51. Őszi szünet - Egy laza délután

Korán keltem reggel, de a délelőtt csak úgy elszaladt. Szint gondolkodtam, hogy mennyire különbözőek vagyunk mi itt. Egy kastélyban élünk, egy iskolába járunk, mégis mintha csak lennénk egymás mellett. Senkit nem ismerünk igazán. 
Pedig Norina prof. akárhányszor áll élénk beszélni, mindig kihangsúlyozza azt hogy tartsunk össze, hogy egy csapat vagyunk. 
Eskü mintha valami hadsereget akarna létrehozni. De vajon ki , vagy mi ellen? 
Vlad is folyamatosan azt szajkózza, hogy nincs világosság sötétség nélkül. Bár hogy én igazából melyik oldalon állnék jelenleg nem igazán tudnám megmondani. 

Szóval miután ezen agyaltam végig a délelőttöt, arra jutottam, délután szokásomhoz eltérően nem tűnök el egyedül, hanem kilépek a sátorból, és a sátrak közti nagy területen lévő asztalokhoz ülök. Ha valaki lát, talán odajön, vagy ha én látom meg valamelyik társamat, akkor én kezdek beszélgetést. 

Ki is találtam egy kis játékot. Leülök a táborunk közepére elhelyezett asztalhoz. Akit elsőnek meglátok, idehívom magunkhoz, és beszélek vele. Aztán megkérem hogy ő is hívjon ide valakit, mint egy riadólánc fele. Beszélgetőslánc. 

Remélem a többiek nem néznek tök hülyének érte. 

*Hát kezdjük* - sóhajtok fel és a sátorból kilépve lehuppanok a legnagyobb asztalhoz. Várom felbukkan e valahol valaki.

Nem aludtam sokat. Azon töprengtem a bátyáimmal mi a helyzet, cserben hagytam őket a bajban. Forgolódtam és persze muszáj volt járnom egyet. korán keltem így felöltöztem melegen, mert reggel még nagyon hűvös volt. Szerettem a reggeleket főleg a napfelkeltét bámulni az volt a kedvencem. Mindannyian különbözünk, bár még nem ismerek senkit. Kicsit kisétáltam a tóhoz délelőtt, hogy ne csak egy helybe legyek egésznap és persze ahogy, sétáltam megpillantottam egy lányt akit még nem láttam. Elmosolyodtam és sógyet. Soha nem voltam az a kezdeményezős típus, de most azért megpróbálom a barátkozást. Közelebb mentem Tiához*
- Szia nem baj ha ide jöttem remélem - Kérdezem kedvesen és elmosolyodok a lányra persze szeretnék új barátokat is szerezni. Különbőzek vagyuk más-más nemzedék és más-más stílus. Persze ez így van rendjén.. pedig soha nem tudjuk, kibe fogunk beleütközni.
- Elizabeth vagyok.. - Nyújtom a kezem a lánynak kedvesen és mosolyodok  remélvén elfogadja a kéznyújtást. 
- Remélem nem zavartalak meg. Mit csináltál éppen? - Érdeklődik kíváncsian felőle és figyeli Tiát.

- Szia Elizabeth - mosolygok a lányra, és viszonzom a kézfogást. - Tia vagyok. Igazából pedig pont azért ültem ide ki, mert azt tapaszaltam, hogy mi csak itt vagyunk egymás mellett, de senki nem igazán ismerkedik a másikkal, így arra gondoltam, hogy ismerkedős játékot kellene indítanunk. 

- Ha nem bánod, itt marasztalnálak egy kis beszélgetésre, hátha valaki közben megjelenik és beszáll, és akkor tudunk játszani vlami játékot is.

Sétából visszafelé tartva a sátramhoz meglátok 2 személyt az asztaloknál melyek ki vannak helyezve.
Éppen elhaladok kissé távolabb mellettük mire az egyik lányba Tia-t vélem felismerni, meg ránézésre egy elsős lányt.
Gondoltam, hogy nem fogják zokon venni ha csatlakozom hozzájuk. Vagy ha igen majd lelépek.
- Sziasztok. - köszönök nekik mikor oda értem.
- Mi jót csináltok? - kérdezem tőlük. 
Majd az új lányhoz fordulok.
- Darman vagyok. Az Auctoritas házba való. Bár mintha láttalak volna párszor nálunk így ebből kiindulva te is közénk tartozol.  - mutatkozok be neki.

Elfogadom a kézfogás és mosolyodok a lányra. Persze szerettem ismerkedni és nem bántam azt, hogy megismerhetek másokat. Csak arra, figyeltem amit mondd mondd és helyeselte neki. Majd oda érkezett egy fiú és Elmosolyodott neki.
- Szia Darman! Én is abba a házba vagyok Elizabeth vagyok. - Mutatkozik be. - Éppen azt beszéltük, hogy alig ismerjük egymást. Pedig jó ideje együtt élünk-Mondja Darabnak. Mit szólnál ha maradnak te is velünk? -Kérdi kedvesen tőle legalább lesz társaságunk nem lesznek egyedül tudnak beszélgetni és talán valami közös játékot is kitalálnak.
- Egyet értek ezzel. Különböző házakba vagyunk és nem ismerjük egymást. Persze az is számít ki honnan jött. - Mondom neki kedvesen egyetértve azzal amit mondd.

Mit is lhetne csinálni ebben a délutánban? Hát persze, mi mást, mint a Lexával kitervelt csínytevést tökéletesíeni, és akkor pontról pontra mindent átvenni.
- Akkor minden úgy lesz, akkor ahogy megbeszéltünk a bájitalfőzés után, ugye? Ne haragudj, kissé ideges vagyaok ez miatt. - mondom a lánynak, amikor felállok a stégről, és elindulok vissza a táborba, hogy körbenézzek, ki mit csinál éppen. A tábornál Tia, Darman és egy új csaj beszélgetnek épp, így kihasználom az alkalmat arra, hogy halkan mögéjük lopódzak: bár nem tudom, hogy Tiának mennyire jó a hallása, de remélem nem fog beköpni ettől függetlenül. Ahogy odaérek hozzájuk, mind a két kezemnek a mutatóujját felfelé mutatom, majd egy gyors, és hirtelen mozdulattal Darman és az új lány felé bököm, majd elnevetem magamat. 
- Ne haragudjatok, de ezt muszáj volt, annyira jól jött ki, hogy az már döbbenet. - nevetek hangosan, és leülök a társasághoz. - Szia, téged nem kifejezetten láttalak még, Helen vagyok, Auctaritas. Bár, amint hallottam Darmantól, te is ugyanide tartozol. Eddig milyennek találod: szörnyűnek, rossznak vagy jónak? 

Ahogy beszélgetek Elizabeth-el legnagyobb örömömre Darman is csatlakozik hozzánk. Miután bemutatkoznak, elindul egy kis kötetlen beszélgetés.Aztán hallom ahogy közeledik valaki. Felnézek, pont velem szemben látom Helent, ahogy Darman és Eliza háta mögött érkezik, csínytől huncut szemekkel. Nem szólok semmit, nem vagyok én semmi jónak elrontója, egy kis viccnek pláne nem. Így amikor Helen végül befejezi a csínyt, vele együtt kacagok fel. 

 - Mit szólnátok egy kis játékhoz? - kérdezem. 

- Mindenki mondd magáról 3 állítást. Ebből 2 legyen igaz, egy pedig hamis. Ki kellene találni, melyik a hamis állítás. 

- Kezdeném is. 

1. aranyvérű vagyok  2. Gyerekként zenét tanultam 3. Legjobb barátom egy házimanó volt. 

Na, melyik lehet a hamis állítás? 


(Az első aki hozzászól tippeljen, aztán modja az ő állításait. A következő tippelje meg az övét aztán állíthat. Remélhetőleg így majd körbeérünk.)

Ahogy figyyeltem az érkezőket, elmosolyodtam. Nekem tetszett ez az ismerkedős dolog így legalább, több barátja lehet a másiknak. Helenre figyeltem fel aki idegesen berobogott a bájitalfőzés után. 
- Ugyan semmi baj. - Mondtam Helennek. - Pedig nem volt rossz a bájitaltan óra. - Mosolyodok el majd figyelek rá.  - Elizabeth vagyok Auctaritas én is. Örülök neked. Nem vagyok olyan bátor, hogy megszólítsak bárkit is bocsáss meg ha eddig nem tettem meg. - Mondtam Helennek mosolyogva, majd Tia játékára felfigyelvén nekem tetszett az ötlet. Szerettem az ilyen jellegű játékokat.Otthon sokat játszottunk a családdal ilyet és ez hozott minket össze amikor 3-an együtt voltunk a bátyáimmal. 
- Benne vagyok. - Mondtam Tiának és elkezdtem gondolkodni azon, hogy ő neki mi lehet a kettő igaz állítása. Szerintem az egyik az Aranyvérű, gyerekként zenét tanult. NEm tudnám elképzelni, hogy egy házi manó lenne a legjobb barátja, bár a varázsvilágba bármi megtörténhet. 
- Hát ha nem haragszol Tia én szerintem, neked a két igaz állításod az, hogy Aranyvérű és persze, az, hogy gyerekként zenét tanultál. Nem tudnám elképzelni azt, hogy házimanó lenne a legjobb barátod. Bár ez csak az én véleményem. - Feleltem neki mosolyogva, és a többieket is figyelem mit fognak felelni. Ez csak az én véleményem volt, aztán lehet tévedek.

- Persze benne vagyok egy kis beszélgetésben. - s már indulnék meg, hogy leüljek hiszen nem sok kedvem van éppen állva beszélgetni mikor van lehetőségem leülni.
Ám ekkor egy ponton fájdalom hatol az oldalamban. Automatikusan ugrok, mozdulok arrébb és kezemmel kapok oda. 
Egy kezet érzem és markolok rá majd rántom meg azt.
Helen jelenik meg előttem, hogy aztán sikerüljön el is kapnom őt mert nem számított a rántásra és előre esett.
- Ez fájt. - jelentem ki neki
- Ott ugyanis nem vagyok csikis. - majd Tiára nézek és úgy folytatom. - Nem, nem árulom el, hogy hol vagyok csikis! 
Majd a lány felhoz egy gondolatot ami tetszik.
- Benne vagyok. - jelentem ki ahogy leülök.
De mielőtt szóra nyithatnám a szám Elizabeth megelőz de mivel nem mond 3 állítást inkább átveszem a helyét úgymond. Hátha ezután jobban megérti a játék lényegét 
- Szerintem, a 2. pont a hamis. ugyanis eddig sosem beszéltél arról hogy tudsz játszani valamilyen hangszeren. - tippelem meg.
- Akkor most én jövök.  1. Kívülről fújom a varázslóvilág minden részletét. Vagyis szánomra ez az egész nem újdonság. 2. A legjobb barátom egy mugli. 3 Nyáron a nagybátyám be avatott a nagyok világába, már amennyire ez szabadott volt.

Darman megijedése kissé engem is megrémisztett, főképp úgy, hogy majdnem sikerült előre buknom a többiek közé, majd kissé elpirulva nézek Tiára. 
- Még én hoztam rád a frászt? Akkor már kvittek vagyunk ezek után. - nevetem el magamat, majd hallgatom Tia felvetését, amit végighallgatok: 2 igaz, 1 hamis tény magunkról. - Nekem lenne egy kérdésem: és mi van, ha valaki rosszul tippel? Bünti feladat? Vagy mint a mugliknál, hogy felelsz vagy mersz játék? Na de Darman, így a kérdésedre válaszolva, hogy tippelnem kellene, én valahogy az 1-esre tippelnék, de nem vagyok benne biztos. De ha már itt tartunk, én is felteszem a kérdéseimet: 
1. Két ballábas vagyok 
2. Szeretek rajzolni
3. Ez pedig nem is tudom, hogy mi lehetne: szeretek csínyeket kitervelni. 

A stégen ülve Helen megkérdezi tőlem, hogy minden úgy lesz-e ahogy megbeszéltük. Én erre egy igent mondok majd el indulok Helen után egy kicsit sétálni. Séta közben meg látom Tiát és Darmant és az új lányt. Közben Helen a hátuk mögé lopózik és meg ilyeszti őket. Én le ülök melléjük és egy ideig csak hallgatom őket, és a feltett állításokon töröm a fejemet. Végül Helen is fel tesz pár állítást és halkan el nevetem magam az utolsó állításán. 

- Hát szerintem az első nem igaz, a a második és a harmadik az igaz. Az én állításaim a következők:
1. Szeretem a pókokat, rovarokat és bogarakat.
2. A hajamat és festettem át mágiával még kiskoromban.
3. Van egy testvérem aki nem tud varázsolni.

A földön ültem a fa alatt. Figyeltem az állításokat amiket mondtak és elmosolyogtam, hagytam a többieket is, hogy érvényesüljenek. Persze szeretek ilyet játszani és jót szoktam mulatni ilyenkor. ALexandrára néztem és gondolkozni kezdtem.
2. A hajamat és festettem át mágiával még kiskoromban.
3. Van egy testvérem aki nem tud varázsolni.
Ami igaz nálad - Felelem neki mosolyogva majd gondolkozok az állításaimon. 
- Az én állításaim a következők:
1. Szeretek zongorázni. 
2. Sokat voltam vidámparkba mivel, egy játék közbe baleset történt eltört a kis ujjam
3. Rajzolás a mindenem. 
Mondtam nekik az állításokat és kíváncsi voltam ki mit fog mondani. Persze én tudtam melyik az igaz vissza emlékztem a vidámparkos sztorira, nem látszik az ujjamon, a törés helye, de néha fáj.. az időjárástól, ami nem vészes.

Reggel fáradtan keltem! Ki élvezve, hogy őszi szünet van így sokáig olvastam. Nagy nehezen össze szedem magam. Nagy nyújtózkodás után el indulok meg nézni, hogy a többiek mit csinálnak. Sátramból ki lépve lassan a el indulok. Meg látom Tiákat, így el indulok hozzájuk. 
-Sziasztok! Nem baj, hogy csatlakozom hozzátok?
Miután bolintanak, hogy igen. Csendben hallgatom őket. És be avatnak, hogy mit kezdtek el játszani. Nem bis olyan rossz ötlet ez a játék. Elizabeth el mondta a 3 állítást magáról. Mivel látom, hogy mindenki volt már így meg szólalok.
-Szerintem ha jók a meg érzéseim akkor a rajzolás és a kis ujjad el törése az igaz.- Nézek rá egy kis mosolyal az arcomon.
-Az én állításaim: 
1. Egyetlen lány gyermek vagyok a családban.
2. Szinte minden nyarat a Weasley családnál töltöm. 
3. Nem szoktam minden hónapban új könyvet kérni a család többi tagjától, hogy küldjenek nekem. 
Fejeztem be nagy mosolyal az arcomon a mondatot.

Mosolyogtam Majára, amikor becsatlakozott hozzánk. Hamar eltelt a délután amikor így elvoltunk és játszottunk együtt és megkedveltem mindenkit hamar. 
- Nem baj, minél többen vagyunk annál jobb. - Mondom kedvesen a lánynak és kezdtem jól érezni magam. Amikor kitalálja. Megmutatom neki. 
- Igen. Játszottunk aztán eltört a kisujjam gyerekkoromba... - nevetek. Sokan ezt nem tudnák megkülönböztetni, de hagyok mást is aki érvényesülne a játékba, nem akarom mondani mire gondolok csak magamba. Szerintem 1, 3 as weasley családos nem igaz, bár ki tudja vakarom meg a kis buksimat, majd picit a tó felé bámulok. Majd elongolkozom rajta.

Örülök neki, hogy ilyen szépen összejöttünk. A délután hamar el is telik, már a vacsorához készülődünk, amikor látom, hogy a kör véget ért. Mivel én indítottam a játékot, úgy érzem nekem is kell lezárnom azt. 

 - Az én hamis állításom, bármily hihetetlen is az, hogy zenét tanultam. Valójában ilyesmire egyáltalán nem volt lehetőségem. A nagyszüleim, úgymond nem voltak ennyire kifinomultak. 
És tényleg egy házimanó volt a legjobb barátom.

Szerintem Darmannak az az állítása hamis, hogy kívülről fúj mindent a varázsvilágban.

Helennél a rajzolás lehet. Még nem igazán láttalak rajzolni.

Alexa: Hát szerintem a tesód nem varázstalan.

Eliza: Te el is árultad, a kisujjad történetét, így azt nem igazán kell kitalálnom. 

És Maya: Hát ez nehéz. Téged ismerlek a legkevésbé, de szerintem nem vagy egyedüli leány a családban. 

Remélem tetszett nektek ez a kis játék, de félek be kell fejeznünk. Indulni kell vacsorázni. - jelzem a többieknek, és lassan felállok. 

- Köszönöm szépen, remek délután volt! - mosolygok rájuk. - Na irány vacsi!

Nagyon jól telt a délután! Úgy érzem szereztem 1-2 új barátot. Láttam sokan el gondolkodtak az álitásaimon. 
Meg is válaszolom nekik a hamis állítást. 
-A 3ik állitás volt hamis. Nagyon szeretek könyvet olvasni! Így mindig könyvet kérek a család tagoktól. 
Mosolygok a többiekre. Nem szoktam mesélni arról, hogy csak fiú tesóim vannak.  
-Örülök, hogy meg ismertelek benneteket. Jó étvágyat a vacsorához!
El köszönök tölük és el megyek még gyorsan a sátrakhoz egy pulcsijért, mert kicsit hideg van már.

A játékot lezárom. 

A játékban minden résztvevő 3 karakterponttal, és 5 házponttal gazdagodott. 

Köszönöm szépen a részvételt. 

Tia, Elizabeth, Darman, MayaLupin, Alexandra, Helen: 3- 3 pont

Auctoritas: 15 pont

Favoritus: 5 pont
 
Khimeras: 10 pont