178. - Őszközép Ünnep - Pandabanda

Izgatottan vártam a reggelt, mert a csajok nagyon várták a panda rezervátumot.
Igazság szerint olyan ritkák voltak a lényeg, hogy még egy Észak-kínainak is nagy durranás lett volna.
Összetereltem mindenkit. Azaz majdnem mindenkit. Wang annyit görnyedt fura pózban a hideg padlón az este, hogy beakadt a dereke és még meg is fázott.
Egyszerre vicces volt és szomorú, hogy a teát is nehéz volt meginnia a tüsszögéstől. Ráadásul mindegyiknél megrándult a háta, amitől felszisszent.
- Hát drága Wang, te most itthon maradsz. Feküdj le a szobámban nyugodtan. Kapsz tűket a hátadba meg egy kancsót teát inni. Addig ti vegyetek érzékeny búcsút a Qilintől - fordulok a többiekhez. - Mire megjövünk, már nem lesz itt.
Elláttam a beteget, aztán mentem le. A többiek már felkészülve vártak.
- Mindenki itt van? Igen, Nem, Talán? Induljunk!
Visszafelé sokkal rövidebb volt az út le a hegyről, mert nem kellett bemenni az erdőbe. A társaság elfáradt, szóval metróra ültünk. Vettem mindenkinek jegyet, meg bubble teat, hogy ne szomjasan túrázzanak.
Ügyesek voltunk, még alig értük el a délelőttöt, amikor elértük a célállomást.
- Üdvözlök mindenkit a Chengdu Panda Szaporító Kutatóközpontban! - Tártam szét a karjaimat színpadiasan. - Ide mindenkinek el kell menni, aki Szecsuánba látogat.
Azt vártam, hogy hosszú sor lesz, de ehelyett  a személyzet rögtön integetni kezdett, ahogy megláttam.
- Hu kisasszony, a legjobbkor jön.
- Ahh ezt már szeretem. Ki halt meg?
- Jaj, senki senki, nem azért mondtam. De segítségre szükségünk lenne. Nemsokára érkezik hozzánk egy Qinling Panda.
- Halljátok? - Fordultam hátra a többiekhez. - A Qinling panda az még a sima Óriáspandánál is ritkánn. Annak barna fehér színe van. Vagy igazából sötét és világosbarna, de a világos majdnem fehér.
- Így van - bólintott a fickó aki volt olyan rendes és angolul beszélt, hogy a többiek is értsék. - De sokan betegek ezért túl kevesen vagyunk. Kialakítottunk neki egy szép nagy kifutót, ahol otthon érezni magát, de beszabadult több tucat kispanda oda és nem vagyunk elegen, hogy begyűjtsük őket. Ráadásul a felnőttekre is figyelni kell. Az első nősténynek mostanság kellene szülnie.
- Oké, értem. Akkor nincs más hátra, mint elrendelni a játékot.
- Játékot, Madam Hu?
- Igen, játékot. Emberek! Irány pandát vadászni!

(Megtalálni és elkapni a pandákat nem nehéz, de kivinni annál inkább. Egyedül csak akkor tudod visszavinni a kis pandát a helyére és rázárni az ajtót, ha 15 fölé dobsz luckyval. DE itt most össze tudtok dolgozni és összeadódik a játékosok dobása. )

Lara nagyon profin kezd neki a panda mentésnek. Bár azt feltétlenül le kell szögezni, hogy a feladat nehéz része nem az, hogy találjunk és magunkhoz vegyünk egy pandát. Hanem az, hogy aztán letegyük a helyén és úgy távozzunk, hogy minden panda bent marad. Ott sokan elbuknak
Az új barátnőmnek sikerült volna, de az egyik kis szőrgolyó csak átölelte a bokáját.
- Ajj pedig majdnem sikerült egyedül - lépek oda hozzá. - Ha nem tudnám az igazságot azt hinném, hogy már csináltál ilyet. Várj, segítek!

Hu Tao carried out 1 launched of one Lucky :

5

Együtt már sikerült is leszállítani az első szökevényt. És nem is tartott sokáig.
- Ezazzz, jó csapat vagyunk. Pacsi!
Közben a szemeim már a többit keresték.
- Amúgy nem, a Qinling panda semmivel sem félénkebb a sima Óriáspandánál. Azért látni belőlük keveset, mert tényleg nagyon kevés van. Az amúgy is ritka állatnak egy ritka alfaja. Ki tudja, lehet vannak más panda verziók, amiket nem találtunk még meg. Piros, meg kék, Esetleg zöld.
Ettől eszembe jutott egy emlék és elnevettem magam.
- Egyszer láttam egy rózsaszín pandát, képzeld. Apró szépséghiba, hogy az egy jelmez volt, egy metrón ülő lányon. Errefelé minden nagyobb városnak van metró hálózata, szóval sokat használom. Nem olyan gyors, mint a hopp por, de úgy nem lehetne megismerni a várost. A panda csajszi Szöulban volt. Nagyapát külföldre hívták, képzeld. A Song egy elég népszerű vezetéknév itt Kínában meg Koreában is. Na egyszer történt, hogy elkeveredett a posta, és véletlenül egy koreai Songot meghívtak Sanghajba egy számára ismeretlen fickó temetésére. De volt olyan rendes, hogy eljött és tisztelettudó volt, meg minden. Annyira profinak és megindítónak találta a szertartást, amit természetesen nagyapa intézett, hogy amikor neki halt meg a nagymamája, akkor felbérelt minket. Rendesen mugli módra átrepültünk, aztán Szöülban metróztunk, aztán felültünk egy vonatra mint a zombis filmben és úgy értünk Busanba. Mindenki baromi kedves volt és a sült csirkéjük olyan finom, hogy ölni lehet érte.
Éreztem, hogy csorogni kezd a nyálam. Úgy éreztem jöhetne is most egy nagy tál csirke valami csípős szósszal, meg kimcsivel. De nem láttam mást, csak bambuszt meg...
- Hé, ott is van egy panda.

Majdnem sikerült visszavinni a pandáta a helyére, de akadt egy kis technikai probléma de Tao besegített egy kicsit. Lehet jobban járunk így, valahogy előbb vagy utóbb megoldottam volna de azt hosszú idő lett volna megvárni.
- kösziii, ez bonyolultabb feladat mint én azt gondoltam . 
Ekkor hirtelen furcsa hiányérzet fog el. Miert csak ketten vagyok itt Taoval? Arra emlékszek hogy Tiáék hazamentek és Wang megkínozta magát de..
- Tao, nemtudod hogy hol van Helen és Lisa? Elindultak egyáltalán velünk? Ugye nem útközben maradtak le?!- kérdezem elgondolgozva
Remélem meglesznek a csajok de addig is ezen inkább nem aggódok tovább. Éppen meglátom a kis barna-fehér pandát, akit ahelyett hogy bevinnék a futtatóba, ölbe veszem és leülök vele Taohoz
- Hát mennyivel jobb így beszélgetni ha ő is itt van- pillantok a pandáta majd visszafordulok Taohoz
- Szóóval ha már így ketten vagyunk, hogyhogy jösz hozzánk cserediáknak? Én természetesen nagyon örülök neked, de épelméjű diák még nem tette be abba a suliba a lábát. Vagy ha igen akkor hamar távozott. Készen állsz rá hogy belőled is hidegvérű gyilkos legyen? - kérdezem nevetve és olyan 'elnehidd' hangnemben de valójában ez nem is olyan vicces ha rólunk van szó. Elég végiggondolni mi történt Svájcban.

A hálálkodására csak legyintek.
- Ugyan, alig csináltam valamit. Eskü te úgy csinálod, mintha erre születtél volna.
Őszintén elgondolkoztam, hogy talán tényleg így lehet. Van, amit el lehet érni gyakorlással, de igazán annak megy, akiben ott van az a kis plusz.
Ahogy a többiek iránt érdeklődik, elnevetem magam.
- Félsz, hogy egyedül vagy velem és megeszlek, ugye? Uuuuuuuuu! Amúgy tényleg furcsán lefogytunk. Lisa, Helen, Verden, meg az a félénk szőke csajszi. Nekik itt kellene lenni, de nem látom őket. De nyugi, sötétedéskor elmegyünk és összeszedjük őket, Jó móka lesz.
Jót nevetve nézem, ahogy ölbe veszi a kispandát és leül vele.
"Neki is kell adnom egy plüss pandát. Hozzá tényleg illik."
- Hát tudod az igazgató nőtök, akit véletlenül Lisának néztem első nap, szóval ő szeretné az egész Hu családot, vállalkozásostul és mindenestül átköltöztetni a Magnetarionba. Nagyapa persze ragaszkodik, hogy a cég itt is maradjon meg családi kézben is. És az lett a kompromisszum, hogy pár hétre én is megyek. Szerinte csak pár hétre, de most már kiválasztott a fény sárkány meg minden, szóval szerintem örökre maradok. De amikor ez nagyapának is világos lesz, akkor légyszi lepődj meg.
Együtt nevettünk azon, hogy a suliban mindenki megőrül. Az vicces, hogy épelméjűnek gondol.
- Hát nézd. Én szeretem Kínát, klassz helyen élünk, de unatkozok is. A Shangri-Laban túl sok a szabály és mindenki full normális. De megjöttetek ti. Tia rögtön rendelt egy koporsót, te meg...hát hogy is mondjam?
Megfogtam egy arra sétáló pandát és az ölembe vettem. Hátha összebarátkozik Laráéval.
- A legtöbb embernek én vagyok a fura csaj, aki mindenkit ijesztget és a halállal viccelődik. Ez mondjuk így igaz, de attól még én is akarok barátokat, akikkel jó együtt lenni. Az hogy te akkor este utánam jöttél a konyhába nekem tényleg sokat jelent. És úgy látom azóta is igényt tartasz a társaságomra, ami baromi jól esik. Főleg mert tök jó veled lenni. Úgy érzem, hogy ha nem lenne Wang, meg minden más érv, akkor miattad is megérné iskolát váltani.

Annyira jól estek a szavai, hogy átraktam az én pandámat is az ölébe, hogy megölelhessem.
- Köszönöm! Nem is kívánhatnék jobb barátnőt!
Tényleg őszintének éreztem a szavait. Nem azért mondta, hogy jobban érezzem magam, vagy mert közöm van Wanghoz. Tényleg vevő volt a furcsaságomra.
- Amúgy még sose próbáltam pandát lopni. Tudod, errefelé baromi szigorúan büntetik az ilyesmit. De ha a sulinak van állatkertje, akkor úgy lehet könnyebb. Na de eleget meséltem arról, hogy milyen uncsik az osztálytársaim. Mesélj te is magadról! Te miért választottad a Magnetariont? Merült fel más opció is? Kik a legjobb fejek? A cs...
Majdnem megkérdeztem, hogy a családja mit szól hozzá, de eszembe jutott, amit Wang mondott, hogy Larának érzékeny pont a család. A Lestrange valami olyasmi lehet, mint mifelénk a Tong család.
- A csónakház milyen? Wang mesélte, hogy az is van. A Shangri-La fenn van a hegyekben és ha van is víz az csak valami kis forrás meditáláshoz.
"Pfuu, szép mentés, Tao"

Vidáman bólogattam, ahogy Lara a normális élet unalmasságáról beszélt.
- Ugye? Szerintem is túlértékelt.
De amikor az utolsó kérdésemre válaszolt, elhúztam a számat.
- Aiyah, ennyire átlátszó vagyok? Igen, reflexből a család akartam kérdezni, pedig tudom, hogy nem kellett volna. Mentségemre legyen szólva, tényleg érdekel a csónakház is.
Felálltam és arra fordultam, amerre a suli van. Persze nem látszódott innen, mert túl messze van elveszve a horizonton túl.
- Tudod mondtam, hogy nincs tó a suli közepében. Pedig milyen romantikus lehet egy tavacska a hegyek között. Csónakon beevezel a közepébe valami jó pasival és ő ott megkéri a kezed. Ahh imádnám. Ezt talán csak egy szép naplemente koronázna meg.
Itt elvigyorodtam.
- Meg egy-két dolog, ami miatt a Csónakházat átneveznék Csóknak házra. Hihi! Hé, tényleg! Nem kell válaszolni ha túl személyes, de te már, tudod?

Kissé izgatott vagyok a mai nap, olyannyira, hogy nem is igen nézem az időt. 
- Tempus. - mondom, majd felkiáltok. - Merlin szakállára, elkések a panda látogatásról! Amikor lehetőségem van, akkor meg elkések. 
Gyorsan összekapom magamat, majd látom a távolodó bandát, aki nem másból, mint Taoból, Larából és Verdenből áll. 
- Várjatok! Én is jövök, itt ne hagyjatok. - kiáltok utánuk, majd nagy léptekkel igyekszem utolérni őket. De mire utolérném őket, Lara neki áll pandákat hajkurászni. Elnevetem magamat, mintha teljesen kicserélték volna a lányt, és mintha nem is Lestrange vér csordogálna az ereiben. - Szép panda fogás. 
Úgy tűnik, a két lány eléggé hamar összebarátkozott, kár, hogy Tia, és Darman haza mentek innen. Kissé érdekes jelen pillanatban a szituáció, hogy három Khimerasos maradt velem. De őszintén szólva, nem lehet túlzottan nagy gond belőle. 
Csillogó szemekkel nézem a pandákat, miközben hallgatom a társalgást.

Sajnáltam, hogy Larával olyan hirtelen el kellett harapni a beszélgetést. De annak örültem, hogy a többiekből is megérkeztek páran.
"A fehér hajú lány és Lisa otthon maradt volna?"
- Örülünk, hogy itt vagy, Helen. És a pandák is. Gyertek! Még maradt pár szökevény, ahhoz kellesz te meg Verden is.
Ilyen profi négyes a világon nem volt. Úgy pakoltunk pandákat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Kaptunk emléklapot érte, meg plüss pandákat tucatjával. Nagyon jól sikerült nap volt, de elfáradtam nagyon. De azért széles vigyorral, a csajokba belekarolva indultam vissza.

Csendes nap volt az utolsó, de legalább az ápolás segített, és mire a többiek megjöttek, már Hu bácsinak is tudtam segíteni összecsomagolni.
Görcsbe rándult gyomorral vártam a többieket, de végül egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Hu bácsihoz fordulva láttam, hogy ő is örül a látottaknak.
Kéz a kézben négy sugárzó mosoly közeledett felénk az úton. Belefacsarodott a szívem, hogy nem mehettem velük és hogy Lisa lemaradt róla. De akkor is jó volt látni. hogy a többiek élvezték ezt a záró napot. És főleg, hogy Tao és Lara mennyire egy hullámhosszon volt.
- Látom jó napotok volt. Nos, én nagyjából ennyit terveztem erre a látogatásra. Remélem a pandarezervátum mindenkit kárpótolt. Kicsit megcsappant a társaság a végére, de így is többen megyünk haza, mert Hu bácsi és Tao velünk jön. De a ház megmarad, szóval még ellátogathatunk erre, ha valakinek hiányozni fog a kilátás.
Furcsa volt egy új tanárt és egy új diákot vinni a Magnetarionba. De ez a jó fajta furcsa volt. Izgatottan vártam, mit hoz az életünkbe ez az új életszakasz. És hogy milyen lesz közelebb tudni magamhoz a családomat.

A Zsupszkulcs az iskola és Magnetown közti úton rakott ki minket. Volt alkalma Taoéknak megcsodálni a birtokot. És óriási szerencsénkre belefutottunk Vladba, így Hu bácsinak volt átadnia a kardot, melyet új hűbérurának szánt. A hatás nem maradt el, Tia jól választott neki.
Tao közben elköszönt és Odin vezetésével megindult. Persze tudtam, hogy hova igyekszik. Lisa szobáját akarta megtalálni. Kellett manó segítség, hogy bejusson, de végül el tudott helyezni egy csomagot az ágyán egy levéllel.

A Blackthorn családot sokat rángatták el bálokra, ahol gazdag sznobok gyönyörködtek abban, hogy gazdagok. Wang apja gyűlölte őket, amíg meg nem látott egy fiatal lányt, akin egy hihetetlenül csábító fekete qipao volt, rózsaszín virágokkal. Elhatározta, hogy addig nem megy haza, amíg meg nem ismeri a lányt. Ő volt Wang anyja, a csomagban meg a ruhája van. Neked szánta.


Azt reméltem megtalálja az érkezésükkor és felveszi, hiszen az ő kedvenc színeiből áll. Így valamit elveszít a varázsából, hogy már tudja a történetét, de reménykedtem, hogy hamar láthatom benne.
És nagyon kiváncsi voltam Tao első órájára. Na megy Hu bácsi első jóslástan órájára itt a Magnetarionban, ahol sosincs unalmas nap.

Játékban részt vett karakterek:
 
Hu Tao : 15KP
Lara Lestrange :5+2+2+2+2=13KP
Verden Wildheart :5KP
Helen Green :5KP
Wang Blackthorn :5KP
 
Játékban résztvevők dobhatnak Csokibékát!