102. Atlantiszi kaland

Előzőekben történt:
 
Már a legelső év kalandokat tartogatott a diákok számára. Maguk se tudták, milyen mágikus lavinát indítanak meg azzal, hogy a Magnetariont választották tanulmányukhoz. Már az első év végén megismerkedtek egy háttérben lévő titokzatos renddel amiről nagyon kevesen tudnak csak. S megtörtént az eddig lehetetlennek vélt dolog, fel is vették őket közéjük. Azóta is “toboroz” a Rend új tagokat a diákok sorai közt. Az év végén a diákok ki keltették a legendákban éppen, hogy meg jelenő Fény sárkányt. Ezzel olyan kalandok kezdődtek meg számukra amik csak a mesében szerepelnek, vagy még ott sem.
A sárkány gyenge volt s szüksége van a Legendában szereplő s létező 4 sárkánykirály együttes erejére, hogy életbe maradjon, s segítségével visszatérjen a mágia a világra annak rendes bőséges módja szerint. Még ebben az évben került hozzájuk a Víz sárkánykirály főpapjának a jogara.
A második év sem tartogatott pihenést a diákoknak, hsizen már év elején egy nagyobb kalandba volt részük a Balatonnál. Pihenni indultak, de felfedezés lett belőle. Ahol megtalálták a Víz sárkánykirály egyik rejtett barlangját. Sajnos amit bent találtak nem volt túl derűs látvány. Ám kiderült, hogy nem csak ez a Rend létezik és a sárkányoknak igenis van egy ellensége.
A barlangba egy csomó mágikus sárkányaranyat találtak és egy kulcsot. Melyet később megfejtve eljutottam a Fekete Tengerhez. Mindezt zugiba és titokba, a tanárok háta mögöt a téli szünetben.
Ott majdnem le leplezték a mágikus világot a muglik előtt. De szerencséjükre nem sikerült. De a kaland sikeres volt, mert megtalálták a kulcshoz tartozó zárat mely a híres hajó a Nauthilus volt. Mely a legenda szerint elviszi őket Atlantiszra vagy bárhová. Itt cserélt gazdát a jogar, s az új tulajdonosa Daniel Cards lett aki megfelelőbbnek bizonyult az előző tulajhoz képest s lévén, hogy vízzel kapcsolatos képessége van még job köztük a harmónia....

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
Jelen:
 
A piramisos kalandot követő bő másfél hónappal később Darmannál lévő síp jelezni kezd a fiúnak. Egyik éjszaka álmában veszi fel vele a kapcsolatot.
 
- A kapitány vagyok, fiú. Tudom hova szeretnétek eljutni, s sajnálom amiért bele néztem az elmédbe. De szerencse, hogy így tettem. Mert ahova menni akartok oda nemsokára megnyílik az út. 3 évente egyszer. Szólj a barátaidnak, hogy indulnotok kell holnap után. Reggel legyetek a tó mellet s fújd meg a sípot! - hallatszik a kapitány mondandója.
 
Annak rendje s módja szerint Darman össze szedi az elit támadó és felderítő csapatott. A tó partja mellett megfújja a sípot s ahogy a kapitány ígérte annó, a hajó megjelenik. Az ajtó kinyílik, de senki nem jön ki belőle.
Belépve a hajóba, miután mindenki beszállt az ajtó becsukódik s bezáródik.
A hajó megremeg.
- Kapaszkodjatok! - szólal meg egy hang melyet jól ismertek.
Pillanatokkal később a a remegés alább hagy s a hoponálást melléghatását érzitek magatokon, csak most erősebben a szokottnál. Mert nagyobb távot tettek meg.
 
(Dobjatok szerencse kockával. Ha párosat dobtok akkor szerencsések voltatok s pillanatok alatt elmúlik a hatás.
Ha páratlant akkor kevésbé vagytok szerencsések. A rosszullét 2 hsz-en keresztül veletek tart. Hányinger, szédülés a tünet! Ennek tudatában mozogjatok, cselekedjetek!
Darmannak nem kell dobni, képessége okán nem lesz rosszul.)
 
- Megérkeztünk. - szólal meg újra a hang.
- Szálljatok ki! - teszi még hozzá.
 
Miután mind ki szálltatok egy varázsbúra alatti kikötőben találjátok magatokat.
Üdvözlésetekre senki sem jött elétek. Sőt ez a város nem is olyan mint egy város. Inkább egy útvesztőnek tűnik a hatalmas falaival.
- Ez itt Atlantisz. Kiábrándító ugye? Mindenki azt hiszi, hogy ez egy város. De ez egy útvesztő. S a célja az, hogy akik a Víz sárkánykirályhoz akarnak eljutni mutassák ki méltóak e hozzá. Így ha nem mertek nekivágni akkor még vissza tudlak titeket vinni. Ha kell. - szólal meg a hajó kapitánya
 
Egy bejárat van amin be mehettek, vagy éppen vissza fordulhattok.

Nem kicsit lepődtem meg mikor a kapitánytól üzenetet kaptam. Elsőnek egy hülye álomnak fogtam fel, de miután egyre többet gondoltam rá ébredés után igaznak tulajdonítottam a dolgot. S ahogy kérte szóltam és üzentem a többieknek.
Persze pont a legjobb időpontba kellett Norinának meg itatnia velünk azt a hülye löttyét.
Reggelre olyan szinten megnémultam, hogy ahhoz foghatót csak filmekbe látni.
Se egy hang, se egy szó nem jött a ki a számon.
~ Ez így baromi jó lesz. ~ jegyzem meg magamban. S igazán örülök neki, hogy a gondolataimra nem terjedt ki a lötty hatása.
A hajóba beszállva a gondolataimba révedtem, hogy miként tudok kommunikálni a többiekkel ezek után.
Szinte észre se vettem a hopponálást csak a megérkezést.
Ahogy elhagytam a hajót nem az a látvány terült el a szemem előtt mint amire számítottam.
De ahogy körbe néztem Alricon is látta, hogy nem erre számított.
Egy hatalmas várost vártam kopoltyúkkal rendelkező embereket, egy élőt, hatalmasat, fejlettet vagy ókorit.... De ez minden csak nem az.
~ Persze.... próbatétel. ~ csóválom meg a fejemet.
Alric rögtön varázslattal indít s felméri az utat előttünk.
Nem rossz gondolom magamban, majd a égtájat is próbálja betájolni.
Mondjuk ezt nem értem minek, hiszen nem tudjuk, hogy merre kell mennünk. A vége nem feltétlen észak, lehet Kelet vagy Nyugat is. Így inkább meghúzom a vállam ennek láttán. A falakat kezdem el nézni.
~ Gondolom felrepülni nem igazán lehet, erre gondoltak. Bár kíváncsi vagyok milyen védelmet eszeltek ki ezen csalás ellen. Vajon kivel kellene ki próbálni? ~ töröm a fejem majd inkább elengedem a gondolatot. S csodálkozni kezdek, hogy honnan juthatott ilyen az eszembe.
Majd megszólal s kérdezz egy igen jót Alric.
Már éppen válaszolnék valamit mire megint eszembe jut kuss a nevem sajnos.
De eszembe jut egy megoldás. Bicskámat előkapva a földbe, vagyis a homokba mert homokos a part, kezdek el írni.





Fejezem be s várom, hogy mit kapok válaszul, bár érzem, hogy lassan indulnunk kellene. De nem vissza hiszen ki tudja valaha is vissza tudunk jönni ide hiába 3 évente van lehetőség erre.

A mondák amik erről a városról szólnak, nem említették, hogy valójában itt élet halál harcra kell számítani. Az igazat megvallva áldja az előrelátóságát, hogy legalább azt a néhány konzervkaját elrakta indulás előtt.
A pontos helymeghatározás fontos, ha az ember ismeretlen terepre megy. kiváltképp ha viszonyítási alapra van szükség.
~ Kár hogy nem látni a napot. Akkor még a kiindulási helyet is be lehetne lőni. Mindegy ne legyünk telhetetlenek.
Ahogy várta, cimborája rögtön beszáll az ötletelésbe. Noha szegény jelenleg csak a nonverbális kommunikációs formákkal rendelkezik.
- Hát te jól megjártad! Mondja fejcsóválva. 
-Áldom a szerencsém, hogy kihagytam ezt az órát.
Közelebb húzódik hogy jobban lássa a karcolásokat a homokban. és egy széles vigyor terül el az arcán.
-Áhhá... pedig azt hittem van köztünk valami kötelék. Most a lelkembe gázoltál. Csap egyet a fiú vállára, majd a földre szegezi a pálcát. A hegyén kigyúló forró lángokkal, egy háromszög alakú nyílhegyet rajzol a homokba.
- Nos barátom, ha nem óhajtod megfogni a kezem, szipogást imitál, - Akkor nincs más megoldás. Ezek a nyilak, mindig a kijárat felé mutatnak. Ha valaki lemarad, eltéved, ezeket követve visszajön ide a kikötőbe.
Kezdetnek jó lesz?

Nem kellett sokat várakoznom, Alric gyorsan észre vette s válaszolt is. Persze meglepő módon kapom is a frappáns válaszokat.
~ Kötelék, mi? ~ gondolom magamba szavak kiejtése nélkül.
 
“Tetszik, főleg ha bele tudod marni a jelet a falba is. Hiszen nem biztos hogy odabent nincs vizes talaj vagy bármi folyékony termék.”
 
Firkantom fel a homokba s várom, bárki más szót emeljen arról mi legyen. Nincs sok hangulatom a csapat sorsáról dönteni.

Amikor Darman összehívja a társaságot, hogy elinduljunk egy új - régi kaland folytatására kissé sérelmezem, hogy csak egy levelet küld. 
Nem igazán beszéltünk mostanában, valahogy azt gondoltam, legalább egy ilyen fontos dolgot ha mással nem is velem, személyesen közöl. 

Lent a tónál is csak egy bólintással köszönt, mintha ott sem lennék, mígnem megjelenik a hajó, és beszállunk. 
Egy ismerős hang szólal meg, és hirtelen összeszorul a gyomrom, mintha összepréseltek volna. 
*Gyűlölök hoppanálni* - gondolom még magamban, De ekkor megérkezünk. 

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

2

.

Meglepetésemre egyáltalán nem érzem magam rosszabbul, mint egy átlagos hoppanálás után. 

Kiszállok a hajóból, és álmélkodva nézek körül. Ami először feltűnik egy hatalmas bura, amely láthatóan körülveszi a pompázatos várost. 
Vagyis hogy, itt annak kéne lenni, nem? Ami előttünk áll, azonban sem nem pompázatos, se nem város. Sokkal inkább hasonlít a suliparkban lévő labirintusra, attól eltekintve, hogy vagy 200x nagyobb. Már az a része, amit innen beláthatok. 

Alric már befelé is enged egy fénygömböt, persze csak miután megszabadult láthatóan az egész heti megemésztett és megemésztetlen ételtől, amit magába pakolt. Láthatóan rosszabbul viseli ezt az egész ugrás dolgot, mint én. 

- Jól vagy? - kérdezem tőle, majd Darman felé fordulok, hogy ugyanezt kérdezzem tőle is, bár ő láthatóan nincs rossz bőrben. De még mindig egy árva hangot sem szól. 
Helyette lehajol, és a földbe kezd vésni valamit. 

- Óh bakker, de hülye vagyok! - mondom hangosan. - Biztosan te is kaptál a bájitalból, amit Norina főzetett veletek. Hallottam hírét. 

Alricra vigyorgok, ahogy megereszt egy kis viccet, Darmannak címezve. Bírom a srác kissé szarkasztikus humorát. Jómagam is egész jól forgatom a szavak fegyverét, ha már mostanában a pálcámat nem igen forgathatom. 

A fiú nyilainak haszna kétségbe vonhatatlan. - Ügyes! - mondom neki, majd Darmanhoz lépek. 

- Gyere te néma lovag! Én szívesen megfogom a kezed! - Azzal megragadom a fiú kezét, és a labirintus felé lépek. Kissé aggódom, hogy mi vár ránk odabent.

Meglepően tapasztaltam, hogy Darman meghívott a kis csapatba további kalandokra. Mindig is azt godoltam, hogy nem túlzottan bír. A többiekkel együtt slattyogtam be a megbeszélt időpontra. Darman megfújta a sípot és megjelent  A többiek után szálltam be a hajóba, majd a felszólításra megkapaszkodtam. A már jól ismert bizsergő érzés árasztotta el a testem. Néhány pillanattal később megérkeztünk, majd egy hang megszólalt.
A fejem kotyogott a gyomrom pedig fel le ugrált. Néhány másodperccel később sikeresen kidobtam a taccsot a hajó padlójára.
-Ohh bazzeg...- Motyogtam, ahogy próbáltam hátrébb lépni és kikerülni az aznapi csokissütiket, vagyis a maradványait.
A többiek után vettem az irányt és én is kiszállttam a hajóból. Alric szokásos ódon a kezébe vette az irányítást és a labirintus bejáratához vezetett minket.
A többiek után beléptem én is a labirintusba. A fejemet fogtam.
-Tia! Nincs esetleg nálad egy kis galagonya? Szörnyen kotyog a fejem a hopponálás óta. -  Szegeztem a kérdésemet a vámpirinek

Kissé rettegek az utazástól, amikor Darman közli velünk, hogy indulás van. 
- Biztos, mi ezt akarjuk? - kérdezem kissé remegő hangon a háztársamtól, majd megpróbálok lehiggadni, de megremeg a hajó. *Ajaj, ebből baj lesz. Remélem nem fogom kidobni a taccsot.* 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

10

.
De Merlin szakállára, csodás módon semmi bajom nem lett az egész hoppanálástól, amin meglepődök, mostanában valahogy szerencsésnek érzem magamat. Ki tudja, hogy ez a szerencse sorozat vajon mennyi ideig fog tartani, az egy nagyon jó kérdés. Ahogy megérkezünk, a lehető leggyorsabban próbálok lejutni a hajóról, reménykedve abba, hogy egy jó ideig abszolút nem is fogom látni, így inkább választom azt, hogy az útvesztő kellős közepére bemegyek, mint hogy újra felszálljak a hajóra. 
Alric felveti az ötletet, hogy improvizáljunk, vagy készítsünk tervet, amire Darman a homokba kezd el valamit firkálni. 
- Mi az, Darman? Megnémültál? - nevetek fel kissé halkan, majd elolvasom az írását. - Nálam sajnos nincsen se kötél, se semmi hasonló dolog. 
Ahogy megvonom a vállamat, Alric megcsapkodja a mellette álló fiú vállát, majd használva a képességét egy nyilat jelöl a homokba. 
- És gondolod, hogy ez tartós is lesz? Mármint gondolok arra, hogy ki tudja, hogy kik vagy mik vannak itt, akik esetleg rosszat akarnak nekünk, és eltüntetik a jeledet? - kérdezem Alrictól, miközben Tia is megérkezik, aki megsajnálja a háztársamat. Kissé később Olivia is betámolyog, aki így első ránézésre nincsen túl jól. - Minden rendben van, Olivia? Ne szóljunk a kakaskádnak, hogy cipeljen téged egy kicsit? 
Nem tudom, hogy miért ez a csipkelődés részemről, de jogosnak tartom szerintem egy kicsit, hogy érezzék a törődést. Jobbnak látom azt, hogy elinduljak a többiek után, mielőtt tényleg lemaradok, és még a mumusok fognak engem elvinni. 
Ahogy a többiek után indulok, a pálcámat előveszem, magam elé szegezem, majd egy halk Lumos Maximát mondok, és úgy nézek körbe: nem a szokványos labirintusnak kinéző hely van, vagyis mintha valami illúzió jellegű lenne az egész. Egy rossz érzés vesz körül, ahogy lépek egyre jobban a labirintus belsejébe. 
- Én nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem baromi rossz előérzetem van. Nézzétek meg - mutatok a pálcámmal a falakra, amiket mintha valami furcsa anyag fedné be - valahogy nem tűnik a szokványosnak. Mintha valami lenne rajtuk, nem gondoljátok? Ha nem gond, inkább nem nyúlok hozzá. Finite! És jobb, ha inkább leoltom a pálcámat, még mielőtt ide robbanunk. 

Közben megérkezik Olivia és Helen is. Értetlenül néz Helenre a kérdése miatt. -Ez korom. Szén. Gondolj a barlangok cseppkövein rajt maradt szénre, ami a barlangászok karbidlámpája után ragadt rajtuk. Évtizedek után is ott vannak, pedig ha valami, hát a barlang az vizes terep. Szerintem nem lesz gond.
Elszánt pillantással Oliviára néz, majd megcélozza a barlang bejáratát.
-Na nézzük meg mi van bent.
Az első méterek megtétele után, ő is észreveszi a furcsa anyagot a falon.
- Nemár. Remélem azért megoldható a tervem. Lépjetek hátrébb! Rászegezi a pálcáját és elmondja a varázsigét. A lángok elérik a folyadékot, majd szomorúan kialszanak, a falon pedig semmi nem látszik. 
- Hm ez bosszantó. Viszont attól nem kell félnünk, hogy gyúlékony és berobban. Ebben az esetben, megkockáztatok még egy kis fényt. Lumos maxima.
A pálca csúcsából elárasztja a labirintus járatát a fény, közben a globusza a kereszteződésben kialszik. 
- Nos, nincs más hátra, mint előre. Figyeljetek, hova léptek, lehetnek csapdák... esetleg mozgó falak. Ha lehet próbáljunk együtt maradni. 
Pillantásával Darmant keresi és ártatlan pilla rebbegetéssel megkérdezi.
-Biztos nem fogod meg a kezem?
Elneveti magát, majd Olivia csípőjét átkarolva pálcát előreszegezve elindul.
Közben gondolataiban, medáljának lakóit szólítja.
~ Ti velem vagytok?
-DE MÉG MENNYIRE! MENJ CSAK, MAJD FIGYELÜNK!

Nagyon meglepett a hír amikor Darmann meghívott egy kalandra. Főleg azért lepődtem meg, mert még csak egyszer voltam velük és akkor is elég sokat bénáztam..
Kicsivel a többiek Után érkeztem a találkozási pontra, de valahogy senki nem szólt be miatta. Vajon mi lehet ezekkel?.. 
Legnagyobb meglepetésemnek Darmann megfújt és sípot és megjelent
Kb utolsóként szálltam fel a rejtélyes hajóra.
Pár perccel később a hajó megremegett. 

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

10

.
Szerencsére nem lettem roszzul a hopponálástól. Kivételes alkalmak eggyike..
Ezután bementünk egy bizarul kinéző labirintusban..
Borzasztó előérzetem van. Nemtudom hogy egyszerűen a hely aurája miatt érzem-e ezt..
Mindenesetre nem kellene lemaradnom..
Gyors léptekkel elindultam a többiekhez

Éppen Alrciccal diskurálok mikor csatlakoznak a többiek is végre. Hiszen nagyon nem akarok a fej lenni, még ha olykor azzá is kell válnom.
Majd megjelenik ő. S minden megváltozik. Mond nekem ezt s azt. DE végül kézen fog s megindulunk.
- Várjuk meg a többieket is. - szólalok meg mert nincs kedvem elől menni s bekapni ha úgy van az első pofont.
Megfagyok egy pillanatra s a kezénél fogva vissza rántom Tiát. Én féltérdre ereszkedek.
- Csodát tettél hercegnő. Mennyei csodát. Vissza jött a hangom, mely eddig eltűnt. - magyarázom.
- Köszönöm, köszönöm. - pattanok fel s nevetek mosolyogva a megdöbbent arcra.
- Csak poénkodok, bár tényleg csoda vagy. - mondom neki szertettel teli hangon s nyomok egy csókot a szájára.
Majd én fogom meg az ő kezét s indulok a többiek után.
Nem sokkal maradtunk le igazából.
Pont arra érkezek utána meg mögöttem a kezénél fogva Tia, hogy Alric jelet próbál égetni a falra.
Már pont kérdezném, hogy mi az eredmény mikor a fejét csóválja.
~ Fene. ~ jegyzem meg magamban.
Gondolkozok, hogy bevessek egy Evaporess varázslatot. De inkább lemondok róla. Minek tisztítsam meg ha azután újra nyálkás lesz s nem látjuk a jelet. Nincs értelme fárasztani magam.
Alric magához húzza a kis vöröskéjét. Majd a nyakában lévő nyaklánccal játszadozik pár pillanatig.
Bennem ezt látva megindul egy rossz érzés. Valahol a tudatom határán túl megmozdul az ismert valami ki néha beszél hozzám vagy rosszabbat tesz.
Azt sugallja, hogy vigyázzak mert veszélyes az a kis “bizsu”.
Pálcát a kézbe másikkal a csajt a hátam mögött tartva indulok meg. Marha nagy hülyeségem okán persze legelöl vagyok már.
Az első pár méter megtétele után  kissé bátrabb leszek hiszen eddig nem szakadt semmi a nyakamba.
Majd a sarkon befordulva aminek Alric varázslata kétszer is neki ütközött megakadásra késztet.
- Baj van! - szólok hátra.
- Ez a trutyi előttünk az utat. Olyan mint egy vízesés. Ötlet? - kérdezek hátra.

Éppen a reggelimet ettem mikor kaptam egy levelet, Darmantól jött. kinyitottam és egyből elmentem a szobámba összepakolni a cuccaimat. Van nálam egy MRE kaja csomag, zseblámpa, íránytű és nemutolsó sorban a pálcám. Amint összekaptam magam rohantam is a megbeszélt helyszínre. Oda felé meglátom a többieket és oda szaladok. Látom Darman megfuj egy sípot ami egy hajót hoz elénk. egy kicsit fura előérzetem volt, de ha egy diáktársunk hozta ide biztos nem lesz gond. Egyszercsak megszólalt egy ismerős hang.

Vendég carried out 1 launched of one Lucky :

15

.
Hírtelen a hopponállás tüneteit veszem észre mamagom
-ajaj- És ekkor megtörtént a baj. Körbe hánytam magam mint amikor a vaddisznók körbe hugyozzák a terűletüket. 
- Bo bocsi srácok ez ma nem az én napom, lehet nem kellet megegyem a reggeli 2000kalóriát- Ahogy ezt kimondtam egy félig megemésztett csirke szárny csusszant ki a számom.
Végre egy időre eltünt a hányásom, de ez után úgy elkeztem szádülni, mint amikor a szomszéd öregasszony kiakar menni megetetni a tyúkokat 3 feles után. Mikor mondták, hogy el lehet hagyni a hajót én azzal a lendülettel, ahogy kijött a csirke szárny úgy is mentem le a hajóroll. Mikőzbe próbáltam magamhoz térni fel sem tűnt az a hatalmas útvesztő az orrom elöt. Mikor felnéztem azt hittem, hogy az Útvesztő film kellős közepére csöppentünk volna. Végre enyhült ez a egész rosszul lét és oda sétáltam Darman-ékhoz. Arra leszek figyelmes, hogy Valami elkezd a homokba vésni, Nem rosz ötlet, de sajnos nálam sincs kötél. Alrci egy fénygömböt küldöt előre a labírintusba, de sajnos az első kanyarnál eltünt, majd mikor rájöt, hogy ez nem működik a pálcáját használta iránytűnek. Rafkós, de nem értem, hogy mit számít, hogy merre van Észak, Dél Nyugat vagy kelet. Ezek után oda jött a vérszopókálo és elvitte magával Darman-t egy fura megjegyzéssel.
~Mivaaaaaaaan! A vérszopókálo meg Darman együt vannak? Eszem eldobom~
Elkezdtem követni a nyilakat, mert egy kicsit lemaradtam a bagázstól, de szerencsére visszataláltam hozzájuk.
-Bocsi egy kicsit lemaradtam- Mondom a többieknek. Meglátom, hogy Alric a pálcájával világít és akkor eszembe jutott a zseblámpa amit magammal hoztam.
Oda megyek Alric-hoz és felmutatom neki a zseblámpát.
-Szia Geralt vagyok!- Oda nyújtom neki a zseblámpát-Tessék vedd el ne a pálcádat kínozd ilyen varázslatokkal, lehet késöbb még nagyobb szükség lesz rá.-

Meglepő a behívó, amint kézbe veszem a behívót amit Darmantól kaptam azon nyomban oda indulok a tóhoz vagy akármi is ez, ja hát persze a szokásos késés is benne van a pakliba gondolom utolsóként éred oda, és amint odaérek a gondolatomba kerül, hogy: ~Na neee ez egy tengeralattjáró?? Csodálkozok el rajta és miután egy évig bambultam a semmibe, beszálltam és szintén ahogy Geraltot elkap a hányinger de nem is tudom milyen érzés ez a dolog, sebaj majd a jövőben kiderül. ~Lassan ott vagyunk nem? Gondolom magamba és azzal a gondolattal áll meg a hajó, pontosabban.. tengeralattjáró, kiszállok és mire észbe kapok a többiek réges-rég elmentek futok utánnuk és eközben látom meg Geraltot. 
-Szeva! emlékszel..? Múltkorrol én szóltam oda hozzád. Aztán, hogy is vagy láttam mi volt a tengeralattjáró, de most jobban vagy nem? Mindenesetre... próbálj meg legközelebb nem ennyire... tudod de jobbulást.. 

Vendég carried out 1 launched of one Lucky :

11

_________________________________________________________________________________________

Mondjuk a hányinger egyre csak elfajul és dölöngélek, már szinte a taccsot is kidobnám ha tehetném de egyszerűen nem jön de inkább ne jöjjön, -de mégis jön!!!! mondom ki de azért hangosabban elfutok a tömeg mögé és oda hányok mert ez a inger ami jött UNDORÍTÓ.. -Jesszusom ez borzasztó volt, de csak nem múlik el csak enyhül. Egy ici picit.  

Alric segítségének hála kissé jobban lettem, de a fejem és a gyomrom még mindig nagyon ugrált. Egészen hamar odaértünk a vízeséshez.
-Köszönöm a segítséget Kakaskám. - Mondtam majd eg puszit nyomtam Alric arcára.
-Valószínűleg elbűvölt a hely, ezért is nem tudunk varázslatot használni.- Mondtam miközben elkezdtem keresgélni, hátha találok valamit
-Lehet, hogy van itt egy gomb, vagy egy kar ami megszünteti a vízesést.- Nézelődtem, és tapógatóztam körbe, majd egy követ felrúgva, mintha megremegett volna alattam a föld.
-O-óóó- Néztem a többiekre kétségbeesetten
-Ez nem hangzik túl jól

A mai nap egy érdekes nap,a jogar amit már rég nem láttam hirtelen került hozzám,nem vagyok benne biztos mi lehet az oka,és miért hozzám került,viszont az érzése olyan mintha már rég ismerném.Ha ez a hirtelen változás nem lenne elég,még Darman is felhívja  figyelmemet egy új megbízásra amire igyekszek is felkészülni,de a jelenlegi pillanatokban ez kb annyit jelent,hogy lelkiekben felkészülök a kalandra.A megbeszélt időpontban jelenek meg jogar a kezemben és a szokásos táska a vállamon.Darman a sípjába fúj és hirtelen jelenik meg a hajó amire a többieket követve én is felszállok,és a jogart tanulmányozom egy kicsit mikor megcsap a hirtelen hely változtatás érzése 

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

7

.....

A hirtelen érzés nem éppen tesz jót nekem és csak áldani tudom a szerencsét,hogy nem éppen most ettem, egy kis idő múlva enyhül egy keveset az érzés ahogyan megérkezünk. És a többieket követve én is le szállok a hajóról,mély levegőket véve ahogyan rá támaszkodok az eggyik oszlopra a közelben.És figyelem ahogyan a többiek is kommunikálnak és Darman elősször néma majd pedig újra felszólal.Erről jut vissza az agyamhoz,hogy én is megnémultam egyenlőre,remélhetőleg nemsokára nekem is visszatér a hangom. Most,hogy egy kicsit magabiztosabbnak érzem magamat abban,hogy nem esek fejre mint egy alkoholista aki éppen most jön az ivóversenyről a kikötő vizéből egy kicsit magamhoz hívok és a lebegő kis víz golyóval a közelemben lépek a többiek után,kissé lassabban mint szokásom a biztonság kedve miadt.És a folyamra nézve egy kicsit elgondolkodok,a mágia nem hat rá mint ahogyan azt a többiek demonstrálták,de talán van valami más megoldás is. Azzal egy kicsit jobban körbenézek majd csak úgy próbálkozásnak a folyás felé irányítom a jogart és egy egyenes vonalat írok le vele függőlegesen,úgymond azért,hogy a folyam esetleg kitáruljon,de minden esetben tovább igyekszem figyelni a környezetem hátha találok valamit ami kinyitja az utat.

Vagy Olívia vagy Daniel próbálkozásának hála valami beindul és az akadály ketté válik. Szinte mint a filmekbe középen ketté válik a "vízesés" s szép lassan egyre szélesedik míg el nem tűnik a labirintus falainál.
A vízesés mögött megváltozik a labirintus. Már nem nyálka borítja a falakat.
Húsz méterenként vastag kristályok csüngnek a barlang faláról, lágy fényt sugározva, épp eleget ahhoz, hogy lássátok, merre haladtok. Ahogy szemetek hozzászokik a csaknem teljes sötétséghez, (bár simán használhattok egy fény varázslatot ha nem akartok vaksiskodni) körben minden felé mozgást láttok. Pókok és bogarak másznak fel-le a falakon és tűnnek el gyorsan nyílásokban és repedésekben közeledtedre. Patkányok és egerek szaladgálnak a földön előttetek. Vízcseppek hullnak kis tócsákba hátborzongató hanggal, amely végigvisszhangzik az labirintus folyosóin. A levegő hideg, párás, nyirkos. Miután öt percet haladtatok lassan az alagútban, egy kőasztalhoz értek, amely a bal oldali fal mellett áll. Három doboz van rajta és egy cetli, a dobozokra nincs írva semmi. Ám a cetlin annyi szerepel, hogy.


Az asztal után az út úgy 5 méter múlva kettéválik. Jobbra vagy balra lehet menni.

(Mit tesztek?)

Olivia hálája kicsit meglepi, de nem ellenkezik. A legmacsósabb vigyorát villantja a lányra. Neked bármit szivi. Ismét előre tekint, mígnem egy alak böködi meg hátulról valamivel.
~ Hát ez meg ki a rozsféreg?
Ahogy megfordul, egy új srácot pillant meg maga előtt, aki éppen egy mugli tárgyat, egy ~ egy zseblámpát? Probál rátukmálni.
Rápillant a többiekre, kicsit elvigyorodik és kimérten megszólal.
- Ide figyelt őőő mindegy is, akárki légy... Tudod van a fejed... meg az én sovány hátsó felem... Nem tűnt fel még a hasonlóság?
Kissé fölemeli a hangját. Varázsló vagy te szerencsétlen én is az vagyok! Mégis mi a mennydörgő botot használnánk világításra, ha nem a pálcánkat?! Miért kéne koszos muglik cuccait használni ahhoz hogy lássunk? Gondolkozzál már te szerencsétlen! Mit gondoltál lemerül a pálcám ha sokat világítok vele vagy mi? Az a megbízhatatlan ketyere esetleg!
- Difindo!
A varázslat hatására a lámpa darabjaira esik és szertegurulnak a darabjai a földön.
- Ide figyelj öcsém! Mi itt halálos veszélyben lehetünk. Itt, ebben a labirintusban, akadályok, halálos csapdák és még ki tudja mi vár ránk. Olyan erős a csapat, amilyen a leggyengébb tagja Szedd össze magad, és viselkedj varázslóhoz méltó módon, vagy menj vissza a mugli játékaiddal játszani, a küldetést meg hagyd igazi varázslókra! Nézd meg Darmant! Mutat a társára. Igazi kemény gyerek! rá esetleg rábíznám az életem. De te? Honnan szalasztottak? Kapd össze magad, ha nem akarsz egy mantikór gyomrában megemésztődni!
Sarkon fordul és visszamegy a trutyieséshez... Vagyis a hűlt helyéhez, ugyanis mint kiderült idő közben Olivia gondoskodott róla.
-Ügyi vagy! Na gyere!
A környezet változóban van és a fal is letisztul, rajta világító kristályok szolgáltatnak némi fényt.
~ Na lássuk!
Pálcájával rámutat a fajra az egyik kristály tövében, és egy, a kijárat irányába mutató nyilat éget bele.
- Pompás!
A környezetükben számos ízeltlábú teste körvonalazódik a félhomályban.
Ha nem bánjátok megkockáztatok egy kis fényt. Nem lenne jó rálépni egy mérgező rovarra vagy pókra.
Lumos maxima!
Az árnyékban neszező ízeltlábúak hada, a fény hatására gyorsan fedezékbe bújik.
Rövidesen egy kőasztal hever előttük rajta dobozokkal. Távolabb útelágazás. Felveszi a cetlit és fennhangon felolvassa. aztán mégegyszer.
-Mit akar ez jelenteni? Vigyünk el két dobozt? Mi van benne?
Felveszi és finoman megrázza, de ez alapján nem lehet megítélni.
-Kinyissuk?

Már kezd szerencsére elmúllani a rosszúl létem amit még a hopponállás után éreztem. Alric-tól eléggé bunkó, de érthető választ kaptam. Abba igaza van, hogy a mi varázslók vagyunk és nem muglik. Ezért amikor tovább ált akkr én egy kicsit lemaradtam, hogy eldobhassam a iránytűt is. Ahogy eldobtam darabjaira tört és megjelent Mylo is. -Szevasz! Jobban vagy? Siessünk vissza a többiekhez nehogy lemaradjunk-. Őrültem, hogy végre jött egy ismerős arc is közénk.  Mire utolértük a többeieket addigra Alric talát két dobozt és felmerült bennem az a kérdés, hogy ~ Mi lehet bennük?  Talán csapda? Vagy valami olyan tárgy ami késöbb a segítségünkre válhat?~ Teszem fel magamba a kérdést.
-Nyissuk!- Válaszolok Alric kérdésére, tudva hogy semmibe fogja venni.
Előrébb nézek és megpillantok tovább haladni egy folyosót ami ketté válik. ~Már csak ez hiányzott~  

Amíg várakoznak egy drámai fordulat áll be. Az etikán is olyan fantasztikusan etikából elégtelenre vizsgázott diáktársa ekézni kezdi Geraltot. Holott ő csak segíteni akart.
~ Ezt a tahóságot nem tudom hova tenni. 
Sajnálja szerencsétlent, mert tényleg csak jót akart, ugyanakkor értetlenül áll a jelenséggel szemben, mert tényleg nem érti, miért nem a varázserejére támaszkodik.
Az alázás után, azért csak odasompolyog hozzá. 
-Ne foglalkozz vele! Tahó, ez rögtön látszott rajta.
- Csatlakozz Mylo!
Ahogy haladnak, előre a mostanra megtisztított folyósón. A kristályok szépsége lenyűgözi. Elmormol egy lumost, hogy jobban lássanak, és szépen lassan követi társait.
A ládákhoz érve, elgondolkozik a hallottakon.
- Igen nagyokos! Ez azt jelenti, hogy két láda kell, mert azzal kezdhetünk valamit. A kérdés az, hogy melyik kettő legyen. Ezt pedig úgy tudjuk eldönteni, ha megtudjuk mi van bennük. 
Megfordul és társaira néz.
-Na? Ki szeretné kinyitni Pandora szelencéjét?
Visszapillant Alricra.
-Esetleg nem áldozod be magad? Hátha...
Elégedett vigyorral az arcán kacsint is egyet.

Mire észbe kapok sodródom a többiekkel befelé a labirintusba. Még mindig Darman kezét markolászva eleddig a kapcsolatunk járt az eszembe. Nem igazán tudom mi is van velünk mostanában.
A nyálkatenger előttünk szétnyílik, mint Mózes botjának ütésére a Vörös tenger a zsidók előtt anno. Egy jobban kivilágított teremféléhez érünk. Kristályok lógnak le a mennyezetről érdekes fényt árasztva magukból. Pókok, bogarak, és mindenféle csúszómászók futkosnak a falakon, és a lábunk alatt. Nem igazán zavar a jelenlétük, főként hogy engem messziről elkerülnek. Aztán egy kőasztalhoz érünk, melyen dobozok vannak. Alrik, és még néhányan körül is veszik. Úgy döntök nem fogok oda tülekedni, biztosan megoldják nélkülem a feladatot, inkább körbenézek kicsit a folyosón, és bekukucskálok mindkét alagútba. Egyenlőre semmi különöset nem látok egyik oldalon sem, így visszasétálok a többiekhez. Alrik egy dobozzal a kezében áll, míg a többiek nézik. Most kimaradok ebből a buliból, döntöm el. 
- Na mi lesz? Kinyitja valaki végre azt a dobozt, vagy itt fogunk aludni? - kérdezem, hanyagul a falnak dőlve.

Ahogy Alric felveszi, majd megrázza a dobozt abba nem hallatszódik semmi sem. Ugyan ez a helyzet a többivel is.

(Kinyittok 1-et vagy 2-őt esetleg 3-at? vagy csak tovább álltok?)

Meglep, hogy egy másik srác odajön hozzám és azt mondja, hogy nefoglalkozzak vele.
-Igazad van, ha neki ez a jó, hogy masokat akár lealázni, hát legyesn, egyépként Geralt vagyok-  válaszolok neki miközbe Alric őt nézem. Mylo val is tudtuk tisztázni a múltkori dolgot. Márvagy 10 perc eltelt és még senkisem nyitotta ki a dobozt. Úgyhogy vettem a batorságot és felkaptam egy ládát, majd felnyitottam a tetej

Legnagyobb meglepetésére az egyik újonc kihívó megjegyzést tesz rá. ~ Mit akar ez a kis gyökér?
- Ide figyelj te nagyszájú! Engem ne kóstolgass, mert megpörköllek!
Közben előtör a társaságból a korábban ekézett srác valami Gerald vagy George vagy akármi... és kinyitja az egyik ládát. A vers tanulsága szerint, a kettő valami, így gyorsan észbe kap és megvárja a srácot, majd vele egyszerre, egy mozdulattal ő is felnyitja a fedelét.
- És most várjuk a csodát te kvibli!
A láda fölé hajol, hogy lássa mi van benne.

Ahogy kinyílik az egyik majd rögvest a másik doboz mindkettőben egy üvegcse van. Bájital mely gyönyörű színben pompázik. A lehető legtisztább s minőségibb italnak látszik így első ránézésre.
(Mivel Geralt és Alrcil nyitotta ki náluk van az ital. Az övék ha úgy tetszik, de akár át is adhatják a társuknak. Ha gondolják!)

Eközben a cetlin megváltozik az írás.

Az út jobbra vagy balra vezet. Ti döntetek merre indultok. Mindkét járat egyforma.

(Most ti alakítjátok a folyosókat, kíváncsian várom mit képzeltek a folyosó sötétjén túlra.)

A dobozban találok egy üvegcsét, eléggé megtisztultnak tűnik nem úgy néz ki, mint ami mérgező lenne. Ránézek Alric-ra aki gondolkodás nélkül lehuzza. ~Remélem félre nyeled~ gondoltam magamba. Visszanézek a italra, majd úgydöntök, hogy elrakom későbbre hátha szükség lesz még rá. Alrci-ot követve elindultunk a baloldali folyosón.
Csodás fénylő kövek biztosítják a látásviszonokat. Késöbb egy érdekes folyosóra alakul át. Mindkét oldalt félbolt ívek vannak benne csontvázak. ~ezek vajon kik lehettek?~ Tettem fel magamba a kérdést, majd tovább sétáltam. Pár méter elteltével Sikító hangokat hallunk meg, majd a sikítás után  valami alak tűnik fel előttük. Alric hátrakiált, hogy bújjunk el! Nem kellet kétszer mondani. Kilöktem egy csontvázat a boltívből majd bebújtam. 
Szerencsére nem ért hozzám egyik rémség sem úgyhogy sértettlenűl megúsztam. Előbuújunk a félbolt ívből majd oda megyek Mylo, hoz és Gardex-hez. 
-Ti jólvagytok?- kérdezem tőlük ríedt hangon. Tovább sétálunk, majd olyan 40 méter után újra megérkezdtek. Ugyanúgy cselekedtem mint az előbb, bebújtam egy félbolt ívbe

Vendég carried out 1 launched of one Lucky :

17

.
Másodjára éppen, hogycsak hozzámért, de csak egy hideg érzés fut végig a testemen. Miután elmentek ezek a sikító szellemek vagy mik, kiszállok a félbolt ívből, majd szapora léptekkel indulok a folyosó vége felé. Látom Alric már a végén van. A többiek mögöttem vannak még. Alric hátrafordul, gondolom azért, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mindenki jólvan-e. Mikor elérem a folyosó végét Alric- hoz fordulok.
- Ezek mik voltak?- Teszem fel a kérdést tudva, hogy megint valami megalázó válasszal fog felém fordulni.

Tovább támasztom a falat, amikor végre Geralt mozdul, ès kinyit egy dobozt. Persze Alrik is észbe kap és ő is nyit egyet. Várom a csodát, de az elmarad. *Uncsi*- gondolom, de aztán mindkét srác egy bâjitalos üvegcsét vesz elő. Alric gondolkodás nélkül megissza, Geralt elteszi. 

*Naná, mi a francia is megmutatni valakinek, aki èrt is egy kicsit a bájitalokhoz.*- gondolom újra. Alricnál nem tudom mi baja a sráccal, de már odakint is bunkó volt vele. A szokásosnál is arrogánsabb. Akkor el voltam foglalva Darmannal, de most amikor Alrik lekviblizi a fiatal srácot, elpattant bennem valami. 

- Kvibli? -kiáltok rá Alricra. - Hogy merészeled? Te arrogáns kis pöcs. Most kezdte az iskolát, és ha nem lenne kifejezetten ügyes varázsló ide sem került volna. És te? Te talán aranyvérű vagy? Tudod egyáltalán? Nesze, te suttyó! Itt áll előtted Anglia legrégebbi aranyvérű családjának utolsó sarja. És tudod mit? Még pálcám sincsen. És adj hálàt Merlinnek, vagy inkább a te esetedben Ahrimannak èrte, mert most erős ingert érzek hogy kibökjem vele a szemedet, te bunkó! És most, te varázslók legnagyobbika, ha már így kijelölted magad a legjobbnak, mehetsz is előre. Tied a felelősség innentől kezdve, hogy mindenki egyben átérjen a labirintuson. -Adom meg a kegyelemdöfést, majd hagyom hogy a fiú előre menjen. 



Sétálunk tovább Alric vezetésével a folyosón. Én még mindig elég dühös vagyok. Valójában talán nem is Alricra. Nem Geralt őrangyalának szegődve védtem meg őt, csupán valószínűleg saját frusztrációmat vetítrttem ki a srácra. Egy varàzsló pálca nèlkül pusztán Kvibli. Alric megjegyzése az elevenembe talált. Hiszen itt vagyok én. Egy mágus pálca nélkül, és egy vámpír a kegyetlenség szikrája nélkül. Fantasztikus kombináció. 



Alric kiáltására ocsudok fel, és villámgyorsan ugrok félre a sikítószellemek elől, miközben a fülemre tapasztom a kezem. 

- Köszi, szép volt! - mosolygok rá önjelölt vezetőnkre, mintha nem is az imént üvtöttem volna le a fejét. A dühöm oly hirtelen párolog el, ahogy jö. Ez jellemző rám. Robbanok, aztán a következő pillanatban vigyorgok mint a tejbetök. Ezt apámtól örököltem. Ő is ilyen. Láttam nyáron a klánban. Egyik pillanatban elborul az agya, és őrjöngve követeli a klánban egyes fiatalok azonnali likvidálását, aztán egy pillanat múlva vidámat cseverészve tünteti el örjöngésének áldozatait. 
Pár pillanat és màr messziről hallom az újabb sivító hangokat. -Jönnek, kiáltom! Fedezékbe!

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

8

.

Őszintén szólva, nem hinném hogy sokat árthatnának nekem ezek a szellemek, max a fülem fájdul meg tőlük, de azért gyorsan félreállok az utjukból.

*Érdekes dolog ez. Szellem és vámpír. A testetlen lélek és a lelketlen test. Egymás tökéletes ellentétei. Vajon ha egy szellem beköltözik egy vámpír testébe, akkor egyek lesznek, test és lélek?*
 Elvigyorodok saját gondolataim abszurditásán. Végignézek a többieken, történt e valami sebesülés, de csak néhányukat érintette meg a szellemek egyike kicsit. 

- Mehetünk tovább főnök? - kérdezekm játékosan belebokszolva Alric karjába. Ez utóbbi jelzi, hogy valójában nem haragszom rá. Azért kíváncsi vagyok mennyire gázoltam bele az ifjú egojába. Bármit is mondtam a fiúnak, azért én érzem magam felelősnek a társaságért. Hiszen én már nagykorú varázsló vagyok.

Kicsit elméláztam a “vízesést” követően. Örültem a meleg kárpárnak amit foghattam. Bár a tekintettem jobban lekötötte a falakat beborító világító kő. Azon gondolkoztam, hogy vajon mi okozza a világítást. S végül arra jutottam, hogy valószínűleg a mágiánk kelti életre s működtetteti azt.
Ami igazán meglepett Alric belevesz egy újoncba akit egy másik vesz szárnyai alá. Mondjuk idősebbnek tűnik vagy legalábbis tapasztaltabbnak. Vele nem találkoztam még. Asszem első alkalom hogy látom az arcát.
~ Ezt meg mi a fene lelte? ~ gondolom magamba, de nem igazán akarok rendet tenni a “gyerekek” közt így hagyom a dolgot.
~ A lámpa jó ötlet plusz ha működik akkor nem mugli cucc hanem elvarázsolt. Ezt még én is tudom vagyis megtanultam az itt eltöltött 2 évem alatt. Az elektromos cuccok nem működnek a varázslóknál. Valószínűleg a mágia kisüti őket ha nincsenek elvarázsolva. ~ jegyzem meg magamba.
Feleslegesnek tartom megszólalni hiszen már tovább haladtunk.
Néma csendbe tartok a többiekkel a kőasztalig. Értem a levél tartalmát, de már az újonc s Alric doboznyitósat játszanak így nem szállok be harmadik személynek. Amúgy sem szeretek pótkerék lenni.
Nem lepődök meg a bájitalon, valami ilyesmire számítottam. De valahogy jobban örültem volna egy térképnek, vagy valami másnak ami kézzel foghatóbb s talán hasznosabb is.
Alric nem lacafacázik és lehajtja az italt. Mint alkesz az első páleszt.
- Jó a húzásod haver. - jegyzem meg a látottakat.
De ezt követően olyan történik amit nem gondoltam volna. Tia támadja le a fiút s védi a z újoncot kibe megint beleköt a srác.
Na ez viszont igencsak meglep, majd rájövök, hogy mi a gond. Pont elemébe talált a csajnak. Hiszen pálca nélküli varázsló mosta kis párocskám.
Per pillanat nem szólok semmit, hiszen nem akaródzik nekem belháborúba esni egy kaland közepén. Persze otthon jobban védelmembe venném a csajom, bár tudom nem kell féltenem őt. Inkább jobban teszem ha a piromániás havert védem.
Mivel a bájitaltól, nem változik békává, nem is zöldül el vagy történik vele bármi így biztosra veszem nem mérget kapott.
Ahogy tovább megyünk Geralt mellé lépek egy pár szó elejéig.
- Nem ilyen Alric, csak most valami piszkálja. Vagyis eddig nem volt ilyen genyó. Ne vedd magadra, ha úgy van akkor meg véd meg magad. Amúgy a lámpa jó gondolat volt. Tessék. - nyújtom át neki a megjavított lámpát. - Reparoval össze “raktam”. Vigyázz rá s inkább használd te ha a lumos nem jön be neked. - mondom neki.
Majd egy figyelmeztető kiáltás vonja magára a figyelmem s veszem észre milyen szép “dekoratív” helyre is kerültünk.
- Kripta vagy démonidéző hely nem volt a környéken? - kiáltom előre de már vágódok is be egy csontika mellé ahogy a szellemet vagy Bansheet meglátom.
- Elnézést. - szólok a oda a hölgynek vagy srácnak, hiszen nem tudom ki lehetett még élőként.
Majd amint elhaladt a szellem csapat gyors tovább indulok. De még az út végére se érek jönnek vissza, de most gyorsabban így gyors bevágódok megint egy boltív alá.


A szerencse mellém áll, s gyors voltam. Nem értek hozzám egy pillanatra sem. Bár gondolkozok rajta, hogy mit okozhatnak ha ez megtörténik. Mire ezt végig gondolom már tova haladt a szellem csapat s eltűnik ismét.
Így gyors kivágok rejtekemből s Alrci mellé hopponálok.
- Faszom, tiszta hülye vagyok, sétálok meg miegymás a szorult helyzetben mikor ezt is simán megtehetem.. - korholom magam bénaságom okán.
- Figyu már bro. - szólok oda s rácnak.
- A löty után nem érzed, hogy nőne a szórod, vagy hogy te lettél a sárkány harcos? Esetleg vérre szomjazol... Bármi? - kérdezem tőle, legalább az idő teljen ahogy a többiek mellénk érnek.
Közben oda somfordálok kedvesem mellé, s végig simítok rajta, magamhoz szorítom s picit megnyugtatom őt egy kis közelséggel. Hátha lenyugszik s nem lesz csípősebb mint egy skorpió.
Hiszen itt s most nem hiányzik egy belháború. Túl sokan vesznénk oda a semmiért.

A védet zóna végén van egy ajtó mely egy terembe vezet.
A magas mennyezeten nyolc, gyertyák sokaságából álló csillár világítja meg a termet kellemes fényárt kölcsönözve neki. Megnéztek pár festményt, amelynek aláírásai szerint minden képet egy bizonyos Donatello nevű személy festett. Nézelődés közben feltűnik egy vörös bársonyfüggöny a helyiség jobb oldali falnál. A függöny mögött egy kétszárnyú ajtó van tárva-nyitva. Az ajtó egy külön helyiségbe nyílik, ahol mindössze három festményt látsz a kétszárnyú ajtóval szemközti falon egymás mellé függesztve. A bal oldali festmény egy páncélinget készítő mesterembert ábrázol munkája közben; a középső egy kútból éppen vizet húzó parasztasszonyt; a jobb oldali kép pedig egy háborúzó hadsereget. Csak ekkor veszitek észre a versikét a középső festmény fölött, amely így hangzik:
 
 
Elég bugyuta, de mégis sokat mondó versike. Nyilvánvalóan varázsképekről van szó, amelyek valahogyan hatni tudnak az őket tanulmányozókra.
(Egyszerre csak egy képet nézhettek meg!)
(Melyiket választjátok?)

Legnagyobb meglepetésére a korábban ekézett srác, egész jól veszi az akadályokat. Komolyabb gond nélkül átjut, noha őt is megérintették.
- Na te még életben vagy? Teszi fel a  gúnyos kérdést. Majd lopva Tiára pillant és eszébe jut a korábbi dühkitörése. 
-Izé... szép volt... Ezek kérlek sikítószellemek voltak. Benshee-k ha úgy tetszik. Rosszabbak a poltergeisteknél. Ha átment volna a testeden, az akár az életedbe is kerülhetett volna. Érezted milyen volt mikor hozzád ért... képzeld el ennek a hatásnak a százszorosát. Gyakorlatilag megáll a szíved.
Tiához csak annyit szól:
- Látod, nem vagyok én annyira rossz... De ettől függetlenül továbbiakban is úgy gondolom, hogy nem kellett volna ilyen helyre hozni őket.
Fejével az újoncok felé int.
Darman kérdésére csak vigyorog egyet.
-Ugyan komám... Nem állok neki berzerker üzemmódban lehentelni a népet ha épp ettől tartasz.
Ha engem kérdezem, a hatását csak bizonyos kulcsinger hatásában fogja kifejteni.
 Szemei kicsit összeszűkülnek, miközben Olivia ügyeskedését figyeli.
- Vagy immunis vagyok rá. Akárhogy is, amíg nem találkozunk a szükséges eseménnyel, a hatása rejtve marad.
Ha itt végeztünk, gondolom haladunk tovább.Int fejével a közeli ajtóra Talán egy másik terem. Akárhogy is, láthattátok, hogy itt már nem babra megy a játék!
A mondat második felénél Geraltra siklik a tekintete.
-Össze kell szednünk magunkat, és fokozottan oda kell figyelnünk. Valami azt súgja, hogy lesznek a szellemeknél rosszabb akadályok is...
A terembe belépve megpillantja a három festményt.
Na ehhez mit szóltok védelem. Gondolom a páncélkészítő lehet. Egy megöl... Az asszony... ja, nem biztos, lehet a háború is... Oliviára kacsint. -Hát a magam részéről az ajándékra szavazok Mit gondoltok?

Nagyban zajlanak az események, de teljesen össze vagyok zavarodva. Szóval nem szólok semmit csak megyek a többiek utan. Emiatt már kezdtem volna szarul érezni magam amikor Alrik lekviblizte az egyik újoncot. *magában-ezt nem gondoltam volna róla....
Eléggé gáz érzés lehetett...
Ezen nem aggódtam tovább, mert sikítószellemek tűntek fel... Épp időben sikerült félreugrani előlük... Ha már nem vagyok a többiek segítségére legalább nem kéne bénáznom...
Kis idővel később egy terembe értünk ami tele van festményekkel, kész galéria.
Szétnézek hátha megtudom a festők nevét de hamar rá kellett jönnöm, hogy mindegyiket egy úgynevezett Donatello festette..
Elég hamar meguntam a nézelődést és bementem a függöny mögötti ajtón...
Most valószínűleg a képekkel kellene foglalkozom, de ehelyett odaléptem Alrikhoz. Egyszerűen nem hagy nyugodni h miert volt ilyen azzal az újonccal
-Szia... Mégis miert vagy ilyen?! Láttad annak a szerencsétlennek a képét miután lekviblizted?! Lehet azt se tudja mi az.... De mind1
Konkrétan várom h engem mikor cseszel le valamiert
A képekre nézek*
-De amúgy igen szerintem is az ajándék legyen

A csapat lassacskán megy beljebb, Alric is megjegyzi azt, hogy óvatosan lépkedjünk, mert ki tudja, milyen csapdák rejtőzködnek előlünk, így inkább megpróbálok már-már lábujjhegyen menni, ami következtében majdnem meg is billenek, de betudom annak, hogy Alric a nagyobb fényerőt használja világítás gyanánt. Lassacskán Lara is, és az új srác, talán Geralt is utolér minket, az előbbi elég jól néz ki, a fiú meg annál rosszabbul, majd újabb két fiatal diák érkezik. 
- Sziasztok. Látom, ti is megérkeztetek. - köszönök oda, majd Darmanhoz fordulok, közben meghúzom a vállamat. - Nem tudom, ez egy nagyon jó kérdés. Másrészt egészen jó kis csapat gyűlt itt össze. 
Amikor körbenézek a társaságon, megpillantom Daniel, szinte mindenkin átgázolva, a nyakába ugrok, és egy hatalmas puszit adok az arcára. 
- Azt hittem, már nem is jössz. - mondom, majd gyorsan elengedem a fiút. Na ekkor válik érdekessé a dolog, amikr a vízesés ketté válik, és egy feladvány leselkedik ránk, majd a társaság azon kap össze, hogy mégis melyik legyen felnyitva - Már csak ez hiányzott. Meg jó lenne, ha nem itt esnétek egymásnak, hanem inkább a párbajteremben, kakaskáim. 
Egy kis idő múlva szerencsére megejtik a választást, addig körbenézek, hogy mi van a környékünkön, de egyszer csak Alric kiált hátra, hogy bújjunk el a boltívekbe, amire kissé furcsán nézek. 

Helen Green carried out 1 launched of one Lucky :

9

....

De szerencsémre a hirtelen meglepettségnek köszönhetően valahogyan sikerült a boltívhez beesnem, így tovább tudok jutni anélkül, hogy  bármi bajom történne. De ez nekem kezd baromi gynú lenni, hogy mostanában szerencsés vagyok, és ez nagyon vissza fog ütni, főképp rám nézve. 
- Igen, jól vagyok, és te, Geralt? - kérdezem a fiút, aki legalább kimarad a kakaskodásból. - Hé, álljatok már le, örüljetek, hogy ezek a dögök nem bántottak senkit sem. Ha tippelnem kellene, akkor az asszony halált hozhat, a mesterember védelmet ad, a háború pedig megajándékozhat. Vagy én gondolom rosszul? 

Legnagyobb meglepetésére befut a kései érkezők között Lara is. És persze odasomfordál hozzá. 
Tekintve, hogy eddig nem nagyon volt egymással dolguk, nem tulajdonít nagy jelentőséget, onnantól viszont hogy megszólítja, Egekbe szökik a homlokán a szemöldöke.
- Hogy mondtad? Néz rá tettetett csodálkozással.
- Nem, nem láttam annak a szerencsecsomagnak a képét, mert a legkevésbé sem érdekel.
Gonosz vigyor terül szét az arcán a lány szavai hallatán. Tetszik neki a vehemenciája, jól áll neki. Átkarolja a vállát és magával vonszolja, mintha csak egy galériát szemlélő párocska lennének.
- Na ide figyelj! Elmagyarázom hogy megy ez. Te nem leszel az utamba, ügyes leszel, segítesz a többieknek és nekem, hogy ne purcanjunk ki itt ennek a labirintusnak a falai között és nem foglak lecseszni. 
Elengedi és maga felé fordítja.
-Ilyen egyszerű!
Teszi hozzá a legbarátságosabb ugyanakkor mégis a leghidegrázóbb mosolyával.
Nyilván a lánynak is lejön, hogy ez inkább fenyegető viselkedés, mint őszinte barátságos bájolgás.
- Vérszívónk kiadta az ukázt, hogy ne hagyjak senkit kinyúlni idelent, ám legyen. Ebben az esetben viszont nem tűrök gyenge láncszemeket. Egy harci alakzat olyan erős, amilyen a leggyengébb pontja. És most, nem engedhetjük meg magunknak a gyenge pontokat. Ha úgy látom, hogy valaki kilóg, inkább menjen vissza amerről jött. Ezt remélem te is belátod.
Elengedi a lány vállait, a stílusa és az arckifejezése most már inkább rideg és hideg, mintsem barátságos. 
- És ebből nem engedek! Senki miatt nem viszem vásárra a bőrömet!
Idő közben berobog Helen is, így arcán ismét a régi erőltetett barátságos arckifejezés jelenik meg. és faképnél hagyja a lányt.
-Áh Helen! Mi nem kakaskodunk Csak tisztáztunk néhány dolgot igaz? Pillantásával az újonc felé bök.
-Meglehetősen érdekes feltételezés a részedről hogy a háború ajándékoz. De vágülis lehet benne valami. A nyertest biztosan. Megnézzük?
Azzal elindul a kép felé, hogy jobban szemügyre vegye.
Pár lépést választja el a képtől. 
A kép fantasztikus. Az előtérben a meredélyen egy vörös páncélos sisakos alak tart a kezében egy széles pengéjű kardot magasba pengéjével az előtte elterülő mezőn gyülekező ellenség felé mutatva. Bal kezében harci lobogó. A szikla alja mellett, zömök harcosok ezrei tódulnak a lábai előtt az ellenség sorai felé, örjöngő harci kedvvel, fegyvereiket kardjukat, pajzsukat, csatacsákányukat lengetve. Tőle balra egy nála megtermettebb izmosabb fedetlen felsőtestű berzerker áll, aki a csata kimenetelét kémleli. A zászlós tartásából egyértelműen sugárzik egy felsőbbrendű benyomás, ezt a mellette álló góliát alárendelt testtartása is megerősíti.
- Fantasztikus! Szalad ki a száján, szinte suttogva...
- Micsoda erő!
Nem figyel a környezetére, teljesen magával ragadja a képből áradó abszolút hatalom delejes érzése.

A következő teremhez érve mindenfelől festmények vesznek körbe bennümket. 
- Ki a csoda rendez be egy képtárat egy labirintusba? - kérdezem csodálkozva, majd én is a szomszédos terem 3 nagyobb festménye felé lépek. a többiek tisztes távolságból figyelik őket, amit a középső kép feletti versike megmagyaráz. 
- Szóval 3 választás. Két jó, egy végzetes. Azért ez nem annyira rossz arány.  - jelentem ki, de Alric megint előveszi elbűvölő modorát, ezúttal Larát osztva ki szépen. 
Közelebb lépek kicsit Alrikhoz, és a közben a képekről véleményét kifejező Helenhez. A csapat immáron a csatajelenetet ábrázoló festményt méregeti. Alric véleményem szerint túlzottan közelről is. 
- Tudjátok, kivételesen egyetértek pokróc modorú barátunkkal. - teszem pontosan olyan mozdulattal Alric vállára a kezem, mint ahogyan azt ő tette az előbb Larával. Éppen csak egy picit, de hátrébb húzom a fiút. - Itt ez most valódi veszély. Most még csak képek formájában, de ki tudja mi történik, ha válsztunk közülük. Egy védelmet ad, egy ajándékot, és egy a halált. De melyik melyik? 
Ha pusztán logika szerint gondolkodnánk, azt mondanám, a kovács adhat ajándékot. Egy vértet, vagy kardot esetleg. Védelmet sem a parasztasszonytól várnék. Ráadásul a kút, mint szimbólum, a legritkább esetben jelent szerencsét. 
De ne felejtsük el, hogy ezek varázsképek. Ha választunk ki tudja mi történik? Belekerülhetünk, a képbe, valaki, vagy valami kijöhet belőle. 
Lassan végignézek a képeken megtartva a tisztes távolságot, és keresem a tekinteteket. 
*Csak én lehetek ilyen hülye, hogy legilimentálni próbálok festményeket*- gondolom magamban. Mégis, valahogy a kút, és az asszony képén megállva, megborzongok. 
- Ez itt a halál- jelentem ki határozottan. - Legalábbis az öszötneim ezt diktálják. Bármelyiket válasszuk, csak ne azt! - mondom a többieknek. 
-Amondó vagyok, hogy valamit mégiscsak kellene csinálnunk. Válasszunk. Azt mondjátok, a csatás kép lenne az ajándék? - kérdezem Helent, és Aricot a korábbi beszélgetésükre hivatkozva. 
- Legyen hát! - majd határozottan Alric mögül kilépve, én is a harci jelenetet ábrázoló kép elé állok.

Úgy tűnik a többiek is csatlakoznak hozzá. Ahogy nézi a képet, teste önkéntelenül mozdul, és a parancsnokot megfogva kirántja a képből.
Gyanakodva méregeti a földön heverő, majd szépen lassan feltápászkodó alakot.
A története elég hihetetlennek hangzik, amikor az öregasszonyhoz ér a történetben, sandán a képre pillant, és esküdni merne rá, hogy a banya arcán gonosz vigyor futott át.
Biccent az ember felé, majd egyetértően bólint. 
-Igen, ezt hallottuk már. Van esetleg elképzelésed, hogy hol keressük őket?
Mielőtt a pasas válaszolhatna elhamvad. 
-Ne csináld már ember! Bosszankodva szétteregeti a lábával a hamvakat, majd a másik festmény felé fordul.
-Rendben akkor lássuk a páncélkészítőt.
Ahogy elindul a festmény felé, épp csak egy futó pillantást vet az öregasszony képére, majd a mesterember festménye előtt áll meg.
-Lássuk mit tud ez a festmény!

A többieket követem a festményekkel teli szobába.
- Mégis kinek az elborult gondolata volt, hogy egy útvesztőbe festményekkel teli szobát tesz. - motyogom az orrom alatt miközben szépen megnézem őket.
- Jéé ezt ismerem. - szólalok meg mikor egy lilás ruhát viselő férfit ábrázoló képnél megállok.
- Bár úgy tudom, nőt kellene ábrázolnia nem egy férfit. - jegyzem meg fél pillanattal később ahogy továbbállok a képtől.
Alric most lecsap Larára.
~ Na ezt mindjárt Olivia megneszeli s végez velük. ~ kuncogom magamban.
Majd mit sem törődve velük s a csapat intrikájával tovább nézem a képeket.
Egyszer beszéd hangja üti meg a fülem. Vagyis ismeretlen hangja.
Úgy szaladok vissza a többiekhez, hogy mi a fene.
- Ez meg mi a fene volt? - kérdezem a többiektől amikor a hamukupacot látom előttük.
Mindenki a képet nézi, vagy a kupacot.
- Baszki, kit öltél már meg? - kérdezem a tüzes társunkat.
Bár ő mintha rám se hederítene s odamegy az egyik festményhez.
Követem a tekintetét. Pácélkészítő olvasom el magamban a leírást róla.
Mivel oda áll s tanulmányozni kezdi azt s vár valamire, kicsit távolabb tőle de én is oda állok.

Amikor úgy néz ki már elegen tömörülünk a csatamezőt ábrázoló kép előtt, végre történik valami. Az egyik férfi karja mintha felénk mutatna, és hirtelen Alric megragadja azt, kirántva a férfit a képből. Az pedig hálásan köszöngeti, majd elmondja amit már nagyjából kideritettünk. Köveket kell gyűjtenünk. Szám szerint 4-et, melyet majd a sárkány jogara olvaszt magába. Ez új infó. Remélem nálunk kíván a jogar, mert ha valaki szobájában pihen az ágy alatt, akkor jobb ha mindjárt ugrunk is a kútba. 
Apropó, kút. Festménypasink felhívja figyelmünket a parasztasszonyos képre. Ezek szerint az ösztöneim meg jól működnek.  
A pasi ezután egy szempillantás alatt hamuvá foszlik, Alric pedig már indul is a kovács képe felé. 
*Na végre, nem totojázunk.* Ebben a pillanatban jelenik meg kedvesem, aki fogalmam sincs eddig merre kószált, majd Alricnál szegezi a kérdést, kit pusztított el. 
Arcomon mosollyal fordulok hozzá. 
-Áh ez most kivételesen nem Alric volt. Az idő vasfoga tehet róla. -mondom neki, majd magam után húzva, messzire elkerülve a parasztasszony képét, a kovács képe felé húzom. 
-Nos! A segitség megvolt, bár nagy előrelépést nem jelentett. Csupán egy újabb bizonyíték a nőci ellen,és hogy a levélke nem hazudott. Jöhet az ajándék. - jegyzem meg, majd remélem hogy ennyien elegen leszünk hogy a másik kép is életre keljen.

 
(Ha igen akkor)
 
 
(Kiveszitek?)

Alric helyet Tia válaszol a gyilkos kérdésemre.
- Ezt nem igazán értem, de nem kérdezősködök inkább haladjunk. - válaszolom.
Majd tanulmányozni kezdem ezt a szép festményt.
- Ez igazán gyönyörű. -jegyzem meg halkan ahogy álmélkodva nézem a képe részletességét és színvilágát.
- Jé, ez a kalapács teljes mértéken nem illik ide. Bár nem is a kalapács hanem a kő. - hajolok közelebb közben, hogy jobban szemügyre tudjam venni azt.
- Nézzetek hülyének, de ez a kő egy kiállna a festményből. - felelem majd valamilyen oknál fogva mint méhet a méz vonzani kezdi a kezemet.
Ahogy hozzá érek, pulzálást érzek a kőből és melegséget. Nem egyszerű kő ez, valami igazán különleges így kiveszem a helyéről.
Hisz mi rossz történhet velünk...

Most már a kovácsot ábrázoló kép előtt állunk, mint a birkák, szépen sorban. A helyzet kezd kicsit komikussá válni a külső szemlélő számára. Kamasz diákok egy csoportja, mint valami képtárban egyik képtől a másikig sétál, majd megállnak és várnak valamire. Vagy csak gyönyörködnek a szépen kimunkált mesterműveken. 
Állok hát én is, és figyelem, ahogy a képen látható kalapácsra festett kövön megcsillan a fény. 
-Upsz! A nem festék! - kiáltom fel, de ekkorra már Darman nyúl is a kép felé, és megmarkolja a követ. Hatalmasat dobbanó a szívem, ami igazán fura, mert mostanában ritkán csinálja ezt. Egy tizedmásodpercen belül ragadom meg, és rángatom el a kép elől, mielőtt még beszippantja valami idióta varázslat. 
- Normális vagy? - kiabálok vele. Megrémültem a lehetőségtől, hogy bármi történhet vele. - Komolyan. Bármi történhetett volna, vagy ami azt illeti, történhet is. Add oda azt a követ. Ha meg van átkozva, nekem nem valószínű hogy árthat. -teszem hozzá kicsit lenyugodva.
-Tiszta hülyék vagytok mindannyian. Itt hősködtök, meg nyúlkáltok, bele sem gondolva, hogy egy átkozott labirintusban vagyunk, ahol mindenfelé csapdák vehetnek körül bennünket. Végülis nem a hülye vámpírcsajt kellene ilyenre használni, aki ha már Kvibli, de legalább nem lehet vármivel kicsinálni. - dohogok tovább. Leginkább magamra vagyok mérges a tehetetlenségem miatt. Ha itt lenne a pálcám.... *Ha itt lenne a pálcád? Mégis mi lenne? Vagy nem történne semmi, vagy egy lumossal megolvasztanád a barlang szikláit.*- szólal meg megint a belső hangom, amely próbálja az érzelmi oldalamat elhallgattatni. *Vajon mindenkinek van ilyen hangja? Vagy csak a vámpír énem jön elő ilyenkor? Annak a Damien srácnak van ilyen hangja. Hallottam már. De a többiek normálisnak tűnnek.* Száguldanak a fejemben a gondolatok, miközben csupán másodpercek telnek el, vagy akár hosszú percek. Kedvesem karját még mindig szorosan fogva ellenőrzöm, minden rendben van e vele, és várom, hogy történik e valami?

Játékban résztvevők:
 
Alric Maggot: 5+2+2+2+2+2+2+2+2=21
Dragneel Darman: 5+2+2+2+2+2=15
Tiara Prince: 5+2+2+2+2+2=15
Olivia Rose Fury: 5+2=7
Helen Green: 5+2=7
Lara Lestrange: 5+2=7
Kallikrates Geralt: 5+2+2+2+2=13
Rodolpho Gardex: 5+2=7
Mylo Mates: 5
Daniel Cards: 5

Házpontok: 

Auctoritas: 15 pont
Khimeras: 10 pont
Favoritus: 25 pont
 
Ezen személyek dobhatnak a csokibéka kockával!