197. Felkészülés a Budapesti kirándulásra

Aki a Nagyterem hirdetőtáblája mellett elsétál, a következő nem kevéssé feltűnő üzenetet találja!



 
Remélem nem felejtettétek el, hogy hamarosan újra Budapestre látogatunk. A csapatot egész tavaszi szünetre kikértem a suliból. Ígértem egy jó kis mozizást mindenkinek. A jegyek lefoglalva, a szállás előre kifizetve. Szupcsikircsi lenne, ha mindenki fogná a pici fenekét és felemelné, ugyanis ezekkel jelentősen megcsappintottam az alapítvány kirándulásokra szánt anyagi forrásait.  

Csakhogy. Úgy döntöttem ezúttal nem én fogok melózni. Vagyis, nemcsak én. A kis kirándulásunk a tavaszi szünetben lesz, így addig lesz időtök kicsit informálódni Budapestről.
Szóval kaptok kis előzetes feladatot.

Mindenki nézzen körül a muglik INTERNET-nek nevezett csodája segítségével. Keressetek olyan programokat, helyeket Budapesten, amelyeket szeretnétek megnézni, kipróbálni.
 
Ehhez ajánlanám megkeresni Hiddentown közkönyvtárát a Schrödinger Közkönyvtárat. Csak hát a Macska jelenleg zárva tart. Vagyis nyitva van, de nem egy helyen, és ezek a helyszínek is folyamatosan változnak.

Szóval. Ha javasolhatnám a keresést inkább a Játékbarlangban kezdjétek.
Ha ezt megtaláltátok, indulhat a szörfölés.

Én megígérem, hogy elviszlek benneteket Budapestre, bevállaltam egy esti mozit, és a szállást, de a többi a Ti dolgotok! Vezessétek körbe az általatok talált helyszíneken a csapatot!

Ez egyben a tanév végi vizsgátok érdemjegye is lesz, ezért mindenkinek kötelező legalább 1 helyszínt választani, és felfedezni/felfedeztetni a többiekkel.

Jó kutakodást és felkészülést! Köszcsipuszcsi, és hajrá Tündérbögyörőim! 

Ahogy megláttam a faliújságon a szivárványszín üzenetet, elnevettem magam. Csak egyvalaki ír így a Magnetarionban. Sőt talán a teljes Tepes birtokon, beleértve Hiddentownt.
Kíváncsian olvastam, hogy mit tervez nekünk Nuncikus. Mintha rémlett volna, hogy az előző órán megszellőztette az újabb budapesti kirándulás lehetőségét. Az előző több okból is keserédes emlék volt számomra.
Mivel volt időm úgy döntöttem, meg is látogatom azt a Játékbarlangot.
Odafelé azon gondolkoztam, hogy előtte nem ártana Tiával extra órákat vennem vadászatból. Budapest nagyobb volt még Hiddentownnál is. Az a sok ember rengeteg ingert fog majd jelenteni.
"Tudnom kell uralkodni magamon."
Odaérve kockák vidám zörgése fogadott, meg egy hastáncosnak öltözött fiatal nő. Egyedi volt, az biztos.
"Oké, most jön az a rész, hogy használjam az internetet."
Számítógépet én még nemigen használtam sajnos. Okostelefont láttam sok régi ismerősöm kezében, de ami ott fogadott a barlangban az......
"Eskü megharapok egy muglit, hogy megtanuljak belőle szá.....hééé, ilyet nem csinálsz, te hülye!"

A hirdetőtáblán egy igencsak színes üzenetet pillantottam meg, és mielőtt elkezdtem volna olvasni, volt egy olyan gondolatom, hogy megint Tao hívott el minket valahova. * Dehogyis, rá nem vall ez a színekben pompázó levél írás * - 
vetettem el a gondolatot, és amikor olvasni kezdtem, egyből eszembe jutott a rég nem látott Aletta tanárnő. A furika nőcilla a kutyusával. Jobban belegondolva tényleg rég volt, hisz vele volt az első órám is. Gondolataim közben végigolvastam a levelet, azonban csak a szememmel, így fogalmam sem volt, hogy mit is olvastam. - Tehát Budapesti kiruccanás a tavaszi szünet alatt, ez szupeer! - jutott eszembe egyből pár érdekes hely... legalábbis számomra biztosan érdekes. Felmentem a szekrényemhez felöltözni, majd Malachithoz fordultam. Éppen az ágyamon feküdt, és élvezte az ablakon átszűrődő napfényt. Megsimogattam, majd rögtön szaladtam a Játékbarlang felé, és mivel sosem jártam azelőtt ott, így egy hatalmas barlangot képzeltem el, ahol az emberek játszanak. Elvégre...szó szerint Játékbarlang. Odaérve kellemeset csalódtam, ugyanis egy barátságos helyre sikerült betévednem. A helynek a hangulata olyan volt, mint egy játékbolt. Rengeteg játék mindenhol, rengeteg emberrel. * Csak ne most jöjjön elő az aszociális énem... * - reménykedtem, hogy bírni fogom, miközben felsétáltam arra az emeletre, ahol a számítógépek voltak. Az egyiknél Wangot láttam meg, így oda sétáltam hozzá. 
- Szia! Hogy vagy? - köszöntem neki, majd én is leültem egy gép elé, és keresgélni kezdtem.
" Budapest érdekes látnivalói és szórakozó helyei " - ütöttem le a billentyűket, és vártam a kiadott cikkekre. Rögtön az elsőre kattintottam, gondolva hogy abban rejlik a legtöbb kaland lehetőség. Végig olvasva az egész szöveget eszembe jutott, hogy néhány diák között van egy pár korkülönbség, így nem mindenkinek jönne be ugyanaz. Három lehetőség tetszett meg. 
1., NIGHTMARE IN BUDAPEST; horror labirintus, ötletes feladatokkal dúsítva. Szabaduló szobás játékban is részt vehetsz, ahol sosem látott helyszíneket járhatsz be és váratlan fordulatokkal teli játékban vehetsz részt.
2., DÜHÖNGŐ; mindenféle következmény nélkül szét lehet zúzni akár egy egész  berendezést is. 
3., TROPICARIUM; tele cápákkal, sokszínű halakkal, rájákkal, krokodillal, pókokkal és minden féle egzotikus állattal.
Az első lehetőség szerintem mindenkinek jó lenne, hisz nem korhoz kötött az élmény.
A második lehetőség az az igazán stresszes diákoknak igazán jól jöhetne, vagy szimplán annak aki szeret törni-zúzni.
A harmadik lehetőség meg egy alap hely Budapesten, azonban mégis látványos, és nem unalmas.
* Ajajjj....ez így nem lesz jó hogy döntésképtelen vagyok * - gondoltam magamban, és körülnéztem az emeleten hátha feltűnik pár ismerős arc, aki szintén ilyen helyzetbe csöppent.

Korán keltem, hogy meg tudjam látogatni nagyapát. Segíteni akartam neki az üzletben, ezért szereztem tőle pár szórólapot, amit kiragaszthatok ide-ode.
Norina utólagos engedelmével ki akartam tűzni egyet a hírdetőtáblára is, ahol megláttam egy tarka kiírást.
"Ez tuti nem koporsókat akar eladni"
Végigolvasva hamar ráismertem a mugliismeret tanár stílusára. Na meg a tartalom is segített. Az volt az első közös óránk Melodyval. És az első olyan Magnis órám, ahol nem féltem a tanártól.
A Játékbarlangban még nem voltam, szóval izgatottan indultam arra. A kígyó utca ismerős volt, így nem tévedtem el. Elégedetten nyugtáztam, hogy a Go és a Mahjong is képviselteti magát, bár inkább az öregek játszák, mint a fiatalok.
A gépteremben alig tudtam elfojtani a kuncogásomat, amikor láttam Wangot szerencsétlenkedni.
Egy csinos vöröshajű lány ült le mellé, róla puskázott, hogy hogyan kell beindítani a gépet és keresni a neten.
"Aiyah, kösd fel a gatyát, Wang"
Közelebb érve láttam, hogy nem akárki az a csinos csajszi, hanem az én legjobb barátnőm.
Éppen valami félelmetes izét böngészett, szóval úgy gondoltam, most kell megviccelni. Mögé lopakodtam és egészen közel hajoltam hozzá, aztán...
- BOOOOOOO!

Nyugisan sétálgattam a nagytermen keresztül. Nem nagyon volt úticélom, csak egyszerűen bolyongtam amikor kiszúrtam a faliújságon egy elbaszott szivárványnak kinéző cetlit. 
~Hmm biztos Tao új módot talált ki a vállalkozásuk promózására....
Azert közelebb léptem a papírhoz. A stílus, a kézírás és az elköszönés hatására majdnem felsikítottam. Ez csak egy valaki lehet. Ebbe csak most gondolok bele, de még magam sem tudom eldönteni, hogy mi a véleményem a tanárnőről. Olyan.... Fura? Igen, talán ez lesz a jó szó. 
~Huh, hát akkor irány a játékbarlang. Ha van egy kis szerencsém akkor lesz ott valaki aki gyakrabban használ számítógépet, mint jómagam.
Éppen arra léptem be, hogy Tao megijeszti az imádnivaló barátomat. Igyekszek visszafojtani a vihogást és csendben odalopakodni Wang mögé. Szegény valószínűleg így is a sokk hatása alatt van Tao miatt de nembaj. Egy hirtelen mozdulattal hátulról megölelem
- Szioka, csak nem legyőzött egy számítógép?-kérdezem nevetve, eltekintve attól az apró részlettől, hogy szerintem én még bénább vagyok benne. 
-Jah és sziasztok csajok, mi a véleményetek a progiról?

Ismerős arc akkor még nem tűnt fel, csak Wang aki a szeme sarkából leste hogy én mit csinálok. Szerettem volna megkérdezni, hogy esetleg kell-e valamiben segítség, de gondoltam csak nem fél hozzám szólni, így vártam, hogy boldogul-e vagy sem. Vissza néztem a saját képernyőmre, ahol a három lehetőséget beraktam a Kedvencek-be.
Akkor jelent meg egy szavazás, amit először nem értettem, így elkezdtem az egészet elolvasni. Még a kisbetűs részt is elolvastam, nehogy bele menjek valami rosszba. Koncentráltam, amikor hirtelen valaki megijesztett. - Áhhh! - sikítottam fel, majd hirtelen megnyomtam az egeremen a jobb klikket, és véletlen arra nyomtam, hogy Ott leszek! Gyorsan hátra fordultam. Jól tudtam, hogy ez nem lehetett más, csak Tao. - Ezt egyszer vissza kapod! - nevettem el magam, majd álltam fel, hogy megtudjam ölelni Taot. Visszaülve a székemre, megnéztem hogy mire is szavaztam pontosan. "Nightmare in Budapest"
* Ez egy jel... * - gondoltam, és végül valóban ezt a helyet választottam a három közül. Remélhetőleg mindenki élvezni fogja. Időközben megérkezett Lara is, akinek örültem. - Sziaa! Nekem egyébként érdekesnek tűnik, és várom már - válaszoltam a lánynak, majd álltam fel a gép elől tudván, hogy nekem már megvan a feladat. 
- Neked segítsek, vagy jobb vagy mint Wang? - fordultam Tao felé.

Épp a nagyteremből indulok kifelé, ahová mostanság inkább társasági életet élni járok, mintsem táplálkozni, amikor messziről kiszúrom a hirdetőtáblán hivalkodó pergament. 

*Basszus, kiég a szemem* - vigyorgok, ahogy végigfutom az írást. 

Na. Először is el kell jutnom a Játékdobozba. 

Ezzel a gondolattal el is indulok, mégpedig az emelet felé. A 13. teremből  nyílik egy átjáró, ami a régi Neibelheim manorba visz.

A másik 2 lehetőség, Magnetownból nyílna, de kétlem, hogy Maddy örülne, ha betoppannék hirtelen a szobájába. Véletlenül látnék olyat, amitől jobban kiégne a retinám, mint Nuncika levelétől. - kuncogok magamban. 

Ezalatt meg is találom a termet, ami szerencsére nyitva is van. 

Átlépve az ajtón fura érzés vesz körül. Picit hasonlít egy zsupszkulcs utáni gyomorösszerándulásra, de pörgés nélkül. A varázslat hatása lehet. Valahogy csak össze kell kötnie két távoli helyet. 

A Niebelheim manorból kilépve egyenesen a domb alján a márvány lakónegyed látványa fogad. Megborzongok a múltkori események miatt. Végül a másik irányba indulok el. 

Tutira van itt valahol egy busz, vagy valami, amivel be lehet járni a várost. A varázslók közül sem tud mind hoppanálni, mégsem látok 300 seprűn közlekedő varázslót az égen.  

Egyelőre maradok a gyaloglásnál. A Kígyó utca felé tartok, amikor látok egy taláros emberkét, amint belép egy valamiféle fülkébe, és eltűnik. 

- Mi a fene? - szólalok meg hangosan, majd körülnézve lát e valaki én is belépek a fülkébe. Az egész úgy néz ki, mint a múltkor Budapesten a hotelben az a luftnak, vagy liftnek vagy minek nevezett izé, amivel föl le lehetett közlekedni. 

Itt is gombok voltak a falakon, mellette feliratokkal. De nem ám 2-3 gomb... Van 50 különböző gombocska csillogott a kintről rásütő nap fényében, mindegyik egy -egy Hiddentown-ban található nagyobb helyszínt jelölve. 

A 12-es gomb mellett meg is látom, amit keresek. Kígyó utca. 
Ez még mindig elég tág fogalom, biztosan van közelebbi is, de nem állok neki keresgélni, inkább megnyomom a gombot. 
Az érzés ugyanaz, mint az átjárónál. Valószínűleg ugyanazt a varázslatot alkalmazták itt is. 
Látszólag semmi nem történt, de amikor kinézek az üvegfalon már máshol vagyok. 
Épp a Kígyó utca legelejére érkeztem. Innentől már csak pár perc séta, hogy elérjem az úticélomat. 

Játékbarlang - hirdeti a felirat az ajtó felett. Kívülről alig látszik nagyobbnak, mint egy kis üzlethelyiség, de ahogy belép az ber azonnal látja, hogy ez bizony nem semmi. 
Elámulva nézem a kínálatot. Itt minden megvan, amit csak akarunk. Köpkő klubtól kezdve a mugli társasjátékokon át, emeletenként más más csodát lát a kíváncsiskodó. Végül a fegfelső szintre érek, ahol a számítógépek vannak. 
Megkönnyebbülten fedezem fel pár diáktársamat. Láthatóan ők is olvasták a levelet.
- Hali, fiatalok! Ti hogy értetek ilyen hamar ide? Ért valaki közületek ehhez az izéhez? Valami intranet kellene, ahol hálózni kell, vagy mit. 
Elmondaná valaki mi a túrót kellene csinálnom? - teszem fel a kérdéseimet.

Magabiztosságot színlelve ültem le a számítógéphez, de nem igen tudtam, hogy mit kezdjek vele. Szerencsére nem maradtam sokáig egyedül, mert Melody leült egy szomszédos géphez. Úgy figyeltem, mint a rossz diák, aki nem készült a dolgozatra és most puskázik.
Ahogy figyeltem a lányt megláttam Taot, aki felé lopakodik.
Inkább elfordultam, hogy ne lássa senki, ahogy próbálom elfojtani a kitörni készülő nevetésemet.
A gép közben zúgva indulni kezdett.
"Na legalább bekapcsolni tudtam."
Ekkor egy hatalmas kiáltás, majd egy még hangosan sikítás hallatszott mellettem. Fel voltam készülve rá, de így is össtzerezzentem. Aztán mind a hármunkból kitört a nevetés.
Persze amikor megtudtam, hogy Melody egy szabaduló szobába visz minket, kicsit elszontyolodtam. Az pont jól hangzott volna. Amennyi régi romot jártunk be és ahány csapdát oldottunk meg, nekünk sima ügy lett volna.
"Na meg bezáródni Larával egy szobába.."
És mintha csak erre várt volna, két puha kar fonódik körém aztán valaki megszólal életem holdfénye hangján, azt kérdezve, legyőzött-e a technika ördöge.
- Hát sajnos le. Elkapott és letepert. Példát vehetnél róla.
Közelebb hajolok hozzá, hogy egy csókkal üdvözöljem.
- Éppen azon gondolkodok, hogy hova vigyelek, ahova a többiek is jöhetnek. Valami mugliknak való kell, mert ugye Mugliismeret órán leszünk.
Ekkor eszembe jutott, hogy Hiddentownban milyen sok autót látok a mugliknál. Na az egy nagyon nem varázsló dolog.
A Melodytól tanulva keresni kezdtem.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

6

Sok keresésre nem adott be semmi jót, néha meg valami Netflixet ajánlgatott nekem, de nagy sokára megkönyörült nekem ez az internet vagy mi és beadott pár gokart pályát.
Diadalmasan néztem fel, amikor láttam, hogy idő közben Tia is megérkezett.
- Szia, Nővérkém. Megvan a lakás, amiről meséltél, hogy megszerzed? Ha már Melody lefoglalta a szabaduló szobát, akkor én úgy döntöttem, hogy gokartozni fogunk. Mindenki elhagyja a komfortzónát.

A hatás frenetikus volt. Melody nagyon viccesen tud sikítani. meg kellett kapaszkodnom, hogy ne boruljak fel a röhögéstől.
- Bo...bocs...bocsi, de ezt nem tudtam kihagyni - lihegtem nevetve.
Ahogy megfenyegetett, hogy visszakapom elégedetten dörzsöltem össze a tenyereimet.
- Ezazz.
Boldogan ölelem vissza. Nyúlnék Larához egy hármas ölelésért, de ő már rácsavarta magát Wangra. Azért neki is átkarolom a vállát.
- Szia Larcsi! Neked van program ötleted? Meg fogsz lepődni, de én nem temetőbe vinném a társaságot.
"Bár az is csábító gondolat."
Apropó csábító gondolat. Elegáns léptekkel befutott minden Magnás srác szerelme. Olyan tanácstalan képet vágott, hogy megint elnevettem magam.
- Jól van, figyeljetek. Majd Tao néni megmutatja.
Melody láthatóan végzett, Lara meg oda volt ragasztva Wanghoz, szóval Tia kezét fogtam meg, ahogy leültem az egyik géphez.
- Itt lent kapcsolod be - odahúztam a kezét és együtt nyomtuk meg.
- itt ami a zsinóron lóg ezt egérnek hívják. Ez a két gomb az egér két fül. Ahogy mozgatod az egeret, a képernyőn úgy mozog a fehér nyilacska.
Vittem tovább a közös kezünket. Toltam a kezünket jobbra, ment a nyíl is jobbra.
- Látod, ponfonegyszerű. A felfedező, a tűzróka, meg a króm azok böngészők. Arra jók, hogy megtaláld mi van az interneten.
(Tia ha gondolja dobhat Luckyt. Ha 10 fölött, akkor Nosferatuk révén hallott már valamit az internetről.)
- Ez leginkább információ. Most például Budapestről kell tudnivaló. Itt ebbe a fönti fehér sávba visszük az egeret. Odakattintunk. Aztán jött ez itt lent.
Most oda vittem a kezeinket. Itt már elengedtem Tiát.
- Ezekkel a gombokkal lehet betűket írni. A shift feliratút ha lenyomva tartod, akkor nagy betűt írsz. Megvan? Nekem most fürdő kell. Csóri Darman mindig hőforrásokat akar kipróbálni, de mindig lemarad róla.
A keresőt nézve felnyögök.
- Aiyah, itt csak fürdők vannak. Hogy fogok így választani?

Hálás szemekkel nézek Tao-ra, aki gyorstalpalót tart a számítógép használatáról. 

Közben igyekszem nem túl hangosak kacagni, a még mindig levegő után kapkodó Melody látványán. 

- Okés, akkor megpróbálkozok én is keresni valami programot, ami remélem tetszeni fog mindenkinek. 
A lakás? - kerdezek vissza Wang kérdésére, majd a homlokomra csapok. 
- Basszus, teljesen elfelejtettem. Nem. Még nincs meg. És még Vladdal sem beszéltem a témáról. De köszi, hogy eszembe juttattad. 

- Hm... Mit szólnátok valami jó kis helyhez, ahol lehet táncolni, bulizni, iszogatni? Ránk férne egy kis kikapcsolódás, nemde? 
Van ezen az izén valami térkép is, ahol megnézhetem hol is van a szállásunk? A környéken kéne valami jó kis hely, hogy sétálni tudjunk. Nem hinném hogy újra kapnánk limókat. 

Lássuk csak. Google térkép... Ez lesz az. 
Budapest, Ritz hotel. Oké, eddig megvan. Bakker. A környeken egy csomó diszkó, meg mindenféle szórakozóhely van. 
*Mit szólna vajon a banda egy kocsmatúrához? Ránk fér már egy jó kis lazítás. Meg néhány kortyocska*. - pislantok Wang felé. 

- Na azt hiszem nekem megvan a programom. - jelentem ki. Szervezek egy igazán görbe estêt a csapatnak.

A 2.emeletről jövök le éppen. Egy ideje járok a Párbaj terembe gyakorolni. Mikor mit, van amikor pálcával a varázslatokat, máskor a kitéréseket és védekezést. Volt, hogy ájulásig hoponáltam és a hideg kövön tértem csak magamhoz percekkel később. Máskor kardot vagy más halandó, mugli fegyvert ragadok és azzal harcolok a mágikus bábuk ellen.
Egyvalami azonban minden egyes alkalommal egyforma. Szinte lemerülésig hajtom magam. Mindig elmegyek a határig és kisajtolok magamból egy picivel többet.
Talán ez nem egészséges de úgymond nem érdekel a dolog. Nem mintha bárki is tudna róla, hogy mit csinálok.
Az idő kellemes odakint így nem hopponálva megyek vissza a szobámba, de hogy őszinte legyek erőm se igazán lett volna hozzá.
Így maradt a séta. Bár pont azon gondolkozok, hogy lehet kis kocogást kellene kierőltetnem magamból amikor szemem sarkából észre veszek egy szivárványszínű pacát.
- Mégis milyen lény képes szivárványt hányni? Na meg pont a Hirdetőtáblára! - motyogom magamba miközben odafordulok.
- Jaaaa. - szólalok fel hangosan mikor a papír elé érek és normálisan eltudom olvasni. - Ez csak Miss.Asztalra tenném.... - mosolyodok el a szövegen miután elolvastam.
Mivel hót izzadt voltam így szépen vissza battyogtam a Koliba ami igazából egy Hotel a házunk tagjai számára. Jól esett az a 10-15 perc séta. Persze ha siet az ember akkor ezt az időt szépen le lehet redukálni súlyos percekkel. De én ráértem, na meg erőm sem igazán akadt.
A tusolás jól esett és tovább is húztam kicsit... Ezt követően szépen vissza megyek a szobámba és felkapom a ruhám. Egy farmernadrág ami szép kék színű. Nem kaptatott vagy szakadt ahogy a mai divat hozza. Pont, hogy annak az ellentéte. Felülre egy snasz egyszínű szürke pólót veszek fel ami ami “V” nyakú. Meg egy farmer kabátot ami hasonlóan kék színű mint a nadrágom.
Időközben letoltam egy Energizáló bájitalt. A pihenést nem helyettesíti, de most pihenni sincs időm igazán. Szal pont megteszi. Majd alszok este vagy 6lábbal a föld alatt Tao egyik remekműjében.
Mivel a Hableányt ismerem és már kellő energiával és állóképességgel rendelkezem oda Hopponálok.
Pár tábla jelzi mit merre lehet találni, de ezekbe nem igazán bízok. Nem mintha nem tudnék azonnal ide jutni ha netán eltévedek, leszólítok egy helybélit aki pont előttem haladt el.
Pár perces szóváltást követően már teljesen eltökélve indultam meg a Kígyó utca felé ahol a Játékbarlang is található.
Nem kevés percembe telt. Sőt
- Tempus. - mondom megállva egy pillanatra.
- Hogy a jó életbe! - mérgelődök ami hatására érdeklődő tekinteteket kezdek el vonzani magam felé.
Már vagy 1 órája sétálgatok itt.
Még vagy 30 percbe telt mire elértem a kitűzött célom.
Benyitva a kis épületbe, szépen de már nem meglepő módon kiderül, hogy a kicsi nem is olyan kicsi. Már már inkább hatalmas és óriási.
* Hát nem a méret a lényeg. * gondolom magamba egy mosoly kíséretében.
- Sziasztok! - érek oda a többiekhez és köszönök nekik.
- Látom, ti is olvastátok a mi kis virágszálunk üzenetét. Komolyan mondom, hogy fogalmam sincs mi jár annak a szőkének a fejében. - motyogom köszönés után.
- Szia életem! - lépek oda Tiához és ölelem át őt. Egyik kezem a derekára a másik meg az alfelére téve s finoman belemarkolva finom formájába.
- Na ez már hiányzott. - teszem hozzá egy csókot követően.
- Na de ti, hogy haladtok sikerült valamit összehozni? - kérdezem a kis műveletemet követően. Ám a kezem még mindig a párom fenekén pihentetem. Hiszen tök jó helyen van ott.
Ahogy nézem a gépeket és felmérem a helyzetet szépen elkéstem a többiekhez képest.
Kissé szomorúan engedem ez a feneket és ülök le  a számítógéphez.
A készüléket ismerem, szerencsés vagyok a mugli barátok miatt. De nem kezelem profin a gépet. Így jó néhány percbe kerül mire eljutok oda ahova gondoltam. Percekig nézegettem BP. térképét.
- Na megvan! - döntöttem el és megállítottam az egeret a Margitszigetnél.
- Ide elnézünk! - jelentem ki és ellenszegülést nem tűrök. Bár nem mintha érdekelne, hogy nem tetszik vkinek éppen.

Tia nagyon jó diáknak bizonyult. Azonnal ráérzett a dolog mikéntjére. Na és amit kitalált
 - Óh, az biztos, hogy bulizni fogunk. Nagyapa boltjában még mindig ott van behűtve a kígyós bor, amit sosincs időnk meginni Larával.
Aztán lefagyott az arcomról a mosoly.
- Táncolni viszont nemigen tudok. Legfeljebb a lándzsás harc megy, ami hasonlíthat arra. Úúúú, Te tudsz? - Fogom meg Tia kezeit. - Melody? Wang? Kell órákat vennem. És nem karórákat, hanem tánc órákat. Tiao wu!
Nekiálltam az én szerényes tánctudásomat mutogatni köztük, amikor megjelent Darman és úgy markolászta Tia fenekét, mintha ott se lettünk volna.
- Nem is tudom melyikük helyébe lennék szívesebben - súgom Melodynak, aztán összerezzenek, mert ezt csak gondolni akartam.
"Aiyah, most mit gondolhat rólam? És zavarja-e, amit gondol rólam?"
Belegondolva elég régóta tetszettek fiúk meg lányok is. Csak a Shangri-Laban semmilyen fajta vonzalom nem volt megengedett.
Emlékszem mekkora patáliát csaptak, amikor rám nyitottak az egyik fiúval.
Pedig alig történt valami. Persze, öleltük egymást és senkinek se a saját szájában volt a nyelve. De ez még nem olyan nagy cucc.
- Aki ennyire nem képes uralkodni magán, az sose lesz képes uralni a mágiát. Ha így folytatod, semmi nem lesz belőled, Hu Tao! Semmi! Mássz fel a szégyen oszlopra! Hajnalig azon fogsz állni.
A szégyenoszlop tíz méter magas és túl keskeny, hogy két lábbal elférjenek rajta. Azon kellett állnom, amíg az egyetlen vágyam az nem lett, hogy jó harcos legyek és a hazámat szolgáljam.
Meg is tanítottak. Óh, de még mennyire, hogy meg.
Megtanítottak hazudni.
Mindennek az eredménye ott állt most a többiek között kicsit zavartan. Szerencsére Darman azonnal mutogatni kezdte, hogy mit talált.
- Muti, hova megyünk? Ahh ez jól hangzik. Nézzd én mit találtam!
Kézen fogtam és odavittem a gépemhez, ahol a Széchenyi Fürdő weboldala díszelgett. A kutakodás azt mutatta, hogy ez a legjobb.
- Ha lehet hinni az internetnek, ez a legjobb hőforrás a környéken. Úgy döntöttem, hogy ez már jár neked.
Majd a sógornőmhöz fordulok.
- Na és te, Lara? Találtál valami jót?

Kérdésemre konkrét választ nem kaptam Taotól, de ahogy segített Tiának, láttam, hogy ő bizony sokkal jobban ért a számítógépekhez mint Wang. Időközben Wang, Tia, és Tao is kitalálta hogy hova fognak minket vinni. Tia bulizni visz minket, melynek hallatára még jobb lett a kedvem. Amikor Tao megemlítette a lándzsás harcot, mosolyogni kezdtem, majd amikor a nevemet mondta akkor próbáltam egyből komoly arcot vágni. - Én szívesen megtanítalak táncolni, habár...biztos vagyok benne, hogyha meghallanád a zenét akkor menne minden magától. De hogy ne érezd magad rosszul, akkor is tanítok majd neked néhány szupcsi táncmozdulatot! - egyeztem bele mosolyogva, miközben Tao elkezdte mutatni nekünk, hogy ő hogyan is tud táncolni, egészen addig ameddig meg nem jelent Darman.
Tao megjegyzésén mosolyogtam egyet, és bárhogy is próbáltam összerakni egy értelmes mondatot magamban, nem sikerült. Nem szerettem volna Taot még kényelmetlenebb helyzetbe helyezni, így kussban maradtam, és figyeltem hogy Darman milyen helyet talált nekünk. - Úúú, a Margit-sziget az igencsak szép hely Budapesten! - tetszett Darman ötlete. 
Eddig mindenkinek sikerült valami érdekes helyet találnia, aminek örültem, hisz egyet jelentett;egy igazán jó tavaszi szünetet egy igazán jó társasággal.

A szobámban fekszem az ágyon, de valahogy megihletett a dolog, hogy a nagyterem felé vegyem az irányt, így egy nagy levegővétellel egybekötve felkelek, és elindulok a nagyterem felé. Útközben van időm gondolkodni, és élvezni a körülöttem lévő látványt, amit a mai napig nem tudok megunni. Ahogy lassan teszem a lábaimat egymás elé, körbenézek a tájon, elmosolyodok. *Még mindig elismerésem Norináék felé, hogy milyen szuper helyet találtak az iskolának. Ennél jobbat nem igen lehet a környékben sem.* Mivel nem sietem el, így kellett egy 20 perc, mire fleértem az iskolához, ahol a bejáratnál egy eléggé giccses írás virít, amiből Nuncikus írására következtetek. És úgy tűnik, nem csak én vagyok az egyetlen, aki ott van.
- Sziasztok. - köszönök oda, majd Wangra nézve kicsit sajnálkozós hangnembe sózlallok meg. - Ha jól látom, a tanci kirándulást szervez megint Budapestre. Csak jó lenne, ha nem lennének hasonló balesetek, mint ezelőtt. 
Szóval egy saját helyet ki kell választani, ahová saját magunk visszük körbe a többieket? Mi a szösz? *Ideje elindulni a Játékdobozba.* Gondolom, és sietősre veszem a lépteimet. Útközben azon gondolkodom, mi is legyen az úticél, mi az, amit az Internet világában lehetne keresni. Ameddig még mugli iskolába jártam, addig egy két alapvető dolgot használtam rajta, de annak nem most volt az ideje, de a tudásomat fel tudom eleveníteni legalább a megfelelő helyen. Belépve gyorsan elfoglalom az egyik gépet, és hangos gépelésbe kezdek. 
- Hmm, vajon hová is kellene elvinni a többieket. Igen.. Nem. - motyogok magamba, miközben a billentyűzet hangosan kopog az ujjaim alatt, az egér hangosan klikkelgetődik és gördül. - Vajon mennyire lenne unalmas? Talán be is alszanak közbe, De mégis jó ötlet lenne, de annyira mégsem. Áááá megvan! A Halászbástya tökéletes lesz! 
Az utóbbi két feliáltásam igencsak hangosra sikerült, így sajnálkozva nézek rá a többiekre, jelezvén, nem volt szándékos a hangoskodás. 
- Ne haragudjatok, kissé belelendültem a keresésbe. Sikerült találnotok valamit, mert annyira azért nem figyeltem?

Időközben Helen is befutott. Ahogy néztem csak Alric meg Daniel nem jelent még meg. Bár belegondolva utóbbi nem is tudom milyen progit szervezett volna. Gőzöm se volt, hogy mi a legjobb hely a magyar fővárosban arra, hogy a sarokban állva morcosan nézzünk.
- Szia Helen! Mizu?
Érdeklődve figyeltem, ahogy erősen koncentrálva gondolkozott, hogy hova vigyen minket. A végeredményen elmosolyodtam.
- Úú azt hallottam, hogy a Halászbástya a város egyik legszebb része. Amúgy igen, azt hiszem mind választottunk, Larát kivéve. Ő azt hiszem Wangot választotta - teszem hozzá halkabban.
A hangomat visszaemeltem és úgy folytattam.
- Amúgy elég lesz ennyi program? A tavaszi szünet jó hosszú, és ha valami hülye nem rángat el minket a nyakláncunkon fogva, akkor végig ott leszünk.

A hirdetőtábla tejes színében pompázott amikor a klubhelységbe érkezett. Ahogy közelebb ért, ismét világos lett számára, hogy nem lesz egy nyugis vakációjuk.
Gyorsan felidézte magában a legutóbbi budapesti látogatást, amikor a Hősök terén egy csapat kokeró betámadta őket, a rendőrök meg persze őket akarták még előállítani. Aztán egy korábbi emlék, amikor a mentorával utaztak át Magyarországon ideiglenes törzshelyet keresve, de aztán szembesültek az adózás és a politikai rendszerrel. ~Hát igen. Akkoriban még voltak furcsa dolgok... Többek között ezért is jöttünk el.
Gyorsan összecihelődik, majd ismét leérve ujjával rábök a rendeltetési helyre. Párszor rákoppint és megpróbálja memorizálni, majd kiviharzik az ajtón.

Az út viszonylag sima volt, Hamar megtalálta a helyet. A temetőtől hazafele átvágott a kígyó utcán így emlékezett a helyre. Igaz, akkor már egy teremtett lélek sem járt az utcán.
Ahogy belép a helységbe, szinte minden társát itt találja.
- Öhm... sziasztok!
Tétován áll még egy darabig, Zavartan nyitja zárja az öklét, majd leereszti válláról a táskáját és odamegy az egyik szabad géphez. Szórakozottan játszik a kurzorral, míg a böngésző homokórázása fut. Miután megjelenik a kereső, bepötyögi a legelső dolgot ami eszébe jut. A helyet, ahova mesterével mentek, amit kutattak. Ugyan nem teljesen Budapest. Miért ne lehetne? Max buszozunk kicsit. Ezt az energiát érezni kell mindenkinek!
Bepötyögi a keresőszavakat a keresőpanelbe. majd ismét a homokórázás.
-Gyerünk, gyerünk keress már! Kicsit erélyesebben rányom az enterre.
Szinte parancsszóra azonnal meg is jelennek az adatok a kijelzőn, és néhány kép is a felső részben.
-Ezaz!
Hátradől és pásztázni kezdi a szövegeket. Persze az általa ismert infók a helyről nincsnek fent itt.
Hátrapillant, hátha meglesheti hogy a többiek miket találtak ki. Melody épp az időt kifogásolja. Nem is tudja miért, csak kiszalad a száján.
- Sátrazhatnánk. Tudok egy jó helyet.

Mialatt én teljesen el voltam foglalva azzal hogy teljesen elcsesszem Wang tökéletesen beállított haját és hogy egyre hosszabb és szenvedélyesebb csókokat adjak neki, addig a többiek szorgalmasan pörgették a netet. Én kb a gép bekapcsolásáig jutottam el. Ez úgy igazából nem zavarna, de mégis mivel éppen elkapom Tao mondatfoszlányát. Csak én nem válsztottam még programot. Jah meg akik csesztek megjelenni. De őket hagyjuk. Az azert kínos, hogy a többiek komolyan veszik a feladatot, én meg ignorálom.
Lemászok az imádnivaló barátom öléből és megnyitom a 'chrome' nevű appot, oldalt, programot vagy nemtudom mit. 
~oké szóval... Nem vészes. Pár éve álmomban is könnyen használtam ezt.
Begépelem a; budapest, izgalmas és programok szavakat.
Találok egy csomó unalmas és random dolgot, meg párat a többiek ötletei közül. Pár perc monoton kattingatás után végre találok egy szimpatikus helyet. 
~Budapest Roller Disco
Hmmm görkorival, éjszaka bulizni? Kissé bizarr de mindenképp egy teljesen új elmeny lesz a társaságnak. Végülis... 
Kimásolom a hely nevét és címét és egy 'miert ne?' mosolyt küldök Wang felé. Nehezen tudom őt elképzelni cuki görkorikkal. 
Visszafordulok a számítógéptől a többiek felé és igyekszek újra bekapcsolódni a beszélgetésbe.
- Hogy én Wangot? Teljesen igazad van kedves Tao. Mindazonáltal nem utasítanám vissza a kígyós pia megivását pesten. Ha a Mandarin megmérgez minket, akkor legalább együtt nyiffanunk ki. Na azt a sztorit egy életig magyarázhatja az arkhanum

A nagy keresésem végén Tao érdeklődik. 
- Szia Tao. Minden rendben. Mit ne mondjak, örülök, hogy egy újabb Pesti kirándulásra megyünk el, remélem nem lesz semmiféle probléma, mint ezelőtt. Bár unalmas lenne, ha minden tökéletes lenne, nem? - kérdezem a lánytól kissé idegesen, majd a lányhoz közel hajolva kissé nevetve mondom a következőket. - Örülök, hogy tetszik az ötletem. Azt hittem, valamilyen temetőbe viszel el minket, ha már annyira oda vagy a témáért. 
Időközben hallom Alric türelmetlenkedését, majd odalépek hozzá. 
- Hé, ne legyél már ennyire agressszív. A következő az lesz, hogy felgyújtod a gépeket, mi? - veszem kissé poénosra. - Nem rossz a sátrazás sem. Azt össze lehetne kötni a Margit szigettel, nem? 
Úgy tűnik, én vagyok az egyetlen olyan, aki nem igazán szeret se buliba, se semmilyen diszkóba eljárni, de hát ha egyszer muszáj lesz, akkor muszáj lesz. 
- És hol van Daniel? Nehogy már ő maradjon ki a buliból? Vagy elég volt neki az előző budapesti megrázkódtatás? - kérdezem kissé aggódva. Valahogy nem olyan a kapcsolatunk, mint ahogy eddig volt. Mintha kihűlt volna újra. - Remélem nem gondolta meg megint magát, hogy fogja magát és lelép az iskolából. 

Ahogy Lara leszállt rólam végigsimítottam a vállát majd a karját, hogy az ujjaink összeérjenek. Még dobtam neki egy puszit, aztán visszafordultam az internet felé.
Elég program lehetőség volt még vagy három kirándulásra. a Gokart mellett a paintball is tetszett, meg a lézerharc. De láttam repülőgép szimulátort is.
"A muglik egészen sokat fejlődtek."
Találtam virtuális tevefarmot, meg rengeteg képet macskákról. Éppen egy Harry Potteres szerepjáték fórum regisztrációs felületét böngésztem, amikor a szemem sarkából láttam, hogy Lara mit talált.
- Látom nem elég, hogy beléd estem. Te a hasraesésemre is kíváncsi vagy - nevettem.
Ahogy bólogat arra, hogy engem választott egy ismeretlen melegség járt át. Olyan volt, mint az othon melege.
- Hát nem tudom, Helen. Én megspórolnám a borsólevest a nyakamból. De igazad van. Olyan, hogy nincs balhé, az nem szerepel a szótárunkban.
Abban biztos voltam, hogy emlékezetes kirándulás lesz.

Büszkén figyeltem Wangot, aki egészen belejött az internetezésbe. Meglepett, hogy a többség ilyen jól kezeli a technológiát.
Lara megjegyzésén jót nevettem.
- Hát az biztos. A Varázsvilág jövője odaveszett, mert a csajok halálra itták magukat kínai kígyóborral. Már csak azért kedvem lenne megcsinálni, hogy milyen röhejesen hangzik.
Ahogy Helen a fülembe súg bátorítóan rákacsintok.
- Eszembe jutott nekem is, de minket ismerve valami felrobban. Én meg sírokat nem rongálok. Jó lesz helyette egy kis pancsi.
Szegény piszkosul hiányolta Danielt. Ahhoz képest, hogy Daniel.
"Na jó azt el kellett ismerni, hogy ügyes kiskukta a srác."
- Ha nagyon félsz emiatt, akkor kérdezd meg nagyapát. Vagy, ha bevállalós vagy, akkor konzultálj a csészével. Tényleg, valaki utánanézett már, hogy mi lesz a következő óra anyaga?
Amíg a választ vártam elgondolkodtam, hogy vajon kivel alszok majd egy sátorban. Wang Larával lesz, az biztos.

Egy házimanó jelenik meg mellettetek, és vékonyka hangon mondja:

- Miss Aletta kéri a fiatal hölgyeket és urakat, hogy ha sikerült megtalálniuk az úticélokat adják oda Wilkynek, aki elviszi a kisasszonynak. 
Egyébiránt jó tanulást, és szórkozást kíván a tavaszi szünetig mindenkinek! 

A manó a közlendője után türelmesen vár, hogy összeírja valaki számára a kiválasztott helyszíneket. 

(Az első aki ezután hsz-t ír, írja össze miket találtatok. Ezen kívül mindenki jöhet még egy záróval ha akar, és holnap este zárom a játékot.)

Ahogy hallgattam a többiek beszélgetését, hirtelen egy cuksi manó jelent meg köztünk, aki vékony hangon szólalt meg, ami még aranyosabbá tette a kicsi lényt. Picit vártam, hogy valaki megelőz-e engem, de nem így volt, szóval fogtam egy papírt illetve egy tollat, és a következőt írtam a papírra: 

Kiválasztott helyszínek
Tia; A Ritz hotel környéken egy tetszőleges diszkó
Darman; Margit-sziget
Tao; Széchenyi Fürdő
Helen; Halászbástya
Alric; Sátrazni visz minket
Lara; Roller Disco
Wang; Gokart pálya
Melody; Nightmare in Budapest


Megszámoltam hogy nem-e hagytam ki senkit, majd a papírt átnyújtottam a kis manónak mosolyogva. 
- Szerintem szuper programok várnak ránk - közöltem.

A tanárnő biztosan figyelt minket, mert ahogy az utolsó programot is eldöntöttük egy házimanó jelent meg. Lányosabb a hangja mint az eddigieknek, szóval biztos ő is csajszi. De nagyon kis ari volt.
- Ni hao, Winkly! Te Aletta tanárnő manója vagy, ahogy Blinky McGalagony professzoré, Colin a Blackthornoké és...Tia, a te manódat hogy is hívják? Twinky vagy valami hasonló, ugye?
Fordultam vissza a lányhoz. Csak egyszer hallottam a nevét, de nem jegyeztem meg. Nem szép dolog, tudom. De hát ez a manó dolog is elég új. Pár hónappal ezelőtt, csak Colint ismertem.
Kezdtem elkalandozni.
'Aiyah, éhesen nem tudok koncentrálni."
Elhatároztam, hogy Tia válasza után elmegyek a parkba valami nasiért. Ott nagyon jó kajálós helyek vannak.

Amint megjelent a kis manó, kedvesen üdvözlöm. 
- Szia Wilky! Rég láttalak! Mondd meg légyszi a tanicinéninek, hogy Tia egészen pontosan egy kocsmatúrát szervez. Tudod, megyünk kocsmáról kocsmára, körbenézünk, és ha valamelyik tetszik, ott leragadunk kicsit
Amúgy üdvözlöm Tichy-t. 
- Ő az én manóm. Vagyis a személyes manóm. Odahaza a Prince kastélyban 37 manó van összesen. Ők most a birtokra, és a füvészkertre felügyelnek, illetve az üzleti ügyeket intézik. Ha valamiért kellenék Tichy jön hozzám. 
Jut is eszembe! Valamikor elmehetnénk mindannyian a Prince birtokra. Szerinted tetszene az ötlet a többieknek? - élénkülök fel kissé a gondolatra.

- Kinek van kedve egy kis sétára? Kiderítettem melyik lesz a kis kecóm Hiddentown-ban, Bár kulcsom még nincs, de meg akarnám nézni legalább kívülről. Jön valaki?

Ahogy Tia a manók számát említi, elkerekedik a szemem.
- Harminchét?! Mármint egyszerre annyi? Az rengeteg. Mekkora a Prince kastély, ha szabad tudni?
Közben felálltam a székemből és kinyújtóztattam az elzsibbadt lábaim.
- Ha sikerült kirúgdalni Rosalynd nénit onnan, akkor majd ti is megnézhetitek a Blackthorn Manort. Ott nem volt manó. Csak egy-két emberből álló személyzet. A többit varázslattal csinálták apáék. Colin Rosalynd néni manója volt. Nem tudom  volt-e neki több is, de csak ő kísérte. Nem adott neki nevet, csak Manó volt. Nekem ez nem tetszett, és úgy találtam, hogy a Colin illik hozzá. Nézzétek el, hogy nem annyira házimanós. Csak három éves voltam.
Átöleltem Larát és adtam egy puszit a fülére.
- Na de Tia engem érdekel hol lesz a lakásod. Érdemes tudnom, hogy hova menjek tanácsért, ha eltévedek az éjszakában. Ha érted mire gondolok.
Őt szívesebben kérdeztem, mint Vladot vagy a Mandarint.

Játékban részt vett karakterek:
Wang Blackthorn :5+2+2+2=11KP
Melody Moonlight :5+2+2+2=11KP
Hu Tao :5+2+2+2+2+2=15KP
Lara Lestrange :5+2=7KP
Tiara Prince :5+2+2=9KP
Dragneel Darman :5KP
Helen Green :5+2=7KP
Alric Maggot :5KP
 
Házpontok:
Auctoritas: 15pont
Khimeras: 15pont
Favoritus: 10pont