133 A feladat - A dzsungel

Mögöttem hallom a további csete-patékat, de valahogy nem tudok rá koncentrálni, és követem az előttem haladó Tiát. Bár nem könnyű a lányt utolérni, mégis sikerül neki lehagynia, míg végül a folyóparton ücsörögve látom meg őt. Ahogy megszólal, megáll bennem az ütő, és abban a pillanatban a lábam is földnek gyökerezik. A hangja teljesen más, mint amit eddig megszoktam, de akkor sem hagyhatom egyedül. Főképp a semmi közepén. Tudom, hogy tud magára vigyázni, képes arra, hogy megtaláljon minket, de nem hagyott nyugodni. 
- Nem akartalak egyedül hagyni. - szólalok meg remegő hangon, és biztonság kedvéért hátrébb lépek, biztonságosabb távolságba a lánytól. Nem tudom, hogy egyáltalán robbanni fog-e. És ha igen, akkor mikor? Mert akkor tuti nem lenne esélyem ellene, nem tudna magának megbocsájtani, akármit is tenne velem. A szívem rettenetesen kalimpál, le kell nyugtatnom magamat. 
*Gyerünk, nyugodj le. Mély levegő, és kifúj. Ismételd meg szépen* Mondom magamnak, majd megpróbálok tovább beszélni a lányhoz, de valahogy nem jön ki semmi sem a számon.

Lara ellen irányuló saller nem jött össze bár nem sokon múlott a dolog.
Fejét jobbra balra mozgatva keresi a legközelebbi célpontot ám Alric irányából egy átok találja el.

Védekezés Alric támadása ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

(Mivel a támadás értéke 8 a védekezésé 5 így a kapott sebzés 3 pont. 35/29 a HP)

Már indulna is a srác irányába amikor hirtelen elkapja egy viszkető érzés. Egy lépést sikerül megtennie, majd földhöz vágja magát s vakarózni kezd, nem kímélve arcát és teste bármely pontját. 
Üvölt szinte dobhártya szaggató hangerővel, de nem tud mit csinálni a vakarózás nem tűnteti el azt amit az átok előidézett. 


Védekezezés Wang ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

(Mivel a támadás értéke 7 a védekezésé 1 így a kapott sebzés 6 pont. 35/23 a HP)

Ahogy a földön fetreng és telibe találja Wang dermesztő átka annak hatására mozdulatlanná válik.
A Yeti minden izma megfeszül. Nyakán és karján kidüllednek az erek az erőlködés okán, hogy megmozdítsa magát. Az erőlködést a düh és a csalán ártás okozta fájdalom egyre csak fűti és fűti.
Majd egy hangos üvöltéssel sikerül megtörnie a varázst.

A hirtelen jött szabadság okán nem tudja eldönteni kit támadjon s a két srác közt vacillál. De a megoldást rögvest megtalálja miközben "toporzékol". Ismételten felkap pár kavicsot és most Wang irányába dobja.

Támadás Wang ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

Ahogy megszórta Wangot söréttel Alric irányába veti magát.
Mozdulata becsapós és nem ütéssel próbálkozik hanem egy lábsepréssel.

Támadás Alric ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

(Jöhet két támadás ugyan úgy ahogy eddig! S kérnék mindenkit aki eddig jelen volt mozduljon meg mert ha nem teszi őket célozza meg a majom.!!!!)

Eközben Tia és Helen.....

Ahogy Tia próbálja vámpír ényét meg regulázni s vissza változnia önnön magává Helen kerül bajba ennek okán.
Túl közel került s a lehető legrosszabb időpontban. Hiába kezdett el hátrálni. A vámpír most tombolni akar a kudarc, sikertelenségek és az őt semmibe vevő bajtársak okán.

(Tia dobjon Lucky kockával. páros megindul Helen iráynába, páratlan esetén marad a helyén.
Ha elindul azzal a céllal indul meg, hogy a lányon vezesse le feszültségét.)

Ám mielőtt Helennek igencsak nagy baja eshetne a vízből előmászik egy hatalmas krokodil.  Első pillanatra nem tűnik különlegesnek ám rögvest kiderül, hogy nem egy átlagos példány ez. 
Szemei valamiért olyanok mint a döglőt állaté. Testét be nem gyógyult sebhelyek fedik de vér nem szivárog belőle. Körmei és fogain valamilyen zöldes nyálka csillog mely feltehetőleg méreg... 

(Bomló zombi krokodil: HP 25/25 támadás D6+1, védekezés D6-2)

(Ha megindul Tia Helen felé a megjelenő krokodil kezdi a támadást majd, ha nem akkor a lányoknál van az akció lehetősége...
többiek csakis akkor csatlakozhatnak ha sikeresen legyőzték a Yetit!)

Figyelmeztetések ellenére Helen egyre közelebb ér, de aztán meghökkenve hátrébb lép picit.

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

17

*Neeee, nem bánthatom őt* - sikít a hangom a saját fejemben, és markolni kezdem a követ, amin ülök. 

Aztán a folyó felől észlelek mozgást, es amikor meglátom a felém közeledő szörnyeteget, minden haragomat rázúdítom. 

- Bombarda! - üvöltöm a pálcámat felé fordítva. 

Tiara Prince carried out 1 launched of one D9 :

. +1

Telibe találtam a Yetit sikeresen. A sok gyenge lövés után végre egy gyönyörű találat. A tanárok látták volna.
- Helyes! Amíg fel nem kel keressük meg a lányokat és húzzunk - kezdem, de látom, hogy a lény felkel. - Ajjj ne már! Alric, nem tudnád megdévázni ezt a dögöt? Sötét van, vérzek, Tia haragszik ránk, mennünk kéne. nem lőhejtük órákig.
Kérdezem a fiút, közben magam köré húzok egy pajzsbűbájt, mert a dzsungelyeti meg akar kövezni.
- Protego!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+1

Maradj már veszteg te tetves gorilla! Flipendo!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+1

Ahogy repül felé az átok azt kérdezem magamtól, hogy milyen névvel nem illettem még az állatot.

23Hp

Egy idelyig csak figyelek és gondolkozok mennyire kéne az Arkánumot fejbe csapni amiért a dzsungel közepére repítettek,persze már jön is a megszokott baj egy valami yeti utánzat személyében.Tia igyekszik viszont a végén a többiek inkább a gyilkosság mellett döntenek,tia pedig egyszerűen le órdítja őket és távozik.Én ahogyan a yetivel kezdenek harcolni odébb is állok,nincsen semmi kedvem se ahoz,hogy észrevegyen és úgy döntsön én vagyok a jobb préda. Inkább egy jó pár méterrel odébb mozgok ahol több fa vesz körbe így nem vagyok az azonnali látószögében,a machetét használva,hogy semmi érdekesnek kinéző növényzet se legyen a közelemben. Majd a pálcámat veszem elő és a machetét a bal kezembe helyezem,a pálcámmal csak készülök és az őrült harcot nézem csak egy kicsit kell várnom és akkor majd hirtelen én is támadok a yetire de most még nem jó az idő.  Egy kicsit leveszem a figyelmem a harcról amit még hallok,hogy meg és körülnézek,egy kissebb emelkedés van erre,tehát gyorsan takarítom id a növényzetet és amint megérkezem az emelkedésre szembe jut valami ami lehet nagy baromság de ha nem csinálok valami hasznosat akkor megőrülök. 

-Sonorus 


Ahogyan kimondom az igét Azonnal a lehető legtorkosabb üvöltést igyekszem összegyújteni magamban amiben kiadom minden eddig hasztalanságom miadti frusztrációmat. 

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

14

22 hp

A támadása szerencsére hatásosnak tűnik. 
- Ezaz! Boxol egyet a levegőbe. miközben elégedett vigyorral a száján figyeli az emlős vergődését.
-Hallgattál volna Tiára te cerkóf!
A vigyor viszont hamar lehervad az arcáról, amikor ismét összekaparja magát.
-Basszus! Nem tudnál keresni egy bokrot és szépen csendben meghalni?
Ismét előreszegezi a pálcáját. A majom azonban gyors. Nagyon gyors. Ezúttal Wangnak vág egy adag humuszt és Alricra veti magát. Vagyis inkább egy harcművészt megszégyenítő kivitelezésű lábsöpréssel próbálkozik.
 Védekezés

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

+2 
A támadása nem dönti a földre ugyan, de határozottan kibillenti az egyensúlyából. Wang közben tesz egy megjegyzést a medállal kapcsolatban. 
Most már egyáltalán nem vigyorog. - Akkor játszunk komolyan. Szólal meg sötéten.
- Depulso! Támadás 

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

+2
Ha nem is ér el semmit vele, legfeljebb kicsit hátrataszítja, hogy időt nyerjen.
~ Oké srácok Kezdjetek valamit ezzel a majommal. Ha lehet a bujaság ezúttal maradjon inkább a helyén.

Alric Maggot carried out 1 launched of one D12 :

Ahogy az utasítást kiadja, már érzi is magában a jól ismert bizsergető és felemelő érzést. Ugyanakkor, valami más, valami nyomasztó érzés is hatalmába keríti. Mint amikor egy fenevad mászik elő a rejtekéből és tudja, hogy valami rossz dolgot fog tenni, de nem zavarhatja, mert nem tehet róla. Ilyen a természete.

Alric Maggot carried out 1 launched of one Ahrimann medálok :

Alric szemei bíborfényre váltanak és felragyognak. Keze ugyanilyen színű aurában izzik. Ujját a majomra szegezi és elégedetten elvigyorodik.
-BUU! Üvölt rá a majomra egyszerre ő és a daeva. Földöntúli hangjuk egyszerre szólal meg, amit a többiek is észlelhetnek. Az ujjából kicsapó bíbor aura felhőként a lény mellkasába csapódik, akinek szívét félelem járja át.

Medál+1

Szerencsére Tia megoldja a fojtogatós növény problémánkat.  Sok hasznára per pillanat nem vagyok a csapatnak így csendben hátul megyek. Nem igazán szégyellem magam hanem inkább figyelni akartam mint hátvéd.
A Majom, Yeti vagy minek lehet ezt nevezni helyzetbe nem igazán kapcsolódtam be.
Valamiért értettem Tia miért akar nem harcolni a lénnyel. Eddig többnyire bármivel is találkoztunk mindig megöltük. Ennek okán nem vagyunk jobbak mi sem az állatoknál.
Ám a többiek, valahogy nem osztoznak még a lány gondolat menetén. Inkább fitogtatni akarják tehetségüket s erejüket. Ennek okán kétszer is megakadályozzak társam próbálkozását. Bár az a végén már csődöt is mond. Nem lep meg, hiszen felhúzták a lényt.
- Ezt nem kellett volna. - jegyzem meg csak úgy mellékesen.
Majd kissé arrébb hopponálok az egyik fa tetejére. Egy vizes palackot veszek elő a táskámból meg egy kisebb szárított húsdarabot.
- Hát ez nem valami finom. Közel sincs olyan finom mint mikor a Nagyterembe másfajta képen felszolgálják a manók. - jegyzem meg inkább csak magamban beszélve rágás közben.
A fáról letekintve látom, hogy nagyba folyik a csata.
A következő pillanatban egy üvöltés ijjeszt meg aminek hála majdnem leesek a fáról.
- Mi a fa... - harapom el a szavamat.
Körbe tekintve Danielt pillantom meg pálcával a kezében.
* Te hülye majdnem leestem miattad.  * szidom magamban a srácot.
Letekintve a csatatérre  azon gondolkozom, hogy bevetem magamat hátha több esélyónk lesz.
Ám Alricra pillantva megint az a furcsa érzésem támad, hogy ez nem ő hanem valami vagy valaki megszálta őt.
Ennek ékes példája a szeme színe lesz és a kezéből kicsapó színes energianyaláb.
- Hmm... Ezt kezd érdekes lenni, így inkább várakozok még mi lesz ebből. - motyogom.
Gyors pillantást teszek abba az irányba amerre Tia meg Helent elballagott.
* Remélem jól vannak s nem történt velük semmi. * gondolom magamban.

21 HP-val kezdem a HSZ-t

Nem tudom, hogy a szerencsémen múlt-e vagy sem, de még mielőtt Tia megszólalna, vagy épp elkezdene tombolni, egy krokodil mászik ki a partra, nem is akármilyen: a teste eléggé undorítóan néz ki, és még a szemei is olyanok, mint egy döglött állatnak. Inkább ezzel harcolok, mint a többieknél lévő Yetivel. 
Egy baromi nagy szerencsém van még pluszban, hogy Tia nem engem támad meg, hanem a krokodilt, így egy gyors mozdulattal előveszem a pálcámat, és a krokodil felé irányítom TÁMADÁSKÉPPEN: 
- Immobilus!! 

Helen Green carried out 1 launched of one D9 :

.
Nem tudom, hogy mennyire lesz hatásos a támadásom, és rettenetesen kényszert érzek abban, hogy a nálam lévő Ahriman medált használjam, így biztosra megyek. 

Dobok egy D12-vel, hogy kisül-e a medálom:

Helen Green carried out 1 launched of one D12 :

~EZ IGEN, KISANYÁM! ÉS MÉGHOZZÁ ELSŐRE!!!! NA, TOMBOLJUNK EGYET!!!~ Kezdenek el tombolni és dübörögni a Daevák a medálban, de érzem, hogy az egyikőjük méginkább erősebb. Az érzés számomra olyan, mintha bizseregnék tetőtől talpig, mintha kisebb áramütést éreznék, majd egyszer csak kijön a hatása. 

Helen Green carried out 1 launched of one Ahrimann medálok :

A támadásaim után Tiára nézek, aki már már tombolni készül, én meg pont bele sétáltam abba, hogy két tűz közé kerültem, megint. Ha a továbbiakban pechem van, akkor akár itt is maradhatok a csata végére. Szétmarcangolva és kiszívva.

21 HP-val fejeztem be a HSZ-t




Az Ahriman medál Fejlődött +1 szintet, így a szintje 1/15

Alric - Wang  ... többiek rész: 

Védekezés Wang ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

(Mivel a támadás értéke 7 a védekezésé 5 így a kapott sebzés 2 pont. 35/21 a HP)

Wnagtól érkező Flippendo varázslat mellkason találja a lényt. Mely ennek okán métereket rebben hátra és a fenekére ér. A lökést kísérő robbanás hangja pillanatokra meg is süketíti a lényt mely a fülét fogja miközben  próbál valamilyen ügyetlen módon felállni.

Védekezés Alric ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

(Mivel a támadás értéke 4 a védekezésé 5 így a kapott sebzés 0 pont. 35/21 a HP)

Ahogy össze vissza forgolódik és próbál felállni így az Alrcitól érkező támadás mellé érkezik. Telibe kapva egy követ ami tovaszáll és telibe kap egy éppen elrepülni kívánó papagájt. A tollas madárka hatalmas tol felhőt hagyva maga után a levegőben lehuppan és utána szállnak ringanak lefelé a tollai mitől megszabadult az ütés hatására.

Ahogy sikerül felkászálódnia ekkor érkezik Danieltől a mágikusan felerősített üvöltés.
A lény oda pillantva egy újabb kihívónak tekinti eme tettet így megindul feléje.
Ebben a pillanatba érkezik meg Alric irányából a medál energianyalábja s kapja teli a Yetit.

Egy pillanatra megáll, de nem érez semmit sem. S ennek okán útját folytatja. Ám 3 lépés után egy igazán különös érzés keríti hatalmába.
Utoljára gyerek éveiben tapasztalt hasonlót amikor egy csapat árnyék leopárd csapdájába került.
Félelem keríti hatalmába. Felüvölt és hátrálni kezd. 
Majd megfordul és futásnak ered. 
Ám pechetekre minden útjába kerülő tárgyat felétek dob. Van itt kő, föld, sár, faág...stb amit csak eltudtok képzelni. Mind mind veszélyes sebességgel közeledik felétek....
Alrci, Wang, Daniel, Lara és Darman aki a fán van... dobjanak védekezésre.
(A majom most 6-al támad felétek!! mintha egy kritikusat dobot volna.)

Tia és Helen rész:

Védekezés Tia ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

(Mivel a támadás értéke 8 a védekezésé 0 így a kapott sebzés  pont. 25/17 a HP)

A krokodilra ráküldött varázslat telibe találja a lényt.  Robbanás hatására annak leszakad a farka.
Ám az mintha ezt meg sem érezné folytatja támadását a lányok irányába. Ám ekkor érkezik Helen részéről egy újabb varázslat.

Védekezés Helen ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2

(Mivel a támadás értéke 4 a védekezésé 0 így a kapott sebzés  pont. 25/13 a HP)

Az Immobilus hatására a lény megdermed. De valami ősi dolog mely ezen lényekre jellemző hajtja előre.
Ennek hatására jobb első lába és teste közti kapcsolat elkezd megszakadni. Mely olyan hangot ad ki mint amikor a bőrt szétvágod egy késsel, ollóval.
A varázslat sokáig nem képes kordában tartani a lényt mely küzd ellene. A küzdelem véget ért s a varázs elmúlt melynek hatására a lény egy pillanatra megbillen.

(Mivel Helen nem mondta, hogy kit támad a medállal, jobbára csak azt jelentette ki hogy használja azt és őket. Ennek okán dobjon  Lucky kockával. 1-10 a zombi krokodilt találja el a félelem. 11-20 Tiát találja el.
Ha a célpont a krokodil akkor a hatás nem érvényesül hiszen a lény élőhalott nem érez fájdalmat és félelmet
Ha a célpont Tia akkor őt elkapja a félelem, hiszen még nem teljesen vámpír így vannak benne érzelmek.)

A Zombi krokodil tovább "száguld" a lányok felé majd ahogy a közelükbe ér állkapcsát bevetve megpróbálja megharapni egyikőjüket.

Támadás (Páros Tia, Páratlan Helen):

Mesélő carried out 1 launched of one Lucky :

1

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+1

A Hszt 21 HP-val kezdem

Elmosolyodok, amikor mind a kettőnk támadása célba ért, de annak már kevésbé, hogy a medálban lévő deava csak úgy elszabadult. 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

8

.
De "szerencsémre" a Daeva a krokodil felé "veti" ki magát, ami igazából pocsék egy kör volt, hiszen nem "evilági" lény, és ezek szerint rá nem hatásos a Félelem. Az vegyes érzelmeim nem tartanak túl sokáig, hiszen az Immobilusom sem volt valami hosszú életű, mert a lény elindult felém állkapocs csattogtatás kíséretében, védekezésképpen megpróbálok hátraugrani. 

Védekezés a Zombi krokodillal szemben: 

Helen Green carried out 1 launched of one D9 :

.

Úgy tűnik, a szerencse mellém pártolt, és nem sikerült még elesnem se a körülményekhez képest, így egy vigyort eleresztek magamnak. 
*Szerencse a szerencsétlenségembe.*
- Tia, egy utolsó, erős támadás a lény ellen? - kérdezem a lányt, majd támadásba lendülök ismételten. - Vespertillo!!! 

Támadás a krokodil ellen: 

Helen Green carried out 1 launched of one D9 :

A Hszt 21 HP-val végeztem el. 

Legnagyobb szerencsénkre Danielnek eszébe jutott a Sonorus-os megoldás
A Yetimajom meghátrált. Elképesztően gyorsan elkezdett rohanni.
- Na ez szuper volt srácok, mindenki jól van?- kérdezem mosolyogva de hirtelen el hallgatok mert meglátom hogy a majom mindent elkezdett felénk dobálni
~Ooh az baj.. Az rohadt nagy baj
Szó szerint mindent nekünk dobott; óriás köveket, ágakat, sárcsomót mindent..
Felém egy rohadt nagy kő kezdett repülni. Megpróbálok elhajolni vagy elugrani előle. Tudom hogy nincs sok esélyem de érdemes megpróbálnom
Védekezés

Lara Lestrange carried out 1 launched of one D6 :

+1
- Rohadt szemét állat!- kiáltok utána
Eltekintek az indulataimtól és a többiekhez fordulok
-Tényleg, hol van Helen és Tia?

23 HP

A tervem úgy ahogy működött viszont nem értem vele sokat,felém indul meg a szörny viszont egy pár lépés mulva megáll és rohan ahogyan a lába bírja.De még azért megdobál minket egy kicsit búcsú ajándék jellegéül

Daniel Cards carried out 1 launched of one D9 :

Nincsen szerencsém a nekem szánt lövedék szépen el is talál engem és ledob az emelkedésemről.Nem hiszem,hogy még eltört valamim de annyi biztos,hogy nem múlott sokon.Azzal kicsit lassan oda sétálok a többiekhez és az eggyik fa tövébe le ülök.

-Tia tudom merre ment el,Helen vagy vele van vagy elkalandozott,eggyik sem a legjobb opció. 


Azzal mutatok az irányba ahova emlékszem,hogy Tia ment. 

-Lehet,hogy kicsit várni kéne és felgyógyulni,hogy legalább tudjuk,hogy a testünk nem öli meg magát a sérülések miadt. Illetve a vizünket le tudom hűteni a vízmágiámmal,úgyhogy csak rakjátok le ide vagy tartsátok ki és lehűtöm nektek. 


Azzal egy kissé stabilabb pozíciót veszek fel és kicsit átcsekkolom magamat,hogy milyenek a sérüléseim, még nem akadályoznak meg a mozgásban vagy akármiben tehát még harcolok ha kell.

23/19 HP

24 HP-val kezdek.

Örülök neki, hogy a depulso-m teljes erővel betalál. A kis hullakroki farka imádnivalóan repül lefelé. Aztán Helen varázslata is szépen elkapja. Kissé kezd meglazulni az őt összetartó beteg szürke színben játszó bőrfelület. Ez azonban egy cseppet sem zavarja, Helen felé támad egy gyengécskét.
Helen nem szórakozik. Az előbbi medállal való hókupókusza nem igazán jön be, de most azért keményen odavág egy Vespertillo- t a krokihoz.
Én sem vagyok rest.
Az előző depulso után most egy bombardaval támogatom a hüllőhulla likvidálását.

Tiara Prince carried out 1 launched of one D9 :

+1

Érzem, ahogy az erő átáramlik a pálcámon, mint a régi szép időkben.
- Azt hiszem ez nagyot fog szólni! - vigyorgok Helen felé. Az előző idegességem már rég eltűnt vámpír alakommal együtt.
- Remélem a többieknek sikerült elintézni a yetit.

22HP
A medál, határozottan működik. Az eszetlen fékevesztett menekülés láttán gonosz vigyor kúszik Alric arcára. ~ Köszi srácok!
~ TE VAGY A MESTER, MI SZOLGÁLUNK! CSAK A DOLGOMAT VÉGEZTEM. Szól az unott hang.
A cselekmények azonban nem várt fordulatot vesznek. A yeti a pánik miatt fékevesztett eszetlen hajigálásba kezd. 

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

+1
Egy hatalmas rönk repül felé, de annyira benne van a harc által generált bugi, hogy minden gond nélkül elegánsan kitér a rönk útjából.
-Fuss csak te anyámasszony katonája! Kiált a majom után.
Ideje, hogy számba vegyék a sérüléseiket. Figyeli, ahogy a többiek rendezik a soraikat, majd megszólal.
-Amondó vagyok, hogy induljunk mihamarabb. Helent ismerve, tuti rövidesen bajba keveredik.  Sötét pillantással az említett irányba pillant. -Már ha nem keveredett máris bajba.
22HP

15 HP
A támadásom fellökte a majmot, de sajnos most is felkelt és újra támadott.
"Tűnj már el innen, te tetves dög"
Ekkor egy hatalmas üvöltés rázza meg a fákat. Egy állatias ordítás, ami nagyon hasonlított Danielre. Remélem, hogy ez már hatásos lesz, de a Yeti még mindig tartotta magát. Szerencsére Alric megmentett minket a medállal. Az állat végre menekülni kezdett.
A rossz hír az volt, hogy rohanás közben felénk dobott mindent, ami az útjába került.
- Ne már!
Nyögtem és magam köré vontam egy pajzsbűbájt.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+1
A törmeléket kivédte ugyan, de a becsapódás ereje hátra lökött és elestem.
Nagy nehezen felkeltem és végigtapogadtam magam.
- Oké, élek. Vérzek és fáj mindenem, de élek. Rendben, keressük meg a csajokat, aztán menjünk el végre a törzshöz, mert nekem pihennem kell.

El is indulok bicegve arra, amerre Tia és Helen tűnt el.
14 HP

Ahogy sejtettem, a helyzet érdekessé változott. Alric medálos próbálkozása működött. Bár biztosra veszem, nem így gondolta a végét.
Ám ahogy nézem a menekülő jószágot feltűnik, hogy nem csak a lent lévők kapnak a "lövedékekből".
Egy szép kődarab felém is száguld.
- Mégis hogy az a ... - nem tudom befejezni mert cselekednem kell.


(HP-m 23/23)
Védekezés a Yeti majom ellen:

Dragneel Darman carried out 1 launched of one D9 :

(A majom támadása 6 volt az én védekezésem 2, így a kapott sebzés 4. Ennek következtében az HP-m 23/19 lett.)

Sajnos a mozgásom lassú volt s mire cselekedhettem volna a kő eltalálta az az ágat amin ültem, s pihentem.
- Hogy az a... - kezdek bele a káromkodásba. 
De nem jutok a végére, mert a kő olyan sérülést okozott az ágon, hogy az a súlyom okán megreccsent alattam és én leestem a fáról.
Szerencsére nem voltam magasan így nem tört el semmim. De a karomon egy szép horzsolás éktelenkedik ahogy próbáltam megkapaszkodni valamiben.
- Ez fájt. - jelentem ki úgy magamnak mintsem panaszkodás okán.
- Én megvagyok! - adom tudomásul a többieknek.
- Köszi a hűtést. - mondom Danielnek aki elé már ki is helyezem a 2 innivalómat amim maradt.
A majmocska szépen lerendezte a környéket s szerencsére nem arra indult meg mint amerre a lányok mentek.
- Ha rendbe szedtük magunkat szerintem induljunk meg a két hölgy után, mert nem hinném, hogy jó dolog szétválni. Ha egy ilyen majomba belefutunk, ki tudja mi minden más lehet még itt! - jegyzem meg.
S ahogy a vizemet Daniel hideggé változtatta én azt elpakolom.
Kezemen lévő seb a mozgást teszi kellemetlenné főleg ahogy az átizzadt ruhám bele bele kap.
Olyankor fel szisszenek egy pillanatra.

 
Hiába próbált lecsapni gyorsan s kegyetlenül a lény. Helen gyorsabban mozgott nála.
Majd jött is tőle a visszatámadás.
 
Védekezés Helen ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2
(Mivel a támadás értéke 8 a védekezésé 0 így a kapott sebzés 8 pont. 25/5 a HP)

Helen gyors vissza támadása meglepte a lényt úgymond. S az átok okán megjelenő Rémdenevérek szinte minden bőrt és húst lecsíptek a Zombi krokodil fejéről. Nem hagyva más mint pár szálat ami még egybe tartja a nagy álkapcsot.
 
Védekezés Tia ellen:
 

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

-2
(Mivel a támadás értéke 10 a védekezésé 0 így a kapott sebzés 10 pont. 25/0 a HP)

Több fordulást követően sikerül elűznie a denevéreket ám ekkor érkezik meg Tia kegyelem döfése. A Bombarda varázslatnak hála a megmaradt pár bőrfoszlány is elszakad s nekem egyszerűséggel szétrobban a kroki feje.

(Szép volt lányok, ügyesen vagytok!)

Eközben a többiek ha rendezték a soraikat jöhetnek a lányok után....

Az idő telik szép lassan. Körülbelül 15:00 körül járhat az óra.
(Az idő telik ennek okán... kit kat... kit-kat....)

21 HP-val kezdem a hsz-t

A támadásom után Tia is újrapróbálkozik, majd mondja, hogy ez nagyot fog szólni, bólintásképpen jelzem neki, hogy biztos. A hangján érezhető, hogy mintha minden baj eltűnt volna. 
- Egyetértek, remélem sikerült nekik. - mondom, és eléggé távol maradok még így is a lánytól, ki tudja, mikor kapja el megint - vagy még mindig - a vámpír énje. - Minden rendben, Tia? Jobban vagy, hogy egy kicsit kiadtad a feszültséget, vagy menjek még hátrébb tőled?
Az átkaink, amit a krokodil felé lőttünk, szerencsére végleg megdöglesztették őt, és reménykedem abban, hogy hulla is marad örökre. 
Ekkor lépéseket hallok magam mögött, a pálcámat a hang irányába szegezem, és akkor látom, hogy a többiek is megérkeznek. Kicsit az arcomra ül a döbbenet, amikor eléggé rossz állapotban lépnek ki, leginkább Wang. 
- Merlint szakállára, látom jól elintézett titeket az a valami. - mondom nekik, majd Wang segítségére sietek. - Ülj le oda, pihenned kell. Időközben mi is erre a zombi krokodilra akadtunk, vagyis inkább ő akadt ránk, de szerencsére egyikünknek sem esett baja, egy karc nélkül le tudtuk győzni. 


21 HP-val fejezem be a hszt. 

14 HP
Hálásan fogadtam Helen segítségét a leüléshez. Mindenem fájt. Mindenem is.
- Kössz. Hát tényleg rám fér a pihenés, de jobb lenne valami civilizált helyen. Örülök, hogy nem lett bajotok.

Felállni nem tudtam, de azért igyekeztem Tia felé fordulni.
- De mielőtt bárhova is megyünk. Tia, tartozom egy bocsánatkéréssel. Rád kellett volna bízni a majmot. Te vagy a legidősebb és legtapasztaltabb közülünk. Rád kellett volna hallgatni. Annyit tudok csak felhozni a mentségemre, hogy egy zöldfülű vagyok, aki még nincs hozzászokva ezekhez a küldetésekhez.  Fényévekre vagyok az olyanoktól mint te, Darman, Alric vagy Helen. Amikor nem tudtad elijeszteni és csak mégdühösebb lett, bepiánikoltam. Igyekeztem fájdalommentes módon ártalmatlanná tenni, de nem tudom sikerült-e volna, ha Alric nem kergeti el a medállal. A lényeg, hogy hibáztam, elsimerem. De legalább megfizettem érte - nézek a véres ruhámra. - Ne haragudj.

Eszembe jut, hogy egy mérges vámpír közelében nem a legjobb lenni ha az ember ennyire vérzik. Mondjuk ha inna belőlem, jobban kellene félnem Darmantól. Erre a gondolatra nevetnem kellett, de inkább elnyomtam magamban. Fájt nevetni ennyire szétmarcangolva. De most legalább nem ég a hátam.

Mindenkit eléggé megviselt a helyzet,én lehűtöttem akinek a vizét vagy italát tudtam,de még nyugodtan hozhatják,lehűtöm ahányszor kell.Majd Wangot követve Helenékhez megérkezek én is,Helenhez rohanok és gyorsan megölelem,ami emlékezetet a kissebb fájdalomra amit szereztem de az nem fotnos tehát csak egy kicsit megharapom az ajkam és egy gyorsz puszit adok neki,hogy minden rendben van vele majd egy gyorsan előhúzott hajgumibal szokásosan felkötöm a hajamat egy fél lófarokba és Wangot kezdem vizsgálni ahogyan Tiához beszél.Amikor egy hirtelen ötlet jut az eszembe. 

-Obscuro 

Mondom magamra irányítva a pálcámat majd pedig a kendőt gyorsan lekapva arra irányítom a pálcámat. 

-Baziteo 


A kendő erre sokszorosára nő ameddig szinte egy takaró.Azzal előveszek egy sebtisztító bájitalt és kissé szerényen ugyan de elkezdem tisztítani Wangnak a sebeit majd bekötni azokat a megnövelt kendővel.Időközben Wanghoz beszélek. 

-Wang ide figyelj.Igen hibáztunk amikor támadtunk viszont nem a legrosszabb reakció,itt az állatok nem ismerik a kegyelmet,nincsen bele építve a génjeikbe.Ha gyenge vagy és nem hasznos akkor préda vagy és csak élelemnek jó.Ha tia esetleg mégegyszer sikertelen próbálkozással járt volna akkor nem biztos,hogy lett volna akkora reakció időnk,hogy mi tudjunk előnybe jutni.Most szarul sült el az tény és való viszont akármikor lehet ez a jó döntés,itt csak idővel tudjuk megszerezni azt a reakció időt ami szükséges az ilyen helyzetekhez.És nem az a lényeg mindig,hogy most mennyi igét tudsz hanem,hogy hogyan használod azokat.Én még kevesebb segítség voltam ezen a kalandon mint te,sok kalandon,talán többen mint amin te,de még mégis itt vagyok.Ez azért van mert mindenki hibázik,és megértelek mert én is mai napig rosszul érzem magamat a hibázásaim miadt.Viszont ha folyamatosan ugyanazt ismételgetjük,hogy most emiadt mi kevesebbek vagyunk az nem segít senkit,se magunkat,nem leszünk tőle jobbak,hasznosabbak, és mások sem lesznek azok.Tanulni kell a hibákból,hogy megtudjuk tenni azt amit akarunk és megtudjuk védeni azokat akiket akarunk.Lehet,hogy még nem hiszed el magadban viszont tudnod kell,hogy a hibákat azért követjük el,hogy jobbak legyünk és tanuljunk. Merlin is követett el hibákat,minden eggyes ember akit valaha tanultuk a történelemből követett el hibákat,tanultak belőle és ezért tanuljuk még most is őket,hogy mi is tanuljunk az ő hibáikból.És hidd el,hogy megértem ha ez még nem ür annyira oda mint kéne,még nekem is vannak kétekeim magamban,hiszen elméletileg nekem is az lenne a lényegem,hogy megvédjek mindenkit,de sokszor a végén én vagyok megvédve.A csapat azért van,hogy egymást védjék,az aki jelenleg talán erősebb vagy szerencsésebb mint a többi az megvédi őket,hogy majd egyszer ők is képesek legyenek erre,ez a lényege a csapatunknak. 


A beszédem közben csak csinálom tovább az "elsősegélyt",a friss vért eltisztítva a vízmágiámmal és mögöttem lebegtetve, és megfelelő erősségben kötve végre össze az improvizált sebkötést. 

-Ha még valakinek kell gyors elsősegély akkor talán tehetek valamit viszont szerintem sietni kell valamerre mert túl sokat baszakodtunk errefele. Tempus 


A varázslatom mindenki szeme láttára kimutatja az időt 15:10. 

-Még mindig lehűtöm annak a vizét vagy italát akinek kell,az szinte semmi idő,viszont mint látható sietni kell. 


Úgy Wangnak le is hűtöm a vizét és oda is nyújtom neki a már kellemesen hideg vizet. 

-Talán megpróbálkozhatok víz érzékelésével hátha van valahol a közlben még víz aminek a közelében van a törzs,de nem fűznék hozzá túlsok reményt az mindent figyelembe véve egy jó pár perc lenne,ha úgy döntötök akkor megpróbálhatom. 


Azzal egy kicsit én is le ülök Wang mellé és a füzetemet előkapva kezdem vázlatolni,hogy mi is történt,hogy majd később teljesen le dokumentálhassam,a legutolsó feljegyzés a nagyterembe hívástól a totemig tart(annak aki esetleg bele akarni nézni).A kis vér amit elvontam mögöttem különböző formák között váltakozva mutatja a sac per kb gondolataimat ahogy írok.

Az utolsó támadásunk szerencsére betalál, így a hullahüllő végre végső nyugalomra lel a folyó mélyén. Vajon mióta volt ilyen állapotban? Évszázadok óta várja a méltó halált, vagy éppen élvezte ezt az életet, mi jutott neki? - fut át az agyamon a kérdés, aztán Helen kérdése ránt ki gondolataim közül.
- Bocsi. Igen már jól vagyok. De légyszíves, ha legközelebb átveszi a vámpír az irányítást, be gyere utánam. Van amikor még kicsíszik a kezemből az irányítás, vagy eppen direkt adom át a stafétát. Nem lenne jó, ha éppen téged, vagy bárki mást támadnék meg aki fontos nekem. Hidd el azt te sem akarod. Hatalmas mázlid volt, hphy ezen a teremtményen le tudtam vezetni a dühömet.

Nem sokkal később megérkezik Wang, elég zilált állapotban.
-Ezek szerint azért sikerült elintézni a majmot. - felelem neki. - Igen. Néha nem árt hallgatni a tapasztaltabbra. De talán ez jó lecke volt mindannyiótoknak. - nezek körül a társaságon.
- Darman hol van? Alrik, Lara? A többiek? Mindenki jól van? - kérdezem.
Azt hiszem ez a küldetés, és talán a késöbbiek már egy szinttel feljebb vannak az eddigieknél. Mintha az ellenfelelink erösebbek lennének. Vagy mi értünk meg arra, hogy komolyabb melót is ránk bízhatnak.
De ideje indulnunk. - bólintom Daniel megállapítására.
- Szerintem felesleges más vizet keresni. Itt a folyó. Kövessük az útját. Biztos vagyok benne, hogy valahol a folyó mentén találjuk meg a törzset.
Előveszek egy kis fiolát. - Tessék! Általános fájdalomcsillapító. Egy apró korty mindenkinek, aki sérült. És ne hősködjetek
. Ki tudja mi vár még ránk, mig odaérünk? - mondom, majd Wang felé dobom az üvegcsét.
Némileg kielégít, ahogy felszisszen, amikor elkapja.
Lassan körbenézek merre mehetnénk, majd meglátok egy kis ösvényt a folyó mentén.
- Ez lesz az utunk!

Miután Daniel lehűtötte a vizeimet az egyikből jó felét meg is ittam. Ruhám már igencsak átizzadtam s kellemetlenül tapad rám.
* Még szerencse, hogy átöltöztem. * fut át a gondolat rajtam miközben oda érek a csajokhoz.
Kik ahogy tapasztalom nem tétlenkedtek.
- Na szép, melyikőtök akart krokodilbőr csizmát vagy tárcát? - kérdezem a lányoktól miközben szemügyre veszem a kétszer hallt jószágot.
* Nem hittem volna, hogy léteznek élőhalottak, persze a vámpírokon kívül. * nézek a krokira majd a barátnőmre.
Wang nem igazán van jó bőrben, de így vagy úgy mindenki megsínylette a harcot.
- Mondanám, hogy pihenjünk. De nem igazán szeretnék itt lepihenni. Mennék tovább s majd a faluban pihennék. - magyarázom az ok okozati gondolatomat.
Majd Tia kijelenti, hogy kövessük a folyót mert az az utunk.
- Igenis kapitány!  - tisztelgek a lánynak.
Reménykedem, hogy kis bohóckodásom lelkesíti a többieket valamelyest.
Majd megindulok az ösvényen. Bár nem nevezhető ez ösvénynek. Igaz itt ott a növényzet mintha le lenne járva de sok helyen harcolni kell az előrejutásért.
* Fene beléd Daniel, hogy nálad a nagy bozótvágó azt leghátul kullogsz, lusta dög . * mérgelődök magamba szigorúan ahogy életem kockáztatásával dacolok a növényzettel.
Időt nem néztem ám fáradtságom okán tippelésem szerint legalább 1-2 órája sétálhatunk már.
Egy pillanatra állok meg csak szusszanni s bevárni a többieket kik jönnek utánam. Vagyis nagyon remélem mert igaz nem néztem hátra egyszer sem.
A föld valahogy mohás amit nem igazán értek, de most tűnik fel mellé a másik furcsaság. Ruganyos....
- Hát ez meg mi a .... - eddig jutok a szavammal amikor az egyik lábam valamilyen oknál fogva besüllyed a mohás talajába.
Lábam rögtön víz önti el.
- Keressetek biztos talajt! - kiálltok oda az utánam jövőknek.
A másik furcsaság ami még jobban zavar ezután, hogy valami vagy valamik hozzá értek a lábamhoz. Na meg, hogy igaz lassan de süllyedek...

Tia kijelöli nekünk az utat, de az érzésem szerint túl hamar. Nyögve és morcosan indultam el. Szerencsére találtam egy letört ágat, ami tényleg ág volt és nem egy kígyó. Arra támaszkodva mentem a csapattal. Így nem maradtam le annyira.
Szép nyugodtan sétálok és próbálok a természet szépségére figyelni, nem arra, hogy milyen rohadt meleg van és mennyire fáj a mindenem.
- Nincs valami véralvadásgátlód? - Kérdeztem Tiától nevetve de rögtön meg is bántam, mert az oldalamba hasított a fájdalom. - Ahh, francba. Amúgy meg se fordult a fejemben, hogy megöljem a majmot. Elég ha elkábul. Ezért egyszarvúszőr a pálcám is. Az a mag teszi a legkevesebb kárt a donorban. Engem apáék így neveltek. Nekik minden élet értékes volt, ezért küzdöttek a manók és koboldok jogaiért is. Nehezen emésztették meg, hogy ezért néha ölniük is kellett. Persze akkor még fiatal voltam, alig értettem belőle valamit. Most, Isztambul után, nagyon hiányzik, hogy beszélhessek velük.

A múlton merengésemből Darman kiáltása rázott fel. Bicegve elindulok a hang után, és meglátom, hogy a mi jó vezetőnk térdig áll valami mocsárban. A bottal tapogatózva megkeresem a hozzá legközelebbi stabil részt és ráállok. Onnan nyújtom oda neki a bot kevésbé sáros végét.
- Tessék, kapaszkodj bele és kihúzunk!
Nem tudom akkor kire gondoltam, hogy segít még, de remélem jön valaki, mert a félholt állapotomban én nem leszek elég valószínűleg.

Szerencsémre Wang elfogadta a segítségnyújtásomat, és rám támaszkodva leült pihenni, majd Tia felé próbál fordulni. 
- Nyugi, mi is így kezdtük. Sőt, én még kétballábasabb és kétballkezesebb volta, és még vagyok a mai napig is. Hidd el, jó társaságban vagy. - Ecsetelem a fiúnak. Közben megérkezik Daniel is, akinek mintha fájdalmai lennének, úgy ölel át. Mintha szisszenést hallottam volna, de lehet, hogy az én fülem kezd hozzászokni ehhez a környezethez. 
Amint nekiáll Wangnak segíteni, kicsit hátrébb lépek, majd Tiára nézek. 
- Tudom, hogy az életemet kockáztattam, de jobbnak láttam így. - válaszolok neki. - Nem tudom, jó kérdéseid vannak. 
Ekkor Tia megszólal, hogy merre is kellene menni, vagyis nagy eséllyel megvan az út is. Látom, hogy Wangnak kicsit nehezebben megy a séta, ezért odasietek hozzá, és a szabad kezét átteszem a vállamon. Megrogyok, hiszen a fiú kicsit nehezebb, mint én, plusz valamennyire még tehetetlen is, így a lassabb sétára vagyok én is kényszerítve. De ekkor még a fiú Darman felé nyújtja a botját, én meg a szabad kezemet. 
- Így hátha sikerül kimásznod, Darman. - szólok oda a háztársamnak. - Ne kapkodj, mert lehet, hogy annál nehezebben tudsz kimászni, vagy hamarabb elnyel téged az a trutyi. De várjatok. Hátha a levegőm képes arra, hogy kiszárítsa a trutyit annyira, hogy ki tudj kászálódni. 


Igyekszem a Darman előtti trutyit kicsit kiszárítani, és rettenetesen remélem azt, hogy nem teszek kárt a fiúban. 

Szerencse kockával dobok, hogy sikerült-e a képességem vagy sem, ezt rábízom a KM-re

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

2

A többiekkel indulok el a monológom után, Wang bottal jár de helen a közelében van tehát  egyenlőre meglesznek, *Darman előre ment, csak tudnám minek amikor nálam van a machete*.  Hallom ahogyan wang egy kicsit beszél a szüleiről és a véleményeikről.

-A szüleid jó emberek lehetnek, nem teljesen ugyanaz a véleményem de abban eggyet értek, hogy minden élet értékes, hiszen ami érdekes az az, hogy tudtommal se a tudomány se a mágia nem képes igazi életet alkotni a semmiből, a mágia egyfajta hamis életet képes alkotni viszont az nem valami etikus, főleg mert nagyrészt más lényekből, van egy pár kivétel a lények között viszont az szerintem csak a kivétel ami erősíti a szabályt. Akármennyire néztem ki sorozat gyilkosnak isztambulban és akármennyire meglepő de nem szeretek gyilkolni, nem találok abban örömöt, hogy másoknak okozok kárt és Istent játszok az életükkel. Viszont azt nem tűröm ha titeket meg akarnak ölni vagy eggyáltalán bántani. Amint ezt megteszik az ellenségeim és ezen a ponton már nem akarom kockáztatni, hogy tovább bánthasdanak titeket, tehát drasztikus eszközökhöz nyúlok. Én arra törekszem, hogy tudjam hogyan kell a testet mind pusztítani mind gyógyítani. Na de ezt és isztambult majd később átbeszéljük, most megyek ritkítom a növényzetet miután Darman elsietett.


Azzal indulok is és tisztítom a növényzetet, haladok és még éppen hallom Darman figyelmeztetését ahogyan közeledem. *Érdekes egy hely... Talán a képességem segíthet* azzal kicsit félrébb lépek az útból még a szolid részre és a folyadékre fókuszálok, ezt érzékelve megtudom ítélni hol van stabil rész a folyadék mennyiségtől függően, egy kicsit koncentrálok a folyadékra majd a vízmágiámmal igyekszem ki érzékelni a stabil talajt.(Kmre hagyom sikerül-e) 

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

10

Mielőtt  elindulhatnék, a csapat Darman vezetésével már előre is megy. Én is megyek utánuk. Nemsoká utol is érem Wnagot, aki arról beszél, hogy a szülei a manók és egyéb elnyomott lények mellett küzdöttek. 
- A manóknak köszönhetem az életem. - mondom lassan elmélázva. - Őjk voltak azok, akik életben tartottak abban az iszonyú házban, és összefoltoztak nagyapámék kegyetlenkedései no meg néhány bájitalbaleset után. Sokat tanultam tőlük a manók népéről. A szokásaikról, a varázslatukról. - mondom halkan. 
Aztán Darman kiáltását hallom. 
- mocsár?  - kiáltom ijedten. - Nem tudsz hoppanálni? Megpróbálunk segíteni. 
- Levicorpus! - kilátom pálcámat a társamra irányítva, megpróbálva kilebetetni őt onnan.

Tiara Prince carried out 1 launched of one D9 :

+1

Wang segítség próbálkozását sajnos szerencsétlenség koronázza, mert ahogy nagyba nyújtózkodik, hogy a tiszta oldalát a botnak oda nyújtsa bajba esett társának ő alatta is “kipukkan” a moha föld és szép lassan süllyedni kezd.
 
Helen próbálkozása is nem túl fényes véget ér. ( kicsi a dobás értéke sajnos )
A szárítás nem úgy sikerült ahogy gondolta, nem tudja s veszi észre de Wang alatt is emiatt szakadt be a föld.
Ahogy a fiú még jobban rá nehézkedik így a lányt is magával húzza.
Alatta már a mohás takaró szinte mint a lufi befelé nyúlik. S bármelyik pillanatban elnyelheti őt is.
 
Daniel próbálkozását viszont siker koronázza. Ám sajnos stabil földpontot csak egy helyen talál. A talpa alatt de az is akkora, hogy a fél bakancsa nem fér el rajta.
Ennek okán ezzel az információval nem túl sokat tud kezdeni.
Ám rájön, hogy az egész terület körülöttetek ilyen terület.
 
Tia próbálkozása sikeres....


( Jussatok ki a területről... A falu nem messze van már. )

Abban a pillanatban, ahogy kiejtem a számon a varázslatot, legszívesebben a homlokomra csapnék. Aztán összeráncolom a homlokomat. A varázslatnak elvileg nem is szabadott volna működnie. Ráadásul most a kedvesem fejjel lefelé kapálózik a mocsár felett. 
Nem tehetek róla, a helyzet annyira abszurd, hogy kitör belőlem a röhögés. Még jó, hogy a levicorpus nem szakad meg , ha máshová irányul a pálcám. 
Végül rájövök, hogy valakit tennem kellene. 
Egy repülő startot veszek, és Darman lebegő testét elkapva, vámpír gyorsaságomat kihasználva átrohanok a lápos területen. Gyorsaságomnak hála a talajnak ideje sincs besüppedni lépteim nyomán. 

Kb. 20 métert haladhatok előre, amikor úgy érzem már biztos a talaj a lábam alatt. Ekkor szüntetem meg Darman felett a bűbájt egy finite incantatemmel. Már ha sikerül.

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

17

Hátrafelé pillantva 1 bájitalgömböt indítok útjára. 

Az első egy jégfuvallat bájital, mely megfagyassza a vizet. (instant működik)

Ahogy próbáltam Darmant kihúzni, éreztem, hogy alattam megnyílik a talaj.
- Oké, akkor ne erre gyere ki! Srácok, vigyázzatok! A talaj néha megadja magát. A stabil rész se stabil sokáig! Óvatosan menjetek át, addig kitalálok valamit.

Végül Tia talált ki valamit. Darmant mágiával kirántotta a mocsárból, utána meg egy bájitallal megfagyasztotta a vizet.
"Imádom, hogy olyan sokoldalú, és nem veszíti el a fejét ha helyzet van. Néha nehéz elhinni, hogy csak két év van köztünk, nem húsz. Többet kellene az órákon figyelned, Wang pajtás"
Megtapogattam a botommal a jeget, hogy elég stabil-e, majd miután meggyőződtem, hogy igen, kimásztam a lyukon és megálltam. De csak egy pillanatra.
- Ahh a francba, ez csúsziiik! - Kiáltottam fel, ahogy seggre ültem a jégen. - Ahh basszus, ez nem hiányzott. Helen, óvatosan gyere ki. Várj, odamegyek.

Nyögve felálltam és a botomra támaszkodva odacsúsztam Helenhez. Amikor már biztos voltam benne, hogy stabilan állok, lenyújtottam felé a kezem.
- Gyere!

Wang segítsége nem sokat ért sajnos, alatta is beszakadt a föld.
Nem mondok semmit sem inkább, némán magam szidom amiért őt hívtam.
- Nem tudok, ki hopponálni. A mocsár valahogy zavarja ezt. Nem “látom” tisztán a célt ahova érkezni fogok. - válaszolom a kérdésre, hogy ne e tudnék ki hopponálni.
A megmentés Tia felől jön. Bár nem éppen úgy ahogy szeretném.
- Hát köszönöm, édesem. - kezdek bele, ami nehezen megy mert helyzetem okán nehéz beszélnem.
- Tudom, hogy te így lazulsz de én lassan elájulok. - teszem hozzá.
Majd egy ölelést érzek és már kint is vagyunk a mocsárból.
- Így már jobb. - mondom miközben a talpam a földön s a vér is jó irányba szál testemen belül.
- Köszönöm. - nyomok jutalmul egy puszit a lánynak.
A bájitalgömb használata okán a jép pályát képez, hogy  a többiek kijöhessenek rajta.
Felkuncogok ahogy Wang seggre huppan a jégen.
Zsebembe kezdek kutakodni, emlékszem Tia használt ezen jeges bájital mellé egy csúszásgátlót is.
Meglepődtem mikor azt nem dobta utána az elsőnek.
- Nem tudom mi a neve, de akkor beszereztem egy ilyet. - magyarázom mikor elhajítom a bájitalgömböt.
- Vicces, hogy csúszkáltok, de ez segít majd, hogy kijöjjetek. - kiáltom oda.

Pechemre a szelem csak rontott a helyzetünkön, és nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Beszakadt aladtunk a föld, nagyot nyögök azon, hogy Wang még jobban rám nehezedik. Ekkor Tia a gyorsaságának köszönhetően megfagyasztja a vizet, ami csúszóssá válik. Nem merek felállni a jégről, mert tuti biztos, hogy elcsúszok rajta, amit Wang be is bizonyít. A srác lassan kezd olyan lenni, mint én: elesett és kétballábas. Wang csúszkálva, odaér hozzám megvárom, ameddig stabil lábakra áll, majd belékapaszkodok. 
- Ez biztos, hogy jó lesz? - kérdezem, amikor Darman csúszásgátlót dob a jégre. Belekapaszkodok Wangba, és lassan kilépkedek vele. Nem megyek gyorsan, mert magamat ismerve tuti, hogy el fogok taknyolni még akkor is, hogy csúszásgátlóval van a jég lefedve. - Gyere, csak szépen lassan. És köszi a segítséget mindenkitől.
Egy kis idő elteltével kilépek a száraz talajra, és fellélegzek, máris jobban érzem magamat. 
- Mindenki jól van? Merre lehet az a falu vagy település, amit keresünk? - kérdezem a többieket. - HA meg erősebb a mágia, akkor éreznünk kellene, nem?

- Lehet kellene, de én már frászt se érzek ennyi ütés, esés meg kifolyt vér után - válaszolom Helennek nevetve, aztán felszisszenek. - Francnak kell akkor is a bohócot játszanom, amikor fáj nevetni. Keressük meg azt a falut. Azt hiszem onnan jöttünk, szóval amarra van az előre.

A botommal mutatom az utat, aztán rátámaszkodok és elindulok. Fáj mindenem és fáradt vagyok. Igazából semmi vicceset nem látok a helyzetemben, de nem akarom, hogy vert sereg módjára meneteljünk be a faluba, amikor csak most kezdődik a küldetés igazán. Inkább próbálom mindenben a humort keresni, de már magam se tudom, hogy a saját nyomoromról próbálom ezzel eltereni a figyelmet, vagy a többiekéről.
Mindenesetre a maradék utat is végig vidám álarcban töltöm. Aztán egyszer csak dobokat kezdek el hallani.
- Hé, ez volt a Dobozban is nem? I'm lost in these memories living behind my own illusion. Lost all my dignity living inside my own confusion.

Ahogy mindannyian kimásztok a mocsárból kissé kifújjátok magatokat. Eközben  nagyon távolról hangokat hallotok. Ami arra buzdít titeket, hogy arra induljatok meg.
Utatok hátra levő része eseménytelenül zajlik. Jobbára talpaltok de izibe

(Hozom a folytatást. Ezen játék pontozása a hét második felébe történik meg valószínűleg. Jó játékot csináltatok ügyesek vagytok.)