153. A káosz kezdete

A közös főzőcskézést követően, mielőtt mindenki tenné a dolgát, egy bagoly érkezik hozzátok, leszáll a közeletekben, megrázza magát. A csőrében egy levél ékeskedik, ami tartalma azt taglalja, hogy Egyiptomba kell utaznotok megfékezni egy régi csapás sorozatot. A levél írója megemlíti azt, hogy az egyik csapás már megjelent nem olyan régen az iskolában, amit sikeresen teljesítettetek. 


"Kedves diákok!


Hallottam hírét, hogy sikeresen páran megfeleltetek az egyik csapás ellen, ezért felkérnék mindenkit, aki úgy érzi, hogy szeretne egy újabb kalandban részt venni, szívesen látjuk. Természetesen küldünk oda megfelelő zsupszkulcsot a nagyterembe, amivel ide tudnak hozzánk érkezni. 


Szívélyes üdvözlettel: Ahmesz Juszuf" 


Meglepőnek találjátok az írásában, hogy semmiféle "akcentusa" vagy Egyiptomi írása lenne. 




Mit tesztek? Hisztek neki, és mentek vagy pedig hagyjátok a fenébe az egészet, kiélvezve a nyári szünetet?

A levelet olvasva elhúztam a számat.
- Megint Egyiptom? Még több csapás?
A Dzsungel kaland rossz szájíze na meg a Múmia békazápora nem lelkesített fel különöseb erre a kalandra. De tudtam olyat, akinek testhezálló.
- Helen, ez neked való kaland. Megyünk átkot törni - bököm oldalva nevetve, majd a többiekhez fordultam.
- Oké, akkor a múltkoriból tanulva, együtt maradunk és pisilni is inkább párban megyünk, ha nem hárman. Megígérem, hogy próbálok uralkodni magamon, de ha kiborulok mert megint elraboltak valakit, akkor nagyra értekelném, hogy ha nem csak gúnyolódást meg pofonokat kapnék, hanem esetleg egy nyugtató ölelést.
Lisára kacsintok egy 'volt sok szarság nélküled' nézéssel.
Reméltem mindenki jön karandorkodni, mert gyanús volt nekem a csávó. Lehet végre szembekerülünk a török genyóval, akit nem tudtunk nyakoncsípni annak idején. Tiának és Alricnak is lenne hozzá pár keresetlen szava. Meg rugása. És emiatt Larának és Darmannak is.

A főzősdi után már éppen indulnék vissza a további dolgomra amikor a többiekkel együtt váratlanul ér minket egy üzenetet hozó bagoly.A levélt elolvasva feltétlen érdekes érzés kap el,viszont itt valami nekem nem igazán tettszik,ez privát megbízásnak néz ki,és nem az Arcánumtól jött,másképpen mégis ez a fazon honnan az Istenből tudja,hogy itt már volt egy csapás? 

-Ez a levél engem zavar,túl sok infót tud ami nem éppen teljesen publikus infó.Azt is tudja,hogy nem mindenki volt benne a csapásban.Szerintem valamilyen tanárnak tuti,hogy leglább egy üzenetet kellene hagynunk,csak hogy biztosabbak legyünk a dolgunkban.Én benne vagyok,hogy megyünk egyiptomba,viszont akkor már tényleg menjünk kicsit biztonságosabban. 


Wang beszédét meghallgatva egy kicsit megpaskolom a vállát és egyet mosolygok is rá.Teljesen vele vagyok ebben a témában.

Jól éreztem magamat a főzőcskézés alkalmával, túl hamar elment. Bezzeg ez nem mondható el a Szaharában történtekről, ahol sok volt a tétlenkedés, és egy egy mozzanat tűnt óráknak. A levél elolvasása után felcsillan a szemem, amikor Egyiptomba kell mennünk. 
- Akárki akármit mond, és tuti megyek. - mondom lelkesen. - Jó, tudom, tudom, gyanús lehet a levél, de ennek ellenére eléggé a szakterületemnek érzem a helyzetet. A másik, hogy ha meg nincs aláírás, akkor az a baj, ha nincs, akkor meg ki küldd nekünk névtelenül levelet? 
Látom mindenki arcán a kétséget, főképp Daniel és Wang részésől, hiszen csak hárman tudunk a békákkal kapcsolatos incidensről. Én bólintok, hogy akármi is történjen, én tuti megyek.

Alig fejeződött be a piknik, máris egy bagolyposta érkezett. *A legjobbkor*, húzom el a számat. Reméltem, hogy minél előbb túlesek az átváltozáson. A hétvége éppen megfelelt volna erre. Mondjuk előtte mindenképp meg akartam beszélni Darmannal és Wanggal. De ez van. *Átváltozás elnapolva*. 

Wang háta mögé lépek, úgy kukucskálok bele a levélbe. 

- Egyiptom? - kérdezem sóhajtva. - Hallottam a múltkori akciótokról a békákkal.

Gondoljátok, hogy most is egy csapással nézünk szembe? Esetleg a maradék 9-cel? Hm... Lássuk csak. Az egyiptomi 10 csapás: 


 1. vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak
 2. békák lepték el Egyiptomot
 3. tetvek
 4. vadállatok (vagy: kártékony rovarok)
 5. dögvész az állatok között
 6. fekélyek borították az emberek testét
 7. jégeső verte el a termés nagyját
 8. sáskahad
 9. háromnapos sötétség
10. meghalt minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat

A békákat kipipálnám. Megvolt. Tetveket és fekélyeket nem igazán szeretnék. Ha már elverte a termést a jég, sokat nem tehetünk. Ahogy a sötétség ellen sem. Na mi lehet még. Dögvész? sáskajárás? Vadállatok? Halál? Csupa cukiság. Na jó. ha a folyók vérré válnak, legalább éhes nem leszek. - teszem hozzá vigyorogva.

Az iskola, oly távolinak tűnik... Megjárta a poklot, ez tény. Ugyanakkor valami megváltozott benne a ziccurat és az emberáldozat óta. Összetört, s a megannyi repedés között, ismét összeállt. Összeállt, de már sosem lesz olyan, mint azelőtt. Az, hogy ez szerencse, vagy baj, majd az idő igazolja. Ez elmúlt hónapot remeteként a közeli hegyekben töltötte. Magányában sok hibájával szembesült. Sok gyengesége került felszínre, melyre megpróbált írt találni. Lepillant a vágásos hegekkel borított karjaira, majd kézfeje ökölbe szorul. Arca,s külleme mostanra teljesen megváltozott. A jóképű sárm, még mindig ott van, ugyanakkor a beesett vékony halálfej szerű arc, baljós árnyékot vet megjelenésére. Hajában néhány színét vesztett deres tincs rakoncátlankodik. Ismét felpillant, majd lenyomja a nehéz kilincset. 
Az ajtó, a nagyterembe nyílik, és pillantása az általa jól ismert sokaságra siklik.
~ Megint egy öngyilkos küldetés... Valamiben meg kell halni.
Odalép a többiekhez, és kikapja Tia kezéből a levelet, aki épp a sziporkáit osztja.
- A vérpatakot ezúttal én kihagynám, de a többi jöhet. A legtöbbjük éghető, de pár üveg gyógyital azért elkél. Azzal sarkon fordul és egy futó pillantást vetve a társaságon elhagyja a termet.

Miután meglátogatta régi hálószobáját, s összeszedte minden szükséges holmiját, ismét leüget a nagyterembe, és várja az érkező zsupszkulcsot.

A piknik jó volt.  De végül csak a nagyterembe kötöttünk ki ahova belépve megjött egy olyan levél amit senki sem várt de meg érkezett.
Érdeklődve figyeltem a beszélgetést.
- Miről maradtam le? -kérdezem.
- Nekem nem olyan éles a fülem mint Tiának. Szal rülnék neki ha csiripelnétek. - teszem hozzá.
Mielőtt megkaphatnám a levelet Alric tűnik fel.
- Hát veled meg mi a fene történt? - kérdezem tőle miközben szemrevételezem eléggé lerongyolt megjelenését és alakját.
Választ nem kapok tőle mert jön s megy is. Gondoltam utána rohanok de gyorsan mozgott így inkább hagytam plusz sejtettem, hogy vissza jön hiszen mondta.
Elolvasva a levelet én is megszólalok.
- Benne vagyok én is a kalandba. S Wang. - szólítom meg a fiút
- Legyen legközelebb nem nyakast kapsz hanem ölelést.

Nem sokkal utánam Tia, Alric és Darman is beesik. A piromán srác teljesen megváltozott, nem is kicsit. A legutolsó kaland során, amikor majdnem feláldozták, nem is tudom megmondani, hogy milyen lett, de biztosan rátett az Isztambuli kaland után. Mielőtt kérdeztem volna tőle, arra fogta magát, és nagy kirohanással eltűnt, majd jött vissza. 
- Látom eléggé nagy hévben vagy, Alric. - szólalok meg a srác felé. - Minden rendben van? Megváltoztál. 
Hallgatom közben Tiát is, aki felsorolja a csapásokat, és elgondolkodom, hogy melyik lenne a jobb vagy épp rosszabb, de egyszerűen megrázom a fejemet. Valahogy nem áll össze a kép sehogyan sem, hiszen több ezer év után valaki vagy valami rászabadítja Egyiptomra a csapásokat, vagy csak szimplán valamiféle átok lenne, ami bizonyos időnként csap le? Remélem, hogy lesz rá lehetőségünk, hogy választ kapjunk a kérdéseinkre, és utána járjunk a dolgoknak. 
Visszatérek a szobámba, és elkezdem összepakolni a kirándulásra a szükséges dolgokat: egy kulacs víz, a kistáskám, a kis kézi legyezőm, lenge öltözet, majd visszaindulok a nagyterembe. 
- És akkor már csak várnunk kell. Az nincs beleírva, hogy körülbelül mikor küldik nekünk a zsupszkulcsot, ugye? - teszem fel a kérdésemet a többieknek, majd magam elé nézek. Tényleg kíváncsi leszek, hogy mi vár ránk Egyiptomban.

A várakozás közben kicsit lassabban telik az idő, mint ahogy gondolnátok, hasonló érzésetek van, mint a Piramisoknál, szinte már pattanásig feszülnek az idegeitek, nyugtalannak érzitek magatokat. Ahogy elgondolkodtok, és beszélgettek, egy hatalmas pukkanás kíséretében megjelenik előttetek a zsupszkulcs, ami egy eléggé szép, ékes cipő jelenik meg előttetek, amiben egy kis zacskót rejt, és egy apró levelet, amiben az alábbi rövid szöveg van bele írva: 

"Szükségetek lehet rá. A zsupszkulcs 5 percen belül indul vissza hozzám." 

Ha megnézitek a zacskó tartalmát, annyi darab cukorka van benne, amennyien vagytok, mindegyikőtök eltehet belőle egyet; de dönthettek úgyis, hogy nem bíztok semmi féle fajta ajándékba. Döntsetek.

Érdekes hangulat lesz úrrá a csapaton. Tapintható az izgatottság is, de elnyomja valami más. Valami, amit az elmúlt kalandok tápláltak beléjük. A gyanakvás. Az egész olyan gyanús.
A levéltől, a körülményeken át, a szinte parancsra váró zsupszkulcsig bűzlik az egész.
- Ha jól érzem mind egyetértünk abban, hogy ez valami átverés - nézek körbe. - De ha engem kérdeztek, amit jobb ha nem tesztek, mert mostanában csak halmozom a tévedéseket, akkor belemerültök a veszélybe, mert ha nem sétálunk bele ebbe a csapdába, akkor jönnek az egyre nehezebbek, amíg végre elérünk ahhoz a szinthez, ami nekünk is sok.
Kifújtam magam.
- Hehh, sikerült egy levegővétellel.
A cukorkákból vettem egyet, de nem ettem meg. Annyira azért nem bízok meg benne.

Várunk. Várunk és várunk. Tényleg ennyi idő telt el, vagy csak kissé türelmetlenek vagyunk? Úgy érzem nem csak én vagyok kicsit felsrófolva ettől az egyiptomi kiruccanástól. Ideges vagyok? Nem mondhatnám. Kíváncsi? Talán. Nyugtalan? Határozottan. 
Amikor egy pukkanással megjelenik Hamupipőke topánkája, hát egy cseppet sem nyugszom meg. Attól meg főleg nem, hogy rejtélyes cukorkák kerülnek elő belőle. 
Megfogok egyet és megszagolom. 
- Hát skacok! Attól eltekintve, hogy ez az izé egy cipőből került elő, legalább nincs lábszaga. Némi nyugtató bájital illatát vélem benne felfedezni, de annyira émelyítően elfedi a cukorkaillat, hogy nem tudom megállapítani, hogy megnyugtatni, vagy leszedálni akarnak vele bennünket. Részemről kihagyom az élményt. - bólintok helyeslően Wang felé, aki szintén nem eszi meg az édességet.

Várakozás közben én is úgy döntök, hogy egy táskát beszerzek amibe egy pici elemózsiát hozok magammal.
Úgy érzem másra nincs szükségem.
Végig nézek magamon s sorba veszem, hogy mindenem megvan e.
* Táska, benne kaja s víz. Pipa. * jegyzem magamban miután megtapogattam s bele néztem a tatyóba.
* Pálca, bicska és karkötő. * ellenőrzöm ezeket is.
Amikor kész vagyok feltekintek a többiekre. S azt veszem észre, hogy mindenkinek kész van az idegrendszere.
Bár nem tudom ezt felhozni a rovásukra, hiszen én is érzem azt, hogy idegesebb vagyok a kelleténél.
* Ideje megnyugodni. * korholom magam.
Szerencsére sokáig nem kell bajlódnom mert egy pukkanás kísértében megjelenik egy cipő amibe cukorka van.
- Na ebből nem eszek s hozzá sem nyúlok. - jegyzem meg. 
Amit Tia szavai még tovább fokoznak, hogy valami nyugtató cuccot érez róla.
Ám mégis hajt a kíváncsiság így egy zsebkendőbe amit triplázok csomagolok egy darabot a "finomságokból".
- A cipő nem rossz viszont.  - teszem hozzá miután megvizsgálom azt. 
Egy sima Levis márkájú torna cipő stílusú lábbeliről van szó.
Azt tudom, hogy a mugli fiatalok közt igazán népszerű kialakítású cipő ez. S ha őszinte akarok magammal lenni, nekem is tetszik.
- Asszem egy ilyet beszerzek magamnak. - jegyzem meg új mellékesen 
- Mi fasza lenne, ha az oldalán szárnyak lennének amikkel ha dobbantok egy nagyot repülni tudnák. Mint az egyik filmben amit tavaly nyáron láttam otthon.
Jártatom a számat, hátha ezzel sikerül oldanom a csapat feszültségét. Persze én is pattanásig vagyok de ez most mellékes. A csapat dinamikája, hangulata fontosabb mint az én egyéni dolgom.

Kissé gondolkozok csak tovább,hogy mégis jó ötlet lenne-e valóban elmenni ide,viszont hát a többiek mennek tehát jobb ha megyek én is velük,tehát így is döntök,viszont azért csak egy gyors cetlit hagyok az asztalon a tanároknak is,hogy tudják merre vagyunk. Erre megjelenik egy elég díszes cipő 

Remek.A másik pár szteppcipőt elhagyták? Még csak elegáns botot se kaptunk... 


Jegyzem meg egy vigyorral.És elveszek egy saját édességet is,elpakolva azt nehezebb időkre. És a kezemet a zsupszkulcson tartom,mindent átcsekkolva már magamon.

Kezdek kissé feszült lenni. Mi lesz már? Tisztára szét feszülnek az idegeim ebben a várakozásban. Kicsit megijedek, amikor egy halk pukkanással egy eléggé szép lábbeli érkezik egy levéllel, meg némi "ajándékkal", amit a többiek eléggé szúrós szemmel néznek. Persze, nem bíznak a különféle ajándékokba. Nem csodálom, hiszen ki tudja, mit akarnak velünk kezdeni, de ettől függetlenül egyet elteszek én is magamnak. Elolvasom a levelet, ami azt mondja, hogy 5 percen belül visz is minket a megfelelő helyre. 
- Őszintén szólva, rettenetesen kíváncsi vagyok arra, hogy mi a fene vár minket Egyiptomban, vagyis inkább hogy mivel fogunk szembe nézni. Talán nem lesz olyan vészes, mint amivel itt találkoztunk a suliban. - nézek az utolsó kijelentésem alkalmával Wangra és Danielre. A gyomrom kissé összeszorul, de elnevetem magamat akkor, amikor Darman kicsit oldja a feszültséget. - Repülő cipő? Jó, hogy nem egy repülő szőnyeget kérsz, mint ami Aladdinnak van. 
Megfogom a cipőt, és várok arra, hogy a megfelelő időben elhoppanálhassunk a megfelelő helyre.

Az etap zárult. Pontok: 

Wang Blackthorn: 5+2=7
Lara Lestrange: 5
Daniel Cards:5+2=7
Helen Green: 5+2+2=9
Tiara Prince: 5+2=7
Alric Maggot:5
Dragneel Darman: 5+2=7

Mehetnek a békák!