106. Atlantiszi kaland - folytatás 3.

Ahogy a “cégér” is mondta egy kisebb boltba juttok be.
Fejetek vakarjátok, hogy mégis mit keres itt egy bolt egy útvesztőben. De amilyen fejetlen világot élünk, lehet meg sem lepődtök ezen.
A bolt kicsi de mégis annyira tágas, hogy elférjetek benne, s picit szét is tudjatok szédelegni benne.
Nem telik bele pár perc mire a tulaj vagy boltos, eladó megjelenik.
- Szép napot önöknek! - köszön nektek nyájasan. Kezét dörzsölgetve mintha tudná, hogy pénz áll a házhoz.
Amire felfigyelhettek, hogy a kezén van egy karkötő melyen megcsillan egy zöld kő.
Ha továbbra is nézitek, akkor valamilyen furcsa vonzást tapasztaltok irányába, mintha rezonálna valamivel.
- Miben segíthetek? Talán keresnek valamit? - kérdezgeti, s szemmel próbálja felmérni, hogy mennyit is lehet rólatok leakasztani.

Ahogy azt megszokhatta, Még meg sem ihatta a teáját, és máris átteleportálják a kalandjuk következő helyszínére.
A bolt nem túl nagy. Afféle szatócsboltnak látszik. A választék az egyes portékából nem túl nagy ugyan, mégis a legtöbb igényt kielégíti. De ki a vásárló közönség? Merthogy ezen a kietlen helyen nem jár még a madár sem.
Ahogy sétálgat a polcok előtt, berongyol a boltos is, A széles kapzsi vigyorán túl, feltűnik még a karkötőjében villogó kő is, ami minden kétséget kizáróan, a következő kis gem, amire szükségük lesz.
Elfordul a polcoktól és egyenesen az eladóhoz sétál.
-Üdvözlöm! Kicsiny kompániánk igazi érdekességek után érdeklődik. Bízom benne, hogy az ön kicsiny boltja, ki tudja elégíteni valamennyiünk igényét. Kis hatásszünet után folytatja - Érdekességek... érdekességek mint például vérpótló szer, valami tárgy, ami a krónikus ügyetlenséget szünteti meg, antidepresszáns, engem például a gyémántok érdekelnek. Itt lepillant a férfi karkötőjében csillogó kőre, majd vissza a boltosra, hogy értse a célzást. -Tud benne segíteni?

Az öreg nem volt túl szívélyes vendéglátó. Inkább zavartuk őt már mintsem örüljön nekünk mit az elején.
Így rövid úton ki is penderített minket, s mehettünk a boltba.
Belépve az ajtón, meglepődök.
Nem igazán értem melyik bolond tervez ilyenre egy útvesztőt.
Csapdákra gondol az ember, zsákutcákra, dohos járatokra telis teli pókhálóval és csontvázzal. Esetleg egy minotaurusszal. De ez minden képzeletet felülmúló katyvasz.
A bolt nem túl nagy de éppen elférünk benne, még picit szét is tudunk széledni.
Én így is teszek s magammal húzom a barátnőmet.
Az egyik kisebb polcnál megállva hátulról át ölelem és magamhoz szorítom őt.
Rég voltunk kettesben, s úgy érzem ebben a viszontagságoktól teli helyzetben kell egy kis lélek erősítő.
Kezem a hasán összekulcsolom s élvezem a pillanatot. Bár egy pillanatra elgondolkozok, hogy engedek feltörő férfi gondolataimnak s vándoroltatom a kis kacsóimat. De gyors elhessegetem. Valószínűleg lassú voltam s a gondolatolvasó barátnőm tudja mire gondoltam.
- Ha itt végeztünk, legyünk kettesbe kicsit. Mit szólsz? - kérdezem tőle.
Nem marad több időnk kettesben lenni mert már hallok egy idegen hangot amire Alric válaszolva kérdez.
Ahogy előjövök a sorok közül azonnal megpillantom a szép kis “kavicsot”. Rögtön leesik nekem, ahogy pajzstársamnak is, az kell nekünk nem más.
* A piros megvan, itt a zöld, amit előbb találtunk milyen színű volt? * gondolkodok el ezen, mert nem rémlik a színe. Csak, hogy belefúródik a botba.
A kérdés megvolt a boltos felé így csendben figyelek mit válaszol. Ha ne akarja eladni akkor lehet el kell lopnunk vagy megküzdeni vele érte.

*Bolt, mi? Már meg se lepődök semmin sem.* Mosolyodom el kicsit kajánul, és az előttem lévőkre néztem. Igyekeztem kivételesen nem lemaradni a jóról, így az elsők között akartam mindenhol ott lenni. Bár jobb is, hogy megszabadultunk a kisöregtől, mielőtt megint elvitt volna egy körre táncolni, és még ki tudja, hogy mit csinált volna. Benn nem sokat várnunk, mire megérkezik a tulaj, és megkérdezi, hogy mire is van szükségünk. 
- Úgy nagyjából mindenre IS szükség van. - mondom halkan, remélve, hogy a többiek hangja elnyomja az enyémet, de azért körbenézek, és megakad a szemem a Tiát ölelő Darmanon, majd enyhén megrázom a fejemet, a többiekre figyelek, és bólogató Alric megjegyzésére. A szememmel időközben Danielt lesem, hogy egyáltlán hol a franba van már megint. Ameddig a többiek a tulajjal beszélnek, én elkezdek a boltban nézelődni, és furcsábbnál furcsább dolgokat látok. 
- Itt azért van néhány undorító dolog is. - Adom hangosan a megjegyzésemet.

Azt reméltem, hogy visszajutok a folyosóra nem sokkal a mosdó elé, de ehelyett egy boltban találtam magam a többiekkel. Szerencsére egy elég tágas boltban, így elfértünk és nem lett hering parti a dologból. Az eladó úgy dörzsölte a tenyereit, mint aki még sose hallott csóró diákokról.
Így viszont jól megtudtam nézni a karkötőjét, és a belé rakott zöld követ. Mint a legértékesebb birodalmi jáde. Ránézve egy furcsa érzés kezdett ébredezni bennem, amihez hasonlót csak Lisa szemeibe nézve érzek. Nagynehezen elfordítottam a tekintetemet és zavartan néztem a többiekre, hátha az arcuk elárulja, hogy ők is érzik-e. Fairán láttam, hogy ő igen.
"Akkor nem vagyok bolond. Vagy ha igen, nem egyedüliként."

Az öregember ahogyan visszaérünk már már azt mondja,hogy takarodjunk a pázsitjáról úgy néz ki,és ahogyan szépen lassan mindenki visszatér el is teleportálódunk a boltba,hogy mi az édes fenének lehet itt bolt az már más kérdés amit ember fia ki nem talál.Eléggé szűkös a bolt de még tűrhető,a többiek között Helent keresem aki nem rég éppen rajtam lógott,a szó teljesen fizikális értelmében.Majd ahogyan megpillantom oda is igyekszem hozzá,és meg állok mellette,egy bólintással jelzem,hogy megértettem mit akart az előző szobában majd a kezét megfogva indulok el lassan,-húzva őt is magam után ha nem jönne magától-,hogy kicsit jobban körülnézzek,jogar a másik kezemben amibe nem rég került bele az újabb kő.  Az eladó nem késik sokat,mert már fel is bukkant,a karján pedig a zöld kő csillan meg,na az érdekes lessz.Megkérdezi,hogy mire lenne szükségünk ahogyan végignéz a társaságon és a kezét dörzsölgetve gondolom azt tervezi,hogy mennyit fog most kaszálni.

- Vérpótló? - húzza fel a szemöldökét.
- Persze van az is, ... - majd észre veszi a vámpír társukat. - most már értem, mindent értek. - zárja le ennyivel.
- Ügyetlenség elleni tárgy? Hááát .... - gondolkozik el a boltos. - van nyúllábam persze nyúllal együtt eladó. Hiszen mit kezdjek itt egy lábatlan nyúllal. Esetleg van lópatkóm lóval eladó. Szegény ló nem bírná ki ha levennénk a patkóját. Szinte hozzá nőt úgy tudom. A lóherét nem ajánlom, nem ilyen szép hölgy nyakába való “ékszer”. - magyarázza az öreg.
- Antidepresszáns miatt keresse fel kezelőorvosát, gyógyszerészét. - mondja elgondolkozva. Majd a kezébe csap mintha a világ legjobb gondolata jutott volna eszébe.
- De van egy ölelőpárnám ha megfelel a célra. - zárja le ezzel ezt is.
- Gyémánt? Esetleg egy szép hölgynek? Szerelmének, vagy esetleg futó kalandra? - kérdez vissza.
- Azért is érdeklődöm mert sokat számít a minőség és a méret a cél érdekében. - Majd feltűnik a boltosnak, hogy a karkötőn lévő zöld követ nézegetitek méregetitek.
- Ezt szeretnétek? - kérdezi tőletek majd jól végig mindannyiótokat.
Látja a kést Alricnál, meg a szimatszatyort, Ahriman medálját. Damiennél a jogart. Darmannál a karkötőt, köpenyt, Érzések láncát. S a többieknél is mind mind cuccot.
- Úgy gondolom, - kezd bele lassan. - tudunk tárgyalni. Ez egy nagyon régi családi örökség így szinte felbecsülhetetlen értéket képvisel. - húzza el a száját egy kapzsi vigyorra.

-Kinek a családjáé? Kérdezi hamiskásan... -Mert ha az öné lenne, nyilván nem válna meg tőle. De látom értjük egymást. Nekünk kell ez a kő. Annak hogy vannak a többieknek való holmik örülök, azzal kapcsolatban külön alkudnak. Most viszont beszéljünk a kőről.
Amikor megpillantja hogy a késére siklik a kereskedő pillantása, hirtelen felindulásában felkiált.
-Ember most jöttem ki egy vámpír terméből! Ez miatt mentem vissza épp hogy vissza szereztem, most meg... Áhh...  Hátrasimítja a haját és folytatja
Mint mondtam az érdekességek után érdeklődünk, és megegyezhetünk abban, hogy ez érdekel minket. Ennek függvényében, úgy gondolom, hogy egy hasonló becses darabot kell felajánlanom. Ez a kés damaszk pengével rendelkezik, a markolata sárkányarany. Hatásszünetet tart, hogy a kereskedő megemészthesse ennek a ritka fémnek a fontosságát. -A karperec nem kell, tegye át a rubint a pengéből ha kell. Nekünk csak a kő kell.
Ezt tudom felajánlani. Hogy nyomatékot adjon szavának előhúzza a kést a tokjából és lerakja elé az asztalra, hogy ha szükséges a másik megvizsgálhassa.

Ahogy hallgatom a boltos válaszát szinte minden egyes kérdésre arra gondolok, hogy ez nem komplett. Nem 100-as a hapsi az tuti. Bár lehet mi sem.
Ekkor üti meg a fülem Helen megszólalása, hogy van itt pár undi dolog.
Odafordulva meglátom mire is értette szőke barátnőm.
- Mi a fene... - szalad ki a számon ahogy megpillantom.
Az egyik polcon egy csomó “befőtt” van. Ám sajnos nem lekvárral megrakva vagy esetleg esetleg kompóttal. Persze, hogy nem hiszen ez nem egy sarki élelmiszer bolt mint amilyen volt nálunk otthon.
De szerettem én azt a is boltot, s a tulaj feleségét is. Kedves volt, aranyos. Mindig jól szólt hozzám mikor oda kellet mennem vásárolni. Bezzeg az ura egy mocskos bunkó személy volt. Utáltam is nagyon.
Itt vissza kellett térnem az emlékből mert túl sokáig időzök ott abból baj lesz.
Körülnézve látom, hogy az egész nem tartott tovább 2-3 másodpercnyi előre bambulásnál.
- Igazad van Helen. - állok oda a lány mellé.
- Ez a polc olyan mint valami őrült tudós területe lenne. Régi mugli filmekben van ilyen. Valami őrült, bolond kísérletezik, s valamilyen lében emberi és állati belsőségeket tart a kísérlethez.
- De szerintem finoman fogalmaztál. Ez nem undi, hanem ocsmány és visszataszító dolog. - módosítom a lány kijelentését a magam véleménye szerint.
Ekkor hallom meg Alric alkudozását.
* Ezt az idiótát.* káromkodok egyet magamban.
- Fel ne tedd már ezt a relikviát. Valószínűleg olyan cucc mint a bot ami most segít minket a továbbjutásban. Ne légy már ekkora idióta. - lépek mellé s suttogom a fülébe.
Majd sorra veszem a cuccaimat ami nálam van s feltehetném csereértékbe.
Az feltűnt, hogy a fószer körbe pislant minket és meglesi az értékeinket.
* Ez tuti már fel is becsülte mi mennyi lehet. * nyugtázom a dolgot magamban
- Barátom kése helyett felteszem eme varázserejű tárgyat. - előveszem s leteszem elé az Érzések lánca nevű tárgyamat.
Ha jól emlékszem a többieknek is vannak ilyen cuccai. Így feléjük fordulok s szemmel jelezni próbálom, hogy ideje lenne felébredni a révületből mielőtt ez a mamlasz elad egy olyan tárgyat amire szükségünk lehet majd a jövőben.

Még fel sem ocsúdom a vámpírral való harc keltette diadalból, amikor már újra az öregnél vagyunk. Megkapjuk a követ, ami villámgyorsan olva bele a jogarba. Éppenhogy ki tudom venni a kő kék csillogását, mielőtt eltűnik. 
*Remek. Piros és kék pipa* - gnodolom magamban, de már ki is tessékel bennünket az öreg. Mire kiérek a többiek mennek is be a szemben lévő boltba. 
Megyek hát utánuk, de érzem, valami megváltozott bennem. A bolt nem túl nagy, és azon veszem észre magam, hogy társam ölelésében állok valahol a polcok között. Elveszek az ölelésben, és újra érzem, hogy a vámpír felem előtör belőlem. Nem változom át, de mintha már nem is kellene. Most először érzem azt, hogy teljesen békében élek önmagammal, a bennem lakozó fenevaddal. 
- Igen! - suttogom társamnak válaszul, hogy ha ennek vége, beszélnünk kell. 
De Darman már megy is tovább. Én még maradok picit. Innen is kristály tisztán hallom ahogy a többiek a boltossal gyezkednek. Tisztában vagyok azzal is, hogy a boltos már lefigyelt mindnnyiónkat.
Elmosolyodom a gyermeki naivságon, amit a többiek művelnek. Tényleg azt gondolják, hogy bármit is felajánlunk ennek itt, el fogja fogadni? 
Megvonom a vállam, és várok. Kíváncsi vagyok mi lesz az alku vége, de minden idegszálammal a támadásra készülök.

Felhúzott szemöldökkel vizsgálja meg a boltos a Darman által elővett tárgyat.
- Nem rossz cucc, meg kell hagyni. Ne halálos de használható. Vallatásnál, zsarolásnál jó hasznát veszi az ember. - magyarázza vizsgálgatás közben.
- Elfogadom, de..... - kezd bele amiről tudjátok, hogy nem sok jót jelenthet. - mivel ez egy egyedi semmivel össze nem hasonlítható értékű személyes kő, egy tárgy kevés érte. Emellé tegyetek le még 3 másikat és akkor talán áll az alku. - fejezi be kis gondolkodás után.
- Ahogy láttam, elvagytok látva nem kevés értékkel. S gondolom nincs nálatok drakma mellyel kiválthatnátok bármit is.
(A hordós szobában a ládikóban lett volna egy drakma teli erszény. Sajnos az oda behatoló csapatnak nem volt szerencséje s a kincs sav áldozata lett.)
- Megnézek valamit hátul, addig tanakodjatok, de mire vissza jövök legyenek kitéve a cseretárgyak. Ha nem akkor menjetek és távozzatok innen. Nem vásárló, üzletelő vendégekre nincs szükségem!

- Látod, mennyi ocsmányság van itt, Daniel? - kérdezem a fiút, majd halkra fogom a hangomat. - Jól vagy? Ne haragudj, hogy mostanában nem figyeltem rád annyira. 
Pont ahogy a mondandómat befejeztem, a boltos akkor szólal fel, hogy mindenféle csecsebecsék vannak nála, ami ráadásul nekünk pont, hogy nem kellenek, és ennek Alric szót is ad. Nem sokkal később Darman is megjelenik mellettünk, és megjegyzéseket tesz ő is a sok furcsaságra. 
- Ezek aztán undorítóak, az is tuti. Meg amint hallom, a boltos már eléggé alkudozik, nem nagyon akaródzik neki daadni azt, ami nekünk kell. - jegyzem meg a háztársamnak, majd nagy sóhajjal megfordulok, és a pulthoz lépek. - Nem azért jöttünk ide, hogy a felesleges dolgokat próbálja ránk sózni. A drága barátom elmondta tisztán és érthetően, hogy mi kell. De rendben van: srácok, pakoljátok ki azt, ami esetleg elég lesz ahhoz, hogy megkapjuk azt a követ. Nem akarunk erőszakot alkalmazni. 
Ekkor a táskámban kezdek el turkálni, és elkezdem kipakolni egy Orrcsavaró facsaró labda, és egy Mini Max-ot, majd kissé sajnálkozva nézek a többiek felé, hogy nekem csak "ennyim" van, majd ránézek a tulajra. 
*Azt hiszem, ez nem lesz elég, reménykedj, hogy a többiek hozzátesznek valamit. Feltéve ha nem akarnak harcba szállni vele.* Megrázom a fejemet, remélve, hogy nem tesznek semmiféle butaságot, majd az ujjaimat elkezdem a pulton járatni. Hamar megunom az ottlétet, és elkezdek a boltban körbenézni, hátha kiszúrok valami érdekességet, amit talán elcsórhatunk innen.

Beletúrok a zsebembe, megnézem a táskámat is, de mesekönyv, egy pálcatartó, és egy kis ezüst katona van nálam. Semmi értékes dolog, ígyhát reménykedtem, hogy a többiek a maradék 3 dolgot elő tudják teremteni. Ilyen esetekre lehet magamnál kellene tartani valami kellő dolgot, ami nekem felesleges, de másnak értékes lehet. 
-Skacok, sajnos én nem tudok semmivel szolgálni, nem hinném  hogy egy mesekönyv érne valamit ennek az alaknak. Bár a puloverem lehet nem ártana, legalább nézne is ki valahogyan - fordultam a többiek felé, és osztottam meg velük, hogy ebben a feladatban nem tudom kivenni a részemet.

Úgy látszik a gondolatom bevált, s az öreg a kést hagyván a felajánlott cuccom kezdi el nézni, vizslatni.
* Hátha bekapja a csalit, s inkább többet mint egyet alapon választ. S a kés megmarad a mamlasznál. * - gondolom magamban s bízok a szerencsében
Idő közben Helen is elkezd beszélni. Bár fogalmam sincs mit motyog s honnan veszi ezt a sok dolgot.
Alric kérdezte s sorolta fel mik is kellhetnek mielőtt megemlíti a követ a boltosnak.
Nem igazán tudok mit mondani erre, így inkább a fejem csóválom.
* Mi lelete ezt a lányt? * gondolkozom el ezen, mert nem első alkalom, hogy ilyen váratlan s pont ellentétes dolgokat magyaráz.
Vagy csak én vagyok az aki nem figyel.....
A gondolatot lógva hagyom inkább. S megnézem miket tett ki Helen.
- Na ezzel megvan 3. még legalább egy kellene, de azt mondom minél több annál jobb. - adom elő a véleményem.
- Nem gond, a pólód meg inkább hagyd magadon. - válaszolom mosolyogva.
- Perszer derűs, s biztos szép látvány lennél pulóver nélkül egy szál pólóban. De ki tudja innen milyen meleg vagy hideg helyre kerülünk, s nem lenne jó ha szétfagynál mert itt nekivetkezel. - beszélek tovább Fairának.
- Valakinek van még valamilye? Daniel? Tia? Alrric? - kérdezem nevükön szólítva többieket.
Bízva abban, hogy ők már régebb óta járnak a suliba hátha szert tettek valamire.

Felvont szemöldökkel Darmanra pillant, majd kimérten a késért nyúl.
-Jól van cimbora! Nem kell keresztbe lenyelni.
Elteszi a pengét, majd karba font kézzel gondolataiba merül.
- A medálokat nem adhatjuk. Amit én be tudok dobni az a tatyim, másom nincs. Ha elfogadja a fickó akkor az eddig kettő. és nem épp a legjobb áru. Körbepillant a társain. 
-Akad még valaki aki bedobná bármeny ingóságát a közösbe? Kell ez a gyémánt!
Az újoncok nincstelenségén nem lepődik meg.Reményei szerint Helen vagy Daniel esetleg Tia valamit még be tud dobni.

Figyelmesen hallgatom az alkudozást. Valahogy emlékeztet a szituáció arra, amikor ennek a kalandnak az elején szintén egy alkudozóval beszéltünk, aki elvitt bennünket a helyre, ahol megtaláltuk a Nauthilust. 
-De vajon ebben megbízhatunk-e? - teszem fel a kérdest félhangosan, miközben Darman már fel is ajánlja az első tárgyat, Alrik kése helyett. Ez jó döntés. Az a kés nem véletlenül került hozzánk, ahogy a jogar sem. Még biztosan kellenei fog. Ahogy viszont arra a kőre is szükségünk van. 
Aztán az eladó otthagyja a többieket, és hátra indul. Én pedig utána megyek. Nesztelenül követem őt, miközben próbálom kifürkészni a gondolatait. Nem érzek benne csupán nyereségvágyat, azt viszont rengeteget. Nekem egy szószátyár cukorkán, és egy tűzbogáron kívül nincs más a tarsolyomban. Ezekkel nem hinném hogy sokra megyek. Aztán eszembe jut még valami. Korlátlan hozzáférésem van a Prince vagyonhoz, ami elég lenne ahhoz is hogy ezt az egész kócerájt százszor megvásároljam.
Hanyagul a hátsó ajtónak dőlök, majd megszólalok.
- Mennyit akar azért a kőért? - kérdezem a bent ténykedő alaktól. - Mit gondol, elintézhetjük ezt szépen csendben kettőnk között ezzel? - rázom meg a kis bőrtarisznyámat, melyben kellően hangosan csilingelnek az ezüst és aranypénzek, - vagy esetleg szeretne kevésbé kellemes módon megválni a kis csecsebecsétől? - villantom fel egy pillanatra vámpír alakomat. 
Szeretném erőszak nélkül megoldani ezt a dolgot, és ha lehet anélkül, hogy lemondanánk egy olyan tárgyról, ami a későbbiekben még hasznunkra válhat itt a labirintusban is akár.  
Nem igazán tudom mire számíthatok, így felhúzva okklumencia pajzsaimat, érzelmektől mentes arccal, ámde hanyag eleganciát sugározva várom a választ.

Az öreg nem igazán lepődik meg Tia ajánlatán.
- Tudod kislány, nem igazán ijjedek meg holmi fenyegetőzéstől. Milyen kufár lennék én akkor? Főleg egy ilyen helyen.... - feleli a lánynak miután az befejezte a mondandóját.
Ám a boltos kapzsiságvágya felerősödött a mondhatni kifogyhatatlannal pénz hallatán.
( Ha páros a dobás sikeresen hajlik a kivásárlásra, ha páratlan hajthatatlan s csak a tárgyakra cseréli a követ. )
 

Mesélő carried out 1 launched of one Lucky :

3

Egy pillanatig úgy tűnt hajlik az alkra az eladó. DE végül meggondolta magátt.
- Szép próbálkozás te lány. De ahogy mondtam, ijeszteges mást. S menj vissza a társaidhoz s nézd meg előkészítették e már a tárgyakat. Addig kiszedem a követ a karkötőből. - hessegeti el a lányt.

Egy darabig úgy tűnik, a fickó hajlandónak mutatkozik pénz elfogadni a kőért, de aztán mégis a tárgyainkat szeretné. 
- Tudja, ha annyira jó kufár lenne, mint amilyennek tartja magát, nem kiskamaszokkal alkudozna jelentéktelen tárgyakról. De Ön tudja. - Rántom meg a vállamat teljesen hitelesen látszatva azt, hogy nem érdekel a dolog. Persze ez koréntsincs így. -  Nem fenyegetőztem, csak szelíden jeleztem, nem érdekel mennyire kapzsi, ha a barátaimnak odakint egy haja szálai s görbül, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ez a kóceráj eladó nélkül maradjon. És nem, ez még mindig nem fenyegetés. Ez egy ígéret. - állok félre az ajtóból, de ahelyett, hogy követném a fickót a barátaimhoz, a háttérben lévő polcokat mustrálom. Vannak igazán érdekes dolgok, melyeket a legtöbben undorítónak tartanak, lévén többnyire emberi hozzávalókról van szó, de egy bájitalhoz kicsit is értő személynek inkább érdekesek, s kívánatosak. Persze mindeközben figyelek mi is zajlik a háttérben, készen állva arra, hogy azonnal közbelépjek, ha a sunyi dög esetleg a barátaim egyes részeit szeretné árulni a közeljövőben.

A boltos visszatér az előtérbe.
Megszemléli a tárgyakat melyek előkerültek.
- Egy szimatszatyor. - vizslatja. - Ezt sokan szeretik praktikussága okán. - motyogja az orra alatt.
- Egy érzések lánca. Ezt előbb már néztem. - teszi félre s nyúl a következőért.
- Egy Mini Max és egy Orfacsaró csavaró labda. - vizsgálja meg ezeket is.
Látszik szakértelemmel nézi meg a tárgyakat, s forgatja a kezében bármi sérülést keresve rajta.
- Az üzlet az üzlet, tessék itt a követek. - feleli a boltos, majd leteszi a zöld követ a munkapultra.
Megfogja az összes feltett tárgyat zsebre vágja őket majd arrébb vonul beárazni a tárgyakat.
- Ha vesztek valamit még akkor szóljatok, ha nem akkor távozzatok! - szól hozzátok még utoljára.
Ahogy az öreg hátra ment a kasszához a zöld smaragdkő gyengéden megremegett, míg mint ahogy a mágnes vonzza avasat a bot is magához vonzotta a követ.
Beleépül ahogy a többi esetben tette.
A bot körül a levegő lágyan pulzál jelezvén, hogy készen áll arra, hogy tovább vigyen titeket.

Egy bólintással konstatálom, hogy a boltos végül nem ver át bennünket. Szépen elteszi a számára felajánlott dolgokat, majd átadja a követ, mely már be is ivódik a jogarba. 
*Piros, kék, zöld, színű köveink megvannak, vagyis még egyetlen követ kell összegyűjtenünk és elvileg teljesítettük a labirintus követelményeit, hoy a sárkánykirályhoz jussunk. 
Igazán kíváncsi vagyok rá, de amire még inkább kíváncsi vagyok, hogy az első évben kikeltett kissákány vajon vele van? Vagy a kastély egy olyan rejtett ugába, amit nem fedeztünk még fel? Azt hiszem, hogy ha hazaérünk kivételesen jó lenne a saját házunk táján körbenézni. Talán a Darman által talált térkép még jól jöhet. Azon legalább 2 átjáróra tisztán emlékszem. *  - ezen jár az agyam, miközben kilépek a szatócsbolt ajtaján, egészen megfeledkezve a hozzávalókról, melyeket kinéztem magamnak.

Úgy tűnik, nem sok mindenünk van, főképp, hogy Faira is végigtúrja a zsebeit, nála semmi sem volt, majda háztársam megjegyzést tesz arra, hogy Faira akár a pulcsiját is itt hagyhatja az alkuhoz. Szúrós szemmel nézek rá a fiúra, jelezvén neki, hogy vegyen vissza egy kicsit magából. 
- Ahelyett, hogy másokat piszkálnál, te is forgasd ki a zsebeidet. - förmedek rá a Darmanra, és közben Alricra mutatok, aki a szatyrát adta oda a boltosnak. - Na tessék, ennyit erről. Remélem ez elég lesz az alkuhoz, mert rettenetesen mérges leszek. 
Ekkor Tia eltűnik a boltos után. Remélem, hogy nem úgy fog visszatérni, mint aki jól végezte a dolgát, de szerencsére fellélegeztem. A boltos elfogadja a felkínált tárgyainkat, és cserébe odaadja a követ. 
- Ez nekem valahogy túlságosan gyanús, hogy simán elfogadta tőlünk a felkínált tárgyakat. Remélem, hogy a továbbiak során nem küld utánunk senkit sem. - mondom, és a fickón tartom a szememet, majd mivel nem akarok semmit sem venni, így kilépek a boltból.

Egy újabb követ sikeresen megszereztünk. Bár a tünk talán túlzás, mert mások tárgyaira cseréltük be, miközben én azon tanakodtam, hogy melyik könyvemtől vagyok hajlandó megválni.
"Lehet nem mindenki számítaná varázstárgyaknak a könyveket, de elrepít nem létező világokba. Mi kell ennél varázslatosabb?"
Mindenesetre megvan a kő és a fura kisugárzása egyértelművé teszi, hogy igazi, nem csak ügyes másolat. Abban viszont egyet értek Helennel, hogy résen kell lennünk, mielőtt a nyakunkba kapjuk a boltos barátait.

Játékban résztvevők:
 
Faira Smith: 5+2=7
Alric Maggot: 5+2+2=9
Dragneel Darman: 5+2+2=9
Helen Green: 5+2+2=9
Wang Blackthorn: 5+2=7
Daniel Cards: 5
Tiara Prince: 5+2+2+2=11
 
Házpontok:
 
Favoritus: 15
Auctoritas: 15
Khimeras: 5
 
Minden játékos dobhat egy csokibékát!