170. - Őszközép Ünnep - Az előeste

Az érkezés sima liba volt a számomra. Szinte már lényem részét képezi az ilyen hosszabb nagyobb vagy éppen kisebb hopponlás, utazás.
Szerencsére a környéken nincs senki vagy legalábbis nem menekül senki sem fejvesztve egy a semmiből megjelent diákcsapat láttán.
Az érkezést követően leporolom magam valamilyen buta oknál fogva s csak ezután nézek köbe.
- Azt a mindenit! - jelentem ki nyitott szájjal ámulva a tájat látva.
- Itt aztán lehet gyönyörködni ameddig a szem el nem fárad. - teszem hozzá.
Hallom tőlem jobbra az elsőéves srác, hasonló véleményen van.
Előttünk egy város, mögöttünk lépcsős rendezésbe hőforrások meg “erdő “ s a vadon van.
- Nem gondolnám, hogy a város a célpontunk. Vhogy úgy tudom elképzelni Wang rokonját, hogy az erdőben egy házban, kúriában él. S nem a nyüzsgő városban. - gondolkozok el azon, hogy merre is kellene menni.
- Hogy mondod? - kérdezem a fiútól mert nem értem miről beszél.
Én nem látok semmilyen pillangót. 
A földön heverő kosarat nézem. Valahogy furcsa érzésem van ezzel kapcsolatban.
- Én ezt nem hagyom itt. - mondom miközben felveszem.
Általában nem zavarna a dolog, de ez a táj túl szép ahhoz, hogy csak úgy szemeteljünk itt.
Még ha egy erdőben történt volna más lenne, ez a kis doboz fából vagy valamilyen névnyi anyagból van ennek okán simán lebomlik X idő után. Így nem olyan szennyező mint a mugli műanyag.
De akkor sem szerettem volna ezt az idilli környezettet szétrombolni ezzel. Talán már az is baj, hogy itt vagyunk...
- Szerintem az erdő irányába menjünk! - jelentem ki majd elindulok arra majd új féltucat lépést követően hátra nézek s megkérdezem a többieket, hogy akkor jönnek e.

Amint megérkezünk egy pillanatra nekem is tátva marad a szám a lenyűgöző látványtól. Aztán villámgyorsan becsukom. 
Gyönyörű körülöttünk a táj, és ezt úgy látom, minden diákom így gondolja.

Norina Filtro carried out 1 launched of one Lucky :

17

-Merlinre! Egy tűzlepke! - nézek fel, amikor Verden említi a pillangót. 
-A tűzlepke rendkívül ritka, ennélfogva a tűzlepke szárny a legdrágább bájital hozzávalók egyike. Már észrevenni is rendkívül  nehéz. Mégsem ajánlom senkinek, hogy megpróbálja elfogni ezt a példányt, vagy bármelyiket. Minden bájital természeténél fogva illegális, melyhez ez az alapanyag szükséges. 
*Ami nem jelenti azt, hogy te nem készítettél tucatjával ilyet, ugye No? * - gondolom magamban. 
De el is vetem rögtön a gondolatot, mely nem túl szép emlékeket idézett fel. 
-Szép volt Mr. Dragneel! - dicsérem meg a fiút, a szemetünk összszeféséért. - 2 pont. - teszem még hozzá. (+2 karakterpont)
-Én is ugy gondolom, hogy az erdő felé kellene mennünk. - indulok el, magam előtt terelve a csapatot.

A zsupszkulcs egy tisztásra vitt minket. Ezerszer utaztam már így, de ennek ellenére a végén sikerült hátraesnem. 
~remek! Kezdem átvenni Helen szerepét.
Szitkozódva állok fel és ekkor nézek igazán körbe
-Azta! Ezek a vízesések egyszerűen csodálatosak.
Verden szavaira felkapom a fejem és odafordulok hozzá
- Nem, szerintem éppenséggel nem mindegy merre megyünk mert nemhiszem hogy Wang boldog lenne ha valamilyen kétes negyedből kéne összeszedni minket. - Mondom nevetve.

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

19

Egy gyönyörű pillangó kerülget minket. Ahogy azt a Tanárnőtől megtudtuk, ez egy tűzlepke.
-Hihetetlen a hely élővilága - Jegyzem meg gyönyörködve a rovarban. 
Darman felveszi a földről a dobozt. Én is úgy gondolom hogy nem érdemes szemetelnünk. 
- Én is azt mondom hogy menjünk az erdőbe, viszont nemhiszem hogy olyan nagy baj lenne ha néhaha néha megnézünk valamilyen természeti csodát- közben az egyik kifejezetten gyönyörű vízesés felé

Viszonylag kecses érkezés után szétnézek a környéken. Meg kell adni, gyönyörű a hely. Az erdő,  a gyönyörű patak, mészkő medencék látványa megbabonáz, és a város sincs túl messze, ahová lemehet az ember, vagy vámpír falatozgatni kicsit. Tökéletes. 
Amikor Norina a tűzlepkéről tart előadást, keresni kezdem tekintetemmel a repülő csodát.

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

19

Elámulok a szépségén, de fájó szívvel ugyan, lemondok a begyűjtéséről. Inkább elindulok a többiek után az erdő felé, hátha találok pár szabadon begyűjthető bájital hozzávalót. 
Séta közben Darmanhoz hajolok. - eléldegélnél itt, te is ugye? - kérdezem tőle. 

 

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

9

Az úton haladva látok gyönyörű csillagliliomot, és jónéhány angyalgyökeret is. Nem indulok leszedni őket, van egy olyan érzésem, hogy lesz még alkalmam kicsit beljebb is gyűtögetni az erdőben. 
Ami viszont megragadja a figyelmem, az újból a tűzlepke. 

- Lehet kinevettek, de szerintem ez a lepke vezetni akar bennünket valahová! - jelentem ki, majd ösztöneimre hallgatva, határozott léptekkel követni kezdem a szárnyas rovarvadászt letérve a jól kitaposott útról, egy kevésbé járt 
ösvényen haladva.

Az érkezés nem ment döccenő mentesen, a gyomrom kavargott amikor földet értünk. Felálltam, leporoltam a kis szoknyámat, és körbenéztem. Mondanom sm kell, úgy maradtam mint a fogorvosnál. Annyira szép volt minden, hogy csak pislogtam mint borjú az új kapura.
-Oké, a hely, ahol én élek is csodálatos, de ez aztán mesebeli- szólaltam meg végül. Ahogy elindultunk, csendben nézelődtem. Ismerős volt a táj. De valahogy nem olyan formában, mintha már lttam volna, hanem mintha már olvastam volna valahol erről a helyről. Majd jött a felismerés.
-Ha meghallgattok, szerintem sem a járt út fog minket elvezetni a kis házhoz. Ez egy természetvédelmi terület, olvastam már róla egyik könyvemben. A kitaposott ösvény inkább a túristáknak szól. 
-Várj meg, Tia, veled tartok-indulok ek én is a lány után határozott léptekkel. Remélve hogy a többiek is követik a példánkat, nem szívesen maradnék egyedül egy vámpírral. Főleg miután a levelemből kiderült hogy mi vagyok.

Az út eseménytelen volt, csak s kizárólag szebbnél szebb látnivaló tárul elénk.
Tia észrevesz több növényt s olyan szemmel nézi őket mint aki tudja mit kezdene velük.
- Alapanyagok? - kérdezem tőle.
- S igen, ellehetne itt élne pár száz évet simán.Szép s látványban gazdag természeti csoda ez a kis... kis... természetvédelmi terület. - hallom meg Lisa mondandóját s fejezem be azzal a szóval a mondandóm.
- Honnan tudod, hogy ez egy ilyen hely? - kérdezem a lánytól.
Mondatom végén én is észre veszem azt a különleges pillangót.
- Igazad van, mintha vezetne bennünket. - mondom én is.
- De, jó irányba e vagy éppen ellenséges e? - teszem fel a leglogikusabb kérdést.
Lehet hülye vagyok, de sosem tudni kiben lehet bízni, vagy miben.
Ahogy lemegyünk a járt útról a járatlanra egy magasabb szilát veszek észre.  Megmászni nehezebb lenne, de nekem lufaszt dolog feljutni oda.
- Mindjárt jövök! - jelentem ki s már ott is vagyok a szikla tetején.
Végig pásztázom az utat, s kiszúrok több repkedő tűzlepkét is. Majd a szememmel tovább követem az utat s egy tisztászra érkezik két szét szemem világa.
Mást nem szúrok ki így vissza megyek a többiek mellé.
- Na itt is vagyok! - mondom ahogy megjelenek.
- Bocsi lányok nem hoztam szuvenírt. - viccelődök kicsit velük.
- Viszont egy szép nagy tisztásba fogunk érkezni aminek a közepén egy hatalmas fa van. - fejezem be.
- Na menjünk kíváncsi vagyok milyen fa lehet az. - kezdem el húzni magammal Tiát, majd kedvet kapok s elkapom Lisa karját is s őt is húzni kezdem.

Kicsit már nagyon remegek az izgatottságtól, de szerencsére elindulunk Kínába, ahová megérkezve eltátom a számat. 
- Tyűha, most értünk ide, és micsoda egy pazar látvány tárul elénk. - motyogom, miközben csillogó szemmel nézek körbe. 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

9

- Mi, pillangó, hol? Én nem látom. - kérdezem a szájtátásom közepette, és kapkodom a fejemet mindenfelé, de egyszerűen nem látom sehol sem. - Te hol láttad meg, mert sehol sincs. Darman, te ennyire kiismerted Wang rokonságát, hogy úgy gondolod, nem a városban van? 
Az igazgatónő ecseteli, hogy amit láttak, az egy eléggé ritka lepke faj. *Szerencsére annyira ritka, hogy még el is bújik, nehogy levadásszák.* Úgy tűnik, az erdő fele vesszük az utunkat, így a többiek után veszem az irányt.

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

18

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

11

Eszembe jut az egyik sárkányfaj, amit elkezdek a többiek felé magyarázni.
- Tudtátok, hogy Kínában egyetlen egy sárkányfaj létezik? Nem más, mint a Kínai Gömblángsárkány. Az egyetlen távol-keleti sárkányfaj.Külseje igen szembetűnő.Testét sima, vörös pikkelyek borítják, fitos orrban végződő pofáját aranyszínű tüskék veszik körül, szeme látványosan kidülled. Nevét annak köszönheti, hogy ha ingerlik orrlyukain keresztül gomba alakú tűzgomolyagot fúj.Testsúlya 2-4 tonna, a nőstény nagyobb a hímnél. Élénkpiros, arannyal pöttyözött tojásának héja nagyra becsült varázsszer a kínai mágiában.A gömblángsárkány agresszív, de fajtársai közelségét a többi sárkánynál jobban tűri.Néha még vadászterületét is hajlandó megosztani egy-két másik sárkánnyal. Mindenféle emlőst elfogyaszt, de legjobban a sertést és az embert szereti. Viktor Krum sárkánya  volt a Trimágus Tusán - nem mellesleg az utolsón -, ha jól emlékszem, és az emlékeim nem csalnak. 

~Hé Szöszi! Ne menjetek egyik úton se, menjetek be az erdő mélyére, mert ott érdekesebb dolgok vannak, mint az öreg fószernél! NAAAAA, kérlek, menjetek arra!!!~ Hallom a Daevákat, akik persze, hogy a rosszra akarnak csábítani. 
- Kuss! Nemsokára arra megyünk, ti idióták. - korholom le őket. De miért is ne? Miért is ne lehetne rávenni a többieket a későbbiek folyamán egy kis kalandra? Larára nézek, mit gondol a Daevák ötletéről, várva a véleményét. - Most megyünk vagy sem? Mi lenne, ha a fák közé mennénk, lehet, hogy Wang rokona arrafele van?

Az erdő felé indulunk el. Én úgy döntök inkább hátul maradok. Talán kicsit le is maradva a többiektől. Nem akarok antiszoc-ot játszani de most nincs kedvem hozzájuk. Darman eltűnik pár percre mert felhopponál valahova, majd elindul Tiáékkal arra.
Helen kiselőadására felkapom a fejem
-Várj, várj várj... Akkor azt mondod hogy ez a sárga mittudomén milyen sárkány nem is itt él? De miert nevezhettek el egy hegyet erről? Nekem ez nem világos..
-amugy honnan tudsz ennyit ezekről a lényekről? -kérdezem érdeklődve. 

~Naa kislány, ez így nem jó. Miert választanátok ezt az uncsi utat ha mehetnétek az ismeretlenbe is? Rajta! Induljatok már el a fák között! Így is itt hisztiztél hogy vízesést akarsz bámulni. Akkor hajrá!

Épp kezdenék kiakadni a fejemben lévő daeva kórusra aztán ráeszmélek higy teljesen igazuk van és én is ezt akarom. Valamint nekik nincs előnyükre ha kinyírnak szóval akár még hallgathatok is rájuk.
Széles mosollyal Helenre nézek
- Szerintem igazuk van. Menjünk, annyira nem lehet rossz ötlet. Te mit mondassz?

Elindulok a lepke után, és Lisa jön is utánam. Néhány lépés után megállok. Darman úgy dönt szeretné madártávlatból is megnézni, hová vezet az út, és ezt jó ötletnek találom. 
Azt már kevésbé, amit a két lány nyakában lévő medálok súgnak. 
Meg is lepődök kissé. Mostanában mintha elcsendesültek volna. 
- Csajok! - szólok Helen és Lara után, akik már indulnának befelé az erdőbe. - Higgyétek el, én is kíváncsi vagyok mit fedezhetnénk fel odabent, de szerintem erre lesz alkalmunk. Most jó lenne együttmaradni, és illően köszönteni a vendéglátóinkat. - mondom, fejemmel az jócskán lemaradó iginő felé bökve. 
- Szerintem nem díjazná ha eltűnnétek - teszem hozzá halkabban. 
Ekkor Darman kézenfog és elkezd húzni maga után. Valami furát érzek, ahogy Lisa kezét is megragadja, de elhessegetem az érzést, és indulok lelkes társam után.

Hallottam bár Darman kérdését, de annyira zúgni kezdett a fejem Tia jelenlététől, hogy nem bírtam válaszolni neki. Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, próbáltam koncentrálni hogy ne csak az egyre erősödő zúgást halljam. Ahogy a szemem lecsukódott, tűz körül űlő alakokat láttam. Valamit mintha a Peterson családról mondtak volna. Közelebb akartam kicsit sétálni, de ahogy Darman elkapta a karom, kirángatott a látomásból. Hagytam hogy Darman vigyen magával, ám nem tudtam kitisztítani a fejem ha Tia is ott volt. Alig vártam hogy találkozzunk végre Wanggal, hogy elmesélhessem neki mi folyik le bennem.

Egyre beljebb haladtunk kéz a kézben mi hárman, közben a fejem is tisztulni kezdett.
Egyszercsak egy kislány hangja ütötte meg a fülemet. Énekelt. A szövege nehezen kivehető volt, a dallama pedig nem túl  vidám. 
-Halljátok ezt?-Torpantam meg az erdőben. Valaki énekel.-Hallgatóztam tovább.
Ismerős volt valahonnan ez az ének, erről is olvastam és hallottam is már valahol talán. 

Lisa Peterson carried out 1 launched of one Lucky :

15

-Azt hiszem, ez nem jelent jót-ráztam meg a fejem ahogy lassan hátrálni kezdtem.
-Egyébként is, hol van Lara és Helen? Úgy volt hogy együtt maradunk. Ha itt elveszünk, az a biztos halál mindannyiunk számára-nyeltem egyet

Ahogyan csak indul is az utazás Egy felettébb mesés tájra kerülünk ami nekem kissé ismerős,habár nagyrészt képeslapokból és még miegymásból amit nézegettem.Egy mély levegővel azt is megállapítom,hogy a levegő itt kissé frissebb.

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

2

A pillangót kb észre sem veszem mivel eléggé le foglal a tisztavíz a közelben amit a patakokból gyűjtök össze a mágiámmal és fél füllel figyelek arra ahogyan Norina magyarázza mi is az amit a többiekből páran láttak. HA már a tűz az lepke akkor miért is ne lehetne a víz pillangó alapok pillangóvá formázom a patakokból kivont vizet és Verdenre irányítom. 

A tűzlepkékben nem vagyok jártas,de a vizet formázni tudom. 


Egy kis mosolyal alakítom át mégtöbb dologgá a pohárnyi vizet az irányításom alatt,lótusz,mini panda,egy kissé alapvető sárkány.Viszont kicsit megrázom a fejem és látom,hogy a többiek már kezdenek lehagyni. 

Na,siessünk a többiekhez mielőtt vagy ők vagy mi veszünk el. 


Szólalok fel Verden irányába majd indulok is meg a többiekhez,a vizemet egy kis jég golyóvá formázom és elrejtem a zsebemben,szerencsére a fókuszom miadt jég is marad ameddig az irányításom alatt van,ha nem akkor pedig nem túl nagy dolol ha a zsebem egy kicsit ázott.

Végre felpillantok a tájra, ahogy társaim lélegzet elállva bámulják a környezetet. Nem gondoltam, hogy ilyen szép lesz, de bekell vallanom, tévedtem. Gyönyörű az egész, ahogy a lépcsősen rendeződött medencék egyikéből lassan folydogál át a víz a másikba. Néhány között fák és bokrok nőttek, ez miatt minden tökéletessé válik.

Ann Song carried out 1 launched of one Lucky :

16

Míg én gyönyörködök a tájban páran észrevesznek egy tűz pillangót, de későn pillantok fel, így lemaradok róla. 

Többiek elindulnak az erdő fele, ezért én is arra fele veszem az irányt. Helen és Lara párbeszédje az érdeklődéseim közé került ezért, figyelmem 80% annak szentelem, de gondolkodni sincs több időm, mindenki tovább ment ezért muszáj vagyok követni őket, ha nem akarok elveszni.

Percek után egy dallamot hallunk, mire Lisa aggódva kapja fel a fejét, hogy nem jelent jót a dal szövege. Bár semmit nem értek belőle mégis sikerül kiszednem, hogy nem túl boldogságos az ének.

Örülök neki, legalább Lara feltesz néhány kérdést, amire elmosolyodom. 
- Nos, Lara, nagyon egyszerű a dolog. Régebben Kínában éltek a lehető legtöbben, mármint a Kínai Gömblángsárkányok. Vavyis ha jól tudom, talán a környéken éltek a legtöbben, ezért nevezték el a hegyet. - ecsetelem a lánynak, majd folytatom. - Vannak sajnos olyan helyzetek - vagyis mendemondákból hallottam -, hogy valaki hobbi szinten tartja ezt a fajta sárkányt, mert eléggé agresszív. Ez miatt úgy gondolják, hogy tökéletes "házörző". 
A lánynak is úgy tűnik, tetszik a Daeváknak a felvetése, egy bólintással nyugtázom a lány felvetését. *Végre valaki egyszer rábólint arra, amit mondok.* Hallom, hogy Tia utánunk kiállt, de valahogy nem akarom meghallani. Hadd legyen egy jó kis kalandunk, végülis ezek után is ráérünk megkeresni Wang rokonságát. Intek a lánynak, hogy ideje beljebb menni, és elvigyorodom. 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

16

(Megyek beljebb az erdőbe.) 

- Legalább mi ketten nem rettegünk annyira a kalandtól, mint a többiek, nem? Pedig tényleg a nagybácsi ráérne, nem? 

Darman karját fogva megyünk, vagyis inkább törtetünk előre. 
- Hé! Mi ez a rohanás? Állítom le kedvesemet. Várj már! Hallok valamit!

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

5

Hallom hogy egy lányhang énekel, de nem a normális mandarint használja. Egyedül a számokat vélem felismerni a nyelvben. De a dallama sem túl vidám. 

- Fogalmam sincs miről énekel a csajszi.  - Vonom meg a vállamat. - Lisa szerint nem jelent túl jót. Lehetséges. 

Körülnézek, és látom Daniel és Verden is megérkezik, sőt, Ann alakja is közeledik felénk. 

- Srácok! Hol van Helen és Lara? Mielőtt elrángattál - nézek Darmanra - éppen azt ecsetelték, hogy milyen remek ötlet lenne bemenni az erdőbe körülnézni. - mondom kicsit aggódva.

Tia nem fogadta jól a medállakók ötletét. Erre számíthattam volna. Kisebb csoda hogy még Norina nem cseszett le minket. Lopva az újak felé pillantok hogy ők mit gondolnak. Verdennek fel sem tűnik; a csaj..
~Basszus.. Már biztos mondta hogy hívják. Na miindegy
Szóval neki tetszik az ötlet, de inkább sodródik a többiekkel
Alig láthatóan megforgatom a szememet. 
~Jellemző
Nagy örömömre legalabb Helen nem utasította vissza a kis felvetést.
-Jajj de örülök hogy te is jó ötletnek tartod-mondom lelkesen
-Peersze szerintem Hu bácsinak teljesen mindegy mikor érkezünk

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

4

Szerencsére egyre beljebb jutottunk az erdőben. A táj még lenyűgözőbb lett. Gondolom mivel ide épelméjű turista nem megy..
-Helen, ezért már megértem, még ha Norina meggyilkol minket is..

~látod?! Ez van ha hallgatsz ránk. Ez igazán válhatna szokásoddá.

Nemtudom Helen hallja e amit a medálom mond de remélem. Azthiszem kicsit túlzás lenne ha mindig követnénk az öngyilkos ötleteiket..
Ekkor valamilyen állatnak a mozgását és morgasát hallom. Kicsit összerezzenek.
-Ezt te is hallod?.. Vagy csak paranoiás vagyok?

- Hogy mondod? - kérdezem a lányokat mert elsőnek én semmit sem hallok a környezeten kívül.
Mikor már Tia is mondja, hogy fogalma sincs miről énekel a csaj. S hozzáteszi, hogy Lisa is hallja s nem túl biztató tovább hallgatózok.
- Komolyan? Én semmit sem halloooo... - fejeztem volna be. De nem tudtam mert fülem megcsapja a lányok által hallott hang.
- A fene, jövök nektek egy sörrel. - válaszolom nekik.
A hang viszont nem előttünk van már hanem oldalról hallható.
Ekkor jön a feketeleves, kiderül, hogy a többiek lemaradtak de ami rosszabb Helen és Lara felszívódott. Csak úgy mint a kis kedves tancink is.
* Az a vén boszorka megint magunkra hagyott. Ez ám a tanítás iránti elhivatott vagy. Nem is érdekli a diákjai élete.... * mérgelődök csak s kizárólag magamban.
- Nem kellene nekünk is szétválni így Tia és Lisa maradjatok mellettem és mi maradjunk együtt! - szegezem le a dolgokat.
- Azt mondod, hogy be akartak menni a zöld rengetegbe? - kérdezem a bnőmet mert mintha előbb ezt mondta volna.
* Mi legyen? - kezdek el fel s alá járkálni miközben gondolkozok.
- Ahogy hallom a lány hangja is az erdőből jön, sztem menjünk arra. Nem szeretném, hogy a lányok össze fussanak vele. Ha meg ellenség többen több esélyünk van ellene! - kezdem vázolni a gondolatomat.
- Jöttök? - kérdezem a két lányt s a közben oda érő többieket is.

Ahogy próbáltam figyelni az ismeretlen hangokra rá kellett jönnöm hogy ez 3 külön hang
~Óh hogy egyelek meg titeket.. Most szép kis helyzetbe kerültünk. De a kaland tenyleg nem rossz szóval jó lenne ha segítenétek hogy mit műveljek

~Old meg! Te és a kis szőke nem vagytok rosszak ketten. Az sem biztos hogy 3 ragadozóról van szó te észlény. Legalább figyelj már rendesen !

Egyszerűen kiakasztó hogy ezek mindig képesek osztani az észt, kivéve amikor tényleg szükségem lenne rájuk.

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

18

Közben próbálom elkülöníteni a 3 hang forrását.
Leesik hogy 2 hang belőlünk jön.. Lehetséges hogy rendesen kellett volna enni mielőtt eljöttünk.. Vajon hányszor fogunk még ebbe a hibába esni? Gyors összegzés; a jó hír hogy ne vagyunk bekerítve hanem csak egy lényeg van. A rossz hír hogy nem látjuk mi az.
- Helen, nem tudsz esetleg valamit kezdeni a köddel? Hacsak nem jaguárral állunk szembe, -itt megállok egy pillanatra, majd folytatom-mondjuk ha igen akkor elég nagy bajban vagyunk
-Szóval ha nem akkor talán ki tudunk jutni ebből az erdő ezen részéből, vagy el is bánhatunk vele dee annak nemhiszem hogy Norina örülne.. Meg ez egy védett terület

Kissé furcsálltam hogy Darman nem hallja, pedig ahhoz elég hangos volt hogy tisztán hallható legyen.
A javaslatára némán bólntottam. Szerintem is jobb ötlet hogy keressük meg a többieket. Legalább nem az Aokigahara erdőben tévedtünk el. Na az aztán nem lenne túl vicces. Legendák úgy tartják, ha ott eltéved az ember, sosem talál ki belőle. Hamarabb lesz öngyilkos. Gondolatomra megráztam magam, hogy ne is gondoljak ilyenre. 
-Akkor-húztam elő a pálcámat-menjünk. Bármi is az, mozgásban van. Nem szeretném, hogy ez a valami vagy bármi más előbb találja meg a lányokat, mint mi. 
Nem arról volt szó hogy féltettem őket mert mind a ketten talpraesettek és okosak de mégis ha többen vagyunk a veszély, bármekkora is, kissé eltörpül. Kezdett kicsit hideg lenni és már jócskán éhes voltam, szóval szeretnék mostmár minél hamarabb odaérni a házhoz.

Míg a csapat nagy része az énekkel van elfoglalva, Verden rájön, hogy Lara és Helen eltűnt az erdő mélyében. Legjobb ötlet lenne utánuk sietnünk, hisz ki tudja milyen veszély leselkedik rájuk bent a fa rengetegben, ahol egy visszavezető út sincs, ezért csak az emlékezetükre számíthatnak csak.


-Én is egyetértek sietnünk kell, mert ha hirtelen ugrik elő a lányok lehet nem tudnak visszatámadni. - hiába tudom, hogy erősek és jól cselekednek az éles helyzetekben, de mégiscsak az erdőt beborítja a köd, ezért hátrányba szorulnak, ha az a valami látja őket. Na meg jobb félni, mint megijedni. 

A gyomrom is korog, hisz nem ettem szinte semmit, ami arra következtet az elveszettek is ugyan így vannak. És ha éhesek nem tudnak olyan tisztán gondolkodni, és koncentrálni.


-Kövessük a lány dallam szavát, hisz az is ugyanúgy az erdőből jön. - állok elő az ötlettel, Darmannal együtt, mire megindulunk végre a lányok keresésére.

Bólintok, amikor Lara felemlegeti Norinát, amire elgondolkodom. Csoda, hofy a professzor bem jött utánunk, vagy ha igen, akkor lehet, hogy figyel minket. Kizökkenek, miközben morgást hallok, amiket a Daevák diskurálása szakít félbe. 
- Nem, Lara, hallom, amiket a te medálodban lévő Daevák mondanak. És nem, nem vagy skizofrén, nyugodj meg. A többiek nem tudják, miről maradnak le.- mondom  miközben hallom a folyamatos mondandókat. Elvigyorodok, majd feltűnik a köd, ami mintha egyre sűrűbb lenne. - De, esetleg megpróbálhatok tenni valamit annak érdekében, hogy legalább a hang irányából el tudjam a ködök oszlatni. 

A köd eloszlatása miatt szeretnék dobni egy Lucky kockával:

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

3

- Őszintén szólva, azon nevetnék, ha ez egy panda lenne. De ha pechünk van, akkor lehet, hogy pont egy Kínai Gömblángsárkány az, ami egyáltalán ott bújkál. De akkor tuti bisítva fogok innen elrohanni. 

~Na azt már nem, kislány. A sárkányok a világ legszebb lényei, főképp ha pusztításról van szó. Nem is értem, mi bajod van velük, Szöszi~ Szólal meg az egyik Daeva, valószínűleg a Pusztításé. Igaz, nem tudom, hogy a többiek mennyire örülnének neki, főképp az igazgatónő.

A dal immáron az erdő felől száll felénk. 
- Szerintem ez egy csapda! - jelentem ki egy nagy sóhajjal, de mivel két társunk már az erdőben kószál valahol, hiába a nagy felfedezés, kénytelenek vagyunk követni őket. 
- De sok választásunk nincs, gyertek! -indulok el az erdő felé, de még mielőtt belépek, megállok. Próbálom szoktatni a szemem a ködhöz, hátha látok valamit, illetve a fülemet hegyezem, hogy honnan hallom az ének hangját, illetve hallom e a lányokat, esetleg valami mást, vagy egyáltalán érzek e valamit.


Semmi különöset nem érzek, a fáradtságot kivéve. Jó lenne már végre odaérni Wangékhoz, bár erre egyre kevesebb esélyt látok, ha állandóan valakik után kell rohangászni, akik hebehurgya módon elcsatangolnak.

*Ó a francba, ez nem jött össze. Nem baj Szöszi, majd a következő alkalommal jobb lesz.* Gondolom, miközben feszülten figyelek az egyre erősödő mozgásra, ami következtében egyre erősebb lesz a szívverésem. Majd egyszer csak kiugrik elénk hirtelen, nem kellett volna ahhoz sok, hogy elrohanjak. De egyszer csak egy Qilin lép elénk. 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

14

- Hmm, mit keres itt ez a Qilin? - kérdezem hangosan, hátha esetleg Lara tudja a választ. - Ha jól emlékszem, a Quilineket a régi rendszerben arra használták, hogy egy tiszta szívű vezetőt válasszanak. Nagyon ritka állatfajnak minősül, kizárólag a kínai Kweilin-hegységben honosak. - Ekkor egy hatalmasat csapok a homlokomra. - Akkor ezek szerint a Kweilin hegységben vagyunk jelenleg? Na de ha jól emlékszem, anno Grindelwald valamilyen úton módón csalással akart volna vezető lenni, de pechére Göthe Salamander keresztül húzta a számításait, hiszen az eredeti Qilin-t vette elő a táskájából. De szólj, hogyha valamit kihagytam ebből az egészből. De várj. Miért hajol meg előttünk? Mi is tiszta szívűek lennénk, ráadásul jó vezetők? Na az kizárt dolog, én meg a vezetés. Jó vicc az is biztos. Vajon itt Kínában még mindig alkalmazzák őket a vezető választásban? És ha igen, hasonló a régebbi tradíciókhoz, és megvan neki a szertartása is? A Qilint semmiképp nem hagyhatjuk itt. Két lehetőségünk van Lara: vagy megkeressük az anyját, vagy elvisszük Hu bácsihoz. 
Jobban szemügyre veszem a kis jószágot, miközben meghajol: szerencsére semmi baja sincsen, de hol lehet az anyja? Biztos, hogy ez miatt a köd miatt eltévedt, és azért nem találják egymást. A kis lény a meghajlását követően kicsit elgondolkodom. A morgás azonban nem szűnik meg, és egy fekete párduc lép ki elénk, mint aki a kicsinyét védené. Valahogy nem áll össze a kép: azt hiszi, hogy a Qilin az Ő kicsinye, és bántani akarjuk? Nem, az kizárt dolognak tartom az egészet. Vagy valahol itt lehetnek a párduc kicsinyei is? 
- Valamit ki kellene gyorsan találnunk, még mielőtt itt akárkinek is baja esik. - mondom a mellettem álló lánynak, miközben a bal kezemet a Qilin fejére teszem, a jobb kezemet pedg a pálcára, felkészülve az esetleges harcra. 

~Most akarsz megfutamodni, Szöszi?? Pedig annyira jó móka lenne egyet most szórakozni, nem gondolod? Legalább a fekete párducot kóstolgassátok, a Qilint hagyjátok meg későbbre!~ Szólal meg az egyik Daeva, majd felnevetnek. 
*Őrültek. Most igazából teljesen más a helyzet, az is biztos.*

A kis csapat mögött lépkedek. Kíváncsian figyelem, hogy merre indulnak, s vajon megtalálják e a helyes utat. 
Kicsit elkomorul az arcom, amikor látom, hogy Helen és Lara elválik a többiektől és egyenesen az erdőbe mennek. 
*Ez az önfejűség egyszer az életükbe kerülhet. De nem véletlenül választották őket a daevák.* Persze hogy tudok a daevákról. Szép lenne ha nem tudnám mi is folyik az iskolámban és a diákjaim körül. Hiszen ez a dolgom. Messziről figyelni, keverni a kártyákat, kihívások elé állítani a jövő generáció vezetőit, mindezt úgy, hogy lehetőség szerint ne hagyják ott a fogukat. 
Éppen ezért nem nézhetem tétlenül, hogy a lányok kalandvágyból veszélyeztessék magukat. 

Kihasználva a ködöt észrevétlenül lépek be utánuk az erdőbe. 

A köd erősebbé válik a fák között, így kihasználva az adottságaimat inkább máshogy közelítem meg a lányokat. 
*Egy kis lecke nem árt nekik*-gondolom elmosolyodva. 
Egyszerre egy gyönyörű kis lény jelenik meg előttem. Egy quilin az. Számítanom kellett volna a megjelenésére, hiszen arra rendeltetett, hogy kiválassza a jövő vezetőit. A kis lény meglepetésemre meghajol előttem, felismerve eredeti alakomat. 
Egy morgás tör fel a torkomból, ahogy a lény a lányok felé veszi útját. 
Tartok tőle, hogy nem ismerik fel, s bánthatják ezt a ritka kincset, így kísérem őt a ködön át. 

Amikor Helen megfogja a Qilin fejét, és felemeli a pálcáját elérkezettnem látom az időt, hogy felfedjem magam, és kellőképpen ráijesszek a lányokra. 

Egy nagy morgással és fogait támadásra vicsorítva a fekete párduc felugrik, de mire a lányok elé ér, emberi alakot vesz fel. 

- Szép napot kívánok Önöknek! Mintha egy cseppet eltévedtek volna, nemde? -kérdezem szigorúan a két lánytól, de nem tudok nem elmosolyodni azok holtra vált arcát látván. Meg mernék esküdni, hogy Helen mellett a kis Quilin se a félelemtől remeg, hanem a nevetéstől. Félelmetes intelligencia birtokosai e kis állatok. Hogy a sejtésem beigazolja, a kis lény mélyen meghajol Lara előtt is, majd elém lépve egyszerűen hozzádörgölőzik a lábamhoz. 
Lehajolok, és a fejéhez érek. 
~Jól választottál. Csapatod tagjai remek vezetői lesznek a saját területüknek. ~ hallom a hangját a fejemben. 
Hiába tagadnám jól esik az elismerés, és egyben bizonyosságot is ad, hogy a munkám nem hiábavaló. Mindazonáltal a jövő vezetőinek is meg kell tanulniuk az alapvető dolgokat. 

- Nem díjazom a kirándulásukat! Meggondolatlan, veszélyes tett volt. Elhagyják társaikat és a maguk feje után mennek, csak mert a nyakukban lévő medál tanácsolja? Igen. Tudok róla. Csakhogy maguknak kellene irányításuk alá vonni a daevákat, nem pedig fordítva. Miss Green. Azt gondoltam tanult az esetből, amikor a legutóbbi erdei kóválygása során kis híján farkasok vacsirája lett. Miss Lestrange. Önnek sem segített még soha, ha külön utakon járt. 
Arról nem is beszélve, hogy milyen udvariatlanság megvárakoztatni a vendéglátójukat. - hallgatok el, és figyelem a lányok reakcióját.

A köd majdnem eloszlatásával megjelent egy Qilin. Még egyáltalán nem lattam ilyet élőben, de olvastam róluk amikor egyszer Grindelwaldnak néztem utána. Apropó Grindelwald.. Annyira szokatlan hogy mennyi féle álláspont van vele kapcsolatban. Van logika abban amit el akart érni de a módszerei.. És ahogy a lényekhez állt. Akart valamit egy Qilintől is de mondjuk ezt Helen tuti jobban tudja. 

~Na szép! Az hogy közös töriórát tartotok nem fogja megoldani a problémátokat. Gondolkodj már! Biztos nem a Qilin morgott!

Utálom hogy igazuk van, de a Qilin sorsa is fontos
-Háát nemtudom mennyire lenne jó ötlet elvinni a lényt. Szerintem meg kellene keresni az anyját.. De az meg sok idő
Tudom hogy ezzel Helen nem nagyon jutott előrébb de mindegy. Őszinte meglepetésemre a lény meghajol mindkettőnk előtt. Akkor mégsem vagyunk olyan szörnyűek.
Hirtelen egy párducot pillantunk meg
- Bármi lesz nehogy felidegesítsük, mert asszem fára is mászik meg gondolom nem is lassú
A párduc par pillanat múlva a macska átváltozik Norinává.
-Tanárnő!! Ez egyáltalán nem volt vicces-mondom teljesen lefagyva és hitetlenkedve 
-Jaj igazgatónő dehogy tévedtünk el, csak kicsit körülnéztünk hátha valamire nem gondoltunk elvégre a maga testőreiként vagyunk itt, ugye Helen?- nézek megerősítést várva a lányra. Remélem leesik neki mit szeretném hogy válaszoljon
Norina a medálról is tud.. Na remek. Akkor teljesen felesleges a mentegetőzés. Kicsit sem creepy hogy belelát a fejünkbe. Áhh dehoogy
- Arra nem is gondol hogy talán elegünk van abból hogy minden "nyaralason" is folyamatosan feladat van nekünk kiadva? Akármit mond én nem bántam meg hogy kivételesen spontán cselekedtünk- pontosan tudom hogy következménye lesz ezeknek a mondatoknak de úgy éreztem ezt ki kell mondanom.

A csapattal együtt behatoltunk az erdőbe. Van akinek tetszik van akinek nem.
Hogyha őszinte leszek akkor nekem sem tetszik. De mégsem hagyhatom magára a társaim ebben a szorult ámbár kényelmetlen helyzetben.
Ahogy behatolunk a köd egyre sűrűbb lesz. Szerencsére Tia kezét fogom másikkal Lisát fognám de muszáj a pálcámnak a kezembe lennem máskülönben védtelen leszek.
- Lisa, fog a vállam vagy Tiáért. Csak azért, hogy ne veszítsük el egymást ebben az Istentelen ködben. Ti is tegyetek így.  - szólok hátra Verdennek, Annak és Dánielnek.
Bízok benne, hogy szót fogadnak mert fogalmam sincs mit csinálok hogyha nem így tesznek.
Haladás közben azon mekengek magamban, hogy merre menjünk eddig az volt bennem, hogy a hang irányába. De mivel többen mondták, hogy nem túl barátságos így nem sok kedvem van harcolni ilyen szép helyzetben. Főleg, hogy valószínűleg a köd neki előnyére van nem úgy mint nekünk.
Megfordult a fejemben, hogy fel kellene erősítenem a hangom s kurjantanom egyet a lányoknak!
Amivel csak az a bajom, hogy a nyakunkra csődítem az ellenséget is.
A távolból hallkan mintha más hangot is hallanék.
- Halljátok? - kérdezem.
- Mintha Lisa lenne az. - mondom
- Menjünk arra! - jelentem kis s indulok meg a dalolóval ellenkező irányba mert arról hallatom Lara hangját. Vagyis remélem, hogy az ő hangját s nem valami hangutánzó emberevő lény próbál minket becserkészni.


( Dobok arra, hogy elkerüljünk az "ellenséges" éneklő kislányt vagy mit. )

Felhúzom a szemöldököm a Lestrange lány szavaira. Ez azért elérte az ingerküszöbömet, így csípős hangon felelek neki. 

- Nos kisasszony, lehetséges, hogy úgy érzi joga van a saját életével játszani bármikor. De jelen pillanatban sok másik ember életét is kockára teszi. Tényleg azt gondolják maguk ketten, hogy a többiek nem eredenek azonnal a nyomukba, amint meglátják, hogy eltűntek? 
Szégyellje magát Miss Lestrange! Jelen pillanatban nagyon elgondolkodtat, hogy megérdemli e, hogy viselje a Rend medálját. Ezzel ugyanis egységet vállalt a csapatával. A küldetésekre pedig senki nem kötelezi Önt. Nyugodtan haza mehetett volna a szünetben. Azt hiszem, eddig soha, egyetlenegyszer nem kényszerítette senki, hogy elinduljon bárhová, hacsak nem a saját kalandvágya. Amíg pedig a Rendhez tartozik, felelősséggel tartozik a csapatáért. Ha az iskolából elkóborol valahová egyedül, a szíve joga. De ha a csapattal együtt indul el, soha, még egyszer mondom, SOHA nem engedheti meg magának, hogy anélkül induljon el magánakcióra, hogy azt a többiekkel egyeztette volna. 
Ha pedig a mai nap folyamán bármelyikükkel történik valami, az egyes egyedül a maguk hibája lesz. Mellesleg, ha Miss Prince-el történik valami, remélem tudja, hogy maga sétál be Vlad Tepeshez, és meséli el neki, pontosan miért is sérült meg az egyszer leánya egy egyszerű vendégségben. 

- Induljanak el azonnal kifelé az erdőből! - mutatok a helyes irányba. - És ha kiértek, várjanak meg bennünket! - adom ki határozott hangon az utasítást, majd elindulok arra, amerre a többieket sejtem.

Nagy sóhajjal fogom meg Darman kezét. Őszinté szólva, alig vártam már, hogy odaérjünk Wang lakhelyére. Kíváncsi vagyok hol él, hogyan, milyen a híres Hu bácsikája, és az unokatestvére.

Erre ez a két hibbant már megint egy eszeveszett magánakcióba kezd. Mrlin szerelmére, miért nem bírnak egyszerűen kirándulni? Miért kell összevissza kóborolni egyedül totál ismeretlen terepen egy vadállatokkal teli erdőbe? Ilyen még nekem sem jutna eszembe, pedig engem az állatok nagy része ösztönösen elkerül. 

Amikor Darman megáll, már én is hallom a beszédfoszlányokat. 

- Én is hallom! - indulok meg Darmannal együtt, de azért még ellenőrzöm, hogy Lisa és a többiek is velünk tartsanak. 

(( Dobok arra, hogy elkerüljünk az "ellenséges" éneklő kislányt vagy mit. )(Copyzom Darman szövegét )

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

17

Ahogy a párduc elindul felénk, már már ránk vetné magát, egyszerre emberi alakot ölt. Az igazgatónő az, arcáról hirtelen nem tudom leolvasni, hogy mit gondol. 
- Szép napot, Tanárnő. Szép átváltozás. - Dícsérem meg a professzort. De ekkor elkezdi a szokásos litániáját, hogy akár meg is hallhattunk volna, akármi is történhetett volna velünk. Felhozza nekem a farkasos karmolásaimat. *Köszönöm professzor, nem felejtettem el azt az esetet. Kár ezért megint felemlegetni a dolgot.* Gondolom magamba kissé gúnyosan. Ám amikor a professzor a Daevákat említi, kissé megrökönyödök. - Honnan tud a Daeváinkról, professzor? 
Amikor Lara elkezdi a testőrködést említeni, helyeslően bólintok. 
- Ez így van, professzor, egyet kell értenem Larával. Gondoltuk, hogy jobb lesz az, hogyha a professzornak nem esik bántódása. Meg máskülönben nem találtuk volna meg a Qilint sem, ugye Lara? Akármi baj megtörténhetett volna vele is. 
De úgy tűnik, a professzornak ez sem igazán tetszik. *Ja, persze, de ha valamelyikünk otthagyja a fogát, az mennyire tetszene neki?* Hány és hány alkalommal áldoztuk fel magunkat? És akkor ez a köszönet érte. És a többiek? Kíváncsi lennék, velük is ugyanígy tett volna, annak ellenére, hogy a többieknek nincs medálja? Ha meg el akarja venni tőlünk a Rend medált, akkor vegye csak el. 
És már megint Tia a téma. Elkezdek ez miatt ideges lenni, hogy már megint a papírvámpír körül forog a világ, mintha annyira különleges lenne. "Csak" egy diáktársunk, aki már már különleges bánásmódban részesül, mert az igi ismeri Vlad Tepest. 
Az a legnagyobb problémám jelen pillanatban, hogy azok, amiket gondolok, már már kiül az arcomra némi fintorral együtt, majd nagy nehezen elindulok abba az irányba, amerre a professzor mutat.

Darman utasítására kinyújtom Verden felé a kezem, mit ő el is fogad, majd biccentek egyet Danielnek, hogy kapaszkodjon a vállamba. A pálcámat szorongatva indulok meg a fülét, szemét hegyező csapattal a ködbe. 

Az előttünk levők hangokra lesznek figyelmesek, mit pár lépés után én is meghallok. Lisáéra gondolnak. Remélem nem valami szörnyé aki csak be akar minket csalni a csapdájába.

-Igazatok van. Menjünk inkább arra. Ettől a dallászó lánytól már kezd a hideg futkosni a hátamon. - vallom be, hogy az ötletem nem a legjobb, így inkább követném a többieket.

(Én is dobok arra, hogy inkább menjünk kislányt elkerülő irányba.)

Ann Song carried out 1 launched of one Lucky :

19

Norina szavaira nem válaszolok. Nem látom úgy mintha lenne értelme. Ahogy érzékelem lezártnak tekinti a beszélgetést. Akkor nekem aztán mindegy. De viszont elgondolkozok a szavain. Mármint nem szó szerint, biztos hogy nem mentem volna haza a hervasztó hangulatú családomhoz a szünetben,de.. Lehet hogy örülnék egy-két hétnek a rend medál és az iskola dolgai nélkül. Nemhiszem hogy hazamennék ha mégis így döntenék. Inkább a francia Alpokba, egyedül. Amugy is jó lenne kiismerni a daevákat. Én nem érzem úgy hogy ők irányítanának de attól még szeretném megérteni őket. 
Ezt a gondolatmenetet inkább elnapolom és majd a Wangéknál töltött idő után eldöntöm mit akarok. Lehet beszélnem kéne erről a sráccal..
Miközben kifele mentünk az erdőből, szinte érzem hogy be vagyunk kerítve. És ez most biztos nem az igazgatónő.
- Óh bazdmeg. Én ezt komolyan nem hiszem el. Mégis hogy lehetünk ilyen szerencsétlenek- suttogom ingerülten.
~Na jó nézzük a helyzetet.Rengeteg állat van. Csatázni semmiképp, nem jönnénk ki belőle jól. Menekülés a fákra szintén offos mert asszem ezek fára is tudnak mászni. Taláán gyújthatnánk egy kis tüzet, de az meggonolatlanság lenne meg magunkat is kinyírnánk...
-Helen, valami ötlet?
~Vagy esetleg ti?~ küldöm a gondolatot a daeva kórus felé.

~amilyen szerencsések vagytok a szőkével nem fogtok kijutni! Bízzátok ránk a terepet. Engedj ki minket!!!

~Ez sem jó ötlet annyira , de hát végülis ez a legtarthatóbb mint közül.
(Dobok D12vel hogy kisül-e a medál.)

Lara Lestrange carried out 1 launched of one D12 :

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Ahrimann medálok :

Nemtudom mekkora felfordulást okoznak a medállakók, de nagyon remélem hogy mi és az értékes természet is egyben marad
~Halljátok?! Jó lenne ha bírnátok magatokkal

Szó nélkül követem Darmanékat, hiába gondolom úgy hogy egyenesen a vesztünkbe rohanunk. Ezért is örültem annyira amikor meggondolták magukat, és inkább a hanggal ellentétes irányba kezdtünk el haladni. A sűrű köd számomra annyira nem kihívás, vagyis nem zavar, mert szinte az egész életemet ködben éltem le. Skóciában majdnem folyamatosan köd van, főleg Edinburgh-ben. A látásom épp ezért szinte azonnal alkalmazkodott. Ahogy szépen lassan haladtunk előre, egyszercsak alakot tudtam tulajdonítani a hangnak, amit Darman hallott. Sőt. Nemcsak egy, hanem három alak is kirajzolódott.
-Nézzétek, arra-mutattam a ködben álldogáló és beszélgető hármasra. Norina igazgatónő hangját is fel véltem fedezni. Majd hirtelen a semmiből feltűnt egy negyedik alak, valami hegyessel a kezében.
-A hang gazdája megtalálta őket- ijedtem meg és rohanni kezdtem feléjük pálcát rántva. Odaérve azonban csak egy furán öltözött lányt látok, fegyvertelenül. Meglepődve hallgatom ahogy kimondja Wang nevét, és utána az enyémet is. Nyitom a szájam amikor azt kérdezi, melyikünk Lisa, mire kezet ráz az igazgatónővel hogy biztos ő az.
- Öhm...Igazából én lennék Lisa- mosolygok a lányra. Mivel úgy köszöntött hogy üdv a családban, feltételezem hogy ő lehet Wang unokatesója akiről már hallottam.
-Várj. Te énekeltél az erdőben néhány perccel ezelőtt?-ért el a felismerés, hogy mintha az ő hangját hallottuk volna.

Ahogy haladunk előre a ködből egyszer csak tűzfüggöny csap fel.
- Mi a fene? - kiáltom el magam megállásra késztetve a csapatott.
Majd a hang minket hív, s vhogy hiszek neki. Így megindulok arra. Percek múlva már a többieket látom magam előtt.
- Végre megvagytok ti ti.... Szép jó Estét Tanárnő! - fejezem be egy nyalizással a dolgot.
Ekkor látom csak meg az újdonsült lányt. Szóhoz sem jutok hiszen azonnal beszélni kezd...
* Tetszik a humora. Egyedi s ez jó, hulla jó. * gondolom magamban.
- Te vagy Wang rokona, a híres neves Tao.... - hagyja el számat a gondolat.
- S akis barooo...átom merre van? - kérdezem eléggé érezhetően kijavítva a mondandómat.
- Bocsi, nyelvbotlás volt. - kérek elnézést, vagy beveszi vagy nem. De én megpróbáltam s küzdöttem.
- Ha nem gond eltudnál vezetni minket a lakásotokhoz. Asszem kissé de nagyon valószínű, hogy mocskos módon elvestünk. S nem tudom a többiek hogy vannak vele de én kezdek éhes lenni. Jobban mint elveszve. - kezdek beszélni nem köntörfalazva.

Ahogy meghallja Lisát és Darmant, ellép Tiától és csak kapkodja a fejét.
- Ja te vagy Lisa? Óh ezer bocsi. Fogd ezt meg! - Azzal a Qilint Larának adja, és ad egy csontropogtató ölelést az igazi Lisának. - Alig várom, hogy kiderüljön mennyi a valóság belőled, és mennyi a rózsaszín köd. És igen, én énekeltem. Tetszett? Ez nem saját, de van egy könyvem, ahova írom a verseimet. Próbálok gyakorolni, hogy nagy költő legyek.
Aztán lehervad a mosolya, amikor eljut az agyáig, hogy Darman mit mondott:
- Tanárnő? Akkor ő a....AAA A francba!
Térdre esik Norina előtt és égnek emeli összetett kezeit.
- Ne tessék haragudni rám igazgatónő! Nekem nem szóltak, hogy egy csinos fiatal nőre kell számítsak. Nálunk a Shangri-Laban minden oktató csúnya és öreg. Kérem ne öljön meg, vagy ha mégis, akkor használja a termékeinket!

Így térdelt egy percig, aztán felállt és leporolta a térdét.
- Nyugodj meg, Darman - fordul a fiúhoz. - Te vagy Darman, ugye? Wang azt mesélte Darmanról, hogy mindig üti a fejét és neked izmos karod van, szóval biztos te vagy. A lényeg, hogy nem tévedtetek el. Nagyapa jobban meg tudja magyarázni, de minden úgy történt, ahogy lennie kellett. Amikor a meghívás volt, nem számított erre, de közbejött pár csempész. Mindegy, ő elmondja. Addig irány Wang!

Visszavezeti a csapatot az útra, miközben dúdolgat egy dalt:


Ha neked jó vicc, hogy jön a halál

Hát nem lesz az, ha megtalál

Egy takaró mi majd jól befed

Zárja szemed a szád és üleped

Bedobozolnak aztán szépen

És ott pihensz majd hat láb mélyen

Két hétig lesz majd jó az álmod

De a koporsód aztán szivárog


És férgek bekúsznak aztán kikúsznak

A férgek elviszik a nyelved túsznak

Megeszik a szemed aztán az orrod

Lyukasra rágják majd a torkod





Vidáman szökdécselve halad előre az úton. Már ki tudjátok szúrni a fát, amit Darman is látott messziről. Most már láthattok mindannyian egy alakot a fa tövében ülve meditálni. Körülötte lebegnek a kövek. Előtte egy pálca és egy már ismert pecsétgyűrű pihen szemmagasságban.
Wang.
Most nem a szokásos ruhája van rajta, hanem egy fekete Tangzhuang vörös és arany motívumokkal.

Már messziről hallottam Tao dalolását még mielőtt a csapat léptei elértek volna hozzám.
"Remélem nem égette ki őket nagyon. Bááár nála ez hiú remény."
Ahogy a cipőik kopogása is megütötte a fülemet visszahoztam magam a jelenbe és kinyitottam a szemeim. Ott is voltak mindannyian. Kinyújtottam a kezem és átdugtam a pecsétgyűrűn az ujjam, úgy vettem kézbe a pálcámat. Felálltam és eltettem a varázspálcát, hogy mindkét kezem szabad legyen ölelésekre.
- Ez a kámfor fa meditációs célokra van ide telepítve - mondtam félhangosan, ahogy feléjük sétáltam. - Itt valahogy könnyebb megnyitni magatokat a mágia felé. Üljetek le nyugodtan, ha kifárasztott az erdő. Hu bácsi szerint az eső még csak fél óra múlva jön.
Mire ezt végigmondtam, oda is értem eléjük. Széles vigyor terült szét az arcomon, majd magamhoz rántottam Lisát és megcsókoltam. Olyan édesek voltak az ajkai, hogy azokon is eléltem volna. Be akartam pótolni mindent. Az ízét, az illatát, a hajának a lány selymességét.
- Mmmm, ez de hiányzott. Ez volt életem leghosszabb egy hete.
Gyönyörködtem a szerelmemben kicsit, majd a többiekhez fordultam egy-egy kézfogásért vagy ölelésért. Az igazgatónőnek egy pillanatnyi gondolkodás után csak köszöntem.
- Üdv az első kirándulásodon, Verden - üdvözlöm a fiút. - Normális esetben több a feketemágus és kevesebb az igazgató, de elsőnek jó lesz ez is.
Aztán a lányhoz fordultam, akit csak futólag láttam az üvegháznál. A nagy kavarodásban az se rémlett, hogy bemutatkozik-e, de szerencsére elég instrukció volt, hogy  "az új lány, akinek mindene fehér."
- Szia! Örülök, hogy az üvegházas katasztrófa nem ijiesztett el a közös kalandoktól - nevetem el magam.
Végül Tiához érek, aki...
"Aztarohadt. Ez aztán ruha."
- Meg sem lepődök, hogy az alkalomhoz öltöztél. Meszeszép ez a ruha. Örülök, hogy látlak.
Végignéztem a társaságon majd összedörzsöltem a kezeimet.
- Akkor, kis pihenő aztán indulás a házhoz? Remélem mindenki éhes és szereti a csípőset.

Nagyon ki vagyok akadva a daevákra. De komolyan. Én olyasmire gondoltam hogy keltsenek a lényekben félelmet vagy talán kételyeket hogy megéri e ránktámadni. Vagy mittudomén valami hasonló. Erre arra veszik rá őket hogy el akarjanak pusztítani minket. Hát én ezt nem.
~Mi a francert jó nektek ha meg akartok ölni?!
Az állandóan dumáló hangoktól most nem kaptam választ. Jellemző. Mondjuk meg mindig jobb mintha rám fognak

~Jajj kislány, pedig ez tényleg a te hibád. Ha tudnál minket kezelni vagy képes lennel uralni minket ez nem történt volna meg!

Csak azert nem lettünk Helennel párducebéd mert lángok között megjelent egy kínai csaj. Wang egyik rokona; Tao. Amennyit hallottam róla, számíthattam rá hogy látványos lesz a belépője. Nem mondok neki semmit, De szélesen rámosolygok olyan 'ezt valahogy visszakapod' nézéssel.
Nemsokára egy fához érünk ahol megpillantom Wangot egy érdekes kínai népviseletben. Fura, de végülis nem rossz. 
Éppen oda akarnék futni a sráchoz és megölelni, és elmondani mennyire igazságtalan volt Norina és mennyire haragszok a daevákra és talán MAGAMRA is. 
Mosolyogva lépek körülbelül egy fél lépést aztán realizálom hogy itt van Lisa is és biztosan nem örülne neki ha látványosan ölelgetném a barátját. Így már a mosolygást befejezve csak intek neki egyet és érzésektől mentes hangon szólalok meg. Habár ő persze megölelt mint a többieket és ez mondjuk egész rendes tőle.
- Nem igazán vagyok a meditálás híve de biztos tök jó. És szerintem lassan akár indulhatunk is

Gyorsan történnek az események. Egyik pillanatban körülvesznek bennünket a vadállatok, és én a két lány kezéért nyúlok, hogy teleportáljam őket, amikor egy tűzoszlop keletkezik, és elzavarja öket. A következő pillanatban pedig egy kínai leányzó szorongatja a kezemet, és üdvözöl a családban. Eközben legnagyobb megkönnyebbülésemre már a csapat többi része is itt van. 

Időt! Időt kérek! - emelem fel a kezeimet, megmagyarázni a félreértést, de a leányzó már vezet is ki bennünket az erdőből. 

Azt hiszem hahyom magam sodródni az árral - döntöm el magamban, amikor Darman köszöntésére, a Tao néven bemutatkozó leányzó a lábaim elé esik. 

- Ne aggódjon, miss. Mi sem áll távolabb tőlem, minthogy bántsam Önt. Viszont elgondolkodtató, hogy a két leányzót ne küldjem -e el a maga iskolájába egy kis tiszteletet tanulni. - nézek szúrósan Helenre és Larára. 

Egy fa alatt végre csatlakozik hozzánk Wang is.
-Áh, Mr. Blackthorn! Megtenné, hogy elvezet bennünket Hu bácsikájához? Azt hiszem kissé fáradtak, koszosak és éhesek is vagyunk most. Talán lelkünk tisztázása előtt érdemes lenne a testi megtisztulás.

*Elkéstünk!* - volt az első gondolatom, ahogy a távolból morgó hangokat, és kiáltást hallok. Gyorsabb léptekre váltok, és csakhamar egy lángoszlopot látok. Odaérünk a többiekhez. 
Egy kissé hiperaktív kinai leányzót látok pattogni. Elvigyorodok, amikor tévesen az igazgatónőre hiszi azt hogy Lisa. 
Ám ekkor elém pattan. Szájtátva bámulok rá, mire leesik, hogy baszki, ő lehet Wang unokatesója, aki a temetkezési vállalkozásban dolgozik. Fogalmam sincs miért, de valahogy nem egy törékeny lányra számítottam Wang leírása alapján. Tulajdonképpen nem is lányra számítottam. 
De tetszik a temperamentuma a csajnak. Végre valaki aki látszólag jóban van magával. Valahogy a mi kis csapatunkban mindenkinek identitási es lelki problémái vannak. De hát legalább lesz munkám a jövőben. 

Úgy döntök belemegyek a játékba. 
-Jaj, hát tudod tényleg rémes milyen rossz minőségű koporsól vannak mostanában a piacon. - válaszolok is Taonak, ahogy megyünk kifelé az erdőből. 
- Némelyik már akkor is nyikorog és recseg, amikor belefekszem. Apámnak valami vörös szaténhuzattal van bélelve a kopija, de az nekem nem jön be. Én valami sokkal puhábbat szeretnék. De persze fontos lenne az is, hogy ne legyen baromi meleg. Rohadt szar érzés este szarrá izzadtan belegabalyodva ébredni. Talán tudod mire gondolok. 
Szóval valami puha, de légáteresztő anyag kellene. 
Van valami ötleted? - kérdezem Taotól. 
Egy pillanatra eszembe ötlik, hogy nem veszi e ezt az egészet rossznéven, pedig egyáltalán nem akarom öt megbántani. 
Valójában Vladnak tényleg van koporsója, és a klánban sokan alszanak is benne. Én jobban szeretem az ágyat, de lehet ennek köze van ahhoz, hogy sosem haltam meg, és temettek el. Ha leszámítjuk az idióta Calderont, aki bezárt bennünket Helennel annakidején. 
- Amúgy ha bővíteni szeretnéd esetleg a vállalkozást, lehetnél a beszállítónk. - jut eszembe a kissé morbidnak tűnő ötlet. 

Végül megérkezünk egy fához, és Wang is előkerül. 
 - Szia! Te sem nézel ki rosszul- valaszolok öszintén a kapott bókra. Aztán hirtelen megkordul a gyomrom. 
- Bocsi! Ez nem neked szólt! - jegyzem meg tréfásan, bár tény hogy jól esne most egy kis véradomány.

Visszaölelem a lányt, bár meg kell hagyni, van ereje. Kicsit fura így elsőre ez az ölelkezés de majd belejövök. Ahogy lépkedtünk kifele az erdőből, hallgattam amint Tia bolondkodik, amire halványan elmosolyodok. Lehet, hogy mégsem kéne tartanom tőle? Meg amúgyis, neki ott van Darman. Wang meg engem szeret. Bár kicsit váratlanul ért hogy Tiáról is mesélt nemcsak rólam, de igyekeztem nem foglalkozni a fellángoló szorítással a mellkasomban. Ahogy közeledtünk, egy alak ült a fa tövében. Valami azt súgta legbelül, hogy ő az. Végre. Wang. Nem tudom elmagyarázni az érzést, egyszerűen csak már messziről érzem a jelenlétét, és felismerem, hogy ő az. Ugyan nem a szokásos ruhájában volt, így még jobban elkápráztatott kinézetével.
-Végre láthatlak- Csókoltam vissza. Az ismerős ajkakra meglepően hevesen reagált a testem. Ha tehettem volna, itt és most, azonnal levetkőztettem volna.
-Örülök hogy itt lehetek-mondtam ölelés közben, ahogy a vállába fúrtam az arcom. Az illata még édesebb volt mint eddig. Nagyon hiányzott. Már csak egy alkalom kéne, amikor kettesben lehetünk legalább annyi időre, hoy elmondhassam amit el kell mondanom. De nem vagyok biztos benne, hogy ezzel most kell előrukkolnom, mikor egy számára fontos ünnepet tartanak.
-Majd ki fogom próbálni, de most jó lenne enni valamit- tettem a kezem egyre hangosabban korgó gyomromra