Nem tudtam nem elnevetni magam, ahogy egyre több irányból hallottam egyre hangosabb gyomorkorgást.
"Látszik, hogy kik hagyták ki a reggelit."
- Rendben, akkor azt hiszem indulhatunk. Ha minden igaz, akkor pont az esővel együtt érkezünk meg.
Végignézek a viharvert társaságon.
- Remélem van még energiátok, egy laza túrára. Nem lakunk messze, de az út nem a legjobb. Ez egy természetvédelmi terület, szóval elvileg senkinek nem lenne szabad itt laknia. Nemhogy a mugliktól, de a varázslóktól is védve van.
Megkerültem a fát és a fűvel ingencsak benőtt ösvényre mutattam. Tao már el is indult rajta magával húzva Tiát, akinek lelkesen magyarázott a különböző fafajtákról meg szövetekről.
- Hát, azt hiszem ez a kérdés eldőlt. Irány a két T betűs lány után!
A csoport végére álltam, hogy lássam "nem marad-e le valaki". Nem igazán volt szükség idegen vezetőre, mert Taoék párosa jól látszott elől. A szokásos Wangos mozdulattal meggyőztem Lisát, hogy maradjon hátul velem.
- Mivel mi vagyunk leghátul, senkit nem zavar, ha egész úton a seggedet markolom - súgtam a fülébe, majd a kezem megindult lefelé azzal a szándékkal, hogy ott is marad.
"Na ez így már ünnep"
******************************************************
- Mondhatnék most bármit, de az sokkal szórakoztatóbb, ha te ismersz meg
Kezdőlap Mindenttudó Diákjaink Tanáraink 
Tárgy: 170. - Őszközép Ünnep - Az előeste 
2023-10-14, 14:57
