84. Egy felkérés - A megérkezés

Ahogy átjutottatok a portálon, megkérnék MINDENKIT, hogy dobjatok egy Szerencsekockával, majd az alapján lesz az alábbi helyzet:
1-10 Nincs semmilyen rosszullét
11-20 Rosszullét tör rá arra, aki ezt az értéket dobta


Darmannál kicsit másképp alakulnak a dolgok, hiszen a Térmágiájának köszönhetően neki kicsit máshogy vannak a kockaértékek:
1-15 Nincs semmilyen rosszullét
16-20 Rosszullét tör rá
 
Ahogy körbenéztek, a férfi kicsit összeroskadva ül a székén. Nem tudjátok megsaccolni a korát, de körülbelül 70 év körüli, ősz szakállas, kicsit vékonykás férfinak néz ki, aki mosolyog rátok.
- Hát eljöttetek! Úgy örülök nektek. – szólal meg, és gyorsan elkezdi összeszedni a földről a könyveit, ami szanaszét vannak. – Jaj, ne haragudjatok, nem szerettem volna szemtelen lenni, Bema Pó vagyok, én küldtem az igazgatónőnek a levemet. Ne haragudjatok a kupleráj miatt, ugrálnom kell folyamatosan, egy perc nyugtom sincs.

http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=289Meg_rkez_s.jpg

Kicsit fura érzés volt átmenni a kapun, de szerencsére semmi bajom nem lett, mégcsak rosszul se lettem. Érdeklődve nézek körbe a kis szobában, megbámulva mindent.
- Elnézést.. - nézek a székében összeroskadó férfire, ahogy rájöttem, hogy kissé udvariatlan volt az előbbi tettem. Nem túl feltűnően végignézek az idős férfin és próbálok rájönni arra, hogy hány éves lehet, nem túl nagy sikerrel. A haja és a szakálla az idő múlásával lassan őszbe fordult. Szívesen megkérdezném róla a többieket, de nem illik mást kibeszélni, főleg nem úgy, hogy a személy is jelen van. 
- Semmi gond.. -mondom, miután elmondta a mondandóját és felveszem az egyik meszebb lévő könyvet és adom oda neki, majd megyek vissza az előbbi helyemre. Legszívesebben már most megkérdezném hogy mi olyan fontos, hogy levélben nem lehetett leírni, de egyenlőre inkább csendben maradok.

Ahogy átlépek a portálon, nekiesek az előttem álló szekrénybe. Rettenetes hányinger tör rám, és úgy érzem, mint aki tengeri beteg lett: kénytelen vagyok a szekrényt magamhoz ölelni, ami eléggé jó biztonság érzetet ad. 
- Remélem nem fogunk tovább imbolyogni ezen a hajón, mert mégrosszabbul leszek, az is tuti. Nincs egy vízszintes hely valahol? - kérdezem, majd a férfira nézek: nem éppen egy fiatalember, de így első ránézésre megnyugszok, hogy nem épp egy vén csókával van dolgunk. Csodálatos. - És mégis miért mi? A tanáraink többet tudnak, és jobb tudással rendelkeznek, mint mi.
Na tessék, kicsúszott megint a szádon a sok hülyeség. De végülis igazam van, vagy igazam van? Az émelygés mintha csillapodna, de jobbnak látom azt, ha kapaszkodok addig, ameddig stabil nem leszek. Amennyire tudok, és lehetőségem van rá, körbenézek a helyiségben: egy kandalló van a szemközti falnál, ami előtt egy kényelmes karszék; egy asztal egy könyvvel a tetején, és további rengeteg könyv. De valami miatt szemet szúr nekem két ajtó, ami elkezdi a fantáziámat birizgálni: vagy az csak egy ajtó, és én látom kettőnek? Tudja a fene. Valahogy erőt veszek magamon, és a könyvespolc segítségével elmegyek egészen az előttünk lévő, két kanapéhoz, amire remegve leülök, majd becsukom a szememet. Hát persze! Megpróbálok vizet inni, aztán az vagy segít, vagy nem, így előveszem a táskámból a kulacsomat, és iszom egy kortyot: de valamiért olyan furcsa íze van, olyan narancsleves, majd barackos, aztán egy újabb ízre vált, a dinnyére. Dehát én nem is azt tettem el, hanem vizet. Ez akkor mégis hogyan lehetséges?

Amint belépek az átjáróba, azonnal tudom, ennek rossz vége lesz. Sosem bírtam a pörgést, így a zsupszkulcsokat se, de ez! Ez a valami még rosszabb. Úgy érzem, hogy totálisan kifordítottak belülről. Nem túl aranyvérűhöz méltóan esem ki valahol a pörgés túloldalán, és öklendezve rogyok a padlóra, majd úgy is maradok.
Csak remélni tudom, hogy nincs közvetlen veszély körülöttem, mert képtelen lennék most megvédeni magam. Persze ilyenkor nincs nálam hányás elleni bájital, ami a múltkor kifogyott, és azóta nem volt időm újabb adagot csinálni. 
A fejem is majd szétrobban, így inkább csukott szemmel próbálom ülő helyzetbe tornázni magam.

Ahogy átlép a portálon, mintha kifordítanák kétszer majd belehánytak volna a kifordított gyomrába. Hopponált párszor, ez most más.
Megérkezik a célhoz, de abban a pillanatban nekidől a  legközelebbi széknek. Az émelygés elviselhetetlen.
- Mi a fészkes...Blkhakhhh. A gyomortartalma az ínycsiklandozó étel, telibe trafálja széket, a  szőnyeget, meg úgy nagyjából mindent a sugár irányában. 
Kicsit kihúzza magát majd végigméri a savanyú szagban a káoszt amit okozott.
Fájó szívvel gondol arra a finom hússalátára, amit elfogyasztott.
- Micsoda pazarlás! Húzza el a száját. Majd társaira pillant. Bájitalosok segítsetek kicsit kérlek, én még nem tudom az Üst tisztító varázslatot, de ha visszaérünk az lesz az első, hogy megtanulom. 
Mint ha meg sem történt volna, hogy az öreg ingóságait telibe rókázta volna, megszólítja. 
Oké vén fószer. Mi a helyzet? Miért kerestél minket?

Bema Pót megmosolyogtatja a dolog, hogy van, aki nem bírja a portált.
- Igen, ez teljesen más, mint a Hoppanálás, teljesen normális a reakciótok, fiatalok. - mosolyog tovább, és végigméri a társaságot. - Kedves Alice, miért nem kérdezed meg azt, ami a fejedben jár? Látom azért nem igazán mert semmit sem tenni az ügy érdekében, ami rettentő sajnálatos. Igazán lehetnél egy kicsivel bátrabb, és cselekedhetsz nyugodtan. Áááá Helen: nem az, aminek látszanak a dolgok. Itt Cherubionban kicsit máshogy működnek a dolgok, mint a normális, megszokott varázslóvilágban. Tia, üdvözöllek téged is a várunkban. - Ekkor biccent a lány felé, majd Alric felé figyel, aki már inkább hányingerrel tiszteli meg a varázslót. - Tarsd a szádban villás nyelvedet: Pofix. Na így most már sokkal jobb. És ami a szobámat illeti, ha tehetném, mugli módszerekkel feltakaríttatnám veled a szobámat, ameddig nem fog csillogni, mint ezelőtt. Suvickus. Na most már máris jobb. Na de várjatok is egy pillanatot, mindjárt segítek rajtatok. 
Könnyű léptekkel az asztalánál terem, aminek a fiókjait elkezdi kinyitni, szitkozódik közben, hogy nem találja meg azt, amit keres, majd egy hatalmas kiáltással jelzi, hogy megtalálta, amit keresett. Egy apró, pici fiolát hoz elő, majd azok felé nyújtja, akik rosszul lettek az utazástól.
- Igyatok belőle 1 kortyot, ez majd segít nektek. De vigyázzatok, ha a kelleténél többet isztok, erős ájuláshoz vezethet, amivel akár napokig, vagy hetekig kiüthetitek magatokat. És hogy a kérdésedre válaszoljak, kedves Helen. Ti teljesen mások vagytok, mint a tanáraitok: mindegyikőtök egyaránt erős a maga nemében, amit még nem tudtok használni, és több bennetek a kalandvágy is. Alice, gyere csak ide, hadd adjak neked egy pohár vizet. - Elővesz egy poharat, és megtölti vízzel. - Idd csak meg, hátha nem leszel annyira karót nyelt. Ja igen, amit eddig nem is mondtam nektek: segítséget szeretnék kérni tőletek, és nem is hétköznapit. A fő varázslóról, Vigorol lenne szó, aki a helyi települést, ami nem túl nagy, összeugrasztotta a népet, ami nem volt egyszerű, hiszen mindegyik mugli. Így nem volt nehéz dolga, és saját magának a malmára hajtotta a vizet. Csak hogy érthető legyen: a családokat és barátokat egymásnak ugrasztotta egy erősebb varázslattal. Ezt szeretném megakadályozni. Igen, a szívemen viselem ezeknek a mugliknak a sorsát, hiszen egy párszor voltam lenn a faluban. De megtudtam, hogy a három fő csatlósa három különböző, értékes tárgyat rejteget magával, amikről kiderítettem, hogy egyesítve őket le lehet győzni Vigot. De egyedül ez sajnos nekem nem megy.

Épp kerestem a többieket amikor távolról megláttam hogy egy portálon sétálnak át. Elkezdtem a portál felé szaladni, hogy utánuk menjek. Áthaladtam a portálon.
-Aaaaah *puff* - Hallatszódott a megérkezésem.
-Ahh, Mária , Szent József - Tápászkodtam fel, majd a szédelgő fejem után kaptam.
-Uhh baszus, mindjárt kidobom a *öklendezik* taccsot - Tartottam a kezemet a szám elé. Ismét mély benyomást keltettem a megérkezésemmel. Még gondolni se mertem semmire. Már lassan elkönyvelnek a többiek valami nyominak.
-Alice!Tia!Helen!Alric! Bácsi! - Biccentettem mindenkinek. 
-Már megint miben sántikáltok? Csak néhány napra tűntem el, de ti már is valamiben mesterkedtek.... - Magyaráztam

A hányingert próbálom továbbra is leküzdeni, amikor látom, nem vagyok egyedül ezzel. Alrik láthatóan egyáltalán nem is próbálkozik legyűrni azt. Végül egy öregember szólal meg, és a nevünkön köszönt bennünket. Körbenézek végre a szobában. Kellemes helynek tűnik, bár a rosszullét szaga terjed benne. Könyvek hevernek szanaszét a padlón, ami az öreg szedeget össze, miközben kedélyesen magyarázni kezdi, hogy ez bizony gyakran előfordul a portál használata közben. 
Alrik szavaira kicsit megdöbbenek. Elég pokróc a stílusa, de azért ekkora tahónak nem gondoltam volna. 
Meg is érkezik a megtorlás, egy pofix suhant a levegőben, és lakatolja le Alrik száját. 
Végre egy suvickus is érkezik, amely eltűnteti a megemésztett reggelit, és a szagot is.
Az öreg kotorászni kezd a fiókban, majd elővesz egy kis üvegcsét, és felém nyújtja. 
Alapból nem szeretek fogyasztani olyan bájitalt, amit nem én főztem, vagy nem megbízható a forrása. 
Átveszem az üvegcsét, és a fény felé fordítom. 
Hát nem a szokásos hányinger elleni bájital az biztos. Erre halványan izzó zöldes árnyalata is utal. Kihúzom a dugót a palackból, és megszagolom. 
Hm.. macskagyöker, menta, és a bubógumó gennyének fanyar illata kiismerszik belőle. És még valami.... Fekete üröm. Azonnal bekapcsol a vészvillogó a fejemben. 
- Meg ne igyátok! Ez itt nem hányinger elleni bájital!-kiáltok a többieknek. Majd a férfi felé fordulok  --Komolyan gondolja uram, hogy bármit a szám közelébe engedek, amiben egyszerre van jelen a macskagyöker és az üröm?  Ez a két összetevő ha egymással kölcsönhatásba kerül, igen erős altató hatással bír. - magyarazom a többieknek. -Az pedig, hogy ezt mentával próbálja álcázni, akar nűködhetett volna. Csakhogy nekem ennél kicsit kifinomultabb a szaglásom. Plusz a színe is megtévesztő. Nem igazán értem, ha megmérgez bennünket hogyan szeretné hogy segítsünk magának?
*Valami próba lett volna?* - gondolkodom. *Miért kell nekünk mindig muglikat menteni?*- jön a következő kérdés.
Aztán újra az öreg varázslóra figyelek.
-Tegyük fel, hogy segítünk magának, annak ellenére hogy megpróbált örök álomra küldeni bennünket. Nem mintha nekem ártani tudott volna ezzel sokáig. - szolalok meg újra. 
-Pontosan milyen tárgyakat kellene megtalálnunk? Ki az a Vigo, és mit kell tudni róla? - teszem fel a kérdéseimet az öregnek nyugodtan, bár komoly okklumencia használat árán tudom csak elfojtani magamban az ingerültséget. 
- Utálom ha átvágnak, és még egy ilyen próbálkozás és részemről már itt sem vagyok. - teszem hozzá.

Ahogy ülök, és szédölgök, Alric lekezelő viselkedése valami miatt nem lep meg. 
*Egyszer fogná vissza magát, és nem viselkedne ennyire lekezelően* Rázom meg enyhén a fejemet, amikor időközben Olivia is átesik a portálon, amin éppenhogy utána záródik be. Ekkor a férfi egy fiolát dug Tia elé, hogy igyon belőle, majd adja át a többieknek. De ekkor egy felkiáltás következtében lenyelem az azt az egy korty vizemet, ami miatt elkezdek förtelmesen köhögni, majd a hang felé irányulok, amit Tia ad ki. A lány tisztára ki van borulva, hogy mi az, hogy nekünk egy ismeretlen fószer egy olyan bájitalt ad, ami igazából kábító hatású lehet. 
- Egy kicsit vegyél vissza a csipogásból, mert beszakad a dobhártyám. Szólj előtte, hogy mikor akarsz újra hangosan felkiáltani, mert akkor nem fogok egy kortyot sem inni.- szólok rá a köhögésem után, majd higgadtan folytatom tovább. 
Valahogy elkászálódok az ajtók felé, és mind a kettőre rátapadok, hátha hallok valamit kintről, de mintha semmi nem lenne ott kinn. Egy sima szobába kerültünk volna, ami nem is vezet sehová, és csak át lettünk verve?
*Vajon mi lehet a másik oldalon?

Ahogy Olivia átesik a portálon, nekiesik az előtte álló szekrénynek, ami következtében egy pár pillanatra, de elveszti az eszméletét. A mondatai, amiket mond, halk motyogások csak, amit leginkább az enyhe agyrázkódása miatt ejt ki a száján. Bema Pó a korát meghazudtolóan emeli fel a lányt, és teszi az egyik kanapéra, majd az egyik zsebéből, amiről nem is látszódott, hogy ott van, elővesz egy pici fiolát, és Olivia orra alá dugja, majd hirtelen elveszi onnan, féltve a benne lévő tartalmat.
-  Egy pár perc, és fel fog ébredni, és nem lesz baja a lánynak. – mondja, majd Tia felé fordul. – Hogy merészelsz megkérdőjelezni engem, aki közel 100 éve foglalkozik bájitalfőzéssel? Másképp szerinted nem tennélek el titeket, ha úgy lenne? Meg mi értelme lenne annak, hogy segítséget kérek tőletek, és az elején megmérgezlek titeket? De te tudod, akkor add át a lehetőséget a többieknek, hacsak nem fognak úgy dönteni, hogy követnek téged, és makacs módjára senki sem fogja meginni a segítséget. De ha ti nem fogadjátok el a segítségemet, én még ettől függetlenül még mindig szeretném azt, hogy segítsetek nekem. 

- Nos Uram ! -nyomom meg a szót nem kevés szarkazmussal a hangomban, - lehet, hogy maga 100 éve főz bájitalokat, de hogy EBBŐL a bájitalból NEM fognak inni a barátaim, az tuti. - azzal a bájital tartalmát a padlóra borítom. - Fogalmam sincs igazából mit is akar tőlünk, de talán elmondhatná végre, merre induljunk, és mit is keressünk. Ön kért tőlünk segítséget. Azt hiszem az hogy itt vagyunk bizonyítja, hogy segíteni jöttünk. Akkor hadd tegyük már a dolgunkat anélkül, hogy fejre állítana, falba verné a fejünket,  megmérgezne, vagy megátkozna bennünket - intek Alrik felé, akinek még mindig varázslatosan van beragasztva a szája. *Mintha így meg tudott volna kóstolni bármilyen löttyöt* - gondolom mérgesen. 

Karba tett kézzel várom az öregúr válaszát, de lábam és ujjaim mozgása jelzi, hogy türelmetlen vagyok már.

A nagyterembe késve érkeztem meg,de még elkaptam a levélről az infókat,azzal a lendülettel sarkon fordulok és megyek is előkészülni ahogyan befordultam,a cukorkákat melegszendvicsekre cserélem,és egy gyors vacsorát elfogyasztok, majd amikor eljön a portál megnyílásának ideje sietve indulok a többiek után.Mintha egy örvény fordított volna ki a tenger közepén,a portál majdnem kiköp magából,csak az otthoni gyakorlás miatt nem estem fejre,de azért a portáltól egy kicsit alrébb megtámaszkodtam majd egy kis idő és egy pár mély levegő után már kicsit jobban érzem magam ezért elkezdem figyelni mi folyik itt.Látszódik,hogy nagyrészt mindenkinek volt baja a portállal.Alricnak a szája lakatolva van,és a bácsi valami bájitalt nyújt,hogy ez majd segít,de Tia felkiált majd meggyanusítja az öreget,aki visszavág,Helen is közbeszól,akire halványan rá mosolygok,a boldogság nélküli helyzet ellenére.Tiának nincs kedve a szituációban sokáig maradni mert inkább csak arra térne,hogy mégis mit kell tenni.Egy gyors pihenő után Helenhez lépek és onnan szólalok meg.

-Ezzel én is eggyet értek,kérem értse meg,nem bízunk magában jobban mint amennyire eltudnánk hajítani,ugyhogy ha megkérhetem én is magyarázza el miben kell segítség, és hogy miért.Nem szeretném a már mostani rözögő helyzetet tovább rosszabbítani.Minél hamarabb tudunk segíteni annál jobb magának is és nekünk is. 

Csak a szokásos nyugalom,semmi más.Már eldöntöttem,hogy ennek az embernek a közelében a vigyázatos énemet kell mutatnom,és eggyáltalán nem bízok meg benne,*a tanároknak csak őrült dolgok jutnak az eszükbe,ha elakarnak küldeni minket akármerre is?* Gondolom magamban azzal a minimális frusztrációval ami még megengedett.Miután végeztem a beszéddel le ülök Helen mellé az eggyik kanapéra.

Az öreg fószer ritka nagy bunkó. Ahogy elhangzik az átok, a száját mintha tépőzárral összezárták volna, csak épp még egy hegesztő gép is végigmenne rajta. Bosszantó. Meglepetésében, és egyben haragjában, fölemeli a középső ujját az öreg felé, majd hátat fordít és megpróbálja szétfeszegetni az ajkait. Varázslattal nem próbálkozik, a nonverbális varázslás nem megy, nem is próbálta, úgy gondolja nem saját magán kéne elkezdeni gyakorolni. Aztán egyszer csak. Megszólal a jól ismert hang.
-SEGGBE RÚGHATOM HA AKAROD!
~ Jaj már megint te? Mi a fenét akarsz?
-AZT AMIT TE! ÉN CSAK REAGÁLOK.
~ De mégis ki a fene vagy te?
Néma csend a válasz.
~ Na jó mi a terved?
-ENGEDJ SZABADON!
~ Jó- jó ezt már mondtad! de hogyan vegyelek le? Vágjalak hozzá agy mi? Ne ködösíts!
- MINDENT NEKEM KELL A SZÁDBA RÁGNOM?
Egy nem ismert erő gyülemlik fel Alric mellkasában. Nem tudja pontosan megmondani honnan ered,a földből? belőle? a társaiból? a csillagokból? passz. Ugyanakkor belül egy örült nagy öröm és magabiztosság keríti hatalmába. ~ Mi a fene ez? Ez jó!
Tudatosan az öregre koncentrál, aki ezt követően valami bájtalt akar rájuk tukmálni. Tia pedig patáliázni kezd. ~ Mi a jó fene történik itt? Nem igazán érti mi a szitu, és hogy most működött az amit a medál akart, vagy nem?
-OH, NAGYONIS MŰKÖDÖTT! FIGYELJ CSAK!




Kétkedés/kétely

Az áldozat elbizonytalanodik, nem tudja mit is akart, eltér a céljától, rövid ideig döntéseit tekintve kiszolgáltatott
1/40

Felriadva keltem fel a kanapén.
-Hhhhhhh- Ültem fel hírtelen majd körbe néztem, és hírtelen a sajgó fejemhez kaptam -Au.
Ahogy hozzá értem a kanapéhoz beugrott egy kép, egy barna hajú fiatal srácról, megráztam a fejem, és a kép eltűnt.
-Ez furcsa volt - Motyogtam az orrom alatt szinte olyan halkan, hogy senki sem hallotta, mire arra lettem figyelmes, hogy Tia szócsatába kezdett az öreggel. Majd Danielre néztem, aki próbált viszonylag nyugodt maradni. Alric egészen vívódott, látszott az arc kifejezésén. Nem mertem neki segíteni, nehogy az öreg engem is elnémítson.

Fejlesztettem a képességem 3/20

Felkapom a fejemet arra, hogy valami nagyot koppan, majd elhallgat. Odakapva a fejemet, Olivia volt az, aki elájult, de az öreg erejét meghazudtolva teszi az egyik kanapéra a lányt, majd valamit belecsöpögtet a szájába, majd megrezzenek: Tia épp az öregemberrel veszekedik. Mi a fene történt ebbe a lányba? Egyrészt megértem őt, hogy nem bízik benne, de azért mégiscsak felajánlotta a segítségét. Nem is figyeltem arra, hogy Daniel megérkezett, csak akkor vettem észre, amikor mellém állt, és rám mosolygott. 
- Azt hittem, már nem is jössz. Azt hittem, hogy hazamentél. - mondom örömmel a hangomba, miközben ő is kifejezi a nemtetszését Bema Pó felé. Ekkor a tekintetem megakad a néma Alricon, és a tekintetem lecsúszik a nyakán lévő medálra pillantok, ami a megérzéseim szerint nem épp mindennapos lehet. 
*A kis mocsok. Na erről ki kell őt faggatnom, hogy mi a francot csinál azzal a szarral, mert ez teljesen nem normális, ami történik itt.* A tekintetét a fiún tartom és közben fülelek, hátha a "házigazdától" végre tényleg megtudunk valamit.

Bema Pó meg sem lepődik azon, hogy a társaság mégsem fogadja el az általa felkínált bájitalt. 
- Akkor vegyük úgy, hogy az előttetek lévő Oliviát megmérgeztem egy erős ébresztő bájitallal? Fura, mégsincs a kisasszonynak semmi baja. - Mondja, miközben mosolyok a diákokra, majd csettint egyet, és mindenki jól érzi magát, valamit Alricnak sincs a nyelve letapadva. - De hol is hagytuk abba? Ja igen, a tárgyak. Mint mondtam, Vigonak van 3 félnótás csatlósa: Sang, az Őrült; Choler, a Sötét Láng és Melan, a hideg és a számító talált számára egy igen értékes tárgyat. Ezek a tárgyak lennének az Éj köve, az Éj tőrje és az Éj könyve. Ám kiderítettem, hogy az általuk talált tárgyak együttesen elpusztíthatja az urukat, Vigot. - közli a diákokkal, majd egy kisebb hallgatás után folytatja a mondókáját. - Azonban nem tudom, hogy hová dugták el őket, de biztos vagyok benne, hogy egy olyan helyre, még talán saját maguk is elfelejtették az önfejűségnek és az önzőségnek köszönhetően. Ugyanis mind a háromnak egy rossz tulajdonsága van: irigy a másik kettőre. De most kanyarodjunk vissza a mesteremhez, Vigozo. Őt nagyon régóta ismerem, neki köszönhetem az élemet, hiszen ő volt az, aki felkarolt, amikor gyerek voltam, szinte az utcáról kapott fel engem. Merlin tudja, hogy a mesterem mennyi idős, de mellette megtanultam a bájital keverést, és miegymást. Vigo nagyon szereti megtéveszteni azokat, akik hajlamosak rá, mint ahogy a falu ott lenn a vár alatt. Sokat figyeltem az embereket, amikor idejöttünk, és rettenetesen megváltoztatta őket. És nekem ebből kezdett elegem lenni, azt szeretném, hogy vegyétek el az erejét a három tárggyal. 
- BEMA PÓ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Merlin szakállára, már megint hol vagy? Remélem a könyveidet bújod, mint ahogy szoktad! - hallotok egy mély, morajló hangot, aki az öreget szólítja, akit észre se vesztek, hogy eltűnt a szobából. 
*Figyeljetek a három Okosra, mert nem egyszerű esetek! Ne dőljetek be egyiknek sem, mert pórul jártok, ne higyjetek nekik. Ha megvan mind a három tárgy, térjetek ide vissza. Sok szerencsét, és sose hagyjon el titeket a remény!* Szól mindegyikőtök fejében a hang.

Éppen az utolsó utáni pillanatban érek a portálhoz vissza s ugrok be azon. A portál pont utánam záródik be. Sajnos nem úszom meg következmények nélkül.
Elsőnek is a kabátom egy részét teljes egészébe le vágja a portál így emiatt tönkre is ment. Kuka az egész.
Másodjára meg egy igen erőteljes rosszullét tör rám. Szédülök, és a hányingeremmel küszködök. Térdre esek s úgy is marad egy jó ideig.
Rosszullétem alatt hallom, hogy a többiek beszélgetnek valakivel. De tudatom nem képes ennél több befogadására.
S mivel ez idáig senki se jött segítségemre valószínűnek tartom, hogy észre se vettek.
Mire jobban leszek addigra az az személy akivel a többiek beszélgettek eltűnik. Mivel körbenézve nem láttam senkit magunkon kívül.
- Jól, vagyok, senki meg ne kérdezze. - szólalok meg hangomon hallhatóan, hogy neme is odatett az utazás s azt nem hevertem még ki.
- Miről maradtam le míg haldokoltam? Valaki be avatna? - kérdezem.

Nagyon érdekesen hangzik, amit az öreg magyaráz nekünk. Mind szép, és jó, amire kér minket, de a semmiért? Csak azért, hogy egyel "kevesebb" gonosz legyen ebben a világban? Vagy tényleg ennyire rossz lenne a helyzet, hogy meg akar szabadulni a "gazdájától"? 
- Mégis mi a feee - a kérdésemre egy hatalmas, mély kiáltás zavarja meg a kérdésemet, majd Bema eltűnik. Kissé megrémülök, amikor egy hang szólal meg a fejembe. - Neeee volt ez? Akkor a szokásos őrület lesz? 
Vajon Darman hol van? Ekkor a hangja szólal meg, hogy valaki mesélje már el neki, hogy mi történt, majd odalépve segítek a fiún.
- Ha jól értettem, egy olyan feladatot kaptunk, hogy 3 tárgyat gyűjtsünk össze 3 őrült "tanácsadótól", vagy csatlóstól, amitől Vigonak az erejét elvehetjük, mert a falu népét összeugrasztotta.

A karakterpontok az alábbiak: 

Alice: 5
Helen: 5+2+2+2=11
Tia: 5+2+2=9
Alric: 5+2=7
Olivia: 5+2=7
Daniel: 5
Darman: 5