175. Őszközép Ünnep - Tervek és egyezségek

Végre megtörtént a lehetetlen és hamarabb keltem mint Hu bácsi. Mire az első vendégek ébredezni kezdtek és álmosan lesétáltak a földszintre, mi már térképek fölé hajolva tervezgettük az örökségem visszaszerzését.
- Egy-két csapda biztosan lesz. Azok már az én időmben is ott voltak. A kérdés, hogy milyen újakat rakott be? Rosalind néni egy gonosz banya, de nem hülye. Az a múmiás trükk tényleg zseniális volt, el kell ismernem. Tényleg, sikerült már kideríteni, hogy konkrétan melyik múzeumból helyezték át?
Hu bácsi hümmögött, mint aki ki akar találni egy választ emlékezés helyett.
- Valahonnan a megyéből, nem emlékszem pontosan. De nem is ez a lényeg. Az biztos, hogy meg fogsz küzdeni vele. Láttam. Az is biztos, hogy te jobb mágus vagy. Te jártál a Magnetarionba, ő meg nem. A kérdés, hogy hogyan segítsük elő ezt a jövőt. Ahogy mondtad, Rosa ravasz. Szíve sose volt, de az esze a helyén van.
- Az biztos - bólintok. - Valószínűleg számít rá, hogy meglátogatom és mindent megtesz, hogy ne éljem túl. De ha nem nézek szembe vele, csak folyamatosan jönnek a támadások, amíg meg nem halok végül. És nem hagyhatom, hogy az ő kezében maradjon apa és anya öröksége.

Korán ébredek, de végre sikerült rendesen kialudni magam. Vidáman kelek fel, és óvatosan adok Darman arcára egy puszit, aki még az igazak álmát alussza mellettem. Nem akarom felkelteni, neki is kijár a pihenés, de félek ha itt maradok a szobába, óhatatlanul is felébred a szöszmötölésemtől. Így egy gyors mosakodást követően felöltözöm, és kilépek a szobából.
Már a lépcsőn lefelé hallom Wang és Hu bácsi beszélgetését. Wang emlékeinek hála nagyjából képben vagyok az örökségi vitát illetően. 
- Jó reggelt? - köszönök, odaérve hozzájuk. - Hallottam miről beszéltek! - jegyzem meg halkan. -eg kell mondjam ismerek jópár csapdát és rejteket, melyet az aranyvérűek kitaláltak. A nahyapám enyhén szólva is paranoiás volt. 
Talán tudok segíteni. Persze csak ha szükség van rám. - mondom kissé határozatlanul.

Ahogy sejthető volt, Prince kisasszony volt az első érkező. Elgondolkodok, amikor a nagyapját említi. Vajon Vlad Draculra gondol, vagy a Princekre?
- Szép jó reggelt, kisasszony. Remélem kellemesen aludt. Foglaljon helyet, egyen igyon, amennyit jól esik.
Kezemmel a teák meg a húsos batyuk felé intek. Frissen gőzölve.
- A csésze miatt meg ne aggódjon. Antiknak tűnik, de csak pár éves. És könnyű megjavítani. Ami az ajánlatát illeti, én örömmel fogadnám. Wang makacsul ragaszkodik hozzá, hogy csak akkor lesz komolyan véve, ha egyedül meg tudja oldani, de Rosalind Blackthorn nem olyasvalaki, akivel bárki egyedül elbírna.
Hogy őszinte legyek ezért hajlok rá, hogy engedjem Taot a Magnetarionban tanulni pár hétig. Szeleburdi lány, de nem rohan ész nélkül a veszélybe annyira, mint Wang. Él bennem a gyanú, hogy Wang igazából nem szereti az életet. Remélem valaki végül megszeretteti vele.

A a szobám nagyon szuper volt. Nemtudom hogy valaki direkt intézte így vagy véletlen a dekoráció. De imádom a pandákat a falon.
Reggel viszonylag korán keltem, legalábbis magamhoz képest. Gyorsan felöltöztem; felvettem egy fekete leggingset és egy smaragdzöld haspulcsit. Jókedvűen elindultam lefelé, de amint meghallottam Wang és Hu bácsi hangját megálltam egy pillanatra. Nem szeretek hallgatózni de 
most szükségét éreztem.
~Rosalind?!... Talán az a banya küldte Wang után azt a vámpírt vagy mit. 
Tudom hogy nem tartozik rám de azthittem bízik bennem annyira hogy elmondja hogy meg akar küzdeni vele.. Lehet hogy félreértettem kettőnk kapcsolatát.
Magamra erőltettem egy mosolyt és lesétáltam a földszintre
-jó reggelt- köszönök majd Hu bácsihoz fordulok- Elnézést a tegnapi udvariatlanságomért. Larabelle Lestrange vagyok-mutatkozok be majd kicsit halkabb hangnemre váltok
-Véletlenül-szándékosan hallottam a beszélgetést. Wang.. Azt gondolom hogy abból nem fogsz engedni hogy egyedül menj de legalább az előkészületekben engedd hogy segítsünk
Még emlékszek a tegnap estére. Kellően összezavartam a srácot, de valójában magam sem tudom hogy mit érzek vele kapcsolatban.

Ahogy Tia után nem sokkal Lara is csatlakozott hozzánk a reggeliző asztalnál, összerezzentem. A kezem önkéntelenül is végigsimította a nyakamat ott, ahol a puszit kaptam. Biztosra vettem, hogy nem maradt észrevétlenül a mozdulat. De az sokkal inkább zavart, hogy van velünk egy elmemágus.
Próbáltam nem Lara szemébe nézni és próbáltam nem elvörösödni, de mivel a "nem a szeme" egy haspóló volt, nem javított a helyzeten.
"Lisa mikor akar felkelni végre"
- Jó reggel! Nagyon csinos vagy - mosolygok a lányra, amikor beletörődtem, hogy így is úgy is zavarban leszek.
- Ami az előkészületeket illeti, nem véletlenül nem titokban csináljuk. Azt hittem beszéltem róla, de ha nem, akkor bocsánat. A lényeg, hogy a családom két ága enyhén szólva nem szereti egymást. Amikor apa és anya meghaltak, Hu bácsi mentette a menthetőt és ide költöztette anya sok holmiját, de ház és a benne lévő dolgok apa nővéréhez kerültek. Ő az én drága Rosalind nénikém. Ő lökött be egy rossz hírű árvaházba remélve, hogy meghalok nagykorúvá válásom előtt, mert akkor nem kell kifizetnie az örökséget. A széfemhez hozzáférhetek, de ennyi.
Kortyoltam egyet a teába, közben tűnődve néztem a lányt. Tényleg nem meséltem volna? Akkor se, amikor "elrabolt"?
- Nos, én mindjárt nagykorú leszek, és ez Rosalind néninek is feltűnt. Akármilyen vakmerő vagyok, sose sikerült meghalnom.
Itt hálásan Tiára nézek, aki sok majdnem halálomnak ellenállt.
- Elhatározta hát, hogy rásegít a dologra. Ő küldte a nyakamra a vámpírt, akivel a temető alatt találkoztunk. És volt utána egy eset, amikor békák hemzsegtek mindenhol. Az is az ő műve volt. Keresett egy közeli múzeumot és megfinanszírozta a renoválását. Mivel nem volt erre biztonságosabb hely, ezért a műtárgyakat a Magnetarionba dukták el. Viszont az iskola mágikus energiái életre keltették az egyik szarkofág múmiáit. Hálistennek hozzá elegeke voltunk hárman Helennel és Daniellel.
"Ez a sztori egyszerre hangzik abszurdnak és zseniálisnak. Hiába, ilyenek a Blackthornok."
- Mivel nem fog megállni, ezért arra jutottam, hogy meglátogatom, megölöm, visszaszerzem ami az enyém, és tartok egy lakásavató bulit.
Tudatában voltam, hogy nem úgy hangzok, mint akit megrázta volna a Svájci kaland, de Rosalind Blackthorn kivétel.

- Valójában azt hiszem egyik nagyapám sem volt matyóhímzés - felelem Hu bácsi ki nem mondott kérésére - de Vlad apját, érthető módon nem ismerem. Ellentétben azzal a szadistával, amelyik felnevelt. - folytatom keserű hangon. - Ha azt mondom, hogy a Prince birtok csapdákkal van kitömve, akkor nem is mondtam semmit. Szerintem ha hajlandó volnék lemennei a kazamatákba, amik több kilóméteren át kanyarognak a kastély és a birtok alatt, a mai napig találnék emberi maradványokat. Talán, ha Tao egyszer unatkozik, eltemetheti őket. - fejezem be végül. 
- Szia Lara! - köszöntöm a lányt, amikor leérkezik. Aztán érdeklődve hallgatom Wangot, ahogy magyaráz a lánynak.
 
Picit elmosolyodom, amikor nem bírja levenni a szemét a lányról, és nem kerülte el a figyelmemet a tegnap esti kis puszi sem. Igazából nem tudom mit szeretne Wang. Vagyis igen. Pontosan tudom, hogy egy olyan kapcsolatot szeretne, amiben kiadhatja imádottja iránti teljes szeretetét, és nem csupán elfogadással, de viszonzással is találkozna. Hogy erre Lisa, vagy Lara e a megfelelőbb, neki kell eldöntenie. Kicsit fura érzés tudni, hogy Wangnak nem valamelyik lánnyal, hanem velem volt a legintimebb kapcsolata eddig, de ami késik nem múlik. Lisa viselkedése kicsit furcsa nekem. Ahhoz képest, hogy az udvarlója családjánál vagyunk nem igazán mutat jeleket, hogy be akarna vágódni, vagy legalább jobban megismerni a családot. 
Ilyenkor jut eszembe, hogy nekem mennyivel könnyebb a helyzetem. Nem kell keresgélnem, a bennem élő vámpír már kiválasztotta a társát. Visszagondolva egy csomót tépelődtem rajta, elég jó vagyok e Darmannak, tényleg akar e engem, bár Vlad szerint ez az egész tök felesleges mazochizmus volt. Hagynom kellene egyszerűen, hogy a vámpír elvegye amit akar. De én jobban szeretném, ha a társam engem is szeretne, nemcsak a vámpír hatalmát fogadná el akarva - akaratlan. 

 Amikor Wang befejezi a "sztoriját", odalépek hozzá, és kertelés nélkül elmondom, amit akarok. 

- Nézd! Ismerem az olyanfajta embereket mint a nénikéd. Halálfalókkal találkoztam nap, mint nap, eészen pici korom óta. Esélytelen, hogy egy ilyennel egyedül megbirkózz. És nem. Nem azért, mert nem vagy elég erős, elég okos, vagy elég talpraesett hozzá. Egész egyszerűen azért, mert a nagynénéd ismer téged. Pontosan tudja, hogy magad akarod elrendezni ezt a dolgot. Olyan akadályokat, csapdákat álllít fel neked a saját házadban, amit nem tudsz egyedül megoldani. És van egy hatalmas hátrányod vele szemben. Vannak érzéseid. Emlékeid vannak arról a házról, a szüleidről. Ha odamész óhatatlan, hogy ezek az emlékek eltérítsék a figyelmedet. 
Szóval, ha tetszik, ha nem, én ott leszek veled. És van egy olyan érzésem, hogy nem egyedül. 

Az éjszaka csudajó volt. Az elején picit féltem, hogy sok lesz Tiának a velem való alvás. Hiszen nem túl sok alkalommal került még sor ilyesmire. De szerencsére nem zavartatta magát. Csak én. Hatással volt rám és próbáltam egy pici távolságot tartani bizonyos részeken, hogy ne legyen ebből baj. Még a kapcsolatunk nem jutott egy olyan szintre így nem akartam bonyodalmakat. Bár játszottam a gondolattal, hogy éreztetem vele. De végül mégsem.
Reggel arra keltem, hogy finom pihe puha ajkak adnak csókot nekem és halkan szinte nesz nélkül öltözik, mosakodik majd távozik. 
Én nem mozdultam de taktikusan végig néztem ahogy átöltözik és csodáltam azt a gyönyörű látványt ami a szemem elé tárult.
* Alig várom, hogy közelebbről is megismerhessem... * gondolom magamban.
majd miután Tia távozik én percekig pihenek, majd gondolok egyet s meglátogatom a mellékhelyiséget ahol hosszasan tusolok...
Felfrissülve és nagy mosollyal az arcomon öltözök fel és indulok el abba a helyiségbe ahol tegnap este ettünk.
Szerencsére nagyon figyeltem így emlékeztem az útra.
Ahogy közeledtem úgy lett egyre hangosabb a beszélgetés. Mivel több hangot hallottam így biztossá vált, hogy szinte mindenki fent van már.
- Szép jó reggelt mindenkinek. - köszönök ahogy megjelenek és belépek.
Odamegyek a páromhoz, hátulról át ölelem magamhoz szorítom és adok egy puszit az arcára majd a szájára.
Nem tudom érzi e vagy tudja, hogy mitől ez a jó kedv de valószínű, hogy igen.
- Miről maradtam le? - kérdezem.
- Csak annyit hallottam, hogy Te Wanggal mész. - mutatok Tiára - és valószínűleg nem egyedül. - fejezem be miközben leülök és figyelmesen várom a választ.

Bosszankodással vegyes hálával hallgatom a lányokat. Bármennyire is próbálnám tagadni, boldog vagyok, hogy vannak mellettem olyanok, akikre számíthatok, és nem akarnak elhagyni.
Ekkor Darman is csatlakozik hozzánk. Már egész sokan fent vagyunk, de valaki még nem.
"Lisa meddig alszik?"
Ahogy Darman átöleli Tiát és ad neki egy puszit én illemtudóan elfordulok. Ahogy találkozik a tekintetünk Larával fülig elvörösödök és inkább a másik irányba fordulok el.
"Mi a fene van velem?"
- Mindig a legrosszabbakat hallod ki - válaszolom Darmannak nevetve. - Sehova nem akarom elcsábítani a barátnődet. Csak az én drága nagynéném addig fogja támadni az iskolát, amíg én meg nem halok. De én nem szándékozok ilyen hamar munkát adni Taonak, mert még nagy pálcakészítő akarok lenni. Elhatároztam, hogy a forrásnál szűntetem meg a problémát. De a lányok szokás szerint nem akarják hagyni, hogy csak magamat sodorjam veszélybe, hanem jönni akarnak velem. Abban mondjuk igazat kell adnom Tiának, hogy Rosa néni egy rideg és számító nőszemély, ami nagy előnye velem szemben. De abban meg Larának van igaza, hogy több mint egy évtizede nem látott a nagynéném, szóval biztos meg tudnám lepni. Ő nem járt a Magnetarionba és a Qi manipulációhoz sem ért.
Felálltam és megemeltem a széket a gravitációs mágiával. A fából áramló Qi és a sajátom egy zárt rendszerben áramolt így mozgatni tudtam anélkül, hogy hozzáértem volna. Kihasználva, hogy a műsor elvonja a figyelmüket odasúgtam Darmannak.
- Az a könyv Tao egyik kedvence. Ne félj annyira a jövőtöktől Tiával. A sztoriban is jó lett a vége.

Miközben beszélgetünk, Darman is megjelenik. 
- Jó reggelt, nem maradtál le semmiről. Csak a szoki; Wang elég öngyilkos tervet talált ki és Tiával ezt határozottan ellenezzük. Kb ennyi történt.
Miközben Darman megcsókolta Tiát, Wang felém fordult és elvörösödött. Vissza kell fognom magam hogy ne kezdjek el hangosan röhögni.  Nemtudom a srác miért van Ennyire zavarban de felettéb szórakoztató. De azért remélem hogy nem fog megszűnni a barátságunk miattam. Az elég kínos lenne.
- Qi manipuláció??? Azt meg mégis mióta tudod hasznalni? Vagy az mi egyáltalán?
A srác valahogy az elméjével kezd mozgatni egy széket. Én ilyet még csak egy Star Wars nevezetű muglisorozatban láttam. Durva hogy Wang is képes rá.
Nemsokára megjelenik Verden. Eddig nem sokat beszéltem a sráccal. Még nem tudom mi a véleményem róla. De nagyjából szimpatikus.
- Szia Verden. Egyáltalán nem aludtál el, még Lisa és Helen sem érkezett meg. Egyébként nem maradtál le sok mindenről
Közben meg fogalmazódik bennem egy kérdés Wanghoz. Vagyis inkább 2.
- Wang.. Miert vagy benne olyan biztos hogy a nénikéd a házatokban lesz? Ez nem túl kiszámítható?? És mégegy kérdés;- ezt már nem kifejezetten Wangnak teszem fel inkább Taonak és Hu bácsinak- Mit terveztek csinálni a Qilinnel?

Úgy aludtam mint egy halott. Teljesen újjászületve ébredtem fel. Vidáman szökdécseltem lefelé a lépcsőkön, de már csak a konyhába érve tudatosult bennem, hogy tegnap megjöttek a vendégek, szóval talán nem egy szál selyem hálóingben kellene lemenni reggelizni.
"Sebaj, ez már így sikerült"
- Halihó mindenki! Jó reggelt fiúk lányok!
Mosolyogva az új bűntársamhoz fordultam, aki éppen akkor bombázta Wangot kérdésekkel.
- Azt hiszem én ezeket tudom, Lara. A Qi azt úgy kell elképzelni mint egy nagy folyót. Mindenfelé elágazik, és amerre elfolyik ott isznak az állatok és gyarapodnak, falvak épülnek, amik városokká nőnek. De ha kiárad, akkor mindenki meghal. Ha kiszárad, akkor is. És Qi mindenben és mindenkiben van. Emlékszel, amit nagyapa mesélt Darmannak tegnap? Hogy az ómenek az idő szándékát mutatják meg és úgy kell ügyeskedni, hogy az meg is történjen? Az gyakorlatilag az időnek a Qije. De van a természetnek is. Ezért vannak úgy elhelyezve itt a házban a bútorok, ahogy. Mert akkor a Qi úgy áramol, ahogy annak kell és akkor mi gazdagok és egészségesek leszünk. Bonyolultabb ennél, de ez a lényege. Az embereknek is van Qije és ezt tudják áramoltatni, hogy klassz dolgokat csináljanak. Wang valahogy a gravitációt tudja befolyásolni. Ezért olyan frankó seprűlovas. De most, hogy jött, a Kámforfa alatt meditált velem egy csomót, és már ilyen trükkökre is képes. A Huk tradicionálisan egy tüzes fajta, de én még nem vagyok olyan jó benne. Ezért kell a lándzsám, amiben egy öklömnyi pálcamag van. Mi amúgy a suliban ezt a fajta Qi manipulációt tanuljuk. A Shangri-La messze nem olyan jó hírű iskola mint a Magnetarion, de a tanárok tényleg nagyon jó dolgokra képesek a testükkel.
Elvettem egy mandarint meg egy csésze teát és leültem.
- Ami meg a kiszámíthatóságot illeti nagyapa látta Wangot párbajozni a ház nappalijában. Az nem látszódott, hogy ki áll nyerésre de az igen, hogy a nappaliban küzdöttek és csak ketten voltak ott. Egyébként kinézem abból a nőből, hogy oda költözött be. Betegesen fél, hogy ellopják azt, ami szerinte az övé. Pici voltam, amikor utoljára találkoztunk, de nyilvánvaló volt, hogy nem bízik senkiben.
Gyümölcs hámozás közben rátértem az utolsó kérdésre.
- Amíg mi holnap pandákat nézünk, addig nagyapa találkozik a városban Salmanderékkel. Ők meg visszajuttatják a Qilint a családjához. Nem tartjuk meg, nem háziállatnak való. Szabadnak született, mint a Tűzlepkék.

Abszolút nem kipihentem ébredtem. Megint  rémálmom volt, rengeteg. Egész áldott éjjel nem tudtam normálisan aludni. Kikeltem az ágyból mert a lenti zajokból kiszűrve elég késő lehet már. Felöltöztem, lementem a többiekhez. 
-Jó reggelt mindenkinek-pislogtam táskás szemeimmel körbe és hallgattam Tao előadását miközben adtam Wangnak egy puszit.
Ahogy meghallottam, hogy pandákat nézünk holnap, kissé jobb kedvem lett de én azt hittem ennek azért jobban fogok örülni.

Ahogy hallgattam Tao válaszait Larának végre Lisa is megérkezett. Elszomorodva láttam, hogy úgy néz ki, mint aki bárhol máshol szívesebben lenne.
"Rossz házigazdák vagyunk? Esetleg én vagyok rossz társ?"
Ezek örlődtek bennem, miközben Lisa odasétált hozzánk és adott egy puszit.
"Akkor talán nincs minden veszve"
Visszaültem a helyemre és az ölembe ültettem a lányt, hogy onnan viszonozzam a puszit.
- Jó reggelt, Lisa. Nem úgy nézel ki, mint aki a nászutas lakosztályban aludt. Majd átnézem a párnákat meg a paplanokat, hátha van jobb.
Annyira imádtam, hogy mennyire ezer felé áll a haja, hogy nem tudtam nem bele túrni.
- Nem tudom hogy csinálod, de neked még a kócos haj is szexi.
Úgy öleltem magamhoz mint aki attól fél, hogy el akarja hagyni. Talán így is van. De reméltem, hogy ezt senki nem látja rajtam.

Ez a reggel telis teli van információval, amit az elmém hangos üdvrivalgással köszönt. Alig várja, hogy végre nyugiban legyünk, és ő el tudja raktározni az új információkat, abban a hatalmas kartotékszekrényben, amit erre használ. 
A Qi, a Quillin, a jóslás mind - mind olyan témakör, amikkel nem találkozik mindennap az ember, ahogyan pandákkal sem. 

Felcsillan a szemem, ahogy hallom, hogy hoolnap pandanézőbe megyünk. Szuper. Most már csupán pár kérdésem van, amit halkan fel is teszek, bekuckózva magam Darman ölelésébe. 

- Akkor ma van az Őszközép Ünnep, ugye? Ez pontosan mit jelent? Mit fogunk csinálni? Gondolom van ennek egy csomó hagyománya. Tudunk mi is hozzátenni ehhez, vagy csak megfigyelők lehetünk? - teszem fel a kérdéseimet gyors egymásutánban, aztán várom, hogy a hárm bentfentes közül valamelyik válaszoljon. Sajnos közben a heves gesztikulálásban sikerült levernem az asztalról egy gyönyörű en szép csészét, ami ripityra is tört. 
- elnézést kérek... - kezdem a mondatomat, aztán abbahagyom és felnézek. Hirtelen értelmet nyer Hu bácsi egy előző megjegyzése.

Talán nem szép dolog, de jót nevettem Prince kisasszony reakcióján.
"Pedig figyelmeztettem"
- Semmi probléma, kisasszony. Mondtam, hogy könnyű a javítása és nem olyan drága, mint amilyennek kinéz. Ön még akkor nem volt itt - fordultam Lestrange kisasszonyhoz. - De szóltam neki, hogy el fogja törni. Ez persze nem jelenti azt, hogy hinni kell a jóslásban. Én örülök, hogy szkeptikus. A vak hit még soha semmit nem vitt előrébb, csak az ostobaságot. Ami az Őszközép Ünnepeti illeti, az ma van. Ezért csak holnap tudunk menni a panda rezervátumba.
Végig nézek a társaságon. Nincs mindenki itt, de talán nem baj ha a tervekről beszélünk.
- Vannak hagyományok, igen. Egy rövid egynapos ünnep, de számunkra fontos. Aki jól érezte magát itt nálunk, azt szeretettel várjuk majd a Holdújévre is. A feladatokról Wang tudna inkább nyilatkozni.
Nézek a nagy összeesküvőre.

Ahogy Lisával az ölembe igyekeztem feltöltődni, valami furcsa rántás félét éreztem a mellkasomban, ahogy megláttam Lara arcát. Nem tudtam volna igazán megmondani mit látok azokban a szemekben, de semmi jót. Csalódottság? Szomorúság? Elhagyatottság? Nem voltam benne biztos, de rossz volt látni. Megint elfogott az érzés, hogy rosszul bánok ezekkel az emberekkel. Szerencsére hála Hu bácsinak közölhettem pár jó hírt.
- Mivel az igazgatónő még alszik talán megsúghatom azt, amit mindannyian sejthettetek. Az az egész testőr dolog egy szemtelen hazugság volt. Úgy gondoltam a sok öngyilkos küldetés, meg a nyaralásnak álcázott svájci horror után járt nektek pár nap abból, hogy szép tájakat láttok és jókat esztek anélkül, hogy meg kellene küzdeni érte. A ti dolgotok a pihenés. Estig nagyon nincs dolgunk, legfeljebb a maradék sütit megenni. Lampionokat csak este érdemes felakasztani, hogy jól látszódjon a fényük. A legfontosabb szokás talán kiülni a kertbe egy piknikre. Addig eszünk és teázunk, amíg a hol tükörképe meg nem látszódik a csészékben. A hold nagyon fontos. A Holdistennő Chang'e áldozatáról emlékezünk meg. Egy legendás vadásznak Hou Yinek volt a felesége. Akkoriban Tíz nap égett az égen a hagyomány szerint. A perzselő tüzük leégette a termést és kiszárított a folyókat. Az emberek éheztek.
Lopva Tiára néztem azon gondolkozva, hogy milyen lenne a vámpíroknak tíz nap sugara alatt.
- De Hou Yi az íjával lelőtt kilenc napot, csak egyet hagyott meg. Hőstettéért és képességei elismeréséért egy bájitalt kapott az istenektől. Ez az ital halhatatlanná teszi a fogyasztóját. Ő viszont nem itta meg, mert nem tudta elképzelni az életet Chang'e nélkül, viszont csak egy adagnyi bájitala volt. De akadt olyan, aki megitta volna. Hou Yi egyik tanítványa Pang Meng betört a házba, amíg a férfi vadászott és erővel akarta elvenni az elixírt. Chang'e inkább megitta, hogy ne egy ilyen figura kezére jusson a főzet. Halhatatlan lett, de nem itt a földön. Felszállt oda, ahol az istenek laktak. Mivel nem akart a csillagok közé költözni, a holdat választotta lakhelyéül, hogy közelebb legyen a férjével. Hou Yi pedig áldozatokat helyezett el a kertben, ahol a felesége láthatta. Manapság is sokan helyeznek gyümölcsöket vagy magvakat egy oltárra az esti piknik során remélve helyette jó szerencsét, hosszú életet, gyermekáldást, vagy szerelmet.
Egy nagy sóhajjal fejeztem be. Nem voltam egy Tao, de remélem azért jól sikerült.

Úgy ébredek fel, hogy az arcom félig meddig hideg. Valószínűleg a könnyeim miatt, hiszen előző este könnyeket hullajtva aludtam el. Felkelek az ágyból, és felveszem a megszáradtruhámat, majd arcot mosok, megigazítom a hajamat, és elindulok reggelizni. Leérve valahogy az az érzésem, hogy valamiről lemaradtam. 
- Jó reggelt. - engedek el egy halvány mosolyt. - Lemaradtam valamiről? Úgy tűnik, sikerült utolsóként felébrednem. Sajnálom, hogy mindenkit megvárattam, feltéve ha valamiféle indulás volt betervezve. 
Amint hallom, pandák lettek felemlegetve. Imádom őket, baromi békés állatok. Vagyis remélem, hogy azok. Bár valami rémlik, hogy mintha Wang elítette volna őket, de azóta rengeteg minden történt. Visoznt Lara aggódik a Qilin miatt, de Toa megnyugtat minket, hogy visszajuttatják a családjához. 
- Örülök, hogy a Qilinnek nem lesz baja. Bájos kis állat, mit ne mondjak. - mondom, miközben teát öntök magamnak. Valahogy kifejezetten szeretem ezt a fajta teát annak ellenére is, hogy életemben másodjára ittam belőle. - Hu bácsi, itt mennyire elterjedtek a Kínai gömbláng sárkányok? Tényleg olyan veszedelmesek, mint amilyennek mondják őket? 
Nem is értem, miért pont a sárkányok kezdenek el érdekelni. Valamiért mégis hajtott a kíváncsiság. Körbenézek, és valahogy megnyugtat maga a hely, és mit ne mondjak, semmi kedvem nem lesz visszamenni a suliba.

Egy reggeli teat kortyolgattam miközben Wangot hallgattam.
* Jobban szeretem reggelente a kávét, de hát ez van. * jegyzem meg magamban az első kortyot követően.
Az utóbbi időben hozzá szoktam, hogy reggelente miközben könyvet olvasok vagy újságot esetleg valami mugli képregényt addig egy kávét iszogatok.
De nem akartam panaszkodni miatta, plusz nem is vagyok függője a reggeli rituálémnak. Így megelégedtem a teával is.
- Érdekes, igaz erről arról hallottam hírét, hogy történt ez meg az. - beszélek rébuszokban.
- De viszont ha segítség kell, bármilyen meglep segítek. A rossz nagyszülői viszony számomra is ismerős sajnos. - teszem még hozzá.
Majd az italomba burkolózom de előtte még felállok és oda megyek az ajtóhoz. Úgy iszom meg a tea végét, hogy az erdőt és a könyéket nézem és csodálom.
Igaz figyeltem a mögöttem zajló beszélgetésre de jobban lekötött a természet így csak szavak jutottak el hozzám.
- Van valamilyen forrás a környéken? Vagy az jobban inkább japánban szokás? - kérdezem miután a kiürült csészémet letettem az asztalra és leültem a többiek közé.
- Onsen vagy mi a nevük. Na ha van olyan egyet kipróbálnák. Tök jól esne lazulni a forró vízben és relaxálni. - teszem hozzá.
- Bár az erdőt és a környéket is megnézhetjük akár. - folytatom.

Helenen szintén azt láttam, hogy nincs jól.
"Valahogy a lányok nem érzik jól magukat itt. Furcsa, hogy Darman meg pont igen."
Bár Helen esetében ezen tényleg nincs mit csodálni. Engem is gyomrosként ért, hogy Daniel fogta magát és lelépett. A Fánál tegnap még mintha láttam volna, de lehet csak nagyon oda akartam látni. Annyian jöttek el, ahány embert Hu bácsi jósolt.
- Jó reggelt, Helen! Nyugi, nem maradtál le sokról. És nem is te vagy az utolsó. Az igazgatónő is alszik még. Ezt kihasználva azt tervezgetjük, hogy miként kellene a pokolra küldeni a nagynénémet. Norina biztos azt mondaná, hogy csak üssük le és adjuk az Arcanum kezére. De én őt meg akarom ölni. Biztos emlékszel a vámpír orgyilkosra, meg arra a múmiára, ami a békákat csinálta. Na azt Rosalind néni intézte. Mi viszont forró teát intéztünk. Foglalj helyet és igyál!
Ezután az ajtóban álló Darmanhoz fordultam.
- Ördögöd van, a két program pont kombinálható. Olyan kiépített fürdő, mint a japán onsenek, itt nincsenek, mert ugye természetvédelmi terület. de van sok hőforrás meg mészkő tó a hegyen. És az odavezető út átvezet az erdőn is. Elvihetnéd oda Tiát.
Volt egy olyan érzésem, hogy az ilyesmihez nem akarna közönséget. A ruhátlan Tia gondolom olyan látvány, amit magának szeretne megőrizni.

Ahogy Wang erdei túrát emleget, felcsillan a szemem.
- Úúú ha mentek fürdeni az erdőbe, akkor estefelé menjetek. A naplemente nagyon szép. És amíg fürdötök, mi rakunk ki lampionokat azok fognak végig vezetni az úton, mint egy seregnyi hatalmas tűzlepke.
"Tényleg, ez milyen jó téma lenne egy versnek."
- Lehet, hogy lesz olyan, aki eltéved majd lampion aggatás közben, de előbb utóbb biztos megkerülnek. Majd tavasszal. Talán. Hihihi.
Oldalba böktem Larát aki úgy nézett Lisára, mintha a helyére szeretne ülni.
"Nem azt mesélte Wang, hogy béna a csajozáshoz?"
- Hé, Lara! Te azt mondtad, hogy szeretnél eltévedni velem este az erdőben, ugye?

Green kisasszony kérdésére elmosolyodom. A sárkányok sokak fantáziáját megmozgatták.
- Ó nem. Biztosíthatom, hogy a gömbláng sárkány nem olyan veszélyes, mint a szóbeszéd szerint. Sokkal veszélyesebb annál.
Tettem hozzá fanyar mosollyal.
- Még ma is sokan alábecsülik a sárkányokat, pedig rendkívül nagy hatalmú lényeg. Ami az élőhelyüket illeti, sajnos lecsökkent. Az alkimisták nagyon kedvelik a gömbláng sárkányokat. Azt viszont sejtem, hogy honnan jutott eszébe, hogy itt élhet sok. Mégiscsak sárkány hegyen vagyunk. De ez a Sárga Sárkány hegy, a gömbláng sárkány meg piros. Hogy honnan a név akkor? Ezernyi egymásnak ellentmondó teória van. Egy ötödik sárkánykirály? Egy legendás harcos? Az őszi falevelek? Ki tudja? Én csak annyit tudok, hogy a Qi nagyon szabadon áramlik itt. Ez a hely pontosan olyan, amilyennek a természet lenni akar. Ezért is figyelünk oda nagyon Taoval, hogy az ittlétünk amennyire lehet észrevétlen legyen.

Reggel van. Halványan hallom a lenti hangokat, ahogy révülésemből visszatérek a valóságba. Vagyis eddig is a valóságban voltam, csak nem itt. Az árnyékmágiám már rengetegszer hasznos volt számomra. Most sincs ez másként. Árnyékom egy darabja a Magnetarionban volt, a másikat pedig Vlad engedélyével ő vitte magával. 
Az éjszakát pedig a pihenés helyett az árnyékaim meglátogatásával töltöttem. A kastélyban szerencsére minden rendben van, Jorg és Rosie remekül tartják a frontot. És hát a kemény mag sincs jelen, így még csak nehéz dolguk sincsen. Azonban Vlad nem sok jóról számolt be. 
Csendben megyek le a lépcsőn éppen hallom, ahogy Wang a nagynénje likvidálásáról beszél. 
- Valójában Mr. Blackthorn Norinának eszében sincsen az arkhánumba küldeni a nagynénjét. Nem hinném hogy kezdhetnek vele bármit is. Viszont mivel az én iskolámban csinált csetepatét, és békainváziót jómagam is szeretnék belőle egy darabkát. Ám mégis átengedem Önnek a lehetőséget. Tudom milyen az, ha helyettem állnak bosszút a saját családomon. - lépek be a társalgóba. 
- Jó reggelt kívánok mindenkinek! - köszönök hangosan. 
- Mr. Jiang, remélhetnék egy nagy csésze méregerős kávét esetleg? S nagy szolgálatomra lehetne, ha elmondaná, nem e kapott valami jelet véletlenül vámpírokkal kapcsolatosan. Tudom, hogy a jóslás nem kívánságműsor, de az éjszaka folyamán erős zavargások történtek Erdélyben. Talán csupán a Samhaim közeledtéhez van ezeknek közük, és Merlinnek hála, nem a kastély közelében, de jó lenne ha elcsíphetnénk némi morzsákat aziránt, kell e tartanunk valamitől.

Örülök hogy Helen is csatlakozik hozzánk. Nem sokat beszéltem Daniellel de Valahogy mégis fontos tagja volt a csapatnak. Sajnálom hogy lelépett az viszont szemét húzás volt tőle hogy nem is mondott semmit. Van egy olyan érzésem hogy Helentől sem köszönt el. 
Wang szavaira elég gyorsan lecsapok
- Neeem biztos hogy nem. Az a szívtelen szörnyeteg képes volt bérgyilkost küldeni rád. Akármit mond a 'kedves' igazgatónő mindenképp meg kéne őt ölni. Mármint a nénikédet. És valami kicsit sem szép temetést csinálni neki vaagy elégetni. Vagy áldozzok fel a sátánnak
Nemsokkal később Norina is megjelent. Pont hallotta amit mondott Wang. Micsoda véletlen szerencse
- Jó reggelt igazgatónő- köszönök Norinának majd Hu bácsihoz fordulok. 
-elnézést de én ezt nem értem. Honnan jöhet a Sárga sárkány név ha a Kínai gömblángsárkány piros. Azt értem hogy szabadon áramlik itt a Qi és szerintem szuper hogy van még ennyire természetesen hagyott terület de számomra ez a sárkányos dolog továbbra is összeférhetetlenség.
Norina beszél valami Erdélyi zavargásokról.
~ Na remek..hogyha ennek valami vámpíros dologhoz van köze akkor nem szeretnék a közelben lenni sokáig. A vámpírok azthiszem kicsit meghaladják az ütőerőnket főleg ha sok van belőlük. Öngyilkosság lenne bekapcsolódni a konfliktusukba..

Csupán emlegetni kellett és meg is érkezett a professzor.
"Tökéletes időzítés"
- Zao shang hao! A zsigeri válasz az lenne, hogy nem tartunk itthon kávét, de engedje meg, hogy elgondolkozzam.
Valami azt súgta, hogy talán van egy kevés. Mintha lett volna. És akkor beugrott.
- Óh, hát persze. Nem véletlenül nem jutott eszembe az az ördögi főzet. Egy arab régiségkereskedőtől kaptam a segítségemért cserébe. Egyszer ittam belőle, de megfogadtam, hogy soha többet. Egy hétig nem jött álom a szememre. Mostanában csak jóslásra használom. Szívesen főzök önnek egy csészével és megnézem, hogy az ómenek kegyesek-e önhöz, de ha rám hallgat, inkább kiönti.
Felálltam és a botomért nyúltam, de még visszafordultam Lestrange kisasszonyhoz.
"Kezdem nagyon megkedvelni. Kedves lány és vág az esze."
- Ön mindig tudja mi a legjobb kérdés, amit feltehet. Nyilván kiváló tanárai voltak. Valóban sokakban felmerült, hogy miért Sárga a hegység, ha a sárkányok itt pirosak. Mint mondtam, sok ellentmondásos teória van. Tao és Wang biztosan szívesen mesélnek párat, amíg én az igazgatónő kávéját főzöm.
Azzal el is indultam megkeresni azt a zsák szörnyűséges babszemet.

Ahogy Lara már Rosalind néni temetését kezdi tervezgetni vidáman megölelem. Tetszik, ahogy gondolkodik.
- Imádom ezt a csajt! - Súgom oda Wangnak, de szerintem Lara is hallja. Nem baj.
Ahogy nagyapa felidézi a kávés kalandot, jót nevetek. Tényleg nem aludt és már nagyon nem értette, hogy miért. Persze sajnáltam is kicsit, de vicces volt. Az igazgatónő belépője is.
"Mekkora szarban lenne most Wang, ha izgatónőnek nevezi, mint a leveleiben. Mondjuk ebből asszem sejteni lehetett volna, hogy nem egy szottyadt öreg boszorkány."
Ami meg a sárkányokat illeti, szívesen meséltem róluk.
- Igyekszem Wangnak is hagyni ezt azt, de nem ígérek semmit. Az első és leginkább kézenfekvő megoldás, hogy nem egy gömbláng sárkányról lett elnevezve. Tudod, vagy inkább tudjátok, Kínában, Japánban meg Kóreában minden teli van a szárny nélküli bajuszos kígyókról, amiket nyugaton mindig elfelejtenek beleszámítani a sárkányok közé. Rajtam is van ám.
Felállok az asztalra és körbe fordulok, hogy látszódjon a hálóing mintája. Az csak utána jutott eszembe, hogy csak az van rajtam és pont annyit takar mint egy selyem hálóing. A helyemre visszaülve folytatom.
- Ezek között rengetegféle színű van. Simán lehetett köztük sárga is. Van is egy legenda, hogy ha egy ponty képes felúszni a folyón és még a vízeséseken is, akkor sárkány lesz belőle. Nos, itt nagyon sok a vízesés, szóval sok lehetőség van megsárkányosodni. De vannak olyanok is, akik szerint az egész félreértés csak. Ők azt mondják, hogy ez a hely nem a sárgasárkány hegy, hanem a sárga sárkányhegy. Azaz, ez egy sárga hegy, ahol régen sok sárkány volt. És amúgy tényleg nagyon sok aranyszínű levél van itt ősszel. Ti is láthattátok. De amúgy én olyat is olvastam, hogy egyesek szerint néha-néha nagy ritkán születnek aranypikkelyes gömbláng sárkányok, akik szerencsét hoznak annak, aki látja őket. Szép sztori, de még senki se tudta bizonyítani, hogy látott egyet. A legunalmasabb magyarázat, hogy a Sárga Sárkány egy embernek volt a beceneve, mint ahogy a Jáde Róka is. És errefelé élt.
Kifulladtam a magyarázásban, szóval inkább magamhoz vettem a teámat és intettem Wangnak, hogy folytassa.

Jó volt látni, hogy Larát mennyire befogadta a család. Emlékszem már tavasszal is mennyire várta, hogy megismerje Taot. És a jelek szerint simán ment a dolog. Reméltem, hogy Lisa is megtalálja a helyét. Egyelőre úgy tűnt, mint akit nem érdekli a hely. Vagy a családom. Vagy én.
De nem volt sok időm keseregni, mert Tao mesélésbe kezdett. Tekintve, hogy melyik teóriák maradtak rám, gyanús volt, hogy pontosan így tervezte.
- És maradt a két utolsó. Ezek olyanok, hogy kultúrált társaságban nem illik felemlegetni őket. Most tegyünk kivételt. Szóval az egyik szerint azért Sárga ez a hegység, mert itt volt elrejtve a Fény sárkányának tojása. A különösen jó Qi áramlásnak pedig az volt az oka, hogy Kína egy másik részén pihent a Sötétség Sárkánya és köztük áramolt ilyen intenzíven. Szerintük ez az eredete a yin és a yang filozófiájának. A legelborultabbak még azt is igaznak vallják, hogy a két sárkány nem halt meg, hanem kikeltek. De megrendezték a halálukat, hogy mindörökké a kapzsiság veszélyeinek a szimbólumai lehessenek.
Azt nem állítottam volna, hogy nincs logika a sztoriban, de nekem sántít. Kína egy elég ősi kultúrának a bölcsője, de nem elég ősi ahhoz, hogy a Sárkánykirályok uralma alatt létezzen. Legalábbis azt hiszem.
- A másik odáig merészkedik, hogy egy ötödik sárkánykirályról tesz említést. Szerintük Leilong volt a mennydörgés sárkánya. Azt mondják volt, bár nem szól történet az elmúlásáról. Arról viszont igen, hogy szerelembe esett egy halandó nővel és az ő nászuk gyümölcsei lettek Kína első királyai. Szerintük a sárkányvér még mindig ott csörög az emberek ereiben. És ha lesz valaki, akiben különösen erős Leilong öröksége, azt a sors Kína trónjára ülteti. Már rég nincsenek se császárok se királyok, de akik hisznek benne, azok várnak.
Ez volt a legpofátlanabb és a legkevésbé valószínű, de szerettem ezt a történetet.
- Szóval ilyen elméletek vannak a Sárga Sárkányra.

-Ez tényleg érdekes-kortyolgattam a teámat Wang ölében. Kényelmes volt a srác ölében ülni és eszem ágában sem volt felállni onnan. A sárga sárkánynak érdekes története volt, és édekes módon egyik könyvemben sem olvastam róla. Bennem is fogalmazódott meg pár kérdés de nem nagyon volt kedvem így reggel már idegesítő lenni a kérdéseimmel, szóval inkább csak csendben ültem tovább és hallgattam a többieket. Aztán végül csak megszólaltam.
-De ha a sárkányok mégsem pusztultak el, akkor hol lehetnek? Mármint hol bújhattak meg? És van valaki aki már talán látta őket?-Tettem fel egyszerre három kérdést is

A lányokat láthatóan felpiszkálta a hegy nevének az eredete. Mondjuk nem is csodálom. Ha először hallanék ennyi mindent, én is horogra akadnék.
- Hát igen, Lisa. Ez itt a kérdés. Az tagadhatatlan, hogy Kína hatalmas. És tele van sűrű erdőkkel, megmászhatatlan hegycsúcsokkal és élhetetlen sivatagokkal. Bőven el kelet rejteni benne pár sárkánykirályt, vagy sárkányherceget. De azért pár ezer év alatt meg lehetett volna találni őket. Persze voltak, akik állították, hogy látták a fény sárkányt vagy Leilongot, de valahogy mindig a kocsmából hazafelé látták őket és sose volt náluk  fényképezőgép. Fura, nem?
Persze az lenne az igazán vicces, ha lenne valóságalapja a pletykáknak.
Átcsusszanok a konyhába egy kis vacsi maradékért aztán visszaülök a csapathoz.
- Én amúgy Larával értek egyet. Valószínűleg az egész onnan indult el, hogy a Sárkányhegy milyen szép sárga tud lenni. Ilyen a művészet. A természet szépsége megihleti a költőket. Verseket, aztán egész balladákat írnak róla. A balladákból legendák lesznek, és ahogy telik az idő egyre nehezebb lesz szétszálazni a valóságot a fikciótól.
Mosoylogva elnyúltam a székemen.
- Ahhh bárcsak rólam is írnának verset. Vagy nekem. De az évfolyamban egyedül egy srácnak vannak írói hajlamai, de ő csak harcosokról meg kardpárbajokról ír.

Még mindig a sárkányok voltak a téma, amikor visszaértem az ördögi kávéval. Egy tálcán hoztam be, rajta csésze és több kancsó. Az egészet letettem Filtro professzorasszony elé.
- Tessék parancsolni. Olyan erős, hogy a holtakat is felébreszti talán. Ha túl erős, és gyanítom, hogy az lesz, a kisebb edényekben talál rizs, mandula illetve kókusztejet. Addig én tűzbe dobok néhány jósló csontot. Mindig azt találtam a legmegbízhatóbbnak. Bár most, hogy belegondolok, lehet jobb lenne más.
Beletartott egy darabig, de végül az öreg mahjong készlet mögött megtaláltam, amit kerestem. Egy kristálygömböt.
- Ha nyugatra akarunk nézni, talán egy nyugati módszer célravezetőbb. De mielőtt bele kezdenék, szeretném figyelmeztetni, igazgatónő. Biztos emlékszik arra, amit tegnap este meséltem, hogy miért kezdtem el jóslással foglalkozni. Sok barátom halálát láttam előre, és próbáltam megakadályozni. A végeredmény csak még nagyobb fájdalom volt. Az előre látott tragédiát nem megakadályozni kell, hanem elfogadni. Kihasználni az időt, hogy lélekben felkészüljünk rá. Máskülönben a sors bosszú áll.
Azzal becsuktam a szemem és megnyitottam az elmém az ómenek felé.

Egyre jobban bántott, hogy a hangulat ennyire elromlott. A jó házigazda ezt nem hagyná. És különben is a barátaimról volt szó. Amíg Hu bácsi pakolt én a többiekhez fordultam. Igazság szerint én is kezdtem unatkozni ezért kivettem egy kis zsetont a mahjong készletből és azt forgattam az ujjaim között amíg beszéltem.
- Darman már megmondta, hogy mihez lenne kedve. Ti is adjátok le a voksotokat. Valahogy ki kell bírnunk egy napot a pandákig. Tudom, hogy a lányok azt várják. Mondjuk meg is értem. Igazából az erdőben ma is belefuthatunk egybe. De ahhoz nagyon nagy szerencse kell.
A Qilin vidáman járkált a szobában, mintha jelezni akarná, hogy részéről biztosítva van a jó szerencse.
"Igazán rendes tőle."

Miután jót mosolyogtam az igazgatónő hatásos belépőjén, elgondolkodtam azon amit mondott. Ha a vámpírok között zavargás van, és a Sabbath az iskolát, vagy a klánunkat fenyegeti, nekem ott a helyem. Tudom nem szívesen, de Vlad azonnal hívatni fog.
Aztán a sárkányokra terelődik a szó. 
-De hiszen mi találkoztunk már... -kezdem el, de úgy akad a torkomon a szó, mintha valaki elvágta volna. Nem kell nagy ész hozzá, hogy rájöjjek a bűbáj lépett életbe. Gyorsan járnak a gondolatok a fejemben, és úgy döntök, kezembe veszem 
a dolgokat. Valószínűleg hamarosan mindeketten a suliban lesznek a dolgok közepében. Előveszem a talárom zsebéből a Rend medáljait, majd Hu bácsi és Tao felé nyújtom őket.
Várok néhány pillanatot. A medálomon érzem a sárkányarany kő melegét. Előveszem a nyakamból és megmutatom.
-  Ezt a medált csupán az pillanthatja meg, akinek ilyen van a nyakában. Ez itt, a Draconita Rend medálja. Mi a Rend tagjai a Sárkányok nyomában járunk. Próbáljuk megőrízni a legendát, amely nemcsak nyugaton, de itt keleten is ismerős. 
Amit most mesélek az nem publikus dolog. Mi itt mindannyian tagjai vagyunk a Rendnek. És találkoztunk már Sárkánykirállyal. Valójában a Víz Sárkányát ki is szabadítottuk Atlantiszban. És találkoztunk a Fény Sárkánnyal is. Vagyis találtunk egy sárkánytojást, amelyet sikerült látnunk kikelni. Aztán mindegyikünknek megjelent a fény sárkánya. Ő volt a tojásban. Egészen pici újszülött volt. Hogy most hol van, fogalmam sincs. - hallgatok el. 
Ha szeretnének csatlakozni az ügyünkhöz és a Sárkány Rendjéhez szorítsák meg a nyakukban lévő medált. A benne lévő sárkányarany meg fogja vizsgálni magukat, és ha elfogadja Önöket... Hát majd meglátják. - vigyorodok el.  - Ha nem tartja méltónak Önöket, amit kétlek, semmire sem fognak emlékezni. *Ahogy Daniel is elfelejtett mindent, amikor elment*- teszem hozzá gondolatban és szorítom meg a zsebemben lévő medaliont, ami nemrég még Daniel nyakában lógott. Hiányzik a fiú. Nem jobban mint Helennek valószínűleg, de hiányzik. Régóta velünk volt.

Kíváncsian figyeltem, ahogy Tia elővesz egy medált, de a magyarázatától leesett az összes állam. Biztosan nagyapának is, de ő nagyon mélyen benne volt a jóslásban. Petárdát is lehetett volna robbantani a feje felett, az se tűnt volna fel.
Pedig amit mondott a lány, az óriási volt.
"A fény sárkánya mégsem pusztult el? Létezik?"
Ez még akkor is óriási hír, ha nem Kínában van. Lehet több igaz volt ezekben a hülye teóriákban, mint gondoltam.
- Ajjj de irígy vagyok. Milyen klassz dolgokban volt részetek. Ez tényleg megérdemel egy balladát, vagy hármat.
Már nyúltam volna a medálért, de megállt a mozdulat félúton, ahogy Wangra pillantottam.
"Hehehehehe"
- Erről nagyon nem hallottam a levelekben, amiket Wangtól kapok, szóval felteszem ez még az ő beiratkozása előtt volt. Vagy éppen Lisával voltak kettesben valahol. Viszont engem minden érdekel, amiről lehet jó verset írni.
Megnéztem a körmeimet, hogy elég tiszták-e, aztán rámarkoltam a felém nyújtott ékszerre.

Csendesen figyelem, ahogy Tao a nyakába teszi a medált. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mi zajlik le ilyenkor más fejében, hiszen csak a magamét tudom, ezért óvatosan behatolok Tao elméjébe. Nem tudom kapott e valamiféle okklumencia oktatást, így csak megsimítom az elméjét, de nem találkozok ellenállással. Egyetlen dologra koncentrálok csupán, a medállal kapcsolatos gondolatokra.
Érzem, ahogy a sárkányarany átsuhan Tao-n, megvizsgálva őt. 
Majd felhangzik a dal, melyet azóta nem hallottam, hogy az az én elmémben csendült fel. 





Majd a jól ismert hang szólal meg újra. 

"Hu Tao! Eljött az idő, amikor nemcsak a holtakkal, hanem az élőkkel is foglalkozni kell. Felajánlom neked e szövetséget, melyet egyszer kap minden halandó. Dönts hát! A Fény sárkányának rád is szüksége van."

A döntés pillanatát még megvárom, de már elhagyom Tao elméjét, amikor érzem a medálom forróságán, hogy új tagja született a Rendnek. 

- Üdv közöttünk! - mosolygok a lányra, majd megkönnyebbülten megölelem és várom Hu bácsi döntését. Az ő elméjébe meg sem próbálok belelépni. Valahogy nem tűnik helyénvalónak. Annyira kíváncsi lennék, vajon a többieket hogyan hívták el? De nem hiszem, hogy valaha is felteszem ezt a kérdést.

Eleinte nem érzek semmit, csak a hűvös fémet a nyakamban. Utána a medál felforrósodik és hirtelen eltűnik a szemeim elől a ház. Egy barlangban találom magam. Előttem egy tojás héjai hevernek a padlón közöttük meg egy sárkány. Még pici, akkor sincs mint a Qilinünk.

Egy dalt kezdek hallani a fejemben. Még sose hallottam, de valahogy mégis olyan érzés, mintha mindig is ismertem volna.
"Létezik talán a reinkarnáció? És ha igen, mindig Hu voltam?"

A dal befejeztével egy lágy női hangot hallok. De valahogy nem a fülemmel, hanem a fejemben szólal meg. Izgatottság lesz úrrá rajtam, amikor rájövök ki beszél.
"A kis fénysárkány az"
Elámultam a hallottaktól. A fény sárkánya valódi, tényleg él és szövetségre akar lépni velem.
A csönd ébresztett rá, hogy valamit válaszolnom is kellene:

Bevallom neked fény sárkányok ura
Nekem ez a kérés még egy kicsit fura.
Olvastam a legendád rengeteg sok könyvben
Hogy éledt a varázslat érted elhullajtott könnyben.


Sokakat megihletett az elvesztésed kínja
Sokan mondták élsz még és a hazád Kína.
A magamfajta halandónak igen igen ritka
Hogy csak úgy az ölébe hull évezredek titka.


De meg kellett tanulni hogy a holtakhoz értsek
Békén azok nyugodhatnak kik igazán éltek
Ahelyett hogy sárkányoknak és mágiának ártsak
Büszkén leszek a négy királynak és teneked társad.


Kicsit izgultam, mert nem volt olyan sok időm a válaszon gondolkodni, de ahogy éreztem magamon a kellemes meleget sejtettem, hogy nem elutasító választ kaptam, hanem így van fénysárkányul, hogy "Oksi, rendben".
Egy pillanat múlva ott voltam újra a szobában. Ahogy megölelt, Tia ujjai hidegek voltak, de nem fáztam. Csak arra figyeltem, hogy ölel. Meg amit előtte mondott.
"Üdv közöttünk."
Próbáltam nem nagyon meghatódni. Abban reménykedtem, hogy Wang barátai elfogadnak majd és nem csak a fura gyerek még furább unokatesója leszek. De hogy ennyire befogadnak azt nem is remélhettem.
"Nagyapa így talán már engedi, hogy maradjak velük."

Csak úgy érzékeltem a szobában történteket, mintha víz alól jönnének. Vagy mintha én lettem volna víz alól.
Először csak ködös alakokat mutatott a kristálygömb. Utána tisztább képeket.  Utána már eltűnt a gömb és csak a képek maradtak.

Vér
Vért láttam.
Rohamrendőrök masíroztak fegyelmezett sorokban egy város utcáin.
Tüzek gyúltak
Egy hatalmas denevérszerű lény őrjöngött egy parkban.
Egy magányos ház egy köd lepte dombtetőn.
Egy temetőben emberek gödröt ástak egy almafa tövébe.
A rendőrök pisztolyokkal lőnek valakit, aki nem hal meg, de még csak le se lassul.
Egy vámpír vért szív egy földön fekvő nyakából. Hirtelen ott terem egy félmeztelen kínai férfi és egy gumi műpénisszel ütni kezdi a fejét.
Sikoltozva menekülő emberek.
Egy összezúzott koponyájú alak, az előzőleg látott vámpír ruháiban.
Egy egész csoportnyi vámpír. Egy szót ismételgetnek: Megvan.

Éreztem az izzadtságcseppeket a homlokomon, ahogy visszaértem a jelenbe.
- Hogy is mondta, Igazgatónő? Aggasztó hírek? Amit én láttam az több mint a vállalkozásunk egy éves forgalma. Bele se merek gondolni mi történne, ha szembe akarna szegülni vele. Talán az egyetlen békés kép amit láttam az amikor egy almafa tövébe ástak gödröt.
Ezután Tiara felé fordultam, aki úgy ölelte Taot, mintha testvérek lettek volna.
"Fang szerette is volna, hogy születik egy nővére."
- Azt hiszem a medál már gazdára talált. Nem is vagyok biztos benne, hogy egy magamfajta vénembernek kalandokra van szüksége. Jobb ha a háttérből nyújtom segítséget. Öreg vagyok már, és az is kérdés, hogy meddig.

Meglepett, amit Tia mondott. Valahogy rémlett a vízsárkánnyal a találkozó, akkor ott voltam én is. Előtte kellett küzdenünk egy vámpírral, akit be is daráltunk szépen. Utána meg le kellett szedni a lényeket a víz sárkányról. De a fény nem rémlik.
Próbáltam visszagondolni a medálra és arra, amikor megkaptam, de nem emlékszek semmire csak arra, hogy Lisával bólintunk Vlad kérdésére, és kapunk egy medált a nyakunkba. Annyira természetes volt hordani, hogy néha el is felejtettem, hogy rajtam van.
Ahogy Tao megfogja a medált visszafojtott levegővel várok, majd megkönnyebbülten sóhajtok, ahogy a medálom felizzik. Még meg is hatódok kicsit, amikor Tia magához öleli.
- Ezt meg kell ünnepelni. Ki mit iszik?

Egy bólintással nyugtázom, ahogy az idős mágus visszautasítja a medál, majd elteszem. 
Szuperjó kedvem van. Hogy a tegnapi frissítőtől, vagy a hegyi levegőtől, de már régen pihentem ilyen jót. Bár bőven elég általában 2-3 óra alvás, az sem napi rendszerességgel, most csaknem végigaludtam 5 órát egyhuzamban.
És Tao csatlakozása a Rendhez méginkább jó kedvre derít. Valahogy azt érzem nagyon hasznos lesz még a küldetéseken, és jó barátok is lehetünk. Esetleg üzlettársak, ha beindul a vámpír-koporsó biznisz, ami tényleg komolyan gondoltam
Amikor Wang feldobja a kérdést ki mit iszik, méginkább kicsattan a jókedvem. 
Ránézek a fiúra, majd alig észrevehetően megnyalom a szám szélét, és vicces-csábosan rárebegtetem a szempilláimat. Aztán az egészre mint i-re a pontot egy kis delejjel megfűszerezem. Éppen csak annyival, hogy biztosan felkeltsem a fiú érdeklődését. 
Majd vigyorogva elnézést is kérek. 
- Ne haragudj! Ez nagyon magas labda volt. Nem tudtam kihagyni. - mondom. Majd hozzáteszem: 
- szerintem már mindenki felkelt. Nem indulunk el valamerre? - teszem fel a kérdést

Amint belekortyolok a kávéba, amit Hu bácsi szolgált fel nekem, azonnal kipattannak a szemeim. 
- Aztamindenit! Hát er nem valami lőre az biztos! Arbican, ha nem tévedek, bár nem értek kifejezetten a kávé nagyhatalmakhoz. De ez az adag biztosan ébren tart a nap folyamán, és még tovább is. - jegyzem meg, majd szemlehúnyva élvezem az aromát, közben hallgatva a férfit, a jóslással kapcsolatban. 
- Békés???? - pattanok fel, amikor az almafa alatti sír képének említésére.   
- Ne haragudjon Mr. Jiang. Ez a látomás több, mint aggasztó. Ha ez valóban bekövetkezne... Nem is merek belegondolni. Muszáj felkészülnünk. Valamit csak lehet tenni. - motyogom félhangosan, de csak már magamnak, ahogy suhanok fel a szobámba összepakolni a dolgaimat. 
Amint visszaérek, megállok az asztal előtt. 
- Mr. Jiang! Félek az otthoni zavargások miatt, meg kell szakítanom a látogatásomat. Kérem bocsásson meg nekem. De ha nem probléma, a diákjaim tovább élvezhetnék a vendégszeretetüket. És néhány nap múlva, amikor visszatérnek a kastélyba, szeretettel várom Önt a tanári karban, valamint Tao-t a Magnetarion diákjainak sorában. Higgye el, ott a helye. A Magnetarion nagykönyvében ott a neve, ahogy Mr. Blackthorné is ott volt. Ha pedig igazak a látomásai, amit sajnos egyetlen okom sincsen megkérdőjelezni, a családi vállalkozásnak is lesz létjogosultsága odaát. 


- Ti pedig viselkedjetek rendesen, és élvezzétek ki a pihenést. Félek nem sokáig tart a béke és a nyugalom. - szólok a diákokhoz. 

Azzal választ sem várva, a védővarázslatokat kikerülve elteleportálok.

Még engem is meglep a Professzor asszony reakciójának a hevessége. Már nyitottam volna a szám, hogy nyugalomra intsem és marasztaljam, de addigra már hűlt helye maradt. Eltűnt mint a kámfor.
Szomorúan néztem a nyomát, majd a gyerekekhez fordultam.
- Nos igen, az igazgatóval az is a megállapodás része, hogy Tao egy rövid ideig az iskola diákja lesz. Persze a kérés az, hogy járja végig, de én nem szívesen hagynám őrizetlenül a családi vállalkozást. Meg az oltárt. Meg mindent, ami ideköt minket.
Elfintorodtam. Úgy beszéltem mint egy öregember, aki nem tudja elengedni a múltat. Talán meg így is volt.
- Nos, de még hátra van az ünnep meg a holnapi kirándulás. Mit csináljunk addig? Keressünk hőforrást fürdeni? Kezdjünk valamit ezzel? - Kérdezem felvéve a mahjong készletet. - Vagy nézzük az eget és reménykedjünk, hogy látunk sárkányokat? Főzhetnénk is, de tegnapról maradt bőven.
Várakozón nézek a társaságra.

Ahogy várom az ital rendeléseket vigyorogva Tiára pillantok, mert van egy sejtésem, hogy mit kérne. Amikor találkozik a tekintetünk rögtön tudom, hogy a sejtésem nagyon is helyes.
"Azok az ajkak. Óóó istenem de jó volt azokat a bőrömön érezni."
A ruhám nyakához nyúlok és kezdem kibontani, amikor hirtelen megtörik a varázs. Elvörösödve nézek hol Darmanra, hol Lisára.
Aztán kibuggyan belőlem a nevetés.
- Oké, ezt megérdemeltem. Többiek?
Ahogy Hu bácsi azt magyarázza, hogy Tao rövid ideig lesz diák, elmosolyodok.
"Nem hinném, hogy olyan könnyű elhagyni a sárkányos rendet."
Norina viselkedésén viszont ledöbbenek.
"Ez mi volt, Tia?" - Küldök egy gondolatfoszlányt a lány felé. "Mi baja az almával? Ez is valami vámpíros dolog?"

Amikor a leendő igazgatóm arról beszél, hogy a nagykönyvbe van írva a nevem, úgy kezdek vigyorogni, mint aki részeg.
"Hihihihiii, máris legendás vagyok."
Nagyapa próbált ellenállni, de legyintettem.
- A boltban már vannak segédeid. Majd megtanulnak kevésbé félni a szellemektől. Hidd el jobb lesz neked, ha egy helyen lesz az unokád meg a majdnem unokád.
Amúgy tényleg, őszintén nem is tudom miért nem vette még a nevére Wangot.
Ekkor a nevezettet Tia elbájolja, amitől majdnem félrenyelem a teát.
- Ilyen gyorsan még a Huli Jing se szédít meg - nézek rá elismerően, majd én is beszállok a nevetésbe.
A program lehetőségek közül eszembe sincs titkolni, hogy melyikben reménykedek.
- Erdő, Erdő, Erdő!
Lara megígérte.

Hallgatom a beszélgetést, majd Tia bájolására leszek figyelmes. Wang teljesen más lett hirtelen, mintha fel akarna magától kínálkozni a lánynak. Megrándultak az arcizmaim, nagyon szorosan zártam össze a szájam, nehogy mondjak valamit amivel megsérthetem a lányt vagy akár Wangot. Beharatam a szám szélét, hogy biztosan ne nyissam ki, amikor meleg, sós ízt éreztem a szájamban hirtelen. 
"A francba, ezt túltoltam." Wangék nevetése nem igazán segített a helyzetemen. A tehetetlenség érzésétől és a dühtől észre sem vettem hogy ökölbe szorítottam a kezem. A másikkal, amiben a tea volt, annyira megszorítottam a bögrét, hogy összeroppant, és szilánkokra törött. A tenyeremből sávonként kezdett patakzani a skarlátvörös vér.
-Baszki-pattantam fel a fiú öléből.-sajnálom!-hajoltam le és szedegetni kezdtem a szilánkokat.
"Jóval erősebb vagyok mint gondoltam"

Hirtelen egy pukkanást hallok, majd Lisa kiáltozva felpattan az ölemből.
Nem értettem hirtelen, hogy mi történt, de aztán megláttam a törött üvegszilánkokat. Aztán a vért.
"Ó a francba"
Eszembe jutott, hogy Lisa hogyan fogadta a donorságomat. Bár Tia ivott tegnap, lehet izgalomba jön a friss vértől. Nem hiányzott volna, hogy itt egymásnak essenek.
- Lisa, gyere!
Szép gyengéden megfogtam a csuklóját és húzni kezdtem.
- A csészét hagyd, azt majd mi elintézzük később. Az nem a vendég dolga. Gyere, ki kell tisztítanunk a sebet. Tao, hozz valamit, amivel bekötözhetjük!  A kútnál leszünk.
Pocsékul éreztem magam, ahogy elindultam kifelé Lisával. Mindenkin látszott, hogy rosszkedvű itt nálunk, és most még ez.
- Bocsánat. Egy nyugodt vakációt akartam a csapatnak, de így is megsérült valaki - motyogtam bűnbánón.
A kúthoz érve óvatosan mosni kezdtem Lisa kezeit. A ház felé fordulva láttam, hogy egy viszonylag jól követhető csíkot hagytunk magunk után. Szomorúan felsóhajtottam, majd attam egy puszit Lisa sebére.
- Jobb lett?
Keserűen gondoltam arra, hogy öt perce se kért meg minket az igazgató, hogy viselkedjünk rendesen.

Ahogy Wang kiadta az utasítást, akcióba lendültem. Végülis nem hagyhattam cserben az uncsitesót, meg a barátnőjét.
Először engedtem egy kis vizet, öntöttem bele pár csepp alkoholt, aztán dobtam bele tealeveleket meg gyógyfüveket. Hagytam, hogy ázzon, addig kerestem kötszert meg tűket. Végül szép nagy csomaggal indultam meg kifelé.
- Bocsi, itt vagyok - lihegtem.
A gyógyfüves levet odaadtam Wangnak egy ecsettel. Ő persze ehelyett az ujját használta.
"Szerintem csak szereti fogdosni."
Addig én meggyújtottam egy gyertyát és a lángjánál hevíteni kezdtem a tűket.
- Így biztos tiszta lesz. beszúrjuk a bőrödbe bizonyos pontokon, hogy a qi jobban oda tudjon áramolni, ahova szeretnénk. A tested mindent megold magától. de azért a borogatással rásegítünk.
Amíg magyaráztam és kezeltem a tűket Wang már be is kötözte a sebesült kezet.
- Oksi, most ne mozogj. Nem fog fájni, de jó helyre kell szúrnom.

Az iménti jókedvem Norina kirohanásával úhy száll el, mint ahogy a tűz égeti el a vékony papîrlapot. Azt érzem, hogy mennem kell, azonnal. Én lennék a Ventrue klán hercegnője, bármennyire is távol áll tőlem ez a cím. Hercegnőkre gondolva mindenki valami habos babos ruhában pipiskedő kisasszonyra gondol. Hát én nem vagyok az a fajta. Előbb veszek fel egy szoros bőrruhát és megyek harcolni. Mint az a Xéna, vagy ki, akit a srácok emlegettek, amikor belógtak egy mugli moziba. 
Én természetesen nem mehettem ilyen helyekre. 
Ez az egész nem tartott tovább, mint másodpercek. 
Az előbb még Wanggal incselkedtem. Ránézem Lisára, aki dühösen mered maga elé, majd összeroppan a csésze a kezében. Nem is gondoltam volna hogy ilyen erős a csaj. A vér áramolni kezd a kezéből. Az átható vérszag azonban ahelyett hogy csábítana megcsap, és egyszerűen hányingerem lesz tőle. Ahogy Wang kivezeti Lisát felpattanok, és kiszaladok a ház elé a kertbe, ahol nem érzem azt.

Remegő kezekkel néztem, ahogy minden kezd széthullani.
"Fang, édes fiam. Nagyon kellenél ide most. Te mindig tudtad ilyenkor mit kell tenni. Vagy legalább mondani."
Lehajoltam a második összetört csészéhez és szedegetni kezdtem a darabjait. A javítás ráér később, de az útból el kell tűnjenek.
- Ezer bocsánat mindenkitől. Hónapokat készültünk, de úgy tűnik, az élők igényeire nem tudok elég jól figyelni. Tényleg elnézést mindenkitől.
Meghajolok majd kiviszem a csészéket a konyhába. Ott a pultra helyezem őket, utána sietek vissza. Éppen arra érek vissza, hogy Prince kisasszony hányingerrel küszködve kirohan a kertbe.
Leülök a székbe és a kezeimbe temetem az arcomat.
"Semmi sem sikerült. Wang számított rám, és mi lett? Norina megrémült, Lisa megsérült, Tiara pedig rosszul lett. Pocsék vendéglátó vagyok."
Az előbbi kettőért már nem tudok mit tenni, ezért úgy döntök, hogy a jiang shi nyomába eredek. Vettem egy nagy levegőt és felálltam.
- Bocsássanak meg kérem, hogy itt hagyom önöket, de szólít a kötelesség - fordultam az asztaltársasághoz, majd indultam én is a kertbe.
Nem volt nehéz megtalálni a lányt.
- Szüksége van bármire, kisasszony? - Kérdeztem óvatosan. - Ha bármitől jobban lenne kérem, csak szóljon. Nagyon bánt, hogy nem tudtam megfelelően felkészülni a fogadására és szeretném jóvá tenni.
Odaléptem hozzá és igyekeztem bátorítón rámosolyogni.
- Wang a leveleiben ódákat zengett a legjobb barátjáról. Furcsa módja lenne a hálának a hanyag vendéglátás.