05. Vámpírgondok után (este)

A két diákkal egyenesen a gyengélkedőbe mentem.
- Elsőnek is mind a ketten jólvagytok? - kérdezem tőlük - Másodjára, hallani akarom mi történt odalent, megse PRÓBÁLJANAK hazudni nekem!! - nyomom meg a kellő szót.

- Azt hiszem, jól. - válaszolom a professzornak, bár kicsit még merevnek érzem magamat. - Tia után siettünk, mert nem akartuk magára hagyni. Csak valahogy a képességével gondolom azt akarta elérni, hogy igyon belőlünk. Tiára egy lábbilincselőt adtam, de sajnos gyenge voltam, és majdnem megtörtént a harapás. Darman mentett meg a sóbálvány átokkal, nehogy gond legyen. Ugye, Darman?

- Én hamarabb indultam a szobámba, de ahogy kijöttem a Nagyteremből hallottam , hogy jönnek ki utánnam ekkor láttam, hogy Tia az egyik aki igencsak rosszul néz ki. Őt követte Helen. Így utánuk indultam. Nem akartam Tia-t rossz állapotban magára hagyni. - mesélem a profnak - Majd a folyosón halottam magával bezsélgetni Tia-t, és egy furcsa érzés ragadott magával. Mintha oda kellene sétálnom elé, de csak egy pillanatig azután nem éreztem semmit. Nem úgy mint Helen. Akit megkellet "átkozzak", hogy megálljon.

-Óh, hogy a kórság törje ki! A franc essen az összes minisztériumi pojácába. ! - átkozódom hangosan, ahogy Tiával a gyengélkedő felé suhanok.
- Elena! Elena! - *hol a francba van ez a tyúk is amikor kellene*- robbanok be a gyengélkedőbe, ahol kis híján átgázolva Jorgon és a két gyereken leteszem a magát önkívületben dobáló lányt az egyik ágyra.
-Elena! - üvöltök még egyet, mire nyílik az ajtó és megjelenik végre a javasasszony.

-Mi van már! Mi történt? - kérdezi, majd végignéz a díszes társaságon. Amint meglátja az ágyon vergődő lányt, odasiet mellé.
- Mi történt vele?

- Haldoklik! - felelem nyugodt hangon. - Hagyjuk feldobni a talpát, vagy esetleg hajlandó lennél adni neki egy extra adag RH negatív vért? - kérdezem.

- Persze. Már megint vér kell mi? - Mégis mi a francért nem adtál neki eleget?

- Nem tudok. - nézek a javasasszony szemébe. - Nincs donorom. És ő eddig nem volt hajlandó csak az én véremet inni. Azt is csak lefejtve.
- Harapnia kell. Hamarosan. A vámpírja életre kelt és át fogja venni a hatalmat felette. - mondom és figyelem ahogy a javasasszony Tiának adja a vért, aki megnyugszik és nyugodt álomba merül.

- Köszönöm. - hajtom meg magam a javasasszony előtt, aki már el is tűnt a szobájában.
A kis csoportra nézek.- Mindenki jól van?

Vlad szemébe nézek és ezzel jelzem neki, hogy beszélnünk kell majd négyszemközt Tia-ról és a biztonságról.
- Ettől megnyugszik? - kérdezek vissza.

Vlad ront be a gyengélkedőre, aki eléggé kiakadt a javasasszonyra Tia állapotára tekintve. Kicsit nekem még mndig furcsa ez a férfi, de kezdek hozzászokni a jelenlétéhez.Mikor TIa végre kap donort, felénk fordul.
- Igen, tűrhetően. De egy dolog most megütötte a fejemet, professzor. A diákok, akik a klán donorcsaládjaiból származnak, ilyen esetekben nem lehetnek "segítségek"? - kérdezem meg félve, és próbálok nem oda nézni, legalább akkor nem átkoz szemközt

- Én jól vagyok Mr. Vlad - felelem a kérdésre. De nem igazán érzem jól magam a gyengélkedőn és nem segít rajta, hogy Tia-t ilyen állapotba kell látnom.
Szinte a szám is nyitva maradt a meglepetéstől amikor Vlad berontott a szeirnte haldokló lányával a kezében.
- Ha nincs több kérdésük, akkor engedelmükkel eltávoznék a szobámba lepihenni.- felelem a két tanárnak és elindulok a kijárat felé. Az ajtónál még vissza néezk Tia-ra az ágyon.
* Nem igaz, hogy nem tudok rajta segíteni, ilyen genge és tehetetlen lennék?* - kérdezem magamtól

-Igen most egyenlőre rendben lesz, - válaszolok Jorgnak.
-És Miss Green. Igen igaza van. Ezzel csak egyetlen probléma van. A kedves barátnőjük megtagadja hogy donorból táplálkozzon.  Ha felébredt nyugodtan elhagyhatja a gyengélkedőt. És ha kérhetném Mr. Dragneellel próbáljanak beszélni a fejével. Magukra talán hallgat.
-Professzor? - nézek Jorgra. Tudnánk beszélni valahol? - kérdezem, majd az ajtó felé indulok.

- Persze, távozhat Mr. Dregneel és ön is ha úgy óhajt Miss Green - válaszolok a fiúnak, majd Vlad irányáb nézek - Persze - s indulok meg utána és hagyom hogy vezessen olyan helyre amit ő biztonságosnak talál.

Kissé meglepődtem Vlad reakcióján, de mivel már jobban voltam, ezért elmegyek megpihenni

Egyedül ébredek a gyengélkedőn. Miután senkit nem látok, lassan felülök. Egész jól vagyok, úgyhogy úgy döntök lelépek mielőtt a javasasszony benntart egy hétig.
*Jól kicsesztem magammal. Nem szabad elfelejtenem az adagomat. * - jegyzem meg magamban, aztán halkan kiosonok a gyengélkedőről.