72. Tilosba a téli szünetben - Bolt

Ahogy közeledtek a bolt felé csak akkor veszitek észre, hogy a köd és a sok díszfa elrejti előletek annak méretét.
Egy hatalmas kétszintes plázának tűnik melybe elég sok üzlet van, s az emeletre mozgólépcső viszi a vásárlókat.
Belépve a bejáraton mely egy hatalmas forgóajtó,  üzletektől roskadozó kirakatokkal teli “miniváros” terül el előttetek.
Alig haladtok egy kicsit előre mikor odalép hozzátok a hely biztonsági őre.
- Megálljatok gyerekek! -  szól rátok.
- Mi van nálatok? - kérdezi miközben már nyúl is egyikőtök zsebébe.
- Az a két gyerek ott. - itt felmutat az emeletre. - Azt mondják, hogy loptatok az egyik boltból. Ha ez igaz bajba vagytok. Így hát mutassátok ti is a zsebeteket.- itt a többieknek szól.

Láttom, hogy fogyóban van pár dolog, így elsétálok a boltba. Egy idő után odaérek, meg veszem ami kell. Egy kis ideig gondolkozok, hogy kell-e még valami, majd elmegyek.

Nincs mit tenni, a nagyvezér szólott, így a tóparti randiját Olíviával, el kellett napolnia, és még a hegyesfülű kiscsajt is a nyakukba varrta. ~ Szuper... gondolja. 
Nincs mit tenni. Átkutatja a házat hogy összekaparjon némi mugli pénzt, talál is mindenféle bankjegyeket, meg érméket. Ez mellett a tágító bűbájjal ellátott szimatszatyrát is átveti a mellkasán, és odamegy Olíviához. 
- Nos, a tóparti sétánkat, ahova naná hogy én mennék veled, úgy tűnik elnapolták, de ne bánkódj, pótoljuk. Pajkos kacsintást küld a lány felé. Azt meg mellékesen hozzáteszi: - A buksimat nem kell féltened! Elég forrófejű vagyok, nem zavar a hideg.
Viszont ha még időben vissza szeretnénk érni, indulnunk kéne. A boltban sok információt megtudhatunk a küldetésünk további részleteiről.... ja nem. Szemrehányó pillantást küld a távozó kocsmaturisták irányába.
Odafordul a kislányhoz, akit eddig még nem mutattak be neki.
-Egyébként te ki vagy? Mindegy is, csak ne legyél láb alatt. Ha kilépünk, még talán suttyomban lenézhetünk a tóhoz, és megtudhatunk ezt azt.
Olívia látomása, vagy mije, felkeltette az érdeklődését. Hallott már efféle képességről, de nem igazán érti annak eredetét.
Amikor a lányok összekészülnek, együtt lépnek ki a ködös utcára. Viszonylag jól táblázott városka, így azokat követve, könnyedén eljutnak a boltig, vagy plázáig, vagy mi ez... és Alrikot meglepi annak monumentális mérete. Eddig csak kisebb boltokban, feltűnés mentesen kellett vásárolnia, nem járt még ilyen összetett bevásárlóközpontban. 
~Persze mindenhol ezek a koszos muglik jönnek-mennek. Taszigálják egymást a boltok előtt, egymás farában állnak a bevásárlókordéval vagy legalábbis azt hiszi így hívják. De amúgy általánosságban is fúj... gondolja magában.
- No hölgyeim! Megmozdult bennetek valami? Hova mennétek vásárolni legszívesebben?
És ami még fontosabb: Hogyan juttat minket ez előrébb? Miért is nem mehettünk a tóra? végülis egy látomás hozta az ötletet, az nem olyan reménnyel kecsegtető mint egy muglitanya.
Ahogy ott zsémbel, odakacsázik hozzájuk egy potrohos őr féleség és követelőzni kezd. Oh hogy a régészek legózzanak a csontjaiddal, már csak te kellettél ide... Mondta volna, de aztán inkább megtartja magának ezt a jókívánságot az őr felé, és illedelmesen elmosolyodik és kitér az őr keze elől, ami egyértelműen a zsebe felé indult. Igyekszik a legjobb modorát bemutatni, amit egy filmből kölcsönzött.
-Mi a baj biztosúr? Mi egyszerű gyerekek vagyunk, nem iskolakerülők, főleg nem tolvajok.
Odalép a lányok közé és vállukra teszi a kezét. 
- El tudja képzelni ezekről a cuki lányokról, hogy bárkit is meglopnának? Vagy azt, hogy hagynák, hogy én ilyent tegyek?
A legszebb bociszemével néz az őr bácsira és bízik benne, hogy a lányok pozitív megerősítést adnak a színjátékának. Közben fölfele tekintget, és szemével azt a gyereket keresi, aki az őr szerint bemártotta. Meglát egy lányt a karzaton aki elmélázva őket nézi. ismét csak elméjében szólal meg a hangja. Ez a félnótás még számolni sem tud Ott csak egy copfos csaj van, aki feltűnően minket néz.
A következő pillanatban a lány elindul, és eltűnik szem elől. Ha megszabadulunk ettől a fakabáttól, ki kell faggatnom.

Dragneel utasításait hallgattam. 
-Hát ez mélységesen szomorú.- Motyogtam. - Igen is kapitány úr- Kacsintottam a fiú felé.
-Igen, igen a séta sajnos elmarad. - Mondtam ,majd elindultam kifelé. Mögöttem Alaric, majd mögötte a fura lányka Tamara jött. Őt még sosem láttam.  Egészen hamar a bolthoz értünk. Viszonylag csendben teltek a percek, néha néha körbe néztem, de nem túlságosan voltam érdeklődő. A szőke kislány sztorija, valahogy jobban megmozgatta a fantáziám. Na mindegy is. 
-Szerintem valami régiség kereskedést kellene keresni, vagy hasonlót. - Vontam meg a vállamat Alaric kérdésére, miközben beljebb haladtunk a boltba, majd egy fura bácsi közeledett felénk. Oldalra biccentettem a fejemet, majd abszolút meglepődéssel hallgattam a vádaskodását. Egyik pillanatban Alaric átkarolt. Reflex szerűen bordán ütöttem a könyökömmel. 
- Csak okosan. - Néztem a fiúra miközben egy fél vigyort elengedtem. 
-Khm.khm. Biztos úr. Az imént léptünk be a bolt ajtaján. Ha nagyon szemfüles volt, akkor még láthatta is. Vagy önnek nem az lenne a dolga, hogy a jövő-menő embereket fürkéssze?-A választ meg nem várva folytattam.- Na ugye, akkor nem végzi úgy a dolgát, a hogy kell. - Ecseteltem tovább.- Az imént érkeztünk - ismételtem meg magam. - Remélem nem szeretné ha jelenteném valakinek, hogy bizonyíték nélkül vádaskodott. - Mosolyogtam. Eközben Alaric belefogott a cuki lányos mondandójába, legszívesebben az arcába röhögtem volna, hogy "Mivaaaan?". A bácsi ellátott minket 1-2 infóval majd tovább állt. 
-Úgy látszik megijedt, hogy bemártom. - Nevettem el magamat.
-Milyen lányokról beszélt? Én nem láttam senkit. Ti? - Néztem a többiek felé

Helennel való utamat, Darman vágta ketté, így, nem is reméltem, hogy figyelt egyáltalán rám.

-Úgy tűnik veletek megyek.-Szólok Oliviának és a melette álló fiúnak. Majd várok egy kicsit, és épp megszólalnak mikor Alric kérdezi, nem túl kedvesen, hogy én ki vagyok.
-Nos, amiért ilyen kedves vagy, neked vagy Tamara… Egyébként meg Hironna Tamara Deadrielas. 
-mondom, majd figyelmen kívül, hagyom Olivia pillantását. Felveszem a fülvédőmet, majd kimegyek.
Az út a boltot eseménytelenül telik. Majd, végre beerunk a hatalmas áruházba. 
-Kívülről nem is néz ki olyan nagynak.- állapotom meg hangosan, majd egy lány veszek észre aki pont előttünk jött be. De biztosan sok dolga van, mert meg sem vár minket. 
- Én leginkább egy ruha üzletbe mennek be, de küldetésünk miatt inkább valamilyen régiség boltba kéne menni… -Mondom, halkan a végét, mert pont akkor jön felénk a bolt biztonsági őre. Széles mosolyt varázsol az arcomra. Majd lelokom Alic kezét a vállamról.
- Én el tudnám képzelni. -mondom magamban. Figyelem a társaimat, ahogy szépen lassan, de biztosan koptatják le az öreget.
-Nos akkor menjünk… minek is akartok amúgy a tóra menni? -kérdezem meg tőlük, remélve, hogy jönnek utánam.
Elindulok egy bolt felé, majd belépek nézegettem a hajókat.

Olivia oldalba vágása mellbevágó élmény ugyan, és Tamara sem túl közreműködő, de kis improvizálással szerepben marad.
- No de kedveseim!
Sajgó bordáját masszírozva fordul vissza a fickóhoz.- Nők. Mindig cirógatnának ha hagynám... De amúgy kezesbárányok, akár egy tétova succubus... tudják mi kell egy férfinak igaz? Cinkos kacsintással próbálja puhítani az őrt, majd egy lépést hátrál a lányok közeléből ,és teret ad Oliviának.
Ez a passzív agresszív stílus működik. ~ Minden elismerésem vöröske! Gondolja magában.
Miután az őr elhúzta a belét, Oliviához fordul. 
-Te miért vágtál oldalba az előbb?
A hangsúlyból a lány kiveheti, hogy valójában nem neheztel rá, Igaz, akkorát nyekkent mint egy kiakolbólintott kandúr két emelet zuhanás után, de nyilván fel sem vette. Csak szórakozik vele.
Miután mind a két lány a régiségboltot, vagy valami hasonló üzletet javasolt, nincs mit tenni belemegy a játékba. Már csak azért is, mert igazából lövése sincs mit kéne keresniük... leginkább infót. Azt meg egy pénzéhes kufártól lehet szerezni, aki az általa árult, valószínűleg hamis helyhez kötődő kacat mellé ad. Ki tudja... ha eljátssza az érdeklődő kisdiákot, aki a zsebpénzét a helyi legendák tárgyára akarja költeni, szófosása lenne és elmesélné az egész város történetét.
- Nos hölgyeim, akkor nincs mit tenni. Irány a legközelebbi régiség üzlet. Habár...
Állát piszkálva kicsit megtorpan, majd gondterhelt arccal Oliviára néz.
-A magam részéről azt is kideríteném, hogy ki küldte ránk azt a potrohos fánkzabálót. Bárki volt is nem a barátunk. Én a karzaton láttam egy fiatal lányt, aki minket bámult egész vallatás alatt. Ha kilépünk még elcsíphetjük. Vagy hagyjuk meglógni és koncentráljunk a feladatra?
Az igazat megvallva,nem garantálná, hogy nem gyújtja föl a helyet egy célt tévesztett átokkal, ami egyértelműen a lelepleződést és a küldetés bukását eredményezné. Azzal pedig biztos nem vágódna be a többieknél ha rögtön elpacsálná az alig pár órája elkezdett bevetést.
-Tudjátok mit? Ha legközelebb látjuk, elcsípjük. Most menjünk boltosokat faggatni!

Miután sikerült magatok mögött tudni a biztonsági őrt. S betértek az egyik régiségboltba aminek a neve a bolton belül van. A bolt nevének betűi kissé kopottasak a hely csilivili kialakításához képest. És mintha lötyögösek lennének.
A bolt neve All Shoppi s az L, S és I betűk amik ki “rikítanak” a többi közül.
Éppen, hogy bementek a boltba a kislány megjelenik a kirakat mögött s egész erősen szuggerál titeket.
Majd egy hirtelen mozdulattal az ajtóhoz lép és be kiabál az eladónak.
- Bácsi, bácsi. Vigyázzon! Nehogy ellopjanak valamit mert nagyon lopósak! - ezzel felkeltve az eladó érdeklődését és el kezd titeket ki hajtani a boltból. Miközben szemmel tartja a kezeteket.
-Tűnjetek innen, nem kelletek a boltomba huligánok. - mondja miközben legyező mozdulatokat tesz felétek.
Addigra a kislány már félúton van az emelet felé ahol azt hiszi elmenekülhet előletek.
 
Ha a kislány után indultok amelyikőtök megindul annak dobnia kell a szerencse kockával 18-19-20-as számok megdobása kell ahhoz, hogy sikeresen elkapjátok . Ellenkező esetben kicsúszik a kezeitek közül.

Tamara kérdésére felé fordultam. 
-Azért akartunk a tóra menni, mert a pincében hozzá értem egy képhez, majd beugrott egy kislány képe a buksimban. - Kocogtattam meg a halántékom - Majd feljebb, ahogy kiértem a pincéből egy tengert vagy tavat, pontosan nem tudom - vontam meg a vállam-  ábrázoló képet láttam, amit szintén megsimogattam és ismét a kislány képe ugrott be. Valószínűleg van köze a kettőnek egymáshoz. Kíváncsi voltam, hátha kiderül valami, és emiatt szerettem volna odamenni. - Magyaráztam, majd Alrik felé fordítottam a fejemet. 
- Hogy miért vágtalak oldalba? - Mosolyra húzódott a szám. 
- A vöröske miatt, a helyzet pedig pont kapóra jött. - Nevettem el magam - Az nem lett volna annyira érdekes, ha csak random bordán váglak. Nem?- Döntöttem oldalra a fejemet majd sóhajtottam egyet, mire Alrik belekezdett a kérdés sorozatába, majd meg is válaszolta azt.
-Miért kérdezed, ha utána megválaszolod? - Húztam fel a szemöldökömet majd hunyorogtam
-Gyanús vagy te nekem.- Mondtam majd elindultam az emeletre. Boltok sokasága fogadott, nagyon fókuszáltam, hogy valami régiség kereskedést találjunk, de nem igazán láttam semmi ilyet. Az egyik falon egy térkép volt, az összes bolt nevével felsorolva. Oda siettem, céltudatosan és keresgéltem hátha találok valamit ami ezzel kapcsolatos.
-Hát... - Motyogtam miközben hunyorogva olvastam a boltok neveit. - Aha! - Kiáltottam fel-  Ez lesz a miénk. Menjünk!- 
egész hamar odaértünk. A bolt neve elég furcsa volt, de nem igazán törődtem vele. Besétáltam majd, vissza pillantottam, hogy Tamara és Alrik is jön e mögöttem amikor megpillantottam a copfos kislányt akiről reményeim szerint meséltek. A kislány megszólalt mintha "árulkodna". Az úr azonnal kitessékelt minket a boltból, mielőtt meg tudtunk volna szólalni.  Elkapott a hév, majd egy hírtelen mozdulattal megfordultam.
-Te! Kisasszony, gyere csak ide - Kiabáltam majd elkezdtem a kislány után rohanni. - Álj meg! - Egészen gyors voltam, ugrottam egyet annak érdekében, hogy sikerül elkapnom a kislányt,de sajnos nem sikerült, Kicsúszott a kezemből.

Ez a látomásosdi új a fiúnak. Nem tudta eddig, hogy Olivia ilyenre is képes.
~ Ezt jó lesz észben tartanom. Gondolja.
Aztán a lány egy nevetséges indokot talál ki a bordái ropogtatása miatt.
-Na persze... a Vöröske... Tudtam hogy egyszer még visszakapom. Cöccögve megcsóválja a fejét.
-Na mindegy. Szóval akkor  bolt...
Követi a lányokat. A pláza, marhanagy! Nem volt még ekkora bevásárlóközpontban azelőtt. Mondjuk a ruhaboltok nemigazán kötik le, de akad egy-két vadászbolt, aminek a kirakatában pompás vadászkések sorakoznak. Meg is áll egy kifejezetten szép mintájú damaszk pengéjű kés előtt. Nem akar nagyon lemaradni a lányoktól, de ezt a szépséget meg kell csodálni. A közel- keleti bazárokban látott hasonlót. határozottan szép darab.
Nem akar nagyon lemaradni, ezért megszaporázza a lépteit, és a lányok után ered, majd rövidesen be is éri őket. Ők már egy ütött kopott feliratú bolt előtt tobzódnak.
-Nos hölgyek. Akkor menjünk be!
Belépnek a boltba. A bolt légköre inkább régies mintsem modern. Sok érdekes titokzatos tárgy van itt, biztos mindegyiknek van saját története. Ám egy nem várt esemény meghiúsítja a reményekkel teli bevetésüket. Az az átkozott csitri a karzatról kintről óbégat befelé a boltba.
- Mit csinál ez? Teljesen meggágyult? Hé!
Ez az utoóbbi már a boltosnak szólt ,aki serényen dolgozott azon, hogy kipenderítse őket.
-Jóember! Nem lopni jöttünk, a segítsége kell! Nemáár. Amint kilépnek a bolt elé elönti a pulykaméreg!
-Hé! Hülyelány! Vonszold ide azt a lófarkas fejedet de gyorsan! 
Azzal utánaered.

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

1

Sajnos ez a kis szuka gyorsabb a kelleténél így pár képeslapos állvány és kulcstartós bazár fölborításával kellő mértékű előnyhöz jut így sikeresen elmenekül.
-Oh hogy a ragya cifrázza ki. Ha nem lennének itt ezek a koszos muglik, felgyújtottam volna a ruháját! És most mi legyen? A kripli kidobott minket. Keressünk másik boltot?
Ha a lányok belemennek, akkor hozzáteszi. -Javaslom, hogy egyvalaki maradjon a bolt előtt, nehogy ez a szuka megint bekavarjon.

A kislány eltűnik a szemetek elől, de éppen hogy egy pár pillanat múlva vissza térjen.
Nem más kíséri mint 2 felnőtt.
Valószínűleg az apja és anyja.
- Ők akartam bántani engem! - mutat közbe rátok.
- Nem csináltam semmit, s egyszer csak elkezdtek üldözni. Alig bírtam elmenekülni előlük. - meséli már majdnem sírva a félelemtől.
- Ugye milyen csúnyán néznek ki? Mint akik rosszban sántikálnak. - kérdezi a férfitól.
- Mit képzeltek ti, hogy bántani akarjátok a lányomat? - ripakodik rátok a férfi.

Miután nem sikerült elkapnom a lányt Tamara is megpróbálta. Sajnos ő sem érte el. Alrik cifra mondatokkal illette a kis csajt, amit magamban kuncogtam is egy kicsit, majd ő is megpróbálta elkapni de nem sikerült. Úgy nézhettünk ki mint 3 részeges ember a földön fetrengve. Vicces szitu volt. Alrik felé fordultam amikor bele kezdett a kis monológjába.
-Nyugi bugi. - Mondtam, majd megpaskoltam Alrik mellkasát. -Nem bántjuk szegény, szerencsétlen tétova lelkeket. -Utaltam a muglikra, majd ismét megjelent a kislány, de immár nem egyedül. A kislány ismét ripánkodástba, és hamis vádaskodásba kezdett. Felhúzott szemöldökkel hallgattam végig a párbeszédet.
-Elnézést uram. Olivia. - Nyújtottam kezet az úrnak amire csak horkantott egyet. 
-A lánya két alkalommal is megpróbálta elhitetni két személyel, hogy lopni próbáltunk a boltokból. - Magyaráztam - Ami természetesen nem igaz, ugyan is kamerák rögzítették az esetet, amit vissza is néztek - Füllentettem, majd Alrikot oldalba böktem, hogy helyeseljen - A kislányt azért akartuk elkapni, vagyis nem is elkapni inkább csak megkérdezni tőle, hogy miért csinálta ezt. Nem volt semmi rossz szándékunk. -Mondtam mosolyogva. - Nagyon édes kislány-hajoltam le hozzá- Miért akarnánk mi bántani őt? Igazán büszkék lehetnek rá! -Mosolyogtam továbbra is a két szülőre.-Viszont ha nem haragszanak most mennünk kell, a szüleink már várnak minket. - hazudtam tovább- Túristák vagyunk és csak egy kis szuvenírért jöttünk. - Motyogtam majd elindultam arrébb. Az úr köpni nyelni nem tudott, néha megdöbbent azon amit mondtam de végül nem jöttek utánunk. Olyan helyen álltunk meg ahol nem igazán láthattak minket. 
- Mi lesz még ma itt? - Ráztam meg a fejem, majd -Hmm....-Hümmögtem majd elkezdtem a szütyőmbe kutatni, hátha találok valamit.
-Tudom már!- Emeltem az ujjamat a magasba. - Alrik! Te vagy az én emberem! - Néztem rá azzal a bizonyos "roszaban sántikálok" nézéssel és vigyorral. 
-Szóval! - Mondtam majd tűzjelző berendezések után nézelődtem. A bolt előtt pont volt egy. 
-Mivel nem tudunk bemenni ezekután az üzletbe, így arra gondoltam, hogy kellene egy kis BUMM - mimikáztam a kezemmel - hogy tűz legyen valahol, mondjuk abban a kukába - Mutattam az egyik kuka irányába - hogy a jelző beinduljon a berendezés és mindenki elhagyja az épületet. Ugye arra olyankor nincs idő, hogy bezárjanak meg ilyenek . -Ecseteltem tovább. - Nos, ha megvan a BUMM -mimikáztam ismét - akkor valaki khm.. - mutattam magamra- bemegy gyors körbe néz, és eltünik mielőtt mindenki vissza ér. Szerintem zsenilas ötlet. Mit gondoltok?- Néztem rájuk csillogó szemekkel mosolyogva

miután összeszedte magát, és visszasomfordált a lányokhoz, Olivia más javaslattal állna elő, amikor az a kis liba ismét megjelenik. És nem egyedül. Úgy tűnik apuci és anyuci is vele tartott.
Alric hitetlenkedve kihívóan néz rá.
-Ez most komoly? Nem gondoltam, hogy ekkora szerencsecsomag vagy!
Zűrt kavarsz, aztán futsz anyuhoz és apuhoz panaszkodni? Seggbe kellett volna rúgnom téged amíg tehettem volna! Hallják? Nem tudom mi a franc bajuk van, de hagyjanak minket békén és tegyenek pórázt erre a kis korcsra! Másodjára küldi a nyakunkra a jardot ok nélkül! Neveljék meg, koszos muglik!
Nem tudja mit várhat ezek után, de Olivia puhítása után elcammognak a másik irányba.
- Mi a fészkes fene van ezzel a lánnyal? Néz tanácstalanul a társaira.
Leguggol a fal mellé és sandán betekint az üzletbe, miközben Olivia, valami kukáról beszél. Aztán amikor elhangzik a BUMM szócska, felkapja a fejét.
-Hogy micsoda? Kit kell fölgyújtani? És már talpon is van.
Aztán követi a lány pillantását a hevenyészett szeméttárolóra és megérti.
-Aha. 
Laposan körülnéz, kamerák után kutatva. Szerencsére nincs egy sem a közelben. Viszont az üzletben sanszos hogy van. Valóban nincs túl nagy forgalom, talán megkockáztathatjuk. De a beltéri kamerákra figyelni kell. Be kéne menni valakinek. A legártatlanabbnak... Végigméri Oliviát, majd lemondóan megcsóválja a fejét. Lassan Tamarára siklik a tekintete. Tamara Valaki bemegy a boltba és megkérdezi a bácsit, hogy nem árul-e antik... Kissé elgondolkozik...- gumikacsákat.
Menni fog? Ciki lenne, ha egy benti kamera rögzítené, ahogy a pálcámat használom. Zsebrőzse meg nincs nálam, amit beledobhatnék.
Olivia mellé lép, kicsit közelebb húzódik és odahajol. -Mit gondolsz mit találunk odabent?
Nem néz a lányra, úgy csinál, mintha nagyon érdekelné a távolban ácsorgó orrát piszkáló ember. Elfintorodik és mégis inkább Olivia bájait részesíti előnyben.
- Ha vége ennek az egésznek, lenne egy kis könyvtári munkám, eljöhentél segíteni, cserébe megnézhetjük a tópartot mit szólsz?

A kislány keze után kaptam ám sajnos a kezem lecsúszott az övéről, és tovább siklott a padló felé. Nem tudtam megfogni az edzést így kinyújtott karral, estem neki a közeli falnak. Bosszankodva néztem a kislány után aki sajnálatos módon Alric kezei közül is kiszabadult. A többiekhez oda sétálva forgattam a csuklómat, hogy valamelyest enyhítsék a hirtelen bele nyilaló fájdalmamon. Ami egy kicsit használt is, de túl sokat nem segített. Amikor oda értem melléjük visszatért a kislány a szüleivel. Az apja ki akadt, hogy a kislányra "támadtunk". Épp megszólalnak mikor elősször Olívia majd Alric szól közbe. 
Alric monológja egy kicsit meglepődik, nem tartom helyesnek ez a beszédet még akkor sem, ha igaza is lenne.
Alric ezt nem kellet volna… Főleg nem azt,hogy mugli… 
Mondom neki rosszallóan, majd Olivia felé pillantok, végig hallgatva a javaslatát. 
Rendben, akkor én bemegyek elterelem a bácsi figyelmét ti addig, pedig csináltok ez kis bulit…
Állapotom, meg. 
De mi is lenne pontosan a feladatom? Játsszam a dilis kislányt akinek mindenféleképpen kell egy gumikacsa?

Alric hitetlenkedve mered  a lányra. 
- Szentséges mantikórfarok... maradjatok itt és beszélgessetek. Majd bemegyek én. Ja és ügyeljetek rá, nehogy bekavarjon az a szerencsecsomag! Azzal elindul az üzlet ajtaja felé.
Ahogy benyit. fölsandít, a lötyögős feliratra a bejárat felett. ~ Mi az öregistent keresek én itt?
Sóhajt egyet és lenyomja a kilincset, kitárul az ajtó.
A bolt külleme messziről kitűnik a többi modern, dizájnos bolttól. A szag enyhén áporodott. A morcos boltos, gyanakodva méregeti
-Elnézést uram az előbbi kellemetlen közjátékért. Enyhén fejet hajt az eladó előtt. megbánást tanusítva. Igaz indokolatlanul, de jó benyomást akar kelteni.
-Ez a kis liba másodjára kever minket bajba,..megjegyzem alaptalanul. 
Nem tudja mennyi ideje van még beszélni, így elkezdi felmérni a kamerákat. ~ Egy van a kassza felett. ahogy nézem, az inkább a pénztárgép felé néz, de ha elég széles a látószöge, az ajtó is beleesik, ha kicsit jobbra helyezkedünk, nem lesz baj.
Mondja uram! Ismer helyi történeteket? Régi helybéli legendákat esetleg? Felvonja a szemöldökét, közben felvesz az egyik asztalról egy tőrt, amit tüzetesen megvizsgál. Valamilyen csontból van a nyele, a pengéje damaszk. épp ahogy az övé. Elégedett hümmögéssel visszalöki a tokba és közelebb megy. Fölsandít balra,ott is egy kamera de az egyáltalán nincs útban. Bízik benne, hogy a madárka dalolni kezd, és a lány történetét figyelmen kívül hagyja. Ismételten megáll egy tároló mellett, amiben tengeri szivacsok vannak. felvont szemöldökkel kivesz egyet és szórakozottan nyomkodni kezdi, közben az eladó reakcióját figyeli, ha menni kellene, ellenkezés nélkül elindul kifelé.

Ahogy Alric bemegy a boltba a boltos furcsán néz a gyerekre aki beszélni kezd hozzá. Csendben hallgatja őt egy szót sem szól. Csak szúrós szemmel nézi őt.
Ahogy Alric a kamerákat nézi, ne tűnik fel számára az apró változás a haja állásában és annak ősszes széniben.
Így nem tudhatja, hogy a boltba két eladó van akik ikrek. Ugyan abba a ruhába öltöznek egyedül a hajuk állása és annak öregedése másmilyen.
Majd mikor a gyerek a késeket nézi már jobban elmozdul s mellé áll.
Még mindig nem szól semmit. Mintha a szavakat keresné meg a kézeke mozgását figyelné a vásárlónak.
- Szép.......kés. - mondja nagyon durva akcantussal alig érthetően.
- Nem...beszél..nyelv. - böki ki végül miután a csend elég hosszúra nyúlt s biztosra ment abba, hogy a fiú nem kérdez többet.
Majd a szája tátva marad s szinte meg merevedve figyeli a nyakláncot amit most vesz észre a fiú nyakába.
Gyors körül nézve, hogy bárki látja e őket az inge gombjaihoz nyúl. S mikor megbizonyosodott róla, hogy senki nincs aki leselkedik gyors kigombolja a felső gombokat s ezzel megmutatva a fiúnak a mellkasán lévő tetoválást. Mely megegyezik a azzal amit most lát a srác nyakában.
- Nekem, nincs. Neked van. - mondja lassan keresgetve a szavakat.
- Ad nekem! - ejti ki úgy a szavakat, hogy érezhetően akarja a nyakláncot s képes lenne érte elég sok mindenre.

A férfi, szemmel láthatóan a kérdések felfogását és megválaszolását illetően, mondhatni nem a legélesebb kés a fiókban. Más a viselkedése, mint azelőtt. Kimért, higgadt, talán kicsit fenyegető.
Alric megjátszott önbizalma alább hagy. Van ebben a figurában valami nyugtalanító, de nem jön rá mi az. Kicsit olyan érzés, mint amikor az ember, a szemében úszó kis zselé fénytörésére akar fókuszálni, de az mindig kiúszik a képből. Tudja hogy ott van, mégsem képes meglátni teljesen.
A fickó odajön, és a benyomása megerősítést nyer, amint megszólal. A kripli, elég jól leosztotta őket, korábban, mikor kitessékelte őket a boltból, most viszont nehezére esik a beszéd, és nem is tagadja, hogy nem beszéli a nyelvet.
~ Mi folyik itt?
Tesz egy lépést hátrébb, és amikor az öreg a révülésből feleszmél, már gombolkozik.
- Oké...Ismételten tesz egy lépést hátra. -Ennyire azért nem vagyunk jóban. Nekem az a vöröske odakint inkább esetem mint maga úgyhogy, De amint megpillantja a tetoválást eláll a szava.
- Maga is?
Ennyit sikerül kinyögnie, aztán a boltos tovább vartyog. És annyit ki is tud hámozni a szavaiból, hogy a medáljára fáj a foga.
Kihúzza magát és beleáll az boltos kihívó már már fenyegető modorába. Szeme összeszűkül és megszólal:
- A medál az enyém!
Eközben keze a farzsebében lapuló pálcájára siklik, hogy ha hirtelen cselekedni kellene, azonnal rá tudja szegezni a pálcát.
A férfiban van valami fenyegető. Gonosz, Alric sem szent, kegyetlen is tud lenni, így fölismeri a a hasonszőrűt. Eközben valami más is történik.A másik medáljából, az Ahriman medálból, mintha valami pulzálás futna végig a testében.
Újra fölveszi a pléhpofát.
-Viszont elfogadok, némi magyarázatot vele kapcsolatban. Ki maga? Honnan tud a szunyókáló hüllőkről? 
Gyors oldalpillantással a lányok felé pillant,  akik mit sem sejtve csacsognak a bolt előtt.
~ Még szerencse, hogy nem a kislány jött be. 
És ekkor felébredt benne valami. Akármi történik is, a lányok hozzá tartoznak, jelenleg ő felel értük.
Ha a vén fószer bekavar, ők lesznek a következő célpontok.és ezt nem engedheti.
Eddigi életében, mindig ő volt a csali. százszor volt veszélyben az élete, de mindig tudta, hogy a közelből vigyáznak rá. Most nincs senki. Most ő vigyáz másokra.
-Szóval meséljen!

A boltos fickó még mindig kikerekedett szemekkel figyeli a medált.
Aztán amikor a vele szemben álló fiú elkezd beszélni, láthatóan nehezen, de megpróbálja értelmezni a szavakat.
- Adbul lenni nem itteni, érteni nehezen mit mond. Abdul látni sok ember otthonában. Lenni nagy bumm. Emberek jönni villámló botokkal, Abdul még gyerek. Hassan lenni nem otthon, elmenni baráthoz. Abdul otthon mama és papa. Aztán Adbul lát zöld fények, majd öh, öh vörös. Aztán fájni nagyon itt - mutat a mellkasára.
- Mire Abdul felébredni rajta mellkasán ez a tetoválás, szülei meghalni. 
Hassan jönni haza barát, ketten eljönni apa testvére Románia. 
Azóta itt élni. 
Neked van ilyen medál. Fogni téged is botos emberek? Abdul csinálják bolond, mikor beszélni villámló botokról. Neked lenni villámló bot? - hadarja neked.
Amint idáig ér, egy elképesztően hasonló férfi jön elő a bolt hátulsó részéből.
- Mit keresel itt már megint? - rivall rád. - Ne hallgass az öcsémre, kissé csökkent értelmű. - azzal egy intéssel bezavarja a másik férfit.
- Abdul nem menni. Neki is van olyan mint Abdul. Villámló botja is van. - kiabál vissza még a férfi.
- Tessék! Szépen felzaklattad őt. Soha nem volt képes feldolgozni amikor a szüleink egy gázrobbanás következtében meghaltak. Akkor szerezte azt a sebet is.
Takarodj kifelé a boltomból és azt ajánlom ne gyere többé vissza. Másra sem volt szükségem, minthogy a félnótás öcsém újra meggárgyuljon. Végre nagy nehezen abbahagyta a meséjét villámló botokkal hadonászó népekről, meg fényekről. 
- mondja mérgesen, és mondókája közben terel kifelé a boltból.

A fickó viselkedését látva, nem tudja eldönteni, hogy zakkant, vagy végtelenül elveszett. Ugyanakkor a fenyegetés zavaró, és szemmel láthatóan sokkolta a fickót a medál látványa.
Aztán dalolni kezd.
Alricnak minden figyelmére szüksége van, hogy megértse a lényeget,  már már megsajnálja a pasast, de a pálcát még mindig nem ereszti el. Aztán ahogy a történet előre halad, egyre zavarosabbak lesznek a dolgok. 
~Itt valami nem stimmel. Mióta mészárolnak a milyeink civileket? Már ha civilek voltak egyáltalán. És miért billogoztak meg ártatlan gyerekeket anélkül, hogy elmesélték volna miről van szó? ÉS miért tetoválás? Ha a tag kiválasztott, miért nem kapott medált, ahogy ő is. Kvibli lenne?
Sötét talányok... Hacsak. Mi van ha a másik medálra gondolt.
Mindenesetre, jobbnak látja nem felfedni a valódi kilétét és improvizál.
- Villámló bot? Mint egy puska? Nincs lőfegyverem, még gyerek vagyok.
Majd a medálra pillant. -Áh ez csak made in china.. állítólag az anyaga pewter vagy micsoda. Egy bazárban vettem Isztambulban.
Reméli, hogy a pasas beveszi a történetet,  és idő közben kilép hátulról egy másik ugyanolyan fickó.
~ Mi,mi mi?  Egy, kettő? Ez sok mindent megmagyaráz.
Nem nagyon van ideje se köpni, se nyelni, tovább morfondírozni pláne nem, mert az újonnan érkezett hasonmás rögtön leteremti mindkettőjüket..
Ismét ugyanaz a dal. taszigálják kifelé.
-Nem akartam semmi rosszat uram! Most érkeztünk a városba, és arra gondoltunk, hogy talán tudna nekünk mondani valamit a helybéli legendákról. Semmi rosszat nem akartunk. Az öccse meg... Lehet hogy nem is olyan félnótás mint képzeli. Megtorpan és szembefordul a pasassal. 
-A testvére azt mondta nem idevalósiak! Mivel foglalkoztak a szüleik?
Sejti, hogy érzékeny pontra tapintott. Elvégre egy vadidegen kölyök a szüleiről érdeklődik, és gyökerestül rengeti meg egy felnőtt hitét azzal kapcsolatban, amit eddig gázrobbanásnak hitt.
Nem is számít igazi válaszra, de mégis meg kellett kérdeznie. ~Elképzelhető, hogy a szülők varázslók voltak. De akkor miért jelölték meg az öccsét? És kik? Lehet hogy az Ahrimann medálnak sötétebb múltja van, mint gondolta. Ha visszaér a suliba, feltétlenül utána kell járnia. Miért mészárolnak le családokat? És miért gyaláznak meg gyerekeket? Vagy esetleg az ő esetének is köze lehet hozzá?

- A szüleink a falunk melletti gázmezőn dolgoztak az üzembe ami felrobbant s megannyi ember áldozatot követelt. Mindenki elhagyta a helyet azóta. - válaszolja a kérdésre.
- Na de most már takarodj innen. Csak a bajt hozzátok magatokkal. Megint tehetem rendbe a fejét s hetekig ilyen lesz. Ha még egyszer meglátlak téged vagy a barátnőidet ITT, akkor nem teszitek zsebre amit kaptok. -zavarja ki a boltból Alrcicot majd be s zárja az ajtót maga mögött s a Nyitva táblát át fordítja Zárvára.
Ezt követően szépen eltűnik hátul a testvére után.
Ha valaki hallgatózni kezd,még hallhatja, hogy kiabálás szűrődik ki hátulról.

Nem tudja mire vélni a dolgot. Az-az hogy igen, de ez várható volt. Mindenesetre, nem irigyli a tesót, azok után, ami kipattant itt. Villámló botok... Megcsóválja a fejét és még mindig a tetoválás dolga jár a fejében. Sötét pillantással a lányokra néz.
- Na! Ha kidumcsiztátok magatokat, húzzunk innen! Itt nincs több infó.
Elindul az alsó szint felé, ahol a kijárat van. Ha a lányok követik követik, ha nem, nem. Elege van ebből az egészből.Ezt a két haszontalan libát akasztották a nyakába, meg az a koszos mugli csaj is bekavart. Ennyi elég volt mára. Mielőtt még hazamennének, eszébe jut, hogy csak egy napi élelmük van, úgyhogy menet közben betér egy boltba. Valami zöld fenyő féleség van a logóján meg valami budget termékeik vannak. Nem különösebben érdekli. Szerencsére tett el mugli pénzt, úgyhogy nem lesz gond a fizetéssel. Bepakol két karton konzervet, ez elég lesz mindannyiuknak talán, meg néhány kenyeret. A tágítóbűbájos szimatszatyra ilyenkor kapóra jön. Még mentorától kapta anno... Már ha lehet egy olyan embert annak nevezni, aki sötét varázslók, vagy jók, tőrbecsalásához használta csali gyanánt, és a féreg nevet ráaggatta. Jobban belegondolva. sosem tudta meg, hogy kik voltak ezek a pasasok, és azt sem hogy mit akartak. Az tuti, hogy likvidálta őket addig, amíg ő nem került a zöld csóva útjába azon az éjszakán. Nem hagyott mást hátra, csak az ahrimann medált, meg a szimatszatyrot.
félbeszakítja gondolatainak folyamát, és frissen szerzett zsákmányával egy eldugottabb sarokba megy, ahol a zsákba suvasztja a szajrét. Rápillant a lányokra és úgy néz rájuk, mint aki most látja őket először.
-Mit álldogáltok? Menjünk vissza a faházhoz. Elegem van ebből a helyből.

Amíg Alarik elment a boltba csendesen figyeltem körbe körbe, ahogy kivettem Tamara nem túl beszédes. Én nem kezdeményeztem vele beszélgetést. Néha néha elindultam jobbra aztán balra, figyeltem hátha visszajön a kislány, de semmi extra dolog nem történt. Már eléggé kezdtem unni a banánt ezért oda somfordáltam a bolthoz, észrevehetetlenül megálltam egy csinos kis oszlop mögött. Ahogy nézelődtem feltűnt, hogy a bolt nevében 3 betű sokkal világosabb mint a többi. 
-L,S,I. - Motyogtam magam elé. - Mit jelenthez? - Tárgyaltam meg ismét magammal a dolgokat, majd vállat vontam és visszaindultam Tamarához.  Hamarosan Alrik is visszatért köreinkbe. 
-Végre, azt hittem már itt alszunk. - Sóhajtottam egyet, miközben Alrik felé fordultam. Elindultunk vissza felé, Alrik nem volt túl beszédes, pikk-pakk döntéseket hozott, a mire nem tudtam reagálni igazából nem is nagyon akartam. Hosszú nap volt, egy ágyra és egy teára vágyom. 
-Na ne magyarázzál, indulj. - Legyintettem a kezeimmel magam elé, majd a hajamat hátra dobva elhaladtam Alrik mellett, valami olyasmit sugallva, hogy "ezt a pöttyöst elrúgtad".

Játékban résztvevők:
Hirona Tamara Deadrielas: 5+4=9
Olivia Rose Fury: 5+6=11
Alric Maggot: 5+14=19
Lucy Riggs: 5 (de csak kedvességem miatt mert a hozzászólás elég gyenge, sőt kevés)

 
Mindenki dobjon egyet a csokibéka kockával a megfelelő topicban! Dobás leírásába adjátok meg a játék számát és nevét!