194. A Sárkány éve - Főzetek, Fodrászok és Fesztiválok

Egy jól ismert doboz tele jól ismert édességekkel várt titeket. És az érkezés is a jól ismert helyen volt.
Hu bácsi tanulva az előző alkalomból szépen egyessével üdvözölt mindenkit. Nem akarta, hogy Tia megint kint ragadjon.
Beérve egy kisebb fajta káosz fogad. Az előszoba zsúfoltabb, mint a legutóbb és olyan bútorok is vannak benne, amiknek semmi keresnivalójuk egy előszobában. De ezt némileg kárpótolja  az egész házat elárasztó süteményillat.
Akik a fogast keresve betérnek a szobába, ahol a legutóbb a csereruhákat kaptátok, most egy díszes koporsót találnak a helyiség közepén. A fedele nyitva van így a kíváncsi szemlélők láthatják, hogy nincs benne senki. Bár a nagyon kíváncsi szemlélők láthatnak pár sötét hajszálat.
A konyha felül edénycsörgést és dudorászást hallotok. Nem mindegyik hang hasonlít Taora.

Egy újabb utazás a Hu birtokra. Csodás egy helyen van, az is biztos. Belépve a vendégfogadónkhoz lépek, és köszöntöm. 
- Szép napot, örülök, hogy újra itt lehetek. - mosolyodom el. Majd az orromat megcsapja a finom sütemény illata. *Hát ez pompás.* Gondolom, miközben érzem, hogy a nyálam kezd kicsordulni. De várjunk csak, mi a fene? Mi ez a baromi nagy káosz itt? Hiszen ez múltkor nem így volt. Most kivételesen a gyomrom diktál, így elindulok a konyha felé, ahonnan dudorászást hallok, ami nem csak Taoé. Akkor vajon kié lehet? Sietősre veszem a lépteimet, majd belépek. 
- Szia Tao. Ki dudorászott veled együtt? - kérdezem tőle felhúzott szemöldökkel, hiszen nem látom a másik hang forrását. - Mi ez a nagy sürgés forgás? Jóba lennél Daniellel, ő is szeret főzni. 

Még sosem jártam a Hu birtokon, így izgatott voltam;nem is kicsit. A Hu családnak már a kertje is pompás volt, ahol az évszak miatt a gyümölcsfák kopaszok voltak, azonban szinte láttam, pontosabban eltudtam képzelni, hogy milyen szépek is lehetnek ezek a fák egy szép tavaszi, vagy egy forró nyári napon. A fától nem messze egy veteményesben a talaj pihent, készülve az elkövetkezendő szezonra. A kis fészekbe benézve tyúkokat pillantottam meg, akik éppen melegedtek, míg a koi pontyok a tó mélyén nyugalmat találtak. A kis tavacska felett egy vörösre festett híd volt, ami nekem is nagyon tetszett. Az ajtón belépve egyből az illatok csapták meg az orrom. Az előszoba kissé zsúfolt volt, de mivel még sosem jártam azelőtt a Hu család házánál, azt hittem náluk ez az átlag berendezés. Ami igazán megragadta a figyelmemet, az az édes sütemények illata volt, feltehetően azt éreztem, amikor beléptem az ajtón. 
Körül néztem, és egy koporsót pillantottam meg. Igazából...egy cseppet sem tartottam furának, hisz mondhatni már jól ismerem Taot. Körbe jártam, és néhány sötét hajszálat láttam benne. - Ugye nem ebbe szokott aludni Tao? - mondtam nagyon halkan, senki nem volt körülöttem, így mintha magamban beszéltem volna. Kisebb zajt hallttam, és a jó szaglásom a konyhához vezetett, ahol Helen már faggatta Taot. Először nem tudtam miért, de miután hallottam a dudorászást;amit biztosan nem Tao csinált, volt ötletem mit kérdezett tőle korábban.
- Sziasztook! Tao, nyugtass meg, hogy nem az a kényelmetlennek tűnő koporsóban szoktál nagyokat álmodni, vagy...kit rejtegetsz? - néztem, honnan és kitől származhat a hang, de nem láttam semmit vagy senkit.
- Hasbeszélő vagy? - kérdeztem Taot.

Éppen könyékig tésztásan gyártottam a nasit, amikor befutottak a többiek. Imádtam, hogy otthon vagyok Wanggal és Larával, de azért a gondolat, hogy a többiek is jönnek és egy nagy hatalmas buli lesz, teljesen feldobott.
- Szia Helen!  - Integettem neki, majd adtam neki egy ölelést úgy lisztes karokkal, ahogy kell. - Egészen mostanáig tök csini voltál. Örülök, hogy látlak. De azt ne várd, hogy olyan jó pajtik leszünk a "Hamiskártyással". Megértem, hogy te azért nem adod fel. A remény hal meg utoljára. Mi Huk meg eltemetjük. Hihihi
Végigmutattam a konyhán, ahol egy hadseregnek elég kaja várta, hogy még ugyanannyi csatlakozzon.
- Ez a sürgés forgás az ünnepek miatt van.
Ahogy hátranéztem Helenre megláttam a következő érkezőt és gyakorlatilag a nyakába ugrottam.
- Melodyyy! Hogy vagy, csajszi? Baromira hiányoztál. Nem, nem én alszok a koporsóban, hanem az én kis kuktám. Éppen azt kezdtem el magyarázni, hogy miért vagyunk ekkora munkában. Tudod Újév napján egy csomó dolog tilos. Nem lehetnek elől takarításra alkalmas cuccok, nem szabad hajat fágni, és nem szabad főzni se. Szóval aki új sérót akar, azt most megfodrászoljuk éjfél előtt. És rengeteget takarítunk. Ezért is van kupi az előszobában - magyaráztam hevesen gesztikulálva.
Igyekeztem nem mindent összelisztezni azért, mert hát nekem kellett feltakarítani.
- Oda dobtuk be a bútorokat, amíg a gerlepár takarítja a szobákat. Addig mi főzünk. Nem, nem vagyok hasbeszélő, bár hozzám gyakran beszél a hasam.
Meg is nyomkodtam, hogy úgy nézzen ki, mint egy mozgó száj.
- Hé, Tao! Kérek nasit most azonnal.
Már éppen bele akartam kezdeni a magyarázatba, hogy kivel beszéltem, amikor ki is lépett a kamrából. Elég vicces volt, mert egy kötény meg egy szakácssapka volt rajta. Csak egy kötény meg egy szakácscsapka.

Bosszantó volt várni a sötétben teli kezekkel, de hát a hatásos belépőért meg kell szenvedni. Amiko hallottam, hogy nagyon felém kezd irányulni a beszélgetést szépen be is toppantam.
- Halihó, cukikáim! Meglepődtetek, igaz? Tudjátok az én családom már réges régen kihalt szóval egyedül szoktam "ünnepelni" a Holdújévet. Jiang meg azt mondta, hogy ez kizárt dolog. Aranyos, nem? Szóval besegítek a főzésben, cserébe lesz igazi Újév. Meg még egy koporsót is kaptam.
Letettem eléjük a tálcát és intettem, hogy kóstolják meg.
- Egy kis Niang gao. Két dolog miatt esszük ilyenkor. Vagyis egy lókukit kettő. Három dolog miatt. Az egyik mert ugyanúgy kell kiejteni Kínaiul mint azt hogy évről évre növekedés. A nian az év a gao meg hogy nagy. Amiket az ünnepeken eszünk majdnem mind valami szó vicc. Ami nem, az szimbólum. Ez az egyik. A második ok a Konyha isten. Tudjátok a hagyomány szerint A mennyek ura a Jáde Császár minden évben leküldi a Konyha Istent, hogy vigyázzon a családi házakra. Aztán év végén visszahívja, és jelentést kér tőle. De ha a hazaútja előtt áldozatként hagyunk neki nian gaot, akkor az édes ragacsos nyúlós sütitől összeragad a szája és nem tud rosszat mondani a családról.
Imádtam ezt a sztorit. Hogy milyen kreatívak voltak az emberek a szigszalag feltalálása előtt. Helyette egy édes, mézes, gesztenyés sütit használtak.
- A harmadik és talán legfontosabb ok, hogy finom - tettem hozzá nevetve.

Noss,az első alkalommal nem értem ide,viszont mostmár sikeresen elkerültem a Hu birtokra. A látvány miadt is sajnáltam is,hogy már előbb nem tudtam ide érni. Viszont így legalább a csoda kicsit tovább tart. Ahogyan kicsit beljebb léptem láttam is,hogy nagy menetben mehetett a takarítás mert minden is szétfelé volt, még egy koporsó is volt a szoba kellős közepén. 

No. Látom már Tao készült is az érkezésemre, nemtudom mikor tervez eltenni láb alól, de gondolom a testem eltüntetése nem lessz nehéz ügy. 


Gondolkozok hangosan, majd meghallom a beszédet a konyhából ahova gyorsan be is lépek, ott Helent látva gyorsan megölelem őt és adok neki egy puszit. 

Na üdvözlet! Most kivételesen nem raboltak el a szüleim mielőtt ide értem volna tehát nagy öröm elősször itt járni. És milyen hamiskártyásról is van errefele szó? 


Teszem fel a kérdést egy nagy mosolyal Tao felé viszont a figyelmem gyorsan távozik és fut át a konyhán a szemeim felragyognak mintha valaki most mondta volt,hogy Egy napon tartjuk a karácsonyt és a születésnapomat. Szinte azonnal figurázni próbálom,hogy mégis mik és hogyan készülhetnek holdújévre. Időközben azt is megpillantom aki tanította azt a limitált ázsiai gasztronómia tudásomat ami van. 

Jó magát is látni Manda-Sensei! És végülis szokták mondani.. Hallgatni arany, a szigszalag ezüst. És még most is nagyon köszönöm a segítségét a mochi-k és Fotiaoqiang készétésében nyújtott óriási segítségét!Nem is tudtam volna mégis merre nézzek az utóbbinál... Mennyi féle fogást tettszik most készíteni most Taoval? Tudok esetleg valamiben segíteni? Legyen az főzés vagy takarítás? 


Egyre jobb kedvem kezd lenni, habár nem vagyok annyira energetikus mint kéne még így is érződik rajtam,hogy már most otthon érzem magamat.

Valahogy fura érzés újra itt lenni. Lépek be ezúttal elsőre is sikeresen a Hu házba. Amikor utoljára itt voltam Wang még... 
Tudom, hogy most Taoval, és Larával együtt előre jött készülődni, de valahogy hiányolom őt. Vajon evett mostanában? Én mióta eljött nem vadásztam. 
Ahogy körbenézek, a patika rend helyett kissé felfordulást látok, ám ez is valahogy csak otthonosabbá teszi számomra a helyet. 
Hallom a hangokat a konyhából, és érzem a sütemény illatát, de most valahogy inkább felkavarja a gyomromat. Távoli érzésként ugyan, de megjelenik az éhség szorító érzése. Egyenlőre még nem okoz problémát, bár az már feltűnt, hogy ilyenkor méginkább kiélesednek az érzékeim. 
Teszek egy kis kirándulást a házban. A szomszéd szobában egy díszes koporsóval találkozom. Elmosolyodom, ahogy közelebb lépek hozzá. Maddy illata van. És ha nem találtam volna meg benne Maddy levendulás kondicionálójától bűzlő hajszálakat, akkor is tudnám, hogy ő aludt benne, mert olyannyira az ő stílusa. 
Ezek szerint beindult az üzlet. A toreadorok immáron Hu féle koporsóba hajtják álomra fejüket. 
-Vajon milyen lehet egy ilyenben aludni? - gondolkodom félhangosan. -Nincs ebben klausztrofóbiájuk? 
Részemről jobban élvezem a nagyobb ágyat, főleg ha Darman is benne van. 
Azért nevetséges, hogy már mindketten nagykorúak vagyunk, és el vagyunk jegyezve, a suli szabályzata mégsem engedi, hogy közös szobánk legyen. Így ha egy kis összebújásra vágyunk, marad a csónakház kanapéja, ami ugyan kihúzható, de nem az igazi. 
Egy ideje már gondolkodom rajta, hogy kéne Hiddentown-ban nézni valami kecót. Végülis az éjszakák háromnegyedét ott töltöm. És már milyen házibulikat tarthatnánk ott. - mosolyodok el. 

*Na, ha már itt van, megkérdezem A Mandarin uraságot, nem e tud valami jó kis kecót Hiddentown-ban. *

A mosoly megmarad az arcomon, ahogy hallom a jókedvű beszélgetést a konyhából. 
Tao, Helen, Melody, és az ezeregynéhány éves mókamester hangja szűrődik ki. 

- Szép napot mindenkinek! - nyitok be széles mosollyal, ami azonnal le is olvad az arcomról. Helyét hitetlenkedő csodálkozás veszi át. 
* Tényleg senkinek nem tűnik fel rajtam kívül, hogy Maddy egy szál semmiben lóbálja a kötény mögött? Vagy csak nekem ilyen feltűnő? * - gondolom, majd próbálom elrejteni kavargó érzéseimet. A pasi még mindig ellenállhatatlan. 
-Öhm, izé! Micsoda illatok! - jegyzem meg, de sokkal inkább értem ezt a vámpír természetes pézsma illatára, mintsem a süteményekre. Ezt szerencsére maximum Maddy az, aki értheti, ha akarja. 
-Látom nagy a készülődés. Segíthetek esetleg valamiben? - teszem fel a kérdésemet, majd A Mandarinhoz fordulok. 

- Nem tudsz véletlenül valami eladó kéglit Hiddentown-ban, ahol könnyebben lepihenhetek a gyűlések után,és ahová én is meghívhatnám partyzni a barátaimat? - kérdezem meg, a felmerült kérdést a vámpírnak.

Alig tettem le a tepsit már be is futott a kis kukis, aki főző leckét vett tőlem.
- Ahh Daniel Cards, ifjú padawanom! Na most már nem csak olyan van a konyhában, aki a pasikra bukik. Azt hiszem.
Az egyik nian gaot a kezébe nyomtam. Nem azért robotolunk itt Madam Taoval, hogy ne egyenek.
- Ami a főzést illeti, jól rábasztál fiacskám. Pont az egyik legnehezebb fogással akartad kezdeni.
Éppen rátérnék a fogások listájára, amikor befut a primogen asszony és az illatokat dícséri. Legalább neki feltűnik.
- Ugye? Ellenálhatatlan - kacsintok rá. - Kedved lenne rávetni magad igaz? Vérben és Lélegzetben, Tiara Prince.
Látszott rajta, hogy zavarja valami. Nem is tartott sokáig rájönni, hogy micsoda. Ennie kellene. Ha igaz amit az öreg mondott, akkor kapni fogunk vlaamit, amit szívfájdalom nélkül vadászhatunk. De az még pár nap. Az nem lesz elég. Bár még ezzel együtt is sokkal jobb színben volt. A csata Cazadorral megviselte. Bár őszintén, kit nem?
- Lakást akarsz venni? Apád nem mondta? - Kérdezem döbbenten. - Neked van lakásod Hiddentownban. Egész pontosan a Cliodna sétányon. El is haladtunk mellette a Hableányba vezető úton. Azt hittem kiszúrtad a neved a kapucsengőn.
Összeborzoltam a haját mintha még egy kis kölyök lenne, nem a Ventrue Primogen.
- Komolyan azt hitted, hogy a Herceg nem gondoskodik az egyszem gyerekéről? Mármint sokáig te voltál az egyetlen. Ott áll a lakás várva, hogy mikor fejezed be a sulit. Amint megvan az utolsó jegyed a Cliodna sétány 47 tárt karokkal vár.
A szépen gyűlő társasághoz fordultam és végigmutattam a pulton. Rengeteg kész kaja volt, de akadt bőven olyan is, amivel volt még meló rengeteg.
- Segítséget örömmel elfogadunk. Éjfélig mindennel el kell készülnünk a babona miatt. A szemetet később dobjuk ki, annak megvan a külön napja. De a takarítás meg a főzés az most kell, hogy meglegyen. Meg minden, amihez vágni kell. Az étlapot Hu igazgató tudja jobban, én északi vagyok, szóval annak idején mi kicsit másokat ettünk. Hány féle tészta is lesz? Kettő?

Már kezdtem megszokni Tao fantasztikus személyiségét, és a váratlan öleléseit. Akárhányszor találkozom vele, annál jobban érzem, hogy milyen aranyos lány- egész para gondolkodással. Habár, jobb kifejezés lenne talán az, hogy belevaló csajszi. Én is szorosabban öleltem meg Taot, mint ahogy szoktam. - Húhaaa, nagyon jól vagyok, és hidd el, nekem is iszonyatosan hiányoztál, de... végülis itt vagyok! - mondtam mosolyogva, miközben elengedtem. - Igeen, ezekről mind tudtam, habár... én csak azt tartom be, hogy nem mosok akkor hajat, mert az azt jelenti, hogy lemosom a szerencsét. 
Illetve amit próbálok betartani, hogy ne törjek el semmilyen tárgyat sem, ugyanis az meg szerencsétlenséget okozhat.
Apropó hajvágás, az enyémből vághatsz kicsit, már ha szeretnél...csak egyet kérek- ne csinálj belőle voodoo babát - fejeztem be, amikor egy számomra ismeretlen személy lépett ki a konyhából. * Valószínűleg akkor hozzá társulhatott a hang is * - gondoltam, amikor jobban felfigyeltem a beszéd stílusára. Igazából tetszett; mármint ahogy beszélt, szimpatikusnak tűnt. 
* Szóval, valóban nem Tao játszik azzal a koporsóval, így megnyugodhatok, nem is használja fenyegetés céljából * Nem tudtam, hogy hirtelen hogyan köszönjek neki, tegezzem- vagy rossz ötlet lenne, így inkább csak mosolyogva bólintottam.
- Öhmm... én is szívesen segítek igazából bármiben - nyögtem ki végre valamit én is, Mandarinnak.

A Hamiskártyás rögtön úgy döntött, hogy idegesítő lesz. Szerencsére jött az újonnan örökbefogadott Hu Deszexi és levette a vállamról a terhet. Őszintén szólva még nekem se volt egyértemű, hogy mi voltunk kedvesek vele vagy ő velünk, hogy közös ünnepünk lesz. Mindenesetre a plusz egy pár gyors és ügyes kéz baromi jól jött.
- Szia Tia! Nos, először abban tudtok segíteni, hogy kényelembe helyezitek magatokat. A vendégszobákkal kezdtük a takarítást, szóval akár fel is cuccolhattok. Tia, ti Darmannal a múltkori szobátokat kapjátok. Helen, te is a megszokottad kapod. Csak nagyobb ággyal, hogy a gazember is beférjen.
Igazából törlesztett már eleget, de jó volt húzni az agyát. Ehehehehe.
- Mister Guan ágyát már azt hiszem láttátok. Akartunk adni neki is egy vendégszobát, de azt mondta a koporsó elég. Melody, te választhatsz. Vagy megkapod a régi szobáját Larának, aki most már Lisa helyén alszik, vagy alhatsz velem. és a hajadat is örömmel levágom, bár szerintem ezt a gyönyörű vörös sörényt érdemes megtartani.
A voodoo baba eszembe se jutott, de nem rossz ötlet. A Mandarin kicsit kizökkentett, amikor Hu igazgatónak hívott. Jó persze jogos, mert már én vezetem a céget, de akkoris, ő egy kétezer éves vámpírúr. Vörösebb lettem, mint Melody haja.
- Ekhmm, szóóóóóval. Három féle tésztát csinálunk. kettőt töltött tésztabatyut mert az hasonlít a régi pénzekre meg egy nagy adag jóóó hosszút. Azok a hosszú életet jelképezik. Minél nagyobb tésztaszálat találsz, annál tovább élsz. Meg még hátra van a Buddha öröme és én azért gőzölnék még pár csirkét, mert ez kevés lesz, ha holnapután is ezt akarjuk enni. Kérek egy ügyes kezűt, egy édeszájút, meg valakit, aki imádja a csípőset. A negyedik vadásszon le pár csirkét az ólból! Mondjuk négyet. Csak a húsuk kell!
Azonnal átvedlettem a főnök szerepbe. A hullákat még mindig jobban megértem mint az élőket, de hát a cég vezetése ilyen. Aztán eszembe jutott, hogy valami mintha kimaradt volna.
- Ja igen, Melody! Ha esetleg nem volt alkalmatok bemutatkozni egymásnak, akkor ő a Mandarin - mutatok a pucér szakácsunkra. - Klubtulajdonos, táncos, operaénekes és festő. Ő Hiddentown szórakoztató negyedének a vámpírura. Mandarin, ő itt Melody Moonlight az én imádott barátnőm. Imádni fogjátok egymást mert nagyon jó a stílusa és pazar rím ötletei vannak a versekre.

A takarítással meg a pakolással végeztünk. Igazából azzal voltam elfoglalva, hogy a kezeimet meg az ajkaimat pakolom Larára. Nem tudtam ellenállni neki, de a helyzet az volt, hogy nem is nagyon akartam.
Ha Tao nem sikít olyan hangosan fel se tűnt volna, hogy a többiek megérkeztek.
- Gyere, köszönjünk a többieknek - mondom, majd egy utolsó puszit adok neki, aztán indulok lefelé.
A lépcsőről már látom is a társaságot. Helen, Melody, Daniel és...
- Csak nem a kedvenc nővéremet látom? Gyere, adj egy ölelést az öcsédnek!
De nem igazán hagyok neki lehetőséget. Ahogy leértem szaladok is hozzá egy ölelésért.
- Hiányoztál. Nem csak a közös családi progik, de te is.
Aztán a többiekre nézek és elnevetem magam.
- Nyugi, mindannyiótoknak örülök. Nem véletlen, hogy titeket hívtunk meg egy családi ünnepre. Ha jól hallom Tao már átvette a parancsnokságot.
Átfut az agyamon, hogy belőle jobb Ventrue lett volna, mint belőlem. De a sors máshogy rendelkezett és nekem kell alkalmazkodni hozzá.
"Na majd fejlődök az új évben, ha már erről szól."

Kicsit később érek a HU birtokra mint a többiek. Továbbra is zavarna az álmok és rengeteget kutatok.
Igaz a mostani késésem oka inkább elalvás volt. Este rosszul aludtam majd mikor hajnalban sikerült végre beborítania a sötétségnek el is aludtam elég komolyan.
Szerencsére nem volt megmondva, hogy hány órára kell érkezni, így örültem ennek az egy dolognak.
- Szép napot! - köszöntöm a proffot aki a kapuban fogad engem.
* Biztos látta a jövőben, hogy késni fogok azért várt meg. * gondolom magamban
- Elnézést a kései megjelenésemért. Kissé megszunnyadtam. - kérek elnézést és adok egy leheletnyi magyarázatot is mellé.
- Köszönöm a meghívást és alig várom, hogy megismerhessem milyen is ez az ünnep. - kezdek pár szót beszélgetni vele.
Szép időnk van ahhoz képest, hogy Februárt írunk amikor hidegnek kellene lennie.
Gyönyörű ez a hely, elsőnek is szép volt mikor ide jöttünk látogatóba. S még most is gyönyörű és fenséges.
* Talán ilyen nyugis élet kellene, távol mindentől. Egy kis ház kerttel varázslóként bármikor eltudok menni bevásárolni...stb * kattog az agyam majd eszembe jut, hogy elég hülyén nézhetek ki elrévedve egy helyben állva.
- Ha nem baj bemegyek a többiekhez. - köszönök el az öregtől és elindulok be a házba.
Belépve sokkal nagyobb rendetlenség fogad mint amire számítottam.
- Hát ez? - kérdezem jobbára magamtól hiszen nincs körülöttem senki.
Hangok alapján a konyha környékén van mindenki.
A konyha felé menet meglátom a koporsót és szemügyre veszem.
* Hmm... diáknak túl kicsi, Vlad nagyobb teremtés így ez valaki másnak készült. Gyönyörű a lakkozása, a fa mintája is meseszép. Belül a párnázás nagyon kényelmesnek tűnik. Sőt kényelmesebb mint az ágyam a Hotelban. *
* Fekete hajszálak? Elsőnek Tiára gondoltam, de neki hosszabb van. Plusz a koporsó neki nagy. * majd a homlokomra csapok.  
Egy név jut eszembe. A Mandarin.
Tova indulok a konyha felé ahol pont azt a pillanatot kapom el amikor Wang Tia nyakában landol vagy épp fordítva. Nehéz eldönteni kit ölel ki.
Megnézve a többieket jól tippeltem. Bár nem kicsit lep meg az öltözködése.
- Sziasztok! - köszönök oda mindenkinek egyszerre.

Örömmel láttam, hogy milyen sokan összegyűltünk megint az ünnepekre. Kettesben sőt hármasban is túl csendes lett volna.
- Olyan jó újra itt látni őnöket. Tao hallom már kiosztotta a feladatokat, de nekem is szükségem lenne plusz egy segédre. A mártásainkat kellene tesztelni, hogy a csípőssége megfelelő.
Végignézve rajtuk volt is ötletem, hogy kit szeretnék a pozícióra.
- Esetleg ön vállalná, Dragneel úr? Érdekelne, hogy hogyan halad a kutatásával. Kóstolás közben tudunk beszélgetni.
Abban nem reménykedtem, hogy a sors hagy minket tizenöt napig pihenni, de ki akartam hozni a legtöbbet az időből, ami megadatott.

- Nem igazán rajongok a csípős dolgokért. - válaszolom az öreg HU-nak.
- De természetesen míg nyelvem és a szám bírja vagy éppen a testem addig a segítségére leszek. - teszem hozzá.
- Csípősség terén a pikáns gyengéden érezhetőig szeretem az ételeket. Főleg az ilyen pörkölt féléknél. - magyarázom miközben elmegyek az öreggel a mártásokhoz.
Van kipakolva jó pár darab. Mivel nem tudom mivel kóstoljam és mi milyennek kellene lenni érdeklődve hallgatok, hogy megkapjam a következő impulzust.

Amikor Maddy a kérdésemre válaszolva kinyögi, hogy tulajdonképpen van egy saját kéglim Hiddentown-ban, a meglepetéstől kitágulnak a szemeim. 
-Ez komoly? A Cliodna sétányon? Mondd légyszi, hogy abban a klassz különálló házban van, aminek olyan frankó erkélyei is vannak! Szóval már mentünk el mellette? Esélytelen, hogy várjak a suli végéig. Tutira ráveszem Vladot, hogy amint hazaérünk adja oda a kulcsokat. És Te ebben segíteni fogsz nekem. Még mindig lógsz ezzel az egész primogen dologgal. -emlékeztetem rá, hogy eszem ágában sem volt elsőszámú Ventrue lenni. 

Elhallgatok és hallgatom, hogy miben is tudnánk segíteni Taonak, aki határozottan átveszi a parancsnokságot. 
Hűha! Öcskös. Nincs kedved kicsit tyúkokra vadászni? - kacsintok Wangra, jelezve, hogy együtt tesztelhetnénk, pontosan mennyi vér is van egy tyúkocskában.

Kissé elpirulva bólintok a Mandarin megfigyelésére. 

Na igen... Hát na, szaladni akartam mielőtt tudtam volna állni. Szerencsére Manda-sensei hajlandó volt tanítani. Máskülönben sokkal szégyenletesebb bocsánatkérő ajándék lett volna. És ha kell akkor letudok vadászni egy pár tyúkot,de úgy látom arra már ketten is fenik a fogaikat. Az ügyeskezű az nekem attól függ,hogy főzésben van-e róla szó, másképpen nemtudom mennyire ügyesek a kezeim. A csípőset szeretem,de nemtudom az itteni csípóset mennyire bírnám ki, édesszájú nem éppen vagyok,de sok süteményt szoktam sütni. Tehát én megyek most ahova tettszenek küldeni, már ha remélhetőleg az nem a sír. 


Az utolsó sort nyilván Taonak címezve adtam fel, nincsen nekem komolyabb bajom a lánnyal, de na, nem lehet mindenki mindenkivel jóban.

A sír említésére összeráncolom a homlokomat és elfordulok, hogy ne lássa, hogy nevetek. Bár szerintem hallotta akkor is ha köhögésnek próbáltam álcázni.
"Igazából már rég megbocsátottam neki, de olyan jó volt húzni a hülye fejét."
- Na akkor gyere, te gazember - fordulok vissza hozzá. - Szép hosszú tésztakígyókat csinálunk.
Odavezettem a pulthoz, ahol dolgozni fogunk.
- Ha lepakoltad a cuccaidat fönt, akkor ide gyere vissza. Úgy csináld a kígyókat, mintha te kapnád a legrövidebbeket.
Amíg vártam rá elkészítettem pár mintadarabot.

(Dobok Luckyt arra, hogy hányat csinálok meg mire Daniel is csatlakozik.)

Hu Tao carried out 1 launched of one Lucky :

1

Tiara láthatóan nem értette, hogy miért lett kinevezve.
- Elrabolhatom a hölgyet még a csirkegyűjtés előtt? - Kérdeztem, de már húztam is magammal egy csendes sarokba.
- Cicavirág, úgy látom nagyon nem érted a szitut. Ugye feltűnt, hogy engedély nélkül nem csinálunk új vámpírt. Darman is ezért nem szív vért, nemhogy a két másik dolgot, amit én. Apádnak majdnem a fejét vették a születésedért. És ne hidd, hogy lemondtak róla. Alig várják, hogy vagy ő vagy te elkövessetek valami hibát, amiért ki lehet őt végeztetni. És tekintve, hogy ki volt az atyám én nem fogadnék rá, hogy engem neveznek ki a következő Hercegnek. Nem is akarnám. Ergo nem tudlak majd megvédeni, ha a következő a fejedre pályázik.
Szigorúan néztem a lányra. Nem tudtam tagadni, hogy sokat örökölt az apja vonzerejéből.
- Az egyetlen lehetőséged, hogy már előtte megtanulsz otthonosan mozogni az udvarban és megfogsz valami hasznos pozíciót. Apád féltett ettől, igen. És én győztem meg. De szerintem jobb most megtanulni, mint azt megvárni, hogy ő és talán én is meghaljunk. Most menj és öld le a csirkéket és közben gondolkodj el, hogy melyik Primogenekben mennyire bízol!
Búcsút intettem neki és vártam, hogy induljon. Kíváncsi voltam, hogy mennyire áll jól rajta a nacija. Az ilyesmi fontos a vadászathoz.
"Nem rossz, nem rossz."
- Az édesszájúak ide jöjjenek hozzám! - Rikkantottam a többieknek.

Örömmel fogadtam el Tia meghívását. Hiányzott a közös varázslat. Nem is igazán a vér miatt, hanem a közös élmény.
Amíg a Mandarin kölcsönvette én a készülő ételeket vizsgáltam. Bár eszembe juthatott volna, az ízlésem is változott az átváltozás óta.
"A sok kedvencemet mind felülírta a vér."
Ahogy a nővérem visszatért, elindultam vele ki. Furcsa volt este a kertben lenni valakivel, aki nem Lara. Az óltól pár méterre megálltam és felé fordultam. Hiába volt sötét, tisztán láttam az arcát.
- Nos, Kettő kettő? Vagy inkább versenyezzünk?
(Dobok Luckyt arra, hogy melyikünk kapja el hamarabb az első csirkéjét. A végeredmény akkor derül ki, ha Tia is dobott. A nagyobb szám nyer.)

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

8

Bólintottam és intettem Darmannak, hogy kövessen.
- Hálásan köszönöm, Dragneel úr! Megnyugodhat úgy készültem, hogy legyen mivel lehűteni. Van jéghideg házi gyümölcslevem és mandula tofu az égések ellen.
ott is voltak a pulton a megnevezett elemek. Meg mellettük a bekevert mártások is.
- Nem tudom mit szeretne kiskanálnak használni, de van répa, zöldhagyma, lótusz gyökér és kenyértészta is erre a célra. A fő kérdés az, hogy van-e olyan, ami túl csípős ahhoz, hogy feltálaljuk, illetve, hogy a szószok hogyan követik egymást csípősség terén. Sajnos én már annyira hozzászoktam, hogy csak két változatot ismerek fel. Az elég csípős, és a nem elég csípős. Ezek mind az utóbbihoz tartoznak.
Reménykedtem, hogy beszél a kutatásáról. Volt egy olyan furcsa érzésem, hogy köze van az óráimhoz.

Mosolygok egy nagyot amikor Tao el akarja rejteni a kacagását, de én felismerem amikor megpróbálja,hiszen nem egyszer tettem ezt én magam sem, a pókerarc ugyebár nem természetesen jön a legtöbb embernek. 

Vettem, akkor sietek és mindjárt vissza is térek. 


A feladat megfelelően szimpla tehát szerintem nem lessz bajom vele. Gyorsan fel is indulok és fel is cuccolok, meglepően gyorsan sikerül vissza le érnem mert Tao még csak egy tésztakígyót csinált,de azt látom,hogy nagyon jól, tehát azt aztán lehet használni példának. 

Ok, na akkor kezdjünk is neki. 


Mondom ki ahogyan a hajamat összeszedem és egy kontyba kötöm majd a pulthoz lépek Tao mellé. És én is belekezdek a tésztakígyók készítésébe. 

Mondd, te sírásó... -Fordulok egy nagy mosolyal a lányhoz- Neked mi a kedvenc fogásod? Esetleg kedvenc süteményed? 

Olyan gyorsan visszaért, mint aki nem is hozott célokat egy két hetes kirándulásra.
"Se csere ruha, se szappan, se fogkefe. Uhh de büdi lesz a végére."
De egyelőre nem volt gond se a szagával se a lelkesedésével.
- Valami ilyesmi a cél. A lehető leghosszabbnak kell lenniük. Ezek az életet szimbolizálják. De inkább rövid legyen, mint törött. Ha elszakad, az a legnagyobb baj.
Nekiálltam csinálni a következőt, de a kérdésére majdnem belekentem a hajába a tésztát.
- Így akarsz levenni a lábamról? Ejnye Da...Cards! Nem sírgödör vagyok, hogy belém ess!
Nevetve sodorni kezdtem a tésztát.
- Amúgy nincs kifejezett kedvencem, de volt sok olyan, amire szívesen emlékszek vissza. Anyának volt egy nagyon finom rákhúsos tésztabatyuja, aminek esküszöm csirke íze volt. Meg ettem egyszer egy húsos ragut, amiről utóbb kiderült, hogy vegetáriánus. Az ilyen kalandos kajákat nagyon szeretem. Amikről ki sem találja az ember elsőre, hogy mit evett, de nagyon finom. Nehéz eset vagyok, mi?
A legjobb az egészben, hogy nem csak szivattam, hanem tényleg ez az igazság.

Követtem az öreget majd leültem az asztalhoz ahol kicsit magyaráz.
Okosabb nem lettem név ügyileg, hogy mi a mártások neve. 
- Kanálnak "ételt" használni? - kérdezek vissza meglepetten.
Kissé furcsa volt nekem. Sosem csináltam még ilyet. Arról hallottam, hogy leveseket zsemlében szolgálnak fel a muglik. Az érdekelt is és terveztem, hogy kipróbálom ha olyan puccos étteremben járok. Ám így mártásokhoz... érdekes.
- Akkor legyen egy kis kenyér féleség. - mondom és megragadom az elsőt a legalább 6 db szósz közül.
Balról jobbra haladva kóstolom őket.
Az első 3 az finom volt és lassan, gyengéden erősödött. Viszont a 4. már kellőképpen csípett, de még legyűrtem és nem pusztultam bele. Az 5.-el már nem bírtam. 
A könny kicsordult a szememen amikor a kóstolást követő pillanatokban megérkezett az ereje.
Köhögtem mint aki a pusztulásán volt. Sőt talán azon is voltam éppen.
Egy dolog boldogított, hogy egy temetkezési vállalkozónál dobom fel a pacskert. Hamar túl leszünk a földelésen.
- Ez már erős.... - nyögtem nagy nehezen könnyeimet törölgetve.
- Az utolsót inkább ki hagyom. Ha nem bánja. tippem szerint az a legerősebb. Nem szívesen kerülnék föld alá, pedig ez oda vinne. Vagy kétszer csípne ha nem többször. - magyarázom.
Sejtettem az öreg prof mit szeretne hallani tőlem. Neki jobb és segítőkészebb megérzései vannak mint az összes többi tanárnak.
Őket nem érdekel semmi. Még ha látják is, hogy baja van az embernek nem próbálnak segíteni. Pedig a törődés olykor jól tud esni. Persze mindenki törődik a maga módján, de van amikor átkel lépni a saját határod, hogy úgy törődj a másikkal, hogy az neki jólessen hasson, érezze.... mert szüksége van egy támaszra, segítségre.
Ezért kedveltem az öreg HU-t, ő segítőkész. Talán a kora, talán a tapasztalati miatt. Fene tudja.
- Egy ideje már álmok, vagy talán látomások esetleg emlékek gyötörnek. Amik végén fáradtan, izzadtan, lefőve csutok vizesen ébredek. - kezdek bele.
Majd bele kortyoltam az italomba. meglepődve vettem észre, hogy egy finom kávé került valahonnan elém.
Nem próbálom kideríteni az okát, inkább csak megvonom a vállam. Ha már itt van megiszom módon.
- Legyenek látomások, mert tényleg nem tudom mik ezek. - folytatom pár kortyot követően.
- Nem rólam szólnak, mert én csak nézője vagyok az egésznek. Igaz benne ragadtam annak a férfinak a testében akivel ezek történtek. - kezdek bele úgy igazán.
- Eddig azt láttam, hogy a férfi elmegy egy házhoz. Ami deszkákból volt össze szegelve vagy rakva. A helyszínt nem tudtam beazonosítani. De régifajta épületek voltak. Olyanok amiket az elszegényedett részeken épít az ember. Belépve csak sötétséget látok. Majd fognak és leütnek. - állok meg egy újabb korty elejéig.
Jobbára ezt többször is megálmodtam nem csak a bájital tanórán.
- Ezután fogalmam sincs mennyi idő telt el. De egy székben lekötözve ébredtem. Még körül se tudtam nézni, mert a fejem is le volt fogva. Magam előtt egy labor féleséget látok. egy nagyobb pult vagy asztal melyen csomó tálka és kancsó hever. Van amelyik alatt még tűz is ég és melegít valamit. - folytatom egy más újabb révülésem összefoglalóját.
Nem teszem hozzá, hogy milyen félelmeket éltem meg annak az embernek a bőrében. Nem a sajátom hanem az övét. S ez azóta bennem bujkál és rosszabbá teszi a Sabbath által okozott felfordulás. Wang átalakulása, Tia halála. 
- Magam mögött beszélgetést hallottam. Sajnos kint nagy volt a zaj így csak részleteket hallottam. - hazudtam az öregnek és bárkinek ha rákérdez.
Sajnos nem volt zaj, még egy árva légyzümmögés sem így mindent színtisztán hallottam.
- Valami kísérletről volt szó. Ennyit tudtam összerakni belőle. Ami fura volt, hogy értettem a nyelvet és nem volt értelmetlen a számomra. - fejezem be.
Igaz volt még 1-2 álmom, de nem igazán akartam folytatni. Úgyis tudtam ezután az éjjelem nem lesz jó. Pocsék lesz az elkövetkező jó pár napban.
- Mivel emlékeztem a "edényekre" és a ház felépítésére, kialakítására ezután próbáltam kutatni. Hátha ez ad támpontot, hogy ez látomás a jövőről? Vagy emlék és a múltról szól.  Esetleg valami álom amit megjósolok magamnak vagy másnak? - magyarázom játszva közben a bögrében lévő kanállal mert időközben elfogyott az ital is.
Hallottam, hogy Tia Wang időközben tyúkot próbálnak elkapni és önfeledt szórakoznak. Tao meg Daniel vmit főznek.
Így arra jutottam, hogy mindenki szépen lefoglalja magát.

Ahogy A Mandarin félrehúz, és komolyan beszélni kezd a helyzetünkről, úgy érzem, a nyomás rajtam egyre erősödik. Egyrészt, az hogy vezetnem kell azt a vámpírklánt, amely a Kamarilla vezéroszlopa, és amely szerint már a létezésem is égbekiáltó bűn, valahogy nem tölt el túl nagy lelkesedéssel. 
-Ezek szerint Wang átalakulását nem kellene Vlad nyakába varrni? Te jobban érzed a kötődéseket, mint én? Ahhoz talán elég vért kapott már, hogy elfedje a Sabbathot. És ha jól tudom nem hagytunk közülük túlélőket, akik tudhatnák, valójában mi történt. De vajon ahhoz elég volt e a vérem, hogy a childomnak érezzék, vagy éppen Vladénak? 
Mi történne, ha úgy vélnék a történelem ismétli önmagát? - teszem fel a kérdéseimrt, de nem most várok rájuk választ. 
Ennek nem most van itt az ideje. 
- Tudod mit? Nekem most azt hiszem az öcsémmel van egy kis dolgom. De szeretném tudni a válaszokat, fel kell készülni egy esetleges támadásra. - mondom, és a rám várakozó Wang felé sietek. 

Kiérve versenyre hív a tyúkok elfogására. 

-Oké tesó, csak ne feledd el, szükség van rájuk. Próbáld meg egyben hagyni őket! - incselked vele, ahpgy emlékeztetem az első jópár vadászatára, ahol szegény áldozatból sok nem maradt.

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

14

Alig lépek be az ólba, az egyik tyúk nekem repül. 

- Hopsz! Igazán megkönnyítetted a dolgom csipike! - közlöm vele, majd nyikkanásnyi idöt sem hagyva neki, élettelenül, és vér nélkül ejtem a földre. 

-Hogy állsz öcsisajt? 

Vigyázz, mert éhen maradsz. - indulok a következő tyúk felé.

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

12

csak forgattam a szemem, ahogy a félresikerült vadászataimra emlékeztetett. Egész sokat ügyesedtem, a kezdetek óta. Az a szarvas az szuper volt.
Addig forgott a szemem, hogy Tia addig el is kapta az elsőt.
- Hé, ez nem ér. Neked ugrott!
Méltatlankodtam, miközben én is elkaptam a magamét.
Az étvágyamnak jót tett, főleg úgy, hogy erőszakkal vehettem el. De basszus, valami hiányzott.
"Az állatok vére olyan íztelen Tiáéhoz képest."
Kicsit tartottam tőle, hogy mit tesz velem ha emberekre vadászok, de ízeket akartam. Fűszert.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

6

Az álmodozásomból az ébresztett fel, hogy Tia már el is kapta a másodikat.
- A francba! Nyerni akartam három-egyre! Na majd legközelebb.
Megszenvedtem a kakasokkal, de sikerült megcsípni egyet és kiinni. Karkateresebb íze volt, de nem sokkal. Hiányzott valami.
- Bahh, hiányzik bele valami csípős - töröltem meg a számat. - Oké, vigyük vissza ezeket Taonak! Vagy innál még egyet? Nem kerül semmibe sütni még.

Dragneel úr segítségével elrendeztem a szószokat, közben figyelmesen hallgattam a beszámolóját. Volt egy olyan sejtésem, hogy miféle kutatásra gondolt és örültem, hogy még nem csaltak az ösztöneim.
- Hmm, hát nagy pácban van fiatalúr, az biztos. És valóban olyanban, ami többször csíp. Az gyanús, hogy nem jóslat - mondom gondolkodás után.
- Ha a jövőbe látunk az inkább úgy néz ki, mint Lestrange vagy Prince kisasszonyok álmánál. Nem más szemével látjuk és nem ilyen hosszan. Ez inkább a jelen, vagy a múlt.
Egy gyors mozdulattal újratöltöttem a kávéját, majd két székhez invitáltam, hogy üljünk le.
Vele szemben helyezkedtem el.
- Két lehetőséget látok. Az egyik, hogy most a jelenben van bajban az az illető, és valami módon rá tudott kapcsolódni a tudatához. Feltéve ha valósak és nem egy gonosz mágus próbál hamis emlékeket ültetni az ön elméjébe, A jóslás gyakorlása során sokat olvastam a Voldemort nagyúr vesztéről mondott jóslatról és annak megtalálásának körülményeiről. Van esetleg rosszakarója, akivel szoros kapcsolatot ápol?
Talán nem a legvidámabb és ünnepibb gondolat, de nem zárhattuk ki.
- Ha nem ez vezet eredményre, akkor van egy légbőlkapott elméletem. Önmagát látja egy korábbi életében. A Samsara az élet és halál örökös körforgása, melyből csak megvilágosodással lehet kilépni. Talán lehetséges, hogy az előző életének az árnyéka rávetül a mostanira.

A Wanggal közös "romantikus" takarítás után, ő amint meghallotta hogy erkeznek Tiáék egyből felszívódott. Vagyis inkább le. Haha

Egy elég hirtelen gondolattól vezérelve úgy döntök megviccelem egy picit. Még Taotol kaptam egy gyönyörű fekete ruhát. Ha jól emlékszek qipao a neve és rózsaszín Sakura virágok vannak rajta. Hálás vagyok érte a csajnak, ez tökéletes arra hogy meglepjem Wangot. 

Gyorsan átöltöztem, a hajamat pedig lazán feltűztem. Ahogy tükörbe nézek, a látvány kicsit szokatlan de tetszik. Mosolyogva elindulok lefele es Tao felé veszem az irányt. Persze a konyhában van, ami meglep hogy daniel tarsasagaban
-Halihoo srácok. Remelem hogy nem zavartam meg semmit. - mondom rajuk nezve aztan lepillantva a tésztára amit eppen csinalnak. Nagyon jol nez ki, de tenyleg.
-Tao, szükségem lenne a szakvéleményedre. Hogy tetszik? -mutatok a szettemre majd a hajamra majd kacsintok egyet. Alig varom hogy Wang bejöjjön. Gondolom a kertben van Tiaval..

Élvezem a játékot Wanggal, de ha őszinte akarok lenni, kiszívhatom az egész tyúkólat, mégis hiányozna valami. Valószínűleg ezért mondja Vlad, hogy az állati véren életben lehet maradni, de az éhség mindig megmarad. 
Pedig eleinte elegendő volt. 
Vajon Wang is érzi már? Túlságosan elhúztam a betanîtását? 
Elmélkedve nézem, ahogy megfog egy kakast és szívja. A látvány gyönyörű. Őszinte büszkeséggel tölt el. 
- Ügyes vagy öcskös. Azt hiszem, lassan itt az ideje, hogy rendes kajára váltsunk. Ez eléggé íztelen. - vigyorodok el. 

- De köszi, most elég lesz. De mit szólnál, ha lenne rá alkalom, egy kis igazi vadászathoz? - kérdezem kacsintva, makd felnyalábolom a saját dögjeimet. 

- Menjünk! Ezektől csak éhesebb lettem, odabent meg már várják a pipihusikát. - fordulok ki az ólból.

- Köszönöm. - mondtam egyszerűen mikor újra töltötte az öreg a poharam.
Nem mondtam ki, de nagyon jól esett beszélgetni. Rég volt már mikor úgy éreztem, hogy figyelnek rám. Úgy igazán, egy csep törődés mindent jelent.
Ez benne volt a Köszönömömben is.
Átültünk egy kicsit kényelmesebb székre és helyzetbe. Majd lassan kortyolgatva hallgattam a véleményezést a mondottaimról.
- Ellenségeim? - kérdezek vissza felhúzott szemöldökkel.
- Biztos vannak. Nem hiszen, hogy nagyon emlékeztetnem kell erről önt. Vagy a családját. Hiszen egy igencsak nagy tragédiát szenvedtek el pont miattam... - kezdek bele.
De nem fejezem be, mert nem esik jól a történet. Mindig is magam fogom okolni a történtekért. Ha engem kaptak volna el, Wang élne... Talán Tia is boldogabb lenne. Igaz most lett egy "testvére" ami jó dolog. De mindegy is. Ami történt megtörtént.
Ám van amit sosem tudok megbocsátani. Mindegy mennyi idő is telik el és mennyire is jövünk rendbe. Wang örökké egy "élő" emlékeztető lesz arra, hogy elbuktam.
De leesik, hogy már percek óta magam elé bambulok.
- Elnézést! - szabadkozok.
- Egy vámpír párja vagyok, egy nagy rangú hercegnőé. Így akik ártani akarnak neki könnyebben megoldják rajtam keresztül. Elit iskolába járok ami pluszban rátesz arra, hogy legyenek ellenségeim. De ott van a ... - mondanám, hogy a Rend küldetései is. De a varázs meggátolja ezt.
Fél pillanatra magam elé nézek érdeklődve, majd rájövök, hogy az öreg nem tagja a Rend-nek. Így nem is igazán beszélhetek neki róla.
- Van még 1-2 dolog ami miatt lehetnek ellenségeim. - zárom le inkább ennyivel.
- Így fogalmam sincs, hogy megtámadtak volna e engem. - teszem még mellé.
- De hogy rossz akaró? - kezdek picit gondolkozni. - Háát Wang simán megölne ha Tia miattam lesz rossz kedvű. Amire elég sok alkalom van. Plusz alapból nem is vagyunk jóban. De mindig is van köztünk egy jó adag súrlódás. azt egymást kis kanál vízbe is tudnánk fojtani ha úgy van. - mondom kissé mosolyogva.
Nem gondoltam komolyan, hogy ő lenne aki ártani akar nekem. Igaz valszeg sosem leszünk jóban, de akkor sem lesz köztünk ekkora "gond".
A többi része igazából igaz annak amit mondtam.
- Érdekes feltevések. Hamis emlékek? Erre sosem gondoltam. Gondolkozok ezen még egy kicsit. Hátha a következő 1-2 jelenés után többet megtudok. - mondom végül.
- Köszönöm a beszélgetést és az italt! - állok fel a kis helyemről.
Hallom közben, hogy Tia meg Wang mintha befelé jönnének.
* Megyek meglesem kell e nekik valami segítség vagy valaki másnak. * gondolom magamban miközben megindultam a megfelelő irányba.
- Vaoh... Jól nézel ki. - dobom oda a bókot Larának aki időközben feltűnt a konyhában.
* Lehet ki kellene mennem picit levegőzni... * gondolkodom el a lehetséges terven.

Munkára fogtam piszkosul a segédemet. Kíváncsi voltam mennyire veszi komolyan a feladatát.
Azt történetesen tudtam a Mandarintól, hogy jól főz. Szóval ha elhülyéskedi, tudni fogok róla.
"Lássuk ki csinál több tésztát."
(Dobok Luckyt, aki nagyobbat job, annak megy jobban a munka)

Hu Tao carried out 1 launched of one Lucky :

4

Ekkor lépteket hallottam föntről, aztán Lara jól ismert hangját.
- Mindjárt itt lesz Wang kedvenc nasija is - súgtam oda kuncogva Danielnek.
Ahogy látótérbe került odafordultam hozzá és elégedetten csettintettem a nyelvemmel.
"Az én ötletem volt, hogy kapja meg a ruhát, de azért na. Aki dögös az dögös. Én is ilyen akarok lenni később."
- Húúúú csajszi, még én is letepernélek. Amúgy még mindig megvan a kígyós bor, amit elcsórtam a Man....ööö mindegy, hogy honnan van. Megisszuk kettesben?
Alig vártam, hogy Wang meglássa.

Ahogy Tia arról beszél, hogy rendes táplálékot is ehetünk lassan nekem ugrott egy bukfencet a gyomrom.
"Ha elég erős vagyok, hogy biztonságosan igyak emberekből, akkor nem kell majd félnem Lara mellett. Elviszem valami különleges helyre nyaralni. Bár ehhez képest..."
Ilyen gondolatokkal a fejemben indultam meg vissza Tiával a házba. Az ajtón benézve láttam, hogy Darman kifelé igyekszik. A Nővérem mellé léptem megfogtam a csirkéit.
- Ezeket beviszem én - súgtam neki. - Rád azt hiszem szüksége van a vőlegényednek.
Vidáman léptem be a házba. Máshogy éreztem a meleget mint korábban, de éreztem. Talán nem is a tüzet éreztem, hanem az embereket, akik ott voltak bent. Akikhez jó volt megérkezni.
- Meghoztam a csir....
Teljesen lefagytam. A madarak lehulltak a padlóra az ernyedten lehanyatló karjaimból én meg álltam, mint akit sóbálvány átok sújtott.
Oda akartam fordulni Taohoz hátha a tekintetéből igazolást nyer az elméletem, hogy ezért volt olyan furcsa napok óta. Akartam, de nem tudtam. Képtelen voltam levenni a szemem Laráról.
A már már illetlenül testhez simuló és áttetsző fekete selyemruha tökéletesen illett hozzá. Mintha egyenesen neki varrták volna. Szinte elszürkültek a ruhán a rózsaszín virágok, olyan virág volt ő maga.
- Lara Lestrange - nyögtem ki végül. - Apám révén az angol az anyanyelvem, anyám révén a mandarin. Elég jól beszélem a magyart, hogy a Magnetarionba járjak, úgy ahogy elboldogulok németül és legalább a bemutatkozás megy franciául, japánul és törökül. De arra, hogy milyen gyönyörű vagy, nincs szavam.
Éreztem, hogy valami végigfolyik az arcomon. Alig hallottam Tao kuncogását.
"Te szemét, imádlak ezért az árulásért."

Elmosolyodtam a gondolatra, hogy Wang lenne Dragneel úr bajának forrása. Ha lenne is ilyen ambíciója, valőszínűleg direktebb módszert használna, mint a hamis emlékek beültetése.
De az biztos volt, hogy el fog gondolkozni a megoldáson. És hittem, hogy rá fog lelni.
Ekkor egy kisebb közjáték zajlott le Lara megérkezése miatt.
"Jó helyre került a ruha"
Gondoltam elégedetten. Taonak sok munkába került megoldani. És Wang is végre jól választott.
- Tudjátok annak idején, amikor a Blackthorn család még népszerű volt, sok bálra eljártak. Rendszeresek voltak az élvezzük, hogy gazdagok vagyunk partyk. Ide mindenki eljárt, hogy fontosnak mutathassa magát. Ezt az álságos színjátékot nagyon unta egy bizonyos Gilbert Blackthorn. Kötelességből elment ő is, de feltett szándéka volt hazaszökni. Nem is tudom, talán a Malfoy család szervezte, de nem is ez a fontos. A fontos az, hogy Gilbert meglátott egy gyönyörű fiatal lányt. Egy pillanata műve volt csak, de a hölgy rabul ejtette. Elhatározta, hogy megismerkedik vele és addig nem megy haza, amíg meg nem beszélt egy második találkozót valahol távol a páváskodástól és az arroganciától. Meg is történt a második találkozó, és az azutáni, meg az azutáni is. A hölgy Wang édesanyja volt. És ezt a ruhát viselte.

A sírgödör viccen elnevetem magamat azért de csak nagyobb mosoly kerül az arcomra. 

Beléd esni? Helen azt nem engedné! Még a végén eltemetne és téged kérne fel a nyugalomra helyezésem ügyében. És nem igazán, csak szeretek az embereknek főzni, mindig jó látni a mosolyt az arcokun amikor esznek. Legalább is ha éppen jól sikerül a fogás ugyebár. 


Dobok én is Luckyra, melyikünk produktívabb: 

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

2

Ekkor hátra nézek és meglátom Larát, sokat nem reagálok, Helen a barátnőm egy jó okért, viszont bólintok szimplán elismerésként és rá mosolygok, és a mosoly csak nő ahogyan Wang is belép a szobába. 

Valaki egy rózsát bűvölt Wang ruháiba? Mert szerintem ilyen színt még emberen nem láttam. 


Azzal pedig az öreg Hu mondani valójára is odafigyelek, érdekes honnan jött a ruha maga, és az is érdekes számomra,hogy mennyire nem vettem én ilyen bálokban részt. 

Huh... Lehet nem volt annyira nemes nevelkedésem mint gondoltam, csak 1 bálon voltam még életemben. Legalább a szüleim oda nem hordoztak el,ha mentek is ilyen partykra vagy bálokra. 

Ekkor kicsit összeszedem magamat,és inkább újra fókuszálok a kígyókra,mert ugyan jó husszúk,lassan készülnek. És a kis játékot inkább nem veszteném el ezzel a szellemes Hu val. 

(Dobok még egye Lucky-t a következő kör produktivitására) 

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

11

Elégedetten néztem a sikeres akció hatását. Wang pont úgy ledöbbent, ahogy vártam.
"Szerintem abban se volt biztos, hogy sikerült megmentenünk a ruhát a házukból. Azt se tudta, hogy Lisánál is volt, amikor azt hittem kitart mellette. De az a szemtelen ki se bontotta."
A tésztakígyók szépen alakultak, bár nem volt mindegyik akkora, mint szerettem volna.
- Hé, figyelj oda! Ezeknek a hosszú életet kell jelképezni, nem a tiédet.
Odatartottam Danielnek az én egyik kreálmányomat, hogy lássa az enyém kétszer olyan hosszú.
- Az igazán legendás szakácsok tudnak olyan hosszút csinálni, ami egymaga megtölt egy egész tálkát.
Én is akartam egy olyat, de mindig elszakadt. Piszkosul bosszantó volt. De felvidításra ott volt ez a lökött, aki csodálkozik, hogy nem jutott el partykra, amikor a szülei haramabb tanították meg kardozni mint az illemre.
- Ismersz, bármikor szívesen kétségbe vonom a nemességedet - böktem oldalba. - De ezekre a bulikra amúgy se jutottál volna el. Csupa gazdag feketemágus volt azokon meg olyanok, akiket le akartak fizetni. Yue néniék is csak azért voltak ott, hogy láthassák az arcukon a megvetést. Többször nem is mentek el, nehogy megint találkozzanak Gilbert bácsival. De a szerelmesek, nagy bánatukra, megoldották. Az egész esküvőn öten voltak nagyjából. Yue néni, Gilbert bácsi, nagyapa, apa, meg a pap.
Miközben én meséltem Daniel nagyon megtanult tésztát gyártani. Én is jobban rákapcsoltam, de túl nagy volt a lemaradás.

Hu Tao carried out 1 launched of one Lucky :

9

- Pfúú, kész vagyunk - töröltem meg a homlokomat. - Szép munka volt, Daniel.

Elindulunk visszafelé a házba. Útközben gyönyörködöm a tájban picit, de egyre inkább a kapu felé tekintgetek. Igyekszem visszaidézni az utat odáig, ahonnan a múltkor érkeztünk. Tudtam, hogy onnan egy másik út vezet le a városba. És én ma vadászni készültem. Ha jól sejtem azért itt leszünk pár napig. Ma éjjel lemegyek a városba, és feltérképezem a helyet. Aztán holnap leviszem Wangot is, mielőtt eszébe jut éppen Larán kipróbálni mennyit fejlődött a vérszívó képessége. 
Csakhogy ez nem egészen ugyanaz, mint állatokra vadászni. 
Kémlelésemből Wang ránt ki, amikor kiveszi a kezemből a tyúkokat. 
Elmosolyodom, ahogy látom Darmant felém igyekezni. Wang pedig tapintatosan lelép.
- Hali! Mi újság? Hoztunk Wanggal pár tyúkot. Merre indultál éppen? Sétálhatnánk egyet, ha van kedved, aztán elmesélhetnéd végre, mi az amitől ennyire magad alatt vagy. Tudom, hogy nem vagyok egy romantikus alkat, mint Wang és Tao. Talán nem mutatok ki az érzéseimet, de azért vannak. Szívesen meghallgatlak, ha szeretnél  róla beszélni, de nem foglak nyaggatni. Az nem az én stílusom. - ragadom karon Darmant, a kis monológ közben, s indulok el vele a kertben sétálni picit.

- Szia! - köszöntem én is a lánynak akivel pont az udvaron futottam össze mintha váltásba lettünk volna.
Ő ment én jöttem.
- Láttam nála a vadászati eredményeteket. - mondom mosolyogva.
- Ezek szerint neki is már jól megy a élő "áldozatra" való vadászat. - teszem idézőjelbe.
- Bár gondolom, még emberrel nem próbálkoztatok? - kérdezem tapintatosan amennyire csak tudom.
De talán ez a téma sosem lehet tapintatos csak úgy mint több másik is ami feszült köztünk.
- Tervem nem volt, vagyis inkább úti célom. Csak ki akartam jönni a levegőre és bolyongani mint a Hollandi. - mondom fél mosollyal.
- Persze sétáljunk, csatlakoz mellém nyugodtan. Alapjárat is örülnék a társaságodnak ha hiszed ha nem. - mondom továbbra is mosolyogva és melegen a szavakat.
* Tudom jól, hogy te nem vagy az a nagy lelkizős és érzelmeket kimutató típus. Én mondjuk pont az ellentéte vagyok. Ami a szívemen sokszor a számon is... * gondolom magamban miközben sétáltunk a kertbe hátrafelé.
Majd hirtelen eszembe jut, hogy hiába is gondolkodok a lány azt is hallja. Picit megcsóválom a fejem miatta.
Nem mintha rejtegetni akarnám a gondolataim. De olyan sok minden van amit nehéz és szinte lehetetlen kimondani. Sőt már tudja az ember, hogy kimondaná ám azzal csak a bajt hozná a maga fejére és bántana mást. Így inkább hallgat és magában mondja.
Na itt ez nem igazán működik. Az én részemről jobbára.
- Bocsi. Nem akarok titkolózni. - teszem hozzá rögtön, bár nem tudok olvasott e vagy sem.
- Hogy magam alatt? Háááát ... - vakarom meg a fejem. - Sok minden van. Kettőnk közt is van valami furcsaság igazából. Nem tudom érzed e? Meg vannak bizonyos álmaim? - gondolkozom el ismét a szón.
Ahogy haladtunk előre pont elértünk egy kisebb vízgyűjtő tó mellé.  Igencsak szépen ki volt alakítva. A fű le volt taposva így jelezte, hogy járt út. De mégis nem túl sűrűn volt látogatva. Körbe zöld bambusz sűrűn, hogy a szem elél elrejtse az embert.
Pont kiszúrtam egy kis padot amit valaki jó régen ácsolhatott és rakhatott le.
Oda vezettem a lányt és leültem rá. A pad úgymond rajta volt de ha kell észre lehet venni minket.
A ház zajai messze voltak de halkan mégis elértek hozzánk. Jelezvén, hogy nagyon messzire nem mentünk el.
Nem vártam meg hogy hova és mint ül le Tia. Úgy kezdtem el folytatni.
- Bent a házban beszéltem az Öreg HU-val. - kezdek bele a folytatásba.
- Vannak bizonyos álmaim. Maradjunk ennél a szónál. - mondom hátradőlve ezzel szabadon hagyva az ölemet.
- Minap a bájital tanórán is bealudtam például. Ott is láttam egyet. Ma reggel is láttam egyet. Meg már jó ideje. Van amikor ugyan azt látom van amikor újabbat. - mesélem.
- Nagyjából mindig én vagyok benne a szereplő bőrében. Nem tudok irányítani de érzek mindent. Ismeretlen nyelven beszélnek egymással, de én úgy értem mintha ismerném a nyelvet. Pedig fogalmam sincs róla. A hely ismeretlen. Nem tudom eldönteni, hogy régmúltból való vagy a jelenből valami elszegényedett faluban az Isten háta mögött. - adok le a körítést.
- De ahogy halad előre a történet, úgy kiderül, hogy valami kínzás vagy kísérlet fog történni az alannyal. Azt, hogy mi nem tudom. Hu bácsi szerint ezt akár a jelen is lehet és meg kellene menteni az illetőt. De akár valami rosszakaróm is lehet aki megátkozott engem. - mondom el amit az öreg mondott nagy szavakkal.
- Tudom, hogy nem vagy nyaggatós fajta. De mostanában bezárkózott lettem. régi nyitott énemhez képest mintha bezártam voltan minden ajtót és ablakot. Néha résnyire kinyitom és úgy mondok 1-2 dolgot. - mondom a lány egyik még a beszélgetésünk elején mondott mondatára.
- Egy pár vagyunk. - mondom ki magam elé nézve jobbára. S közben felemelem a karom, hogy mutassam agyűrű helyetti jelzést ami ezt bizonyítja. 
- De mégis mintha két idegen vagy nem is tudom mik lennénk. Néha úgy érzem Wanggal sokkal közelebbi viszonyt ápolsz vagy akár bárkivel is. tudom, hogy vele a kapcsolatod különleges de másabb mint a miénk. Nem változtak az érzéseim. Még mindig téged akarlak örökké. Tudod Always! - ejtem ki a szót elpirulva a lányra nem merve nézni.
- Amit Wang romantikázik az nekem sok nem is akarok olyan lenni. Még ha neked imponál is. Bár sztem te sem vagy olyan. -
- Nehéz ez az egész. Én se vagyok normális. Alapból magadra hagytalak. Hagytalak meghalni az én hibámból. Nem voltam ott és elég erős, hogy megvédjelek vagy helyetted fogjam fel a sebződést. Wang is miatta sérült meg és történt vele az ami. Persze így testvérek lettetek. De ezzel elvesztetted a donorod és még annál is többet. - szűröm ki magamból.
- Csődöt mondtam minden téren. azután jöttek ezek a álmok vagy víziók. Ott van bennem az a démon vagy micsoda... Nem vagyok egy jó és normális ember. - fejezem be és maradok némán.
Közben szépen kezd leszállni az este. A Hold feljött és világítani kezdett szépen a kis tavacska víztükrén. Furcsa világító halak kezdtek el úszkálni a felszín alatt és még az élővilág bogarai is elkezdtek zenélni. 
Furcsa volt hallani MagneTown-hoz képest ezt a nyugalmat. Ott hiába a park vagy az erdő. A város dominál és annak a zajai.
Nem is figyeltem de a helyzet furcsa mód romantikus is lett. Még ha nem is volt nagy szerelem a levegőben vagy éppen előkészítve tervezve az egész.

Egyszerűen jólesik így sétálni Darmannal kéz a kézben. Közben figyelem amit mond az álmairól, és egyre erőteljesebben érzem, tudnék neki segíteni. 
Amikor leülünk a padra, el is mondom neki, amit gondolok. 
- Tudod, mondhattad volna nekem ezeket. Nem ismerem minden gondolatodat. Tudod az okklumenciának az esetemben pont az a célja, hogy a felém áradó egymillió gondolatot kizárja az elmémből. Amíg nem tudtam használni rendesen totál gáz volt. Összevissza jöttek mindenhonnan a gondolatok, azt sem tudtam kitől. Mint amikor egy zsibvásár közepén vagy ahonnan mindenki kiabál. Amióta használom az okklumenciát nem fáj a fejem annyit, és csupán akkor engedem be a gondolatokat, amikor akarom. Plusz a gyógyító, akinél voltam párszor, ha emlékszel rám, le us szidott nagyon. Kaptam egy másfélórás előadást a személyiségi jogokról, és a másik fejében turkálásról. Szóval tényleg csak indokolt esetben próbálok gondolatot olvasni. - jelentem ki. 

- Viszont az álmaidban esetleg tudnék segíteni. 
Van egy bájital, amin kísérletezek egy ideje. Norina szerint, ha ezt megcsinálom, az bekerül a bájitaltörténelembe. 
Szóval, az álomtalan álom bájitallal kísérletezek. Ezt ismered gondolom. Az a dolga, hogy az ember ne álmodjon. Elég hasznos cucc rémálmok ellen. 
Én viszont mást szeretnék elérni. A neve, Igazmondó Álom. Egy próbaadaggal már készen is vagyok, Norina már tesztelte és ígéretesnek tartja. De csupán a bájitalok tanácsa engedélyével lehet azt mondani, hogy tényleg használható is. 
A lényege, hogy nem elmulasztja az álmokat, hanem éppenhogy élesebbé teszi a képeket. Ugyanakkor tompítja az elme érzelmi központját. Vagyis látod az álmot, de képes leszel az érzelmeidtől, félelemtől, izgatottságtól mentesen, tényleg arra koncentrálni, amit látsz. Képes vagy mintegy belelépni az álomba, körbenézni. Nem tudod megváltoztatni a benne történteket, de az apró részleteket, amiket nem tudnál egy álomban megfogni, így megismerheted. 

Ha szeretnéd, amint megkapom az engedélyt, ellenőrzött körülmények között kipróbálhatjuk. 

- Hm... Esteledik. Kérnék tőled valamit. Itt az ideje, hogy Wang megpróbáljon emberekre is vadászni, mielőtt Larát kóstólná meg. Félek, ahhoz még nem elég profi. Ráadásul, ha észrevetted, komoly érzelmek fűzik a lányhoz. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, köztük is olyan kötelék van, mint közöttünk. 
Elvinném magammal itt vadászni. Hiddentownban egyrészt találkozhatunk ismerősökkel, másrészt talán feltűnt, hogy ott azért elég nagy az egy főre jutó vérszívók száma. 
Ma éjjel lemegyek a városba picit körülnézni, felmérni a terepet, mielőtt holnap leviszem őt is. 
Kimentenél kérlek a többiek előtt? - nézek a fiúra.

A házban kezd lassan minden a helyére kerülni. Igazság szerint az édességeket leszámítva minden kész van már. Hu bácsi el is köszön tőletek, mert ő már nem tud hajnalig fönn maradni, alvásra van szüksége. Taot teszi meg rangidősnek, amit a Mandarin gusztustalanul udvarias meghajlással nyugtáz.

Chengduban. Ha Tia odaszökik, dobjon Luckyval.

5 fölött talál egy diszkó féleséget, ahol sok a külföldi és jól el lehet vegyülni.
10 fölött egy mozit talál, ahol aznap este egy romantikus filmet adnak és pároknak féláron van a belépő
15 fölött a moziban egész estés horror maraton van.
20-as dobásnál észrevesz egy gyanús alakot.

Krónikás kérésére dobok:

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

12

Valahogy kicsit elveszek ebbe az egész főzőcskézős sürgés forgásba, vagyis inkább onnantól, hogy Tao lisztes kézzel ölel meg, amit viszonzok a lánynak egy nagy mosollyal, majd leporolom magamat. Úgy tűnik, a közelgő ünnep miatt van ez a nagy felhajtás. Csendben figyelem mindenkinek a mozdulatát, de megint nem kifejezetten tudok semmit sem csinálni. Nem tudom, mi a fészkes fene van most jelen pillanatban megint velem. Sőt az elmúlt időszakban. Nem is tudom, mióta tarthat ez az állapot, talán amióta visszajöttünk a Szaharából. A fene tudja ezt a sok hirtelen eseményt. 
Amikor Tao elkezd Daniellel flörtölni, felmegy bennem a pumpa, és szúrós szemmel nézek mind a kettőre. *Hah, most már megint úgy tűnik, hogy hoppon maradok. Persze, hogy már nem vagyok elég jó.* Fortyogok, majd egy hatalmasat fújok a páros felé. 
- Úgy tűnik, nem kifejezetten tudok itt semmit segíteni, mindenki ellátja a feladatát, miközben jól flörtöl a másikkal. - mondom ironikusan, miközben szúrós szemmel nézek továbbra is Taora és Danielre, miközben elhaladok mögöttük. - De úgy tűnik minden tökéletes lesz az én jelenlétemet kivéve. 

A csapat lassan nyugovóra tér. Kivéve persze a Taot és a Mandarint, aki befejezi a sütiket és Tiát, aki felfedező körútra megy.
Hála annak, hogy nem először jár lent a városban könnyen vissza is talál egyedül. A hazaúton a meditációs fánál botlik bele a gyanúsan elégedett Mandarinba, akinek rendkívül pirosak az ajkai. Ezt ő csak azzal kommentálja, hogy ünnepi.
Ahogy ünnepi lesz a következő pár nap is.

Játékban részt vett karakterek:
 
Helen Green :5+2=7KP
Melody Moonlight :5+2=7KP
Hu Tao :5+2+2+2+2+2=15KP
Daniel Cards :5+2+2+2=11KP
Tiara Prince :5+2+2+2+2+2=15KP
Wang Blackthorn :5+2+2+2=11KP
Dragneel Darman :5+2+2+2+2=13KP
Lara Lestrange :5KP
 
Házpontok:
Auctoritas: 15pont
Khimeras: 10pont
Favoritus: 15pont
 
Mindeki dobhat egy csokibékát!