155. Nyár a hegyekben - Egy izgalmas nyaralás

Az utazás gyorsan, és zökkenőmentesen zajlott. Alig 2 óra múlva, a hajó emelkedni kezdett, és a diákok megpillanthatták a svájci hegyek tövében elhelyezkedő táborhelyet


A leszállást követően mindenki elfoglalhatja a számára tetsző szobát a fent a domboldalon álló házban.
A háznak egyszerű berendezése van. Az alsó szinten található a konyha, az étkező, illetve egy nagyobb társalgó rész, kandallóval, és egy nagy asztallal. Fent az emeleten találhatóak a hálószobák, és egy egyszerű könyvtár. 


A ház legérdekesebb része mégiscsak a ház alatt elterülő pince, mely helyet ad egy edzőteremnek, egy billiárdasztalnak, és egy 20 fős moziteremnek is. A boltíves falon egy bárpult is helyet kapott. 


A ház mellett egy hosszúkás épületben várják a csónakok, vitorlások, és jetski-k hogy a nyaralók kikölcsönözzék őket. 


A birtokon még egy épület található, amely a vendégek kiszolgálására idetelepített személyzet szálláshelyéül szolgál. 

A személyzet tagjai Dick a szakács, Lili és Lali az ikerpár felszolgáló, Dominic,aki a birtokot és a környékét tartja rendben, Katerina, Szabrina és Erina a szobalányok, aki a szobák takarításáért felelős, valamint a terület gondnoka, Cameron, akivel már talákoztatok, ő a gondnok, aki a személyzet tagjaiért felelős. Vele jöttetek ide. S van Tomi a birtok házimanója, kinek egyetlen feladata, hogy ha a nevét kiejtitek ő megjelenik s elindítja a mozit, kiadja nektek a kért csónakot…stb
A csomagjaitokat a három szobalány férfiakat megfélemlítő erővel csapja a hóna alá s viszi el őket az emeletre a szobák előtti kis térre.


- Üdvözlet a csapatnak! - szólalnak meg szinte teljesen egyszerre a szobalányok, majd egymásra nézve kitör belőlük a kacagás.
- Bocsánat! - mondja mosolyogva a szőke hajú. - A nevem Szabrina. Ők itt Katerina és Erina. A szobáitokért vagyunk felelősek. Nem kaptunk arra vonatkozó utasítást, hogy ki melyik szobát foglalja el. Innen 4 szoba is nyílik, válasszanak és használják őket egészséggel.

A reggelit a szomszédos nagy épületben szolgálják fel, körülbelül fél óra múlva. - mondja, majd mindhárman megfordulnak és ott hagynak benneteket az előtérben.

Az út gyors volt, és nem volt már több meglepetés, vagy kraken támadás, ilyesmi. Engem viszont megihletett a kalóz hajó, és vígan danolásztam végig az úton.
A többieket lehet idegesítette, de egyrészt engem nem érdekelt, másrészt Helen tudta a szöveget

Aeons ago when the ancients ruled
Otyg and Lumsk, celebrating yule
But then the damn pirates came along and said
YO HO HO - You're fucking dead!
Now your world's crashing down
Only one can survive
It's time you woke up
And realized
We are the pirate metal drinking crew,
We think you're dumb and we hate you too
We are the pirate metal drinking crew,
We don't give a fuck, we think you all suck
We are the pirate metal drinking crew,
We think you're dumb and we hate you too
We are the pirate metal drinking crew,
We don't give a fuck, we think you all suck
FUCK YOU


Ehhez hasonló civilizált kalóznótákkal telt az idő, amíg meg nem érkeztünk. És hát...nos..
Nincs rá jobb szó, a táj eszméletlenül gyönyörű volt.
"Szép helyen van a suli is, de azért na."
Ahogy leérkeztünk, a személyzet is bemutatkozott. A három lányról már a nevük alapján lerí, hogy boszorkányok. Még a muglik is megtippelnék, hogy Sabrináék tudnak varázsolni. A kapitányunk meg a gondnok, Cameron.
"Le van kaksizva, nekem ő már Barbarossa kapitány"
Ahogy körbenéztük és megcsodáltuk az edzőtermet, a mozitermet meg a könyvtárat
"Úúúúú, könyvtár. Sok potenciális vámpíros könyv"
....ideje volt elfoglalni a szobákat. Én ki is választottam egy hívogatónak tűnőt, ahová még senki se fészkelte magát. Be is pakoltam a cuccaimat, utána visszamentem a ház elé, hogy gyönyörködjek kicsit a tájban.
- Na ez már vakáció - sóhajtottam egy nagyot beszívva az alpesi levegőt.
Visszafelé menet, valami furcsát vettem észre. Lisa tartott az egyik szoba felé. Ez még rendben is volt, de nem az én szobám felé igyekezett. Na az már tarthatatlan állapot.
Odalopakodtam mögé, átkaroltam és a kezem a szájára szorítottam
- Hát te? Ugye nem azt tervezed, hogy mással lesz közös szobád? - Súgtam a fülébe. - Elszalasztottam Budapesten is ezt a lehetőséget. Másodjára nem fogom.
El is kezdtem húzni az én szobám felé. Nem tudom, hogy a kalózos zene ihletett meg, az, hogy Tiáék mennyit töltöttek egymás karjaiban, vagy csak Lisa hiányzott ennyire, de szinte már mohón húztam magamhoz.
A szobában magunkra csuktam az ajtót, aztán elengedtem a túszomat.
- Ezt már nagyon ki akartam próbálni - nevettem lihegve.
Csak néztem Lisát széles mosollyal, boldogan, hogy tényleg itt van és nem csak ide képzelem.
Aztán egy pillanat alatt gyakorlatilag rá vetettem magam. Magamhoz húztam, beletúrtam a dús, aranyló hajkoronájába és ajkaimat mohón az övéire tapasztottam.
Akartam őt. Vágytam rá, mindenére.

A hajóút igazán furcsa volt, sosem utaztam még így a víz alatt.
Nem is tudom mi lepett meg jobban, hogy száraz maradtam vagy hogy kaptam levegőt. Végül nem jutottam válaszra de nem is zavart.
Ahogy a hajó kibukkant a víz alól a számat  szinte a hajópadlóról kellet össze kaparnom, mert a táj valami eszméletlenül gyönyörű volt.
Mindig is vonzottak a hegyek gyerekkorom óta. Azokról a kilátás ahogy a magasból lenézel s elterül előtted meg alattad  a világ az szavakkal szinte leírhatatlan.
Már első körben tudtam, hogy nekem az egyik hegyre fel kell valahogy mennem.
Magnetarion körül is vannak szép magas csúcsok, de a veszélyes erőd okán sosem próbálkoztam. Itt talán veszélytelenebb a rengeteg hiszen ez csak nyaraló.
Hajóról leszállva 3 leányzó fogadott minket kik gyors elmondták melyik hely micsoda s ki kicsoda.
Ezt követően férfiakat megszégyenítő erővel kapják fel csomagjainkat s már vonulnak is a lakosztályokhoz.
- Én veled szeretnék egy szobán s ágyon osztozni, szívem. - karolok társamba s húzom magamhoz közelebb.
Bár most puszi, csók vagy bármi nem csattan el esetleg történik.
Csak a közelsége számít ebben az adott pillanatban.
A többiekkel én is megindulok a szobák felé bár szépen lemaradtam Tiával. Ekkor láttam, hogy Wang elkap valakit s berángatja a szobájába.
Kissé kapom fel a szemöldököm mert a lány hajalakja szörnyen ismerős volt.
* Csak nem? * kérdezem magamtól.
Gyors én is kiválasztok egy szobát.
Nem túl nagy de kettőnknek pontosan jó méretű lesz. Egy nagy ágy van benne. 2 ajtó amiből az egyik a fürdőbe a másik a mosdóba vezet. Az ággyal szemben mugli nagyon nagy TV található s az utolsó falon egy erkélyre nyíló ajtó vára a nézelődőket.
Az erkélyhez mentem majd pár percig csak néztem ki rajta.
Miután megfordultam a lányhoz léptem.
- Sajnálom. - kezdek bele.
Bár olyan zavarba vagyok, hogy szinte a tűznél is pirosabbnak nézek ki.
- A hajón.... váratlanul ért a kijelentésed. - motyogok szenvedve a szavakkal.
Kis híján még a nyelvemre is ráharapok bénázásom közepette.
- Sokszor mondtam már neked , hogy szeretlek. De tőled ritkán hallottam főleg ilyen átéléssel. Úgy voltam vele, hogy egy kemény csaj vagy aki ritkán vagy éppen sosem beszél az érzéseiről. - magyarázom a nem is igazán tudom mit.
- Így emiatt olyan szinten megilletődtem, hogy szinte reagálni se tudtam rá. - sütöm le a szememet .
- De... - emelem fel a fejem s a kezem az álla alá érintve szemkontaktust kihozva a helyzetből. - de életedben rád találtam s beléd szerelmesedtem. Teljesen lenyűgöztél és rabul ejtettél. Tudom, hogy meghalni készülsz a közeljövőben s ez a halál változást hoz létre benned. Ám tudnod kell, hogy életedben szerettelek s életed után is szeretni foglak. Sőt jobban is ha lehetséges, hogy a szerelem melegsége átjárjon téged! - fejezem be  a mondandómat egy csókkal.

A jókedvem egész utazás alatt töretlen. Tulajdonképpen még Darman zavara is megmosolyogtat, ahogy láthatóan nem tud mit kezdeni a hirtelen jött vallomásommal.
Magam is meglepődtem, ha őszinte akarok lenni, de ez is annak az elhatározásnak a része, hogy ki akarom használni hátralévő életem minden percét. 
*Na jó. Az emberi életemét. Mindent IS ki akarok próbálni, ami csak belefér ebbe a néhány hétbe. 
Igen. Tudom, hogy ha minden jól megy, akkor a halálom a további életem kezdőpontja lesz, de nálam soha semmi nem működött nomálisan. Mi van, ha egyszerűen elfelejtek felébredni?* 
Ezt a gondolatot villámgyorsan elrejtem agyam leghátsó zugába. Abba a kicsiny ládikóba, ahol a megakarok rá emlékezni dolgok vannak. Jó, mélyen az okklumenciarétegeim alatt. 

Inkább jó szorosan átölelem Darmant, és Wang nótázását figyelem. örülök, hogy neki is ilyen jó kedve van. Nagyon ráfér már a társaságra egy kis kikapcsolódás. Kissé paranoiás lett mindenki. Ez jól látszott a kapitányunk tréfája által kiváltott reakciókon. 

Végül a hajó emelkedni kezd, és kikötünk. A látvány valami csodálatos. A tó, a körülötte lévő erdő, és a hegyek... Valami fantasztikusak. 

- Hurrá! Megérkeztünk! - Húzom partra a száját tátó kedvesemet. 
Érkezik 3 szobalányféle, akik felkapják a csomagjainkat, és felvezetnek a házhoz vezető füves területen. 
Nem érek rá körbenézni. Megyek Darman után, aki kijelenti, hogy egy szobán, és egy ágyon szeretne osztozkodni velem. 
Igazából ez szintén a terveim között szerepelt, és egy kicsit több is. Hiszen ki a franc akarna szüzen meghalni? Nem érek rá ezen gondolkodni, mert Darman az erkély felé lép, és szinte egy pillanat alatt megváltozik a hangulat a szobában. 
Amikor megfordul és közelebb lép hozzám. Szívből jövő vallomására könnyezni kezdek, amit persze azonnal palástolom azzal, hogy szorosan átölelem őt, és csókjára csókkal válaszolok.
Ritka pillanat, amikor nincsenek szavak, de ez egy olyan pillanat számomra. Nem tudok mit mondani, ezért a csókot elmélyítve igyekszem átadni kedvesemnek mindazt, amit érzek.

A hajóút viszonylag kellemes volt. Imádom a vizet és az ilyen utakat. Wang végig valami kalózdalt énekelt vagy mi. Roppant idegesítő volt de semmiesetre sem akartam elrontani a kedvét. 
Amint megérkeztünk csodálatos látvámy tárult elénk. A táj egyszerűen elképesztő
~ehez képest a Magnetarion átlagos helyen van..
A 3 szobalány viszonylag szimpatikusnak tűnt de ez nem jelent semmit. Az az Isztambuli "patkány" semmi tűnt gonosznak...
Ahogy látom a Tia-Darman és a Wang-Lisa páros már el is foglalt egy egy szobát. Want szó szerint 'berángatta' a csajt a szobájába. Én bepakoltam egy gerlepároktól mentes szobába. 
Még reggeli előtt úgy döntök felfedezem a pincét, azon belül is az edzőtermet. Szívesebben mennék ki futni de szép lenne  ha már az első nap eltévednék ezen a helyen, szóval ezt inkabb most kihagyom. Felkapok egy fekete sportmelltartót és egy szintén fekete rövidnacit és lementem. Maga a hely nagyon tetszik de mégis van valami creepy ebben a helyben. És nem csak az egyik vibráló lámpa. De valószínűleg csak túlparazom.

Meglepő, hogy milyen hamar megérkezünk a Svájci hegyekbe, amire azt hittem, hogy több órás utazás lesz. Lehet, hogy azért, mert Wang rettenetesen lekötötte a figyelmemet az Alestorm zenével, amihez én is becsatlakozok. 
- Oy You Give me some beer!

Piracy's a crime and crime doesn't pay
And we go home poor at the end of the day
But I'd rather live my life in rags
Than be taped to a desk with a wife as a hag
We live each day like there's nothing to lose
But a man has needs and the need is booze
They say all the best things in life are free
So give all your beer and your rum to me!


Nevetek, hiszen örülök, hogy rajtam kívül valaki más is ismeri ezt a bandát, így kevésbé kellemetlen az utazás. A hely, ahová érkezünk, csodálatos, nem is kicsit, amit ámulva nézek. Ez nem semmi, még jó, hogy az Arkhánum volt ennyire "kegyes" és eljuthattunk ide nyaralni, ami ellen nincs kifogásom. Sőt, a fogadó bizottság is nagyon jó, akik elég haram elmondták az instrukciókat, és elmosolyodom. Úgy döntök, hogy az egyik szobát befoglalom, remélve, hogy Daniel hasonlóképpen tesz. Valahogy egy kis ideig nyugodtnak érzem magamat, miközben elterülök az ágyon, ami meglepetésemre nagyon kényelmes. 
Vajon mire számíthatunk itt? Valóban egy sima nyaralásról lenne szó? Vagy ez sem fog máshogy eltelni, mint az eddigi összes kalandunk? Túl egyszerű is, de nem igen bánom.

Nem akartam abbahagyni a csòkolàsàt. Mint egy vilàgìtòtorony a viharos tengeren, az utolsò oxigènpalack a Himalàja csùcsàn, vagy egy felbugyogò forràs a sivatagban, olyan volt a szàja. Csàbìtott, gyògyìtott, èltetett.
"Ilyen lehet vàmpìrnak lenni, ès èrezni a vèr hùzàsàt. Vagy a tàrsunkèt. Meg kell kèrdeznem Tiàt errōl. Nem is, Vladot. Ő ezeket jobban èrzi."
A csòkjaim nagy nehezen levàlltak Lisa ajkairòl, ès körbeöleltèk a nyakàt. Ahogy a haja csiklandozta a bőröm felizzottam.
- Elhiszed, hogy soha, sehol, semmikor nem vàgytam, mint most erre?
Ahogy a vàlaszàt vàrtam a szemèbe nèztem ès jàtszani kezdtem az ingem gombjaival.

Olyan lágy volt mint amikor a finom, s legdrágább selyem ér az ember bőréhez. Sőt meg merem kockáztatni, hogy még annál is könnyedebb volt.
A csók közben ahogy arcunk pillanatnyi időre olyan közel került egymáshoz, hogy össze értek nedvességet éreztem.
* Bakker, megsirattam. * gondolom magamban hirtelenjében.
Majd rájövök, hogy biztos boldogságában történt.
Így még szorosabban magamhoz húzom s ölelem a lányt.
A csókjában érzem a vágyat, a köszönömöt és mindent is.
Ennek okán érzem, hogy testem vére pezsegni kezd és új helyet keres magának...
Ami nem is meglepő, hiszen a világ legszebb lányával vagyok egy szobában ismét. S a levegő úgy izzik körülöttünk, hogy szinte lehetne szalonnát s a kolbászt sütögetni.
Szeretném megszabadítani magam a kellemetlen ruháktól melyek most úgy teljes igazából kényelmetlenek. Szeretném az előttem lévő lányt is megszabadítani tőlük, majd megfogni őt megmarkolni csókolni, simogatni és még ennél is finomabb dolgokat tenni.
Ám nem lépek, tudom, hogy pasiként nekem kellene a lépéseket megtennem.
Keveset tudok a múltjáról sokkal de sokkal kevesebbet mint amit barátként, társaként illene tudnom. De tudom, hogy fájdalmas volt s nehéz sok sok mindenben nem volt döntése s lehetősége.
Így ezt meg szeretném adni neki, hogy ő döntsön, hogyan mikor és hol történjék meg.
Érzem magamon, hogy szeretném hiszen csak pasiból vagyok s a lány feromonjai nagyon is hatnak rám.
Imádom őt.
Ennek okán hagyom kezem levonulni az ő alfelére végig simítani nemes ülő felületét miközben szánk s ajkunk a szerelem nemes forróságában eggyé válik.
Nem hallom a többieket nagyon mozogni így én se igazán ugrálok, hogy menjünk enni, plusz finomabbat “fogyasztok” éppen.
Majd ha Tia is készen áll lemegyünk enni.

A hajóúton nagyrészt találtam magamnak egy kényelmes lépcső fokot ahol csak nyugodtan figyelem a többieket és a vizet,igazán otthonosan érzem magamat és a többiek éneklése is segít a kedvemen, elgondolkoztam,hogy esetleg én is elkezdek egy régebbi kelta éneket énekelni de inkább nem tettem annak félelmében hogy a végén nagyon elrontom a szöveget. 

Nemsokára megérkeztünk és igazán mosolygásra késztetett a szép táj. Nem vagyok túl szentimentális ember amikor a tájakról van szó,viszont ez otthonosnak érződött. Egy kicsit nevetek ahogyan Wang egy ismerős alakot rabol el a szobájába és a másik pár is eltűnik. Én úgydöntök,hogy követem a példájukat és Helen után indulok,kopogok eggyet az ajtaján mielőtt benyitok. 

Elnézést ez az a hely ahol egy aranyos szőke van kit Helen néven emlegetnek? Ha igen akkor remélem nem bánná ha csatlakoznék.  


Üdvözlöm Helent egy hallható mosolyal ahogyan belépek a szobába és becsukom az ajtót magam mögött.Észrevéve ahogy Helen elterült az ágyon. 

Látom már teszteled az ágy kényelem szintjét,mit mondana róla? Érezne a borsószemet a matrac alatt? 


Kérdezem egy mosolyal ahogyan leülök az ág szélére és egy kis nevetéssel nézem az elterült Helent.

A szavai hidegzuhanykènt èrtek.
"Wang, te mohò barom, megint elszùrod." 
- Oh èrtem. Persze, semmi baj.
Teljesen megszűnt a lendületem. Csak zavartan àlltam, mint segy hülye. Amilyen szenvedèlyesen csòkolt vissza, most olyan rèmültnek tűnt. Igen, rèmültnek. Tőlem.
- Hàt azèrt az ingemet leveszem, mert teljesen leizzadtam, amikor Helennel tàncoltam. Gyorsan letusolok, aztàn megyek enni, okè?
Gèpiesen vetkőzni kezdtem, majd mentem a zuhany alà. Elmenőben tudatosult bennem, hogy csak őt hoztam be magamhoz. A cuccait nem.

Lara, aki a pincét fedezi fel, megtalálja a minden eszközzel felszerelt edzőtermet. A lány igencsak belemerül a futópadon való edzésbe, amikor egy villanást lát, majd egy halk vihogást, és az eszköz hirtelen sokkal gyorsabbá válik. 

(Lara dobjon Lucky kockával! 1-8 Még idejében le tud ugrani a felgyorsult eszközről, 9-15 térdre esik és beüti a térdét veszít 2 HP-t, 16-20 nem tud időben megkapaszkodni és az eszközről lecsúszva hátul a falhoz csapódik. A fejét üti be rendesen, de nem ájul el és semmi komoly baja nem történik - 4 HP)

A csapat ténykedését egy nagy gongütés szakítja félbe, mellyel reggelihez szólítják őket. 

A szerelmetes madárkák a gong hallatára szétrebbennek. Mindenki pillanatok alatt elkészülve gyülekezik a szobák előtti kis társalgóban, majd együtt indultok el a központi épülethez. 

Ahogy megindultok a szobáitoktól a birtok előtt elterülő zöld füves területen, furcsa süvítő hangot hallotok. Mire oda kapjátok a fejeteket már késő, egy repülő nyílvesszővel néztek farkasszemet. Avessző pontosan Wang irányába tart. 

( Wang dobjon Lucky kockával. Nincs ideje körbenézni így nem látja, hogy mögötte éppen Tia áll.)

A "kényelmemet" egy halk kopogás zavarja fel, majd oda pillantva Daniel lép be az ajtón, ami miatt elmosolyodom, felülök az ágyon, amikor mellém ül. 
- Ne viccelj, Daniel. Szívesen látlak, tudod nagyon jól.- mondom, majd hátulról megölelem. - És az ágy? A lehető legjobb, úgyhogy nem lesz gond. Feltéve, hogyha egyáltalán hagynak minket aludni, és nem éjszakai terepre fognak minket küldeni. Plusz kissé elfáradtam, miközben Wanggal szórakoztunk és táncoltunk. Igaz, nem az erősségem, de jól esett. 
Nem is tudtam, hogy Wang ennyire jó táncos, eléggé meglepő dolog. A gondolataimból egy hatalmas gongszó riaszt fel, és a kelleténél kicsit erősebben szorítom meg Danielt, akire boci szemekkel kérek bocsánatot. 
- Azt hiszem, reggeli van. Gyere, már kezdek éhes lenni. - mondom, majd megfogom a fiú gyengéden a kezét, célba veszem a társalgót. Végre elindulunk a központi épületbe, de ekkor váratlan esemény ér minket, hiszen a semmiből süvítő hang kíséretével egy nyílvessző veszi Wangot célba.
- Vigyázz, Wang!

Miközben éppen a kedvenc zenéimre futok, hirtelen látok egy villanást. Se nem hosszúidejű se kifejezetten fényesnek sem mondanám
~mindegy, biztos csak a szemem káprázik..
Ekkor valamiféle vinnyogás vagy inkább vihogásra leszek figyelmes
~Ez nem lehet véletlen

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

11

A futópad elkezdi felgyorsulni, már- már szürreális tempóra váltva. Persze a leállító gombok és a biztonsági kar nem működik
~jellemző!..
Ezek következtében sikeresen ráesek a térdeimre. 
- Oh hogy a rohadt életbe! - kiáltok fel enyhén idegesen
Eléggé fáj és egy picit vérzik is de lehetett volna rosszabb is. 
(24hp-2= 22hp)
Ezt követően lezuhanyzok és közben meghallom a harangszerűséget
~Ezazz reggeli. Remelem valami finom lesz
Amint odaérek finom kaják helyett egy nyílvesszőt látok ami épp Wang felé tart. Valami egészen biztos nincs rendben ezen a helyen
- Wang!! Vigyázz- kiáltok oda neki hasonlóan Helenhez de nem vagyok benne biztos hogy ez segit valamit a szituáción

A zuhany kellemes volt, de visszajönni belőle ugyanolyan kìnos volt, mint előtte.
"Megyek Laràval aludni inkàbb, basszus. Akkor nem kell hülyèn èrezni magam."
Ekkor egy gong szò hasìtott a fülembe.
- Na kèsz a kaja! Menjünk, azzal a fajta èhsègemmel kezdjünk valamit.
El is indultunk. Az ùton összetalàlkoztunk a többiekkel. Nem mindenki volt tùl boldog.
- Mi törtènt, Lara? Mièrt sàntikàlsz?
De vàlasz helyett csak kiàltàst hallottam tőle meg Helentől, hogy vigyàzzak. A làbam elè nèztem, hàtha kutyakakàra figyelneztetnek, de nem làttam semmit. Ekkor nèztem fel ès talàltam magam szembe egy nyìlvesszővel.
- Ò a francba!
Pàlcàt ràntani nem volt idő. Vetődtem.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

10

Nem is tudom mennyi ideig voltunk egymás karjában. De olyan volt mintha több éve így lennénk s nem csak másodpercek vagy percek óta.
A hangulat egy  pillanat alatt tört meg s rebbentünk szét ahogy egy gondot hullattunk meg.
- Asszem ez szólít minket az asztal mellé. - vakarom meg a fejemet miközben jártatom a szám.
- Menjünk. - jelentem ki miközben megfogom a lány kezét s magammal húzva megindulok a étkező felé.
Útközben lemaradtam a többiektől. De nem is tudom már mikor engedtem el Tia kezét.
Valószínűleg akkor mikor kijöttünk s a szemembe sütött a nap. Elengedtem a lány kezét s úgy takartam el szemeimet a bántó fény elől.
Későn hallattam meg, hogy a többiek Wangnak kiáltanak. S azt meg még később, hogy miért is szólítják a srácot.
S ha már ennyire késő vagyok ismét egy a késések javára mert a srác megpróbál elgurulni de mögötte van a barátnőm aki “védtelen”.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEe! - kiálltom el magam.

Teljesen belemerül Darman csókjába, amikor egy gongütés hallatszik. 
- Reggeli! - sóhajtok bele a csókba. De Darman már ránt is magával, így mosolyogva követem őt. 
A csapat már az előtérben várakozik, s együtt indulunk el a társalgó felé. 
- Lara! Mi történt a lábaddal? - kérdezem a lány sántikálását, és az alvadó vér minden mással össze nem téveszthető szagát érezve.
Ám ekkor valamiféle süvítő hangot hallok, de nem látok semmit, csak Wang alakját előttem. A lányok hangosan figyelmeztetik a srácot a veszélyre. Mellettem Darman hangját hallom, ahogy felkiált. 
Ahogy visszafordulok Wang alakja eltűnik előlem, és egy pillanatra még elkapom a felém száguldó fémhegy látványát. 
Esélytelen reagálnom.

Ahogy elugrok a nyìl ùtjàbòl megfordulok ès vègre meglàtom, hogy mi van mögöttem.
"Ò basszus"
Kiràntom a pàlcàm ès a nyìlra szegezem.
- Inv..
De nem tudtam befejezni, mire a nyìl hegye eltűnt Tiàban.
- Basszus! Nem kellett volna elhajolnom.
Felpattantam ès a karjaimba vettem Tiàt, mielőtt elesik ès a fejèt is beveri.
- Meg ne halj itt nekem, Tiara Prince, mert akkor Darman engem is megöl! Együtt leszünk vàmpìrok.
Òvatosan letettem a földre, aztàn magunk elè idèztem egy pajzsbűbàjt, hàtha ùjabb vessző èrkezik.
- Okè, nem vèrzik nagyon. A nyìl bedugaszolta a sebet. Valaki hozzon vèrpòtlòt, meg valami a Ferulànàl erősebbet, hogy bekötözzük.
"Legyèl jòl, lègyszìves! Legyèl jòl!"

Örülök,hogy minden kényelmes akkor.  


Válaszolok vissza Helennek és én is kicsit megszilárduloka  gongszóról majd egy mély levegővel engedem,hogy Helen vezessen.Egy mosolyal nyugtáztam a nyugodt érzést.Persze az életnek nem tettszett,hogy nincsen izgalom és egy ismerős pendülésre leszek figyelmes,egy íj pendül és már süvít is a vessző Wang felé,aki félreugorva Inkább Tiának továbbítja mielőtt egy manó gyorsan megoldja a helyzetet,kicsit előrébb lépek és figyelem az az irányt ahonnan a nyílvessző jött.Majd a tengelyemen megperdülve nézek a többiekre,egy pár pillanatra csak csendesen pisologok le sokkolt fejjel majd beszélni kezdek,magam mögé bökve.

Ok.Nem vagyok olimpikus íjász de tudom használni az íjat.És szerintem az a nyil biztos,hogy valami Isteni balszerencse lehetett mert hogy ide onnan nyilat lőni,főleg a külömböző növényzettel és úgy,hogy semi sem tört el az útján valami nem is tudom milyen csoda.  Esküszöm nem is lehetne lehetséges,hogy az akkor ide érjen hogyha ide lett volna bagolyal címeztetve.Nemhogy még balesetből! 

Beszéd közben vissza vissza nézegetek a nyíl útjához komolyan remélve hogy csak beképzeltem az egészet.

A helyzet igencsak furcsa mederbe folyt amikor megjelent egy házimanó s megmentett minket az eltévedt vesszőtől.
- Jól vagy ? - kérdezem páromat.  
Miközben tudtam jól,  hogy haja szála sm görbült. Lehet meg sem ijjedt  a dolgok alakulásától.
Mielőtt tovább folytathattam volna Tomi kezdett el beszélni.  Magyarázott őrt nekünk majd mikor szóba hozta a nem váltást egy igencsak hangos nevetés szakadt fel belőlem. 
Csak nevettem az igencsak furcsa gondolattól.
- Hát koma te sem vagy 10-as. - mondom neki de az rám se hederít. 
Meg motyog eggyet az orra alatt majd elmegy.
* Ez furcsa volt. * jegyzem meg szavait. 
Mintha valakit vagy kiket nem kedvelne. 
De nem az én manóm s dolgom igy ráhagyom úgy döntöttem. 
A szakács jelenik meg sűrűn elnézést kérve. 
Kezem ökölbe szorul s már keresném a pálcámat mert elgondolkodtató gondolat volt Daniel reszéről a véletlen kizárása s ha azt kizárom akkor szándékosság áll a hátterben. 
- Wang,! Jól vagy? - kérdezem a fiút kinek a feje látható módon kótyagos lett az ugrás miatt. 
Dick tova vezetett minket az asztalokhoz amik minden földi jóval roskadásig voltak pakolva. 
- Ez ám a kiadós reggeli,. - füttyentem. 
Majd a két szolgálót lesem meg akik elsőnek teljesen egyformák. 
Majd ahogy jobban nézem őket higy az egyik izmosabb a másik inkább sokkal de sokkal dekoltásosabb s formájában meg bájosabb. 
- Jó étvagyat.  - ülök le az asztalhoz s kezdek neki egy kis piritósnak.

Várom a szúró fájdalmat, de az nem érkezik meg. Ehelyett egy kis alak bontakozik ki a semmiből, és eltűnteti a nyílvesszőt.
 
Bólintok Darmannak, hogy, igen jól vagyok, majd küldök felé egy megnyugtató mosolyt is,és Wangot keresem a tekintetemmel. A földön fekszik, és a nevemet motyogja. 

Azonnal leguggolok mellé.

-Hé! Nyugalom! Semmi baj. Én jól vagyok. 
Semmit nem reagál. Láthatóan nincs képben a világról, de mintha álmodna, halkan felnyög. Jól beverhette a fejét, bár vérezni nem vérzik. 
Elgondolkodva nézek rá, a homlokára téve a kezem. A szemeim kikerekednek, és felugrom, ahogy az érintésem nyomán egy kép, vagyis inkább  egy jelenet jelenik meg előttem, 
Egy pillanatig eszembe sem jut, hogy amit láttam, az Wang elméjében játszódik le, sőt. 
Magamat kezdem korholni. 

*Szép Tia, a barátod megsérült, neked meg azonnal az jut eszedbe milyen lenne őt megharapni? *
 Aztán amikor újra végigjátszom, amit láttam, rájövök, hogy ez nem az én gondolatom. 

Aztán Wang egyszercsak megmozdul, és feláll. Rám néz, de egy szót sem szól, bár a tekintete furcsa.

 *Tudja, hogy belenéztem a fejébe? Fél, hogy megharapom? Úgy tűnt, hogy élvezi, de lehet az csak a delej hatása volt. Vagy éppen szeretné? * 

Megborzongok. Aztán Wang kicsit labilisan ugyan, de elindul a főépület irányába, és én nem merek utánaszólni. 
Darman kezét megfogva sétálok utána. 

Még mindig azon töprengek, amit láttam. 
Egyetlen dolog, ami körvonalazódik a fejemben, hogy nem akarom, hogy féljenek tőlem. Nem akarok rettegést látni az áldozataim szemében, sokkal inkább sóvárgást a harapásom iránt, és élvezetet. Pont az ellenkezőjét annak, amit az apám kedvel. Ő szereti űzni a vadat. "A félelem Tia, adrenalint termel, attól lesz édes a vér." -hallom az okítást a fejemben, de ez nem az én utam. Legalábbis most ezt érzem. Nem tudnám elviselni, ha az átváltozás után a barátaim félnének tőlem.

 Valójában ez az egyetlen oka annak, hogy húzom az időt. 

De már nem tehetem sokáig. Samhain éjszakáján Vlad bemutat a klánnak. Persze voltam már ott, ismernek, azt is tudják ki vagyok, de van ez a szertartásos izé a vámpíroknál. Mindenre van egy külön szertartás. Hát persze, hogy erre is. A vámpír népség rettentő hiú és hatásvadász tud lenni. Vagy csak a Ventrue-k. Passzolom. 

Eddig jutottam a gondolataimmal, amikor Darman udvariasan kihúz nekem egy széket, és leülök. 
Szétnézve tényleg minden finomság az asztalon van.
 Amikor meglátom a felszolgálóinkat azt hiszem kettős látásom lett. Ikrek. Mint két tojás. Bár jobban megnézve az egyikük nő, míg a másik férfi. De az arcuk tényleg nagyon hasonlít. 
Egy pillantással konstatálom, hogy Wang is és a többiek is leültek az asztalhoz. Még mindig nem merek Wangra nézni. Őszintén szólva kicsit szégyellem magam, hogy engedély nélkül belenéztem az elméjébe. Inkább vidám mosolyt erőltetek az arcomra.
 * Nem engedem, hogy bármi elrontsa ezt a nyarat* - határozom el, és minden mást száműzve végre visszatér a jókedvem.
Darman példáját követve, én is egy piritóst fogok a kezembe, majd vastagon megkenem szederlekvárral és beleharapok. *Isteni* - gondolom magamban, majd lenyelem a falatot. 
-Jó étvágyat mindenkinek! - mondom hangosan, mintegy tósztot mondva, vigyorogva felemelem a piroitóst, nem foglalkozva vele, hogy a vérvörös szamócalekvár, mint egy rosszul felkent rúzs befedi a számat.

Ahogy Wang szavait hallgattam, máris megbántam amit mondtam. Megbántottam. Miután tusolt, én is kisajátítottam a fürdőszobát. Már épp szálltam volna be a zuhany alá, amikor meghallottam a kiáltozást. Mikor kinéztem, láttam hogy Wang félrevetődik egy nyílvessző elől ami egyenesen Tiát találja el. A szám elé kapva a kezem figyelem a történéseket. Láthatóan Tia rendben van, ehelyett Wang fekszik a földön mozdulatlanul. Indulnék hozzá, de látom Tia gyorsabb volt. Nem is tudom végül mi gátolt abban, hogy odamenjek. Tia és Wang látványa, vagy az, hogy Wang végül felállt és elindult az ebédlőbe. Villámgyorsan hasított a gondolat a fejembe, hogy Wangnak nem is igazán rám van szüksége, csak egy olyan lányra, aki mellete lehet mindig. Ez gyorsan elfeledtette velem a csók örömét. Végül visszaálltam a zuhany alá, letusoltam és ahelyett hogy az ebédlő fele vettem volna az irányt, inkább kerestem egy nyugis helyet, ahol nem talál meg senki se véletlenül, se szándékosan. Nyugodt kis üldögélésemben elöntöttek a gondolatok.
"Vajon mi van a szüleimmel? Apa biztos nagyon mérges rám... Ha hagytak volna normálisan tanulni, és nem folytották volna belém a mágiát akarattal, már rég erősebb lennék.'' Hirtelen hihetetlen mennyiségű harag tört fel belőlem. A vállaim ezúttal nem a nevetéstől rázkódtak, úgy éreztem nem bírom tovább, ez már nem lesz jobb. Elvették tőlem az egyetlen örömöm és most itt ülök, egyszál magamban mert időm sem volt normális barátságokat kialakítani a szüleim miatt és csak sírok. Ha itt lenne Lucas, másképp lenne. Bár én lennék halott helyette.. Neki minden jobban ment volna mint nekem.

Szórakozottan ettem, de közben lopva Tiát figyeltem. Úgy tűnt, valami bántja.
"Akkor mégis megtettük?"
Az ajkai vérvörösek voltak. Idegesen nyeltem egyet, de aztán megláttam ugyanazt a színt egy kis tálkában előttem. Óvatosan megnyaltam, és megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy csak szamóca lekvár.
De a nyugalom nem tartott sokáig.
"Óh, hogy az a jó rohadt.....Tia elmemágus"
Rémültem pillantottam rá és Darmanra. Mi van ha végignézte? Az egészet. Elmondta vajon valakinek, amit látott?
Gyorsan összedobtam magamnak pár szendvicset, aztán azokat szalvétába csomagolva leléptem. Indulás közben feltűnt, hogy tüntetőleg nem néz rám.
"A Francba"
Ahogy mentem vissza a remélhetőleg üres szobámba sírást hallottam. Elég horrort láttam arról, hogy tudjam, nem jó ötlet egyedül utánanézni fura zajoknak, mert annak kloroformos kendő lesz a vége. Megvontam a vállam, és indultam tovább, a bevert fejemet masszírozva.
"Biztos ezt is csak álmodom."
De a hang nem szűnt meg, sőt egyre erősebb lett. A józan eszem feladta a harcot, és elindultam utána. Nem tartott sokáig, mire megtaláltam a hang forrását. Lisa ült a földön, egymagában sírva.
A temetőt juttatta eszembe, ahol hasonló volt a találkozásunk. A kezeim már indultak, mint akkor este, hogy megragadják, de aztán eszembe jutott, ahogy zavartan, szinte félve elhúzódott tőlem.
"Lehet nem is kellene zavarnom."
A lábaim tétován tettek pár lépést visszafelé, de azért megköszörültem a torkomat, hogy tudja merre vagyok.

Ahogy ömlöttek a könnyeim, szépen lassan alábbhagytak a cikázó gondolatok, tisztulni kezdett előttem a kép. Már-már megnyugodtam, azon kezdtem gondolkodni hogy csak benézek az ebédlőbe. De olyan nyugalmasan morajlott a tenger. Inkább fürdőruhát öltök, úszok egyet. Ekkor hallottam meg, hogy áll valaki mögöttem. Francba. Gyors mozdulattal letöröltem a könnyeim, majd mosolyogva fordultam meg. Wang volt. Egy vonallá préseltem össze a szám. 
-Igen?
Elegem volt az egészből, nem tudtam kiigazodni rajta. Ahogy arra a lányra néz, több, mint árulkodó. Nem voltam már biztos semmiben. Pedig annyira szerettem volna vele...

Olyan ridegen nézett rám, és a válasza is olyan fagyos volt, hogy azt Darman is megirigyelhette volna. Mondjuk ő a megvetését inkább hevesen, kiabálva, az ökleivel fejezi ki.
"Jobb lett volna, ha ez is álom."
- Semmi - ráztam meg a fejem. - Már megkaptam a válaszodat, azt hiszem. Szia.
Sarkon fordultam és elindultam visszafelé. Nem akartam, hogy lássa, mennyire hatással van rám az elutasítása. Sőt, én se akartam látni, hogy ez mennyire zavar.
"Ha végre helyére kerül minden, rúg egyet rajtam az élet. A Francba"
A vámíroknak van igazuk. Szereznek egy bazinagy kastélyt csak maguknak, és egész nap nem is mennek sehova.
Enni kezdtem az egyik szendvicset, de annyira nem éreztem ízeket, hogy akár asztallábat is ehettem volna. Éreztem egy gombócot növekedni a torkomban, de erővel nyomni kezdtem vissza.
"Csakazért sem fogok sírni, nincs miért. Nem fogok és kész."

Ahogy a csapat elfoglalja a helyét,és nekilátott enni Lili és Lala 10 perccel később elkezdi a konyhából kihozni a következő fogást. Kissé alábecsülték a diákok éhségét s ennek okán igencsak kevés étel került az asztalra.
- Lili! Elfelejtettem az evőeszközöket! Kihoznád utánam kérlek? - hallotok egy vékony mutáló férfihangot, majd kilökve a konyha ajtaját meg is jelenik annak gazdája két hatalmas mindenféle felvágottal és sajttal megpakolt tálcát egyensúlyozva. 
-Szép napot kívánok mindenkinek! - köszönt benneteket majd letéve a tálcákat egy újabb körre indul befelé. 
Ebben a pillanatban érkezik az ajtón kifelé egy szakasztott ugyanolyan kinézetű alak, ám amint a bátyja nyitná az ajtót, a lány a hirtelen lendülettől előre esik. A kezében lévő tálca, amit eddig egyensúlyozott egyenesen felrepül, a rajta lévő evőeszközökkel együtt, melyek felétek repülnek.
Egy pillanat erejéig úgy tűnik mindenki kap a kések, villák, kanalak tucatjából. Ám fél másodperccel később kiderül, hogy az egyetlen személy, aki ilyen áldásban részesül az nem más mint Darman.

( Darman dobjon védekezést a saját kockáival. Ha az érték nagyobb mint 11 akkor sikeresen kivédte az evőeszköz támadást. Ha kisebb akkor eltalálja őt s sebződik 4-et. )

Lili és Lala nagy rohanva érkezik meg a fiúhoz s kezdik el összeszedni az evőeszközöket. Majd a fiútól sűrűn elnézést kérni.
Lili nem rest bevetni női bájait sem, hátha ezzel nem hoz nagy bajt a fejére.
-Nagyon, nagyon sajnálom. - mondja könnyes szemmel, majd Darman válla felett áthajolva nyúl az egyik asztalra esett késért. 
-Még egyszer, ne haragudj rám kérlek! - suttogja a fiú fülébe, s nagyobb nyomatékot adva szavainak a felemelt késsel lágyan végigsimít a fiú vállán.
De eldönteni teljesen nem lehet, hogy igazat beszél e vagy sem. Hiszen teljesen jól adja elő, hogy nem direkt csinálta.
De ami mégis picit furcsa a dologba, hogy mintha a testvérpár egy pillanat erejéig igazán csúnyán sőt szinte megvetően néznek egymásra.
Mintha az orruk alatt motyognának egymásnak egy egy szót amit Tia hall természetesen.

Végül mindketten visszamennek a konyhába, és hagynak benneteket reggelizni. Ám továbbra is veszekedés hangjai szűrődnek kifelé a konyhából. 
-  Te mocskos lotyó, rámásztál a srácra, mint ahogyan Dominicot is magadnak akarod. Ő az enyém. - mondja Lala
-  Nem is igaz, ő az én pasim, nem a tiéd! Csak játszik veled, de én vagyok az akit fel is vállal.  - mondja Lili.

Eközben Wang s Lisa párosa egy beszélgetés halk foszlányát hallja…
-Jól láttam, hogy Lilivel és Lalával is kavarsz? - kérdezi egy vékony női hang. Melyre egy férfi hangja válaszol.
- Nem, hogy gondolod ezt? Én és Lala? Normálisa vagy némber? - hallatszik az agresszív hang.
- Én láttalak titeket valamelyik este együtt bemenni a kerti tárolóba. - jelenti ki egy ásik női hang az előzőétől kissé eltérő orgánummal
- Tudjátok mit? Hagyjatok békén engem, s szálljatok le a témáról. Csak Lilivel vagyok együtt. S ha tovább pletykáltok a végén még bajotok eshet. - teszi hozzá eléggé félelmetes hangon a férfi.

Hiába is próbálnátok a hangok után menni s megkeresni azt, hogy kik is beszélgettek. A helyszínt a letaposott ágakat a nagy tölgyfa mellett megtaláljátok. De semmi más információt nem tudtok meg azon kívül hogy hol is volt ez a bizonyos beszélgetés….

A piriítós isteni finom volt, de ahogy láttam a többiek fogyasztási arányát úy saccoltam itt egerekre számoltak nem emberekre kajamennyiség terén.
- Mi a baj? - kérdezem Tiától mert láttam rajta, hogy a távolba réved s gépiesen eszik. Mintha nem is köztünk járna.
Bár válaszra nincs esélem, mert a konyhaajtó irányából egy kis csörömpölést s igencsak furcsa hangot hallottam.
Elsőnek zat hitem egy lány jön ki rajta Lili. De végül Lala jelent meg.
* Mi a fene? * teszem fel magamban a kérdést. 
Hiszen fiatal korom ellenére ilyet még életemben nem hallottam. Egy bácsi akinek néni hangja van. Jön a gyerekes gondolat gyerekes szavakkal.
További gondolatokra esélyem sincs. Mert Lala bekiabál a testvérének  aki meg is jelenik pillanatokon belül az ajtóban.
S igencsak ügyetlenül. Egy kezdő pincér kisebb malőrt vét mint ez az állítólagos tapasztalt veterán.ű
A lány elesik a kések villák kanalak felrepülnek. S valami groteszk vicc gyanánt ebből az áldásból csak én reszesülök.
Helyet változtatni nincs időm, a hopponálás gondolata meg se fogalmazódik bennem.
Egyszerűen csak egy gondolat jut eszembe.
* Fémes zuhany. * s egy hülye mosolyra húzódik a szám.
Miközben mint evésre használatos eszküz hullik rám.


( HP=28/24 )

A kések zuhannak le elsőnek...
Monhatnám, hogy hatalmas szerencsém van. De sajnos nem. 
Igaz a kések hegynélküliek. De élük van. S ez meg is látszik a ruházataomon. Rendre szét vágták a legszebb s lekényelmesebb farameremet. De nem csak azt. Hanem a születésem óta használd s hordozott bőrrétegemet is amilyet apámtól  anyámtól kaptam.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáuh - kiálltok fel ahogy az összes étkézszlet rajtam s csörömpölve  aföldön végzi mellettem.
Lenézek s egy vila áll ki a jobb lábamból és egy másik a balból.
Valószínüleg nagy a baj, mert egy régen látott Ace ventura film egyik jelente jut eszembe ami ahelyzetre való tekintettel igencsak szemöldököt felhúzó dolog.
Igazából a fájdalom nem is olyan nagy, inkább csak a ruha miatt maradt bennem a villa mintsem azért mert mélyre hatol volna.
Lili nagy rohanva érkezik hozzá s kezdi el fölszedni az étkészletett.
- Szerencse, hogy nem porcelánból van. - jegyzem meg félpoánosan, hogyoldjam a kellemetlen helyzet.
De a lány így is inegcsak feszéjezve érzi magát. Meg úgy érzem tart valamitől. 
A következő kép amit már látok egy hatalmas dekoltás amit jóformán az arcomba tol Lili miközben nagy sürögve frogva szedi össze a cuccokat.
Nem lennék férfi ha ey pillanatra nem pillantottam volna oda de többre nem is hiszen barátnőm jobban érdekel engem. De láthatóen Lilit ezt nem zavarja. Bárhogy mozgatom a fejem, ő mindik metalálja azt a pozitciót, hoy oda nézhessek csak.
* Ne márrrrrrr. * mérgelődök magamban.
Mert ellökni nem merem a csajt. Tuti úgy időzítene, hogy rámalkojak vagy bármi rosszabb. Így inkább eltávolodni próbálok tőle.
Az utolsó kést a lábam közül veszi ki s azzal játszva végig húzza a válamon a fülembe suttogja, hoy nagyon nagyon sajnálja. De ebbe inkább erotikus hangsúlyt s kisugárzást érzek mintsem igazi sajnálatott.
Mentségemre szóljon, hogy végig Tiára gondoltam hogy ő csinálja et velem s ezért van hatása rám.
- Nincs semmi gond. - mondom a lánynak s a ruhámra célzva a pálácmmal egy reparoval rendbe hozom maga.
- Látod kész is. - tezsem hozzá de  alány már a tetsvérével megy vissza a konyhába ahol vitatkozni kezdenek....

Nem sokáig révedhetek bele az evésbe, mert érkezik a következő adag kaja, ami bizony elkél. Mintha a csapat napok óta nem evett volna, úgy estünk rá a reggelire. Talán a friss levegő teszi, de úgy látom, hogy mindenki jó étvággyal falatozgat. 
Amikor Lala leteszi a tálcát teli felvágottal és különböző sajtokkal, csak teli szájjal bólintok egyet, hanem amikor megszólal, kis híján kiköpöm ami a számban van. 

Mint egy tizenéves mutáló kisfiú, olyan hangja van a pasinak, ami szöges ellentéte,az izmos alkarnak, ami a megpakolt tálca alatt duzzadva jelezte, van ott edzés rendesen. Evőeszközökért kiált be a konyhába, majd elindul maga is egy újabb adagért. 
Szemben ülök az ajtóval, így látom, ahogy a lengőajtót beőkve a kifelé igyekvő lánynak esélye sincs. De fura, mert egyáltalán nem úgy tűnik, mintha mindez a véletlen műve lenne. Szerintem totálba diret csinálta.
 
Amikor az evőeszközök az égbe repülnek, úgy tűnik mindenki kap az égi áldásból, de végül Darman az egyetlen, akit eltalálnak. Míg a társamról a kések gyönyörűen lefejtik az általam is teljesen feleslegesnek ítél ruházatot, a villák közül kettő beleáll a lábába. Ez már korántsem tűnik viccesnek, mert láthatóan fájdlmat okoznak neki. 

Reagálni nem nagyon van időm, mert a béna fruska elkezdi öseszedni az evőeszközöket, de úgy, hogy mély dekoltázsát egyszerűen belenomja a párom arcába. 
Ez, és a Darman lába felől érkező vér illata együtt már sok eddig elnyomott vámpír énemnek. érzem, ahogy előtörnek szemfogaim, és átváltozom vámpír alakommá. 

Lili ezt a pillanatot választja arra, hogy eltűnjön a konyhába, ami alighanem megmenti őt egy nagyon csúnya haláltól. Egyenlőre. 

Nagy levegőt véve próbálok lehiggadni, és uralmat szerezni a vámpír felett, közben pedig arra is figyelni, hogy lehetőleg a többieknek ne tűnjön fel, hogy elveszítettem az önuralmam. Végül sikerül visszanyernem az irányítást,de még mindig maradtak gyilkolni vágyó gondolataim a csaj irányába. 

Eközben úgy hallom, a testvére sincs megelégedve Lilivel. Éppen valami Dominicon vitatkoznak, ami egyszerre megmagyaráz több dolgot is. Egyrészt, a pasi mutáló hangját, másrészt, hogy a kis felszolgáló ribanc mindenkire is rámászik, nemcsak Darmant szemelte ki magának. 

Nem tudom ez az információ megnyugtat- e avagy sem, de ha a kis ribi újra 1,5 méter távolságon belül kerül a páromtól, ő lesz az első, akin kipróbálom, milyen könnyen merülhet bele egy vámpír foga, egy luvnya nyakába.

Ahogy próbáltam minél távolabb jutni Lisától, a könnyeimet visszafojtva, egy vita hangjait sodorta felém a szél. Egy pillanatba görcsbe rándult a gyomrom, mert attól féltem, hogy Tia és Darman veszekszik azon, amit előbbi látott a fejemben, de ez két ismeretlen volt. Megkönnyebbültem, aztán rögtön fel is horkantam magamban.
"Szánalmas vagyok. Itt szégyenkezek, csak mert bejön valaki. Igen basszus, szeretem a szép lányokat. Az egyik fél tőlem, a másik meg foglalt. A másik három, ha belegondolok. Az még oké, hogy belém senki se szerelmes, de ez már túlzás."
Aztán gondolatban felpofozom magam.
"Nem, az sem oké. Hogy is volt az a szám?"

Úgy látom nem kell elküldenem Wangot, vette a szitut. Remélem azt is levette, miért. Nemsokára a szobájából is kicuccolok, de előbb meg kell várnom, míg nem fogom úgy érezni, hogy megfojtanám őt is, meg Tiát is. Felállok, de ekkor egy beszélgetésfoszlány üti meg a fülem. A hangok és a nevek sem ismerősek, így csak a személyzet lehet. 
-Hű micsoda szerelmi háromszög-forgatom meg a szemeim a helyzet furcsa fintorán majd elindulok a hang irányába. Mikor odaértem, nem találtam ott senkit csak a bizonyítékot, hogy nem álmodtam. Visszaindultam a házba azzal a szándékkal, hogy megmondom Wangnak, nem akarok a szobatársa lenni. Ha Tiával ennyire odavannak egymásért, menjen Darmanékhoz. De amikor beértem a kisházba, nem találtam ott Wangot, így fogtam a cuccomat és a vele szembelevőbe raktam le amelyik szabad volt.

Nem sokkal utánam Lara is odakiált Wangnak, jelezvén a veszélyt. Számomra a lány is kissé furcsa volt, mintha húzta volna magát. Felgyorsulnak az események, és mire akármit is tehetnék, Wang elvetődik, Darman kiabál egyet, míg Tia próbálja a vesszőt elkapni, de esélytelenül. Majd a lányt Wang felkapja, és mindenki felé adja az utasítást, hogy hozzanak gyorsan vérpotlót a vámpírunknak. 
Ekkor hangok szűrődnek a háttérből, és ezernyi bocsánatkérés száguldozik felénk, vagyis inkább a sérültek felé. 
*Na ez így már tényleg nem normális. Mégis mi a fene folyik itt?* Gondolom, és sodródok az árral, mindezt némán. Gondolkodóba esek, feltűnik egy régi ismerős alak, valamikor találkoztam vele. De vajon hol? Ekkor a homlokomra csapok, leesik, hogy Lida az. A lány mikor térhetett vissza? Talán ő az egyetlen, aki az eddig eltávozott diákokból visszatért, milyen ironikus. Vagy csak Wang miatt? Hajaj, ha tudná, hogy mit hagyott ki az elmúlt időszakban, akkor nem lenne ennyire boldog. 
És kezdődnek a drámák, hogy az ikrek Darmanon veszekszenek, Tián látszik, hogy elgondolkodik. Ki tudja, hogy mi jár a lánynak a fejében. 
- Egyszer jönnénk el úgy valahová, hogy nem történik velünk semmi sem. - motyogom magam elé üveges tekintettel, miközben a drámázásokat hallgatom. Érzem, hogy a fejem elkezd hasogatni, de ráfogom az időjárásra vagy épp a levegőváltozásra. Valahogy nem vagyok éhes abszolút, pedig az ételek illata nagyon csábító, az biztos. De kénytelen leszek magamba tömni pár falatot, hogy egyáltalán legyen energiám a későbbiekre. - Kicsit sikerült túl hangosan gondolkodnom, ugye? 

A seízű szendvicstől kiszáradt a szám, de nem törődtem a szomjúsággal. Belöktem a szobám ajtaját elégedetten nyugtázva, hogy Lisának nyoma sincs. Se látványa, se a cuccai, se a hangja, se az illata.
"Mintha soha nem is jött volna vissza, hogy mindent felkavarjon."
Elegem volt. Belőle is meg ebből a rohadt helyből, ahol mindenki mindenkibe beledöfi a farkát meg a nyílvesszőit. Az Arcanum megint átvert minket, de ez talán nem meglepő, mert a suli létezése is zavarja őket. Megláttam egy gyertyát az asztalon, és felcsillant a szemem.
"Ahhh a régi módszer. Mit is tanultunk Budapesten a fájdalomról?"
Meg is gyújtottam azonnal a kanócot, és beledugtam a karom. Ha valaki bejött volna a szobába, ami nem lett volna nehéz nyitott ajtónál, akkor biztos lesokkolódott volna. De nem érdekelt különösebben.
A fájdalom azonnal jelentkezett tisztán és égetőn.
(-3 HP)
De nem csak a fejemben gyúlt világosság. A gyertya fénye két dologra esett. Az egyik egy zenelejátszó, ami még itt, ezen a mágikus helyen is működött. Azonnal ki is kerestem az egyik kedvenc számomat. A szomszédok hallani fogják, de sebaj. Egyrészt mindenki biztos kajál úgy is, másrészt jó szám. Nekem pazar ízlésem van.
"Csak csajokban nem" gondoltam keserűen.

I've tried like you
To do everything you wanted to
This is the last time
I'll take the blame for the sake of being with you
Everything falls apart
Even the people who never frown eventually break down
The sacrifice of hiding in a lie
Everything has to end
You'll soon find we're out of time left to watch it all unwind
The sacrifice is never knowing
Why I never walked away?
Why I played myself this way?
Now I see you're testing me, pushes me away
Why I never walked away?
Why I played myself this way?
Now I see you're testing me, pushes me away


A másik, amit megláttam, az egy térkép volt. Mohón kaptam utána, mert eszembe jutott az előző gondolatmenetem a Sötét Varázslókról.
- Ha nem vagyok hülye, és tényleg neveztek el róla falut, az itt lesz valahol - motyogtam magamnak, és felcsaptam a térképet. Közben önkéntelenül is mozogni kezdtem a zene dallamára. Talán még énekeltem is.


I wanna heal, I wanna feel what I thought was never real
I wanna let go of the pain I've felt so long
(Erase all the pain 'til it's gone)
I wanna heal, I wanna feel like I'm close to something real
I wanna find something I've wanted all along
Somewhere I belong





De sírni nem sírtam. Vissza tudtam fogni. Legalábbis egy pontig. Aztán átszakadt a gát.



But I'm tired, I will always be afraid
Of the damage I've received
Broken promises they made
And how blindly I believed (this is all I know)

And I'll never break away (can't break free)
'Cause when I'm alone

I'm lost in these memories
Living behind my own illusion
Lost all my dignity
Living inside my own confusion

I try to keep this pain inside, but I will never be alright
I try to keep this pain inside, but I will never be alright
(I'm lost) I try to keep this pain inside, but I will never be alright
(I'm lost) I try to keep this pain inside, but I will never be alright

I'm lost in these memories
Living behind my own illusion
Lost all my dignity
Living inside my own confusion



20 HP

Ahogy Lili eltűnik s a hangok is elhalnak a konyha felől egy furcsa érzés csap meg. Lehet nevezni ezt hatodik érzéknek ami veszélyre hívja fel a figyelmem s legyek éber.
Ami kissé furcsa hiszen előbb kaptam a nyakamba egy kis fémet ami eléggé veszélyes azt semmi megérzés vagy pókösztön vagy bármi ami jelezhetett volna.
Most, hogy a baj elmúlt vagyis megtörtént jön egy "figyelmeztetés".
Gyors körbe is pillantok hátha kiszúrok valamit.
Ekkor találkozik a tekintetem a kis párommal.
* Megvan, az oka a vészcsengőnek. * gondolom rögtön.
A lány már szinte vámpírba van, de inkább a kisugárzása az ami illyesztő.
Sosem gondoltam volna róla, hogy valaha is féltékeny lesz.
Pont ő, jön a kérdés igazából. Hiszen olyan szépen tud játszani mással ... Na meg Vámpírként több személyből fog majd enni. Ennek okán nekem kellene a féltékenynek lennem . S igazából az is vagyok. Hiszen az akihez valaha is bármilyen köze lesz x időre az szerencsés személy.
Így nem kicsit lepett meg ez a reakciója.
Tudom, hogy szeret bár úgy érzem úgy nem vonzódik hozzám. Vagyis legalábbis nem igazán mutatta meg vagy ki. Igaz volt köztünk egy kis tapogatós felfedezés de az is olyan hirtelen szakadt meg mint a nyári vihar jötte, pikk pakk. 
De azt vettem észre Wang jobban vonzza ilyen téren vagy éppen más.
Ám az, hogy ilyen féltékeny lett ennek okán melegség önti el a szívem.
Kinyújtom a lábam s a lábához érintem a lábam ezzel megzavarva a gondolatait s rám irányítva tekintetét.
* Nyugi, nem érdekel a csaj, csak te érdekelsz. * küldöm neki gondolatba, s mivel rám figyel így biztosan meg is hallja azt.
A kaját javába tolom magamba mikor feltűnik, hogy Helen, Wang s Lisa is hiányzik az asztal mellől.
* Ezek meg mégis hol a retekben vannak? * teszem fel a kérdést magamnak.
Gyors bekapok még pár falatott. Érzem, hogy ez a mennyiség pont elég volt, s nem fog elkapni egy adag kajakóma sem.
- Ha nem bánjátok meglesem a kallódókat merre járkálnak. - mondom miközben felállok az asztal mellől.
- Tia, fél óra múlva találkozzunk a parton. Szeretném kipróbálni a vizet s kicsit napozni. Tudom, hogy te nem vagy barátja a víznek s a napozást sem bírod de örülnék neki ha egy napernyő alól mellettem lennél a parton legalább.  -szólok oda a lánynak majd megindulok a szállások felé.
Az út nem hosszú de lerövidítem egy hopponálással a szobámba vagyis közös szobánkba a csajommal.
Láttam melyik ajtón ment be Wang mikor megérkeztünk így benyitok oda.
Elképesztő látvány fogad engem.
A srác égeti a kezét egy gyertyával s közben meg mintha énekelne.
- Aquamenti! - varázsolok egy kisebb mennyiségű vizet a gyertya főlé. Mely azonnal el is oltja azt s picit hűsíti a srác kezét.
- Már megint mi a fene bajod van? - kiabálok rá miközben mellé ugrok s előkapok egy égésre való kencét a zsebemből.
* Még jó, hogy ezt meg sebzárót hoztam magammal. Ha mást már nem. * hálálkodok gondolatban.
- Ha fel akarod gyújtani magad szólj Alricnak, tutira nem fog nemet mondani! - mondom neki miközben finoman bekenem az éget felületet.
- Na most csicseregj! - ülök le mellé miután végeztem a kezével.
- Invito pohár! Invito whisky! - mutatok a bárpultra az pálcámmal.

Éppen Olaszországból tértem vissza. Néhány hetet töltöttem ott. Eléggé lefoglal mostanában a vámpír-mágus kapcsolatok erősítésére szolgáló erőfeszítés. Egy kis kolóniában voltam, Firenze vonzáskörzetében, ahol csaknem 500 mágus él. Amiért éppen oda látogattam, az a nem kis főt számláló vámpír család, mely ugyanazon közösségben él. Az ottani klán tagjai remekül együttműködnek a mágusokkal. Remek leképezése mindannak, amit a világban képzelt el Norina. 
Az előbb említett igazgatónőhöz vitt először az utam, mégpedig azon céllal, hogy elraboljam szívem kedves hölgyét egy nyári vámpírkalandra. Persze nem az igazgatónőre, hanem Tiarára gondoltam. 
Kissé meglepődtem, mikor közölte velem a főnökasszony, hogy Tia éppen Svájcban nyaralgat. 
Pár gyors kérdés, és néhány szitokszó után meg is érkezem a svájci hegyek által körülölelt tóhoz.
Nem is tart sokáig, hogy megtaláljam Tiát, aki éppen a főépületből lép ki. 
~ 10 perc múlva várlak az erdőnél. Szólj Darmannak, ne aggódjon érted. Ígérem ha minden jól alakul pár nap múlva visszajöhetsz ~ küldöm az üzenetet Tiának az elmemágia segítségével.
Nem akarok feltűnést kelteni, így inkább a fák biztonságában várom Tiát, hogy elvihessem.

Nehezen, de sikerül megnyugodnom, miközben érzem társam gondolati nyugtatását. Nem is értem mi a fene van velem, de rettenetesen ideges vagyok. A rengeteg étel látványára pedig a rosszullét kezd környékezni. 
Ráadásul az is feltűnik, hogy igencsak gyér az itt megjelent csapat. Darman fel is áll, és elindul megkeresni őket. Valami az súgja, hogy ne menjek vele. 
Néhány perc és néhány korty víz után állok fel, és indulok kifelé az ajtón. 
*Jó lesz felszaladnom átöltözni. Kíváncsi vagyok mit szól majd Darman a kis fekete bikinimhez. * - mosolyodok el a gondolatra. Ehhez persze jól be kell kennem magam a minimum 1000 faktoros krémmel, különben egy egészséges főtt rák színét veszem fel. 
Nem örülhetek sokáig. Néhány pillanat múlva hallom Vlad hangját a fejemben. Igaz eredetileg tényleg arról volt szó, hogy hozzá megyek a szünetre, de azt gondoltam megbeszélték az igazgatónővel a dolgot. 
*Persze, pont most kellett ez? * - gondolom, ahogy felszaladok nem átöltözni, de inkább összepakolni. *Még jó hogy ki sem csomagoltam.*
Leszaladok a lépcsőn egyenesen a tópart felé, hogy elmondjam Darmannak a rossz hírt. Nem fog örülni. Ám a fiú sehol sincs. Vladot megváratni pedig nem jó ötlet. Az időm mindjárt lejár, és valószínűleg egy időzített zsupkulccsal megyünk el innen. Rohannom kell. Még egy levelet sem tudtam írni, mert azt hittem ott lesz a parton, ahol mondta, és el tudok köszönni. 
- Szép napot, Apa! - lépek be sóhajtva a fák közé. Aztán egy pillanat múlva a karomon érzem Vlad hűvös érintését, és már forog is a világ körülöttem. 
*Viszlát skacok! Viszlát nyár! Viszlát élet! * -ezekkel a gondolatokkal indulok meg az ismeretlen felé.

Fel se fogtam, hogy mennyire hiányzott a zene. A dallamok a fülemben, a könnyek az arcomon és az égő tűz a karomon felszabadító volt. Most éreztem csak, hogy tényleg élek.

I tried so hard and got so far
But in the end, it do....


Ekkor egy kiáltás harsant, én meg egy nagy adag vizet kaptam a karomba olyan erővel, hogy majdnem leesett a helyéről. A szememet forgatva nyögtem fel, amikor láttam, hogy ki talált meg.
- Öhh. Van benned egy lokátor, hogy mindig megjelenj, amikor jól érzem magam? Ráadásul pont a kedvenc számomat szakítottad félbe. Csak azért nem mosok be neked egyet, mert mélységesen megvetem, amikor te csinálod.
A csicsergős megjegyzéséért eszembe jutott, hogy mégis be kelljen törnöm az orrát. Ahogy megérkezett a pia leültem, töltöttem mindkettőnknek, kiitam a poharamat, aztán újratöltöttem.
- Hmmm, egész jó ez a cucc - nézek a poharamra. - Na szóval, mese. Emlékszel Budapestre?
Nem vártam választ, költői kérdés volt.
- Nyilván igen, mert azóta nézel úgy rám, mint egy darab szarra. Felesleges attól félned, hogy lenyúlom tőled Tiát. Egyrészt nem is tudnám, másrészt idővel rájöttem, hogy nem is tudná megadni nekem, amire vágyok. De most nem erről akartam beszélni.
Eltűnődve a gyertyára néztem, ami talán túlságosan elázott, hogy megint lángra lobbanjon.
"Sebaj, varázsló vagyok, vagy miakuki. Vannak eszközeim."
- Tudod, akkor megvágtam magam, hogy vért adjak. Szerettem volna vásárolni nektek egy kellemes éjszakát. Na, az a vágás az fájt mint a rohadtélet. Akkor rájöttem valamire. Ha túlságosan kavarognak a gondolataim, vagy az érzéseim, akkor a fájdalom segít koncentrálni. Kitisztítja a fejem.
Meglengettem az orra előtt a pálcám, mintha emlékeztetni akarnám, hogy mennyi mindenre jó az a kis fadarab.
- Szóval ha túl nagy a kavar a fejemben, akkor szokásommá vált megszúrni, megvágni, megégetni magamat. Gondolom most azt kérdezed, hogy az orrbaverés is szokott-e segíteni. Ha akkor csinálnád, amikor kérem, akkor igen - jegyeztem meg egy meglepően őszinte nevetéssel. - De te akkor is alkalmazod, amikor kerülget a sírógörcs, mert több mint tíz éve nem ölelt meg senki úgy igazán szeretettel. Olyankor nem használ.
Megittam a következő pohárral, mert kezdett száradni a szám. Meg össze akartam szedni a gondolataimat.
Egy kicsit néztem a kezemet a poháron aztán vállat vontam és felálltam.
- Gyere, sétáljunk egyet! Az üveget viheted nyugodtan. A vendégem vagy.
Zsebre raktam a térképet, biztos ami tuti. A szobából kilépve az erdő felé vettem az irányt remélve, hogy Lisa már rég nincs a közelben.
- Nem azért erre megyünk, mert el akarom vágni a torkod és elrejteni a hullát - veregettem vállon. - Csak kaja után hallottam valami furcsát itt. Két full ismeretlen hang azt tárgyalta ki, hogy a két iker hogyan kefél körbe mindenkit. Ez az egész hely gyanús nekem. Nekem látomásaim vannak, Lara lesántul, az egész hely fura. Szépen be van csomagolva egy svájci tájba, de nem veszélytelenebb, mint a dzsungel.
Feléfordultam és neki szegeztem a kérdést.
- Most őszintén, te elhiszed, hogy ajándékba kaptunk egy szép békés nyaralást? Az Arcanum a sulit se akarta, hogy ne legyenek erős mágusok, akik felelősségre vonhatnák őket. Ők meg hálából azért, hogy volt pofánk nem meghalni, most befizetnek egy álom vakációra? Ki hinné ezt el?
Ahogy visszafordultam magunk elé a távolban megláttam a fák között egy ismerős alakot. A jó hír, hogy nem Lisa volt. A rossz hír, hogy ő nem tűnik fel csak úgy, ha nincs baj.
- Gyere - súgtam Darmannak és elindultam Vlad Tepes felé.
Volt egy sejtésem, hogy nem hivatalos a jelenléte, ezért csak akkor szólítottam meg, amikor már súgás távolságban voltunk.
- Üdvözlöm professzor! Baj van? Újabb bérgyilkos?
Nem láttam senki mást rajtunk kívül, de azért elővettem a pálcámat és közelebb húzódtam a vámpírhoz.
- Önhöz biztos eljutott a híre, de azóta a bácsikám kiderítette, hogy azt a vámpírt a kriptában a nagynéném küldte.
Tétován Darmanhoz fordultam, hogy érti-e.
- Tudod, akit csirkévé változtattál. Az apai nagynéném Rosalind Blackthorn küldte, mert így akarja megakadályozni, hogy hozzáférjek az örökségemhez. A bácsikám, aki kiderítette, az Hu bácsi, az anyai nagyanyám sógora. A legközelebbi olyan rokon, aki családként kezel. Kínában él, évek óta nem láttam. Tudod, ezért van folyamatos szeretethiányom.
Keserű mosollyal visszafordultam Tepes professzorhoz.
- Tiát eltalálta egy nyílvessző, de azt hiszem az látomás volt. Ahogy félreugrottam előle, bevertem a fejem és mindenféléket láttam. Ezzel kapcsolatban akartam is kérdezni, professzor.
"Na ez érdekelni fogja Darmant is."
- A látomásomban, vagy minek is nevezzem, Tia nagyon megsérült a nyíltól. És ahhoz, hogy meggyógyuljon, ivott tőlem vért, Nem kifejtet, hanem rendesen megharapott.
Önkéntelenül is megmasszíroztam a képzelt harapás helyét.
"Életem legcsodásabb élménye, és nem is volt igaz. Ilyen az én formám."
Nehéz volt megfogalmazni a kérdést, és biztos kiérezte a sóvárgást a hangomból, bár próbáltam leplezni.
- Mennyi az esélye, hogy az igazi is ilyen? Még soha nem szívtak belőlem vért, szóval nem tudtam a valóságot felidézni. A hatása is furcsa volt. Mármint nem rajtam, hanem Tián. Nem tudom megmagyarázni, de mintha átváltozott volna anélkül, hogy meghalt volna. Lehetséges az ilyen? Gondolom nem, mert felajánlotta volna mint lehetőséget. De olyan valóságos volt.
Csak ennyit akartam mondani, de egy sóhaly önkéntelenül kicsúszott.
- Ha ilyen a vámpír csókja, remélem én is az leszek egyszer, hogy megoszthassam ezt az érzést másokkal.

Ahogy a fák között várakoztam már messziről beszélgetés foszlányokat hallottam. Vagyis egyetlen hang beszélt megállás nélkül, mintha valami fecsegőszörpöt ivott volna. 
A hangjában felismertem Tia vércimboráját, azt a Wang fiút, majd éreztem Tia párjának illatát is. Vagyis ketten vannak. 

Egyenesen felém lopakodnak, ha azt a csörtetést annak lehet nevezni. Kissé bután nézne ki, ha megpróbálnék eltűnni, így egy sóhajjal felkészülök az elkerülhetetlen találkozásra. 

Meg is érkezik Mr. Szószátyár és Mr. Hallgatag, előbbi azonnal kérdésekkel kezd ostromolni. 
*Bérgyilkos? Mi van?* - gondolom, aztán eszembe jut az incidens. 

- Szép napot Önöknek is. Nem, nincs semmi orgyilkos, éppen csak Tiát rabolom el kicsit. Nem tudom hol csámborog az a lány, mindjárt indulnunk kell. - nézek türelmetlenül az órámra, miközben Wang folyamatosan fecseg a mellette álló fiúhoz, aztán újra hozzám fordul, és valami látomásokról, meg nyilakról kezd el hadoválni. 

Ha idegen lenne, ennél a pontnál már nem tudna fecsegni. Összetört légcsővel elég nehéz a halálhörgésen kívül más hangot kiadni. De Tia megölne ha bántanám, így inkább figyelek arra amit mond. Hátha megtudok valamit, amit nem akarok. 

Végre elhallgat a srác, és én próbálok összerakni valami értelmes választ abból a hadoválásból, amit 3 nap alvás, és egy meglehetősen hosszú utazás után az agyam képesértelmezni. 

- Nos. Ha jól értelmezem a mondanivalódat fiatalember, beütötted a fejed, és Tiáról volt látomásod. Tia nagyon megsérült, és megharapott téged? És közben átváltozott anélkül, hogy meghalt volna? Felteszem kellemesnek tartottad az élményt, és szeretnéd a valóságban is átélni. 



- Először is. Egy normál embernek természetesen meg kell halnia ahhoz, hogy vámpírrá váljon. De Tia vámpírnak született. Tia vámpír. Ha nem lenne az, semmiféle átváltozásra nem lenne képes. Amire viszont simán képes, ha hagyja, hogy eluralkodjanak rajta az érzelmei. Ezt gondolom Ti is tapasztaltátok. - Nézek főként Darmanra. 

-  Ha hajlandó volna, akár most is meg tudna harapni bárkit. Csakhogy itt a bökkenő. Nem akarja. És ez nagyrészt neked köszönhető. - vetem tekintetem újra Darman felé. 

- Tia a társául választott téged. Ami megintcsak értelmetlen volna, ha nem lenne máris vámpír. Csakhogy rettenetesen tart tőle, hogy ha iszik a véredből túlságosan is ragaszkodni fog hozzád, és ha úgyanakkor vámpírként él, és másokból is táplálkozik, te végül el fogod hagyni. Ezért nem iszik a te véredből, és mivel nem akar téged megbántani, így más áldozatból sem. Valamint tart tőle, hogy bántana téged, nem tud időben megállni, hiszen tapasztalatlan. 


- Persze ha nem vadászik, sosem lesz elég tapasztalata, így ez egy ördögi kör. Az utolsó beszélgetésünkkor említette ezt az átváltozási baromságot, amit ha jól gondolom valamelyik könyvből közös erővel olvastatok ki. Szóval, ha Tiának ez kell, hogy elhiggye hogy vámpír, akkor szívesen eljátszom vele ezt a bohózatot, aztán megtanítom vadászni, ami röhej, mert ez teljesen ösztönös minden vámpírnál. Talán így hajlandó lesz végre elfogadni azt, aki Ő maga. Ezért vagyok itt. Elviszem magammal. Szóval ne keressétek. Ha itt az idő, visszakapjátok. 

- A másik. Egy vámpír csókja valójában többféle lehet. Ez pusztán a vámpír akaratától függ. A rendkívül fájdalmastól, a kínokon keresztül lehet egészen kellemes, akár vérpezsdítő, és akár szó szerint orgazmikus is. 
Én részemről kedvelem, ha az áldozatom áldozat, és nem adja könnyen magát. Az adrenalinnal telítődött vér sokkal édesebb. 

Tia soha nem lesz ilyen. Tőle távol áll a szándékos fájdalom okozása. Valószínűles csábítani fog, amihez viszont nagy tehetsége van, és talán az egyetlen vámpírkészség, amit ha nem is tudatosan, de használ. 

- Szóval teljesen felesleges péppé verned Wangot Darman, pusztán Tia akaratlan vámpír csábítására fogékony. - vigyorgok a srácra. 

- Az utolsó kérdésedre válaszolva, sajna ez nem úgy működik, hogy vámpír akarok lenni, légyszi változtass át. A Kamarilla, vámpírklánjai szigorúan veszik az átváltoztatás kérdését. 


Vámpírrá háromféleképpen szoktak válni emberek. De mindenképpen egy vámpír tudatos döntése nyomán. Nem akarnál egy ismeretlen vámpír fattya lenni, mert azokat általában villámgyorsan megölik. 


Esélyes, hogy ha haldokolsz, és Tia másképp nem tud segíteni, eszébe jutna, hogy átváltoztasson. Csakhogy ehhez szigorú engedélyre van szüksége, még a vámpírok hercegnőjének is. Ha mégis megtenné, a házad és véred tisztasága, valamint mágusléted okán a klán befogadna ugyan, de mégis kívülálló maradnál, míg nem bizonyítod a klánhoz való hűségedet. És az nem egyszerű. Mi vámpírok, főként Ventrue-k nagyvilági népség vagyunk. Rendkívül gyanakvóak az idegenekkel szemben. 


Ha az életcélod a vámpírrá válás, akkor még emberként kell kiharcolnod a klán elfogadását, és a vének tanácsa engedélyével átváltoztathatnak. Előfordult már a történelemben, bár nem túl gyakran. 

Elhallgatok. Érzem Tia közeledését. 

- Mennetek kell. Ne aggódjatok Tiáért. És jó nyaralást kívánok, ámbár gyakran néznék a hátam mögé a helyetekben. - köszönök el a fiúktól, és indulok Tia elé.

Ahogy hallgatom Wangot hirtelen belém csap a ménykű, hogy Tia meg engem vár a parton lehet.
De ahogy látom a srácra is ráférne egy lelkizés.
- Nem azért verlek meg mert jól esik. Hanem, hogy észt üssek a fejedbe, mert a hiszti abba a helyzetben nem jó s inkább árt mint segít. - mondom neki. 
- Inkább írd ki egy papírra a gondolataidat majd égesd fel azt mintsem magadat égesd vagy vágdosd. - mondom neki továbbra is.
- Menjünk. - válaszolom neki a séta felvetésére.
- Kösz de nem kell. Nem sűrűn iszogatok. Lévén kiskorú vagyok. - teszem hozzá.
Az erdő felé vesszük az irányt. 
* Nem is rossz kis friss természet anya adta levegő. Hátha kitisztítja az agyat s a szellemet. * fut át az agyamon.
* Tia, bocsáss meg de ennek a bolondnak szüksége van rám. * küldöm gondolatba a lánynak bár sejtem, hogy ezt sosem kapja meg hanem én kapok egy hatalmasat a kobakomra majd ha a séta után vissza érünk.
- Hahahaha.... - nevetek.
- Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmire pályázol. De azért tartsd távol a kezedet a pálcádtól s a zsebeidtől. - teszem hozzá nevetve. 
Bízva abban, hogy a kis poén oldja a feszültséget mint alkohol a gátlásokat.
- Hogy őszinte legyek veled, fogalmam sincs mit akar az Árkánum. A muglik közt van egy úgymond gondolat, hogy politizáljanak az öregek vagy azok akik értenek hozzá s ráérnek. Azt tudom, hogy az Árkánum támogatja az iskolát és nem szól bele annak működésébe. Cserébe kapunk feladatokat amiket meg kell oldanunk. Igaz úgy érzem sokszor ezek meghaladják a felnőttek feladatát is de ha már tétbe játszunk 19-re is lapot kérek! Na de a témánál maradva. Nem hinném, hogy azok a vén trottyok szarnak tőlünk s tudják, hogy sosem élnek örökké. Annak okán inkább minket kik a jövő vezetői lesznek le kellene kenyerezniük megnyerniük maguknak, hogy ne nyiffantsuk ki őket vagy bármi egyéb. Emiatt azt gondolom ez a kirándulás egy kedvesség volt részükről. - fejtem ki a véleményem a fiúnak. 
Ha érdekli ha nem.
- Persze az, hogy most megint szart vág a kerék szerintem inkább ami sarunk. valahogy minden s elromlik körülöttünk. - jelentem ki
Majd mielőtt válaszolhatna észre veszi Vlad-ot s elindul felé.
* Mi a fenét keres ő itt? * fogalmazódik meg bennem a kérdés.
Mert jót az biztos, hogy nem.
Oda érve az öreghez Wang beszélni kezd. Amire Vlad válaszol.
- Most komolyan mindenki azt hiszi, élvezetből verem össze a srácot? Mert utoljára mondom el, hogy kurvára nem. Sőt ha nem hisztek nekem mindjárt meg is ütöm őt! - jövök ki a sodromból.
Bár inkább az piszkálta fel a csőröm, hogy Tiát ennyire befolyásolom s megfojtom őt azzal, hogy olyan vagyok amilyen. 
Nem tudom mit tegyek, főleg nem az érzéseimmel. Néha azt kívánom bárcsak el tudnám ásni őket eltenni egy ládába vagy elküldeni futni egy kört. De sajnos egyiket se tudom.
- Sajnálom. - mondom ki azt az árva szót amit ki tudok ejteni a számon jelen pillanatban.
A következő szavakat Wang kapja amikre nem is igazán figyelek. Bár értem a jelentésüket s miről is szólnak.
- Akkor Tia nélkül kell élveznünk ezt a kis vakációt. - mondom végül ki miután Vlad elhallgatott s elindult mert jön a barátnőm. 
Biztos, örülne hogyha elbúcsúznék, de Vlad akkor itt várta volna be őt s nem odább tőlünk távolabb.
Így ennek okán Wang mellett maradtam.
- Na mit mondasz kan party? - kérdezem tőle.
- Ha már így kettesbe maradtunk s a lányok eltűntek. Úgy ahogy. - teszem hozzá.
Vald utolsó szavai keringenek a fejembe ami okán lehet jobb is lenne ha csoportosan járkálnánk. Bár nem értem mitől félt minket hiszen ez állami épület nem Azkabani foglyok vannak itt akik ellátnak minket.

Talán említettem már, de kissé vizuális típus vagyok. Nem annyira mint most, amikor bevágtam a fejem, de eléggé. Ahogy Tepes proff arról beszél, hogy Tiát el kellene rabolni, meglódul a fantáziám.
Szinte, látom magam előtt, ahogy sétára indul az erdőben, és valami elcseszett okból a haja olyan, mintha a szél játszana vele, pedig nem fúj semmi. Csupa feszülős bőr, meg selyem van rajta, mert persze, hogy az van rajta.
"Na jó, ismerjük el. Delej ide, harapás oda, a gót csajok szexik."
A zsebébe nyúl valamiért, talán egy bájital üvegért, de kicsúszik a sokat emlegetett ujjai közül, és a fűbe hull. Tia ingerülten kifujja a levegőt, majd lehajol az üvegcséért. Szerencsére nem tört el, legalábbis eddig. Amikor lehajolt, még egyedül volt, de mire felállt, már volt valaki mögötte. Ez a valaki durván megragadta, és egy nedves rongyot szorított az arcára. A lány próbált sikoltani, de elfojtott nyögésekké tompult a hangja. Rúgott és karmolt, de támadója sokkal erősebb volt nála, és felkapta, mint egy rongybabát és cipelni kezdte. Nem láttam az arcát a maszk miatt, de ha Vlad, akkor megértem az erőkülönbséget. Az egyik 19 éve vámpír, a másik nagyjából 600.
Rengeteg pletyka kering arról, hogy mivel töltötte azokat az éveket. A kedvencem, hogy a Brit királyi család kísérletezett rajta, és valami furcsa módszerrel megsokszorozták az erejét.
Mindenesetre Talán-Tepes, egy út szélén várakozó furgonba cipelte az egyre kevesebb hévvel küzdő, majd teljesen elaléló Tiát. Az ajtóba dobta a lányt, ahol először a kezeit, majd a lábait kötözte össze. Vattával kitömte a száját, majd körbetekerte vagy háromszor szigszalaggal, vigyázva, hogy a haját ne ragassza le. Végül a furgon elindult a megkötözött Tiával, ki tudja merre.
A valóság ezzel szemben nyilván sokkal prózaibb. Eszembe jutott, hogy pontosítani kellene, hogy lehetőleg nem Tiával élném át a harapást, de valahogy nem tartottam jó ötletnek a szavába vágni. Mégiscsak Drakula grófról van szó, a fenébe is. Ha nem adom meg neki a tiszteletet, akkor belőlem lesz tíz szelet.
Ahogy az se igaz, hogy csak a delej miatt szerettem őt, vagy hogy önkéntelenül használta.
"Nagyon is tudatos volt, a fenébe is. Pontosan tudta mit csinál."
De ezeket megtartottam magamnak. Az mindenesetre elég valószínűnek tűnt, hogy nem elmemágus, mint a lánya. Vagy ha igen, jól leplezi.
Aztán ledobta az atombombát.
"Miafa...Nincs átváltozás? Nincs halál meg ilyesmi? Tia most is teljes értékű vámpír? De hát...."
Nem akartam elhinni amit mond. De ahogy tovább beszélt, egyre világosabb lett minden.
"Hazudott nekem a levélben, mert tudta, hogy Tia olvasni fogja. Tia szeret ember lenni, de nem szeret vámpír lenni. Kitalálta ezt a mesét neki az átváltozásról, hogy legyen egy ilyen válaszfal közte és a vámpírság között. Én meg tálcán nyújtottam át neki."
Újra ott álltam megint, és újra meg kellett kérdőjeleznem, hogy tudok-e bármit a vámpírokról. Minden Vlad Tepes szűrőjén érkezik, aki nyilván lojálisabb a lányához, meg az egész klánjához, mint hozzám, vagy bárkihez a suliból. Azt mond, amit hallanom kell a mestertervhez.
"Viszont ez jó hír, mert akkor Tia tényleg ugyanilyen marad az átváltozás után, mert nincs átváltozás. Nem lesz hidegebb, gonoszabb, vagy halottabb, csak mert vámpír, mert most is az."
Ez a hír teljesen feldobott. Még az se érdekel, hogy kicsit túl sokat árultam el magamról. És valjuk be, az tényleg elég hülye indok lenne a Camarilla felé, hogy. Szerintem a vámpír csók baromi jó és terjeszteni akarom a magányos emberek között. Ha még a fucking Drakula se változtathat át bárkit, akkor nagyon szigorúak a szabályok. Indíthatnék saját vámpír szektát, de lenne pár száz év lemaradásom velük szemben.
Az utolsó megjegyzésére meg végleg kiült a diadalmas mosoly az arcomba. Elégedetten boxoltam Darman vállába, ahogy egyedül maradtunk.
- Látod? Igazam van, vagy igazam van? Ehehehehehe. Még szerinte sem kóser ez a hely, pedig alig ért ide. Na de akkor virsliparti.
Összecsapatam a kezeimet, majd eszembe jutott a legjobb program.
- Úúú, Darman! Tudod mit kellene csinálni? Bár ahhoz ketten kevesen vagyunk, szóval a többi srác is kell. Biztos láttad már sokat filmekben, amikör körbe ülik a tábortüzet és rémtörténeteket mesélnek egymásnak. Sül a szalonna szépen, közben meg beszaratják egymást. Ezt mindig ki akartam próbálni. De a leendő apósodról nem mesélted, mert az csalás.
Tettem hozzá nevetve.

Mindenki fejében egy hang szólal meg. 
- Szép csatangolós napot mindenkinek! - mondja a férfi hangja.
- Most megkérnék mindenkit, hogy fáradjon a főépületbe egy picike kis eligazításra.- jelenti ki.
Majd azonnal megszakad a csoportos telepátia.

Ahogy mindannyian megérkeztek majdnem, hogy egyszerre a főépületbe egy férfi várakozik a hallban rátok.
A személy nem más mint Cameron. Cameron aki a hajót is vezette s ő volt a kapitány.
- Ahogy láttam már mindenki végzet a reggelizéssel és a szobákat is elfoglalták úgy ahogy. - kezdi el a beszédet egy kis torokköszörülést követően.
- Elmagyaráznám a programlehetőségeket.  - folytatja is hatásszünetet várva.
- Lehet úszni a tóban, de lehet úszás helyet Jetskit bérelni vagy csónakot. Amivel kedvük szerint játszhatnak a vízen. A parton van lehetőség bármilyen strandlabda játékot játszani. A tó partja homokos mintha csak a Görög tengerparton lennének! - sorolja a vizes játékokat.
Majd megköszörüli a torkát s hozzáteszi.
- Ha szeretnének gyerekek lévén homokvárat alkotni beszerzünk néhány homokozó vödröt is.Esetleg beáshatják egymást a homokba. - jegyzi meg mosollyal az arcán ahogy végig néz titeket.
- Be lehet menni az erdőbe ahol lehet túrázni, sátorozni, főzni ha úgy hozza kedvük. Seprűt lehet bérelni amivel akár a környéket is körül repülhetik. - folytatja az erdős résszel.
- Van íjász pályánk ha gondolják, de van balta dobálós szobánk is. Mozival is rendelkezünk melyet igencsak szeretnek a muglik között élő varázsló társaik. - jegyzi meg kissé halkan ám mégis gúnyos hangsúllyal.
- Az épület háta mögött teniszpályánk is van. Ez egy mugli sport, amelyet kisebb labdákkal és ütővel játszanak. Próbálják ki, remek időtöltés lehet.
- Sajnos a területen olyan mugli találmányok, mint az internet, vagy a televízió nem elérhetőek. Hála Merlinnek - teszi hozzá a bajsza alatt morogva. Jól érezhetően nem igazán kedveli a varázstalanokat. 

( Válasszatok, hogy ki merre szeretne menni egyedül vagy kettesben, esetleg csoportosan… )

Ahogy megszólal egy hang a fejemben, ugrok egyet.
- Buáh! Anyádat ijesztgesd!
Valaki hamar kezdte a horror sztorit. De ha már hívtak, elindultunk mi is. Legalábbis asszem Darman is jött. Annyira nem figyeltem. Lekötött, hogy igazam lett. Meg a perverz gondolataim a 'lekötött' szóra.
"Tényleg, melyik Magnetarionos csaj nézhet ki a legjobban megkötözve? És melyik tanár?"
Tettem egy kis kitérőt, mert Darman a szobában hagyta a piát. Csak úgy a miheztartás végett meghúztam még egyszer az üveget, csak utána mentem a megbeszélésre.
A főépületben Barbarossa kapitány várt minket. A fejemben nem ismertem fel a hangját, de amikor mozgott a szája és ugyanazt hallgattam, akkor már igen.
Nem látom ki van mellettem, lehet Darman, lehet nem ő. De akárki az, oldalba bököm és a fülébe súgok.
- Most fogja bevallani, hogy ezen a helyen mindenki vérfarkas. Még a kóbor macskák is. Főleg a kóbor macskák.
De sajna nem ez jött, csak porgram leírás.
- Uuuuh, én a homokvárra szavazok - mondtam vigyorogva. - Szerintetek meg tudnánk csinálni a Magnetarion kastélyt homokból? Pálca és varázslat nélkül? Én láttam már elég komoly mugli homokvárakat.

Épp szőlőt eszegettem, amikor megszólalt a hang a fejemben. Kissé összerándultam, de összeszedtem magam és elindultam. Megálltam az ajtóban, onnan is tökéletesen hallottam a program ismertetőt. Túra lehetőség? Felfedezni való? Bennevagyok. A másik a homokvár építés lett volna ahova szívesen megyek, de Wang miatt nem akartam. Főleg mert látom, mennyire nem akar még a közelemben sem lenni. Részemről elmúlt a harag, amit szomorúság vett át, de ahogy látom ő még fortyog. És úgyis itt vagyunk még egy darabig, szóval bőven lesz időnk kipróbálni egyesével mindent. Ha meg nem, összezsúfolom a programokat

- Hmm, igen jól hangzik. Bár ha hiszed ha nem nem igazán bírom a horrort. Ami vicces mert annyi bizarr kalandunk volt, hogy ennek így semmi értelme igazából. - felelem Wangnak.
- De egyébként benne vagyok, este a tűz köré ülni, beszélgetni s iszogatni. Jól hangzik jó lenne. - folytatom a mondanivalómat.
Majd egy hang szólal meg a fejemben, ami Wangot meg is ijeszti ahogy látom rajta. 
A hang azt kéri, hogy gyűljünk össze a Hallban.
Ennek okán követni kezdem barátomat, bár az úton nem beszélgetünk.
Megérkezve a kért helyszínre a kapitány fogad minket aki be is mutatkozik, majd elmondja a program lehetőségeket.
Feltűnik Lisa is a háttérben ahogy szemem sarkából mozgást látok.
Ahogy nem jön ide főleg nem a pasijához felvonom a szemöldökömet.
* Ezekkel van valami. * formálódik bennem egy megérzés.
- Te figyu már. - suttogom oda Wangnak.
- Mi történt köztetek a csajéval? - suttogom kérdésem továbbra is csak neki, hogy más ne is hallja ezt.
Közben fejemmel Lisa irányába bökök, jelezvén kire is célzok kérdésemmel. 
Bár úgy sejtem tisztában van azzal, hogy éppen kire is célzok még "iránymutatás" nélkül is.
Majd válaszra nyitja a száját. De sajnos nem nekem válaszol hanem Cameronnak. Vagyis inkább az ő programjai közül választott magának egyet.
- Homokvár? - kérdezek vissza inkább Wangnak célozva mondandómat.
- Úgyis a partra akartam menni, de mivel már a társam sajnos eltűnt így veled tartok ha nem bánod. - mondom neki.
- Lisa gyere te is velünk! - mondom neki ellenkezést nem tűrő hangnemben.
- Na akkor 10 perc múlva itt találkozunk. - jelentem ki s gyors felszaladok a fürdőrucimért.
De még a lépcsőről vissza fordulok a két személynek intézem szavaimat.
- Ha egyikőtök szökni próbál azt elkapom s magam vágom bele a vízbe olyan ruhában amilyenbe éppen van! - mondom kissé mosolyogva ám halálosan komolyan gondolva.

Ahogy Darman arról beszél, hogy rám cseréli le Tiát, nevetve oldalba bököm.
- Hát bikinit nem veszek fel neked, de puszit azt kaphatsz - bököm oldalba kaján vigyorral. De nem örülhetek sokat, mert újból játékrontó fokozatba kapcsol.
- Ezt most muszáj volt? Figyu, én... - kezdem, de már szalad is tovább.
"A rohadt életbe! Én lazítani jöttem ide. Ez volt a cél."
Dühöngve megyek vissza a szobámba, a cuccaimhoz meg az eláztatott gyertyához. Eszembe jut, hogy csak a poén kedvéért felveszem a legjobb öltönyömet és indulok szökni, de aztán leteszek róla. A jó ruhákat nem csesszük el viccből.
"Hacsak"
Felvettem a fürdőnadrágomat és a papucsomat, majd fogtam a pálcát és végighúztam az outfitemen.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

4

Nem lett a legjobb, de öltönynek öltöny.
"Ezek úgyse fedeznék fel a különbséget. Kétlem, hogy láttak drága öltönyt életükben."
Már indultam is volna a sétámra, de megakadt a szemem a whiskys üvegen. Megvontam a vállam és magamhoz vettem. Legalább lesz mit iszogatni az úton. Ott volt nálam a térkép, rajta pontosan megjelölve, hogy merre van Grindelwald. Úgy sejtettem, hogy biztos lesz valami sötét titka a falunak, ilyen elnevezéssel.
Szinte láttam magam előtt, ahogy holdkeltére odaárek, és az egész falu kijön elém nézni, hogy mi a fenét akarok. Aztán a felhők elkúsznak a hold elől és akkor derül csak ki, hogy telihold van. Először csak az egyik falusi kezd vonaglani, aztán egy másik. És szép lassan, mintha bátorságot gyűjtenének, az egész banda átalakul.
A fejemben nagyon epikus volt a küzdelem, de a valóságban csak a lépcsővel folytattam epikus küzdelmet lefelé.
Amint leértem, irányba álltam és megindultam a falu irányába. Arról volt szó, hogy most jól érezzük magunkat. És én nem feszengeni fogok rámnézni is képtelen libák mellett, hanem jól érezni magam. Se Tia, se Lisa, és ameddig sikerül elkerülnöm azt a hülyét, se Darman.
"Pedig már majdnem megkedveltem" sóhajtottam és ittam egy nagyot az üvegből.

A nyil esete után nagyrészt csak köröztem kint.Nem szokásom reggel éhesnek lenni és egy pár szendviccsel még a magnetarionban már letudtam a reggelit. Tehát cél nélkül köröztem az épületet és éppen csak a telepatikus üzenet szakítja félbe a gondolataimat,és mivel láthatólag nincsen se jobb dolgom se tenni valóm megyek is az eligazításra.  

Csendben Hallgatom végig Cameron eligazítását,és egy pár perc gondolkodás után el is döntöm az uticélomat. 

Én szerintem elmegyek egy kicsit íjászkodni,a magnetarionban nincsen rendes pálya tehát ott kicsit másabb. Helen? Te mit szólsz? Szivesen segítek. Persze szivesen látok bárkit aki még szeretne jönni. 


Egy mosolyal fejezem be a beszédet és egy pár percet várok majd el is indulok az emlegetett íjász pályára.

A beszéde után Cameron picit várt, de ahogy látta, hogy többen elindultak átöltözni ő maga is lelépet. 
Elindult intézni ügyes bajos dolgait...

Daniel

Ahogy a fiú megérkezik az íjászpályára a szeme igen kikerekedik az ott fellelhető arzenál okán.
Az egyik épület falán több sorban az egész falon íjak vannak felszerelve.
Van itt az Angol hosszú íjtól, a magyar reflexíjig minden korból és néptől. Továbbá megtalálható a modern csigás íj de a fal végén helyet kaptak a nyílpuskák más néven számszeríjak.
A fegyverek előtt meg helyet kapott temérdek vessző is mindenféle kiállításban és hosszban. Felsorolni is hosszú s talán nem is lehet ezt a szép mennyiséget.
Mondhatni, hogy egy hadseregben kevesebb felszerelés volt majdnem.
A célpontokból is többfajta van, ám ezek elhelyezését pálcával lehet messzebb vagy közelebb mozgatni vagy éppen mozgásra ösztökélni ha mozgó célpontra szeretne lőni az ember.


Wang

A fiúnak nagyjából 100- 200 métert sikerült megtennie miután egy torokköszörülésre lesz figyelmes.
ahogy hátra fordul Tomit a házi manót látja maga mögött ahogy kezét tördeli amiért meg kellett állítani a fiút.
- Elnézést ifjú úr. De nem mehet tovább! - mondja, de szemét mindvégig lefelé süti. 
Nem mer belenézni a Wang szemébe, de még ránézni sem mer.
- Azt az utasítást kaptam, hogy nem hagyhatom önöket elhagyni a nyaraló területét...... csak bizonyos területek irányába. - teszi hozzá.
- Kérem forduljon vissza. Tomi nem szeretne varázslatot használni egy vendégen mert azután nagyon de nagyon meg kellene büntetnie önmagát. - mondja még egy mondat elejéig majd egy hopponálással eltűnik.
Nagyon bízva abban, hogy a fiú szót fogad neki s nem okoz több gondot számára.

Darman

Ahogy a fiú leérkezik a partra szomorúan tapasztalja, hogy egymaga van csak ott.
Hiába gyönyörű s kellemesen meleg a homokos part. A tenger olyan tiszta, amire csak varázslat képes....

Már épp medícsértem volna magam a zseniális szökés miatt, amikor egy torok köszörülését hallom magam mögött.
"Na basszus."
A Hang maga nem volt ismerős. Mivel úgy tűnt, hogy se nem Lisa, se nem Tia, se nem Darman, ezért vállat vontam és megfordultam. Meglepetten láttam, hogy a szálló házimanója, Tomi az. Nevetve és iszogatva hallgattam, ahogy előadja a meséjét a rábízott feladatról.
- Tudod, Tomi - mondtam neki, miközben leültem elé a földbe. - Ha apa és anya élne, már rég eltörölték volna ezt a baromságot. Nem lenne utasítás, hanem azt csinálhatnád, amihez kedved van. El tudod te azt képzelni? Egy manó falu.
A lelki szemeim előtt már meg is jelent egy falu képe, ahol csak manók vannak. Fiúk, lányok, öregek, fiatalok. A zöldségestől a rendőrön át a postásig mindenki egy manó.
- Jó lenne, ugye? Nekem az lenne a jó, ha nem kellene idióták mellett feszengve nyaralni. Igazán elengedhetnél. Vagy legalább mondd meg, hogy mi az a bizonyos terület!
De Tomi nem válaszold, csak elhoppanált.
"Akkor csezd meg!!"
Dühösen álltam fel. Eszembe jutott, hogy csakazértis, dacból kiszökök erre. De az nem én lennék. Tomi hiába egy játékrontó, ő csak az áldozata a mindenkivel kavaró gazdáinak. Inkább nagyokat kortyolva elindulok vissza. Próbálok nem arra menni, amerre a többieket sejtem.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

15