131. Egy elfeledett relikvia második szín

A 2es támadó sajnálatos módon elég könnyen kivédte az átkomat
~Ohh hogy kapná be.. Pedig jol nezett volna ki égő talárral
De mondjuk nem is lepődök meg nagyon mivel a figyelem 100%át Alrik köti le
~vajon mi tortenik vele?..
Wang azt mondta hogy ezt ő intézi Alrikot mi segítsünk Tiának. A csajnak most tenyleg nemártana egy kis segítség mivel 3 Cruciátus átok tartott felé. De én per pillanat jobban aggódok Alrikért. Teljesen kifordult magából és ez megilyeszt.
-NE FOGLALKOZZ VELE TÁMADJ -momdja az egyik daeva
~kuss legyen. 
Rohadtul meglep hogy ez tud beszélni. Valamiert biztos vagyok benne hogy már most elegem van ebből a medálból. 
Ezen nem agyalok tobbet hanem a 2 sráchoz lépek
Azt látom hogy wang már megoldotta hogy ne legyen pálcaja ami jó jel. Felkapom a földről a pálcát hogy ebből még véletlenül se legyen gond. Ezt követően Wang sikeresen kicsavarta Alrik karját. Ezzel semmi gond lenne, de Alrik tekintetéből ítélve még mindig a zakkant formájában van. Szinte látom magam előtt hogy ennek milyen csúnya vége lehet. Semmiképp nem akarom bántani Alrikot de.. Mögé lépek és raszegezem a pálcámat
-Everte Statum-mondom enyhén remegő hangon

Lara Lestrange carried out 1 launched of one D6 :

+1
-Sajnálom...

21 HP-val kezdem a csatát

Kissé meglepődök azon, hogy az általam kidobott gömb betalált, ami következtében a férfin elég csúnya sebek keletkeznek. Hiába próbál felállni, nem megy neki. Én jobbnak látom azt, hogy nem ölöm meg, hiszen ártani már nem tud nekünk, hiszen nincs abban az állapotban, de Darman a biztonság kedvéért egy sóbálvány átkot rászór, és sejtem, hogy azért, mert ki akarja hallgatni a későbbiekben. Ekkor kissé megfagy a levegő, Alric tisztára kifordul magából. Döntenem kell: Alric, vagy Tia támadója? Mire észbekapok, Wang és Darman támadása olyan szinten betalál, hogy a fickó meg sem mozdul. 
- DANIEL!! Mit csinálsz???? Megbolondultál vagy mi a fene történt veled? Az utóbbi időben tisztára kifordultál magadból! Szedd össze magadat de gyorsan, mert itt foglak felpofozni! - kiabálom a fiúnak, és megindulok felé, a kezem szinte ökölbe szorul. - TE nem ilyen vagy! Szedd össze magadat de gyorsan! Te nem az a kegyetlen ember vagy, akit megismertem, és rettentő dühös vagyok. Hanyadik emberrel törlöd fel a padlót?
Olyan szinten mérges vagyok Danielre, hogy szinte már alig látok a méregtől, és megpróbálok Tia támadója felé irányítani a pálcámat. 

Támadok az 1-es támadó felé: 
- Petrifikus totalus! - kiáltom. 

Helen Green carried out 1 launched of one D9 :

21 HP-val fejezem be a hsz-t 

19 HP

A téren kezdett elszabadulni a pokol. A támadóinkat elintéztük, de mintha egymás ellen fordultunk volna.
"Mi a fene történik mindenkivel? Mi egy csapat vagyunk."
Daniel teljesen kifordul magából és olyan brutálisan esik neki az ellenfeleinek, hogy a többiek elborzadnak.
"Tennem kell valamit, mielőtt az egyik ájult törökön vezetik le az indulataikat. Nem akarok hullákat. Még csak gyerekek vagyunk, az ég szerelmére. Nem akarok ekkora terhet a barátaimra."

Ahogy kétségbeesetten keresem magamban a megoldást, meghallom mögöttem Lara remegő hangját.
Megfordulva látom, hogy rám és Alricra szegezi a pálcát.
- Protego

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one D6 :

+1
- Ne bántsd! Nem magától ilyen, nem tehet róla. Bízz benne, hogy legyőzi a medált. Legyőzöd, ugye Alric? Abbahagyod ezt az egészet és visszamész Larával a kastélyba, ugye?

Nem voltam vallásos, de most tényleg imádkoztam, hogy túléljük. Nem veszíthetek el még valakit.
- Hagyjátok Danielt és Alricot, majd megnyugszanak! Inkább nézzétek meg Tiát, hogy jól van-e! Ha mindenki jól van, akkor nézzétek meg a törököket, hogy élnek-e. Keressetek rajtuk bármit, amiről kiderül kikhez tartoztak. És professzor úr! Kérem mondja meg mit csináltunk az első közös óránkon!

Még harc közben jutott eszembe, hogy létezik ám százfülé főzet is. Nem akartam semmit se a véletlenre bízni. Nem voltam se hős, se stratége, se egy nagy mágus. De mindenkit épségben haza akartam vinni. Csak ez számított.

Egy pár pillanatra meg áll a szivem ahogyan majdnem tiát találja el az igém. *oké inkább nem próbálkozok távolabbról több ilyennel*. Tia meg is mutatdta, hogy akkor vegyem át, folytatom is az utamat a főni felé a düh már legalább annyit enged, hogy logikusan öljem meg a főnit és ne csak dobálózzak reductoval. Helent is hallom ahogyan rám ordít, ez még inkább biztosítja a logikusabb gonsolkodást a dühben, persze még minsig csak tovább indulok a főni felé, ez a düh nem olyan könnyen kioltható.

Wang szorítása idegesítően erős. -Engedj el féreg! Szabaduljak ki, lerágom tőből mind a két lábad!

A várrom takarásából kuncogva előlép lomha léptekkel a hústorony Akoman és gúnyos göcögésbe kezd.
-EZT TE SEM GONDOLHATTAD KOMOLYAN FIÚ!...
~ Oh nagyon is komolyan gondoltam! Meg foglak törni! Nem hagyom, hogy árts a többieknek általam. Mondjuk részben egyetértek, de nem most van itt az ideje, az efféle bomlasztásnak.
-TUDOM, HOGY EGYETÉRTESZ! AMI BENNED VAN, AZT ERŐSÍTETTEM FEL! 
~Akárhogy is, nem hagyom, hogy keresztül húzd a terveimet! 
-NEM-E?  Megemeli roppant öklét, és teljes erejével lesújt. 
~ Takarodj a fejemből! A lény felé emeli a kezét! 
(Lucky 13-20 sikeresen megtörik a befolyás)

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

7

A lény buzogány ökle ökle, mellkason találja a fiú mentális testét, aki ettől a várfalnak csapódik. 
~ Meg foglak törni! Sziszegi. ~ Nincs hatalmad felettem! Nem hagyom!
Pusztulj innen!
(Lucky 8-20 visszaszerzi az elméjét)

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

20

A lény befolyása gyengülni kezd. Üvöltése zeng a fejében.

Alric vállai megereszkednek. Abbahagyja a kapálózást , majd a feje előreroskad.
-Engedj el! szól Wangnak, aki épp akkor védi ki Lara átkát. -Vége van!
Ép 15 a mentális sebzés miatt.

Egyszer csak érzem, hogy Alric abbahagyja az eszelős kapálózást és már nyugodt hangon kimondja, amit hallani akartam. Vége van.
- Vége bizony pajtás - felelem egy megkönnyebült sóhajjal. Elengedem a karját, de még mielőtt megszökhetne magam felé fordítom és nevetve megölelem. - Üdv újra köztünk. Tudtam, hogy visszajössz. Ügyes voltál.
Itt már végre elengedtem, hogy lélegzethez jusson.
- Oké, már csak a pálcádat kellene visszaszerezni. Azt hiszem Laránál van. Ha jól látom, a támadóinknak annyi, szóval lássuk el a sebesülteket, aztán indulás.
Alric észhez térésével hatalmas kő esett le a szívemtől. Már csak arra voltam kíváncsi, hogy találtak-e a kínzó átkok.

A támadó Látja, hogy nincs bajban van. Az arcát kelések torzítják, látása jelentősen romlott. 
-Rohadjatok meg! Üvölti 
Protego! 

Administrator carried out 1 launched of one D9 :

Daniel átka mellkason találja, de szerencséjére a medál felfogja a találatot. Ettől függetlenül padlóra kerül. Amilyen gyorsan csak tud, feltápászkodik, de Tia már rajta is van egy újabb átokkal. 
védekezés Tia ellen 

Administrator carried out 1 launched of one D9 :

Tia átka is eltalálja, amitől nagy ívben az egyik szökőkút felé repül és egyenesen a vízben landol.
Ugyan a kábítóátok hatna, de a vízben a fuldoklás miatt hamar magához tér. 
Mérgesen a közeledő Danielre acsarog.
- Találkozunk még fiú! Nem felejtelek el! És legközelebb te leszel az első a sorban aki kidől!
Azzal egy halk pukkanással dehopponál.

A kísérőtök ébredezik és fejét vakargatva körbenéz. 
-Miről maradtam le?
Feltápászkodik a földről és lábával megrúgdossa a földön heverő emberét. Elárultál! dörmögi...

Garrgantis prof gyanakodva méregeti Wangot.
- Őszinte leszek fiam, nem tudom már. Az biztos, hogy az erdő szélén eléggé ráijesztettem arra a kölyökre a medvefejemmel. Indulhatunk?

Az átkomat ugyan kivédte Wang, de nem sokkal később Alrik visszatért vagyis újra a normalis önmaga lett. Szinte biztos vagyok benne hogy ennek az egésznek a medáljához van köze..
~Ezt még meg kell kérdeznem tőle
Közelebb lépek hozzá, és odanyújtom a pálcáját, és amikor venné át rászorítok a kezére és a szemébe nézek
- Sajnálom.. Nem akartalak megátkozni, de komolyan kezdtem félni hogy megölitek egymást..... - mondom csendesen
-Amúgy mi történt?.. Mármint ez mi volt?
Közben a többiek legyőzték a megmaradt 2 törököt ami szuper hír. A drágalátos kísérőnk pedig most ébredt fel
- Hát őszintén rengeteg dologról maradt le. És nem az volt az egyetlen aki elárult minket!
Aztán a többiekhez fordulok
- Mindenki egyben van? Tia, ugye nem találtak azok a cruciátus átkok?

Most hogy vége lett a harcnak, kezdett kiürülni belőlem az adrenalin.
- Valahogy úgy volt, igen - fordultam Garrgantishoz. - Elnézést a gyanakvó kérdésért professzor, de ennyi jól felkészült összeesküvő után biztosra akartam venni, hogy nem más rejtőzik egy álca alatt. Örülök, hogy ön az és nincs baja.

Ahogy visszafordultam Alrichoz, éppen Lara halk bocsánatkérését hallotam.
- Semmi gond, mindannyian féltünk szerintem. De nem hagytam volna, hogy Alricnak vagy bárkinek baja essen.

Próbáltam mosolyogva nézni rá, helyette azt éreztem hogy megremeg az ajkam és folyni kezdenek a könnyeim. Hisztérikusan  szedve a levegőt magamhoz húztam Larát és őt is magamhoz öleltem.
- Nagyon féltettelek titeket - szipogtam bele valahova a tarkójába. - Ennyire még sose álltunk közel, hogy elveszítsünk valakit. Legszívesebben végig ölelgetnék most mindenkit. Magát is, jöjjön.

Teszem hozzá és intek Garrgantis kísérőjének.
- Hogy van a feje? Nem szédül?

Végre vége volt és kijöhetett rajtam az egész napos feszültség. Alricot féltettem a legjobban, meg Tiát. Erős lány és remek párbajozó, de így utólag nem kellett volna hagyni, hogy egyedül nézzen szembe a vezérrel. Nagy baj is lehetett volna.
De nem lett. És Ő, Lara meg Helen mind biztonságban vannak a társaikkal együtt.

A legközelebbi elterült törökhöz mentem megnézni, hogy él-e még és hogy van-e bármi a zsebében, ami azonosítja a támadóinkat.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

4

"Jön még valaki ölelésre? A prof talán?" - Kérdeztem magamtól nevetve keresés közben.

A reductóm betalált de a medál megállította egy részét,viszont még így is hátra repült tia átka csak fokozza a dolgot és egyenesen a szökőkűtba esik,éppen a vízt használnám,hogy rá támadjak de elhopponál miután igéretet  tesz,hogy majd legközelebb engem üt ki elősször,nemtudom miért nem Tiát akarja viszont ez így jobb,ha engem céloz majd a többieknek jobb esélyeik lesznek.A többiekre gyorsan pillantok vissza és a dühöm lassan hül lefele ahogyan figyelem őket,mindenki megvan,senkinek se esett túlságosan nagy baja.A szökő kúthoz le ülök és a vízmágiámmal csomó cseppet vonok ki belőle amiket különözően kezdek el mozgatni a további nyugtatásomra,valami furának érződik... De micsoda? A kezemet fel emelve akarnám átrendezni a cseppeket amikor valami furcsát veszek észre a kezemen. *Hmm? Nem mocskolhattam be ennyire a kezemet* gondolom ahogyan a kezemre pillantok..Mocskos,de miért vörös? A cseppeket a kezemre gyűjtöm és megpróbálom azt megtisztítani de a cseppek ugyanolyan tisztán térnek vissza mint alapból,de ez miért? A kezemet közelebbről kezdem el nézni és a mocskot felismerem.  *Vér? De az nem lehet, Nem találtak el,minden vágást már éreztem volna és nem is voltam ennyi vér közelében,és ha vér is miért nem jön le?*  ahogyan a gondolat átfut a fejemen csak egy hirtelen puffanó hangot hallok mögülem,azonnal fordulok viszont semmit sem látok,kivéve... mintha a szökőkúton vér lenne ráfröcskölve,de egy pislantás után már el is tűnik és a kezemre visszanézve  viszont nem tűnt el róla a vér,sőt... Mintha erősebb lenne a színe.A fejemet csak megrázom erősen és mikor a szemeimet újra ki nyitom csak a tiszta kezemre figyelek,de a szemem sarkából még mindig észre venném a vöröset rajta. *Mi a fene....* Azzal inkább csak igyekeztem a kezeimre húzni az újaimat,és ekkor veszem, észre,hogy a cseppjeim jelenleg engem köröznek kis jég szilánkokká fagyva,gondolom reagáltak a gondolataimra,azzal inkább igyekszem elterelni a figyelmemet a cseppek különböző módón való irányításával de még mindig fura érzésem van,mintha folyamatosan valami nehezék lenne rajtam.  
*Biztosan csak fáradt vagyok,inkább vissza kellene mennem a többiekhez mielőtt Helen jön és felpofoz mint ahogyan igérte*  Ahogyan igyekszem a többiekhez csak tovább játszadozok a vízzel és még az elején Tia és Darman Kommentjei miadt inkább hátrébb maradok és egy közeli falnak(vagy felőlem lehet fa vagy hasonló) a tövébe ülök le és csak igyekszem a figyelmemet elterelni a minél intrikáltabb dolgokat készítve a vízből.

Az átkom végül Danielével együtt eltalálja a férfit, aki métereket repülve egyenesen a szökőkútba köt ki. Érzi, hogy erősebbek vagyunk nála jelen pillanatban, így inkább elhoppanál. A téren végre csend van. Darman felé igyekszem ellenőrízni jól van e? A csata ideje alatt szinte nem is láttam őt. Hála Merlinnek semmi baja.
- Mindenki jól van? - teszem fel a kérdést, aztán rájövök hogy hülye kérdés volt. Hogy lennének jól? Bár volt némi ütközetünk ezelőtt is, ilyen még igazán soha nem volt. És nincsenek hozzászokva ehhez. Nem mindenki nevelkedett a háborút túlélő halálfalók között, akik társaságában ennél ádázabb küzdelmek is zajlottak.
Egy gyors puszit adok Darmannak, majd Danielhez sétálok.
- Ne emészd magad túlságosan. Egy ilyen csata mindenkiből a legrosszabbat hozza ki. De ne feledd. Én látom az elmédet is, ami most nincs túl jó állapotban. Ha rám hallgatsz, megnézeted magad az Ispotályban, ha hazaértünk. Segítenek. - mondom a fiúnak, akinek az eddig jól elrejtett személyiségi jegyei törtek elő a csatában. De pont nekem nincsen erkölcsi alapom bárkit is elítélni.
Megyek tovább a téren és mindenkit ellenőrzök, épségben van e?

Wangnál, Alriknál, és Laránál kötök ki végül.
- Ügyesek voltatok srácok. - mosolygok rájuk. -Jól láttam, hogy te nem csak a külső, de a belső démonjaiddal is küzdöttél? És legyőzted mindkettőt. Szép munka. Én aztán tudnék mesélni arról, milyen egy fenevadat féken tartani. - jegyzem meg még csendesen.
- Nem Lara. Nem találtak el az átkok. - válaszolok a lánynak, de a hangomban szomorúság bújkál. - Tudod nem most találkoztam velük először, es picit lefagytam, de szerencsém volt. Nagyon ügyes voltál te is.
Végül a mellettünk álló profhoz. fordulok.
-Jól gondolom, hogy ez csupán egy közjáték volt, ugye? Számíthatunk vajon még ilyenre, vagy mostmár fogjuk azt az izét, és hazamegyünk? - teszem fel a kérdést, ami valószínűleg nem csak engem foglalkoztat.
Látom a társaimon, hogy mindenki fáradt. A kintről jövő fenyegetést ugyan elhárîtottuk, de valami sokkal rosszabbal jell megküzdenünk. A csata mindegyőnk belső démonait felszínre hozta. Kinél jobban, kinél kevésbé, de ott vannak mindegyikünkben.
Lassan sétálok vissza a társamhoz, akiben pontosan érzem a fáradtságot.
Átölelem, és úgy suttogom neki.
- Gyere! Együtt mindent legyőzünk!

Ahogy sikerül leterítenem az ellenségem Alric felől érkezik ócsárolás, sértegetés.
Mire felé tekintek addigra már Wanggal hadakozik. S éppen a földre kerül.
Érzem, hogy a sötét Darman vagy, hogy nevezzem mert a Sötétke nem biztos, hogy a legszebb becézés.  A mási felemnél megy fel a pumpa. Érzem, hogy egyre erősebben markolja a pálcát s a nyelvem hegyén van a következő átok. S  tudom jól nem ellenségnek hanem barátnak tartogatja.
Egyetlen egy szerencsém van. Még mielőtt megindulna a megigézett társam ellen utoljára rápillant a földön fekvő kiütött ellenfélre. S valamilyen elégtétel melegszik mellkasomban.
* Te rohadék, ..... ! * kiállta koponyámban.
Én kaptam az alkalmon s vissza szereztem az irányítást.
* A java még csak most jött volna főleg a kis gyönyörű barátnőddel. * mocskolódik nekem
* Fogd be  a szád Sötétke. * morgom oda neki ahogy látom vissza hullani az elmém egy hátsó zugába.
Ahogy a tudatomban az utolsó szikrája is elhalványul vissza “változok” normális valómba.
Mire végzek magammal a bunyó abbamarad s véget ér.
Tia puszija, ölelése s szavai töltenek el melegséggel.
- Mint Bony és Clyde. - vágom rá neki.
- Professzor úr, nem mehetnénk haza? - kérdezem mert már kezd sok lenni a mai adrenalin adag.
- Vagy legalábbis a célunkhoz közelebb. - teszem hozzá mert haza tut nem mehetünk s úgy hangozhatott ez az egész, mintha egy kisgyerek lennék.

Az öreg török Fejét masszírozva odaballag hozzátok, De Wang invitációját rideg tartózkodással fogadja.
-Köszönöm fiatalember, azt hiszem kihagyom. Azzal félre vonja a professzort és pusmogva társalogni kezd vele.
Rövidesen ismét visszatérnek hozzátok, ünnepélyes komolysággal az arcukon. 
-khm. Nos ahogy mondtam, a relikvia a Panorama múzeumban van. Ha készen állnak, indulhatunk.
Kinyújtja előre a kezét, jelezvén, hogy csoportos hopponálásra készül.


Ahogy megérkeztek a múzeum előtti térre. 
Egy kör alakú épület magasodik előttetek. Az impozáns épületre ez van írva: " Panorama 1453 History Museum" 
Az öreg morog valamit. és elindul a bejárat felé. 
A professzor, aki szemmel láthatóan értette mit mond, mosolyogva hátraszól a válla fölött. 
-Ez a múzeum 1453 május 29-én zajlott ostromnak... Konstantinápoly ostromának ad otthont. Innentől számítják Isztambul felemelkedését. Az itteni védő sereg 9000 fővel várta be a közel 70 000 Főt számláló Oszmán sereget, a végsőkig várva Hunyadi seregének segítségét, mint kiderült hiába. II. Mehmet jött, és rövid idő alatt elfoglalta a várost.

Beléptek az épületbe és egy körpanorámás terem fogad titeket. A kasszában senki nem vár.
A panorámás kép teljesen körbe fut a falakon, középen egy kis körgyűrű alakú terepasztal helyezkedik el, ami a kép részét képezi. Az asztal közepe lyukas. Az öreg megmozdítja az egyik ágyút és egy halk kattanás kíséretében a középső fedlap elcsúszik, majd kiemelkedik belőle egy kis arany ikon.
A mechanikai szerkezet miatt feszengve hátra szól. 
-A mugliktól loptuk. Itt aztán hókuszpókuszozhattak volna, védő varázslatokat keresve. 
A kis ikon furcsa enyhe fényben ragyog  egy szárnya süveges embert ábrázol, szárnyakkal.

Relikvia
A férfi nagy áhítattal a kezébe veszi, majd átnyújtja Darmannak.
-Nagyon vigyázzanak rá professzor. Hitünk utolsó igaz ereklyéje. Tudom hogy önöknél jó helyen lesz.

A prof beszélget az egyik úgymond társával. Én inkább végignézek a társaimon.
Mindenki fáradt leharcolt, bár nem igazán sebesült meg.
* Most igazán nagy szerencsénk van vagy jó harcosok lettünk? * teszem fel gondolatba a kérdést magamnak.
De a gondolkozás nem sokáig tart. A prof társa el hopponál minket a relikviához.
Vagyis az épülethez. Ami egy igencsak szép múzeum.
A történelmet nem igazán vágom ezért érdeklődve hallgattam a kis információt.
- Az szép létszám különbség. De a különbség okán nem is lehet hatékonyan védeni a várost. - osztom meg a gondolatom a tancibával.
- Azok a Hunyadiak miért nem jöttek? - kérdezem.
Ám választ nem kapva valami furcsa mugli mechanika lép működésbe.
- Na igen ezt magunkfajta varázslók kereshettük volna. - mondom mosolyogva.
* Jó kis ötlet. Erre nem gondol az egyszerű varázsló az biztos. * teszem mellé gondolatba.
* Igazán érdekes egy szobor ez. *
- Mit ábrázol és mire képes? - kérdezem az embertől, hogy tudjam mit kezdjünk vele s mennyire veszélyes esetleg.
- Persze vigyázni fogunk rá nagyon. - mondom biztatásként.
* Ezt meg valahogy lakat alá kellene tenni. De mivel nem bízok senkiben sem a felnőttek közül jó lenne valami spéci hely. * gondolkozom
Majd a térdemre csapok s oda megyek a többiekhez míg a felnőttek megbeszélnek valamit.
- Ezt tudom már hova kellene elrejteni. Van a suliba egy szoba igaz sosem találtam még meg de állítólag létezik. A manókat hallottam róla beszélni. Csak azok léphetnek be akik tudják, hogy hol keressék s mindenkinek máshogy néz ki más van benne... stb. Vagyis ha én ezt oda beviszem akkor csakis én tudom ott megtalálni vagy éppen azok akik akkor velem bejönnek s velem tartózkodnak odabent. - halkítom le suttogósra a hangom.
- Segítetek megkeresni, s oda elrejtjük az ilyen kincseket? Mit mondotok? - kérdezem még halkabban.
 
Majd vissza fordulok a felnőttekhez.
- Most, hogy megvan a szállítmány mikor megyünk vissza?  - kérdezem a proffot.
Nem igazán akarom tudtukra adni, hogy elég volt mára az izgalomból. Plusz mivel nap közben nem igazán pihentem sokat kezd  a fáradtság is kijönni rajtam ahogy a sok sok adrenalin áthaladt a testemen.

Már bántam az érzelmi kitörésemet látva, hogy mindenki inkább csak hülyének nézett.
"Maradtál volna inkább csöndben. Kell neked folyton ugrálni"
Inkább csöndben hallgattam, ahogy elhoppanálunk a múzeumhoz, és ahogy Garrgantis professzor magyarázza a történetét.
- Nem emlékszek pontosan, de valami olyasmi rémlik, hogy kértek valamit a segítségért cserébe, de a császár megtagadta - motyogtam, de olyan halkan, hogy inkább csak tátogtam.
A szemem sarkából Tiát néztem, hogy mit szól a múzeum történetéhez. Egy valamire tisztán emlékszek a történelem órákról. Ebben a csatában nem vett részt ugyan, de volt valaki, aki nagyon sokat küzdött az Oszmán Birodalom ellen és ellenük való harcban vesztette életét. Legalábbis így tudtam, amíg nem találkoztam szembe vele az első órámon Garrgantis professzorral. Harmadik Vlad, Havasalföld vajdája, a karóbahúzó, a sárkány fia.

Elégedetten néztem, ahogy Darman átveszi az ereklyét.
"Mondtam, hogy ő a csapat legfontosabb tagja. Hehehe"
A szoba amiről beszélt ismerős volt. A végszükség szobája, vagy valami hasonló. De nem mertem mondani. Inkább csak szótlanul bólintottam a kérdésére. Még szép, hogy segítek. Várakozón néztem a professzorra, hogy mehetünk-e. Szép hely ez a Isztambul, de elég volt belőle most egy kicsit.

Wang nem kicsit viselkedik furcsán. Igaz nem válaszol a kérdésemre de mintha bólogatna s benne lenne egy kis felfedezésbe hazai terepen.
- Mi a baj, koma? - állok mellé s kérdezem tőle suttogva.
Valami biztos van, mert nem szokott így viselkedni.

Bevallom, elfáradtam. Nem is kicsit. Így csak arra eszmélek, hogy egy múzeumban álldogálok, ahol a kísérőnk éppen a történelmi helyzetet ecseteli. A szavak csak félig hatolnak be  tudatomba. 
- Hunyadi, Oszmán sereg stb... mintha már hallottam volna valahol a történetet, bár kicsit más oldalról nézve.  - mondom elmélázva. - Hogy is szólt a mese? - emlékezek vissza, majd mintha könyvből olvasnám kezdem el mesélni a történetet, melyet immár több mit 500 év távlatából, mintegy családi mesét hallottam. Némiképp persze átalakítva a helyzetnek megfelelően. 

"A magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb győzelmeként tartja számon a nándorfehérvári diadalt. 1456 júniusában II. Mehmed hadait Hunyadi János serege kergette el a vár alól, a vereség hatására a szultánnak el is ment a kedve a Magyar Királyság elleni harctól. Ebben az időben élt udvarában a havasalföldi fejedelem, a Drakulaként is elhíresült Vlad Tepes öccse, Szép Radu, akivel évekig tartó szerelmi viszonyt folytatott. Radu még gyerekfejjel, alig 7 évesen került Drinápolyba, II. Murád szultán parancsára. Bátyjával, a későbbi Karóbahúzó Vladdal túszként éltek az oszmán birodalom fővárosában, bizonyítva apjuk, II. Vlad havasalföldi fejedelem hűségét. Radu itt ismerkedett meg a szultán fiával, a nála öt évvel idősebb Mehmeddel, akivel együtt tanult és bizalmas barátokká váltak. A barátságból később szerelem lett: a bizánci krónikák szerint Radu idővel az ifjú trónörökös szeretője és ágyasa lett. Megnyerő külseje, és a trónra kerülő Mehmedhez fűződő viszonya miatt kapta a Szép előnevet.
A bizánci görög történetíró, a kortárs Laonikosz Khalkokondülész beszámolt szenvedélyes kapcsolatuk kezdetéről. 1451-ben az ifjú szultán csaknem a fiú kezétől halt, amikor erőszakot próbált tenni a havasalföldi hercegen. Lakomára hívta, majd egy ital ígéretével a hálótermébe csalta. Rávetette magát a belépő fiúra, aki ellenállt. Amikor akarata ellenére a szultán megcsókolta, előkapta tőrét, és belevágta azt a szultán combjába, majd elszaladt. Ebben az időben Radu még alig kamaszodó ifjú, 14 éves, a szultán pedig 19 éves volt. Ismételjük, egy túszként élő kamasz tőrt döfött a világ leghatalmasabb uralkodójába. Így aztán nem csoda, hogy ijedtében a fiú felmászott egy fára a kertben, és egyes feljegyzések szerint a szultánnak kellett utána másznia és szavát adnia, hogy nem esik bántódása.
A sebet hamar ellátták az udvari orvosok, az esetnek pedig nem lett következménye – hacsak az nem, hogy Radu hamarosan a szultán kegyence és ágyasa lett. Áttért az iszlám hitre, majd befolyásos pozíciót kapott az udvarban, és később hadvezérként részt vett Mehmed hadjárataiban. Vele tartott a bizánci főváros, Konstantinápoly 1453-as bevételénél is, és beköltözhetett a később itt épített Topkapi palotába, a szultán otthonába. 
Hogy II. Mehmed kedvét leli a fiatal fiúkban, az nem sokáig maradt titokban a nagyhatalmak képviselői előtt. A Velencei Köztársaság vezetői például kiterjed kémhálózatuknak köszönhetően tökéletesen tisztában voltak ezzel, és tárgyalásaik során rendre szépséges férfi rabszolgákkal próbálták lekenyerezni a szultánt.

1462-ben eljött az idő, hogy az uralkodó megjutalmazza hűséges társát. II. Mehmed Havasalföld elfoglalására indult. A janicsárok seregét Szép Radu vezette, féltestvére, a kegyetlenkedéseiről hírhedt fejedelem, Vlad Tepes pedig visszavonult Erdélybe. A III. Vlad néven uralkodó báty a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, a falvakat felégette, a kutakat megmérgezte. Ráadásul az érkező oszmán hadakat “Tepes erdeje” fogadta Tergovistye mellett: a húszezer karóba húzott török katona látványa még a sokat tapasztalt janicsároknak is sok volt. A saját arisztokratáit is rövid pórázon tartó Vlad ellen fellázadtak a nemesek a harcok során és elárulták. Vlad Tepes így a Magyar Királyságban korábbi szövetségesénél, Mátyás királynál keresett menedéket, de helyette tömlöcbe vetették, majd mgölték. Fejét pedig Konstantinápolyba hozatták, és itt karóba húzták, bizonyitván, hogy sikerült végleg megölni az ördögöt. - fejezem be a történetet. 

Közben látom, hogy amiért jöttünk, végre Darman kezében van. Remélem, most már indulhatunk is vissza.

- Jó ötlet! - súgom oda Darmannak. - hazamegyünk és megkeressük azt a szobát. 

Igen, úgy tűnik Tiának is az apja jutott az eszébe, mert mesélni kezdett. Sok olyat, ami rémlett a történelem könyvekből, és mégtöbbet, ami nem.
Talán hozzászokhattam volna, de mégis meglepett az ereje és a tartása, ahogy rezzenéstelen arccal beszélt az apja állítólagos haláláról és hogy menniyen szörnyetegnek tartották. Én erre nem lettem volna képes. Hagytam volna, hogy ez érzéseim eláruljanak. Egyszerűen csodáltam ezt a lányt és nem értettem miért tudok vele egy küldetésen dolgozni.
"A lábkörméhez se érek fel."

Ekkor Darman odalép hozzám és megkérdezi, hogy mi a baj.
"Mégis mit mondjak erre? Rettegek a gondolattól, hogy meghalnak és én újra egyedül maradok? Hogy szégyellem az érzelmi kitörésemet és gyűlölöm, hogy ilyen gyenge vagyok? Hogy elborzaszt a lehetőség, hogy talán szerelmes vagyok a barátnőjébe? Hogy hiányoznak a szüleim és ha tudnám, hogy a túloldalon találkozunk, akkor még ma átvágnám a torkomat?"
Nem lehetek őszinte. Ez a kretén így is képes aggódni értem és veszélybe sodorni magát, hogy ne kerüljek bajba. Nem akarom, hogy az én gyengeségem miatt áldozza fel magát és fossza meg Tiát a boldogságtól. Ahogy Alricot meg Danielt se hagyhatom meghalni.
Ránéztem a srácra és megvontam a vállam. Ő nem elme mágus, neki hazudhatok. Vagyis csak részben.
- Csak túl sok minden történt túl gyorsan. Kimerítő ennyi mindent érezni. Ha hazamegyünk, jobban leszek. Apropó jobban leszek. Örülök, hogy jól vagy. Egy pillanatig tényleg aggódtam érted, amikor kiborultál a harc elején. De végül nem kellett félteni. Nem hiába vagy az egyik példaképem.

Egy kényszeredett mosollyal megveregettem a vállát. Egész jó gyakorlatom van az ilyen álarc készítésben.

A téren történt eset, valahogy megrázza belülről. Életében először, most volt elszenvedője egy Daeva erejének és őszintén szólva, nem volt túl jó. Az, hogy megfosztották az irányítástól, az hogy fékevesztett dühét a társaira eresztette, egy új dimenzióba terelte a személyiségét, a gondolatait. Vajon mennyi volt igaz abból amiket mondott. Tényleg ezt érzi legbelül? Tényleg így gondolja? El tudná viselni a többiek tekintetét? Azt, ahogy pár perccel azelőtt néztek rá? Nem tudja. De akárhogy is, ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit.
Lara bocsánatkérését elfogadja ugyan, de szavai üresek.
-Majd ha visszaértünk a suliba, lesz egy kis megbeszélnivalónk. Most előbb hagyjuk itt ezt a helyet. Őszintén meglepi Wang reakciója. Nem gondolta volna, hogy a srác ilyen mély érzésű. Nem húződik el, inkább zavartan meglapogatja a srác hátát. 
-Öm izé... Köszönöm, hogy feltartóztattál. Dörmögi. Miután elengedi, figyelme az öreg törökre irányul. -Rendben van! Induljunk!
Azzal megfogja a karját és jön a jól ismert köldökrántás és a halk pukkanás.
Az épület igazából nem túl nagy. Tekintetét ide oda járatja, további török gyilkosok után kutatva.
Szerencsére, útjaik a fennmaradó időben nem keresztezik egymást. A bent kialakult éjszakai rögtönzött történelemóra untatja. Ami viszont ez után jön, annál inkább felkelti az érdeklődését. 
-EZ AHURA JELKÉPE! MESTERÜNK ŐSI ELLENSÉGE. AZ ISTENEK ŐSATYJA. NE ÉRJ AZ EREKLYÉHEZ. HA MEGTESZED VÉDEKEZÜNK. HIDD EL NEM JÁRNÁL JÓL.
- Egy elnyomott vallás főistenének jelképe. A daevák nem komálják! Szólal meg csöndesen.
-És most menjünk! Csöndben figyeli ahogy Wang és Darman csevegnek, de úgy dönt nem szól közbe.

Az öreg török Tia tájékoztatóját hallva, elismerően bólint. Ezt olyan részletesen mesélte el, mintha ott lett volna kisasszony! Valóban így történt. Isztambul felemelkedése ekkor kezdődött. Elégedetten  Alric szavait hallva, csak bólint és Wanghoz fordul. - Ez egy szent ereklye. A hatalma, a tulajdonságai még nem tisztázottak. Az igaz úr hatalma minden gonoszt elűz, és minden rosszat képes megszüntetni. Viszont hogy kinél aktivizálódik... Azt nem tudjuk. Nem egyértelmű. Eddig néhány kiválasztott volt a történelemben, akinek sikerült működésre bírnia. Vagy mondjuk úgy, hogy méltónak találtatott, hogy használja.
Akárhogy is, nem férhetnek hozzá. Azok akik a téren voltak, csak egy része annak a szervezetnek. Múlt évben néhány piramist fosztogattak. és most, történelmi erődöket keresnek fel és csak sejtéseink vannak arról, hogy mi után kutatnak. De most induljatok! Egy intésre egy vidám lángocska gyúl a terepasztal közepén. Szolgáljátok ki magatokat! Mutat a terepasztalon heverő homokra. És jól vigyázzatok rá! Szerencsés utat.
Azzal sarkon fordul és kisiet a múzeumból.

- Értem, köszönöm. Biztos lehet benne, hogy jól fogunk vigyázni az ereklyére - feleltem a tájékoztatásért cserébe, majd Darmanhoz fordultam. - Egyelőre maradjunk a tervednél. Ráérünk utána azt vizsgálni, hogy kinél aktivizálódik. Már ha azt megvárjuk.

Utána hátrébb léptem, hogy a többiek használják a homokot. A múltkor én hoppanáltam először, és mögöttem elszabadult a pokol és nem akartam kétszer ugyanazt a hibát elkövetni. Kövessünk el egy másikat.
Amikor már mindenki átért, még a professzor is, akkor utaztam vissza csak a kastélyba. A megkönnyebbülés és a jókedv álarcát még magamon hagytam, amíg vissza nem értem a hálókörletekbe. Némán elmentem az ajtó mellett, ami valaha Lisa szobájába vezetett, de most üresen tátongott.
A szobám pont úgy várt, ahogy hagytam. Luna és Odin is vadászaton volt, így tényleg önmagam lehettem. Az ágy vagy a szék helyett a padlóra ültem, hogy a kellemesen hűvös falhoz tudjam támasztani magam. És akkor végre úgy igazán tisztán és őszintén kitört belőlem a sírás.

*Végre vége van! És mindenki túlélte!* - ez nem az egyestlen, de mindenképpen a leghangosabb gondolata most az elmémnek, amelyet természetesen szorosan véd az okklumencia pajzsom. Senki nem láthat mögé, és ez így van jól. Senki nem láthatja, hogy az imént felidézett történettel együtt olyan kérdések is felmerültek bennem, amelyeket sokszor próbálok elodázni, még magam elől is elzárni. A vérontás, a gyilkosság, a halál gondolata, melyet én okozok sokkal jobban elborzaszt, mint azt bárki is gondolná.
Visszaemlékezés: 
"- Hozzá lehet ehhez szokni? - kérdeztem apámtól, akitől nem túl megnyugtató választ kaptam. 
- Nem tudom! - válaszolta. - Rossz embertől kérdezed. Nekem sosem voltak ilyen aggályaim, még mielőtt vámpírrá váltam sem. - Akkor mesélte el a történetet. Nem köntörfalazott, nem rejtett el részleteket, nem szépített. - Nézd Tiara. Én sosem voltam jó ember. Korán megtanultam, hogy ha nem vagyok elég kegyetlen, velem lesznek azok. Őszinte leszek hozzád. Nem tudom, amikor meghalsz, hogyan térsz vissza. Míg a szellemek hátrahagyják földi testüket, és a lelkük marad tovább a földön, a vámpírok a lelkükkel fizetnek a fizikai öröklétért. Nem szükségszerűen kegyetlenek, sokan megőríznek valamennyit emberiességükből. De a vámpírok, azok, amik. Az életerejüket mások életerejének elszívásából nyerik. Tehetik ezt önkényesen elvéve, kérve, csábítva, esetleg hajlandó áldozatokon, de a tény az tény marad."  
 
Visszaemlékezés vége. 

Gondolataimból felriadva azt veszem észre, a társaim egy kupac homokba markolva eltűnnek mellőlem. 
Darmanra és Wangra mosolygok, majd megsimítom kedvesem kezét. - Induljunk! Gondolom te a könnyebbik utat választod. Várlak odaát! - nézek rá,aztán Wangra nézek vissza. - A suliban találkozunk! - majd beleszórom a port a lángokba, és érzem is a jól ismert émelyítő érzést.

Játékban részt vettek:

Dragneel Darman: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=35KP
Tiara Prince: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=41KP
Lara Lestrange: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=25KP
Wang Blackthorn: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=59KP
Alric Maggot: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2=23KP
Daniel Cards: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2+2=27KP
Helen Green: 5+2+2+2+2+2+2=17KP

Házpontok:

Auctoritas: 10pont
Khimeras: 10pont
Favoritus: 15pont

Miidenki dobhat csokibékát is!