02. Korai érkezés (reggel)

A bejártai csarnokban hagytam a táskámat. Szerencsére itt nem kell félni, hogy valaki azt ellopja, plusz a manók már ahogy beléptem a Nagyterembe meg is fogták a táskámat és vitték a hálókörletembe az ágyam mellé. Így ahogy beléptem a nagyterembe kerestem egy szabad asztalt ahova leülhetek. Ki is pécéztem egy asztalt a saroknál ahova leülve láthatom, ki jön és megy ki a teremből.
Ahogy leülök, azonnal elém lebeg egy kis étlap. *Na ez új tavalyhoz képest* lepődök meg.  Elveszem a lapot és nézegetem.
Nem sok étel van rajta, gondolom a fő ételek majd inkább vacsorára lesznek így inkább könnyű fogások, mint például saláták, francia pirítósok, vagy palacsinták szerepelnek rajta, természetesen külön lapot kapot az italok "részlege". Nem meglepő, hogy nincs benne alkoholos ital. Minden lap alján annyi szerepel " Rendeléshez mond ki halkan amit rendelni szeretnél ".
- *Már majdnem igazán modern lett az iskola* -  gondolom magamba. - * Na ideje kipróbálni * - határozom el magamat.
- Zöld teat kérnék pirítóssal - suttogom magam elé.
Míg várok a rendelésemre, adidg észre veszem, hogy az igazgató berohan a helyiségbe körülnéz majd kirohan.
- * Ezt meg mi lelhette * - gondolom magamba, amikor észrevezsem, hogy egy tálca repül felém ami szépen és puhán érkezik elém.
- Á a rendelésem - mondom így magamba.
Elgondolkozva iszogatom a teamat.
- * Érdekes volt ez a nyár, jó volt haza menni anyáékhoz kicsit. De hiányzott Tia. Túl hamar érkeztem, az volt írva a levélre, hogy délutánra kell érkezni én meg délelőttre jöttem csak azért, hátha találkozok Tiaval legalább. De mivel ilyen hamar érkeztem ezért nincsennek annyian a terembe*

Jó kedvvel léptem be a bejárati csarnokba, vártam az Andyvel való találkozást, de a többiek is hiányoztak, de az otthoni életnél nem volt rossz. A nyáron elég sokat leveleztünk, de már nem is kell ezt tovább. Lepakoltam a cuccaimat, és benéztem a nagyterembe, ahol Darmant láttam ücsörögni, de ráeszmélek, hogy az egyik manó a kezemet megrángatta, hogy elviheti-e a cuccaima, amire egy bólintással és egy köszönömmel feleltem. Kényelmesen beindultam a nagyterembe, és odaléptem Darmanhoz.
- Szia Darman. MEgengeded, hogy leüljek?

Halkan nyitom ki a nagyterem tanári asztal felöli oldalán lévő kis ajtót. Ezen az ajtón közlekedtem amikor nyáron itt voltam a suliban. Szinte az egész nyarat itt töltöttem mert a klánban hatalmas balhé volt. Nagyrészt miattam. Valahogy néhány vámpírnak nem fűlött a foga ahhoz hogy elfogadjon egy tinédzsert hercegnőjüknek, aki még életében nem harapott nyers húsba sem, nemhogy élőlénybe. Én igazából megértettem volna őket, ha nem akarnak kinyiffantani. Na erre az apám azonnal idehozott és kvázi bezárt a kastély területére.
A többit csak hallomásból tudom. Állítólag apámnak elgurult a gyógyszere és kisebb vérengzést vitt véghez a klánban.
Ahogy kinyitom résnyire az ajtót, látom Darmant és Helent az egyik asztalnál ülni, nekem háttal. Sokat tanultam a nyáron, és arra gondoltam megviccelem kicsit őket. Villámgyorsan, szinte hang nélkül suhanok Darman széke mögé, és hátulról átölelem.
- Szia kedvesem! - súgom a fülébe, majd megpördítve a székkel viharosan átölelem őt. -Szia Helen!  Milyen volt a nyarad? - ülök le mellé a székre. - Csipkebogyó tea, szalonnás rántotta, és a szokásos. - suttogom halkan, majd újra a többiekre figyelek.

A klub helyiségből sétáltam le, amikor láttam Helent belépni a nagyterembe. Jó látni, hogy nem történt vele semmi baja a nyáron, vagyis reménykedtem benne. A nagyterem ajtajának támaszkodtam, amikor egy foltot véltem látni elsuhanni, amit ne tudtam hová tenni,de gyorsan választ kaptam rá: nem lepődtem meg, hogy Tia vetette be magát, aki valószínűleg sokat gyakorolhatott. Nem bírtam ki, hogy a két fiatalabb reakciójára ne nevessem el magamat, és induljak el feléjük.
- Látom, Tia, megint nem bírsz magaddal. És csodálkozol, hogy elkanászkodnak?! - mondom, és leülök az asztalhoz. Egy-két manótól megtudtam, hogy modern lesz idéntől a az étlap.
- Töklé, pirítóssal, és dzsemmel - suttogom el.

Egy ismerős hang rángat ki a gondolataim közül. Amikor a hang irányába nézek Helen-t veszem észre.
- Szia Helen, persze ülj csak le nyugodtan. - felelem a lánynak. - Ahogy látom te is korábban érkeztél a leírtakban. Azt hittem, hogy egyedül én vagyok ilyen "bolond. Örülök, hogy láthatlak téged. - teszem még hozzá az előző kijelentésmehez.
De mielőtt kérdezhettem volna Helentől valamit egy jelenlétett éreztem magam mögöt. S hírtelen Tia-t találom a nyakamba aki üdvözöl engem.
- Szia szerelmem - s amint megpordíta székben ét átölel gyors egy puszit adok az arcára. - Hiányoztál... - de nem tudom befejezni mert eszembe jut, Helen aki mellettünk van és ettől láng vörös leszek zavaromba.
- Helen azt akartam tőled még kérdezni, hogy hogyan telt a nyarad? - kérdezem tőle, majd felfigyelek Tia rendelésére. - A szokásosoat? Ezek szerint egész nyáron itt voltál az iskolában? - kérdezem meglepődve Tia-t.
Ekkor hallom meg James nevetését aki az ajtóban minket néz majd oda jön hozzánk s helyet foglal.
- Szia James, hogy vagy? - kérdezem a sráctól. - Tia kevés ahhoz, hogy megrontson minket - ekkor kicsit oldalba bököm játékosan majd hozzá tezsem még a kijelentésemhez - Tallán neki kell félnie tőlünk - ekkor rámosolygok kedvesen.

Leülök Darman mellé. Ahogy tanulmányozom az újfajta rendszert, hirtelen Tia jelenik meg mellettünk. Kicsit kényelmetlenül érzem magamat, miközben elmotyogok egy adag rántottát és narancslevet. Valahogy hiányérzetem van, és a rossz érzés kerülget.
- Öm, szia Tia. Egész gyorsan elment, nagyjából. - válaszolom a srácnak, és James fele fordulok, akinek a szemeitől valahogy megnyugszok, és rámosolygok.

- Szia James! - köszönök az asztalunkhoz érkező fiúnak. Közben megérkezik a rendelésem. Elkezdek enni, aztán a többiekhez fordulok.
- Igen! - válaszolok Darman kérdésére - szinte egész nyáron itt voltam. Tudjátok, a suli után apám elvitt a vámpírokhoz, és bejelentette hogy nekem szándékozza átadni a klán irányítását, mihelyt késznek talál erre. Hát, nem igen díjazták a bejelentését. A többség teljesen normális volt, sőt, mintha tiszteltek is volna. Valamit suttogtak arról, hogy tisztavérű vagyok, és hogy ez lehetetlenség. De nem igazán értettem miről beszélnek. Aztán amikor apám lelépett a vénekkel beszélni, hát kitört a káosz. Az egyik idióta vámpír rám vetette magát, és megpróbálta átharapni a torkomat. Vagyis rendesen meg is harapott, több helyen is. - mutatom a torkomon lévő még mindig vörös sebhelyeket. Aztán kb két részre szakadt a klán. Voltak akik azonnal segítségemre siettek, és persze riasztották apámat is, aki azonnal ide hoppanált velem, és bedugott a gyengélkedőre. Aztán tök furcsa volt. A javasasszony azt mondta, hogy meg fogok halni, mire apám jót nevetett és közölte, hogy ez szinte kizárt. Aztán meg kellett innom vagy 3 fiolányi vért és elaludtam. Mikor felébredtem tök sötét volt. De én teljesen élesen láttam, és éreztem a javasasszony illatát pedig vagy két szobával arrébb volt, és tisztán hallottam ahogy lapozgatja a könyvét. A hajam is nőtt kicsit, és mintha feketébb és selymesebb is lenne. És a szemeim is sötétebbek lettek. De ami a legfurcsább... nézzétek csak... -
Azzal megfogom az előttem lévő fiolát, és megiszom a tartalmát. Aztán a többiekre vigyorgok. Érzem a bizsergető érzést, ahogy szemfogaim meghosszabodnak, és élesen állnak ki a többi egyébként tökéletes fogam közül.
- Látjátok? - még nem tudom szabályozni őket, és egyenlőre csak ha vért iszom akkor jönnek elő. Remélem ez nem ijeszt meg titeket. - nézek rájuk, és kissé félve megfogom Darman kezét az asztal alatt.
- Hát ez volt az én nyaram. És persze felfedeztem a suli minden zugát. Mondhatom vannak itt érdekességek... Bocsi a sok pofázásért, de egész nyáron max a házimanókkal tudtam beszélgetni... Alig vártam hogy végre jöjjön valaki.
- A ti nyaratok milyen volt? -kérdezem őket végül elhallgatva, és egy kis teát hörpintve, mivel a sok beszédtől kiszáradt a szám. Közben érzem hogy fogaim visszaállnak az eredeti formájukra.

- Egész jól eltelt. Próbáltam én is valamennyire fejleszteni magamat. - mondom nekik, és a tekintetem össze találkozik Helenével, akin látom, hogy zavarba van kicsit, és tudom, hogy aggasztja Andy hiánya, így vissza mosolygok. Idő közben megkapom a reggelimet, és neki állok. Halllgatom, ahogy Tia végig meséli az egész nyarát.
- Milyen kedvesek, hogy el akarnak tenni láb alól. De semmit nem tehetnek, ha az apád rád hagyta a klánt. Bár, téged ismerve, tuti, hogy szét rúgod a feneküket, hogy megtanulják azt, hogy mégis ki a főnök. Én a nyáron annyit tudtam elérni a fejlesztéssel, hogy ha lenyugszok, akkor képes vagyok arra, hogy akárhol is van a másik Örökös, megérzem a hangulatát, bármilyen is legyen az. - egy gyors pillantással Helenre nézek, és elmosolyodok.

*Szinte észrevétlenül lépek be a nagyterembe, de azért még így is próbálom magam kisebbre összehúzni. Nem azért mert sokat bántottak volna tavaly, de soha nem lehet tudni. Már túl nagy a nyüzsgés nekem. Jobb lenne ha senki nem lenne, de hát ilyen az élet. Szótlanul a helyemre sétálok, de út közben valaki közli, hogy Zöldteát kér pirítóssal.
Kétségbe esve figyelem a tányéromon lévő zöld teát, pirítóssal, és az egyszem narancsot. Próbálom leküzdeni az érzést, de nem bírok magammal, így inkább szó nélkül oda teszem elé a tálcámat. *

- Értelek Helen - felelem a lány kurta válaszára. - * Ezek szerint nem igazán akar beszélni arról mi történt vele a nyáron. Nem lennénk barátok? Na de akkor nem nyaggatom, majd elmondja ha akarja * - zárom le magamba Helennek adott válaszomat.
Majd figyelmem Tia irányába mozgósítom és végig hallgatom a történetétt.
- Te jó ég !!! - adok hangot a gondolatomnak, majd megnyugszom amikor mutatja a már szinte teljesen begyógyult "forradásokat" - Azt hinné az ember, hogy a klán fél annyira apádtól, hogy nem kérdőjelezik meg eme döntését. De így muszály lesz sokkal erősebbé válnod, már csak azért is, hogy ne tudjanak téged bántani. Biztosra veszem, hogy nem lesz könnyű éved mindezek után. - felelm, miközben vissza dőlök a székembe miután ránéztem köezelbről a sebhelyekre. - Igazán szép fogaid nőnek, de azt mondod, csak akkor nő ki amikor vért iszol? S ha megérzed az illatát akkor nem? - kérdezem elmélyülten.
- Nekem jól telt a nyár, bár igazán hiányoztál számomra - itt picit lesütöm a szemem, mert zavarba jöttem - mugli barátommal akit Petyának hívnak sokat "bandáztunk". Tanított nekem egy jó kártyajátékot, ha gondoljátok megtaníthatom számotokra. Ja én utolsó sorban megtanultam bográcsban főzni. Nem tudom ismeritek eme mugli főzési szokást. Iszonyú hangulatos és nagyon finom ételeket lehet benne főzni. Sokat kirándultunk. Jó volt találkozni vele. - felelem Tia kérdésre
- Hmm, James ez igazán jó dolog. felelem Jamesnek, maj d hozzá teszem - én sajnos nem edzettem smemit a nyáron, inkább éleztem a pihenést és azt, hogy nem volt suli. Tudjátok, sokáig alvás, és csak szórakozás ami a csövön kifér.
Ekkor észre veszem az egy srác elsétálni az asztalunktól. Olyan furán néz ki, mintha nem is lenne teljesen ember. Majd hírtelen eszembe jut, hogy egy tálcát tett az asztalunkra és azt itthagyva indult tovább.
- Várj!! - szólok utána - A tálcát miért hagytad itt, ez nem a te ételed? - kérdezem tőle.

Sejtem, hogy Darmannak nem tetszett a rövid válaszol, de valahogy nem volt kedvem mesélni a nyarammal kapcsolatban. AMikor James mesélt, szinte bele pirultam a dologba: akkor ezek szerint a "szárnyai" alá vett, hogy ha bármi bajom van, akkor igyekezzen ott lenni.
- Hű, TIa, máris felkelőkre találtál a klánodban? - kédezem a lánytyól, aki a sebét mutatja a nyakán. A csodálkozásomat Darman csodálkozása múlja felül, így elnézek arra fele. Valahonnan ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan, aztán akkor leesett.
- Dale vagy, ugye? - kérdezem tőle. Tavaly hallottam, hogy egy csomóan piszkálták őt a származása miatt.

- Hm... Ráncolom össze a szemöldökömet Darman kèrdèsère. -Szagra? Ezt mèg nem próbáltam ki- felelem őszintèn. Nekem is feltűnik Helen hallgatása, de nem teszem szóvá. Inkább Jamesre figyelek. - Megérzed az örökösöket? Úgy érted tudod hogy hol vannak? Vagy csak azt érzed hogy biztonságban vannak? Mit gondolsz? Ha bajba lenne egyikük rátalálnál? - teszem fel az első kérdéseket, amik eszembe jutnak.
Aztán újra Darmanra figyelek. A lábára teszem a kezem és lágyan megszorítom. - Te is hiányoztál nekem. Amikor megtámadták nagyon megijedtem hogy többé nem láthatlak... De nem kell aggódni. - fordulok a többiek felé is. Úgy hallottam apám csírájában fojtotta el ezt az egészet. Egy csomót megölt a mieink közül.
Képzeljétek... Egy csomó új diák lesz idén. A tervek szerint az apródok majdnem mindegyike ide fog járni. 11-18-ig a korosztályuknak megfelelő évfolyamba.
Ekkor tűnik fel egy kissrác, aki gyakorlatilag odaugrik az asztalhoz, levág egy tálcát ès minél előbb igyekszik eltűnni. Ismerem őt tavalyról. Bár magának való srác, az ő mentora is vagyok, így tisztában vagyok a szárnazásával. Ez az új rendszer felettébb zavaró lehet neki, ha jól gondolom. Kíváncsi vagyok valamire így határozottan rászólok.
- Várj! Gyere. Ülj le ide most, és edd meg az ételed.
Hangom ellentmondást nem tűrően zendül a teremben. A többiek kissé furcsán néznek rám, de csak egy legyintéssel jelzem, hogy nincs gáz.

- Ha úgy nézzük, akkor igen. Vagyis gondolok arra, hogy érzem azt, hogy jól vannak-e vagy sem. De azt, hogy pontosan el tudnék-e hozzájuk menni, az kérdéses. Az eddigi információim szerint, rajtam kívül Helen az egyetlen Örökös, akiről tudomásom van. Megéreztem azt, hogy esetleg éppen milyen hangulata van, értem ezalatt, hogy rossz a kedve, vagy éppen jó, dühös, ha értitek, mire gondolok. - felelek Tia kérdéseire. - Új diákok? Mármint a klánodból, ha jól értem.
A mondani valómat egy kis srác zavarja me, aztán akkor esik le, hogy ugyanúgy másodikos, mint a többiek. AMikor Tia leülteti hozzánk, csinálok agam mellett helyet. Kezdek aggódni, hogy Andy és Treena hol a fenébe lehetnek eddig, hogy még mindig nincsenek itt, így remélem semmi bajuk nem esett.

*Az volt a terv, hogy nyugodtan eszem egyet, de az, hogy valaki éhes azt még sem hagyhatom, még ha az én ételemet kell oda adnom neki. Próbálok minél feltűnésmentesebb lenni, de mégis csak lebukok. Össze is rezzenek, amikor megszólítanak.*
-Ö.. én.. csak... te éhes.. *kezdenék magyarázatban, amikor a mantornak kijelölt leányzó rámszól, hogy üljek le. Szó nélkül helyet is foglalok. Helen kérdésére pedig csak helyeslően bólogatok. Az újjaimat összekulcsolom az asztal alatt, s csak félve pislantok fel időnként Helenara. Többet nem gondolnék mondani, mivel konkrét kérdés nem hangzott el hozzám.*

Látom Helenen, hogy szinte átnéz rajtam. Valószínűleg zavarj, hogy itt "turbékolok" Tiaval, miközben Andrej meg nincs itt, hogy vele legyen. De ahogy látom, jól érzi magát James környezetében. Gondolom köze van ennek az Örökös dolognak ehhez.
Majd megérzem Tia kezét a térdemen aminek nagyon örülök. Hiányzott a közelsége, remélem jó évünk lesz.
- Hú akkor tényleg sok diák lesz ettől az évtől az iskolában. Nem lesz gond azzal, hogy a klánotoktól érzeknek? Esetleg nem akarnak majd neked támadni, hogy a szüleik jobb helyzetet kapjanak mint amibe most vannak? - tezsem fel a kérdeést ami elsőnek eszembe jut.
- Szia Dale, Darman vagyok - s nyújtom a kezem a srác felé. - Úgy látom mindenki ismer téged rajtam kívül.
Furcsán nézek Tia-ra ahogy ráparancsol a srácra, de nem szólok semmit sem. Inkább befejezem az ételt amit rendeltem.
* Lassan fel kéne mennem és kipakolnom a cuccaimat, és átöltözni az esti ceremónia előtt*

- Szóval megérezted, hogy éppen milyen volt a hangulatom? - kérdezem kissé pirulva, miközben a bejáratot sasolom, ahol lassacskán jönnek be a diákok, akik közül kiszúrom nagyjából azokat, akiket a tavalyi évben nem igen láttam, így arra a következtetésre jutottam, hogy Tia klánjából származhattak.
- Hm, micsoda sok új diák - csodálkozol fel hangosan, miközben Dale felé fordulok, akin látom, mintha azt várná, hogy kérdezzek, vagy hogy szóljak hozzá, így próbálom a saját gondolataimat felé fordítani. Valahogy nem sokat láttam a tavalyi évben, de a gúnyolódásokat, amiket hallottam róla, meg is értem, hogy miért nem. - Hogy telt a nyári szüneted?

Ránézem a parancsra azonnal engedelmeskedő srácra. * Szóval igaz, amit gondoltam. Oda kell rá figyelnem, mert ezt könnyen kihasználhatják. * - Egyél! - szólítom fel. Bár hangom határozott, mégsem félelmet keltően hangzik.
Aztán Darman felé fordulok és elmosolyodom. - Nem. Teljes mértékben kizárt hogy a klán gyerekei ellenem forduljanak. Tudjátok a klánban szigorú törvények uralkodnak. A vámpírok törvényei kötelező érvényűek minden halandóra is, ha köztük élnek. És a büntetések szigorúak.
A szüleik biztosan megtanították nekik az alapokat, plusz eddig is jártak iskolába. Ők is tanultak mágiát, csak egy zárt közösségen belül. Eddig. Inkább furcsa lesz nekik beilleszkedni más gyerekek közé, és igen. Gyanítom hogy lesznek konfliktusok. Bármelyikükkel lenne összetűzésetek, keressetek fel nyugodtan. -
Nekem is feltűnt két kedvenc vérfarkasom hiánya. De tudom nincsenek nagy bajban. Azt megérezném.
- Nyugalom, Helen. Jól vannak. - nézek bátorítóan a lányra.
- Lassan kéne indulnunk. Mindenkinek rendben vannak a dolgai? Hálótermeket megnéztétek? Mindenki megtalálta a helyét? - kérdezem a többiektől. - Ha jól sejtem kemény évnek nézünk elébe, de az esti beosztás előtt még mindenki pihenjen le egy kicsit. Én most ha megbocsátotok megyek, utána nézek a többieknek is kicsit. - állok fel az asztaltól.
- Deal - szólítom meg a még mindig csendben lévő srácot! - szeretettel várunk továbbra is az asztalunknál. Itt mindig barátok fogadnak. - igyekszem úgy fogalmazni, hogy azt semmiképpen se vehesse parancsnak. Végül egy mosollyal Darmanhoz fordulok. - Ha kedved van beszélgetni, tudod hol találsz. - azzal körbeindulok a nagyteremben és felkeresem a többi másodévest. Látom hogy az apródok elkülönülve ülnek egy nagy asztalnál. Az asztaluk mellé veszem az irányt. Közeledésemre Eric intésére az összes apród egyszerre ugrik talpra és szertartásosan hajolnak meg előttem. - Vérben és lélegzetben üdvözlünk téges, hercegnő! - hangzik szólamban az üdvözlés. Kissé idegesen nézek körül. Hatalmas feltűnést keltett ez az egész a nagyteremben. Mégsem tehetem meg, hogy nem viszonzom az üdvözlést.
Eric felé fordulok, hiszen úgy látom, ő lett ennek a kis csoportnak a választott vezetője.
- Vérben és lélegzetben üdvözöllek Téged ! - fogadom el a csapat választását eme gesztussal, majd a többiekhez fordulok. - Vérben és lélegzetben üdözöllek titeket! - hajtom meg magam előttük is.
Majd intek Ericnek, aki egyetlen pillantással leülteti a többi gyereket.
- Jó! - szusszanok fel. Ez volt az első és az utolsó ilyen alkalom ebben az iskolában, rendben? - nézek körben a gyerekekre. Ebben az iskolában én is ugyanolyan diák vagyok mint ti. Semmivel sem különb vagy jobb nálatok. Szeretném ha jól éreznétek magatokat itt. Ti ide is tartoztok, és ezt jó ha tudjátok. Itt az iskola szabályai a elsőbbrendűek. Szeretném ha ti is be tudnátok cstalakozni az iskola életébe. Érezzétek magatokat jól. Bátran ismerkedjetek bárkivel, akivel akartok.
Eric! - veled szeretnék majd kicsit később négyszemközt is beszélni ha lehet.
- Rendben - kapom meg a választ.
- Sziasztok!- köszönök el és elmosolyodom, ahogy páran automatikusan felemelkednek a székükből, majd vörös arccal visszaülnek. Laasú léptekkel megyek ki a nagyteremből, és érzem magamon a tekinteteket.
*Nagyszerű. Most az is tudja ki vagyok, akji eddig nem* - bosszankodom magamban, aztán gyorsítok és igyekszem minél előbb kijutni ebből a számomra kényelmetlen helyzetből.

- Tiának igaza van abban, hogy nem kell azon aggódni, hogy nem érnek ide - helyeslek, miközben a lány megkéri Dale-t, hogy egyen mindig a mi asztalunknál. Hallottam, hogy elég nehéz volt az első éve, mivel piszkálták a kinézete és a képességei miatt. - Figyeljetek, van egy olyan ötletem, hogy segítsünk Dalenek megtanulni a különböző tárgyakat, mint korrepetálás, hogy meg tudja mutatni mindenkinek, igenis ugyanolyan, vagy akár jobb képességei vannak, mint nekik. - mondom, és nézek a többiekre, és várom a választ, de Tiától várhattam, mert az egyik új diákhoz ment oda, aki elég tisztelettudóan viselkedett vele, de nem is csodálkozom, mert mégis csak az apja "örököse".
- Szerinted mennyi idő kell az új diákoknak, hogy hozá szokjanak, hogy Tiát itt a suliban ugyanolyan diáknak kell nézni, mint bárki mást? - kérdezem Darmant, aki tényleg alig várta a Tiával való találkozást. A bejárati csarnok fele megpillantom Saoirset, aki az előző tanévben eléggé el volt tűnve. Amikor felénk néz, intek neki, hogy csatlakozzon hozzánk. - Szia Saroise. Mi újság veled? Hogy telt a nyarad?

- Sziasztok. Köszi a kérdésede, James, kicsit lassan, de eltelt. Láttam, rengetek új diák került ide, akiket még nem láttam. Valami történt, hogy ennyien lettünk? - kérdezi Saoirse.

- Nos, Tia klánjálnak a "donor" családjainak a gyerekei jöttek ide tanuln hozzánk. Igazából eddig is tanultak mágiát, csak ők kicsivel másabbat, mint mi, ha jól értettem Tiát.
Valahogy furcsa érzés kapott el, amit tavaly csak egy-két alkalommal éreztem csak: valaki figyel, egy elég erős jellem. Úgy éreztem, elmennek mögöttem, ami által kirázott a hieg, de persze nem a rossz értelemben. Valahogy átjárt a melegség, majd elpillantottam a hátam mögött, és egy elég érdekes személy láttam a tanári asztal mellett: egy magas, kicsit őszes hajú, a hatvanas évei elején járó férfi áldigált, engem figyelve. A meleg, barna tekintetével azt sugallta, hogy minden rendben lesz, és semmitől sem kell félnem. Akkor tértem észhez, miközben Saoirse rángatta a kezemet, és megkérdezte tőlem, hogy minen rendben van-e, mert elbambultam, hogy majdnem leestem a helyemről, annyira figyeltem. Éreztem magamom, hogy elsápadtam, majd a tanári asztal felé figyeltem, ahonnan a férf viszont eltűnt.
* Ez nagyon érdekes. Ki volt ez, és egyáltalán hovál a fenébe tűnt el? És vajon én láttam egyedül, vagy más is? HA csak én láttam, akkor mi a fenét akart?*

Erősen zavarban vagyok, de mivel rám parancsolnak így leülök közéjük, s próbálok nem figyelni a beszélgetésükre, hiszen az nem az én fülemnek való. A szolgák csak ne kémkedjenek az urak után. Így inkább próbálok másra figyelni, de a szemem mindig meg - meg akad Helen hajánál, amikor viszont rá kérdez, hogy miként telt a szünetem, akkor elpirulok, mintha csak az kérdezte volna meg, hogy voltam -e már lánnyal egy sötét szekrényben 3 másodperc mennyországot játszani.
-ööö.. - próbálok össze szedni a gondolataimat, hiszen annyi minden történt velem azóta. Végre sikerült megtalálnom az elsős könyveimet, amiket elloptak, és dugdostak a felsőbb évesek. Sikerült egyszer a levitáció. Apám kivitt a kviditch kupára, szemetet szedni a varázslók után. - csak egyszer nyomtak le wc csészébe a szomszéd fiúk! - újságolom boldogan csillógó szemmel, mintha ez tényleg olyan nagy dolog lenne.
Utána furcsán figyelem, amikor Tia felajánlja, hogy üljek máskor is közéjük, s már tenném fel a kérdést, hogy hozzam is az ételüket is? Erre a vörös srác avval jön, hogy taníthatnának engem?
-Nem érdemlem meg, hogy rám pazarolják az idejüket...

Ahogy végig futott bennem a gondolat, hogy lassan mennem kellene Tia már el is köszönt tőlünk. De jót mosolygok azon, hogy zavarba hoztak a klánjához tartozó emberek.
*Ebből még lesznek vicces jelenetek az biztos, Bár ha elnevetem magam Tia lehet megver érte* - mosolyodok el a gondolat.
- POnt erre gondoltam én is James. Szerintem lezs nek még vicces és igazán kényelmetlen helyzetek még ebből. - Válaszolom a fiúnak.
- Szia Saorise! - üdvözlöm én is a lányt. - Rég láttalak - teszem hozzá még. Majd látom ahogy James a távolba bámul. Követem a szememmel az irányt de én nem látok semmit vagy senkit.
* Talán szellemet látott?* - kérdezem magamtól.
- Dale ez szörnyű, ha legközelebb kötekednek veled szólj majd nekünk vagy Tia-nak, vagy Jamesnak. De lehet a tanároknak kellene szólnod.
- Ha megbocsátotok megykemegnézem a ládámat és kipakolok a bőröndömből. Meg próbálok pihenni kicsit még a ceremónia előtt. - ezzel felállok az asztaltól s elindulok a bejárat felé.

- Szia Saoirse. - köszönök a lánynak, majd Dale felé figyelek, aki mintha néha meg-meg lesni, így észre se veszem, amikor Tia oda megy az egyik asztalhoz, ahol a klánjának tagjai lehetnek, vagyis én arra következtetek, majd látom, hogy a lány elhagyja a nagytermet, így visszafordulok a többiekhez.
- Dale, segítünk neked megtanulni megvédeni magadat, mint ahogy James mondta, és tényleg komolyan mondta Tia is, hogy bármikor ide ülhetsz mellénk. - nézek rá. Valahogy James furcsán viselkedik, de nem akarok rá kérdezni itt mindenki előtt, hogy mi baja van, amikor már Darman is elhagyja az asztalt.
- Ha nem haragszotok, szerintem el megyek kipakolni a ládáimból, mert magamat ismerve, tuti minden benne marad. - mosolygok rájuk, és elindulok kifele.

- Darmannak igaza van. Ha gond van, szólj nyugodtan. - mondom neki, miközben kicsit megborzongok az előbb látottak miatt. Lehet, hogy csak beképzeltem az egészet, mert fáradt voltam, vagy csak a hosszú út az oka.
. Rendben, Darman, akkor majd később. - szólok a fiú után, amikor látom, hogy Helen is felállt az asztaltól. - Te is itt hagysz minket? Ki fog ránk vigyázni? Hát jó, rendben, ha már így feloszlott a társaság, akkor én is tovább állok, mert magától nem fogja a dolgaim kicsomagolni. Vigyázzatok magatokra. - mondom Saoirsenek, és Dalenek, majd lassan az ajtó felé veszem az irányt, ahol megcélzom a klubhelyiséget.