Kaland 2/4. Főzés

Intek Helennek, hogy jöjjön utánunk. Ahogy kilépünk az ajtón , fel a lépcsőn és ki a csónakházba, érzem hogy a védővarázslatok helyreállnak mögöttünk. Gyors léptekkel haladunk a bájitalterem felé.

Csendben bólintok, és egy hang nélkül lehúzom a bájitalt, majd elindulok kifelé.

KIcsit érthetetlenül állok Tia, és a professzor között, és nézek hol az egyikre, hol a másikra. Kicsit kínai, amit mondanak nekem, így jobbnak látom nem megszólalni. Elpakoltam mindent a helyére, amit előszedtem, majd bólintok, hogy próbáljuk ki a löttyöt.

Tisztában vagyok vele, hogy egy kisebb vagyont tartok a kezemben. A Holdpor nagyon ritka alapanyag, mivel minden főzet hatását jelentősen felerősíti, illetve csaknem minden más alapanyag kiváltására alkalmas. Ritka és nagyon drága.
- Semmi gond professzor. Menjünk próbáljuk ki.

Elakad a lélegzetem, ahogy figyelem a lányt.
- Holdpor? Neked van holdporod? És ennyi? Édes Merlin sápadok el. Ez van van 40 gramm a kezedben. Tudod te mennyit ér ez? - nézek a lányra. Hát persze hogy tudod. - akad el a szavam végleg.

- Ez valami főésgyorsító por? - kérdezem a lánytól, miközbe a felhasznált dolgokat a professzorral elmostam. - REmélem működni is fog.

Látom, ahogy Norina szakértő szemekkel nézi át a főzetet. Kicsit sem aggódom, a munkám tökéletes. Bár még egy kis meglepetéssel tartozom a professzornak.
Amíg elmélyülten dolgoznak Helennel odasétálok a falhoz és egy kép mögötti kis széfhez lépek. A védővarázslatok levétele után egy apró dobozt veszek ki a széfből, és az asztalhoz sétálok.
Egy csipetnyi port szórok az üstbe, amitől az egész egy arany ragyogást kap. Egy kavarás után elmosolyodom.
- Jó. Most már fogyasztható. Egy kis fiolába töltöm a tartalmát, és a professzor kezébe nyomom.
- Megnézzük, hogy működik- e? -kérdezem tőle magabiztosan.

Odamegyek és megszemlélem a bájitalt.
- Hm... Színe,tökéletes, illata - szagolok bele - rendben. Állaga - veszek ki belőle egy merőkanállal - tökéletes.
- Magam se, csináltam volna jobban.
- Az ízét meg majd ha összeérett, megnézzük. - mosolygok Tiára. *Félemetes ez a lány. Perselus tökéletességre nevelte, ez látszik. És van benne valami - nézek az éjfekete szemekbe - valami vadság.* Elgondolkodva segítek rendbe tenni a labort.

- Hűha, jól néz ki. És remélem, hogy működni is fog annyira, hogy a professzornak nem lesz baja. DE ennek van valami ellenszere, hogyha esetleg mégis, öm rosszul sülne el? - kérdezem aggódó hangnembe, amikor már Saoirse elment. Gondoltam segítek azért elpakolni Tiának. Igaz, kicsit még mindig furcsa nekem a lány, de valahogyan megfog az a dolog, hogy biztonságban érzem magamat mellette.

Ámulva végignéztem, ahogy a főzet különböző színekben pompázott. Hihetetlen, hogy milyen ügyes Tia.
Mindent meg fogok tenni, hogy én is jó legyek a bájitaltanből.
- Nagyon élveztem a főzöcskét. - mondom, és szerettem volna segíteni elpakolni a dolgokat, de Tia nem engedte. Így elköszönök tőle és a professzortól is.

- Nos, lányok. Gyertek ide közelebb. -hívom a lányokat az üsthöz.
- Most következik a varázslat.
A már lobogó vízbe kezdem el belepakolni a kész alapanyagokat.
A juharfátyolka - port beleszórva élénk vörös színt vesz fel.
A kupi tollából kinyert párlatot hozzáöntve a vörös főzet izzani kezd. A növények porrá, péppé zúzott elgyét összekeverem, majd egyben adom hozzá kimérve az készülő főzethez, amely habozni kezd, de nem fut ki az üstből, mivel villámgyorsan lejjebb veszem a lángot.
- És most figyeljetek! - suttogom szinte áhítattal.
Egyenként hozzáadom a sevenmilk tejének cseppecskéit. Elsőként a fa, majd a vörös réz, az ón, az ezüst, az arany és végül a kristályfiolában tárolt cseppecskét eresztem az üstbe.
- Most már sejthetitek miért hívják ezt a bájitalt szivárvány-főzetnek is. - mondom, hiszen ahogy teszem bele a cseppeket a bájital vörös színe szépen változni kezd.
Szépe sorjában látszik a a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a világos, és a sötétkék, és végül a főzet élénklila színben pompázva böfög egyet és készen is van.

- Na, milyen volt? Tetszett az első bájitaltan leckétek? - kérdezem a lányokat. A professzor arcán pedig ugyanazt az áhitatot látom, amit én is érzek egy jól sikerült bájital elkészültekor.
- Rendben. A bájitalnak pontosan 12 óra kell hogy összeérjen, aztán a professzor megissza és ha minden jól sikerült, akkor képes lesz kinyitni a bájital termet.

- Köszönöm szépen, remek munkát végeztetek. Már csak rendet kell tenni. De azt majd én megoldom. Menjetek, pihenjetek le. Nehéz napotok volt.

- Nézem, ahogy Tia pontosan és precízen dolgozik, közben a lányoknak is érthetően pontosan mondja el az utasításokat. Percek alatt előkészítik az alapanyagokat.
- Szép munka - szólok oda nekik.

Alaposan megtisztítom az angyalgyökeret, majd jól megpucolom, hogy ne legyen rajta föld. Kimérem, hogy pontosabban 10g legyen. Végül péppé zúzom a mozsárba.
Megmosom a kezemet, mert csupa piszok volt.
- Ezzel is megvagyunk.

- Köszi, Tia. Egy ilyen profi mellett, mint te - majd eszembe jut, hogy a professzor is itt van, - meg persze a professzor mellett elég könnyűnek tűnik eddig a főzés.
Fogom a boszorkányfüvet, amiről letépek 5 félig kinyílt virágot, és az elmondás alapján teszek: hármat késsel nyomkodok ki, a maradékot félre teszem. Amennyire tudom, a levet megpróbálom mégjobban kinyomkodni belőle, hogy egy cseppje se maradjon kárba

- Tökéletes lányok - köszönönöm, mondom mosolyogva. Élvezem a főzést.
Helen, a boszorkányfű 5 félig kinyílt virágát szedd le óvatosan a szárról. 3 virágát egy ezüstkéssel nyomkodd meg, amíg levet eresztenek, majd szeld fel őket egészen apróra. A másik kettőt rakd félre.
Saoirse, az angyalgyökeret tisztítsd meg – kapard le róla a földet, mintha sárgarépát pucolnál, majd mérj ki belőle 10 g -ot és kezt el péppé zúzni egy mozsárba.

Addig én a sevenmilk tejet készítem elő. Erre különös gondot kell fordítani, mert pontosan hét csepp van belőle, ebből nekünk hat csepp kell majd. Ám a hat csepp tejet, hat különböző anyagú fiolából kell a megfelelő sorrendben a bájitalba cseppenteni.

- Rendben. - mondom és átveszem Tiától a kupi tollat, és finoman kitépem a kis pihéket, beleteszem őket a mérőpohárkába, majd ráöntöm a 100ml tiszta kristályvizet, majd végül beteszem a lepárló készülékbbe. Komoly arccal figyelek a lepárlóra, miután meggyújtottam, hogy minden rendben menjen.
Néhány perc alatt készen is lettem. Óvatósan leveszem róla a pipettával.
- Megvagyok, remélem nem rontottam el semmit. - és azzal átadom a lánynak az üvegcsét.

Az ónüstbe beleöntöm az 500 ml forrásvizet, és lassacskán elkezdem forralni, addig a többieket figyeltem, hogy mit dolgoznak. Igyekeztem Tia mozdulatait figyelni, hogy eltanuljak minden mozdulatot. Kicsit elnéztem, de hamar eszembe jutott, hogy a vízre kéne figyelni, ami épp akkor kezdett el forrni, majd takarékra raktam.

- Nos. Saoirse! Fogd meg kérlek a kupi tollat, és szedegesd le az apró pihéket abba a kis mérőpohárba. -mutatok felé. Ha minden kis pelyhecske benn van, önts rá a kristályvízből pontosan 100 ml-t. Azt ezzel a pohárral tudod kimérni. Ha megvagy, akkor tedd be a lepárló berendezésbe, - csak helyezd rá, és gyújtsd meg alatta a bunsen égőt. és tegyél a másik végére egy tálkát. Pontosan 10ml folyadékra lesz szükségünk. Azt ezzel a pipettával tudod felfogni. Rendben lesz? - kérdezem a lányt.
- Helen, addig téged megkérlek hogy gyújt meg a tüzet, tegyél rá egy ónüstöt és kezdj el forralni 500 ml forrásvizet. - kérem a lányt.

Ezalatt én a salego- val foglalkozom. Szépen kiveszem a zsebkeddőből és a hóbogyóval együtt egy mozsárba teszem, és annyi levet próbálok kisajtolni belőle, amennyit csak tudok.

Izgatottan figyeltem, ahogy a lányok dolgoznak a hozzávalókon.
- Nekem mi a feladatom? - kérdezem Tia-tól.

Bólintok, hogy megértettem a feladatot. Figyelem, ahogy a a juharfátyolkák elkezdenek összeszáradni. Amikor letelt az öt perc, kiszedem őket, és elkezdem porrá zúzni őket. Pár perc után megnéztem, még mindig voltak benne összetörni kívánkozó darabok, majd folytattam tovább. Amikor már biztos voltam a dolgomba tíz perc után, megnéztem, és akkor jónak ítéltem az állagát.
- Azt hiszem, megvagyok.

- Semmi gond. Szolgálld ki magad. - mosolygok a lányra. Egy nagy levegőt veszek, és átadom magam a főzésnek.
- Először is. A juharfátyolkákat kell előkészíteni, veszem elő a befőttes üveget. Óvatosan lecsavarom a tetejét, majd egy villámgyors immobilussal megdermesztem a rovarokat.
Gyorsan és fájdalommentesen csípem le a fejüket, aztán a szárító gépbe teszem őket. Helen. Öt perc után szedd ki őket, és egy mozsárban - miutatok felé, őröld porrá őket. Fontos, hogy nagyon finom por legyen belőlük.

Igyekszek minden dolgot azért oda készíteni, de mindent csak tippből: üst, kés, vágódeszka, kesztyű.
- Ugye nem gond, Tia? - kérdezem a lánytól, amikor mindent kipakoltam. - Igyekeztem semmit se össze törni. De ne haragudj, hogy máris használom az itten dolgokat.

- Azt engem is érdekelne, hogy hogy kezdjük neki? - kérdezem, nagyon nem szeretnék ügyetlenkedni.

- Hol is kezdjünk neki, Tia? Üst és víz? - kérdezem a lányt.

- Igen. Adok oda mindent. - Én sajnos nem segíthetek, bár Merlin látja lelkem szívesen főznék itt. Talán még az egyetemnek sem volt ilyen kidolgozott és felszerelt laborja.
Ha nem bánod addig körbenéznék.

- Hát, íme. Ez az én birodalmam. Azt hiszem itt nyugodtan tudunk főzőcskézni.
Szerintem essünk is neki. A hozzávalók Önnél vannak prosfesszor?

- Azta mindenit! - tágra nyílt szemekkel nézek körül. Erős kéztetést érzek, hogy hozzányúljak egy régi üvegcséhez, de azért visszafogtam magamat. - Minden elismerésem, Tia.

- Merlin trottyos tangája! - nézek szét boci szemekkel. - Ez vagányul néz ki. Sok idő telhetett bele, mire beszereztél mindent.

Ha meg voltam lepődve a csónakházon, hát most aztán elállt a szavam.
- Édes Merlin! - csak ennyire futja tőlem, ahogy igyekszem szememmel befogadni a látványt.

Nagy sóhajjal elindulok lefelé a lépcsőn. Erről a helyről senki sem tudott eddig rajtam kívül. *Vajon jól teszem, hogy megmutatom nekik?* Nézek hátra a kicsi társaságra.
*Mindegy, nincs más választásom* - húzom meg a vállam.
Amint leérek teszek pár lépést, és megállok. Még mindig büszkeséggel tölt el valahányszor belépek ebbe a birodalomba. Itt érzem hogy élek igazán. Egy tértágító bűbájjal hatalmasra nagyított teremben állunk immár mindnnyian.
A falakon körös körül fiókos szekrények, üveges tárolók vannak egymás mellett. A bájitalfőzéshez szükséges minden elképzelhető kellékkel megpakolva.
Nemcsak eszközök, de hozzávalók is vannak is szép számmal, kicsi csuprok, fiolák tömkelege látszik.

A terem közepén egy hatalmas asztalon egy pároló és szárító berendezés áll, és egy másik asztal, amely jelenleg üres.

- Üdvözöllek benneteket szerény laboromban! - közlöm széttárt karjaimmal a társasággal.

- Nahát, nagyon érdekes ez a hely. - mondom csodálkozó arccal, és közben Tiát követem. *Mennyi titka lehet még ennek a lánynak?*

- Gondolom azért hozott ide minket, mert itt nem zavar senki se minket - lépek be a csónakházba. Nem az a nagyon giccses, de nyugis helynek tökéletes, ha az ember el akar innen menekülni.

Meglepetten követem Tiát. Ki gondolta volna, hogy egy csónakházban ilyen kis zugokat találni. Aztán ránézve tiára rájövök, hogy valószínűleg ez lehetett az egyetlen hely, ahol kicsit el tudott bújni a valóság elől. És most ezt is fel kell adja miattunk.
- De miért ide hozott?

- Sziasztok! Öö, jó napot kívánok! - köszöntöm a kisebb csoportot.
- Hát.... akkor menjünk beljebb. - Azzal elindulok rejtett kis bunkerem felé, ami pillanatokon belül már nem is lesz annyira rejtett.
Belépek a ki alkóvon keresztül a szegényes szobába, ahol pusztán egy dohányzóasztal és két kényelmes fotel van. Egy ajtó nyílik még a helyiségből, illetve egy kanyargós csigalépcső vezet lefele. Ezt célzom meg. Intek a többieknek, hogy kövessenek.

- Nincs-e valami leírás, hogy mivel kell kezdenünk? Biztos nem mindegy. - érdeklődve kérdezem Helentol.

Tia megkért minket, jöjjünk ide a csónakházba, ahol végülis nyugiba mindent meg tudunk beszélni.
- Hol is kezdjük? - kérdezem.