Henric von Laubeisten

·         Viselkedés:Ítélkező
·         Természet:Hagyományőrző

Idézet: "Bizalmatlan tekintete megsért, barátom! Tényleg vörösbor."

 
Előtörténet:

Henric von Laubeisten az uralkodó vámpír nemzetségek mintapéldánya, idős, rezignált hidegfejű vámpír. Évszázados német-osztrák tartózkodást követően az 1970-es években helyezte a tanács hercegi rangban Alkonykapuvárra  (Buda és Pest avagy Budapest) ahol egészen az úrnő 1996-os  mélyálomból történő ébredéséig látta el a hercegi feladatokat a székesfővárosban és az azt övező „birtokokon” (agglomeráció) azt követően a székhelyét  kiterjedt politikai és gazdasági kapcsolatainak segítségével valamint a bécsi tanács támogatásával a Váradi Liga területén lévő nagyvárosba tette át melynek vonzáskörzetébe Magnetarion is tartozik. A herceg a lelke mélyén még mindig visszavágyik Bécsbe (talán ez is hozzásegíti, hogy bizonyos távolságtartással , sőt talán enyhe undorral kezelje az helyi ügyeket) A klasszikus hercegi feladatok nehezednek a vállára fenn kell tartania az egyensúlyt a Tanácsban, óvnia kel a Maszkabált, és felügyelnie kell a lázadó szellemű ifjú vámpírokat. A herceg a nagyváros közelében lévő kúriában lakik kilenc szolgájával. Otthonából ritkán mozdul ki a Tanács gyűléseit is ott hívja össze. Vadászni sem nagyon jár szolgái vagy vámpírszolgái hordják elő a soros áldozatokat a mugli nagyvárosi elit rétegében van egy nagyszámú gyanútlannyája. Nagyon ritkán évi néhány alakalommal meglátogatja a felső tízezer valamely összejövetelét, az ilyen alkalmakat arra használja, hogy erősítse pozícióit a halandók közt, vagy uralma alá vonjon egy gondosan kiválasztott előkelőséget.

Mivel halandó életének fénykorát a XVII. század elején zajlott le, nagy szenvedélye az e korból származó műkincsek gyűjtése, néha még egy-egy szolgáját is elküldi a fontosabb árverésekre. Ha csak teheti, korhű ruhákat hord, csak a muglikkal  való találkozásai előtt vesz fel valamilyen elegáns mai öltönyt. A vámpírlétet elég jól viseli. Kezdetben persze megrázta az átváltozás, de az idő múlásával megtanulta filozofikusan szemlélni, amióta pedig hercegi rangra emelkedett fel, felelősségteljesen, szinte atyai gondoskodással viszonyul a vámpírok sorsához.

„Váradi Liga”

Telt múlt az idő. Keleten a bolsevik forradalom hatalmába kerítette Oroszországot, és a Szörnyetegek hosszú időre a vasfüggöny mögé kerültek. Nem mintha Rusz óvilágbeli Szörnyetegei megsínylették volna ezt a változást. A szigorúan ellenőrzött határ védelmében Pjotr Krezsinszkij (Darvag, Rusz Hiénájának gyermeke) és a hozzá hasonlók kiszabadultak a lázadó ifjú vámpírszekták felügyelete alól és kedvükre kiélvezhették a kialakult új politikai légkörben uralkodó terrort és elnyomást.
Sok Szörnyeteg öreg menedéke olyan helyen állt, amely a kommunisták kezére került és a függöny túloldalán az óvilági Szörnyetegek sokat vesztettek a háborúban, Sztálin őrülete miatt pedig még ennél is több forgott kockán. A bizonytalan helyzetben lévő Szörnyetegek küldöttséget indítottak a Szovjetunió határai mögé zárt testvéreikhez. Összefogási kísérletük eredményeként létrejött a Váradi Liga, amely kölcsönös védelmet biztosított tagjainak, és megfogalmazta az óvilági Szörnyetegek céljait (önállóság a lázadó ifjú vámpírszekták ellenében). A sors fintoraként a Liga a kommunistáknak köszönheti, hogy erőre kapott - Sztálin idegengyűlölete megvédte a szektáktól, mivel lehetetlenség volt átkelni a határon. Mire a Szovjetunió széthullott, a Váradi Liga is megerősödött annyira, hogy ellenálljon a szekták nyomásának, és nem vált azok vérszomjas falkáinak áldozatává.