173. Egy ősi gonosz árnyékában...

Anglia melletti sok száz sziget közül az egyik lakatlanon.
A kastély mely szinte az egész apró szigetet lefedi hatalmas és ősi mágiákkal fedték el. Mugli s varázsló szem elől láthatatlan. S csak azoknak jelenik meg akik magukon hordozzák a jelet s engedélyt kaptak a belépésre.
Hopponálások hangja zavarja meg a csendet a nagyterem előtti csarnok irányából. Furcsamód kint bármilyen hatalmas vihar tombolhat bent semmi hangját nem hallani. Emiatt is számít hatalmas zajnak a “vendégek” megérkezése.
Ahogy behatolnak a a terembe egytől egyig felmutatják a karjuk belső felén lévő fekete sárkány tetoválást.  8 kar s 8 tetoválás.
( Így néz ki a helyiség kb.
https://www.bing.com/images/create/rc3a9gi-kastc3a9ly-belsc591-tere2c-kerek-asztallal-mennyezet/64fcc1e6c8c64fc1950e21193229756b?id=qkJh%2b6geFu2q8mbIPUh7LQ%3d%3d&view=detailv2&idpp=genimg&idpclose=1&FORM=SYDBIC )
Szépen mindenki helyet foglal a kör alakú asztalnál s a pálcáikat kiteszik maguk elé. Heggyel az asztal közepe irányába mutatva.
Az emberek csuklyás talárt viccelnek s arcukat elfedik egy átláthatatlan fekete köddel.
Az asztalfőnél ülő személy szólal fel esőnek.  A többiekénél sokkal díszesebb székét hátratolna feláll s elindul körbe a helyiségbe az asztal körül.
Ahogy a szék megmozdul a terem azonnal elsötétül s fényt csak az asztal felett lógó régi kastélyokat díszítő csillárban lévő gyertyák árasztanak.
Lassan sétál miközben beszél, hogy szavai még nagyobb súllyal csengjenek.
- A kék megmenekült! - jelenti ki bosszús hangon.
- De gondolom erről már kaptak értesülést... - folytatná amikor is az egyik személy felszólal s belevág a szavába.
- A gyerekek erősebbek mint gondoltuk. Sikerült megtalálniuk az utat Atlantiszra. - magyarázza a fickó vagy nő.
Eldönteni nem lehet a hangjából mert a ködön keresztül megszűrt lett ezzel is tovább védve a személyazonosságot.
Mindenki néma csendben és feszült figyelemmel követik a történéseket.
Minden előzetes jel nélkül a másodperc tört vagy inkább 100-ad részként villan a varázslat.
A felszólaló a villanást követően görcsben rándul össze. Kiesik a székből s a földön kezd el vonaglani.
A néma csendet mely a teremre szakadt nyögések, hörgések hangja tölti meg.  Ahogy a földön tekereg kezei, lábai nem szokványos ívbe hajlanak. Ahogy a teste ellenáll ennek az aktuális helyzetnek az ízületek ropogásának egyfajta kakofóniája adódik a nyögések mellé.
Amilyen hirtelen jött a “büntetés” olyan hirtelen távozott is, egy kézlegyintéssel.
- Tudod jól a szabályt. Nem vágunk egymás szavába. S főleg nem az én szavamba. Tud hol a helyed. - szól nyugodt hangon Boss. Hiába a kör alakú asztal, ő a vezető.
Megvárja míg a megbüntetett illető vissza ül az asztalhoz, már ahogy az képes erre az őt ért támadás okán.
- A Kéket elvesztettük, biztonságba vonult. Elkaphatnánk, de most nem éri meg a vesződséget. - legyinti le az információt.
Ezzel jelezvén, hogy a téma el lett engedve.
- Viszont a Barnák most nagyon aktívak lettek. Cawas rendesen odatette azta több eze réves fenekét. Mintha méhkasba nyúlt volna úgy kirajzottak. Az Arkánum nem győz takarítani. - feleli enyhe kuncogással a hangjában.
Kuncugása azonnal elhal, ahogy látja, hogy társai nem tudják kiről van szó.
- Cawas az egyetlen túlélője az eredeti 8 lovagnak akik alapították a Rendünket. Sötét varázslatokba ártotta magát, de sikerült úgy ahogy megtalálnia a halhatatlanságot. - magyarázza
- Kissé csalódott vagyok, hogy ezt sem tudják. De nem igazán lep meg mert nagyon kevesen vannak akik ismerik ezt a “történetet”. - teszi hozzá
- Ő majd végez a Barnával, úgyis van egy elintéznivalójuk... - feleli újabb gúnyos hangszínnel.
- Nekünk a Zöld és a Pirost kell előkerítenünk. Ki mit tud a tartózkodási helyükről.... - ül vissza a helyére a Boss.
 
 
Miután a Zigurat lezuhant az égből s elpusztult a Barnák királya Earessztrassza hatalmas köröket ír le a felhők felet a romot figyelve. Bármilyen mágikus aktivitást észlel vagy mozgást. De semmit az égadta egy világon. Hangosan bömböl egyet melyet ti nem hallhattok. Hangja akár egy mennydörgés diadalittasan zeng.Hatalmas szárnycsapásokkal indul meg a Dűnetenger irányába, hogy visszatérjen fészke s barlangja, otthona békességébe....
Eközben a Dűnetenger egy másik pontján a homokréteg alatt több méter mélyen eltemetve egy épületben megmozdul a lezárt szarkofág.
( Kb. Így néz ki.
https://www.bing.com/images/create/a-sarcophagus-in-the-middle-of-a-dark-and-scary-ro/64fd9b2d6bf741d6849d5cd0efdbfd75?id=KlzkpUjUDAdCksUwUOYNng%3d%3d&view=detailv2&idpp=genimg&idpclose=1&FORM=SYDBIC )
Kő csikordul kövön s ez a jellegzetes hang tölti be a teret. A kőlap lassan mozog. Szinte örökkévalóságnak tűnik az, hogy elhúzódjon a szarkofág elől.
Ahogy az utolsó millimétereket megtette hatalmas robajjal dől előre és törik ripityára.
A gyér megvilágításba nem látszik a szarkofág tartalma...
Hosszúra nyúló pillanatokkal később egy kéz nyúlik ki majd azt követi egy másik ami belekapaszkodik az “ágy” szélébe s úgy húzza ki magát belőle.
Ha ezt bárki látná akkor egy múmiára gondolna vagy valami annál is szörnyűbbre. De a sötétből csak egy ember jön elő. Semmi balzsamos kötés, semmi rohadás vagy bármi jele annak, hogy az itt megjelent illető több ezeréves lenne.
- Végre valahára. - mondja csak úgy magának.
- Azt hittem sosem ébresztenek fel! - folytatja a beszédet.
- ÉBREDJETEK! - kiálltja el magát és a következő pillanatokban kő kövön való csikorgása tölti be a csarnokot.
Két oldlat több tucat hasonló szarkofág mozdul meg és nyílik ki hasonló módon.
Ahogy kimásznak belőle az emberek mindegyik a vezető elé járulva térdre rogy előtte.
- ÉLJEN CAWAS! - kiállják többször is egymás után.
- Ideje kimerészkedni védet templomainkból és felébreszteni alvó társainkat. S ezt követően leigázni azokat a mocskos gyíkokat akik azt hiszik többek nálunk! - biztatja az embereit a központi alak.
- Megmutatjuk nekik, hogy alattunk a helyük s nem felettünk ahogy azt ők hiszik! - folytatja a buzdítást.
- S most induljatok... - adja ki a parancsot s ő maga is megindul, hogy működésbe hozza réges régóta tervezett bosszújának tervét.
 
 
 
Már napok óta, hetek óta zavarja meg álmotok s estétek egy egy látomás.
A látomásban többnyire mindig ugyan az található.
Varázslók, harcolnak barna színű sárkányokkal. Ami furcsa, hogy a varázslók nem pálcát használnak hanem botokat. A botok körülbelül 1,5-2m hosszúak s két kézzel fogva varázsolnak vele. Mindegyik bot végében valamilyen kő van s a varázslatok abból indulnak ki.
Mindegyik látomás még a csata befejezte előtt megszakad.
Az egyik látomásban az embereknek sikerül leszedniük több sárkányt is, másikban pedig a sárkányok égetnek szénné varázslókat.
 
A mai este más, az égen éppen telihold ragyog s világítja be az éjszakát gyönyörű szépségével.
Ahogy álomra hajtjátok fejeteket várjátok, hogy újabb látomás csapjon le rátok.
Ám most valami más következik. Szemeiteket lecsukva egy furcsa bizsergés fut rajtatok végig s  egy fekete sötétségbe kerültök, lebegtek.
Egy hatalmas barna sárkány akit már láttatok a tavasszal jelenik meg előttetek.
~ Segítettetek a társamnak! Azt szeretném, hogy segítsetek rajtam és népemen is. ~ szólal meg telepatikusan mindnyájatok fejében egyszerre ugyan azt mondva.
~ Ősi ellenséggel harcolunk s vesztésre állunk, mi egyre kevesebben leszünk s hiába ritkítjuk soraikat mindig lesznek újabbak az elesettek helyére. ~ folytatja a magyarázatot.
~ Egy hátsó raktárféleséghez viszlek titeket. Pusztítsátok el azt, ezzel gyengítve az utánpótlásukat! ~ adja ki a feladatott.
Mielőtt bármit is szólhatnátok a fekete tér megremeg s Szahara homokjában tértek magatokhoz.
Hideg van, leheletetek előttetek száll ahogy kifújjátok a levegőt.
Cuccaitok mellettetek fekszik a homokba, de ruhátok sajnos a pizsamátok már ha abba alszotok!
 
( Mit tesztek? )

( A játék Kína és a privi játék után játszódik! )

Annyira izgatott voltam, hogy megnézhetem Wang suliját, hogy az első pár napban nem is aludtam. Utána már igen, de valamiért harcoló sárkányokat láttam. És nem is a miféle sárkányokat, hanem ittenieket. Láthatóan nagyon megihletett a hely.
Csak az zavart, hogy milyen hideg van. Chengduhoz képest Erdély egy igazi jégverem. Nem is volt Pizsamám, ezért Wang egyik ingét vettem fel és abban aludtam. Szerencsére volt neki fekete piros.
A célnak megfelelt de elhatároztam, hogy elrángatom Larát vásárolgatni, mert szükségem volt valami rendesre.
De még mielőtt ezt megtehettem volna, egyszer csak arra ébredtem, hogy a szokásosnál is hidegebb van. És az ágy is olyan fura. Mintha.....
Kinyitottam a szemeim és döbbenten láttam, hogy egy sivatagban vagyok. A pálcám, az én frissen megvett gyönyörűségem, és a kalapom megvan, de a ruháim sehol, csak Wang gyűrödt inge rajtam. Kaja, semmi.
- Akkor az nem álom volt? - Kiáltom el magam.
Körbe nézve a többieket látom meg. Ők se normálisan vannak felöltözve.
"Ahh, akkor most tudom, miben szeretnek aludni. Ha temetni kell, ez még jól jöhet."
Ahogy tovább nézelődök, támad egy gyanúm.
- Ahhhh szerintetek lehet, hogy Egyiptomban vagyunk? Ahhhhh az ottani sírok mesések. Be kell menjünk egybe!
Már nem is tűnt olyan szörnyűnek a helyzetünk.
Körbe nézve a többieket látom, és ők sincsenek rendesen

Furcsán telnek a napok és főként az éjszakák, mióta hazatértünk Kínából. Folyamatosan motoszkál a fejemben a kép, melyet minden alkalommal látok, ahogy elalszom. Legyen az nappal vagy éjszaka. Barna színű sárkányok harcolnak varázslókkal, amelyek furcsa érzéseket keltenek bennem. Nem egyszer pedig arra riadtam fel, hogy a medálom,- amely a többiekétől kissé eltérő, hogy tudjak velük kommunikálni - felizzik egy pillanatra  s megéget. Ezért már szinte meg sem lep, amikor az egyik álomból egy homokos helyen ébredek. Jól emlékszem még az utolsó küldetésünkre a Zikkuratban. Amikor elraboltak csaknem ott hagytam a fogamat. Megrázkódom az emléktől. Körbenézek, de nem látok erdőt, vagy ami azt illeti bármi mást magunk körül. Áldom az eszemet, a megérzésemet, vagy akárminek is nevezzem, hogy az elmúlt éjszakákat a laborban töltöttem, feltuningolni a már megcsappant készleteimet. Ezért most teljes a ruházatom. Még a szokásos talárom is rajtam van. Viszont semmi más. A pálcám még most is a azobámban az éjjeliszekrény  fiókjában pihen félig törötten. Körbenézek, és látom kb. mindenki megérkezett. Néhány elsőéves is.
- Igen. Ez határozottan Egyiptom. - felelek a mellettem földet érő Taonak.  - Üdv a mi kis mellékállásunkban. Ha jól számolok, és most is úgy zaljik a küldetés, ahogy az már a megszokott, akkor nagyon jól fog jönni, hogy van tapasztalatod a hullákkal. Már csak az a kérdés, hogy a hullák előállítására is képes leszel e? - mondom neki vigyoorgva. 
- Ja és míg el nem felejtem. - nyúlok a zsebembe és veszek elő pár medált és felemelem picit a jangomat. -  Azt hiszem most sem idő, és tekintve hogy itt vagytok, szükség sincsen beavatási szertartásokra. 
Verden, Delon, Ann, Tao! Üdvözöllek benneteket  a Dargonita Rend tagjai között. Fogadjátok el ezt a medált, ami már oly sokszor megmentette az életünket.-adom át nekik a medált. 

Csak egy rövid történelem. Maguk a Rend tagjai azt a többezer éves titkot hordozzák magukkal és védelmezik, amelyet a Sárkánykirályok mondája őríz. A földet valaha sárkányok uralták, de az emberek kapzsiságuk miatt ölni kezdték őket. A 4 sárkánykirály szomorúságában elrejtőzött a föld különböző pontjain, könnyeket ejtve repülés közben. Ahová ezek a könnyek este, ott felszínre tört a mágia. Röviden és tömören ennyit a legendáról, mely már elfeledett. Csakhogy voltak olyanok, akik hittek abban, hogy a Sárkány Királyok még mindig élnek és egy nap újra felébrednek mély álmukból. Ők voltak a Draconiták. Az életüket a titkos legenda életben tartására, és a Sárkánykirályok védelmére szentelték. 
Nemrégiben a nagy háború után a mágia visszaszorult. A maradék varázslók kis kolóniákban húzták meg magukat. Tudjátok, hisz ti is innen érkeztetek. Aztán történt valami. Amikro az iskola alapítói létrehozták Magnetariont valamibe rohadtul beletenyereltek. A mágia feléledt, és felébresztette a Sárkánykirályokat is. Csakhogy ezt érezték ellenségeik is, akik fekete sárkányt tetoválást viselnek a karjukon. Milyen ikonikus, nem? - kérdezem gúnyosan. - Ahogy gondolom mint én, úgy ti is harcokról álmodtatok. Sárkányok és mágusok között. Ezért vagyunk most itt. Mi vagyunk a Draconita rend harcosai, akik a Sárkányok védelmére kelnek. A medálok pedig, ha szükséges az életünket megmentve az ispotályba szállítanak bennünket. - fejezem be a kis magyarázatot. - Amúgy ezt nem látja senki rajtatok , aki nem a Rend tagja. Az enyémmel tudok jelezni nektek, és akár teleportálni is benneteket hozzám. 

Majd a többiekhez fordulok:
- Ne feledjétek! Nem kell mindenkit megölni. Szükségük van kihallgatható emberekre. Ezeket is a medállal tudjátok az auror parancsnokságra juttatni. Biztos vagyok benne, hogy az igazgatónő tudja hogy itt vagyunk és figyelmeztette az aurorokat a várható érkezésükre. 
Azt se felejtsétek, hogy nem hagyhatunk hátra hullákat. Ha muszáj ölnünk, akkor valamit csinálnunk kell velük. Bár a sivatag közepén nem valószínű hogy muglik rájuk találnának, vagy ha később mégis, hát nem olyan ritka eltévedt holtestekre bukkanni, amiket belépett a Szahara homokja. Hulla eltakarításban kérjetek tanácsot Tao-tól! - vigyorgok rá a kínai csajszira. 
- Javaslom akinek van valami meleg cucca, az vegye magára. Szívesen kölcsönadom valakinek a pulcsimat, ha kell. Addig pedig akinek van pálcája egy kis melegséget varázsoljatok elő. Sokan elég pőrén érkeztek. Aztán keressük meg azt a raktárat. Itt lehet a közelben valahol. Halkan. Tuti őrzik egy jópáran a muníciót.

Az álmok mindig is furcsák voltak számomra. Mert elég sokszor hatalmas nagy baromságokat sikerült össze álmodnom. Emiatt is gondoltam egy ilyen buta álomnak a sárkányok és emberek harcát. De ahogy egyre többet és többet álmodtam ilyet kezdet megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy beszélni kellene erről a többiekkel.
El is döntöttem, hogyha most is ilyet álmodok másnap minden képen megkérdezem a többieket erről. S bízok benne, hogy nem csak én kapok ilyen furcsa álmokat, látomásokat vagy mik lehetnek ezek.
Ám a mai álmom kissé másmilyen lett.
Egy sárkány jelenik meg benne és valami sötét helyre kerülök. Már azt hiszem, hogy a sötét részemmel kell megint harcolnom a testem irányítása miatt. De akkor a többiek is megjelennek mellettem és egy sárkány kezd el beszélni hozzánk.
A sárkány ismerős nekem, majd leesik, hogy hol is láttam és találkoztam vele.
Segítséget kér tőlünk és kiadja a feladatunkat. Mintha igennek venné a válaszunkat...
Huppanást érezve kinyitom a szemem és feltűnik nekem, hogy nem a szobám plafonját látom. Hanem az égboltot. Majd a hideg is lecsap rám ami miatt gyorsan fel is ülök és össze húzom magamat.
- Mi a jó..... - káromkodnék egy nagyon de inkább vissza nyelem a szót.
Szerencsére a pálcám mellettem hever így gyorsan át is varázsolom a ruhámat a szokásos kalandozós ruházatomra.
Ahogy a pizsi átalakul egy hosszú túrázós nadrággá, a mamuszom ami fogalmam sincs miért s van rajtam bakanccsá a felsőm meg egy cipzáros felsővé már jobban érzem magam.
- Na így jobb már. - motyogom magamnak.
Majd végig nézek a társaságon.
- Vaoh Tao szép ruházat de az ing az kissé kevés, nem? - kérdezem a lánytól.
( Ha jól értettem Tao-n Wang inge van és semmi más.... )
A következő gondolatom, hogy Tiát is szívesen látnám így. De ahogy a tekintetem megtalálja a lányt kissé elszontyolodok.
Ő rendesen fel van öltözve, s nem alul sajnos.
Közben hallgatom a kis előadást az újaknak.
- Egyet értek veled, a homok miatt ez tuti a Szahara bár sok más homokos terület létezik még a világon. De én is úgy gondolom valami belső megérzés miatt, hogy ez a Szahara és nem más. - válaszolom a lánynak.
- Ilyen szép tiszta éjszakában messzire mennek a hangok így ahogy mondtad legyünk halkak. - teszem hozzá.
- Bár nem tudom merre kellene menni. Ez jobban zavar engem. - magyarázom.
- Szerintetek merre induljunk? Mondjuk egy Tájolj-al legalább az irányt tudni fogjuk. -mondom majd alkalmazom a varázslatot és beállok északi irányba.
- Na arra van észak. Ha másnak nincs ellenvetése induljunk meg arra. Bár homok minden irányba van így részemről kissé passz. - mondom megvonva a vállam s kissé lekonyulva mert fogalmam sincs merre így most.

Az elmúlt időszak, az ide-oda rohangálások, amit a suli mellett végez, a medál Daeváinak kutatása mind rengeteg erőt kivett belőle. Érzi, hogy a medál belőle táplálkozik valamilyen módon. Ránézésre legalábbis, nem egy egészséges ember képe jut eszébe annak, aki Alric Maggot szemeibe néz. Ez mellé még jönnek az álmok is. Ilyen pálcákat még nem látott. Mindenesetre praktikusnak tűnhet, ha harcra kerül a sor. Persze nem sárkányok ellen. Aztán a sárkány megjelenése egy új síkra emeli a víziók eme módját. A hálószobája felé tart amikor nekivetődik a falnak, és arcát a tenyerébe temeti, majd a falnak vetett háttal a földre rogy.~ Ó igen nagyon is jól emlékszik a kolléga megmentésére, úgy nagyjából négy liter vére bánta... ~ Mégis mit vársz tőlünk? Nem állíthatsz be és parancsolgathatsz nekünk csak úgy! Üvölti ,de a lény mintha nem is figyelne rá, majd jön a fekete lebegés és a ..... hideg? Homok és miegymás. -Ez mintha ismerős lenne. Dörmögi, mközben körbepillant, tekintetével társait keresve. Legnagyobb meglepetésére, olyan arcok is megjelentek, akiket eddig sosem látott.
- Remek... A cserkészegyletet is a nyakunkba varrták... Megint... 
Tájolj! Emeli maga elé a pálcáját, majd miután megbizonyosodott az égtájakról a többiek felé fordul. Darmannak igaza van! Int fejével társa felé. Fingunk nincs hol vagyunk, úgyhogy induljunk el valamerre random ha a süsünknek volt egy csöppnyi sütnivalója, akkor a célállomás közelébe helyezett minket így rövidesen bele kell botlanunk. Közelebb húzódik Darmanhoz, majd alig hallhatóan megkérdi. Ki a zöldfülű? Kérdésével Hu Tao-ra célozva.

Ahogy tudatosult bennem, hogy a sivatagban ébredtünk keserű íze lett a számnak. A múltkori nem sikerült túl jól.
"Végig bénáztam, Tiát elrabolták miattam és még annyit se adott meg a sors, hogy megmenthessem. Ehelyett majdnem megfojtottam. Alric is majdnem meghalt. Kész katasztrófa volt."
A pizsamám miatt aggódtam, hogy semmi nem lesz velem, de megtaláltam a pálcám, a késem és a két karkötőt is. A többieket figyeltem, ahogy rendbe szedtem magam.  Tao itt volt és szerencsére eléggé fázott az ingemhez. Alric is itt volt végre. Eszembe jutott, hogy ő nem találkozott Hu bácsival meg Taoval.
"Érdekes lesz"
Ahogy Tia alvástól kócos haját megláttam, kicsit megrettentem, de a jelek szerint ruhában aludt el. Reménykedtem, hogy Lisa nem.
Amikor a csapat elhatározta, hogy induljunk el Észak felé szó nélkül bólintottam és indultam. Nem volt jobb ötletem, szóval felesleges volt leállni akadékoskodni.
Csak reménykedni tudtam, hogy sikerül kiszúrni valamit, ami nem csak homok.
- Láttok valamit, aminek nagyon nem kellene itt lennie? Már úgy értem egy halom pizsamás bohócon kívül.
(Dobok Luckyt, a KM-re bízom, hogy lesz-e belőle valami.)

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

8

Pár hete elég rosszul alszok. Látomások botokkal hadonászó tagokkal és sárkányokkal. Lehet hogy kezdek megőrülni. 
~Vagy lehet hogy mégse? Ez a ti művetek?! Emlékeztetnélek rá titeket hogy nektek nem kéne a halálomat akarni

~Nyugodj már le kislány! Ez nem ilyen egyszerű. Ne próbáld ránk kenni az összes hülyeséged. 

Ma este gyönyörű telihold van, szóval egy részem el szeretne menni futni, és élvezni a holdfényt. Viszont valahogy van egy olyan érzésem hogy ezt most nem kéne. Holnap lehet órák vannak vagy valami hasonlók.. Miután lefeküdtem újra abban a vízióban találtam valamit de most valami más volt. Pár perc múlva szokatlan hideget érzek és mintha már nem a kényelmes ágyamban feküdnék. Amint kinyitom a szememet, egy homokos területen találom magam, a többiekkel együtt.
-Nemnemnemnem..... Ez rohadtul nem lehet igaz! Mi a francot keresünk itt?! Miert nem volt jó a zsupszkulcsos utazás és eligazítás a kalandok előtt?- mondom álmosan, sértődött hangnemben.
A nemtetszésem kifejezése után végignézek magamon és a többieken. Szürke melegítőben és fekete spagettipántos topban vagyok a hajamat pedig inkább hagyjuk. Teljesen kócosan laza kontyban van. Na remek. Látszólag Tián kívül a többieket is meglepte a helyzet. 
- Tao? Hát te hogyhogy itt? 
Taon kívül a másik 'meglepetés' Alric volt. Ironikus.. Hihetetlen hogy sehol nem bír megjelenni de ahol majdnem kinyiffant ott egyből ott van.
- lehetnél kicsit kevésbé bunkó az újoncokkal. -Szólok oda a srácnak, majd közelebb lépek hozzá.-Ha már úgy nézel ki mint egy élőhalott legalább jutottál valamire a daevákkal kapcsolatban? - Nem szimpatikus akivé vált de érdekel amit ki akar deríteni. Én sem értem ezeket a szemét kis szörnyeket.
- Amúgy szerintem is induljunk el valamerre. De az irányt rátok bízom. Én a suliban is képes vagyok eltévedni
Aztán látom hogy Wang valami szokatlan dolgot próbál keresni.
- Igazad van, találhatnánk valamit amin el tudnánk indulni. Amugy Kínában nem sokat tudtunk beszélni. Minden oké? És Lisáról tudsz valamit? A szokásosnál is jobban el van tűnve

Tiáhotz fordulok, amikor meghallom a hangját.
- Aiya, ha így alszol, akkor megértem, hogy nem kényelmes a koporsóban. Valami lágy és könnyű kell, mint a selyem. Wang inge is selyemből van. Nem hiába rokonom a srác. Van szeme a minőségre.
Figyelmesen hallgatom a lány magyarázatát, utána büszkén veszem a nyakamba a medált. Mintha valami összeesküvés része lennék.
- Várjunk csak! Ennek a sárkányos rendnek van köze ahhoz a sárkányos rendhez, amibe a nagyapádat vették fel? Szegény fickóval jól elbánt a történelem. Egy nagy lovag, de csak úgy ismerik, hogy Drakula apja.
Amint Tia megemlíti, hogy hozzám lehet fordulni hulla eltakarításért vidáman megölelem. Így szerencsére nem látszik, hogy elvörösödök Darman megjegyzésétől.
- Nekem is tetszik - fordulok meg lassan. - Szép a színe. Kevésnek kevés, de hát nem látok felesleges ruhákat sehol.
Szerencsére bőven akad ismerős. Larához is oda futok.
- Jó itt látni, háztárs. Amúgy engem is meglepett, hogy én is ide pottyantam. A sárkány magyarázatából úgy vettem le, hogy ide nagy hősöket várna erre a kalandra. Nem az egy hete érkezett kínai cserediákot.
Ahogy elindul Wang felé úgy döntöm hagyok nekik kettesben időt és inkább odamegyek az egyetlen ismeretlen archoz.
- Ja igen, mi nem találkoztunk. Én Wang kedvenc unokatestvére vagyok, Hu Tao. Hu mint Hu de szűk ez a koporsó és Tao mint LátTA Oszlani magát a tükörben. Éppen azt nézem, hogy honnan lophatnék egy nadrágot vagy legalább egy szoknyát, de azt hiszem a vége az lesz, hogy egy múmiát csupaszítok le. te gyakran jársz ide bulizni? Nem igazítanál útba egy szegény eltévedt lányt?
Próbálom úgy rebegtetni a szempilláimat, mint amikor Xing Qiutól próbálom elkérni a verses köteteit.

Legnagyobb meglepetésére Darman helyett a két lány, köztük az újonnan érkezettek egyike szólítja meg. Lara dorgálására csak legyint egyet. -Ha idejöttek, az én tahóságom lesz a legkisebb gondjuk. Csupán felhívom a figyelmet egy jelentős problémára. Általában ahova megyünk, a tapasztalt játékosok is megsérülhetnek! Ingerülten felemeli a lány szeme elé két csuklóját, amin még most is jól kivehetők az őrült kultista által ejtett vágások. 
- Úgyhogy szivi bocsánat hogyha a lelkükbe gázolok, de  én nem tudom olyan nyugodtan a halálba vezényelni a társaimat, mint Tia, aki már ki is osztotta a dögcéduláinkat ahogy nézem.
Vesz egy nagy levegőt majd kifújja és hátrasimítja a haját.
-Ne haragudj! Nem akartam rád ripakodni, csak kicsit zűrös időszakon vagyok túl. És ezek az ördögök a nyakunkban sem épp a legjobb társaság.
- MOST MIÉRT? EGÉSZ JÓL HALADUNK?
~ Aha! De milyen áron?
- MINDENNEK MEGVAN AZ ÁRA. DE NEM BÁNOD MEG.
Átkarolja Lara derekát, majd tesz pár lépést.
- Figyelj. Erről később mindenképp beszéljünk. és most figyeljünk az újo....
Egyszer csak a korábban észrevett Hu áll előtte.
- Huha. Okés szia! Hát....nemigazán vagyok az a bulizós típus, de persze körbevezetlek. Átkarolja a másik lányt is.
-Nézd csak! Ez itt, homok... És ha arra nézel... Ujjával az egyik dűne felé mutat. -Az is ott homok. És... Srácok ott van amit keresünk! 
Az előbb mutatott homokbucka oldalában, mintha valamilyen épület pillére lógna ki.
- Na jó ezt nem ismerem. Felderítjük? Kacsint a lányokra, majd a válla felett a többiekre pillant.

A fekete homokban fekve a sivatag hideg éjszakájában, Verden megpróbálja felfogni az éppen átélt élményt. A hatalmas barna sárkány szavai mélyen beleivódtak gondolataiba, ahogy elmosódottan emlékezett a tavaszi eseményekre. Bizonyosan volt valami ismerős a sárkányban és az ő kéréseiben. Ahogy összeszedi magát a homokból, körbe pillantva keresi társait, hogy megbizonyosodjon róla, hogy mindannyian sértetlenek. Megragadja a ruháját és leporolja a homokot róla, miközben megpróbálja ébren tartani az agyát, hogy kitalálja, hogyan fognak hozzá a sárkány által kért küldetéshez.
- Még sosem találkoztunk ilyen érdekes lényekkel... - gondolja magában, miközben összeszedi a környéken szétszórt holmijait.
- Ha igazak a sárkány szavai, akkor tényleg egy óriási veszély fenyegeti a varázslókat. Egy ilyen küldetés nem hagyható figyelmen kívül.
Verden gyorsan megvizsgálja a környezetet, keresve bármi olyan jelét, hogy amerre a sárkány mutatott, ott valóban egy ellenséges erő gyűlik. Készen áll arra, hogy cselekedjen, és társaihoz csatlakozva megkezdje a sárkány által rájuk bízott feladat teljesítését, amivel talán egy fontos mérföldkőhöz járulhatnak hozzá a varázslók védelmében.

Ahogy a horizontot pásztázom Lara lép hozzám. Feléfordulok, majd gyorsan becsukom a szemem. Amikor kinyitom még mindig egy olyan cuccban van, ami szépen kiemeli a kisportolt alakját.
- Jó a...- kezdem, de megállok és megköszörülöm a torkom, mert természetellenesnek hallom a hangom. - Jó a pizsid. Olyan, Larás. Azt nem mondanám, hogy nem beszéltünk sokat Kínában. Még így is veled voltam legtöbbet kettesben. De igaz ami igaz, veled se sokat. Viszont senki se halt meg. Mi se és mások se.
Durva, hogy ennek kellett örülni, de tényleg igaz volt. Tia ugyan elment vadászni, de biztos túlélte az áldozat. Tia nem gyilkos. Lehet túlbecsüli magát a Sabbath ellen, illetve Lisa ingerköszöbét Vlad oktató módszere ellen, de az tény, hogy képes uralkodni magán. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam még év elején.
- Ami Lisát illeti, családi gondjai vannak. Igen tudom, tépjen számot. De neki ez most friss dolog és nagyon megviseli. Mindig órák után viszek neki könyveket, amik jobb kedvre deríthetik és újra az a belevaló vagány csaj lehet, amilyennek megismertem és megszerettem.
Azt inkább megtartottam magamnak, hogy Lara nagyon emlékeztetett a régi Lisára, akivel még a temetőben kalandoztunk. Amikor ott termett Alric és a karját a derekára tette fura érzés fogott el. 
"Ez mit csinál? Akkor most járnak vagy sem? És miért csinál úgy több hónap eltűnés után, mintha ez oké lenne? Ha akar valamit legyen jelen. Ha nem, akkor meg hagyja békén."
Amikor a másik keze Tao derekára csúszott végképp úgy éreztem, hogy szemmel kell tartani. Mondjuk bíztam az uncsitesómban, hogy szó szerint eltemeti Alricot élve, ha olyat csinál, amit ő nem tart okénak, de azért tartottam velük a tempót és figyelni próbáltam a két lány arcát, látok-e arra utaló jelet, hogy kényelmetlenül érzik magukat.
Verden félhangos szavaira megvonom a vállam.
- A közvetlen veszély szerintem inkább a sárkányokat fenyegeti. Ami valószínűleg nem jó jel számunkra, hiszen a sárkányoknak elég ráülni egy átlagos halálfalóra, hogy legyőzzék. Nekünk az komplikáltabb. De ami a sárkányoknak árt, az előbb utóbb nekünk is fog. Szóval teljesíteni fogjuk a küldetést, akár az ellensége élete árán is.

Wang Luckyjára...

Mesélő carried out 1 launched of one Lucky :

5

Wang ugyan azt az oszlopot látja meg a homokba amit Alric is. 
Az oszlopok teteje látszik csak ki, azt is csak azért veszitek észre mert a csillagok miatt megcsillan. Ami itt a homoktenger közepén feltűnő.

( Megnézitek közelebbről, hogy ezt keresitek e vagy sem? )

Szépen össze gyűltünk és végre többen fel is ébredtek nem csak a földön a homokba feküdtek.
* Na, Alric is feltűnt végre. * mosolyodok el a srácot látva.
Nem is tart sokáig neki oda jönni hozzám s suttogva rákérdezni, hogy ki az úgy csaj.
Bár választ nem tudok adni neki, mert Tao megelőz.
Bármennyire is szemrevaló Tao fel fel húzódó inge ahogy mozog, úgy döntök, hogy segítek rajta.
A lányra szerezem a pálcámat majd elképzelem őt egy melegebb és rendes ruhában. 
( A ruhát, hogy hogyan is néz ki rá hagyom. De nincs semmi sesy...  )
- Na így már jobb. - jelentem ki végig nézve a munkám gyümölcsén.
* Legalább van valami érdekes és igazán hasznos varázslatunk is. * jegyzem meg gondolatba.
Wang és Alric által észrevett épület maradványt vagy inkább részletet kezdem el nézni.
- Innen emberi kéz nyomának tűnik. - jegyzem meg.
Teszek pár lépést az irányába majd megtorpanok és hátranézek a többiekre.
- Ez így túl egyszerű. Nagyon közel lennénk ahhoz a raktárhoz. Plusz sehol se látok őröket vagy bármi egyebet. - magyarázom a megérzésemet.
- De mégis nem biztos, hogy rossz gondolat az épület megvizsgálása. Töltsük vele az időnként? - kérdezem végül.
Érdekel a története és a kalandok amit ígér de félek, hogy csak az időnket vesztegetjük... vagy rosszabb és csapdába sétálunk ezáltal.

Forgolódok az ágyamban, még arra is lusta voltam, hogy egyáltalán a pizsomámat átvegyem, mert bezuhantam. Kivétel nélkül minden éjjel látomások gyötörnek, minden nap ugyanaz: sárkányok és varázslók, akik egymással harcolnak. Olyan életszerű az egész, mintha én is jelen lennék benne. De a most éjszakai álom teljesen más volt, hiszen a Barna sárkány jelent meg, aki utasítást ad az éppen aktuális helyzetről. Felriadok, homlokomon gyöngyödzik a hideg verejték, amit lassan letörlök. De álljon meg a menet. Mi volt ez a remegés? És egy pillanat, hogy kerültünk már megint a Szaharába? 
- Mi a franc ez? - kérdezem, miközben körbe nézek, látván, hogy többen is itt landoltak, ki pizsiben, ki a saját ruhájában. Ám az egyik srác, aki mintha újnak nézne ki, felveti, hogy menjünk be az egyik sírba, ami következtében felcsillannak a szemeim, miközben odalépek hozzá. - Nem találkoztunk még. Helen vagyok. És jól értettem ,hogy sírokat akarsz lesni? Mert abban benne vagyok. De azt talán majd kicsit később. Ja várjunk csak, veled találkoztam Kínában, ha jól emlékszem. Ne haragudj, de egyszerűen szét vagyok csúszva, azt se tudom, hogy hol áll a fejem. 
Bár szeretem a hideget, de jelen pillanatban kissé kiráz. Nem számítottam a hidegségre, ami éppen fogad minket, de Tia tanácsára egy Piroinitiot varázsolok a pálcám segítségével. *Nem épp egy hatalmas tűz, de jelen pillanatban ez is most megteszi.* Gondolom magamba, miközben helyeslően bólintok arra, hogy nem kellene feleslegesen gyilkolnia senkinek sem. Na erre azért mindenképen kíváncsi leszek, hogy mennyire fogják megállni a dolgot. És most tűnik fel, hogy Alric is velünk van, mi a fene? 
Egy dolog bosszant a legjobban, hogy Daniel fogta magát, és csak úgy lelépett mindenféle fajta szó nélkül, ami következtében vegyes érzelmeim vannak: dühöt és szomorúságot érzek, ami következtében mind mind kiül az arcomra. *Daniel a sokadik ember, aki lelépett. Lelépett, akit tényleg megkedveltem, és talán még meg is szerettem. Megint engem tesz próbára az élet.* 
- Mennünk kellene valamerre, nem? - kérdezem a többieket.

Elmosolyodom Tao utalására a nagyapámat illetően. Vlad nem sokat beszélt nekem a felmenőiről, talán mert így párszáz év távlatából nem igazán voltak már érdekesek, így arról sem, hogy ennek a Rendnek volt e a tagja. 
- Hát, fogalmam sincs, a nagyapám valaha ennek a rendnek tagja volt e? Veled ellentétben közem és a nagyapám között van kb. 700 év korkülönbség. - felelem vigyorogva a lánynak. 
Aztán amikor Tao Alrikhoz lép, én is követem őt. 
- Szia Alrik! Örülök, hogy látlak. Jól jön az erősítés! - köszöntöm a srácot. Majd a mellette álldogáló Darmanhoz lépek, és egy csókkal üdvözlöm.
Amikor aztán Alrik és Wang is jelzi, hogy látnak valamit, egyetértek velük.
- Szerintem mindenképpen érdemes megnézni közelebbről. De csak óvatosan. Lehetnek rejtett csapdák. És azt sem tartom kizártnak, hogy az egész kóceráj épp itt van alattunk, csak éppen elő kell csalogatni valahogyan. 

Tao hozzám intézett szavaira felnevetek.
-Nagy hősöket?? Jó vicc csajszi. Egyáltalán nem lógsz ki a a sorból hidd el. Ami azt illeti háztárs nagyon jó hogy végre van ebben a házban is jófej tag. Marmint aki nem játszik fantomot és/vagy költözik ki a hegyekbe-pillantok szúrós tekintettel Alrik felé.
-Annyira utálom hogy igazad van. De attól még nem szolgáltak rá hogy ilyen legyél velük. - ahogy felemeli a csuklóját, összerezzenek és reflex-szerűen a késem felé nyúlok de amint rájövök hogy csak a hegeket akarja mutatni és nem bántani engem. 
~Na baszki most totálisan hülyének néz. Tőletek meg nem kérek kommentárt.
Most semmiképp nem vagyok kíváncsi a medállakókra.
- Szivi?! Vegyél már vissza! És Tia sem vezetne minket a halálba. A rend medálok... Hát igen, ebben viszont veled értek egyet
Meglepődök rajta hogy átkarol de nem húzódok el tőle. Kíváncsi vagyok hogy mit akar mondani
-Szóval ezek szerint kiderítettél valamit?-kérdezem izgatottan majd hozzáteszem- Szerintem a cserkészegylet sem életképtelen- kacsintok a srácra majd Wang felé indulok.
Ahogy odaérek hozzá,ő elég furcsa viselkedik. Amilyen hangon szólal meg, meg ahogy végignéz rajtam.. Ennek meg mi baja van?
-köszi- szólalok meg zavartan majd 'normális' hangon folytatom.- elég érdekes hogy ennek külön örülünk hogy mindenki túlélte, nem gondolod? De jó volt az út. 
Nem hatnak meg nagyon a Lisáról hallottak. De azert mondjuk érdekelne hogy mi az a rejtélyes csaladi probléma. 
-Nézzük meg.. Szerintem ezen kívül nincs más ami alapján elindulhatnánk- mondom a többiek felé fordulva

Elgondolkodtam Lara szavain miközben az épület felé haladtunk.
"Tényleg elég durva, hogy az a nagy szó, hogy senki se hal meg egy küldetésen. Ebből is látszik, hogy milyen elcseszett egy banda vagyunk."
A pecsétgyűrűmhöz nyúltam egy kis extra bátorságért, de nem találtam ott.
"A francba. Az nem teleportált velünk."
Nem tartottam babonásnak magam, de rossz előérzetem támadt. De nem én lennék, ha nem mennék szembenézni a rossz előérzetekkel.
- Biztos nem lesz olyan sima a dolgunk, hogy csak úgy bemegyünk abba az izébe és minden rendben lesz. De mindenképp jobb lenne behúzódni valahova. A sivatagi éjszaka nagyon hideg. És ha jön egy homokvihar, még Helen légmágiája se ment meg minket.
Az említetten látszott, hogy elveszett Daniel nélkül az oldalán. Kegyetlen a sors, hogy pont azokat választja szét, akikről messziről látszik, hogy egy párt alkotnak. Még emlékeztem, hogy milyen volt, amikor Lisa eltűnt. És milyen érzés volt Kínában, amikor Lisa olyan furcsa volt végig. Elhatároztam, hogy keresek egy alkalmat egy nyugodt beszélgetésre Helennel. De nem itt, amikor helyzet van.

Nem telik bele sok idő mire eléritek azt a homokbuckát ahol a homokból kilátszódik pár pillér, oszlop.
Ahogy közeledtek felé egyre nagyobbnak és nagyobbnak látszódik. Mire alá értek addigra legalább 3 m-rel főlétek tornyosul.

( Mit csináltok? Homokkal szépen be van temetve... megpróbáljátok kiásni? )

Mielőtt bármihez is kezdenétek, a távolban furcsa fényjátékot vesztek észre. Olyan mintha jó pár homokbuckán túl a horizont peremén tűz fénye világítana.

( Tia dobjon ha akar Luckyval... 
Helendobjon ha akar Luckyval...
Alric dobjon ha akar Luckyval...)

( Mit csináltok? Maradtok és itt próbáltok szerencsét vagy inkább megnéztek azt a furcsa fény jelenséget a homoktenger "közepén"? )

Meglepődtem, amikor Alric megfogta a derekamat, de nem esett rosszul. Annyira nem, mintha Larának. Ahogy láttam ő inkább Wang társaságát kereste.
"Hát nem mondhatom, hogy az uncsitesóval uncsi lenni"
- Érdekes név az Alric. Nekem tetszik? Alricot még nem ismertem. Alahmarról hallottam már, de az más. A legenda szerint az egy nagy vörös színű djinn király, akire egy Samael nevű sátán figyelt, hogy ne csináljon semmi zűrt. Gondolom nem sikerült neki.
Ekkor érzem, hogy Wang inge rajtam nyúlni és vastagodni kezd. Meglepetten nézem, hogy mit csináltam, de körbe nézve meglátom, hogy Darman rám szegezte a pálcáját. Megnyugodtam, hogy nem én léptem be valamibe és vártam a hatást. Végül egy olyasmi ruha lett az ingből, amiben Tia jött hozzánk, csak ez nem selyemből volt, hanem gyapjúból, hogy ne fázzak.
- Ahh én hősöm!
Dobtam neki egy puszit, majd követtem tovább Alricot meg Wangot. Nemsokára elértük az "épületet", de nem olyasmi volt, amibe be tudtunk volna költözni. csak oszlopok voltak, falak lent. Minden mást elnyelt a homok.
- Az biztos, hogy régi ez a hely, de nem tudom mennyire. Ha valaki meghal tudok belőle múmiát csinálni, de a fáraókból csak a nagyon fontosakat tudom. Ozzy, Tutankhamon, Cleopátra meg Nyarlathotep. Van valaki, aki jó történelemből?
Körbenézek, hátha valaki magára ismer. Nézem a homokot de nincs olyan alakja, mint egy épület. Nem is tudom merre keresném a bejáratot.
- Aiyah, ha így most tíz körömmel nekiállunk, akkor holnap estig se találjuk meg az ajtót. Nincs valami ásó kreáló varázslat, amihez én túl elsős vagyok?

Az igazat megvallva nem lepi meg Lara reakciója, hiszen valóbam viszonylag hosszú időre eltűnt, és nem is volt épp a legjobb, legmegnyerőbb parti, de na...  Figyelmét nem kerüli el a lány mozdulata és az ő tekintete is a kés markolatára siklik. Halvány mosolyféleség suhan át az arcán. - Nem erre gondoltam... Tudod oltár, őrült szektások, amint épp kivéreztetnek, kapis? Ami azt illeti elég sokat megtudtam róluk. Nem véletlen nézek ki így. Ezek szim... De mire belekezdhetne, a lány faképnél hagyja és Wanghoz csapódik.
- Na jó vettem a lapot. nem leszel a háremem királynője... dörmögi, majd odafordul a másik lányhoz aki elég zavaros módját míveli az ismerkedésnek.
-Őhm igazából ez csak Alric... Alric a féreg. És én nem Dzsinekkel, hanem Daevákkal vagyok jó viszonyban. De mielőtt... 
Mielőtt befejezné, Darman lép oda és, elvarázsolja a lányt elbűvölő ruhaszabó mutatványával. 
-Gratula te hős! Neveti el magát, majd vállon vergeti Darmant és elindul az oszlopok felé.

Amikor odaérnek összehúzott szemöldökkel méregeti a pilléreket, kezével pedig végigsimítja az egyik felszínét. Kopott... A defláció jól végezte a dolgát az elmúlt évek alatt. Miközben Méregeti, a távolból valamilyen fényjáték mutatkozik meg a buckák mögül. Ösztönösen a pálcája után nyúl.
-Helen! Ha lennél szíves, a szeleidet az oszlopok felé irányíthatnád, hogy pontosabb képet kapjunk a bejárat hollétéről. Addig valaki eljön velem megnézni azt a tűzijátékot?  Társaira pillant, hátha valaki betársulna még.

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

13

Indulok a többiekkel együtt megnézni mivel is állunk szemben, vagyis mi áll velünk szemben, vagy mi. De az oszlopok tetején kívül sokat nem látunk. Annál inkább a távolból, ahol fények mutatkoznak.

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

19

Amikor Alrik is észreveszi a fényeket, gondolkodás nélkül lépek mellé. 
- Én megyek veled megnézni a fényeket! - jelentem ki! - Odafelé pedig elmesélhetnéd merre jártál eddig. Persze csak ha szeretnéd.

A hárem szóra megrándult az arcom.
"Eszedbe ne jusson!"
Nem értettem teljesen miért idegesített ennyire Alric hozzáállása, de az tény, hogy Larát az utóbbi időben kedveltem meg igazán. Pedig ha hamarabb elkezdem, most még jobb barátunk lennénk. Annyi mindent nem tudok róla még.
Mindenesetre legalább Tao és Alric jól kijön. Sőt legnagyobb döbbenetemre, Darmannal is.
"Mondjuk ez neki mindig jobban ment."
És a ruhája tényleg nagyon jól sikerült.
A villódzó fényektől rossz előérzetem van, ezért inkább a félig homokba ásott épületre koncentrálok.
- Még szép, hogy tudunk idézni. Idén tanultuk. Creari!
Ha szerecsém van több ásónk is lesz.

(Dobok Luckyt. Az eredményt a KM-re bízom.)

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

11

Külön öröm, hogy sikerült a ruha átalakító varázslat.
Nem kis kellemetlenséget hozott volna magával ha nem sikerül és azt a keveset takaró inget is eltüntetem róla. Asszem Tia azonnal megnyúzott volna. Tao meg bemutatja, hogyan kell helyesen eltemetni valakit.
A csapattal tartva az épülethez érek. Bár nem vagyok benne biztos, hogy épület hiszen lehet, hogy csak pár oszlop maradvány és kész.
A távolban valami fény jelenség történik miközben Tao kedvet kap az ásáshoz, Alric ötlete se rossz.
Majd mikor felderíteni akar úgy gondolom vele kellene tartanom. De Tia megelőz engem.
- Ha nem baj, én itt maradok. - mondom a 2 személynek.
Nem akarom ezt az ásó csapatott magára hagyni. Toa még “harcképtelen”, és az elsősök is azok. Így több embert kell megvédeni ha harcra kerül a sor. Így jobb a több fő itt.
Plusz minél kisebb egy felderítő csapat annál sikeresebb lehet.
- Tetszik Alric ötlete, bár kicsit veszélyes. Helen ha szelet idézel akkor kéllek próbáld alacsonyan tartani. Mert hamar felkeltheti az emberek érdeklődését messze vagy éppen közel egy ilyen látványosság. Vagy tévedek? - kérdezem az itt maradtakat.
- Nem vagyok képben azzal hogy mi a szokatlan és mi a megszokott ebben a hatalmas macskaalomba. - mondom félig mosolyogva a saját viccemen.
* Bár kíváncsi vagyok, hogy mi okozza azt a fényjelenséget a távolba. * gondolom magamban és kicsit félve figyelem a két távolodó alakot.

Alric ahogy a távolban lévő fényforrást és egyre közelebb érnek hozzá már félúton egy furcsa érzés kelti hatalmába.
Miközben próbálja kideríteni mi lehet az oka ennek a furcsa érzésnek rájön, hogy a fény a távolban több fáklyától ered.
( Tűzmágia miatt vette észre és érzékelte a tüzet. Mivel éppen megdobta azt a szintet amit meghatároztam magamnak. Ezért csak akkor érzékelte ezt amikor már elég közel került hozzá. )
Tia már távolabbról több elmét érzékelt a fény irányából. Belépni azokba nem tudott s megszámolni sem azokat számát. De mégis legalább fél tucatot érzékelt.
( A magas dobása miatt és a képessége miatt. )

Wang ahogy megidézi az ásót ahogy azt átváltozástanon tanulta, átnyújtja azt Taonak. 
( Az ásó a dobás értéke miatt nem túl erős. Emiatt 5 és 10 perc közé tehető a tartóssága. Azután nyélbe ketté törik! )

( Verden dobjon Lucky kockával...miközben azokat a furcsa kavargó fekete foltokat nézi. )

Mivel senki sem csinált semmit így még nem is történik semmi sem.
Tia és Alric mehetnek még tovább, hogy a homokbuckák mögé lesve megnézik mi is okozza ezt a fényt! Vagy fogják és vissza fordulnak és közlik a többiekkel mit éreztek meg a fény felé nézve!
Tao az ásóval ásni kezdhet hátha sikerül kiásnia valamit... De dönthettek, hogy mit csináltok, csinálhattok bármit.

Ahogy Wang idéz egy ásót vidáman kapok utána.
"Azért elég menő lesz, ha én is tudni fogok ilyeneket csinálni. Ez messze a Shangri-La tanárainak szintje fölött van" gondolom, ahogy átveszem az eszközt. Elég viharvert. Szerencsére kellett már sírt ásnom ennél rosszabbal is.
(Dobok Luckyval, hogy sikerül-e a munkatapasztalatom okán hatékonyabban felhasználni a benga ásót)

Hu Tao carried out 1 launched of one Lucky :

2

Bár ásás közben azt éreztem, hogy talán mégis ez a legviharvertebb szerszám, amit kézbe vehettem.
"Aiyah, mégiscsak kellett volna sajátot hozni."
Ásás közben próbálok arra figyelni, amit a többiek mondanak, de se Verden árnyait nem látom, se a fényeket, amiket Tiáék látnak, de Lara nem.
Ahogy meghallom, hogy Lara fel akarja hívni magára a figyelmet, amikor ilyen védtelenek vagyunk elengedem az ásót és odarohanok hozzá. Vigyázva, hogy ne karmoljam meg a szájára szorítom a kezem.
- Értékelem, hogy támogatni akarod a cégünket, Lara - válaszolom neki. - De szerintem még túl korán van hozzá. Fiatalok vagyunk és annyi szép van még a világon. Amíg nincs A meg B tervünk, addig az ennyire Wangos ötleteket ki se mondd, légyszi. Apropó, Wang! Válts már fel légyszíves! Nekem még ásni kell.
Átadom neki a "túszt" és megyek vissza ásni.
"Ez el fog törni és áshatunk tovább kézzel, ha valaki nem javítja meg."
- Darman te úgy is szeretsz lenyűgözni engem. Ha Wang szerszáma eltörik adsz te egyet nekem helyette? - Kérdezem tőle szempilla rebegtetve.

Ahogy meghallom Lara javaslatát rossz előérzet fog el, bár nem juttatom olyan hevesen kifejezésre, mint azt Tao teszi. Az utasítására ledöbbenek.
"Ööö mit akar? Váltsam fel? Hát öhmmmm, oké."
A jobb tenyeremmel betapasztom Lara száját. Az ujjaimmal ki tudom tapintani Tao gyűrűinek a nyomati. Fura érzés. Nem rossz fura, de fura.
- Szerintem erre csak akkor van szükség, ha Lara meg akar szökni a suliból a rejtélyes fényjeleket küldőkkel. Bár én nem is látom azokat, szóval azt se tudom, hogy azt valakik csinálják-e, vagy valamit.
Próbálom nevetéssel leplezni, hogy mennyire zavarba jöttem a helyzettől.
- A múltkor te raboltál el. Most kvittek vagyunk - súgom a fülébe. - Vagyis te velem, igen. Taoval nem.
Észbe kaptam, hogy még mindig nem vettem el a kezem. Olyan óvatosan emeltem el, mintha tényleg attól kellett volna tartanom, hogy sikoltozni kezd.
- De amúgy nekem nem tetszik ez az egész - mondom ezt már hangosan.  -  Fura árnyékok a homokban, rejtélyes fények, amiket csak a csapat fele lát csak. Szerintem ássuk ki ezt az izét és bújjunk el egyelőre. Talán nappali fényben jobban fogunk látni.
Nagyon nem vagyok egy jós. De tényleg rossz előérzetem volt. A csontjaimban éreztem, hogy mindjárt beüt a kaki.

Alrikkal szépen haladunk a fényforrás felé, és ahogy közeledünk már érzem, hogy megtaláltuk amit kerestünk. Több elmét érzékelek, és fáklyák fényét látom a távolban. 
Szerencsére egyenlőre észrevehetetlen távolságban vagyunk, így nem kell tartanunk tőle, hogy észrevesznek. 
- Alric! Szerintem ott lesz a raktár. Szólni kellene a többieknek, hogy jöjjenek. Nem gondolom, hogy értelmes ötlet lenne közelebb merészkednünk kettesben. Legalább 6 embert érzékelek, de valószínűleg többen vannak. Mit gondolsz? A medállal esetleg tudnék jelezni nekik. - javaslom, de érdekel Alrik véleménye is. A többiek irányába sandítva, mintha egy apró fényt látnék. 
- Bakker, remélem több eszük van annál, hogy fényt gyújtsanak a töksötétben. Az kilóméterekre ellátszik.  - teszem hozzá, kicsit dühösen.

Miután elment Wang, aki könyveket hozott nekem a kutatáshoz, nagyon fáradt kezdtem lenni, így holnap is nap van alapon álomra hajtottam a fejem. Mostanában rengeteg rémálom gyötör, barna sárkányoktól több ezer éves vámpírokon át Lucas újabb és újabb haláláig. Legtöbbször egy bugyi-póló kombóban alsziom, de ma egy rövid gatyát húztam és Wang egyik titokban lenyúlt pólóját. Bebújtam az ágyamba remélve hogy legalább ma éjjel sikerül aludnom egy normálisat. Ahogy lehunytam a szemeim szinte egyből mély álmot hozott az éj. Újfent sárkányokkat harcoltak valamilyen furcsa bottal. Az alakokat csak megszámolni lehetett, de eldönteni a nemüket, korukat, vagy egyáltalán látni a testalkatukat nem lehetett. Külső szemlélőként néztem a történteket, ezért is lepődtem meg annyira, amikor egy zöld fénycsóva repült egyenesen az én irányomba. Felriadtam. Azt sem tudtam hol vagyok. Ahogy kipattant a szemem, érzékeltem hogy nem az ágyamban, sőt. A hűvös levegőből ítélve mégcsak nem is az iskolában. Körülnézve láttam a többieket, felemelve a fejemet intettem nekik, aztán egy pillanatra visszaejtettem a homokba szorosan lezárt szemekkel. Majd újra kinyitottam, de még mindig ugyanott voltam. Ekkor hasított belém a felismerés hogy ez már nem egy álom.
Dühömben üvölteni tudtam volna, rúgkapálni, sírni, tombolni, de inkább csak egy nagyot szippantottam a hűvös, friss levegőből, egy darabig bent tartottam, aztán lassan fújtam ki. Végül felálltam és a már elindult többiek irányába szladtam hogy utolérjem őket. Wangékhoz léptem, köszönés nélkül halmoztam el kérdésekkel.
-Mi ez az egész már megint? Hogy kerülünk ide? Egyáltalán a valóság ez? És mi a francért vagyunk pont itt, pont ilyen szerelésben, minden kurva előzmény nélkül MÁR MEGINT?-Akadtam ki teljesen.

Lisa a semmiből jött elő szinte, de megnyugtatott, hogy ő is velem van. Egy Jó reggelt nélkül öntötte rám a kérdéseit. Bár most már tudtam mi bántja, azért elszomorított a viselkedése.
"De legalább tudtam, hogy tényleg ő az, nem pedig elrabolták és nem valaki más van itt százfűlé főzet alatt."
Magamhoz öleltem és a fenekét markolva közelebb húztam magamból.
- Hé, többet kellene ebben a cuccban lenned.
Furcsa volt belegondolni, hogy a kéz a fenekén nemrég még egy másik lány száján volt. Nem mintha bele kellene gondolnom többet abba, hogy teljesítettem egy apró kérést Taonak.
- Az amúgy nagyon jó kérdés, hogy miért vagyunk itt, és pontosan hol van az itt. Erre akarunk rájönni mi is, csak vigyáznunk kéne, hogy...Bassazus Lara mit csinálsz?!
A lány gondolt egyet és tüzet gyújtott. Bár így fázni nem fogunk, az fix, hogy észrevesznek minket.

Kicsit elgondolkodomn, nem tudok koncentrálni sem egyszerűen. Mármint arra, amin gondolkodnék, csak nézek magam elé, Wang szavai zavarnak meg. 
- Mit mondtál, Wang? Homokvihart? Hol? - kérdezem kicsit zavartan, majd rájövök, hogy mit mondd. Rettenetesen összeszorul a gyomrom, hogy már már fáj. - Ja nem, azzal egyenlőre még nem tudok elbánni. 
A horizonton mintha piroslana valami, ami szerintem érdekes jelenség erre felé. Bár nem is annyira, de az már inkább, hogy errefelé tűz lenne. Mégis mi a fészkes fene? 

(Dobok Luckyval, a KM-re bízom a végső döntést) 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

14

Valahogy a többiekkel együtt sodródok, azt se figyelem hirtelen, hogy kit követek. De egyszer csak Tao felemlegeti, hogy ki a jó történelemből.
- Fogjuk rá, hogy nagyjából értek hozzá. - bólintok. - Ha jól látom, ezek az épületek minimum 2000-2200 évesek, de meglepő, hogy milyen jó állapotban vannak. 
Majd körbevizslatom a környéket, hallom Alric megkér arra, hogy használjam a képességemet, hogy többet tudjunk meg mégis a hely arculatáról, hátha sikerül egy vagy két érdekességet megtalálnunk itt. 

(Dobok egy Luckyt a Képességemre, hogy sikerül-e) 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

19

Bólintok, majd Darman javaslatára megpróbálom a szelemet pont annyira irányítani, hogy ne legyen feltűnő: annyira mozdítom a kezeimet, majd lököm meg őket, hogy legyen ereje is, de mégse legyen akkora nagy lendülete, de mégis felfedje az Alric által kért területet. 
- Remélem el is érek vele valamit. - mondom a többiek fele, miközben Wang ásót varázsol. - Jó ötlet. De nem lenne egyszerűbb a képességemet használni ásás szempontjából? 

Alrick és Tia.

Tia szépen észre veszi a képességei miatt, hogy valamilyen "település" vagy táborféleség lehet a homokdomb mögött. Meglátni még nem látták meg, mert nem másztak fel arra.
Hátrapillantva Lara által gyűjtött melegedő tűz pislákoló fényét látják mely szinte jelzőtűzként ég a sötétségben!

Többiek.

Lara jól tud bánni a pálcájával és az erejével de ebben a pillanatban ez sajnálatos módon nem sikerül neki. Hol fellobban a varázslatának lángja hatalmas méretben hol éppen, hogy csak ég valami tartalékon.
Ellenben Helen képességhasználata remekül ment. Nagyon alacsonyan mozgatta a szelet s kellő erővel. Így sikerült megbontania a homokbuckát az oszlop mellett. 
Már már örülhetnétek, hogy feltárul előttetek az oszlop alja de a homokbucka megadja magát hiszen kikotortátok az egyik oldalát.

Az oszlop ismét homok alatt, igaz most már sokkal több látszik ki belőle. De nem tűnik nagyon érdekesnek. 

( Mit csináltok? Ástok tovább vagy megindultok Tiáék után esetleg megvárjátok őket? )

A rossz előérzet, amit az előbb kezdtem el érezni már szinte visított a fülemben. Elengedtem Lisát és előhúztam a pálcámat.
- Srácok én nagyon azt érzem, hogy baj lesz. Remélem ez csak a szokásos Wang hiszti, amit annyira imádtok de nem tudom levakarni az érzést, hogy meg fognak támadni minket. Szerintem maradjunk itt az oszlopnál, mert ez adhat némi fedezéket, ha átkokkal akarnának megsorozni. De Tiára és Alrickra is rá kellene nézni. Még mindig nem jöttek vissza.
Nem volt kérdés, hogy kihez fordulok.
- Darman, oda tudnál teleportálni hozzájuk? Ha egy egész csapat megindul oda, akkor mégjobban lebukunk, mint a tűzzel. De te egyedül gyorsan meg tudod tenni az utat oda-vissza.
A hideg ellenére éreztem, hogy izzadni kezd a tenyerem. Lelki szemeim előtt láttam Isztambult, Svájcot meg a korábbi utunkat erre a tetves vidékre.
- Remélem jól átolvastad a könyveidet Tao. Szükséged lesz rá.

Az hogy nem tart vele túl sok ember, nem lepi meg. Elsodródott ettől a társaságtól, és már nemigazán tartják  közéjük valónak. Egy vállrándítással biccent Tia felé, majd elindulnak együtt a fény irányába.
Tia kérdésére csak elkomorodik kicsit, -Megnéztem milyen a hegyi levegő. Najó nem... Az elmúlt hónapok alatt felgyülemlett feszültség egy keserű sóhajként zúdul ki a tüdejéből.
- Tudod... Kezdi vontatottan, miközben odébbrúg egy szikkadt kórót. - Ez a csecsebecse a nyakamban, nem holmi ócska bizsu. Tudod jól, hisz viselted. De az igazi természetét nem fedték fel előtted. Kicsit összehúzza a száját majd megtorpan. -Tudod mit? megmutatom! Olvass a gondolataimban! Az emlékeimben! Azzal megpróbálja felidézni a helyet, ahol mentális síkon a gyakorlatait végzi, és néhányuk arcát.  Szinte maga előtt látja az ódon kastély romjait és a levegő vibrálása miatt elmosódott körvonalakat. Mintha mindent folyamatosan egy elmosódott fátyol borítana. Mint a mugli radiátorok feletti levegő amit a felszálló levegő elhajlít... Kastély És a daeva képe, aki folyamatosan az intelmeit intézte felé. Daeva . - Belőlünk, a hordozójukból táplálkoznak... Suttogja Az életerőnkből... Nem halunk meg tőle természetesen, de... Itt magára mutat. Beesett arcára, szürke retináira, és az első ősz kósza hajszálakra az üstökén, noha még csak alig múlt 16.
- Hát ezért tűntem el hónapokra... Teszi hozzá halkan. 
Ahogy közelebb ér, megpillantja a fények forrását, és bebizonyosodik a korábbi megérzése. itt valóban tűz van. Elhalkul, és igyekszik olyan gyorsan, és csendesen az előttük levő homokbucka tetejére sietni, amilyen gyorsan és csendben csak lehet. Az utolsó métereket hason kúszva teszi meg, nehogy észrevegyék a lángok idomárai a jelenlétét.

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

18

Érzem hogy Alrik nehezen beszél a daevákról. Kissé meglep, amikor kéri, hogy nézzek a fejébe.egteszem, bár nem nyülok mélyre, éppen csak a felszínt kapargatom, nehogy illetéktelen dolgokat is meglássak. Így inlább csak a felszínes érzelmeket látom. 
- Szóval a daevák a viselőjük életerejéből táplálkoznak. Nem vagy túl jó bőrben ezt látom. Egyetlen kérdésem van csupán. Megéri? - kérdezem a fiút csendesen, és hangomon érződik a szomorúság. 
- Vajon mit kezdene egy daeva egy vámpírral? Nekünk nincs életerőnk. Vagyis van, de mi is úgy lopjuk másokét. - teszem fel a kérdést, de nem igazán várok rá választ. 
Óvatosan mászok Alrik után, közben a Rend függő köré szorítom az ujjaimat, és jelezni próbálok a többieknek.
~Gyertek! Itt vannak! Csak óvatosan! És ha lehet ne gyújtsatok tüzet! - küldöm az üzenetet. Egyszer már működött. Talán most is sikerül.

Verden szavára felfigyelek, majd körülnézve nem látok semmi fekete dolgot. 
- Bocs, de semmi olyat nem látok amit te. - válaszolom neki.
Ekkor Helen a képességét használva elmozdítja a homok egy jelentős részét. De sajnos nem jártunk jól mert a bucka leomlott és ismét betemette az oszlopot.
- A fenébe.... - kezdek bele amikor is Wang áll neki beszélni és véleményezni a mostani helyzetet.
- Hát a helyzet tényleg nem túl jó. Furcsának érzem én is, hogy még nem ütöttek rajtunk vagy, hogy ilyen közel találunk valamit. - mondom a fiúnak.
Már éppen válaszolnék, hogy OK elindulok Tiáék után. De akkor megérzek egy ismerős érzést. 
Tia jelez, hogy megvan a bázis/raktár. 
- Gondolom ti is éreztétek és hallottátok. Rossz helyen vagyunk. - mondom én is Tia után.
- Menjünk oda mi is. - mutatok abba az irányba amerre a két felfedezőnk ment.
Picit várok és megindulok arra. Nem is figyelem, hogy jön e utánam valaki.

Nemértem mi van velem. A tűzvarázslat az egyik kedvencem és általában szuperül megy. De most úgy bénázok mint egy elsős aki most jött ki az első bűbájtan órajáról. És sajnos nem is tudunk meg semmit ettől a módszertől.
- Bocsi srácok ez jó ötletnek tűnt. - nézek bűnbánóan a többiekre de azért az közben mosolygok. Annyira nem sajnálom. Ha nem próbáljuk meg akkor meg biztos egy ennyire egyszerű és primitív dolog lenne a megoldás.
- Egyetértek abban veled Wang hogy itt valami nem oké és sanszos hogy meg fognak tamadni minket. De én azt mondom hogy nem jó ötlet itt maradni.
Szerintem nincs sok értelme mivel a homok megint betemette az oszlopot tehát a természeti elemek és a szerencse kicsit ellenünk van.
Nem erdekel hogy itt van Lisa, barátian rászorítok Wang kezére. Elég könnyű kitalálni mire gondol a srác.
- Nem fog megismétlődni a múltkori. Nem követjük el ugyan azokat a hibákat. Legalábbis remélem..-miután ezt elmondtam elengedem Wangot és az elsősök és Tao felé fordulok
- Nehogy magánakcióba kezdjetek és lehetőleg ne is váljatok el tőlünk légyszi!
Közben a rend medálom felől hallom Tia hangját
~hogy ne gyűjtsünk tüzet? Hupsz, ez már megtörtént
-Oké akkor ez eldőlt. Menjünk

Nem sokat reménykedhettem, hogy sikerült valami értelmeset mondani. A medál felforrósodott, és hallottam a fejemben Tia hangját. A rejtélyes fények felé kell menni. Bólintok egyet és indulok Darman után.
Éreztem, hogy remeg a kezemben a pálca. Volt valami szívmelengető abban, hogy az egyik oldalamon a szerelmemmel, a másikon az unokatestvéremmel indulok csatába. De féltettem is őket. Egyikőjük se volt az a gyakorlott kalandor.
Ha nincs Lara megnyugotató érintése és bátorító szavai, lehet kiütközött volna rajtam a régi énem. Hálásan néztem a lányra, aki mostanában mintha olvasna a gondolataimban.
"De legalább most nem az elrabolt Tia után megyünk. Most csak felderíteni ment nem sokkal messzebbre."
Próbálok úgy haladni Darman mögött, hogy ha lebukunk, akkor ne egyszerre bukjunk le.

Ahogy ásom a gödröt az ásó fogja magát és ketté törik.
"Aiyah, most szerezhetek másikat. Darman meg rám se figyel."
Éppen fordulnék a többiekhez, amikor a Tiától kapott medál felforrósodik, én meg meghallom a hangját a fejemben.
- Iii
Ugrok egyet meglepetésemben, de látom a többieken, hogy ez normális ilyenkor. A Tiahang arra kér minket, hogy hagyjuk az oszlopot és menjünk megnézni a fénypontokat. 
Nem akartam lemaradni, ezért elindultam én is. Eszembe jutott, hogy az ásót nem kellene csak úgy otthagyni, de siettünk, szóval inkább a homokra hagytam. Majd elvégzi a dolgát.
"Mint Ozzy szobrával, abban a versben. Az olyan szép. És jó lecke arra, hogy akárki voltál életedben, a halálod után csak az emléked marad. Akkor már legyenek jó emlékek."
Wang úgy lopakodott, mint akinek hasmenése van. Látszott, hogy melyikünk szeret fogócskázni az erdőben.

Én is ástam egy darabig de egy idő után elfogyott az erőm. Csodálva néztem Taot aki olyan ügyesen ásott mintha mindig ezt csinálná. '' Dehát mindig ezt is csinálja..'' -Jut eszembe hogy neki ez a foglalkozása. Majd Tia hangjára hogy megtalálták amit keresünk, majdnem ugrálni meg tapsikolni kezdtem örömömben, hogy akkor ez mégsem lesz egy hosszas "kaland". Megfogtam Wang kezét, már amelyiket nem Lara fogta és éreztem hogy remeg. Hirtelen ötlettől a számhoz emeltem és egy puszit adtam a kézfejére ezzel jelezve, ne féljen, mellette vagyok, ha kell, frankón meghalnék érte. De ezt tudja mert amikor összejöttünk ezt elmondtam neki. Csendesen lépkedtem utánuk pálcámmal a kezemben, amit annyira szorítottam hogy az ujjaim teljesen elfehéredtek.

Nem igazán tudom mihez is kezdjek magammal, míg várakozunk
 Hamarosan kel a nap, és megborzongok a hűvöstől, de tudom néhány óra múlva megvesznék egy kis árnyékért. Persze a pálcám sehol, de szerencsére a talárom rajtam van, így csak a karomat és az arcomat kenem be azzal a különleges fényvédő krémmel, ami megakadályozza, hogy a bőröm cafatokká égjen. Mi Ventruek egész jól bírjuk a napot, de nem annyira, hogy a sivatagban császkáljunk egész nap. Valószínűleg így is meg fogok égni, de csupán annyira, mint egy normál mugli, ma kifekszik napozni. 
A képeken gondolkozom, amiket Alrik fejében láttam. Hátborzongató az a kastély, és az a csápos izé sem túl bizalomgerjesztő.
- Alrik? Ez valójában melyik démon volt? Hogy érzed? Sikerülhet irányításod alá vonni? Vagy majd egyfajta szimbiózisban fogtok élni? Miért érdemes egyáltalán az életerőddel fizetned ezért a hatalomért? Tudod egyvalamit megtanultam. A hatalom megromlik. Mindig. És én látom a benned lévő változást. Ezt szeretnéd? Eladni a lelkedet, valaminek, amit nem is értesz igazán? Ez vár mindenkire, aki a medált hordozza? - jut eszembe hirtelen, ahogy Helenre és Larára gondolok, bár rajtuk nem láttam ezt a változást.

Végre elindultunk Tiáék után. Szürreálisan emlékeztet ez a helyzet a múltkori Szaharai kis kirándulásunkra. De emlékeztetnem kell magam hogy Tiáék önszámtukból sőt gyakorlatilag miattunk mentek előre
- Srácok? Nem vagyunk kicsit feltűnőek hogy így csapatostul elkezdünk vonulni a semmi közepén??
Mialatt csendben gyaloglunk szinte lopakodva, van egy kis id om gondolkozni a medálomon. Vajon mennyi hatalmuk van felettem? Mert hogy én a legkevésbé sem uralom őket az 100%. Kínában is miattuk mentem be az erdőbe. De azt én is akartam. Vagy talán mégse? Az egy lázadó énem volt vagy ez csak belemagyarázás. Látom/láttam mi történik Alrikkal. Kezdek nem bízni bennük.. Lehet le kéne nyelnem ellenszenvemet és beszélnem kéne a sráccal. 
De ehelyett hatralépek Taohoz
-Mizu csajszi? Hogy tetszik az első küldetésed? Megfelelő volt az eligazítás a helyetről?-kérdezem nevetve 

Ahogy lopakodunk előre mellém sodródik a kedvenc háztársam, akit mintha nagyon aggasztana valami.
"Nagyon félős egy banda"
Persze sejtettem, hogy valami korábbi elcseszett küldetés lehet az oka. Wang mintha említett volna valami "dzsungelt" ami nagyon nem sikerült.
- Hahó csajszi. Az eligazítással nem volt baj, csak még így is baromi hideg van. Próbálnám qi áramoltatással melegíteni magam, de mozgás közben még nem tudok annyira koncentrálni az ilyesmire. Hé, ha túl vagyunk ezen az egészen akkor elrabolhatlak ruhát vásárolni? Nincs elég meleg cuccom, és közeleg a tél.
Elméletileg vissza kellene költöznöm Chengeduba lassan, de kezdem megszeretni ezt a társaságot. Hagyomány ide vagy oda azt reméltem, hogy Nagyapa végül beadja a derekát az igazgatónak.

Tia és Alric míg várt addig beszélgettek. A többiek kisebb séta után érték el a két felderítőt.

Ahogy felértek az előttetek elterülő homokbuckára egy sátortáborra láttok rá. A tábor kialakítása egy régészeti feltárásra emlékeztet. A raktár bejárata egy hatalmas tárna melyben lépcső vezet lefelé.

( Kb. Így néz ki
https://www.bing.com/images/create/a-tent-camp-on-a-sand-dune-overlooking-an-archaeol/650c897432404056a5ff68d0d857576d?id=Vieg6TzsgksTK7%2B82%2B9j%2Fw%3D%3D&view=detailv2&idpp=genimg&idpclose=1&form=SYDBIC )

Egy mugli vagy varázsló is joggal hinné, egy régi emlék feltárásának de ti tudjátok  az igazat erről a helyről.
( Dobjon Luckyra a következő játékos... A többit meglátjátok. )
Láttok pár őrt vagy legalábbis régésznek öltözött személyt. Fel s alá járkálnak, szemmel láthatóan őrjáratoznak.
Az idő igen későre jár, sőt már majdnem lassan hajnalodik is úgy fél vagy 1 óra múlva.
Ennek okán ha sokáig időztök, várakoztok, tervezgettek oda lehet a sötétség kellemes  leple, mely elrejt vagy elrejthet titeket.
 
( Mit tesztek? )

Sikeresen elértünk Tiáékhoz. 
- Megkaptuk az üzenetet. - mutatok magam mögé.
Ezzel jelezve, hogy nem egyedül jöttem.
Várok egy kicsit, hogy mindenki beérjen minket.
Majd várakozóan várok kicsit továbbra is, hogy mi lesz a terv. De ahogy a homokot nézem nem látok nyomokat így kiderült számomra, hogy nem nézték meg a tábort még jobban.
- Ha ti nem akkor majd én! - jelentem ki és gyorsan felmegyek majd kúszok a homokbucka tetejére.
Kicsit nézelődök majd vissza ereszkedek a többiek mellé.


- F@szom ebbe a sok homokba. - káromkodok ahogy a nadrágom alá és a cipőmbe is jut ebből a nemes földi anyagból.
Miközben rázom magam, hogy megszabaduljak a durva homokszemektől elmondom amit láttam.
- Fél tucattal számoltam kb. De biztos többen vannak. Egy "hatalmas" sátortábor van. Bár ha jobban megnézi az ember hasonlít egy ásatásra a kialakítás. Ezt Daniel jobban megtudná mondani ha itt lenne köztünk. - mondom, de meg is bánom Helen miatt, hogy megemlítettem a fiút. 
- Két utat látok vagyis gondolok. - kezdem felvázolni a gondolataimat.
- Vagy megpróbálunk belopózni! Vagy bemegyünk beszélünk hátha működik.... a harmadik opció, hogy Rambózunk egyet. Akit látunk ütünk. - dörzsölöm össze a két kezem.
- Ti mit gondoltok kérdezem végül a többieket? - és tüntetőleg leülök a homokbucka oldalába.

Attól már biztosan nem kell félni, hogy Tiának csak a nyomát találjuk. Ő és Alric is jól vannak.
"Vagyis, inkább Tia. Alric mintha éveket öregedett volna, és nem a jó értelemben. Ez a medál miatt van vajon?"
Lopva Helenre és Larára pillantottam. Szép és fiatal mind a kettő. De meddig? és hogy fogják viselni ha ők is fogyni és őszülni kezdenek? Reménykedtem, hogy Alric igazából a remete élet miatt van vacakul.
Megráztam magam és inkább az elénk táruló látványt figyeltem.
Pont úgy néz ki, mintha valakik egy ásatás látszatát akarták volna kelteni. De valahogy túlságosan a helyén volt minden. Ordított róla, hogy díszlet.
Darman kifakadására csak megrázom a fejem.
- Nem szeretem a homokot. Túl durva, érdes, ingerlő. És behatol mindenhova.
A srác ezután összefoglalta a lehetőségeinket. Nekem azért hiányzott volna az a variáció hogy azonnal húzunk haza, bebújunk a jó meleg takaró alá és teázunk vagy forró csokizunk.
- Egész szépen összefoglaltad. Gondolom arra számítasz, hogy a rambó mellett döntök, de szeretnélek meglepni. Én lopóznék. Túl keveset tudunk róluk. Készülnek valamire, de nem vagyok tisztában az erőviszonyokkal. Információt kell gyűjtenünk. És ha rögtön felhívjuk magunkra a figyelmet az lehet olyan lenne mint tátott szájjal besétálni abba a bizonyos erdőbe. Szóval egy szavazat az elsőre. De akármelyik mellett döntünk, egy valamit kérnék. Együtt csináljuk. Még sose jöttünk ki jól abból, hogy felosztottuk a csapatot.

Csendes elégedettséggel nyugtázom a csapat érkezését. 
- Látom működik  a medál. Ez jó. - szólalok meg halkan. Éppen elmpndanám, it eddig megtudtunk odalentről, de Darman megindul felfelé a homokbuckán, csakhogy pár perc múlva homokot ráuva ki mindenéből jelentse azt, amit eddig is pontosan tudtunk. 
- Hát szívem! Megspórolhattál volna magadnak egy kört és némi homokot, ha megvárod hogy elmondjuk mit tudunk. Ezt az infót eddigre már kiderítettük. 
Én is arra szavazok, hogy nézzünk körül. És mielőtt megsemmisítjük a helyet, ahogy a sárkány kérte, lehet jó lenne körülnézni is odabent. Talán megtudhatunk valamit erről a csapatról. Kik is ők? Mi a céljuk? Kinyírni akarják a sárkányokat, vagy uralni őket? - mondom el a saját véleményemet, amíg a csapat összejön. 
Egyetértek Wanggal. Nem szabad szétszakadnunk.

- Őszintén én is lopakodnék. Eddig mindig harchoz folyamodtunk. Jó lenne egy kis változatosság. Rosszabb esetben meg ha úgy látjuk rajtuk tudunk ütni. - válaszolom Wangnak.
Nem lep meg a válasza, hogy őszinte legyek. Akkor lepet volna meg ha be akar Rambózni és Bombardával végig vonulni a sátrak közt.
- Fogalmam sincs milyen mély a raktár, de annyival biztos nem ússzuk meg, hogy berobbantjuk a bejáratot. - válaszolom Tiának.
- Szerintem le kell menni és ott keresni valami fő oszlopot vagy bármit. Plusz ha ez egy fegyverraktár akkor hasznos is lehet kicsit bekukkantani, nem? - kérdezem vissza immár a mindenkihez intézve a kérdésem.
- Ti mit mondtok? - kérdezem újfent a társaságot.
De kissé kezdek fészkelődni. Telik az idő jön fel a nap. A társam megfog égni és mi meg elveszítjük a lehetőségünket a lopakodásra.