71. Tilosba a téli szünetben - Kocsma

Ahogy közeledtek a kocsma felé egyre jobban kivehető a cégér. Nem túl díszes inkább snassz, egyszerű.
Egy pajzs amin angolul ennyi áll. “Taverna / Inn.”  A T, A és az N betű kicsit mintha kopottasabb lenne, s furcsábban áll, mint a többi.
A ház a nevéhez mérten hatalmas. Több emeletes.
Belépve egy szalonba találjátok magatokat. Rögvest kiderül, hogy a kocsma szó nem is jó rá hanem a pub ami illik hozzá.
A hely szépen van kialakítva. Már már inkább túl díszes is.
Nem sokan vannak még ezen csúnya időben sem. De az a pár szem melynek tulajdonosai itt vannak megnéznek titeket s visszatérnek a félbehagyott dolgaikhoz.
A pult mögött álló fiatal s igen szemrevaló lány szólal meg csak.
- Segíthetek valamiben nektek? - hangja kedves barátságos és vonzó.
Szépen végig mér titeket. Mintha csak azt lesné, hogy melyikőtöket csábítsa el miközben tőletek éppen pár évvel idősebb csak.
Ahogy jobban körül néztek a sarokban egy magányosan iszogató alakot vesztek észre. Kit mintha mindenki úgy kerülne el mintha észre sem venné.

Tia kezét fogva, kézen fogva sétálunk a kocsma irányába. Majd kissé ledöbbenek a mérete miatt.
Furcsa cégér és név miatt azonnal rájövök, hogy ez egy hotel is egyben.
* Valószínűleg az emeleten vannak a szobák, alul meg a csehó.* - gondolom magamban.
Feltűnnek a betűk “különlegességei” de nem igazán foglalkozok velük.
Betudom annyinak, hogy azok valami szerencsehozó régi darabok és csak tiszteletből nem cserélte le a tulaj.
Belépve meglepődök a luxuson amiből látszik, hogy nem a részeg Józsi bácsi jár ide inni munka után.
* Sose tudná kifizetni * - mosolygok a gondolaton.
A pulthoz érve nem kis meglepetésemre egy velem korú vagy inkább 1-2 évvel idősebb lány áll.
Már jön is a kérdése. De a pillantása az ami igazán megdöbbent. Nem tudom, hogy hova tegyem. Mégis furcsának érzem azt a méricskélő tekintetett.
Csak azon kapom magam, hogy elpirulok a tekintett alatt. S közben a lány meg mintha élvezné az alkalmat s a száját is megnyalja.
Erre igazán csak pislogni tudok mert nem hiszem el azt, amit láttam.
Így tekintetem körbe körbe viszem a helyen.
Igaza  lány ezt nem hagyja mozdulat nélkül. Kirívó ruhájában még jobban nyújtózkodni, mozogni kezd, hogy a z ember szemét megpróbálja magára vonni.

Amilyen hirtelen indultam ki a házból, annyira lassan sétálok a kocsma felé Darman kezét szorongatva. 
Még mindig érzem a feszültséget, mi valahogy a bőröm alatt kúszik, de szerencsére már jóval kisebb mértékben, mint odabent. Séta közben lassan rendezem légzésemet, és helyreállítom a pajzsokat az elmém körül. 
A kocsma elé érve azonnal feltűnik a hely nagysága, és a neve, amely nem egy talponállót sugall, még akkor sem, ha a névben néhány betű már jobb napokat is látott. 
Alighogy belépünk az épületbe látszik a hely igényessége, ami méginkább elgondolkodtat, miért nem cserélték ki pont a névtábla betűit. 
Az információt elraktározom elmém egy megfelelő kis zugába, majd körbetekintek. 
Darman egyenesen a pulthoz lép, és mivel még mindig a kezemet fogja, én is lépek vele előre. 

A pultban egy nálunk alig idősebb fiatal lány álldogál, és udvariasan megkérdezi miben segíthetne. 

Figyelem, ahogy végigméri a társamat, aztán engem, majd tekintete leragad Darmanon, és pofátlan módon kezd flörtölni vele. 
Hálát adok az égnek, hogy az úton rendeztem az érzéseimet, mert ez az egyetlen oka annak, hogy most nem ugrok neki a kis libának. 

Jéghideg, kimért ám rendkívül nyugodt hangon szólalok meg a lány figyelmét magamra vonva. 

- Igen. Ami azt illeti segíthetsz. Két limonádét kérek, és azt hogy villámgyorsan vedd le a szemedet a pasimról. 

Remélem, hogy ért a szép szóból, mert érzem, ahogy a fenevad bennem egyre dühösebben figyeli, ahogy kihívóan felkínálja magát. 

- Oda hozd az italokat, kérlek! - intek az egyik sötétebb sarok felé, majd Darman kezét nem engedve el, elindulok felé. Pár lépés után hirtelen megállok, ahogy egy furcsa alakra leszek figyelmes az általam kiszemelt asztalnál. 
Nem tudom miért, de még közelebb lépek feléje. Valahogy más, mint az itt lévő emberek. 

Megszorítom Darman kezét. - Te sem láttál itt az előbb még senkit? Vagy esetleg a cicababa elvonta a figyelmedet? - teszem fel neki félig azért komolyan a kérdést. 

- Olyan fura ez az alak, de valamiért úgy érzem beszélnünk kellene vele. Mit gondolsz?

Ahogy megközelítitek az öregembert egy kissé megváltozik a légkör. Mintha hidegebb lenne mint a terem többi pontján 2-3 fokkal.
Ahogyan közelítetek felé felnéz rátok és megszólal.
- Hagyjatok gyerekek, nincs időm játszani veletek. A kapitány bármelyik percben vissza jöhet….. - itt megemeli a poharát s egy jó nagy kortyot iszik belőle.
- Itt vagytok még? - kérdezi miközben a pohár felett rátok néz.
- Jól van, kérdezzetek, Addig is talán jobban telik az idő. Úgyse szól hozzám a kutya se…..

Valószínűleg az életem múlott azon, hogy a lánnyal mennyire kezdek el flörtölni vagy éppen mennyire is figyelek rá.
Na meg a lány élete is ezen múlt van egy olyan sanda érzésem.
Így ennek megfelelően követem barátnőmet ahogy az elindul.
- Azt a sarkot néztem én is ki magamnak. - felelem a lánynak.
- Valahogy furának tűnt számomra a “bácsi”. - mondom ki hangosan a gondolatomat.
De a megérzésem nem csalt, s ahogy közelebb érek  furcsán hidegebb lesz. Nem vészesen de azért számomra feltűnően.
- Te is érzed? - kérdezem  a mellettem lévő lánytól.
Még oda se érek egészünk sőt érünk már ránk néz, s a tekintetet olyan furcsa. Nem tudom hova tenni, csak egyszerűen furcsa.
S máris mondja, nekünk, hogy hagyjuk békén. A kapitány megnevezésre azért felkapom a fejemet s érdeklődés miatt már csak azért is leülök és maradok. Hátha sikerül valamit is ki szednem belőle.
Mintha csak meglepődne, hogy helyet foglaltam rám néz miután ivott egy nagyot s megkérdezi, itt vagyunk e még s miért nem is koptunk le.
Már éppen emelném sóra a számat mikor megszólal újfent.
- Milyen hajó kapitányát várja? Ezek szerint matróz? Hogy hogy nem szólnak önhöz? - szalad ki a számon megannyi kérdés s remélem kapok is választ mindegyikre.

Ahogy közelebb lépünk a fura figurához, egyre inkább úgy érzem, valami nem stimmel vele. A levegő hőmérséklete mintha lecsökkent volna. Az alak felénk fordul, szemeiben mintha meglepetés csillanna, aztán ránk néz, és elzavar bennünket, figyelmét az előtte álló pohárra összpontosítva. 

Még mindig arra próbálok rájönni mi a baj az öreggel. Mert hogy valami nem kóser vele az tuti. Főleg, amikor motyogni kezd valamiféle kapitányról.

*Kapitány? Miféle kapitány? * - kezd el forogni az a bizonyos kerék az agyamban. * Bár ez egy tengerparti város, több tucat halászhajó lehet itt, és mindnek van kapitánya * 

Én is leülök az asztalhoz, Darman mellé, és kíváncsian várom, vajon felel e az öreg a feltett kérdésekre. 
Közben intek a pultos csajszinak, hogy hozzon még egyet abból, amit az öreg iszik. Hátha ettől jobban megered a nyelve.

A kis pultos lány tipeg oda mellétek és szól hozzátok.
- Ttttti is látjátok őt? - dadogja kissé félve.
- Senki se látja rajtam kívül őt. Nyugtassatok meg, hogy nem vagyok bolond. - kéri rimánkodva, boci szemekkel.
-A bácsi már mióta eszemet tudom ül itt éjt nappallá téve s várja a kapitányát, ki azóta se érkezett meg… - súgja oda nektek majd átnyújt egy italt számotokra.
 
A bácsi felnéz szemével üvegesen néz titeket.
- A kapitány jó ember, elment a többiekkel vissza a hajóhoz, hogy megnézze milyen állapotba van a szörnyű vihar után mely partra dobott minket, neki annak a sziklának mely megsértette a hajótestet.- meséli bár nem tudni, hogy nektek vagy csak úgy magának jár a szája.
- Engem hátra hagytak, mert meg voltam sérülve. De nem értem miért nem jött ő maga még vissza vagy valaki a csapatból értem? Az út nem sok, maximum 1 nap. - jelenti ki
Majd meg mozdulva feláll és elindul kifelé.
- Elmentem, nem várok tovább rájuk. Asszem dél felől jöttünk…. - motyogja magába mielőtt kimegy a csukott ajtón s eltűnik szemeitek elől.

A téli szünetben a többiek elindultak egy küldetésre, amire én csak egy pár órával később tudtam csak elindulni, így a házat üresen találtam. A ház maga eleve érdekes volt, hisz mielőtt beléptél, semmit sem láttál abból ami bent vár téged. Ezért is mielőtt beléptem becsuktam a szememet és mély levegőt vettem. A biztonság kedvéért csupán. A küszöböt átlépve tárult szemem elé egy igen takaros ház. Azt hinné az ember, hogy valaki rendszeresen takarítja, de biztos vagyok benne, hogy ez is egy varázslat hatása. Amint meg fordulok becsukni az ajtót észreveszek egy levelet. Ahol a ház tulajdonosa leírja, hogy be kéne vásárolni, vagy pénzt hagyni az asztalon, ha enni szeretnénk a házban. Így gondolom, a többiek lent vannak a városban. Így a cuccaimat a fotelben hagyva megyek ki ismét az ajtón és megcélozom a közeli mugli várost.

A városba menet szemügyre veszem a helyet ahová megyek. Ahogy haladok a város vagy inkább falucska felé, veszem észre, hogy egyre több ember mászkál az utcákon. Egy kicsit kellemetlenül érzem magam a közelükben, így gyorsan megcélozom a legközelebbi kocsmát. Kívülről elég kopognak néz ki. Néhány betű mintha le akarna esni, de furcsa mintha azt mondaná jegyezz meg mert fontos vagyok számodra. Így gyorsan megjegyzem a betűket majd belépek a kocsmába. De pont rosszkor, mert akkor lép ki egy igen furcsa férfi is. Így kénytelen vagyok arrébb állni és elengedni a furcsa szerzetett. Amint elhalad melettem mintha hidegebb lenne pár másodpercre a levegő. Hatra fordulok, megnézve a férfit, de úgy vagyok vele biztos csupán csak a szél volt… A terembe lépve észre veszem Tiát és Darmant egy hátsó sarokban álló asztalnál, illetve egy lányt aki talán a pultos lehet. Így hozzájuk sétálok és megállok mellettük. 

-Sziasztok, csak most tudtam jönni… -Megvárom, hogy a lány odébb álljon és mikor már nincs ott szólalok meg ismét.
-Ki volt az a furcsa bácsi aki kiment, teljesen olyan érzésem volt egy pillanatra mintha nagyon hideg lenne mikor elment mellettem.-Jegyzem meg. 
-. A többiek hol vannak? Lehet valami köze annak a bácsinak, hogy most itt vagytok? Vagy csak kettesben szerették volna lenni? -Kérdezem meg végül, ami lehet nem is olyan hülyeség hisz még fiatalok ki tudja lehet együtt vannak…

Mire a kisöreg válaszolna a feltett kérdésekre megjelenik a pultos az italainkkal, és összevissza dadog. 
- Mi van kisanyám? Szellemet láttál vagy mi? - kérdezem tőle gúnyos hangon, ám ebben a pillanatban el is hallgatok, ahogy az öreg motyogni kezd. 
Kapitány, nagy szikla, hajó szavak ütik meg a fülemet, de most nem igazán arra figyelek mit mond. Már pontosan tudom, hogy mi volt az, ami fura volt a bácsiban. 
A pasinak nincs szívverése, a közelében lecsökken a hőmérséklet, és csak bizonyos emberek láthatják. 
*A fickó egy szellem* - állapítom meg magamban, ám ekkorra az öreg már kifelé indul a kocsmából. 
Ahogy kilép, egy ismerős leányzó lép be az ajtón. 
- Lora! De jó hogy látlak. Már azt hittem kihagyod ezt a kis bulit! - intek felé, kezemben a Coca Cola nevű furcsán habzó itallal, amelynek szaga hagy némi kívánnivalót maga után. Egyenlőre valami félresikerült bájitalnak azonosítom be, és még nem döntöttem el, meg merjem e kóstolni. Bár nekem nagyon úgysem árthat. 
Ezzel a gondolattal kóstolok bele a löttybe, aminek legalább olyan fura az íze, mint a kinézete. 
Most már tényleg érdekel mi van benne, így a palack oldalán megnézem a rá írt összetevők listáját. 

Víz, Fruktóz-glükózszörp, Szén-dioxid, Színezék: szulfitos-ammóniás karamell, Étkezési sav: foszforsav, Természetes aromák koffeinnel. 

Kis híján felhördülök. Természetes aromák, mi? 

Elmémből máris előhúzom , mit is olvastam annak idején erről az anyagról. 

*A tiszta foszforsav foszforból készül. A nedves foszfor a levegőn lassacskán oxidálódik, ekkor hipofoszforsav-, foszforossav és foszforsavoldatot kapunk. Hogy teljesen foszforsavvá váljon, híg salétromsavval kell felfőzni. Mivel a foszfor a levegőn csak igen lassan oxidálódik, ezt ritkábban alkalmazzák és többnyire már kezdettől fogva salétromsavval oxidálják a foszfort. A foszfort üvegkészülékben (retortában) nagyobb mennyiségű híg (30%) salétromsavval leöntik és az egészet óvatosan melegítik. Ilyenkor a salétromsav oxidáló hatásánál fogva a foszfort oxidálja, előbb foszforossav, majd foszforsav keletkezik.
A foszfor teljes eltűnése után a folyadékot porceláncsészében besűrítik, még egy kevés tömény salétromsavat elegyítenek hozzá és ezzel főzik, hogy a netalán még jelenlevő foszforossav is foszforsavvá alakuljon. A forralást most addig folytatják, míg a salétromsav teljesen eltűnik. Az így kapott foszforsavoldat még többnyire arzénnel szennyezett, mert az árubeli foszforban gyakran arzén van. A salétromsav oxidáló hatása folytán arzénsavvá alakul; eltávolítása végett a langyos folyadékban bőségesen kénhidrogén gázt vezetnek, amidőn is oldhatatlan arzén-szulfid képződik.
A lefiltrált folyadékot egy ideig forralják, hogy belőle a kénhidrogén fölöslegét eltávolítsák, végül a megkívánt fokig besűrítik. Az így kapott foszforsav az ortofoszforsav tömény vizes oldata. Színtelen, átlátszó folyadék; íze erősen savanyú, ha egészen tiszta, nem maró s nem mérgező, minél több benne a foszforsav, annál nagyobb a fajsúlya.
Ha e savat erősen besűrítjük, úgy, hogy a hőmérséklet a 150 °C-ot meg ne haladja, a kihűléskor szirupsűrűségű folyadékot kapunk, amelynek foszforsava 1,88 és tiszta ortofoszforsavnak tekintendő. E sűrű folyadékból hosszabb állás után a foszforsav színtelen, rombos kristályokban kiválik, melyeknek olvadáspontja 40 °C körül van. Ha besűrítéskor a hőmérsékletet fokozzuk és 213 °C fölé megyünk, pirofoszforsavat (H₄P₂O₇); erős izzításkor a pirofoszforsav ismét vizet veszít és a kihűléskor üvegszerűen megmerevedő tömeget, metafoszforsavat (HPO₃) ad.
A  gyógyszerkönyvben az ortofoszforsav 20%-os vizes oldata Acidum phosphoricum néven hivatalos gyógyszer. A gyógyszerül használt sav a foszforból készült legyen. Foszforossavval, arzénsavval, kénsavval, salétromsavval, kalciummal és nehéz fémekkel (réz, ólom, vas, cink) ne legyen szennyezve. Vízzel hígítva és cukorral vagy gyümölcssziruppal elegyítve kellemes savanyú ízű italt ad; az orvos lázas bántalmaknál ily formában mint hűsítő szert rendeli.*


- Normális vagy? Meg akarsz bennünket mérgezni ezzel a szörnyűséggel? Nem csoda, hogy mindenféle bajotok van a magadfajta népeknek, ha ilyennel mérgezitek magatokat! - Ripakodok rá a nőre, aki még mindig teszi magát a társam előtt. Bár lehet csak nekem tűnik fel, ahogy a lotyó, puszta véletlenségből úgy nyújtja át Darmannak az italt, hogy éppen csak ki nem esnek a mellei a kihívó göncből, amit visel. 
- Részemről ezt meg nem iszom! Vigye innen! - lököm felé az üveget, ami kissé kilöttyen a tálcára, melyen szervírozták azt. - Tessék! - dobok a tálcára egy bankjegyet, nem foglalkozva azzal, hogy akkora címletű, amelyet egy a kis cafka nem gyakran lát egyben. Gúnyosan vigyorgok egyet, ahogy a csaj elsápad és villámgyorsan próbálja megmenteni a pénzt attól, hogy eláztassa a lötyi, ami nem csodálkoznék, ha egyszerűen szétmarná azt. 
 - Menjünk! - állok fel, és nézek rá a többiekre. - Menjünk vissza a szállásra, aztán beszéljünk a többiekkel, vajon ők mire jutottak. - lököm hátra a széket, és indulok ki a szórakozóhelyről. 


Képességhasználat +1 : 20/3

Miközben kérdéseimet soroltam az öreg felé, addig Tia ide hívta a kis csajt a pultból.
De nem is igazán figyelek rá mert az öreg mesélni vagyis “dalolni” kezd kérdéseim következtében.
Nem igazán tudom hova tenni az elhangzottakat.
Majd feláll s távozik. Ami fel tűnik nekem, hogy mintha a teste maga belel lógott volna az asztal sarkába.
Bár ebbe nem vagyok biztos, hiszen szemem bármikor csalhat is.
A lány ezt jobbára végig hallgatja majd ijedten közli velünk, hogy eddig jobbára csak ő látta itt ezt az öregembert.
Igaz nem rendeltem italt magamnak, de kaptam egy Sprite italt. Egy kacsintással és hatalmas mellbedobással kapom meg azt.
Eközben be fut a kis Lora Anna.
- Szia, ülj le. - mondom neki.
- Gondolom kicsit később érkeztél mint mi. A többiek külön utakon járnak. - magyarázom a helyzetet.
Mindeközben Tia tart egy hevenyészett kémia órát melytől  a hideg is kiráz így nem is igazán figyelek rá.
- Nem zavartál meg semmit se. Csak mi ide jöttünk míg a többiek máshova lettek “beosztva”. - válaszolom a kérdésre.
Majd végül Tia teljesen felháborodik a csajon.
Bár nem igazán tudom elhinni róla, hogy féltékeny. Van egy olyan érzésem, hogy csak megjátssza a dolgot.
De nem ellenkezek amikor megindul kifelé.
- Gyere Lora, “otthon” elmeséljük a dolgokat. Itt végeztük. - mondom a lánynak.
De ebben a pillanatban nekem jön a pultos csaj mintha óvatlan lenne s a zsebembe dug valamit.
Cinkosan rám kacsint majd távozik....

Darman hívására leültem mellé, majd szemügyre veszem a pultos lányt akit éppen Tia oszt ki. 
-Amúgy mi baja van a lánnyal? -Kérdezem meg suttogva, a fiút. Mert nem hiszem, hogy a kóla az oka mindennek. Amúgy is a kóla attól még hogy egészségtelen nagyon is finom. Jegyzem meg magamban, majd végig hallgatom Tia kémia óráját. Nem szólok semmit sem csak egy bujkáló mosolyt engedek meg magamnak.
- jöttem volna én hamarabb csak, elaludtam, így ja csak most értem ide. Remélem a többiek találnak valamit… És egyébként a kóla finom… Tehát legközelebb add csak nekem, nekem nem árthat már.. -Jegyzem meg mókásan. 
-Rendben menjünk. - Állok fel, S elindulok Darman után, a pultos csaj neki esik, mintha óvatlan lenne, és valamit becsúsztat a zsebébe.. Erre én annyira meg döbbenek, hogy szó szerint neki megyek, így mind ketten elesünk. 
- Hadj békén, ha jót akarsz !- suttogom neki mosolyogva, mintha csak beszélhetnénk. Majd felállok, és mintha semmi sem történt, volna felsegítem, majd még csúnyán ránézek, majd kimegyek a többiek után.

Játékban résztvevők:
Dragneel Darman:5+4=9
Tiara Prince:5+4=9
Lora Anna Delenwer:5+2=7
 
Mindenki dobjon egyet a csokibéka kockával a megfelelő topicban! Dobás leírásába adjátok meg a játék számát és nevét!