 méter is. Ennek okán nagyon veszélyes! Nem növeszt tüskét, de indáit fellehet ismerni a zöld levelekről melyek vannak rajta. Meleget, vágást jól bírja, de hideg ellen gyenge.)

Szerencsére Tia a segítságünkre siet és neki eszébe is jut, hogy az anti-ördöghuroknak mi lehet az ellenszere. Így sikerült kiszabadulnom, mielőtt megfulladok, vagy kitörik a nyakam.
- Gahhh, ahhhh kapok levegőőőt. Köszi Tia, jövök neked eggyel. Na akkor azt hiszem megegyezhetünk, hogy senki nem megy sehova egyedül. Még vécére se.

Miután napirendre tértünk a dolog felett, el is indultunk tovább. Közben én végig kényszeredetten a nyakamon keletkezett sebet tapogattam. Úgy néztem ki, mint egy bűnöző, aki az akasztófától menekült meg.
"Végülis, van olyan csaj, akinek bejön az ilyesmi."
Ahogy haladtunk egyre beljebb, meghallunk egy furcsa majom hangot. Nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, mert hát dzsungel, és ott lehetnek majmócák.
De megláttuk az állatot és hát.....ez nem szokványos állatnak tűnt.
- Oké, mit kell tudni róla? Ki áll ötösre LLG-ből? Nem akarok rálőni semmi olyan átkot, amitől erősebb lesz.
Mondom és a pálcámhoz nyúlok, de még nem veszem elő.

Legalább van köztünk egy találékony ember. A helyzet valami olyasmi hogy ha nincs Tia mindhárman meghalunk. De szerencsere valami fagyasztó bájitalt öntött a növényre így az kipusztul vagyis visszahúzódik. Én az ellenállás miatt hátraesek egyenesen Alrikra
- Uhh bocsi.. Miert léteznek egyáltalán ilyen növények??
Aztan wanghoz fordulok
-egyetértek. Senki sehova egyedül.....
Kis idő múlva végre továbbindulunk. Eléggé fájnak a hegek de próbálok nem foglalkozni velük. Lopva Wangra pillangók. Azthiszem nem kell elmemágusnak lennem hogy tudjam mit gondol most.
Aztán majomordítást hallunk
-Megbolondultam vagy ez tényleg egy majom??
Ahogy igy távolról nézem valami fura ebben az állatszerűségben
- Én ötös vagyok de csak mert mindig elmondom az előző óra anyagát az agyondíszített füzetemből
-Valaki más esetleg?
Én is a pálcámra helyezem a kezem de még nem teszek semmit

Megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy a növény enged a hideg hatására és társaim szabaddá válnak. 
- A másik irányba találtam egy patakot, ami egy folyóvá szélesedik. Amondó vagyok, kövessük a folyót. Biztos vagyok benne, hogy a törzs, amit keresünk valahol a folyó közelében vert tanyát. - osztom meg a többiekkel a gondolataimat. 
Aztán egy hangot hallok. -Atyaég! - kiáltok fel, amint meglátom az előttünk tornyosuló majomszerű lényt. 
- Őszintén az a legnagyobb problémátok, hogy azonosítsátok ezt a monstrumot? Biztos vagyok benne, hogy ha már tanultunk volna erről az izéről, arra mindannyian emlékeznénk. Pont az utunkban áll, nem hinném hogy el tudnánk kerülni. Két lépéssel utolér, plusz ha messzire kerüljük eltévedünk a dzsungelben. - jegyzem meg. - Pálcákat készenlétbe, és készüljetek, ha futni kell mindenki abba az irányba rohanjon, legalább egynást ne veszítsük el ! - utasítom a többieket au egyik irányba mutatva. 
Aztán mély levegőt veszek, és néhány lépést teszek a majom felé. 
Amikor a közelébe érek, azonnal üjra üvölteni kezd, és a mellét ütögetni, mutatva hogy a terület az övé. 
Átváltozok vámpír alakommá, majd szemfogaimat mutatva teszek feléje meg egy lépést. Minden izmom megfeszül készen arra, hogy támadás esetén azonnal menekülni tudjak.

(Dobok szerencsekockával sikerül e a megfélemlítés.)

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

4

A növényzet nem adja magát, sőt egyre agresszívabban támad, Larát és Wangot is bekebelezve.
-Gebedj meg! Sújt oda egyet a sárkányarany tőrrel, de szemmel láthatóan ez sem hatja meg. A megoldással Tia áll elő.
- Szép volt laboráns kisasszony! Ezúttal tied a megmentői érem. Szólal meg egy kimért főhajtás kíséretében.Feltápászkodik és folytatja.- De azért ne bízd el magad! Teszi hozzá, miután talpra segíti Larát, aki pont rá esett.
Gyorsan ellenőrzi, hogy mindenki jól van-e majd beáll a sorba és elindulnak az erdő belseje felé. Wang intelmére csak bólint egyet.
Ahogy haladnak, furcsa zaj... inkább afféle artikulálatlan üvöltözés csapja meg a fülét. Nemsokkal ezután szemük elé is kerül a gazdája. 
Eléggé meglepő és érdekes külleme van. A feszültség tapintható. Mindenki a másik támadására vár.
-Nagyláb?! Te itt? Próbálkozik meg egy gyenge poénnal. Ezt követően Tia próbálkozik meg vámpíros bájának bevetésével. Az eredmény, mint mindig visszataszító. Alric egyszerűen nem képes megszokni ezt a vámpírformát. A hideg futkos a hátán, és ráadásul úgy tűnik, nem is működik.
-Úgy tűnik ez nem hatotta meg... Szól oda a lánynak
-Pendulix Lövi ki a varázslatot a majom irányába.
Támadás 

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

+2 Bízik benne, hogy a bódítás sikeres lesz.

Tiát a jelek szerint nem érdekli, hogy mit lehet tudni a dzsungelyetiről.
"Hát akkor majd most teszteljük a gyengeségeit" - fut át az agyamon.
Ahogy a vámpírunk átváltozását nézem azt latolgatom magamban, hogy most megijednek kellene-e, vagy inkább beindulnom? Mivel először látok ilyesmit, egy kicsit mindkettő.
A lényt mindenesetre nem hatja meg a demonstráció, ezért Alric pálcát ránt. Én meg nem akarok haszontalanul álldogálni, ezért becélzom én is.
- Rictusempra

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+1

A kedvenc varázslatom. Remélem hatásos.
"Milyen lehet egy fetrengve röhögő majom?"

19 HP

Miközben a lény vacilál a támadás és a megfutamodás közt a ti támadásotok eldönti a kérdést benne.


(Yeti majom, HP= 35,
Támadás és védekezés D6-tal történik. 
Ha a HP-ja 8 alá csökken élet ösztönei kiélesednek s D6+1-gyel támad meg védekezik ezek után.
Egyszerre 2 ember tud támadni 1-1 varázslattal, bájitallal.)

Alric elleni védekezés:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

(Mivel a támadás értéke 6 a védekezésé 4 így a kapott sebzés 2 pont. 35/33 a HP)

A kapott találatot követően a Yeti majom két lépést tesz előre. A lépések nem túl stabilak érződik rajtuk a varázslat hatása. A következő két lépést egyenesen akarná megtenni Alric irányába de a lábai elviszik jobbra őt. 
Mérgesen felüvölt és kétszer megcsapkodja a saját fejét, hogy kitisztuljon. Igaz ezzel megsebzi önmagát de legalább eléri a célját.
Mire sikerül elérnie a tisztulást addigra Wang irányából indul egy támadás.

Wang elleni védekezés:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

(Mivel a támadás értéke 2 a védekezésé 1 így a kapott sebzés 1 pont. 35/32 a HP)

Már éppen kitisztult a Yeti feje s már támadna Alric irányába hiszen tőle jött az első támadás. Ekkor csapódik belé az újabb varázslat.
A Yeti ennek okán irányt vált s Wang irányába indul el. De 2 lépés megtétele után egy furcsa érzés keríti hatalmába. Szája megnyúlik és mosolyra húzódik melyet. A következő pillanatba furcsa jelenség tárul elétek.  A Yeti elkezdi 2-3 másodpercig seperni magát. mintha valamilyen bogártól akarna megszabadulni.
Majd ezt követően a földre veti magát és mint egy ember vergődik a láthatatlan kezek okozta csikizést követően. 
A hangja nem túl környezet barát. Ennek megfelelően a környéken lévő össze madár kiadja nem tetszését és felrepül, elrepül. A fületeket be kell fognotok oly erősen nevet és üvölt a majom.

De ahogy jött úgy megy is a varázslat hatása. A következő pillanatban a Yeti már talpon van. Az egész jelent maradványa a combján egy szőrtelen kipirosodott terültet mert ott próbált megszabadulni a legjobban a láthatatlan kezektől.
Felkap egy marék földet és Alric irányába dobja. Sebessége akár az erős parittyából kilőtt lövedékenk...
Támadás Alric ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

Ahogy a földet eldobta nekiindul Wangnak. Jó pár lépéssel oda ér a srác elé majd jobb karjával egy suhintással akarja leteríteni.
Támadás Wang ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

Nem igazán szerettem volna majom barátunkat bántani. Végülis mi jöttünk az ő területére, és nem támadott meg bennünket. 
Ám jól láthatóan nem igazán rezel be egy vámpírocskától, vagy még inkább nem találkozott velem hasonlóval eledig. Ám sokkal inkább kíváncsian kezd el vizslatni, mintsem támadóan. 

Persze ebből a többiek maximum azt tapasztalják, hogy állunk egymással szemben, és azonnal támadni kezdenek. 

Alric egy bódító átokkal, míg Wang egy csiklandozó bűbájjal kapja el a szerencsétlen ősemlőst.
- Neeeee! - kiáltok fel, miközben a hatalmas lény eldől előttem, és fetrendeni kezd. Csak vámpír gyorsaságomnak köszönhetem, hogy terített maga alá. 

Persze azonnal visszatámad a fiúkra. 

Úgy döntök, még egyszer megpróbálkozok a teremtmény elüldözésével, mielőtt nagy kárt teszünk egymásban. 
Talán sikerül "rábeszélnem" a távozásra. 

Magamra hívva a lény figyelmét, a szemébe nézek, és minden vámpírdelejemet eleresztem feléje. 

"Menj, menekülj! Kérlek! Nem akarom, hogy bántódásod essen. Engedj bennünket utunkra!" - próbálom a nagy majom elméjébe vésni.

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

11

A nagyranőtt gorillát Tia megpróbálja elilyeszteni valami vámpír hókusz-pókusszal. Ez nem nagyon jött be mivel a majom nem reagált sehogy. Nemtudom mit várt Tia az akciótól de ez semmit nem ért.
Legnagyobb szerencsénkre Alricnak és Wangnak kész volt a B tervük. 
~Na ez már jobban tetszik..
Pálcát elő és támadás. Ez egy sokkal hatásosabb módszernek tűnik. Tia ereje már rengetegszer mentett meg minket elismerem de ez most kicsit sem segít. De ezt inkabb nem teszem szóvá mivel nem szeretnék az etetője lenni..
A Yetiszerű izének a védekezése nem igazan volt hatásos és egy pillanatra ki is dőlt tőle. De szinte egyből felpattam és támad is vissza
~Ezt nemhiszem el. Hogy lehet ennyire?.. Áh hagyjuk
A "szörny" földcsomót dobott Alrik és Wang felé. Tia megint megpróbált valami ködös vámpírmágiát vagy tárgyalást de ez nemtudom hatásos e ígyhát úgy döntök rásegítek az elűzésére
- Piroinito

Lara Lestrange carried out 1 launched of one D6 :

+1
- Bocs Tia, de ez egy szörnyeteg. A táryalás nemhiszem hogy jó megoldás

Nem céloztam túl jól, szerencsére így is betalált. Persze ezzel felbőszítettem őyetiségét és szabályosan nekem rontott.
Kétségbeesetten gondolkoztam, hogy ismerek-e azonnal ható majomkábító varázslatot, de kifutottam az időből, és elért a lény
- Protego!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+1
De elkéstem vele és a karja úgy zuhant rám, mint egy dőlő fatörzs. Biztos vagyok benne, hogy eltört pár bordám.
- Auuu a francba

Azt nem tudtam, hogy Tia miért lett hirtelen enniyre majompárti ha ő kezdte a harcot, de akkor úgy voltam vele, hogy valami fájdalommentessel üssük ki.
- Immobilius!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+1

15 HP

Miután a Yeti megsuhintotta Wangot Tiára veti figyelmét.

Mesélő carried out 1 launched of one Lucky :

10

Ő maga sem érti de hat rá a meggyőzés és már átengedne titeket amikor két másik támadás érkezik feléje.
Ezzel tönkre téve Tia sikeres meggyőzéséi próbálkozását.

Védekezés Lara ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

(Mivel a támadás értéke 2 a védekezésé 6 így a kapott sebzés 0 pont. 35/32 a HP)

A tűztámadás sajnos olyan gyorsara s erőtlenre sikeredett, hogy éppen az egyik szőrszálát pörkölte csak meg a lénynek. Ám ez pont elég volt arra, hogy a füstöt megérezve azonnal a lány felé induljon.


Védekezés Wang ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

(Mivel a támadás értéke 3 a védekezésé 5 így a kapott sebzés 0 pont. 35/32 a HP)

A dermesztő támadás szinte lepattant a lényről mozgás közben. 

Támadás Lara ellen.

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

Ugyan úgy ahogy Wang esetében a lény az egyik lapát kezét megsuhintva egy hatalma pofont küld a lány irányába.

(Ha Tia megpróbál még egyszer egy békés megoldást teremteni akkor a Lucky kockával dobjon. Ám mivel a lény eléggé fel van bőszítve a sikerhez 1-5-ig kell dobnia.  Ha a dobás több mint 5 akkor sikertelen a próbálkozás.)

A majom úgy tűnik hajlik a meggyőzésemre, és odébáll. Ám ekkor Lara és Wang újból támadást indít feléje.

- Nem hiszem el! Milyen szuicid hajlamaitok vannak nektek? Csak magatokat akarjátok mindenáron megölni, vagy mindenki mást is, és még a küldetést is bukjuk el? Ez a nagydarab szerencsétlenség semmi mást nem csinál, mint az életterét próbálja védeni, ahová mi pofátlankodtunk be. Ki tudja? Lehet kicsinyei vannak, vagy akármi. 
Végre meggyőzöm, hogy hagyjon elmenni bennünket, erre ti elcseszitek. Csak halkan jegyzem meg, hogy amíg itt játszátok a ki az úr a szemétdombon játékot, szépen ránk fog esteledni a dzsungel közepén. Hát, köszi, de én nem akarnék itt maradni addig, és a minusz fokokban idefagyni. 
Mondjuk nem tudom mit aggódok? Ti vesztek éhen, nem én! Én köszi tökjól elleszek, majd ha már meg akartok halni segítek, hogy élvezettel menejtek a túlvilágra. - kiabálom le a többiek fejét, közben teljes testemmel a majom és közéjük állva. 

- Te meg mire vársz? - fordulok a majom felé. - Húzz el innen, amíg esélyed van rá! - kiáltok rá is.

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

8

A majom nem tűnik úgy, hogy hajlana a szép szóra, így olyan gyorsan húzok el középről, ahogy csak bírok, és messzebbről figyelem az eseményeket. *Szarba keverték magukat, hát rángassák is ki* -  indulok el a folyó felé duzzogva.

A hszt 21 HP-val kezdem.

Kicsit meglepődve tapasztalom, hogy nagyjából senki nem jön utánam, de meg se lep most már igazából. Az indák kezdenek eléggé szorosak lenni, ami következtében lassan már mozdulni sem tudok. Ekkor meghallom Alric, Darman és Wang hangját, akik felmentőseregként indultak utánam. 
- Óvatosan azokkal a Piroinitioval, meg a varázslatokkal, még a végén engem fogtok itt élve megsütni, és felfalni. - mondom, szinte már már kétségbeesett arccal, időközben Lara is megérkezik.
Sajnos az inda kezd egyre jobban rám tekeredni, már már fojtogatni, ami következtében hangosan felszisszenek. Ekkor Tia hangját hallom, aki hűsítésről beszél. 
- Na az jöhet. - mondom, miközben szerencsére a fagyasztás következtében az inda elereszt, én meg lehuppanok a földre. És ekkor jön a további fekete leves, hogy egy eléggé magas, szőrös valami van a közelünkbe, de a diskurálás azon megy, hogy mégis mi lehet ez a lény, amire Tia annyit kérdez, hogy ez most tényleg ennyire fontos-e, és megpróbálja a lényt megfélemlíteni, aki nem támad meg, de el sem fut. 
- Na ez csodálatos. - jelentem ki, és meg se lepődök azon, hogy a többiek kapásból támadásba lendülnek, amiből én inkább kimaradok. - Csak egy pár kérdés: tényleg mindenre is, akárcsak egy mozgó fűszálra is támadtok? Így hogy nem támadott meg minket, nem lett volna egyszerűbb inkább úgy tenni, mintha mi sem történt volna? És ha valamelyikünk itt ugyanilyenné változna át, azt is minden gond nélkül megölnétek?
És szinte Tia is nagyjából ugyanezen van fenn akadva, mint amin én, és látom, hogy a lány nagy duzzogva indul el a folyó felé. Egyet kell értenem a lánnyal, de nem hagytatom magára őt, ki tudja, mibe keveredik, így követem őt, hátrahagyva a többieket. 
- Tia, várj! - szólok a lány után, és sietősen utána megyek.

A hszt 21 HP-val zárom

A tamadásommal csak rontottam az amúgy is szörnyű helyzeten. Tiának már éppen sikerült volna meggyőzni Mr.Yetit amikor Wanggal támadásba lendültünk
~Basszus... Mit fog szólni Tia?..
Ezutan hatásosabb lenne felszívódnom. Feldühítettem egy óriásmajmot és egy éhes vámpírt. Nemtudom melyik a rosszabb .. De az ezen elmélkedésnél fontosabb hogy a Yeti mancsa egyenesen felém tart
Megpróbálok félreugrani előle mivel varázslatra már nem nagyon van időm

Lara Lestrange carried out 1 launched of one D6 :

+1
Sikerült kikerülnöm az első számú problémát. Ez nem azt jelenti hogy megúsztam. Tia a következő pillanatban hangot ad nemtetszésének de legalább ő nem támad ránk. Habár nélküle elég nehéz lesz elbánni a Majommal.
- Valakinek van valami ötlete vagy folytassuk az átkok szórását?
Remélem sikerül megoldani a helyzetet mivel lassan ranksötétedik

22hp
A támadás úgy tűnik részben sikeres volt, viszont a majmóca eléggé bepipul. 
Idegesen egy nagy adag sár-földkupacot markol és azzal viszonozza a felé küldött átok.
-Hogyaaza! Szalad ki a száján
védekezés

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

+2
Hirtelen mozdulattal félrevetődik így a kupac ártalmatlanul csattan a fa törzsén, jókora darabot kihasítva a kérgéből. 
-Elég erős a majmóca srácok! Ne lankadjon a figyelmetek! Larára pillant és magabiztosan így szól: 
-Hát így!
Urticaalvos! Lövi ki a következő átkot. -Egy kis bedagadt arc és szem, komolyan korlátozza az elkövetkező támadásait.
Támadás 

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

+2
22hp

A támadásom gyenge volt, de a földön fekve fájó oldalakkal, nem vagyok a leghatékonyabb.
Lassan óvatosan felkelve hallgatom Tia kirohanását. Van igazság abban amit mond, de nekünk nincs vámpír delejünk, szóval nekünk ez maradt. Nem baj, ha túlélem valahogy, akkor megpróbálom kiengesztelni.
- Szerintem lőjük tovább, Lara! Elijeszteni nem tudjuk, de valahogy át kell jutnunk rajta - kiáltottam vissza. - De amúgy igaza van, Tiának. Nem az ökoszisztémát kipusztítani jöttünk ide. Elég ha kábítjuk, nem kell meg is ölni.
Azzal a lényre fogom a pálcámat remélve, hogy kivonja a forgalomból.
- Petrificus Totalus!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+1

15 HP

A folyó felé haladva még mindig dühöngök. Hagyom, hogy az ösztöneim irányítsanak, teljes vámpír valómban.  *Mégis mit ártott nekik ez a szerencsétlen?* - Nem is igazán tudom, hogy min húztam fel magam. 
Nekem a véremben van a diplomácia. A Ventrue-k, és a Prince-k is a többet ésszel, mint erővel elven dolgoztak, és elég hatásosan működtek. Nem igazán tudok mit kezdeni az esztelen öldökléssel, és rombolással, ami lehet, hogy egy vámpírtól furcsa, mert minket mindenki úgy jellemezne, hogy vadállatok vagyunk, akik szerencsétlen embereket szárazra szívják. Pedig ez korántsem így van. Klánom minden tagja tiszteli az életet, ha már neki amolyan félélet jutott osztályrészül. A vér egyenlő az élettel. Igen, veszünk el belőle, de csak ésszel. Mi értelme lenne megölni az áldozatot, hiszen a vér újratermelődik, így kiapadhatatlan forrása az életnek? A hajlandó donorokat meg kell becsülni. Persze a vadászat azért szerves része a vámpírok életének, akár emberről, akár állatról van szó. Ezzel fejlődik a vámpírok gyorsasága, reflexei. Vannak, akik kifejezettem szeretik hajszolni az áldozatot, hiszen az adrenalin édesebbé teszi a vérüket. Vannak, akik inkább megdelejezik áldozatukat, és a teljes dominancia érzését kedvelik. Sőt... Néhányan a vérszívást egyenesen összekötik a szexuális élvezetekkel. Mi is mások vagyunk, mindannyian. Hogy én melyik csoportba tartozom? Fogalmam sincs. Soha nem vadásztam még emberre, sőt, hajlandó donorból sem táplálkoztam még. Emberi vért csak már kinyert állapotában fogyasztottam. 
A folyóparton üldögélve ezek a gondolatok járnak a fejemben. Nagyon nehezen nyugszom meg, így amikor már messziről lépteket hallok, hirtelen állok fel. 
- Ne gyere ide, Helen! Hagyj légyszíves magamra! - mordulok a lányra, akiben remélem önmagát meghazudtolva kivételesen felébred az alapvető emberi életösztön, és tényleg ott marad, ahol van. Ha nem így történik, nem tudom, képes leszek e leállítani a bennem teljes erővel tomboló vámpírt.