198. Tojások nyomában

Napok, hetek teltek el mióta vissza jöttetek a Szaharából. Azóta semmilyen hír nem érkezett a szekta vagy a sárkányok felől sem arról, hogy azok harcolnak.
Már már azt hihetnétek, hogy győzelemre segítettétek a Sárkányokat amikor fényes nappal rántanak el titeket onnan ahol éppen voltatok.
Pillanatokkal később ismét a homokdűnék közt találjátok magatokat.
Vakító napfény és pusztító forróság fogad titeket eme kietlen,száraz földön. Ahogy hátra néztek észre veszitek, hogy a tábortól pár méterre vagytok. Viszont a hely már nem lakható, egy kiéget romhalmaz. Egy beomlott lyukféleség jelzi az éget romok mellett a bejáratott ahol jó pár napja az életeteket tettétek kockára.
Egy hang szólal meg a fejetekben és csupán egyetlen szót mond.
- Tojások! -
Ahogy jött úgy ment is a hang. Ám mégis tudjátok ki küldte ezt és mit szeretne... (vagy nem?).
Áttapogatva magatokat azt veszitek észre, hogy a térkép és a fej nálatok van.
 
( Daniel tudja tökéletesen olvasni a térképet a szülei miatt, mellette még Alric az aki ért hozzá. Így be tudjátok tájolni magatokat és a célokat, mit merre találtok ! )
 
Ahogy néztek a térképet 3 jelölést láttok rajta.
Egyik közel van a másik kettő messzebb.  De sajnos mindegyik a szélrózsa másik irányába helyezkedik el.
 
( A van közelebb és Keletre, B legtávolabb és Északra, C közepes távolságra van és ő Déli irányba helyezkedik el. Nyugi irányba 1-2 piramist ábrázol de nincs mellette semmilyen megjegyzés. Lehetséges hogy ezek a rajzok a tagoknak jelentenek valamit de számotokra semmit. )
 
( Mit tesztek? Megindultok? Ha igen melyik irányba? Vagy megnézitek találtok e valami használhatót a leéget táborba? )

Akármilyen kép is élt a többiek fejében Wang Blackthornról azt tuti lerombolta volna a látvány, ami a szobámban fogadta volna őket, ha rám nyitnak.
Minden, de tényleg minden vízszintes területet térképem, tervrajzok és leírások borítottak. Én meg ott ültem a káosz kellős közepén papucsban, rövidnadrágban és egy kigombolt ingben. Mint valami földönkívüli, akinek fogalma sincs hogy öltöznek az emberek.
Szomjas is voltam, de nem akartam vadászni menni. Rövidre akartam zárni a ház kérdését, mielőtt a kedves nénikém újabb támadásba lendül.
Ki tudja milyen orgyilkost szervez be legközelebb.
Éppen a titkos átjárókat jelölő földszinti térképét nyúltam, amikor egy rántást éreztem a köldököm tájékán.
"Légyszi, valami jó helyre. Egy jó helyet akarok."
De ahogy megéreztem a száraz forróságot az arcomon rögtön tudtam, hogy hiába reménykedtem.
Ott voltunk megint a tetves sivatagban.
Ahogy egy zengő hang szólal meg a fejemben már felkészülök, hogy azt parancsolja, hogy áramoljon a fűszer. De nem, egészen mást mond. 'Tojások'.
"Te vagy az, Húsvéti Nyuszi?"
De nyulat nem látok, csak az előző ittlétünk romjait. Mintha ezer éve lett volna.
Na meg a...
- Ez mit keres itt?!
Kiáltom a fejre, amit Tao hozott el a multkor. Akárki hívott minket ide, azt akarta, hogy velünk legyen ez is.

Óriási mázli volt, hogy most az időjáráshoz öltöztem (ugyanaz mint Mágiaelméleten, csak zöld csíkkal a hajamban), mert megint figyelmeztetés nélkül lettünk elrángatva a Sivatagba.
- Ahjj ne már - nyögtem fel. - Én vécére akartam menni.
"Tojások"
- Nem nem, csak pisilni. De akkor is. Áhhh.
Körbenéztem, hogy mit látunk. És hát, ugyanoda dobtak le megint. Ott is volt a ténykedésünk nyoma.
"Fura. Legutóbb Wang itt még ember volt."
A múltkori fejet is megtaláltam ami jó, mert nem igazán figyeltem oda rá. Annyi mindent történt a visszaérkezésünkkor, hogy eszembe se jutott ez az izé.
Egy térkép is volt, de nem értettem.
- Aiyah. Ez nekem....hát ti azt mondanátok, hogy kínai. De ez tuti nem az, mert azt érteném. Valaki?
Meglengetem a papírt a többiek felé.

A mai reggel korán elkészültem, és amilyen gyorsan csak tudtam, átléptem a Vadlúd melletti sikátor átjáróján. 
7 órára várt Marjgold gyógyító a Szent Gábriel ispotályban. Megkezdődött a gyakorlatom. Nagyon sokat fejlődött az elmemágiám az elmúlt időszakban, és ideje volt, hogy megtanuljam jó célokra használni. 
Az meg ugye, hogy kinek mi a jó cél.... 

Rengeteget gyakoroltam a varázslást pálca nélkül is. Az egyszerűbb ráolvasások már egész jól mentek, de volt olyan bűbáj, amit nem igazán voltam képes előidézni pálca nélkül. Ráadásul nagy koncentrációt is igényelt a művelet. Tökéletesen el kellett képzelnem, mit szeretnék elérni. Aztán a megfelelő pillanatban kimondani az igét. Marjgold szerint idővel megy majd szavak nélkül is. Egyenlőre csak szarrá röhögi magát rajtam, és próbálja századszor is elmondani, hogy nem attól lesz erősebb a varázslat, minél hangosabban üvöltöm. Ettől max megsiketülnek a mellettem lévők. 
Az elmék olvasása is egyre jobban megy. Ezt nem csupán az ispotályba gyakorlom. Random járókelők elméjébe ültetek be kisebb emlékeket. Pl. Nemrég egy kalapos úriember lélegzetszakadva rohant a boltba, mert eszébe jutott, hogy nem vásárolt tejfölt, és az asszony otthon leordítja a fejét. 
Persze szó sem volt semmilyen tejfölről, de én remekül szórakoztam. 
Néha eszembe jutott, hogy másfajta rémképeket ültessek emberek fejébe, de elvetettem a gondolatot. Nem akarok gonoszabb lenni, mint az feltétlenül szükséges. 
Néha pedig az. A vámpírok között kissé más az élet. Vannak belső viszályok, amiket muszáj rendezni. Néhány napja egy kis csoportról szereztem tudomást, akiknek nem igazán tetszett az hogy én lettem a Primogen. Vlad azt mondta, nekem kell megoldani a problémát. Hát megtettem. Néhány elsuttogott piroinitio elég is volt a megoldáshoz.  Sajnos az egyik kripta szinte teljesen kiégett a várban, a benne alvókkal együtt, teljesen véletlenül pont azok váltak benne hamuvá, akiknek útban voltam. 
Legalább lesz egy kis munkája Tao-nak is. Legalább egy tucat koporsó veszett oda. 

Majrgold gyógyító összeszűkűlt szemekkel lép ki a fejemből, miután felfedte az iménti emlékeket.

Miss Tepes! Tisztában vagyok  vele, hogy Ön vámpír, és másfajta szabályok élnek Önöknél mint nálunk, embereknél. De.... - idáig jut a dorgálásban, amikor érzem, hogy összeszűkül a gyomrom. 
- Bocsánat, azt hiszem én most.... - jutok el idáig, majd eltűnök az ispotályból, hogy a jól ismert homokbuckák között jelenjek meg újra. 

*Épp jókor...* - vigyorodok el.
  Végignézek magamon. A gyógyítók világoskék talárja van rajtam, ami szerintem, és a betegek szerint is, egész jól áll rajtam. Jól kiemeli a derekamat, és szêpen rásimul az alakomra. 

*Tojások* - hangzik a fejemben a hang. Azonnal felismerem. Már szólt hozzánk a múltkor is. 

- Azt hiszem sárkánytojásokat kellene keresnünk. - mondom a többiek felé lépve. 
Amúgy sziasztok! Hogy vagytok? Titeket is jól megleptek, mi? Képzeljétek el Marjgold professzor arcát. Éppen egy szidás kellős közepéről pattantam meg. - nevetek fel. 
Látom öcskös, te tudtál valamit. Bár nem a hawaii tengerpartra érkeztél, de oda valo az öltözéked. Remélem rendesen bekented magad a krémmel , ami adtam. Tudod, a napvédővel. Különben úgy jársz, mint az a pár vámpír odalent a sírkamrában.

Idegesen kerestem egy térképolvasót meg egy vécét, amikor egy pukkanással megérkezett Tia egy nagyon...khmm...előnyös egyenruhában. Én sosem venném fel mert az üzletrontók egyenruhája. De hasonlót el tudnék képzelni.
- Szijjja cica. Van gazdád?
Volt neki, csak nem itt és marhára kíváncsi voltam, hogy ő milyen cuccban fog megjelenni.
Viszont a mosdót már iszonyatosan hiányoltam. Nem akart megjelenni egy női mosdó sehol. és már kékül-zöldült a fejem. Odaugráltam Tiához és átnyújtottam neki a térképet.
- Tessék, ez legyen nálad, nekem most uuuuu.....most dolgom van. A si....sirkamra ügyében meg majd be....bepisileek!
Idegesen fújtatva indultam el. Nem nagyon volt fedezék, de bebújtam úgy egy homokbucka mögé, hogy ne lássanak a többiek.
Leguggoltam a homokba könnyíteni magamon.
"Aaaaah, végre! Nem sokon múlt."
Fogalmaztam meg pár keresetlen szót a kedves teleportálónknak, amiért ebbe a helyzetbe hozott.
Ennél már csak az volt cikibb, amikor egy gyík valahogy bemászott a ruhám alá és csikizte a hátamat. Úgy kellett levezetnem egy egész temetést, hogy kínzott a nevetőgörcs.
Csak azért nem fulladt botrányba az egész, mert sikerült megcsípnem az igazi tettest és felmutatni mint terhelő bizonyítékot.
Egy elégedett sóhajjal nyugtáztam, hogy végre megszűnt a nyomás. Behunyt szemmel hagytam, hogy a nyugalom átjárjon.

(Mivel a többiek látószögén kívül vagyok, guggolva, letolt szoknyával és csukott szemmel, ezért dobok Luckyt, hogy mennyire csesztem ki magammal. Az eredményt a KM-re bízom)

Hu Tao carried out 1 launched of one Lucky :

6

Meglehetősen visszatért az a rész az életembe, amikor mindent unalmasnak találtam, és mindent meguntam gyorsan.
Azt vettem észre, hogy egyik pillanatban még az asztalnál ülve rajzolgattam, a másik pillanatban pedig Malachittel a mellkasomon együtt feküdtem az ágyam tetején, miközben a Hu bácsitól kapott könyvet olvasgattam. Az az ötletem támadt, hogy divatbemutatót tartok a sziszámnak. * Szegény Malachit... * - nevettem el magam, amikor a szekrényemből pár régi rucit elővettem, amik már kicsik voltak rám, így mini szoknyának és crop topnak pont a megfelelő volt. * Úgyse látja senki...* - gondoltam magamban, majd felvettem magamra egy fekete szoknyát ami alig takarta el a combomat, hozzá pedig egy neon zöld trikót vettem fel. A hajamat felfogtam, és leültem annak érdekében, hogy ki sminkeljem magam. Éppen a szájfényt használtam, amikor hirtelen elrántott engem valami a szoba közepéről, és sikerült a szájfényt végig húznom az egész arcomon. - Bassza meg - káromkodtam egyet, s a másik pillanatban már egy forró sivatagban találtam magam a többiekkel körülvéve. - Sziasztok... - köszöntem, és reméltem hogy egyikük sem fog megjegyzést tenni a ruhámra. Gyorsan letöröltem az arcomról a szájfényt, és jobban megnéztem hogy hova, és milyen helyzetbe csöppentem pontosan.

Magnetown sötét sikátorában... legalábbis este minden bizonnyal sötét... lényeg hogy egy félreeső zugban, két alak álldogál. Egy rosszarcú alak kinyújtja a kezét és egy zacskónyi érme landol a tenyerén. A pasas mintha latolgatná a tömegét, majd egy elégedett mordulással elteszi azt.
- Köszönöm! Mond meg a vén medvének, hogy Vén tölgynek annyi. Árny az egész erdőt uralma alá hajtotta.
Alric szemöldöke homloka közepéig siklik. Nem igazán értette miért őt küldte Garrgantis professzor, és fogalma nincs róla ki az a Vén tölgy, de biztos rossz neki...
- Öhm rendben megmondom.
- És üzenjük, hogy szükségünk lesz rátok, amint lehetséges, mert ha nem fékezitek meg ezt a teremtményt, oda egész Skócia. Ez nem válogat az áldozatokban, és nyomában rengeteg kisebb Geis is elszabadult meg számos nagyobb fomori. A muglikat is lemészárolják, és az egész Mágiaügyi minisztérium a muglik emlékezetével van elfoglalva. alig bírjuk kordában tartani a dolgokat. Ha nem lesz valami... Mindegy... most menj!
Alric komoran bólint, majd sarkon fordul.

Úgy tíz perce gyalogol, amikor hirtelen vakító fényesség fogadja. A csendes kisváros képe eltűnik és a nemrégiben látogatott sivatag fogadja. Meg Tao amint épp. A lépése lendülete viszi tovább és konkrátan megbotlik a lányban, majd rá esik. Először fel se tűnik neki mégis mibe csöppent bele. mindketten elesnek és egy eléggé félreérthető pózban landol a lány lábai között.
- Mégis mi a!!! Őőő izé bocsánat. Had segítsek! nyújtaná oda a kezét,, de megpillantja a lány hiányos alsó felét. Jesszusom! Barack! Őő izé... Ááá
Azzal sarkon fordul, magára hagyja a szerencsétlenül járt Tao-t és a legközelebbi homokbucka tetejére hág, majd lepillantva lángvörös fejjel a többiekhez siet.
Daniel valamiféle térképet nézeget.
~ Szóval valami tojásokat kell keresni. gondolja magában. A térképen több pont is meg van jelölve.
- Javaslom váljunk szét. Derítsük fel a terepet, de egyenlőre ne hősködjünk. Ha ez a helyszín valami titkok tára volt, és a beszélgetők alapján következtetünk, minden helyszínen valószínűleg nagy túlerő fogad minket. Az itteni bulink után óvatosabbak lesznek. De feltételezhetően ha ott is ásatások lesznek, tuti megint helyi erővel dolgoztatnak, akik nem kifejezetten varázslók. Akárhogy is, első körben felderítést javaslok.

Ma kivételesen semmit se csináltam. Ültem az ágyon kissé felöltözve. Nem volt túl meleg így ahhoz képest alul öltöztem. Egy fehér kissé feszülős póló és egy kék rövidnadrág volt rajtam. Jobbára ezt nyáron venném fel de itt a szobába kellemes hőfok mozgott. Így pont jó volt a ruházat.
Járt az agyam emiatt el is dőltem az ágyon és becsuktam a szemem.
* Tia utolsó évét tapossa. Lassan én is bele kezdek abba. *
* Mióta megkezdte az utolsó évét azóta rengeteg időt tölt Hidden.-b. Tudom róla, hogy gyógyító akar lenni és emiatt ott tanulja a “szakmát”. *
* Kissé furcsa, hogy egy vámpír segíteni akar az embereken. De az én kedvesem mindig is ilyen volt. Így igazán kíváncsi vagyok rá, hogy is fog sikerülni. De azt tudom, hogy végig támogatni fogom őt. Még ha emiatt kevesebb időt is töltünk együtt. *
Ahogy kattogot az agyam és már tértem volna rá, hogy én magam mit kezdjek a jövőben azt vettem észre, hogy a sötét szobát valami mocskos nagy fényesség váltja le.
- Ki kapcsolta fel a reflektort? - tápászkodok fel káromkodva.
S csak most veszem észre, hogy a szobámból átkerültem a sivatagba. Azt, hogy mikor és hogyan fogalmam sincs. Valószínűleg észre se vettem a hoponálás/teleportálás érzését mert annyira hozzá szoktam.
Ahogy feltápászkodok egy egészen érdekes látványba részesülök.
- Hááááát....Öööööö.... szeretem az ilyen filmeket....Khm. De vhogy nem veletek. - fordulok el a Taon fekvő Alric látványától.
Szépen feltápászkodok és még véletlenül se fordulok arra. Bár ahogy a hangokat hallom, vagy befejezték vagy megzavartam őket.
Ahogy picit arrébb megyek észre veszem a többieket is. Tia és Wang meg Melody.
Melody elég szépen néz ki.
- Tetszik ez a Joker-es megjelenés. De itt nincs Batman! - mondom a lánynak nevetve.
A lány ruhája eléggé kirívó. Szépen éppen hogy nem látszik ki a sejhaja de felül s a kis topja nem sokat takar formáiból.
* Szépen le fog barnulni és pirulni. * jegyzem meg magamba kissé gúnyosan.
Wang mint egy spanyol szappanopera hős azzal a kigombolt ingével.
Végül a bnőm mellé érkezem aki olyan formás ebben a szexi “orvosos” ruhában, hogy a sátor épülésnek indul...
- Ejj ha szívem, ez aztán nagyon de nagyon jól áll. Te már a látványoddal gyógyítasz! - tezsem hozzá kedvesen.
Ahogy mellé érek egyik kezem a derekára másik a nyakára helyezve lendületből megdöntöm őt és megcsókolok. Előbb lassan és finoman. De ahogy az íze, az a finom Tia íz kezd elönteni annál intenzívebb lesz és vadabb.
- Szia... - búgom lihegve miután a szám elszakadt a szájától.
* Keresni kellene nekünk is egy homokbuckát. * mosolyodok el a gondolaton. De már kezén is fogom a lányt, hogy el ne szaladjon és nézegetem a területet, hogy hol is lenne JÓ nekünk.
Ekkor veszem észre a földön , a lány kezéből miattam kiesett térképet. Meg Alric gondolatát is meghallom.
- Nem biztos, hogy szétválnék. Bár igaz így több mindent megtudunk nézni de lehet elég messze kell elcsászkálni. - kezdek bele a gondolatomba.
- Nem értek annyira a térképekhez. De ha azt mondjátok, hogy szét akartok válni én benne vagyok. De akkor megyek Északra! - jelentem ki.
- De előtte lehet szét kellene nézni ott hátul, nem? - mutatok magam mögé a romokra célozva ezzel.

Még szép is volt a nap, tehát egy gyors úszással kezdtem a napomat. Egy laza tempóban sétáltam a tóhoz, és egy kicsit elkezdtem úszogatni.Egy pár percig csak csendesen lebegtem a tó mélyebb részén, a vízben egyébként is mindig otthon éreztem magamat, lemossa rólam a már elavult gondolatokat. Persze éppen ahogyan felfelé kezdek úszni,hogy menjek tovább a napommal,kezdem érezni a húzást és csak gyorsan a parton lévő táskám után kapok, és epphogy elkapok a szárát amikor egyenesen a szahrában jelenek meg, vizesen érkezem egy hátassal a homokba. 

Már úszni se lehet nyugalomban... Mormogom ki az orrom alatt ahogyan gyorsan megszárítom magamat majd csak magamra kapom a felsőmet.Gondolatban nagy hálát adok,hogy nem szoktam nadrág nélkül úszni, pont azért mert publikus hely a tó(na meg mert szerencsére nem fog szarrá ázni az elvarázsolt nadrág ugyebár..). Ekkor veszem észre,hogy a többiek is hasonlóan vannak körülöttem, majd hallom is azt az egy szót "Tojások"

Na akkor mindenkit otrombán elraboltak. Szervusztok! Sárkány tojásokat keresni gondolom..  Legalább is ha nem csak én hallottam azt a hangot. Azzal kicsit letapogatom magamat,hogy minden nálam van-e, és egy nagy sóhajt engedek meg amikor érzem,hogy minden ami fontos megvan, és még egy térképet is találok magamon. Van nálam térkép is! Szólalok meg és húzom elő a térképet.

Oké.. Akkor a térkép azt tettszik mondani... -Kezdek bele amint kinyitom a térképet és az szemeimmel átfuttom  azt- 3 pont van megjelölve, az gondolom valami fontos, lehet a tojások amiket keresünk vannak ott. A legközelebbi keletre van. -Ekkor rá mutatok az A jelölésre- A legtávolabbi Északra. -mutatok a B jelölésre a térképen-  Egy se távoli,se közeli pedig Délre.  A, B, C sorrendben vannak megjelölve. vannak piramisok is felrajzolva nyugat felé, de oda nem látok megjegyzést,mondjuk. Szerintem semiképp se váljunk szét, nemtudjuk ki meg mi vár akárhol is itt, és azért inkább eggyütt maradnék a csapattal. Szerintem menjünk sorrendben, és ha még véletlen marad annyi időnk akkor a piramisokat is fel lehet kutatni.. Mondjuk lehet hogy ezt a nagy romot is gyorsan át lehetne futni,hátha van még valami. Hmm..  Szerintem kezdjük itt ahol vagyunk, gyorsan nézzük át a romokat, és utánna kezdjünk a nagy menetbe a pontokhoz.


Egy gyorsan gondolat jut az eszembe, habár nemtudom mennyire lessz hasznos, de nem rossz ötlet megpróbálni,hiszen lehet többet is rejt ez a térkép, tehát a pálcámat gyorsan előveszem a tartójából és a térképre irányítom. 

Vizualicus 

Már már kezdek örülni annak, de mégis hiányolom a Sárkányokkal kapcsolatos kalandozást, talán már azért, mert a szívemhez nőtt a téma. A Pihenőparkban sétálok, mintha a messzeségben valakit látnék a Tónál, de ha tippelnem kellene, biztos Daniel az, így arra a következtetésre jutok, elindulok a Tó felé. Nem akarok sietni sem. Minek? Attól, hogy sietek mindenhová, azzal nem tudom kiélvezni a környezetemet, és csak elmegyek minden apró részlet mellett. 
Ahogy odaérek a Tóhoz, körbenézek, de sehol sem látok semmit és senkit, így megrázom a fejemet. *Pedig eskü, hogy láttam valaki itt.* Majd ekkor megszólal egy hang a fejemben: Tojások, és parázsló hőség fogad engem és jó pár adag homok. 
- Mégis mi a fészkes büdös franc folyik itt? Bleee - köpködöm ki a sok homokot a számból. Még szerencsére van egy kulacs nálam, amibe beleszagolva gyorsan el is kapom az orromtól. Belebüdösödött a vizem, majd Daniel felé fordulok. - Újra tudod nekem tölteni? 
Hallom Alricnál a Daevák is megszólaltak. 
*Azért mit ne mondjak, Daevák, zsenik vagytok, mit ne mondjak. Támpontot is adhatnátok.* Gondolom, címezve a daeváknak. 
- Egyetértek viszont Darmannak, hogy nézzük arrafelé el. - bólintok. Beszélnem kellene Darmannal, hogy minden rendben van-e vele, mert az az érzésem van, hogy mostanában nem önmaga, így odalépek hozzá. - Beszélgetünk, ameddig elmegyünk arrafelé? Minden rendben van? Mármint jól vagy? Minden rendben van közted és Tia között? 
Szándékosan nem kérdezősködök hangosan, csak halkan, miután elindulok hátra. Némi sétálás után megállok, rossz érzés fog el, de nem tudom megmagyarázni, hogy miért.

Szép számmal gyülekeztünk a sivatagban. Látszott rajtunk, hogy nem voltunk felkészülve. Melody sminkelés közben teleportálódott el, a nővérkém meg úgy, mintha szerepjátszani készült volna Darmannal.
"Aki így most a sógorom? És ha Tia beöleli, akkor az unokaöcsém is lesz?"
Elhatároztam, hogy ha nagyon nagy pöcs lesz, akkor öcsizni fogom. Csak hogy érezze a törődést.
A nevezett meg is érkezett nemsokára és....meglepően hasonlított valakire, aki jegyben jár. Fura volt. Bár nem csak ő, hanem a többiek is. Tisztára kifordultak magukból.
Az annyira nem lepett meg, hogy szét akartak válni, de én a magam részéről maradtam. Még nem érkezett meg mindenki és akartam, hogy valaki várja őket itt.
"Főleg Larát"
Ahogy már Alric is elkezdett fura lenni, már nem bírtam tovább és Melodyhoz fordultam.
- Megmagyaráznád légyszi, hogy mi van itt? Darman megtanul flörtölni, aztán elmegy kettesben Helennel. Tao úgy bámulja Tiát, mintha fel akarná falni. aztán elmegy hátra, ahonnan megjelenik Alric paradicsomszín fejjel. A tojásait kereső hang valami párhuzamos világba dobott le? Itt még mindig Larával járok, ugye?
A kérdés lavina után nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.
- Ja, amúgy üdv az első rendes bevetéseden. Ha itt vagy, akkor gondolom kaptál medált. Egyébként ne törődj a piszkálódással. Még elkent sminkkel is nagyon csinos vagy.
Kezdtem nagyon kíváncsi lenni, hogy Larát milyen állapotban repíti ide a balsors.
Azt készséggel elismertem, hogy ez nem volt épp a leginkább bevetéshez illő gondolkodás, de a sok ölelgetést, csókot, meg hasonlókat látva magányosan éreztem magam az én kávé illatú tündérem nélkül.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy magamat ölelem. Pedig nem is fáztam.

Kissé elkerekednek a szemeim, ahogy Helen kvázi ráveti magát Darmanra, és nekiáll pszichomókust játszani vele. El is indulnak valamerre, miközben hallom, ahogy Helen a kapcsolatunkról kérdezgeti őt. 

Döbbenten elmosolyodok, majd megrántom a vállamat. A kapcsolatunkkal mostanság semmi baj nincsen. tök jól megvagyunk, és reményeim szerint hamarosan méginkább megleszünk, ha végre sikerül kikuncsorognom az állítólagos saját lakásom kulcsait Vladtól. Eddig nem igazán volt rá lehetőségem, mert megint összehívták a vámpírok tanácsát, ahová a hercegnek kötelessége menni. Ránk, primogenekre bízta a területet. Elég lesz neki azt is elmagyaráznom, hogy megfogadván a tanácsát kissé megcsappantottam a klán tagjainak létszámát, és egyben lakhatatlanná tettem a keleti kazamatákat. 
Ez utóbbi könnyen orvosolható egy - két suvickus, és a Hu-k segítségével, a létszámhiány meg hát... Inkább ők, mint én, nem? 

Szétnézek a területen, ahol lassanként összegyűlik a csapat. Darman, a romokat említette, és arrafelé is indul el Helennel. *Mondjuk valami homokbuckáról ábrándozott, ahová elbújhatnánk* - kuncogok fel a Darman fejében látott gondolatra. 
Daniel a térképet böngészve magyaráz pontokról. 
Wang, mintha kissé el lenne veszve a semmi közepén. Valószínűleg Larát hiányolja, így odalépek hozzá. 
- Nyugi, jönni fog! De valamerre muszáj elindulnunk. Túlságosan is szem előtt vagyunk itt. 
- Daniel! Mutasd egy pillantásnyira azt a térképet, légyszives! - nyúlok a pergamen felé. Elég egy hosszú pillantás, hogy sikerüljön az elmémbe vésnem a képet. 
- Köszi! - adom vissza a fiúnak. 
- Sokáig nem maradhatunk itt. Feltűnőek vagyunk. És sokan is ahhoz, hogy együtt közlekedjünk. Én sem vagyok annak híve, hogy váljunk szét, de a semmi közepén egy féltucat ember nagy feltűnést kelt. Daneil, menj a térképpel Darmanék után. Öcsi. Menj te is velük, így a közelben leszel, ha megérkezik Lara. 
Alric, Tao, Melody és én addig elindulunk mondjuk az A pont felé. 
Ha feltérképeztétek a maradványokat, ti induljatok el a B ponthoz. 
Ha végeztünk, a C pontnál találkozunk.

Ha nagy a gáz, akkor a medállal tudtok jelezni, és odaviszlek benneteket hozzánk. Jó lesz így? - kérdezem, de már indulok is előre.

Szépen gyűlik a nép. Tekintetét végigfuttatja a sivatagban lézengőkön, valamint a háttérben lustán füstölgő épületkomplexum maradványain. Bemenni nem sok értelme lenne. Ami volt leégett, és a maradékot az itteni népek, tuti elhordták már valamilyen biztonságosabb helyre. Ahogy Tia a térképet elemezgeti, ő is fölé hajol és borús arccal bólint egyet.
- Rendben. Legyen így! Tekintetével ismét végigpásztázza a terepet a leendő társait kutatva. Melody éppen Wanggal beszélget Tao pedig... Eszébe jut a kopasz barackja és ismét fülig vörös lesz. Ő nincs sehol..
- El kéne menned megnézni nem-e kapott sokkot. Vagy segíthetnél neki befejezni valamit. búgja egy női hangú Daeva feltételezhetően bujaság.
~ Pukkadj meg!
Azzal Tiáához fordul, aki már úton is van.
- Tia, valaki megnézi hol van Tao én összeszedem Melodyt! Ha elbúcsúztál mindenkitől,... Fejével a Helennel beszélgető Darman felé int,- Találkozunk annak a buckának a tetején és elindulunk.
Azzal faképnél hagyja Tiát és a lábait szedve kosztatva odaüget Melodyhoz és a magát ölelgető Waghoz. Megtorpan a látvány miatt, nem is tudja hirtelen mit szóljon így végül egy tesze-tosza hümmögés hagyja el a száját - Öm Wang... Mi a baj? Aztán eszábe jut a legutóbbi itt töltött eseménysor, aa halottak, a csapdák meg a sok borzalom. - Szedd össze magad testvér! Itt most az életünk forog kockán! Acélozd meg az érzelmeidet... vagy valami olyasmi. Itt mindannyian számítunk rád, fontos vagy. a harcias tettre kész Wangot akarjuk, nem egy nebáncsvirágot!
Nem egy nagy lelkizős, sosem volt az. és harci buzdítást is hallott már szebbet, de ennyire futotta jelenleg. Most Melodyhoz fordul.
- Melody! te velünk jössz. Ha végeztetek kövess! Az eligazítást Tia menet közben megtartja ha kell. Ahogy nézem eléggé tábornokos kedváben van. Azzal megragadja a lány vállát, a lapockái közé helyezi a kezét, és elkezdi maga előtt tolni.
-A C ponton találkozunk katona! Kiált hátra még a válla fölött Wangnak!
Menet közben még elvigyorodik. Egész beleélte magát ebbe a háborúsdiba.

~Na vajon miert is nem lepődök meg?
Pontosan ez volt a reakcióm amikor kb 20 percen keresztül győzködtem magam hogy fussak egyet és már indultam volna a pihenőpark felé amikor egy hirtelen rántást érzek, majd a forró és borzalmas Szaharában találom magam. Fekete rövidnaciban és fekete légáteresztős pulóverben. Ez egyszerűen elképesztő. Kb meg fogok sülni, és iszonyat hülyén leszek lebarnulva. Miert fájna ennyire adni nekünk 10 percet mielőtt elhurcolnak valahova?
Ahogy végignézek a társaságon, felnevetek. Itt mégis mi történik?
Persze egyből Wangot keresem és odalépek hozzá es megölelem. Látszik, hogy valami nem oké vele. Remélem, hogy csak annyi lesz h elég későn érkeztem. De valószínűleg ennél összetettebb a probléma.
- Szia szerelmem, ugye nincs a szokásosnal nagyobb gond? Jah és Alric miert viselkedik úgy mint aki szellemet látott? - suttogom neki majd gondolatban újrajátszom amit Tia mondott, és a többiekhez fordulok.
-Na akkor, próbáljunk meg gyorsan túl lenni ezen.Én hülye vagyok a térképekhez és a régészkedés se éppen a kedvencem szóval előre is sajnálom ha nem veszitek éppen nagy hasznomat
(Dobok egy luckyt észlelésre a romoknál)

Lara Lestrange carried out 1 launched of one Lucky :

15

Darman válaszaira várva fél füllel hallgatom a társaságot is, akik kissé furcsállják a dolgot, hogy Darmannal jöttem el, bombázva a kérdéseimmel. Úgy tűnik, kissé hangosak voltak a felé intézett kérdéseim. Hallom, Tia és Alric elkezdi rendezni a társaságot, utóbbi valószínűleg a társaság egyik részét el akarja hozni magával felénk. 
Darmantól ellépve a buckák felé veszem az irányt, nyomokat keresve, de valószínűnek tartom, hogyha volt is valami, azt egy szél vagy valami eltűntette. *Rossz érzésem van, remélem nem valami buckalakó rejtőzködik itt.* Gondolom, majd elnevetem magamat. 
- Hopp, ez lehet, hogy nem volt jó ötlet. - mondom halkan magam elé. Hátranézek, hátha valaki velem tart, majd vissza előre fordulva indulok tovább. - Hommenum Revelio.
Vajon ki lehetett az, aki idehívott minket? *Earessztrassza hívott ide minket? Az ő élőhelye a kopár sivatag. Ha őt megtaláljuk, vagy akár valamilyen nyomot, ami a tojással kapcsolatos lehet, akkor már jók vagyunk*
- Valószínűleg, amit keresünk, az a megadott 3 ponton lesz. - gondolom hangosabban. 
~Ez az kislány, csak jó hangosan, hogy az esetleges ellenfelek meghalljanak téged. ~ Szólal fel az egyik Daeva. 
- Kuss. - mondom, miközben a buckák tetejére érek. Semmi mást egyenlőre nem vélek felfedezni, mint a kopár sivatagot. De várjunk csak, mintha valami mozgást látnék. Mi a szösz? Lehet az én szemeim kápráznak.

Nagyon szerencsétlen fejet vághattam, mert Tia is próbált bátori, meg Alric is a maga módján felrázott.
- Harcias tettre kész Wangot? - Kérdezem vissza. - Van olyan? Tudod, nekem a neurotikus idióta a standard - teszem hozzá nevetve, miközben úgy kísérgeti Melodyt, mintha keringőzni vinné.
Biztosra vettem, hogy fenemód élvezi.
És akkor az imáim meghallgatásra találtak, mert megjelent Lara. Boldogan dorombolva öleltem vissza.
- Hiányoztál, édes - simítottam végig az arcát meg a combjait. - Jók a lábaid ebben a cuccban.
A távolodó Alric után nézve elnevetem magam.
- Hát tudod onnan tűnt el, ahova Tao elfutott pisilni, szóval simán lehet, hogy tényleg kísértetet látott. A mi kis morózus kukacunknak kell egy kis hipó a szemébe.
Türelmesen megvártam, amíg végiggondolta a teendőket és vizsgálódni kezdett. Aztán utána kaptam és magam felé fordítva közelebb húztam míg testünk össze nem ért.
- Ennyivel nem úszod meg. Borzasztóan hiányoztál, unalmasak és szürkék voltak a percek nélküled.
Mohón csaptam le az ajkaira, mintha el akarnám szívni a levegőjét. Nem tudtam betelni az ízével, akárhányszor éreztem a száját. Elindultam le az arcán az álláig, aztán csókokkal végigírtam a nyakát.
"Szeretlek' ezt írtam végig hatalmas csókbetűkkel ahol csak értem.
Nagyon erős volt a kísértés, hogy harapjam meg, hogy érezzem a vérét is. Éreztem magamban felébredni a vágyat, így elengedtem.
"Még nem volt itt az ideje. Még nem állt készen."
És jó esélyel még én se. Csak tartottam magam előtt és ittam be a látványt. Végül felsóhajtottam.
- Oké, most már kész vagyok kalandozni. Először romok, aztán B pont.
(Dobok Luckyt észlelésre a romoknál.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

11

Ahogy szépen lassan összegyűlt a társaság majd kialakult a két csapat mely kb. 2-3 percnyi távolságra került egymástól. Az égen furcsán kezdtek el mozogni a felhők amit senki sem vett észre. ( Rosszak voltak a Lucky dobások plusz nem is helyesek. )
Egy homokvihar készül lecsapni rátok. S mivel nem vettétek észre időben így nem marad más választásotok mint célba venni a romokat mint egy "talán" biztonságos hely. 
Az út kb. 7-8 perc. ezt futva kell megtennetek. Tia csapata rosszabb helyzetbe van ők távolabb vannak 2 pernyivel!.
( Tia Csapatából legalább 1 ember és a másik csapatból is min. 1 ember dobjon Luckyt! )
( Rosszak voltak a Lucky dobások, mert dobtok romok kutatására de egyszerűen el se indultatok és oda se értettek! )
( Vagy ha nem akartok a romokhoz menni próbálkozhattok esetleg más módon túlélni a Homokvihart ami ki tudja meddig tart! Kis segítség, hogy a térképen a jelölések nagyobb távolságok mint pár perc vagy 1-2 óra séta a sivatagban! Negyednap, fél nap és három negyednap min. )

Darman öltözékén végig nézve, megragadta a figyelmem az is, hogy milyen homokbucka mellett sétált el az imént. Picurit félre álltam, hogy jobban lássam, kik vannak ott. Meglepően realizáltam a pillanatot, amikor Alric, Tao lábai között hevert, mintha... - Kár, hogy nincs Batman, de jól van, akkor hol a Robinod? - válaszoltam Darmannak mosolyogva, miközben próbáltam a lehető legjobban eltakarni a testem. Kis idő múlva már egész szépen összegyűlt a csapat, és elnézve a többieket, senki nem számított arra, hogy bárki is így fogja őket látni. Habár, őszintén nekem tetszett az, hogy olyan volt mintha mindenki kilépett volna picit a komfort zónájából.  * Örülök, hogy legalább vannak itt olyanok, akik térkép segítségével képesek tájékozódni. Én ilyenkor olyan vagyok, mint egy vak macska egy sötét szobában, keresve egy fekete egérnyi pontot a sötétben. Pont ezért éreztem jobbnak azt, hogyha figyelek a többiekre, és úgy teszek mintha érteném a dolgokat. Legalábbis addig nekem is megvolt, hogy van A,B meg C pont. Daniel véleményével egyet értettem, úgysem volt más, vagy jobb ötletem, így bólogattam. 
- Igazság szerint picit én is furának tartom a többiek viselkedését, már így a külsőtől eltekintve is. De egyébként igen, még mindig Lara a barátnőd. Sőt...szerintem még egy másik világban is ő lenne, igazán cukik vagytok együtt. - válaszoltam Wangnak, majd megálltam egy pillanatra. - Egyébként, nem veszem rossz néven a piszkálódást, és köszönöm! - kezdtem magam nem annyira kényelmetlenül érezni. Ahogy a nevemet meghallottam Tia szájából, rögtön felé néztem. * Tehát mégis két részre osztódik a csapat * - fogtam fel, mire Tia már elindult előre, így Taot kezdtem el keresni a szemeimmel, amikor "csak" egy Alricot vettem észre, aki a mellettem álló Wangnál állt meg, akit jó barát módon próbált összeszedni. Ahogy Alric, Wangtól hirtelen a nevemet mondva felém fordult, kissé összerezzentem, majd Alric a vállamnál s a hátamnál fogva elkezdett engem maga előtt tolni. Hirtelen megálltam, és megfordultam Alric felé. - Szerinted én nem tudom, hogy merre van az előre? - kérdeztem tőle, miközben megindultam Alric mellett, és csak akkor vettem észre magam, hogy nem a legkedvesebb hangnemben mondtam. - Ne haragudj - néztem fel Alricra, majd néhány perc után úgy éreztem, mintha a szél jóval erősödött volna, és a forró sivatag hőmérséklete mintha picit csökkent volna. Ezek a jelek egy sivatag kellős közepén nem a
voltak a legjobbak, főleg úgy, hogy ez egyet jelentett. Homokvihar. Fordultam a többiek felé, hogy mi tévők legyünk. - Fussunk? - kérdeztem, de mást úgy sem tudtunk volna tenni. 

Dobok Luckyt, hogy sikerült-e a csapatunknak időben menedéket találni;

Melody Moonlight carried out 1 launched of one Lucky :

8

A kellemes nyugi nem tartott sokáig, mert hirtelen valami nagy és kemény nekem ütközött. Én a hátamra estem, aztán az a bizonyos valami a lábaim közé.
"Auu, jól kezdődik."
Óvatosan kinyitottam a szemeim, hogy lássam milyen állat támadott meg. Döbbenten láttam, hogy egy Alric állat. És nem a szokásos határozott változata.
"Aiyah, ő most kb mindent lát belőlem, amit akar, meg amit nem. De legalább ő."
- Húúú, szia. Ezt nem pont így képzeltem el, de örülök neked.
A felkínált kezet örömmel elfogadtam volna, de Alricot annyira sokkolta a látvány, hogy menekülőre fogta.
Így hát egyedül álltam fel. Leporoltam magam és felöltöztem.
- Oké, jól van, ez...izgi volt -  motyogtam magamban nem tudva, hogy nagyon akarjak-e emlékezni erre, vagy nagyon nem.
Alric néha a világ legnagyobb bunkója tud lenni, de mégis ő a legjobb pasi az osztályban. De mégse direkt vetette magát rám, hanem tök véletlenül. Meg hát mindezt egy pisitócsa körül elég......hát na.
Ott toporogtam azon tűnődve, hogy ezt mennyire gondoljam gáznak, amikor eszembe jutott, hogy egy küldetésen vagyunk.
Kimásztam a homokbucka mögül vissza a többieknek.
Az első ami feltűnt, hogy a többiek is megjöttek.
A második, hogy Melody milyen dögös már megint.
A harmadik, hogy mindenki egy homokvihar elől menekül....
"Shenme? Homokviha?! Íííííííííí"
- Wáááá, nem így akarok meghalniiiiiii! - Visítottam és rohantam az egyetlen fedezéknek tűnő hely felé.

(Dobok Luckyt a csapatomhoz. Meg amúgy is én futok legmesszebbről, tudni akarom milyen jól csinálom.)

Hu Tao carried out 1 launched of one Lucky :

16

Alig léptünk kettőt Larával, amikor valami nagynak éreztem a szelét a hátunk mögött. Kíváncsian fordultam hátra remélve, hogy Earesztrasza az.
Nem ő volt. Egy hatalmas homokvihar közeledett.
- Baszki! Futás!
Tolni kezdtem magam előtt Larát. Az egyik kezemmel a hátára tenyereltem, a másikkal a fenekébe markoltam. Így kezdtem el futni.
- Ahh ha jobban uralnám a gravitációt, most mindenkit eldobhatnék fedezékbe.
Furcsa volt úgy rohanni, hogy nem kapkodtam levegő után. Nem szúrt az oldalam, ahogy a szívem gyorsabban pumpálja a vért.
Tia nem tanított meg semmiféle speckó vámpír rohanásra, de azért reméltem, hogy nem fulladunk homokba. Még nem voltam kész rá, hogy régészeti lelet legyek.

(Dobok Luckyt a Daniel, Darman, Helen, Lara Wang csapathoz)

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

2

Alrik utasítását követve elindulok megkeresni Tao-t. Ő pedig, ha jól látom Melody felé igyekszik, még mindsig picit zavartan. Ahogy Tao közelébe érek, látom, hogy most tápászkodik fel a földről, még mindig kissé alulöltözötten. 
- Megcsaltál, te álnok? - kérdezem tőle vigyorogva. - Gyere, csapattárs, induljunk el, Alrik és Melody már várnak ránk. - folytatom élvezve, hogy Alrik említésére Tao feje, mintha paradicsommá próbálna változni. 
Amikor azonban a kellő irányba fordulok, leolvad a vigyor a képemről. 
- Baszki, ez nagyon nem jó! -kiáltok fel, de addigra a barinőm is felfogta a helyzet súlyosságát, és rohanni kezd a romok felé, amely az egyetlen valamelyest biztonságos helynek tűnik.

Én is azonnal rohanó üzemmódra váltok, de ahelyett, hogy egyenesen a menedék felé indulnék még teszek egy kört, ellenőrizve, hogy mindenki észlelte e a veszélyt, s megindult e a biztonság felé. 

Láttam, ahogy Wang megindul, Larát magával húzva. Majd Alrikot, és Melodyt kerestem meg. 
-Igen! Fussatok! Gyorsan!

A menedék felé, még Danielt is futásra buzdítottam. A távolban Helen és Darman alakját is felfedeztem, akik eleve a romok felé indultak el. 

Mögöttem már éreztem a szél csapkodását, amikor végre ellenőriztem, hogy mindenki elindult előre. Direkt a csapat mögött haladok. Tudnom kell, hogy mindenki biztonságba került, csak akkor vagyok hajlandó én is elbújni. 
Igazából tekintve, hogy nem kell levegőt vennem, valószínűleg átvészelném kint is a homokvihart, ami eddigre már szépen kavarog körülöttem. Figyelek arra, hogy ne vaktában fussak, még sikerül becéloznom a halványan derengő homokbuckát, ahol a romok vannak. 
Villámgyorsaságra kapcsolok, de a szél ellenem van. Villámgyorsan megtelik a szemem és a szám homokkal. 
Köpködve haladok tovább, szelve a körülöttem kavargó homokot. 

(Lucky, hogy elérem e a menedéket)

Tiara Prince carried out 1 launched of one Lucky :

18

( Mivel már a csapatomból Wang dobott én nem dobok. )
Helen ahogy “elrabol” páromtól kissé meglep. De mivel nem szokása az ilyen így nem ellenkezem, inkább battyogok mellet.
A kérdésére azért csak felkapom a fejem.
- Mire gondolsz? - kérdezem vissza
Kérdésemre nem igazán jön válasz így az elhangzottakon gondolkozom.
- Tia és köztem, minden rendbe van. Igaz nem olyan pár vagyunk mint amiket idealizálnak az emberek. S olyan nyálas se vagyok - halkítom le a szónál a hangom. - mint más.  De elvagyunk és egy pár vagyunk még. Én jól vagyok. Leszámítva azt, hogy magam se tudom mi van velem. Tudom ez kissé furcsa. - állok meg a szavakkal és levegőhöz juttatva a tüdőm.
- Vannak rémálmaim vagy látomásaim. Nem jók és zavarnak. De lassan csak össze áll belőle valami. Ha úgy állok vele, elmesélem és megosztom veled. Úgyis terveztem beszélgetni a Klubhelyiségben veled már egy ideje. - teszem hozzá.
Észre se vettem, de a beszéd közben elég szépen eltávolodtunk a többiektől. S igencsak megközelítettük a a romokat.
Ekkor kiabálást hallottam a hátunk mögül.
- Mi van márrrr? - kiabálom és közben fordulok is egyet.
Bár ne tettem volna. Mert így szembesültem azzal ami felénk tart. S az nem volt más mint egy kibebaszot Homokvihar.
- Hát ez klassz és mikor ha nem most kell ennek s jönnie...?! - mérgelődöm.
- Fussunk! Jönnek a többiek is! - mondom Helennek majd megfogva a kezét magammal rángatom őt.
Tudván hogy könnyen esik így talán biztosabb lesz. Az elesés vagy a stabil lábai. Remélem inkább az utóbbi mint előbbi!

Ahogy Melody kirángatja a magát a terelgetése elől, hátralép, majd hirtelen megadóan felemeli a kezeit.
- Jól van na, Nem kell letépni a fejem!
Még egy darabig kivár, majd elindul a lány után. Közben egy félmosoly bujkál a szája sarkában. Ahogy mennek vissza, hirtelen megváltozik a szél irány. Lenéz a lábára, és a háta mögül apró homokszemcséket lát előrefele vándorolni, majd a sebességük egyre gyorsul. Melody kérdésére a szél irányába fordul, majd elkerekedik a szeme.
-Szerintem futhatnánk is... de előbb... Felemeli a pálcáját és a fejére szegezi majd elmormol egy buborékfej bűbájt. Majd ismét megpöccinti a pálcát. -Leperex

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

16

Reménye szerint így kellő levegőt kap, és a homokszemcsék sem szaggatják szét a buborékját. Melody fejére szegezi a pálcáját és megismétli ezt a műveletet.

Alric Maggot carried out 1 launched of one Lucky :

5

- És most futás!
Azzal megragadja a lány kezét és futásnak ered a többiek után. -Ne maradj le! A bűbáj nem tudom működik-e ilyen környezetben, eddig csak vízben próbáltam, azt is magamon. Kövessük a többieket! A homokvihar vészesen közeledik. A  széllökések egyre erősebbek és nem tudni pontosan mikorra ér ide a homoktenger. A buborékfejében bízik, Melody esetében viszont már nem annyira biztos magában. Futás közben leveszi a felsőjét és odadobja. - Nem garantálom, hogy jó az illata, de legalább meggátolja a homokot! Tedd az arcod elé ha itt a vihar!

A csapat rendbe eléri a leéget tábor maradványait és szerencsére pont raktárba vezető lépcsőhöz juttok el. ( Mivel a dobásaitok ösz értéke 44-let )
Alric és Melody is sikeresen elérik a lejárót. A Buborékfej bűbáj sajnálatos módon a környezeti “támadás” miatt kipukkan de a Leperex szépen teszi a hatását a homok ellen. Melody nagyot szippant Alric illatából. ( Ami vagy tetszik neki vagy sem, majd eldönti. ) De a pólónak hála nem megy teli az arca homokkal.
A lejáró nem túl mély mert ez is beomlott de 2-2métert lejjebb tudtok menni így védve vagytok.
Egy jól irányzott védő bűbájnak köszönhetően még a homok sem tör be és temet el titeket.
Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan tova is halad a homokvihar.
( 1 ember dobjon Lucky kockát 9 felett + páros szám esetén lesz sikeres! Ha az első ember sikertelent dob akkor még egyvalaki megpróbálhatja. Érzékelésre megy a dobás! )
Ahogy elvonult a vihar ti kijöttök a biztos menetéketekből.  Körülnézve 2 dolgot vesztek igazán észre.
2db sátor maradt egészben a múltkori táborból. A földre roskadva elborulva vannak. De a kikötözésnek hála nem vitte el az idő.  A másik amit láttok a földből kiálló legalább 1 tucat seprűvég.
Ősrégi darabok, így a használatuk nehézkes ( kivéve Wangnak ). Mivel ősrégiek lassabbak mint a mostani korban használt társaik

Kezdtem volna futni, amikor Alric kimondta azt a szót, hogy "de előbb" ezért megálltam mellette és igencsak frusztráltan, de vártam, hogy mire is készül. Pár másodperc után váratlanul megragadta a kezem, majd futni kezdett velem. - Képzeld, nem tervezek lemaradni! - mondtam, de még ilyen helyzetben is élveztem azt, hogy könnyedén futottam a homokban, a szél- és Alric erejének hála. A fiú felé nézve egyik pillanatban annyit láttam, hogy elkezdett vetkőzni, a másik pillanatban pedig azt, hogy a pólója már a kezembe van. - Oh köszönöm! - mondtam Alricnak, miközben próbáltam észrevétlenül végig nézni a felső testén. Amikor a pólót az arcom elé helyeztem, éreztem Alric illatát, amely átjárta az egész orromat, a homok helyett. Sikeresen mindannyian fedezékbe kerültünk, és újra kinézve a távolságba, megkönnyebbülten vettem észre, hogy a homokvihar már el is ment.
Kimászva a lejáróból egyből Alrichoz fordultam. - Szükséged van a pólódra, vagy meg vagy nélküle is? - mutattam fel neki a felsőjét, amikor Alric mögött kettő darab sátort pillantottam meg, amelyek elég stabilan voltak elhelyezve, csak éppen nem helyesen voltak felállítva. Nem messze a sátraktól valami földből kiálló vékony fadarabokat lehetett látni, így közelebb mentem hozzá, hátha látok még valamit.

Melody Moonlight carried out 1 launched of one Lucky :

3

Szerencsések vagyunk. Futás közbe jómagam csak véletlenül vettem észre a múltkori kalandunk célpontjának megmaradt lejáróját. Így arrafelé vettem az irányt s ahogy tudtam húztam magammal Helent is amikor bevetődtem oda.
Szerencse vagy sem félig meddig be volt omolva a járat így nem estem mélyre nagyon. Miután feltápászkodtam tudtam csak lejeb menni. Ilyen kb 2méter a lehetséges út. Nem sok, de pont elég hogy szűkösen elférjen itt mindenki.
Csak abba bízta, hogy Tia kerül a közelembe s ha már valakinek neki kell nyomódnom akkor legyen ő az a személy. Őt kedvelem, imádom és szeretem. Na meg az alakját is nagyon de nagyon.
Ahogy a többiek megérkeztek egy “pajzsot” idéztünk meg a bejárat felé aminek hála a homok békén hagyott s nem temetett be minket ahogy szokása....
A gyorsan végigvonuló viharra vittem a tekintetem.
( Dook Érzékelésre! ) 

Dragneel Darman carried out 1 launched of one Lucky :

6

- Ez aztán gyorsan jött. Ilyen szokott lenni? - kérdezem, csak hogy valami beszéd is legyen a szél hangján kívül.
A vihar gyorsan ment is ahogy jött. Szerencsére.
- Ez meredek volt. - mondom miután végre elhagytuk a kis bázisunkat.
Körülnézve én is észreveszem azt amit Melody és a lány után indulok.
- Szerintem ezek használhatók még. Maximum ki kell őket tisztítani. Én azt mondom vigyük magunkkal! - mondom miközben vizsgálom a sátrak kirögzítéséhez használt köteleket.
Ahogy távolabbra nézek észreveszem a seprűket is. Elsőnek valami fa letört ágának néztem őket. De ahogy oda megyek és kihúzom az egyiket a földből elkerekedik a szemem.
- Hát ez?! - hagyja el a szám a meglepődés kíséretében.
- Skacok, ezek seprűk! Nem kell gyalogolni ha képesek a repülésre ezek a régi darabok! - teszem hozzá.
Majd teszek vele egy próbát.
- Fel! - parancsolok rá az eszközre aki lassan vonakodva de engedelmeskedik.
Kissé morcosan nézek a tárgyra.
* Ha szarakodsz, esküszöm elvarázsollak, hogy magadtól sepregetni itt a homokot míg tövig el nem kopsz! * küldöm neki gondolatban.
Bár nem hiszem, hogy rendelkezik ilyen szintű felfogóképességgel.
Ahogy a kezembe “emelkedik” a seprű én a lábam közé veszem azt s felemelkedek vele. Úgy ahogy a vén szemét Jorg tanította nekünk.
Lassan megy, ellenáll a kis szemét varázstárgy de a kezdeti ellenállása hamar abba marad és elfogad úgy “tulajdonosának”. Nem is megyek vele semerre. Tökéletesen elég volt az emelkedés hogy megbizonyosodjak róla, működik.
- Én azt mondom ezeket használjuk fel. Gyorsabban fogunk haladni. - mondom a gondolatom miután leszálltam a földre újra.
- Még mindig a szétválás mellet döntötök? Ki merre akkor? Vagy maradjunk egybe? - kérdezem.
Nem szívesen akarom eldönteni, hogy mi legyen. Bár lehet én is ketté szedném a csapatott.
Egy irányba haladva kissé nagy lenne a létszám ami hamarabb felkelti a figyelmet.

Szerencsére sikeresen én is elertem a menedéket. A többiek is már mind ott szorongtak a kis helyen, de ahogy mondják: Sok jó ember, kis helyen is elfér! Ez valami muglitól hallottam az egyik bárban, amikor megjegyeztem, hogy hatalmas itt a tömeg. 

Próbáltam Darman mellé araszolgatni, ami elég nehezen ment, de végül csak mellé tudtam préselődni. Rég voltam már ilyen közel hozzá, és ez megerősített abbéli elszántságomban, hogy nekem kell az a kégli Hiddentown-ban. Minél hamarabb.

Végül amilyen gyorsan jött, úgy el is múlt a vihar. Kiszabadultunk hevenyészett óvóhelyünkről, de valamiért nehezemre esett eltávolodnom kedvesemtől. Túl közel volt, éreztem az ereiben száguldó vért, és rettentően kívántam. A vérét is. 

Mégis kikecmeregtem, majd körülnéztem. mire újra kedvesemet kerestem szemeimmel, ő már egy hevenyészett seprűn lovagolt. 

- Szupi, ügyik vagytok skacok! - jelentem ki, a többi használható seprűt vizsgálgatva. - Nem a legjobbak, de a célnak tán megfelelnek. 

- Fel! - kiáltom én is, használatba véve az egyik őskövületet. Nem igazán ellenkezik, szerintem boldog, hogy kiástuk a homokból. Már ha egy seprű képes az ilyesféle érzelmekre. 

- Nagy ez a terület. És igazad van. Feltűnőek lennénk együtt. Vagyunk 9-en. És ha jól láttam a térképen 3 jelölés is van. Miért nem válunk 3 felé? Így kb. egyszerre fedezhetnénk fel a terepet. Gyorsabban is haladhatnánk. - teszem fel a kérdést, bár nem szívesen válnék el a kedvesemtől.

Valahogy teljesen kikapcsolok, nem figyelve arra, mi történik körülöttem, és hogy egyáltalán kik azok, akik Darman és utánam jöttek. A beszélgetések oly távolinak tűntek, mintha a Szahara másik felén történnének. Furcsa. AValami furcsa van a távolban, nem realizálom a közelgő problémát egészen addig, ameddig Wang futást nem kiált. Hallom a háztársam válaszait, hogy vele és Tiával minden rendben van. 
- Ne haragudj, hogy ennyire kérdezősködtem, csak valahogy olyan furcsák lettetek. De sajnálom, hogy rólatok kérdeztem. Hogy mi? Miért fussunk? - kérdezem Wangot, majd egy rántást érzek, ami Darman keze, hiszen a fiú magával rángatott. Sietősre fogom a lépteimet, hogy ne essek el, magammal rántva őt is. Megfogom a fiú kezeit, biztosabbnak érzem magamat így, hogy nem esek-kelek mindenhogyan. Remélem ez a nagy sietség meghozza a gyümölcsét annak, hogy a vihar ne érjen el minket. Sajnos ez kicsivel nagyobb, mint amit a képességemmel meg tudnék állítani. Szerencsére elértünk a biztonságos helyre, így kifújom magamat, majd elengedem a háztársam kezét. - Köszönöm Darman, látom ismersz, hogy képes vagyok elesni. 
Seprűket vesznek észre, amikre felfigyelek én is, aminek nem tudom, hogy most örüljek-e vagy sem, de hát ha nem akarok annyit kutyagolni vagy lemaradva a többiektől, muszáj leszek én is seprűre pattanni, így oda lépek az egyikhez. 
- Fel! - mondom, de nem történik semmit. Többször próbálkozok, több féle hangnemmel, de egyiknél sem engeskedik. -FEL, ha mondom!
Már már kiabálok a seprűmmel, mire nagy nehezen engedelmeskedik. *Szuper, megtaláltam a magamnak való seprűt, amiről lehet, nem kell félnem, hogy leesek.* Gondolom hangosan, ami következtében elnevetem magamat. Majd meghallom Tia ötletét, hogy váljunk szét, amire bólintok. 
- Nem rossz gondolat. - jelentem ki. - Ki kivel menjen? Gondolom úgy kellene menni, hogy vegyes csoportokba, hogy egy tapasztaltabb legyen a szétválásba, mielőtt akármi is történik, nem? 
Majd a kérdésem végén az egyik irányba állok.

Helen kérésére szívesen töltöm fel friss vízzel a kulacsát, legalább egy kis gyakorlás a váízmágiámnak, habár már nem annyira hasznos. Tia ötletére bólintok is és megyek a másik csoporthoz, éppen időben egy nagy homokvihar jöveteléhez. Szerencsénkre még idében eltudtunk bújni előle, és nemsokára elő is jöhettünk a bunkerünkből. A tábor még ramatyabb helyzetbe került a homokvihar után, de legalább találtunk seprűket is, habár ahogyan Helen is mutatta, ezek annyira ősiek,hogy meglepő,hogy még tudnak repülni. Az egyikhez én is oda lépek. 

Fel! -adom ki az utasítást, de mintha még aludna a seprű a sok éves eltemetés után, csak kicsit forog a homokban- Ébresztő! Fel! 


A második próba már jobban sikerül és lustán a kezembe repül a seprű. 

Ha három csoportra válunk akkor én szerintem a B pont felé mennék, arra van valami kissebb nagyobb érzetem. Viszont azt,hogy a csapatok hogyan álljanak fel azt nemtudom én sem, viszont Helennel értek egyet,hogy valahogyan egyenletesen lenne a legjobb ötlet csinálni a dolgokat.

Majdnem kiköpöm a tüdőm úgy futok, de szerencsére elkerül a homokvihar. Egy oszlop darabnak dőlve fújtatok. Hiába az edzés, ez most sok volt. Főleg úgy, hogy a homokban futás nehezebb.
- A...ah...aiyah, túl fiatal va...va..gyok...meghalni. Fuuuuh
De aztán mégis majdnem meghaltam, amikor megláttam a félmeztelen Alricot.
"Aszta, ez hova jár edzeni?"
Csorgott a nyálam, basszus.
Nem tudom hogy került Melodyhoz a póló, de ahogy meglóbálja a a levegőben, lelkesen jelentkezni kezdek.
- Úh, azt én kérem! Légyszi Melody, légyszi!
El is felejtem, hogy fáradtnak kellene lennem. Mégis, Daniel megjegyzésén jót nevetek,
 - Hát én most öt percig sehogy nem tudok felállni. De én úgy osztanám fel a csapatokat, hogy bármi baj van, legyen rá ember. Nagyjából, ahogy Helen is mondta. Sajna két felé könnyebb lenne. Van két veszélyes vámpír, van két víz mágus, van két tűz mágus. Három felé nehezebb. De én Melodyval megyek, az biztos. Jó csapat vagyunk vele.
Odabotorkáltam a seprűkhöz, és az egyik felé emeltem a kezem.
- Shang!
Nem volt túl lelkes, de megemelkedett. Bizonytalanabb volt, mint az iskolai seprűk. Már nem is régiek voltak, hanem antik darabok.

Már megint csak állunk és téblábolunk. Sehová nem fogunk így jutni. Így hát veszek egy mély levegőt, és megszólalok. 

- Tudom, hogy én vagy itt a legidősebb, de ez nem azt jelenti, hogy mindig nekem kellene dönteni. Márpedig úgy tűnik megint én fogok. 
Akkor hát 2 felé osztom a csapatot. 
Egyik csapat Wang - Lara, Daniel és Helen.
A másik csapat pedig Tao, Melody, Alrik, Darman és Én leszünk. 
A régi görögöknél is bevált szokás volt a szeretőket egymás mellett küldeni a harcba, hát remélem nekünk is bejön. Alrik, neked mákod van. Két csajszi is jutott. - lapogatom meg a srác kigyúrt vállait. - Bár jó lenne, ha felvennél valamit. Egyrészt rohadtul megéget a nap, másrészt jól láthatóan a csajok inkább csöpögnek, semmit harcra készek lennének. 

- Mindenkinek jut seprű úgy látom. Szóval hajrá! Mivel Daniel kinézte magának a B pontot, ti menjetek oda. Mi az A ponthoz megyünk. Ha minden oké, a C ponton találkozunk. Ha gáz van, jelezzetek a medállal. - osztom ki az utasításokat.

Kissé elnevetem magamat, amikor a közelemben lévő Daniel is küzd a seprűjével, ami legalább a második alkalommal, de sikerül neki. Valahogy nem lepődök meg azon, hogy Tia kikel magából. 
- Nyugi, lassan a vérszomjjal. - próbálok poénkodni a lány felé, maximum jól lakik a véremmel., de bólintok. - Gyertek, induljunk, ne késlekedjünk, nem szeretnék egy újabb viharban találni magamat. Mutassátok, merre is kell menni? 
Kérdezem, majd megnézem a térképet, majd egy Tájolj segítségével megnézem az Északi, B pontot, ráülök a seprűmre.
- Jöttök, srácok? Nem kellene tovább itt várni, még mielőtt valami utolér minket. Csipkedjétek már magatokat légyszíves. 
Már kezdek idegesen toporzékolni, és fújtatni, jelezvén a türelmetlenségemet. Belekortyolok a Danieltől kapott friss vízből, majd letörlöm a verejtéket a homlokomról. Kezd baromi meleg lenni, nem is kicsit. 
- Legutóbb is ennyire meleg volt itt? - kérdezem, miközben elteszem a kulacsomat, de előtte a mellettem lévő Danielt megkínálom vele, biztos jól esne neki is. - Jól vagy, Daniel? 

Kicsit megszeppenve hallgatom Tiát, aki láthatóan frusztrált. A vállára teszem a seprűt nem markoló kezem.
- Nyugi, kérlek. Tény, hogy sokat hagyatkozunk rád. Majd.....próbálkozok. Csak ne hari. Legalábbis ne a sivatag közepén.
Majd irányba álltam, hogy a seprűvel elinduljak az A ponthoz.
- Amúgy Tia azt tudja, hogy azok a görög szeretők meleg párok voltak? - Súgom a csajoknak, majd elrugaszkodok.
Ősrégi vacak volt, abban se voltam biztos, hogy ki fogja bírni az utat.

(Dobok Luckyt arra, hogy mennyire lesz nehéz utam)

Hu Tao carried out 1 launched of one Lucky :

1

Választ vártam de közben járt az agyam. 2 felé jobb lenne a létszám miatt. A 3 az már nagyon nagy osztás.
De szerencsére a többiek is így gondolták jobbára.
Tia megunta a várakozást, szokásához híven.
Inkább nem mondok semmit. Így marad egy bólintás részemről.
Nem mindig ő a főnök csak hamarabb unja meg és nem várja meg míg valaki lassabban gondolkodó is átgondolja.
A felosztás tetszik így pozícióba állok azzal a nyavalyás seprűvel és megindulok. Miközben hátra hátra nézek a többiek felé.

Nem sok volt a romokban a fedezéken kívül, de azért is hálás voltam. Egy halom seprű várt minket. Egyik rosszabb mint a másik.
- Nem, nem....nem....biztos nem.
Tiszta gáz volt. A legtöbbjét nekem kellett volna röptetnem, nem pedig nekik engem.
"Meg kell tanulnom repülni. Vladnak van is denevér alakja, nem?"
Akárhogy is jó lett volna valami fedett helyet találni. Tia a krémeiből is adott, de van különbség napsütés és napsütés között.
Végül magamhoz vettem két tűrhetőnek mondható seprűt és visszatértem a többiekhez. Addigra megvolt a csapatelosztás is.
- Oké, akkor irány a B pont. Ez a tiéd, szívem - az egyik seprűt egy puszi kíséretében átnyújtottam Larának, a másikra felültem.
Készen állva, hogy segíteni kell a járműnek, elrúgtam magam és elindultam.
Vacak fadarab ide vagy oda, megváltás volt a hűs menetszél. Azért reméltem, hogy valami madár a fejemre repül és megihatom.

Nézelődés közben Darman szólt hozzám. - Igen, ez jó ötlet - válaszoltam a srácnak, de igazság szerint nem nagyon lett volna kedvem a sivatagban éjszakázni. * Habár bármi másra is jól jöhet egy sátor * - gondoltam, amikor Darman felfedezte hogy mik is vannak a homokban. Nem mondtam ki hangosan, de őszintén féltem volna újra egy seprűn repülni. Pláne úgy, hogy jól tudtam, hogy a homokvihar bármikor visszajöhet, és nem biztos, hogy ilyen hamar lenne vége. A többiek is megfogtak egy-egy seprűt, így nekem sem volt más választásom. Kinyújtottam a kezem, majd mondtam. - Fel! - s néztem, ahogy az egyik seprű szépen a kezembe repül. Tia ötlete tényleg tetszett, és logikusnak is tűnt, így amikor két részre osztotta a csapatot, akkor vissza álltam Alric és Tao közé, majd a pólót oda nyújtottam a fiúnak. - Vedd vissza, mielőtt Tao itt helyben sokkot kap a tested miatt - adtam a kezébe a pólóját, majd én is felültem a seprűre, és követtem a csapatom az A pont felé. Picit fura volt szoknyában, egy seprűt tenni a lábaim közé...

Tia felindulására kicsit kitisztul a fejem és bólogatok. 

Igazad van.. Csak már kicsit megszokott, de majd akkor én is próbálkozok. 


Helen kulacs kínálására jövök rá,hogy valóban szomjas lettem a nagy rohanás és meglepetés közben, tehát örömmel fogadom el a kulacsot és kortyolok belőle vagy kettőt,mielőtt újratöltöm ismét egy gyors aguamentivel és visszanyújtom neki.

Köszönöm szépen az emlékeztetést. Megvagyok, csak kicsit hirtelen kerültem ide. Tehát akkor a szaharában kolbászoltatok még jó multkor amikor vissza lettem hívva? Legalább is a levegő kicsit arra emlékeztet. 


Most,hogy a csapatok is ki lettek jelölve fel ülök a seprűmre ami őszintén,fájdalmasan lassan lebeg 
de legalább lebeg

Na, Helen betájolta északot, tehát indulás, jobb lenne ha nem vesztegetnénk időt. 


Azzal pedig a seprűt északra irányítom és elkezdek arra repülni.

Reggel volt még éppen 10:00 körül járt az idő, de ezt senki sem nézte. Talán nem is volt fontos...
A társaság a megbeszéltek szerint két csapatra oszlott és mindkét fél elindult a maga célpontja felé.

( Játékot lezártam, Adminok majd pontozzák, nyitom a folytatást! )

Játékban részt vett karakterek:
Wang Blackthorn :5+2+2+2+2=13KP
Hu Tao :5+2+2+2+2=13KP
Tiara Prince :5+2+2+2+2=13KP
Melody Moonlight :5+2+2+2=11KP
Alric Maggot :5+2+2=9KP
Dragneel Darman :5+2+2+2=11KP
Daniel Cards :5+2+2=9KP
Helen Green :5+2+2+2=11KP
Lara Lestrange :5KP
 
Házpontok:
Favoritus: 15pont
Khimeras: 15pont
Auctoritas: 15pont
 
Mindenki dobhat egy Csokibékát!