44. Őszi szünet - Az első este

Még első nap este van 20:00 tájékán jár az idő. A nap már éppen utolsókat rúgja az ég alján. Kellemesre színre fetsve ezzel az égboltott. Ami alul narancssárgába a fény közelébe majd fokozatosan tér át sötétbe míg az ellentétes oldalon már éjsötét sötétség honol.
A kemping maga a várostól 5 km-re van így a város fénye nem zavarja meg az égbolt kémlelők szórakozását. Mellé maga a kamping is gyérül van felvillanyozva.
Tanárok már egy jó megrakott tábortűz körül sürögnek forognak. Széket é spado, nyárt és szalonnát na meg kolbászt hoznak. Ami jelzi, mi is lesz maga az esti program....
Több kempingező, a Magnetarion Akadémia diákja és tanárain kívül nincs a környéken. Per pillanat mindenki saját dolgát végzi vagy a városba utazva blizik, szórakozik.....

Nem igazán kelek fel a sátram elöl, inkább onnan nézem végig a délután történéseit. Ahogy Anna a padon alszik, ahogy az elsősök próbálják felállítani a sátraikat, és ahogy Tia és Darman megpróbál nem kínos lenni egymás közelében. Minden olyan.... békés.
Békés.... egy szó ami annyi mindent jelent. Régebben nem értettem hogy az emberek miért örülnek neki, senki nem vette észre hogy mindig minden milyen szürke volt? hogy mennyire élettelen, mennyire fájdalmasan lassuak voltak a napok, főleg mióta Ő itt hagyott... Aztán egy levéllel minden megváltozott.
Hirtelen egy perc nyugalmam se volt. Eggyik veszéjes kalandból a msáikba, eggyik kimerítő tanórából a következőbe csöppentünk. De mégis... sok év óta ezek voltak az első olyan napjaim ahol érdeklt a fojtatás, érdekel hová visz minket a történet. És útólag beismerem, lehet az is érdekelt mi fog történni a többiekkel.
Végignézek a csoporton *egy vérbeli öngyilkos osztag, avagy a morbid vicc a sarokról "egy vámpír, egy árva, és a varászlók bemennek a temetőbe....*
Ez a hirtelen szünet.... meglepően kellemesnek ígérkezik. *egyenlőre" szólal meg a fejembe egy hang, de gyorsan elhesegetem.
Oldalra nézve meglátom ahogy a tanárok a tűzrakóhej kkörül forgolódnak, néhányukon látszik hogy a mugli módszer teljesen idegen számukra, mondjuk lassacskán csak mi maradunk a táborhelyen, úgyhogy nem csodálkoznék ha valamejikük nemsokára varázsolni kezdene. Lehet segítek nekik.
Felállok és leporolom magamról a földet, majd egy kicsit sűrübb fás rész felé veszem az irányt ahol több száraz ág is hever a földön, a holmim nagy részét a sátornál hagyom, csupán a késem a pálcám, és a dobozkás bájitalok vannak nálam.
Ahogy beérek az árnyékosabb részbe a fák alá munkához látok, kisebb faágakat török kényelmes darabokra, a nagyobbakat pedig a metsző bűbájjal próbálom méretre vagdosni. Viszonylag gyorsan össze is gyüjtök egy ölre való fát.
Felkarolom a tüzelőt, és visszaindulok a tűzrakóhej felé.

A nap hátralevő részén inkább a vízben voltam. Nem tudok úszni, ezt nem mondtam senkinek sem ha jól emlékszem ezért biztonságosan élveztem a víz ringatását a part közelében. Majd miután a víz minden erőmtől megfosztott mint egy zsák úgy dőltem le a sátorban lévő ágyikómra.
Hogy a külső hang ne zavarjon egy régi ámde nagyszerű mugli módszert használtam. Fejhallgató és MP3 lejátszó.
A zene hirtelen ért véget és én ennek következtében hirtelen ébredtem fel.
- Lemerült. - mondom ki hangosan miután megnézem a zenemegállás okát a kijelzőn.
Kilesve a sátorból észre veszem, hogy a késői délután már át aludtam , kora este van.

Felöltözve lépek már ki a sátorból pont akkor amikor Damien egy ölnyi fával indul meg az egyik irányba. Tekintettemmel követem az útvonalát és egy igencsak zavaró jelzéssel adja tudtomra a gyomrom amit szemem már lát és agyam éppen feldolgoz.
- Szalonna sütés. - üvölteném, de még időben észbe kapok és inkább csak magamnak suttogom ezt.
* Ez Anna szokása, rám ragadt az Anna mód i* - bazsalygok a gondolaton
Apropó jut eszembe a lány ha már emlegetem őt. Azóta nem láttam, hogy összefirkáltam őt jut eszembe.
Szalonna illatra biztos előjön ő is.... vonom meg a vállam és indulok meg a tűzrakóhely irányába..
 
A máglya már készen áll a meggyújtásra mire oda érek. Körül nézek és lehajolok mellé, egyik kezemben egy gyújtó másikban a pálcám.
S úgy teszek mintha a gyújtót használnám de közben elsuttogom a varázslat szavát.
- Ignis - minek hatására a máglya oly szépen begyullad mintha az egész le lett volna öntve valami égést segítő termékkel.
Körülnézve észre veszek jó párfém nyársat így eget gyorsan magamnak is tulajdonítok és már szúrom is rá az első terméket ami a kezembe akad.
Nem más mint egy szalonna az.
Leülve a tűz mellé szalonnát szépen forgatva elgondolkozok és elmerülök gondolataimban.

* Hogyan is kellene kijátszani azt hogy Tia ágya közelbe kerüljön hozzám. Ha csak oda húzom túl feltűnő, de ha kicsiket mozdítok rajta az túl lassú főleg hogy pár napunk van itt lenni. Mégis ha most vissza megyek és elmozdítom közelebb hozzám akkor vajon észre venne 5-10 cm-ert? De az én ágyamat mozdítani kell, úgy kevésbé feltűnő. * - futkosnak a gondolatok a fejemben amit észre se veszek de vétetlenül hagyok az árgus gondolat olvasók ellen.
Mire feleszmélek lángra kapott a nyársamon lévő szalonna mert bambulásom közepette teljesen a tűz közepére tettem a nyárs végét.....

A sátramat a többiekkel egyetemben én is felálítottam a kis eltakartabb helyemenShopienak szóltam,hogy ha szeretne akkor nyitva áll előtte a sátram.A sátor belseje mivel elvarázsolt sátor,nem a normális,van 2 hálószoba, egy konyha és egy előszoba ahol többek között egy kandalló előtt 2 fotel van,egy kis aztal a kettő között,eléggé othonos a véleményem szerint,sokkal több mint egy normál sátorban,és tökéletesen megfelelő. A délután nagy részét úszással töltöttem,nyugtató számomra ahogyan a víz változik a legkisebb mozdulatra is,miután ki úsztam magamt egy kicsit kényelmesebb ruhába vedlettem át és egyszerűen olvastam az előszoba eggyik fotelében,néha fel fel pillantottam a kandallóban lobogó lángokra,amik tele élettel égtek és melegséget nyújtottak.Egy kicsit kiléptem a sátorból,hogy egy kis friss levegőt nyerjek,kora estére leszek figyelmes,eléggé kellemes időszak,majd pedig tűz pislákolására leszek figyelmes. *Szalonna sütés,majd el felejtettem,hogy ijenre is lehet gondolni.* Azzal a lendülettel a sátorba visszarohantam és előkészítettem a citromos álmokat, ki ment a fejemből még félután oda adni őket,tehát este lessz a legelső amikor valaki más is véleményt mond a főző tudásomról,egy kicsit félek,hogy a végén senkinek sem ízlene,de ezeket a gondolatokat inkább odébb rakom,*jön majd aminek jönnie kell* Visszatérve a sátor elé és a citromos álmok már ételtartókban elrendezve a táskámban,megindulok a tűz felé,ahogyan oda érek darmanra leszek figyelmes ahogyan mélyen elmerülve éppen szénné pörköli a nyársán található szalonnát,és lassan feleszmél és észreveszi mit tett,alaposan körülnézek,hogy van-e a közelben valaki majd a pálácámat elő csúsztatom a csuklótartójából és a kezembe veszem,egy tál kiséretében amit szintén,hoztama citromos álmokkal. 

-Szia Darman,úgylátom,hogy eléggé el vagy merülve a gondolataidban,azt a szalonnát ha megmenteni nem is lehet legalább azt oldjuk meg,hogy ne lángoljon mint egy fákja. 


Azzal a pálcámmal huss és pöcc illetve egy mondott Wingardium Leviosa! segítségével a szalonnára gyorsan le lebegtetem a nyársról egyenesen a tányérra és egy gyors Ignis Nox! segítségével eloltom a lángoló fogást,és a tányéral együtt Darmannhoz rakom,a pálcámat pedig mint a bűvész a ruhám újábba csúsztatva eltüntetem vissza a tartójába. 

-Ezer sajnálat,ha te csak így szereted a szalonnádat,de szerintem tűz nyelő te sem akarsz lenni,már ha jól sejtem


Egy gyorsat rá mosolygok,majd vele szemben le ülök vele szembe,a táskámat pedig a lábam mellé rakom a földön. 

-Egyébként egyenlőre hogyan telik neked itt a táborozás?Nekem személyesen nyugis egyenlőre, egy másik vonalon,van akármi ellenvetésed a citromos sütik ellen? 


a kérdéseim eléggé fura sorrendben jöttek ki,a szociális kézségeimet még fejlesztenem kell.Ameddig várom Darman reakcióját a levegőbe szálló parazsakat figyelem ahogyan felszálnak majd eltünnek, mintha az égbe érnének és csillaggá válnának,a csillagokról beszélve,most egy eléggé tiszta éggel lettünk megáldva,a csillagok ragyogása látható,sajna ez manapság nem túl gyakori.Mindig is szerettem a csillagokat,rengeteg mindenek értelmezhetőek,annyira távoliak, és annyira gyönyörűek, a csillagoknak csomó iromány más más értelmet ad,hol reményt,hol útmutatást,hol vágyat, de azt be kell vallani,hogy valami különleges van bennük.

Lassacskán berendezkedek a sátorban. Darman ügyet sem vet rám, szó nélkül elindul kifelé a sátorból. Alulöltözöttsége alapján úszni indulhat. Kerülöm a vele való szemkontaktust, egyrészt, hogy nehogy elpiruljak, másrészt ne lássa szememben a csalódottságot. Őszintén szólva a víz és az úszás gondolatáttól is kiráz a hideg, szóval valahol egy kis megkönnyebbülést is érzek. Ahogy a fiú eltűnik úgy döntök kicsit körülnézek a tábor területén. 

Sokáig sétálgatok a táborban. Lassan a nap is lemenőben van, amikor egy társaság hangját hozza felém a szél. Kissé rákoncentrálva nevetgélést, beszélgetést, és üvegek csörömpölését hallom. Kíváncsiságom közelebb hajt hozzájuk, és egy fa árnyékából figyelem őket. 
Jól érzik magukat, talán túl jól is. Egy tábortűz mellett üldögének, a lányok kissé szemérmetlenül rövid szoknyácskában, némelyik egyenesen egy fiú ölében helyezkedik el. Több lányhoz hátulról átölelve őt simul hozzá a barátja. Nem lehetnek tőlünk idősebbek, így ez a viselkedés kicsit durvának tűnik számomra. Hát igen. A mugli fiatalok sokkal szabadabb szelleműek, mint a varázslók. 
Azonban önkéntelenül is elképzelem magam előtt, ahogy Darman ölel át engem hátulról. Vajon milyen érzés lehet? 
Aztán egy hatalmasat ugrok, ahogy karokat érzek magam körül, majd egy hang szólal meg a fülembe súgva. 
- Hello, kicsi lány, eltévedtél? Gyere ide hozzánk! - És már húz is közelebb az eddig figyelt társasághoz. Úgy döntök, megyek vele, hiszen mi baj történhet? Ahogy odaérek már nyújtanak is felém egy üveget. Elveszem és kissé habozva beleszagolok. Hm... komló, maláta, és valamiféle élesztőgomba szagát vélem felfedezni. Vagyis egyfajta mugli sörrel van dolgom. Az összetevőiből kiindulva kesernyés lehet az íze. Óvatosan belekortyolok. Nem is olyan rossz. 
A srác keze újra derekamra kerül, ám én fordulva egyet leülök egy fahasábra, ami a tűz mellett van. A srác jön utánam. 
- Még nem is tudom a neved, cicám!  - nyúl újra felém a srác. 
- Tia vagyok! És nem vagyok a háziállatod! - válaszolok a srácnak, mire egy másik srác szólal meg mellettem. - Odas! Zackie egy igazi vadmacskát fogott ki. - Jutalma egy hatalmas röhögés a bandából.

Kezd elegem lenni a társaságból, és valahogy a sörtől is kicsit szédelegni kezdek. Hát persze, az alkohol. Mintha apám említette volna, hogy vigyázzak vele, mert a vámpírok nem képesek megemészteni, és egyből a fejükbe száll. -Valami amit megiszok, hogyan kerül a fejembe ? * - Jut eszembe a kérdés, ami szintén azt bizonyítja, hogy az alkohol hatni kezdett. Úgy döntök ideje visszamenni a táborhelyünkhöz.

- Köszi srácok a szíves vendéglátást, de nekem már mennem kell. - állok fel. 
- Ugyan kis vadmacskám, szívesen látlak én a sátramban is! - jelenti ki a srác, amit még 3-4 másik srác egyetértése kísér. Kis híján felkacagok. Szóval ilyen könnyű lenne meghívást kapni egy kis éjféli lakomára? Vajon apám is így csinálja? Hiszen innentől kezdve az sem számít ha nem tudom melyik sátorban lakik a srác. Elég ha sétálok egyet a sátrak között, és ahol nem érzem azt a fura érzést, mintha egy fal lenne előttem, mint amit Darmannál is éreztem, oda bemehetek. 

Aztán a srác elkapja a karomat és magához ránt. Nem mész te sehová! - szorítja meg a karom, és egy elszabadul hajtincset simít vissza a fülem mögé, majd a tarkómnál fogva húzni kezd maga felé, szájával csücsörítve. 

Egy pillanatra végigfut az agyamon, hogy a pálcám még mindig Vladnál van, és megijedek. Abban a pillantban egy hideg érzés önt el. Érzem a szívemet lelassulni, tépőfogaimat meghosszabbodni. Izmaim megfeszülnek, készen állva a támadásra. Aztán rájövök, hogy ez a kis tesztoszteronbomba nehezen árthat nekem. 

Mire a srác magához térne már mögötte is vagyok, egyik karját hátracsavarom, majd a fejét oldalra dönve a nyakához hajolva mélyet szippantok az illatából. Persze most bátran megtehetem, hiszen még nem ittam emberi vért, és miután megittam már a mai vérpótló adagomat, nem is kívánom. De az érzés, hogy egy ember ennyire esendő lehet előttem átáramlik rajtam, és elégedettséggel tölt el. 

- Még egyszer köszi a vendéglátást! - nézek végig a társaságon, majd a srácot kicsit meglökve elengedem, és sarkon fordulva elindulok. Elég sötét van már. Nem hiszem, hogy a srácon kívül bárkinek is feltűnt volna az átváltozásom. Talán csak a mellettem ülő szőke lány nézett rám kissé furcsán.

Ahogy távolodom a társaságtól, újra emberi önmagammá szelidülők, és elönt a szégyen érzése. Mi történik velem? Hiszen élveztem a srác szenvedését. Örömmel és egyfajta abszurd vággyal töltött el, amikor hallottam és éreztem felgyorsult szívverését és fájdalmát. Éreztem hogy fél. És ez jó érzéssel töltött el. 

Lassan egy újabb tábortűz fényére figyelek fel, de szerencsére ez már a mi táborunk fénye. Egy pillanatra megállok, behúnyom a szemem, és okklumencia pajzsomat felrakva indulok a tábortűz felé. 

Már ott van Damien és Darman is, és Daniel éppen valami citromos sütit emleget. 

- Citromos süti? Nyami. Hol? - vágódok le a fiú mellé vigyorogva. 

Szemben nem messze a sátraknál látni vélem a tanárokat is, ahogyan beszélgetnek, és lassan felénk indulnak. Vladot nem látom sehol, bár tudom, ő is itt lesz ma este.

A többiektől kissé távol helyezkedek el összekuporodva, mindenkinek a sátra áll, csak egyenlőre a miénk nem, így keresem a szemkontaktust Torzonborzzal, és jelzem neki, hogy valahová ide a szélére kellene a sátrat felverni, ha esetleg nincs ötlete, hová tegye az alvóhelyünket. A fa tövében ülve végignézek a társaságon, mindenki olyan csöndesnek néz ki, de ez az én meglátásom, lehet, hogy csak szimplán azért, mert nem kifejezetten kommunikálok idén senkivel szinte a háztársaimon kívül, de szinte velük sem, saját hibámból. Túlságosan el vagyok foglalva a saját, hülye álmaimmal és rémképeimmel, kellene csinálnom valamit ezek ellen. De mégis mit és hogyan? Segítség nélkül nem igazán megyek sokra, és vajon kiben bízzak meg ez ügyben? Gondolataimból semmi más nem zavar meg, minthogy a távolba meredek, és szalonna illat csapja meg az orromat, amire a gyomrom akkorát kordul, hogy a többiek beszélgetését is túlharsogja, amire a reakcióm az arcpirulás.
- Sajnálom, ne haragudjatok, nem volt szándékos. - Motyogom halkan, és szégyenkezve a fejemet a felhúzott lábaimba temetem.
*Merlin szakállára, hogy lehetek én ekkora szerencsétlen, te jó ég. Ehhez képest a hasra esések még sokkal "hatásosabbak"." Na jó, nem szégyenkezhetek most már ennyire, így apránként felhúzom magamat a fa törzsén, és óvatosan a Darman és Daniel által rakott tűz közelébe megyek, és az utóbbi, Daniel mellé leülök. 
- A legjobb szerintem teljesen megsütve a szalonna, aminek a zsírja rá van csöpögtetve egy jó nagy szelet, friss kenyérre, nem gondolod? - nevetem el magamat, amikor a srác szabadkozni kezd a kissé odaégetett szalonna miatt. Amikor felemlegeti a citromos sütit, kicsit összehúzom a számat és a szemeimet, mert életemben sose ettem finom citromos sütit: mindig baromi savanyút rakott anyu elém, amit minden alkalommal ott is hagytam az első alkalom után. Ám ekkor a bokrok közül Tia hangját vélem hallani, aki szntén levágódik a mellettem ülő Daniel mellé. 
- Én mondjuk sose ettem finom citromos sütit, kicsit ózkodom tőle. 

Rettenetes hangulatban érkezem a tábor bejáratához. Mogorván intek az ott álló muglinak, aki valamiféle portás lehet. Mostanság nem alakulnak jól a dolgok. Samhain vészesen közeledik, ráadásul hetek óta nem ettem semmit. Mióta az utolsó donoromat megölte egy balfék ifjonc nem ittam emberből, így hihetetlen önuralom kell ahhoz is, hogy egyáltalán emberek közelében legyek. Persze hiába is próbáltam ezt elmondani Norinának, egyre csak hajtogatta, hogy bízik bennem, hogy vissza tudom fogni a bennem lévő vadat. Nem álltam neki elmagyarázni, hogy közel 800 év után nem az emberi lényem a domináns. Úgysem értené, és mellesleg köze sincs hozzá. Egyetlen célom van. Tiát megfelelően felkészíteni a vámpírlétre. Lehetőleg minél kevesebb járulékos veszteséggel.
 
              Lassan lépkedek a táboron végighaladó murvás úton, lépteim hangtalanok. A nap már lement így kényelmesen szét tudok nézni. Gondolataimból azonban hangos beszélgetés szakít ki, melyre azonnal felkapom a fejem. Két fiatalt látok az ösvény melletti tábortűznél.

-         -  Mondom, hogy az a lány vámpír! Láttam a fogait! Ne nézz már hülyének! Zackie, te is láttad! Majdnem megharapott bakker!
-          - Ugyan már Laura! Mondtam hogy ne nézd meg tegnap éjjel azt a vámpíros filmet, már rémeket látsz. Mondjuk nem bántam volna, ha a csaj megkóstol kicsit, aztán talán én is kóstolgathattam volna őt! – vágja rá erre egy kaján kamaszhang.
-          - Mondom. A csajnak vörös szemei voltak, és hatalmas tépőfogai. És olyan gyorsan mozgott, hogy nem is láttam, hogy került mögéd. Különben is hány kiló vagy Zackie? Te vagy a kosárcsapat kapitánya. Erős vagy. Mégis a csaj simán elbánt veled.
-          - Hát, igaz, ami igaz,baromi erős a csaj. De hogy vámpír lenne? Ez hülyeség. Laura, menj, feküdj le. És verd ki a fejedből ezt a baromságot. Én pedig megszerzem ezt a csajt. Kell nekem.
 
Eleget hallottam, hogy összerakjam a képet, Tia itt járt. Ráadásul le is bukott vámpír formájában. Az hiányzik még, hogy elinduljon a pletyka a táborban. *Ennyit a járulékos veszteségről. * - sóhajtok fel. 

Megvárom, míg a Laurának nevezett lány elindul a sátor felé. Halkan követni kezdem. Érzem, ahogy újra előtör belőlem a régi vadász. Nesztelenül cserkészem be az áldozatot, aki egy távolabbi sátor felé igyekszik. Ösztönösen érzékeli a veszélyt, mely rá leselkedik, egyre gyorsabban lépked, sietve néz körül. Szíve egyre hevesebben ver, aztán hirtelen megáll.

-  Ki az? mit akar? – kérdezi a semmitől körülötte. Én csendesen elvigyorodok, majd kilépek a fák közül.
-         -  Nyugalom, csak én vagyok. Nem akartalak megijeszteni. A táborban dolgozom biztonsági őrként. – lépek hozzá közelebb, ellenállhatatlan mosollyal az arcomon. A lány csak áll előttem, látszik rajta, hogy tetszik neki, amit lát. - *Nem kopott hát meg a régi varázs* - kuncogok magamban. -  Aztán kicsit megnyugodva közelebb lép hozzám.
-  Hello, még sosem láttalak erre, de örülök, hogy rám találtál. Nincs kedved kicsit beszélgetni? – tesz félreérthetetlenül kihívó mozdulatot felém.


Kissé elhúzom a számat. Reméltem, hogy végre vadászhatok egy kicsit, hiszen a lánynak már amúgy is eldőlt a sorsa, miért ne szórakozhatnék kicsit?

-   Persze, beszélgessünk! Sétáljunk kicsit!
 – vezetem a lányt egészen hátra, a tábor kerítése felé, ahol magas a nád és mélyen iszapos a tó. Aztán amint odaérünk, megállítom, és magam felé fordítom. *Hadd gyűljön az adrenalin* – vigyorodok el, megmutatva a lánynak tépőfogaimat, és megnyalom kissé a számat.

Élvezettel nézem, ahogy a lány ereiben meghűl a vér. A lány dermedten áll, és egy apró sikoly hagyja el a száját, ahogy elkapom a csuklóját és magamhoz rántom. Érzem, ahogy száguld a vér az ereiben. Nem tétovázok. Fejét oldalra feszítem, a nyaki ütőeret feltépem éles fogammal és szívni kezdem az életet adó nedűt. Nem pazarlom az időt azzal, hogy vigyázzak a sebre, hiszen ölni készülök. Az első korty után érzem, hogy melegség árad végig hideg testemben. Pár korty és a lány megadóvá válik karjaimban, ahogy a vágy átjárja testét. Sem idő, sem kedvem nincs kihasználni. Minél előbb végezni akarok vele, hiszen fenyegetést jelent nemcsak számomra, és Tia számára, de ha szaglászni kezd a barátaival, még a varázslókra is.

 Nagy kortyokban táplálkozom, a lány teste néha megfeszül szorításomban, tiltakozni kezd, de egyre gyengébben, végül nem mozdul többet. Ez még az utolsó pillanat, hogy életben maradhasson. De nem ez a cél. Még néhány korty, és az immár halott testet csendben beleeresztem az iszapba, és némán nézem, ahogy a természet elnyeli. Egy utolsó cuppanó hang kíséretében a test eltűnik, majd egy intésemre a területet sűrűn körbe öleli a nád.


Elégedetten indulok megkeresni a táborhelyet. Olyan régen nem vadásztam már. Mióta megismertem Tia édesanyját felhagytam a vadászattal, de ez most annyira jó, volt, talán itt az ideje újból elkezdeni. Nem tagadhatom meg azt, ami vagyok. És ezt Tiának is meg kell tanulnia.


Kilépek a fák közül. Látom, ahogy több gyerek ül a tábortűz körül. A tanárok felé sétálok, majd egy biccentéssel köszöntöm őket.

Ahogy egyre több Magnetarion diák tűnikk fel a tűz körül melyet Darman begyújtott, a hangzavar egyre csak nő.
Kialakultak a klikkel, s a levegőt a sült szalonn, kolbász illata tölti meg teljes erőből.
Igaz a tanárok, még nem mentek oda a diákokhoz. Mintha hagynák őket szórakozni, kikapcsolódni.
Jó pár diák igéző szemekkel nézi Daniel citromos süteményét és voltak páran kik oda mentek kuncsorogni kicsit....
Úgy néz ki, hogy akik kértek és katak majd kóstolták mindnek igazán elnyerte a tetszését a sütemény.
Magannyi bókot kapott s 1-2 lány még puszit is adott a finom süteményért köszönés képpen.
Darmnat jól kinevetik a szenesített szalonna miatt, mások furcsán lenézően néznek rá, mert azt godnolják, hogy még szalonnát sütni sem képes... Nem hallani mit bezsélnek de néhányan szánalmasnak nevezik őt.
Mások Helent biztatják, hogy nagyon de nagyon finom a sütemény. Kóstolja csak meg, ilyne finomat nem evett még....

A kaja fogy, a hangulat nő az éjfél közeleg....

Nem veszi észre senki sem, de a környezet kis átalakuláson megy keresztül. A sötétedést bárki betudná az időpontnak. De mégis ez a sötét másabb. Szinte minden hangot és fényt elrejt magában. Szépen csedben öleli át az iskolai diákokat.
Baljóslatú szellő kezd el mozogni a téren, mely érintésére Vlad hátán az összes szőr felál. Úgy érzi magát mintha vadászból azonnal vaddá vált volna. Ahogy körbe pillant mintha a sötétben a megölt lányt élné felfedezni. Halott kifehéredett szemekkel néz rá s a ynakán lévő két fognyomból vér helyet iszap folyik le s hagy nyomot ruhán, bőrőn....
Tia még az aki furcsaságot kezd érezni Vlad mellet vámpír énje miatt. Mivelnem kifejlett vámpír még így nem tudja hova tenni a nyomasztó furcsa érzést. Keresi kutatja az okát  szemmel, füllel.....



(Mivel Damien elsőként írt így ő plusz 2 pontban részesül emiatt és kap még hozzá 3-at hozzászólása miatt.,
Daman és Helen szintúgy három pontban részesül.
Daneil 4 pontban,
Tia meg 5 pontban
Kérem az Admint ezt beírni. Ezek rész pontok a játék folytatódik még egy kicsit  )

Hamarabb érkeztem meg a diákoknál és még előző este elrendeztem a buszt számukra és meghagytam az utasítást.
Kollégáim nem igazán rajongtak az ötletért, hogy magukra hadjuk a diákokat már az elején. De én  tartottam magam amellett, hogy kell nekik egy kis önállóság és egy kis egyedüllét.

Bár nem voltak egyedül , hiszen végig figyeltem őket. Ki hogyan és milyen ügyesen mozgott és cselekedett egész nap.
Kicsit féltettem Darmant Tiaval össze ereszteni. Köztük valamilyen kapocs van s ezt kb mindenki látja. Pont ezen kapcsolat miatt féltem.  Igaz mindketten gyerekek még így követnek el butaságokat de Tia vámpír énje okozhat még bajt Darmannak. Így rájuk jobban figyelek.
Majdnem elnevettem magam, amikor a fiú magára hagyja a lányt és olyan helyre megy ahova az nem mer pontosan bele a vízbe.
* A mosdóba is követné ha úgy van, de pont a vízbe....* - mosolygok magamban.
* Nem is tudja, mit csinált a srác, bár lehet a lány volt túl zárkózott múltja miatt? * - gondolkodom elezen miközben Tia körülnéz a tábor területén. Én csendben követem őt. Nem szúr ki bár nyugdíjba is vonlhatné, ha ez előfordulna.
Persze Vladdal ezt nem tudnám megtenni. De a lány még fiatal és nem túl tapasztalt.
Érdeklődve figyelem végig ahogy “barátkozik” de a helyzet hirtelen változik. Egyik hülye gyerek sem tudja, hogy éppen halálos veszélyben vannak.
Tudatlanság, most előnyükre szolgált.
Nem kell közbe lépnem szerencsére.
 
Pálcával a kezemben követem a fiatalok, mikor szétválnak. A fiút követem, és a sátránál lecsapok rá. Egy határozott mozdulattal leütöm majd egy másik mozdulattal törlöm az emlékeit az utolsó pár órahosszáról.
* Szó szerint kivertem óta fejedből. * - jut eszembe eme rossz szópoén.
* Meg járnád ha magadnak akarnád. Szerintem a párjának is lenne ehhez beleszólása mégha ne is tudják, hogy ők már egyek.... * - hagyok fel a gondolat folytatásával és elindulok megkeresni a lányt.
Jó ideig keresem, de sehol sem találom.
Az idő szorítása miatt inkább vissza térek a kollégáim mellé. A lányt meg egye fene elengedem. Maximum bolondnak nézik. Ha meg nagy port kavar akkor elintézem végleg balesetnek álcázva....
 Vissza érve a táborunkhoz kollégáimhoz megyek. A gyerekeket hagyom magukra, hadd szórakozzanak. De megnézve a létszámot észre veszem, hogy Tia is csatlakozott hozzájuk.
Ennek örülök bár nem féltem őt, inkább másokat....
- Mit gondoltok csatlakozzunk a diákokhoz? Meséljünk rémtörténeteket esetleg nekik? -  kérdezem tőlünk miközben előkapok egy kis flaskát és bele kortyolok.

Sült hullaszag csapja meg az orrom ès már a csontjaimig hatol az ótestamentum illat is. Ennek egyvelege pedig enyhe hányingert okoz ahogy felèbredek. Fejemet felemelve látom a sült hullákat ès a távolban a bőregèr bácsit. Vacsoráznak a többiek. Szomjas vagyok. A sátor is áll már. Megfogom a kisebb szatyromat ès lemegyek a tóra. Hoztam magammal magokat ès vizet. Tudtam, hogy úgysem gondol rám senki. Kinyújtozom ès elindulok egyedül a víz felè, magányosan.

Szerencsére Daniel kisegít engem és megment attól, hogy bármit is kigyújtsak a lángoló szalonnámmal.
- Köszönöm a segítséget, Cimbora. - felelem égő tűzpiros arccal.
- Én sem szeretem szenesítve a szalonkát. Sohasem fordult még elő velem, hogy így oda égessem eme királyi lakomát. Túlságosan is elmélyültem a gondolataimban. Még egyszer köszönöm a segítséget. -  köszönöm meg még egyszer a fiúnak.
Ekkor jelenik meg Helen mellettünk kin látszik, hogy ő sincs igazán képben ma.
- Hogy vagy? Hogy érzed eddig magad? - kérdezem a lánytól
De éppen hogy befejezem a mondandóm Daniel citromos sütivel kínál engem is és a lányt is.
- Köszönöm szépen, nem kérek belőle. Nem igazán rajongok értük. Bár édesapám egyik kedvence a citromos dolgok. - köszönök meg a felkínált édességet.
S mintha sikerült volna megidézni az édességgel Tia-t a lány meg is jelenik.
Láttára rögtön félre is nézek, mert eszembe jut, hogy magára hagytam a lányt na meg őrá gondolva sikerült megégetnem a szalonkámat amelyet azóta se pótoltam
Így gyors szúrok is egyet a vasamra. Persze kapkodásomnak meg is lesz az eredménye, felsértem a kezemet és szép lassan csepegni is kezd a vér.
Előkapok egy kendőt és betekerem vele a kezem. Így már szerencsére nem csepeg tovább és nem is látszik.
Dugdosom a kezemet, hátha valaki nem vette észre bénázásom és kapkodásom.....
Annát veszem észre ahogy elindul a víz mellé egyes egyedül.
Mivel egész nap nem láttam reggel óta így gyorsan oda futok mellé.
- Szia. - köszönök rá
- Ne menj a vízhez egyedül a sötétben, inkább ülj le mellénk a tűzhöz. Van süti Danielnél.  - mesélem a lánynak bízva hogy ezzel sikerül megvennem. - Na jössz? - kérdezem tőle majd bízva benne hogy követni kezd vissza megyek a többiekhez.
Visszaérve hátra nézve a lányra látom, hogy az arca még mindig össze van firkálva általam. Direkt nem is szólok róla.
Leülök most Tia mellé, mivel a lányon látom, hogy valami nem túl tökéletes nála nagyon közel ülök mellé. Könyökünk és fenekünk összeér....
- Hogy vagy? Jól szórakoztál a délután? Szereted az ilyen tábortüzes estéket? - halmozom el a lányt kérdéssel.
Lévén azért is, hogy beszéljen ami hátha megnyugtatja.
Közben hátra pillantok Annára kin még mindig ott áll ahol megállítottam ó.
- Gyere mert a süti lassan el fog fogyni. - kiáltok oda neki.
- Szerintetek a tanárok mikor jönnek ide hozzánk? - kérdezem ezt már inkább a többiektől.

Daniel felajánlotta, hogy legyek vele egy sátorba, így hát a cuccaimat a padon hagyva segítettem neki felállítani. Kezdetben elég nehezen ment a dolog. Bár Daniel nagyon ügyes volt nekem nehezen ment. Amivel hátráltattam őt is de végül sikerült fellálítani. A sátor hatalmas volt belülről. Nem is tudom, hogy lehet egy ilyen nagy sátrat elrejteni a muglik elől. Bár az igaz kívülről sem sem látszik de belülről egy kész főnyeremény. Egy hatalmas konyha, két hálószoba egy nappali és egy fürdő. Kész lakás szinte itt is lakhatnánk. Nem lenne rossz helyünk itt ebben biztos vagyok, visszamentem a padhoz. Bevittem a cuccaimat a "szobámba" és ki pakoltam a  bőröndömből. Elővettem a pizsimet ami unikornisos, letettem az ágyra. Majd felvettem egy fürdőruhát és kimentem a sátorból és elindultam a víz felé. Majd mikor odaértem bele  ugrottam, nem volt nagyon meleg, de nem is volt túl hideg. Úsztam egy kört a vízbe, de mire visszaértem be sötétedett. Gyorsan ki mentem a vízből és elindultam vissza felé. Egy kicsit eltévedtem, éppen arra indultam el amerre egy mugli tini társaság beszélgetett. Nem mentem közel hozzájuk, hisz nem őket kerestem, de pont elcsíptem egy mondatot. 

-Vámpír volt a csaj.

Erre meg álltam.

 Elkezdtem futni egy irányba nem tudom, hova akartam futni. De végül a sátrunknál kötöttem ki. Ami pont jó, be szaladtam, át öltöztem és az unikornisos pizsibe elindultam kifelé. Sohasem érdekelt, ha valaki meg szólta az a pizsomát, hisz nekem egy emlék volt. Anyukám emléke és a húgomé. Sétáltam a többiek felé akik már tábor tüzet is gyújtottak, páran szalonnát sütöttek és daniel citromos sütit is hozott. Nekem nem is kellet öbb egyből oda ültem mellé és egy puszit adva az arcára elcsentem egy sütit. Nevetve futottam távolabb és beleharaptam a mennyei süteménybe. Egyszerűen csodálatosan finom volt. De, valami hiányzott belőle. pedig már majdnem olyan érzésem volt, hogy az anyukám sütötte. De sajnos nem, majd gy halk sikítást hallok. Pár másodperc volt az egész nem tudom mit hallottam. Egy pillanat alatt lefagyott az arcomról a vigyor és a sütemény kiesett a kezemből. Bárki is síkiitott akár itt akár csak az elmémben, nagyon megijesztett. A többieket néztem ijedt arccal, nem tudom ők hallották-e vagy sem. elindultam, vagy inkább rohantam egy irányba, nem is érdekelt merre megyek, csak biztonságot szerettem volna. Azt hittem a hosszú éveken át tartó küzdelem a álmaimmal megszűnt. Sajnos csak egy ideig, túl rövid ideig. Egy régi fánál kötöttem ki. Fel másztam és onnantól kezdve csak az anyukám ijedt tekintetét láttam ahogy hozzám szól.

- Shopie! Shopie! 


Egy alak jelenik meg anyukám háta mögött. Idétlenül vigyorog rám majd oda jön hozzám és a nyakamhoz emeli a fejét, majd belém harap. Apukám egy baseball ütővel üti le. Majd be húz a szobába és elhopponál velem. 

A nyakamhoz emelem a kezemet és az eddig egyszerű sebnek hitt heg másnak tűnt. Azt hittem egy pillanatra, hogy talán én is az lettem mint ő.. ez meg magyarázna azt hiszem pár dolgot.

A süti emlegetésére jó páran kapnak az ajánlaton,és még többen sóvárgó szemekkel néznek rám,véletlen szerűen adtam,habár leginkább olyan emberek kaptak akik kértek és többet nem sővárogtak,egy pár lány megpuszilt,ilyenkore egy pár másodpercre lefagytam,de gyorsan magamhoz tértem,rengeteg barátom is megérkezett.Viszont valamit kezdek észrevenni,sötét van,és én éjszakai bagoly ként pontosan tudom,hogy egy felhőtlen éjszakán egy ilyen terepen a sötétség nem halkítja el a hangokat,se nem vakítja  meg a szemeket,alig hallani valami mást,egy furcs érzés keryt hatalmába,az égfelé emelem tekintetem,hátha az segít,egy teliholdal találom magamat szemben,a nyugalom a teljes testemet át járja,minden világos.Az ég felhőtlen és tiszta,Aktív mágia nincsen túl sok a közelben,a hold telített,ez egy fontos éjszaka lessz az emlékeknek,a hold régi kultuszok szerint a víz mozgásának oka,a víz pedig emlékszik,ezért a mágia egy eléggé nagy része ami a holdal foglalkozott az emlékekhez kötődik,amikor a hold telített formában van és ilyen körülmények között akkor az emlékek vibránsabbak,rég eltemetett emlékek is képesek előkűszni a rejtekükből,ahova az elme száműzte őket.A fejemet újra a tűz felé fordítom,és az eggyik parazsat követem a szememmel,de az még azelőtt eltűnik,hogy az ég vásznára érnempedig a tűz csak szaporábban ég, ez a sötétség nem az emlékek pillanata miatt jelenik meg,ezt az emlékeinkbe akarják zárni,a sötét félelmét? Nem rossz ötlet,de túlságosan arrogáns,ahoz,hogy valakinek az emlékezetében megmaradjon egy hosszú ideig ahoz nagyrészt érzelmi kötődés kell az emlékhez,ami vagy nagy taraumát,vagy nagy örömöt kíván,düh és a hasonlói is működnek de leginkább az elsők hatásosabbak.Shopie gyorsan szalad be és egy puszival elcsen egy sütit,egy halvány mosoly kerül az arcomra,számíthattam volna rá,habár a puszira biztos nem,de az éjszaka aurája segít abban,hogy ne kapcsoljak újra fagyásba,Egy sikítás hallatszódik és shopie rémült arcát látom,elejti a sütit majd futásnak ered.A táskámat felkapva indulok el,egy pár sütit ott hagytam és még a személyre szabott adagaok a táskámban vannak,azokat direkt a barátaimnak hagytam meg.Egy zseblámpa a kezemben amit a táskámból húztam elő,egy örág fánál megállva,felnézek Shopiet látom,a szemeiben szomorúság és egy kis ijedtség látszódik,senki nem követett engem,és körbenézve és a zseblámpámmal megvilágítva a terepet lárom,hogy senki sincs látó közelben..A sötét ben a pálcám alig látszódik ahogya kimondom a varázsigét. 

-Locomotor. 


A szavakra Shopie elkezd lepegni,én pedig szépen lassan lehozom őt a fa tövébe,a pálcámt már el is tünt vissza a helyére,én pedig már Shopie mellett ülök és elkezdek hozzá nyugodtan,türelmesen és bíztatóan beszélni. 

-Shopie,nem lehetett könnyú életed,lehetnek nem jó emlékedik,félelmetesek,de hagyd őket,had tűnjenek el,többé nem kell miattuk aggódnod,az a pillanat elmúlt,és a jelen még mindig itt van,megértem,fáj az amit ládsz,de többé nem kell félned már a barátaid itt vannak veled,engedd hagy mossa el az emlékeket a víz,érezd a jelent Shopie,és ébredj fel. 


Ismerem az emlkeket és az elme kínzó trükkjeit,,és nem vagyok hajlandó hagyni,hogy valaki mást is irányítsanak,ha tehetek róla valamit,Shopie karját a vállamra rakom és igyekszem vele szépen lassan sétálni. 

-Akármennyire is szükséged van most a magányra és akármennyire magába szív az emlék, mi mindig szeretni fogunk,az amit látsz már megtörtént és engedd,hogy most távol maradjon tőled,akármennyire rémisztő,többé nem vagy ott,mostmár itt vagy,és a barátaid mind szeretnek,hagyd most a kegyetlen emléket,és ébredj újra a jelenbe. 


Lassú haladással ugyan de egyre közeledünk a tűzhöz,majd pedig vsizza jutunk a tűzhöz,az emberek megfogyatkoztak,annak örülök,túl sok ember nem jó ilyen helyzetben.Le ültetem mellém Shopiet oda ahol alig pár percel ezelőtt ültünk.És mindenkire egy hideg pillantást vetek,habár a barátaimon csak átfutok vele.Shopie kezd már lassan magához térni.Gyors gondolat menetbe kezdek,nem volt a legjobb húzás,hogy csak úgy ide vonszoltam egy ilyen érzékeny pillanatában,de a sötétben az emlékek is sötétebben ütnék vissza az elmére,és egy tábortüzet nem állíthattam fel ott,sijettetet és meggondolatlan cselekedet,de ösztönös,remélem ez volt a jó döntés.

Darman megint nem fèr a bőrèbe. Minek menjek oda a hullafalókhoz. Fujj. Minek hívogat oda magukhoz. Jól elvagyok èn magamban.

Hiába a játèkos unszolás. Folytatom az utam a tóhoz. Letelepedek a zacsimmal, iszom a vizemből. Álmos vagyok mèg, csak nèzek, mint hal a szatyorban. A tó felszíne tükörkènt ragyog. Ha megmosnám az arcom benne, talán magamhoz tèrnèk. Kicsit közelebb csúszom a vízhez. Tèrdelek előtte. Ahogy előre hajolok meglátom magam a tó tükrèben.

Valaki összefickálta az arcom. Nèzek magamra csodálkozva, kikerekedett szemekkel újdonsült tükrömben. Bajszom is van!! Tuti Darman volt az. Ki más lehetett volna! Mindegy. Mèg így is szèp vagyok.

Lemosom az arcom. Magamhoz tèrek ès a bosszút már kezdem el tervezgeti.

Hosszas gondolkodás után engedtem végül Jorgnak, hogy rendben, próbáljuk ki felügyelet nélkül engedni a táborbontást a fiataloknak. Nem a veszély miatt aggódtam, hiszen az most nem igazán játszik, sokkal inkább a lebukás veszélye miatt. Nem szeretnék tömeges emléktörléseket. 
 
Teendőimre hivatkozva nem voltam ott a busz indulásánál. Valójában már előző este megérkeztem a táborba, és felmértem a terepet. Láttam a busz érkezését, és hogy a gyerekek hogyan próbálkoztak a sátrak felállításával. Térmágusként semmi gondot nem okozott számomra észrevétlenné válni. Eggyé olvadtam az árnyékokkal. Hosszú, és kemény évekbe telt, amíg oly mértékben kifejlesztettem amúgy örökölt képességemet, hogy gond nélkül képes legyek nemcsak a rejtőzködésre, de az árnyékkapcsolásra is. 

Így kényelmesen elhelyezkedek egy fa árnyékában. Figyelem a történéseket. Elmosolyodom, amikor Darman Anna pofikáját rajzolja össze, és már előre kíváncsi vagyok újdonsült prefektusunk visszavágására. Az esti tábortűznél szeretném bejelenteni a prefektus - választás eredményét, bár néhányan valószínűleg már tisztában vannak vele. 

Amikor Tia elindul tábori sétájára, villámgyorsan hozzákapcsolódom az árnyékához. Pontosan tudom, mi zajlik Tia és a mugli fiatalok között. Meglepetésemre a lánynak nagyobb a vámpír feletti befolyása, mint gondoltam volna. Valószínűleg Vlad már tanította, és a bájitalát is rendszeresen fogyasztja, így nagyobb baj nem történik. 

Tia visszaindul, de én rákapcsolódok a szőke lány árnyékára is, így mindkettejüket nyomon tudom követni. Meg sem lepődöm, amikor nemsokára mindkét kollégám megjelenik a helyszínen. Tia visszaér a táborba, így inkább a két professzorra koncentrálok. Összeráncolom homlokomat, amikor Vlad végleg elintézi a szőke lányt. Milliomodszorra kívánom, bárcsak varázsolni is tudnék egy ilyen helyzetben, nem csak észrevétlenül követni az eseményeket. Nem kárhoztatom őt. Tisztában vagyok vele, hogy ő nem ember, bárhogy is mutatja ezt a diákok előtt. Legalább tisztességesen elrejtette a testet. Nem egyhamar fogják megtalálni. 

Jorg a másik muglit követi, majd elkábítja, és törli az emlékeit. Szerencsére nem öli meg őt. Elengedem kollégáim árnyékát, és a srácra tapadok. Ahogy Jorg elindul visszafelé, az eszméletlen fiúhoz teleportálok. Pálcámat elővéve, egy apró emlékmódosítással biztosítom, hogy ne is keressék az eltűnt leányzót, mert az megsértődött és hazament, amiért nem hittek neki. 
Remélem, így azért nyerünk egy kis időt, hiszen majd csupán a tábor után kezdik el keresni a hölgyeményt. 
 
Kényelmesen sétálok vissza a táborba, és mintha csak most érkeznék, köszönök a kollégáimnak, akik éppen csatlakozni készülnek a gyerekekhez. 

A tábortűz mellett már sülnek a szalonnák, és többen csendesen beszélgetnek. Daniel éppen süteményt kínál körbe, amit a többiek lelkesen fogyasztanak. Darman és Tia olyan meghitten, közel ülnek egymáshoz, mintha évek óta egy pár lennének, bár ez szerény véleményem szerint egyedül csak nekik nem tűnik fel. *A vámpír megtalálta társát, de vajon mi lesz a sorsuk?* - nézem őket tűnődve.
 
Felrémlik előttem az én vámpírom, és még mindig érzem a szúrást a szívem környékén. Megölték őt, még a beteljesedés előtt, és némiképp hibásnak érzem magam. Ha nem húzódzkodom annyira, hogy társává váljak, akkor elnyerte volna teljes erejét, és nem biztos, hogy sikerült volna megölni. Újra csak a hasztalan gondolat. Mi lett volna, ha? A történelem legfeleslegesebb kérdése. *Remélem nektek sikerülni fog* - nézek sóhajtva a fiatalokra, majd belépek a tábortűz fényébe.
 
-      Szép estét kívánok mindenkinek! Köszöntelek benneteket a Magnetarion Akadémia őszi táborozásán. Remélem sikerült mindenkinek kényelmesen elhelyezkednie. Utólag is elnézést kérek, ha esetleg elhagyatva érezték volna magukat az eddig itt töltött időben, de úgy gondolom, remekül elvoltak nélkülünk is. Végül is nem gyújtották fel a tábort, nm találkoztam egy fejvesztve menekülő muglival sem, és Önök közül nem halt meg még senki.  – hangsúlyozom ki az Önök szót, jelezve az illetékeseknek, hogy pontosan tudom, mi történt
 
-      Örömmel szeretném bejelenteni, hogy az iskolában meghirdetett prefektusi címet, egy minden bizonnyal rátermett másodikas boszorkányunk, Di Anna szerezte meg. Elvárom az iskola minden diákjától a neki kijáró tiszteletet! Kérem Önöket, legyenek a segítségére a munkájában, és teljesítsék amit kér Önöktől. Ugyanez vonatkozik két választott helyettesére is, Miss Shopie Tepes és Mr. Daniel Cards diákokra. A prefektusnak joga van pontokat adni a Házak számára, ha tagjai ügyesen teljesítenek, ugyanakkor joga van pontlevonásra is, ha nem teljesítik kötelezettségeiket, esetleg túllépnek a diákcsínyek határán. – nézek Darmanra, egy kis huncut villanással a szememben az Annával elkövetett csínyért.
 
 
Az előttünk álló hétre kívánok mindannyiuknak jó szórakozást, barátságok mélyülését, és újak köttetését, a feladatokban való helytállást. És egy kis citromos sütit Danieltől, ha van még. - Azzal leülök a tűz mellé.

Vénaszonyként senki nem vesz észre, egy szelet sütivel sem kínált meg senki. Bezzeg régen, mindenki körülöttem legyeskedett. Sóhajtok fel szomorúan és csalódottan, miközben az üres kiflimet majszolom. 
De miért is eszem ezt az ízetlen kiflit amikor ehetnék pont olyan süteményt mint ők. Lassan előveszem a pálcám a sötétben, teszek pár mozdulatot, kimondom a varázsigét és máris ott terem az asztalon előttem a citromos süti, mása annak amit a többiek kaptak.
Ilyen sötétben már szinte nem is látok semmit, morgok magamban. Hirtelen bevillan az agyamba egy 60 évvel ezelőtti táborozás, ahol annyi szentjánosbogár volt, hogy az egész teret megvilágították. Ezren voltak, gyönyörű ragyogóak. 
Az emlék miatt mosolyogva ismét suhintok a pálcámmal és máris annyi szentjános bogár kőröz felettem, ami csodálatos fénnyel borítja be az asztalomat és a sütimet. A közeli bokorhoz is küldök párat, hogy ne legyen annyira feltűnő a bogárivázió felettem. 

A pálcámat elrakom szépen lassan a szoknyám zsebébe és vígan elkezdem a majszolást. Tovább elemezve a diákokat csendes magányomban.

- Ez nem rossz citromos süti - mosolyodom el, majd egyszer csak a szemem megakad Annán, összefickált arccal, igyekszem a nevetésemet elfojtani valahogyan, de félig meddig fulladásba torkollik, mert megakad a torkomon egy darabka morzsa, ami következtében akkorát köhögök, hogy a szememből a könny is kicsordul. Kell pár perc, mire eljutok egészen odáig, hogy úgy nézzek ki, mintha mi sem történt volna. Felkapok két citromos sütit, majd a háztársamat követem egészen a tópartig, de valami motoszkál bennem: valami baromira nyomasztja, és ő is kerüli a társaságot, ugyanolyan, mintha én lennék. Hátrapillantok, nem-e követ senki sem, hátha nekem Anna csak kitárulkozik és nem titkolózik tovább. Nem kellett sokáig mennem az ügyben, hogy a lányt megtaláljam: a tópart mellett ül, valamit csinál, mert fordozódik a víz, így megpróbálok úgy odamenni, hogy ne hozzam rá a frászt, nehogy csobbanás legyen a vége. 
- Szia Anna. Valami baj van? Csak mert aggódok érted, hiszen ma tisztára nem vagy önmagad, velem együtt. De tessék, hoztam neked citromos sütit, hátha van kedved elmajszolni őket. De várjál, ki tette ezt veled, hogy így össze lettél fickálva? Meg nekem tudod, mi tűnt fel? Az, hogy Tia csak úgy hirtelenjében eltűnt, majd hosszú idő múlva visszajött, és olyan volt, minthogyha mi sem történt volna vele, de mégis más lett. - jártatom a számat a lánynak, miközben átnyújtom neki a neki hozott meglepetést.

Hallom Helen csoszogását a hátam mögött. Öszetéveszthetetlen máséval a járása. 

-Meg kell bosszulnom a kuglifejű Darman pimaszságát. Összefickálta az arcomat.- nézek Helenre eltökélten, elfordulva a víz tükrétől.

- Megvárom míg bemennek a sátorba és rájuk fogom borítani az egészet- folytatom vigyorogva.

- Vagy ha esetleg van nálad pukipárna, akkor a sátor mellett nyomogathatnám, a végét bedugva a sátorba Darman fekhelye mellett, plusz bedughatnám a zoknimat is egy kis résen, hogy Tia azt hihesse, hogy Darman pukizik és neki büdös a lába, reggelre gondolom fini illat lesz bent.. esetleg büdösbogarat is kereshetnék, azt is be tudnám tuszkolni egy kis lukon.. - gondolkodom hangosan, Helen szemébe nézve.
- Van más ötleted is  esetleg?- kérdezem a lánytól kedvesen. 

-Tiát pedig ne féltsük szerintem, magunkat féltsük tőle inkább- suttogom halkan.

Hallgatom Anna felvetéseit, közben bólogatok, hogy kivétel nélkül tetszik az összes ötlete, de okoz némi gondot, és problémát. 
- Nem rossz ötletek. De azért szerintem nehezen fogod felborítani az egész társaságjukat, az is tuti, de meg lehet próbálni. És igen, nálam van a puki párna, de tessék a fejemből kimenni ám, mert én is pont erre gondoltam, még mielőtt kijelentetted volna ezt az egészet. - Nevetek halkan, majd folytatom a mondanivalómat. - A büdös zoknis esetet elvetném, de téged ismerve tuti megcsinálod, ha törik, ha szakad, úgyhogy nem tudom ezt a felvetést kiverni a fejedből. A kinti pukipárnás dologra visszatérve, én ismerem magamat annyira, hogy akkorát fogok visítani, hogy le fogom leplezni magunkat, ami nem lenne jó dolog, plusz ha kijönnek a sátorból, hová a fenébe futunk el anélkül, hogy észrevennének? Én esetleg gondoltam arra is, hogy valamerre el lehetne őket terelni - reméljük a tanároknak lesz valami ötlete - és úgy becsempészni a sátrukba, be Darman párnája alá a puki párnát. Merlin szakállára! Tudod mi jutott az eszembe, drága Anna! - Megfogom a lány arcát, és ránézek. - Az jutott az eszembe, hogy a puki párnát rá lehetne kötni valami madzagra, és ha megtörtént a csínytevés, akkor be kellene húznunk a saját sátrunkba, és az egyikünknek meg el kellene a tett helyszínét rendezni, mert szerintem azzal, hogy húzzuk, tuti, hogy az avart is fel fogjuk vele verni. 

Hm hm.- gondolkodom erősen, összehúzott szemöldökkel, miközben jár a szemem a bogarakon. De nem látok büdibogarat. Csak egy negyed oszlódó haltetemet.

-Rendben, igazad van.- nèzek komoly tekintettel Helen szemèbe.
- Összehívom a többieket, Darman sátrától messzebb. Kitaláltam egy házak közötti játèkot. Amíg èn beszèlek, addig te a sátor alá ès Darman fekvő helye alá teszed a pukipárnát, amire kötünk egy madzagot. A susnyásban fogunk rejtőzni. Amikor meghalljuk a mèrgelődèst bentről kihúzzuk a párnát . Akkor úgysem fog hallani semmit, mert csak mèrgeskedni fog, Tia meg nevetni.- felkelek, egy földön fekvő botot belenyomok a negyed döglött halba ès felemelem.

-Ezt a döglött halat pedig rejts el Darman cuccai között. Amikor te is odajössz a gyűlèsre, ahol elmondom mi lesz a játèk együtt letelepedünk ès megfigyeljük mikor mennek be a sátorba persze feltűnès nèlkül! . Akkor irány a susnyás. Benne vagy? - nyújtom a kezem Helen felè, pacsira várva.

- Te őrült nőszemély vagy, mondták már? - kérdezem tőle nevetve, és bólintok, hogy beleegyezek az ötletbe. - Rendben, meggyőztél, tetszik az ötletÉs akkor halkan megpróbálunk visszamenni a saját helyünkre, és ott majd szépen a csínytevésünket kipihenhetjük, és várjuk másnapig - vagy akár még aznap este -, hogy mit fognak háborogni. Adj egy ötöst! 
Felemelem a jobb kezemet, és Anna elé teszem, míg a balkezemmel elveszem a botot, amire a döglött hal van felbökve. Keresem a megfelelő helyet, hogy vajon hová rejthetném el egészen a csínytevésig, ahol egyáltalán ne bűzölögjön, de azért kézközelben legyen, hogy ne kelljen majd annyira hőznom nekem se az időt. Ekkor esik nekem az le, hogy 3 vagy 4 sátorral vannak tőlünk, úgyhogy valahol a susnyásba, ahol el fogunk bújni, oda eldugom majd a halat. De kár nekem ezen idegesíeni magamat, minden majd úgyis magától fog jönni. Remélhetőleg. 
- Gyere, menjünk vissza a többiekhez szalonnázni, meg citromos sütit enni, még mielőtt felfalják az egészet előlünk. - Mondom a lánynak, majd megfogom a karjánál fogva, és elkezdem visszavonszolni a tábortűz felé, keresve a legjobb helyet arra, hogy hová dughatnám el: de szerencsémre egy kissé göcsörtös fa van a tábor közelében, így botostól együtt elrejtem, és húzom tovább a ház társamat a tűzig, ahol a tanárok is megjelentek, és igyekszem észrevétlenül leültetni magunkat.

Helen finoman visszahurcibált a tűzhöz. A hullazabálók közè. Közelhajolok a fülèhez ès suttogva mondom:
-Most felkelek ès mondok egy beszèdet. Te szèpen a terv szerint haladj. Óvatosan. Ügyes legyèl.

Felkelek a tűz közelèbe állok, pont Darman sátrával szemben ami szerencsère elèg messze van, Helen meg tudja csinálni a tervünket így.

- Figyelem, figyelem! Most a prefektus szól hozzátok hullaevők ès nem hullaevők. Házak közti játèkot indítok. Mindenki nèzzen rám. Ès nagyon jól figyeljen csak engem! - kezdem a beszèdet szigorúan.

- Ahogy láthatjátok van nálam 3 tojás! Egy kèk egy piros ès sárga. Minden ház kap egy tojást. Az egyik feladat pedig megóvni a háztojásokat amíg itt vagyunk! A másik feladat a többi ház tojásának ellopása illetve összetörèse. Minden egèsz tojás 2 pontot èr. A törött tojás pedig 1 pont levonást attól a háztól akiè a tojás! Tehát ellophatjátok de akár össze is törhetitek csak a többi ház tojását. A legtöbb tojással rendelkező ház a nyertes! Remèlem minden èrthető! Most pedig a három ház egy-egy tagjának átnyújtok 1-1 tojást. Auctoritas piros tojás Khimeras kèk tojás. Favoritus sárga tojás. - fejezem be a mondandómat

Közben keresem Helent a szememmel, szerintem már vègzett a tervünk első rèszèvel. Mosolygom elègedetten.

Az este egyre érdekesebbnek igérkezik,az igazgatónő megérkezett egy beszéd ajándékával,az a szavalás ,hogy közölünk nem halt meg senki,Norina eléggé jól relyti el azz érzelmeit és a gondolatait,ezt a kis információt bizonyosan azért engedte el,mivel el akarta,majd szét kell néznem holnap,hogy kit vagy kiket ölhettek meg,viszont kik? Hmm, a tanárok,hát persze,az már más kérdés,hogy miért,sebaj előbb vagy utóbb minden világos lessz,addig is jobban oda kell figyelnem a környezetemre,ez az éj tulságosan kiszámíthatatlan.Norina mellék komentjére a táskámba nyúlok éselőveszek egy pár moderált nagyságú ételtartót,és Norinának adom őket. 

-Sajnálom,de nem a mind a magáé igazgatónő,1 ételtartó 1 tanárnak,igyekeztem mindenkinek csinálni. 


Azzal újra a táskámba nyúlok és mindenkinek oda adom a saját ételtartóját.Habár Helenek,Darmanak és Annának nem sok színét láttam az este,ezért az övéjüket a táskámban hagyom és megvárom ameddig feltünnek.Nemsokára Meg is jelentek az esküdtszék színe előtt,Helen igyekezett az árnyakba olvadni,nemsokára Anna 3 tojást vesz elő majd pedig egy házaközti játékot indít el,a játékmenet magában éléggé szimplának tűnik,a kivetelezés majd meglátjuk hogyan sikerül.Ismét belenyúlok a táskámba ám de nem egy nyulat húzok elő belőle ami éppen hagymát pucol hanem kettő ételhordót, amit Helennek és Annának adok.Majd ahogyan újra a helyemre érek beszélni kezdek. 

-A favoritus ház tojását szivesen vállalom,ha úgy van.Egyébként Lenne egy pár kérdésem a játékkal kapcsolatban.Elősszöt is, vannak valami konkrétabb szabályok? Másodszor, a játék maga most azonnal elkezdődik amint oda adod a tojásokat vagy kapunk egy kis időt,hogy elrejtsük a sajátjainkat? 


Már előregondolkozok,hogy hogyan kellene a tojás védelmét biztosítani,és,hogy a többiekét,hogy lehetne eltüntetni,de végül nem kezdek óriás sakkjátszmába,hanem inkább Annával tartok szemkontaktust.

-Kedves Daniel! Nem csak a te feladatod a tojás vèdelme, hanem az egèsz házadè. A tojásokat elrejtheted, foghatod a kezedben, beteheted egy szèfbe vagy bunkert is èpíthetsz körè. Semmilyen szabály nincs azzal kapcsolatban, hogy hogyan szerzed meg, vagy trottyantod szèt a többi ház tojásait. Ès igen, ahogy a kezedben a tojás onnantól indul a játèk.- válaszolok Danielnek kedvesen mosolyogva, hiszen imádom ezt a fiút.

A gondolataim annyira el kalandoztak, hogy észre sem veszem Danielt. Aki nyilván az eltünésem miatt jött utánam. Nem tudok semmire sem gondolni azon kívül ami akkor történt. Kezd valami össze állni a fejemben, egy kirakós aminek a darabjai eddig nem voltak még. Lassan, kirajzolódik előttem egy kép, egy férfiról. Nem tudom ki lehet, de fontos személy lehet. 
Daniel eközben, le hoz a fáról, beszél hozzám ám én nem hallok, nem látok csak nézek magam elé. Mint aki elveszett. Elindul velem vissza a tábor hely felé. Lassan kezdek magamhoz térni, amikor le ültet a helyekre rá nézek. Majd megöllek, legalább van valaki aki felfigyelt rám. 

-köszönöm, hogy utánam jöttél 

Nézek hosszan a szemébe, majd el fordulok és a többieket kezdem el nézni. Majd egy néni akad még a tekintetben, távol a gyerekektől, magányosan. Amíg az igazgatónő beszél figyelem, majd elindulok felé. Majd megállok elötte.

-Jó estét... Le ülhetnek maga mellé?

Egy rozoga busszal érkezem meg a táborba. A társaim nevetve és izgatottan várják, hogy a busz ajtaja kinyíljon. Én higgadtan kivárom a soromat és a környezetet kémlelve lépek le a földre. Az időjárás a szokottnál talán hűvösebb, ezért többen egy melegebb ruha darabért nyúlnak. Az idősebbeket követve indulok el az úton. Néha megállok egy egy bogár láttán, és mikor ki csodálkoztam magam, vagy esetleg a naplómba feljegyeztem a még ismeretlen bogarat, tovább haladok. Magyarország tengerénél táborozunk ami azért is különleges, mert Magyarországnak, ugyan nincs tengere ám mégis annak nevezik. Az évek során rengeteg turista látogatta meg ez a helyet, és fiatalok és idősek egyaránt rengeteg élményt szereztek itt. Én is élményt keresni jöttem akárcsak a többiek. A vegyes társaság egy helyen telepedett le. A sátrak egy kisebb falvat alkottak egymás körül. Vannak akik nehezen és vannak akik könnyen állítják fel a sátraikat. Ám egy pár órán belül minden sátor áll. Az én sátram egy kicsit ormótlan lett, mert ki hagytam egy lécet, de sehova sem tudtam beilleszteni így az csak dísznek kiraktam a saját sátram elé. A sátram egyszemélyes volt, nem volt túlságosan tágas, de otthonosan be lehet rendezni. Az utazó táskámból ki vettem a sortomat és a fürdőruhámat, majd a sátrat behúzva át öltöztem. Átöltözés után egy kicsit be rendeztem a sátramat ahol egy hétig vagy kevesebb ideig fogok lakni és aludni egyaránt. A sátram belső részére került a matracom, az vette el a legtöbb helyet. Majd mellé egy kisebb dobozt éjjeli szekrénynek. Oda raktam egy könyvet és egy füzetet és tollat. A dísz világítás sem maradhatott el, amit egy foxforexkálós festékkel vontam még be otthon . A táskámat a kijárat mellé raktam.  Berendeztem a sátramat így el is indultam felfedezni a táj sajátosságait. Elindultam egyenesen ahol a tó volt. Az úszáshoz hideg volt a víz, így csak a lábamat lógattam bele. A többiek szét szorodtak a területen, egy ideig nem is találkoztam senkivel. A láb áztatás után megcsodáltam egy szitakötőt is aminek a szárnya átlátszó volt. Ám gyorsan tova szált, én is elindultam. A part mellett sétáltam, a szél néha bele-belekapott a zöld hajamba. A sétám során el értem egy velem egyidős társaságot, akik az egyik társamat próbálták bántani. Már épp mentem volna oda meg védeni, mikor az arca eltorzult, szemfoga megnőtt és a szeme hirtelen vörös lett. Nem tudom mi történhetett a lánnyal, én inkább meg álltam és távolról kezdtem el figyelni. Féltem, hogy a végén félreért. A társaság jogosan ijedt meg, tanakodnak vajon ki lehetett ő és én is tanakodnák velük, de inkább nem teszem. Elindulok a lány után, ám hátrafordulva észre veszem a tanáromat. Figyelve nézek hátra, majd elbújok egy fa mögé és onnan figyelem. Furcsa ahogy a lányhoz beszél. mert odament a lányhoz ki látta azt amit én is. Vlad Professzor a lánnyal együtt eltűnik el indulok utánuk. Igen tudom nem illik követni másokat, de nem tetszik ahogy a lányhoz beszélt mintha megbabonázná a lányt. Egy félreeső helyre viszi, kezd már be sötétedni, így a látási viszonyok rosszabbak lesznek. Ám azt látom ami előttem történik. A Professzor éppen vámpirosdit játszik... Vagy talán maga is az. Ezt nem tudom pontosan,de nem várom ki mi lesz a vége inkább gyorsan el indulok vissza felé és csak egy halk sikítás miatt fordulok hátra. Talán bele esett a vízbe... Vissza felé figyelmes leszek egy pislákoló fényre a fák mögött. Tehát vagy felgyulladt az erdő és még pont olyan messze vagyok, hogy el tudjak futni, vagy valaki tábor tüzet gyujtott. Az utóbbinak jobban örülnék. De inkább utána járok. Tovább haladva a fény felé, a látási viszonyok is sokkal jobbak lesznek míg végül olyannyira ki világosodik, hogy látom a tábortűz ontja magából a fényt. Ez megnyugtat. Tovább sétálok befelé míg nem oda is érek. Talán elkéstem, talán nem. Nem tudhatom pontosan. De az illem miatt muszáj félbe szakítani a beszélgetéseket.


- Sziasztok! Szépen meg gyujtottátok a tüzet...



Mondom. Oda sétálok elé, és a melegében meg szárítom a cipőmet. Szárítkozás közben meg keresem a szememmel a lányt. Ám nem találom, csak a többieket akinek a nevét még nem tudom, még nem volt alkalmam megismerkedni velük. El is indulok egy fiú felé. Megvárom míg észre vesz, kicsodálkozza magát, majd felé nyújtom a kezem és megszólalok. A hangom lágy. 



-Szia Alexandra Prince vagyok első éves, még nem volt alkalmam bemutatkozni!  

 

Végül mindenkinek be mutatkozom. Van akit nem érdekel  jelen létem ám akadnak akiknek talán felkeltettem az érdeklődését. Ki tudja. A citromos süti engem nem hoz lázba, bár biztos vagyok benne, hogy főnyeremény. Mert gyorsan fogy. Ám én a közé az emberek közé tartozom akik nem rajonganak érte. Lassan be tér két lány akik feltehetően össze beszéltek. Nagyon sugdolóznak. Majd bejelenti, hogy ő mint prefektus egy játékot rendez. Szuper , egy közösség fejlesztő játék. Bár szegény tojásoknak nem örülök.. Feltételezem, hogy bolti, de akkor is. Végig hallgatom a szabályokat, majd a sütis fiú kérdését, majd oda megyek elé és neki is bemutatkozom. Biztos, ami biztos alapon. 


- Szia Alexandra Prince vagyok..

Csendben figyelem az árnyékokból figyelem a tábortűz és annak környékét.
A lány képére a vámpír nem igazán reagált. Bár ez nem lep meg. Istentelen teremtmények ezek, s félelmet sem igazán éreznek.
Bár.... Jut eszembe egy alkalom mikor uram előtt térdelt egy egész fészek.


Az Ő kisugárzása okán a halottabbnál halottabb színük volt. Szinte az a vér is kifutott belőlük amit nem  olyan rég pár órája vettek magukhoz a falumból. Ahol egy élőt annyit sem hagytak.
Könyörögtem az Uramnak, hogy pusztítsa el őket.......


Itt félbe szakítom az emléket és inkább elindulok a tűz felé.
Tisztába vagyok, hogy nem látnak mindannyian. De ami késik nem múlik.
Lassan közeledek a tűzhöz, oly régen volt már részem ebben, hogy szinte járni is elfelejtettem. Pedig azt mondják ezt nem lehet. Meg a nagy francokat nem.
Míg fejben számolgatom az éveket s rájövök, hogy év ezredek teltek el azóta addigra a tűznél állok már.
- Nem baj ha csatlakozok közétek? - hallatszik a rekedt, fuldokló hangom. Még engem is meglep hiszen a hangom is elfelejtettem már. Mióta nem jártam azóta nem is igen szólaltam meg.
Most is csak azért ébredtem fel, mert egy fényes jelenlét szólított  és hívatott.
Ezek itt a “fény” csókjában fürdenek.
Válaszra se várva leülök közéjük, de előbb igen szúrós pillantást küldök a két vámpír felé.
Megfélemlíteni a vén öreget nincs erőm. De, hogy fel hergeljem agyába fel villantok pár emlékképet az elmémből melyben általam elpusztított vámpír fészkek, klánok vannak.
Holtak, csonkítottak mindenütt. Nem kímélve senkit sem gyermeket sem öreget. Karóba, nyársra máglyára vetve az élő vámpírok  .... Nem szép látvány, de akkor ez nem érdekelt csak a bosszú a vérszívók ellen.
A lány is megkapja eme képeket s tudom őt jobban lesújta mint az öreget.
Újfent végig nézek a fiatalokon s szemem megakad az egyiken. Uram kisugárzását érzem rajta.
- Te! - szólítom meg a fiút kire a görbe ujjam mutat.
- Szép botod van, bár igazán erőtlen. De ha jól vigyázol rá akkor talán esélyed lesz feltölteni és látnod az igaz hatalmát annak az ereklyének.
- Tudtátok, hogy van itt egy hatalmas barlang a tó alatt? Ő lakott itten. Ez volt az egyik kedvenc helye ezen a földtekén. Keressétek meg meg és jussatok be. Ti képesek vagytok rá. Ott ahol a mágiátlan elbukik ott tovább jut az ki bír a mágia hatalmával.  - adom segítségül számukra.
- Ezzel a fénynek is sokat segítetek és magatokon is. Tagjai vagytok annak mely régen nagyon régen más volt mint ami most. De mégis tagok vagytok így a kötelességetek ezt megtenni. - folytatom miközben látom, hogy a kétkedő és semmit nem értő tekinteteket. S egy hatalmasat sóhajtok.
- Annyit segítek, hogy a várnál keressétek és bízzatok a mágiában, mert mikor én voltam akkor ritkaságszámba ment az és nem volt ennyi használó. Akkor szinte kegynek tűnt és nagy megtiszteltetésnek örvendett ki használni tudta a hatalmat.
- De időm lassan lejár, mégis két kérdésre tudok még válaszolni ha gyorsak vagytok. Bár tudásom nem a régi így mindenre nem tudok válaszolni....


Feleli az illető a jelenlévőknek.
Alexandra, Sophie, Jorg, Rosie, Martha nem látj aaz illetőtt. Na meg a többi meg nem nevezett diák...
Ők csak arra figyelnek fel, hogy sokan egy irányba néznek és mintha hallgatnának valamit, valakit.

Szomorú szemű leányzó ki le akar mellém ülni. Minden mozdulatából sugárzik a bizonytalanság a szeretet hiány. Fél valamitől. Talán magától, talán az időtől, pedig az idő a barátja, az idő gyógyír is lehet, nem csak kínzó álmatlanság.

-Persze, foglalj csak helyet gyermekem. Úgy látom rád fér egy kis nyugalom. - válaszolok mosolyogva a lánynak.

A kezemet az asztal fölé rakom, pár mozdulat és egy szép kristálypohár jelenik meg, benne rózsaszín, finom, málna illatú ital. És természetesen van benne egy kis enyhe stresszoldó, idegnyugtató, viditó bájital.  

- Tessék igyál egy kicsit. Jobban leszel tőle egy picikét.- kacsintok rá szürke szemeimmel.

Lassan teljesen megtelnek a tábortűz körüli kis fa ülőkék. Vidám csacsogás, és citromos süti illata tölti be a levegőt a minden szagot felülmúló sülő szalonnaillat mellett. Lassan én is kezdek felengedni kicsit, és egy pusziért cserébe lenyúlom Danielt én is egy szelet finomsággal.  
 
Egy kis idő múlva látom, megérkezett Vlad is, de a tanárokhoz sétál, akik, nem igazán akarnak csatlakozni kis társaságunkhoz. Vlad láttán egy furcsa érzés kerít hatalmába, vagy talán nem is miatta? Mintha az ég is elsötétülne, a már megszokott éles hangok eltompulnak. Valami történik, amitől kissé kiráz a hideg, de hiába is keresem, nem látok semmit. 
 
A fura érzés azonnal elillan, amikor Darman olyan szorosan ül le mellém, hogy combja hozzám simul. Érzem a belőle áradó forróságot, és ettől teljesen más gondolataim lesznek. A bőröm bizseregni kezd, de legnagyobb rémületemre, nem csak az. A fogaim is bizseregni kezdenek, pont, ahogyan azelőtt szoktak, mielőtt meghosszabbodnának. *Ne, ne ,ne !!! Csak ne most! * - imádkozom némán magamban, majd egy picit elhúzódom s fiútól. Legnagyobb meglepetésemre az érzés elmúlik, és nem változom át. Megkönnyebbülve szusszanok egyet, de rögtöm meg is merevedek. Remélem Darman nem értette félre miért is húzódtam el tőle. De ami még inkább zavar, hogy nem tudom uralni az átváltozást bizonyos esetekben. Ezzel valamit sürgősen kezdenem kell. 
 
Gondolataimból a megérkező igazgatónő ránt ki. Ahogy köszönt bennünket hangja vidámnak hangzik, ám finoman célozgat arra, hogy pontosan tudja mi történik a táborban, vagyis az én kis sétámról is tud. Amikor megemlíti a menekülő muglikat, majd azután szinte azonnal, hogy KÖZÜLÜNK nem halt meg senki, azonnal keresni kezdem szemeimmel Vladot. Meg is találom, és a tekintete láttán elsápadok. Azonnal a szőke lány képe jelenik meg előttem. Apám egy kis fejrázással jelzi, hogy nyugi, nem lesz vele gond, ám ez engem még idegesebbé tesz. - *Megöltem valakit* - ugrik be azonnal a gondolat, amelytől émelyegni kezdek. - * Az én hibám! * Próbálom érzéseimet magamban tartani. Talán senki nem vette észre. Okklumencia pajzsomat bevetve igyekszem mosolygó arcot vágni, amikor a prof bejelenti, hogy Anna lett a prefektus. Ennek igazából tényeg örülök. Kedvelem a lányt, és tudom, hogy pont erre a pozícióra termett. 
Körbenézek, de sehol sem találom sem újdonsült prefinket, sem Helent, így arra gondolok biztosan együtt vannak. 

Nem is kell sokat várnom, amig megérkeznek a lányok. Anna máris egy játékot indít tojásokkal és házakkal, de a görcs miatt a gyomromban nem igazán tudok figyelni. Kissé meg is könnyebbülök, amikor Daniel mellettem jelentkezik a tojás őrzésére. 

Aztán egy lányra figyelek fel, akit még nem láttam. Alexandra Prince néven mutatkozik be. A névre azért kicsit felkapom a fejem, bár tudom, kizárt hogy közünk lehet egymáshoz, hiszen a mi családunk családfáját kívülről fújom, ízig - végig aranyvérű az összes, és én vagyok az utolsó közülük. *Az utolsó, aki beszennyezte a drága vért- - húzom el a számat. 


- Szia! - köszönök oda a lánynak, de ekkor újra erő vesz rajtam az a furcsa érzés, ám ekkor végre képe is társul hozzá. Egy férfi, aki láttán minden idegszálam megfeszül. Az eddigi idegességem semmi ahhoz képest, amit az idegen vált ki belőlem. Aztán a férfi leül közénk, és hiába felhúzott okklumencia pajzsom, olyan képek tódulnak a fejembe, amilyeneket nem szeretnék látni. kicsavart testek, karóba húzott férfiak, nők és gyermekek képe jelenik meg előttem. Valahonnan sejtem, hogy vámpírokról van szó. Ezek a képek keverednek az elmémben egy szőke lány képével, aztán valahogy egy teljesen más képbe fordulnak át. Csuklyás férfiak állnak körül egy fekete, sápadt kislányt, aki a fájdalomtól remegve térdel a férfiak gyűrűjében, szemében mégis lángol a megvetés. 
A képek folyamatosan váltakoznak elmémben. Egykori önmagam, a szőke lány, és az a sok megcsonkított üveges szemű vámpír képe követi újra és újra egymást. 

Sikítani akarok, de bennem akad a sikoly. Beleszédülök a képek gyors változásába, nem látok mást, csak üveges szemű arcokat, és képeket, ahogy mind rám mutogatnak.  - Gyilkos! - kiáltják felém minden oldalról. 



A külső szemlélő nem lát egyebet az egészből, csak hogy kissé sápadtab vagyok a szokásosnál, már ha feltűnik nekik, és kezem a homlokomra teszem. 

Lassan felállok, az idegenre vetek egy pillantást, majd tőlem elégé szokatlan botorkáló léptekkel elindulok a sötét éjszakába. Néhány lépés után már folynak a könnyeim. 

Temetem őket. A holtakat, a szőke lányt, és végül a fekete hajú, sápadt kislányt is, és tudom, mire felkel az új nap, valami megváltozik. 

A tanárok mellett állva figyelem az eseményeket. Norina végül csatlakozik a diákokhoz és köszönti őket. Elmosolyodom, ahogy nem felejti el megjegyezni a "nagy testvér mindent IS lat". Amikor megemlíti a mugli lányt, sztoikusan megvonom a vállamat. *Járulékos veszteség, plusz fini vacsi* Norina pontosan tudta mit vállal azzal, hogy engem hívott tanárának. Igazán hálás lehetne, a lány telekürtölte volna a fél tábort a vámpír teóriáival, ráadásul a barátaival nem hagyták volna annyiban a dolgot. Villámgyorsan lebukott volna az egész varázslótársaság is. 

Hirtelen megváltozik valami a levegőben. A sötét sötétebbé válik, és a hangok is eltűnnek. Egy pillanatra meghül bennem a vér, érzem, hogy valami figyle engem, de ez cupán egy pillanat műve. A nemrég túlvilágra segített kislány jelenéseét látom meg mellettem. 
Nyugodt hangon, más számára hallhatatnalul szólok hozzá. - Tudod nem kellett volna így lennie. Ezt az utat te válaszottad. Tuljdonképpen majdnem sajnálom, hogy meg kellett öljelek. Lehettél volna az új donorom is. de hát így alakult. - A látomás mintha aprót bólintana felém, eltűnik az éjszakában.

Immáron újra a körülöttem lévő dolgokra tudok koncentrálni. Valahol nem messze a parttól két leányzó hangját hallom, ahogy bosszúról csevegnek. Elmosolyodom, ahogy elképzelem a döglött haltetemet, és pukipárnát Darman ágya alatt, majd még inkább vidámmá válok, ahogy eszembe jut, hogy Tia éles szaglásával a sátortól 30 méterre pontosan tudni fogja, hová és mit rejtettek el. 
Az első este tuti nem az összebújásé lesz a sátorban. - vigyorodom el. 

A tábortűznél eközben szépen gyűlik a nép. Az említett fiú most szorosan Tia mellé ül le. * Ezzel még gondok lesznek * - állapítom meg, ahogy Tia változni kezd, de sikerül a változást félbeszakítania, ami azért némi elégtétellel tölt el. Hamrosan képe lesz uralni és talán irányítani is a változást. 

Néhány perccel később minden jókedvem elszáll, ahogyan egy tényleg valós veszélyt érzékelek. Egy férfi személyében, aki oly természetesen foglal helyt a tábortűznél, mintha oda tartozna. 
A férfi rámnéz, és a mészárlás képei, melyet felém küld elárasztják elmémet. Egy vámpírklán elpusztításának képei. Nem tudom mi szándéka volt vele az öregnek, - mert pontosan érzékelem, e lény nem emberi voltát -  de ha ezzel megfélelmlíteni, vagy dühíteni akart, nem érte el célját. A meggyilkolt vámpírok jómagamnak is halálos ellenségei voltak, s bár személyesen nem voltam jelen e kivégzésnél, elégedett hallgattam a híreket róla. 

Ami azonban igazán felbosszant, az az, hogy e képeket jól láthatóan Tia is megkapta, akinek teljesen más a reakciója. Elsápad, majd felugrik és elrohan.
Nem megyek utána, fel fogja dolgozni. Inkább a tűz felé indulok,és az idegen mellé lépek.

- Egy oldalon harcolunk Öreg, - emelem fel a dragonista rend függőjét nyakamból, melyet csupán azok látnak, kik e férfit is láthatják. A jogart 500 éve őrzöm, amíg jogos tulajdonosa meg nem érkezik érte. A jogar, e fiút is kiválasztotta őrzőjének. 
Isten hozott közöttünk, Uram! - hajtom meg kissé magam előtte. 

Majd hátrébb lépve, de nem veszítve őt szem elől, eltávolodom kissé a bántó lángoktól.

Anna gyorsan elindította a játékot, én pedig csak egy pillanatra ültem vissza csak Daniel mellé. Nem kifejezetten figyelek Annára, csak azt hallom, hogy valamiféle tojásokat kell megvédeni, meg elpusztítani, vagy eldugni. Én megfogadtam, hogy az összeset, amit esetleg megtalálok, zsebre vágom, így legalább ennyi örömet bezsebelek magamnak, de az pláne a prímet fogja vinni, hogy jól fogunk szórakozni, legalább mi ketten a háztársammal, meg remélhetőleg Darman és Tia is. Nem hagy nyugodni, hogy akkor hogyan csináljam meg a csínytevést úgy, hogy ne gabalyodjak bele a dolgokba, és a legfontosabbat ki ne felejtsem: NE essek hasra, mert rögtön leleplezném magamat. Maximum kimagyarázom magamat, hogy tojáskeresés közben estem hasra. Felállok, nyújtozkodok egyet, majd megakad a szemem az egyik új lányom, akit eddig észre se vettem, így jobbnak látom azt, hogy bemutatkozzak neki, és esetleg a csínytevésbe belerángassam, de elhessegetem az ötletet, mert nem akarom, hogy elrontsa a szórakozásunkat, és a végén lebuktasson, majd odalépek hozzá:
- Szia, Helen vagyok. Nem igen vettelek még téged eddig észre. Gondolom eddig csendes megfigyelő voltál. Na de ha nem haragszol, elmegyek tojást keresni. - Mondom a lánynak, majd elindulok a saját sátrunk felé, ahol felveszem magamra a pulóveremet egyrészt a hideg ellen, másrészt a karcolások elkerülése végett, harmadrészt pedig elrejtem a puki párnát, amit magammal viszek, és majd az egyik fa tövében valahogy megbütykölök úgy, hogy madzag szerűséget tegyek rá, amivel a későbbiek során ki tudjuk Annával húzni Tiáék sátrából. Gyorsan felöltözködök, és elrejtem a párnát, és belevetem magamat az erdő mélyébe amennyire csak tudok - azért ne mmegyek túl messzire, nehogy elszakadjak a csapattól -, és elkezdek keresni egy madzagra kinéző valamit, de a keresgélésem sikertelennek tűnik. Ám ekkor megakad a szemem a pulóverem csuklyályának összehúzója, így sajnálkozva bár, de kihúzom - későbbiek folyamán remélem, hogy vissza fogom tudni dugdosni -, majd rákötöm a csínytevés alanyára, óvatosan visszalopózok a tábor szélére, és megvárom a megfelelő alkalmat arra, hogy akcióba lépjek.

Szépen lehuppanok Tia mellé s a tüzet nézem. Mindig is imádtam nézni. Volt valami elemi szépség benne. Ugyan ez igaz a ellettem ülő lányra. Az, hogy ennyire közel van hozzám szívem gyorsabb dobogásra készteti.
S ezen mit sem változtat az igazgatónő hirtelen felbukkansz. Látom rajta, hogy valamilyen emlék esetleg gondolat fut végig az agyán amikor ránk néz. Kissé bele is pirulok hiszen sejtem, hogy mi juthatott eszébe.
* Mi egy pár? Esélytelen, ez a gyönyörű lány sosem gondolna úgy rám mint én őrá.... * - fut át a gondolat Norina nézése után az agyamon ami mellé kissé le is szegem a fejemet.
Persze mintha a gondolatom beigazolódna Tia azonnal el is húzódik mellőlem.
* Na látod, látod, igaz az amit előbb gondoltál. * - szólal meg ismét a gondolatom.
Norina kis beszédét már nem is hallom. Bár feltűnik, hogy a kis Helen eltűnt abban az irányba ahol Anna lelhető fel. Persze ha nem mozdult el azóta onnan.
Nem is sokára feltűnnek és egy ismeretlen elsős is másik irányból.
Láttam párszor de nem is igazán beszélgettem vele se ő velem.
Sophie és Daniel is eltűnnek majd előjönnek.
Anna és Helen is befut. S Anna mint prefektus játékot kezd el magyarázni melyben tojásokat kell védeni.
Első gondolatomra azonnal a tököm irányába indul meg a kezem. Hiszen a lányból kinézem, hogy a lányok a pasik lenne vonulnak fel... De szerencsére szó sincs ilyenről így megnyugodva csúsztatom kezem tovább és törlöm meg a nadrágomba.
Ekkor tűnik fel egy idegen ember és bebocsátást na meg helyet kérve szinte azonnal leül közénk.
Rébuszokba beszél s nem igazán értem miről karattyol nekünk. De mivel a tanárok nem paterolták még ki így arra tudok gondolni, hogy ismerik esetleg.
Ami jobban feltűnik nekem, hogy mintha nem látná őt mindenki. Ez abból is kiderül, hogy az elsős lány közém és Tia közé ül ezen még távolabb tolva Tőle.
Bár Tia nem is igen sokáig marad veszteg mert igen zaklatott tekintettel elrohan.
- A dögvész vigye el a kérdéseit. - robban ki belőlem miután egy pillanatra látom az álarcot lehullani barátnőm arcáról.
- Mit tett vele? - ordítom rá, bár tudom, hogy a kérdésemre választ nem fogok kapni.
- Csessze meg a Rendjét. - vetem ég oda mielőtt elindulok a sötét hercegnő után. Úgy érzem ott a helyem mellette.
Nem sokat kell mennem mire megtalálom őt. Mögé lépek és megölelem őt. Ekkor veszem észre hogy sír, könnyei akár az eső csöpögnek.
- Mi történt? - kérdezem tőlem miközben magamhoz szorítom a lányt. Bár tudom sokkal de sokkal erősebb nálam de tartom, hogy ne menekülhessen.
Eközben Helent látom eltűnni a bokrok közt. Remélem a tojást viszi messzebb és véd meg. Bár most nem igazán érdekel egy tojásvédés.
- Menjünk vissza a sátorba, hogy kettesben kényelmesen legyünk s mesélni tudj..... - mondom a lánynak s megindulok vele a sátrunk irányába.

Némán hallgatom a csendet melyet beszédem okozott a társaságban. Várom, hogy ki lesz az első vagy egyetlen aki kérdést intéz hozzám.
A fiatal vámpír lányon látom, hogy elméjét megrohamozó képek teljes mértékben kikészítik. Viszont a másikat nem igazán hozzák lázba. Ez nem igazán lep meg engem. Hiszen érzem a korcson, hogy idős egy lény. Volt ideje erőt és kellő tapasztalatot gyűjteni.
Ekkor lép elém s közi vagyis mutatja, hogy a renden belül van és A Botra is vigyázott.
- Mivé lett ez a régen oly csodás rend, hogyha egy magadfajta embereken élősködő lényt is maguk közé fogad és ilyen hatalmas rangra emelnek .... - szűröm a fogaim közt elharapva a végét.
Ekkor a lányka elrohan, bár elég fegyelmezetten ahhoz képest.
A párja a fiatal varázsló fiú “finoman és úriemberhez méltón” közli velem, hogy hova is tegyem a kérdéseimet. Némán és csendben nézem ahogy a lány után megy.
Szólnék utána amikor hírtelen megérzek egy hatalmas lappangó mélyen rejtőző sötétséget a fiúban.
Az érzés ismerős olyan mint a négyek kisugárzása. Ami lehetetlen hiszen négyen voltak s nem többet. Az ötödik a fény....
Nem megyek utána nem is tudnám követni őt hiszen ide vagyok “idézve”.
- Ahogy kívánod, a válaszokat megtartom magamnak.... - felelem a fiú után nézve  a többieknek címezve mondandóm.
Felállva a fatörzsről melyen eddig ültem leporolva magam indulok meg arra mely felől érkeztem. Még a sötétség határán vissza nézek a diákokra.
A szőke lánynak telepátia útján üzenek egyet.
- Benned  uram nővérének erejét érzem mélyen. Nőj fel hozzá s légy méltó erre a megtiszteltetésre.... - hangzanak a szavaim Helen fejében.
- Figyelj a botra és ő majd vezet utadon mikor nem tudod merre menjetek akkor megmutatja a helyes utat. Vezesd társaid a barlangba. - hangzanak Damien fejében az idegen szavai
Ezt követően mint szürke szamár a ködben eltűnik. Mintha ott sem lett volna.

A sötétség mely láthatatlanul körbe fogta a helyet szerte oszlik pillanatokon belül. Az éjszaka már a végéhez közeledik és aki felmászna a magas fűzfa tetejébe láthatná ahogy a nap lassan kezdi megvilágítani az égbolt alját ezzel jelezvén, hogy ő ideje közeleg és a sötétség véget ér.

Ennek megfelelően a tanárok eloltják a tüzet és a sátraikba zavarják a diákokat. Sajnso ez azt is eredményezi, hogy Anna és Helen kis csínytevése nem sikerül s később kell megpróbálniuk ezt. A tojásvadász játék éppenségel még most is fut....

 
A játék folytatása pénteken következik ha az istenek is úgy akarják.
Addig is aki akar írhat lezáró hozzászólást a játékhoz addig nyitva hagyom a topicot.

Játékban résztvevők:
Rue Dexter: 4 pont,
Sophie Tepes: 4 pont,
Di Anna: 4 pont (csak azért mert a Km játékát figyelmen kívül hagyva a saját játékát játszotta),
Helen Green: 4 pont (csak azért mert a Km játékát figyelmen kívül hagyva saját játékát játszotta),
Daniel Cards: 5 pont és mellé még 2  ami azt jelenti 7 pont a szép hosszú és tartalmas hozzászólások miatt.
Damien: 3 pont,
Tiara Prince: 5 pont ugyan azért amiért Daniel is.
Dragneel Darman: 4 pont
Alexandra Prince: 5 pont és emllé még 3 amiért ilyen hosszan és jól megfogalmazott hozzászólásokkal lepet meg engem.
 
Házpontok:
Khimeras:  2 tag = 10 házpont
Favoritus:  4 tag= 20 házpont
Auctoritas: 3 tag= 15 házpont

Miután mindenki fel álította a sátrát. El kezdtünk készülödni az esti tábor tűzre! Gyűjtöttünk fát és a tűz is lobogot én vissza mentem a sátramban egy pulóverért, mert sose lehet tudni hogy mennyire lesz hideg míg nem megyünk aludni. Csak 10 percet voltam távol, de a sátorból kilépve éreztem hogy valami meg változot. Többen ültek már a tábortűznél. De valami meg változott. A hold is fényesebben kezdet el ragyogni. Különös. Ezzel a gondolatokal közeletem vissza a többiekhez.

El érkezett végre a szünet! Kiszakadunk a valóságból. 
A buszon ülünk, mindnen tanuló egyenest az osztályból. 
Az ablak mellett kaptam helyet és míg meg érkeztünk, 
Vagy aludtam, vagy a párás üvegre rajzoltam egy kesztyűt. 


Szem pillantás alatt az adott célállomáson voltunk. 
Létszám ellenőrzés majd minden sátrat bontunk. 
Kisebb csapatok, klikkek verődtek egybe segítségül, 
De vacsorára az egész brigád a placcon fordul térül. 


 A Csillagok, majd néha egy felhő úszik el a hold előtt! 
Szeretem kémlelni az eget, mint a természet képernyőt. 
Suhanó égitestek köszönnek be és huss tova szállnak! 
Rejtélyes dolgok ezek! Meg beszélem a varázspálcámmal. 


Némán. Hosszasan hallgattam a külvilág zaját, 
Ingereket kerestem, de csak meg magyaráztam minden szavát. 
Láttam h kint zajlik az élet, körülöttem meg állt! 
Nyitva a sátram míg nézlek... te vissza nézel rám


Egy ideje mintha csak szellem lennék, egy láthatatlan kéz, 
Vagy egy szálló sóhaj ami a kedvesedhez ér. 
Néha csak el libbenek előtted, mint függöny a szélben
De létem nem merül ki ennyiben ezt belül is érzem


Melegséggel tölt el a játék amit űztök nap mint nap! 
Valaki csupán a mosolyát adja hozzá ami mindenkire hat. 
Tellik az idő és érzem hogy újra engem is hív... 
Játékra sarkall a köz, a látványtól meg dobban az emberi szív 


A tábortűzes esték hangulata, illatok, mámoros pillanatok.. 
Vissza emlékezés, rém történetek után a vidám dalok
csinytalan gondolatok és bosszús fondorlatok 
Egy átlagos estéről mesél a vadon, itt a Magnetarion