86. Egy felkérés - Tőr, ami olvasva kitör

Ahogy Sang elkezd titeket kikergetni a szobájából, lehet hallani, hogy valamit eléggé hangosan csattogtat mögöttetek, vagyis inkább a kentaur, ami nem más, mint egy ostor. Mind a ketten azon vihognak, és nevetnek, hogy látják azt, hogy kétségbeesetten futtok azon az ajtón, ahol bejöttetek. Feltűnik az, hogy valami hiányzik: nincsen ördöghurok, nincs semmilyen furcsa világítás, nincs semmi, csak egy sima folyosó, illetve az ajtó a végén, ahová beesve visszatértek Bema Pó szobájába. A további furcsaságokat követve egy hölgy ül karba tett kézzel, és feltett lábakkal Bema Pó asztalánál, és a komor arca hirtelen felderül.
- Na végre, hogy itt vagytok. Azt hittem, Sang már élve megevett titeket, vagy sikeresen megviccelt titeket olyan dologgal, amivel ő jól szórakozik. – mondja, miközben ő is hallja azt, hogy a folyosóról patadobogás hallatszódik. – Úgy hallom, eléggé zabolás az öreg. Chlovia vagyok, Bema Pó segítője. 
Chlovia egy 25 év körüli, fiatal, vékony és magas hölgy, ahogy feláll az asztaltól, ránézésre az ember megsajnálja, hogyha a szél meg is fújja őt. A jégkék szemeit rátok szegezi, ahogy leveszi a tekintetét az ajtóról, ahonnan beestetek.

Nem igazán értem mi a frász történt. A Sang nevű pasi elkezd matatni egy fiókban, aztán sikítófrászt kap hogy elvesztette az éj követ.
Eközben Helen közli, hogy ő már meg is találta.
A fickó egy képhez kezd el beszélni, valami RáRo nevű valamit hívva, ami hangzásvilágában egy ló neve lehet. 
Nem is tévedek sokat, mert egy kentaur száguld ki a képből ostort csattogtatva. 
Mindenki ész nélkül kezd el rohanni, az iménti ördoghurok fal felé, ami sehol sincs már, se a folyosó ahol ezelőtt voltunk. 
A folyosó végén egy ajtó van, arra felé rohan a társaság. De eléggé lassan. Csaknem utólér bennünket az ostorral csattogtató Sang a kentaur hátán.
Valahogy időt kell nyernem, hogy a többiek elérjenek az ajtóig. 
Megállok, majd eleresztem vámpír ösztöneimet. 
Ahogy az ostor felém csapódik, villámgyors mozdulattal markolok rá, és rántom le vele a vicces fickót a lóember hátáról, öröm nézni, ahogy a lendülettől a falhoz csapódik. 
Most már én vigyorgok, bár a tenyeremet szépen felhorzsolta az ostor. Egy utolsó pillantás után amilyen gyorsan csak tudok az ajtó felé rohanok, ahová a többiek már beléptek, majd egy nagy csattanással bevágom.
Hátra sem fordulva mondom a többieknek. 
- Letöröltem a vigyort a kis Pumukli arcáról! - jelentem be vidáman. 
Aztán megfordulok. 
Egy magas, igen vékony nő áll a szépen felsorakozott diákok előtt, jégkék szemeit most leginkább rám szegezve.
-Öhm... Szép napot kívánok. - nézek rá.
-Tia vagyok! Önben kit tisztelhetek? - teszem fel a kérdést, némiképpen oldani próbálva a kialakult feszültséget.

Sang reakciója valahogy nem lepett meg, de kissé mégis csak megriasztott, hogy elcsórtam a féltve őrzött Éj kövét. Egy Rá Ró nevű lovat hív, de majdnem kinevetem, hogy mégis honnan hívja elő, de ekkor látom, hogy mintha a kandalló feletti képből, ami először csak apró lesz, majd egyre nagyobb, míg végül kiugrik belőle. A kezében egy ostor, amit csattogtat, majd Sanggal a hátán elkezdi a csapatot kikergetni a szobából. 
- Na erre pont nem számoltam, hogy ekkora ámokfutásba fog átcsapni. Fussatok bolondok, ha kedves az életetek! - kiáltom, és kezdem a társaságot az ajtó felé tuszkolni, így utoljára lépek ki a szobából. A társaság nagyon lassan megy, szinte csak csak utolér minket, de amint elérem Tiát, és szólnék neki, hogy jöjjön, inkább nem teszem. A lány kissé megváltozik, és feltartja az őrült lovat és annak lovasát, így jobbnak látom eltávolodni tőle, majd belépek a szobába a többiek után. Magam mögött csattogást hallok, majd egy csattanást, és a biztonság kedvéért hátra nézek, hogy minden rendben van-e, de a lány pont akkor érhetett be, mert az ajtó be van csukódva. Ügyes. Felnevetek, amikor Tia mondja, hogy letörli a vigyort a Pumukli arcáról. 
- Na arra kíváncsi vagyok, de ha szeretnéd, akko segítek benne. - intézem a lány felé, majd elnézek a vállam felé. Az ajtó túloldalán káromkodást, szitkozódást, dörömbölést, és ostor csapkodást hallok, ami szépen lassan elhalkul. Van időm körbenézni, visszatértünk Bema Pó szobájába, ahol egy nő fogad minket. Előveszem a pálcámat, és a nő felé irányítom.
- Mit akar itt? - Teszem fel a kérdést Tia után én is a kérdésemet. - Maga is hozzá tartozik ehhez az őrülthöz?

A cselekmény túl gyorsan történik. Igaz nem is nagyon figyeltem. Fejben elmélyedtem, hogy milyen kérdést is tegyek fel.
Gondolataim közé pár szó ékelődik be s kér figyelmet.
” Te tetted,.... gyere...Rá Ró..... “
Ezután egy ostor csattanása ránt vissza a valóvilágba.
- Mi a fene.... - csak ennyit bírok kinyögni mert már menekülünk.
S mint jó gyalog én követem a társaim, abban reménykedve hogy később megtudom miről maradtam le.
Tia lép be utolsónak abba a terembe ahonnan az ideérkezésünk után elindultunk.
Az ajtó melyet becsap mintha pajzsok, rúnák, varázslatok védenék s azon nem tud bejönni.
- Még szerencse, hogy nem egy Velociraptorra parttant fel, mert azok ismerik a kilincs használatának módját. - jegyzem meg fél mosollyal, miközben hallom, hogy az ajtó túloldalán lévő hangok egyre halkulnak. Ezzel jelezve, hogy a támadónk feladja.
Mindezek után veszem észre a helyiségben lévő hölgyeményt.
Valamit makog nekünk de nem is figyelek rá, csak arra tudok gondolni, hogy milyen vékony igaz csinos de bakker félek, hogy eltörik már csak attól, hogy nézem őt.
’ Na de vissza a jelenbe....  ’ - korholom magam mert megint elkalandoztam.
Pont abban a pillanatban hallom meg a szavait mikor bemutatkozik.
- Darman vagyok. - mutatkozok be én is.
- Apókánk, magáról egy szót sem regélt. - jelentem ki
- Így arra kell gondolnom, hogy az ellenséggel van! . - s abban a pillanatban a hölgy mögé hopponálok s a pálcámat előrántva a tarkójának szegezem.
- A pálcáját kérném, ha lenne oly szíííííves. - mondom végtelen egyszínű hangnemben s lassan, türelmesen.
- Csak semmi kapkodás, vagy csúnya dolgok fognak történni!. Értve vagyok?  - kérdésem nyomatékosításaként a pálcám hegyét neki nyomom a tarkójának de csak egy pillanatra.

Chlovia mosolyok rátok, majd elneveti magát.
- Úgy tűnik, az öreg nem mondta, hogy süket fülekre talál a mondandóm. – közli a társasággal, majd tovább mosolyok. – De akkor kezdjük még egyszer: Chlovia vagyok, Bema Pó segítője. Sang bohócabb annál, minthogy foglalkozzatok vele, kár az erőtöket, és az energiátokat ráfecsérelni. Hogy mit akarok itt? Megölni biztos nem, mert megtehettem volna már akkor, ahogy beléptetek ide. És mindezt úgy, hogy észre sem veszitek a helyzetet. És te, fiatalember, ne emlegesd a Velociraptorjaidat, mert a főnök tart még meghallja, aztán rád küldi őket.
A nő meg se lepődik azon, hogy hárman közrefogják őt, és ketten pálcát szegeznek rá, ami következtében csettint egyet, és a kezébe landol Helen, illetve Darman pálcája.
- Naívak vagytok, nem is kicsit. Nem mellesleg elismerésem, hogy így közrefogtok, de térjetek már észhez. Nem veszitek észre, hogy itt nem kell nekünk pálcát használni, és semmi sem úgy működik, ahogy ti azt elképzelitek?  - mosolyodik el Chlovia, majd visszaadja az elkobzott pálcákat a tulajdonosoknak. – Bema Pónak sem kell, illetve nekem sem, úgyhogy nem tudom átszolgáltatni egyikőtöknek se. És hátrább az agarakkal, kedves Darman, mert nem én vagyok itt a veszélyes. Ne fecséreljétek rám az energiátokat, hanem a fenn maradó háromra, vagyis Cholerre, Melanra és Vigora. Gondolom érdekel titeket, hogy miért segítek nektek, igaz? Semmi másért, mint a bosszúért, mivel én is „áldozata” vagyok az összeugrasztásnak, ugyanis a bátyámmal, Chlovissal sokkal szorosabb volt a kapcsolatom, mint amit el tudtok képzelni. És ne forgassátok a szemeteket, de én egyedül ehhez kevés Bemával. De gyertek, menjünk, megmutatom nektek a következő állomásotokat, ahol meg tudjátok találni a többi tárgyat. De megkérlek titeket, NE hangoskodjatok, mert nagyon jó hallással rendelkeznek az állatok, és nem szeretném azt, hogy bármi bajotok essen. – mondja, és kinyitja az ajtót, ahonnan jöttetek. És a furcsa az az, amire figyelmesek lesztek, hogy Bema Pó szobájából két ajtó nyílt, de most már csak egy van, amin bejöttetek Sang elől. A nő kecsesen, szinte hang nélkül lép be a folyosóra, amit nem furcsán világítanak, hanem szinte félhomály lepi el a folyosót, a padló pedig igen finom szőrme lepi. Chlovia hátra-hátra néz, hogy követitek-e vagy sem, majd visszafordulva folytatja tovább az útját, majd int, hogy menjetek. Az út kellős közepére egy csoki béka ugrik, ami ugrál a nő után.

A szobában lévő hölgyemény végül bemutatkozik, ám mielőtt bármi továbbit mondana Darman és Helen is pálcát fog rá. 
A sarokba szorítás nem várt eredményt hoz. Egy intés és mindkét pálca a nő kezében pihen, némi magyarázattal, hogy itt kissé máshogy működnek a dolgok. 
Furcsa de valahogy egy kis elégedettséget érzek, hiszen végre nem csak èn vagyok a szerencsétlen mugli a csapatban. 
Amint megtudjuk, hogy a hölgy nem az ellenségünk újra csak terelgetve találjuk magunkat. Az ajtó kitárul. Ez ugyanaz, ahonnan bekergetett minket a kentaur hátán a bohóc. De mégsem. A folyosó stimmel, de most sem ördoghurok, sem világítás nincs. Sokkal inkább félhomály uralja a folyosót. Amint kilépek rajta követve  a Chloviaként bemutatkozó nőt, puha szőnyegnek érződik a talaj a lábam alatt.
Felgyorsítom lèpteimet és Chlovia mellé lépek.
- Jól látom, hogy ez a hely mindig változik? Mégis hogyan? Elárulja kérem? Ez valamiféle szándékvarázslat, ami változtatja? Előre programozott? Vagy valami alternatív valóságot látunk és tapasztalunk? A varázslatok nem igazán úgy működnek, mint amihez hozzászoktunk.
Elnézést kérek a rengeteg kérdésért, de szeretném tudni mégis mivel állunk szemben, ha már ránk bízták ezt az őrült küldetést. - teszem fel a hirtelen eszembe jutott kérdéseket, remélve, hogy választ kapok rájuk.
Ám mielőtt válaszolhatna egy csokibéka ugrik elő a semmiből. Úgy döntök, a válaszok fontosabbak, így hagyom a többieket, vadásszák le nyugodtan a nyalánkságot.

A bekerítésem sajnos nem járt sikerrel, mert egyik pillanatról a másikra eltűnt a pálcám a kezemből s a nőnél volt. De, hogy megnyugtasson bizonyítsa nem ellenség így vissza adta s mellé magyarázott egy kicsit nekünk.
Majd elindul kifelé, s azt mondja maradjunk csendbe meg azt is hogy segít nekünk.
Már pont szólnék, hogy mit csinál azon az ajtón menekültünk be.
Ám ahogy kinyitja már nem az a folyosó van rajta amiről jöttünk.
Felhúzom a szemöldököm azt csak nézek értetlenül.
~ Oké, hogy varázslóvilág, meg itt kicsit más minden. De ez akkor is abnormális, nem? ~ szerettem volna megkérdezni a többieket de féltem, hogy idiótának tűnnék, hogy ilyen alap dolgokat nem tudok.
Így csendben a hölgy után koslattam.
Kezemben a pálcámmal melyet még véletlenül sem akartam eltenni.
Tia hangja ráz fel de későn mert pont bele ütközök ezzel jómagam szépen eltanyázok a szőnyegen.
Esés közben egy furcsa hangot hallok melyet nem tudok hova tenni és mihez kötni.
Mégis ahogy a kezem a testem alá esik félek, hogy a drágalátos pálcám tört el.
- Ne, ne , ne , ne.... - hajtogatom miközben felállok s alig merek lenézni a kezemben élvő fegyveremre.
Nagy szerencsémre nem tört el, ám ez másnak kevésbé szerencse. Mert nekem egyszerűséggel sikerült vele leszúrnom a békát amely itt ugrált...
- Asszem a kis krapeknak annyi. - jelentem ki nemes egyszerűséggel, miközben a zsebemben kutatok zsebkendő után.
Mivel olyat nem találok, úgy döntök igazán nagy bunkó leszek.
A pálcáról a nyársalt békát a szőnyegbe törlöm.
S csak ezután a tettem után esik le, hogy halknak kellett volna lennem ám én bamba kiabáltam..

Abban a pillanatban, ahogy a nő felé irányítom a pálcámat, Darman egy jól irányzott mozdulattal terem mögötte, és megkéri, hogy semmi hirtelen mozdulata ne legyen, és legyen szíves odaadni a pálcáját a kezébe. Egy szempillantással később a fiú és az én pálcám a nőnél terem, aki elmagyarázza azt, hogy valójában mi is történik ebben a várban, és miért akar nekünk egyáltalán segíteni. Ekkor megfordul, és kiindul azon az ajtón, ahonnan jöttünk.
- Ne, csak ezt ne! Vissza fog minket vinni Sanghoz, ki tudja, hogy az az őrült nem-e lapult meg valahol. – mondom, de már késő, hiszen Darman és Tia Chlovia után indult, és mivel nem akartam lemaradni semmiről, így követtem őket. A kezemet a pálcám közelébe tettem, így a rosszabb esetekre kapásból lesz időm elővenni. De vajon mire gondolhatott azzal, hogy nem minden olyan, aminek látszik, és ezek a kérdések nem csak engem, hanem a két társamat is foglalkoztatja. Magam mögül egy halk becsapódást hallok, és egy zár hangot, de letudom azzal, hogy csak a szél, vagy esetleg valami huzat. Arra leszek figyelmes, hogy szinte majdnem átesek Darmanon, aki éppen egy csokibékát nyársal fel, majd a maradékját törölgeti el.
- Undorító vagy! Suvickus – nevetem el magamat, majd tovább tuszkolom Tia és Chlovia után. – Gyere, mert a végén itt hagynak minket. De nekem valami gyanús, hogy az öreg nem is beszélt a nőről? Meg te is hallottad azt az ajtó becsukódást mögöttünk?  De milyen puha alattunk ez a talaj, sokkal másabb. Én ezt akkor se értem, ami itt van, vagyis számomra ez egy eléggé katyvasznak tűnik, vagy ezzel csak én vagyok egyedül?

Chlovia csak mosolyog, ahogy Tia szinte mellé lép, és felteszi a kérdéseit.
- Nem mellesleg nem vagyok mugli, mert nem használok pálcát, csak kicsit más vagyok, mint ahogy te is. Látom, azért vág az eszed. Igen, ez a hely egyre csak változik, és változik, hála a „nagymesternek”, Vigonak, hogy aki véletlenül ide betéved, az eltévedjen. De mi már ehhez hozzá vagyunk szokva, hogy a helyszín mindig máshogy néz ki, de egy idő után már az ember megszokta ezt a folyamatos változást, ami itt történik. És valóban nem mindennapos varázslat, mint ami itt van, mert ez az egész vár csak egy illúzió, kivéve engem, Bemát, és a 4 főkolompost. De gyertek, ne maradjatok le. – mondja, majd halad tovább előre, majd kicsit megszaporázva a lépteit, az utatok kissé kacskagingóssá válik, ami egyszer fel, egyszer levisz, mintha egy hullámvölgy lenne. Magatok mögött kőropogást hallotok, és hátrafordulva a fal lassacskán elkezd zsugorodni, majd egy morgás követi. A szemetek láttára egy hatalmas, óriási csiga töri elő magának az utat, és veszi felétek az irányt. Segítségre nem számíthattok, mert Chlovia az egyik pillanatról a másikra eltűnt a helyszínről.

Érdeklődve nézek Helenre ki feltakarította a szőnyegről a csokibéka belet.
- Nem értem ezt minke tetted? - szalad ki a számon
- Hiszen kit érdekel, hogy milyen mocskot hagyunk magunk után? - fejezem be miközben felállok s elindulok a lányok után kik észre se vették mi történt.
Majd eszembe jut egy dolog. Azt mondta a hölgy, hogy maradjunk csöndben de én kiabáltam az előbb s semmi az égadta egy világon nem történt.
Ezen morfondírozok miközben bandukolok utánuk.
Majd le esik, hogy a szőke barátnőm mondataira semmit nem reagáltam.
- Bocsáss meg nekem Helen, hogy csak most válaszolok. Nekem is furcsa a helyzet. Hogy mi? - kérdezem
- Be csukódott az ajtó? Észre se vettem. - jelentem ki, de már hátra nem fordulok, hogy megnézzem. Hiszen jól elhagytuk már a bejáratott.
Ekkor furcsa hang üti me a fülemet.
- Mi a fene ez? - fordulok meg.
S le fagyok attól amit meg látok.
A alak mozognak, mennek össze s egy hatalmas monstrum, egy szörny, egy bestia tör előre hatalmas sebességgel vagyis csiga lassúsággal.
- Van egy kis baj! - jelentem ki
Vissza fordulva látom, hogy vezetőnk magunkra hagyott.
- Tudtam én, hogy nem lehet bízni benne! - dobbantok egyet mérgembe.
- Na, ki szereti a franciát? - kérdezem s közben zsebembe turkálok hátha találok egy kis sót. Mert tudom jól, azt nem szeretik ezen mocskos nyálkás lények.
- Nesze, te szörny. - dobom felé a port amit a zsebemből halászok ki.
Persze ahogy a levegőbe száll a “por” látom, hogy az nem só inkább zsebpiszok. S ahogy elkapja a lényt semmit nem csinál vele...

Legnagyobb meglepetésemre választ kapok a kérdéseimre. *Szóval ez az egész egy illuzió* - rakom össze a képet. 
Ahogy társaim felé fordulok, éppen elcsípem, ahogy kedvesem egy csokibékát nyársal fel a pálcájával. 
- Hát, ez is a pálcahasználat egy módja! - kacagok fel, miközben Helen egy Suvickussal megoldja a felmerülő koszos problémát, ecsetelve, hogy ő bizony nem bízik ebben a nőben. 
Az út egyre érdekesebbé válik. Elég ritka, hogy fel és le kelljen menni egy várban, mintha csak hullámozna. Általában egyenletesre szokták a padlózatot csinálni. Ám, ha itt minden tényleg csak illuzió, úgy ez nem is olyan furcsa. 
Nem sokkal később a fal a hátunk mögött fura ropogó hangot ad ki magából és mintha zsugorodni kezdene. Egy óriás csiga tör előre belőle, ezzel egyidőben eddigi kísérőnket elnyeli a föld. 
Darman fura módon meg akarja sózni a csigát. 
*Mit csinál ez? meg akarja enni? *- jön a gondolat a fejembe, amit egy fejrázással el is hessegetek. 
Aztán újra a nő szavai hangoznak a fejemben. 
"És valóban nem mindennapos varázslat, mint ami itt van, mert ez az egész vár csak egy illúzió, kivéve engem, Bemát, és a 4 főkolompost."

Egy nagy levegőt veszek, majd közelebb lépek a csigához. Ha csupán egy illuzió, nem tud bántani. Ha pedig mégsem az lenne, talán hallgat rám. Ha pedig támadna, hát megkapja a magáét. 

A csiga fején előreugró nagy csápokra nézek, remélve ott találom a szemeit. Halkan beszélni kezdek hozzá, elmémmel próbálom letapogatni az övét. 
Egy pillanatra megállok, miközben eszembe jut, hogy én most gyakorlatilag egy puhatestű létformával próbálok elmekapcsolatot létesíteni. Van ezeknek egyáltalán agyuk? - fut át a fejemen. 

Meglepő módon mégiscsak értelmes gondolatfoszlányok jönnek felém. 

~De jó lenne, ha valaki végre megvakarná az oldalamat. Rettentően viszket ott ahol a házam hozzákapcsolódik. ~ 
Meglepődve nézek körül. Nem mindig sikerül még eldöntenem, hogy az elkapott gondolatfoszlányok melyik körülöttem állótól érkeznek felém, de valamiért úgy gondolom, ez nem a társaimtól érkezett.

Óvatosan még közelebb lépek a csigához, majd óvatosan az oldalához érek, és elkezdem vakargatni, ahol összekapcsolódik a házával. Meglepő módon nem érzem, hogy annyira nyálkás lenne, és csak remélni tudom, hogy nem támad meg a ... mégis mivel támadna meg? Rámcsúszik és megfojt? Vagy a reszelős nyelvével megvakarja a hátamat?


Képesség fejlesztés 8/20

Fél füllel hallgatom, ahogy a nő Tiának ecseteli a dolgokat, majd egy pillanatra elgondolkodok. Akkor azért volt nekem olyan furcsa, hogy a hely annyira változik, de ez leginkább Sang szobájában kezdődött egyre gyakrabban, hiszen egyik pillanatban teljesen máshol volt, aztán átkerült máshová. És akkor ezek serint Tia ezért huppanhatott le a földre, mert a varázslat kicsit máshogy alakulhatott, mint ahogy nálunk működik. Kíváncsi lennék arra, hogy az ilyenről a professzorok hallottak-e egyáltalán. Az elmélyülésemet Darman dorgálása zavarja meg.
- Hogy mi, mit mondtál? Ja, csak mert. Azért te se örülnél neki, hogyha én a szobádba tennék egy rakat trágyát szereznék Kökörcsintől, és hagynám ott a szobádba? De ha szeretnéd, kívánságod számomra parancs. 
Majd mögöttünk a fal lassacskán elkezd zsugorodni, és egy hatalmas csiga jelenik meg, és visszapillantva Chlovia eltűnik. 
- Én megmondtam! Szándékosan kelepcébe csalt minket, hogy megetessen minket ezzel a döggel. Tuti Sang küldte bosszúból! - mondom, mire Darman valamit elhajít, ami szinte lepattan az állatról, majd a következő pillanatban Tia lép oda a lényhez. *Ez megbolondult, már csak az hiányzik, hogy leharapja a lány kezét.* 
- Tia, te most meg mit csinálsz? - kérdezem a lánytól, miközben hátrálok kifelé a szoba felé, ahová Chlovia eltűnhetett. - Ti maradjatok itt, én megkeresem ezt a nőt, és visszarángatom ide. 

A csiga teljesen békésen araszol felétek, szinte már már kezesbáránnyá alakul át. Ahogy Darman megdobja a zsebéből előszedett piszkot, a csiga felé néz ,a szemeit kissé "haragosan" nyújtja felé. 
*Ez most miért bánt? Nem ártottam neki semmit!* Válaszolja a csiga Tiának, aki időközben odalép hozzá, és telepatikusan beszél vele. *Én csak segíteni akarok nektek! Bema Pó küldött engem hozzátok, hogy segítsek nektek. Vagyis inkább a segítséget hoztam tőle! Ugyanis Pó megtalálta a könyvet, ami nektek fog kelleni segítségképpen. Azt mondja, hogy fel kell olvasni a megfelelő részletet, amivel a másik tárgyat elő tudjátok hozni, és hogy ha minden megvan, akkor tudtok menni Vigohoz, és hogy sajnos közbejött valami, ami miatt nem tud nektek jönni segíteni.* Ahogy befejezi Tiának a mondantóját, hátranéz, visszafordul, és a szájából a lánynak átadja a könyvet, ami érdekes módon semmilyen nyálkát nem tartalmaz meglepetésetekre. *Most menjetek, segítsetek.* Ezzel a mondattal békésen megfordul, és indul vissza oda, ahonnan jött. 
Helen ahogyan Chlovia nyomába ered, egy hatalmas nagy teremben találja magát, de nem is akármilyenbe. A helyiség olyan érzést kelt, mintha egy egérként szemlélné a világot: minden létező elem, berendezés hatalmas, mintha egy óriások házába találná magát. 
http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=656j_t_kra_sz_nt_k_p.jpg
http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=730j_t_kra_sz_nt_k_p1.jpg
Azonban a nőt nem sikerül sehogyan se megtalálnia, de Helen valami furcsaságot, valami különösen csillogót vesz észre magától nem messze.

- Nyugi! Látjátok? Nem árt ő senkinek! - felelem Helen dorgálására, még mindig a csigát vakargatva. 
Aztán a csiga beszélni kezd. De olyan igazán furcsa hangon. Kell egy pár pillanat, mire rájövök, hogy ezt a hangot nem a fülemmel hallom. A csiga telepatikusan beszél hozzám. 
*Hű, hát ez ilyen? Én még nem vagyok képes rá, de tudom, ha eleget gyakorlok, nekem is menni fog* - gondolom, aztán mikor valami könyv kerül szóba, visszairányítom a figyelmemet a csigára. 
Aztán egy könyv csúszik a kezembe a csiga házából, vagyis olyan mintha onnan jönne ki. 
- Lehet ettől viszkettél, nem? - mosolyodom el. 
- Srácok, nézzétek! - fordulok hátra. - A csiga szerint fel kell olvasni a bejelölt részeket, és .... - kezdem el mondanivalómat, ám ekkor jövök rá, hogy Helen sehol sincs. 
- Hát Helen meg hová lett? - teszem fel a kérdést. *Jó tudni, hogy jelenleg, a az elmémre koncentrálok eltűnik a külvilág. Ez baj. Sebezhető leszek ilyenkor.* - jegyzem meg magamban. 
- Szóval, a könyvben megjelölt részeket kell felolvasni, és akkor előjön a következő tárgy, aztán el tudunk menni Vigohoz. De szerintem először Helent kellene összeszednünk. Már megint elkóborolt. Életveszélyes ez a tyúk. De imádom. - vigyorgok Darmanra. 
- Tudod mit? Még egy picit ráérünk. - nézek körbe a helységben, ahol egyedül vagyunk. Odamegyek a kissé meglepett sráchoz, majd átölelem, és még mielőtt bármit szólhatna, nemes egyszerűséggel megcsókolom. 
- Hm... ez már hiányzott - bújok hozzá a csók után kissé kipirosodott arccal. - És ez még jobban. - szorítom meg kissé az ölelésemet, vállára hajtva fejem.

Egy pillanatra veszem le a szeme Helenről. De éppen ennyi elég is volt ahhoz, hogy a lány eltűnjön a szemem elől. Hiába is nézek hátra már nem látom magam mögött. Csak egy nyitott ajtót mely az előbb még csukva volt. Így feltehetőleg oda vonult be.
De nem tudok utána menni mert a szívem választottja megindul a csiga felé. S valamit csinál előtte. Biztos vagyok bene, hogy csinál valamit s nem csak áll s szemez vele. Ez csak pillanatokig tart amit követően az oldalához megy s ha jól látom megvakarja azon pontján ahol a ház és a lény teste találkozik.
A csigácska furcsa mozdulatot tesz melynek a végén megfordul és elindul arra amerről jött.
- Mi a fene?... - kérdezem de már válaszra nem is várok amikor meglátom a könyvet a fekete sörényű barátnőm kezében.
Magyaráz valamit, hogy kiemelt rész, segít megszerezni a követező tárgyat... stb De nem figyelek rá.
Mert gondolatban már ott vagyok, hogy meg kellene fordulni s megkeresni a szőkénket míg baja nem lesz. J lenen egybe teljes létszámmal vissza jutni a suliba.
Az elindulás mégsem azonnal történik meg. Tia oda jön majd megcsókol. Ami meglepett de vissza csókolok s a végén még hozzám is bújik.
- Nekem is hiányzott, nem is kicsit. -  szorítom meg még jobban, majd lefelé tekintek s szép látvány tárul elém ahol elidőzök egy pillanatra.
Gondolataim kissé másmilyen képet festenek elém, felül semmi alul valami piros szépség..... De mielőtt tovább mennem a képsor gyors meg is rázom a fejemet, hogy ne ne most.
S csak remélem a párom nem érezte vagyis látta ezt. Bár a fejrázást biztos észre vette hiszen az egész testem bele mozdult.
Így kissé de jól láthatóan elvörösödve elválok társamtól.
- Keressük meg Helent mielőtt baja lesz. - fűzöm hozzá ám még egyszer végig tekintek a lányon s az elképzelt képen is ami újfent elő ugrik.
Ahogy ezzel végeztem kényelmetlenül belépek az ajtón s szomorkás vagyok miatta hogy nem lehetek kettesbe a másik helyiségben.
- Mi a fene? - fut ki a számon mintha más szavakat nem is ismernék.
- Ez meg miféle óriások lakta tanya? Ogréké vagy még azoktól is nagyobbaké? - jártatom a számat. Bár választ tudom nem kaphatok erre a kérdésre hiszen rajtunk kívül senki sincs bent s mi meg nem tudjuk a megfejtést.
Kissé körbe nézek s akkor meglátok valami oltárt. Olyan mintha egy trófea vagy kupa lenne egy polcon . De a mi méretünknek megfelelő.
Addig addig erőltetem a szemem míg ki nem tudom venni a formát.
- Nézd! - mutatok az irányába.
- Az nem úgy néz ki mintha egy könyvnek való oltár lenne?
- Lehet hogy oda kellene feltenni a könyvet s elolvasni amit kell. - magyarázom s közben erősen próbálok vissza emlékezni arra amit magyarázott nekem Tia a könyvvel kapcsolatban.
De sajnos nincs olyan közel így jó darabon sétálni kell hozzá.
Látok egy szőke villanást az oltár irányába...
- Ha jól láttam Helen is arra ment. Menjünk. - fogom meg a kezét a lánynak s húzom magammal a megfelelő irányba.

- Mi a francot keres ott egy oltár? Valahogy az az előbb nem volt ott.  – kérdezem saját magamtól, ahogy a terembe érek: egy hatalmas helyiség tárul a szemem elé, szinte minden gond nélkül egy pár óriás is elélhetett itt. – Ez meg mi a jó fene itt? És vajon Chlovia hol a francba van? De ameddig itt vagyok, lehet, hogy elindulok az oltár felé, hátha Chlovia is ott van.  
Nekiindulok az oltár felé, de oda az út sokkal hosszabb, mint ahogy gondoltam volna: nem csoda, hiszen a komplett berendezés nem az én, és a többiek méretéhez van kitalálva. De ennyire mégsem kellene előre jönnöm, főképp ki tudja, mégis mi lephet meg a semmi közepén, ami ellen nem valószínű, hogy olyan baromi könnyen csak úgy meg tudnék lépni. Úgy döntök, hogy inkább megállok, és megvárom a többieket, igazából amúgy sem jutnék semmire egyedül, illetve HA a többiek talán utánam jönnek, akkor más felé nem tudnak amúgy sem jönni, csak erre. Vajon mit akarhatott az a csiga tőlünk? Jaj ne, remélem nem történt a többiekkel semmi gond, én meg szépen magukra hagytam őket. Ezt már megint megcsináltam a hülye fejemmel, ügyes vagyok. És nem csodálom, hogy nem szeretnek, hiszen folyamatosan cserbenhagyom őket. De eddig persze egyszer se tűnt fel nekik – ha igen, akkor is későn -, amikor már-már szinte elvéreztem. Végigsimítom a sebes kezemet, és hangosan felszisszenek: még mindig fájnak a farkas támadásban szerzett sebeim, amitől valahogy mégis erősebbnek érzem magamat. Körbenézek a helyiségben, visszafelé az ajtó felé is nézek, majd amikor megakad a szemem Darmanon, integetek neki, hogy jöjjenek felém.
- Gyertek, itt vagyok!

Ahogy Helen áll a többieket várva, egy kiáltást hall maga mögött, ami ismerősen cseng. A távolság miatt a hang kissé késve érkezik oda, ami azt mondja:
- Siessetek, mert Vigo már minden tud! Egy kis ideig sikerült visszatartanom!
Ekkor az egész társaság Chlovia előtt áll, hiába voltatok egymástól olyan messze.
- Ne haragudjatok, ezt eddig is megtehettem volna. – mondja zihálva a nő. – Egy kissé elfáradtam, Vigo nem egyszerű eset, ezért is tűntem el a szemetek elől, hogy felmérjem a terepet, remélve, hogy az „uram” nem lesz itt, de pechem volt, mert pont szembe találkoztam vele. Egy fagyasztó bájital segítségével lassítottam le, amit nem lesz olyan könnyű dolga, hogy kiszabaduljon belőle, ugyanis egy csepp egy itteni, igen ritka növénykivonatból készült bájital elég volt. – mondja, miközben elővesz egy halványkékes tartalmú fiolát, ami szinte egy „kézigránátra” hasonlít. – Ezt a bájitalt, ha így eldobják, és ha célba talál, akkor az illető egy fél órán keresztül lefagyasztva áll, és mozdulni sem tud. Gyorsan, tegyétek fel a könyvet az oltárra, ami automatikusan ki fog nektek nyílni a 394. oldalon. Ha jól tudom, akkor a bejegyzésben szerepelnie kell olyannak, amiben szerepel a Tőr kifejezés, de most meg nem mondom nektek, hogy mégis hogyan szól.

Darmannal való ölelkezésemet Alrik hangja zavarja meg. Nem láttam a srácot, mióta a zagyvaporos folyosón kis híján felgyújtott. 
- Igazgatok van! Menjünk. Keressük meg Helent.
Hagyom most, hogy a fiúk menjenek előre és követem őket 
Amint belépek a helységbe, az az érzésem támadt, hogy egy adag zsugorító főzetet nyeltem be valahogy. Körbenézek, de társaim is olyan méretekkel rendelkeznek mint én, ami némi megkönnyebbüléssel tölt el. 
-Mi ez a hely? -kérdem, de Darman közben észreveszi Helent és valami oltárt, amire szerinte a könyvet kell rakni. 
-Oke. -értek egyet kedvesemmel, és elindulok az említett oltár felé, ami ugyan csupán a szoba túlsó oldalán van, mégis amikor feléje indulok végeláthatatlan útnak tűnik. Már azon gondolkodom, hogy használom vámpír készségeimet a gyorsabb haladás érdekében, amikor egy ismerős  hangot hallok a távolból, és egyszer csak ott termek majdnem az oltár előtt. Jobban mondva Chlovia előtt, aki valami bájitalról magyaráz és egy kis üvegcsét lenget. 
- Elkérhetem? - lelkesedek fel. Milyen bájital ez? Úgy értem van neve? Megkaphatnám a receptet és a mintát tanulmányozásra? - kérdem mohón a nőtől, egészen elfelejtve, hogy a könyvet terveztem az oltárra tenni. 
Aztán Chlovia figyelmeztetésére mégiscsak ráhelyezem a könyvet az oltárra, de nem figyelem mi történik, újra a nő felé fordulok. 
-Kérem szépen! - nézek boci szemekkel rá, és nyújtom a tenyerem, remélve hogy megkaparinthatom a kis üvegcsét és annak tartalmát.

Az események teljesen eltűnnek az elmém részéről,ameddig mindenki egy nővel beszélget én 200méteres körzetben érzem egy vizi test jelenlétét,és elsurranok a többiek mellett,ez a stressz őszhajat fog hozni,az az őrült bohóc majdnem megevett volna bennünket az Isten szerelmére! Ahogyan egy folyosón végig megyek egy óriási medencénél találom magamat,láthatólag nincsen semmi más ajtó,ezért azt amin én jöttem be bezárom majd beleugrok a vízbe,a ruháim nem húznak le mert a szüleim nyilván gondoskodtak róla,hogy még ez se legyen baj a ruháimmal,és a medence viz szépen lassan elmossa rólam az összes stresszt. 

+1 Képességpont/Vízmágia

 Valószínűleg egy jó fél óráig fel se gondoltam menni a vízből amikor már pont gondolkodtam,hogy hát én csapot papot ott hagytam hirtelen csak valamilyen teremben termek az ez előtti nővel és a többiekkel együtt,eggyáltalán nem látszik,hogy én fürdőztem ameddig ők az Isten se tudja min mentek át.Annyi változás van bennem,hogy még nyugodtabb és boldogabb arckifejezéssel rendelkezek mint szokásos,részben mert egyenesen Helen mellé teremtem részben pedig azért mert ahogyan észbe kapok Tia indul a nőtől kunyerálni a bájitalt mintha cukrot kérne valakitől. 

-Noss sokmindenről lemaradtam de szabad megkérdeznem mégis hol vagyunk,miért vagyunk itt és mit kell tenni? -A fejemet ártatlán módon vakarom meg,ameddig a hajam se csupa víz addig eléggé egyenesen áll hátra,egyenesen a vállaim alá is ereszkedik egy pár centivel,a hátamat közelítve,legtöbbször ezt észre se lehet venni,hogy növesztem mert olyan módon  viseltem eddig.Helen hez kezdek el suttogni egy kicsit,aki mellé pont leteremtett gondolom Chlovia.-Bocsánat hogy csak úgy köddé váltam,kicsit túlgondoltam a dolgokat és elvándoroltam lenyugodni, most lettem ide varázsolódva,ami gondolom Chlovia bűne.

Kissé felgyorsultak az események, hogy egyszer lenn voltam tök egyedül, aztán felkerültem az oltárhoz. Azt hallottam, hogy Chlovia kiabál valamit, de mire a tudatomig elért volna, a nővel szemben találtam magamat, valamint Tia, Darman és Alric társaságában. Valamit hablatyol a nő, hogy valamilyen bájital segítségével lefagyasztotta Vigot, amire Tia hirtelen rá is repül, hogy kíváncsi a bájitalra. Meg se lepődök a lányon, amit egy mosollyal nyugtázok. Hirtelen most akkor mégis bízik a nőben, csak azért, mert egy bájitalt említett? Hirtelen gyorsasággal beteszi a könyvet, szinte már már óvatlanul, nem zavarva őt az, hogy akármi baj történhet, majd boci szemekkel néz rá. Egy valami most már nagyon aggaszt: hogy vajon Daniel hol a francba lehet már? Szinte már a szoba óta nem láttam őt, de csak emlegetnem kellett őt: mintha csupa víz lenne.
- Te meg hol voltál eddig? Úgy aggódtam miattad. És te meg hogy nézel ki? Minden rendben? Hol lett vizes a hajad? - kérdezem a fiút, majd megölelem annak ellenére őt, hogy érdekelne, hogy vizes a haja, amit finomst végisimítok, majd egy gyengéd puszit adok az arcára, és a szemeibe nézek. - Kérlek szépen, valami őrült helyen vagyunk megint, mint láthatod. Valószínűleg már a végén vagyunk. Tia talált valami könyvet, ami az oltárra helyezett. Meg mintha azt értettem volna, hogy Chloviának valahogy sikerült lelassítania Vigot valami bájital segítségével.

Chlovia felnevet, amikor Tia kéri tőle a bájital receptet.
- Érdekes, hogy hirtelen "bízol" bennem. Amint legyőztétek Vigot, abban a pillanatbanmegkapod tőlem, kisasszony az üvegcsét a recepttel együtt. - közli a nő Tiával, elteszi az üvegcsét, majd gyorsan fellapozza a 394. Oldalt, majd elkezdi a következőt mondani. 
-Ó, jöjj, te nagyszerű tőr,
Mely olvasva kitör
Mardosó, gonosz szívekben
Eme remek tőr elegyen belétör. 


Abban a pillanatban, ahogy Chlovia befejezte a sorok olvasását, az oltár megremeg, ketté törik, és egy egyszerű, de mégis szép tőr jelenik meg belőle, amit kivéve a helyéről Darman felé nyújt. 
- Remélem, tudod, mit kell vele tenned, fiatalember. Ha engem próbálsz vele megölni, a tőr akkor is Vigot fogja megcélozni, hiszen ez maga a Bosszú tőrje. - mondja komoran a nő, amikor hatalmas üvöltés lesz úrrá a hatalmas termen, ami szinte belezeng. Majd egy hatalmas, szobának megfelelő személy jön be a szobába, aki maga Vigo: egy szép, bársony köpenyt és annak megfelelő, szép ruhát visel, majd amint észrevesz titeket, elindul felétek, de mire hozzátok ér, ugyanolyan magas lesz, mint ti. 
- Ti, ostoba gyerekek! Azt hiszitek, hogy szembe tudtok szállni velem? - nevet fel harsányan, majd Chlovia felé fordul. - Te, te utolsó nőstény ivadék, ezt még megbánod, mert megölöm a testvéredet, valamit Bemát is, vagyis azokat, akik számodta a legfontosabbak! 
- Ne is figyeljetek rá! Figyeljetek nagyon! Te, fiatalember, aki idepottyantál, olvasd el újra majd az alábbi szöveget, amit az előbb én; akinél van a Kő, az dobja Vigo felé, aki ha szerencsénk van, akkor nem lesz akkora hatalma. Te, kisasszony, aki a bájitalomra vagy kíváncsi, dobd el effelé az ördögfajzat felé a fiolát, és te, akinél a tőr van, döfd a szívébe a tőrt. - mondja Chlovia, ameddig Vigo hatalmasat kacag, amit szerencsétekre nem hall semmit az összeesküvésből. - Háromra! Egy, kettő. HÁROM!!!!!!!

Egyik pillanatban még szólok, hogy ott egy oltár a következőben már ott is vagyok és a barátunknak tituláló nőszemély is na meg a többiek.
Gyors magyarázatba kezd aminek a végén Tia “pitizik”, bár kevesebbet nem vártam egy jóféle bájital receptért.
Én kapok egy tőrt mellyel bárkit is célzok úgyis csak egy személyt találok el....
- Ennek így sok értelme nincs. - motyogom az orrom alatt miközben a kezembe veszem a fegyvert s hallgatom tovább a beszédet.
De megjelenik a fő boss aki egy hatalmas óriás. De mire oda ér hozzánk addigra akkora méretű lezs mint mi. Elmagyarázza, hogy semmi esélyünk de ahogy lenéz minket addig Chlovia elmagyarázza a haditervet.
Ahogy nézem a társaim felveszik a megfelelő pozíciót s mindenki támadásba lendül.
Én kihasználom a csatatért gerjesztette kavalkádot s az ellenfél elé hopponálok. Szerencsém volt s nem mozdult el  így tökéletesen tudtam célozni. Amint megjelentem szúrtam is oda ahol a szívnek kell lennie.
S bíztam benne, hogy ez időtájt a többiek is megtették amit tenniük kell....

2/20 képességpont

Helen hirtelen kap el engem és kezd kérdéseket kérdezgetni,az ölelést viszonzom és hallgatom a magyarázatát,vissza se tudok válaszolni mert hirtelen a nő kezd el beszélni,és onnantól kezdődik csak az igazi káosz,hirtelen beront egy óriás ami egyre kicsinyedik és még fenyegetőzik is,egy tankönyv példája a gonosz mágusnak szinte,Chlovia már adja is ki a hadi tervet és elősször utasít,hogy menjek olvasni ugyanazokat a mondatokat mint ő.Nem ellenkezek Helen igyekszek gyengéden leválasztani magamról,majd a könyvhöz lépve szemelem,hogy mikor van a jó pillanat,amikor látom Darmant készülni a szövegre pattan a szemem,és amikor hallom a nagy csattanást amit a hopponálás ad ki és a hármas szám ordítását egy gyors felnézés után elkezdek olvasni. 

-Ó,jöjj,te nagyszerű tőr, 
Mely olvasva kitör 
Mardosó,gonosz szívekben
Eme remek tőr elegyen belétör 


A szavaimra az oltár ismét megremeg majd mágia rohan ki belőle egyenesen Vigo felé Darman szűrásával éppen tandemban.

Az események nagyon gyorsan felpörögnek: Chlovia mindegyikünknek ad egy-egy feladatot, hogy melyikünk mit tegyen. Amikor a Kőre kerül a sor, egy hatalmasat dobban a szívem: basszus, hová tettem? Hiszen Sangnál még nálam volt. Hirtelen hátralépek Danieltől, aki gyengéden lebont magáról, én meg azzal a lendülettel kezdem el keresni a követ: mindent átkutatok magamon, tetőtől talpig, de sehol sincs. Majd egyszer csak a kezem a nadrágom zsebén, amiből kiveszem a drágaságot, amit egy hatalmas levegővétellel nyugtázok. Mire felnézek, Darman es Daniel is egyaránt a feladatukat teljesítik, majd én egy hatalmas nagy hajítással a férfi felé dobom a követ, remélve, hogy célba talál. Gyorsan becsukom a szemeimet, amit még el is takarok, csak hogy ne lássam, hogy mi a franc történik. 
- Majd szóljatok, ha történt valami. - mondom a többieknek, amit nem tudom, hogy egyáltalán értettek-e a kezeimtől vagy sem.

Chlovia megnyugtat, hogy megkapom a bájitalt, amint legyőztük a gonosz Vigo-t.
A könyvből egy védelmet olvas fel, mire megjelenik egy tőr, és .mintha megidézték volna maga a gonosz varázsló is. 
Chlovia ismerteti a haditervet, amit pillanatokon belül el is kezdünk. Nekem nincs más dolgom, mint a bájitallal meghajigálni Vigot. De a többiek is célba dobással próbálkoznak, kivéve Danielet, aki a könyvből olvassa fel újra a versikét.
A célpont egy és ugyanaz.
A tőr, a kő és a bájital szinte egyszerre éri el a célpontot. 
Most vajon mi lesz?

Darman gyors hoppanálásának köszönhetőn Vigo meglepődik, és mire megfordult volna, a fiú gyorsaságának köszönhetően nem tudott, egy hatalmas ordítás töltötte meg a termet. Ez csak az fokozta, hogy Daniel még a könyvet is elkezdte olvasni, ami következtében a tőr egyre mélyebbre hatol benne. A Helen által dobott Kő pont szerencsésen a férfi torkán akadt, és a nagy kapkodások közepette Tia eldobott bájitala is célba ér, véglegesen megbénítva a férfit. Pár pillanattal később egy hatalmas villanás lepi el a termet, és mindannyian visszatértek Bema szobájába, illetve egy hamu kupaccal, amiben az általatok megszerzett tárgyak hevernek benne. A férfi mellett áll egy fiatalabb, Chloviához hasonlító ember, illetve maga Chlovia.
- Hát ezt is megértük! – néz rátok csodálattal Bema. – Hogy Vigo uralma véget ért! Sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni, de Chlovist nagy nehezen, de ide tudtam rángatni az akarata ellenére. Köszönettel tartozunk nektek.
Mondja, miközben összeszedi a követ, a könyvet, és a tőrt, majd egy hatalmas üstbe szórja be, majd int Chloviának, hogy az előttetek lévő port is öntse bele, aztán egy szöveget kezd el felolvasni.
- Bema egy szertartást végez el, amivel elpusztítja a három tárgyat. Ezt mindaddig nem tudta megcsinálni, ameddig Vigo el nem pusztult. – magyarázza Chlovis. – Chlovis vagyok. Nem tudtam, mit cselekedek, mert ez a féreg irányított. De nektek köszönhetően ez a sötétség véget ért.
Nem sokkal később, egy hatalmas pukkanásra lesztek figyelmesek, ami következtében az üst tartalma végleg elpárolog, majd Bema néz rátok fülig érő mosollyal, majd bólint, hogy sikerült elpusztítania a tárgyakat.
- Sajnos Sangról, Cholerről és Melanról csak annyit tudunk, hogy elszöktek innen, de a mesterük nélkül semmit sem érnek. - közli veletek Bema. – Azonban annyit tudunk nektek segíteni, hogy visszajuttatunk titeket az iskolába, ugyanis Vigo miatt korlátozva volt mindegyikünk. Majdnem elfelejtettem. Chlovia, hozd ide a szekrényből azt, amit megbeszéltünk.
Ahogy int a nőnek, az a szekrényhez lép, majd elővesz onnan egyetlen egy díszes karkötőt, és felétek nyújtja, hogy tegyétek el, megnyugtatásképpen bólint, hogy nincs elátkozva, majd elővesz egy-egy fiolát, és mindenkinek átnyújt egyet.
- Ez az a bájital, amit Vigo ellen használtam, és használtatok. És én köszönetképpen ezt adom nektek Bema ajándéka mellé. – mondja nektek, és mindenkinek odaadja. Amikor Tiához lép, a fiola mellett egy cetlit az át a lánynak. – Ez a tiéd, Tiara Prince Tepes. Használd egészséggel.
Ahogy a nő hátralép tőletek, Bema Pó megnyitja nektek a portált, amin keresztül az iskolai nagytermet látjátok.
- Itt az idő, hogy visszatérjetek az iskolába. Ha bármi kérdésetek van, menjetek fel a bagolyházba, ahol lesz egy hófehér bagoly, azzal üzenjetek nekünk, mi pedig segítünk, amint tudunk. És most menjetek, nehogy a tanáraitok aggódjanak értetek. Köszönjük szépen a segítségeteket.
Mind a hárman intenek nektek, és amint az utolsó diák átlépett a portálon, az bezárult. Tia az alábbi levelet kapta Chloviától:
 
„Kedves Tia!
 
Sokat gondolkodtam azon, hogy megosszam-e veled ezt a receptet, de hosszad vívódás után úgy döntöttem, hogy mégis megteszem, hiszen TE is ugyanúgy megérdemled, hogy megosszam veled a tudásomat, amit kaptam, és eldöntheted, hogy vagy egyedül, vagy a társaiddal főzöd meg. A recept az alábbiként néz ki:
·[size=41]       [/size]1 liter víz
·[size=41]       [/size]Egy csipet őrült holdfény gyökér (ezt mire visszaérsz a kis zugodba, addigra egy kisebb zacskóval fogsz ott találni, a saját készletemből küldtem, és igen ritka növény)
·[size=41]       [/size]Egy csipet Macskagyökér
·[size=41]       [/size]Két egész Abesszíniai aszófüge leve
·[size=41]       [/size]Egy mandragóra levele
A vizet egy normálméretű ón üstben fel kell langyosra melegíteni, amibe a macskagyökeret és a mandragóra levelet beletesszük, majd megvárjuk, ameddig felforr. Ha a víz felforrott, tedd bele a két aszófüge levét, és várd ameddig kihűl teljesen. Amint kihűlt, ezüst késsel 2 késhegynyit tegyél bele a höldfénygyökérből, és keverd el az óramutató irányának ellentétesen háromszor, majd kétszer az óramutató járásának megfelelően kétszer. Ha ezzel megvagy, várj 1 éjszakát, mielőtt a fiolába töltöd, mert máskülönben idő előtt felrobbanhat.
Remélem ezzel egy kis segítséget és tudást tudtam neked adni.
Üdvözlettel: Chlovia”

Együttes akciónk sikeres. Vigo végül bénultan, egy tőrrel a szívében áll előttünk. Aztán egy villanás, és Bemapo szobájába kerülünk, vagy legalábbis ezt tippelem, hiszen ott az öreg és Chlovia is. 
Ahol a varázslónak kellene állni, most egy hamukupac, és néhány tárgy fekszik a földön. A kő, a könyv és a tőr, amit a kaland során összegyűjtöttünk. 
Ezeket végül egy nagy üstben, a hamuval együtt szertartásosan megsemmisíti. 
Egészen közel lépek hozzá. Érdekel ez a szertartás. 
Amikor egy pukkanással az üst tartalma végleg a feledés homályába vész Bema arca felragyog. 
*Hát vége, sikerült* - gondolom magamban. 
- És most hogyan tovább? - tenném fel a kérdést, de Bema már válaszol is. 
Visszatérünk az iskolába, s nem is üres kézzel. Egy karkötőt kapunk, ami még nem tudom mire is jó, mindenesetre jól néz ki, illetve egy -egy fiolányit a bájitalból, s ígéretéhez híven Chlovia átnyújtja számomra a receptet is. 

Egy mosollyal közelebb lépek Darmanhoz, és megfogom a kezét. Elindulok a portál felé. Titkon alig várom hogy elolvashassam, és kipróbálhassam az új receptet.

Ahogy a tűr hegye egyre mélyebbre hatol Vigo testben tudom, hogy támadásunk sikeres volt.
De ez pillanatokon belül e is bizonyosodik mert az ellenségünk porrá lesz.  
Ezt követelően valami varázslat hatására vissza kerülünk Bem apóka szobájába.
Ott agyaráz egy kicsit amire nem igazán figyelek, mert a hopponálás most valahogy sokkal többet kivet belőlem mint általában szokott.
Bár fel tűnik nekem, hogy a “társak” megszöktek a tárgyakat és a hamut mely az ellenségünkből lett egy üstben elpusztítják.
Majd kapunk egy karperecet melyre azonnal lecsapok s magamévá teszek. Pont jó vagyis inkább a kezem méretéhez pontosul ezáltal válik jó méretűvé.
Kapun még mindannyian egy bájitalt. Itt sejtem, hogy azt a szuper fagyasztóról van szó. Ennek igazán örülök mert hasznát tudom majd venni úgy érzem.
Nem is sokáig tartanak minket itt. Mintha zavarnánk s miután elvégeztük azt amire ők képtelenek voltak most már nincs ránk szükségük így zavarnak vissza a suliba minket.
Vissza érve a suliba a nagyterembe találom magam pont ahol indultunk erre az újabb őrült kalandra.
Örültem Tia kezének a kezembe, s ahogy vissza érünk le huppanok egy székre, s a lány kezét fogva ő az ölembe kerül. Nem is várok tovább s ajkam az ő ajkán van a vér már máshol van a testemben s ezt lehet ő is érzi a testén....
A szék kényelme pont jól jön mert hulla fáradtnak érzem magam.
- Fáradtnak érzem magam. - szólalok meg végül miután kibontakozunk egymás öleléséből.
- Menjünk dőljünk le a kis kuckódba? - kérdezem de válaszát se várva felállok s elindulok vele a csónakházba...

A játékot ezennel lezárom. Köszönjük szépen mindenkinek a részvételt, a mostani játékra a pontozás az alábbi: 

Tia: 17 KP
Helen: 15 KP
Darman: 15 kp
Alric: 5 KP
Daniel: 7 KP

Továbbá akik részt vettek akárcsak 1 játékban is, azok IS kapnak 1 db csokibékát, vagyis az alábbi diákok: 
- Lara 
- Hironna 
- Alice 
- Olivia 
- Alric 
- Daniel 
- Darman 
- Tia 
- Helen