Újoncok pálcavásárlása

Jóideje nem járt már a kereskedőnegyedben. Mégis... mindig megbotránkozik azon, hogy mennyire kapzsi is az emberi faj. Mágiával megáldott vagy sem, mind egyforma. A régi ember, kit az istenek vezéreltek a földi tartózkodásuk alatt, nem rendeztek volna ekkora felfordulást. Ők nem halmoztak fel készleteket. Akkor és annyit vettek el a Földanyától, amennyire feltétlen szükségük volt, és tisztelettel adóztak érte. Összevont szemöldökkel csóválja a fejét néhány perlekedő kofa láttán.
Meglepőnek tartja, hogy mégis van egyfajta pezsgés az ilyen kereskedőnegyedek körül. Legyen az üzlet, vagy stand, megvan a hely atmoszférája.
Hirtelen félreugrik, mert egy kordét húzó goromba alak, kis híján átthúzza rajta a szőnyegekkel megrakodott szekerét.
- Ember! kiált utána... A szemeid! Tudod ami ott van a fejeden... használd!
Dohogva a botjára támaszkodik, majd egy hirtelen jött érzéstől vezérelve, az égre pillant.
Egy ébenfekete madár ereszkedik alá a magasból, hogy aztán a botja végén landolhasson.
-A diákok elindultak! Károgja, majd tovarepül, vissza az iskola felé.
-Köszönöm Hugin!
Tekintete a kereskedőnegyed bejárati utcája felé vándorol, tekintetével az idei elsősöket keresi. Már megszokta, hogy a nebulóknak ő intézi az ügyes bajos dolgait. Az elején még harapott érte, mégis, mostanra betudja szükséges tehernek.
Az előző évfolyam elsősei kínosan lemorzsolódtak, így csak bizakodni tud, hogy ezúttal nem lesz hiábavaló az erőfeszítése.