50. Őszi szünet - Csínytevések kitervelése

A bájital készítés után oda mentem Helen mellé és egy cetlit csúsztattam a zsebébe. 

Kedves Helen!
Kérlek gyere utánam amint van időd rá!
Üdvözlettel ismeretlen zöld hajú lány.

A levélhez egy kis térképet is mellékeltek,hogy biztosan ide találjon.

Majd el indultam a kijárat felé, néha vissza pillantva, hogy követnek-e. Az utam egy kis tisztára vezet, amit nem olyan rég fedeztem fel. Pont tökéletes ez a hely egy kis prenk kitervelésére. Amíg várom Helent, egy kicsit be rendezem a helyet. Csinálok egy kis asztalkát és hozzá székeket. Ide majd le tudunk ülni. Illetve hoztam pár sütit és szendvicset is ha megéheznénk. Meg pár tollat és papírt. Ezeket szépen le rakom az asztalnak használt fa törzsre.

Egy kis idő után motoszkálast hallok, így el bújok egy fa mögé, és még várom míg meg látom.Szerencsére Helen az, így elő jövök.

-Szia Helen örülök,hogy el jöttél.

A professzor órája után kissé fáradtan érzem magamat, és úgy érzem, elkezdek fázni, vagyis inkább a kezeim, így úgy döntök, hogy a kezeimet becsúsztatom a zsebembe, ám ekkor valami érdekes dolog akad az ujjaim közé: kissé felhúzom a szemöldökömet, hogy mikor raktam én valamit is a zsebembe, így gyorsan előhúzom, és egy cetlt fogok meg, amit gyorsan végigolvasok. 
*Ahha, ez gyorsan keződik. Vajon mibe sántikálhat? Na de ideje utána mennem.* Gondolom magamba, és utána eredek: végülis nem kell sokáig keresnem, hiszen a lány zöld haja mindent elárul róla. Igyekszem halkan érkezni, de pont rálépek egy faágra, ami kissé nagyobb zajt csap a kelleténél, gyorsan körbenézek, hogy nincs-e körülöttem senki sem, ak esetleg észrevehetett volna.
- Merlin szakállára, és már megint megcsinálom a problémát, nem klehetek ekkora szerencsétlen! - motyogok halkan, amikor valaki kilép a fák közül. Automatikusan nyúlnék a pálcámért, de eszembe jut, hogy nem kellene, hiszen nem az iskola területén belül vagyunk, és tele vagyunk muglikkal a környéken, és nem kellene saját magunkat veszélybe sodorni, de a nagy elmélkedésemet a zöld hajú lány zavarja meg. 
- Szia, Alexandra, vagy inkább hívjalak csak Lexának? De mindegy is, ezt ne itt beszéljük meg, nem? - kérdezem a lányt, miközbe betuszkolom a fa mögé, ahonnan kibújhatott.

-Lexa tökéletes

Mondom miközben vissza tuszkol a fa mögé. 

-Nincs itt senki rajtunk kívül, de gyere.

Megyek előre és a kis helyünkre vezetem. Szembe fordulok, vele ami lehet egy kicsit hirtelen lett.

-Azért hívtalak ide mert szeretnék veled beszélni egy kicsit. Múltkor a faluban meg kérdezted, hogy mit írtam fel magamnak..... 

Tartok egy kis szünetet. Még várom míg le esik neki mire szeretnék ki lukadni.

-Tudod a vár nézés után egy kicsit magamba szálltam és rá jöttem, ha nem csinálok semmit az egész életem során akkor szürke maradok, és semmi nem fog fenn maradni belőlem. Ezért aznap este csináltam egy listát. A lista egy kis csínyről szól összességében. Az első pont az volt, hogy még keressem az iskola hivatalos csínytevőjét, majd a többiek bizalmába férközve megtaláljam. Majd vele együtt ki találják valami viccesen és maradandót. Itt jössz a képbe te. Ha el vállalod, akkor el mondom mit terveltem ki. Ha nem akkor sajnos itt kell hagynom, hogy ne fecsgd el a többieknek. 

Mondom  a végét gonoszul  vigyorogva.

*Szuper, végre egy sokadik barátra lelek. Vajon Ő is el fog engem hagyni? Vajon Ő is el fog fordulni tőlem? Én csinálok valami rosszat talán, hogy azok, akiket barátnak hiszek, hátbaszúrnak és elhagynak, ugyanúgy, mint Andy, meg most így Anna? Vajon Lexa is egy közülük, aki hasonló tevékenységgel fog eljárni ellenem, hogy se kép, se hang, és már hozzám se fog szólni?* Jár az agyam az alábbi dolgokon, amikor hirtelen nekimegyek zöldikének, akit kishíján majd fellökök, de szerencsére az egyensúlyomat sikerül visszanyernem, így nem borulunk el. Amit így magáról mesél, mintha saját magamra ismernék: szürke kisegér, mint én, aminek roppantul örülök. Amikor rátér a kis füzetére, és a csínytevésre, vagyis inkább rám, mint tettestársra, kajánul evigyorodok, szinte már gonosz kacajra fakadok, ám ennek köszönhetően úgy érzem, mintha a szél belekapna a hajamba és az arcomba is, ami félig letöri az arcomról azt a kegyetlen vigyort. 
- Benne vagyok. Halljuk a tervet, aztá amdj én is mondom a sajátomat. -  Ülök le az egyik székre, amit a lány odakészített, de vajon honnan szedte őket feltűnés nélkül?

- Szuper örülök, hogy bele mentél mert még mondom őszíntét egyedül nem lenne olyan vicces.
Nos a terv a következő lenne. 


Mondom és elő veszek egy babát. Illusztráció gyanánt. 

-Tehat este amikor mindenki alszik a sátrában. Akkor mi ketten be lopoznánk hozzájuk és. Most jön a lényeg. A lányok arcára bajuszt rajzolnánk. Vagy esetleg egy két bogarat csempésznénk be hozzájuk. A fiúk haját pedig baba rózsaszínű de festenénk, most kérdezhetnéd,hogy mi benne a zseniális... Nos az,hogy fel keltünk egyet közülük és el küldjük  egy satorhoz, hogy keltse fel Tiát. Mi addig szépen össze maszatoljuk az arcunkat, és mit aki nem tudja mi történik sétálunk oda a többiekhez tanakodva. Rá fogva arra akit fel ébresztettünk. De ezt a tervet még csiszolni kell, mert sok a buktató benne.

- Ez most kérdés volt, hogy benne vagyok-e? Hogy a fenébe ne? - viccelődök a lánnyal, miközben helyet foglalok, és az egyik szendvicset elkezdem majszolni, miközben Lexa felvázolja atervét. Nem is rossz ötlet, teljesen bejön az egész. Ám ekkor felcsillan a szemem: hát persze, a puki párnás doog kimaradt. - És tudod, még mit lehetne csinálni? Mivel Darman és Tia eléggé romantikusnak tűnnek, kicsit elronthatjuk az esti romantikájukat egy kis csínnyel. Az én tervem a következő: le kellene ugyanúgy foglalni őket valahogya, hogy én belopódzak a sátrukba, vagyis csak annyi időre lenne nekem szükségem, hogy megnézzem, melyik lehet Darman fekhelye, és be kellene csempésznem oda a puki párnámat a fiú párnája vagy takarója alá. Így őket nem összefirkálni kellene, hanem ezzel meglepni. 

-Szerintem jó ötlet. Csak mikor csináljuk, melyik este lenne a legalkalmasabb? Biztosra kell mennünk, hogy nehogy le bukjunk.Vagy ma este csináljuk? Most lehet mindenki fáradtabb lesz a főzés miatt, hamarabb megyünk el aludni. Talán így nem annyira kockázatos, de még meg is kell szerezni az alapanyagokat is hozzá. Meg kell nézni, mindenkinek a sátrát, hogy ki hol alszik és kivel. Nem szeretnék egy olyan sátorba be nyitni ahol kettőnél többen is alszanak, mert az veszélyes. Sok dolog még tisztázatlan és a terv is gyenge lábakon áll még. A tökéletesre kell törekednünk. 

Mondom és közben gondolkozom mi is lenne a legjobb taktika.

- Figyi, szerintem csináljuk meg most este, és mint ahogy mondtad, a bájital főzés lefáraszthatta a banda nagy részét, kivéve egy embert, és az nem más, mint Tia. Igazából ő az egyetlen, akitől kissé tartok, nem lesz nagy falat, és ha szerencsénk van - mármint ha észrevesz minket -, reménykedjünk abba, hogy nem fog a többieknek beköpni. Ha meg igen, mi jól szórakoztunk, és megmaradunk egymásnak. - Sóhajtok egy nagyot, és kissé elszomorodok az elmúlt időszak eseményeire. - Remélem. Mondjuk sárból simán lehetne arc és bajuszfirkálást csinálni, nem gondolod?Víz és föld van körülöttünk, ezáltal ez könnyen kivitelezhető lenne, nem? Plusz még egy kis fű vagy levél "hajat" is lehetne a sáros arcokra aggatni, nem gondolod? Szerintem ez teljesen jó lesz, nem?