73. Tilosba a téli szünetben - "Könyvtár"

Ahogy közeledtek a könyvtárnak tűnő épület felé melyről oda érve kiderül, hogy ez inkább egy ifjúsági ház mintsem könyvtár.
Az ajtónál egy hatalmas ballonkabátos ember áll. Elég feltűnő, s nem igazán bizalomgerjesztő személy. Kabátját szétnyitja jöttötökre, s megmutatja nektek szép csavarbehajtóját mely a kabát belső felére van felszerelve.
- Jó, hogy jöttök. - szól oda nektek.
- Segítenétek nekem? Meg kellene tartani a létrát míg ki cserélem a rozoga betűket, amelyek már majdnem leszakadnak. - mondja oda nektek miközben felfelé mutat a neonra szerelt fém betűkre.
- Ezerszer kértem már a vezetőségtől egy stabil létrát, de esküszöm addig nem kapok míg le nem esek róla. - panaszkodja nektek.
Felnézve a hely neve nem más mint a Youth Hause. S a U, H, U betűk azok amikről a kétes öltözetű gondnok beszélt nektek.
-Na segítettetek akkor? - néz rátok miközben várja a válaszotokat

A két fiú társaságában, akik elől szinte sietve indultam el a város felé. Valahogy most nem kifejezetten vágytam a társaságra, de azért arra figyeltem, hogy a két fiú azért ne vesszen engem szem elől, hiszen jól jön, ha valaki megvéd ilyen környezetben ahol nem használhatjuk a pálcánkat. Ahhoz képest, hogy tél van, még így is rengetegen vannak a városban, nem is csodálom: hiszen nagyon szép egy város, az is biztos. Hátra-hátra figyelek, hogy nem-e követ Damienen és Danielen kívül valami vagy valaki, aki esetleg kiszúrt, igaz, semmit nem követtem el. De hát ki tudja, hogy ki "köpött" be minket az ittenieknek. A kabátomat kicsit összehúzom, amitől valahogy jobban érzem magamat, de méginkább, amikor a könyvtárhoz érek, egy eléggé visszataszítónak tűnő ember áll, aki hirtelen kitárja a kabátját. Ennek következtében nyúltam volna a pálcámért, de belegondoltam, hogy ezt nem kellene. Ekkor megszólal, hogy kellene neki segíteni megfogni a létrát, mielőtt összeomlik alatta, és hogy tartsuk meg a létrát neki. Felhúzom a szemöldökömet ez miatt, hogy miért pont mi? Hiszen annyi ember jár erre, mégis pont mi vagyunk kiszúrva? Kérdően nézek a társaimra, de van egy ötletem. 
- Segíteni kellene neki megjavítani a létrát, nem gondoljátok? - kérdezem tőlük, miközben odalépek a férfhoz, és segítek neki megfogni, és megvárom, ameddig felmegy a tetejére. Sose hallottam még arről a helyről, ahová jöttünk. - Mióta van itt ez az épület, uram?

A házból kilépve követem Helent aki egy kicsit stresszesnek néz ki éselőre sietett.Hiába olvasok akármennyit at ilyen konfliktusokról,nem látom értlemüket.Semmi nem lessz jobb tőlük,akárhogyan is nézzük,tehát feleslegesek,és csak drámának szolgálhatnak egy könyvben.A könyvtárhoz érve egy ember kiszúr minket,én csak egy nyugodt mosolyal figyelek a mondandójára.Helen mondja is,hogy segíteni kéne neki,alapból azt terveztem ezért csak én is megfogom a létrát Helennel. 

-Sajna általában így szokott lenni a dolog,addig süket füleknek ordibál az ember ameddig valaki pórul nem jár az ilyen estekben legtöbbször. -Helen kérdezi is,hogy miótqa van itt ez a könyvtár- -Az engem is érdekelne,hogy mégis milyen idős ez az épület.A látványából itélve már nem éppen ma építették fel.Már ha megbocsájt a szólásomért.  -Ameddig a mosoly nem marad az arcomon,az túlságosan hamisnak tűnne,és nem is igazán akaródzik mosolyogni mint a tejbetök,addig a nyugalom még mindig ott marad.- -Kérem tetszen szólni ha valahonnan kell még szerszámot adni,vagy hasonlók. -Ameddig készen állok az öregembernek szerszámokat adni,addig ameddig nem mond mást csak stabilan tartom a létráját-

A férfi nekitámasztja a létrát a falnak, majd felmászik rá. Miközben ti megfogjátok a létrát.
Hallja ahogy kérdezgetitek.
- Előbb ide adnátok a betűket? Lent hagytam őket. Majd ha végeztem válaszolok a kérdéseitekre! - válaszolja a kérdésekre s közben kéri egyikőtök segítségét.
A munka szépen halad, egészen addig, míg a távolból hangos nyávogásra, és ugatásra lesztek figyelmesek. Az utcán egy pici cirmos macska rohan felétek, átbújva a létra lábai között, ámde az őt üldöző hatalmas bernáthegyi kutya nem ilyen ügyes, telibe nekimegy a létrának. 
 
Aki a létrát fogja dobjon a szerencse kockával. Páros szám esetén a létra eldől, páratlan esetén sikerül megtartani.
Ha a létra eldől meg kell oldanotok, hogy hogyan kapjátok el a szegény lefelé zuhanó gondnokot!
  
Ha sikerül a dobás ha nem, a ballonkabátos fickó aki a helyi gondnok elejti a kicserélt betűket és azok a földre hullanak.
- Megkeresnétek ezeket a fránya hulladékokat? Ha megvan dobjátok ki a kukába őket. A kuka ott van a  sarkon. - mutat a megfelelő irányba ahol pár méterre látható is a megnevezett hulladékgyűjtő.

Ahogyan tartom a létrát hallom a macska éés kuty hangját.A betűket kéri a gondnok de addigra a macska csak átszalad a létra alatt,abban az egy pillanatban már érzem,hogy ennek már jó vége nehezen lessz. 

-Elune segítsen rajtunk

Mondom ki ahogyan a kutya egyenesen neki megy a létrának mint valami faltörő kos. A létrát hiába tartjuk Helennel az kártyavár ként esik le.A gondnok pedig szintén hullik mintha dézsából öntötték volna ki,a betűk utánnna.Nyúlnék már a pálcámért de azonnali gondolatban megállítom magamt,nem buktathatom le a varázsvilágot ezért inkább csak sietek a gondnokhoz.Hiába tudom,hogy nagy valószínűséggel összeesek én is ha a gondnok rám esik szaladok már azonnal,hogy elkapjam. 

-Damieeeeeen! most jól jönne a segítséged. 

Szólítom a srácot akinek velünk kellene lennie,ameddig a gondnokfelé szaladok,és megállok alatta,próbálva a legjobban felkészíteni magamt az elkapására.

Szerencsére Daniel jön nekem segíteni, és furcsa módon követi a gondolatomat, a könyvtár után érdeklődik ő is, majd a gondnok előbb kéri a segítséget, utáa a választ. Nyúlnék le az általa említett betákért, de egy hatalmas macska nyávogás üti meg a fülemet, ami egyre csak közeledik, de szerencsére a létra alatt ügyesen át tud csusszanni. Ahogy egy pillanatra elengedem a létrát, hogy a betűkért nyúljak, egy bernáthegyi rohan felénk, aki egyenest nekirohan a létrának, elsodorva engem is Daniel és a gondnok pechére. Hiszen más sem történt, mint a nagy lendületnek köszönhetően elvesztem az egyensúlyomat, ami következtében nekiesek a gondnokot tartó létrának, és hatalmas puffanással a földre esek. Gyorsan kell cselekednem, hogy a férfi ne törje össze magát, keresek a környéken valami puhát, aminek neki eshet. Ám szerencsére egy nagyobb rakat, rongyoknak kinéző kupac van az ajtó mellett - gondolom azokkal akarta lepucolni a betűket -, majd a kezemmel alig észrevehető mozdulattal fájdalmasan tettetve megmozgatom a csuklómat, és a férfit igyekszem a kupac felé lökni, remélve, hogy nem esik nagyobb bántódása. Ahogy felállok a földről, egy pillanatig nem érzem, hogy fájna a fenekem, amit beütöttem, csak akkor, amikor elindulok a férfi felé, ami következtében egy hatalmasat felszisszenek, és fájdalmasra húzom egy pillanatra a számat. 
- Jól van, uram? Nem esett baja? - kérdezem a gondnokot, akit időközben felsegítek. - Hadd segísünk, hadd tegyük fel mi a betűket, ne Önnek kelljen. Ugye Daniel?

Képesség: +1 20/2

- Valami Isteni csoda folytán nem esett semmi bajom. - feleli a lánynak.
- Köszönöm. - köszöni meg a segítséget a felálláshoz.
- Hagyjátok, ennyi probléma elég volt mára. A régieket le vettem. Az újakat majd vissza teszem amikor jobb lesz az idő. Úgyis mindenki tudja, mi ez a hely. -válaszolja.
- Az épület nem olyan régi, Alig 10-15 éves. Bár a betűk és a név régebbi. DE hogy mikori azt nem tudom megmondani nektek. - válaszolja Danielnek még egy régebbi kérdésére.
- A betűket tartsátok meg ha gondoljátok vagy dobjátok ki ha úgy tetszik. - mutat a legközelebbi kukára.
- Na de menjetek be nyugodtan. Úgyis gondolom oda tartottatok. Addig én elpakolok. - feleli majd szépen össze szedi a cuccait és eltűnik az épület melletti növényzet közt.


Bemenve az épületbe egy számotokra ismerős alakot vesztek észre. Ő volt az a személy akit a Vadlúd fogadóból az Onimaszkos emberei eltávolítottak.
Ő Vlad jobb keze Chris. Biccent felétek és közelebb hív magához titeket.
- Hetekkel hamarabb számítottam rátok! Mi tartott ennyi ideig? - ripakodik rátok.
- Mit néztek rám így meglepődve? Tényleg azt gondoltátok, hogy csak úgy elbánik velem két halandó? Amint egyezkedni kezdtetek a Alkudozóval, engem előreküldtek, hogy készítsem elő a kéglit számotokra, aztán meg várjak rátok. Bár megjegyzem egész kellemes itt. Mindig van friss nyak terítéken.  - jegyzi meg kissé gúnyosan.
- De sajna most mennem kell. Van más dolgom is, mint bébiszittert játszani Vlad kölykeivel.
Tegyetek meg egy szívességet, és a hercegnőnek ne mondjátok el, hogy itt találtatok. Elég volt nyáron hallgatnom a hisztit, hogy nem engedi hosszú pórázra az apja, pedig még rengeteget kell tanulnia. Bár megvan benne minden, ami szükséges hogy igazi vezetőnk lehessen, és végül is bírom a kis csajt. - fejezi be a mondókáját, majd elindul a helység hátsó része felé. 
- Jah, egy dolog még! - szól vissza félvállról. - Én a helyetekben a nagy sziklánál keresgetnék, furcsa egy hely…. a dobozban lévő lényért belépek majd. Fontos. Éjfél után ne adjatok neki enni. Legjobb, ha egyáltalán nem adtok neki semmit.

Helen szerencsére segít a gondnoknak,én pedig igyekszek mögötte lenni és nei is segíteni.Helen kérdésére bólintok,hogy ha kell felrakjuk mi a betűket.De a gondnok csak elengedi a dolgot.Mondván majd megcsinálja ha jobb idő lessz.Az épület nem öreg habár a betűk azok.Ez nekem különösen furának tűnik.A betűket inkább elrakom.A gondnok tól elköszönök de ő már megy is útjára,Helenhez fordulok. 

-Minden rendben? Nem lett bajod? 

Közben a könyvtárba lépek és igyelszek Helenel együtt maradni.Mire az üzlet közben eltávolított ember,biccent felénk.Minden jó kedvem elszáll és csak hideg nyugodtság marad a közelében.Nem hittem volna,hogy egy pár"halandó" megölné,inkább csak eltávolítoták,mert nem volt szükséges.Arra, hogy hetekkel hamarabb számított ránk,egy kicsit meglepett,és mondja,hogy a ház előkászítésére küldték.Ha már azért küldték akkor remélem a védelmeket nem felejtették el a házra rakni.Ezután egy kicsit Tiára fordítja a szót,hogy ne mondjuk el neki.Nem számíthattam kevesebbre,ha már a hercegnő akkor valószínűleg van egy pár biztosági intézkedés.Az már mondjuk átkozottul bassza a csőrömet,hogy ezek szerint Vlad és valószínűleg Norina is tudta,hogy merre megyünk,és mit keresünk.Ez már lassan bábjáték,egy teszt.Ez is elindul hátrafelé,gondolom,hogy eltűnjön.De még visszafordul egy tanácsért,a nagy sziklánál nézelődjünk.A doboz lényért pedig majd jön,és inkább csak haggyuk úgy ahogy van.Néhány helyen bólintok a mondókájában,majd amikor eltűnik Helenek oda suttogom a mondani valómat.

-Ez egyre inkább színháznak néz ki,tudják hova megyünk,és valószínűleg,hogy miért.De egy pár útba igazításnál többet nem adnak.Oké,hogy nem potyoghat az ölünkbe minden.Áh inkább megse szólaltam volna,ezek nemtudom mire akarnak minket ennyire tesztelni,de vagy engedik,hogy mi is tudjuk a dolgokról vagy csak átlátszóak,én speciál az elsőre tippelek. -Egy gyors sóhaj után újra folytatom- -Noss akkor szerintem megkéne fogadni most ennek a tanácsát,és szétnézni a sziklánál.Mondjuk még itt is nézelődhetünk ha szeretnél.

A gondnok nagy sietségben összeszedi magát, miközben mutat a betűkre, hogy ha akarjuk, tegyük el, ha nem kell, dobjuk ki, közbenbeinvitál minket a könyvtárba. 
- Ezeket jobb lesz, ha elrakjuk, nem? Még ha emléknek is, de rakjuk el. - mondom a fiúnak, majd suttogóra fogom a számat, mielőtt belépek. - A Tágító bűbájjal ellátott táskádba ezeket el tudod rakni? 
Mire befejezném a mondandómat, belépek én is a könyvtárba, de abban a pillanatban le is fagyok, hiszen Christ találjuk ott benn, Vlad jobb kezét.. 
*Mi a fészkes francot keres ez itt? Még ide is követnek minket?* Ahogy közelebb megyek, Chris már már ránk ripakodik, hogy mi tartott ennyi ideig, és hogy miért nézünk rá ilyen bambán. 
- Ne haragudj, egyszerűen feltartóztattak minket, nem ment olyan könnyen. Eléggé otthonosra sikerült, az biztos. És köszönjük a repkedő lényt, majdnem sikerült ám a fejemből a godolatokat kiszívnia. - bököm oda Chrisnek, aki időközben azt ecseteli, hogy jó lenne, ha Tiának egy szót se szólnánk. - Nem gondolod, hogy Tia mégis ki fogja szúrni valahogy, hogy itt voltál? Tuti ki fog akadni azon, hogy az apja nem hagyja felügyelet nélkül, de még egyáltalán szép is lenne, ha az nélkül lennénk. Mellesleg köszönjük. Azt hittem most, hogy arra mondod, hogy a kis szőrmók segíeni fog nekünk majd, de akkor ezek szerint mégse. De hogy éjfél után? Ez nem a Szörnyecskék! - nevetem el magamat, miközben Chris már indul is kifelé, majd Daniel felé fordulok. - Ez nagyon furcsa. De meg mertem fogadni, és tudtam is, hogy egy ismerős keze van a dologban, és nem hagynak minket egyedül. De lehet, hogy jobb, ha erről tényleg nem szólunk Tiának, hogy itt volt, addigra csak kitalálunk valamit, amit leadunk neki. Miért érzek én összefüggés szagot az mellett, hogy a Barlanghoz éjfél magasságába kell mennünk? Meg hogy egyáltalán hol van az a szikla, ami mondjuk egy hülye kérdés, hiszen nagy valószínűleg eléggé feltűnő lehet. Vajon Damien hol a francba lehet? Lehet neki is lenne némi ötlete

Játékban résztvevők:
Damine: -5 (a meg nem jelenésért)
Helen Green: 5+4=9
Daniel Cards: 5+4=9
 
Mindenki dobjon egyet a csokibéka kockával a megfelelő topicban! Dobás leírásába adjátok meg a játék számát és nevét!