92. Év eleji felkérés.

First topic message reminder :

 
 
 
Olvassátok a levelet amit az igazgatónő adott nektek s a lelketekre kötötte, hogy csak azután olvassátok el miután megérkeztettek.
Az iskola még éppen 2 hete, hogy elkezdődött.
Miután mindenki elolvasta szépen megsemmisíti önmagát. Egyszerűen folyékony állapotúvá válik s kifolyik a kezeitek közül ahogy földet ér a homok elissza azt.
 Ahogy a piramis bejáratához értek a bejáratott nyitva találjátok, hívogató és csendes ezzel együtt félelmetes is.
Ahogy beléptek a bejárat nemes egyszerűséggel eltűnik. Egy nevetés szalad végig a falakon és egy pukkanással végződik. Hátranézve sehol se találjátok a tanárt ki veletek jött. ( a tanár Jorg professzor)
- Ha vissza szeretnétek kapni őt, gyertek s keressétek meg. De siessetek mert nem biztos, hogy életben lesz mire ide értek. - hangzik  egy sötét hang aki feltehetőleg a nevetés tulajdonosé.

Egyenesen belémront a csontkollekció és a momentumja a padlóra dob engem,a levegő épphogy csak bennem marad,viszont ettől zúzódás lessz a melkasomon,viszont a fájdalom nem fontos,azonnal tűltölt a medál nyugalommal,és alig egy másodperc mulva már alig érzek akármit mint nyugalmat, ez probléma lessz,de tökeletes pozícióba helyezett. Még rendelkezek az életjelenléttel,hogy a pálcámat a csontvázra szegezve nyögjem ki az igémet. 

-Everte statum! 

(Stars align,bestow your light.Evil purged by thunder's might.Spirit curbed pnuema surge.By dictum divine heed these words:Do as I command!)

This dice is not existing.

 

Akármi is történik ezekután a karom csak le esik a pálcáma épphogy az újamba csúszott a tartóba.És csak igyekszem lélegezni és fenntartani az éberségemet a padlón.És elkúszni amennyire tudok,mert a kín még mindig jelen van attól,hogy nyugodtság terít el.

Elég rémisztő volt végig nézni ahogy Daniel és Lara próbálkoznak. Eléggé elbánt velük a manus, így próbáltam mielőbb közbe lépni, mivel senkin sem láttam olyan szándékot hogy elindulna feléjük.
Oda szaladtam eléjük miközben próbáltam a csonti figyelmét rám terelni.
-Héé... Kisapám.... Itt vagyok... -Ugráltam előtte
-Gyere, gyere kapj el...- Csalogattam arrébb Daniel és Larától.
-Tia... Segíts nekik. - Kiabáltam a lánynak annak reményében, hogy segíteni fog
-Gyere te rondaság gyere... -Magyaráztam tovább és a csonti, ahogy számítottam rá követett. Eközben kotorásztam a pálcám után, amit sikeresen meg is találtam.
-PETRIFICUS TOTALUS- Kiáltottam, majd a csonti egy pillanatra sóbálvánnyá változott. Már kezdtem örülni de sajnos nem maradt úgy, csak a rajta lévő páncél tört el.
-O-o.... Ez baj. - Néztem kétségbeesetten a többiekre majd ismét elkezdtem szaladgálni hátha megint utánam jön.
-TALÁLJATOK KI VALAMIT- Kiáltottam a többieknek
-LASSAN KIKÖPÖM A TÜDŐM

Hátrébb lép, hogy helyet biztosítson az érkező lányoknak. Miközben szórakozottan figyeli hogy sürögnek körülötte, Helen lép oda mellé.
 Pillantását követve Tiára néz. 
-Nagyon elemében van. Most megtalálta a helyét azt hiszem.
A Daevás kérdésre neki is sikerült felcsigázni az érdeklődését.
-Tényleg! Igazad van! Zseni vagy! megkérdezem mit látnak mit tudnak.
~ Nos srácok! Meséljetek mit tudtok!
Kis csend, majd megszólal a jól ismert hangok kórusa
-EZ EGY PIRAMIS.
Először azt hiszi, ez csak valami vicc, majd rövidesen rájön, hogy ezt komolyan gondolták és lemondóan megcsóválja a fejét.
~Köszi srácok, nagy segítség voltatok.
Helenre pillant majd megszólal. -Nos... Közölték, hogy ez egy piramis...
A társalgásnak egy újabb csontképű érkezése vet véget. Jóval nagyobb és masszívabb mint az előző példányok és...- Ez beszél??? Mivel? Hogyan? Nincs is hangszála! Se tüdeje!
Hitetlenkedve Helenre néz. 
Laráék felsültek, ők kapják az első csontvázrohamot. Szegény Larát pécézte ki és annak rendje és módja szerint padlóra is küldi. rajta már nem lehet segíteni egyenlőre ugyanis most Daniel felé ront.
Alric felemelt pálcával a páros felé int.
- Protego!
A felek között épp mielőtt betalálna egy zöld fal jelenik meg és elnyeli a csonti támadását. 
Ezzel viszont pechére magára vonta a figyelmét. Aztán hirtelen... -Olivia vigyázz!
A lány ügyesen bemutat egy sóbálvány átkot, de az nem fejti ki a hatását, csak a ruházata szakad le. 
~ az se baj... gondolja magában.
Ismét a torzpofára szegezi a pálcáját.
-Lacarnium inflamare!

This dice is not existing.

A pálca villanását követően, a csontváz  lángra lobban. A mágia sisteregve égeti pörköli, mígnem teljesen elporlik, és miután a mágikus védelme, mit a ruha biztosított számára, teljesen szertefoszlott, semmi sem állhat annak útjába, hogy a lángok martalékává váljon..
A rém nem tudja mihez kezdjen hirtelen Miközben lángok nyaldosság a csontjait, üresen ásító szemgödrében mintha némi villanás látszódna, majd a fej leesik a nyakáról és nem mozdul többet.
- Szép volt szivem!
Szól hátra Oliviának

- Fantasztikus - jegyzem meg, amikor előtűnik egy újabb csonti. Lara és Daniel neki is mennek azonnal, de sajnos elvétik a támadást. Ráadásul a csonti vissza is támad. És nem ám a csontjait dobálja szanaszéjjel, mint az előzőek. Nem, ennek kardja van. Kettő is, és ahhoz képest hogy nincsenek érzékszervei meglepően pontosan talál. 
Mindkét iskolatársam a földre kerül, és nem kis sérülésekkel. 

A Jorgnak való cuccból szerencsére jut Danielnek, és Larának is. A baj csak annyi a cuccal, hogy ez bizony nem gyógyít, csak tüneti kezelés nyújt. Felerősítette Jorg profot is annyira, hogy a saját lábán tudjon menni. És a fiataloknak is ezt nyújtja. 

Szerencsére Olivia és Alrik hatástalanítják a csontit. 

- Tűnjünk el innen minél hamarabb azt javaslom. - mondom a többieknek. - Ki kell innen jutnunk, és kitalálni, hogyan juthatunk vissza az iskolába. Bár nekem még mindig nem állt össze, miért is vagyunk itt, és miért rabolták el a professzort. 

- Professzor? Ön nem tud esetleg valamit? Ki rabolta el? Miért? És van esetleg ötlete hogy jutunk végre haza? - teszem fel a kérdéseket a professzornak, aki remélem van olyan állapotban hogy válaszoljon rá, és veszi is a fáradtságot a válaszra.

- Persze, hogy minden rendben, Lara. - mondom a lánynak kissé gúnyosan, majd megköszörülöm a torkomat, aztán csak Tia jön, és beleönt valamit a professzor szájába. - Ez mi volt, Tia? Valami élesztő bájital? 
Nem kellett több, valahogy elkezdek nyugodt lenni, majd ránézek Danielre. Hát persze, lehet, hogy a medálja segít nekem. Valamiért a nyugodtságomat egy rossz érzés kerített hatalmába: hát persze, kellett ide még egy csontváz, de így első ránézésre nem éppen a szokványos kinézetű, mint az előző kettő, de mire észbekapnék, és beállnék vele csatázni, Daniel és Lara már azonnal ott terem, így jobbnak látom, hogy a professzort védjem, nem kellene azért, hogy akármilyen baja legyen, szerencsétlen ígyis eléggé szarul néz ki. Majd a nagy varázslat dobálása abbamarad, amit a két próbálkozó csinált, rájuk nézve őket is eléggé meggyepálta ez a "kedves" csontkollekció, majd Olivia és Alric veszi át a helyüket, és ügyes mozdulatokkal leterítik a csontit, Tia pedig segítséget nyújt a két sebesültnek, akikhez odarohanok. 
- Jól vagytok? Tudtok velem jönni? - kérdezem őket, majd Danielre nézek, és megölelem. - Sajnálom, hogy nem figyeltem, és segítettem nektek. Ez megint az én hibám volt. Gyertek, támaszkodjatok rám, segítek nektek kimenni majd innen. De előbb kinézek, nincs-e véletlenül valami meglepetés az ajtón kívül.
Mielőtt felállok Daniel mellől, a fiúnak egy puszit nyomok az arcára, és elindulok ki, amin kikukkantva "szerencsére" nem találok semmit, majd visszatérve a két "sebesülthöz", majd először Larát segítem fel, majd Danielt.

Ahogy az első varázslat eltalálja a csontvázról a ruha nemes egyszerűséggel leég. Jelezvén azt, hogy a mágikus védelem mely látott már szebb napokat és évszázadokat megszűnt létezni.
A második találat teljesen elpusztítja őt.
Halála pillanatában még felkiált utoljára.
- Hsagan, mester! Vidd véghez a tervet s öld meg a föld gyíkok királyát s utánuk a többit is. Bosszulj meg minket és földünket!
Ahogy száját elhagyja utolsó mondandója s holtan esik össze a halott csend lesz a helyiségben.
Egy pillanatra megremeg a föld s por hullik alá a mennyezetről.
Mintha a Szahara próbálná elnyelni a piramist vagy az kezd el vissza süllyedni oda ahonnan jött.
 
Jorg már Tiának köszönhetően mozgásképes, bár nem igazán ért semmit a helyzetből mert végig kábítva volt miután elfogták őt.
Lara karja csúnyán megzúzódott ezért nehezen tudja tartani a pálcát, míg Daniel nehezen veszi a levegőt ami a mellkasát ért csapás hatása.
 
(Jorggal mindenki kimenekül majd elhopponálva, mielőtt a piramist vissza hódítja a homok.
Tudom sokatoknak nem érthető, hogy ez miként csatlakozik a sárkányos stoyrhoz. Ezzel az ellenséggel még többször össze fogtok futni a következő játékokban.)

Nem igazán értem miért engem küldött Norina a diákokkal. Bár amikor fejbe végig vettem a lehetőségeket megértettem, hogy miért nem Balthazart küldte.
Eléggé baljóslatú a hely, s nem túl sok jót sejtett magáról. Nem is értem, miért diákokat küldtek erre az akcióra. Jobb lett volna egy pár elit Auror.
Gondolkodok miközben besétálunk a piramisba.
Ezután a székben térek magamhoz, s a diákok vesznek körül. Ha jól látom fátyolos tekintetemen keresztül.
- Mi a .... történik itt? - kérdezem szaggatottan.
Furcsa hang csapja mega fülem, s mire ki tisztul kellően a fejem addigra sikerül pont le is győzni az ellenességet.
- Annyira emlékszem, hogy bejöttünk a piramisba, azután se kép se hang. Nem emlékszem semmire se. - felelem Tiának, aki kérdéssel bombáz.
Elhiszem, hogy válaszokra vágyik, de ezzel nincs egyedül jómagam is így vagyok ezzel.
Végig tekintve magamon rájövök , hogy ilyen állapotba is vagyok vagyis kellene lennem.
- Mit adtál be nekem? - kérdezem a lánytól kérdező szemöldökkel.
- Ti jól vagytok ? - kérdezem a többi diákot.
Majd tekintettem az ellenségre szegezem.
- Ki győzte le? - kérdezem.
Eközben kiszabadítom magam, s szerencsére a cuccaim itt vannak a sarokba dobva.
Miközben felöltözök próbálom rendezni a fejem s végig nézni mindenkin.
Lara és Daniel nincs túl jó állapotban, nem halálosak a sérüléseik. De őket az Ispotályba kell vinnem.
Ekkor megremeg a föld.
- A fenébe, reméltem, hogy körül tudok nézni. Felülről erős mágikus energiákat érzek. - káromkodok egyet.
- Mindenki gyűljön körém, mindenkit kiviszek innen! - utasítok mindenkit.
Ahogy körém gyűltek a diákok, vissza hopponáloka kastélyba...
De még hopponálás előtt, belenézek 1-2 diák fejébe amivel kiszedem a piramisba történteket, hogy tudtába legyek ezeknek.
Tia az egyetlen aki fejébe nem látok a többiek észre se veszik, hogy ott jártam.

A heroikus pillanat nem tart túl sokáig. A csonti haláltusájában földöntúli hangon még megszólal. Mintha megannyi démon visítana egyszerre a torkán kifelé. A jelenet hátborzongató és egyszerre érdekfeszítő.
~ Vajon hogyan képes erre? Kinek a szelleme ragadhatott hozzá? és ki ez a Hsagan mester, akit emleget. Úgy hiszem lesz egy utam a könyvtárba, ha egyszer visszaérünk.
A további mélázást egy hatalmas rendülés szakítja félbe. A piramis megremeg és mozgásba lendül. Tekintete a tanárukra siklik, majd Oliviára.
-Mennünk kell!
Megragadja a lány karját, majd lábát kapkodva a profhoz vezeti.
-Tanár úr! Helyrejött? biztos elég erős a hopponáláshoz? Főleg ennyi emberrel? szemei akaratlanul is fölfelé vándorolnak, mintha a plafont bámulná...
-Izé... Nem szeretném itt hagyni a szemöldökömet, vagy bármely más testrészem.
A piramis újra megremeg ezúttal intenzívebben.
-NE TÖKÖLJ HÜLYEGYEREK, HANEM FOGD MEG A PASAST MIELŐTT HOMOKFÉREG ELEDEL LESZEL!
-Jólvanmár! Megyek! 
Belekapaszkodik a férfi karjába és már érzi is a jól ismert húzást a köldöktájékon. A forgás lassan véget ér és ismét az iskola udvarán állnak. Remegve előre dől, karjait a térdére támasztja és úgy kapaszkodik benne, hogy szinte már zsibbadásig jut.
-Ezt sosem fogom megszokni. 
Pár perc elteltével összeszedi magát, leküzdi az émelygést, majd visszafordul a tanár felé.
-Tanár úr! Kik voltak azok a pasasok a laborban? És miért akarták kivéreztetni? És a fenébe is! Miért minket választottak ki erre az átkozott küldetésre? Nincsenek felnőtt képzett varázslók? Komolyan gyerekekkel akarnak ősi elátkozott piramisokat ostromoltatni, miért is? Ja nem derült ki. Valószínűleg csapda volt, és mi voltunk a csali. Az alibi és maga kellett nekik! Akárkik is voltak.
Hogy honnan ered ez a düh? Senki sem tudja a társai közül. Azért érintette ilyen rosszul a dolog, mert számtalanszor jutott számára osztályrészül ez a szerep. A csali akire a rosszfiúk, vagy a jók... (igazából sosem derült ki az, hogy  hova és kihez tartoztak azok, akik elé belógatták csali gyanánt.) ráharaptak, és belesétáltak a mestere csapdájába.
Utálta annak az életnek minden pillanatát, de valahol az erősítette meg. Végignéz társain Lara és Dan komolyabb sérüléseket szenvedett, de egyik sem halálos. A kastély medikusa majd összestoppolja őket ha kell.
Sikerül lehiggadnia és helyretenni az indulatait és kicsit hátralépve várja a folytatást.

Lihegve néztem végig ahogy Alric végez a csontibácsival. Mosolyra húzódott az arcom a dicséret hallatán. Talán kissé bele is pirultam. Csendben hallgattam végig azt ezt követő történéseket, majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a csonti bácsink kiált valamit és Alric elkezd húzni maga után.
-Jaj lassabbaaan... a tüdőm már igy s romokban van. - Szuszogtam ismét amikor megálltunk a Profnál.
Hasonlóképpen tesz mint a többiek, megfogja ő is a Profot. Majd jön a furcsán eső érzés és már el is tűntek a helyszínről.

- Nahála Merlinnek! - sóhajtok fel, amikor látom a csontinak végleg annyi. Amit utolsó szó jogán kiált viszont szöget üt a fejemben. 
"Hsagan mester, öld meg a földgyikok királyát!"
Ki a túró az a Hsagan? Milyen mester? 
Ezen gondolkodók, amikor valami furcsa érzés lesz úrrá rajtam. 
-A piramis! - kiáltok fel. Szerencsére Jorg professzor is érzi a sötét mágiát, amely körbevesz bennünket. 
- Nem hinném hogy tudni akarja mit irattam magával. Használt, nem? És nem szenteltvíz volt. - bököm még oda neki. Aztán kissé elszégyellem magam. Igazából talán nem is kellene ennyire haragudnom rá. Felszólitásara meg is fogom a vállát, majd másik kezemmel a biztonság kedvéért Darmanba kapaszkodok.
Egy rántással már újra a kastélyparkban vagyunk. 
-Elnézését kérem professzor. Udvariatlan voltam Önnel. - jön ki belőlem a belémnevelt viselkedés. 
- Ha javasolhatnám mindhárman menjenek fel a gyengélkedőre. A bájital hatása hamarosan elmúlik, és akkor szükségük lesz a javasasszonyra.
Aztán a többiek felé fordulok. 
-Azt gondolom mi pedig hamarosan a könyvtárat látogathatnánk meg, kideríteni ki is az a Hsagan, mert erős a gyanúm hogy még találkozunk vele. De most menjünk kicsit pihenni, és enni, és egy fürdő sem ártana.

A két társamra várva a professzor felé figyelek, aki már szerencsére észnél van, és szerencsére mozog is. 
- Merlinnek hála, a professzor rendbe jött. Szerencse, hogy értesz a bájitalokhoz, Tia. - mosolyodom el a lány felé. Mit is kezdenénk nélküle? De ki is az a Hsagan, amiről az a csontváz beszélt? Mi a fene történik itt? A professzor utasítására megfogom a kezét. - Professzor, hallott olyanról, hogy ki az a Hsagan? Valami nagy tudású varázsló, vagy egyáltalán kicsoda? Vagy még magának is újdonság? 
Ránézek Alricra, gondolom az ő fejébe is az járhat, mint az enyémbe: utána kellene nyomozni a könyvtárban, hátha van róla utalás. Egy rántást érzek, és megint az iskolában vagyunk, aminek kifejezetten örülök. 
- Én felkísérem a profot, Larát és Danielt a gyengélkedőre. Jobb, ha nem mennek egyedül. - mondom a többieknek, majd a három említett személyt megvárva elindulok.

Ahogy legyőztük a zombit vagyis csontit a diadalittas mámor valahogy elmaradt számomra.
Egy hang ütötte fel a hangját a fejemben. Ismerős volt, hiszen többször is megjelent már.
~ Pusztíts, ölj, rombolj, látod milyen egyszerű, szórakoztató és nem mellesleg könnyű ha használod a varázserődet.... ~ köpte a szavakat. Dicsekedve, hogy legyek ilyen, csináljam ezt.
Robot üzemmódban a többieket követtem, mert nem akartam lemaradni.
Mert eszembe jutott a téli vérengzésem. Nem meglepő mondjuk mert a hang direkt ezt akarta.
Bár pechjére inkább rosszul lettem tőle mintsem fejest ugrok a dolgokba s olyan leszek.
Mire feleszméltem a többiek megtalálták a proffot s hála istennek élve.
Mire oda kerültem mellé, hogy segítsek addigra hátba támadtak minket.
De sajnos segíteni nem tudtam nekik, mert a pálca remegett a kezembe. Szerencsére nem is kellett, ügyesen s sokkal jobban elbántak az ellennel mint velem.
Pihenni nem igazán tudtunk, mert a piramis elkezdett össze omolni s mi a proffal vissza mentünk a suliba.
Helen azonnal jelentkezett kísérőnek aki elkíséri a sérülteket. Én ezt valahogy passzoltam inkább így csendben hallgattam.
Bár Tia udvariassága meglepett, lehet megsajnálta csóri tanárunkat így összeverve? A gondolatot hagytam s meg is húztam a vállamat.
- Nem érzem túl jól magam. - jelentem ki
- Ha meg bocsátotok én most elvonulnék. - választ vagy ellenkezést sem várva el hopponálok vissza  a szobámba.
Ruháimat ledobva bevágom magam a zuhany alá s 1 órán keresztül csak engedem a vizet magamra.

A következő részekből.

-Döntés
-Csata,
-Döntés,
-Csata,
-Információ.....

 
Jelen játékban részt vevő karakterek:
 
Dragneel Darman: 5+2+2+2=11
Tiara Prince: 5+2+2+2+2+2+2+2+2+2=23
Helen Green: 5+2+2+2+2+2=15
Alice Evans: 5+2=7
Daniel Cards: 5+2+2+2+2+2+2=17
Alric Maggot: 5+2+2+2+2+2+2+2=19
William Nelson: 5+2=7
Lara Lestrange: 5+2+2+2+2+2=15
Olivia Rose Fury: 5+2+2+2+2+2+2=17


Házpontok: 

Auctoritas: 20 pont
Khimeras: 15 pont
Favoritus: 10 pont

A játékban résztvevők mind dobhatnak egyet a csokibéka kockával!