104. Atlantiszi kaland - folytatás 2.

Ahogy a kő beleolvadt a botba, s a hang is megszólalt majd elhalt, egy piciny földrengés rázza meg a termet. Ami át alakul. A bejárat amin bejöttek eltűnik, vele együtt a követ rejtő kép is eltűnik. Mögötte egy járat nyílik fel. Mely egyetlen út kifelé ebből a helyről.
Ahogy a földrengés alábbhagy társaitok jelennek meg a semmiből. Hangjelzés adja tudtotokra, hogy hopponálással érkeztek.


(Ennek okán jöhetnek a többiek is játszani. Rendhez tartozó nyakláncuk hozta őket ide, segíteni nektek.)


A járat két oldalán alul, felül s középen egy csíkban világító moha fut végig. Sok fényt nem bocsát ki éppen annyit, hogy a falat két oldalt lássátok. Ám középen már nem látjátok mi van a lábatok előtt.
A falak kialakítása kézzel történt, látszanak a csákány vájta jellegzetes “motívumok”.
A fal száraz, csak úgy mint a padló melyet vastagon por borít. Amit ahogy jártok szépen fel is vertek....
A járat hol szélesebb, hogy keskenyebb. Itt már a falakon lévő moha meg meg van szakítva. S hosszabb szakaszokon nincs “világítás”.
 
(Egyikőtök dobjon szerencse kockával. Ha 1-12 közt dob akkor észre veszi az egyik sötét területen a fal mellett ülő csontvázat melyet egy szikla rajt el a szemek elől.
Ha 13-20 közt dob ő sem veszi észre.
De mivel többen mentek így a következő játékos is dobhat ugyan ezen feltételekkel.
Ha ő sem veszi észre nem dobhattok többet. S úgy mentek végig, hogy nem veszitek észre szegény párát.)

Kissé elbambultam, vagyis inkább sokkban voltam az miatt, hogy a többiek képesek voltak abban bízni, amit én kiválasztottam, és szerencsére mégis jó volt a döntésem. 
- Ugye ti tudjátok, hogy csak úgy vakon megbíztatok abban, amit mondtam? - kérdezem kicsit megdöbbenve a többiektől kissé rekedt hangon. -Legközelebb ilyet ne nagyon csináljatok, csak tipp volt az egész. Eléggé sötét van arrafelé, nem gondoljátok? 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

17

.

Az út, amerre megyek, szépen lassan verem fel a port, és egy hatalmasat tüsszentek. 
- Bocsánat, ne haragudjatok. Vigyázzatok, orrokatt eltakarni. - mondom a többieknek, és a két kezemet meglendítve az előttünk lévő úton elterülő port "elfújom", hogy legalább ennyivel több gondunk ne legyen. - Azért látjátok, hgy egy darabon keresztül semmi nincs, tök száraz minden, aztán hirtelen moha van. Akkor itt kicsivel másabb az "atmoszféra", hogy csak úgy hirtelenjáben megjelenik. De óvatosan menjünk, még mielőtt akármiféle csapdába rohanunk be. 
Az út tovább irésze sötét, így meg merek kockáztatni egy Lumos Maximát, mert az orromig sem látok, és egyre több helyen vélem az észrevenni, hogy a moha némelyik helyen szinte hiányos. 
- Őőőő, én így még sose láttam mohát, ami csak így nő ki, hogy meg vannak "szakítva". Valamiylen állat tehette ezt? - kérdezem hátrafordulva a többiektől, akik mintha kicsit le lennének maradva.

Nem találok olyan helyet ahol nem lenne por ez az egész helyen, be kell valljam ijesztő derüljön ki bármi is engem ezek után nem zavar. A helyet minden borítja csak tisztaság vagy netán higénia bár mit is vártam. A rengés elmúlása után a hangból tudom már mi következik.. A "kijárat" két fele van osztva de az is tiszta moha, mint valami barlangász helység az egésznek a kialakítása, hogy is mondjam fura..

Vendég carried out 1 launched of one Lucky :

16

_________________________________________________________________________________________

Helen szólal meg, hogy orrokat be, de mire befognám torkomból szól ki a hang (tüsszentés) Tüsszentek egy hatalmasat és az orrom folyni kezd.
-Valakinél nincsen egy zsepi véletlenül? Kérdezem a többieket De nem sokkal ezután Helen szólal fel egy eléggé érdekes kérdéssel.. -Na de tényleg, vajon mitől lehet ilyen? Nyomok, "maradékok" nincsenek?  teszem fel a kérdést és miközbe haladunk nézek körbe magam körül de semmi nyom vagy hasonló.

(Ahogy látom a szerencse most nem állt mellétek. S szegény pára várhatja a következő "túrázó, kalandozó" csapatott sok sok évig..)

A járat több méter múlva 2 ajtóhoz érkezik.
A jobb oldalin szépen tisztán kivehetően olvasható, hogy Kiskereskedés Nagy boltja!!
Míg a bal oldalin semmi, eközben az ajtó keretén olvasható latinul egy mondat. (Persze csak azoknak kik tudnak latinul.)

Majd mellette apróbb betűkkel egy kis kiegészítés.
 
(Melyiket válasszátok? Akár meg is beszélhetitek itt az ajtók előtt, hogy melyik legyen. De csak egy lehetőségetek van, s nincs visszaút!)

Helennek kivételesen igaza volt és nem lett katasztrófa az ötletétől.
Ennek örömén én is elindulok utána, de hamar észre kell vennem, hogy tiszta por az egész út. 
Mivel látom hogy a többiek is szenvednek, inkább nem állok neki panaszkodni...
*odadob Mylonak egy zsepit*
-tessék..amúgy nemhiszem hogy ezt állat tette volna... Ez valami más lesz.
Közelebb lépek a mohákhoz és én is közelebbről megnézem
- Ha állat tette volna akkor lenne karmolás vagy harapásnyom, de itt egyértelműen nincs....
-Inkább menjünk tovabb
Kis idő múlva 2ajtó tűnik fel és az egyikre van valami írva
-Gyertek! Valaki tud latinul?

Kezemmel Darmant szorítva figyelem, ahogy mgremeg a terem és átalakul. Kicsi méginkább magamhoz húzom a fiút, de semmi komoly nem történik. A mögöttünk lévő ajtó eltűnik, és egy már igazi barlanghoz hasonlatos járat tűnik elő. 
Minden telis tele van porral, és vékony mohacsíkok világítanak kétoldalt, de csak éppen a fal egy apró részét. 
Darman kezét elengedve elindulok a járatban, ahol Helen és Mylo tüsszögnek méginkább felkavarva a port. 
- Tegyetek valamit a szátok elé! - javaslom nekik, majd 2 ajtót fedezek fel a járatban. Lara már ott áll az egyik előtt. 
- Igen, én tudok latinul! -jelentem ki és az ajtók elé állok. 
Az egyiken a Kiskereskedők Nagy Boltja felirat olvasható, míg a másikon latin felirat díszeleg. 
Természetesen, mint minden aranyvérű mágucsalád sarja, én is tanultam latinul. Így csak alaposan összehúzom a szemöldökömet a feliratot olvasva. Taníttatásomhoz a latin irodalom is hozzátartozott, íg termézetesen felismerem Dante híres jeligévé vált mondatát. - " Ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel" - olvasom fel hangosan, majd az alatta lévő szöveget is: - "Inkább menjetek a boltba, kisgyerekek. " 
Ez a szöveg azonban már felhúz. 
- Kisgyerekek? Ez komoly? Figyu már! Ezek itt sértegetnek bennünket. Hagyjuk ezt? Vagy csakazértis nézzünk be ide? - kérdezem a többiektől, ám a kezem már a kilincsen van.

Bizarr egy suli ez. A mosdóba igyekszek és valami furcsa barlangban találom magam. Persze nem volt nehéz kitalálni, hogy mi történt. A rend medál bizsergése nem hagyott kérdést a feladat jellegét illetően.
Körbenézve sok társamat itt találtam, bár Lisát még nem láttam a tömegben.
"Remélem jól van és csatlakozni fog"
A többieket követve egy latin felirathoz érünk. A fordítást hallva kuncogni kezdek.
- Van egy olyan érzésem, hogy a két mondat forrása nem ugyanaz az illető. Dante idézése és az óvodás humor nem igazán passzolnak egymáshoz.

A délutáni szundimból egy reccsenő hang rázott fel, kikeltem az ágyamból, belebújtam a papucsomba és elosontam az ajtóig, majd rátapasztottam a fülem hallgatózás gyanánt. Mivel nem hallottam semmit, megfordultam, és indultam vissza az ágyamhoz, de félúton újra megtorpantam, mert mintha valaki levert volna valamit. Újra visszamentem, és feltéptem az ajtót abból a célból, hogy csendre intem a hangoskodót, de ahogy becsuktam magam mögött, többé már nem a Magnetarion barátságos környezete fogadott. Sokkal inkább egy barlang, és a társaim. Hirtelen belegondoltam, hogy nézhetek ki. Frissen mosott, kócos haj, egy kopott, halványkék pulcsi, és egy fekete melegítőnadrág, mindez megkoronázva egy pandás papuccsal. Meglepődve és kissé elpirulva nézek körbe, hogy mi történt, és hol vagyok. Imádkozva néztem körbe, hogy nehogy itt legyen Wang, és így, ezzel a külsővel kelljen látnia. Bár nem értem miért is számít nekem, hogy ne lásson vállalhatatlan külsővel. Már örülni kezdtem, hogy nem fog látni így, aztán megláttam. Hirtelen kis egyenes vonallá préselődött a szájam, és remélve, hogy átsiklik felettem a tekintete, a lehető legtávolabb uálltam meg tőle. Bár ebbe a hajba minden beleakadna most, amilyen kócos. Még Wang tekintete is.

Miután felébredtem, rendbe szedtem magam, és megreggeliztem, elindultam egy kis sétára. Pár lépés után éreztem valamit, mintha a föld rengett volna.
~ahh, biztos csak képzeled Faira.~ Gondoltam magamban, de aztán rájöttem, hogy ez nem csak képzelgés. Nyitottam egy ajtót, majd egy barlangban találtam magam. Egy sötét barlangban. Tele porral és mohával. Plusz a diáktársaimmal, ahogyan a hangokból ki tudtam venni.
-Hahó. Ne haragudjatok, de tudtok segíteni, hogy hol vagyunk? - kérdeztem, és közben hallottam amit felolvasták a latin szöveget lefordítva. Hát ez nagyon érdekes. Bár nem vagyok érzékeny a porra, de itt jócskán van. És moha van mindenhol. Bár amennyire látom, néhol hiányos. Kíváncsi vagyok, hogy ebből mi sül majd ki.

Közelebb léptem a többiekhez, várva azt, hogy mi lesz a döntés, melyik ajtón haladunk tovább.

Ahogy a kis gem a pálcába repül kifordul a világ a négy sarkából... Legalábbis érzetre. Már kapná maga elé a kezét, majd egyszer csak... ~ Eltűnt a fal... hát jó... Kúszott a fejébe a gondolat. Egy tompa pukkanás zökkenti ki a gondolataiból.
Igazából már nem lepődik meg semmin.
-Legalább tudjuk, hogy mi volt a jutalom, meg a védelem. A halál meg hagyjon lógva. Vagyis inkább mi őt. Kacsint egyet a banya felé, majd szemügyre veszi a folyosót. 
-Lumos!
A pálca fénye ahogy bevilágítja a folyosót, alakokat fed fel előttük. Már lendítené a pálcáját, amikor felismeri az egyik srácot, akit még a vámpír óráján látott.
-Hát ti mit kerestek itt? Szól Wanghoz
-Ugye rájuk nem nekem kell vigyáznom? Fordul Tia felé.
-Épp elég ez a három tökkelütött. Na menjünk.
A termek előtt összevont szemöldökkel hallgatja Tia fordításait.
- Hát a magam részéről nem ülnék fel a provokációnak... Én inkább a biztos reménytelenséget választanám. Ott legalább tudom mire számítsak! Ellenvélemény?
Pillantásával Darmant keresi, de a kérdés mindenkinek szól.

Noss most valami nagyon ki utődtem,és teljesen semmit sem értem senkinek.Csak úgy kapok észbe végre a bambulásomból,hogy a jogarba egy festményből szerzett kő olvad bele.Egy másik út nyílik ahogyan az előző bezárul és eltűnik.A többieket követve én is elérek az üzenethez,ami latinul van le írva, tia azonban megelőz és megmondja mit is takar,nem is nagyon bánom mert a hasznavehetetlenségemet én nem tudom mire vélni nemhogy még a többiek. De az írás mondjuk felbosszant méghogy inkább oda menjünk be mi ""kisgyerekek"" ha valaki akármi jót akart ezzel akkor nagyon elcseszte a stílusát a felírással,mert,hogy ezzel sokakat felbosszant az biztos.*Na de várjunk... Mi van,ha direkt így írták azért,hogy a rossz útra tereljenek minket felhergelve?* 

-Őszintén szerintem ez lehet direkt provokáció,hogy a labirintusba menjünk azért is.Viszont inkább az,mert egy véletlen bolt itt nem éppen valami hihető,nem mintha nem ez lenne a legfurcsább amit valaha láttunk. Úgyhogy szerintem előre a reménytelenségbe. 


Adom hozzá a gondolataimat a társaságéhoz. Majd egy kissé elkezdem a boltot és az utat jobban mengézegetni(KM urunk mondja majd,hogy latok-e valamit) Viszont figyelek,hogy ne nagyon mozogjak távol a csapattól,nem mintha ez nagyon lehetséges lenne jelenleg.

Ahogy hátranézek, Mylot látom először, aki nagyban elkezdett tüsszögni. 
- Egészségedre. - mondom a fiúnak, majd kissé bánatosan nézek rá. - Pont a másik taláromba hagytam az összes zsebkendőmet. De itt a rengeteg moha, azzal fújj orrot. Na basszus! Már megint megcsináltam! 
Ahogy Tia kimondja, hogy takarjuk el az arcunkat, egy hatalmasat tüsszentek, és annál gyorsabban próbálom a lány által mondott instrukciókat tenni, majd két feliratot veszek észre, vagyis már akkor, amikor felolvasták. 
- Cöhh. Azt hiszik, hogy mi itt fogjuk magunkat és visszafordulunk? Na még mit nem, persze, hogy bemegyünk. És ki tudja, lehet, hogy valaki skizó, és az egyik pillanatában egy "félelmetes", a másik pillanatban meg egy dedós mondatot írt. - mondom, miközben hallom, hogy jön egy pár új is, feltéve a kérdést, hogy hol vagyunk. - Ha minden jól megy, akkor Atlantisz a végállomásunk. És pont te akarsz megfutamodni, Alric? Na ne nevettess. Szerintem jobb lesz, hogyha elindulunk valamerre, még a végén a nyakunkba szakad valami. Ki tart velem a veszélyesebb úton? 
A kérdésemre a választ meg se várva elindulok be az ajtón, figyelek arra, hogy nehogy csapda legyen előttem. A vállam fölött hátranézve a többiekre, áll még mindenki a bejáratnál, majd visszanézve magam elé, valami furcsa foltot láttam magam előtt elsuhanni. Megrázom a fejemet, és elhessegemet a felesleges, rossz gondolatokat, az észrevételemről nem szólok senkinek, hiszen úgyis csak a képzeletem játszik velem.

Az előttünk felbukkanó barlang vagy bármi is legyen ez. Az egész, na de amióta itt megyünk fura érzés kap el a hátam bizsereg nem valami kellemes. A hely nem rémiszt meg de Helen  kíván "Egészségedre"  -t és ahogy mondja mohával fújjam így is tettem. Egyből Tia szólalt fel ezután szívemből felelek fel: 
-Nem is tudom mehetünk a bizonyos "Inkább menjetek a kisboltba gyerekek bár kicsit kétlem, hogy tényleg jó mert mivan ha a boltba például fontos dolgok vannak vagy akármi bár lehet csapda vagy hasonló.   Mondom a többieknek majd ezzel a véleményüket várva. Helent megpillantva kicsit furán viselkedik 
ázta a fejét mintha kicsit "félt" volna.

A kutakodásomat befejezve fordulok a többiekfelé vissza és veszem észre,hogy helen elindult a másik úton,egyből lendülök is utánna,Helen mellé lépek és tartom vele a figyelmes tempót,megfogom a kezét és gyengéden meg is szorítom majd a kezemet visszahúzva a gyorsan elővett pálcámmal egy fényt csinálok. 

-Lumos. 


A kis fény megvilágítja jobban előttünk az utat,az a bizonyos moha amit előbb is láttunk még most is a falakon látható.Valamiért még most is fura érzésem van a jogarral kapcsolatban a kővel való eggyéválás után mintha valami változott volna.Ha tudnám pontosan mégis mire tudnám felhasználni. Egyenlőre még nem tudok róla semmi konkrétot,max annyit,hogy a víz sárkány fő papjának a jogara volt.Ez nemtudom,hogy azt jelentené-e,hogy most jelenleg én számítok a fő papnak vagy egyszerűen ideiglenesen át lett nekem szolgáltatva a jogar.Majd lehet fel kellene keresnem Vladot ha tudom,már ha ez a kaland nem árulja el amit tudni akarok.Újra az útra kezdek el figyelni és Helen figyelemmel teli lépteit utánzom,nem akarjuk,hogy csapdára lépjünk. A folyosó viszont kissé érdekessé válik, a moha elkezd egy kissé világosabban világítani a falak pedig mintha mostmár sötétebb anyagból épülnének. 

-Érdekes,a moha jobban világít a falak pedig sötétebbek,vajon ennek is mi oka lehet? Kezdjünk viszont jobban vigyázni,nem feltétlen jó ha hirtelen változások történnek.Csekkoljuk le,hogy mögöttünk még mindig ugyanolyan-e a fal mint volt,nehogy csapdába essünk.

Sorra gyűltek az emberek. Beleértve egy kedves fiatal úrt, akit szívesen összebarátkoztatnék egy péklapáttal, amiért óvodásoknak néz minket.
- Én kérlek alássan a vécét kerestem, de valahogy mégiscsak itt teremtem. Bébiszitter nem kell, de ha már felajánlottad, akkor elhozhatnád a cumimat - felelem könnyeden és magam mögé mutatok. - Ha elindulsz arra, akkor úgy tíz év múlva visszaérsz.

Közben a többiek nagy kupaktanácsba kezdtek arról, hogy a boltba menjünk, vagy Dante poklába. Az itteniek rajonganak a kupaktanácsokért. Végignéztem a társaságon és megakadt a szemem Lisán, aki mintha pizsamában jött volna ide. "Hogy az ördöbe csinálja, hogy még kócosan is gyönyörű? Kész vagyok ettől a csajtól."
- Szia Lisa. Jöhet egy újabb nyomozás? - Kérdeztem tőle vidáman,
Vele együtt sokkal jobbak lesznek az esélyeink. Én legalábbis nem tudok senkit, akivel szívesebben derítenék fel rejtélyes helyeket.

A folyosó melyen haladtok előttetek 5 méterrel elfordul élesen balra. Fény szűrődik abból az irányból. Jelezvén arra valami a folyosón változás áll be.
Helen által észlelt valami most megragadja a karját és magával ragadja őt a fény felé.
Többieknek esélye sincs megvédeni vagy utána kapni.
A szőke kis szeleburdi kislány volt nincs.
 
Ahogy utol éritek őt egy képtelen látvány tárul elétek.
Valahol a szobába egy halk bakelit lejátszó szól, melyen kellemes nóta adja a talpalávalót.
Helen szinte megbabonázva, s lefagyva táncol egy öregapóval. Ki korát teljes mértékben megszégyenítő mozgással pörgeti forgatja a lányt.
Ahogy meglát titeket kecsesen megdönti a szépséges Helenét, rátok pillant kacsint egyet cinkosan s ráhajol a menyecskére.
Már éppen megcsókolná őt, de végül felnevet ahogy hallja felőletek a hangokat...
- Végre itt vagytok, hogy vállaszatok s döntsetek. - szól hozzátok.
- Látjátok mögöttem a vitrint? - mutat maga mögé.
- Abba van amit szeretnétek. De ahhoz, hogy felnyíljon előbb teljesítenetek kell 3 próbát. - most elmutat balra ahol egy lila függöny van elhúzva.
Oda lép az öreg s széthúzza a sötétlőt.
Mögötte egy félkör alakú helyiség van benne 8 db ajtóval.
 
(Megpróbálhatjátok megfenyegetni, megtámadni az öreget ha úgy döntötök. Hiszen pálcát nem láttok nála...még eddig. De ki tudja mire juttok nála ilyen módszerhez folyamodva.)
 
- De hogy lássátok, milyen jó szándékú vagyok, annyit elárulok, hogy a nyolc ajtó közül egy a biztos halált rejti, kettő veszélytelen, hacsak nem vagytok ostobák, a többit meg túl lehet élni, ha elég ügyesek és szerencsés vagytok. - mondja még mindig kacagva.
- Amint látjátok, mind a nyolc ajtón van egy-egy ábra. Az ábrák segíthetnek neked kitalálni, hogy mire számíthatsz odabent. - fejezi be a segítségnyújtást majd neki dől a falnak s elővesz egy pipát. Kezébe kap egy gyufás dobozt kivéve belőle egy gyufát többszöri próbálkozásra sikeresen meggyújtja azt majd a dohányt a pipába.
- Na menjetek közelebb s döntsetek tanakodjatok, de haladjatok már.... - noszogat titeket két pöfékelés közepette.
Belépve a félkör alakú helyiségbe az ajtókon a következő emblémákat látjátok.
 

Igazából fogalmam sincs, hogy mi történt. Egyik pilanatban még a latin feliratos ajtó előtt állok, és fogom a kilincst,  másikban egy lökést érzek, és Helen egyik pillanatról a másikra eltűnik a nyitott ajtó mögött. Daniel pedig utána, majd Mylo is. 
- Hát ezek hová rohannak? - nézek Alrikra. - Mégis hogy a büdös francba vigyázzunk rájuk, ha az összes megy a saját feje után, mintha agya nem is lenne? - húzom fel magam, majd belépek az ajtón. - Eskü ha nem halnak bele a saját hülyeségükbe, én fogom őket kicsinálni. - dohogok, de már messziről zene hangjai ütik meg a fülemet. 
Amikor végül meglátom az öreget, aki éppen Helent táncoltatja, egy pillanatra ledermedek, majd hirtelen nem tudom eldönteni, hogy hangosan felnevessek e, vagy mit is csináljak kínomban. Az öreg éppen meg akarná csókolni Helent, aki ettől valószínűleg békává változna, vagy ki tudja? 
*Ezt az útvesztőt tuti valami elvont művész alkotta meg. Először festmények, most zene és tánc. Mi lesz a következő? * - fut át az agyamon, ám az öreg végül elengedi Helent , és megszólal. Elmondja, hogy 3 próbát kell kiállnunk, majd egy ótvarronda lila függöny elé állít minket 8 ajtóval. 
- Egy pillanat! - szólok hangosan az öreghez. - 3 próbát mondott, igaz? Abból ez az ajtós az egyik, és számíthatunk még 2 próbára ezutn, vagy 3 ajtót kell összesen kinyitnunk a 3 próba gyanánt, hogy a próbát kiálljuk? Nem volt teljesen világos. 
Míg várom az öreg válaszát, szemügyre veszem az ajtókon lévő képeket. 
- Ha 3 ajtót kell választanunk, én sorrendben választanám a 4 levelű lóherét, mert az a szerencse szimbóluma, a hordót, ami a bőséget jelképezi egyes helyeken, és magát a kulcsot, amely az ajtón való bejutás szimbóluma. - jegyzem meg a többieknek.  - Ezek tűnnek a legveszélytelenebbeknek. 

A furcsa öreg látványától egy kicsit megrettentem. Ilyen elcseszett helyen nincsenek ártalmatlan öreg taták. Ő valószínűleg valami olyan.....mi is az a szó? Entitás, ami megesz és kiszar minket gond nélkül.
Persze az aggodalmat rögtön felváltotta az öröm, amikor kiderült, hogy rejtvényt kell fejtenünk. Kész szerencse, hogy kócos Lisa velünk van. Így sima ügy lesz az egész.
Magabiztosan előre léptem és vizsgálni kezdtem az ajtók jeleit.
- Na szóval egy rejt biztos halált, igaz? A halálfej elég egyértelmű, de talán túl egyértelmű. Van egy kasza is, ami szintén halál lehet. A négylevelű lóhere szerencsét hoz, a kulcs meg azt sejteti, hogy azzal jutunk tovább. Na de nem túl egyértelmű megint? Az a sárkány szerű izé az ügyesség próba. Mert van egy olyan, ahol ügy.....NEM!
"Talán rossz nyomon voltam"
- Elvileg van olyan, amit szerencsével élünk túl. A lóherés egy szerencse próba. Egy megöl, kettőhöz ész kell, a többi meg vagy ügyesség vagy szerencse. Én ezt nem bíznám a szerencsére. A hordó ártalmatlannak tűnik, de abban is lehet méreg. Én az iránytűvel jelölt ajtót nyitnám ki először. Ti mit gondoltok?

Helen belépést az egyik ajtón, és ahogyan a többiek is követték, én is így tettem. Érdemes együtt maradni, pláne, hogy nem tudjuk hogy hol vagyunk. Éppen, hogy az együtt maradásról elmélkedtem, valami elragadta a lányt, és bármit tettünk, hasztalan volt minden, eltűnt, mintha köddé vált volna. Beléptünk egy szobába, ahol zene szólt,, egy régi bakelit lejátszón. Egy öreget látunk, aki Helennel táncol. De nem a mi Helenünkkel. Teljesen más volt most. Mint valami bábu. Az öreg megszólal, majd valami 3 próbáról beszél, amit teljesítenünk kell, hogy negkapjuk amit akarunk.
~Most vagy én voltam a figyelmetlen, vagy nem tudom, de mire van nekünk szükségünk?
Arrébb lép, elhuz egy lila függönyt, és mögötte 8 ajtót bújik elő. Siettetve két minket, hogy válasszunk, de egy ajtó halált rejt.
~hát ez nagyon jó, érdemes volt ma felkelni.
Hallom Tiara kérdését, ami nekem elsőre eszembe sem jutott volna. Ez valóban jó kérdés, már csak azt lenne jó tudni, hogy mi a válasz erre. Türelmetlenkedtem,kozben van eszmecseréjét hallgatva, egyet kellett értenem vele ezzel az iránytűs ajtóval kapcsolatban. 
-Igazad lehet Wang! - feleltem, és vártam a többieket, ők mit választanának. Én talán ez mellett a lóheréset választanám, vagy esetleg a kulcsosat, bár az tényleg lehet, hogy csapda.

Nagyon megijedtem amikor eltűnt az egyik diák, aztán pár másodperccel később előkerült vígan, de látszólag hipnózis alatt táncikálva. Nagyon rossz előérzetem volt, a 200 éves öreg meg nem javított a helyzeten. Egyenesen Wang mellé léptem, kissé bátortalanul, és a lehető legnagyobb ívben kerültem ki az öreget.
-Hadd nézzem-vettem szemügyre mindegyik ajtót egyesével.
-A négy levelű lóhere egyértelműen szerencse, az iránytű talán segítséget ad a helyes megfejtéshez, a kulcs nem tudom mit jelenthet, lehet ugyanúgy segítség mint az iránytű. A hordó..hát a hordóban könnyen lehet holttesteket tárolni, de az is lehet hogy simán borospincét rejt. A baltás ajtóval én azért próbálkoznék igazság szerint, mert az fegyvereket is rejthet számunkra a további két próbára, de ez csak az én tippem, ettől simán lehet halál. Én egyetértek Fairával, és Wangal, az iránytű lesz a nyerő szerintem is

Merengésből felnézve pillant a nem élő, lélegző vámpír csajra.
- 3 próba annyit tesz, hogy éljetek túl 3 ajtó kinyitást. - válaszolja egy kövér füst kíséretében.
Némán hallgatja a megbeszéléseteket s egy szót nem szól semmit, csak jót mosolyog szakálla felett.

-3 próba, 3 ajtó - nézek kérdően Wangra és Lisára, majd a többiek felé is, hogy melyik 3 lesz a választás. 
-Mit szólnátok, ha egy lenne az iránytűs ajtó? Annak jónak kell lennie, hiszen az iránytű segít, hogy merre kell menni. - Bíztam benne, hogy a többiek is egyetértenek majd ebben és a 3 ajtóból legalább 1 már meglesz.

Nagyban zajlanak az események, de kicsit megint úgy érzem hogy nem tudom követni a dolgokat és csak megyek a többiek utan. 
Aztán Helen elég fura körülmények között eltűnt. Összenéztem a többiekkel és néhányan elkezdtünk rohanni utána
~Ezért még fogok kapni Alriktól de mindegy....
Kis idő múlva megtaláltuk Helent aki szürreális tempóval pörgött valami creepy pasi mellett.
- Na ha 3ajtót kellene választani szerintem legyen amin kulcs van, amin sárkány van és amin lóhere van, nekem ezek szimpik
-nektek mi a véleményetek?

Az új arcok megjelenésére úgy dönt, hogy nem  reagál. Nem az ő dolga még őket is istápolni. 
A járatban uralkodó természetellenes sötétség nem segíti az ügyét. Aztán egy váratlan pillanatban Helenre megint rájön az ötperc és úgy dönt eltűnik, a többek meg utána rohannak.
- Lara! Kiált a lány után.
-Nem tudom, szól oda Tiának. -De az biztos, hogy ha így megy tovább, pár fejadaggal több marad meg a házimanóknak...
Mit lehet tenni, ő is utánuk szalad.
Ahogy a folyosó végén a fényforráshoz érnek, egy morbid látvány fogadja, amivel őszintén szólva, nem tud mit kezdeni. Arra számított, hogy Helent valami nagytestű bestia épp csócsálja, vagy egy goblin horda  a legnagyobb hasznot hajtja éppen, ezzel szemben valami öreg fószerrel táncikál.
-Mi a büdös...
Ahogy az öreg a vitrin felé mutat, átnéz a válla fölött és meg is pillant egy csillogó követ.  
~A második gyémánt.
- Szóval próbák. Morog magában...
Nagyszájú berátunkkal értek egyet. Bök fejével Wang felé.
-Nyissuk ki az iránytűt.
Azzal odasétál  az ajtó mellé és kinyitja az ajtót

Amikor 2 út nyílik meg 2 különböző irányba a balra menő útból ömlik a fény ami meglep. Miközbe megyünk előre Helent akivel nem régen még szavakat váltottam hirtelen eltűnt és mivel utol nem tudtuk érni ezért csak futottunk utána, vagy... utánuk bármilyen lény legyen is ez. Egy papika volt ott aki táncolt Helennel. Az öreg úgy táncolt vele hogy korát illetően meglepő. Az öreg épp megcsókolná Helent de egy egy vitrinhez mutat és mögötte 8 ajtó de ahhoz, hogy kinyissuk kikell állnunk pár próbát, mondta az öreg, és nagy eséllyel befejezte a monológját... Remélem. Az papa nagyon kedvesnek hiszi magát, hisz elmondta, hogy egy biztos halál és mindeközbe magában rötyörög. Az ajtókon a jelek nem tűnnek biztosnak főleg hogyha belegondolok a jelek nem passzolnak mármint: Lóhere, halálfej, kard, kulcs stb. nem bíztatóak  mert egy halálfejtől megriadunk persze de a lóhere mint szerencse és a halálfej mint halál nem tetszik és a kulcs mintha... Fordított pszichológia lenne vagy valami bár lehet TÚL gondolom. Amikor az öregre pillantok falnak dőlve pipázik és néz minket bár mikor az ajtókhoz siettetett minket mint a lót az volt fura. Az egésztől fura érzésem van.
~Mi a jó édes.... Khm khm akarom mondani egyáltalán nem fura az öreg, ááhhh, dehoggy miért is lenne. De miközbe félelem fut át a testemen egy ajtóhoz lépek és megszemlélem. -Hé srácok, lányok! Nekem őszintén a: Lóhere, netán a halálfej mert nem gondolom, hogy ez ilyen egyszerű lenne, hogy csak így ki nyilványítja és még a hordó ami engem bíztat.

A sikítószellemek több fejtörést okoznak számára mint gondolta volna. Lassan tud haladni, mert, főleg a végén, a sikertelenségüket látva egyre gyakrabban jelennek meg, és egyre agresszívebben közelednek.
A többiek már rég messze járnak. ~ A szentségit! Ne csináljátok már srácok! Szól bosszúsan a szellemek felé, miközben bemélyedéstől bemélyedésig szökell. A folyosó végén, egy éles kanyar után megpillantja az utolsó társát, aki épp bemegy az egyik függöny mögé.
- Dejófejek vagytok hogy megvártok! Futásnak ered, hogy beérje őket. Amikor beér a terembe, épp elvarázsolnak valami falat, és egy újabb mohalepte folyosó jelenik meg mögötte. Nem is késlekedik, Gyorsan beáll a sorba és felzárkózik a többiekhez.
Odasomfordál Mylohoz.
-Jól itt hagytatok öreg!
A világos terembe érve olyan látvány fogadja, amire semmiképp nem számított. A terem külleme és annak lakója annyira irreális, annyira abszurd, hogy hirtelen nem tud napirendre térni fölötte. Aztán az ajtókra pillant
- Hát ha engem kérdeztek úgy... Áhh ne és törődj a többiekkel te marharépa! Nyitogasd csak az ajtókat!
Előveszi a pálcáját és előre szegezi.
-Bármi jön is be azon az ajtón, állni fogjuk a sarat! Szól oda a társainak.

Iránytűs ajtó.

Ahogy Alric kinyitja az ajtót egy lépcsőt láttok magatok előtt, amely hosszan lefelé vezet. A végében fény pislákol. Egy díszesre faragott ajtó van a végébe, amelyet egy fáklya kékes fénye világít meg. Benyitva az ajtón. Egy kellemesen berendezett szobát találtok, melynek falai térképekkel vannak teleaggatva. A szoba végében veletek szemben egy hosszú szakállú, szemüveges öregember ül egy díszes íróasztal mögött. Mögötte a falon egy óriási térkép van és az egész szobát legalább egy tucat kéken égő fáklya világítja meg. Az ajtótól az íróasztalig egy bézs színű szőnyeg húzódik az amúgy fényesre lakkozott hajópadlón. Ez az eddigi legszebb helyiség, amivel eddig találkoztatok az útvesztőben.
Az öreg amint észrevesz titeket, így szól.
- Legyetek üdvözölve a térképszobában! Kérlek foglaljatok helyet!
- Nos, barátaim. Felteszek nektek egy logikai kérdést. Ha helyesen válaszoltok, akkor segítek nektek. Ha rosszul válaszoltok, akkor nem segíthetek. Így lettem utasítva. - mondja kedvesen.
- Hány szál virágom van, ha kettő kivételével mind rózsa, kettő kivételével mind szegfű, és kettő kivételével mind tulipán? - teszi fel a logikai kérdést s míg válaszotok várja vissza bújik a kódexbe amit érkezésetek ellőt is bújt.

Miután a többiek is kifejtették a véleményüket a témában végül az iranytűs ajtón indultunk el. Egy lefelé vezető lépcső volt előttünk, de nem igazán néztem körül csak én is elindultam. Lépcsőzés közben átgondoltam mekkora hülyeség volt egy random ötlet miatt elrohanni... Akár valami baj is történhetett volna. Még magam is meglepődtem, de kezdem megérteni miről beszélt Alrik...
Na, de leértünk a lépcsőn, és abbahagytam az elmélkedést és körbenéztem. Nagyon szép a szoba és valahogy kellemes hangulatú. Már éppen elkezdtem volna egy térképet csodálni amikor észrevettem az öregembert.
Figyelmesen végighallgattam a mondandóját, aztan a többiekhez fordultam
- nektek van ötletetek? Őszintén én a feladatot se értem... Bocsi nem vagyok valami logikus személy...

Végül az iránytűs ajtó nyert nagy örömömre. Ami még ennél is nagyobb örömöt okozott az az, hogy nem haltunk meg. Egy szakállas szemüveges öregember fogadott minket, aki hellyel és rejtvénnyel kínált minket.
"Igazán kedves. Már csak tea kéne" gondoltam.
- Kettő kivételével mind rózsa, kettő kivételével mind szegfű és kettő kivételével mind tulipán? - ismételten. - Akkor önnek nagyon szegényes gyűjteménye van drága uram, mert csak három virága van. Egy rózsa, egy szegfű, és egy tulipán.
A legrosszabb eset, hogy nem segít nekünk, de én elég biztos voltam a válaszban.

Az iránytűs ajtón mentünk be, ezért kissé megnyugodtam. Pláne, hogy nem hátunk meg miután Beléptünk. Az öreg egy találós kérdést tett fel. Sosem szerettem őket, de próbáltam végig gondolni, amiről beszél és kitalálni, hogy mi lehet az eredmény.
-Egyetértek Wanggal. A 3 lesz a helyes megfejtés. - Újra és újra végiggondoltam, de mindig erre az eredményre jutottam.

A festmény választás után valahogy kiballagtam gondolatból s időből.
Tudtam, hogy mi történik körülöttem de nem folytam bele, csak bandukoltam a többiek után.
Nem igazán tudtam mire vélni ezen viselkedésemet, így betudtam a mágikus kő utóhatásának amit fogtam a kezemben.
Helen előre ront majd ajtót választ anélkül, hogy komolyabban felkészültünk volna a bent lévő bármilyen csúfságra, veszedelemre.
Körülbelül itten körül kezdtem fel ucsúdni kábultságomból, bár kellett hozzá az is, hogy elrabolják Helent.
Fejem csóválom ahogy meglovasítják a lányt előlünk, mellőlünk.
- Ennek nem lesz jó vége. - suttogom, s közben Jorg prof.-ra gondolok az előző kalandunkra vissza emlékezve.
De szerencsére nem messze van s meglepetésemre táncol.
Bár látszik rajta hogy nem önként teszi, de mintha nem is varázslat okán, inkább rémültség okán ha tippelnem kellene.
* Asszem meg is érdemelted, s remélem picit összepiszkítottad a fehérneműdet ijedtségedben. * jegyzem meg magamban gondolat szinten .
Az öreg ahogy meglát minket elengedi a kis hercegnőt majd elmondja, hogy a kő tt van egy vitrinbe s kell 3 próba, hogy megkapjuk.
8 ajtót mutat fel ami közül választani kell 3-at legjobb esetben.
A többiek tanakodni kezdenek, hogy mit válasszunk. Az eszmecserébe nem igazán szállok be, meghagyom hogy előre menjenek, majd ha úgy van learatom a babérokat döntöm el.
Én inkább az öreget vizslatom. Szemlátomást örül a jöttünknek, meg annak hogy itt tanakodunk. De többet tud mint amit elmond. Azon gondolkozok mi lenne ha megtámadnám a kis apót.
Pálcát nem látok nála, de lehet rejtve van, vagy kést a torkának mint ahogy a muglik csinálják. Tanakodok de időközben a többiek választanak s követem őket, nehogy lemaradjak.
Az ajtó mellett elhaladva látom, hogy az iránytűs volt a választás.
Ahogy a lépcsőn lementem a többiekkel, nagyon reménykedek benne, hogy ne labirintus lesz a labirintuson belül.
Szerencsém vagyis inkább szerencsénk van mert nem így lett.
Egy szobába kerültünk ahol megannyi térkép van s ismét egy furcsa szerzet. Találós kérdéssel traktál s fáraszt minket vagyis nem is találós kérdés fejtörővel.
- Bocs skacok ehhez hülye vagyok. - szólalok meg miközben az ifjoncok akik nem is tudom mikor kerültek ide már tanakodnak s benyögnek egy választ.
Az, hogy ez miként jött ki nekik rejtély számomra. Így míg a választ várva az öregtől várakozunk, én a térképeket nézem.
* Bakker, ez a kastély tervrajza. * ismerem fel az iskola korvonalait, majd a sarokban meglátom a címet is amivel beigazolódik a gyanúm.
Ahogy tovább nézem a terveket, észre veszem a falu kerületeinek rajzait is. Meg sok egyéb másik tájat, plusz varázsló iskolának a terveit.
* Mi a fene? * - jegyzem meg magamban s ahogy látom az öreg elfoglalt így megpróbálok meglovasítani egy rajzot. Az iskoláét akarom mert sok olyan hely van rajta berajzolva ami ismeretlen vagy legalábbis nekünk titkos s elvan rejtve előlünk.... még.

Én kifejtettem a véleményemet, de addig, míg a többiek tanácskoztak Darmant keresem a tekintetemmel. Majd amikor végül kinyílik az egyik ajtó, a fiú mellett sétálok lefelé a járaton. 
- Jól vagy? -kérdem útközben a társamtól, de mintha itt sem lenne. Szinte üveges szemekkel sétál mellettem. Észre sem veszi a jelenlétemet. 
Végül megérkezünk egy szobába. Térképek vannak mindenhol, majd egy újabb öreg, aki felettébb hasonlít a fenti öreghez. Egy találós kérdést tesz fel, de nem figyelek rá. Inkább még mindig  társamra figyelek, aki úgy néz ki magához tért, és egy térképet tanulmányoz. 
- Jé, ez a kastély! - kiáltok fel örömtelien ahogy átnézek a válla fölött.  - Van egy pár titkos szoba. Hozd el magaddal, aztán ha visszaérünk felfedezzük őket! - mondom a fiúnak. 
Az egyik elsős közben jól hallhatóan válaszol az öregnek a találós kérdésre. Jóváhagyóan bólintok. Én is erre tippeltem volna. Figyelem, vajon mit válaszol az öreg.

Szerencsémre, helyes volt a válasz. Imádom a fejtörőket, de azt nem merném állítani, hogy én vagyok a legjobb bennük. A kriptában is Lisa jött rá a megoldásra.
Elindultam kifelé, míg a többiek egy térképet próbáltak elcsenni.
"Én nem akarnék meglopni kozmikus erejű tatákat, de én csak egy elsős vagyok, ők biztosan jobban értik*
Kint a láncdohányos öreg fogadott minket. Eszembe jutott, hogy talán húzni az időt, amíg a tüdeje felmondja a szolgálatot. Akkor kiszabadul a szöszi.
Beálltam az ajtók elé és végiggondoltam félhangosan a rejtvényes öreg szavait:
- Szóval a griffes ajtó megint egy találós kérdés. Esküszöm, ezt nem találtam volna ki. A lóherés az szerencse játék, ez elég evidens volt. A hordós nem veszélyes. Én egy újabb találós kérdésnek mennék neki. Nem bíznám a vak szerencsére az életem, ha nem muszáj. Többiek?

Szerencsére jó volt a megoldás így az öreg segített nekünk. 
~Nem is olyan hülyék az újoncok...
Meghallgattam az öreget és elkezdtem gondolkodni
~Utalom a random kérdéseket és rossz érzésem van azzal kapcsolatban
~a hordós unalmasan hangzik
~ A lóhere viszont izgalmas lehet és amúgy is imádom a szerencse játékot
Úgy döntöttem megosztom a véleményemet a többiekkkel
- Na srácok, szerintem menjünk most a lóherésbe
-Mit gondoltok?
Őszintén iszonyú kíváncsi vagyok erre és remélem a többiek is belemennek
Végignézek a többiek én mégegyszer a többieken és látom hogy Darman és Tia le akarnak nyúlni egy térképet...
~Ezek nem normálisak... Biztos nem stimmel valami azzal a térképpel

Ahogy tovább mennék, érzem a szokásos, finom, puha kézt, ami gyengéden megszorít. Tudtam, hogy Daniel velem tart, legalább ő, ami következtében melegség övez át, nem érzem magamat annyira egyedül, mint az elmúlt időszakban, amit nélküle töltöttem. 
De ahogy a folyosóra egyedül lépek be, és látom a mozgást, valami elránt magával, és hiába akarnék kiáltani, egy hang se jön ki a torkomon, majd egy helyen találom magamat. 
Nem foglalkozok semmivel sem, csak azzal, hogy a táncpartneremmel a végtelenségig táncolhassak: ahhoz képest, hogy a táncpartnerem mennyire idős, irigylésre méltó a táncérzéke, a lépései is hihetetlenül jók. De ahogy elenged, teljesen magamhoz térek, és a belépő társaimra leszek figyelmes. 
- Hát ez meg ki a fene, és mi ez az ocsmány zene? - kérdezem kissé kétségbeesetten a többiektől, és a tárncpartneremtől jó messzire ellépek, hogy minél távolabb legyek tőle. - Mit hadovál össze, hogy milyen halál van az egyik ajtó mögött? 
De mivel nem igazán voltam képbe, hogy mégis mit kell csinálni, így kivételesen jobbnak láttam azt, hogy nem sodrom a társaimat bajba. Szememmel Danielt keresem, akihez közel lépve bújok hozzá, finoman megfogom a kezeimmel, majd a döntés meghozatalával magammal húzom a fiút. 
- Meddig voltam ilyen "szörnyű" állapotban? - nézek rá a mellettem lévő Danielre.

Hangokat hallok, egy kedves lágy hangot. Tudom kihez tartozik s igencsak örülök a közelségének.
Bár meglep, s megijjjedek picit tőle.
- Normális vagy? - szólok hátra a kiabáló csajnak.
- Mindenki minket fog figyelni, vegyél vissza kérlek. - szólom meg miközben figyelem a többieket.
De szerencsére nem figyel az öreg a többiek meg tanakodnak. Így figyelmemet a térképre összpontosíthatom.
- Ezt magunkkal visszük. - súgom oda halkan Tianak.

Dragneel Darman carried out 1 launched of one Lucky :

19

Ahogy hajtanám össze, valamit rosszul csinálok, s kicsúszik a kezemből az összehajtott papiros.
- Hogy az a mocskos... - kezdenék káromkodni, de gyors abba hagyom.
- Elnézést, ügyetlen voltam s leborítottam. - felelem miközben felveszem s gyors vissza helyezem a helyére.
Ahogy hallottam közben a többiek választ adtak az öregnek s eltalálták a megoldást is.
Ahogy a többiekkel megindulok kifelé kezemen a tetoválással odalépek társam mellé.
- Te is láttad a pincében lévő titkos helyiséget ugye? - kérdezem.
- A fotografikus memóriádnak hála, ha mást nem is de azt a helyiséget megkeressük! Csak érjünk egyben vissza a suliba. - jelentem ki.
- Ügyesek vagytok. - dicsérem meg a többieket miután kiértünk.
Ahogy hallom Wang megint találós kérdésezne.
- Ha úgy látod, hogy képes vagy megcsinálni menjünk. Jobb mint a halálfejes ajtó. - bökök rá a mintázatra. - Minden jobb mint az az ajtó.
- Én követlek. Bár szerencsét is próbálnék a lóherés ajtónál 3. próbálkozás gyanánt. Ha a hordót kihagynátok esetleg.

Ahogy kinyílik az ajtó, szemmel láthatóan megkönnyebbül. NEm a veszedelmekkel teli helységbe nyílott. Ahogy beérnek, az öreg próbamester fejtörővel szórakoztatja őket. 
-Srácok, ezt passzolom nektek. Azzal a helység többi része felé fordul. Ahogy Darman is, ő is észreveszi a térképet, de nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. 
Idő közben a nagyszíjú, meg a másik csaja benyögik a választ, ami helyesnek bizonyul
Egy hümmögés kíséretében bólint egyet és figyelmesen végighallgatja az öreg monológját.
- Szóval még egy találós kérdés mi? Milyen unalmas. Azzal faképnél hagyja a társaságot és elindul fölfelé. Elsőként lép ki az ajtón. A terem mit sem változott.
A helységbe érve az öreg a továbbiakban is csak pöfékel és hetykén üdvözli. -Na öreg mi van amögött az ajtó mögött? De tudja mit? Ne is válaszoljon! Kiderítem én
Alric szembefordul az ajtókkal és mielőtt a többiek felérnek és lenyomja a fogakat jelölő ajtó kilincsét. Belép, és becsukja maga mögött az ajtót.

Fogas ajtó


Alric belép az ajtón és becsukja maga mögött. Egy kis szobába jut, amelynek végében egy kisebb kandalló tüze világít. A kandalló előtt neki háttal fordítva egy karosszéket lát, amelyben ül valaki.
- Üdvözletem... - mondja a férfi és ekkor megpillantja a feltűnően hosszú szemfogait.
- Rég ettem, s most eljött a lakoma ideje. - dörzsöli össze a kezét maga előtt.

(A vámpír le van gyengülve de így is kellően erős ellenfél lesz. A vámpír hiába éhes s "gyenge" gyorsabban mozdul és erősebb egy normál varázslónál. )


A vámpír nem teketóriázik így azonnal ráveti magát a fiatalra. Ám mivel Alric elfagyasztotta a Labirintus elején szerzett titokzatos italt az kifejti hatását és még éppen kitér a támadás elől.
A vámpír meglepődik ezen szerencsés kitérésen hiszen ez mindig beszokott válni.
- Mi a fene, még ellenkezik a kis vérzsák. - sziszegi a szájából.

(Alricnak van esélye most támadni a Támadás D6-al. Mivel közel van hozzá a vámpír 1-3 talált. 4-6 nem talált.
Majd ezután dobjon védekezés D6-al s várja támadást......
Mivel Alric diák így a varázsereje még nem elég erős egyetlen leterítő támadáshoz sem, emiatt legalább 3 találat kell majd a vámpírnak! )

A terem egész takaros a kis kandallóban vígan táncolnak a lángocskák. A kandalló előtt pedig egy holtsápadt alak ácsorog. A lángok fényében már látszik, hogy nem evilági teremtmény.
- VÁMPÍR! VIGYÁZZ!  Szól a kórus
Az alak nem fecsérli az idejét hosszadalmas monológokra. Szinte rögtön támadásba lendül. Ezzel egyidejűleg valami felbuzog a vérében. Tudtán kívül a varázsital aktivizálódik, A vámpír támadása nem talál, sikerül kitérnie előle.
-OSTOBA! A KÉST! Azzal a hirtelen mozdulattal, ahogy kitért az ővéhez nyúl és előveszi a kést, amit az öreg küldött, és előreszúr vele.

This dice is not existing.

A kés pengéje elsüvít a vámpír mellett, így az ismét talpon van.
-Ügyes kis vérzsák vagy! Annál élvezetesebb lesz kivéreztetni. Teszi hozzá, közben tekintetében már egyértelműen látszik, hogy mostantól komolyan veszi a küzdelmet. Rögtön mozgásba is lendül és karmaival éles vágást. Amilyen hirtelen jött az első  vágás és a reakció, úgy jön most is. Egy váratlan mozdulattal, az ellenkező irányba, így a vámpír ártalmatlanul süvít el mellette.

This dice is not existing.

Az ellenfél kést ránt s azzal támad. Ám mellé megy a próbálkozás.
- Tedd el ezt a kis pengét, még mielőtt megvágod magad. - vágja hozzá gúnyosan válaszkánt a próbálkozásra.
S visszakézből karommal támad a vámpír.

This dice is not existing.

(Mivel a támadásértéke nagyobb mint Alric védekezésének értéke, a támadás betalált.)

A karim végig szántja a diák oldalát, mely mentén a vér átnedvesíti a ruházatot a fiatalon.
- Na mi az, kvibli. - sértegeti a vámpír miközben megnyalja az ujjait.

(Míg a vámpír az ujjaival van elfoglalva Alric újra támadhat.
Támadás D6. 1-3 talált, 4-6 nem talált.
Majd dobás után kérem ismét dobjon Védekezés D6-al.)

A vámpír karma éles! nagyon éles! Viszont a találattól vérszemet kap. A fájdalom mi átjárja a testét felspíaolja, ugyanakkor rohadtul fáj. A vérveszteség is aggasztó lehet egy idő után, így nagyon oda kell figyelnie. 
-Everte statum! Lövi ki a pálcájából az átkot, vele egyidejüleg ismét egy vágást indít a vámpír mellkasa felé.

This dice is not existing.

This dice is not existing.

Könnyűszerrel tér ki a támadás elől. Majd elkapja a mellkasa felé csapó kést tartó kart

This dice is not existing.

A kést kicsavarja a sárc kezéből, majd egy kecses mozdulattal eltöri annak karját.
Majd  kihasználja a lehetőséget. és támadásába lendül nem hagyva esélyt a srácnak.

This dice is not existing.

(Alricnak dobnia kell Védekezés D6-al. Ha kisebb mint a vámpír támadása akkor bekapta a találatot s újabb karmolást kap. S várhatja a következő támadást. Mert meg is tántorodik.
Ha sikeres a védekezése támadhat Támadás D6-al. 1-3 talál, 4-6 nem talál.)

A támadás elől nem tud kitérni, s a vámpír mély sebet hagy a combján a fiatal ellenfelének.
Ahogy a vér távozik, a gyengeség annál jobban tör rá Alricra.
Végül térdre rogy s elfekszik.

A vámpír lehajol a diák mellé, hogy fogát a seb mellé mélyessze. Ekkor a medál a Rend medálja nagyot ránt s a diák vissza kerül az iskolába, azon belül is a sürgősségi ellátottakhoz. Ahol azonnal neki látnak ellátni őt.

( Ennek okán Alric amit ezen topicban szerzett pontjait elvesztette. A sebei súlyosak így a visszacsatlakozás lehetősége 3 hozzászólás múlva lesz lehetséges. Meg kell várnia míg a többiek legalább 3 hozzászólást írnak. )


A többiek pont most ekkor érnek vissza a központi terembe s kezdenek el meghozni egy újabb döntés azzal kapcsolatban, hogy melyik ajtót nyissák ki!

-Talán, ha elsőre bejött a találós kérdés, másodjára is jó lehetne. Én azt próbálnám meg! - osztottam meg a gondolataimat a többiekkel, ahogy visszafelé tartottunk, hogy egy újabb ajtót választhassunk. Körbe nézzem a többieken, hogy kinek mi a véleménye, avagy melyik ajtót is választaná ő, de egyenlőre ahogy észreveszem Wang és én választanánk a griffes ajtót.
-Ha megbocsájtotok, akkor én ezt most kinyitom. Ha rossz is az ajtó, én bánjam.-feleltem és lenyomtam a griffes ajtó kilincsét, majd lassan kinyitottam az ajtót, és beléptem, várva azt, hogy mi fog most történni.

Alrik váratlanul eltűnt, de nekünk folytatni kellett a küldetést. Faira máris döntött, de ahogy a szavaiból kiveszem egyedül akar menni
Odalépek Fairához*
- Eszedbe nem jusson egyedül menni... Nem tudhatjuk mi történt Alrikkal.
Látom hogy a lány nem igazán figyel rám, és kinyitja az ajtót.
~Ez nem lehet igaz.
-Faira! Várj.
Gyorsan bementem utána és vártam mi történik.
-Mégis hogy jutott eszedbe egyedül bejönni ide?!

Amíg a többiek megoldották a rejtvényt, Darman megpróbálja észrevétlenül elcsenni a kastély térképét. Ez sajnos nem sikerül neki. A térkép kicsúszik a kezéből és a földre esik, felkeltve az öreg térképész figyelmét. 
Szerencsére nem szól ránk, de a térképet vissza kell helyeznünk a helyére. Egy utolsó hosszú pillantást vetek rá, memorizálva azt, majd bólintok Darmannak, hogy oké, ez is megvolt. 
- Gyere, menjünk felfele, úgy látom, itt végeztünk. - szólok neki, majd el is indulok. Látom Fairát, és Larát, már elindultak, ezért utánk sietek, nehogy butaságot csináljanak. Alricot sehol nem látom, így nekem kell vigyáznom a fiatalokra. A kezemen megjelenik egy iránytű, gondolom ez jelzi a sikeres próbát. 
*Még jó, hogy megindultam* - gondolom magamban, ahogy látom Larát belépni egy ajtón, hangosan Faira nevét kiáltva, amiből azt a következtetést vonom le, ő már bent van. 
*Nem hiszem el! Mi a túróért kell megindulni egyedül? És hol van Alrik? ő is magánakcióba kezdett? Elég rég eltűnhetett. Észre sem vettem. De mivel kinyílt az ajtó a lányoknak, és nem jelent meg jel a karomon, jogal feltételezem, hogy valami balul sült el.* - folytatom a gondolatmenetet, de már nincs időm megkérdezni az öreget, látta e Arlikot bemenni valamelyik ajtón, mert a lányok mögött csukódik be az ajtó. 
Villámgyorsan odalépek, és az utolsó pillanatban megfogom. Azt sem tudom ezen melyik jel van. Nem értem rá megnézni, így vetek rá egy gyors pillantást. Griffmadár. 
- Nem ez lett volna az első választásom, de nem is az utolsó. Lássuk mi van odabent. - mondom félhangosan, és belépek az ajtón. Közben már látom, hogy valaki érkezik odalentről, így láthatja hová megyünk.

Helen hirtelen tűnik el mellőlem majd ahogyan észbe kapok hirtelen egy öreg fószer táncoltatja majd próbákról kezd el beszélni,ekkor a vitrinben lévő követ is észreveszem,de nem marad sokáig rajta a tekintetem mert Helen már jön is,hozzám bújik és megkérdezi meddig volt úgy elvarázsolva. 

-Minden rendben egyenlőre,ha az időérzékem nem túl rossz akkor nem több mint 2 perc lehetett a maximum.


Azzal megölelem Helent és egy gyengéd mosolyal húzom a fejem vissza a válláról,nem lépek el tőle addig ameddig a többiek elő nem jönnek az iránytűs ajtó mögül és ameddig Alricot látom,hogy a fogasat kinyitja de ki nem jön onnan.Ez nem túl jó.... Viszont csak reménykedni tudok,hogy vagy feljön onnan előbb vagy utóbb vagy pedig majd az ispotájban találjuk.Inkább elindulok a többiekkel a griffes ajtó felé.Helennek adok egy utolsó ölelést mielőtt elválok,de igyekszem éreztetni,hogy ez csak a jelenlegi szituáció  miadt van.