92. Év eleji felkérés.

 
 
 
Olvassátok a levelet amit az igazgatónő adott nektek s a lelketekre kötötte, hogy csak azután olvassátok el miután megérkeztettek.
Az iskola még éppen 2 hete, hogy elkezdődött.
Miután mindenki elolvasta szépen megsemmisíti önmagát. Egyszerűen folyékony állapotúvá válik s kifolyik a kezeitek közül ahogy földet ér a homok elissza azt.
 Ahogy a piramis bejáratához értek a bejáratott nyitva találjátok, hívogató és csendes ezzel együtt félelmetes is.
Ahogy beléptek a bejárat nemes egyszerűséggel eltűnik. Egy nevetés szalad végig a falakon és egy pukkanással végződik. Hátranézve sehol se találjátok a tanárt ki veletek jött. ( a tanár Jorg professzor)
- Ha vissza szeretnétek kapni őt, gyertek s keressétek meg. De siessetek mert nem biztos, hogy életben lesz mire ide értek. - hangzik  egy sötét hang aki feltehetőleg a nevetés tulajdonosé.

- Basszus.... - csusszan ki a számból ahogy kézbe veszem s elolvasom a levelet.
- Ez komolyabban hangzik mint az eddigi kalandjaink. - fejezem be miután elolvastam a leveket s tovább adtam valaki kezébe.
Hallom, hogy társaim beszélik, olvassák a levelet én addig inkább körbe nézek.
Bele se mertem gondolni, hogy már a suli szinte kezdete után kapunk valami “munkát”. Bíztam benne, hogy békés, nyugis évünk lesz. Nem vágytam sok mindenre, egy kis romantikára a párommal, egy csendes kaland nélküli évre..
A nap már most kegyetlenül tűz le ránk, még jó hogy nem öltöztem fel túlságosan.
Előttünk egy fekete piramis magasodik.
- Ez ám a baljóslatú építmény... - szólom el magam.
- Ki az a hülye kai ebbe csak úgy be merészkedik, már a színe miatt sem hétköznapi....
Furcsa kisugárzása van ahogy egyre tovább figyelem. Mintha magába szívná az energiát és a fényt is. De nem is szívja hanem rajti, elnyeli azt. Ahogy látom a környezete meglepő módon igencsak hétköznapi. A homok csak homok s a színe is olyan amilyennek lennie kell.
Mögöttünk az Oázis halk vízcsobogása hallatszik s a levegő állal megmozgatott fák neszezése. A vízhez lépve kristálytiszta.
Azért örülök nagyon de nagyon, hogy Jorg prof elkísért minket.
Vissza nézek a többiekre, látom, hogy a levelet mind elolvasták és éppen most semmisíti meg önmagát.
* Még jó, hogy nem robbant fel mint oly sok mugli filmben.* - nyomok el egy kuncogást magamban a gondolatra.
Nem volt hosszú séta a piramisig. Talán ha egy órahossza az egész.
A prof is biztos érzi azt amit mi. Ez nem barátságos de nem totojázik s belép a gyanúsan nyitva álló kapun, bejáraton vagy minek nevezhetik ezeket.
Hát ha ő bemegy én is, döntöm el magamba s belépek után.
Valószínűleg rosszul tettem, mert ahogy hátra néztem s láttam, hogy midnenki bejön az ajtó fél pillanat múlva eltűnik.
- Neeeeee. - kiáltom s már tudom, hogy csapdába estünk. A következő meglepetés akkor ér amikor egy nagyon ismerős hangot hallok, melyet egy gonosz nevetés előz meg. A hang egy pillanat alatt leesik, hoyg mi.
* Hopponálás* - kapok a fejemhez s már nézek is körbe körbe, hogy meg lássam mi vagy inkább ki érkezett ide közénk.
Kezemben a pálcám, hogy készen álljak bárminemű támadásra, védekezésre.
- Hoooool van Jorg? - dadogom ahogy észre veszem a tanár hiányát
- Látta valaki? - kérdezem, s hangom kezd kicsit kétségbe esett lenni.
Mintha csak nekem válaszolna egy újabb hang jön ám most magyarázat formájába.
- Baj van, nagy baj. - próbálok úrrá lenni magamon.
A csend ül ránk, s a kezdeti sötétséget felváltja egy kék tűz lobbanása az egyik arany tűztartóban. S ezt követik száz másik.
Hiába kék a tűz s ezzel hátborzongató elég fényt ad, hogy ne kelljen Lumos varázslattal szórakoznunk.
Ahogy körül nézek, csak egy út van s az előre.
- Mi legyen? Meg kellene menteni a proffot de én ... - itt elcsuklik a hangom s befogom inkább.

Egy pillanat sem telik bele, hogy Darman felveszi a Norinától kapott levelt, és máris ey teljesen más helyen találjuk magunkat. 
- Bakker!- kiáltok fel, és rántom magamra talárom fekete csuklyáját, ezzel eltakarva arcomat, de így is érzem, hogy érzékeny bőröm kipirosodott az erős napsugárzástól. 
- Azért szólhatott volna az igazgató, hogy itt kicsivel nagyobb a napsugárzás, mint otthon. Meg akar sütni? - méltatlankodok, de a többiek Jorg professzorral az élen már előre is indulnak. Előre, egy büszkén magasodó fekete piramis felé. 
Kicsi gyanúsnak tűnik az egész építmény, de a prof egy rohadt szó nélkül tűnik el a belsejében, kedvesem pedig követi őt. 
- Mindegy. Ott legalább nem süt a nap!- mondom megvonva a vállamat, majd belépek utánuk a sötétbe, ami pár pillanat után már egyáltalán nem sötét számomra. 
Mire mindenki belép az épületbe a bejárat nemes egyszerűséggel eltűnik. 
- Fantasztikus! - jegyzem meg. Aztán egy nevetés után hoppanálás hangját hallom, amit egy sötét hang kísér.
Jorg professzor látványát kapom el éppen, amint elhoppanál a helyszínről, meglepett arcát tekintve nem önszántából. 
A hang, amely a folyosó végén álló sötét taláros alaktól érkezik visszhanzik a kamrában. 
- Fantasztikus! - jelentem ki még egyszer. Aztán rájövök, hogy a többiek valószínűleg csupán a hangokat hallották. 
- Nos. A professzor eltűnt, de a pasas, akinek a hangját hallottuk nem hoppanált el. Befordult ott a sarkon. - mutatok abba az irányba. 
A falon mintha látnék valami vésetet, meg festést. Talán segíthet valamit. 
- Jorg professzor jobban szeretne engem holtan látni, mint élve, de én mégis azt mondom induljunk el megkeresni őt. Márcsak azért is, mert valószínűleg csak így juthatunk ki innen. 
- Jah. Egy jótanács. Ne nyúlkáljatok semmihez - nézek Helen felé, - és csak óvatosan a tűzzel - sandítok Alrikra - petróleumszagot érzek, és ez itt a lábunk alatt nagy valószínűséggel nem víz. 

Ezekkel a szavakkal teszek pár lépést előre, miközben intek a többieknek, jöjjenek közelebb. Kis hezitálás után hátranyúlok, és megfogom Darman kezét, majd a falat kezdem el tanulmányozni.

Az igazgatónő érdekes levelet hagyott nekünk, mit ne mondjak, amit elolvasva kicsit furcsán nézek magam elé. De ez a meleg, ami a homok visszaver, ezt kissé nehezen viselem, de eszembe jut, hogy milyen jó, hogy elraktam a legyezőmet, így előveszem azt a táskámból, és elkezdem legyezni magamat. De szerencsére adtam egy nagy "pofont" saját magamnak is ezzel, mert rosszabb lett, és nem csak nekem van melegem, hanem Tiának is, és Darmannak is. *Vajon Tia így félig vámpírként hogy a fenébe viseli el egyáltalán ezt a tűző napfényt?* Teszem fel magamnak a kérdést, majd követem őket a piramis árnyékába. A többiek felé a legyezőm segítségével egy nagyobb levegő löketet küldök, hogy egy kicsit lehűljenek. egy nevetést hallok én is, és a kísérő tanárunk, Jorg professzor eltűnt. *Merlin szakállára, szerencsére valaki elvitte ezt az otromba vénembert.* Majd Tia megszólal, hogy óvatosan azzal, hogy bármihez hozzányúljunk vagy tüzet használjunk, és ekkor esik le a dolog.
- Most mi van, ne nézz így rám, én csak egy kicsit kiszellőztettem magunk előtt a dolgokat. Vagy lehet, hogy csak azt érezted, amit én csaptam errefelé. – közlöm a lánnyal, aki tudja nagyon jól, hogy mindenben is képes vagyok elesni, vagy hozzányúlni. – Nem garantálom azt, hogy nem esek hasra. Amint elnézem, nem az ahhoz hasonló növény lepi el a falakat, mint ezelőtt Vigo kastélyában volt.
Pár lépést teszek előre, mintha mozdult volna valami, a pálcámat előkapom, majd közelebb lépek a folyosó sarkához, és egy elég érdekes dolgot látok: Jorg professzor kesztyűét.
- Nézzétek, mit találtam.

Képesség +1 6/20

Alice a fura levél elolvasása után, nem sokkal már csak a tűző napot érzte. - Mi a fene? - motyogta magának. A ruhája csak mégjobban melegített, s közben a kezével próbálta legyezni magát, hogy enyhítsen kicsit a melegen. Másik kezével takarta a napot, hogy lássa a többieket, akik egy fekete piramis felé tartottak!?. Fekete? - gondolta. Ha jól tudja, a piramisok nem igazán feketék, és nem is ilyesmi környezetben találhatóak. Alice utánuk futott, hogy behozza a lemaradását, majd belépett közvetlenül utánuk. Amint mindenki bent volt, a piramis bezáródott mögöttük. Alice ijedten ugrott fel, a hirtelen jött sötétre, majd a nevetésre. Hová tűnt a professzor? Előbb még biztosan láttam. - gondolta, és bár kissé meg mindig félt, igyekezett, hogy ez ne látszódjon, miközben a falakon lévő vésetet és festményeket figyelte, mély levegőket véve, nehogy elkezdjen pánikolni. Amint kissé megnyugodott, közelebb sétált. Alice Tiáék felé nézett és bár nem igazán tudta miről van szó, nem lehetett túl jó. A vésetek érdekesek voltak, de nem látta túl jól őket. Alice-t érdekelték a falon lévő festések is, így kicsit hátébb sétált, hogy lássa őket - már amennyire lehet -. Azonban mielőtt tovább nézhette volna, a többiek közel mentek a falhoz, hogy jobban szemügyre vegyék, pont mint nem rég ő. Lassan közelebb sétált hozzájuk, miközben a már becsukódott bejáratot, és a festéseket és a véseteket bámulta, összefüggést keresve, mielőtt vállat vont volna, s finoman megérintentette a véseteket, ügyelve, ne érjen nagyon máshoz és csak remélni tudta, hogy nem nyit meg valami titkos átjáró félét, mint a könyvekben.

*Noss hát nekünk valóban munkahelyünk van,csak még nem is fizetnek azért a munkáért amit csinálunk, sőt,még büntetnek érte.* zsörtölődök tökéletesen nyugodt arcal magamban ahogyan olvasom én is a levelet,majd hirtelen el is tűnök a többiekkel együtt egyenesen egy sivatag tűző melegébe.* Erre nem öltöztem,Fortuna adta szerencse,hogy a talár alá nem egyenesen kabátot vettem*Gondolom magamban ahogyan a talárom csukjáját felhúzom,hogy ne érjen annyira a nap.Egy fekete piramis most a kalandozási cél,most legalább egy tanárral együtt,annak is veszi mindenki az irányt,ahogyan belépünk kissé megkönnyebbülök attól,hogy a nap tűző melege enyhül a piramisban,de ez nem tart sokáig.Hirtelen pukkanás hallatszik mögülem én pedig sarkon perdülve néztem oda ahol eddig a tanárúr ált és már csak azt tudtam elkapni,hogy elvillan,majd az ajtó is mint az álom csak eltűnik,mintha sose lett volna.Itt már azonnal működésbe lép a medál,és pumpálja a nyugalmat,a hirtelen meglepődött arckifejezésem helyett csak nyugalom van,mintha intenzívebb is lenne mint általában.Hallgatom ahogyan a hideg nevetés repked a falokon és szavak követik. *Kezdem megunni az őrült mágusokat,pedig még semmit se láttam* Azzal Darman elkezd egy kicsit pánikolva beszélni,és ahogyan visszafordulok előre Tia elmondja amit jelenleg tud a helyzetről.Mire végez kék fényben villannak fel a "fákják",a tűzzel óvatosan és ha lehet ne érjünk semmihez.Helen is válaszol és előrébb létve mutatja a kesztyűt amit talált a padlón.Ahogyan oda lépek mellé szoksásosan megszorítom a kezét köszöntés képpen majd egy kicsit becsukom a szemem. Fókuszálok,és érzek valamit....egy kis víz forrás lehet a közelben,de a fene se tudja mennyire messze. 

4/20 Vízmágia

-Van valahol relatív közelségben víz is,de nem vagyok benne biztos mennyire távol viszont valószínűleg a piramis közelében mert nem tudnék érzékelni távolabb szerintem. 

Jelentem ki ahogyan újra kinyitom a szememet,majd elkezdem a padlót jobban megfigyelni ahogyan előrébb lépek,nehogy valami legyen,és egy pár lépéssel odébb megállva figyelem meg a padlót elősször,valami átkozottul nem tettszik benne,a falhoz fordulva is ez az érzésem van,ez nem érződik elfogadhatónak. 

-Rossz előérzetem van,maradjatok éberek és maradjuk csoportban,ez a piramis is lehet hasonló mint az őrült kastély még jó múltkorról. 

Azzal kicsit visszább lépek a csoporthoz és én is elkezdem egy kicsit vizsgálni a festményeket,de rendszeresen rohan a szemem a folyosó sarkához. 

-És ha senki se tud mit kiszedni a festményekból akkor meg kellene indulni a folyosó sarkának. 

Azzal óvatosan elkezdek egy kicsit előrébb menni,de nem túl messzire a csoporttól,ha az nem követne.

A tanórák látogatása és az órák közötti  ténfergés  már elég zavaró számára. Persze el kell viselni, hiszen ez egy iskola, és ezért jött ide de azért na... Az idejének nagy részét az Ahrimann medál kutatásának szentelte eddig. Amit eddig sikerült megtudnia a lányok segítségével, hogy a medálokból hét darab van és mindegyikben egy Daeva, afféle bűn démon lakozik, ami a megfelelő ráhatással segíti a saját szakterületén a hordozóját. Azt is sikerült kideríteni, hogy amíg nem uralja a medált, addig a Dévek felváltva ülnek a kagyló másik oldalán, így nem tudni pontosan hogy éppen használatkor melyik entitás hatalma fog érvényesülni. Ezt tűzte ki célul, hogy legalább ezt a bizonytalanságot ki tudja szűrni. Ezek szerint még van további hat medál valahol a világban, ami valahol rájuk vár. Már csak meg kell keresni őket.
Épp ezen mélázik, amikor  üzenetet kap fentről, hogy jelenés van.
~Akció indul. gondolja magában.
Ahogy megérkeznek a nagy építmény elé  és a levál az elolvasása után, megsemmisül, tudatosul benne, hogy nem fognak unatkozni.
- Aha szóval mindenki kipurcant, vagy eltűnt, ezért a legkézenfekvőbb dolog, hogy egy csapat kölyökre bízzák ezt a feladatot. Zseniális prof! Teszi hozzá gúnyosan, majd elindul az épület felé. A bejárathoz érve előpattintja a pálcáját majd egy helyes kis lángocskát varázsol a pálca hegyére.  Az épület öreg. Nagyon öreg. A dohos ugyanakkor száraz homokos levegő hamar kiszárítja a torkát, így igyekszik apró levegőket venni.
Legnagyobb meglepetésére a tanárbá eltűnik. Már éppen tenne egy megjegyzést a többiek felé, hogy ennyire azért nem kellett volna megsértődni a korábbi beszólásáért, de meggondolja magár, mert látja hogy kényszeríített hopponálás volt, vagyis egy nagyobb erő munkálkodik itt. Valószínűleg a röhögcsélő tag keze lehet a dologban.
~ A ti kezetek van a dologban? teszi fel a kérdést a medálnak, de az egyenlőre hallgatásba burkolózik. -Azért szóljatok, ha méltóztattok kommunikálni. szólal meg félhangosan.
Nem lepődik meg a hallgatag bajkeverőkön máskor is volt már ilyen.
Tia figyelmeztetésére, ad a pálca végén levő lángocskára egy kis kakaót. -Hogy mondod? telement homokkal a fülem! Megpróbálok szájról olvasni.
Elvigyorodik, majd kioltja a lángot és ő is a feliratokat kezdi vizslatni. - Az ott egy fogkefe? mutat az egyik írásjelre. tök úgy néz ki. Már amennyire látni lehet. Ez nevetséges!Petróleum a talpunk alatt, bezáródott a kapu, a tancibá eltűnt, a rohadt életbe is  mit várnak tőlünk?!
Nem vár választ, ott hagyja a vámpirinát, előre megy és becsatlakozik Helen kompániájába. 
- Gyönyörű már a ruháira sem tud vigyázni... remélem az alsógatyáját azért magán tartotta.
Semmi kedve nincs itt lenni. Nem erre vállalkozott, de ha már itt van úgy döntött, hogy a lehető legjobban megizzasztja, majd megpirítja azt aki a vesztére tör. ~Ki kell jutnunk innen.

Talál egy levelet a nevére címezve rögtön felveszi és elolvassa. Megdöbenve veszi észre hogy már nem a tanterembe van ha nem szahara közepén van. Elkezd körbe nézni és észre vett egy piramist. Mivel a nap miatt nem látott sokat felvette a csukjáját.Elkezd közeledni a piramis felé de egyszer csak egy mély férfi hangra lesz figyelmes.Látja hogy a falak össze vannak vésve közelebb megy hogy megnézze mi van bele vésve. Megfogja a véset rajzokat és kinyitodik a fal.Be megy és becsukodik mögötte az ajtó. Könnyen észre veszi hogy ez egy csapda volt. Meglátt egy helyet ahol besüt a fény és az melett van egy kar. óvatosan elkezd lépegetni és egyszer csak rálépett egy csapdára.  Fejszék kezdenek felé szálni elkezd futni a kar felé és sorjába kapcsolta be vele a csapdákat. Oda ért a karhoz meghúzta és a csapdák semlegessek lettek. Egyszer Egy óriási zajt halott odébb tekint és kinyilott az ajtó.
~Hát ez nem sokon múlt.
Meglátt az akadémiáról pár gyereket oda megy hozzájuk.
~Sziasztok
köszönt nekik.
~Veletek fojtattom majd az utat.

A bejáratnál lévő falak semmilyen választ nem adnak, de ha szeretnétek még jobban szemügyre venni, dobjatok szerencse kockával. Ha 10 feletti páros számot dobtok talán megtudhattok valamit.
 
Ahogy előre indult a folyosón s befordultok a sarkon választás elé kerültök.
Nem tudni ki volt a fő építész de nem 100%-os volt, kanyar után elágazást építeni.
Az út jobbra vagy balra vezet.
A jobb oldali járat mintha emelkedne. Így talán felfelé vezethet ami azt jelentheti, hogy a felsőbb szintekre visz. A fel tiszta s a levegő meg még tisztább bár nem túl hűvös. Jelezvén, hogy ezen az úton haladva melegebb van. A falat kék tűzzel égő fáklyák szegélyeik melyek
Ha ezt az utat választjátok dobjatok szerencse kockával. Ha 15 vagy több szerencsések vagytok és elkerülitek a csapdákat.
Ha kevesebb akkor, pont hogy működésbe hozzátok azokat.
 
A bal oldali járat a jobb oldali elentétje. A levegő nyirkosabb, dohosabb. A falat ugyan úgy kék tűzzel égő fáklyák szegélyezik.
Ez a járat lefelé vezet. Ebből a piramis mélyébe vezethet. Kínzó kamrák, tömlöcök... s megannyi mocsok ha létezik ilyen egy piramisba.
Ha ezt az utat választjátok dobjatok szerencse kockával. Ha 15 vagy több szerencsések vagytok és elkerülitek a csapdákat.
Ha kevesebb akkor, pont hogy működésbe hozzátok azokat.

Eléggé csodálkoztam amikor elolvastam a levelet. Eléggé fura volt. Már kezdtem volna fontolgatni hogy menjek e amikor egy sivatag közepén találtam magam. Borzasztó meleg volt és tűzött a nap. Tanácstalanul a többiekre pillantottam és láttam h őket is megviseli az időjárás... Tia szinte fintorgott.. Lehet hogy vámpír.. Menet közben ezen tűnődtem és nem is tűnt fel hogy bezáródott a piramis ajtaja és sötét lett. Természetesen nem félek a sötétben de valahogy rossz érzésem volt ugyanis Jorg professzor eltűnt! Meglepődtem, de amilyen szemét volt órán megérdemli.. Ahogy a többiek én is megnéztem a falon a vésteket. Mindenki olyan komolyan vizsgálgatta őket.. Persze egy szóval sem mondtam h fogalmam sincs mi ez..
Nem sokkal később Helen megtalálta Jorg kesztyűjét.. Na ez creepy! Szétnéztem hátha van valami jel de semmi.
Amint meg hallgattam az új információkat számomra egyértelmű volt hogy balra kellene menni. De tudtam h nem kellene önfejűnek lennem ezért rákérdeztem a többieknél

-Szerintetek merre menjünk? Szerintem balra kellene

Ahogyan egyre inkább a sarok felé vonzódik a tekintetem Lara előre lép és kérdez is,én is előre lépek a sarokba és a kettő utat megfigyelve gondolkozok egy kicsit.*a jobb oldali a biztonságos viszont csapda szagot érzek,vagy pedig időpocsékolást,amit jelenleg nem engedhetünk meg* A gondolataimból kilépve szólalok meg. 

-Nekem is a bal néz ki valószínűbbnek,ha az időn műlik a professzor élete valószínűbb,hogy lent lessz,és nekem a jobb oldali vagy csapdának vagy időpocsékolásnak néz ki,nem mintha itt nem lenne mindenféle csapda,abban biztos vagyok,hogy minimum egybe bele bukkanunk.Viszont pálcák a készenlétben mert ez az átok helység semmi jót nem tartogathat. 


Azzal szépen lassan elindultam a sötétebb és visszataszítóbb folyosón,mindent is figyelve,hátha meglátom egy csapda részeit.

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

4

Semmi nem történik ahogyan a folyosó lejebb ereszkedik,de a fáklyák mintha különösen átkozottan táncolnának,ahogyan egy kicsit lejebb érek egy újabb folyosó folytatódik de egy mély vörös vonal megy át a padlón és az ajtófélfán is át.Azon túl a kék fény megvilágítja a tágas teremben lévő cellák véres sorát,mélyebben vannak a kínzó részlegek és eszközök ahogyan látom,a vér körölöttünk jó pár helyen még folyadék és nem rászáradt.De most tört ki a ködös időből a villámcsapás mert ahogyan belépek a cellákban üres de valahogyan világító szemek villannak fel és kezdik el a vella ajtókat püfölni és püfölni,inferi? Talán csontvázak? Élni biztos nem élők,nem ilyen pokoli tekintettel és a hangjaikkal,az ajtók nem fognak tartani,kb 3 percünk van mielőtt kitörnek szerencsére nem egy hadsereg de nem is éppen kis csoport. 

-Segítséget kérek! Élőhalottak!Vérrel Teli Tágas Terem valószínűleg börtön és kínzó részleg! Alig 1-2 perc ha van mielőtt kitörnek a cellákból! Pálcákat a kézbe! 


Azzal érzem ahogyan a pánik eltölt,de hirtelen el is tűnik,a nyakláncom halványan világít és hirtelen nyugalomba esek,gyilkos nyugalomba,ennek lesznek következményei...nem éppen egézséges ennyi mindent elnyomni.De erre nincsen idő,már a pálcámat a kezemben szorítom az ajtókat figyelem.*bárcsak használhaték egy bűbájt,hogy erősebbek legyenek! * A fókuszomat a vérre körülöttem irányítom és egy pohárnyit meg emelek a vízmágiámmal majd az eggyik még cellában lévő előhalott nyaka felé irányítom,az út közben a vér jéggé válik és egy sarló hold alakot vesz fel,éle úgy ahogy. Ezt nem tudom folytatni sajna a varázslás helyett teljesen mivel egy pengével vagy sok szilánkal nem érek többet mint varázslatokkal, maximum ha nincsen időb használni vagy elejtem. Azzal igyekszek gyorsan jobb pozíciót találni a teremben,hogy felékszüljek a következményekre.

Alice egy idő után ellépett a vésetektől és a csapattól arrébb állt meg, csak hogy meghallja Lara hangját. Alice ránézésre szívesebben menne a jobb oldalinál. Ha jól gondolja, az felfelé vezet, talán kijuthatnának ha felfelé mennek. Bár akkor inkább csak a piramis tetején, onnan pedig nehezebb lenne lemenni. Míg a baloldali.. valahányszor ránéz, borzongás fut végig a gerincén. De nem jó értelemben. Ijesztő. Alice arra eszmél fel, hogy Daniel eltűnt a baloldali folyosón. - Ez nem túl jó.. - motyogja magának, mielőtt megállna a folyosónál. Tényleg ijesztő - gondolta magában. Egy mély levegő után, gyors léptekben elindul lefelé a folyosón. Az első amit meglátott - a véren és a kínzó eszközökön kívül -, az a világító szemek voltak. Alice magában szidkozódott, talán mégsem kellett volna lejönni. Ismételten mély levegőt vett, nehogy elkezdjen pánikolni. A levegő dohos volt, amit egyenesen gyűlölt. A pálcája már a kezében volt, bár nem tudta, mit tehetne. Elfehéredtek az ujjai, ahogy szorította. 
- Inferik? Sok inferi.. Gondolkozz, Alice! - motyogja, miközben gondolkozik. - Tűz! - eszmél fel. - Nem szeretik a fényt, és a meleget. A tűz pont jó, ha jól emlékszem, és ezek tényleg inferik. - teszi hozzá az utolsó mondatot halkabban. Sajnos Alice egyáltalán nem tud elvégezni ilyesmi varázslatot, így csak javasolhatta, és remélni tudja, hogy a következő pár percben nem törik át a cellák rácsait.

Az útjuk következő szakaszán jobb híján követi társait. A baloldali úton halad tovább

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

5

Nem veszi észre, de akaratlanul aktivál egy csapdát,

Miután a srácokkal az alagsorba érnek, érdeklődve veszi szemügyre a kínzókamrában található eszközöket. Az egyik júdásbölcső kifejezetten felkelteti az érdeklődését.
Elképesztő hogy az emberek mennyire kreatívak tudnak leni, ha a másik gyötréséről van szó. Pontosan tudják, hogy hol milyen úton- módon lehet a legtöbb fájdalmat kicsikarni. Amit furcsának talál, hogy az eszközök többsége ami itt van, nem ide illik. Egy része a középkori inkvizíció eszközei közé sorolható. Nem egy ilyen épületben számítana rá az ember.
Szórakozottan végig húzza a kezét néhány eszközön. Éppen egy hússzaggató pókkal játszadozik, amikor Daniel óbégatására lesz figyelmes. Nem sokkal azután el is rohan a cellája előtt. Utána szalad, közben hátrapillant és mindenféle ocsmányságot lát maga mögött.
- Nabaszki! Már csak ez hiányzott! Daniel jobban is megválogathatnád a társaságot akivel összehaverkodsz!
Odaérnek a többiekhez, még szuszog, amikor Daniel tő mondatokban eldarálja az információt.
Lara el is kezd okoskodni, de ezúttal egyetért vele.
- A tüzet bízd ide!
Helenre pillant. 
- Green kisasszony! Emlékszel a farkaskalandunkra?
A korábbi szinergiájukra utal, amikor a farkasokat a tűz és a szél kombinációjával oszlatták.
- Tegyük össze amink van, és pörköljünk oda nekik!
Daniel közben már lefejezett egyet
-Had szóljon! Piroinitio! 
Ahogy elüvölti magát, pálcája végéből élénk lángcsóvák csapnak elő, ahogy az első néhány torzpofa megjelenik a kamra ajtajában. A lángok nem tökéletesek, de ha Helen is beszáll, elég szépen oda tudnak nekik pirítani. Legalábbis addig, amíg a többiek is összekapják magukat és kiveszik a részüket a csetepatéból.

Képességpont +1

Persze a figyelmeztetés ellenére mindenki össze vissza tapogatja a falat. Egy új srác érkezik a semmiből, mintha egy falból lépett volna elő. Alric már csak azért is tart egy kis tűzbemutatót. Tudja hogy tartok tőle. Kis helyen vagyunk összezárva. A talpunk alatt petróleum. Nyilván a legokosabb ötlet tüzet gyújtani. 

Nem szólok semmit, de jócskán lemaradok a többiektől elfordulok balra utánuk, de már a messziről hallott hangok biztosítanak róla, hogy nem túl jó dolgok történnek arrafelé. 

Inferi? Veszem ki Daniel kiabálását. Majd Alice nem meglepő módon tűzért kiált. Persze több sem kell a kis tűzmágusunknak, elereszti amije csak van. 
Hurrá! Idióták. Bokáig tapicskolunk a petróleumban. 

- Fussatok bolondok! - kiáltok fel, aztán ha végre eszükbe jut hogy nem akarnak szénné égni, a terjedő tűz elé dobom a nálam lévő egyik tűzbogarat. 
Csodás teremtmény, amellyel lokalizálni lehet a tüzet, Iehet bármily éghető anyag is, nem terjed tovább. Csak remélni merem hogy sikerült a bogár alternatív használata. (KM-re bízom)

- Azt hiszem mégiscsak jobbra megyünk tovább. - jegyzem meg lesújtó hangon. És probáljatok meg már végre gondolkodni, mert nem is kellenek csapdák ide, ha ti öltök meg mindannyiunkat.

Szokásomhoz híven ismét elkéstem. Sajnos nálunk ez a szeptemberi kezdés elég katyvasz, ugyanis ilyenkor van a nagy családi banzáj amiről nem mesélek senkinek mert nagyon ciki. Így általában azt hazudom, hogy elfelejtettem, hogy vissza kell érkeznem. Végig a többiek mögött loholtam, ugyan is valami történt az ideérkezésemkor és egy kicsivel arrébb kerültem tőlük.  
Szuszogva, levegő után kapkodva érek oda arra a felettébb érdekes mondatra amit a Kakaskám kimond.
-Mit akarsz te kivel össze tenni Alric? - Nézek rá felhúzott szemöldökkel, továbbra is eléggé zilálva. A varázslat hatására kissé hátrébb hőköltem. Hirtelen nem tudtam felfogni mi történt. Majd ahogy a tűz egyre tovább terjedt felkaptam a nyúl cipőt és biztonsági zónát kerestem. Ha jól láttam a többiek is így tettek.  Voltak itt köztük furcsa arcok, mármint a már megszokott furcsa arcok közül.. Egy új csaj  Őt még sosem láttam, szerintem.
Tia kis lesúlytó monológja közben közelebb libbentem Alrichoz. Akárhogy is, bellette mindig biztonságosabban érzem magam, mint más mellett, bár ezt nem igazán szeretem kimutatni, mert ugye én egy "független lánny vagyok akinek nincs szükséges holmi fiúra"...

A nagy harc hevében meg is feledkezik a talajt borító olajról. Szerencsére nem olyan nagy a kiterjedése így nem gyullad ki az egész. Mindenesetre a csontpofákat visszatartja és így talán nyugtuk lesz tőlük. Nem érti tia felháborodását, így bosszankodva odaszól neki. Ez csak tűz! Legalább nem lesz belőlünk zombivacsora! Tia a varázsbogarával megfékezi a tüzet és ez jól van így. Tény hogy megnehezítette volna a dolgukat, ha még a tűzfészkeket is kerülgetniük kellett volna, A harc hevében viszont nem figyelt fel eddig egy újabb jövevény érkezésére, Olivia személyében. A lány elég ziláltnak tűnik, szemmel láthatóan sietett. -Olivia! Jó tyúkom! Akarom mondani őőő mindegy.  Téged látni mily öröm! Merre jártál drágám?
Megereszt még egy kaján vigyort. Nyilván a lány kérdése nem volt komoly így csak legyint rá.
-Természetesen átvitt értelemben értettem.
-ITT VAN A KIS BARÁTNŐD
-BÍROM A CSAJT
JUHÉ! ADD ODA NEKI A MEDÁLT! MEGINT ZAVARBA AKAROM HOZNI!
- Hallgassatok! SZól a medál lakóinak. -Őő izé. a Daevák örülnek hogy látnak!
Emlékszik rá, hogy Oliviának kellemetlen élmény volt a lánc viselése így esze ágában sincs odaadni neki. 
Tia javaslatára csak bólint. Oliviát maga mellett tudva, már motiváltabb a küldetésüket illetően, ugyanakkor nem csökkent hanem szaporodott a gondja.
~ Mostmár az ő formás hátsójára is vigyázhatok... gondolja, majd kezét a lány vállára téve, maga elé tereli maguk mögött hagyva az üvöltő csontpofákat

Nem vettétek észre de a kínzó kamrában volt egy kis sarok benne egy vödörrel amiben véres ruhák voltak. Sajnálatos módon a tűz ezt megsemmisítette. Ìgy az értékes információ megszűnt létezni.
Tia által dobot tűzbogár úgy tette a dolgát ahogy a lány szerette volna.
A tűz ennek okán ki is alszik bár a füst marad. Ennek okán az átjutás a szobában, helyiségen igen körülményes.
Ahogy beléptetek akkor a szemközti falnál láttatok egy ajtót, ami a következő folyosóra visz titeket.  Még lejjebb és még mélyebbre a Piramisba.
Ha erre indultok tovább akkor dobjatok szerencse kockával. Mivel mindent füst borít be nehéz bármit is látni plusz még nehezebb lélegezni.  (16 vagy annál nagyobbat kell dobnia az illetőnek. Ha nem sikerül akkor bement, de elájult.  A következő ugyanígy dobjon és ezzel a társát is kimenekíti. Viszont ha a dobás elsőre sikerül, akkor mindenki átjut!)
Ha erre mentek tovább s sikeresen átértek még kell küzdenetek a csontváz harcosokkal.  (2 db van mert egyet Daniel lefejezett. )
Mozgásukból ítélve tanultak az előző helyzetből s nem lesz olyan könnyű legyőzni őket.
(Három személy dobhat támadó kockával egyszer - egyszer. Ha, valamelyik kockán 4 vagy nagyobb az eredmény, egy csontvázat legyőztetek. A győzelemhez minimum 2 sikeres találat szükséges)

Ha visszafelé mentek ugyanúgy dobnotok kell a csapdák miatt.  De csak egy embernek, a legelsőnek. A szerencsekockával 15-öt, vagy nagyobbat kell dobnia az illetőnek, hogy a csapda ne aktiválódjon. Ha a dobás kisebb nem mással,  mint a jó öreg mérgezett tűvel találja szembe magát! A tű azt az embert bénítja meg, aki a kockát dobta, s ezzel a játék végéig béna marad, hacsak társai nem hatástalanítják a mérget.

Az optimizmusom teljesen elszállt. Képesek voltak megfeledkezni a petróleumról.. Persze Megérten h ez valami pánikreakció lehetett, de ha Tia nem dobja be azt a bogarat már rég szénné égtünk volna. Most biztos örülnöm kellene hogy még élek, de még mindig eléggé nagy a füst. Szép is lenne ha valaki füstmérgezést kapna. Ráadásul a tűz miatt fontos információkat vesztettünk... Kezdek ideges lenni. Mindenesetre a szerencsén múlik hogy hogy jutunk tovább.
-Ha már itt vagyunk semmiképp ne menjünk visszafele.. Van valakinek ötlete hogy ki menjen elsőnek?
*magában: nagyon remélem hogy nem Helent szavazzák meg.. Ritka szerencsétlen alak..
Miután feltettem a kérdés megálltam a terem közepén és a többiekre néztem. Próbáltam figyelni hogy ne indítsak be csapdát

A többiek nagyon előrébb rohannak. Annyira belefeledkezek a fal tanulmányozásába, hogy későn veszem már csak őket észre. Utánuk sietve annyit sikerül elkapnom, hogy a területet kigyújtják.
- Melyik hülye az a piromániás? - kiáltom előre.
- Még szerencse, hogy senki nem sérült meg... - harapom el a végét a mondandómnak, mert igen csak cifrát mondtam volna mérgembe.
Már éppen szólnék, hogy menjünk visszafelé, mert ezen a füstön szinte lehetetlen átjutni. Erre a kis vöröske, mint nem is tudom micsoda beveti magát a füstbe, hogy átjusson rajta.
* Ez nem normális....* csap tarkón a megvilágosodás.
Bár az előbb azt hittem le smárolja a kis pasiját úgy a nyakába bújt. De meglepetésemre valamit beszélt ott a nyakláncának. Így ebből is arra következtettem, hogy bajok vannak a víztoronyba.
* S ő az osztálytársam....* rázom meg a fejem, mert egy furcsa hangot hallok a füstből.
- Na szép, ez össze esett. De jó.... - szívom vissza mondandóm végét.
Mivel a kis pasikája nem mozdul nagy levegőt veszek s bevetem magam a füstbe.
A füst marja a szemem, s lassan égni kezd a tüdőm is a levegőhiány miatt. De pont meg pillantom csipkerózsikát. Oda nyalábolok mellé s felkapom.
* Könnyebb mint gondoltam.* jegyzem meg gondolatban.

Dragneel Darman carried out 1 launched of one Lucky :

7

Ám szerencsétlenségemre teszek még egy lépést s az oxigénhiány utólér, majd én is összecsuklok mint a rongybaba. Utolsó gondolatom, hogy valami puhára essek s sajnálom Oliviát de csak ő van “kéznél”.

A tűzbogár teszi a dolgát, és végre elhárul a tűzveszély. Sűrű füst gomolyog az eddig még égő terület felől. 
Kissé meglepő számomra, hogy mégis arra igyekeznek a társaim. Részemről nem igazán érdekel, merre mennek, én elindulnék a másik irányba, ám ekkor Olivia már el is tűnik a füstben, és egy puffanás jelzi, hogy nyert az oxigénhiány. Megrántom a vállam. *Majd a piromán pasija felmeri. * Csakhogy nem Alrik, hanem Darman az aki utánamegy és úgy jár mint Olivia. 
- Itt mindenki meghülyült? - teszem fel a költői kérdést, majd egy sohajjal belépek a füstbe. 

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

17

-Persze, ne szóljon senki a lökött vámpírcsajnak, vegülos csak neki nem kell levegőt vennie. - dünnyögöm, majd elindulok a földön heverő összegabalyodott kupac felé. 
Meglepetésemre a füst szétoszlik. Nem marad más, mint a börtön csupasz falai, és a nyitott ajtó a szemközti oldalon. 
Olivia és Darman is mozgolódni kezdenek. 
-Gyertek! -szólok hátra a többieknek. -Ez az akadály pipa. De itt várnak még a csontik. Nem csinálok mindent egyedül. Gyertek harcolni.

Örül Olivia közelségének. Furcsamód, valamilyen szinten kötődik hozzá. Ilyet még korábban nem érzett. Legnagyobb meglepetésére visszabeszélt a medállakóknak. ~ Na szép! Komolyan nekiáll osztani őket?
Zavart vigyorral az arcán hátralép a lány közjátéka után és megszólal- Örülök hogy itt vagy.
Ám az öröme amilyen hamar jött, úgy el is szállt.Miközben igyekszik maga elé terelni Olivia sarkon fordul és visszaigyekszik a füstbe.
- Mi a véreres f... nem sikerül végigmondania, ugyanis Olivia eltűnik a füstben. Na hát ez szuper. Mi a fene ütött belé. Legnagyobb meglepetésére Darman utánanyargal, Nem tehet mást ő is elindul. 
A füst sűrű. Nagyon sűrű, szinte harapni lehet. Valamilyen szellőnek köszönhetően viszont mintha oszladozni kezdene. A megmaradt élőholtak acsargása egyre közelebbről hat é a füstben valami elsuhan mellette. 
Szinte rögtön megismeri Tia körvonalát. 
- Jah így könnyű khm khm.khh. Hamar rá kell jönnie, hogy nem a legbölcsebb dolog a füstben beszélni. Közben meglátja a társai sziluettjét is, és valami mást is a közelben. Tia nem veszi észre, de két feléjük botladozó félakrú alak körvonalai rajzolódnak ki.
- Nafasza!... Amennyire tudja összeszedi minden erejét és teljes lendülettel nekifut a torzónak és hangos puffanás kíréretében földre löki azt.

This dice is not existing.

-Flipendo! Hangzik a bűbáj, ami sajnos mellette ártalmatlanul csapódik a falba. Ismét lő attól, kicsit hátratántorodik és elveszti az egyensúlyát, de nem sikerül végérvényesen ártalmatlanítani. 
Alric visszafordul Tiáékhoz 
-Rángasd őket talpra, én feltartom őket amíg lehet, induljatok el az emeleti helységek felé! 
A közelben már újabb csontzörgések hallatszanak.
-Gyerünk már! Tiszta kábák, így nem tudnak harcolni.
Visszafordul a mozgó tetemek felé. Reméli hogy marad elég ideje a társainak a menekülésre. Az idő vészesen fogy, így nem ártana valamit kitalálni. Tömött sorokban a szűk folyosón újabb öt-hat alak jelenik meg. szerencsére csak szinte libasorban tudnak haladni, ugyanis kényelmesen legfeljebb ketten férnek el egymás mellett. Nem akar komoly harcba bocsátkozni éppen elég ha lelassítja vagy feltartóztatja őket.
-Na lássuk mennyire vagytok botlábúak srácok! Tarantallegra! 
Ahogy a pálca végéből kicsapó átok mellbe találja a foszló hullát, a lába önálló életre kel és ugrálva pörögve feldönti az összes testet maga körül. A piruettekkel lerúgja a másikat mint Patrick Swayze a rosszfiúkat pörgőrúgással. Ezután ismét a fetrengő testekre szegezi a pálcát. 
-Locomotor! Ahogy mindegyikre kimondja a varázslatot felemelkednek és nekiállnak magatehetetlenül lebegve forogni a folyosón, ezzel akadályt képezve a többiek előtt. Nem tudja meddig fog tartani, valószínűleg nem örökre, így aki legközelebb ide lejön, meg kell velük küzdenie.
-Ezzel megvolnánk. Jó szórakozást srácok!
Intéz egy hátraarcot, majd társai után ered.
Ahogy beéri őket, ha szükséges, segít Tiának felkarolni társait és reményeik szerint épségben visszaérnek a többiekhez.

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

17

A szerencse mellettük van, így nem futnak bele egy csapdába sem.
Amikor visszaér az útelágazáshoz, megbizonyosodik róla, hogy társai jól vannak, majd megszólal.
- Oké srácok! Ha gondoljátok menjetek csontit verni, a terem végében van egy ajtó, nem tudom hova vezet, nem is érdekel. Nekem elegem van a lenti lakókból én elindulok a másik járaton. Aki jön jön, aki nem, az menjen játszadozzon a csontokkal.

Tia segítségével a két füstmérgezett és a többiek vissza mennek az útelágazáshoz. Addig Alric harcolni kezd. Bár a füst őt hallucinálásra késztette, aminek hatására több ellenséget látott mint amennyi volt. 
De ezzel akkor is sikerült le lassítani azt a kettőt. Így ő is vissza tudott vonulni a többiek után majd bevetette magát a jobb oldali felfelé vezető átjáróba, szerencséjére úgy ér át, hogy egyetlen egy csapdát se kapcsol be azon rengeteg közül mely be van állítva.
Sőt tudtán kívül mindet ki is kapcsolja egy utolsó lépésénél.
 
Két lehetőség áll előttetek.
 
1. 
Vissza mentek s leveritek azt a két csontváz harcost s mélyebbre merészkedtek a piramis sötét mélységébe.
Mivel visszább vonultatok így 6 próbálkozásotok lehet támadás terén. (Egy személy legfeljebb kétszer próbálkozhat. De akkor már csak 4 próbálkozás marad. A feladat 4-5 vagy 6-os dobása támadó kockával. Egy találat elintézi az egyik harcost, másik találat elintézi a másikat.)
Ha harcoltok s 4 próbálkozással még nem öltétek meg őket már nem menekülhettek el előlük!!! Nincs több vissza vonulás!!
Valamit őrizniük kellett még ha ilyen agyatlan, esetlen harcosokról is van szó.
Lehet kincsek, tudás vagy esetleg az utat magához a professzorhoz... Csak akkor tudhatjátok meg ha erre mentek!
 
2.
Ha hagyjátok a piramis alját és mélyét majd inkább felfelé indultok.
Az utatok emelkedős s kacskaringós. Egyetlen egy elágazás sem szegi utatokat. Elég sokáig haladtok az úton míg végül egy hatalmas helyiségbe értek.
A terem falain ugyan olyan írások sorakoznak mint amik a bejáratnál voltak. A fényt is ugyan olyan kék tüzek szolgáltatják. Ennek hála feltudjátok mérni a terem nagyságát. Legfeljebb 3m magas de nagyon hosszú és széles. Távolságot nem tudtok saccolni sem, de percekig kellene futnotok, hogy egyik végéből a másikba érjetek. Valószínűleg egy igen hatalmas tértágító bűbáj lehet a termen ami okán létezhet ez a helyiség.
A terembe megannyi szarkofág helyezkedik el. Mindegyik teteje el van mozdítva. De egyik sincs teljesen nyitva!
Ahogy körbe nézte láttok egyetlen egy szarkofágot a többitől kicsit távolabb aminek a teteje teljesen le van véve!
Ahogy még jobban körülnéztek észre veszitek a túloldalon kijáratott ami tovább vezet felfelé!
 
A terembe körülnézhettek (ami ajánlatos hiszen ki tudja mi minden hever itt elrejtve...)
Megnézhetitek a szarkofágokat, vagy azt az egyet ami külön van.
De tovább is mehettek, ha csapdától vagy valamitől tartotok!

De míg vártok a folyosón s gondoltok, hogy merre is menjetek , béka brekegést hallotok s feltűnik 2 csokibéka. Kis mosolyt csal az arcotokra ezen lényeg jelenléte, hiszen nem várt helyzetbe érkeztek....
A következő 2 hozzászóló szerzi meg a csoki békákat!

Ahogy a füst elkezd eloszlani én is elkezdek észhez térni. Ha jól láttam Alric épp hadakozott a csontibácsikkal, és Tia próbál engem és Darmant elcibálni valamerre. Igyekeztem az illetőnek segíteni, és a saját lábamon bicegni,
-Ahh fáj mindenem.... A testem... Mintha valaki rám ugrott volna... -Motyogom egészen halkan, szinte érthetetlenül. Ahogy biztonságos zónába értünk felsóhajtottam majd megdörzsöltem a szemem ami a füst hatására eléggé vörösre váltott. Hamarosan csatlakozott Alric is hozzánk, de nem volt túl boldog, ahogy láttam. Leültem a földre majd brekegést hallottam mellőlem. Mosolyra húzódott az arcom.
-Ohh kis aranyoskák. - Mosolyogtam, majd felvettem az egyik békát a földről, majd a zsebembe mélyesztettem.
-Van még itt egy srácok ha valaki kéri! - Mutogatok magam mellé
Alric kitörését csöndben hallgattam végig. Lassan feltápászkodtam majd oda mentem hozzá.
-Szerintem okkal vannak ott azok a csontvázak. Valamit őriznek... Nem véletlen állják utunkat a csapdákon kívül ők is!-  Magyaráztam a fiúnak, majd a zsebemből előhalásztam a csoki békát és odanyújtottam neki.
-Tessék.- Mosolyogtam
 - Szerintem ennek örülnél. - Nyújtottam felé a békát
-Á-á! Mielőtt ellenkeznél, tedd el... A múltkori farkasos hegyes ügy miatt... Hálám jeléül a megmentésért! 
 -Merre menjünk? Mit gondoltok? -Néztem a többiekre. -Szerintem én nem kezdek több magán akcióba mert akkor lehet átveszem Helen szerepét.. - Kuncogtam

Nem sokkal később Daniel is megvizsgálja a kesztyűt, amit észrevettem, és szokás szerint megszorítja a kezemet, én meg kissé kétségbeesetten nézek rá, félve, hogy a fiú ugyanúgy, ugyanolyan erősen szorítja meg a kezemet, mint egyik alkalommal, de most valahogy kissé más a szorítása, majd ahogy rá nézek, valamin nagyon koncentrál, így kapva az alkalmon, adok neki egy puszit az arcára. 
- Ez nem rossz ötlet, Daniel. De ismerhetnél, hogy úgyis elkolbászolok megint, úgyhogy te leszel az én őrszemem. - mondom neki, majd a fiú felé kacsintok egyet, majd Alric zsörtölődése üti meg a fülemet. - És még te ezen meglepődsz, hogy megint minden a nyakunkba szakadt? És már csak az hiányzik, hogy felgyújts minket, és te sült kakas legyél. Csak vigyázz, hogy Olivia akkor meg ne egyen téged. És amint hallom, még csatlakozott hozzánk egy új fiú is. Helló.
Köszönök oda az új fiúnak, miközben mindenki áll, hogy egyáltalán mit tegyünk, amikor a társaság mégiscsak elindul. Sodródok az árral, csak Alric hangjára leszek figyelmes, aki a farkaskalandot említi, de egyszerűen egy tompaság következtében nem tudom megérteni, hogy egyáltalán mit szeretne mondani, majd Tia felkiáltása, hogy nem kellene a tocsogó petróleumot felgyújtani, majd csak egy nagy füstre leszek figyelmes, amiben Olivia eltűnik, de onnan meg csak egy puffanást hallok, akit követ Darman is. Úgy döntök, hogy a maradék két csontvázat ledöntöm a lábáról.

This dice is not existing.

This dice is not existing.

Úgy tűnik, a két csontváz a rohamomra nem igen akar elfeküdni a fellökésemtől. Persze Helen, mi a francot akartál mégis, te ütődött liba? 
- Ilyen nincs! - mondom, miközben a többiek felé fordulok. - Azért elkéne a segítség, mert félig meddig visszapattantam róluk. Ugyanmár Olivia, engem nem tud senki sem pótolni. Én elindulnék abba az irányba, hátha találok ott valamiféle bejáratot, vagy kincset, vagy akár a professzort. 
Két hatalmas brekegésre leszek figyelmes, amiből az egyiket a lány elkap, és a hős megmentője felé nyújt, én meg kapok az alkalmon, és rávetem magamat.
- Megvagy!!! - kiáltom, majd megfogom azt, miközben várom a csodát, hátha segít valaki a maradék két csontit elintézni. - Együttes erővel fel kellene őket lökni.

Azt mondja magába:Itt az idő! Segítenem kell. Gondolkozik hogy mit csináljon és eszébe jut egy ötlet. Letép a ruhájából egy darabot keress egy y alakú botot a földön és készit belöle egy csuzlit. Keress nagyobb köveket és elkezdi a szemüket lövöldözni. Elsöre sikerült is másodjára kevésbé. És ez igy ment tovább. Mondja magába: francba! Eszébe jutnak a minták a falon ami mellet állunk. Mondja a többieknek:találjuk ki hogy mit jelentenek a falon a minták.

This dice is not existing.

A támadás hatástalan volt.

Eszméletvesztésem pillanatában még éreztem, hogy valami puhára estem. Ebből gondoltam, hogy sikerült még Oliviát magam alá temetni.
Az, hogy miként is kerültem ki rejtély. Bár amikor magamhoz tértem már kint voltunk a teremből s a két járatok előtt feküdtem.
Mellettem Tia volt. Ebből arra következtettem, hogy ő segített ki a necces helyzetemből.
- Köszönöm... - mondom neki, miközben tápászkodok fel.
Még mindig kicsit ködös vagyis inkább füstös a fejem a helyzettől.
- Bocs, nem akartalak párnaként használni. - mondom Oliviának a kellemetlen helyzet után.
- Na akkor most merre? - kérdezem a csapatott.
- Ahogy hallom még valami ellenség vár minket bal oldalon, de a jobb oldal tiszta, ha jól hallom. - jegyzem meg kis fülelés után.
- Ha harcolunk akkor állítsunk fel egy védelmi vonlat vagy harci felállást. Véleményem szerint egy embernek vagy kettőnek szembe kellene állnia a járattal, hogy láthassa az ellent. A többieknek két oldalt kellene lesben állniuk s amint kidugja az ellenség az “orrát” a járatból rájuk lőni minden varázslatot. - vázolom az ötletemet.
- Mit szóltok? - kérdezem, de közbe már a kezembe kapom a pálcámat s készen állok arra, hogyha netán a tervezetnél hamarabb ránk törne az ellenség.
- Vagy inkább menjünk jobbra a “tiszta” útra? -kérdezem kis vártatva,mert nem igazán kapok választ az előbbi kérdésemre.
- Én nem megyek előre, még nem tisztultam ki a füst miatt. - zárom le ezzel a beszédemet.
De kezdek kicsit izgatottabb lenni, mert hallok ahogy a bal járat felől az ellenség mozgolódik.

Szerencsére magához tért az a két szerencsétlen. Mint már ezen a "kalandon" megtanultam nem szabad a folyosón ácsorogni tétlenül... De mi pont ezt csináljuk. Ráadásul egy új srac csatlakozott hozzánk. Nemtudom mit képzel... Most komolyan egy csúzlival akart harcolni a csontvázak ellen?!.. Nos megint döntés elég kerültünk..

- Nemtudom ti hogy vagytok vele, de én úgy érzem lent nem fogunk semmit találni, szóval menjünk felfele... Remélem megtaláljuk Jorgot az egyik koporsóban..

Ezt persze nem mondtam a többieknek,de tériszonyom van.. Szóval titkon remélem hogy a többiek nem akarnak felfelé menni.

- Én sem igazán szeretnék elől menni

A folyosó közepén állunk, mint egy határ szerencsétlenség, és senki nem akar menni sehová. Szuper. Néhányan ellőnek pár sikertelen varázslatot a terem felé, ahol a csontikák voltak, de nem igazán találják el őket. 
Közelebb megyek a bal oldali ajtóhoz, míg a többiek tanácskoznak. 
*Legalább be kéne csukni, ne jöjjenek már utánunk, aztán menjünk a francba innen- -gondolom magamban.

Ám ahogy közeledem az ajtóhoz bentről repül ki valami felém. 

-Azanyád! - ugrok el előle. Megnézni sincs időm mi volt az, mert még egy ugyanolyan vékony hosszú valami repül felém. Egy újabb ugrással kerülöm ki. 
- Mi a franc ez? - kiáltok fel hangosan, aztán a 3. izét egyszerűen elkapom reptében. Majd rögtön el is dobom. 
- Fúj! Ez melyikőtök melyik része? - elemem fel a földről a hosszú csontdarabot. Ahogy lehajolok, éppen lehúzom a fejem a következő elől. 
- A földről felvett darabot reflexből hajítom vissza, a most már az ajtóból kifelé lépkedő csontik irányába remélve, hogy eltalálom az egyiket és szétesik. 

This dice is not existing.

Hát ez nem jött be. De van más ötlet is a tarsolyomban. 

Előveszek a talárom zsebéből egy zsugorító bájitalt, kihúzom a dugót, és a csontik irányában löttyintem a tartalmát.

This dice is not existing.

Ez sem nyert. Egy utolsó gondolattal, nemes egyszerűséggel, hatalmasat lökök az ajtóban álló csontin, majd becsapom a terem ajtaját. 

Valaki segítene egy colloportussal esetleg?

Olivia gesztusa jól esik, de nem tart velük.
A fogadóterem lassan kiürül, míg ő karba font kézzel háttal az élőholtas járattal a másik járatot vizsgálja. Izmai megfeszülnek a haragtól.
~ Micsoda ütődött fafejű banda... Mi a francért olyan fontos nekik az az istenverte járat? 
A távolból még hallja Darman utasítsait...
~ Naná! Osszad csak az észt te fafej! legutóbb is majdnem otthagytad a fogad. de legalább van annyi eszed, hogy másokat küldesz előre...
Konokul megrázza a fejét.Megérti társának a lépését nyilván nem akarja hogy a jelenlegi állapotában esetlegesen gondot okozzon másoknak.
 A vele szemben levő járat kék lángjai hívogatóan lobognak. Mi lehet odafent? Ha már abból indul ki, hogy a piramisok termei fölfelé haladva, méretüket tekintve egyre kisebbek, bölcsebb lett volna, ha megfogadják a tanácsát! De ehelyett...
-MEDDIG NYAVALYOGSZ MÉG ITT TE FATÖKŰ? Hangzik a medál lakóinak a gúnyos megjegyzése.
~ Ti csak hallgassatok! Nem akarom az agyamat a csontvázaknak felkínálni önként.
-MÉGIS MIT KEZDENE EGY CSONTVÁZ EGY AGGYAL TE IDIÓTA? Hallatszik a másik lakó göcögése...- AZ A ZOMBI TE SZERENCSÉTLEN! 
~ Oh igaz, igaz... Zavarban van. nem tudja mit tegyen. A távolból mintha Tia szitkozódését hallaná. Döntött hát. 
Hátat fordít a járatnak és elindul a másik irányba.
Ahogy halad, a többiek hangjai egyre közelebbről hallattszanak, és nemsokára meg is pillantja őket. Épp Tia passzolja a támadás lehetőségét.
- Félre! Hangzik az utasítása. Szegezi a pálcát és elordítja magát. - Flipendo!

This dice is not existing.

A taszítás pont a mellkasán találja el a zörgőcsontút, aki a varázslattól a falnak csapódik és darabokra esik.
Beáll Olivia elé, és maga mögé tereli. 
-Ti jöttök!

Tia valami támadásról beszél s mire oda nézek már látom, hogy valamit vagyis valamiket dobál befelé a támadó csontkollekcióknak.
- Mit vágtál hozzájuk? - kérdezem.
Ám választ nem kapok mert megérkezik Alric mint herceg a lován. Bevágódik majd egy varázslatot eleresztve kifektet egy ellenséget.
~ Na fene, még a végén nagyobb fúnak tűnik nálam. Ezt nem hagyhatom. ~ hangzik a gondolatom.
Ugyan azt a varázslatot használva célba veszem a megmaradt csóri egy ellenfelünket.
- Flipendo. - kiáltom a varázsszót.
 

This dice is not existing.

- Ezazz!!! - kiáltok fel a telitalálatott követően.
- Ezt neked te hullajelölt. - s bele rúgok az elém guruló csontvázfejbe.
- Hölgyeim csak önök után. - engedem magam elé a lányokat, meg Alricot.

Ahogy a második ellenfeletek is zörögve széthullva földet ér teljes mértékben biztonságossá vált az utatok lefelé a piramis aljába, mélyébe.
A csonti maradványokat át kutathatjátok de 1-2 bájital hozzávalón kívül nem igazán találhattok náluk mást. Sajnos a nadrág már rég lerohadt róluk ezáltal zsebük sem volt amibe bármi értékeset tárolhattak volna. (micsoda pech )
A kínzókamrából 2 ajtó nyílik. Az egyik nyitva van. A tűz tette tönkre amit Alric lobbantott lángra. S onnan jöttem ki az Inferusok. A helyiség teljesen üres, s inkább arra szolgált, hogy a lények be legyenek oda zárva s egy helyen legyenek tartva.
Míg a másik ajtó mely egy folyosóra vezet szintén fából készült. De éppen elkerülte a tüzet. Masszívnak tűnik s pechetekre be is van zárva.
Ha gondoljátok nézzetek szét hátha meglesz valamelyik szegen a kulcs, de esetleg be is rúghatjátok de rá is varázsolhattok. A döntés a tiétek
 
A folyosó amire juttok kilómétereken keresztül halad enyhén lejtősen lefelé. Olykor olykor kerül bele egy kis kanyar, de sose fordul vissza vagy tér el a lefelé vezető iránytól.
A falak tiszták csak úgy mint a mennyezet és a padló. Kövekkel vannak kirakva amiből 1 darab se hiányzik. De mintha kopás se látszódna rajta. A falakon itt nem fáklyák égnek, hanem egy kiállás van rajtuk amiben valamilyen folyadék lehet ami kéken ég végestelen végig a folyosón, mind a két oldalon.
Több órán keresztül bandukoltok míg nem egy két ajtós terem elé nem értek.
Belülről beszélgetést vagy valamilyen szavakat hallotok. Ám az ajtó kellőképpen lefogja a hangokat. Így semmit nem hallotok belőle rendesen.
Csak annyit hallotok hogy Terv, első lépés....
Ahogy benyittok vagy be hatoltok. A megoldást szintén rátok bízom, hogy miként teszitek ezt.
Egy laborba találjátok magatokat. De ahogy beléptek a bent lévők pont akkor hopponálnak el.
 
De még mindig dönthettek úgy, hogy vissza mentek a jobb oldali járathoz, s megindultok arra.
Ha hagyjátok a piramis alját és mélyét majd inkább felfelé indultok.
Az utatok emelkedős s kacskaringós. Egyetlen egy elágazás sem szegi utatokat. Elég sokáig haladtok az úton míg végül egy hatalmas helyiségbe értek.
A terem falain ugyan olyan írások sorakoznak mint amik a bejáratnál voltak. A fényt is ugyan olyan kék tüzek szolgáltatják. Ennek hála feltudjátok mérni a terem nagyságát. Legfeljebb 3m magas de nagyon hosszú és széles. Távolságot nem tudtok saccolni sem, de percekig kellene futnotok, hogy egyik végéből a másikba érjetek. Valószínűleg egy igen hatalmas tértágító bűbáj lehet a termen ami okán létezhet ez a helyiség.
A terembe megannyi szarkofág helyezkedik el. Mindegyik teteje el van mozdítva. De egyik sincs teljesen nyitva!
Ahogy körbe nézte láttok egyetlen egy szarkofágot a többitől kicsit távolabb aminek a teteje teljesen le van véve!
Ahogy még jobban körülnéztek észre veszitek a túloldalon kijáratott ami tovább vezet felfelé!
 
A terembe körülnézhettek (ami ajánlatos hiszen ki tudja mi minden hever itt elrejtve...)
Megnézhetitek a szarkofágokat, vagy azt az egyet ami külön van.
De tovább is mehettek, ha csapdától vagy valamitől tartotok!

Amint becsuknám a csontikra az ajtót, Alric hangját hallom. Villámgyorsan ugrom arrébb a felém száguldó kék fénycsóva elől. A taszító bűbáj telibe kapja a csontvázat, amely darabokra hullik szét. Darman sem késlekedik, ugyanazzal a varázslattal a másik csontit szedi darabokra. 

Miután a biztonság kedvéért felkaptam egy kevés csontot, gondolván későbbi felhasználásukra, kellően ideges vagyok ahhoz, hogy a zárt ajtót egyetlen jól irányzott rúgással nyissam meg magam és társaim előtt. 

Meglepő módon egy újabb folyosó tárul elénk, azonban ez olyan, mintha tegnap készült volna. Vagy tényleg így volt, vagy egy jó kis tartósító bűbáj kerül rá, ami megtartotta ilyennek. De legalább semmi por, pókháló, denevér, és petróleum szennyezés nincs sehol. 

Elindulok előre. Az első pár percben még lelkesen sétálok, aztán unalmassá válik a helyzet. Bevárom a többieket, és együtt folytatjuk az utat.
Már vagy 2 órája sétálunk ugyanabba az irányba.

- Szerintem bennünket átvertek. Egyetlen nyomorult piramis sincs ilyen mély. Hacsak.... Lehet hogy hülyeség amit mondok, de nem lehetséges, hogy ez a piramis egy tükrözött piramis? Úgy értem, hogy pontosan olyan mélyre is van építve, mint amilyen magas? Igazából talán mindegy is, de ha mi most ennyit kutyagolunk lefelé a föld gyomrába, akkor valószínűleg egyre messzebb vagyunk a kijárattól is, nem? 

Idáig jutok a gondolatmenetben, amit leginkább azért mondtam, hogy ne néma csöndben sétafikáljunk, amikor végre a járat egy jókora teremmé szélesedik. 
2 ajtó nyílik a teremből. 

- Shhhh! - intem csendre társaimat! - Hangokat hallok! Valamilyen tervről beszélnek. És kutya legyek, ha ez nem a prof. hangja.  
Egyszerűen lenyomom a kilincset, és belépek a helységbe, ahonnan azonnal hoppanálás hangja hallatszik. 
De egészen más köti le a figyelmemet. Egy bájital laboratóriumban vagyunk. Nem is akármilyenben. 

- Kánaán!  kiáltok fel vicesen, majd azonnal rávetem magam a különböző tárolókra, amelyek semmivel nincsnek levédve, de még csak bezárva sem. Rengeteg olyan alapanyagot találok, amely ritkaságszámba megy. Aztán valami feltűnik. Egy igazán értékes alapanyagot találok. Egy kis fiolában rejtőzik. 

- Nézzétek csak! Ez itt Dugong könny. Egy szerelmi bájital alapanyaga. De nem ez ami érdekes. Ami különleges benne, hogy csak és kizárólag frissen használható. Ez pedig itt olyan friss, mintha egyenesen most sirta volna tele egy Dugong. 

- Ez pedig! - mutatok fel egy zöld növénykét - nem hinném, hogy egy piramis belsejében, mesterséges fénynél is megélne. Ez nekem gyanús. . mondom, majd amit csak tudok pakolni kezdek befelé a táskámba, amit magammal hoztam.

A terem hatalmas. Egyik oldalt egy hatalmas faltól falig meg plafonig érő szekrénysor van ami roskadásig megpakolva bájital hozzávalókhoz. A asztal valamilyen oknál fogva pedig a másik falnál foglal helyet. Itt is rengeteg ritka s páratlan hozzávaló található, ugyan így könyvek is amikbe receptek vagy naplóbejegyzések találhatók...
Bár azt a kaparást nem igazán lehet elolvasni, vagy éppen titkosírással van megírva.
 
A szoba 3.falánál egy faajtó van. Az ajtó sajnálatos módon be van zárva.
Halk hangokat hallani onnan. De csak Tia vámpír ereje okán hallja meg őket. De ő is csak nagyon halkan.
(Dobjon szerencse kockával, ha 10-nél nagyobbat dob akkor felismeri bene Jorg hangját. Ha 10 vagy annál kisebb nem ismeri fel a hangot. Ha megközelítitek ezt vegyétek figyelembe!!!)
 
A helyiség egy apró lyuk úgymond. Nincs benne semmi más egy széken kívül és egy asztalon a szék mellett.
A székben megtaláljátok a professzort, lekötözve és elkábítva. Kezeiből csöveken keresztül csöpög a vére egy tasakba. Felső teste ruhátlan s látszik, hogy össze van verve s meg is lett kínozva. Még mindig el van kábítva. Nyakában erős kábítófőzetekkel ellátott kendő van ami folytonosan kábítva tartja.
Nem is húzza sokáig már ha nem segítetek rajta!

Miután összeszedek néhány kincset, és további tanulmányozásra elteszek pár jegyzetet is, mintha újra hangokat hallanék valahonnan. 

Egy újabb ajtón keresztül nagyon halkan. 

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

11

.-Ez tutira a professzor hangja. - állapítom meg hangosan. - Menjetek, nézzétek már meg. Nekem még van itt egy kis dolgom. - mondom hátra sem nézve és nyitok ki egy újabb tárolót.

Heroikus belépője után, Darman sziporkázása sem marad el. A két alfahím leteríti a zörgőcsontúakat és ezzel szabaddá válik az út a következő folyosóra.
Tia, Alric legnagyobb meglepetésére rögtön nekiáll csontokat gyűjteni.
Ezt csak egy lemondó fejcsóválással jutalmazza, majd belép az ajtó mögötti folyosóra. elképesztően hosszú kutyagolás után, elérkeznek egy teremhez ahol némi kiszűrődő hangok alapján valakik épp rosszban sántikálnak. Ahol a terv és az első fázis elhangzik, az eddigi tapasztalatai alapján jót nem jelent. Egy tompa pukkanás utal arra hogy hopponáltak az illetők. A terem egy bájitalmániás számára egy igazi kánaán. Mindenféle eszköz, kellék, hozzávaló megtalálható itt. Néhány halk nyöszörgésre hívja fel Tia a figyelmét. 
-Micsida? A tanárúr?
Az ajtó felé pillant és elindul felé. Pálcáját rászegezi majd kinyitja
-Alahamora!
Az ajtó csikorogva kinyílik, és belép a helységbe. 
A tanárbá aléltan ücsörög egy székben.
-Na bakker ez kinyúlt...
Kicsit közelebblép hogy közelebbről is megvizsgálhassa. 
-Ja nem még él. Segítsetek egy kicsit! Leveszi a kendőt a natárúr nyakából hogy magához térítse. A hatás elmarad így a jó mugli módszerhez folyamodik. Ujjaival összenyomja a tanára orrát, állát pedig alulról szorosan a felső állkapcsához nyomja hogy ne kapjon levegőt.
A hatás nem marad el. Tancibá néhány rángás után levegőért kapkodva magához tér. Abban a pillanatban elengedi és hátralép, hogy összeszedhesse magát.

Úgy tűnik, hogy a csapatnak szokás szerint levegőnek nézett, így lehet tényelg fel sem tűnt volna nekik, hogyha a másik irányba indulva mentem volna el, itthagyva őket a fenébe.
- Ha összeestem volna se érdekelt volna senkit. - mondom félig hangosan, amikor az utolsó csontváz is összeesett, majd kissé gusztustalan módon tapsolok egyet, majd megforgatom a szemeimet. - Csodás, legalább ti megcsináltátok. 
A társaságtól lemaradva indulok le tovább a mélységbe. Még hogy tükörkép piramis, még ilyet. Kinek lett volna annyi esze, hogy egy ilyen piramist építsen? Vagy féltek mind a mugli, mind a varázsló fosztogatóktól, és így akarták őket ittmarasztalni, míg be nem csavarodnak? A kérdések halmazát már csak Alric hangja csap meg, hogy megvan a tancibá, majd egy nagy, hatalmas zihálást hallok. 
- Na, engedjetek oda a tanci bához, hadd kapjon levegőt. - mondom az előttem álló Alricnak, majd a legyezőmmel a professzor felé legyezek. - Remélem ez valamit segít neki valamennyire. Professzor, mire emlékszik? 
Ahogy a professzort legyezem, időközben valami kánaánnak hívnak a többiek, és már csak az elsuhanó Tiára leszek figyelmes, aki valamilyen helyre beugrik. 
- Te, Alric, ez meg hová ment? - kérdezem a fiút, majd a medálra nézek. - És a kedves Daevád mit mondd?

Semmit nem ertettem.. Mi ez a hatalmas terem? Egyáltalán mikor ezek a bájital hozzávalók? Teljesen tanácstalan vagyok. Mindenki úgy néz ki mintha mindent értene. Tía valami hangot is hallottam.. Biztos velem van gond

Már sokkal egyértelműbb volt Amikor Alric kinyitotta azt az ajtót. Nemtudom miért nem jutott nekem is eszembe. Pedig ez a varázslat nekem is rémlett. Alriccal együtt én is meglepődtem amikor kinyílt az ajtó.
-Mindjárt megyek Alric... Mit találtál?

De mielőtt odamentem Alrichoz Helenre néztem. Eléggé fura ez a csaj. Hallottam mit mondott... Nem értem mi a problémája. Valami olyasmire tudok gondolni hogy úgy érzi levegőnek van nézve.
-Helen? Minden oké?
Miközben ezt kérdeztem már mindketten elindultunk Alric fele

Teljesen lesokkoltam amint megláttam Jorgot, de alig tudtam visszafolytani egy vigyort. Utalom ezt az embert...

Amíg a többiek átmennek a szomszéd szobába Jorg professzort kiszabadítani, én villámgyorsan körbenézek a helységben. 
Talárom zsebéből a kis dobozkámból előveszek néhány üvegcsét. Sebzáró kenőcs, Renovare dolorem, Vérpótló bájital, és egy erősítő bájital az, amit fel tudok használni. 
Egyetlen aprócska probléma van csupán. Ha ezeket így leönteném a prof torkán, akkor a Renovare és a sebzáró kenőcsben lévő kakukkfű semlegesítené a a vérpótló bájital orbáncfű alapanyagát, így az totál hatástalan lenne. Plusz a kakas vér, ami a vérpótlóban van, egyenesen halálos kimenetelű lenne. 
*Gondolkozz Tia! Mivel tudnád ezeket semlegesíteni? Plusz kellene valami, ami segíti  hozzávalók felerősítését, mert ahogy hallom elég szar bőrben van. Muszály felerősíteni annyira, hogy ki jussunk vele, plusz valahogy haza is kéne rángatnunk. Eszméletlen állapotban ez kivitelezhetetlen. * - járnak a fejemben a gondolatok.
- Hát persze! - kiáltok fel hangosan, és villámgyors mozdulatokkal kezdem kinyitogatni a hatalmas szekrény fiókjait. - nem hiszem el, tutira kell lennie valahol. Pont egy piramisban ne lenne? - motyogom keresés közben. Aztán diadalittasan veszek elő egy kis zacskót az egyik fiókból, benne néhány zöldes színekben pompázó kiszárított bogárral. 
- Megvan! Szkarabeusz! - dobom máris a kis bogárkákat egy mozsárba és sebesen kezdem porrá őrölni őket. 
- Rohadtul nem tudok tüzet csiholni sehonnan. - jegyzem meg, majd megrántva a vállam. - Még jó hogy ezt nem kell főzni. Majd a  3 fiola tartalmát beleöntöm a mozsárba a szkarabeusz mellé. Így a bájitalok hatásfoka jelentősen megnő. 
Na, már csak a kakas vérét kell semlegesíteni. De mivel? 
-Gondolkozz Tia, gondolkozz! 
Becsukott szemmel hatolok le elmém mélyére keresve valami kis fiókot, ahová szépen sorjában, min egy kis kartoték szerényben sorra tárolom az emlékeket, információkat. Megvan az előnye, ha valakinek fotografikus a memóriája, és mellette egész jó okklumens. Rendet tart a fejében. 

Egy emlék úszik be a szemeim elé. 

Egy fiatal leányzó, egy kastély hatalmas padlásán üldögél, és egy ládából emel ki egy sárga, porlepte füzetecskét. A ládára egy név van írva, valaha szépen megmunkálva: Eileen Prince. Valaki azonban a nevet kissé átsatírozva átírta azt. "A félvér herceg tulajdona" - hirdeti immáron a láda az új tulajdonos nevét. 
A leány kezében lévő füzetecske borítóján ugyanez a felirat díszeleg. 
A füzetecske valaha egy bájitaljegyzet lehetett, némiképpen átjavítgatva. A kakasvér hozzávaló áthúzva benne, majd egy nyíl a lap aljára vezeti a szemet. 
"A kakasvér, és bármely más vér alapú összetevő helyett a legjobb egy vámpír friss vérét felhasználni (P.P)
Majd egy hang hallatszik. "Miss Prince, kisasszonykám, a gazda nagyon megbünteti, ha megint itt találja. Tudja mi volt a múltkor is...." - szól egy házimanó hangja. A lányka, becsukja a könyvet, és lezárja a láda fedelét! - Rejtsd el Tichy! - szól szomorúan a manónak. - Nem találhatják meg.
Amikor feláll csak akkor látszik milyen aprócska, törékeny kislány is ő. Alig 6 éves lehet, de gondterhelt arcán látszik nincs könnyű élete.

A kép itt elmosódik, ahogy visszatérek a jelenbe. 
*Hát persze! Mi más? Milyen ironikus ugye?* Azzal egy éles késsel megvágom a tenyerem, és az előttem lévő mozsárba cseppentek belőle jópár cseppet. Egy utolsó kavarás, és a főzet kész is. Hidegen fogyasztandó, de ezzel nincs is gond. 

Mindent úgy hagyok ahogy van, és átsétálok a szomszédos szobába. A professzor látványa nem igazán hat meg. 
- Ezt itassátok meg vele. Percek alatt jobb állapotba kerül, hacsak meg nem üti a guta, hogy egy vámpír vére menti meg a szaros életét. - teszem még hozzá. - Amúgy nem hiszem, hogy ezzel itt vége ennek a történetnek. Még ki kell jutnunk. És engem az is érdekelne, hogy pontosan miért is vagyunk itt? Nem áll össze a kép teljesen.


Képesség 10/20 

Csak szépen csöndben kullogtam a többiek után. Figyeltem az eseményeket, de nem igazán éreztem helyénvalónak, hogy bármibe is bele szóljak főleg azok után, hogy meg kellett menteniük. Kissé zavart a szituáció,de mindegy.. Ez van,
Ahogy beértünk a terembe én is hasonlóképp tettem mint Tia.
Kerestem, kutattam. Egy kisebb érintetlen ládát találtam. Néhány gyógynövény, üvegcse és fűszer volt benne. Ezen kívül egy kis ládika. Megpróbáltam kinyitni a ládikát de nem tudtam le volt zárva.
Elővettem a pálcámat, majd hangoskodásra lettem figyelmes. Egy hírtelen mozdulattal beledobtam a kincseket a szütyőmbe és a többiek után siettem.
-Jorg? - Néztem furcsa arckifejezéssel a professzorra
-Csóri... Jól ellátták a baját... - Magyaráztam miközben Tia érkezett valami lötyivel a kezében. 
-Ha szabad... - Mondtam majd elvettem Tiatól a cuccot, közelebb léptem a professzorhoz, kinyitottam a száját és beleöntöttem a bájitalt.
-Így ni... Remélem hatni fog. - Vártam a reakciót

Ahogy megpróbáltok kifelé indulni a helyiségből. A bejárati ajtónál egy újabb csontvázharcost vesztek észre. Ám ez jóval erősebbnek néz ki. Fegyverként két Khopes van nála! Testét megviselt, több helyen ki lyuggatott ruha fedi. Ahogy megpillantjátok azonnal érzitek, hogy a ruházatot még ha ilyen megviselt is mágia hatja át.
Ahogy meglátja a nyakatokban lévő medált (már akinél van) egy hatalmasat ordít. Torok nélkül nehéz de ő mégis képes volt rá.
- Mocskos, szörnyimádók. Halál rátok és minden hüllőre! - kiáltja s felétek veti magát, azzal a szándékkal, hogy megöljön mindenkit!
 
(A mágikus ruha miatt legalább 2 találat kell. Az egyik megsemmisíti a ruha mágikus védelmét míg a másik, meg az ellenfelet, ha elég erős a bűbáj...
Támadás D9-el kell 1-2-3-ast dobnotok, hogy sikerüljön az aktuális támadás.
2 lehetőségetek van, 1 ember 1-szer támadhat csak!)

Őszinte sajnalatomra Jorg még él. Bár ezen nem most fogok töprengeni ugyanis megint meglátunk egy csontit. Basszus... Ezt nem hiszem el..
-A szemem káprázik vagy ez tényleg erősebb mint az eddigiek

Kivételesen úgy érzem nem kell félnem. Eljött az ideje hogy végre csináljak is valamit. Lehet hogy hülyeség de megtámadom a csontit. 
-Megpróbálom kinyitni, de pls majd mentsen meg valaki..
(Lehet szükség lesz rá...)

This dice is not existing.

Az események ismét felgyosulnak,csak követni tudok mindenkit,de miután ideiglenesen kijutunk a veszélyből egyszerűen csak megyek Helen után,érzem a medálom túl hirtelen kezdte a nyugtatást,és ezért épphogy,csak megértem mit beszélnek a társaim.Csak akkorra sikerül újra gondolkodó stílusba visszaérnem amikor az ajtó kinyílik és Jorgot látom meg ahogyan a vérét engedi látszólag kábítottan egy sötét teremben.Ekkor rohannak vissza az emlékek az elmúlt történésekről.Ahogyan Tia is jön elkezdem az ajtót figyelni mert minden más már figyelve van,és Jorg Tia keveréke miatt csak csak jobban lessz. Ahogyan az ajtót figyelem veszem észre,hogy még egy élőhalott közeleg.

*Kezd nagyon elegem lenni már lassan* Gondolom magamban majd egy kissé változtatok a pozíciómon és egy olyan helyre állok ahol csak akkor vesz észre,ha egy kicsit jobban körülnéz.Ahogyan észreveszi a társaságot Mr skellington fáraó rokon el is hord minket szörnyimádoknak majd igyekez ránk rontani,a ruhájából érezhető a mágia.De amint elkezdene rohanni felénk,én egy egyszerű varázslattal igyekszem falnak csapni a csontkollekciót. 

-Flipendo. 

A szó nemes egyszerűséggel hallattszik el tőlem,ám nem várom meg resten,hogy eltalálja-e a varázslat,pozíciót váltok és mozgásom közben tovább igyekszem gátolni a barátot. 

-Aguamenti,Glacius. 


Ahogyan mozgok a pálcámat csontocskám talápra szegezem majd csak egy pár pillanat különbséggel küldöm a kettő varázslatot,a víz egyenesen a talpa alá érkezett a fagyasztással együtt,jéggé változtatva a lápa alatt egy elfogadható kört.Csal most figyelem meg jobban eltalálta-e a kezdő igém a szerencsétlent.

This dice is not existing.

Sajna a Flipendo nem találta el még öreganyámat se nemhogy a csontvázat,az eléggé szomorú,mert most jön majd csak igazán a balhé nekünk.A pozíció váltásal a társasághoz közelebb kerültem,viszont mostmár csak a nyakláncom örök nyugalma és a reflexeim segíthetnek ha támad a porfészek.a pálcám a kezemben tartom szolídan egy másodpec alatt akármerre tudom irányítani,a varázslás maga már más tészta.

A varázslatok olyan szépen mennek mellé, mintha nem tudnátok célozni. Bár az egyik mintha megközelítette volna őt. De még így is távol állt attól, hogy bármi kárt tegyen benne. A léggé fagyasztott víz láttán melyet lassítása céljából küldtetek ellene csak felhúzná a szemöldökét, de mivel nem rendelkezik ilyen testkiegészítővel. Nem csinál semmit, csak tovább rohamoz titeket.
Nem telik bele 3 pillanatnál több már előtettek áll. Fegyverét felemelve csapásra méri, s nem is teketóriázik.
Mivel Daniel és Lara előrébb állnak kicsit a többiektől őket támadja.

(Megkérném a két illetőt, dobjon a védelem D6-os kockával. Ha a kapott érték páros a találat sikerült s megsebesültek.
A fegyver éle a hosszú évek alatt kitompult hiszen agyatlan csontinknak nem jutott annyi vagyis nem maradt annyi esze, hogy rendbe tartsa fegyverzetét. Így a kapott sebzés nem halálos, de szépen nyomot hagy, törhet csont, lesz zúzódás!!!
 
Ha a dobás páratlan még éppen időben sikerül félre ugrania a két személynek!
Kérek őket reagálják is le a történteket ahogy a támadásnál tették!

Ezt követően újabb 3 személy próbálkozhat 1-1 támadással.
A mágikus ruha miatt legalább 2 találat kell. Az egyik megsemmisíti a ruha mágikus védelmét míg a másik, meg az ellenfelet, ha elég erős a bűbáj...
Támadás D9-el kell 1-2-3-ast dobnotok, hogy sikerüljön az aktuális támadás)

A jég még kevesebbet ért mint a flipendo,de mindkettő úgy elbaszott volt,hogy elásnám magamat legszivesebben.Ahogyan odébb futottam viszont nem állítottam el az aguamentit csak miután megálltam,tehát a csonti része eléggé vizes lett,ami lehet,hogy hozzánk is átjön.A csonti csak úgy nézett rám a jég miatt minthogyha egy virágot fontam volna belé.Azzal nekünk ront és Lara el is lett találva,ezután egyenesen felém veszi az irányt.

This dice is not existing.