173. Egy ősi gonosz árnyékában...

First topic message reminder :



Anglia melletti sok száz sziget közül az egyik lakatlanon.
A kastély mely szinte az egész apró szigetet lefedi hatalmas és ősi mágiákkal fedték el. Mugli s varázsló szem elől láthatatlan. S csak azoknak jelenik meg akik magukon hordozzák a jelet s engedélyt kaptak a belépésre.
Hopponálások hangja zavarja meg a csendet a nagyterem előtti csarnok irányából. Furcsamód kint bármilyen hatalmas vihar tombolhat bent semmi hangját nem hallani. Emiatt is számít hatalmas zajnak a “vendégek” megérkezése.
Ahogy behatolnak a a terembe egytől egyig felmutatják a karjuk belső felén lévő fekete sárkány tetoválást.  8 kar s 8 tetoválás.
( Így néz ki a helyiség kb.
https://www.bing.com/images/create/rc3a9gi-kastc3a9ly-belsc591-tere2c-kerek-asztallal-mennyezet/64fcc1e6c8c64fc1950e21193229756b?id=qkJh%2b6geFu2q8mbIPUh7LQ%3d%3d&view=detailv2&idpp=genimg&idpclose=1&FORM=SYDBIC )
Szépen mindenki helyet foglal a kör alakú asztalnál s a pálcáikat kiteszik maguk elé. Heggyel az asztal közepe irányába mutatva.
Az emberek csuklyás talárt viccelnek s arcukat elfedik egy átláthatatlan fekete köddel.
Az asztalfőnél ülő személy szólal fel esőnek.  A többiekénél sokkal díszesebb székét hátratolna feláll s elindul körbe a helyiségbe az asztal körül.
Ahogy a szék megmozdul a terem azonnal elsötétül s fényt csak az asztal felett lógó régi kastélyokat díszítő csillárban lévő gyertyák árasztanak.
Lassan sétál miközben beszél, hogy szavai még nagyobb súllyal csengjenek.
- A kék megmenekült! - jelenti ki bosszús hangon.
- De gondolom erről már kaptak értesülést... - folytatná amikor is az egyik személy felszólal s belevág a szavába.
- A gyerekek erősebbek mint gondoltuk. Sikerült megtalálniuk az utat Atlantiszra. - magyarázza a fickó vagy nő.
Eldönteni nem lehet a hangjából mert a ködön keresztül megszűrt lett ezzel is tovább védve a személyazonosságot.
Mindenki néma csendben és feszült figyelemmel követik a történéseket.
Minden előzetes jel nélkül a másodperc tört vagy inkább 100-ad részként villan a varázslat.
A felszólaló a villanást követően görcsben rándul össze. Kiesik a székből s a földön kezd el vonaglani.
A néma csendet mely a teremre szakadt nyögések, hörgések hangja tölti meg.  Ahogy a földön tekereg kezei, lábai nem szokványos ívbe hajlanak. Ahogy a teste ellenáll ennek az aktuális helyzetnek az ízületek ropogásának egyfajta kakofóniája adódik a nyögések mellé.
Amilyen hirtelen jött a “büntetés” olyan hirtelen távozott is, egy kézlegyintéssel.
- Tudod jól a szabályt. Nem vágunk egymás szavába. S főleg nem az én szavamba. Tud hol a helyed. - szól nyugodt hangon Boss. Hiába a kör alakú asztal, ő a vezető.
Megvárja míg a megbüntetett illető vissza ül az asztalhoz, már ahogy az képes erre az őt ért támadás okán.
- A Kéket elvesztettük, biztonságba vonult. Elkaphatnánk, de most nem éri meg a vesződséget. - legyinti le az információt.
Ezzel jelezvén, hogy a téma el lett engedve.
- Viszont a Barnák most nagyon aktívak lettek. Cawas rendesen odatette azta több eze réves fenekét. Mintha méhkasba nyúlt volna úgy kirajzottak. Az Arkánum nem győz takarítani. - feleli enyhe kuncogással a hangjában.
Kuncugása azonnal elhal, ahogy látja, hogy társai nem tudják kiről van szó.
- Cawas az egyetlen túlélője az eredeti 8 lovagnak akik alapították a Rendünket. Sötét varázslatokba ártotta magát, de sikerült úgy ahogy megtalálnia a halhatatlanságot. - magyarázza
- Kissé csalódott vagyok, hogy ezt sem tudják. De nem igazán lep meg mert nagyon kevesen vannak akik ismerik ezt a “történetet”. - teszi hozzá
- Ő majd végez a Barnával, úgyis van egy elintéznivalójuk... - feleli újabb gúnyos hangszínnel.
- Nekünk a Zöld és a Pirost kell előkerítenünk. Ki mit tud a tartózkodási helyükről.... - ül vissza a helyére a Boss.
 
 
Miután a Zigurat lezuhant az égből s elpusztult a Barnák királya Earessztrassza hatalmas köröket ír le a felhők felet a romot figyelve. Bármilyen mágikus aktivitást észlel vagy mozgást. De semmit az égadta egy világon. Hangosan bömböl egyet melyet ti nem hallhattok. Hangja akár egy mennydörgés diadalittasan zeng.Hatalmas szárnycsapásokkal indul meg a Dűnetenger irányába, hogy visszatérjen fészke s barlangja, otthona békességébe....
Eközben a Dűnetenger egy másik pontján a homokréteg alatt több méter mélyen eltemetve egy épületben megmozdul a lezárt szarkofág.
( Kb. Így néz ki.
https://www.bing.com/images/create/a-sarcophagus-in-the-middle-of-a-dark-and-scary-ro/64fd9b2d6bf741d6849d5cd0efdbfd75?id=KlzkpUjUDAdCksUwUOYNng%3d%3d&view=detailv2&idpp=genimg&idpclose=1&FORM=SYDBIC )
Kő csikordul kövön s ez a jellegzetes hang tölti be a teret. A kőlap lassan mozog. Szinte örökkévalóságnak tűnik az, hogy elhúzódjon a szarkofág elől.
Ahogy az utolsó millimétereket megtette hatalmas robajjal dől előre és törik ripityára.
A gyér megvilágításba nem látszik a szarkofág tartalma...
Hosszúra nyúló pillanatokkal később egy kéz nyúlik ki majd azt követi egy másik ami belekapaszkodik az “ágy” szélébe s úgy húzza ki magát belőle.
Ha ezt bárki látná akkor egy múmiára gondolna vagy valami annál is szörnyűbbre. De a sötétből csak egy ember jön elő. Semmi balzsamos kötés, semmi rohadás vagy bármi jele annak, hogy az itt megjelent illető több ezeréves lenne.
- Végre valahára. - mondja csak úgy magának.
- Azt hittem sosem ébresztenek fel! - folytatja a beszédet.
- ÉBREDJETEK! - kiálltja el magát és a következő pillanatokban kő kövön való csikorgása tölti be a csarnokot.
Két oldlat több tucat hasonló szarkofág mozdul meg és nyílik ki hasonló módon.
Ahogy kimásznak belőle az emberek mindegyik a vezető elé járulva térdre rogy előtte.
- ÉLJEN CAWAS! - kiállják többször is egymás után.
- Ideje kimerészkedni védet templomainkból és felébreszteni alvó társainkat. S ezt követően leigázni azokat a mocskos gyíkokat akik azt hiszik többek nálunk! - biztatja az embereit a központi alak.
- Megmutatjuk nekik, hogy alattunk a helyük s nem felettünk ahogy azt ők hiszik! - folytatja a buzdítást.
- S most induljatok... - adja ki a parancsot s ő maga is megindul, hogy működésbe hozza réges régóta tervezett bosszújának tervét.
 
 
 
Már napok óta, hetek óta zavarja meg álmotok s estétek egy egy látomás.
A látomásban többnyire mindig ugyan az található.
Varázslók, harcolnak barna színű sárkányokkal. Ami furcsa, hogy a varázslók nem pálcát használnak hanem botokat. A botok körülbelül 1,5-2m hosszúak s két kézzel fogva varázsolnak vele. Mindegyik bot végében valamilyen kő van s a varázslatok abból indulnak ki.
Mindegyik látomás még a csata befejezte előtt megszakad.
Az egyik látomásban az embereknek sikerül leszedniük több sárkányt is, másikban pedig a sárkányok égetnek szénné varázslókat.
 
A mai este más, az égen éppen telihold ragyog s világítja be az éjszakát gyönyörű szépségével.
Ahogy álomra hajtjátok fejeteket várjátok, hogy újabb látomás csapjon le rátok.
Ám most valami más következik. Szemeiteket lecsukva egy furcsa bizsergés fut rajtatok végig s  egy fekete sötétségbe kerültök, lebegtek.
Egy hatalmas barna sárkány akit már láttatok a tavasszal jelenik meg előttetek.
~ Segítettetek a társamnak! Azt szeretném, hogy segítsetek rajtam és népemen is. ~ szólal meg telepatikusan mindnyájatok fejében egyszerre ugyan azt mondva.
~ Ősi ellenséggel harcolunk s vesztésre állunk, mi egyre kevesebben leszünk s hiába ritkítjuk soraikat mindig lesznek újabbak az elesettek helyére. ~ folytatja a magyarázatot.
~ Egy hátsó raktárféleséghez viszlek titeket. Pusztítsátok el azt, ezzel gyengítve az utánpótlásukat! ~ adja ki a feladatott.
Mielőtt bármit is szólhatnátok a fekete tér megremeg s Szahara homokjában tértek magatokhoz.
Hideg van, leheletetek előttetek száll ahogy kifújjátok a levegőt.
Cuccaitok mellettetek fekszik a homokba, de ruhátok sajnos a pizsamátok már ha abba alszotok!
 
( Mit tesztek? )

( A játék Kína és a privi játék után játszódik! )

Figyelmesen hallgatom a többieket beleértve az új srácot, aki túl új volt ahhoz, hogy Kínában velünk legyen.
"Na majd a Holdújéven hátha. Ahhh két hét folyamatos evés"
- Ha nincs tartópillér, majd improvizálunk. De kell valami. Ezt a valamit kiásták, látszik a bejáraton. Akár most tették akár az ókorban, ez nem egy természetesen képzett barlang. Ami azt jelenti, hogy ennek a lyuknak nem kellene itt lennie. Valami kell, ami miatt nem omlik be.
A többiekre nézek olyan "Szóljatok rám, ha baromságot mondok" arckifejezéssek. Sok minden vagyok, de geológus nem.
- De egyet értek Tiával, hogy előbb információk kellenek. Elvégre részben azért se ölhetjük meg az ellenséget, mert információ kell az Arcanumnak. A tárgyi bizonyítékok is sokat jelentekenk. Apropó felderítés.
Alricra, Helenre és Larára nézek. Bár rajta van legrövidebb ideje a medálja, mégis valamennyire megnyutat, hogy Lara még mindig ilyen szép. Nem világos miért tűnik ez fel hirtelen, de valamennyire megnyugtató. Ha el is szívja a medál az erejét, legalább lassan teszi. És ha Alric példáján kiderül, hogy veszélyes, akkor még mindig elvehetem a lánytól.
- Nem tudom hogy működik ez pontosan, de ti vagy a nyakban lógó barátaitok éreztek más medált a közelben? Esetleg olyat, amellyel találkoztunk is már korábban?
Még nem sikerült nyakon csapni az isztambuli barátunkat. Tiát megpróbálta megkínozni és belemászott Alric fejébe. A srác azóta kezdte visszább venni a közös kalandokon való részvételt. Daniel is megroppant kicsit. Azt később tudtam meg a beszámolókból, de Larát is túszul ejtették akkor. Az a fickó, aki gyanúsan segítőkész volt. Az egyetlen, akinek nem ártott az az út Lisa volt, mert ő nem volt akkor már velünk. Ezt az egész okádékot meg akarom még köszönni neki. Mondjuk azzal, hogy ledugom a torkán a pálcámat és megidézek valami keményez és szúrósat Crearival.
Érzem, hogy összeszorul az öklöm a dühtől. Gyorsan észbekapok és megrázom magam.
"Lehet nem kellett volna leállni a gyógyszerrel, amit Tiától kaptam"
- Bocsi, csak régi emlékek. Minden oké most már.

Ahogy az emlékek előkerülnek, a révület ismét visszaröpíti a megpróbáltatása helyszínére. Tia hangja tompán, üresen cseng csupán. ~Megéri- e? fut végig az agyán a gondolat. ~Nekik nincs másuk. pont úgy, ahogy nekem sem. A hatalom amit nyújtanak, pedig több mint elegendő ahhoz, hogy a céljait elérje.
Már nyitná válaszra száját, ám úgy dönt csak megcsóválja a fejét, majd inkább az előttük elterülő látványra fókuszál. 
- Kicsit késő van már a régészkedéshez nem gondolod? Ahhoz pedig túl eldugott, hogy ilyen komoly járőrszolgálatot kelljen létrehozni. Ez az amit keresünk. szólj a több...
Mielőtt befejezné a mondatot, Tia, már le is adja a drótot, így nincs mit tenni, mint várakozni és figyelni az őrséget. 
Nagyjából 6 percenként érnek vissza az őrök, a hozzájuk legközelebb eső sátor széléhez, így ennyi idő áll rendelkezésre a besurranáshoz.
Mindeközben megérkeznek a többiek is. 
Alric pillantása Larára siklik, majd Darmanra és a többiekre, akik odakúsznak.
- Ne zsémbelj már mint valami vénember! Pirít Darmanra. Ám amikor meghallja Wang szövegét, még ő is elröhögi magát.
-Hallod ezt valamelyik csajnak is add elő, egy tóranéző ház teraszán hatalmas rózsákkal telerakott kőedények között. Tuti bejövős csajozószöveg lesz belőle.
Majd komolyra fordítva a szót, Darman és Wang tervét meghallgatva, ismét szólásra nyitja a száját.
- Én is lopakodnék, de azért az esélyeinket kicsit megnövelném. Csak hogy lásd megéri. Teszi hozzá nyomatékos tekintettel, amit ezúttal Tiának szán.
- Ha készenálltok, küldöm az áldást, és csinálunk egy kis felfordulást. Azidő alatt mi észrevétlenül bejuthatunk, vagy csak elfoglalunk egy pozíciót a táboron belül. Lényeg, hogy nem fognak észrevenni remélhetőleg.
Wang kérdése után, kicsit figyel, majd megrázza a fejét. - Nincs több medál itt, a mienken kívül. Legalábbis a közvetlen közelünkben.
~Ugye?
- UGYE... Hangzik a megerősítés.
Szóval, ha készen álltok, és visszatér a két járőr, elkezdeném. Maradjunk együtt, hogy tudjunk egymásra vigyázni.

Miközben a homokdűne egyik oldalán megbeszélitek a haditervet addig a homokdűne másik oldalán elhelyezkedő tábornál éppen fél perc múlva érkezik vissza a két őr.

( Így elkezdheti Alric amit tervezet... )

Míg mi laza kupaktanácsot tartunk, Alrik kézbe veszi az irányítást. Bevallom örülök a határozottságának, végre nem nekem kell kitalálni valamit. 
Vele ellentétben, én nem kedvelem,ha a bugyogóm is tele lesz apró szemű homokkal, így a gyorsaságomat használom ki, hogy odaérjek a sátrakhoz, és egy elégedett mosollyal nyugtázom, ahogy Alrik csak néhány pillanattal később áll meg a lábaim előtt.  
- Hol jártál eddig? - adom vissza neki a fricskát, majd hozzáteszem. - Zseniális megoldás volt, ezt meg kell hagyni. - adom végül meg neki a dicséretet, amit igazán kiérdemelt. - Ez a harag volt, ha nem tévedek. 
Aztán én is a dulakodó őrökre fókuszálok, míg Alrik jelez a többieknek, hogy jöhetnek.

Minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne röhögjek fel hangosan Alric hasonlatától.
"Csajozós szöveg? Tényleg?"
De nemsokkal később megmutatta, hogy miért is bírom a srácot. Megdaevázta az egyik őrt, aki a másikra támad. Kihasználva a kavarodást mind rohanni kezdünk. De persze nem úgy mint a fejetlen csirkék, hanem szépen lopakodva, fedezékről fedezékre osonva, mint a ninják.
Szerencsére a táborra nem lehetett azt mondani, hogy nincs zsák. Volt bőven, és nem is kicsik. Akkorák, hogy simán el lehetett bújni mögéjük.
A végső megállónk egy sátor mögött van, oda várjuk be egymást. Tia éppen azt tárgyalja, hogy melyik Daeva lehetett a megidézett.
- Igen, eléggé haragosnak tűnt. Mondjuk ez pont rászabott feladat. Bár arra kíváncsi vagyok, hogy a Bujaság hogyan oldotta volna meg.
Gonosz vigyorral képzelem el, ahogy a két őr egymásnak esik.
- Na, Alricnak és a haverjainak hála idáig bejutottunk. Hogyan tovább? Nyomkeresés itt, vagy irány beljebb?
"Ha ez olyan lenne mint a filmekben, akkor pont a mellettünk lévő sátorban tartanák fogva a túszul ejtett fáraót."
A vicc kedvéért oda is hajoltam a vászonhoz, hátha hallok hangokat.

Nem tudtam mire számítsak Alrictól, de az nagyon menő volt, ahogy összebunyóztatta az őröket. Karon fogtam Larát és elindultam én is a többiek után.
Vicces volt. Alric szánkózott, Tia valami menő vámpírsprintet nyomott le, Wang meg úgy csinált, mintha ő lenne Ethan Hunt és Hattori Hanzo közösen felnevelt fia.
Én? Vidáman szökdécseltem, mintha csak egy virágmezőn lettünk volna és nem egy gonosz banda sivatagi bázisán. Közben lelkesen magyarázok Larának.
- Így kell ezt csinálni. Ha elég magabiztosan sétálsz be az ilyen lezárt helyekre, eszükbe se jut megkérdezni, hogy mi a francot keresel ott.
Ahogy a sátor mögé értem meglátom, hogy mi van Alric nyakában. És azt is, hogy Larának és Helennek is van olyan.
- Hé, ezek nem rend medálok. Vagy van egy másik titkor rend is? A többieknek miért nincs ilyen?

Ahogy megérkeztek a sátrak árnyékába kis idő elteltével míg ti azt tárgyaljátok, hogy mit tegyetek beszélgetésre lesztek figyelmesek.
A hang ismerős számotokra. A verekedő őré az.
- Hagyj már, fogalmam sincs mi ütött belém... - magyarázza majd egy puffannással annyiba marad a beszéd.
Ha kilestek láthatjátok ahogy elterül a földön és nem mozdul többet.
- Aki bekattan az így jár! - hangzik egy igen erőteljes és mély hangzik valamelyik sátor felől. 
Azt nem látjátok, hogy melyiktől. Ha megakarnátok nézni ahhoz ki kellene mennetek a rejtekhelyetekről.
Ahogy Wang hallgatózik pusmogást hall a sátor belsejéből. Motoszkálás zajlik bent. Ha ti halljátok őket csak idő kérdése, hogy ők is meghalljanak titeket....
A balhé elmúlt rövid volt de hatásos, viszont legalább még 2 sátor van a raktár lejáratáig....

Mielőtt indulnátok megjelenik egy újabb őr. Szerencsétekre nem figyel felétek. Mondhatni háttal van nektek és úgy gyújt rá egy cigire.

( Mit tesztek? )

Egyre nyilvánvalóbbá kezdett válni, hogy nem sokáig maradhatunk a rejtekhelyünkön. Egy erős hang gazdája, aki biztos a főnök, mert erélyes hangja van, leütötte a verekedős őrt. Közben a másik fülemmel hallottam, hogy történnek a dolgok a sátorban is. Beszélgetnek, meg pakolásznak. Annyira nem túsz szerű.
Nem merek megszólalni, mert sokan vannak körülöttünk, inkább Tiának üzenek.
"Van valaki a sátorban. Vagy valakik. Be tudsz nézni a fejébe megnézni, hogy ki az? Esetleg megdelejezni, hogy segítsen nekünk? Ha beenged a sátorba, az már nagy segítség."
Eközben egy újabb őr bukkan fel. Háttal van nekünk, de ha megfordul, nekünk annyi.
Már egyenesednék fel, hogy elkapjam, amikor rájövök, hogy van velünk valaki, akit nagyjából hároméves kora óta harcművészetre oktattak. Taora nézek és a fejemmel az őr felé intek.

Lara olyan keserű hangon válaszol a medálokról, hogy biztosra veszem van még valami a dologban. Kérdeznék többet, de helyzet van. Meg különben se szerettem volna felhúzni az én barátnőmet. Helyette inkább vigyorogva oldalba bököm.
- Azt is ők javasolták, hogy ne válaszolj, amikor vásárolni hívtalak? Kell egy saját pizsi legalább - súgom oda neki.
Eközben minden irányból hangok érkeznek felénk. Jó rejtekhelyet találtunk, de nemsokára ideje lesz tovább indulni.
Már éppen nyúlnék a sátor ponyvája felé, amikor megérkezik egy újabb őr. Még nem lát minket, de nem sok kell neki.
Wanggal találkozik a tekintetünk, és látom, ahogy az őr felé int. Bólintok és támadásba lendülök.
Magasabb az őr nálam, de nem sokkal.
Felugrok és befogom a száját, a levegőben lógó lábaimmal meg a térdhajlatába rúgok. A súlyom meg a bicsakló térde a földre viszi. Fölé hajolok és egy jól irányzott csapást mérek a homlokára.
"A dohányzás káros az egészségre. Hihi"

Nem kellett sokat várni, és megérkeztek a többiek is a táborba. Mosolyogva nézem, ahogy mindenki a saját egyéniségéhez mértek oson, gurul, robog, vagy éppen ugrál lefelé a dombon. Meg kell hagyni a Názáreti Jézus virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe kevésbé volt feltűnő, mint amit itt mi leműveltünk. Kissé meg is lep, hogy nem buktunk le azonnal. 
Szerencsére Akoman teszi a dolgát. A sátrak között bújkálva egy újabb őr jelenik meg. A sátorból pedig hangok hallatszódnak. 
Az őrt Tao likvidálja rendkívül ügyesen. 
~Megpróbálhatom.~ küldöm vissza az üzenetet Wangnak. ~Két embert érzékelek. Két férfit~

Nem hinném, hogy Wang így gondolta az akciót, de csak rávigyorodok a srácra, és bevágódok a sátorba. (Dobok lucky-t: Ha páros akkor nincs szerencsém észrevesznek, ha páratlan akkor jóllakok XD )

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

3

A bent lévőknek nemhogy kiáltani, még észrevenni sem volt idejük. Az két férfi közül az egyiknek egy gyors rántással kitöröm a nyakát, a másikból pedig gyorsan megreggelizem, de nem ölöm meg. Ájultan fekszik a padlón.

~ Jöhettek ~ - üzenem a többieknek, közben szétnézek a sátorban, ami sokkal nagyobb, mint amilyennek kinéz. 
Jól láthatóan tértágító bűbájjal kezelték.

Darman szavaira felkapom a fejem. Ha ez egy fegyverraktár, nem biztos hogy a felrobbantás a legjobb opció. 
-Te Darman.-lépek a srác mellé elengedve Wang biztonságot nyújtó kezét.-Nem hiszem azt, hogy ha felrobbantanánk a fegyverraktárat, az vezetne a megmenekülés útjára minket. Inkább a biztos halálba. Mármint gondoljatok bele.-Fordulok mostmár a többiek felé is.-Mennyi robbanó anyag lehet benne? Mekkora az esélye, hogy nem fog minket is kinyírni a robbanás? Valami más opció kell, és mégpedig kurva gyorsan-tekintetem a kissé világosabb égboltra vándorol.
-A javaslatom az, hogy válljunk szét. A csapat egyik fele itt marad, kint, a menekülőket elkapni. A csapat másik fele bemegy, és akkora ijedtségre ad okot valahogyan amit még nem találtam ki, hogy menekülőre fogják a dolgot-fejezem be a rögtönzött tervemet.
-Erről mit gondoltok?-nézek körbe a társaságon

Gondolataimat megszakítja a többiek akcióba lendülése. Inkább semmit nem teszek csak követem őket. Az akadályokat jól vettük és kisebb csodának tartom, hogy nem buktunk le.
Ekkor megjelenik egy másik őr akit Tao levert cöveknek e földbe vagyis homokba.
Majd Tia hatol be a sátorba, bár ahogy nézem nem önszántából. Valószínűnek tartom, hogy Wang kérte meg rá.
Nem sokat hallok belőle, hogy mi történik odabent de pillanatokkal később bnőm jelenik meg az "ajtóba" és beinvitál minket.
Bent ketten vannak, mozdulatlanok. Egyik nyaka vérzik a másiknak furcsa szögben áll.
* Ismét a gyilkolás.... * fut át rajtam a gondolat egy gyors pillantásig ahogy nézem a hullát.
A hely hatalmas, sokkal de sokkal nagyobb mint egy sima sátor. Arra gondolok, hogy el van varázsolva és ez nem is lehet kétség.
- Ugye vágjátok, hogy nem a tábort kell felfedezni hanem a lejáratba behatolni és ott körülnézni. - kezdek bele.
- Nem tartom jó ötletnek, hogy bejöttünk, mi van ha bejön valaki? - teszem fel az egyértelmű kérdést.
Majd pálcával a kezembe az ajtó felé intek, hogy valakinek figyelni is kellene.
De mikor látom, hogy senki sem jön be, nagyot sóhajtva leengedem a pálcám.
- Ha már itt vagyunk én körül nézek... - mondom miközben megfordulok és kutakodni kezdek.
* De, ügyesek vagytok. Sokkal jobbak mint én leszek.  * gondolom magamban még keresés közben.

( Dobok Luckyra, hogy találok e valami használhatót vagy fontosat/érdekeset. )

Dragneel Darman carried out 1 launched of one Lucky :

15

Elégedetten nézem, ahogy Tao kiüti az őrt.
"Hát igen, hároméves kora óta tanul kung fuzni"
Nemsokára Tia is ackióba lendül. Vegyes érzelmekkel nézem a kitört nyakú őrt. Nem akarok arra gondolni, hogy Norina ezért megint le fog cseszni minket, mert Tia a fejembe lát és nem akarok hálátlan gondolatokat. Elvégre profin megoldotta.
Darman persze már menne el innen.
- Én pontosan tudom milyen ha bejön valaki, mert Lisa rohadtul bejön - simítok végig a nevezetten. - De értem mire gondolsz, és igazad van. Kint körbe voltunk véve őrökkel, valahova menni kellett. És itt legalább nem látnak. De igen, tovább akarok menni.
Utána Lisához fordulok, aki szellemeskedni akart.
- Hát ráhozhatjuk a frászt pár őrre, de nem tudom elegen vagyunk-e mindegyikhez. A karkötőm egy embert ér el. Tao tud nagyon para lenni, ha elég sötét van. Meg ott vannak az Ahriman medálok, de azokat nem akarom túl sokat használtatni, ha tényleg elszívja az ember erejét.
Aggódva nézek Helenre és Larára. Főleg Larára. Aztán bűntudatom támad és vetek egy aggodalmas pillantást Alricra is. Mondhatná az ember, hogy neki már mindegy, mert olyan feje van, mint aki egy éve nem aludt. De akkoris a harcos társunk, aki nélkül nem jutottunk volna el idáig.
- Na mindegy - vonom meg a vállam. - Abban mindenképp igaza van Darmannak, hogy ha már itt vagyunk, akár körbe is nézhetnénk. Közben találjuk ki a következő lépést!

(Dobok Luckyt és a KM-re bízom az eredményét.)

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

16

Elismerően füttyentve lépek be a sátorba látva, hogy Tia mit művelt.
- Nem semmi a csaj - suttogom ámulva.
Darman elég morcos, pedig szerintem egyelőre elég jók vagyunk. Mondjuk abban igaza van, hogy menni kellene.
- Hát akit én kiütöttem az pár perc múlva felébred, szóval nem várhatunk itt estig. Apropó.
Gyorsan kibújok és behúzom magunkhoz.
- Így ni. Nem fogják észrevenni, ha a sátor körül járőröznek. Na de beszéljünk mélyebb hangon, hogy hasonlítsunk az őrökre kívülről.
Oldalba bököm Alricot.
- Te mondd, hogy rablás. A te hangod mélyebb.
A srácok kutakodni kezdenek, szóval beszállok én is. Kicsi az esély, de egy pizsit jó lenne találni.
- Amúgy itt van három totál KO őr. Nem akarjuk levenni a ruháikat? Hárman beöltöznek és bevezetik a "túszokat" a bázis belsejébe.

(Lucky dobás, hátha találok valami hasznosa vagy vicceset. Majd a KM urunk eldönti.)

Hu Tao carried out 1 launched of one Lucky :

20

A többiek nem tétlenkednek Az új lány szemmel láthatóan a harcművészetek terén jól képzett és a bagóst rövidesen a földre viszi. Alric elismerően bólint majd az emberre szegezi a pálcáját és egy sóbálvány átkot küld rá. 
- Biztos ami biztos... Szólal meg suttogva, majd a sátorban zajló csetepaté hangjait figyeli. Amíg várakoznak, végighordozza szedett-vedett társain a tekintetét. ~ Azt meg kell hagyni, hogy Felkészültebben is nekiindultunk már kalandoknak. Egy hirtelen jött gondolattól vezérelve, Nekiesik az elalélt munkásnak és megfosztja ruháitól, amiket azonnal felvesz. A cipője Orrban szorítja, ugyan, de most a semminél jobb. A beolvadáshoz elegendő lesz talán. A pálcáját a torkához emeli, majd megpróbálja felidézni azt a bűbájt, amit Isztambulban az a pasas használt a fordításhoz. -Itt kb arab a hivatalos nyelv ugye? Azzal nem lövök nagyon mellé. Cevirmen!  Azzal fény villan de a hatás még várat magára. Majd élesben kiderül.
Közben Tia is végzett és bebújnak a sátorba. Ahogy a többiek kutatni kezdenek, Alric a bejárati ajtó felé veszi az irányt. Darmannal épp csak elég összenézniük, hogy tudják mire gondol a másik. Biccent felé és elfoglalja az őrhelyet. Kinéz a gomblyukak egyikén. Odakint a reflektorfényben a földön fekvő alakot próbálják elhurcolni, fölötte csípőre tett kézzel egy nagydarab pacák osztja az áldást. Aki bekattan, az így jár! 
~ Ezek szerint működött a varázslat Kérdés az, hogy meddig tart a hatása. Akárhogy is, jólenne sietni.
Aggodalmas képpel hátrapillant a társaira.
-Ne időzzünk itt sokat. A bejárat nincs messze Időt nyerek nektek! 
Azzal kilép a sátorból és míg az nem nem figyel, lábát kapkodva a raktár bejárathoz siet, majd mintha bentről jönne onnan futni kezd és a tagbaszakadt fickóhoz siet ügyelve arra, hogy ő is észrevegye. Testtartása fáradtságot és nyúzottságot tükröz - Uram! Kezd neki zihálva. - A tábor.... heh... heh... Keleti felén behatolókat jelentettek. Mutat a tábor sátorral átellenes irányába. 
Rizikós ugyan azt feltételezni, hogy valamilyen mugli védelmi rendszer is üzemel, Habár egy-két rádióadófélét mintha látott volna a sátorban így ez hihető fedősztori is lehet.
Igyekszik kihúzni magát és a szolgálatkész beosztottat adni és reménykedik hogy a félhomály még egy darabig nem leplezi le. Mivel pálcát eddig nem látott egy őrnél sem, feltételezi, hogy itt nem mindenki varázsló, hanem valóban mugli régészekkel és biztonságiakkal van ellátva a terület. Legalábbis valószínű hogy nem mindenki varázsló a tábor területén Mivel igazi munkagépeket és eszközöket is látott és a homok is el lett túrva helyenként a közeli buckák színe más, mint a többi sivatagi dűnéé. Ettől függetlenül sajgó csípőjét masszírozva, keze a farzsebében rejtőző pálcájára siklik és várja újonnan szerzett felettese utasítását.

Darman talál pár levelet, de a nyelvet nem ismeri. Emiatt számára értéktelenek.... ( De ki tudja mi van benne ha esetleg magával viszi és megpróbálja megfejtheti. )
Wang már kicsit ügyesebb és szerencsésebb. P egy térképet talál, amin van jó pár jelölés. Van rajta pár írás és megjegyzés a jelöléseknél. De a nyelvet ő sem ismeri.... ( ha gondolja magával viheti... ) 
Taonak van a csapatban a legnagyobb szerencséje. Ő talál egy dobot. Elvolt dugva így biztos valami értékes lehet benne.
Zár nincs rajta csak egy elfordításra váró retesz ami megakadályozza azt, hogy bármikor kinyíljon magától.
( Mit tesz vele? Kinyitja? )
Delonnak sajnos nincs szerencséje. Csak pár ruhát talál. Ami valószínűleg az őrök váltó ruhája. De méretben hatalmas így egyikőtökre sem jó.

Alric magán akciója...

A tábor közepén álló legalább 2 méter magas és tiszta izom rangidős tiszt felvont szemöldökkel figyeli az érkező személyt.
( Alric ha legközelebb használsz ilyen varázslatot akkor dobj Luckyval rá! Most úgy veszem, hogy sikerült a varázslat. )
- Betolakodók? - kérdezte továbbra is felhúzott szemöldökkel.
- Egyes és Kettes... - kicsit gondolkozik majd hozzá teszi. - Hármas és Ötös. Menjetek Keletre. Nézzetek körül. - kiálltja el magát a körülötte lévőknek.
Ahogy elrobognak az emberek a tiszt vissza név Alricra.-
( Alric dobjon Luckyval... a dobása megmenti őt vagy bajba sodorja  )

A tiszt rugalmasan kiadja az utasításokat, míg ő engedelmesen várakozik, ha lehet, nem keltene gyanút. 

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

17

Kissé lemaradok a többiektől, nem vagyok kíváncsi senkinek sem a jelenlétére jelen pillanatban. Bár annak az egynek örülök, hogy a képességemmel legalább egy kicsit hasznát tudták venni, de körülbelül ennyi. Sikerült a gondolataimban elmerülnöm. Vajon mit érek én? Megérdemlem azt, hogy egyáltalán itt tanuljak? Megéri nekem egyáltalán az, hogy éljek? Megérdemlem azt, hogy egyáltalán ez a csapat figyeljen rám? Szükségük van vajon egy ilyen kétballkezes, nyikogó, hisztis lányra, aki jelen pillanatban kissé nagyon depressziós állapotba került? 
Elkezd zsongani a fejem ettől a rengeteg kérdéstől, és még több érkezik, amit egyszerűen nem tudok megérteni, valamint feldolgozni. Egyszerűen nem tudom megérteni azt, hogy Daniel is itt hagyott, mint a huzat. Ugyanúgy, mint anno Andy, és James. Szimplán ennyire elegük lett volna belőlem? 
~Ez az, érezzük, hogy kezdesz megbolondulni. Na, ideje lesz lassacskán egy jó kis ámokfutásnak. Bár megkérhetnéd a vámpír csajt, hogy változtasson át téged, hadd legyen még inkább élvezetesebb az az ámokfutás.~ Kezdik egy kórusban a Daevák. 
*Végülis miért ne? Kivel is kezdhetném az ámokfutást? Ki számomra a legkevésbé szimpatikus? És mégis hogyan kezdjem el? Öljem meg azt, akit szeretn, akire a legjobban számíthat és támaszkodhat? Kezdjem a leggyengébbel vagy épp a legyerősebbel?* Gondolom, de szimplán már kezd az az érzésem lenni, hogy hangosan kimondom, amit gondolok. Egy gonosz, ördögi mosolyt eresztek el, ami következtében hangos, szinte már sátáni kacagásba tör ki, ami végén hangosan megköszörülöm a torkomat. 
- Velem ne is foglalkozzatok. Én csak most kezdem igazán jól érezni magamat. - vigyorodom el.

Leginkább csak túlméretezett ruhákat találok, meg kaját. Semmi hasznos.
"Aiya, feleslegesen túrok itt fel mindent?"
Éppen egy kis fiókos szekrényt pakoltam ki, amikor észrevettem valami furcsát. Az alja megmozdult az ujjam alatt.
- Hé, itt van valami!
Felnyitottam a titkos rekeszt és benyúltam. Irtó nagy szívás lett volna, ha skorpiókkal van tele vagy ilyesmivel, de nem volt ott semmi, csak egy dobozka.
Kivettem és a fény felé fordítottam. Tele volt faragásokkal és írásokkal, amiket legfeljebb Helen ismerne fel. Az oldalán meg egy kis retesz tartotta a fedelet.
- Ahh milyen szép kis koporsó. Ilyenekben temetik el az ékszereket. Meg a titkokat.
A kezem már a reteszre siklik, de eszembe jut, hogy talán nem lenne a legokosabb tekintve, hogy körbe vagyunk véve. Inkább az állandó megmentőmhöz fordulok.
- Hé, Darman! Emlékszel, amikor Wang mellé ültél be órán? Ha jól tudom, te mindenhova tudsz így vuss vuss vuss teleportálgatni. Megcsinálod azt velem? Ezt annyira eldugták, hogy biztos valami komoly cucc. De lehet hangos, lehet fényes, lehet büdös. Ha itt kinyitom, lehet lebukunk. El tudsz velem ugrani mondjuk a domb mögé, amíg megnézem mi ez?

Szúrós szemmel nézem, ahogy Alric fogja magát és magánakcióba kezd.
- Nem mintha nem bíznék a srác képességeiben, de amikor legutóbb elveszítettük szem elől, egy gonosz szekta majdnem kivéreztette. Tudom, hogy túl sokat aggódok szerintetek, de én nagyon nem akarom, hogy valamelyikünk meghaljon. Gyorsan tudjuk le ezt a küldetést, aztán menjünk vissza az iskola biztonságos falai közé!
A sarokba dobtam a kezemben lévő ruha köteget. Ahogy hullott a levegőben, az egyik zsebből kiesett egy összehajtott pergamenlap. Kíváncsian odalépek és felveszem. Egy térkép az.
- Nocsak, nocsak. Ez a célállomás, azt hiszem. Csak tudnám, mit jelentenek a feliratok.
Mondhatnám, hogy nekem sajnos kínai, de pont nem az, pedig annak még örültem volna. Nem akartam vakon követni a térképet, amíg nem világos, hogy mi a fegyverraktár és mi a kínzókamra. Ott görcsöltem a papír fölött, aztán fájdalmasan felnyögtem, ahogy eszembe jutott a megoldás.
- Ó, hogy én mekkora barom vagyok. Tia, te most szívtad le az őrt. Neked beszélned kell a nyelvüket. A Mandarint is így tanultad. Nézd meg légyszíves, hogy értesz-e belőle valamit!
Reménykedve nyújtottam felé a térképet.

Kutatásom siker koronázta. Kisebb öröm ült ki az arcomra amikor levelet az ágyak mellett kis fiókos szekrényben és mellett.
- Megérte.... - motyogom magamnak.
Sajnálatos módon a mosolyom és örömöm amilyen hirtelen jött úgy le is lohad. 
- Rosseb ebbe. - dobom le a földre miután össze gyűrtem.
Az írás rajta számomra ismeretlen nyelven íródott. Így értelmetlen volt megtartanom. Nem sokat akartam vesződni vele, hogy megfejtsem a rajta lévő tudást.
Ahogy nézem Wang vmi térképet talált de azon is hasonló jelek vannak.
Ő okosabb mint én, azonnal a csapat legokosabb tagja felé pislog és már szólítja is őt magához. 
Még vissza fordulok az összegyűrt levél felé, de már nem találom a szememmel.
* Jól eldobtam. * szűröm le magamban.
- Hogy mondod Tao? - kérdezem a lánytól. 
A továbbiakban nem tudok rá figyelni mert Helenből tört elő egy igencsak rosszul időzített megbolondulás.
Hangos nevetésbe kezd. Majd hangosan közli velünk a mondandóját.
Pillanatok alatt hopponálok mellé és teperem le őt miközben a szájára szorítom a kezét.
- Meghibbantál? - teszem fel a kérdést neki, de azonnal rájövök, hogy rosszat kérdeztem hiszen egyértelmű a válasz.
- A nyakunkra hozod az egész hóbelebancott. Mi bajod? - kérdezem tőle.
Kicsit várva, hogy mit fog reagálni elengedem őt, de csak óvatosan mászok le róla és a kezem készen áll arra, hogy a szájára tegyem.
De fejben már gondolkozom rajta, hogyha újra kezdi megátkozom.
Jó lenne látni Alric mire jut de így Helent nem merem magára hagyni. Még megölet minket.
- Wang gyere ide, figyelj rá! - szólítom magamhoz a srácot.
- Bocs, Tao. De nem fogok hopponálni. Tedd zsebre majd megnézzük máskor és máshol. - válaszolok a lánynak.

Nagyot nézek, ahogy Darman leteperi Helent. A kérésére viszont csak ingatom a fejem.
- Ma már másodjára kérik tőlem, hogy vegyem át egy befogott szájú lány felügyeletét. Lisa, Tia készüljetek, mert előbb vagy utóbb ti is sorra kerültök.
Óvatosan felsegítem a lányt a földről és a tenyeremet a szájára nyomom. Bár már nem nevetek, számítok valami tiltakozás vagy méltatlankodás félére tőle. Mivel úgy is közel van a föle belesúgok.
- Tudom, hogy nehéz neked most. Én is ezt éreztem tavaly, amikor sorra mindenki elhagyott. Lisa, Faira, Lola, mindenki. De most nem eshetsz szét. Te ismered legjobban Egyiptomot. Nélküled nem fogunk boldogulni. Ha túl leszünk ezen az egészen, keress meg!
Elveszem a kezem és fülelni kezdek, hogy hallok-e valami mozgás félét. Nem tudom hallották-e Helent.
"Ha igen, akkor futunk, de nagyon gyorsan."

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

16

- Akár lebuktunk akár nem, mennünk kellene minél hamarabb. Ha Alric időt nyert nekünk, azt használjuk is ki.

Helen teljesen váratlanul kiabálni kezd
~ennek mégis mi a fene baja van?!
- Helen! Baszki ha a semmi közepén akarsz meghalni vagy átmenni Danielbe és hidegvérű gyilkost játszani legyen. De minket légyszi ne öless meg- Suttogom idegesen a lánynak.

~Hagyd már! Ő legalább nem áltatja magát hogy minden szuper! Te vagy a naív ha ezt nem érted meg

Habár valószínűleg ha már meghallottak minket szóval tökmindegy milyen csendben vagyunk. Ha már úgyis sok magiatöri van mostanában. "A kocka el van vetve" ez az idézet tökéletesen passzol ide. Biztos hogy valamelyik öngyilkos ötletünk által fogunk kinyiffanni. Csak az a kerdes hogy mikor
- Innen mindenképp mennünk kell. Nemtudjuk hogy meghallottak e minket- nézek szúrós tekintettel Helenre.

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

18

- Darman, nem kellene megnézned hogy minden oké e Alriccal?Nem mintha aggódnék érte, de múltkor majdnem feláldozták valami fogyatékos és nemlétező dolognak, amikor magánakciózott

Teljesen kitört a pánik, amikor Helen nevetgélésbe kezdett. Mindenki azt hitte, hogy megőrült, de biztos nem az. A Qilin meghajolt előtte, szóval nem akárki a csaj.
- Most mit vagytok úgy oda? Szerintem szép hangja van. Már tudom kire fogom hagyni a versgyűjteményemet.
Ahogy mindenki napirendre tér a kis közjáték fölött én a láda kupac felé fordulok, ahova Darman eldobott egy összegyűrt papírt.
"Aiyah, így eldobni egy lapot, amin talán egy vers van csak azért mert idegen nyelv?"
Még nem kelt fel a nap ezért sötét van picit, de reménykedek, hogy megtalálom.

(Dobok Luckyval, a KM-re bízom, hogy sikeres-e)

Hu Tao carried out 1 launched of one Lucky :

5

- Már mehetünk is? És együtt menjünk, vagy szépen lemaradva? - Kérdeztem Tiától. - Talán nem kellene húzni az időt, de ha mindannyian egyszerre indulunk meg, az baromi látványos lesz.

Wang szerencsére nem sokat tököl és gyors átveszi a helyem "lefogva" ezzel Helen-t.
Közben hallom Lara hangját, hogy meg kellene nézni Alricot nem e nyiffant ki.
- Nem aggódsz érte? Pedig azt hittem fülig szerelmes vagy bele. - válaszolom a lánynak.
- De igazad van, rá kellene nézni a kurafira. - teszem hozzá és a bejárathoz sétálok ahol kilesek.
Alrci szépen elterelte az emberek figyelmét, a nagyobb tiszt vagy főnök vagy minek lehet nevezni meg éppen bemegy az egyik sátrába. Alric meg megindul a lejáró felé.
Szerencsére Helen miatt nem buktunk le.
Már éppen azon lennék, hogy megszólalok, hogy menjünk de Tia megelőz és elmondja azt amit gondolok és megindul.
- Menjünk gyorsan libasorban sunnyogva. - mondom Tao gondolatára.
Gyors Tia után kilépek én is és megindulok.
Az utolsó sátornál éppen befordulás előtt vezsem észre az őrt Alric mellett.
* Mi a f@szért nem ütötted még ki? * kérdezem bosszankodva magamban a fiúra nézve.
Pillanatokig gondolkozok majd a másik őr mögé hopponálok és nemes egyszerűséggel a kezem élével tarkón csapom.
Nem vagyok kung fu bajnok és túl erős sem. De bízok benne, hogy elég erőt sikerült bele vinnem ami miatt elterül az ellenfelem.
Ha mégse így van remélem Tia lecsapja ... vagy én átkozom meg.
Bár vannak egyéb ötleteim is rá, hogy mit kezdjek ezzel.

( Mivel Alric nem írt semmit, ) így beállt az őr mellé "őrködni".
Miközben állt és nézett lázasan gondolkozott, hogy miként üsse ki a másik ellenséget.
Ekkor jelent meg Darman és egy jól irányzott ütést már az ellenséges őr tarkójára.

Darman jól célzott, de az erőt elszámolta. Mert az ellenfele igencsak kidolgozott izomzattal rendelkezik. Emiatt Darman ütése mint egy kisebb szúnyogot csapna le az ember erejével érte el őt. Vagyis azt érezte.
Felhúzott szemöldökkel és igencsak mérges, gyilkoló tekintettel fordul hátra.
- Te meg mégis ki a fene vagy? - hallatszik a szájából, de már a kezét kulcsolja a botra amin támaszkodott és készülne egy varázslatot elsütni vele a fiú irányába...

( A következő játékos aki meg akarja menteni Darmant a csatától, lesből támad mert az ellenfél másfelé figyel. Luckyval kell megdobni a 7 vagy a feletti értéket. Ha ez sikerül akkor meglepi az őrt és kiüti. )

( Tao sajnos kicsit dobot )
A félhomály nincs a lány szemére jótékony hatással. Hiába mereszti és fókuszálgat. Egyszerűen nem találja azt a papírdarabot és darabokat amiket Darman eldobott.

Mindent felforgatok, de nem látom sehol se az összegyűrt papírt
"Végülis, akár mindegy is lehetne. Nemsokára úgyis felrobbantjuk az egész helyet."
Aztán hirtelen kiabálás üti meg a fülemet. Felnézek és se Tia se Darman nincs már velünk.
"Aiyah, mit csináltak ezek? És miért nélkülem?"
Kirohanok a sátorból és meg is látom az én jótevőmet, ahogy egy őrrel veszekszik. A pálcám után nyúlok, de rájövök, hogy ha most nekiállnék varázsigéket kiabálni, akkor csak méginkább észrevesznek. Futni kezdtem feléjük, aztán az utolsó méteren csúszni kezdtem, mint egy focista, aki el akarja rúgni a labdát. Csak én most az őrt akartam felrúgni.

Hu Tao carried out 1 launched of one Lucky :

16

Ahogy Tao becsúszott az őr az őt ért támadás következtében földet fogott. (Mivel Tao a dupláját dobta a meghatározott értéknek most ki is ütötte az ellenséget. ).
Ahogy az ellenfél megcsókolta az anyaföldet nem kelt fel pillanatokkal később sem.
Nem halt meg, de eszméletlenné vált.

( Most már szabad a lejáró.... Ha lementek nyitom a folytatást! )

A lejáróhoz érve, kihasználom a felkelő nap nyomán meghosszabbodott árnyékot. Az egyik árnyékos sarokból figyelem, ahogy darman megtámadja az őrt, és már indulnék a segítségére, amikor Tao a tettek mezejére lép. 
~Jól vagy? ~ kérdezem Darmantól az újonnan kialakult kapcsolatunkon keresztül, bár pontosan tudom, hogy az ökle egy picit még mindig fáj, ahogy eltalálta az izopacsirtát. 
Amint az őr összecsuklik üzenek ismét a fiúnak. 
- Gyere, induljunk el befelé. - Majd belépek a résen a sötétségbe.

Játékban részt vett karakterek:
 
Hu Tao :5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=27KP
Tiara Prince :5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=25KP
Dragneel Darman :5+2+2+2+2+2+2+2+2=21KP
Alric Maggot :5+2+2+2+2+2+2+2=19KP
Wang Blackthorn :5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=33KP
Lara Lestrange :5+2+2+2+2+2+2+2=19KP
Verden Wildheart :5+2=7KP
Helen Green :5+2+2=9KP
Lisa Peterson :5+2+2=9KP
Astral Delon :5+2+2=9KP
 
Mindenki dobhat egy csokibékát!