104. Atlantiszi kaland - folytatás 2.

First topic message reminder :

Ahogy a kő beleolvadt a botba, s a hang is megszólalt majd elhalt, egy piciny földrengés rázza meg a termet. Ami át alakul. A bejárat amin bejöttek eltűnik, vele együtt a követ rejtő kép is eltűnik. Mögötte egy járat nyílik fel. Mely egyetlen út kifelé ebből a helyről.
Ahogy a földrengés alábbhagy társaitok jelennek meg a semmiből. Hangjelzés adja tudtotokra, hogy hopponálással érkeztek.


(Ennek okán jöhetnek a többiek is játszani. Rendhez tartozó nyakláncuk hozta őket ide, segíteni nektek.)


A járat két oldalán alul, felül s középen egy csíkban világító moha fut végig. Sok fényt nem bocsát ki éppen annyit, hogy a falat két oldalt lássátok. Ám középen már nem látjátok mi van a lábatok előtt.
A falak kialakítása kézzel történt, látszanak a csákány vájta jellegzetes “motívumok”.
A fal száraz, csak úgy mint a padló melyet vastagon por borít. Amit ahogy jártok szépen fel is vertek....
A járat hol szélesebb, hogy keskenyebb. Itt már a falakon lévő moha meg meg van szakítva. S hosszabb szakaszokon nincs “világítás”.
 
(Egyikőtök dobjon szerencse kockával. Ha 1-12 közt dob akkor észre veszi az egyik sötét területen a fal mellett ülő csontvázat melyet egy szikla rajt el a szemek elől.
Ha 13-20 közt dob ő sem veszi észre.
De mivel többen mentek így a következő játékos is dobhat ugyan ezen feltételekkel.
Ha ő sem veszi észre nem dobhattok többet. S úgy mentek végig, hogy nem veszitek észre szegény párát.)

Rodolpho kijelentésétől kicsit elszégyenlem magamat, de nem fogja akkor sem überelni Danielt, akármennyire is hajbókol nekem. 
- Rendes tőled, hogy aggótsz, jártam már rosszabbul is. - mondom a fiúnak, miközben megmutatom neki a kezemen és a lábamon lévő sérüléseket, majd kajánul elvigyorodom. - Úgyhogy nem lehet egy könnyen engem láb alól eltenni. És jól van, nem kell tuszkolni, tudok magamtól is menni. De azért köszönöm, hogy legalább te utánam jöttél. 
Elmosolyodom a fiúra, és elindulok ki, vagyis inkább engedek a tuszkolásnak, amit az újonc csinál. Tekintetettem Danielt keresem, akit meglátva a nyakába ugrok, és végignézek rajta, hogy nincs-e semmi baja sem. 
- Ilyet többet ne csinálj, hogy csak úgy itt hagysz, oké? A frászt hoztad rám. - mondom Danielnek, majd egy gyors puszit nyomva az arcára elengedem. - Akkor igazából mehetünk is, nem?

- Na, hogyha már így mindenki itt van. - kezd bele az öreg unott hangon.
- Itt a követek. - csettint egyet melynek következtében a vitrin zárja kinyitódik az ajtó meg kivágódik s a kő kirepül belőle.
Egyenesen a piros kő alá ékelődik be a boton.
- Ha itt már végeztettek, mehettek a botba szépen. Talán tudtok vásárolni valami szép szuvenírt. - tessékel ki titeket miután elfogyasztottátok az italaitokat.


(Folytatás következik, a topicot holnap vagy holnapután pontozom.)

Játékban résztvevők:
 
Helen Green: 5+2+2+2+2+2=15
Mylo Mares: 5+2+2=9
Lara Lestrange: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2=23
Tiara Price: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2=23
Wang Blackthorn: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=25
Lisa Peterson: 5+2+2+2=11
Faira Smith: 5+2+2+2+2+2+2+2=19
Alric Maggot: (5+2+2+2+2+2)=0-7+2+2+2+2+2+2+2+2+2=18-7=11
(Alric a “halála” miatt elvesztette az addig összegyűjtött pontjait, azokat húztam le. Majd -7 pontot azért vontam le, mert visszajött a játékba. De jól tette mert így is szép mennyiségű pontot gyűjtött)
Daniel Cards: 5+2+2=9
Rodolpho Gardex: 5+2+2+2=11
Dragneel Darman: 5+2+2+2+2+2=15
Sunshine Nelson: 5+2+2=9
 
 
Házpontok:
Khimeras: 15
Auctoritas: 15
Favoritus: 30
 
Mindenki dobhat 2 db csokibékát. Mert izgalmas s hosszú játék lett ez.