108. Atlantiszi kaland - folytatás 4.

Egy kisebb barlangba találjátok magatokat. Körbe fal vesz titeket, s nem láttok visszaútra lehetőséget.
Elől 2 út van egy Keletre visz és egy Északra.
A két út nem igazán tér el egymástól különösképpen.
 
(Bármelyiken indultok meg, ti döntötök, hogy mit láttok/találtok hova lyukadtok ki.)

Érdekes, hogy egy barlangba lyukadunk ki, de ez nem így nézett ki az emlékeim szerint, és visszafelé nem mehetünk, csak előre: északra és keletre. Nem akarok túl sokat időzni, és úgy döntök, hogy kelet felé veszem az irányt. Kissé sötétnek néz ki az utunk, majd a pálcámat elővéve egy Lumos Maximát mondok, és körbenézek az utunkon. 
- Ez aztán pazar látvány. - mondom félig hangosan, visszanézek, hogy van-e valaki, aki egyáltalán utánam jön, vagy megint egyedül kell körbenéznem az utamon, de a szemem megakad mindenen. Nem is gondoltam volna azt, hogy ilyen szinten változik a hely, ugyanis mintha Chris boltjában lennénk, mindenféle érdekes növényeket találok körülöttem: lelógó csápok, furcsa, nagy levelű növények, hatalmas virággal rendelkező egyedek vannak körülöttem. - Azt hiszem, jobb lesz, hogyha nem állok neki egyedül elkóborolni, vagy egyedül maradni, mert ki tudja mik ezek a növények. Srácok, nézzétek, miket találtam! Ennek még talán Chris is örülne. 
Hátranézve mintha valahogy messzebre sikerült volna elsétálnom a többiektől, így óvatosan igyekszem visszafelé, de az út mintha nem ugyanolyan lenne. Sikerült valami hallucinogént beszívnom, vagy úgy fordultam, hogy nem figyeltem megint a lábaim elé? 
- Rosszat sejtek! 

A boltos agy rabló, de ezt már első ránézésre is leszürte. Egy hatalmas mélyről feltörő sóhaly kíséretében előretolja a szimatszatyrát és érzékeny búcsút int neki. Tekintve hogy a többiek is összehordták a holmikat, a gyémánt is a helyére kerül, aztán a boltos búcsút int, ő pedig egy barlangban találja magát a társaival együtt. 
-Lumos maxima!
A pálca végén levő fény egy barlangot világít meg előttük. Helen persze rögtön akcióba lendül és felderítőútra megy. Egyenlőre nem megy utána, megvárja míg a többiek is mind összeszedik magukat. 
- Két lehetőségünk van. Szól oda Darmannak. - Helen kelet felé ment, remélhetőleg visszatér. Előre megyek addig várd meg a többieket.
Ahogy halad előre, meghallja Helen kiabálását.
-Na mit találtál? Kérdezi hetykén, majd nyakát nyújtogatva, előre szegezi a pálcáját. Ahogy halad előre, járat falán egyre több növény jelenik meg. Javarészt árnyéktűrő fajok. - Lumos solem!
A fény hatására egy, a lány felé nyúló zöld csáp fürgén visszahúzódik. Épp az utolsó pillanatban.
- Ördöghurok! Sötét helyeken él, és utálja a fényt. Jobban kéne vigyáznod! Ha nem jövök utánad, megfojtott volna! Jobb ha nem kószálsz el. Dorgálja meg a lányt. A legtöbb esettel ellentétben, ezúttal nem durva és tapló, ez inkább finom feddés. -Gyere menjünk vissza, nézzük meg a másik útvonalat. Ha nem muszáj, az indákat meg a mérges spórát ezúttal kihagyám.
Visszakíséri a lányt az elágazáshoz, majd elindulnak a másik útvonalon. A folyosó egy nagyobb teremben végződik. A szemben lévő fal közepén egy boltív van, ami mintha átjáró lenne, csak épp be van falazva és valamiféle kék pulzálás tartja egyben a sziklákat. Ahogy a társaság közelebb lép, egy ezüstös derengés  szivárog ki a padló repedéseiből. Óvva kiteszi Helen elé a kezét, amivel megállásra kényszeríti. Nemsokkal ezután négy alak jelenik meg előttük. Az első páros, két csontváz fantomképe. mindkettő a földön hever leesett állal, viszont az egyik a másikra mutat. A harmadik egy asszony, avétt paraszti ruházatban. A negyedik egy katonatiszt. Nem mozdulnak, csak némán néznek maguk elé. Alric tanácstalanul a társaira néz. 
-Most mi legyen? Szerintem a járaton keresztül kell továbbmennünk. Talán ez is valami próba.
Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve odamegy a csontvázakhoz. Ahogy közelebb ér, megszólal az, amelyik a másikra mutat a maga poros, földöntúli hangján. 
- Nincsen se bátyám, se nővérem, de ennek az embernek az apja, az én apámnak a gyereke. Ki ő?
Azzal elhallgat. 
Alric hátrapillant. -Találós kérdések... Ez komoly? remélem megjegyeztétek. Mit mond a másik? Odamegy a nőhöz.
- Lélek mérge a a szenvedély gonosz párja. A szerelemből születik és pusztulást hoz a szerelemre magára. Miről beszélek?
-Okés ez azt hiszem nem nehéz. Jöjjön a következő.
Ahogy a katonához lép, az is megszólal.
-Egy ember sem látta, mégis a király és a szolga egyaránt ismeri. Könnyebb a szélnél, élesebb bármely kardnál. A semmiből jön, és még a legerősebb seregeket is elpusztítja. 
Alric mélyen a katona szemébe néz. A beesett megtört ábrázatról eszébe jutnak azok az évek, amikor bujkálnia kellett. Egyedül volt, hidegben sokszor az utcán. Ott bizony ő is megtapasztalta ezt.
- Éhínség... suttogja. Aztán hangosabban ismét kimondja -A megfejtés az éhínség.
A szellem elismerően bólint. 
-Igen! Az éhínség volt az, amit a hatalmak és a háborúk résztvevői előszeretettel alkalmaztak. Lehetsz bármilyen Góliát, Ha az éhínség felüti a fejét, legyengülsz.
Azzal eltűnik. Alric a többiekhez fordul. -Rendben! Találjuk ki a másik kettőt! Halványlila gőzöm sincs így elsőre, de együtt csak kitaláljuk. Szóval?

Örülök, hogy a boltos minden teketória nélkül elfogadta a felajánlott cuccokat.
Bár a fejem továbbra is értetlenül rázom, amiért Alric megszabadult egy értékes tárgyától. Hiszen biztos volt még 1-2 társunknak valami értéktelenebb cucca.
De ha mindegyik csendben fülét farkát behúzva néma maradt az ellen nem sokat tehetünk.
A boltból a kő megszerzése után egy barlangba kerülünk.
- Végre egy kis változatosság. - ejtem meg félig poénosan.
Még nagyon át se jöttek a többiek Helen megindul felderítő körútra.
Mondjuk sok felé nem mehet hiszen 2 lehetőség van. De időm nincs utána szólni, hogy azért mégiscsak ne tegye. Mire szóra nyitnám a szám eltűnik a folyosón.
A csapatból Alric ucsódik fel hamarabb majd hozzám szól, hogy ne engedjem jóformán a többieket előre.
- Értettem, senkit nem engedek el innen. - felelem katonásan s pálcámat a kezembe véve hozzá teszem még.
- Lelövöm azt aki ellenkezni próbál.
Majd eltűnik a srác Helen után menve. Nem telik bele sok idő mire újra feltűnik s megindul a másik járatba a lánnyal.
Így mivel megszereztük a szőkét elindulok utánuk a többiekkel. Remélve jönnek utánunk.
Mivel egymás után jöttek a meglepőbnél meglepőb történések ez most így nem lep meg.
Egymás után hangzik a kérdés s talány.
- Ez valahogy sose ment. S mivel kezdek fáradni valahogy türelmem sincs hozzá. - jegyzem meg félhangosan.
Alric megválaszol egyet, míg Faira válaszol egy másikra.
Igaz még nem derült ki, hogy jó e vagy sem. De inkább az asszony rejtvényével próbálkozom.
- Vágy. A válasz mely pusztulást hoz a szerelemre s abból születik a vágy. - felelem a szellem nőnek.

Faira betámadja a csontvázakat a válaszával. A csontváz feje csikorogva felé fordul majd ennyit mond. -A válasz helyes! Ezt követően, egy síron túli megkönnyebbült sóhaj kíséretében szétomlik, és eltűnik a köd a padló repedésein át.
Az utolsó jelenéshez Darman lép oda. A nő, nemigazán vesz tudomást róla, ő csak a megfejtésre figyel.
A válasz elhangzása után, fakó szemei megvillannak és a fiú felé fordítja a tekintetét. Nem voltál még szerelmes fiú? Nem ismered az elnyomó érzést, mikor a párod mindenhol és mindenkiben riválist lát?
A lélek mérge, a szenvedély gonosz párja. A szerelemből születik és pusztulást hoz a szerelemre magára! Miről beszélek? Utolsó próbálkozás...
Azzal ismét némaságba merül.

Eddig nem akart beleszólni, csupán csendben figyelte az eseményeket. Ahogy a barlangrendszerbe érnek, követi a társait, ami azt illeti Helent kifejezetten szemmel tartja, ezért is ijedt meg, amikor egyedül elkószált, amíg egy pillanatig levette róla a szemét. Elindul hát a keresésére. Nem tudja merre menjen, de szemmel láthatóan a tapló srác tudja mi történt. Utána is megy. Sajnos a helyzet úgy hozta, hogy a hős megmentő szerepet ő töltötte be így ő most ismét háttérbe szorul. Visszamegy a találkozási ponthoz, majd a többiek csatlakozása után, követi a társaságot.
A lehető legnyomasztóbb benyomások kerítik hatalmába a terem légköre miatt. Ahogy megjelenik a négy entitás, a látványtól a hideg futkos a hátán. A jéghideg borzongás, ami az áttetsző alakok miatt alakul ki a csontig hatol. Nem tudja miért ilyen érzékeny. Mégis erőt kell vennie magán és a feladványokra kell összpontosítania. Az első és a második válasz sima liba, ezt ő is megmondta volna. A harmadik viszont fogósabb. A Darman nevű srác okfejtése találó lett volna, de úgy gondolja, hogy ennél csalafintább a helyzet. Aztán a tekintete Helenre siklik, és a másik srácra, akit legszívesebben megfojtott volna amikor látta hogy megpuszilja a lány.
~ Hát persze... Ugrik be a szó. A szó, amit most értett meg. Tesz az asszony felé két lépést, majd Mélyen Helen szemébe néz és megszólal. -A féltékenység! Tekintete a szellemre siklik. - Helyes a válasz? Bízik benne, hogy a megérzései ezúttal helyesek.

Ez nagyon nem az én napom. Annyira lekötött a boltban való csúfos leszerepelésem, hogy fel se fogtam mi történik körülöttem. Pedig találós kérdéseket kellett volna megoldani. Azokat még szeretem is, bár nem annyira mint Lisát.
"Ööö akarom mondani nem annyira, mint Lisa. Lisát akartam gondolni."
Már a nyelvemen volt, hogy a féltékenység az utolsó válasz, de Rodolpho gyorsabb volt. Az tény, hogy a megoldása szerintem jó volt.

Ahogy többen is kimondják a helyes választ a nő meredten bólogatni kezd.
-Igen, a féltékenység juttatott engem erre a sorsra.Üres szemeivel végignéz az előtte álló ifjakon. Asszonyok sokasága loholt utána és én ezt nem tudtam elviselni. A túlvilágon remélhetőleg nem találkozik azokkal a szajhákkal. 
Egy erőtlen kacagás kíséretében ő is eltűnik.
Ezzel egyidejűleg a booltív alatti fal kő elemei közül eltűnik a mágikus akadály, és egyszerűen csak leomlik, ezzel egy sötét terem tárul fel az ajtó mögött.
/ Hogy mit találunk, azt a KM dönti el  /

Mindenhol sötét látni alig táttok valamit.
Ahogy beléptek zajt hallotok.
(Az első hozzászóló dobjon szerencse kockával. 1-12 sikeresen észlelte a zaj forrását.
13-20 sajnos a sötétség miatt nem lát semmit se.)
 
Siker esetén:
A zaj forrása valahol feletetek leledzik. Ahogy fényt varázsoltok meg is pillantjátok eme csúf undorító lényt. A világ egyik legrettegettebb mutációja elegyedik meg benne. Lábtól lábig legalább 8-9m széles, magassága szárnyaival együtt eléri az 5m. Színe fekete s sötétbarna, hogy minél jobban el tudjon bújni az áldozatra várva.
Testét szőr borítja, szeme mint égen a csillag. A rávetülő fényben csillognak az apró fekete pontok. Szájából valamilyen váladék hullik éppen alá a padló felé.
A hang amit meghallottatok a mozgolódásukból keletkeztet.
Ahogy rá világítotok, összecsapják csáprágójukat majd levetik magukat a plafonról.
Szerencsétek, hogy észre vettétek őket így nem a nyakatokba landolnak és szét tudtok széledni a 2 példány elől kik rátok támadtak.
A méretükhöz képest nagyon gyorsan mozognak. 3 támadásra van esélyetek.
(Egy ember csak egyszer próbálkozhat.)
(A mágikus környezet hatására igen ellenállóak lettek a mágikus sebzés ellen. Így legalább 3 találat kell egy ellenségnek, hogy elpusztuljon.)
 
Sikertelen dobás esetén:  
Nem tudjátok beazonosítani a hag forrását, s veszettül kapkodjátok a fejeteket jobbra s balra.
Mire megtaláljátok az ellenséget sajnos már késő. Rátok vetették magukat.
Ketten vannak. Kinézetre a világ egyik legrettegettebb mutációja elegyedik meg bennük. Lábtól lábig legalább 8-9m széles, magassága szárnyaival együtt eléri az 5m. Színe fekete s sötétbarna, hogy minél jobban el tudjon bújni az áldozatra várva.
Testét szőr borítja, szeme mint égen a csillag. A rávetülő fényben csillognak az apró fekete pontok. Szájából valamilyen váladék hullik éppen alá a padló felé.
Ahogy rátok vetik magukat lesből támadásnál használják a technikájukat s hálóval borítják be Helent és Darmant.
(Így őket megkel mentenetek.)
Ők mozgásképtelenek így a lényeg rátok fókuszálnak és felmérnek titeket.
Itt esélyetek van támadni vagy kiszabadítani a társaitokat egy tűz varázslattal.
(3 lövésnyi esélyetek van. Ha szabadítani akartok akkor 1 lövés egy személy megmentése. A mágikus környezet hatására igen ellenállóak lettek a mágikus sebzés ellen. Így legalább 3 találat kell egy ellenségnek, hogy elpusztuljon.)

A lények:

A válaszunk helyes volt, ezt a nő bólogatással jelezte. Sikerült mind a 3 kérdést helyesen megválaszolni, ezután a nő is eltűnt. Előttünk az akadály leomlott és mögötte egy sötét terem nyílik meg. Hiába próbálok bármit is kivenni, hogy mi vár ránk ott, esélytelen innen bármit is látni. Megindulunk a többiekkel, hiszen ha ki akarunk jutni, akkor ez az esélyünk van. Bíztam benne, hogy hogy itt már semmi meglepetés nem fog várni, bár ha az esélyeket nézem, ennek kevés lehetősége van. A terembe lépve, valami neszt hallani, ígyhát tudtam, itt valami megint lesz. Kissé meg is ijedtem, nem szeretem a sötétet. 

Faira Smith carried out 1 launched of one Lucky :

2

-Lumos Solem! - Mondom és a pálcám végén fény kezdi kivilágítani a körülöttem lévő teret, de az nem sokat ér, még mindig túlnyomó részt a sötétség uralkodik a teremben. A zaj, amit hallottunk a fejünk fölöttről érkezett. Arra nézve, valami számomra undorító lényt pillantottunk meg. Szőrös is, sok is a szeme.. A hideg is kirázott, na meg talán a félelem is egy kicsit. A fény megzavarhatta őket, hiszen pillanatokon belül a földön termettek. Nagyon gyorsan mozognak, ezt elsőre nem is gondoltam volna, mert olyan nagyok. Éppen, hogy időben tudott arrébb mozdulni mindenki. Támadásra készen állt a két bestia, ígyhát muszáj volt cselekedni.
-Piroinito! - Szegeztem a pálcámat a célpontra, bízva abban, hogy betalál.

Faira Smith carried out 1 launched of one D6 :

A megoldások helysenek bizonyultak, így szabad út nyílik a következő terembe. A terem elképesztően sötét.
-Lumos maxima! Dörmögi, majd a pálcája végén élénk fény gyúl. A pálca fénye a mennyezetre vetül és két elképesztően rusnya lényt pillant meg, akik azonnal a földre is vetik magukat, hogy aztán elfogyasszák őket.
-Mi ez az újabb szörnyeteg? szalad ki a száján, aztán rögtön emeli is a pálcáját. Eszébe jut, hogy a pókfélék nem szeretnek bizonyos hangfrekvenciákat, amivel össze lehet őket zavarni és harcképtelenné lehet őket tenni. ~ Igaz, ez nem teljesen pók, de hátha...
-Arania exhumai!

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

+1

Alric hangját vélem felfedezni, aki egy Lumos solemmel vakít el, majd a rossz sejtelmem beigazolódott mégis azzal, hogy egy ördöghurok kezdett el felém jönni. 
- Köszönöm, Alric. A többiek nem jöttek? - kérdezem a fiútól, aki idő közben leszid, hogy megint mért kószálok el. - Talán mert nem szándékoztam egy helyben toporzékolni. De rendben van, menjünk. 
Követem a fiút, aki idő közben befordul a másik járatba, így jobbnak látom, hogy utána megyek. Kissé gyorsabban megyek a kelleténél, szerencsére egy megérzésem volt, hogy lassítani kellene, ugyanis Alric kiteszi elém a kezét: végignézem azt, hogy mi miatt tette, és valószínűleg csapdára gyanakszik. 
Hallgatom a fiút, és a találós kérdéseket. Hát ez szuper, megint újabb agytekervény, amivel az őrületbe kergetnek minket. Ameddig a többiek a találóskérdésre válaszolnak - Alric, Faira és Darman -, a szemem megakad az új srácon, Rodolphon, akinek az arcáról lerí az, hogy nem túlzottan rajon sem Alricért, nem pedig Darmanért, így odasétálok a fiúhoz. 
- Minden rendben, Rodolpho? - kérdezem tőle. - De ha tippelnem kellene, legszívesebben ezeknek ugranál. 
Valahogy rámnézve a fiú kimondja a választ, hogy féltékenység, amire egy helyeslő válasz érkezik. *Miért van az az érzésem, hogy a srác rám akar hajtani? Biztos, hogy nem fogom hagyni magamat.*
Ekkor a sikeres válaszadások után a terem elsötétül, szinte megugrok, és esek neki a mellettem lévőnek. 
- Ne haragudj! Lumos solem! - mondom ki, és világítok elém, majd elnézek arra, akinek neki mentem. *Na már csak ez kellett, hogy "nem akarsz kikezdeni vele, erre ijedtedben nekiesel a másiknak*
~TE MEG MI A FENÉT CSINÁLSZ! NE FLÖRTÖLJ, HANEM CSELEKEDJ!~ Hallom a talizmán hangját a fejemben, ami még számomra kissé szokatlan, majd a pókok felé irányítom a pálcámat. 

Helen Green carried out 1 launched of one D9 :

- Arania Exhumai. 

A többiek után csendben baktattam tovább. Nem igazán vagyok most olyan passzban, hogy segítségükre legyek.  A fogaskerekeim leblokkoltak a találós kérdések hallatán. Így nem tudtam segíteni.  Helen és Rodolpho kis incidense láttán felcsillant a szemem.
~Hm... ez az infó még jó lesz valamire~ Gondoltam magamban. Rodolpho magán akciója mitha jól sikerülne. Azthiszem emlékeztet is a kakaskámra.
Óvatos pillantást vetettem Alricra. Még mindig morcogok rá egy kicsit a medálos dolog miatt.
-Szép medál Helen. Daniel látta már? - Néztem a lányra, majd a tekintetem átvándorolt Rodoplhóra, látványosan, hogy biztosan Helen is észrevegye. Majd vissza a lányra és elmosolyodtam.

A póklények visítva vetik rátok magukat. Nem halljátok, de mérgesek mert nem tudtak lesből támadni, plusz a fény elvakította őket.
Mivel a lesből támadás nem vált be, de a hely adott arra, hogy ne libasorba mozogjanak megpróbálnak bekeríteni titeket s úgy támadnak.
(Ahogy írtam 3 támadásnyi esélyetek van első körben.
Támadási értékük D6+2 méretük miatt.
Védekezési értékük D6+1, a 8 lábuk s a sok szemük miatt.)
 
Az egyik pók Helent veszi célba de az utolsó pillanatba érzékeli Faira támadását.
Védekezés Faira ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+1

Sajnos a lány Piroinito támadása éppen csak meg pörkölt 2-3 lába a lény  a sok közül.
A lény felvisít dühében s a lányra támad, s egyik lábával a lány lábát veszi célba. Ki akarja azt alóla seperni, hogy a földre vigye az áldozatát.
Támadás Faira irányába:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

 +2


Eközben Alric a másik pókot vette célba.
Védekezés Alric ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

 +1

Ám a lény vagy okosabb mint első látásra tűnik vagy nagyobb a szerencséje mint sejteni lehet. Mert pont éppen időben tér ki az őt támadó srác próbálkozása ellen.
Mint társa ő is a támadó fél irányába indul. De Helen támadása zavarja meg  pár méterrel Alric előtt.
Védekezés Helen ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

 +1


A támadás telibe kapja a lényt aki kezdősből a földre veti magát. A lábával csapkodni próbál de a lány túl messzire van tőle. De a felvert por okán a lény eltűnik benne. Ezzel megszűnik a támadás okozta fájdalma is.
Tudja merről jött a támadás így arrafelé indul meg.
Támadás Helen irányába:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

 +2


Rodolpho be próbálkozik annál a póknál melyik nekitámadt Fairának.
Ahogy írta becsúszik a lény alá.
(De mivel csak 3 támadás volt engedélyezve részetekről, s ővé volt a negyedik.)
Ezért dobjon a Lucky kockával.
(Ha 14-20 közé esik sikeres a támadási kísérlete.
Ha kevesebb sajnos nem sikerül a varázslatot kimondania, mert a pók rá nehezedik a srácra. Akinek megreped pár bordája....)

(Helen és Faira védekezik! Majd újabb támadási hullám jöhet. 4 személy támadhat ezúttal!)

Messzire lemaradok a többiektől a boltban. Aminek egyszerű az oka. Helen után mentem a barlang másik oldalán, Alrik után. Aztán amíg Alric megmentette Helent a ördöghuroktól, és elindultak viszfelé a másik irányban, én úgy döntök, hogy érdemes itt kicsit körülnézni, és beszerezni pár alapanyagot. 
Találtam is jónéhány ritka gombafajt. Érdekes módon a falakból nőttek ki. Alrik hatalmas fénynyalábja úgy néz ki az ördöghurkot egy jó időre ártalmatlanította, így hálás szívvel gondolok a srácra, majd elkezdem begyűjtögetni a kincseket. 
A nyirkos falakon nő néhány moszat és algafaj, amelyek elég ritkának számítanak, és hasznosak bájitalokban. 
Addig - addig gyűjtögetek, mígnem a messzeségből tompa kiáltásokat hallok. 
Azonnal befejezem a gyűjtögetést, és ahogyan csak tudok szaladok a hang irányába.

Amikor odaérek társaim a legfurább élőlénnyel küzdenek, amit valaha láttam. Mintha egy óriási pók, és egy molylepke fura házasságából született volna. 

- Mi a franc ez?  - teszem fel a kérdést, de aztán pont elkapom, ahogy az egyik dög nemes egyszerűséggel ráül Rodolphora. Hallom a srác bordáinak roppanását. Közben Faira felé támad a másik, felborítva a lányt. 
De Faira is azonnal egy tűzvarázslatot lő ki az irányába. Gyorsan körbenézek, és látom itt van Alrik, és Olivia is, de többet nem tudok kivenni, inkább odarohanok Rodolpohoz. 
Belekapaszkodok a srácba, és óvasotan kihúzom a dög alól, és egy biztonságosabbnak tűnő helyre rángatom, nekidöntve a falnak, majd felmérem a sérüléseit. 
Villámgyorsan előkapom a nálam lévő bájitalokat, de egy erősítő, és egy fájdalomcsillapítónál többet most nem tudok adni neki. Ezek azonban jópár óráig kitartanak. Leveszem a köpenyemet, és szorosan a mellkasára tekerem, amolyan rögzítésnek. 
- Ne mozdulj! - mondom neki. - Ígérem, amint végzünk ezzekkel a dögökkel, kiviszünk innen. 

Egy bájitalgömböt veszek elő a táskámból, majd amilyen közel csak tudok, olyan közel megyek az egyik döghöz. Aztán hozzávágom a zsugorító főzettel teli bájitalt, figyelve rá, hogy csak ő kapjon belőle, a többiek ne.

Tiara Prince carried out 1 launched of one D9 :

A támadása ugyan nem talál, de kellőképpen összezavarja a lényeket. A támadásba lendült lény ráadásul új célpontot választ, így van ideje felmérni a helyzetet.
A sérülések amiket okoztak, nem túl jelentős de nem elhanyagolható. Az egyik újonc egy eszeveszett támadást indít az egyik ellen, aki hálából ráül annak a mellkasára.
-Marharépa mit csinálsz?! Gyere ki onnan! 
Szerencsére Tia akcióba lendül, így hamar megoldja a srác problémáját. Annak érdekében, hogy Tia leápolhassa, megpróbál időt nyerni nekik.
Eszébe jut a tanóra, amikor talpaspohárrá változtattak állatokat. Sose volt tökéletes. Ami azt illeti elég vicces volt egy tigrisfarkú pohár, de sebaj. Itt a félsiker is elég. Kíváncsi rá hogy nézne ki egy pohár pók potrohhal, vagy szárnyakkal. Az biztos, hogy olyan formában kárt nem tud tenni senkiben. 
Megcélozza a Tiához közelebb eső lényt és elkiáltja magát.
-Feraverto!

Alric Maggot carried out 1 launched of one D6 :

 
Szint miatti dobásmódosító +2

Védekezés Faira ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+1
Faira támadása telibe kapta a lény potrohát s a szőr a lény teljes testén lángra robbant. Visítva, vergődve földhöz vágja magát, csáprágóit csattogtatja. Próbálja eloltani magán a tüzet mely pillanatról pillanatra több szőrt éget el rajta. Mire a tűz kialszik a lény egy csomó földet szórt magára s nagy port vert fel.
Mozgásán látszik, hogy kínok közt mozog. De amint megindul a fájdalom eltűnik, s helyét a bosszú váltja fel. Tudja ki a kínszenvedésének okozója s ismét a lányra támad.
Faira a póktól bekapott támadás miatt csak egy púpot kapott a fejére. Szerencséje volt.
Támadás Faira ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+2
(Fiara dobjon védekezést, ha bekapja a támadást ő dönt róla, hogy milyet. Amire figyeljen, hogy fájó lesz mert a lény "pipa")
(Ennek a lénynek már csak egy sebzés kell s elpusztul.)

Védekezés Tia ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+1
Tia által dobot kis bájital üvegcse valamilyen módon nem törik össze a pókhoz érve. Hanem lepattan róla, tovább gurul s ahogy éppen hozzá koccan egy szikladarabhoz akkor törik össze s engedi ki magából a bájitalt. Ennek hatására a szikla melyen széttört összemegy. A pók észre se veszi a próbálkozást így tovább rohamoz.

Védekezés Alric ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+1
Elsőnek úgy tűnhet, hogy a támadás nem talált célba. Ám fél pillanattal később a pók megremeg s a teste egy hatalmas nagy talpas pohárrá változik, melynek 8 lába van, s 2 szárnya még. Látni nem lát semmit de az irányt nem téveszti el tovább rohamoz a Helen irányába.

Támadás Helen ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

+2

(Faira és Helen dob védekezésre. Faiara pókja egy sebzést bír még el, miközben Helen pókja is egy találatot visel még el.)
(Ezután 4 személy ismét támadhat.)

A támadásom közben nem figyelek arra, amit Rodolpho mond, elmosolyodom, hogy a telibe találtam a pókomat. Majd mögöttem egy gúnyos megjegyzést hallok, amit Olivia szúr felém. 

- Jól hallom a féltékenységet a Vörösbegy hangjában? - kérdezem nevetve a lány felé, majd a nyakamban lévő nyakláncot megmutatom neki, és visszadugom a pólóm alá. - Csak nem ez kellett volna neked múltkor, amit a kakaskád véletlenül feldobott? És a kérdésedre a válasz: igen, látta már. 

Mire észbekapok, hogy az egyik pók felém indul, Faira szerencsésen elhárítja őt, és egy köszönetképpen bólintok is felé. Ám a pók támad felém, így védekező pozíciót veszek fel. 

Védekezésre a dobás: 

Helen Green carried out 1 launched of one D9 :

Úgy döntök, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, és a pálcámat irányítom felé:
- Stupor!!!!! - kiáltom, remélve, hogy nem a társaimat találom el.
Támadásra a dobás: 

Helen Green carried out 1 launched of one D9 :

Második próbálkozásommal sikerrel jártam, amint betalált a varázslat, a pók lángra kapott. Visító hangot hallatott és földre vetette magát, ezzel oltva el a lángokat, de mire sikerült, addigra a dús szőrzete igencsak megsínylette, aminek köszönhetően még bosszúszomjasabb lett, és újból támadásnak indult felém. Igyekeztem kitérni előle, próbáltam mögé kerülni, és hogy véletlenül se a sérült Rodolpho felé haladjak, hanem minél messzebb csalni arról, ezt a hatalmas ízét. 

Faira Smith carried out 1 launched of one D6 :

A támadása csak egy kicsin múlott, hogy telibe kapjon. Ha nem hajolok hátra, amolyan mátrix féle képpen, akkor komolyabb találatot kaptam volna be, ami igencsak fájó lett volna. Az adrenalin túl teng bennem, és gondolkodás nélkül újra támadásba lendülök. 
- Petrificus totalus! -  visszhangozik a kiáltásom. Bízok abban, hogy betalálok, és legalább az egyiket sikerül legyőzni. 

Faira Smith carried out 1 launched of one D6 :

Az előző dobást a rendszer felülírta. (Valszeg az én hibámból ) Az eredeti dobások:

Védekezés 5
Támadás: 4 

Kérem a KM-et ezeket figyelembe venni.

Nem igazán mennek túl jól a dolgok ahogy látom.  
~Valamit tenned kell Olivia~ Gondoltam magamban, majd elkezdtem körbe nézni, és néhány  kavicsot véltem felfedezni nem túl messzire tőlem. Felvettem a földről majd elkezdtem dobálni a pókot
-Hééé!! Haver, nézd csak!- Felgyűrkéztem a felsőm újait, majd elővettem a pálcámat.
-Mit szóltok? Egy kis buli?- Mosolyodtam el a többieknek.
-Tarrantallegra- Mondtam ki határozottan a pálcámmal a pókra mutatva.
-Alric, ha megvan az a kés, ne félj használni- Kiáltottam oda a fiúnak, amég próbáltam elterelni a pók figyelmét

Olivia Rose Fury carried out 1 launched of one D6 :

A barlangban csak szótlanul figyeltem az eseményeket, hisz a többiek sokkal gyorsabbak voltak most is, mint majdnem mindig. A lények látványa pedig kissé megijesztett, és Wang biztonságos háta mögül néztem továbbra is az eseményeket, ahogy a többiek próbálják kiszabadítani a csapdába esetteket. Természetesen továbbra is egy papucsban, már igen-igen fázni kezdtem

Kivont pálcával figyeltem az eseményeket várva, hogy ki kér egy átkot az arcába. Viszont egyelőre úgy tűnt. hogy mindenki talált táncpartnert magának, és udvariatlanság lett volna elvenni tőlük a győzelmet.
Ahogy megéreztem magam mögött Lisát a kezem ösztönösen rákulcsolódott az övére.
Eltartott egy kis ideig, de rájöttem végül, hogy a remegése nem a szörnyeknek szól, hanem fázik.
Levettem a kabátomat és becsomagoltam vele.
- Ha végeztünk, kapsz egy teát. Az ilyenkor jót tesz.
A legjobb oldalamat hozza ki belőlem mindig és imádom érte.

A lény pohár alakjában száguld Helen felé, ami sajnos nem tud időben kitérni előle. A lény egy lábával mellkason találja a lányt aki több métert repül a levegőben ennek hatására.
Utolsó penészes levegővételével egy támadást indít...

Védekezés Helen ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

(A pók már csak sima D6-al védekezik pohár létére.)
Helen vaktában leadott lövése (egem is meglepve) eltalálja a pókot. Aki már annyira le volt gyengülve, hogy ez a kábító átok teljes mértékben megöli őt.

Védekezés Faira ellen:

Mesélő carried out 1 launched of one D6 :

(A pók már csak sima D6-al védekezik a  túl sok sérülés okán.)
Faira ellen harcoló pók épen Rodolphot szemezi ki magának amikor a lány támadása telibe találja. Ennek megfelelően csak két lépést tud előre tenni miközben holtan össze esik.

Oilivia táncoltató átka eltalálja az éppen elpusztuló pókot. De a lány ezt látva azonnal megszünteti a varázslatot.

A két pók halott, az egyik pók fejében barnás csillogást vélek felfedezni amely a hiányzó negyedik kő lesz a jogarból.

Ha tovább mentettek miután rendeztétek a soraitokat...

Hátul egy hálóval beszőtt járatott találtok. Ez az egyetlen út azon kívül amelyiken jöttetek.
Tia a pókokból nyerhet ki hozzávalókat de ez időbe telik!
 
Egy hátsó még nagyobb terembe érkeztek a járaton keresztül. A hely egy hatalmas szentély lehetett régen, de most tiszta rom és pókháló.
A hely hátsó részéről furcsa hangok jönnek. Morgás, csattogás, visítás és cuppogás.
Ahogy arrafelé indultok, olyan látványban lesz részetek melyre nem számítottatok.
Egy kétszer akkora póklény mint amivel kint harcoltatok, élősködik egy hatalmas nagy kék színű sárkányon.
A sárkány nem lehet más mint a Vízsárkány király.
A pók a behálózott sárkány testén mászkál. Felágaskodik hátsó 4 lábára majd lecsap, s csáprágóit belemélyeszti a csapdába esett lény húsába, s lakmározni kezd véréből. Minden szívásnál mintha nőne a póklény. Nem sokat de nő.
A sárkány próbálna felordítani, de száján körbe pókháló van így képtelen kinyitni azt.
Tekintetével észre vesz titeket.
~ Tudom miért vagytok itt, segítsetek megszabadulni ettől a “kullancstól”. ~ küldi felétek a gondolatait, melyek mindegyikőtök fejében vízhangzik.
 
(Mit tesztek?
Van 3 próbálkozásotok, míg a pók észre nem vesz s rátok nem veti magát.
A sikerhez 2 találat szükséges.
Dobjatok Lucky-val. 15-20-ig sikeres a próbálkozás.
Ha egyik sem sikerült még kaptok 1 újabb lehetőséget míg a pók rátok ront.
Ha ezzel sem sikerült a 2 sikeres találat, akkor az utolsó 2 hozzászólást író személy dobjon a Védekezést. )

Ahogyan a többieket követem egyre inkább kezdek kissé elcsúszni a fejembe,hogyan akarok én akármit is tenni ha még reagálni sem tudok? Muszály lessz többet le tennem.A gondolatok csak jönnek és jönnek és egyszer csak lefagyva nézek ki a fejemből,a medálom dolgozik azon,hogy a nyugodtság el lepjen te hirtelen látom,hogy ocsmány bogarak támadják a társaimat,akikből egy párat meg is sebesítenek ameddig az eggyiket egyedül ölik meg a másikat pedig többen,mind eddig Helen és a többiek harcát figyelve mozdulni sem tudok,egyszerűen állok,medálom halványan kezd világítani igyekszik adagolni a nyugalmat belém,de mintha ellenem dolgozna,a gondolataim és a medál összeütköznek és én csak lefagyva figyelek ameddig a többiek halállal nem sújtják az undormányokat,mindeközben a jogart erősen szórítom,még egy pár perc a pókok halála után,hogy a testem magától lép oda a barnás csillogáshoz és a jogart oda szorítva a kő ismért elmerül a jogarban. A többikre nézek és egyre inkább szégyellem magamat,talán ha mozdulhattam volna akkor.... Nem, nem változott volna semmi,mikor változott valami jóra csak mert ott voltam?*Nyugalom,csak le kell nyugodnom* Gondolkozom magmban,és a medál igyekszik a gondolat menetet követni és teljes nyugalmat készíteni bennem,de a negativitásom és az eddig is elnyomott idegességem egyszerre tör fel,hát persze....Ha az ember elnyomja a negatívat az nem tűnik el,ha nem engedi lassan el akkor egyre inkább fel és fel épül ameddig egyszer ki nem tör. A többiekre nézek Tia éppen eggyikünket ápolja,nem néz ki túl jól egy pár ember. Ez a csapat aki miadt itt vagyok,és mégis elsősőknek és a barátaimnak kell harcolnia ameddig én csak ülök haszontalanul.Gyorsan rohan végig a szemem a szoba falain,de a sötét még nem hagy jelet semmire.Helent megkeresem a szemeimmel és amint megtalálom egyszerűen megölelm s beszélni kezdek hozzá.

-Sajnálom.Most majd megpróbálom azt tenni ami tőlem elvárt.Ha mást nem az utat megtalálom.

Azzal pedig elválok tőle és egy utolsó pillantással a pálcámmal egy egyszerű Lumos Maxima-t kimondva indulok el a falak mentén és egy kis idő mulva rábukkanok az átjáróra amit pókhálók torlaszonak el. 

-Globus lux 


A varázslatot egyenesen az átrájó szélére dobom,hogy lehessen látni ott valamit majd visszatérek a többiekhez. 

-Az utat megtaláltam,sajna a gyógyításban ugyanolyan haszontalan vagyok jelenleg mint minden másban,viszont takarítót még tudok játszani,aki sikeresen összeszedte magát annak legalább nem lessz olyan sok takarítani valója. 


A hangomon egy pár ember aki talán jobban oda figyelt vagy több ideje ismer hallhatja,hogy hiányzik a szokásos nyugalom,viszont a mondandómmal végezve fordulok vissza a fényel megjelőlt járathoz. Majd el is kezdem a takarítást,Arania Exhumai és Difindo-k váltják,szépen eltűnnek a pókhálók,az esetleges pókokkal rajtuk,ez egy pár percbe tellet,olyan 1-2 kb.Elég idő,hogy az aki akar jöhessen,de még azért várok egy pár pillanatot majd a pálcámmal a kezemben lassan belépek a következő terembe.Gyorsan nézek körbe,egy hatalmas és csodálatos hely lehetett ez egyszer de mostmár csak rom és.... Pókháló? Ez már nem jó jel.Ahogyan hangokat hallok,különösen figyelem felkeltőket a járatból lassan kiépek,hogy ha a többiek is jönnek mögöttem akkkor ők is lássák.Egy óriás pók lakmározik egy sárkányból,amely a kék színben tündököl,viszont pókhálóba zárva minden része,a pókot éppen  azon kaptuk ahogyan a sárkány vérét issza és  láthatólag kissé növeskszik.Hallom a sárkány gondolatait amit felénk sugároz,ettől csak még jobban kívánok minden bogarat elpusztítani ezen a világon.Az utolsó pár pillanatot várom,hogy a többiek is jöjjenek majd a pókot célba véve végre elkezdhetem jobban szabadra engedni a harcot a medál és magam között. 

-Reducto!   

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

19

Szólaltatom meg az eddigi legpusztítóbb igétmet,amit a pókfelé irányítok csakis egy gondolattal,pusztuljon el és zűnjön meg. Majd egy kissé távolabb lépve az átjárótól a jogart és a pálcámat is magam előtt tartom mint egy párbajban,nagyon hülye ötlet de úgy érzem,hogy a jogar jobban megváltozott az utolsó kő után,és itt van maga a vízsárkány a szemem előtt,a sárkány akinek a jogarát és az elemi mágiáját magamének tudhatom legalább ebben a pillanatban.A szememet becsukva igyekszem a jogarat érezni,és a vízmágiámat egyetemben.Érzem még az óceánt amit atlantisz burka tart kívül,csak reménykedni tudok,hogy akármit is tudok tenni még a jogarral most,hogy a vízsárkány  közelében használom.Ha mást nem akkor a fókusszal a dühömet igyekszem precíz fegyverré kovácsolni.  (A KMet kérem,hogy mondja meg tudok-e valamit tenni vagy pedig csak az időmet vesztegetem)

Ahogy tovább haladtunk a hideg alagútban, hirtelen szembe jött velünk a történelem. Ott feküdt előttünk a víz sárkány teljes valójában. A pókok által gyötörve nem volt annyira méltóságteljes mint lehetett volna, de még így is gyönyörű volt. Egy hatalmas büszke lény, melynek szabadnak kellene lennie. Szerencsére pont ezért jöttünk.
Daniel sikeres támadása láttán feléledt a lelkiismeretem, hogy a vámpíros harc óta nem csináltam semmi hasznosat. Ezért én is a pókra szegeztem a pálcámat:
- Flipendo!

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

7

Egy hálóval beszőtt járatot találunk tovább haladva. Fura hangok jönnek onnan, túlságosan ijesztő, de haladni kell tovább, bármi is vár ott ránk. Közelebb érve egy olyasmi lény, mint amikkel nemrég harcolunk, élősködik egy gyönyörű, kék színű sárkányon. Szegényt a lény újabb és újabb támadással sújtja, biztosan nagy fájdalmai lehetnek. A gondolataimban hallottam, ahogyan a sárkány segítséget kér, ígyhát tenni kellett valamit, hogy a szenvedése végre véget érjen. Előhúzom a pálcámat, és támadok. 
-Piroinicio! 

Faira Smith carried out 1 launched of one Lucky :

15

Ahogy két lövésetek eltalálja a pókot s megzavarja az éppen aktuális vacsoráját. Visítva engedi el az elemózsiát s fordul felétek.
Waldter megérzi a botot s hordozóját, kinyúl akaratával s kapcsolódik a hozzá tartozó relikviához.
Elszívva belőle a kövek erejét s a tulajdonos erejét is mely rezonált a király energiájával. 
(Igen Daniel iit és most erősebb voltál, a király energiájának, a kövekkel feltöltött bot és a vízmágiád kombinációjának okán.)
Mondhatni szárazra szipolyoz téged a sárkány, (dobj szerencse kockával állóképességre. Ha páros sikeres s talpon maradsz, ha páratlan elsötétül előtted minden s te elájulsz. 10 perc elejéig. A csatáról lemaradsz.)
Ez az energia akkora löketet ad az uralkodónak, hogy kiszabadul hálós börtönéből. Felágaskodik, s hatalmasat üvölt.. Melynek következtében fületeket be kell fognotok.
Esélyt sem ad a póknak, hogy meneküljön vagy támadjon. Megdöbbentő sebességgel csap le rá s harapja ketté egy pillanat töredéke következtében.

Miután vissza helyezkedett a helyére rátok nézve beszélni kezd telepátia útján.
~ Köszönöm a segítségeteket. Az elején ezen sötét teremtmények nem okoztak gondot nekem. De hirtelen nőni kezdtek s egyik napról a másikra sikerült olyan szorosan elkapniuk, hogy mozdulni nem bírtam.
~ Tudom miért jöttetek, én is éreztem a fény gyermekének születését, s azt is érzem, hogy gyenge még és tudatlan. Szüksége van rám.
~ Biztos megannyi kérdésetek van, de egyre tudok választ adni. Tegyétek fel.

A varázslatom egyensen a pókba talál,és Faira varázslata is követi,a pókot megzavartuk a vacsorájában,ekkor érzem,minthogyha minden energiámat ki szipojoznák belőlem és a jogarra nehezedve rogyok térdre a fáradtság hatására.

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

18

 

A fáradtság nem tesz még túl rajtam és azért,hogy segítésem magamat egy kis valamivel.A táskámban kezdek el egy kissé fáradtan motoszkálni,a jogart ideiglenesen a földön pihentetve,majd megtalálom azt amit kerestem.A bájital fiolából s dugaszt kihúzom majd gyorsan bele kortyolok és visszadugaszolom.A bájital nem volt más mint Sheng-hui féle energia főzet,ami segíti a testi fáradtságom ha a többit nem is.Így legalább tudok mozogni normálisan.Az alig pár másodpercebn történt dolgok visszajátszódnak gyorsan a fejemben,ahogyan a sárkány egyszerűen ketté harapta az undormányt,és most is érzem a telepatikus beszédét.Kérdezhetünk egy kérdést amire válaszol.Ezzel összeszedve magamat,támaszkodok fel a padlóról és fürge léptekkel elősször Waldter hez térek majd egy meghajolással köszöntöm mielött beszélni kezdenék. 

-Udvözletem.Waldter sárkány uram.Sajnálom,hogyha viselkedésem modortalan viszont úgy érzem,hogy legalább a tiszteletet meg kell adnom ha már a magához köthető jogart hordozom még a pillanatban. 


Különösen figyelek arra,hogy semmi kérdést ne kérdezzek és remélem ezt nem is veszi kérdésenek a kék sárkány,majd a többiek közé is gyorsan ott termek. 

-Noss bajtársak,Engem a jogar érdekelne,hogy mégis még vajon milyen tulajdonságai vagy hasznai lehetnek,vagy esetleg valami infó a többi sárkányról,de ez az én szelíd véleményem. remélem jól át tudjuk gondolni a kérdésünket. 

Azzal elkezdek a többiekre várni,hogy ők is megosszák a véleményüket miközben hl Helent keresve rohan a szemem végig a szobán Hol pedig Waldter-t tanulmányozza.

Homlokráncolva gondolkodni kezdtem. Nagyon könnyű rossz kérdést feltenni egy ilyen alkalomnál és akkor ha nem is minden erőfeszítésünk, de a többsége hiábavaló lesz. Fel alá járkáltam Daniel körül, és hangosan gondolkozni kezdtem vigyázva, hogy ne kérdezzek semmit a sárkánytól magától.
- Abban szerintem mind egyetértünk. hogy egy rossz kérdéssel mindent elszúrhatunk. Ellőhetjük a lehetőségünket, ha rákérdezünk, hogy tényleg csak egyet szabad-e kérdezni. Mint a viccben a három kérdéssel. A magam részéről én szívesen kérdeznék valami személyeset. Szomorú lehet bölcs sárkánynak lenni, akiért mindenki valami rejtett tudásért megy, de azt sose kérdezik meg, hogy jó napja volt-e. Mondjuk a pókok miatt erre sejthetjük a választ. De akármilyen szép gesztus lenne egy ilyen kérdés, nem jutnánk előre. Megértem, hogy te többet szeretnél megtudni a jogarról, de én a többi sárkányról kérdeznék, elvégre mindenkit meg kell találnunk.

A sárkány sikeresen kiszabadul, bár látva Danielt, ő ezt nem viseli jól. Próbáltam felfogni, hogy mi történik, majd ahogyan ide oda nézelődtem, hol a fiúra, hol a sárkányra, kezdett minden tiszta lenni. A hatalmas teremtmény ránk néz, és beszélni kezd hozzánk, úgy ahogyan a segítséget is kérte. Elmeséli röviden, hogy mi történt, majd közli velünk, hogy van egy kérdésünk. Daniel és Wang szavaiból kivéve, nagyon igyekeznek, nehogy véletlenül is egy kérdés hagyja el a szájúkat, azzal eljátszva a lehetőségünkket.
-Alaposan végig kell ezt most gondolnunk, hogy milyen kérdés lesz az, amire a legtöbbre tudunk jutni. 

A második, sikeres támadásom még engem is meglepett, hogy sikeresen célbatalált. Ám ekkor egy ismerős illat üti meg az orromat, majd egy jól ismert ölelés némi magyarázattal, amire megfordulok, és viszonzom. 
- Hé, ne magyarázkodj. - mosolyodom el, de mire szólhatnék, a fiú már el is távolodik tőlem. Úgy döntök, hogy ami mozog, azt ráhagyom a többiekre, de amint elindulnak, sietve igyekszem utánuk. Ám ekkor meglepődte torpanok meg, szinte belerohanva Danielbe, aki nagy valószínűsággel engem keresett. 
- Hűha, ugye ez az, amire gondolok? - tátom el a számat a sárkány előtt. - Merlin szakállára.
Szóval egy megfelelő kérdést kell feltennünk ennek a sárkánynak? De ezt mégis hogyan, meg mégis mit? Elkezdek fel - alá járkálni, és gondolkodni azon, hogy mégis mi lehetne a megfelelő kérdés, ám eszembe jut egy, így odalépek a többiekhez, majd a kezemet Daniel kezébe kulcsolva teszem fel a társaimnak a kérdést: 
- Sárkányt találtunk, és még mielőtt félreértenél, Daniel, ha kell, akkor kutatómunkára is elmehetnénk - vagy akár McGalagonytól kérhetnénk segítséget -, hogy több információt megtudhassunk. Na szóval, esetleg fel lehetne tenni a kérdést, hogy legalább a következő sárkányt hol találhatjuk meg? 

A többieket hallgatva a gondolatok már be is épültek a fejembe,a jogarról majd a tanárokat kell kérdeznem ameddig itt a sárkányok a fontosak. 

-Majd akkor én elmgyek és McGalagonyt kikérdezem a jogarról.Viszont itt egy eggyértelmű válasz volt amit mindenki zengett tehát akkor megyek megkérdezem azt a kérdést amit mindenki szeretne mert nem ajánlatos megváratni egy sárkányt. 


Azzal vissza fordulok és a sárkány hoz sétálok,ismét egy gyors meghajlással köszöntöm majd pedig a kérdésünket kezdem elbeszélni. 

-Köszönjük a lehetőséget és ha lehetséges akkor a kérdésünk az lenne,hogy a következő sárkányt hol tudjuk megtalálni? 


Azzal a sárkány előtt várok és a már kövek nélküli jogart tartom a kezeimben,a pálcám a pálca tartóban elhelyezve .

A találós kérdéseket követő “helyiségben” lévő pókok olyannyira rám ijesztettek, hogy kint maradtam.
Félek tőlük, rettegek. S emiatt szégyellem magam, hiszen nem voltam társaim segítségére. Igaz szerencsére nem is hátráltattam őket ezzel. De akkor is legszívesebben elbújnék valahová, s sose néznék szemükbe.
Mire újfent benézek a barlangba mert a hangok elhaltak a többiek mélyebbre hatolnak egy pókhálótól megtisztított járaton keresztül.
Már kiáltanék utánuk, de meggondolom magam s szorosra húzom a köpenyt úgy sétálok át a két tettem közt be a lyukba.
Szorosan magam köré tekerve a lehető legkisebb méretre összehúzva magam, a kezembe a pálcámmal megyek a többiek után.
Minden furcsa hangra meg meg riadok és megugrok.
Előről furcsa hangok jönnek melytől lábam földbe gyökerezik.
- Mmmmmégis mi a fene folyik ott. - dadogom félelmemben.
Jöhet zombi, sárkány kentaur bármi de a pókok a halálos ellenségeim közé tartoznak.
A gyerekkori trauma most a lehető legrosszabbkor ütközik ki rajtam.
- Te gyáva nyúl, szed össze magad. - korholom önmagam gyengeségem okán.
S már hallom, hogy a sötét részem jól mulat rajtam s várja a pillanatot, hogy átvegye a hatalmat s irányítást.
Nagy nehezen össze szedem magam, s pont akkor érek át a nagyterembe mikor Daniel oda megy a többiekhez.
Mivel szégyellem magam inkább hallgatok és figyelek.
Én is azt gondolom, hogy a sárkányokról lenne jó megtudni valamit, de nem szólok bele. Nem harcoltam, csak gyáva nyúlmódján meghúztam magam, nem érzem jogosnak, hogy beleszóljak a dolgokba.
Végül Daniel megy oda s kérdez a sárkánytól.
Idő közben végig nézek a sárkányon. Szép hatalmas példány. Még így lefogyva és viharvert állapotban is igen mesebeli. Sokkal de sokkal nagyobb az általam látott példányoknál.
Emlékszem egyszer voltam egy rezervátumban. Az ott élő legnagyobb is legalább mintha 3-szor kisebb lenne mint ez itt előttem.
* Remélem láthatom őt egyszer csodás valójában is.* gondolom magamban, miközben le se veszem a szemem a lényről.

~Látom meghoztátok a döntéseteket és kigondoltátok, hogy mit kérdeztek.~ feleli miután végig hallgatta Danielt.
~A testvéreim pontos helyét nem tudom.~  válaszolja pár perccel később melyet becsukot szemmel fejét megemelve töltötte.
~Annyit tudok , hogy Earessztrassza valahol a sivatagba vette be magát miután az emberek ránk támadtak és mi vissza vonultunk. Fireblaze ha jóm emlékszem végig pusztított köztük tüzes áradatával. Mivel olyannyira szerette a tűzhányókat én ott keresném valamelyiknél. Sok van a világon de pontosabb helyet nem tudok mondani. Windtress testvérem meg a legnagyobb erdőbe tűnt el. Ha jól tudom a mostani korba is az a világ nagy erdeje, vagy ahogy ti nevezitek a “bolygó tüdeje”.~ válaszolja a kérdésre.
~Egymás előtt is titok volt, hogy ki hova megy, bújik, vonul vissza pontosan. Nem akartuk, hogyha egyikőnket esetleg elkapják ne tudják meg tőle, hogy a többiek hol vannak.~ feleli szomorú hangom.
~ Most kapaszkodjatok, vissza viszlek titeket Magnetarionba, jómagam meg meglátogatom és átadom a tudásom a kis sárkánynak.
~ Látom és érzem, hogy nálatok van 2 társam ereklyéje. ~ itt Darmanra és Alricra néz.
~ Vigyázzatok rájuk, még hasznotokra lesznek a jövőben. Mint az én botom. A bot téged választott kis barátom. Így te leszel a főpapom, az én nevembe súlytasz le ellenségeime ha össze akadtok. Használd a bot erelyét ha feltöltőik s képességedet mely még jobban hozzám köt téged.
~ Sok sikert a jövőben számotokra. Úgy érzem még találkozunk egyszer.
 
Masszív mágikus energia kezd áradni a sárkányból körülvéve titeket s vissza teleportál titeket az iskola előtti pihenőparkba......
 
(A történet később folytatódik)

Játékban résztvevők:
 
Helen Green: 5+2+2+2=11
Alric Maggot: 5+2+2+2+2=13
Faira Smith: 5+2+2+2+2+2+2+2=19
Dragneel Darman: 5+2=7
Rodolpho Gardex: 5+2+2=9
Wang Blackthorn: 5+2+2+2=11
Olivia Rose Fury: 5+2=7
Tiara Prince: 5
Lisa Peterson: 5
Daniel Cards: 5+2+2=9
 
Házak:
Auctoritas: 20
Favoritus: 25
Khimeras: 5
 
Csokibékát dobhat mindenki!
Faira Smith 2-őt dobhat csodás tejesítése okán!