104. Atlantiszi kaland - folytatás 2.

First topic message reminder :

Ahogy a kő beleolvadt a botba, s a hang is megszólalt majd elhalt, egy piciny földrengés rázza meg a termet. Ami át alakul. A bejárat amin bejöttek eltűnik, vele együtt a követ rejtő kép is eltűnik. Mögötte egy járat nyílik fel. Mely egyetlen út kifelé ebből a helyről.
Ahogy a földrengés alábbhagy társaitok jelennek meg a semmiből. Hangjelzés adja tudtotokra, hogy hopponálással érkeztek.


(Ennek okán jöhetnek a többiek is játszani. Rendhez tartozó nyakláncuk hozta őket ide, segíteni nektek.)


A járat két oldalán alul, felül s középen egy csíkban világító moha fut végig. Sok fényt nem bocsát ki éppen annyit, hogy a falat két oldalt lássátok. Ám középen már nem látjátok mi van a lábatok előtt.
A falak kialakítása kézzel történt, látszanak a csákány vájta jellegzetes “motívumok”.
A fal száraz, csak úgy mint a padló melyet vastagon por borít. Amit ahogy jártok szépen fel is vertek....
A járat hol szélesebb, hogy keskenyebb. Itt már a falakon lévő moha meg meg van szakítva. S hosszabb szakaszokon nincs “világítás”.
 
(Egyikőtök dobjon szerencse kockával. Ha 1-12 közt dob akkor észre veszi az egyik sötét területen a fal mellett ülő csontvázat melyet egy szikla rajt el a szemek elől.
Ha 13-20 közt dob ő sem veszi észre.
De mivel többen mentek így a következő játékos is dobhat ugyan ezen feltételekkel.
Ha ő sem veszi észre nem dobhattok többet. S úgy mentek végig, hogy nem veszitek észre szegény párát.)

Kinyitjátok a Griff ajtót és beléptek a sötét szobába. Amint beléptek, az ajtó magától becsukódik. Odabent olyan koromsötét van, hogy az orrotok hegyéig sem láttok. Egy láthatatlan fényforrás lassan megvilágítani az igen aprócska szobát. A szoba téglafalairól sok helyen lehullott a vakolat, látszik, hogy régen épült. Az ajtóval szemközti falon egy négyzet alakú márványtáblát láttok, de ezt leszámítva a helyiség teljesen üres. Közelebb léptek hozzá és ekkor egy démon képe jelenik meg rajta, aki földöntúli, lágy hangon így szól.
- Feleljetek egyetlen kérdésemre, kalandorok! Eddigi utatok során lett volna lehetőségetek megtudni, hogy milyen négy színű köveket kell gyűjtenetek. - mondja a démon.
- De elmulasztották ezen információ megszerzését.  Így mondjátok meg nekem milyen színű köveket kell keresnetek? - kérdezi a dámon.


( Ebbe a szobába Tia, Daniel, Lara és Faiira jöttek be majd az ajtó zár kattanásig csukódott. A többiek megpróbálkozhatnak más ajtóval vagy várhatnak a csajokra! )


Eközben, Alric akit az ispotályban rendbe hoztak sérüléseiből egy húzást érez a nyakláncán keresztül. Valahogy tudja, hogy ezzel vissza jöhet.
( Ha vissza akar jönni, markoljon rá a nyakláncra. )
Ha vissza jön, az öreg mellett találja magát az ajtókkal szemben s látja, hogy a többiek várnak vagy éppen bemennek egy szobába ha választottak!

Kábulat...zavar... dögszag... Még utolsó pillanatban megpróbál kitérni, de már nincs ereje. Elragadja a sötétség... A padlón fekszik... ~ olyan hideg. Gondolja magában, de mozdulni már nem tud. A vámpír fölötte, harapni készül, hatalmas agyarak... lámpaoltás, sikolyok a sötétben.
A teste, mint egy ronygbaba megvonaglik. ~ vajon most éppen marcangol? gondolja. ~ Rosszabbnak gondoltam.
- MINDEN RENDBEN LESZ! Zengi a kórus. -NEMSOKÁRA NAGY UTAZÁSRA INDULSZ. Egy üres teremben áll, körülötte hét pillér és megannyi förtelmes teremtmény. Furcsamód nem ijed meg. Hónapok óta velük társalog, ha ártani akarnának neki, már megtették volna.
-MOST VISSZAMÉSZ A TÁRSAIDHOZ ÉS JÓFIÚ LESZEL! MEGERŐSÖDSZ, HASZNÁLOD ŐKET A CÉLJAID ELÉRÉSÉHEZ! ESZKÖZÖK CSUPÁN, DE MEG KELL TANULNOD MEGBECSÜLNI AZ ESZKÖZEIDET ÉS VIGYÁZNI RÁJUK AMÍG HASZNODRA VANNAK. EZT JÓL JEGYEZD MEG. 
Értetlnül a fejéhez kap és végigtapogatja az oldalát. ~ Ez most a valóság? Vagy meghaltam és a túlvilágon vagyunk? 
KICSIT TALÁN MINDKETTŐ. AKÁRHOGY IS, NEKÜNK MÉG DOLGUNK VAN! SZEDD ÖSSZE A MEDÁLOKAT, ÉS JUTTASD EL A MEGFELELŐ SZEMÉLYEKNEK. A SEGÍTSÉGEDDEL ISMÉT FELEMELKEDÜNK. MÍG KI VOLTÁL ÜTVE, A TESTED EGY ÚJ SZINTET ÉRT EL, ÉS FELOLDOTTUNK AZ ELMÉDBEN NÉHÁNY GÁTAT, AMI TUDAT ALATT ÚJ VARÁZSLATOKHOZ JUTTATOTT ÉS MOST MENJ!
Éles fájdalom hasít a fejébe és üvöltve ül föl. Egy kórházi ágyon fekszik. Ösztönösen az oldalához kap, aztán feltűnik, hogy oda tud kapni. ~ De hisz eltört a kezem! Akkor hogy?... Körbenéz még egyszer. Egy ápoló szobában fekszik. 
~ Ez biztos a medál műve volt. Megmenekültem.
Szépen lassan fölkel, behajlítja a karját, megforgatja a könyöknél, és olyan kiváló, mint amilyen volt is. A testében élénk bizsergés fut végig, és érzi, hogy valami történni fog. Felkapja a pálcáját az éjjeliszekrényről, és nyúlna a késéért, amikor bevillan neki egy kép. Üvölt a fájdalomtól, a csontja roppan egy nagyot, a kés pedig a földre hull.
~ Kár érte! Kiváló darab volt. A düh és a bosszúvágy kitörő gejzírként forr fel benne. ~ Ezért még kizsigerelem azt a kriplit! A harag tomboló orkánként felbuzog körülötte, aztán rá kell jönnie, hogy nem a haragja csinálja. A rend medál felragyog és egy fényörvény kíséretében magával rántja majd eltűnik. A terem üresen marad mögötte.
Ismét a teremben van. Az öreg vigyorogva pillant rá.
-Na mi van öcsi kiderítetted mi van odabent?
Gyilkos pillantást küld a mindenlébenkanál  fazon felé, majd odamegy a kint ácsorgó társaihoz.
-Na srácok? Hova lesz a menet?

Tia valamilyen oknál fogva ott hagy engem még a visszaúton.
Mire felérek látom melyik ajtón ment be, de hiába is nyomom le a kilincset nem mehetek be.
- Míg van bent valaki, addig más nem mehet be. - mondja az apó a hátam mögül mert gondolom megunta, hogy egyre jobban rángatom a tetves ajtót.
Jó, hogy szólt, mert éppen rá akartam rúgni s ha nem válik be akkor berobbantom egy varázslattal.
- Köszönöm. - dünnyögöm válaszul s elengedem a kilincset és elhátrálok az ajtótól.
Megfordulva számba veszem, hogy mégis kik mentek be, mert nem hinném, hogy a vámpírocskám olyan hülye, hogy egyedül menjen be.
- F@sza.... - káromkodok egyet, miután megszámoltam az embereket.
- Tia, Daniel, Lara és az egyik elsős hiányzik. - morgolódok a nevek felsorolása közben.
- Mégis mi a jó fenét ... - itt belém akad a szó mert megjelenik Alric.
Valami kérdést tesz fel, de nem figyelek rá. Egyszerűen odalépek hozzá elkapom a ruháját vagy azt ami megmaradt belőle, mert hát az mocskos, szakadt meg mintha véres is lenne vagy legalábbis vérrel átitatva.
- Ha még egyszer eltűnsz én magam öllek meg. - vágom hozzá a szavakat miközben nekivágtam a falnak. Vagyis inkább toltam.
Bár tudom, jól a srác erősebb mint én s tapasztaltabb harcos. Én jobban az ököl másik végén voltam s én kaptam mint adtam.
- Te eltűntél a fenébe, aztán félhullán megjelensz mintha egy troll rágott volna majd kiköpött téged. Tiáék meg maguk mennek be a griffes ajtón s követni se tudjuk őket. - vázolom a helyzetet immáron nyugodtabban a srácnak.
- Bocs az előbbi kirohanás miatt, de kezd elegem lenni, hogy mindenki a feje után megy. Azt még azt se tudjuk él e vagy halott a másik.... - magyarázkodok.
- Iránytű kilőve, Tiáék intézik a griffet. Mi hova menjünk? Hordő vagy tegyünk szerencsét a lóherével? De a kulcs is érdekes. - kérdezem a többieket.
- De én valahogy a hordót választanám. Nem igazán tudok hozzákötni semmit sem. Se rosszat se jót, így lessük meg, ki jön? - kérdezem

-Én megpróbálkoznék a lóherével-fordulok a többiekhez egy amolyan “Ki tart velem?” pillantással. Az eddig átélt kalandok nagyon felpezsdítették a vérem és most alig várom hogy beléphessek a következő ajtón, feltéve hogy nem halok meg, az nem lenne jó buli. És egyedül sem szívesen merészkedek be egy ajtón, úgy, hogy nem tudom mit rejt. -Tehát? Wang? Mit mondasz?

Hiába próbáltam az ajtót nyitva tartni, az becsapógik mögöttem. Sötétség honol a teremben. Épp igyekezném megnyugtatni a velem tartozkodókat, amikor hlvány fény kezd pislákolni. Előbukkannak a terem csupsz, málladozó vakolatú falai. 
Sehol semmi, pusztán egy márványtábla a szemközti falon. 
- Ott lesz a feladatat. - jegyzem meg hangosan, majd eindulok felé. 
Megállok a márványtábla előtt, amiben azonnal megjelenik a legrondább lény, amit valaha láttam. Göcsörtös, kékes színű bőre van, de csupán az arcát látom, ami nem is olyan nagy baj. 
És már érkezik is a kérdés. milyen sznű köveket kell megtalálnunk? 
Bár tény, hogy erre választ nem keretünk itt a labirintusban azonnal beugrik a Draginosták himnusza.

Azt hittem én vagyok az utolsó aki a szobába lép pedig nem. Legnagyobb szerencsénkre bejött utánunk Tia. Őszintén nagyon örülök a lánynak, viszont enyhén kínosan érzem magam mivel meg kellene magyaráznunk hogy miert jöttünk be ide egyedül. Őszinte örömömre nem esett nekünk magyarázatot várva. 
Elindultam volna felfedezni a szobát, de rá kellett jönnöm hogy rohadt sötét van.. 
~Nah ez jól kezdődik...
Közelebb lépünk a márványtáblához, de aztán egy para démon jelenik meg. Erre olyan szinten nem számítottam, hogy felsikítottam. 
Persze megbántam mivel most tuti ilyedősnek gondnak a többiek...
Elolvastam a táblát és odafordultam Tiához.
-Szerintem az elemek színe kell. Úgy logikusabb szerintem.
-Te mit gondolsz?- Néz Fairára

- Hmmmm, nem is tudom - tűnődtem el Lisa javaslatán, magam is meglepve, hogy nem kapok utána azonnal. - Hát ha már a Griff ajtó bezárult, akkor legyen. Én jobban szeretem azokat a feladatokat, amik nem a szerencsén múlnak. De ki tudja? Lehet ki tudjuk logikázni úgy, hogy mégse a vak szerencse döntsön.
Ez igazából lehetséges volt. Végülis a póker világbajnokságokra is rendszerint ugyanazok járnak, és ez nem jelenthet szimplán természetellenesen jó szerencsét. Meg hát Lisával mindent túlélünk szóval.....
- Hát ha együtt megyünk, akkor vállalom.
Jelentettem ki és odamentem a lóherés ajtóhoz. A kilincset lenyomtam, de nem nyitottam be,
- Többiek? Ki akar még hős lenni? - Kérdeztem a vállam fölött hátra pillantva.

(Kérlek tegyetek úgy mintha eddig is itt lettem volna) 

Egészen eddig a kalandunk során némán figyeltem az eseményeket, s csak követtem a többieket a veszélyeken át. Szerencsére nem sok vizet zavartam meg, s nem is nagyon figyeltek rám. Az utóbbi időben jó volt, hogy nem én voltam a figyelem középpontja hisz még mindig nehezen illeszkedtem vissza az iskolai életbe. Mikor az ajtós próbához értünk, nekem a falakon látható festmények és berendezés elterelte a figyelmem így nem is nagyon vettem észre mi történik egészen addig, amíg a két újonc lány el nem indult egyedül be az egyik ajtón. 
-Hé! Hova mentek? Egyedül veszélyes lehet! - mondom majd meghallom a többiek javaslatát. -Én is a lóherére szavazok. -értek egyet és érzem, hogy mindenki rám néz, mert eddig csak csendben a háttérben maradtam. Ettől elvörösödöm.

Az utazás szerencsére ezúttal nem hagy maga után kellemetlen mellékhatásokat, mégis úgy érzi, mintha a kerberosz szájából rángatták volna ki.  A hipokrax és a csontnövesztő fixáló fájdalomcsillapó hatása kezd elmúlni, így a fájdalom látensen állandó társa marad. Legalábbis egy darabig.
Idő közben berongyol Darman is és szemmel láthatóan rém feldúlt. Tiát ugyanakkor nem látja sehol, így hamar összerakja a képet.
Amint észreveszi egy teátrális offenzívát indít ellene és a falhoz nyomja.
- NYUGI, MOST JÓ FIÚ VAGY EMLÉKSZEL? Szólal meg a daevák hangorkánja, amikor ismét  erőt merítene magához egy újabb ütközethez.Ehelyett inkább hagyja magát a falhoz nyomni, és lustán szemtelenül fölemeli a kezeit.
-Nyugi öreg! Ha ekkora harci kedved van, gyere és segíts lenyomni egy vámpírt a fogas ajtó mögött. Van még egy kis elszámolni valóm vele. Halkabban hozzáteszi. - Ha nem, akkor meg javaslom próbáljunk vigyázni az újoncok seggére. A társaságból maximum abból a mamlaszból nézek ki némi harci erőt. 
A griffes ajtó felé pillant 
-Tiáék miatt ne aggódj! Vámpír vagy nem? Odabent Láttam mire képes egy, én a helyedben nem félteném. A másik meg az, hogy elvileg ott valami fejtörő van, szerintem inkább nekünk kéne aggódnunk, mert a két fejtörő kiesett ennél már csak rosszabb próbák jöhetnek. És ha most megbocsájtasz... Félretolja a kezét és elindul a többiek felé. 
-Menjél öreg! Nyiljon az ajtó!

Egyedül terveztem bejönni az ajtón, nehogy mást bajba sodorjak, mégis másik 3 társam is belépett a griffes ajtón. Egy démon képe jelent meg, akinek 4 szín kell válaszként, hogy sikerrel zárjuk ezt a feladatot. Tiara a Dragonisták himnuszát mondja fel, ami jó kiindulási lehet.
-Én az elemek színét mondanám. - Közben Larára néztem, aki kérdezett engem, hogy szerintem melyik lehetne.
-Egyetértek Larával!  - Majd kissé rosszul kezdtem érezni magam, hogy ők is itt vannak most velem, és mi van, ha esetleg rosszul választunk ..

Ahogy vártam a többieket azon jártak a gondolataim, hogy mi várhat még itt ránk? Egy vámpír a fogas ajtó mögött elég evidens volt, de máskülönben úgy tűnik, hogy az elvárásainkkal nem sokat törődnek az ajtók. Mindig van benne, valami csavar.
*Talán ez maga az igazi szerencse játék. de ha veszítünk is, ha van legalább egyvalaki talpon az próbálkozhat tovább, amíg nincs meg három siker."
Mivel senkinek nem volt ellenvetése, ezért kitártam az ajtót és beléptem. Viszont nem csuktam be magam mögött, hogy tudjanak engem követni. Reméltem, hogy legalább Lisa jön. Rá valószínűleg szükségem lesz a feladat során.

Ahogy Wang kitárta az ajtót, haboztam egy keveset, egyik lábamról álltam a másikra, azon gondolkodva, hogy legalább valaki jöjjön vissza élve mielőtt én is belépek az ajtón, de aztán inkább fogtam magam és belemásztam az ismeretlenbe. Elvégre, a temetőben is ez volt, megis túléltük. A gondolataim cikáztak a fejemben, ahogy beléptem az ajtón, várva, hogy még csatlakozzanak hozzánk kettőnkhöz, én sem csuktam be, de amúgy is feleslegesnek tartottam, ugyanis ezek önműködőek ahogy látom, maguktól csapódnak be. Bent némán álltam meg Wang mellett, továbbra is a pandás papucsomban, és vártam, mi lesz.

Még mindig a démon kutató szeme előtt állva, hallgatom, mi is a többiek véleménye. 
A két lány teljes egyetértésben az elemek színét mondják, é miután én is hajlok efelé a vezió felé, hát odaállok a démon elé, és válaszolok a kérdésre. 

- A négy kő, a négy sárkány és négy elem szimbóluma. Vagyis kék, barna, piros és zöld színűeknek kell lenniük. - jelentem ki határozottan. 

*Lesz, ami lesz* - gondolom magamban, amíg a démon válaszára várok.

Griffes ajtó.

- Válaszotok helyes! -mondja hátborzongató hangján a démon.
- Kiérdemeltétek a jelet a szoba teljesítéséért. - teszi hozzá. Majd a szoba megszűnik létezni s ti vissza kerültök az ajtók elé, hogy újfent vállaszatok és találkozzatok társaitokkal.
A kezeteken megjelenik egy jel a szoba jele, . Ez jelzi azt, hogy a szobát teljesítettétek.

Lóherés ajtó.
(Wang, Lisa, Alric, Darman és Sunny.)

Beléptek a négylevelű lóherét ábrázoló ajtó mögé. Egy pár pillanatig koromsötét van, majd veletek szemben valaki meggyújt egy gyertyát és az előtte álló íróasztalra helyezi. Az asztal mögött egy fiatalember ül, aki megnyerő mosollyal így szól:
- Gyertek beljebb bátran és üljetek le. - mutat a vele szemben lévő székekre.
- A nevem Luky és szerencsemester volnék. Hatalmas varázserővel bírok, így óvlak tőle titeket, hogy megpróbáljatok megtámadni. - mondja és közben kedvesen mosolyog rátok.
- Tudom mit szeretnétek, egy jelet. - feleli nyugodtan.
- Ahhoz, hogy megkapjátok tőlem játszani fogunk. Persze csak akkor, ha van legalább 1 olyan tárgy nálatok amit feltennétek érte. - s közben egy kis kupába beledob 5 dobókockát.
- A játék egyszerű lesz. Dobok én 5 kockával, majd dobsz te 5 kockával. Amelyikünk nagyobb összeget dob az nyer. Ha én nyerek enyém a tárgy s akár játszhatunk egy újabb menetet, ha ti nyertek megkapjátok a jelet. Szerintem egyszerűek a szabályok. - feleli s majd nyomatékosan lecsapja az asztalra a kupát ami nagyot koppan.

(6oldalú kockával dobjatok, egyszerre egy hsz-en belül.)

Tia odaáll a démon elé, és elmondja a választ, majd az, szerencsére azt mondja, hogy helyes, teljesítettük a szobát. Örömmel nyugtáztam, hogy újabb ajtót sikerült teljesítenünk, és mindenki jól van. A szoba megszűnt, mintha nem is lettünk volna ott, majd újra át ajtók elé kerültünk. A kezemen észrevettem, hogy egy griff alakzata jelent meg. A nyolcból kettő ajtó már teljesítve van.
-Merre tovább? - néztem kérdően körbe, hogy ki mire szavaz

Ahogy belép a terembe, látja hogy itt sem voltak túl bőkezűek a fénnyel aa tervezőik. Amint a pasas gyertyát gyújt. feldereng benne a korábbi hasonló szituáció. ~ Ez legalább nem akar kiszipolyozni, gondolja magában.
Biccent a férfi felé. majd leül elé. 
-Üdvözlöm. A legutóbbi kis kalandom után, nem sok minden maradt nálam, Ezt tudom feltenni. Teszi le a férfi elé a szimatszatyrát, ami eddigi kalandjai során állandó útitársa volt.
-Tágítóbűbájt alkalmaztak rajta, így elég sok minden elfér benne... Teszi hozzá, közben sóvárogva a batyura pillant még egyszer. Sajnálná elveszíteni, de mivel a kése elveszett, a medálokat nem akarja föltenni, nincs más lehetősége
A kockákért nyúl, megforgatja, majd elhajítja.

This dice is not existing.

This dice is not existing.

This dice is not existing.

This dice is not existing.

 

This dice is not existing.

 

This dice is not existing.

Amikor belépünk az ajtón kíváncsian nézek körbe és próbálom megfigyelni a környezetet. Nézelődésemből egy fiatal ember szava riaszt fel s mikor elmondja a feladatot elmosolyodom.
-Kaszinóban vagyunk vagy mi a fene? - mondom fél hangosan magam elé majd látom Alrick feltett egy tárgyat máris. Kíváncsian várom mi lesz, de azért oda súgok Alric -nak: -Nálam is van olyasmit, amit felajánlhatunk ha esetleg nem nyerünk..-mondom majd a kockákra nézek és elmosolyodom. Elég nagyok a számok.-gondolom - Ezt nem fogja tudni überelni a fura tag.

Lucky felnéz ahogy Alric leül s felteszi a tétet.
- Megfelel. - feleli, majd hagyja, hogy a fiú dobjon.
- Szép, igazán szép. 24 összesen. - válaszolja miután összeszámolta a dobások eredményét.
Átnyúlva átveszi a dobókockákat s elkezd dobni.

This dice is not existing.

This dice is not existing.

This dice is not existing.

This dice is not existing.

This dice is not existing.

- 17. - számolja össze.
- Ez a kör a tiétek. - csóválja meg a fejét.
- Az utat tudjátok visszafelé. Ezt a helyet teljesítettétek. - mutat az ajtó felé.

A kockák látványára elégedetten biccent, és egy hideg mosolyféleség jelenik meg az arcán. Ez még viszonylag kicsi revans a labirintus felé, de sebaj...sebaj... Ami késik nem múlik. És most itt az új lehetőség. A bosszújára. Csupán pár erős legény kell.
Feláll az asztaltól és hetyke fejbólintás kíséretében megköszöni a játékot.
Ahogy megfordul, ránéz a többiekre egyesével és megszólal.
-Akinek van kedve vámpírt likvidálni, kérem fáradjon a fogakkal díszített ajtó elé.
Azzal faképnél hagyja a többieket és kilép az előtérbe. 
Kihívóan az öregre pillant, majd onnan az idő közben kiáramló Tiáékra.
- Tudom, hogy megvan a három próba...Kezdi el, de lenne itt még valami.
Miközben beszél, odasétál a fogakkal díszített ajtó elé.
-Ebben a teremben itt, egy rohadék vámpír van, aki kicsipkézte a bordámat. Hajlandó valaki bejönni velem ide, és segíteni szétrúgni annak a kriplinek a seggét?
Eléggé elszánt állapotban van és jó adag bosszúszomj is párosul a harci kedvéhez, így ha segítenek neki, ha nem, úgy tervezi hogy bemegy. Ha másért nem, a késéért amit Olivia adott neki, biztos visszamegy.
- Nos? Végigpásztázza a társait. Ki akar egy jót bunyózni? 

A kérdésre vegül megkönnyebbülésemre helyes választ adtunk, így a terem a démonnal eltűnik, és csak a karomon megjelenő Griff jelzés megjelenése emlékeztet rá. 
*Vajon hol lehetnek a többiek? Főként a társam?*- gondolom, miközben nézem a körülöttünk lévő ajtókat. 
- Őszintén? Fogalmam sincs,- felelem Fairának hogy vajon melyik ajtóhoz menjünk. 
- Szerintem várjunk kicsit. Valószínűleg a többiek épp egy ajtó mögött vannak. 2 jel megvan. Ha ők szerencsével járnak nem muszáj több ajtót nyitni. 
Idáig jutottam, amikor nyílt is az egyik ajtó, es elsőként Alric lépett ki rajta. 
Kérdeznem sem kellett semmit. Az alkaromon megjelenő lóhere jelezze, megvan amiért jöttünk. Már fordulnék is az öregemberhez, hogy kiálltuk a próbáját, ide azzal a kővel és menjünk tovább, amikor Alrik elindul a fogakkal jelzett ajtó felé.
Bosszúról és egy vámpírról mesél. *Hát ide tűnt el, és ezért van ilyen ramaty állapotban.*
Ahogy ismerem esély nincs rá, hogy lebeszéljem őt arról hogy visszamenjen, és bár varázsolni nem tudok, egy vámpírral szemben, lehet én is használhatom a képességeimet, amik rengeteget fejlődtek mostanában. Lehet emberre nem vadászok, de az állatok, melyekre azért már egy jó ideje igen, gyorsabbak náluk. Talán a reflexeimnek hasznát vehetik. Nem mellesleg eszemben sincs beengedni oda Alricot újra egyedül és talán bebizonyíthatom, hogy a vámpírok sem mind érzéketlen gyilkosok. 
-Én veled megyek! - jelentem ki végül. -Remélem hasznomat veszed odabent. 
Körülnézek ki az aki még jönni szeretne. 
Nem szeretnék elválni újra a társamtól, de annak sem örülnék, ha veszélybe kerülne. Ám a döntést rá kell hagynom.

Az ajtón belépve a hely sötét, bár nem is számítottam másra. Nem igazán vidámparkban vagyunk.
Alric nem teketóriázik s neki indul a játéknak amit a magát Luckynak nevező személy ajánl fel nekünk a “tetoválásért”.
Azon gondolkozok, hogy én magam mit ajánlhatnék fel. De csak a Kobold piacról szerzett cuccom jöhet szóba csak.
De szerencse velünk van s Alric megnyeri azt.
Ki jönve a szobából Tiáék is végeznek, ezzel egyidőben megjelenik a harmadik tetoválás is a kezünkön, jelezve, hogy megvan a három ajtó.
Ám Alric revansot akar venni s ehhez “hadsereget” toboroz közülünk.
Nem kicsit tűnődök el azon, hogy mi lenne a jó megoldás. Hiszen ha vele tartok s megölök egy vámpírt akkor a társam aki szintén vámpír ehhez mit szólna.
Ezen sokat morfondírozok, de Tia oda áll a srác mellé, hogy ő márpedig vele tart.
*Tuti, védelmezni akarja....* gondolom végig.
- Megyek én is. - felelem egy sóhajtás kíséretében.
Bár nem vagyok benne biztos mennyi hasznomat lelik odabent egy harc keretén belül.
Eddig direkt sose provokáltunk ki vagy éppen sétáltunk bele csetepatéba.
Nem mintha félnék, de sose kedveltem az erőszakot. Főleg hogy olyankor valami sötét mozdul meg bennem s leli örömét a “vérengzésben”.
- Nem hagylak cserben, tiéd a pálcám ereje, a varázslataim és tudásom ezen ütközet erejéig. - mondom félig mosolyogva. Meg úgyis tartozok eggyel. Nem kicsit estem neki akkor mikor megjelent megtépázottan.
Beállok melléjük közel a nőmhöz akihez kicsit oda simulok. Örömmel veszem  a közelségét s érezni is akarom így a csata előtt.
Majd kezembe veszem a pálcám és készen állok, majd bólintok, hogy mehetünk.
De még mielőtt Alric mozdulna a kilnccsel.
- Tia nálad van a lötty amit Mylo adott neked. Szerintem lehet le kéne húznod. Mivel szépfiúnk nem hallt meg valami erősítő vagy segítő folyadék van benne.

Már éppen azon gondolkoztam, hogy melyik könyvemet tegyem fel tétnek, amikor Alric megelőzött. Szerencsére olyan jót sikerült dobnia, hogy gyakorlatilag felmosta a padlót a játékmesterrel. Elismerően füttyentettem már az ő dobására is, de amikor kiderült biztosan, hogy nyertünk, már egy nevetés is kibuggyant belőlem.
Ráadásul nem sokkal a végzésünk után, a griffes ajtó is kinyílt és győztesen kilépett rajta a másik csapat. Teljesítettük mindhárom próbát.
De Alricnak nem volt elég. Ő bosszút akart. És tulajdonképpen meg tudtam érteni.
- Nézd, Alric. Eredetileg egyedül mentél be, nem törődve a kockázattal. Ezzel veszélybe sodortad magadat, hogy megóvj minket. Utána egyedül megnyerted nekünk a lóherés ajtót. Szerintem tartozok neked annyival, hogy megpróbálom felgyújtani a vámpírodat.
Válaszoltam elszántan és közelebb léptem a fogas ajtóhoz.

Sikeresen teljesítettük a Griffes ajtót. Vissza kellett mennünk a többiekhez
A társainktól megtudtuk hogy sikerült teljesíteni a 3 próbát
~Végre..
De felmerült egy olyan ötlet hogy menjünk küzdjünk meg a vámpírral.
Teljes mértékben megérthető szerintem Alrik bosszúvagya. Páran egyből jelentkeztek hogy vele tartanak. Őszintén szólva nem igazán hiszem hogy nagy hasznomat fogják venni a többiek, de megyek
~Egyszerűen kivancsi vagyok a vámpírra
Én is odalépek a Fogas ajtóhoz, és várom a történéseket

Végighordozza a tekintetét társai elszánt arcán, és már-már hálásnak tűnő mosoly terül szét a száján. 
-Nem fog zavarni, hogy egy fajtád bélivel kerülsz szembe?
Amint Darman is csatlakozik, a gyomra szaltót hány. ~Egy erős harcos a fedélzeten...Már épp fordulna az ajtó felé, amikor megszólal az egyik újonc is. ~Mit akar ez? Gondolja.
-OSTOBA! TE MOST JÓFIÚ VAGY! Zengi a démoni kórus. ~ Jól van na!
- Őőő Bang? vagy Mang?... Nem várj!... Lép kettőt felé mutatóujjaival időt kér. - Wang! Megvan!
Biztos vagy benne hogy vásárra viszed a bőrödet egy vadidegenért? Nem tartozol nekem semmivel, és nem venném a lelkemre ha a személyes bosszúhadjáratom miatt baja esne az újoncainknak. Itt tekintetével Tiára pillant, majd visszafordul a srác felé.
-Mindazonáltal, ha jönni szeretnél, kiemelt helyet kapsz a kompániámban amikor a kis barátaimmal leigázzuk az emberiséget. Kezével közben megpaskolja a nyakában lógó Ahriman medált és kacsint is hozzá egy eszeveszettül rideg vigyor kíséretében, amit eredetileg barátságosnak szánt.
A legnagyobb meglepetés Lara bejelentése után éri.
- Te is ? Meg vagyok hatva... De komolyan! Tesz hátra pár lépést, közben végignéz újonnan verbuválódott seregén. 
-Mi van veletek!? 
~ Mi van velük? Teszi fel a kérdést magában is. Szemét voltam velük. Akkor miért...?
- AZ EMBERI TEREMTMÉNYEK ELKÉPESZTŐEN ÉRZELGŐSEK TUDNAK LENNI...
SZERINTEM CUKIK Zengi egy nőre emlékeztető hang. - FIGYELD MEG KÖLYÖK, AZ A LARA NEVŰ LÁNY MÉG MEGKÖRNYÉKEZ EGYSZER! VAGY HA NEM, MAJD TESZEK RÓLA  ~Dugulj el! Nem az esetem! Egy színpadias kacagás kíséretében a medál lakói elhalkulnak.
A pillanatnyi kizökkenés után ismét az az elszánt arc tér vissza, aki azelőtt volt. 
-Rendben! Akkor zúzzuk le azt a kriplit. De vigyázzatok! Elképesztően gyors és a karmai élesek.
Kissé oldalra fordul, hogy a többiek jól láthassák a vérrel átitatott ruházatát. - Idd meg erősíti meg Tiát, Darman javaslata felől. Fúj egyet.
-Menjünk!  Azzal az ajtó felé fordul és berúgja az ajtót. Igyekszik kihasználni a meglepetés erejét, feltételezhetően a fickó nem számít rá, hogy újra próbálkozik. Amint az ajtó döndülve kitárul, pillantásával rögtön megkeresi és felé lő egy átkot.
-Everte statum. A varázslat Nagy valószínűséggel nem talál, nem is az volt a fő cél, pusztán időt akar nyerni a társainak, hogy bejuthassanak, és megfelelő pozícióhoz jussanak addig, amíg a vámpír esetlegesen a védekezéssel van elfoglalva. Eközben tekintetével a kését keresi, amit az elmúlt csata közbe lejtett. Meg is látja a dívány mellett az ajtótól durván három méterre. Valószínűleg a dulakodás közben rúghatták oda. Ha a vámpír nem figyel, óvatosan elindul hogy megszerezze.

Úgy látszik a szerencse velünk van..-gondolom mikor nyerünk majd elmosolyodom - ..vagyis Alric-al. Bár amikor így megcibálták nem igazán lehetett vele. -nézek végig a ruházatán. Boldogan megyek ki a lóherés ajtón a többiek s bár rólam tudomást nagyon nem vesznek velük együtt örülök. Mikor kiérünk meghallgatom amit Alric mond s mivel mindenki igent mond a balhéra úgy döntök én se maradhatok ki így csak bólintok egyet és a többiek után megyek. Alric olyan erővel rúgja be az ajtót, hogy egy pillanatra összerezzenek majd balról előkapom a pálcám és feltartott pálcával haladok a többiek után. Bár sok hasznom nem veszik de mindig vevő vagyok egy kis kalandra.

A találós kérdés simaliba, viszont Wang hamarabb megválaszolja, így nem nagyon van mit tenni. Ahogy a többiek elindulnak az öreg is hátat fordít nakik. Darman elkeseredett térkép elrakása azonban nem kerüli el a pillantását. Amikor a többiek elhagyják a termet, Utolsóként marad úgy tesz, mintha elindulna, majd vállával a térkép mellett elhaladva véletlenül lesodorja. Igyekszik úgy időzíteni, hogy akkor keltsen zajt a léptével,, amikor a térkép földet ér lehajol és úgy tesz, mint aki megkötni a cipőjét. Az öreg feltételezhetően nem látja, mert az asztala mögül nem lát rá. Igyekezve, gyorsan pólója alá süllyeszti a papírt és elhagyja a termet.
A fogadótérbe érve a tuskó tanulótárs épp valami harci felhívást intéz társai felé.
~ Hát a nyári villám égessen meg levelestül ágastul te marharépa! Biztos nem csipkéztetem ki a bőröm érted.
- Kösz én passzolom. szól oda, azzal megkeresi  tekintetével Mylot és Geraltot és odasétál.
-Gondolom ti is skippelitek... mondja nekik.

Szépen gyülekezünk a támadásra. Egy kisebb hadsereg gyülik össze. Ami kicsit aggasztó, ha a terem nagysága kicsi lesz. Remélem nem akadályozzuk egymást. Annyira nem vagyok boldog, hogy Darman is velünk jön. Féltem őt.  *Nehogymár egy másik vámpír harapja meg. Ő az enyém! * Erre a gondolatra olyan elszánt védelmi ösztön indul el bennem, hogy magam is meglepődök. 
Amikor társam figyelmeztet hogy igyam meg a szerencseitalt kis híján a homlokomra csapok. - Bakker, elfelejtettem. -veszem elő a lötyit. Aztán hezitálni kezdek. Darmannak kellene adnom. Ennyivel is védettebb lenne talán. De neki ott a pálcája es ügyesen is használja. Nekem pedig... 
-Skacok! Nekem nincs más hátra, mint előre. Vagyis nekem csak a közelharc marad. Ne aggódjatok. El fogok boldogulni, de próbáljatok nem egyszerre lövöldözni az átkokat. Ahogy bemegyünk én a közelébe kerülök, aztán a többi majd alakul. Sok szerencsét mindenkinek! - emelem fel az üvegcsét és lehúzom a tartalmát. 
-Eh, ezt sem én főztem! - jelentem ki, pedig pontosan tudom, hogy ezt a fajta bájitalt nem lehet ízesíteni. 
Alrik berúgja az ajtót, de én még az utolsó pillanatban megölelem társamat, es egy csókot nyomok a szájára. - Szeretlek! - suttogom neki a szót, ami még soha senkinek, majd a következő pillanatban már bent is vagyok a szobában. 
Azonnal érzékelem a veszélyt, ami fajtársamból árad. Nálam sokkal idősebb, de a vérvonala nem olyan kifinomult. Ráadásul a Sabbath tagja. Messziről bűzlik róla a halál lehellete, meg a kitudja mennyi idő fürdés nélkül. A szokásos szertartásos üdvözlés helyett, amíg Alrik átkával van elfoglalva a vámpír mögé kerülök. Ekkorra már rég átakultam magam is szebbik alakommá. Már ha valaki a hatalmas szemfogakat, és az éles karmokat részesíti előnyben. 
Érzem ahogy a szerencseital bizonyossága átjárja a testemet, és a vámpír elé ugrom. Nem mindenki tudja, hogy a vámpírok egyik legsebezhető testrészük a gyomor. A gyomrukban ugyanis csupán folyadék van. Leginkább vér. Ha ezt erős behatás éri, a folyadék elindul visszafelé a úton amelyen érkezett. Ez nem túl jó érzés. Egy olyan mozdulattal rúgom gyomorszájon a koporsólakót, hogy a szoba túlfelére szánkázik, nekicsapódik a falnak, és egy darabig köpni nyelni nem tud. Akkor szerencsém nincsen, hog, teli gyomorral kapjam el. Akkor sokkal tovább öklendezne. Így leginkább csak az ütés ereje ingatja meg öreg barátunkat. És persze a tudat, hogy van itt még valaki aki olyan mint ő. 
De szinte azonnal félre is ugrok, nehogy valamelyik tarsam átka engem találjon el. 
Egyenlőre ennyi tehettem a meglepetés és a szerencse erejével. Vagyis majdnem ennyit.

Ahogy Alric berúgja az ajtót nagy csattanás kíséretében vágódik neki a falnak s marad is ott.
A vámpírt egy pohárral a kezében pillantjátok meg melybe valami vörös lé van.
A földön ott hever a kés meg egy frissen fel itatott folt helye.
- Tudtam, hogy visszajössz... - válaszolná, ám torkán akad a szó ahogy megérzi a másik túlvilági lény közelségét.
Alric támadása a sebtiben célzás nélkül leadott lövés miatt nem talál, de Tia támadása a szerencse ital miatt sikeres (ahogy le is írta).
Ahogy feltápászkodik gyomrát foga vámpír, száján piros csík jelenik meg.
- Hogy merészelted te szuk@. - vicsorogja.
- Veled végzek elsőnek s ezután jönnek a többiek. - acsarogja miközben letörli a vért s az eltört pohár darabját szétroppantja a kezében.
Ahogy a pohár darabkái jól hallhatóan törnek a lény támadásba lendül, szavai igazolása képen Tia-t veszi célba.
Jobb kezén a karmai a lény gyomrát veszik célba hiszen ahogy a fiatal lány ő is nagyon jól tudja hol is kell támadni a vámpírt.
Támadás:

Mesélő carried out 1 launched of one D9 :

(Tia dobjon D6 kockával s írja ki elé hogy védekezésre dob. Ha a kapott érték kisebb mint a vámpír támadása akkor nem tudta kivédeni a támadást. A seb nem halálos de károkkal fog járni az elkövetkező körben.)
Miközben a vámpír úton van Tia felé a ball kezében lévő üvegdarabokat gondosan jól célozva őrült erővel eldobja.
Támadás:

Mesélő carried out 1 launched of one D9 :

(Alric dobjon D6 kockával s írja ki elé hogy védekezésre dob. Ha a kapott érték kisebb mint a vámpír támadása akkor nem tudta kivédeni a támadást. S telibe kap egy jó marék üvegdarabot. A sebzés nem halálos de mint Tiánál következményekkel jár majd a következő körben.)
 
(Mivel a vámpír nemrég evett, de egy támadást már bekapott még 3 találat kell. De mielőtt támadnátok előbb a 2 személynek védekeznie kell!
Ezt követően egyszerre 3 személy támadhat 1-1 támadással.)

Ahogy a vámpír feláll, azonnal tudom, hogy sikerült rendesen felidegesítenem. Azonnal felém fordul, és viszonttámadásba lendül. 

Védekezés:

Tiara Prince carried out 1 launched of one D6 :

Most szinte hálás vagyok annak a vadkannak, és szarvasnak, amelyek jóvoltából megtanultam villámgyorsan félreugrani, és cikk - cakk-ban futni. Mire a vámpír karmai elérnének, már nem vagyok ott, és remélem Alriknak is sikerül elugrania a pohár elöl. 

Nem várom meg azonban, hogy újra támadjon. Ezúttal én engedem ki a karmaimat és kapok a vámpír gyomra felé. Sokat nem árthatok vele, de lelassíthatom, amíg a többiek támadnak. 

Támadás: 

Tiara Prince carried out 1 launched of one D6 :

Az első vér a csapatáé. Tia ügyesen támadásba lendült és talált is. A vámpír viszont őt is célba vette egy nagy adag üveggel. 
~Fene a képedet! 

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

A szilénkok telibe találják. Odakap a kezével, nehogy a szemébe menjen akár egy is.
~ Kezdődik. 
Vaktában ismét egy varázslatot indít a vámpír felé! 

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

támadás
-Immobilus!
Ez elméletileg a mágikus lényeket, amilyen a vámpír is, mozdulatlanná teszi egy kis időre. ~Talán beválik.

Nagyon megilyedtem a vámpírtól, és őszintén szólva kicsit féltem is tőle
Roppant ügyesen támadt vissza. De Alrik és Tia szuperül védekezett.
3-am meg kell hogy támadjuk a vámpírt
-Most támadjunk!
Tia elterelte a fogas figyelmét így itt az idő
Előreléptem és tamadtam

Lara Lestrange carried out 1 launched of one D6 :

Tia ellen védekezés:

Mesélő carried out 1 launched of one D9 :

Tia karomtámadása célt téveszt a vámpír megpróbálja elkapni a lány kezét, de a következő támadás miatt erre nincs ideje.
Alric ellen védekezés:

Mesélő carried out 1 launched of one D9 :

Ahogy félre mozdult a vámpírlány támadása ellen, egy fél forgással elkerüli a srác felől érkező halvány gyenge támadást. 
Van ideje végig nézni a srácon s jót mulatt azon, hogy az üvegdarabok támadása okán megannyi vércsík húzódik a srác kezén.
Lara ellen védekezés:

Mesélő carried out 1 launched of one D9 :

A lány olyannyira megvan rettenve, hogy a pálcáját felemeli ám varázsigét elfelejt mondani, így semmi sem indul meg irányából a lény felé.
A vámpírt ezt látva elneveti magát.
- Ez aztán a móka és kacagás. - feleli még támadás előtt.
- Azt hittem van eszed, és erős társakkal térsz vissza, de közületek egyedül a vámpír lányocska ér valamit... talán. - teszi hozzá.
Majd Larán akad meg a szeme s neki lendül a lánynak, hiszen ő tűnik a legkézenfekvőbbnek. A vámpír fején átfut, hogy akár túszként is használhatja, hogy gyengítsen a többieken.
A vámpír a karmait vissza húzza s ökölbe szorítja a kezét. Gyomorszájra célozván.
Lara támadása:

Mesélő carried out 1 launched of one D9 :

(Lara védekezzen D6-al, ha kisebb talált az ütés.)
(Többiek ezután támadhatnak. Ugyan úgy D6-al.)

Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.... De tökmindegy a múltat nem változtathatom meg. Most koncentralnom kellene és meg kellene próbálnom nem meghalni. Remélem legalább a támadást kivédem

Lara Lestrange carried out 1 launched of one D6 :

Amíg a vámpír Larával van elfoglalva, gyorsan visszaszerzi a kését és egy tiszta vágást indít a vámpír hasa irányába támadás

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

A puszi nem ér váratlanul, de a szó melyet kimond a nőm letaglóz. De olyannyira, hogy a csetepaté elején még be sem kapcsolódok. Sőt még kint vagyok a szobából.
Két kezemmel arcon csapom magam, mely hatalmasat csattan.
Gyors belépek, s látom, hogy a vámpír Lara felé tart. Furcsállom, hogy a keze ökölben s nem karommal támad.
De nem gondolkozok, hanem azonnal cselekszem.
Melléje hopponálok majd onnan el a szoba átellenes pontjába Larával.
Nem is figyelek a lányra aki vagy rosszul van a hopponálástól vagy sem.
Látom, hogy a vámpír ebben a pillanatban ucsódik fel mit is tettem.
Nem teketóriázok tovább, melléje hopponálok s a hopponálás keltette mozgási energiát tovább véve térdhajlatba rúgom a vámpírt, aki elsőnek térdre érkezik majd a másik lábammal fejbe, aminek következtében leterül.
Támadás:

Dragneel Darman carried out 1 launched of one D6 :

Úgy tűnt a vámpír különösen nehezményezte, hogy egy másik vámpír is kezet emel rá. Hát mit mondhatnék, így járt. Nem volt nálam revolver ezüst golyókkal, és nem tudok se szentelt vizet se fokhagymát idézni. Így arra a nem túl költői de remélhetőleg annál hatékonyabb megoldásra jutottam, hogy felgyújtom a ge....francba.
Meg is lendítettem irányába a pálcámat:
- Piroinitio!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

Darman közbelépése a hopponálással meglepte a vámpírt.
(Dobjon Lucky kockával. Ha páros akkor sikeresen elvitte a lányt, s a vámpír annak a hűlt helyét ütötte meg. Ha páratlan akkor a nagy kapkodás közepette a lányt ottfelejtette, ennek megfelelően a támadást bekapta. De nem ájult el.)
Darman elleni védekezés:
 

Mesélő carried out 1 launched of one D9 :

A fiú hirtelen megjelenése meglepi a vámpírt s védekezésre képtelenné teszi ellene.
Így elterül a földön.
Lassan tápászkodik fel mire már a nyakán van Alric.

Alric elleni védekezés:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

(Azért D6 mert már 2 támadást sikeres adtatok neki.)
Ám a fiú még így is lassan mozdul a lény ellen mely elugrik előle.
- Fiú, mondtam már, tedd el azt a szart mielőtt megvágod magad. - sziszegi gúnyosan oda.

Wang elleni védekezés:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

Ám ahogy Alricot szidalmazza, valami furcsa érzés keríti hatalmába. Pillanatokon belül a ruháján lángok keletkeznek. Gyorsan reagál a a tűzre de annak sikerül jól megégetnie a bőrét.
- Te rohadék..... - üvölti Wangnak, majd ráveti magát.
(Wang dobjon védekezésre D6-al.)
(Már csak egy találat hátra.)
(Mindenki egyszer próbálkozhat!)

Az összehangolt támadás meghozta a sikert. Nem tud egyszerre figyelni, így rugások, szúrások és átkok találnak be. Nekem is sikerült felgyújtanom, amitől nagyon büszkének éreztem magam. Egészen addig, amíg nekem nem ugrott. Amúgy sem ragaszkodtam hozzá, hogy rámharapjon egy vámpír, de ha még lángol is, akkor végképp nem. A végén még az én ruhám is lángra kap.
Félreugrani már nem volt időm. Inkább úgy döntöttem, hogy a képébe világítok, hátha akkor elvéti a támadást.
- Lumos!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

A vámpír Wangra támad, így nincs mese védekeznie kell! A kis lumosa nem épp a legjobb választás, így úgy dönt rásegít és esélyt ad a többieknek egy jól összehangolt támadást indítani. Gondosan megcélozza a vámpír arcát és elkiáltja magát.
-Globus lux! A vakító fénygömb a vámpír testére ragad, amivel nem tud mit kezdeni, Elvakítja a hirtelen jött éles fény

Gyorsan történnek az események. Egyenlőre nem állunk rosszul, de azt gondolom most van az a pont, ahol véget kellene vetni a küzdelemnek, mielőtt a vámpír tényleg komolyan megsebesít valakit. 
Körülnézek, és egy egészen vad ötlet jut eszembe. 

Amíg a többiek a vámpírral küzdenek odalépek a kanapéhoz, és egy nagy rúgást mérve annak egyik lábára, kitöröm azt. 
Egy hevenyészett ugyan, de elég szép hegyesre tört fadarabot kapok eredményül. 
Amikor aztán Wang és Alric megvakítja a vámpírt a fénnyel, újra odaugrok közéjük. A vámpír szemeit eltakarva ordít, így teljesen szabadon hagyva a mellkasát. 
Szorosan megmarkolom a karót, és egyenesen a szívére célozva minden erőmet beleadom, hogy a szívébe szúrhassam azt. 
Sajnos a fény engem is elvakít, így be kell húnynom a szemem, de remélem a célzásom pontos volt, majd döfök. 

Tiara Prince carried out 1 launched of one D6 :

Wnag és Alric fénytámadása meghozta a gyümölcsét. A lény elvakul és megáll. Szemeit takarja és üvölt. Másik kezével jobbra balra csapkod, hogy védje magát egy közvetlen támadástól.
Tia elleni védekezés:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

Hiába minden csapkodás a hevenyészett karó pont célba találja a lényt.
Mely felüvölt fájdalmában, két kézzel ráfog a karóra mintha szeretné azt kihúzni. De mikor ráfog, a következő pillanatban porrá omlik szét s nem marad utána más csak egy halom hamu...

A kérdésemre Darman szinte a torkomnak ugrik, de aztán ki tudja, hogy nekem szánta-e a megjegyzését, majd egy térképet kezd el a fiú tanulmányozni, majd Alric a Fogaskerekes ajtón lép be, Faira pedig a Griffesen. Lara a fiú után ered, majd én csak arra leszek figyelmes, hogy Daniel egy kis ideig ölel, és nem lép el mellőlem egészen addig, ameddig a többiek vissza nem értek. A hangja tipikusan sugározza azt a nyugalmat, amit szeretek tőle, de kissé kétségbeesek, amikor elválik tőlem. Csak ne essen ennek semmi baja, mert nem tudom, hogy mit fogok csinálni, főképp, akihez tényleg azt érzem, hogy kötődök. Ám ekkor egy kattanást hallok a Griffes ajtónál, én meg kétségbeesek, hiszen Daniel utána ment a három lánynak, vagyis Fairánk, Laranak és Tiának, így nézek körbe, hogy egyáltalán én vagyok az egyetlen, aki áll, mint egy fadarab, vagyis igazából Wang, Lisa, Sunny, Alric, és Darman belépnek a következő ajtón.
- Ez csodálatos te idióta némber. Mindenki szépen itt hagyott, még Daniel is. A francért nem rángatott magával. Akkor most mit csináljak? Lépjek be egyedül egy különálló ajtón, és nézzek szembe a saját halálommal megint? Legyen hát. - mondom, és belépek a hordós ajtón könnyes szemmel.

Testét az adrenalin még nem hagyta el ugyan, de mégis... ez már inkább afféle jólesó pezsgés.
Végignéz rögtönzött kompániáján. és fülig szalad a szája, majd eszelősen nevetni kezd. Ez az a típusú nevetés, amikor az ember a halál karmából megmenekülve nem tehet mást, csak nevet. Nem kell más szó, nem kell semmi, csak a feszültséglevezetésnek ez a módja. A jóleső nevetés.
Legutóbb alig lehetett nyolc, amikor ezt élte át, A mestere elpusztítása és az ő csodás megmenekülése ezt váltotta ki belőle.
Miután sikerült összeszednie magát, egy hetyke torokköszörülés után így szól.
- Segítettetek nekem, köszönöm! Mostantól tartozok nektek, és nem leszek annyira szemét veletek. ~ Azok viszont akik cserben hagytak...
-Wamb. Félreismertelek, Mégsem vagy haszontalan, félreismertelek. Lisa...vagy Lara... bocsánat... Köszönöm, veled nem fogok soha üvöltözni.
Darman te mindig is kiváló pajzstestvér voltál. Tia! Te meg mégsem vagy akkor papírvámpír mint aminek tartottalak.
Kacsint hozzá, majd folytatja. Menjünk, kérjük el a gyémántunkat. Azzal elindul az ajtó felé de megakad az egyik asztalkán a tekintete. Odalép hozzá és egy kis térképet ismer fel a papírban valamint egy pici jel is fel van rajta tüntetve. ~Ahriman jele. Ez a suli és a temető. és két szimbólum. Ezek szerint a temetőben két medál van. Nem csak a Harmony család sírjában van medál. Egy kis folyosó, járat indul az egyik sírboltból, de a vége már nincs rajt a térképen.  Elteszi, hátha még hasznos lesz később és kilép a szobából a többiek után.

Miközben a többiek a vámpír szobájában dulakodnak, legalábbis ezt feltételezi, A korábbi teremből kisurran a Helennek nevezett leányzó. ~Jól lemaradt mit ne mondjak~ Gondolja magában... Azt hogy mit csináljon, szemmel láthatóan nem tudja. Dúl-fúl, motyog valamit, majd a hordós ajtó elé lép és ~ Mit csinál ez? Egyedül bemegy? ~
-Hé várjál már! Megvannak a próbák ne menj be!
De késő A lány eltűnik az ajtó mögött. 
- Ez megöleti magát. Utána megyek srácok! szól oda a két társának. 
Azzal faképnél hagyja őket és belép a hordós ajtón Helen után. Menet közben még gyorsan ellenőrzi a felszerelését. Minden megvan egy újabb kalandhoz.
Ahogy belép, megpillantja a lányt, és odasiet hozzá.
-Szia! Utánad jöttem! Megvannak a próbák, nem kellett volna bejönnöd ide. De mindegy. Ha már így alakult, és nem mehetünk vissza, mert megpróbáltam, teljesítsük ezt! Finoman lenyúl a lány kezéért megfogja és beljebb vezeti a helység belseje felé.

Teljesen rosszul voltam. Szerencsére Darman megmentett a vámpírtól, de valahogy odébbhopponaltunk.. 
~egyáltalán hogy tudhat hopponalni?
Én ezt fulra nem értem. 
A lenyeg az hogy ezek utan már csak a háttérből néztem az eseményeket, de természetesen nagyon örültem amikor a vámpír meghalt.
Alrik "beszéde" után odalépek a fiúhoz. 
-Először is nem tartozol semmivel,  és a "nem fogok ordibalni" ígérettel inkább várj a következő kalandig..
-jah és nemtudom mi lesz ez utan és tudom hogy nem vagyok az eseted, de..... Szeretlek- a kijelentés után megöleli, de szinte egyből meggondolja magat és elhúzódik tőle

Hordós ajtó Helen és Gardex.
 
Egy kis kamrában léptek be, amelynek végében bal és jobb oldalt egy-egy gyertyatartó áll, bennük pislákoló gyertyákkal. A két gyertyatartó között egy fahordó áll, amelyen megpillantotok egy faládikát,

(Ha elindultok a ládika irányába)
A hordó előtt a lábatok beleakad egy zsinórba és megrántja azt. Halk kattanást hallatok.
(Dobjatok szerencse kockával, elég ha egyikőtök dob.
1-5 a plafon megnyílik s a hordóra mindenen átrágó s mindent elemésztő sav borul. Nem tudtok semmit se tenni. A hordó, a kis doboz mind odavész.
6-20, szerencsétek van hiszen a csapta csütörtököt mondott s nem történik semmi.)
 
(Ha a hordó egybe marad)
A ládikába egy erszényt találtok benne arannyal.
Ahogy megfogjátok a zsákot a kezeteken megjelenik egy jel a szoba jele . Ez jelzi azt, hogy a szobát teljesítettétek.
De nincs sok lehetőségetek a tetoválást nézni a karjaitokon, mert a fáklya egyik pillanatról a másikra fellobban s vakító fényességgel elég. Mire kitisztul a látásotok újfent az ajtók előtt találjátok magatokat s választanotok kell.

Többiek.

Ahogy kijöttök a vámpírt rejtő szoba ajtaján s azt becsukjátok magatokat mert ilyen jó modorra tanított ifjaik vagytok az öreg rátok szól.
- Na itt fejezzük be az ajtók nyitogatását. 3 megvan, még hagytam, hogy revansot vegyetek. De a kis szőke társatok meg egy gáláns lovagocska éppen fél perce léptek be a hordós ajtón mert unatkoznak. - morgolódik az öreg s elteszi a pipáját mely szemmel láthatólag kiürült.
- Fiatalok, nem vagytok képeske megölni a valagatokon.... - mérgelődik tovább.
- Na gyertek, igyatok egy kis teat míg várjátok a két jómadarat. - vezet ki titeket a nagyobb terembe ahol megjelent egy asztal s gőzölgő meleg tea.
- Ha ők is végeztek, tétek a kő s hagyjatok végre békén aludni.

Egy hangot hallok magam mögött hallok egy hangot, és megfordulok, az egyik újonc az. 
- Te vagy Rodolpho? Jobbnak láttam, ha öngyilkos osztagot játszok ahelyett, hogy megvárok mindenkit.  De legalább valakinek feltűnt, hogy eltűntem. Nézd, egy ládikó. - mondom a fiúnak, és elindulok a ládikó felé. 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

3

.

Meglepetésemre a ládikó megsemmisül. 
- Óóó, ne már.... Merlin szakállára, ennyit a szerencse sorozatomnak. - Sápadok el, miközben ijedségembe hátra ugrok. - És most mi legyen, vissza menjünk?

A teremben nincsen semmi rendkívüli. Kis fények és egy ládika. Egy ládika, ami talán valamilyen kincset rejt.
A lányra néz, amikor az hozzá szól.
-Igen Rodolpho vagyok. Nem hagyhattam, hogy egy ilyen szép virágszál magában vigye vásárra a bőrét. Egy félszeg mosolyt ereszt meg a lány felé, aztán elengedi. El is indul a láda felé, csakhogy valmi balul üt ki. 
-Ez egy csapda volt. Még jó hogy nem álltál alatta...
Nézi az egyre jobban üszkösödő maradványokat. 
-Kizárt, hogy ebből bármi is használható lenne ezután a zuhany után. Menjünk ki! A többiek már teljesítették a három próbát úgyhogy itt már nincs több babér.
Megfogja a lány vállát, és gyengéden maga előtt tolva kitessékeli a szobából.
A többiek is végeztek a saját próbájukkal. Ezek szerint sikerrel. Ezek után nincs más, mint megvárni mit ad nekik a zsémbes öregember.

Annyira gyorsan történtek az események, hogy fel sem fogtam, hogy sikeresen lezajlott a revans, a drága vámpír ellen. Meleg helyzet volt, kellett a csapatmunka, de jól megoldották, kár, hogy ilyen helyzetekben olyan leszek, mint egy sóbálvány, pedig szerettem volna segíteni. De mindegy is. Lényeg, a lényeg, hogy sikerült és nemsokára végre visszamehetünk az iskolába. Ennyi kaland azt hiszem elég is volt egy darabig.
-Szép munka volt! - szóltam a többiekhez, akik igazán kitettek magukért.

- Valaki teát említett?
Csillant fel a szemem. Amióta betértük ide, most tűnt először szimpatikusnak az öreg. Bár az igaz, hogy tényleg megdolgoztunk azért a teáért.
Odasétáltam az asztalhoz és felvettem az egyik bögrét. Először csak beleszagoltam, élvezve a tea illatát.
"Fekete tea, mézzel és citrommal. Várjunk csak? Nem, nem is citrom. Az öreg limeot facsart vele. Milyen kis ínyenc"
Tűzforró volt, de egy hajtásra megittam a felét. Már nagyon hiányzott. Elégedetten sóhajtottam fel.
- Ahhh, már ezért megérte lejönni ide.