1. tanóra - Mi is a jóslás?

Hogy mit is jelent számomra a Dothre Nors féle idézet? Nos, nagyon egyszerű az én részem. Ez alatt értem, hogyha lenne olyasvalaki  személy, aki megjósolná a jövőmet, nem lenne máskülönben rejtély, és nem lenne kihívás az életemben, ami miatt küzdenem kellene, mivel tudom az egészet. De ennek olyan szempontból lenne egy hátránya is: magamat ismerve, biztos vagyok benne, hogy elszállnék magamtól, a jövőkép tudatával a kezemben. Hogy mégis mi lenne a rossz ebben, mi lenne a hátulütője? A válasz nagyon egyszerű: úgy is tudom, hogy akár sikerrel, akár bukással járnék akármilyen helyzetben, megpróbálnám az ellenkezőjét tenni, amibe valószínűleg bele is bukhatnék, aminek nem kifejezetten örülnék. Persze, lennének olyan személyek, akik élnének azzal a lehetőséggel, hogy a kezükbe adnák a jövőjüket, és vígan dicsekednének a szerencséjükkel, az elért céljaikkal; igyekeznének a bukásaikat kiküszöbölni. Ezzel csak egy probléma van: a kikotyogással lehet, hogy azt érné el akárki is, hogy akármilyen rosszakaró megpróbálna lépten nyomon keresztbe tenni  ennek, illetve ezeknek a személyeknek, hogy ne érjék el a tudással látott, kapott reményeiket. De mégis mi vinné rá azokat az embereket, akik meg tudják jósolni a jövőt, hogy átadják az olyanoknak, akik szeretnék mindezt megtudni? Vagy csak szimplán az ilyen „jósoknak” nevezett emberek ebből vagy pénzt akarnak a tudásukkal szerezni, vagy csak szimplán nincsenek eszüknél? De visszatérve a témához, hogy mégis mit jelenthez még számomra az idézet, amitől kissé eltértem. Honnan vagyunk biztosak abban, hogy a jövő, amit számunkra a jós elmondott, az mennyire megbízható; az, amit lát, valójában tényleg bukás lenne, és nem épp az ellenkezője; ami meg jobb eséllyel siker, az meg pont bukás lenne? Hogy leegyszerűsítsem ezt a dolgot, ami érthető legyen: honnan tudjuk, hogy a bukás valójában egy sikerhez vezető út; vagy éppen a siker az egy út a későbbi bukás, hanyatlás felé? És úgy kezdünk el cselekedni, ahogy a kapott információ morzsákat megkaptuk, és az alapján hozzuk meg a döntéseinket, előfordulhat annak a veszélye, hogy mégis a rossz útra térünk: a hegy megmászása helyett egy rossz lépésünk miatt elkezdünk erről a helyről lecsúzni, és végül egy szakadék szélén fogunk kikötve, ami kövezkezménye mindenünk elvesztése: család, ismerősök, munkahely, de a legrosszabb esetben önmagunk elméje. Hadd mondjak erre egy példát: a jós megjósolta azt, hogy egy jól fizető állásunk lesz a Minisztériumba, elég magas pozícióban, és az egyik jónak megismert ismerősünk méregből, vagy féltékenységből a kiskapukat fogja keresni, a fúrkálódásokra, a keresztbe tételeknek, ami miatt elbukjuk az egészet. Ezzel az is lehet, hogy a rosszakarónk kerül a mi, megjósolt helyünkre: ezáltáltal duplán tett minket tönkre, egyrészt a mi idegi tönkretételünkkel, valamint a sikerünk földbetiprásával.

Összefoglalnám azt viszonylag egyszerűen a gondolataimat, hogy könnyebben át lehessen tekinteni az egészet. Két részre osztanám ezt az egészet: a jó, pozitív részére, és a rossz, negatív tényezőire.

A pozitív részről annyi lenne, hogy nagy eséllyel, ha a jósnak mégis igaza lenne, akkor tudnánk tenni az ellen, hogy az életünk egy helyes útra térjen, ami által az életünk 180 fokban megváltozna, ezzel pozitívra fordulna minden. A negatív tudáshoz való írásom viszont hosszabb lesz valószínűleg, mint a jó. Kezdem is ott, hogy nem lenne meglepetés abban, hogy milyen hatással lenne a jövő megmutatása az életünknek, mivel amit megkapnánk, az ellen úgyse kellene mit tenni, mert tudjuk, hogy az ölünkbe pottyanna. A másik ilyen eset az, hogy az esetleges rosszakarók beleszólhatnak az életünkbe, és keresztbe tehetnek, kígyó módjára megpróbálnak mindenhol majd keresztbe tenni bármiféle esetben, akármi ellen is akarunk tenni. Gonosszá, furcsává, akár hatalomimádóvá teheti azokat az embereket a megkapott tudásukkal – a jövőjükről kapott indormációról -, arra sarkallva őket, hogy bármit meg kell tenniük a siker eléréséhez, a gyilkosság véghezvitele is megfordulhat a fejükben. Tehát az én véleményem erről az egészről az az, hogy jobb, hogy nem látjuk, és nem tudjuk a jövőnkről kapcsolatos tudást, mert nagy eséllyel csak a saját magunk testi- és szellemi épsége fog sérülni, mindazok mellett, hogy mindenünket elvesztjük.