156. A káosz kezdete - Az Egyiptomi kaland

Ahogy mindenki megfogta a zsupszkulcsot, egy hirtelen rántással, és gyors megérkezéssel huppantok le puha szőnyegre. Érdekes módon a mostani utazás alkalmával nem érzitek rosszul magatokat, ami eléggé meglepő. Felkelve a puha szőnyegről, egy szépen berendezett, egyszerű helyiségbe kerültök: a falakon színes falfestések vannak, amik régi hieroglifákat ábrázolnak; a szőnyegek a lehető legfinomabb szövetből készültek; kis ülő párnák veszik körül a díszes, jól megterített asztalt, aminek az asztal főjénél egy keszke szakállas, jól fésült, barnás bőrű férfi ül, aki meglátva titeket elmosolyodik, feláll és mélyen meghajol. 
- Üdvözöllek Titeket - egyenesedik fel fülig érő mosollyal. - Ahmesz Juszuf vagyok, örülök, hogy eljöttetek. Imáim meghallgatásra találtak, hiszen szívességet kérnék Egyiptom nevében is tőletek. Gondolom hallottatok a régi csapásokról, amik közül egyel találkoztatok. De nem is kertelek tovább, a tárgyra térek: a szomszédos utcákban sáskajárás van, illetve valami oknál fogva vadállatok támadnak folyamatosan a városban lévő emberekre. Segítsetek valahogy megakadályozni a bajt. 
Tapsol kettőt, mire manók jelennek meg, és teszik az asztalra a különleges helyi ételeket, mint például a padlizsán krémet, a csicseriborsós krokettet, hosszúkás fűszeres húsgombóc, Jutás leves, valamint Baklava sütemény. 
- Falatozzatok nyugodtan, és ha kérdésetek van, tegyétek fel nyugodtan. 

Folytatòdott Wang 'tùl szèp ahhoz, hogy igaz legyen' kalandja.
Bűzlött az egèsz. Ès nem a padlizsànkrèmre gondoltam.
Ki ez az alak? Mièrt kerülte meg az Arcanumot? Ès csak mert egy règi mùmiàval is meg akart ölni a nènikèm, mièrt lettek csapàsok Egyiptomban? Ilyen kèrdèsek fogalmazòdtak bennem, de hangosan ennyit kèrdeztem:
- Pontosan mikor kezdődtek a csapàsok?

Ahogy megfogom a zsupszkulcsot felkészülök a legrosszabbra. De legnagyobb meglepetésemre simán és puhán landolunk.
Szembe velünk egy ember, aki Juszufként mutatkozik be. 
*Az nem török név?*-gondolom, de elvetem a gondolatot. Inkább arra figyelek amit mond. Sáskák, és vadállatok. Fantasztikus. 
-Ha a történelmi tudásom nem csal, akkor annakidején a népedre büntetésül csapott le az izraeliták, vagyis zsidók Istene, amiért a fáraótok sokszori figyelmeztetés ellenére sem engedte el a zsidók népét, hanem sanyargatta és rabszolgaként bánt velük. És minden csapás előtt elküldte az Úr az ő szolgáját, Mózest a fáraóhoz, hogy megkêrje, engedje el a népét. 
Talán először azt kellene kideríteni vajon nem e ismétli a történelem ömmagát? Követett e el a mai Egyiptom fáraója valamit? Van e neki ellensége? Ha ez egy varázslat, amit így sejtek, azzal hogy ész nélkül gyilkoljuk a vadakat, és lepkehálóval hajkurásszuk a sáskákat, ennek itt nem lesz vége. 
Az okokat, és a varázslat kibocsátóját kell megtalálnunk. Nekem ez a véleményem. - jelentem ki.
-Egyszerre kezdődött e két csapás? Volt bármiféle figyelmeztetés, jel a kezdete előtt? Ezek fontos kérdések lehetnek.

Az érkezés meglehetősen puha volt.
Itt felvetült bennem kérdés gyanánt, hogy végre valahára a képességem okán nem fogom rosszul érezni magam az ilyen utazások során.
Majd rá kellett jönnöm, hogy a puhaság a szőnyeg okán érződik bár a rosszullét messze került tőlem s a többiektől is ahogy látom.
A házigazda Juszufként mutatkozik be.
* Ahmed legyek ha ez nem egy török név. * jut eszembe a gondolat.
De igazából mindegy. Hiszen bárki lehet bármilyen nemzetiségű, ha bevándorol az adott országba, kitölt bizonyos papírokat s ott él x ideig.
Anya mondta, hogy az egyik távolabbi rokona így lett amerikai, s közben semmi köze sincs az országhoz a születési helyéhez vagy éppen a gyerekkorához.
Így lehetséges itt  is ez a helyzet. Ennek okán annyiba is hagyom a nevet.
Az ételek érdekesek, a húsgombóc felkeltette az érdeklődésemet s míg a pasi beszél én kiveszek egyet egy tányéron s kézzel szép kicsiket harapva megeszem, elnyammogom.
Addig elmondja, hogy sáskajárás van meg vadállatok.
- Ugye nem az őrjöngő ötössel van dolgunk? - bukik ki belőlem.
Bár rögtön lesütöm a szemem s átkozom magam, hogy inkább egy böfögés jött volna elő mintsem ez a baromság.
Szerencse, hogy Wangnak és Tiának több esze van.
Jó kérdéseket tesznek fel.
- Most is vannak fáraók? - fordulok a lány felé kitágult szemekkel.
Életembe nem gondoltam volna ezt igazából.
- Tiának igaza van, jó lenne a kiváltó okot megszüntetni. Ám addig is nem lenne jó hagyni a csapásokat, hogy tönkre tegyék a muglik s varázslók világát míg megtaláljuk a forrást. - vetem fel a gondolatomat miután átrágtam magam a 2 kérdésen amit a társaim tettek fel

Már felkészülve álltam ahogyan a zsupszkulcs elindult,de úgy néz ki ez jobban volt megbűvölve vagy csak én kezdek hozzászokni a hatásához mert nem estem hanyat. Viszont az emberre akivel szembe találtuk magunkat már kicsit gyanusan néztem.Itt nekem nincs jó előérzetem, és nem csak azért mert valaki túlságosan is szeretni a bibliát olvasni és szeretné a könyvet megismételni. Nem voltam különösebben éhes tehát csak egy kicsit ettem,és feljegyeztem magamnak,hogy majd keressek fel recepteket innen is. 

-Nekem itt valami furcsa zavarja az előérzetemet. Ez valamiért direkt tűnik olyannak mintha maguk a csapások valamiféle...Rejtett üzenetek vagy elterelések lennének valamiért.De engem is érdekelne a válasz tia és Wang kérdéseire. 


Adom a saját készpénzemet a többiek gondolataihoz.Nekem valami itt nagyon illúzióra és megtévesztésre utal,csak még nemtudom eldönteni,hogy mi.

Eltűnődtem a többiek kèrdèsèn. Megettem mèg egy hùsgombòcot, majd a többiekhez fordultam.
- Tudtommal Kleopàtra volt az utolsò fàraò. Utàna a Ròmai birodalom gyakorlatilag bedaràlta Egyiptomot, ès megszűnt a fàraòk uralma. De Helen a szakèrtő ebben, biztosan pontosìt.
Kèrdőn nèztem a lànyra. Remèltem, hogy a gyakori bùskomorsàgàbòl kibillenti, ha a tudàsàval büszkèlkedhet.

Meglepődök, hogy semmi mellékhatása nem volt a zsupszkulcsnak. *Fura. Ennek nem kellett volna rossznak lennie?* Teszem fel magamnak a kérdést. Kicsit fura a fazon, és a hely is, olyan furcsa szagok ütik meg az orromat, ami miatt kicsit elkezdek émelyegni. Lehet, ez a furcsa időjárás, vagy az ételek, vagy nem is tudom. Oda lépek az ablakhoz, és mélyet szippantok a friss levegőből, miközben hallgatom a vendéglátónkat, illetve hogy a többiek bombázzák őt a kérdéseikkel. Vajon tényleg mi lehetett az indok, ami miatt megint ide fajultak a dolgok. 
- Nem is tudom, hogy egyáltalán miért pont mi lettünk felkérve? Miért nem tapasztaltabb varázslók vagy boszorkányok lettek felkérve, miért mi, mint tanulók? - zúdítom én is a kérdéseimet Juszuf felé. - Valahogy nem áll össze a kép. És mik azok a golyók, vagy valamik, amik a cipellővel lettek nekünk elküldve?
Csodálkozom is, hogy erre senki nem kérdezett rá. Feltéve, hogyha a vendéglátónk küldte személyesen, vagy nem esetleg valamilyen szolgája.

Úgy tűnik Helen nem igazán akarja a tudását csillogtatni a varázsló Egyiptomról. Inkább kissé émelygőnek tűnik. Talán a zsupszkulcs miatt? Bár ilyen kényelmes landolásunk nemigen volt még.
Amelyett, hogy Wang kérdésére válaszolna, inkább ő is nekiesik vendéglátónknak a kérdéseivel. 
Így végül én fordulok Wanghoz. 

- Valóban. A mugli Egyiptomban ma már leáldozott a fáraók korának, azonban a varázsló Egyiptomban teljesen más a helyzet. A jelenlegi fáraót Nitrocris-nek hívják. Alig 15 éves, ám zsenge kora ellenére mélyen tiszteli őt az egyiptomi varázslók közössége. Valójában egy nagyon kedves, gyönyörű ifjú hölgy, akinek a világ terét kell a vállán hordoznia, mégis messzeföldön híres vidámságáról, és jó humorérzékéről. 
Azt gondolom, ő maga kérethetett ide bennünket, valószínűleg megelőzött bennünket a hírünk. - biccentek vendéglátónk felé, várva, hogy vajon jók e a megérzéseim.

Juszuf elégedetten bólint, ahogy a társaság kezd "kényelmes" lenni, majd miután befejeztétek a kérdések feltevését, leül az asztalfőre, iszik egy korty teát, majd belekezd. 
- Hogy szépen, egyesével válaszoljak a kérdéseitekre. A csapások körülbelül 1 hónapja kezdődtek, de akkor csak olyan kis mértékben jelentek meg, hogy nem is igen foglalkoztunk vele. Majd egyre sűrűbben, és többször fordultak elő a gondok, körülbelül akkor, amikor a Magnetarionban is a béka invázió volt. A két csapás körülbelül 2-3 nap különbséggel kezdődött, először csak pár állat pusztult el a vadállat támadás következtében. De most, hogy visszaemlékszem, előtte lévő nap egy hatalmasat dörrent a város szélén, és kezdődtek el a gondok. - mondja, miközben aggodalom ül ki az arcára. - És valóban így van, a kisasszony jól tudja, hogy a mostani fáraónk nagyon jó lelkű, a nép is szereti. Én csak arra tudok gondolni a fáraóval együtt, hogy valakinek vagy valaminek nagyon is szúrja a szemét a természete, és ezáltal akarna bosszút állni. Valamint azért kértelek fel titeket, mivel a tudásotok sokkal jobb, mint akármelyik fiatalé, sőt kalandvágyóak is vagytok tudtommal. 
Ahogy befejezi, a csukott ajtón keresztül egy szolga rohan be, siet oda a vendéglátótokhoz, majd súg valami a fülébe. Juszufnak kicsit elkerekedik a szeme, majd a szolgát elintve lép oda az ablakhoz. Érezhető a kétségbeesés, amit egy nagy, mély levegővétellel jelez felétek. Az utcáról kiabálásokat és sikításokat hallotok. 
- Baj van. - mondja a csendet megzavarva. - Egy fekete csuklyás idegent láttak a város szélén, aki megint egy hatalmas mormogás kíséretében sáska hadat indított el a terményekre, vadállatokat az utcákra. Siessetek, segítsetek megállítani ezt az idegent, talán az ő elfogásával véget vethettek a szenvedéseinknek. A fáraó pedig kifejezetten kihangsúlyozta azt, hogy élve fogjátok el. Amiket a cipőben találtatok, egy kis időre védelmet nyújtanak a csapásokkal szemben. Mindegyik egy egy ragógumi, ami az adott személy védik körülbelül 2 támadás erejéig. És most menjetek az ottani utca végére. 
Mutat nektek kicsit messzebbre, ahol lájátok, hogy az emberek nagyban menekülnek és tódulnak a csapások elől.

Egy darabig csak emésztgette ma hallottakat meg a feltálaltakat.
Furcsa belegondolni, hogy a földnek még vannak olyan vidékei, ahol gyerekeket ültetnek trónokra. Olyan ókorian hat.
"Bár igaz ami igaz, egy 15 éves gyerek valószínűleg jobban átérzi a mai emberek problémáit, mint az Arcanumban ülő vénemberek." - Futott át az agyamon, de hangosan nem mondtam, mert ki tudja kik hallgatóznak. Így maximum Tiának okozhatok vidám perceket.
Már éppen kérdezni akartam, hogy miért lett világméretű balhé Rosalind néni személyes vendettájából ellenem, de ekkor kitört a káosz.
- Miért viselnek a gonoszok mindig egyszerű fekete köpenyt? - Sóhajtok fel, miközben felállok. - Sokkal könnyebb lenne megtalálni őket rózaszin cicajelmezben.
Előhúzom a pálcámat és a többiekhez fordulok.
- Srácok, éppen arra készülök, hogy egy csomó indokolatlan vakmerő hülyeséget csináljak. Tudnátok addig fedezni a hátsómat?
A költői kérdésre választ se várva elindultam a sáskaidéző marha irányába.

alapvető felszerelésén kívül és némi vízen kívül, mást nem visz magával. Mielőtt a csarnokba ér, megigazítja fekete ujjatlan pólóját és csatlakozik a társaihoz. A lábbeli, nem igazán érdekli unottan, közömbösen érinti meg, majd jön a jól ismert pörgés.

A vendéglátójuk házában vannak, Alric az ajtónak támaszkodva hallgatja a beszámolót. ~ Aggasztó a helyzet, És ez a békás sztori sem tudom pontosan micsoda. Ha ennek vége, majd kifaggatom Larát. 
Tekintetével a lányt keresi, de hirtelen nem látja, így tovább figyeli az öreget. ~ A kérdések ésszerűek. Az események valóban hasonlítanak a bibliai eseményekre, de ezúttal valószínűleg valami kontár van a háttérben erős mágikus eszközzel.
- ELKÉPZELHETŐ, HOGY EGY, A RÉGI VILÁGBÓL ISMERT EREKLYÉK KÖZÜL, NEM ODAILLŐ KÉZBE KERÜLT. VOLT MÁR ILYEN KORÁBBAN IS. EMLÉKEZTEK SZODOMÁRA? HE HE HE...
 A megjegyzést elenegedi a füle mellett és már indulna is hogy elvegyen egy baklavát, amikor társaságot kapnak.
Azonnal a pálcájáért nyúl.
-Hé mi bajod a sötét öltözettel? Veti oda, csak úgy cukkolásként. -Na nézzünk utána ennek a lókötőnek. De ha lehet ezúttal igyekszem nem vérbank szerepbe bújni.
Azzal megindul az utca felé.
~ Odapörkölünk nekik.
Arca gonosz vigyorra húzódik és követi társait.

Végre megkapjuk a válaszokat, amik homályosan, de azért emlékeztetnek a feltett kérdésekre. Nincs idö több kérdésre, mert odakintről zúgolódás, sikoltozás hangjai törnek be a szobába. 
Valami történt. 
Vendéglátónk szerint újabb csapáshullám kezdődött. 
-Valószínűleg igazad van Alrik. Ez valami kontár lejet. Emlékezetem szerint az akkori csapások nem hullámban érkeztek, és a Biblia sem beszél sötét taláros alakokról. 
Rózsaszín cicajelmez? - kacagok fel Wang humorizálásán, de le is olvad arcomról a vigyor, amikor a srác közli, hogy indokolatlan vakmerőséget tervez. 
- Hé! Csak ésszel. Egyedül pedig sehová. - jelentem ki, és indulok utána. Szerencsére Alrik is úgy dönt kint a helyünk és remélem hogy a csapat próbál együtt maradni. 
- Ne feledjétek! Élve kell elkapni! - mindom, majd kilépek az ajtón.

A válaszok megjöttek amik tovább bővítik a világot amiben élek és élünk.
A beszélgetést egy megjelenő személy és a kintről beszűrődő pánik magja zavarja meg.
Gyors ki is derül, hogy valami feketében járó személy indította a zavargást okozó csapásokat.
- Rózsaszín mi..... Barbie Kent akarsz lenni? - kérdezem az éppen aktuális mugli világban feltörő Barbi láz okán.
Egyik mugli barátom mesélte nekem mikor a szüleimmel beszéltem kicsit akkor jött a képbe ő is.
Tudja a varázsvilág létezését de magában tartja mert tudja, hogy mocskos nagy bajba kerülne ennek okán.
- Nem tudom mi bajod a feketével. - teszem hozzá a srác kijelentésére.
- Én szeretem a feketét. S tudod ahogy a dal is mondja. Járhatsz mindig feketében ha szívedben hiszel a színekben! - zárom le az éneklésem amikor látom, hogy Alrick, Wang s Tia megindulnak az utcára.
- Én is megyek veletek. Itt ne hagyjatok ti fekete ellenesek. Bakker rasszisták vagytok? - kérdezek megállva egy pillanatra.
Majd nevetés tör ki belőlem, mer látom a fejekben megjelenő kérdőjelet.
- Poénkodok, poénkodok csak nyugi. Ne vegyetek komolyan. - teszem hozzá még mindig mosolyogva.
* Mikor lettem én a csapat poéngyárosa? * teszem fel a kérdést magamban.

Türelmetlenül legyintek a többiek felé.
- Persze, most én vagyok a rasszista, de majd ha egy tömegben lesz féltucat fekete ruhás, akik csak azért hordják mert szexi, meg egy tényleg gonosz, akkor vissza fogjátok sírni a cicajelmezes ötletemet. Már látom is magam előtt a következő megbízást. Kapjatok el egy gót csajt egy diszkóban! Már a huszadikat bilincseljük meg, mire megvan a tettes.
"Kedves Arcanum. Nem akarok ötleteket adni, de szerintem ez jó buli lenne. Puszil, Wang Blackthorn."
Idő közben rágni kezdem az izét, amit kaptunk, hátha tényleg jót tesz és nem átverés. Nem akarok még egy isztambult.
A gonosz bácsit nem volt nehéz megtalálni, mert mindenki sikítva menekült előle. Nem is értették mi miért megyünk a másik irányba, de nem álltak le megkérdezni. Ahogy odaértem a célponthoz, ráfogtam a pálcám.
- Aztán te vagy-e a Ludas Matyi? És ha nem, mered-e tagadni?
Egy pillanatra, de tényleg csak egyre, felötlött bennem, hogy ha én akarnám ilyen látványosan terjeszteni az egyiptomi csapásokat, akkor én nem magam csinálnám, hanem valami szerencsétlenre ráküldeném az Imperiust, hogy szivassa csak magát helyettem. A csuklya alatt lehet akár a fáraó is.
"Az lenne ám a csavar"

Ahogy elindultok a tett színhelyére, alig tudtok a menekülő emberektől odaérni, néhányan a ruhátokba kapaszkodnak.  
- Mind meghalunk! 
- Itt a vég! 
- Mit vétettünk? 
- Ha kedves az életetek, nem mentek arra felé.
- Fussatok bolondok! 
Valahogy titeket mégis vonzz az, hogy a férfi felé menjetek, de kissé nehezen tudjátok megvetni a lábatokat. 

DOBJATOK EGY LUCKY KOCKÁVAL:
1-10 Talpon tudtok maradni 
11-20 Egyik másik menekülő fellök titeket, ami következtében D6 sebzést kaptok, mert belétek rúgnak.

A sikeres átvergődés után megérkeztek arra a helyre, amit Juszuf szobájából láttatok, semmi mást nem láttok, mint hogy egy férfi fekszik a földön, és nyöszörög. 
- Segít... segítsetek.. - nyöszörög, miközben felétek néz, majd a szeméből kialszik az élet. A teste megremeg, majd elkezd deformálódni, ami egyre jobban kezd egy sáskára hasonlítani. 

Mit tesztek: 
1. Megnézitek a "férfi" átdeformálódott testét? 
2. A csuklyás alak nyomába eredtek? 

Mielőtt Ludas Matyi válaszolhatott volna, elért minket az ember tömeg.
- Bocsánat..éppen pofán lőnék valakit - kiabáltam, miközben próbáltam mindenkit félresöpörni. - El...elnézést! Szabad lesz?
De csak jött az ember áradat és jött. És persze szorosan ruhákba bugyolálva, hogy védjék magukat a tűző naptól, meg a homoktól.
"Bezzeg a cicajelmez"
Na igen, de a kérdés már inkább az volt, hogy talpon maradhatok-e, vagy eltaposnak mint a bika futtatáson.

Wang Blackthorn carried out 1 launched of one Lucky :

10

De velem voltak az Egyiptomi istenek, és nem taposták szét a cipőmet. Nem sokon múlt, de túléltem.
- Gyertek, megszökik!
De nem őt találtuk, hanem az egyik áldozatát, aki...
- Mi a Merlin farka ez? Egy sáskaszörny? Ezt nem hagyhatjuk itt, mert megöli a járókelőket - néztem elborzadva az emberre, aki egyre kevésbé volt emberszerű.
- Nem szívesen osztom szét a csapatot, mert akkor kerülnek elő a gonoszok meg a kloroformos kendők, de muszáj lesz. Maradjunk Tia képesség távolságban, de kellenek olyanok, akik Ludas Matyit üldözik, meg olyanok is, akik ezzel az izével foglalkoznak!

Az utcán nagy erőkkel tört ki a káosz. Ahogy mi haladtunk előre vagyis felfelé az ember tömeg meg pont az ellenkező irányba szaladt haladt.
Wang hangját hallottam meg félig meddig magam mellől. Azt láttam, hogy a pálcáját próbálja előre szegezni s lőni vagy mit csinálni.
De nem sikerül neki, s valamit motyog is mellé, ám a hangját nem hallom mert a sok üvöltöző és kiabáló ember elnyomja azt.
A követező pillanatban sajnos már én se úszom meg a lökdösődést. Egyre jobban jönnek nekem ahogy a menekülő tömeg egyre sűrűbb lesz.
* Ajaj, baj lesz el fogok esni.... * jön a gondolat s a meggyőződésem.
S sajnos igazam is lett. a megérzésem nem csalt.
Egy nagyobb pasas jött nekem vállal válnak. A kb 100kg súlykülönbség az ő javára szólt. Felszisszenek mert mintha egy hatalmas tank jött volna nekem. S én mint egy toll repültem arrébb.
De a tömegnek egy személy sosem számított. Főleg is helyzetben.
Így ahogy a földre kerülök több lábbal találkozok mint amennyivel szerettem volna. Kapom az áldást rendesen, fejre, gyomorba s néhányan még a kezemre is rálépnek.
- Anyátokat..... !!!! - kiálltok fel a fájdalmak miatt. 
De szavamra semmi válasz nem jön, hiszen hangomat ahogy engem is a tömeg elnyomja.
( Sebződés a tömeg által. )
HP 28/26

- Na jó elegem van! - mondom magamnak ahogy magzatpózba összehúztam magam. 
így már 1-1 láb talált csak el engem.
A következő pillanatba az utca egyik sarkára hopponálok amit még Juszuf lakásának ablakából láttam.
Nem érdekel, ki látta s ki nem látta ezt.
Ahogy felállok az úgymond védett helyemen végignézek magamon.
Semmi komolyabb sérülést nem szenvedtem csak pillanatnyi fájdalmakat éltem át ott a földön akkor.
* Szerencsém van. * jegyzem meg gondolatban. 
Majd Wang mellé indulok aki időközben oda ért a célpontunk hűlt helyére.
- Ugye ezt nem te tetted vele? - kérdezem a sráctól ahogy mellé érkezek s ránézek az átalakulóban lévő emberre.
Nem gondolnám, hogy Wang tette de igencsak furcsa mostanában mindenki. így ki tudja, hogy milyen olyan varázslatot, bűbájt ismer amit mi többiek nem.
- Nem hinném, hogy jó ötlet most szétválni. Így is a tömeg miatt ketten értünk még ide. - mondom Wnagnak majd leguggolok a csóri személy mellé.
- Pálcát tartsd készenlétben. - mondom neki.
Majd előkapom az enyémet én is s egyik kezemmel elkezdem a személy ruhájának zsebeit nézegetni.

A vendéglőnket végig hallgatva egyenesen csap be a ménkű,vagy valami más is lehetett volna. Wang ötletére csak eghy kohögésnek álcázott nevetés engedtem. 

Cicajelmez... Az kellene még csak,főleg mert az eddigi legtöbb gonosztevőnk vén pasas volt. 


Kicsit megremegek a gondolaton,majd a többieket követve indulok kifelé, bevéve azt a valamit amit a vendéglőnk ajándékozott nekünk,és ami elméletileg megvéd majd minket. Ahogyan kilépünk már teljesen úgy rohannak az emberk mintha apokalipszis lenne.Nem is figyelnek másra és nagy erővel igyekeznek engem is kb felöklelni.

Daniel Cards carried out 1 launched of one Lucky :

20

Az Istenek szerelmére is már! 

Mondom hangosan ahogyan valami óriás sikeresen fel is dönt ,és persze a többi pánikoló ember is szépen végig rugdos ahogyan rohannak mint a mérgezett egerek. 
(D6 sebzés az esés és rugdolózás miatt) 

Daniel Cards carried out 1 launched of one D6 :

 

-2 HP
Hp28/26

Nagy szerencsémre többnyire eltudom kerülni a lábakat,de egy jó pár még így is eltalál. Alig tudom megfékezni a vágyat,hogy egy pár embert elgáncsoljak magam is. Egy kicsit lassabban ugyan de a végén sikeresen felzárkózom a többiekkel és látom a deformálódó embert. 

Ez biztos felsőbb fokú átváltoztatás.Még a muglikat sem lehet csak úgy akárkinek átváltoztatni. Nem vicc a pasas alo ezt csinálja,és fene se tudja,hogy visszafordítható-e ez még. Szerintem 1-2 Ember kicsit maradjon itt és nézze át a pasast. Viszont a csukjásat gyorsan kéne elkapni,hátha tud valami infót adni.

156. A káosz kezdete - Az Egyiptomi kaland 
Játékban résztvevő karakterek:
 
Wang Blackthorn: 5+2+2+2+2=13kp
Tiara Prince: 5+2+2=9kp
Dragneel Darman: 5+2+2=9kp
Daniel Cards: 5+2=7kp
Helen Green: 5kp
Alric Maggot: 5kp
 
Mivel nyári játék volt így házpont nem jár érte!
De mindenki dobhat csokibékát!