172. Őszközép Ünnep - Az érkezés

Már majdnem besötétedett, amikor a birtok kapujában állva megláttam a társaságot. Ugyan birtokot mondtam, de inkább csak egy kert benne gyümölcsfákkal, egy veteményessel, tyúkóllal hátul, meg egy koi pontyokkal teli tavacskával. A fölötte átívelő híd a kedvenc helyem. Szerettem a vörösre festett lakkozott fát. De most nem ott vártam, hanem a kapuban, ahogy már mondtam. Először Tao jelent meg egy ismeretlen lány karjába kapaszkodva.
"Ehhez még jós tehetség se kellett."
Ekkor megdördült az ég, ami feleslegessé tett volna minden köszöntést. Úgyse hallotta volna senki. Az eső pedig valósággal ömleni kezdett.
- Mindenki befelé, gyorsan! - Kiabáltam. - Nem szeretném, hogy bármelyik vendégem megfázzon!
Szépen betereltem a házba az egész sort, utoljára hagyva Wangot, aki képtelen volt levenni a kezét egy ifjú hölgyről, aki minden bizonnyal Lisa volt.
- Tao, megtennéd, hogy adsz inni és enni a Qilinnek, amíg felszolgálom a teát?
- Azonnal nagyapa! - válaszolta és futott is a  vizes tálért meg a lótuszvirágokért.
Így volt alkalmam nyugodtan tölteni mindenkinek egy csésze teát és a vendégek kezébe adni.
- Parancsoljatok, ez majd átmelegít. Ha a vizes ruhát bárki le akarja cserélni,  balra a második ajtó mögött találtok egy szobát tele ruhás szekrényekkel. Vegyetek fel nyugodtan bármit, ami a méretetekben van.

(Csupa kínai ruha jó drága selyemből. Aki akar az dobhat is. Ha kidobja a 20-at, akkor talál egy különösen szép fekete qipaot rajta rózsaszín virágokkal.)

Mikor az utolsó tea is kézbe került megragadtam a csomagot és az igazgatóhoz fordultam.
- Legyen üdvözölve Szecsuánban Filtro lao shi! Öröm, hogy végre személyesen is találkozunk. Szívből remélem, hogy én és az unokám nem maradunk szégyenben, mint vendéglátók. Kérem, ezt fogadja el tőlünk!
Azzal felé nyújtottam a csomagot.
Ezután a többiek felé fordultam és meghajoltam előttük.
- Ti is legyetek üdvözölve bátor testőrök. Én Hu Jiang vagyok, Wang nagymamájának a sógora. Név szerint kiknek köszönhetem, hogy hűséges barátai az én fogadott unokámnak?

Örülök hogy nem maradtunk tovább a fánál hanem elindultunk Wangékhoz. Én viszonylag csendben mentem Helen mellett, kezemben a kis Qilinnel. Annyira aranyos, ennél csak a pandák cukibbak. Remélem megyünk olyan helyre ahol találkozhatunk velük..
~Mondjuk ha nem, akkor meg intézkedek.~gondolom elszántan
Amint odaértünk a házhoz egyből elkezdett zuhogni az eső. Elég szélsőséges itt az időjárás, de ez egyáltalán nem zavar. 
Hu bácsi, vagyis gondolom hogy ő, egyből kiadja Taonak hogy foglalkozzon a Qilinnel. Tetszett a csaj "tüzes" belépése és egyáltalán nem neheztelek rá mivel kicsit megtévesztett minket. Hirtelen ötlettől vezényelve a csaj után futok.  De még előtte rámosolygok Wangra és megrántom a vállam. A srac már figyelmeztetett hogy nem mindig érdemes Taoval kettesben maradni de hát miert ne. Amint odaéreka lány mellé, ő épp lótuszviragokat pakol egy tálba. 
-Hali, ha nem haragszol csatlakozok- mondom mosolyogva
-Nem éppen szeretem a formális üdvözléseket.-teszem hozzá magyarázatgyanánt. - Veled mi a helyzet? Olyan furcsának tűnik az itteni élet. Gyakran találkozol pandákkal? - tudom hogy elég furcsa kérdés de nembaj. Ezt meg akartam tőle kérdezni. Mielőtt békénhagynám Taot még felteszek neki egy utolsó nem kevésbe érdekes kérdést
-Nemtudod esetleg hogy az igazgatónő miert lett meghívva erre az ünnepre?

Ahogy megérkeztünk a házhoz, majdnem egyből egy csésze gőzölgő teát nyomtak a kezembe.
-Köszönöm, de nem kérek.-Utasítottam vissza. Nem kívántam a teát, és nem fogom meginni csak azért hogy bevágódjak. A jópofizás nem az én profilom.
Ehelyett a szekrényhez léptem, majd keresgélni kezdtem egy hozzám illő ruhát méretem és ízlésem szerint.

Lisa Peterson carried out 1 launched of one Lucky :

6

-Nem hiszem el hogy nem találok semmi olyat...-nyafogtam
"Bezzeg Tiának már most sikerült elvarázsolnia Wangot."
-Jajj de jól nézel ki-motyogtam magamban alig hallhatóan Wang szinte legelső mondatát a lányhoz.
Örülök hogy találkoztam Wanggal meg minden, de haza akaram menni. Vagy legalább vissza a suliba.
Miközben keresgéltem, találtam egy égő-vöröses ruhát ami még az én méretemben is volt. Kivettem a szekrényből és félrevonultam hogy átöltözhessek. Kilépve pont a bemutatkozás zajlott. Meg sem várva hogy hozzám érjen a sor, odaléptem kezetnyújtva.
-Elisabeth, de Wang álltal valószínüleg csak Lisaként hallott rólam-mosolyogtam rá.
-Csodás, mikor ehetünk?

Szép hosszú sétát tettünk meg. Nem mértem, de úgy hallottam a muglik ezt szeretik mérni s sok sok készülékük van erre. DE ha tippelnem kellene, fél tucatnál több km-tert tettünk meg.
De a nap vége felé szerencsére elértük a házat vagyis a birtokot ami inkább egy ház.
Kissé meg is lepődök, hiszen valami hatalmas nagy cicomát vártam. S inkább egy falusi kis lakás várt minket.
* Ám belül biztos el van varázsolva, hogyan nagyobb legyen...stb * gondolom magamban.
Ahogy a házhoz érünk az ég megdörren majd leszakad az eső.
- A fene! - kiáltom el magam majd gyorsan beszaladok a házba a többiekkel.
Odabent kapunk friss teát.
- Köszönöm szépen. - veszem el a csészét.
Szép sima tradicionális csésze ez. Nem is vagyok hozzá szokva, sőt még túl szépen is fogalmaztam. Nehézkes az ivás belőle.
* Mit nem adnék egy bögréért. * gondolom magamban.
Persze eszembe jutott, hogy átvarázsoljam, de az bunkóság lenne.
Amikor az apó megkérdezi, hogy ki Wang barátja majdnem, hogy félre nyeltem.
Én minden vagyok csak nem cimbora. Valszeg ha össze lenne zárva velem, Voldemorttal, Grindelwalddal és sok másik mocsokkal. Lenne két varázslata engem lőne le, kétszer.
Így erre inkább finom köhögést próbálok produkálni mert elég szépen félre nyeltem.
A ruházatra végig nézek magamon. Persze pillanatok alatt megszáríthatnám magam, de inkább igent mondom vagyis bólintok. Majd át megyek a lányok után átöltözök.
Nem sok időt töltök  a válogatással, szinte azonnal megtalálom a nekem tetszőt.


- Köszönöm a tiszta s meleg, száraz ruhát. - válaszolom az öregnek, még Wangnak is aki még itt van.
Amit nem tudok leplezni de megpróbálok az a hasam korgása. Ezt egy kisebb köhögéssel próbálom palástolni.

A házhoz vezető út alatt végig Taoval csevegek. Kedvelem őt, sokban hasonlítunk egymáshoz, hogy csak a szabályokkal szembeni kritikus hozzáállást említsem. 
Az út hosszúnak tűnik, de ahogy leküzdjük a kilómétereket, azért odaérünk a házhoz. Abban a pillanatban kinyílnak az ég csatornái, és szakadni kezd az eső. Megborzongok. 
Hamarosan Előkerül Hu bácsi, vagyis az elmondottak, és Wang emlékei alapján azt hiszem ő az, és beinvitál bennünket a házba. Vagyis közli, hogy mindenki befelé. 
El is indulok az ajtó felé, aztán megtorpanok. Tennék még egy lépést, de valami visszatart. Elcsodálkozom, mert ilyen még nem igazán történt velem, de aztán rájövök mi a gond. Vagy valami védelmi bűbáj van az ajtón vámpírok ellen, vagy egyszerűen az általános befelé terelgetés nem elég. Személyesen kell behívnia engem a tulajdonosnak. 
Állok hát odakint az esőben, amelytől már csuromvizes vagyok, s várom, hogy feltűnjön valakinek a hiányom. Már, ha feltűnik egyáltalán. Szerencsére a félelmemet sikerült már legyőznöm, de az eső még mindig nem tartozik a kedvenceim közé.

Éppen a vacsit állítom össze a tizedik vendégünknek, amikor egy kérdést hallok. Megfordulva az egyik szökevényt látom. Csurom vizes és nincs nála tea.
"Aiyaa, ha ez így marad, nagyapa nem fog aludni az este."
A kérdésére összeráncolom a szemöldököm.
- De igen, zavar - felelem mérgesen. - Hogy merészeled, hogy csak úgy utánam jössz a konyhába?
Aztán kitör belőlem a nevetés.
- Bocsi, de ezt nem tudtam kihagyni. Egyáltalán nem zavarsz, gyere nyugodtan! Ott a szekrényben találsz tálkákat. Hoznál egyet légyszíves?
Mutatom merre kell mennie, közben megemelem a nagy vízzel teli edényt.
- Hozhatnánk frisset a kútról, de kint most játszik a zenekar. Amúgy én tudok sokkal lazább is lenni mint az igazgatótokkal, de ahhoz előbb tudni kell, hogy hol a határ. Egyébként te vagy Lara, ugye? Lehet megint rosszul tippelek, de Wang elmondása alapján a vagány csaj eredeti ötletekkel, az Lara. Légyszi majd azért szárítkozz meg és vegyél egy teát. Nagyapa azt fogja érezni, hogy rossz vendéglátó. Cserébe minden kérdésre válaszolok.
Megtelt a vizes tálka is, szóval adtam enni meg inni a Qilinnek.
"Kellene neki nevet adni. Majd gondolkozok"
Felülök az egyik szekrény tetejére és onnan mesélek neki.
- Na szóval a furcsa élet. Még Kínában sem normális, hogy itt lakunk elrejtve, de nagyapának kell a nyugalom. A boltunk egyébként a városban van, és ott is lehet aludni, de az ünnepek miatt, most bezártunk. Azt úgy is tudná, ha valaki váratlanul meghal.
A pandás kérdésén elkuncogom magam.
- Igen Wang azt is mesélte, hogy nagyon lelkes voltál, amikor a pandákat említette. Tudod régen majdnem egész Kínában éltek vadon, de mostanra már csak pár hegységben. Szerencsédre pont itt Szecsuánban él a legtöbb. Meg lent a városban van a panda rezervátum.
Itt lehalkítottam a hangomat és csak súgtam neki.
- Meglepetés, szóval ne köpj be Wangnak, hogy elmondtam, de holnapután elmegyünk oda. Holnap lesz az ünnep, ahol egész nap sütizünk, meg táncolunk. Este el akartam tévedni veletek az erdőben, de ti azt már előre vettétek. Hacsak nem akarod megismételni sötétben.
Rákacsintottam, aztán normális hangerővel folytattam.
- Ami meg az igazgató csajszit illeti, ő meg nagyapa már régóta leveleznek. Képzeld, akkor még nem is tudta, hogy Wang rokonai vagyunk. Ez meglepetés volt neki. Az biztos nem lep meg, hogy nem egy rakat koporsót vagy sírkövet akar venni. Pedig ha tudná milyen jók vagyunk benne.  Az a Mia vagy Dia vagy kicsoda ő viszont tudja a jót. Ja nem is, Tia! Igen, ő. Na neki van érzéke a minőséghez. Mindegy, a lényeg, hogy az igazgatótoknak egy jósra van szüksége.
"Na ez talán nem rontja el teljesen a meglepit."
- Te is mesélsz kicsit az ottani életről? Wangtól azt tudom, hogy mindenki hülyének tartja és nehéz csajozni. Ezzel nem vagyok kisegítve.

Sorra jöttek kifelé a szobából szebbnél szebb ruhákba öltözve. Jó szemük volt az öltözködéshez, az biztos.
Az egyik fiú különösen feldobódott a ruháktól.
- igazán nem tesz semmit, édes fiam. Pocsék vendéglátó lennék, ha nem készülnék fel az előre látott esőre. Ez a ruha még a Kelet és Nyugat közti kapcsolat létrejöttekor készült az Ötödik Római Légió parancsnokának. Akkoriban még kereskedők voltunk. Nem tudom hogyan került vissza hozzánk, de nagyon jól vigyáztak rá.
Lisa érkezésére elmosolyodok. Császárnőhöz illő ruhát választott.
- Üdvözöllek itt nálunk, Lisa. Kínában is, meg a családban is. Meg kell bocsátanod nekem, de én az Elisabeta kiejtésével kicsit küszködők. A vacsora tálalva, ha mindenki száraz le is ülünk enni. De kérlek, idd meg a teát. Nem szeretném, ha bármelyik vendégem megfázna. Ha veled történne valami, azt Wang se bocsátaná meg nekem, azt hiszem.
Azután a csészékre nézek és számolni kezdek.
"Lisa nem kért, egy másik lány elszaladt Tao után. De még így is kimaradt egy."
Utána villámcsapásként hasít belém, hogy a kertben még láttam egy lányt, de itt a házban már nem. Azt, akibe Tao kapaszkodott.
Rohantam az ajtóhoz és kinyitottam. Ott állt szegény csurom vizesen.
- Kérem fáradjon be Tiara kisasszony! Lépje át úgy ezt a küszöböt bármikor, mintha csak a saját háza lenne!
Azonnal futottam a teáért és a kezébe adtam a csészét.
- Őszintén sajnálom, hogy figyelmetlen voltam. Ha bármivel kárpótolhatom kérem, csak mondja.
Nagyon bántott, hogy már ilyen hamar csődöt mondtam, mint vendéglátó, de nem búslakodhattam sokáig, mert már minden felől korgó gyomrokat hallottam. Feladatom volt.
- Elég ideig raboltam mindenki idejét, üljünk asztalhoz! Az étkezőben már meg van terítve! Wang, lennél olyan kedves és ismertetnéd a menüt? Te talán jobban tudod, hogy mi mennyi magyarázatra szorul.

Ahogy Lisa megjelent az új öltözékében az arcom is olyan színű lett, mint a ruha. Káprázatos volt. Mint egy királynő. Az én királynőm.
"Most letépem róla."
De nem tudtam letámadni, mert ekkor egy kis közjáték zajlott le. Tia kint maradt, mert nem lett eléggé meghívva.
Ahogy végül megjelent átázott a testéhez tapadó fekete selyemben meg kellett kapaszkodnom valamiben, hogy ne vágódjak el a padlón.
"Ki kell vinnem Lisát is az esőbe az új ruhájában."
Próbáltam természetes hangon válaszolni, amikor Hu bácsi kért, hogy írjam le mit fogunk enni.
- Örömmel. Bár Tao szerintem jól lakott Larával.
Átvezettem a csapatot az étkezőbe, ahol egy óriási kör alakú asztal várt minket. A bővítő bűbáj csodákat művelt itt is. Mindannyiunknak volt hely. Az asztal pedig roskadozásig teli volt tálakkal és tálkákkal. A közepén meg egy nagy fazék.
"A lényeg."
- Van nem, vagy nem annyira csípős kaja, van csípős, van nagyon csípős, és szörnyen csípős. Az első kategóriába tartozik a csirke saláta, a tealevelen gőzölt kacsa, a gőzölt édes babos disznó, a fokhagymás disznó és a bon bon csirke Nem édesség van benne, a hangot a kalapás adja, amivel puhára püffölik.. A második kategóriába tartozik a Kung Pao csirke, a csilis kacsanyelv meg egy harmadik fogás, de azt majd a végén mondom. A nagyon csípős az a mapo tofu, ami tofu erjesztett szójás chilis darálthúsos raguban. Meg a chili olajos wonton. A wonton egy tészta batyu. A szörnyen csípős az a dandan tészta. Az egy darálthúsos chilis, szecsuáni borsos tészta. Én imádom, de tényleg csíp. A nevét a botról kapta, amin hordták az utcai árusok. Eeredetileg úgy árulták. A bot két végén volt egy-egy edény, abbnn vitték. Az  a fazék középen a hot pothoz volt. Láthatjátok, hogy körülötte sok a nyers zöldség, gomba meg hús. A hotpot úgy működik, hogy egy ketté oszott lábosban folyamatosan forrón van tartva két féle fűszeres leves lé. Az egyik simán csípős a másik szörnyen csípős. Enni úgy kell, hogy fogsz ami tetszik és a pálcikáddal belemártod. Megfőzöd annyira, amennyire szeretnéd, közben jól átjárja a fűszeres lé. Utána kiveszed és lehet enni. Van hozzá sokféle mártogatós is. Van amelyik édes, van amelyik ecetesebb, és van még csípősebb. De van tojássárgája is, meglepően jók együtt.
Fúúú hát kellett innom egy kortyot, miután mindent elmondtam.
- Ja és persze rizs, tea, víz meg bor van minden mennyiségben.

(Aki eszik az dobjon luckyval, a szokásos négyes bontásban. Kiderül, hogy mennyire bírják a csípőset. 1-5, 6-10, 11-15, 16-20. Persze lehet kóstolni feljebb is, de azt már nem biztos, hogy élvezni fogjátok. Aki a dobott szintje fölött kettővel csípősebb fogást eszik az dobjon a támadó kockájával és vonja le az eredményt az életerejéből. Ann számára nem kötelező a dobás, mert a vezetékneve alapján gyanítom, hogy koreai gyökerekkel rendelkezik, ők meg imádják a csípőset. Rá bízom. Tiának a fokhagymás ételek lehet nem javasoltak. Ha megkóstolja nagyon fog ízleni neki, de az megint csak egy sebző dobás.)

Szerencsére csupán pár percet állok az esőben, de ez is elég ahhoz, hogy teljesen elázzon a ruhám. Bár fázni nem fázok, és a tüdőgyulladástól sem kell tartanom. 
Amikor Hu bácsi végül beinvitál, belépek az ajtón. Miután a pálcámat még mindig nem csináltattam meg, a szárítóbűbájt sem tudom használni. 
Totál szétázott, testemre simuló ruhában, mégsem engedhetem meg magamnak, hogy ne mutatkozzam be hivatalosan. 
Amennyire képes vagyok jelen helyzetemben meghajtom magam az idős férfi előtt.
- Tisztelettel köszöntöm Önt. Tiara Prince Tepes vagyok. Szeretném átadni édesapám III. Vladimir Tepes, Havasalföld Fejedelmének, és a Ventrue klán vezetőjének üdvözletét. Vérben és lélegzetben üdvözlöm Önt. - mondom el a szertartásos üdvözlést, és adom át apám személyes üdvözletét a Jiang család fejének. 
Amikor az asztalhoz vezetnek bennünket, csendesen Darman felé súgom. - Dobnál rám egy szárító bűbájt? Nem mintha megfáznék, de nem akarok szanaszét csöpögni. 
Ha Darman megszárogat, akkor én is leülök az asztal mellé. 
Végignézek a rengeteg finomságon, melyet elénk tálaltak.

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

6

Úgy döntök, hogy egyenlőre egy egyszerű csirkesalátát kóstolok meg. Nem veszek sokat, éppen csak amennyit az illem diktál. Megeszem, amennyit kiszedtem, de tudom, hogy most másra van szükségem. Mivel Vlad nem ért rá a Samhain-i előkészületek, és a Sabbathisták miatt, nem igazán voltunk mostanában vadászni. A vérpótló bájital már nem igazán teszi a dolgát, és érthető okokból nem kerestem meg mostanában Wangot sem. 
Nem létszükséglet még a vér, de előbb - utóbb el kell indulnom vadászni. Csak reménykedni tudok benne, hogy ellátogatunk a közeli városba, ahol végre kipróbálhatom magam egyedül is. Nem akarok mindig valaki jószívűségére hagyatkozni. A születésnapom után, ami Samhain-kor lesz, végre szeretném Darman vérét is megkóstolni, de úgy érzem előtte még hátra van a Nagy Beszélgetés közöttünk. 

Csendesen figyelem a körülöttem ülőket, és hallgatom a beszélgetéseket.

Amint Tao észrevett a konyhában, elég hevesen reagált.
~oh a francba..
Hogy őszinte legyek fogalmam sincs mi a gond de gondolom ez valami kulturális különbség lehet. Habár még nem hallottam ilyenről hogy a kínaiaknál ez bunkóságnak számít. 
-Ömmm sajnálom, asszem- mondom zavartan úgy hogy továbbra sem értem a helyzetet
A következő pillanatban a csaj elkezd nevetni.
~Szóval csak viccel, na remek. Nektek szoktak ilyen hülye vicceitek lenni~küldöm a gondolatot a daevák felé

~ Ez nem egyáltalán nem igaz, de ha hallgatsz ránk akkor figyelj a lányra. Képes vagy egymás után többször is elhinni ugyan azt.

~ nektek nem automatikusan az én pártomra kellene állnotok? De Inkább ne dumáljatok ennyit.
-jaj de jó, már azt hittem hogy tényleg rosszul csináltam valamit. Persze szívesen hozok.
Megfordul a fejemben hogy ez is egy átverés lesz de ennek ellénre a konyhaszekrényhez lépek és kiveszek belőle egy tálat majd odaadom Taonak.
-Igen, Lara vagyok. Vagyis Larabelle de ha nem muszáj akkor ezt ne nagyon használd légyszi. Szerintem vicces volt hogy azt hitted Norinára hogy ő Lisa. Mondjuk egyikőjükkel se jövök ki jól.
- Oké, véletlenül sem célom hogy rossz vendéglátónak érezze magát miattam. De ha nem haragszotok akkor ezeket a kínai szetteket inkább kihagynám. Elég..-egy pillanatra elgondolkozok hogy mit kéne mondanom ami leírja a helyzetet de nem udvariatlan-távol áll tőlem. 
Visszamegyek egy pillanatra a többiekhez és veszek egy teát. 
-köszönöm szépen, és azt is hogy itt tölthetjük az ünnepet.
Mire újra a konyhába értem, Tao az egyik szekrényen ült. Leültem vele szembe és várom hogy válaszoljon a kérdéseimre.
- Lehet hogy rejtett, de szerintem egész hangulatos hely. De várj.. Hogy erted hogy tudná ha valaki meghal??
Azthiszem a beszelgetest számomra  legizgibb részéhez; pandáák. Lehet hogy kevés van belőlük de attól még imádnivalóak. 
-Dehogy mondom el Wangnak. Már párszor mondtam neki hogy mindenképp menjünk. Háát igen az eltévedés szinte hobbinkká vált. Dee én élvezném sötétben is.
Nemtudom mit kéne mondanom a magnetarioni életről de az biztos hogy erről rengeteget lehetne beszélni.
- röviden állandóan utazgatunk. Általában valakit üldözünk vagy felferítünk. De az utóbbi időben kicsit elszabadult a dolog és kicsit sok hullát hagyunk.. Jah és nem mindenki gondolja hülyének Wangot. Én pl biztos nem.

Miután leültem tűnt fel, hogy Tia hiányzik. Valamiért úgy emlékeztem, hogy bement ő is átöltözni....
De nem, mint kiderült a vámírság az útjába állt s nem jutott át a küszöbön. Szó szerint.
A vendéglátónk gyorsabb volt mint én s már be is engedte.
Ám sajnos az már nem mentette meg őt attól, hogy szét ázzon.
Elsőnek nem is értem miért nem varázsolta magát szárazra de végül leeset, hogy a pálcája még nincs rendbe hozva.
Ahogy az asztalhoz ültünk mellém ült s húzódott a melegemhez megkért valamire.
- Persze. - válaszolom, kissé szomorúan hiszen így vizesen igazán sokat láthatok finom formás alakjából.
* Csak kár, hogy ezután kevesebbet láthatok belőled...szárazan. * teszem hozzá gondolatban.
Egy gyors mozdulattal a lányra emelve a pálcám megszárítom őt majd nagyon közel húzom magamhoz. A ruhája száraz de őt magát i át kell melegíteni. Ahhoz meg az én melegem s közelségem jól fog jönni.
Egy furcsa érzés fog el. Valamilyen éhség. Nem az enyém de érzem. Majd a társamra ránézve rájövök, hogy a kapcsolatunk okán kicsit érzem ezt.
- Érzem, hogy ÉHES vagy. - suttogom.
- Tudom, hogy én tabu vagyok.... de ha kapsz pár cseppet elég lesz? - kérdezem.
- Persze fiolába, vagy ha gondolod vissza tudlak vinni később vadászni a városhoz. - szorítom meg a kezét. Mert biztos vagyok benne nem fogadja el az én vérem.
A képességem okán simán vissza tudok menni az indulási pontunkhoz onnan meg séta a városig ....

Én is belépek a házban, de nem fogadom el a felkínált ruhákat, inkább egy gyors szárítóbűbáj után egy csésze tea után nyúlok. 
- Remek ez a tea! Köszönöm szépen Mr. Jiang. És köszönöm szépen a meghívást is. Biztosan nyugalmasabban is el tudta volna képzelni az Őszközép ünnepet, mint ennyi vendéggel. - köszöntöm a házigazdát, majd elindulok kicsit körbenézni.
Mire visszafordulok az ajtó felé, látom belépni a csuromvizes Tiarát. Jól láthatóan a mindenki befelé kijelentés nem volt elég ahhoz, hogy vámpírként beléphessen a házba. 
Nem tudom eldönteni, hogy vigyorogjak egyet, vagy inkább elpiruljak, ahogy a lányra teljesen rátapad a csuromvizes selyem, csaknem mindent megmutatva a bájaiból. 
- Ejnye, Miss Tepes! Nem illik ám így szanaszét csepegni a vendéglátónk szőnyegén. - jelentem ki, de a hangomból jól érezhető, hogy csupán viccel próbálom elterelni a figyelmet az okról, amiért ebbe a helyzetbe került. Szerencsére a társa sem szeretné jobban a lány bájait mutogatni, így egy gyors bűbájjal megszárítja a lányt, majd megöleli. Örülök neki, hogy mintha kicsit közelebb kerültek volna egymáshoz. Vlad már aggódni kezdett, hogy a kapcsolatuk nem működik. Ez ugyanis elég nagy érvágás lenne Tia számára. Vlad sürgetné már a teljes egyesülést is, hiszen ezzel teljesedne ki végül Tia ereje is. De Tia mindig ellenáll. Biztosan megvannak rá az okai. 
Amikor elhangzik a hívó szó, terelgetni kezdem a fiatalságot a megterített asztal felé. Figyelmesen hallgatom ahogy Wang ismereteti a különböző ételeket, amelynek nagy részét ismerem már, és szeretem is. 

Norina Filtro carried out 1 launched of one Lucky :

17

Mr. Jiang mellett foglalok helyet, és Wangra kacsintva egyenesen a dandan tészta felé nyúlok. Imádom a csípőset.  Amikor már mindenki jóízűen falatozik, csendesen feléje fordulok.
- Még egyszer köszönöm a meghívást, és azt is, hogy egyáltalán fontolóra vette az ajánlatomat. Ha mesélne egy picit magáról és a vállalkozásról, szívesen meghallgatnám, és ha úgy dönt elfogadja a Jóslástan professzori felkérésemet, biztosan meg tudunk egyezni sok más felmerülő kérdésben is. 

Jól esik Darman melege, így szorosabban hozzá bújok. 
- Köszönöm szépen! - súgom neki, megköszönve a bűbájt. Amikor a fülembe súgja, hogy érzi az éhségemet, meglepődök. 
- Tényleg? Tényleg érzed, amikor éhes vagyok? - kérdezem tőle meglepetten, hiszen ez azt jelenti, hogy sokkal, de sokkal erősebb a köztünk lévő kötelék, mint amire számítottam. 
Amikor felajánlja a vérét, melegség önt el, aztán amikor azt is felajánlja, hogy kész akár a városba is elvinni, hogy egyek, már biztos vagyok benne, hogy össze akarom kötni vele az életemet. 
- Vacsi után tudunk valahol kettesben beszélni? - kérdezem tőle csendesen.

Amikor Lara kimondja, hogy szeretne este is eltévedni boldogan felvisítok mint egy tinilány. Mert az is vagyok. Úgy ölelem magamhoz, mint gyerek a kedvenc alvós játékát.
- Látom már, hogy mi nagyon jó barátok leszünk. A sok hulla...hát, az nekünk nem probléma. Na gyere, menjünk enni! Biztos éhes vagy. És közben választ kaphatsz a többi kérdésedre.
Húzni kezdem az étkező felé, de akkor nagyapa hangját hallom.
"Aiya, a bort elfelejtettem."
- Lara, menj csak és ülj le. Mindjárt jövök, csak viszek Tiának bort - mondom és előveszek egy kést.
Amint magamra maradtam megtöltöttem egy poharat, aztán bekötöztem a sebemet. Szerencsére rögtön mehettem enni.
Sietve mentem én is az asztalhoz és átnyújtottam Tiának a poharat.
- Bocsánat, hogy eddig nem jutott eszünkbe - súgtam oda neki.
Leültem és pakoltam magamnak minden félét. Az igazgatónő pont ekkor lőtte le a poént, hogy nagyapa tanítani fog.
- Ezért tudná, ha valaki most halna meg - súgtam Larának.
Örültem, hogy időben visszaértünk. Ahogy szóba került a vállalkozás felnyújtottam a kezem.
- Úúú az elejét én szeretném. Úgyis én fogom tovább csinálni innen, azt hiszem.
Lehúztam a csésze teámat és megköszörültem a torkom.
- Réges régen, még a 76 generációval ezelőtt, amikor még egyik ismert varázsló iskola se állt, élt Kínában egy nő, Ming Xiao. Káprázatosan szép volt és legalább annyira okos. Amibe csak belekezdett szorgalmasan tanulta, amíg nem ment neki könnyedén. Az a fajta volt, aki egyedül elment vadászni az erdőbe, leölte a vadat, hazavitte, profin megnyúzta, utána megfőzte a kertjében nevelt zöldségekkel és fűszerekkel. Mindezt segítség nélkül. De a mágia új terep volt neki. Akkoriban még nem volt rendes mágikus oktatás a világon. Találnia kellett valakit, aki a mentora lesz. Egy ifjú nemes Dan Fang vállalta a feladatot, de volt egy kikötése. Lehetett valaki bármilyen tehetséges vagy szorgalmas, egy vidéki lány nem költözhetett be csak úgy a palotába Dan Fang mellé. Ming Xiao csak akkor nyerhet bebocsátást, ha az ágyasa lesz. Nem örült annyira ennek, de úgy érezte nem nagy ár. Érezte már évek óta a mágia hívó szavát és válaszolni akart a hangra. Így hát az egyezséget megkötötték. Telt múlt az idő, de csak ne kezdődtek el a varázs órák. Fang sokáig hitegetett azzal, hogy hozzál kell szoknia a palota közösségének a lány jelenlétéhez, de Ming Xiao hamar rájött, hogy hiába vár. Ultimátumot adott a szeretőjének. Vagy elkezdődnek az órák, vagy többet meg se csókolhatja.
Dan Fang csak nevetett. Neki ez csak egy egyszerű fogadás volt a barátaival. Leszakíthatja-e vajon a híres Ming Xiao virágát? Ő már megkapta amit akart. Elűzte a lányt a palotából és csak nevetett azon, hogy hitt neki.
Hatásszünetet tartottam és végig néztem a társaságon. Sok gyönyörű fiatal lány ült az asztalnál.
- Itt akár vége is lehetne a mesének, de ebből még nem születne meg a vállalkozásunk. Dan Fang nem számított arra, hogy Ming Xiao bizony találni fog másokat, akik tanítják. Démonok? Szellemek? Sötét varázslók? Sosem tudjuk már meg. Annyi biztos, hogy Ming Xiaot elnyelte a köd és csak Jáde Róka tért vissza. Talán soha nem tanulta meg hogyan kell bűbájokat előidézni, de megtanulta a méregkeverés minden titkát. De nem a volt szeretőjét mérgezte meg, ó nem. Ennél kegyetlenebb bosszút akart. A forrásokat, tavakat mérgezte meg. Az állatok eledeleit. Nemsokára mindenhol kupacban álltak a temetetlen halottak. És ahol megindult a rothadás ott megindultak a betegségek is. A járvány csak tovább tetézte a bajt. Egyetlen pálcaintés vagy kardcsapás nélkül Jáde Róka majdnem elpusztította egész Kínát, még a virágkora előtt.
A nemesek és mandarinok teljes pánikban voltak. Tenniük kellett valamit. És a sors úgy hozta, hogy amikor kedvenc teázójukban vitatták meg mindezt, a tulajdonos meghallotta. A krónikákból kikopott az eredeti neve, de később úgy emlékeztek rá, hogy Hu Gao, azaz a Nagy Hu. Gao rengeteget tanult a növényekről a teázójához. A fákat is tanulmányozta, mert hát azokból forralt vizet. Tudta melyik fa kemény, melyikkel könnyű dolgoznia, mi a tartós, mi nem. Ránézett a személyzetére meg a fölhalmozott gyógyfüvekre és fahasábokra és meghozott egy döntést, ami örökre megváltoztatta a család sorsát.
A teázó bezárt és rohamtempóban készültek a koporsók. Számtalan növény gőze tisztította a levegőt. Gaot ugyan elvitték a terjedő kórok és nem láthatta, hogy beérik a munkája gyümölcse, de sikerült megfékezni a pusztulást. A Hu család pedig azóta tökéletesíti a szolgáltatásait.
"Imádom ezt a mesét"
Büszkén kihúztam magam tudva, hogy az én örökségemről szól ez a sztori. Meg majd a gyerekeiméről, ha lesz olyanom.

Örömmel láttam, hogy mindenki teli szedi a tányérjait, de aztán eszembe jutott, hogy figyelmetlenül terítettünk.
"Sebaj, az ilyesmi biztos jobb frissen"
- Tao, ha úgyis a konyhában vagy, légyszíves hozz egy pohár bort Tepes kisasszonynak!
Majd a nevezetthez fordultam.
- Kérem, fogadja el. Ragaszkodom hozzá.
Sejtettem, hogy nemsokára rátérünk az igazgatónő látogatásának lényegére de örültem, hogy azért jutott idő a nyugodt evésre is. És hát hogy máshogy kell tárgyalni, ha nem egy terített asztal mellett.
- Higgye el öröm számomra, ha vendégeket fogadok. El kellett végezni pár tágító bűbájt ugyan a házon, de bízom benne, hogy kényelmesen megleszünk.
Meg kellett hagyni meglepett az igazgatónő. Még csak gyöngyözni se kezdett a homloka a, Wang szavaival élve, szörnyen csípős fogásoktól.
- Remélem mindenki talált kedvére valót. Igyekeztünk különlegességekkel készülni Szecsuán tartományból.
Jómagam  több csirkelábat dobtam a hot pot csípősebbik felébe és utána engedtem egy marha nyelvet.
- Amíg ezek megfőnek lássuk a megvitatandó kérdéseinket - néztem Filtro professzorra. - Ami az oktatói állást illeti, megtisztelő az ajánlata, és örömmel elfogadom. A családi vállalkozás már egy kényesebb kérdés, hiszen nagyon régre nyúló hagyománya van itt Kínában.
Ekkor Tao olyan erősen jelentkezni kezdett, hogy majdnem kiesett a székéből. A kérésére csak bólintottam.
Meg kell valljam szépen összefoglalta a történetet. Én ugyan tárgyilagosabb stílust választottam volna, de az nem ő lett volna. Rengeteg fontos Hu volt Gao és a jelen között, de úgy döntöttem mégis inkább magunkkal folytatom.
- Ebben a sorban következik most Tao - vettem át a szót. - És hogy miért ő az az oka annak, hogy most itt ülünk együtt. Talán irónia, talán a végzet, de a fiam Fang, igen ő is Fang volt, egy szörnyű járványnak esett áldozatául a menyemmel együtt. Tudják, nem könnyű a mi szakmánk. De talán a legnehezebb mégiscsak a saját gyermekünket eltemetni - magyaráztam fátyolos szemmel.
"Túl keveset lehettünk együtt. Még annyit mindent mondtam volna neki."
- Persze mindenkinek egy egész élet jut és a törékenysége megszépíti a ritka pillanatokat, ez igaz. De nem akartam még egy előre láthatatlan tragédiát. Ezért kezdtem el érdeklődni a jóslás iránt. Először a nálunk hagyományos, azután a nyugati módszereket is kitanultam. Ahogy öregedtem, Tao egyre több feladatot vett át a vállalkozásnál így több időm maradt olvasni. Azután ahogy telt az idő arra lettem figyelmes, hogy egyre többen keresnek fel mint jóst, sem mint a családi üzlet miatt.
Mintha csak erre várt volna, a Qilin besétált az étkezőbe.
- Ő is így került a képbe. Azt hiszem most már elmagyarázhatom, hogy miért történt minden úgy, ahogyan történt. Felkerestek a Shaolin templomból. Egy Qilin család csempészek karmai közé került. Sikerült rajtuk ütni, de az egyik fiatal gida elkóborolt itt a Chengdu körüli hegyekben. Belenéztem a jövőbe és láttam, hogy messziről jött vendégek fogják megtalálni. De ők is csak akkor, ha nem keresik. Mivel akkor már el volt döntve, hogy vendégeket fogadunk az ünnepek alatt úgy döntöttem, hogy a Magnetarionra bízom a kis lény sorsát. Wangot persze vissza  kellett tartani, hogy ne legyen túl egyértelmű az út a házhoz. Sajnálom, hogy nem szóltam előre, de az veszélyeztette volna a megjósolt jövőt. Így viszont minden sikerült. Talán nem szándékosan, de a két kalandor hőstettet hajtott végre.

Legszívesebben ki sem bontakoznék Darman öleléséből, de az illetlenség volna. Udvariasan elcsipegetem a kivett élelt, de nem az igazi. 
Hamarosan azonban megjelenik Tao, és egy pohár "bort"-t hoz nekem. Mindkét házigazda kísérő szemének tüzében veszem át a poharat. Elönt a vér édes, forró illata, és azonnal tudom, az előttem lévő pohárba Tao vére van. 
Persze a házigazdáim egyáltalán nem tudják, de iszonyat nehéz helyzetben hoztak. Nemcsak a háziakkal való hatalmas illetlenség lenne nem elfogadni a felajánlást, hanem vámpírként is szinte kötelességnek érzem a felajánlást. Pont, mint amikor Wang ajánlotta fel a vérét, még Budapesten. 
A másik oldalról viszont pontosan tudom, hogy Darmannak nagyon nem esik jól, ha más vérét fogyasztom. Véletlenül sem szeretném, ha Tao-ra is fújna ez miatt, bár Wangra nem csupán ez miatt haragszik. 
És valahol igaza van. Miért kell neki mindig a második helyen lennie, valami idióta protokoll, vagy szokás miatt? 
Megfogom a poharat, és úgy érzem magam, mint a ketrecbe zárt állat. 
Egyszerre érzem magamon most már nemcsak Tao, Hu bácsi, és Darman tekintetét, de mintha a többiek is éreznék, hogy valami nincs rendben,ők is rám szegezik a tekintetüket. Vagy legalábbis én ezt így érzem. 
Aztán legnagyobb örömömre Tao beszélni kezd a temetkezési vállalat történetéről, majd őt követi Hu bácsi is. Egy bocsánatkérő pillantást vetek Darmanra, majd belekortyolok a még meleg folyadékba előttem.
A friss vér áramlik le a torkomon, és élettel tölti meg a testemet. Szinte érzem, ahogy feltöltődöm energiával, és erővel. Aztán képek jelennek meg előttem. Hasonlóképpen, ahogyan az Wang esetében, bár jóval homályosabban, és nem annyira élénken és összefüggően. Egy konyha képe villan fel, ahol Tao sürög - forog. Aztán ugyanúgy Tao, egy másik képben, ahogy kisétál a kapun, dúdolgatva. Még egy kép, ahogyan tűzlepkék veszik körbe a lányt, és az utolsó ahogy azt a dalt énekli. Ezúttal már értem a szöveget, de ettől csak még hátborzongatóbb a dal. 
Elveszem a számtól a poharat, és felnézek. Egy pillanatra nem igazán értem miért lett hirtelen csend, aztán rájövök, hogy most bizony vámpír alakomban mutatkozok, amit még többen nem is láttak. 


- Óh, bocsánat! - kapok észbe, és változom vissza eredeti alakomba, majd kissé szégyenkezve hajtom le a fejemet. Nem mindenkinek jön be a vámpír stílus. Bár szerencsére én legalább nem vagyok olyan eltorzult, mint jónéhányan a klánban. Állítólag a torzulás annál nagyobb, minél torzultabb a vámpír lelke is. Bár jónéhányan direktben is képesek eltorzítani a vámpír ábrázatukat, hogy még ijesztőbbek legyenek. Én nem akarom, hogy féljenek tőlem. Nem merek felnézni, inkább a mellettem ülő Darmanhoz közelebb ülve, belefúrom arcomat a vállába, eltakarva azt.

- Igen érzem. Bár nehéz elmagyarázni. Igazából többször is megéreztem az állapotodat. Ha nem is teljesen de részlegesen igen. most például érzek egy bizonyos éhséget ami ne tőlem származik.  - válaszolom a meglepett kérdésére.
- Ez annyira furcsa, hogy így érzem? - kérdezek vissza.
- Persze, ráérek, és szívesen beszélgetek veled. - válaszolom a lánynak.
Viszont, már vissza kérdezni nem tudok mert megjön Tao egy piros borral teli pohárral és mondhatni le erőszakolják a lány torkán....
Ahogy a kezébe veszi az innivalót valami furcsa megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmában. De ahogy jött már megy is. Majd kellett fél perces késleltetés az agyamnak mire leesett, hogy az nem bor.
* Nyugodtan idd. * gondolom fejben mert tudom, hogy olvassa a gondolataimat. 
De nem is igazán várta meg a válaszom, mert a pohár már a szájánál volt és hatalmas kortyokkal itta meg annak a tartalmát.
Gondolatom, hogy nem bor volt benne hanem vér rögtön be is igazolódott. Mert Tia átváltozott vámpír valójába s percekig úgy volt.
- Semmi gond. - válaszolom én a többiek helyet s hagyom, hogy a lány elbújjon "bennem".
* Azt hiszem, így a vadászat letudva. * küldöm a gondolatot picit vigyorogva a lánynak aki éppen zavarba van. 
Igaz annyira nem bánom mert így olyan közel érezhetem magamhoz amihez ritkán van szerencsém.
De mivel már mindenki nagyban eszik én is szedek magamnak egy picit csípős kaját hiszen nem bírom azt emiatt figyelek is rá, hogy nem csípőset pakoljak magamnak. A választásom a foghagymás disznó lett.
Ismerem magamat annyira, hogy tudjam azt amikor nagyon éhes vagyok csak csipegessek mert képes vagyok telis tele zabálni magam.
Miközben eszek Tao történetén gondolkozok. Majd azon a dolgon, hogy ha az öreg jön és tanít minket akkor Tao is beiratkozik hozzánk.
- Mennyire lát előre a jövőben vagy hogy működik ez a "mágia"? - kérdezem, bár nem tudom mennyire idevaló a kérdésem hiszen leget ez lesz az egyik óra tanyaga.

Hogy megvalljam az őszintén én is borzasztóan éhes voltam már. Egy egész heti készülődés, munka és edzés után már nagyon megérdemeltem egy nagy adag mindent. A kérdés az volt, hogy mennyire szoktam el a szecsuáni koszttól.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

20

De a dan dan tészta úgy csúszott le, mintha nem lennék félig Blackthorn.
- Anya családja sose rajongott a házasságáért. Sokáig azt hittem, hogy csak azért, mert a Blackthornok sötét varázslók. De most, amíg Taonak segítettem főzni elkezdtem gyanúzni, hogy más bajuk is lehetett. Szerintem féltek, hogy angol gyomra lesz a gyereküknek és elszoknak az itteni kajáktól.
Mindenből vettem, hogy igazán őszintén tudjam dicsérni a vacsorát.
Ahogy a bor szóba kerül megfeszülnek az izmai.
"Ha Darman kiakad miatta, botrány lesz. De hát basszus, a vendéglátásnak szabályai vannak."
Szerencsére jól fogadta Tao vérét és szerencsére Tia is. Még mindig nem voltam benne biztos, hogy hihetőek, amikre rájöttem a vámpírokról, mert Vlad volt a szűrője. De az rémlett, hogy a Tiáék klánja csak nagyon konkrét ember fajtákból tud táplálkozni hányás nélkül. Aztán gond nélkül lenyelte és én végre le tudtam nyugodni. Ahogy felvette a vámpír alakját éreztem, hogy melegebb lett az asztal körül. Esküszöm, sokszorozza a vonzerejét. Elgondolkoztam, hogy ez velem is működne-e? Lisára pillantottam, és elképzeltem, hogy földöntúlian jóképű vagyok és az agyaraim csak annyira karcolják a bőrét, hogy felizgassa.
Ahogy Tia Darmanba rejti az arcát elfog a vágy, hogy Lisa is ezt csinálja velem. Belenézek a véres pohárba és elégedetten látom, hogy maradt még az alján.
"Hála az égnek. Ha üres lenne, megint meg kellene csapolni Taot"
Megnyugtatott, hogy jól alakul minden. Csak Lisa tűnt furcsának.

Érdeklődve figyelem az eseményeket. Egy pici mosolyra húzódik a szám, amikor látom, hogy Tia mennyire zavarba jött a váratlan véradománytól. Bár már elfogadta valódi önmagát, egyáltalán nem lett belőle az a vérszomjas szörnyeteg, akinek a vámpírokat képzelik nagyon sokan. Valószínűleg soha nem lesz, hacsak valami rendkívüli nem történik. 
Eközben figyelmem Taora, majd Hu bácsira terelődik, ahogy szót emelnek. Tao egy igazi energiabomba, ugyanakkor rendkívül tisztelettudó, okos lány, akiben korához képest hatalmas felelősségtudat él. Nem titkolhatom, hogy nagyon szeretném őt a magnetarion falai között tudni. Hasznára válna a kis csapatnak, és üde színfoltja lenne. 
A családi vállalkozásnak is pontosan tudom, lenne megfelelő vendégköre, nem is beszélve, arról, amit fél füllel hallottam Tia és Tao beszélgetéséből. Temetkezési vállalkozó, aki vámpírok számára készít egyedi koporsókat, hát ilyen sincs több a világon sem. 
Ahogy a pálcikával óvatosan veszem ki, és eszem a Dan-Dan tésztát, a csípős érzés végigszáguld a torkomon, a nyelőcsövemen át. Nagyon szeretem ezt az érzést. Főként, hogy a tészta amellett hogy nagyon csípős, mégis finoman fűszerezett, és az erőssége egyáltalán nem nyomja el az ízeket. 
Amikor befejezem az evést, és iszom rá egy kis bort, Hu bácsi felé fordulok. 
- Nagyon szépen köszönöm ezt a rendkívüli vacsorát. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de azt hiszem, mindannyiunk nevében szólok, ha azt mondom, fárasztó napon vagyunk túl. Jól esne egy kis pihenés. - hajtom meg a fejemet. Talán én vagyok az egyetlen a csapat vezetőjeként, akinek a szájából ez nem hangzik egetverő udvariatlanságnak.

Ahogy kiszedem a fazékból a húsokat, meghallom Dragneel úr kérdését és elmosolyodom.
- Ez egy kiváló kérdés. Már sejtem, hogy nagyra fogom értékelni a jelenlétedet az óráimon. Én úgy mondanám, hogy egyáltalán nem látom a jövőt. Én ómeneket látok. A természet látja az időt. Kérdezni az ómenektől nem egy könnyű dolog, sokszor a szerencsén múlik, hogy mibe enged betekintést. Ez lehet távoli, de akár a nagyon közel jövő is akár. Hogy mennyire a jövő, az is kérdéses. Szerintem csak a sors szándékát mutatja csak meg. Minden szeretne valami lenni. Wang nagy pálcakészítő akar lenni, például. A fa asztal is akkor a legtartósabb, ha az a fa asztal akart lenni. Az idő is ki szeretne futni valahova és ha tudjuk hova, akkor segíthetünk neki, terelhetjük a jó irányba. Mint én most titeket a Qilin felé. Szembe lehet szállni a jövővel, de annak ára van.
Furcsa érzés fogott el. Mintha máris megtartottam volna az első órámat. Sose gondolkodtam azon, hogy tanár legyek. De ki tudja? Lehet tényleg ez illik hozzám. Nem lesz annyira megterhelő, mint a mostani feladataim.
Az igazgató szavaira helyeslőn bólintottam.
- Igaz is, hosszú napjuk volt. A hálószobák az emeleten vannak. Kibővítettük annyira, hogy mindenki tudjon hol aludni. Bár van olyan sejtésem, hogy egyesek közös szobát használnak majd.
Itt lopva Lisára pillantottam és Wangra, aki le se tudta venni róla a szemeit.
- Aki jól lakott és lepihenne az kérje meg Wangot vagy Taot, örömmel eligazítják. Nekik jó éjszakáz kívánok. Aki a sok hús után valami édesebbre vágyik, annak tudok felajánlani friss gyümölcsöket, holdsüteményt, vagy mandula tofut.

Ahogy Tao felsikít és magához ölel először teljesen lefagyok, majd amikor leesik hogy nem meggyilkolni akar elmosolyodok és visszaölelem.
- akkor jó. Kicsit féltem tőle hogx nem fogunk jól kijönni. Az lehet hogy a vállalkozásnak jók a hullák de én nem igazán szeretek ásni-mondom nevetve
Aztán a csaj elküld leülni amíg ő tölt bort Tiának. Számomra elég furcsa hogy ilyen nyugodtan tud róla beszélni hogy mindjárt kést szúr a karjába. Habár amíg nem nekem kell addig tök oké.
- értemm szóval ő olyan gondolatolvasó-válaszolom Taonak suttogva. 
A lány elmeséli a vállalkozásnak keletkezését meg az eredetét. Ehez nem nagyon tudok hozzászólni. Érdekes.
Ezzel ellentétben amint Hu bácsi beavat minket hogy miert vagyunk itt, alig fogom fel. Mi a franc?! Szóval nem azert kellünk hogy együtt ünnepeljünk és még csak nem is Norina testőreiként hanem mert meg kellett találnunk a kis Qilint. És ezt végig tudták. Talán még Wang is! Egy mondat ugrik be; 'a nagyobb jó ért'. Végülis kit érdekel hogy találkozhatunk volna igazából párducokkal vagy hogy meg is halhattunk volna? Senkit. Mindezt azert hogy meglegyen a kis lény. Persze nem a feladat a gond mert így is úgy is elvállaltuk volna azthiszem.. Hanem az hogy semmit nem tudtunk róla. Szép kis átverés.
Közben látom ahogy Tia átváltozik vámpírrá a vértől. Szerintem tök jól áll neki a piros szem. Engem egyáltalán nem zavar. 
Viszont egyáltalán nem hagy nyugodni hogy vajon Wang tudott e az ittlétünk valódi céljáról. Határozottan elindulok felé és amikor mögé érek ráfogok a csuklójára, mint amikor múltkor 'elraboltam'. 
- Gyere légyszi - mondom határozottan majd Lisához fordulok- bocsi elrabolom pár perce, nyugi utána vissza kapod-kacsintok rá
Amint kiérünk az épület teraszára ahol pont nem ázunk bőrig a sráchoz fordulok.
-Ugye nem tudtad? Legalább valaki közölhette volna a dolgunkat. Vagy a bácsikádnak is mindegy hogy eggyel vagy kettővel kevesebb vendéget kelljen fogadni? Lehet hogy túlreagálom de azt mondtad hogy ide csak pihenni jövünk..
- De mindegy. Bocs hogy félbeszakítottam a Lisával töltött időt-mondom halkan

Kíváncsian várom mi lesz, amikor Lara magával húz, de hamar az arcomra fagy a mosoly. A szavai mintha kést forgatnának bennem.
"De ki tudja, lehet megérdemlem."
- Lara Lestrange, olyannak ismersz engem, aki direkt veszélybe sodorna titeket? Nem az lenne a Wangos, ha veszélybe sodornám az életemet, hogy elkerüljek valamit, ami nektek picit kellemetlen? - Kérdeztem szomorúan.
Feltűnt, hogy nem hallom az eső kopogását.
- Gyere, sátáljunk egyet!
Azzal kézenfogtam és kivezettem a kertbe. Ott mögé álltam és eltarkartam a szemeit.
- Nyugi, nem hagylak elesni. Csak engedd, hogy vezesselek.
Megindultam a tiszta friss eső utáni hegyi levegőben. Óvatosan tereltem Larát, hogy fel ne bukjon. A csillagok fénye pont annyira ragyogott, hogy lássam az utat a koromsötét éjszakában is. Ahogy átvágtunk a kerten mesélni kezdtem.
- A Qilinről csak múlt héten szereztünk tudomást, amikor már itt voltam előkészíteni a látogatásotokat. És te is hallottad, a jóslat szerint a messziről jött vándorok véletlenül találják meg. Nem szólhattunk előre. Hu bácsi azóta majdnem minden éber óráját azzal töltötte, hogy a lehető legtöbb részletet kiderítse az esetről, hogy tudhassa, mikor kell Taonak hol lennie. Hidd el, Lara. Ha nem lettem volna 100%-ig biztos benne, hogy nem vagytok veszélyben, nem vártam volna olyan nyugodtan a fa alatt. De rátok hárult a feladat, mert miattam bízott bennetek, hogy nem fogtok ártani egy ilyen ritka és különleges lénynek. Viszont nem ezért hívtalak ide titeket. Megérkeztünk, kinyithatod a szemed.
Elvettem a kezem és odaálltam mellé. Ez volt a kedvenc helyem a birtokon. A csillagok fénye megcsillant alattunk a vízeséseken és a teraszos mészkó tavakon. Messze lent túl a dombokon és az őszben megszínesedett fákon meg látszott Chengdu ezer fénye.
- A meghívás ezért volt itt. Amikor Hu bácsitól megtudtam, hogy Az igazgatónő levelezik vele a jóslástanári poszt miatt én rögtön tudtam, hogy valamilyen hülye indokkal titeket is el kell küldeni vele. Emlékezz, már tavasszal mondtam, hogy jönni fogtok. Az eredeti terv az volt, hogy ez a nyári szünet alatt lesz. De közbe jött Svájc, és aztán mindenki elment egyedül nyalogatni a sebeit. De akkor méginkább meggyőződtem abban, hogy kell nekünk ez az út. Kell valami, ami nem fullad halálfalók meg szektavezérek elleni harcba. Igen, a Qilin kicsit bekavart, de senkit se küldtünk be az erdőbe. Csak bíztunk benne, hogy megtörténik.
Egy bátortalan félmosollyal Larára néztem és magam felé fordítottam.
- Sajnálom, ha átverve érzed magad. Remélem meg tudsz nekem, nekünk bocsátani. Ha nem, majd dolgozni fogok, hogy visszanyerjem a bizalmadat.

Jól esett az a pohár itóka, na. Nem tagadhatom. És hála Merlinnek nem robbant fel a világ, és még Darman sem. Csendben hallgatom a mesélőket, és próbálom összerakni a puzzle darabkáit.
Hallom Lara felháborodását a fejemben, de egyáltalán  nem értek vele egyet. Végülis senki nem kényszerítette őket. Ha valakit okolni akar, csak a daevákat okolhatja. Talán azok is látják a jövőt? - morfondírozok, majd amikor Norina udvariasan megköszöni a vacsorát, bólintok egyet. 
-Én is köszönöm szépen a remek vendéglátást, különös tekintettel a személyre szabott itókára. - teszem hozzá. 
Eredetileg vadászni terveztem, de így nincs okom hogy ne aludjam ki magam végre, hiszen az elmúlt éjjel sem aludtam túl jól. 
- Alszol velem? - kérdezem Darmant, akinek még mindig a karját markolászom. Valahogy jól esne mellette, hozzá bújva aludni.

Ahogy látom a szavaim elérték a kívánt hatást, viszont az meglep hogy a srác elhív sétálni. Séta-eső párosítás, romantikus. Ha ezt Lisa megtudja mindkettőnket kinyír. Főleg engem. De nembaj.
-Bízok benned.. De kinyírhatlak ha beleesek egy kertitóba vagy valami hasonlóba?
Még csukva volt a szemem amikor beszélni kezdett. Nemtudom mit árul el az arca de nem akarom hogy miattam legyen szomorú vagy csalódott.
-Értem. Egy pillanatig sem hittem hogy neked is közönyös a sorsunk. Csak túlreagáltam.. Mondjuk akkor is ez lenne a reakcióm ha megtudnám hogy sorsára hagytuk a kis imádnivaló lényt.-teszem hozzá mosolyogva.
Amint kinyitottam a szemem megláttam a gyönyörű tájat.
-Wang ez elképesztő! Hogy lehet egy hely ilyen szép? És azok a vízesések! Tökéletes..
A srác bizonygatja hogy már korábban is beszélt nekünk az útról. És svájcot is megemlíti. 
~Jajj de jó. Kellett mondani.. 
Sorra ugranak be az emlékek a nyárról. És arról az énemről akivel nem néztem még szembe. És egyenlőre nem is tervezek. 
-igazad van jó ötlet ez az út. Mondjuk úgy ránk fért.
A srác magával szembe fordít és bocsanatot kér. Mi a fene? Inkább nekem kellene amiert így gyanusítottam. 
- Hát persze hogy megbocsájtok Wang. Nem is haragudtam.-nézek rá mosolyogva majd megölelem és adok egy puszit a nyakára. Igen, mostmár egészen biztos vagyok benne hogy Lisa ezért kinyír.

A választ megkaptam, bár valahogy úgy érzem sokkal előrébb nem jutottam vele. 
Ez a jóslás mindig is egy tőlem nagyon de nagyon távol álló dolog volt. Talán az is marad.
Az étkezést követően Norina elköszön és ezzel megbontja az asztalt. Aminek kifejezetten örülök mert már kezdtem kókadni lefelé. Csak egy hosszú nap áll mögöttünk.
- Persze, szíveset örömest alszom veled. - válaszolom a lány kérdésére.
* Mondjuk, így terveztem alapból. * teszem hozzá gondolatba.
- Tao! Meg tudnád mutatni a szobánkat? - kérdezem a lánytól mert Wang lelépett Larával.

Ahogy látom és hallom Larát ámulni a tájtól végre én is megnyugodok. Ahogy magam felé fordítom már nem érzem a feszültséget a vállaiban.
Megkönnyebbültem simulok bele az ölelésébe....
Az ajkai a nyakamon villámcsapásként érnek.
"Ez mi volt? Baráti puszinak fura hely a nyak. Ez inkább olyan, amit Tia csinált az erdőben, amikor...."
Örültem, hogy éjszaka van, így nem látszik mennyire elvörösödök. Csak nem igazán értettem miért. Jutott már eszembe többször az az éjszaka és nem volt ennyire furcsa. Zavartan simogattam az ujjammal a helyet, mintha bizonyosságot akartam volna keresni, hogy tényleg megpuszilt. De persze nem találtam fognyomot, mert Lara nem harapott. Ő nem vámpír.
"Csak megpuszilt. Igen, ez egy ártatlan puszi volt. Barátok között teljesen normális, hogy egymás nyakát puszilgatják, miközben a kezük megindul.."
Megráztam magam.
- Örülök, hogy elhoztalak ide - nyögöm ki végül. - Ide konkrétan, meg úgy általában Kínába. Mostanában ha segítségre vagy vigaszra van szükségem, mindig ott vagy.
Egy belső hang azt suttogta, hogy most rajtam a sor megölelni és adni egy puszit a nyakára, de a másik szerint egy fürdésre van inkább szükségem.
- Menjünk, feküdjünk le
"Jesszus"
- Aludni. Menjünk keressük meg az ágyainkat és feküdjünk le aludni!
Úgy döntöttem ez így bőven elég volt nekem mára. Inkább csöndben maradtam végig, ahogy visszamentünk a házba. Larának megmutattam melyik szobát szántuk neki. Volt egy, amelyikben sok pandás meg sárkányos dísz volt. Jó éjt kívántam neki, aztán megkerestem a saját szobámat remélve, hogy Lisát ott találom és bepótolhatok egy heti lemaradást.

Kicsit csalódottan néztem, hogy Wang elviszi a kedvenc új játszótársamat. Szerencsére a beszállítóm maradt. Ő meg Darman már nagyon álmosnak tűntek. Amikor az utóbbi szólt, hogy útbaigazítást kér, vidáman ugrottam fel a helyemről.
- Persze, gyertek utánam! Wang mondta, hogy nektek nem fog két szoba kelleni.
Felmentünk a lépcsőn aztán megkerestem az előre kiválasztott szobát. Nekik nem igazán volt választásuk, hogy melyiket kérik.
Kinyitottam nekik, majd a kulcsot Tia kezébe adtam.
- Jó éjt! Holnap reggel találkozunk! Ha valami ijesztőt hallotok az éjjel, az csak én vagyok. De lehet nem, szóval biztos ami biztos, maradjatok a szobában.
Integetek, aztán futok vissza megnézni, hogy kell-e bárkinek kalauzolnom.

(A szoba tágas és sok növény van benne. Egy nagy franciaágy van a közepén két oldalt egy-egy éjeliszekrénnyel. Az egyiknek támasztva egy hosszúkás csomag egy levéllel. Rajta ismeretlen kézírással:

Biztos forrásból tudjuk, hogy mi lesz hónap végén. Boldog Születésnapot


A másikon egy könyv hever Az illusztrációk alapján egy kínai történetet mesél el, de szerencsére egy fordítás. Egy halandó férfiról szól, aki beleszeret egy Huli Jingbe, egy halhatatlan róka szellembe. Sokáig bizonytalan, hogy működhet-e a kettejük kapcsolata, de amint megtanulnak küzdeni egymásért, sikerül megtalálniuk a boldogságot.

Talán nem kell mondani, hogy semmi furcsát nem hallotok és nem is ébredtek fel zajra.)

Szinte már már utolsóként érek be a vendéglátónkhoz, elgondolkodva a történteken. Mármint a Qilinen. Mit keresett itt egyedül egy ilyen kis példány, messze a ködben. A gondolataimat a hirtelen leszakadó eső oszlatja szét, sietősre veszem a lépteimet. 
- Köszönjük szépen. - mosolyodok rá Hu bácsira. Muszáj leszek átöltözni, ha nem szeretném azt, hogy megfázzak. 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

15

https://servimg.com/view/20435129/4


Ennél egyszerűbb ruhát nem igen találtam, talán ez nyerte el a tetszésemet a legjobban. Mosolyogva a fogadom el a finom teát, ami nem hasonlít az általam eddig kóstolt teákkal. Teljesen más az illata, és az íze is, érezhető, hogy szeretettel csinálták, mellé nem kevés figyelemmel. Egyszerűen nem tudok betelni vele, a melegség jár át. Majd az orromat megcsapja a finom illatok tömkelege, ami következtében a gyomrom akkorát kordul, hogy szinte elnyomja a beszélgetések nagy részét.

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

6

Szerencsére egy egyszerűnek mondható ételt teszek a tányéromra: szezámmagos csirkét sült tésztával. Mit ne mondjak, Wang rokonsága igen kitett a vendégjeiért. 
- Ne haragudjon, Hu bácsi, Helen vayok, a csapat kétballábas tagja. Remélem nem fogok semmit nem összetörni, így igyekszem a fenekemen maradni, ameddig csak lehet. 
Csendben figyelem a beszélgetéseket, átjár a hely melegsége. Egyszerűen képtelen vagyok figyelni akármiféle beszélgetésre, zajra, hangra. Valahogy sosem éreztem magamat ennyire nyugodtnak sem. Rettenetesen sajnálom, hogy Daniel nem jött el erre a csodás helyre. 
Most már irigy vagyok mindazokra a "párokra", akik egyáltalán még ha utálják vagy kedvelik egymást, együtt vannak. Ezek szerint nálunk se tartott az a túlzottan nagy szerelem, mint ami mintha lett volna köztem és Daniel között. Mintha mondható lett volna az, hogy szerelem van köztünk. Kissé elérzékenyülök, a tekintetem fátyolos lesz. Vajon a teától vagy a könnyektől? Ekkor egy hideg könnycsepp fut végig az arcomon, megsózva a finom, édes teát. 
- Ne haragudjon Hu bácsi, de hosszú volt a mai nap, le kell feküdnöm egy kicsit. - mondom, miközben próbálom visszatartani a sírásomat, így nagy kapkodva felállok, majd elindulok a Hu bácsi által említett szobák felé, ahol álomba sírom magamat.

Játékban részt vett karakterek.
 
Verden Wildheart :5KP
Lara Lestrange :5+2+2+2=11KP
Lisa Peterson :5KP
Dragneel Darman :5+2+2+2=11KP
Hu Tao :5+2+2=9KP
Wang Blackthorn : 15KP
Tiara Prince :5+2+2+2+2=13KP
Helen Green :5KP
 
Minden játékban résztvevő dobhat egy csokibékát!