76. Tilosban a téli szünetben - A túra

Darman feltételezése helyesnek bizonyult. 
Ahogy a medál a mélyedésbe kerül, a szikla változni kezd. Először semmi nem látható, csupán egyre hangosabb kopácsolást hallhat a társaság, mintha apró kis kezek kalapáccsal vésnék a követ. Aztán a kopogás egyre hangosabb lesz, és a sziklából apró porszemek válnak le, táncolva a szélben. A folyamat hosszadalmas, és nemsokára azt  veszitek észre átláthatatlan porfelhő veszi körül a sziklát és benneteket. Az orrotokig sem láttok, csupán a kopácsolás hangja állandó.
Aztán elhalkul, végül csend lesz. Teljes csend. A hetek, hónapok során már megszokottá vált állandó szél zúgása is megszűnik. Teljes lesz a szélcsend. Aminek köszönhetően a porfelhő is csak nagyon lassan, szinte kivárhatatlanul ülepszik le. (hacsak nem segítetek valamivel)

A nap már lefelé megy, ám még tisztán láthatjátok, amint a szikla négy oldalán vésetek jelennek meg, melyek betűket formáznak. 

A víz felől, déli oldalon 2, a keleti és nyugati oldalon szintén 2, míg az északi valamivel szélesebb részen 3 betű vésete bontakozik ki. 


 (Próbáljátok össze lapátolni a már megszerzett információkból, mik lehetnek ezek a betűk, és vajon mit kezdhettek velük? )

Figyeljetek! A időtök véges. A csapatnak nincs egy falat élelmiszere sem, a meglévő vízkészletek is igencsak megcsappantak, a parton, nyílt terepen éjszakázni még sátorban is veszélyes lehet. (Gondoljatok Helenre.)

Megfordult a titokzatos lány... Megdörzsöltem a szememet, mert mintha Darangelt véltem volna felfedezni az arcán. Majd távolból egy ismerős hang kezdett el szologatni. 

Kinyitottam a szemem, nem tudtam mi történt, csak annyit hogy iszonyatosan fáj a fejem. Darman van fölöttem. 

-Csak fáj a fejem... Azt hiszem le eshettem onnan... De olyan érdekes álmom volt... -Motyogom halkan, majd felülnék, de a fiú visszanyom a földre. Várok egy kicsit, míg teljesen ki nem tisztul a fejem, majd válaszolok. 
-Csak segíteni akartam az örkodesben, mikor megláttam egy szőke hajú lányt a távolban. Akit Helennek hittem. Akkor eshettem le... -Mondom, majd felkelek és egy kicsit lassan, de visszaindultak a sátorba. Majd egy sarokba leülök majd elalszom.

Másnap reggel, veszekedések ébredek. 
~Tia az~ -Állapítom meg, felkelek majd a táskákat magamhoz véve, vanszorgok ki a sátorból, egészen a többiekhez. Amíg a többiek megreggeliznek, én a rajzokat tanulmányozni majd odamegyek Tamara mellé.

-Szia.... -Megvárom míg válaszol, majd folytatom- Tegnap kérdezted, hogy kit ábrázol a rajz... Az az igazság, hogy fogalmam sincs, csak néha vannak pillanatok mikor, a kezem saját magától kezd el mozogni. Akkor szokták készülni ezek a rajzok. -Mondom, majd a távolba nezek és úgy folytatom- De szerintem ez a nő hasonlít rád, lehetséges, hogy téged rajzoltalak le, csak évekkel későbbi kinézetedben. Amikor már idősebb leszel...-Mondom, majd elindulok a többiek után.Az út hosszú és fárasztó, de egy idő után mintha elértük volna a célunkat. 

Majd ahogy haladunk előre, úgy veszem észre a hatalmas kavicsot ami pont előttünk van. Majd Darman a medálját a kőhöz emeli, mire halk kopogás kezd el hallatszódni. Ami lassan egyre hangosabb lesz... Majd lassan kettéválik, és csak hatalmas proefelho marad utána. Na meg a csend. Ahogy lassan eltűnik a köd, úgy rajzolódik ki a három oldalon három nyilás. Közelebb megyek elkezdem vizsgálni őket, majd eszembe jutnak a betűk. A kocsmában is volt 2-3 betű...

Alric és Darman felfedezésére a hatalmas szikla változásnak indult. Meghökkenve léptem hátra a hangosodó kopácsolásoknak köszönhetően. Egészen éles a hang, már már bántóan éles. Reflex szerűen a fülemre helyezem a kezeimet. Porszemek szálltak lefelé a szikáról. Egyre nagyobb és nagyobb porfelhő jelent meg. Hunyorítottam a szemeimmel mert kezdett kellemetlenné válni a szitu, talán ahhoz tudnám hasonlítani amikor a homokot felkapja a szél, és beleszáll a szemeidbe. A porfelhő képződése és a kopácsolás nagyon sokáig eltartott. Már-már azt hittem sosem lesz vége. A többiekre néztem körbe, és hátrálni kezdtem. Rám jött egy fajta furcsa érzés, hogy innen most azonnal el kell tünnöm. Hevesen vert a szívem és kissé ziháltam is, amikor egyszer csak megszűnt a porfelhő és a hang. A szikla oldalán vésett betűk jelentek meg. Szemben, ahol én álltam, talán az északi oldalon az "n" és "a" betűk jelentek meg. Közelebb léptem, hogy megvizsgáljam.
-Hmm.. Ez furcsa. - Döntöttem oldalra a fejem - Betűk jelentek meg. - Mondtam majd elkezdtem a kő többi oldalát is megvizsgálni, ahol szintén más és más betűk jelentek meg. Összesen 9.
-L,S, I, U,H,U,T,A,N- Olvastam miközben körbe -körbe jártam a kő körül.
-Nagyon ismerős. - Sóhajtottam. - Mit jelenthetnek?-Néztem a többiekre

Lassan eltelt a nap, így visszavonulok a sátorba. Ahonnan egészen reggelig ki sem kellnék ám egy ismerős hang kizokkentnaz állásból. Pontosan nem értem mit mond, de elég agresszív a hangja így amilyen gyorsan csak tudok kippatanok az ágynak használt táska kabát kombóból és kimegyek a sátorból. A nap már kezd felkelni, így biztosan korán van még. 
Elsétálok a többiek felé és magamhoz veszek pár szendvicset és egy üveg vizet, majd állva, toporog a kezdem el fogyasztani a reggelinket, mikor Lora odaáll mellém.

-Szia jó reggelt, nem nézel ki valami jól... -jegyzem meg mert a szokásosnál most mintha a szokásosabnál is fehéreb lenne ami egy kicsit aggasztó. Végig hallgatom a lányt, ahogy a rajzairoly és talán egy képességeik mesél. Majd két falat kötött válaszolok neki.-Tulajdonképpen tudom kit rajzoltál le, csak kíváncsi voltam, hogy tudod-e vagy sem. A rajzon az édesanyám van. És nem tudom, honnan ismerheted, de lehet hogy ezt majd ki kéne deríteni. Majd, ha épségben visszatértünk a kastélyba írok neki egy bagollyal. Biztos lesz egy két információja rólad, vagy legalábbis ha, nem lesz tudjuk hogy nem is tudom mit tudunk majd meg. -Zavarodok bele. Majd elindulok Lora mellett, az úton. 

Pár óra sétalas után elértük a célunkat és egy nagyobb kavicshoz értünk. Darman áll oda, és valamit hozzá érintett amitől, mintha felélesztett volna a kő belsejében. Kopácsolás hallatszik belülről, ami egyre hangosabb és hangosabb lesz. Védőtok a fülemet, így védekezve a hangtól. Majd a hang hirtelen a hang és minden más is elhalkul. 

A hatalmas porfelhő lassan oszlik csak szét, és a kavics mintha szétnyílt volna. Közelebb megyek hozzá és megvizsgálom. 

-Ezek biztos jelentenek valamit, a betűk a boltban. Biztos jelentősége volt.... Össze kéne, rakni belőle egy értelmes szót és akkor talán kiderülne valami. Vagy kapunk megint egy rejtvényt... -mondom, miközben ide oda mászkálok.-Mi van ha .... Nautilus? 
-Szerintetek? Lehet ez a szó?

Ahogyan végeztem az imámmal egyszerűen be megyek a sátorba és lefekszek a kabátomra,csak alszok,és egyszer felkelek arra,hogy Tia kukkorikúzik,gyilkos nyugalommal kelek fel,és lépek ki a sátorból.Erre még az a balfasz professzor is fel jön.Csak egy mosoly van az arcomon ami kicsit túl szélesnek tűnik.A fejemen valami 80 mód fut végig ahogyan megtorlom hogy még ez a modern aranyvér ű rasszista is itt ordibál a világnak.Hála az égnek eltüntetik az üst pofájút egy házimanó használatával és emiatt nyugodtan visszatérhetek mosoly nélkülivé.Gyorsan megreggelizek a többiekkel és körbenézünk. Egy kis sétálás mulva alric mondja,konglomerátum.Hirtelen,vagy annyira nem hirtelen Darman be illesztette a medált a kőbe,mire az olyan porfelhőt csinált,hogy olyat ősi könytárakban nehezen találhatsz.Ahogyan hallgatok hallom ahogyan Olivia Mondaja,hogy betűk jelentek meg.A betűk nekem is ismerősek,de biztosra kell mennem,a noteszem olyan gyorsan kapom elő és kezdem el a lapokat pörgetni a helyes válaszért,hogy az trükk lehetne.Nemsokára megtalálom az ülésünk feljegyzését. 

-Nauthilus -Mondom ki a felfedezésemet- -A betűket nem lehet bele illeszteni a kőbe? Ha a kimondása nem tenne semmit? 


Azzal közelebb lépek a betűkhöz és azokat ha tudom be illesztem a vésetekbe,már ha addigra nem történik valami.

Érkezésem hatásosra sikeredett volna, ha egy fiú nem illesztette volna a medálját a kavicshoz.Mert amint aza medál érintkezett a kő felületével olyan hangzavar lett, hogy esélyem sem volt megszólalni. Így a hozzám legközelebb álló lányhoz mentem. 
- Mi a frász ez? -Kérdezem, próbálva túlkiabálni a hangzavart.
-Szerintem jobb lenne, ha legközelebb nem nyúlnál semmihez... _Mondom a fiúnak mikor elcsendesült végre minden. 
- Mi a fene? Ezt te csináltad? Nagyon menő... - Mondom, majd közelebb megyek a köhöz. 
- Na ez komoly... - nézek a kőre.
- Kinek volt ennyi szabadideje, hogy ilyen feladatokat talált ki? Nem lett volna egyszerűbb csak egyszerűen egy oldalra rakni a betűket ?

Alric elégedetten hátralép, és szemléli a váratlan eseményeket. Igaz a kalapálás kattogás robajkeltő kakofóniája enyhén zavaró, de még a tűrhető kategóriába esik A látvány mindenesetre lélegzet elállító. Kicsit közelebb húzódik Oliviához és a teste mögé tereli, nehogy egy darab lerepüljön. Amint elül a por és  kicsit többet látnak az orruk hegyénél, Odakacsázik Darman mellé és megpaskolja a vállát.
-Ez szép volt öregem. Igazi felfedező vagy!
Továbbáll és a betűket kezdi vizslatni. Gondolkodásra nem nagyon van ideje, mert a kis hegyesfülű kiscsaj megfejti.
-Szép volt Tamara! De Nautilus? Mármint a tengeri állat? Miért lenne a kőbe vésve a neve?
Nem nagyon marad ideje morfondírozni, mert egy nem várt vendég érkezik a csapatukba. Mi több úgy csacsog, mintha már ezer éve közéjük tartozna. Nem szereti a bizalmaskodó embereket. Aki megjelenik valahol és rögtön úgy próbálja előadni magát, mintha a társaság nagyágyúja lenne.
Először nem is tudja hova tenni, sem azt hogy mit reagáljon. De azért csak kicsúszik a száján.
-Nem akarok goromba lenni, de te mégis ki a fene vagy? És hogy kerülsz ide? Azt ne mond, hogy a kőből ugrottál elő.
Szóval?

Higgadtan fordulok a fiú felé, végignérem. Majd lassan elmosolyodom.
-Ahhoz képest, hogy nem akarsz goromba lenni, hát nagyon is az vagy.  Hmm ki tudja, biztos tetszene mi? 
-Egyébként Cassandra Romanova vagyok. -mosolygok rá. Ami talán egy kicsit majd megigezi a fiút. 
-Most tudtam csak jönni, de biztos jobban sikerült volna a dolog, ha hamarabb érkezem. 
-Te amúgy ki vagy? Valami testőr? -nézek ismét rá, majd a melette álló lányra.

A lánytól ilyen riposztra nem számított. ~Eléggé felvágták a nyelvét, és tudja hogyan kell kivágni magát a helyzetekből az biztos. Ez már tetszik! Jóban leszünk mi ketten!
A mosolya, meg egyenesen zavarba ejtő. 
-Öhm oké Cassandra.
~ Hogy micsoda? Minek nevezett testőr? A felháborodás heves hullámként fut végig a testén. Aztán rá kell jönnie, hogy nem az miatt érezte. Az Ahriman medál lüktet akár csak a boltban. és most mintha... ~ Ez beszél? / Engedj szabadon! Jó móka lesz!/ Kicsit meglepődik. Na jó, nem kicsit. Ilyen még nem volt. Minden esetre elnyomja az érzést. Még egy utolsó megvető hang és ismét elhallgat /Gyáva!/
Oliviára néz majd ismét az új jövevényre.
- Nem! Nem vagyok testőr! Alric vagyok! És azért álltam elé, mert úgy döntöttem, hogy éppen akkor ott akarok állni világos?
Megrázza a fejét és hátat fordít majd a kő felé indul. -Méghogy testőr! Dohogja magában. 
- Oké nézzük ezt a kavicsot! Tegyük fel hogy Nautilus és? Honnan jött ez a kopácsolás? Mi volt ez a porfelhő?
Végig simítja a felszínt, és elkezdi körül járni a nagy kőtömböt, vagy azt a furcsa képződményt, ami lett belőle. ~ A szél is mintha megváltozott volna. Vagyis nincs is... Mi az ördög folyik itt?

Cassandra és Alric gyermeki párbeszédébe nem szerettem volna beleszólni. Egészen furcsa a csaj, kitudja még mi lesz ebből. De Alric az én kakasom, úgyhogy erről szépen lemondhat. A párbeszédüket csendben hallgattam végig egészen addig amég Alric rám nem nézett. Oldalra biccentve a fejemet néztem végig Cassandrán. 
-Talán zavart, hogy nem eléd állt? - Néztem mosolyogva a lányra. 
- Szegényke, remélem nem sérültél meg. Ha még is, tessék- mondom miközben a táskámban nyúlkálok ismét a szárított levelek között csalánt keresve. Megfogtam Cassandra kezét, majd mosolyogva jó erősen belenyomtam a csalánt. 
-Remélem ettől jobb lesz. - Néztem rá szúrós szemmel.  Valószínűleg nem fog hangot adni a dolognak, de ha még is azzal csak magát járatná le. Mindenki tudja, hogy a csalán csípés kellemetlen, éppen annyira, hogy az első néhány percben beduzzadjon a hely és fájjon, de viszonylag hamar elmúlik. Ha felhívná magára a figyelmet valószínűleg a többiek kinevetnék, hogy "Ez csak egy csalán".  Mosolyogva tovább álltam a többiekhez, majd visszanéztem Cassandrára amolyan "Remélem világos voltam" tekintettel.
-A Nauthilus egy tengeralattjáró - Alric kérdésére válaszoltam.

-Furcsa -jegyzem meg. Majd az új lány felé fordulok.-Szia! Azt hiszem rossz fiúval kezdtél ki ... -mondom nevetve,- Gyere amúgy is, nem hiszem, hogy sok jó pontot gyűjtesz, ha minden fiúra ranaszol. Csak egy javaslat, hagyd a bajerődet. -mosolygok rá. Majd odamegyek Tamara mellé.
-Ügyes vagy -súgom a fülébe. 
-Mi van egyébként, ha az óra járásával megegyező irányba kéne valamit csinálni? -Kérdezem a többiektől

A lányok cicaharca nem hatja meg különösebben. Az új csaj illegeti magát, de egyáltalán nem érdekli Olivia heves alattomos reakciója annál inkább szórakoztatja. Sosem mondta magáról hogy szent. Sőt kimondottan gonosz tud lenni. Az is igaz, hogy általában szemernyit sem érdekli mások véleménye, és ha kell gátlástalanul átgázol másokon, de ezt ő sem csinálhatta volna szebben. ~Ügyes kislány! gondolja magában. ~Ehhez neked semmi közöd ugye? Pillant le a medálra, de a korábban hallott alattomos hang nem felel. A kő érdekli most. Végig méri a betűket, és egy furcsa ismerős érzése támad. Korábban, amíg muglik között élt, volt hogy hosszú időt töltött motelszobákban, akár hónapokat is. A pártfogója, vagy mi vett neki egyszer egy számítógépet, és néhány játékot. Az egyikben egy nekromata fickót irányított, és volt egy hely. Stony field, ahol különféle köveket kellett egy bizonyos sorrendben megérinteni. Persze sosem hallott olyan emberről, aki az utasítást követve érintette meg a köveket, mindenki random odarohangált a kövekhez amik kigyúltak, és ami után minden rúna világított egy piros portál jelent meg. 
~ Egy próbát megér... Odamegy a sziklafalhoz és a Nautilus betűit egymás után megérinti. 
~ Besírok ha működik. A többiek, csak annyit látnak az arcán, hogy egy sunyi félmosoly fut végig az arcán.
Megérinti az N betűt, az persze nem világít, de ez nem tántorítja el. Halad szépen sorba. - U és végül S Hátra lép és várja a hatást.

Ahogy Alric körbe körbe szaladgál a szikla körül kimerülten. Hiszen az este nem volt számára túl pihentető...
Ahogy sorba megérinti a hajó nevének betűit, azt utolsót érintve abban a pillanatban nem történik semmi sem.
Ám egy perc várakozást követően csak nem történik semmi sem.
De ezt követően a következő feszültségben töltött percet követően .... még mindig semmi sem történt.
Valószínűleg nem ezt kell csinálni velük mint amire a fiú gondolt.
 
Ám ahogy Daniel bele helyezi a nála lévő betűket amik az U H U. Azok szépen bele süllyednek a kőzetbe, ezzel eltüntetve azon betű helyeit s csak egy repedést hagyva maguk után utalásként, hogy volt ott valami ezen babapopsi simaságú kövön...
Ám a többi betű helye még ugyan úgy ott áll.

Miközben a sziklával “játszotok” az idő telik. A fáradtság egyre jobban kikezdi a csapatott és mellé társul a farkas éhség is. Mely miatt a feszültség minden kis nézeteltérésre tapintatható ami következtében, mindenki a másiknak esik ha nem tetszik a megmozdulás.

Alric kicsit hátralép a kövektől és vár. Aztán még egy kicsit, de nem történik semmi... Szinte érzi a többiek pillantását a hátán. Lassan hátrafordul és elvigyorodik. -Most mivan? A Diabloban működött...
 Átengedi a stafétát másnak. Az a más, Daniel. ~ Micsoda? Pont ő? Nemár!
Figyeli, ahogy a kőhöz sétál és belerakja a betűit. És működik. Elismerően bólint felé.
-Szép volt öreg!
~ A betűk. Nekünk nem is volt. Csak az az átkozott villogó neonlámpa. Honnan a fenéből szüljek ezeknek ide illő betűket?
Tanácstalanul nézelődik körbe-körbe, majd megakad a szeme a sziklán amin állnak. Pontosabban a talajon, és az oda hullott apró kőzettörmeléken. Odakap a fejéhez. -Persze! Minden világos!
Még egyszer végiggondolja és a társaihoz fordul.
-Hát persze!
 Minden mozdulatát heves gesztikulálással nyomatékosítja. Igaz az éhségtől és a fáradtságtól már az őrület határát súrolja, de ő bízik a zseniális tervében.
-Hiszen egyértelmű ezt kell tenni. Menni fog!
Mert hát mi mást lehetne tenni mint ezt! De ha ezt kell tenni, akkor nincs más választás, Meg kell tenni.
Észhez tér és  kicsit összekaparja a gondolatait, mielőtt mégjobban hülyét csinál magából.
-Srácok ez egy konglomerátum!. Vagyis az volt... Nem holmi rögös breccsa!
Úgy néz a társaira mintha a legegyértelműbb dolgot vázolná fel. 
.Ne csináljátok már. ez üledékes kőzet folyami kövekkel, nem törött dirib-darabos kövekkel! lekerekített formák. Megvan? Elkezd fel-alá járkálni. -Igen ez zseniális!
Na ha lekerekített formák különféle méretben, faragni sem kell. Kell valami kötőanyag, vagy bűbáj amivel ragasztani lehet. Ha nem tudtok ilyent, akkor valami ragacsos anyag, enyves bármi. Kapkodva szétnéz, és visszafordul és beletúr a hajába.- Egy kib@szott zseni vagyok! Mit álltok ott? nem egyértelmű. Szedjetek kavicsokat, rakjuk ki belőle a betűket, és ragasszuk össze. Azt már bele lehet illeszteni a foglalatba! Mivel rosszabb, mintha a kapott fából faragott betűket gyömködnénk bele. Amit úgy tűnik legcsendesebb társunknak volt eszében eltenni. Igazi rejtett erőforrás mi?
Biztatóan Danielre néz. Nem tudja, de Alrictól ez nagy bók.
-Na benne vagytok?

Alrick körbe nyomogatja a betűket,tudnám,hogy mégis minek ha vésetek és nem gombok.A betűimet én kezdem bele illeszteni a kőbe,mire az elnyeli őket,remek,akkor ez a válasz,Alric hirtelen monológba kezd,úgy hangzik mint valami őrült tudós aki éppen most magyarázza el a kisérlete alapjait.Az éhség kezdi magát éreztetni,csak egy pár cukorkával elfojtom az étvágyam,nem lessz jobb de most csak ez van.Ahogyan végez én is felszólalok. 

-Ameddig hallottam egy jó pár védelemről amit nem lehetett ennyivel kijátszani addig jobb ötletem nincs,ezért meglehet próbálni.Viszont szerintem most nem az a legfontosabb.Kaja kell, arra van egy ötletem de kérlek addigra keressetek egy helyet ahol gyújthatunk tüzet,és ha lehet csináljatok is eggyet .A táborhely vagy akármi ki alakítása vagy távolabb kell legyen vagy úgy kell csinálni,hogy ne üssenek rajtunk farkasok.Étel és ital részéről nálam van tea de hiába  tágított termosz max fejenként 2 nagy korty van benne de az aguamentivel van akármennyi víz,vannak cukorkáim amikből ahatok de az max elnyomja az éhséget,ameddig megpróbálom az ötletem.-Ahogyan mondom előveszem a cukrokat ,hogy lehet venni ha kell és egyszerűen lerakom -Akik maradtak még ezek után azok menjenek segítsenek az őrült tudósnak -mutatok Alrickra- ha lehet.-Alrick hoz fordulok majd a rúna készletemet elő veszem- Ebben van egy véső és egy pár hasonló talán vész vele valamire. -Azzal a többiekhez fordulok-Vagy próbáljunk meg kitalálni valami jobbat,de ne csak nézzünk itt mint a sügér,mert azzal nem megyünk nagy büdös semmire sem.  

Ahogy végeztem fogom magamat,és nemes egyszerűségel elmerülök a part vizében,a ruháimon van melegitő bűbáj ezért nem fogok jéggé fagyni szerencsémre.Pálca a kézben kezdtem a hal vadászatot, a vízmágiám kedvez nekem és a víz mélysége nem hat rám.Halak vannak,és kapogatom is el őket rendjével,egy jó adag hallal térek viszza.De még gyorsan visszamegyek egy kicsit,hogy biztosra legyen elég,mikor végeztem a nagy halászattal távolabb állok a többiektől a pálcámat magamra célzom és kimondom a varázslatot 

-Leperex -Majd miután a vízcseppek leperegtek rólam megszólalok. -Alapanyagunk van, már csak egy tűz kell,és egy kés sem ártana de megoldhatom anélkül is,hogy megcsináljam őket. 


Képesség:+1

Daniel aktivizálja magát, ez meglepő. és nem is akárhogy! Ez figyelemre méltó, mégiscsak erős szövetséges lehet belőle. Hevesen bólint, amikor elfogadja a javaslatát, és egy cukorkát is elfogad. A semminél jobb. Hálásan bólint majd hozzáteszi a tüzet bízd rám, mire visszaérsz, pattogni fognak a lángok. ~ Fa kellene! Körbe tekint és néhány fenyő és bükk körvonalait pillantja meg a közelükben. ~A kajához inkább a bükköt választom. a fenyő túl büdössé teszi a kaját, azon nem lehet sütögetni. Darmanra pillant. -Van kedved fát döntögetni?
- Okés mindenki dugjuk össze a fejünket, és találjuk ki mivel oldjuk meg ezt a köves kérdést! 
 Önkéntelenül is elsőnek Oliviára néz, majd tekintete továbbsiklik a társaság többi tagjain.

Ahogy vártam a medál érintésre történik valami. Bár reméltem nem halunk meg miatta. De erre nem számítottam. 
Szinte elsőként és egyedüliként a szemem mert telik azzal a finom porral így az egész több perces történést a földön töltöm. Eléggé kijött a por. 
- Valaki nem segítene? - kérdezek körbe bár nem bírok benne hogy valaki is fel figyel rám.
Sok sok szenvedést követően valamennyire sikerül megszabadulni a szemembe került portól. A szemeim hód vörösek annyit dörzsöltem könnyem áztatta végig az arcomat miattuk.
 - Na erre nem számítottam. - jelentem ki miután fel tudok nézni a por elállt és meglátom a véseteket a kövön. 
Ezt követően csendesen figyelem és gondolkozok. Látom hogy Aleic körbe körbe szaladgál a körül kezét hozzá hozzá érinti. 
- Ez mégis mire volt jó? - kérdezem a gyerektől miután befejezte tették és nem történik semmi. 
Majd Dániel kezd el tevékenykedni melynek hatására történik végre valami.
* Ez az a betűk azokra van szükségünk. * - csapok a fejemre miután meglátom hogy a betűk hatására menjek bele lettek helyezve a foglalatba történik valami.
- T tudtam hogy szükségünk lesz ezekre a nyamvadt betűkre olyan egyértelmű volt annyira kitűntek a többi közül. - nálatok is volt ilyen kérdezem a többieket.
Andrik egy újabb gondolattal áll elő melynek hallatán csak a fejemet fogom.
- nem tudom hívni nem olyan egyértelmű. - pakolok rá a srácra meg a többiekre akik vele értenek egyet. 
- Ha jó lenne bármilyen szeretetet betűforma darab bármi akkor nem lettek volna kiemelve azok amik a városban található így egyértelmű hogy arra van szükségünk. Valószínűnek tartom hogy még el is vannak varázsolva erre nem gondoltatok??? -szúrom oda nekik idegesen és mérgesen hiszen a gyomrom korog a kedvem percről percre feszültebb robbanékonyabb.
- Ha nem szarakodott a tok volna ennyit tegnap már ma ilyenkor visszaértünk volna simán a városba és lehet hogy már a betűket is be tudtuk volna gyűjteni. - vágom oda nekik feszülten továbbra is.
- Szerezzünk kaját pihenjél majd húzzuk vissza magunkat a városba én azt mondom az ilyen hülye megoldásokat meg felejtsük el ki tudja lehet felrobban a szikla vagy valami védő varázslat támad ránk ha megpróbálunk valamit bele erőltetni ami nem oda való. 
De mire a kaját kifejtem addigra Dániel visszatér egy csomó hallal. Aminek igazán örülök hiszen rajta kívül valószínűnek tartom senki se tudott volna szerezni semmit így éhen pusztulunk.
- Menjünk . - válaszolom a srác kérésére hiszen úgy sincs hogy jobb ötletem és legalább a feszültség mert levezetem néhány fa kidontésével

Nem jött be az érintgetős dolog amivel Alric próbálkozott, de titkon hittem benne. Viszont amikor Deniel behelyezte a betűket és azok eltűntek nagy kő esett le a szívemről.
-Hál Istennek!- Mondtam 
-B@sszus - Csapok a fejemre - Mi nem hoztunk betűket. - Motyogtam miközben Alric elkezdte felvázolni az öteletét. Idegesen kezdtem körbe- körbe járkálni, hogy mivel is lehetne valami anyagot szerezni amivel össze tudjuk eszkábálni a betűket.  A fa döntőgetős kérdésre kaptam fel a fejemet , majd Alric mögé pillantottam.
-Fenyő!- Kiabáltam mosolyogva.
Körbe- körbe nézegettem a földön hátha találok valami eszközt amivel le tudom hántani a fenyőfa kérgét. Néhány percbe bele telt mire megláttam Alricnál a tatyóját. Önkéntesen odamentem, majd beletúrtam.
-Bocsi kakaskam - Mondtam nevetve, majd kiemeltem belőle egy kést és elkezdtem a fák felé szaladni. Aki látta valószínűleg nem gondolta, hogy ki van mint a 4 kerekem, de most ez zavart a legjobban. Nagyon éhes voltam és fáradt. Végre haza akartam menni. A lábaim nem sokáig bírták a futást, de éppen elég ideig ahhoz, hogy egy kicsit átmelegedjek, és ne túl messzire legyek a fáktól. Még néhány perc séta után odaértem és kerestem egy viszonylag vastagabb méretű fenyőt.
-Ez jó lesz!- Mondtam.
A késsel elkezdtem kapirgálni a fa kérgét.
-Áhhh, nem jó Olivia nem jó - Motyogtam magamban. 
- Nem elég ha csak kapirgászom - Sóhajtottam, majd "felszívtam magam" és egy jó isteniesen belemártottam a kést a fa kérgébe. Ahogy elkezdtem levágni a fa kérgét szépen megláttam a csillogó gyantát a fán. Önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám. A táskámban kezdtem kotorászni üvegcsék után amibe bele tudom kaparni a gyantát. A fa hántolása nem volt egyszerű munka egy ilyen késsel. Egészen kikezdte a kezem, aminek hangot is adtam egy szisszenéssel. A másik kezem is sikeresen megsérült, a kéreg húzásának köszönhetően. 3 üvegcsényi adag gyantát tudtam kiszedni így.
-Ez nem elég.- Mondtam miközben a kezeimre néztem.
-Ahh, ez nagyon fog fájni hamarosan - Sóhajtottam nagyot, majd átmentem egy másik fához és megismételtem a folyamatot. Mire végeztem jó néhány óra eltelt. A nap még az égen volt, de nagyon elfáradtam. Visszafelé már csak battyogtam a többiekhez, zihálva, fájós kézzel.
Alric elé álltam és átnyújtottam neki a gyanta gyűjteményt és a kését.
-Tessék! Gyanta! Ez majd összefogja a ... - ziháltam - a darabkákat. 

Ahogy a kőtömböt kezdem vizsgálni, szemem sarkából mozgást vélek felfedezni. A vadászösztön azonnal működésbe lép, ahogy a sziklát és a többieket otthagyva, a parton kezdem követni az állatot. Valószínűleg az erdőből szabadult el a róka aki futtában gyönyörűen el is vezet az oduújához, ami meglepő módon egy sziklába vájt üreg. 
Körbenézek. Bár feljebb vagyok mint a többiek még jól látom őket. Mintha valami homokvihar venné körül őket, aztán elül a por. Nem foglalkozom velük tovább. Hajt az éhség. A rókalyukbol vonyítást hallok, majd egy fej jelenik meg a nyílásban. Ösztönösen kapok utána és a feje hátsó részén el is kapom az állatot. Az állat lebénultan fekszik a kezemben ahogyan szemébe nézek, majd hátrahajtom a felét és a szőr alatt kitapintom a eret. Belemélyesztve szemfogaim mélyet kortyolok a forró nedűből, mely minden szívdobbanással a számba spriccel. Amikorra éhségem elmúlik a kis jószág pihegve fekszik a karomon. Tekerek egyet a nyakán és immár mozdulatlanul élettelenül fekszik előttem.

Ránézek a teremtés és hirtelen elöntenek az érzelmek. *Mit tettem? Megöltemegy védtelen teremtést. *

Percekig állok így, aztán gyakorlatias énem szólal meg. 
Hát... Legalább lesz mit enni a többieknek is. Azzal elindulok visszafelé a társasághoz, észre sem véve, hogy az evés nyomai szépen látszanak arcomon.  

Először a vérző kezű Oliviába botlok. 

-Hát veled meg mi történt? - kérdezem tőle, aztán meglátom a gyantát a kezében. 

-Az meg mire kell? - teszem fel meglepetten a kérdést.

- Tessék! Veszem elő a kis fadobozkát a köpenyem zsebéből. Ebben találsz sebzáró kenőcsöt és fájdalomcsillapítót is. - sétálok vele vissza a többiekhez. - Én elviszem ezt a dögöt a kis szakácsunknak. Hátha tud vele kezdeni valamit. -jelentem ki, aztán Danielt kezdem keresni, aki éppen a vízből mászik ki egy halom hallal. 
-Ez sem rossz megoldás. - biccentek elismerően. Tessék, itt a második fogás. - dobom le elé a rókát. - Persze ha mész vele valamire. Kivéreztetni már nem kell. - vigyorodok el, majd társam keresésére indulok.

Látva Darman kritikus hozzáállását kicsit felfújja a képét, de egyenlőre nem szól, aztán amikor a tervét kezdi el fikázni elszáll az agya. Naná hogy ő is gondolt a megbűvolt betűkre, de pillanatnyilag alapból betűknek híján van.
- Na jólvan báttya, akkor elmondom még egyszer hogy te is értsed! Nekünk, Itt magára és a két lányra mutat. Nem voltak betűink. Amit észleltünk, egy kicsit jobban világító betű egy bolt cégtábláján. Ne haragudj, de nem álltunk neki szétverni a bolt tábláját, mivel a kopók így is figyeltek ránk, az miatt a kis riherongy szuka miatt. Úgyhogy bocsáss meg, amiért megpróbáltam egy áthidaló javaslatot tenni.
Visszafordul a többiekhez, de Olivia már a karjaiban is van. vagy... ja nem... csak a tatyijában matat
-Mit csinálsz? Ne most... Elvigyorodik mellé, majd amikor meglátja hogy előveszi a kést, kicsit összezavarodik.
-Figyu! Amúgy jó srác, ne öld meg!
De a lány, már rohan is el az erdő felé. Feját csóválva néz utána. Közben Daniel is lelép. Jobb dolga nem lévén, összefötör némi fát a közelből, és meggyújtja. Táplálgatja szépen, közbe elkezdi összeszedni, a szép lekerekített kavicsokat. Mostanra szép kis tűz jött össze, viszont fogytán a környéken a fa, ami volt, az nagyon kevés, nem ártana hozni még, vagy máskülönben a fene megette. 
Daniel és Tia, szinte egyszerre érkeznek vissza, és nem üres kézzel. -Az szép. Srácok zsenik vagytok!
Aztán Olivia is berobog, egyenesen hozzá. A kezei szemmel láthatóan megsebesültek, viszont nagy büszkén lengeti a hozzávalókat, és átnyújtja őket.
Alric elveszi, és gondosan elhelyezi maga mellett a földön, majd kézbe veszi a lány kezét.
-Nagy áldozatot hoztál ma értünk, köszönöm! Azzal ad a kacsókra egy gyors puszit, majd fölveszi a hozzávalókat, és nekilát a munkának. Nehéz megtalálni a megfelelő arányt. Nincs túl sok hozzávaló, így be kell osztani minden cseppet. Nagy nehezen végül sikerül összeállítani a betűket. Kicsit ragacsosak, nem olyan kemények mint amilyennek lennie kéne, de a célnak megfelel. -Próbáljuk meg! Fordul a lányok felé. Ad egyet-egyet nekik majd odalép, és behelyezi a saját betűjét. a hideg ellenére kicsit ragacsos, így alaposan belenyomkodja a betű foglalatába, majd átadja a lányoknak a terepet.
 (tűzmágia +1)

- Na jól van, itt és most vegyél vissza. - szólok oda a srácnak mikor nekem esik.
- Szerinted mi elhoztuk a betűket? Nekünk se volt egyszerű esetünk, a város közepén kellett volna szétvernünk egy bolt cégér tábláját értük.... - észre se veszem, hogy mindeközben a kezembe kerül a pálcám.
Nagy nyitott szemekkel figyelem, hogy mikor s hogyan történt mindez.
De ha már a kezembe van nem teszem el.
- Nem azzal van baj, hogy próbálkozol hanem azzal, hogy esztelen módon teszed mindezt. Ez egy ősi varázslat. Szerinted nincs védve valami védelemmel? Gondolj egy mugli riasztó rendszerre.  Mi van ha illetéktelen megoldások hatására felrobban, esetleg megráz... vagy megidéz valami szörnyet? Botor módon teszed kockára életünket. - zúdítom rá mérgesen gondolataimat.
Majd látom rajtam magasról tojik az egészre s hiába is jártatom a számat.
Megjelenik a barátnő s szájából tekintve jó lakottan. De legalább hozott valami húst s közben Daniel meg “horgászott” nekünk.
* Fasza... megint csak én vagyok a felesleges. * -fordul meg bennem a bökő.
- Töröld meg az arcod de legalábbis a szádat. - szólok oda Tianak.
Menet közben a kis vöröske vissza tér sebzett kézzel de annál nagyobb mosollyal.
Ahogy látom valamit át nyújt Alrcinak majd ő eszkábálni kezd valamit.
Percek múlva pillantom csak meg a kész művet. Össze tákolta a hiányzó betűk hozzájuk tartozó részét.
Figyelem ahogy behelyezi őket. S mikor nem csapja agyon a villám vállat rándítok s felkapok egy nagy adag havat s egyszerűen bele tömöm a betűk mélyedéseibe.
- Ha jó ha nem, nem érdekel. - kijelentéssel, seprem le a felesleget.
S várom a csodát, hogy mind meghalunk e vagy csak én.

A halak amiket Daniel kifogott a képességének hála teljesen fogyaszthatók. A róka melyet a papírvámpír kivéreztetett is jól átsütve fogyasztható. Így ennek hála a csapat nem fog éhen halni, az ivóvíz kérdése meg varázslatokon keresztül oldódott meg, ahogy megbeszéltétek.
(Jó elgondolások voltak, mindenki írjon be egy szép piros pontot vagy Pumuklit érte.)
Tetszik a leleményességetek így lehetőséget kínálok nektek. A nagyszerű helyzetfelismerési készségetekre, és az összefogásotokra tekintettel Alric csapatának, a kövekből, homokból és fenyőgyantából összeeszkábált betűformái behelyezését követően úgyanúgy belesimulnak a kőbe, mint ahogy Daniel eredeti betűi.
Darman kissé egyszerűbb megoldása azonban csak egy kis szerencse segítségével érheti el ugyanazt a hatást. Kérem Darmant és Tiát mindketten dobjanak a szerencsekockával. Ha a dobásuk összértéke meghaladja a 25-öt, a próbálkozásuk sikerrel jár.

Hát ez nem nyert.  



A hevenyészett betűk egy nagy durranás, és füstfelhő kíséretében apró darabokban távoznak a Darman által betömött nyílásokból. 


Ezzel egy időben egy hatalmas csattanással egy bódé jelenik meg a parton, amely lassan odagurul elétek rajta a következő felirat olvasható: Varázslatos Üvegtigris NJ.   

- Üdvözöllek benneteket a Varázslatos Üvegtigris Nemzetközi Járatán.  – szól ki belőle egy bajuszos öregember vidáman egy pálcát lengetve. 
- Valaki itt felemelte a pálcáját, ezzel segítséget kérve? 
- Itt bizony kellő számú ezüst és arany érméért bármi megkapható, étel, ital, de ha egy fuvar kellene, az egy picit drágábban ugyan, de szintén megoldható, ám csak a legközelebbi városig.



Az este gyorsan közeledik, és bizony a hőmérséklet is egyre csökken. Vajon miként dönt a csapat? Vállalnak még egy éjszakát a vadonban, hogy aztán reggel a további betűket kifaragják, esetleg kihasználják a lehetőséget (persze ha van elég pénzük) és inkább visszatérnek a biztonságos épületbe, vállalva még egy utat a sziklához?
Esetleg más megoldást találnak?

Ahogy odaléptem Alrichoz és kaptam egy kéz puszit, teljesen belepirultam. Nem mondtam semmit csak elcsaptam a fejem és biccentettem a köszönetmondásának. Hamarosan Tia fordult felém, és adott egy kis sebzáró kenőcsöt.
-Köszönöm Tia. - Mondtam mosolyogva, majd elvettem a kenőcsöt és elkezdtem bekenni vele a kezeim.
Hamarosan Alric befejezte a betűk elkészítését, majd a kezembe nyomott egyet. A kezem ismét ragadni kezdett, mint amikor a gyantát szedtem. Határozottan beleillesztettem a betűmet a formába és ni-ni belecuppant akár csak Daniel betűi.
-Ez az. - Mondtam mosolyogva, majd Darmanra néztem aki épp havat tömködött a formákba. Oldalra biccentettem a fejem és a számat széjjel húztam (  ) eközben pedig az eseményeket figyeltem. Vagyis figyeltem volna ha lennének események, de egy nagy durranás és füstfelhő kísérte a hó eltávozását.
-Semmi gond Darman, valahogy megoldjuk. - Mondtam ki a végszót mire hatalmas csattanás és robaj közepedte oda jött hozzánk egy bódé.
-Varázslatos Üvegtigris NJ -  Olvastam miközben a szemeimmel hunyorogtam majd megszólalt egy fura fazon aki a pálcáját lengette. Reflex szerűen előkaptam a pálcámat, hogy ha bármi történne legalább ki tudjam védeni. Majd a fazon megszólalt. Érdekes ajánlatott tett. A többiek felé fordultam amikor fejezte a kis monológját.
-Elég fura a bácsi, nem biztos, hogy megbíznék benne túlzottan. - Motyogtam halkan, hogy az öreg ember ne hallja.
-A fuvar viszonylag jól jönne, akkor el tudnánk menni a kocsmába és el tudnánk hozni a betűket.- Ecseteltem - A vissza fuvar is meg lenne oldva, egy kis csecse becséért szerintem megvárna minket és vissza is hozna. - Néztem körbe a többieken - Ételre, és italra nem igazán van szükségünk, azt megoldottátok. -Mosolyogtam
-Mit gondoltok?

Amint berakja a betűt, tudja hogy jól döntött. A zsigereiben érzi és így is lett. A betűk szépen besüllyednek, ezzel a feladvány rájuk eső része megoldva. 
Közben Darmannék is megpróbálkoznak a saját módszerükkel, eredménytelenül.
Egy szánakozó fejcsóváláson kívül, mást nem enged meg magának. Igazából nincs is ideje, mivel egy csattanás kíséretében, amitől megáll benne az ütő egy pillanatra, megjelenik...  ~ Egy bódé? Mivan?
-Mi a franc? Elindul a bódé felé, közben Olivia vállára helyezi a kezét. Nem karolja át, csak mellélép. Majd ahogy jött el is engedi és közelebb húzódik a jelenséghez. Közben a pálcája felé siklik a keze.
Egy öregfószer, szemmel láthatóan a megszokott rizsáját löki nekik. Amint meggyőződik róla hogy elmúlt a veszély leengedi a farát markolászó kezét és a folklórműsor végeztével a társai felé fordul.
- Na mi legyen? Döntsetek! Nekem ennyi izgalom lég volt mára. Mellesleg Daniel pénzének zömét elvertem a boltban a mai reggelire úgyhogy hacsak nem tudtok a semmiből pézt idézni, szerintem felejtős. Kajánk van, esetleg a maradékból feltölthetjük a készleteinket, de szerintem ne menjünk vissza a házba. így is elég időt fecséreltünk. 
Az égetőbb gond inkább a hiányzó betűk beszerzése. Itt Tiáék felé int a fejével. A késemnek annyi, ha gondoljátok odaadom, megpróbálkozhattok a gyantás módszerrel. Lényeg, hogy haladjunk. Nem akarok itt heteket rostokolni.
Visszabattyog a szikla mellé és leül a tövébe majd a társaság tagjait figyelve várja a fejleményeket.

Sok reményt nem fűztem próbálkozásomhoz. De mivel nem akartam lemaradni a tudálékos Alrictól, így megtettem ami elsőként eszembe jutott.
Ahogy sejtettem, a szerencse nem nekem kedvez. De ezt már megszoktam hiszen oly sok minden elpártolt már mellőlem.
A hó nemes egyszerűséggel ki robban azokból az apró betűnyílásokból.
Olyannyira meglepődök, hogy hátrálni kezdek jó pár lépést. S így nem is veszem észre a megjelenő varázs árust.
Majd csak azután veszek tudomást róla miután a többiek már beszélnek róla, vagy éppen megnézték a dolgot.
- Ez felettébb érdekes. - jegyzem meg halkan, majdnemhogy csak magamnak.
Majd figyelmesen végig hallgatom a többiek véleményét.
*Csak természetes... Olivia ki akarja húzni magát ez alól. Segített a kicsi pasijának majd mint aki jól végezte dolgát.. Nem érdekel.* - döntöm el végül magamban.
Csak egy kellemetlenebb ránézést küldök Oliviára. De nem szólok semmit inkább rá hagyom tegye azt amit szeretne.
Majd ezt követően Alric teszi ugyan ezt.
*Tisztára hősökből vagyunk össze verbuválódva...* -  gondolom magamban egy mély sóhaj kíséretében.
- Én pénzt nem hoztam magammal sajnos, s nem hinnék, hogy találunk “otthon”. Ám hátha Chris tud adni kölcsön. - kezdek bele a gondolatomba.
- Én nem igazán tölteném itt kint a tenger parton az éjszakát. Ez már itt veszélyes lenne. S szerintem hülyék is lennénk itt maradni. Vagyis én a magam részéről tuti vissza megyek. - jelentem ki nemes egyszerűséggel.
- Nekem lenne egy olyan kóbor ötletem, hogy próbáljuk meg lefizetni vagy megvenni a büféje betűit s le kicsinyíteni , mert én nem ismerem a hozzávaló bűbájt. - kezdek bele a gondolat menetembe.
- Hátha van nálunk olyan amit fel tudunk ajánlani neki vagy esetleg me próbálhatjuk ki is rabolni. Bár akkor a nagyító vagyis kicsinyítőbűbáj nem fog össze jönni. Mit gondoltok? - kérdezem tőlük.
Várok s várok, mert látom a többieken, hogy el gondolkoznak. Vagyis remélem ezen nem azon, hogy elzavarjanak melegebb éghajlatra.
De mivel nem szólalt meg egyikőjük se inkább oda sétáltam az árushoz.
- Jó napot vagyis estét! - köszönök illedelmesen.
- Olyan kérdésem lenne, hogy a boltnak a betűiből nem adna el nekünk 2-3 darabot s varázsolná e el kisebb méretűre őket? - teszem fel a kérdést.
- Vagy mennyiért vinne minket vissza a városba s hozna minket reggel ide vissza? - hangzik a másik kérdésem.
Miközben várakozok a kezem a nyakamban lévő medálra téved. Valamiért piszkálni kezdte a bőröm amit eddig soha nem csinált.
Így elővettem a ruhám alól. Felnézve az árus szeme mintha meglepetten össze szűkült volna.
*Talán ő is rendtag? Vagy nem látja a medált?* - gondolkozok.

Végignézem ahogy Alricék szépen megtervezett és kivitelezett betűi beleolvadnak a kőbe, jelezvén, hogy sikerrel jártak. Aztán elmosolyodott, ahogy Daan tok lazán telenyomkodja hóval a megmaradt lyukakat. Mosolyom kicsit elhalványul ahogy rámförmed, hogy töröljem meg a számat. Először nem is értem miről beszél, aztán eszembe jut a róka. Gyorsan megszabaduljon az árulkodó nyomoktol, majd figyelem mennyire jön be a hevenyészett megoldás. 
Ahogy arra számítani lehet, semennyire. A kőtb kiveti magából a havat.
Ekkor fura zajra leszek figyelmes. Kezd egy kicsit elég lenni ebből az egészből, 3 napja nem aludtam, így nem csodálkozom magam és a többiek ingerültségén. Megfordulva valami bódészerű alkotást látok. Rajta betűkkel. 
Aztán a kis bajszos emberke pálcájával hadonászva elmondja mi a pálya. 
Társaim elmondják a véleményüket, és szerintem is jó volna ma már ágyban aludni, ám visszajönni meg egyszer sem igazán csábító.
A betükre pillanatok, és máris ugyanarra gondolok,vámot végül Darman mond ki helyettem az árushoz fordulva.
Odalépek én is, majd egy hanyag mozdulattal kivágom a bódé ablakából kihajolo ember elé a penzeszacskomat. 
-Ebben, uram annyi aranyat talál, amennyiből ezt az egész bódét kifizethenénk. 
De szerencséje van, és megkaphatja 2 csekélyke dologért cserébe.
Az első, a T az A és az N betűket legyen olyan kedves és varázsolja nekünk oda a betűk helyére, hogy passzoljanak, aztán legyen olyan kedves és vigyen be bennünket a városba. -hajolok közelebb hozza a mondókámmal. A medál a nyakamban lévő láncon előre bukik, így láthatóvá válik, ahogy kinyitom a bőrből készült zacskót, és tartálmaba belemarkolvacegy halom aranypénzt mutotk az árus felé, akinek a szemében látom meg sillanni a mohóságot. 
Amíg várom a pasas válaszát, visszaeresztem a pénzt ami gyönyörűen csörögve tűnik el a zsákban, mutatva, hogy van bizony ott még ahonnan ez érkezett.

A tulaj türelmesen várja a fiatalokat, egy kérdést sem tesz fel arra kifolyólag, hogy miként is kerülnek erre a kietlen helyre.
Majd mikor a vörös hajú srác kérdezgetni kezdi meglepődik mikor  a végén meglátja a nyakláncot.
Nincs esélye bármit is tenni mert egy fekete hajú lány jön a srác mellé s ő is ajánlatot tesz. De immár pénzben mérve a fizetséget.
Egy ideig gondolkodik mielőtt megszólalna.
- Vissza viszlek most azonnal titeket, a betűket semmi pénzért nem adom, részeim mint neked a lábad vagy karod. De biztosítok számotokra seprűket amikkel vissza jöhettek ha megvan amit szeretnétek... S mindezt jutányos áron. A rend tagjai fél áron vásárolnak nálam. - válaszolja a lánynak s a fiúnak.
- Megtanultam, hogy segítsem meg a tagokat ha a sors velük hoz össze. - válaszolja még a fel nem tett kérdésre.
- Na csomagoljatok, itt akarom hagyni amint lehet ezt a helyet. - adja ki utasításba.

Játékban résztvevők:
Hironna Tamara Deadrelas: 5+4=9KP
Daniel Cards: 5+6=11KP
Dragneel Darman: 5+12=17KP
Tiara Prince: 5+18=23KP
Helen Green: 5+8=13KP
Lore Anna Delenwer: 5+12=17KP
Olicia Rose Fury: 5+16=21KP
Alric Magggot: 5+20=25KP
Lucy Riggs: 5KP
Jacobs Davis: 5+6=11KP
Alexandra Prince: 5KP
 
Játékban nem résztvevők:
Damien: -5KP
Alice Evans: -5KP  
 
Aki részt vett a játékban dobjon egyet a csokibékával s nevezzétek meg dobásnál a játékot, hogy emiatt dobtok!